|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Melissa Von A kérdésre felkuncogott és rosszallóan rázta meg fejét, végig mosolyogva. - Hát ezért nem mutatkoztál be? Én meg már kezdtem hiányolni a dolgot, de ha rákérdeztél még egyszer, bizonyára nem hallottad. Bornemissza Luca vagyok, a Bornemissza házból. - A nevét kicsit meg is nyomta, hogy most már végre biztos hallja a másik a bemutatkozását. Pedig először, mikor nem kapott választ a nevére, kicsit meg is neheztelt, gondolván, hogy micsoda illetlenség volt nem visszamutatkozni. Elvégre még odahaza az anyja Lucát is folyton megfedte, ha egy úribb társaságnak nem mutatkozott be, pedig ott aztán mindenki tudta, hogy Lucának hívták, még az előtt, hogy ő elmondta volna. - Én próbáltam, igazán. Az egész nap ezt csináltam, de folyton elfogyott a levegőm azelőtt, hogy egyáltalán a közelébe kerültem volna hozzá. - sopánkodott, egyszerre úgy megnyílva, mintha egy ezer éves baráttal csacsogott volna, nem pedig egy gyanakvó idegennel. - Azért pedig, hogy felhoztad tök hálás vagyok, de légyszi most már add oda, mert már az oldalam is lyukas a kíváncsiságtól, hogy milyen lehet megfogdosni. - újból előre nyújtotta kicsiny kacsóit és most már nem húzta vissza. A sellőszobron pihentette szemeit, izgatott volt és remélte, hogy nemsokára végre tényleg megfogdoshatja majd. Talán majd el is nevezi, valami szép néven, ami illene is a kis, faragottan loknis tincsekhez meg mosolygós szempárhoz. Valami vidám nevet fog adni. - Hab! - amint eszébe jutott a legtökéletesebb név egy sellőnek, máris kiejtette ajkain. - Ez lesz a neve. Mert a kis hableány is ezzé változott - adta meg kicsit késve a magyarázatot is, ha a lánynak nem jött le volna első a dolog, hogy miért ordított a beszélgetésbe egy random szót.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Gyakorlás kérdése, meg jó digitábláé különben ezek se nagy cuccok, vannak művészek akik olyat tudnak kanyarítani te, hogy még az állam is leesik *-*
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Dee, csak nem biztos, hogy repetát is kérni fogok belőle Szabad ám etetni Lucáát, Luca etetés 0-24 * - * szlogen, bármit a kajáért
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Meg kaja? Kérlek mond, hogy kaja is *-* Na jó, mára beérem az ággyal is :3 * elcaflat belehemperegni meg csicsizni * Jóéjt
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Mielőtt Bogolyfalvára ment volna Luca imádta a turistaösvényeket, mert ott egyszerre megvolt a hangulatos zöld erdő látképe és a turisták által hozott ételek tömkelege, amiből bizony ha szépen nézett kutyusként jutott neki is néhány remek falat. S lám, most sem volt másképp, egy fél szalámirúddal baktatott épp büszkén, mikor meghallotta a csengőszót. Meglepetten kapta fel fejét, corgi fülei hegyeződni kezdtek, a hang emlékeket idézett elméjébe, méghozzá legkedvesebb ünnepének emlékét, a karácsonyét. Már az illatokat is érezte orrával, a mézeskalács gyömbéres édességét, a sütemények fahéjasságát, meg az almáét is, ahogy cukorba mártva sült, oh és a húsok, az a megannyi fenséges comb és szelet, töltve, simán, sajttal szórva, vagy gombával tálalva...minden íz egyszerre tört be Luca fejébe, nyála összefutott, ízlelőbimbói megőrültek, s hasonló bolondsággal iramodott meg rögvest a hang irányába. Kurta lábai sebesen vitték, mint a buldózer, át a hosszú füvön, a parányi bokrokon, letaposott virágokon, s ahogy a hang egyre erősödött, úgy a bezsongása is csak gyarapodott. Már látta a célt, a csengőt meg a csuklót, egyebet nemigen, mikor az egyik bokor erősebb ága útját állta és a nagy rohanásból hirtelen hatalmas esés lett. A kis test hátracsapódott, nyomott néhány hátrabukfencet, majd kiterült a földön, a kaja pedig elgurult. - Jaaj nee, földes leett - nyüszített fel, azonnal alakot váltva és hamar felkapta a szalámirudat. - Ez volt három másodperc? Ugye nem? Kérlek mond hogy nem - próbálta fújkálni a koszos ételt, meg törölgetni kicsi kezecskéivel.
|
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Luca egy birtokon nőtt fel, s mindene megvolt, amire csak gyermek vágyhatott. Néhány fiatalabb alkalmazott vagy épp lányuk-fiuk még játszópajtásnak is bizonyult, így unatkozni sem igen tudott, azonban valami mégiscsak hiányzott, ami akkor fel sem tűnt, most azonban sajgott szíve, hogy mikor ő volt csípőig érő, nem adatott meg, ez pedig nem volt más mint a játszótér. Hisz Lucának olyan volt a játszótér kérdés, mint másnak a zuhany, elvégre lehet, hogy ha csak langyos vízzel fürdik az illető, nem panaszkodik, azonban miután kipróbálta meleggel, húst cipálóan forróval, kinek kell már többé a langyos vacak? Pestseholsén bizonyára akadt volna, de oda nem engedték, csakhogy mikor már az engedelem nem volt szempont minden játszóteret, amit csak meglátott Luca rögvest kihasznált. Hol emberként hintázott sikoltva vagy lógott tótágast a mászókán, hol ebként futott a gyerekek között, kik szívesen lettek ideiglenes társai a mókában és könnyed játékban. Szerencséje volt, a közelben volt egy előkészítő is, így vállalkozó szellemű kölykökből hiánya nem akadt. Néhányan már megpróbálták haza is vinni, de a szülők túl gorombák volták, pár, nem kellő falatot adtak neki, de szállást már nemigen, így mire a napból csupán csak a horizont alján egy szétcsúszott narancs lett, egyedül ücsörgött az eb a homokozó közepén, fején jókora kupac homokkal, melyet még az egyik nebuló pakolt oda. Csak most tűnt fel, hogy már nem akadt senki, akivel kergetőzhetett volna egy jót, így aztán már nem is volt olyan érdekes a játszótér, hisz eltűnt belőle a szív, ami mozgatta az egész gépezetet. Bundája kissé ragacsos lett, orra földes, úgy ballagott és állt meg végül a játszótér bejáratánál, hogy körbe tudjon nézni, hátha az utcán még volt valaki, egy lélek, egy akárkicsoda, aki még ujjá éleszti a kialudt játékot.
|
|
|
|
Bornemissza Luca INAKTÍV
Kutyamama RPG hsz: 84 Összes hsz: 339
|
Látta a turpisságot, bizony látta, mégsem szólt, mert kissé megrémült a tudattól, hogy nem egyedül volt animágus, no persze képben volt azzal, hogy képessége nem csak az ő tehetsége volt, de még soha nem találkozott eleven animágussal, legalábbis olyannal nem, akiről tudta is, hogy az, így tehát kissé félt, hogy felismerik, mert hát ki tudja, hogy van-e furcsa szaga, amiről a két animágus megismeri a másikat, bár Luca nem érzett a nővel szemben semmi hasonló megérzést és kissé bizakodott is, hátha valami olyat leshet majd el tőle, amit még nem tudott, mert hát ismeretei eléggé szűkösek voltak. Farok híján fenekét csóválva hagyta, hogy megcirógassák buksiján. Kezdte érdekelni a nő, miután már szinte biztos lett abban, hogy nem ismerték fel, na nem mintha félne leleplezni magát, de adott neki egy biztonságtudatot az, hogy akkor lepleződik le, mikor ő akarja, nem pedig mikor mások, bár a szeplők sokat árulkodtak, de a ragacs meg kosz közepette már egészen elhalványultak. Körbejárta Evenat, megnézegette, hátha mégiscsak érez valami mást, de nem érzett, ha nem látta volna, hogy az előbb szárnya volt, most meg vagy tízszer akkora, meg se mondta volna, hogy mással van dolga, mint az eddigi boszorkányok. Végül leült a kis fenekére és sután oldalra billentette fejét, ha így folytatódik a dolog, a végén botot hoz inkább, mintsem, hogy a nő kilétét boncolgassa továbbra is. A kérdésre nem felelt, nem is tudott volna, így csak hangosan vakkantott egyet, szűrjön le belőle amaz azt, amit akar.
|
|
|
|
|
|