36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Charlotte Elisabeth Felagund összes hozzászólása (339 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 » Le
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 28. 22:14 Ugrás a poszthoz

Tanbá'

- Majd fejlesztem - biccentek, mert egyébként én ezeket le szoktam vágni ám, de szerintem ezt már buktam. Késő van, szét is vagyok esve, meg mostanában faviccekkel nem találkoztam. Meg a családunk nem ilyen poénos család, ahol apuka az ebéd közepén bedob valami baromságot, amin aztán az egész család napokig fogja a fejét. Anyu meg ha poénkodik is komolyan vesszük, és hát... neki sötét a humora, na.
- De valahogy csak tudnak... valami... bűbáj, vagy valami? - nem, én ezt nem akarom feladni. Kell, hogy legyen valami megoldás, de komolyan.
- Nem hangokat... egyet... párszor... mikor baromságra készülök... és olyan, amilyen szokott lenni... ja Madarászét... - mert most már nem kell itt profoznom meg ilyenek, hisz már nincs a kastélyban... nagyon remélem.
- És ez ijesztő, és belőle meg kinézem, hogy csinált valamit, hogy még akkor is frászt kapjak tőle, mikor nincs itt... - sóhajtok fel, bár tudom, ezzel talán a pszichológust, vagy a házvezetőmet kellene felkeresnem, de azok csak felesleges körök, sokkal egyszerűbb ahhoz menni, akinek van köze az ilyesmihez.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 28. 22:16 Ugrás a poszthoz

Tanbá'

- Mert eddig csak anyám hangjától kaptam frászt.. és ha rájövök, ez hogy lehet, akkor utána arra is, hogy lehet megszüntetni... Nem magának nem hiszek, egyszerűen pánikba vagyok esve. Egyébként meg, nem fogok megkárdőjelezni egy aurort, akire apám felnéz - túrok a hajamba idegesen, és fel se fogom, hogy talán olyasmit is mondtam, amit nem kellett volna, de na...
- Köszönöm... akkor ennek utána is fogok járni - felállok, hisz ha nem is sokat, de megtudtam.
- Prof... most olyat fogok tenni, amit itt létem alatt még sose... megyek könyvátrba - vagyis, előbb megtudom valahogy, hol van... utána megyek.
- Óóóó neeeeeem, rájövök, hogy csinálta, megszüntetem, és elmegyek amerikába, megkeresem, és.... és... na jó, előtte még tanulok picit, hogy tudjak vele bármit is kezdeni - sóhajtok fel teljesen elcsüggedve. Aztán odamegyek a nagyapám asztalához, és elveszem a kis dobozt... láttam, hogy kinyitotta.
- Komolyan... csak üvöltene velem, vagy vágná megint a fejemhez, hogy mekkora szemétség az élettől, hogy vagyok, és az apám is egy méretes idióta... azt a Felát szerettem... de a nagyi óta...
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 28. 22:17 Ugrás a poszthoz

Tanbá'

- Ugye? Imádom - a vigyorom őszinte, ahogy az ahogy ezt kiejtem. Soha nem fogom elrejteni azt, amit a családom iránt érzek, hiába lehet gyerekes, hiába röhögnek azon, ha meglátom a folyosón Sebit, úgy ugrok a nyakába, mintha évek óta nem láttam volna, vagy meglátom Lencsit és csak úgy odamegyek, hogy egy puszit adjak neki. Igen, ez teljesen eltér attól, amit eddig láttak belőlem, de a testvéreim nem voltak itt... most meg itt vannak.
- Ha mégis... akkor tudja, kit kell utána keresni - vállat vonok, amennyi minden itt már történt, csoda, hogy még egyben a van a kóceráj.
És a számomra kellemes légkörnek már annyi is. Csak behunyom a szemem.
- Elveszítettem a nőt aki hitt bennem, bármit is tettem, akinek mindenhogy tökéletes voltam, és aki akkor is büszkén mesélt rólam, mikor épp kirúgtak egy iskolából.... - halkan erőtlenül, beszélek, mert nem szoktam. Erről nem, mert gyengeség, mert látszik rajtam, és mert baromira fáj a hiánya.
- De pont ő volt az, aki puhánynak nevezte apámat, és gyengének az öcsémet... ő erős embereket akart, erős lelkeket. Mégis mi hogy legyünk azok, ha ő nem? Hogy tartsam magam minden fotózáson, az összes kérdésnél, amit a nagyiról tesznek fel, ha ő csak elküldi őket a francba? Mi ahogy tudjuk, összeszedjük magunkat, nem engedhetjük meg, hogy szét essünk. Én Lenáék miatt, apu miattunk, és ő? Nem beszél velünk, nem csinál semmit... értem én, hogy elvesztette a világát, tudom, mit érez, de... nem csak a nagyi van... tarthat bunkónak.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. szeptember 28. 22:40 Ugrás a poszthoz

Kolos

Ha már úgyis...
Hangzik el főnökömtől a bűvös mondat, miután tudom, lesz egy kisebb kitérőm. Nem bánom persze, imádok csak úgy menni, nem csak sulitól suliig, és Korinna erre bőven ad nekem lehetőséget. Most is az egyik kosztümét kell elhoznom, mert valami baromi fontos vacsorára megy. Nem részletezte, nem kérdeztem. Imádok az asszisztense lenni. Nekem jórészt kikapcsolódás, apuéknak megnyugvás, és még ő is a hasznom veszi. Bár így zsúfoltak a napjaim, egészen idáig sose tudtam, milyen az, amikor valaki tényleg úgy beesik az ágyba.
Gondoltam nagy bátran, most kipróbálom a zsupszkulcsot, hát nem kellett volna. Sőt.. nekem kimondottan a mugli közlekedést találták ki, mert vonattól, repülőtől, busztól még sose voltam rosszul, bezzeg most a gyomrom megint vet egy bukfencet.
Ráadásul azt se tudom, hol vagyok. Mindegy, elindulok egy irányba, hátha itt is úgy van, hogy minden út ahhoz a térhez vezet, ahová mennem kell.
Persze ez sem válik be, de akkor meglátok valakit. Ismerem őt, hisz sokszor néztem Lilit próba közben, mikor épp nem volt jobb dolgom. Sokszor néztem, valahogy mégse öntött el a kényszer, hogy belépjek a színjátszóba. Jó, harmadik végén csupán Kolos miatt már majdnem megfontoltam, aztán rájöttem, csak azok a hülye hormonok.
- Kolos, ments meg - ahogy a közelébe érek, nagy szemeimmel pislogok rá.
- Keresem ezt a boltot, de rosszul is vagyok, meg az a hülye zsupszkulcs is nem tudom, hová rakott le... Áldjuk a barmot, aki feltalálta - igen, ez az én számból hangzott, és még a szemem is megforgatom.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. október 1. 20:07 Ugrás a poszthoz

Krushnic Dimitri - 2019.10.01. 19:30
*diszkréten megtértágítózza azt a dobozt. aztán beriasztózza a theonok ellen*


Theonriasztót én is kérek *-*
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. október 1. 20:51 Ugrás a poszthoz

Kolos

Csak akkor kapok észbe, hogy talán hadarok, meg tellegetek összevissza, mikor Kolos ezt a tudtomra adja.
- Ne haragudj, a főnököm is pörög, én is pörgök - forgatom meg a szemem, mert nem csak felvenni sikerült Korinna ritmusát, szépen át is vettem. De... sokkal szebb így az élet.
- Látom, hogy nem tudsz hová rakni, szóval, hogy megbizonyosodj róla, nem vagyok sorozatgyilkos... Lili rokona vagyok... a Felagund - nyújtok kezet, mert annyira rosszul azért nem vagyok, hogy ez az aprócska mozzanat is gondot okozzon nekem.
És nem jövök zavarba. Bizony. Pedig ezt a mosolyt láttam én az arcán, és volt mikor szerettem volna azt is, hogy ne Myra birtokolja. De ez annyira régi képnek tűnik már.
- Nem is értem, miért próbálkozok meg újra és újra a varázsközlekedéssel... sose bírtam - sóhajtok fel, amint a padra tudok ülni.
- Köszönöm szépen - hálásan pislogok rá kék szemeimmel, amik miatt volt, mikor azt hitték, véla vagyok. Pedig aztán közöm nincs hozzájuk, és nem is szeretném, hogy legyen.
- Nem hiányzik egyébként? - miközben próbálom összeszedni magam, teszem fel a kérdést, mert nem akarok itt kukán ülni.
- A Bagolykő... az ottaniak...bár gondolom, Myra megvan és az a lényeg, nem? - harapok az ajkamba, ennél jobban, ha akarnék se tudnék puhatolózni. Nem, nem feltétlenül arra vagyok kíváncsi, hogy megvan-e. Leginkább arra, hogy tudja-e, mennyire jól sikerült nekik a fesztivál... ahh hagyjuk is.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. október 2. 20:29 Ugrás a poszthoz

Lili
Pécs
Charfit
azene

Fáj. Nagyon fáj, és tudom, hogy ezzel most nem csak a sajátom, de mások szívét is rendesen kifacsarom. Tizenöt perc. Ennyi ideje van itt egy embernek. Tizenöt percen múlik, hogy ráléphet-e az ugródeszkára, vagy megy mindenével együtt a süllyesztőbe. Nem hiába nem jelentkeztem előbb, pedig minden évben, ahogy kikerül a hirdetés, ott lebeg a szemem előtt, de eddig sose éreztem magam késznek rá.
Alapból nehéz azt leküzdenem, hogy idegen emberek meg ítélnek meg tizenötperc után. Ők határozzák meg, hogy van-e egyáltalán jövőm ebben, és bizony ők tehetik tönkre ezt az egész világot is nekem. De hiszek Diniben, apuban, Liliben és a nagyiban. Nem tartom őket annyira elfogultnak, hogy hagyják, az egész életem leéljem, álmokat, célokat építsek fel a nagy büdös semmire, mert hiába a fáradozás. Persze, a Grosserliebbe se kerülhettem volna be tehetség nélkül... tudom.
De a billentyűkre figyelve is érzem magamon a tekinteteket, amik aztán mindent alaposan figyelnek. A legapróbb lélegzetvételem is, és ha tudom, ha egy pillanatra is megingok, vége. Hisz hány embertől hallottam már... tökéletes játék, őstehetség, ezen a színpadon meg mégis elvérzett, mert nem bírta a rá nehezedő nyomást.
Nem, ők nem azok a bírák, akik kedves mosollyal az arcukon vizet adnak, ha látják, összeesni készülsz. Ők profik, olyan emberek, akik jogosan mondják, feleslegesen nem vesztegetik az idejüket senkire, akiknél hiába szerepelsz tökéletesen három percig, ha a negyedikben elcsúszik egy hang...
Kotta nélkül jelentem meg... nekem ez mindennél fontosabb, hisz... ez saját. Soha, a négy falon kívül senki nem hallhatta még azt/azokat a zenét/zenéket, amiket magam raktam össze. A többségük már ígyis feledésbe merült. Ez viszont fontos. Ez az enyém, ez én vagyok. Sose tudtam igazán beszélni arról, milyen érzés, hogy érzem magam, hogy viselem... csak a sablonszavak, de igazából értelmes szavakba öntve megformálni mindazt, amit érzek naponta, talán sose leszek képes, viszont ez a dal....

S nem is csak a dal mond el mindent, hanem az azt kísérő percnyi néma csend. Négyen ülnek az asztalnál, s jó pár másodpercig egyikük se néz rám, pedig minden létező mozdulattal jelzem, hogy végeztem. És igen... várok valamit, bármit a maguk elé meredésen kívül.
- Köszönjük - hangzik el, de még abból se tudok leszűrni semmit, hisz ugyanolyan monoton, mint ahogy az előttem lévőknek mondják.
Kint Lili egyből megölel, és én is szorosan viszonzom. Akkor már nem tudom tovább tartani magam, és utat engedek a könnyeknek, mert ez van, ha az ember lánya több mindent érez egyszerre... sírni kezd.
- Csak el, kávézni, fagyizni, vagy kajálni... mindegy - percek telnek el, mire képes vagyok megszólalni.
- Szerinted? Bukhatom? - kérdezem, hisz ő láthatta az arcukat, miközben engem a billentyűk kötöttek le.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 3. 19:44 Ugrás a poszthoz

Mr. Kazanov

Ez egy olyan bakancslistás dolog nekem. Belépni a helyre - megtalálni se volt semmi -, amit az itt töltött időm alatt sikerült elkerülnöm. Mentségemre legyen mondva, életem szerves része csupán egy évvel jár felettem, így egészen idáig megleheteősen könnyű dolgom volt.
Most viszont... most viszont a létező összes támaszom magamra hagyott, mondván a VAV az enyém. Magamnak kell megírnom és magamtól. Persze, aláírom én, hogy ez tényleg egy nagy dolog, és megalapozná a jövőm, ha nem alapozta volna már meg valami más már nagyon régen.
És se a művészetin, se a zenekarban nem tartják fontosnak ezt. Mármint, nem sokat érsz a VAV-val egy művészet központú világban, ahol a tehetség számít... meg a kitartás, mint utólag kiderült. És áldom anyám, hogy tőle bőven eleget örököltem, mert most csupán a végkimerülés látszik rajtam. És semmi, ami azt suggalná, feladom.. végeztem, pedig ilyenkor szokott az történni.
Végre megtaláltam az utam, nincsenek bennem kérdőjelek, és el tudom hinni, hogy igenis erre születtem. Kellett az a pár év, hogy visszatalőáljak a zenéhez, hogy próbálgassam a szárnyaim máshol is.
Most pedig kell a nyamvadt vizsga, hogy végre magam mögött tudjam ezt az időszakot. Nem voltam jó diák soha, vagy csaltam, vagy a nevem juttatott át a vizsgákon, amiknek még csak komolyabb tétje sem volt.
Most viszont nem csalhatok, főleg mert valószínűleg nem is tudnék, és a minisztérium embereit, akik majd felügyelnek, szerintem pont nem fogja érdekelni, hogy Felagund vagyok.
Határozottan lépek be most először a könyvtárba, hogy aztán valahol középtájt meg is torpanjak. Asztalok... könyvek... rengeteg könyv. Olyan, mintha a polcoknak soha nem lenne vége, és a bátorságom el is száll. Nem, a megütközött tekintetek se segítenek, amivel engem vizslatnak.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 3. 21:06 Ugrás a poszthoz

Mr. Kazanov

Könyv könyv hátán. Én meg már-már beleszédülök ebbe a látványba. Ha nem én lennék, most jönne el a pillanat, mikor hátraarcot vágok, és közlöm, hogy ottrohadjonmeganyamvadtvizsga, de Merlin mentsen meg attól, hogy bárki is szemtanúja legyen egy ilyen attitűdömnek.
- Üdv Mr. Kazanov - mert bár nem vagyok szerves része a kastélynak, és nem is vagyok non stop fellelhető, azért képben vagyok a változásokkal, mint páldául, hogy egy auror lett az igazgató, és a könyvtárosok névsora is nőtt. Megnézem magamnak a férfit azért, de csak kíváncsiságból, semminemű hátsószándék nem lappang bennem. Akik ismernek, tudják, hogy nem rendelkezem véget nem érő pasilajstrommal. Mily' kár.
- Életemben először vagyok itt, szóval - kecsesen vonom meg a vállam, nagy szemeimmel pislogva rá.
- A húgom tapasztaltabb, de ő épp nem ér rá, nekem meg most akadt némi időm a VAV-ra készülni, épp csak... túl sok a könyv - szinte suttogom, ahogy újra végignézek a szinte végtelennek tűnő sorokon.
- Szóval mit ajánl? Hogyan kezdjek hozzá? - mert értelemszerű, hogy egy Felagundnak nem kell segítség... sose kell segítség, de az ajánlatot hajlamos vagyok megfontolni.
- Igen, tudom.... jobb később, mint soha, nemde? - még a fejem is oldalra döntöm kissé, a szemöldököm is felvonom, csak hogy elejét vegyem a kérdéseknek, vagy az esetleges szemrehányásnak.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 3. 21:07
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 3. 21:55 Ugrás a poszthoz

Mr. Kazanov

- Köszönöm szépen, de tizenkilenc vagyok. Ráérünk még az efajta bókokkal - mosolygok rá, felvéve azt a halványka poénszálat.
- Lena Felagund... ekkora - mutatok itt a kezemmel, illusztrálva, hogy nekem akkor is csak egy törpe, ha soha nem volt -, szőke haj, Levitás, tuti látta már - megforgatom a szemem. Neki a törzshelye nyilván, de azért lassan ideje lenne elbeszélgetnem vele, hisz nem tud átverni, látom, mikor sunyul.
- Konkrétan az elmúlt ötév anyaga az itt tanított összes tárgyból. Ebből válogatnak ki úgy tíz-húsz kérdést... reménytelen, mi? - húzom el a szám, miután az én szemem előtt is felvázolódott a helyzet.
- Bár Ön meg tudná oldani ezt az aprócska problémát. Mint iskolai dolgozó, bejárása van a tanáriba is, nem? Engem nem szívesen látnak, nagyapám tett róla... na jó, főleg én - hogy mennyire bölcs dolog az első adandó alkalommal ilyesmire kérni valakit, az attól függ, mennyire és mire kapható a férfi.
- Körbevezet, vagy ilyesmi? Ha már itt vagyok - meg mégse ácsorogjunk már csak úgy itt..
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 3. 22:06
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 6. 21:43 Ugrás a poszthoz

Mr. Kazanov

- Ezt most nem mondja komolyan? - elég érdekes arcot vághatok, mert bár a húgomról van szó, ez az információ nekem teljesen új.
- Elment az esze - vonom le a konklúziót, egy fejcsóválás közepette. Rosszul kellene éreznem magam, csak mert egy idegentől hallok új információt, de mi - vagyis én ilyen vagyok -, nem csüggünk egymás nyakán, én meg kimondottan ügyelek arra, hogy a többieknek is meglegyen a saját kis élete. Nekem se fogta senki a kezem, mikor idejöttem. Lehet, ez volt a gond.
- Valahogy sejtettem - húzom el a szám. Hol vannak azok a tanárok, akik apu idejében tanítottak? Itt mindenki ennyire karót nyelt, és... na mindegy, pár hét és vége.
- Önismeret, Legendás lények, meg az a köves. Vicces, mindenki azt hiszi, hogy a bájital az, de... nem - megvonom a vállam, azt inkább nem ecsetelem, hogy mennyire nem.
- És merre vannak azok a könyvek? Vagy ezt az egészet végig kell itt járnom? - mert akkor felejtős. Hajlamos vagyok erőfeszítéseket tenni, de csak bizonyos mértékig.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 10. 11:08 Ugrás a poszthoz

Nem szeretem a sürgősségit Sad
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 10. 11:29 Ugrás a poszthoz

Azt észrevettem Brightmore Rolleyes

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 11. 19:53 Ugrás a poszthoz

MégegyPayne


Sikerült. Azt hiszem, a dolgok ezen felét letudtam, már ami Pécset illeti, most térhetek vissza a másik felére szívni. Csodás, csodás ez az év. Hogy lehettem ekkora idióta, hogy ennyi mindent a nyakamba aggattam? Most már én is érzem magamon, hogy kezd ez nem jó irányba  terelődni, de nem én lennék, ha ezt ki is mutatnám bárkinek is. Nem akarom azt hallani, én megmondtam.
-  Anyud szeret? - lökök öcsémen egyet, mikor megint beszól. Túlontúl lelkesen ajánlgatta, hogy elkísér. Jó, én aláírom, hogy bizonyos részben az irántam érzett aggodalom késztette erre, de főleg a csajok.
- Nem jössz gyagyás? - értetlenül nézek rá. Hisz a vonat befutott, és már én is felszállásra készülődök, ahogy mindenki, leszámítva őt. Csak a fejem rázom, mikor ecseteli, hogy neki bizony még dolga van itt.
Aztán sietek, igyekszem minél több embert megelőzni, és az első hirtelen üresnek tűnő kabint elfoglalni. Feltépem az ajtót, majd az ülés felé pakolom is a cuccom, amit üresnek találok, csak aztán ülök le. Ekkor viszont elgörnyedek, az orrnyergem masszírozva engedek a fáradtságnak, s csak ekkor szembesülök azzal, nem vagyok egyedül.
- Ohh, bocsi - nézek a srácra, mást nem téve hozzá. Tök felesleges lenne már megkérdeznem, hogy foglalt-e, vagy nem gond-e, hogy velem kell osztoznia. Mind a ketten tudjuk, hogy én innen már nem kelek fel.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 11. 19:56
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 11. 20:35 Ugrás a poszthoz

MégegyPayne


Azt már réges rég megtanultam, ha tömegközlekedni akarok, és a lehetőségekhez mérten kényelmesen, akkor agresszívnek kell lenni. Mert hogy itt bizony él a "taposol, vagy taposnak" szabály. És büszkén állíthatom, már egész jó vagyok benne. Már a jelzőktől se érzem kellemetlenül magam, amiket a mögöttem lévőktől kapok, pontosan azért, mert mögöttem vannak.
Szépen elfoglalom a helyem, még némi sajnálatnak tűnő valami is kicsúszik a számon, ami tőlem ritkaságszámba megy, és ezzel én le is tudnám a dolgot, ha... ha a szemben ülő valaki nem nyitná ki a száját.
Elsőkörben felvonom szépen ívelt szemöldököm, megbizonyosodva arról, hogy most a képembe vágja, vagy a levegőbe mondja, nekem címezve, mert ugye nem mindegy.
S mikor farkasszemet kényszerülök nézni vele, a létező szinte összes fáradtság ki megy belőlem. Komolyan Charlie, komolyan csak annyi kellett, hogy valaki beszóljon? Azt hittem, ezen már átugrottunk. Igen, én is azt hittem, nem csak a fejemben motoszkáló hang. De érzem az adrenalint, és már kismillió verzió lejátszódik a fejemben, amivel meghonorálhatnám ezeket a kedves szavakat.
Mégis... egy apró gúnyos mosolyt ejtek csak meg, olyat, amilyet már rég nem.
- Nyilván számítottál rá, hogy nem egyedül fogsz itt dekkolni egy bizonyos szakaszig, gondolom fel is készültél erre. És mégis csak ennyire futja? Hagynom kellett volna még gondolkodási időt, mert ez gyenge - fúúú Lili, most nagyon-nagyon büszke lennél rám, tudom. És milyen igaz, mennyivel jobb ez, mint visszaküldeni hirtelenjében oda, ahonnan jött.
- Tetszik a hajad - ja, szerintem már köszönni is felesleges, hisz a kontakt megköttetett, csak remélni merem, hogy nem vérszívással fog eltelni ez az idő.
- Charlotte... Bagolykő? - dőlök előrébb, hogy a kezem nyújthassam neki, mintegy békejobbként, és hát, rá kell kérdezni a nyilvánvalóra. Olyan nincs, hogy nem kérdezünk rá.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 11. 20:40
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 13. 11:06 Ugrás a poszthoz

Nekem nyóc amíg nincs kis grofo
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 09:39 Ugrás a poszthoz

MégegyPayne


- Ezen a járaton? Hidd el, a remény egy hót felesleges dolog - plafonnak emelem a tekintetem. Nem akarok okoskodónak, vagy tudálékosnak tűnni, egyszerűen a tapasztalat mondattja ezt velem, amire talán majd ő is rá fog jönni.
Megvonom a vállam. Erre igazából nem lehet mit mondani, mert ahogy neki jól esik. Ki vagyok én, hogy meggátoljam az embert abban, hogy olyan legyen, amilyen?
- Kösz, sok munka eredménye.... mármint nem plasztika vagy ilyesmi, egyszerűen csak az arcomra meg a hajamra baromi kényes vagyok - mint kb az összes létező nő. Legalább is szerintem, de én tényleg túltolom néha az arcápolást, ezt még Franci sulykolta belém, és most már a napi rutin része lett. De hála égnek nekem nagyon ritkán van pattanásom meg hasonló.
- Honnan jössz? - szegezem neki a következő kérdést, ráncolva a homlokom, mert a neve furcsa, meg így végignézve rajta, az egész srác is.
- Ha nem tudnám, hogy kihaltak, vagy mi, azt hinném, indián vagy. Mármint tényleg tökre úgy nézel ki, mintha most jöttél volna valamelyik aluljáróbeli koncertről - még a fejem is oldalra döntöm, miután letudom a formaságot. Meg nem is megsérteni akarom, vagy ilyesmi, csak tényleg Pocahontas ugrott be róla.
- Háh, hála égnek az utolsó évem. Alig várom, hogy megszabaduljak tőle, ott az ember komolyan becsavarodik. Valószínűleg a bezártság, meg minden nap ugyanazok az emberek. Na, meg Felagund... fel ne vedd a bájitaltant, ha szeretnéd, hogy megmaradjon az egészséges önbizalmad - és hogy fair-e nagyapám ellen kampányolni? Perszehogy. Rászolgált az évek alatt.

Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 18:07 Ugrás a poszthoz

Valentin
Pécs, vásár cucc

Hogy mindig tudom, mikor kell lelépni. Tényleg, eszméletlenül tudok időzíteni. Így, hogy nem vagyok a folyam közvetlen közelében, nem is érdekelnek a pletykák, vagy az, hogy épp hányan röhögnek rajtam a hátam mögött.  Kölcsönös kihasználás volt, mint utólag kiderült, de őszintén remélem, sokat keresett a rajtam kötött fogadással.
Jó persze, nem a legjobb érzés, de legalább van valami, amitől megszabadultam, vagyis így fogom fel, jobban mondva próbálom felfogni. Szerencsére apuék se értetlenkedtek sokat, mikor hirtelen megakartam gyorsítani a költözést, ők is belátták, oly' mindegy, hogy ingázok ide, vagy innen oda. Én csak távol akarok lenni, és a lehető legkevesebb időt tölteni abban a nyomorult kastélyban, csak annyit, amennyit muszáj.
- Liz - még a hideg is végigfut a hátamon, mikor meghallom a hangot, és a kezemben gőzőlgő forrócsoki ellenére, érzem hogy megfagyok. Nem úgy ténylegesen, nem úgy, hogy tudnék vele bármit is kezdeni, nem... most még nem.
- Én csak.... - merev tekintettel, és porcelán arccal nézek rá, pislogás nélkül. Nem, egy cseppet sem segítek rajta, noha egy avatott szem látná, kicsit túldramatizálom az egész helyzetet.
- az a fogadás - továbbra se szólok semmit, csak magamban röhögök a szerencsétlenségén, még jobban sajnálva a történteket. Azt leginkább, hogy pont vele történtek meg. Aztán mégis közelebb araszolok hozzá, csak hogy aztán a forrócsokim az ő márkás kabátján, díszként ékeskedjen, megkoronázva ezzel az esténket, meg azokét, akik időközben megálltak turistásat játszani.
Nem törődök vele tovább, hátat fordítok neki, és andalgok meszebb tőle, hisz a mi történetünknek ez lett a végpontja. Szerintem kellően olyan hatást értem el, amilyet kell... ja, hogy a könnyek? Több kell ennél ahhoz, hogy engem sírni lássanak.
- Egy rumos teát légyszi - szólalok meg, ahogy a bódé előtt rám kerül a sor.
Utoljára módosította:Charlotte Elisabeth Felagund, 2019. december 19. 18:11
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 20:49 Ugrás a poszthoz

Geri
még délelőtt, kereskedés

Pedig ez a bolt igazán a szívem csücskévé vált. De komolyan. Az a nő itt valami eszméletlen, és imádom, hogy mindent is találok, ha épp akkor nem, akkor meg biztosítva leszek arról, hogy napokon belül meglesz. És igen, még a samponom is megrendeli nekem, amit még el is mondta csak nekem tesz, hisz csillagászati összegekbe kerül, de én meg tényleg háklis vagyok a hajamra, és el se tudja hinni, mekkora terhet vett le ezzel a vállamról, hogy havonta beszerez egy csomaggal, mert ugye a balzsam, meg a pakolás is kell mellé, különben nem lenne ilyen szép, se ilyen gyönyörűen hosszú, se szép szőke. Jó, egy kicsit had áradozzak már én is, ez nem beképzeltség, hanem csodálat, kérem szépen.
- O szia - most belépve mégis Gergővel találom szembe magam, és kicsit elszontyolodok.
- Látom... anyud készül a karácsonyra? - elmosolyodok, hisz kinézem, hogy megy a sürgés-forgás, mint kb otthon.
- Ezt majd odaadnád neki? - nyújtom neki a bonbont, mert egy beszélgetés alkalmával elcsíptem az infót, hogy ez a nő kedvence, így boldog vagyok, hogy nem a kukában landol majd.
- Igazából csak szólni akartam, hogy már nem kell a sampont rendelni, meg megkérdezni, hogy nincs felesleges dobozotok, úgy sok? - nem is igazán akarom rabolni itt az időt, ezért térek gyorsan a lényegre. Na meg mert általában így szoktam.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 21:08 Ugrás a poszthoz

Geri

- Előkészítő? Ne írd le, az ottani gyerekek néha nagyobb görények, mint fél tucat rellonos, kegyetlen hely az... én is jártam oda - elvigyorodok, mert arra már nem emlékszem, hogy álltam a helyhez, hisz azóta már sok víz lefolyt, ugye.
- Van még? Akkor azt elviszem, ki tudja, mikor tör ki a vész - jó, azért nem annyira vészes a helyzet, valahogy sejtem, hogy egy ideig magamnak kell majd beszereznem.
- Kicsit előbb a tervezettnél - biccentek, mert így-úgyis ez történt volna, csak apu talált egy csodavevőt a házra, nekem meg oly' mindegy, hogy innen ingázok oda, vagy fordítva, és valljuk be, alig várom, hogy hátam mögött hagyjam ezt a helyet.
- És imádok hagyományos módon pakolni, annak úgy megvan a feelingje, és lehet megdöntöm a saját rekordom is - mert nem ez az első, sem az utolsó szerintem.
- Ti maradtok, vagy... jön a lánykérés, esküvő? - hisz én képben vagyok, bár mindig is rühelltem Meit, azt el kellett ismernem, legalább az ízlése jó, már ami a pasikat illeti. És itt nem feltétlenül a külsőre gondolok.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 21:10 Ugrás a poszthoz

Nekem vonhatja ^^
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 21:40 Ugrás a poszthoz

Geri

- Pont azért imádott, mert sose rejtettem véka alá a véleményem, és igen, az ő idejében még biztos jó hely volt, de ahogy megy minden egyre lejjebb - megvonom a vállam, hisz Geri tudja, ő is látja, hogy kiknek a gyerekei járnak oda, na.
- Esküszöm, szobrot fogok állíttatni anyudnak - és a hála ki is tükröződik, hisz most legalább nem lesz erre gondom, mintha csak megérezte volna.
- Nagyon szeretem amúgy, kicsit olyan, mintha a nagyi lenne... én imádtam a nagyit, sokszor jobban, mint az anyámat, mert mellette nem volt ám olyan, hogy nem - és akkor még egyke is voltam, nem mintha bármi változott volna attól, hogy jöttek a többiek.
- Én más örökségét viszem tovább tudod? Felvettek a pécsi filharmónia zenekarba, mármint a rendes nagyba, és most már van tíz percem, amikor egyedül zongorázok, jó lehet uncsi, de ez baromi nagy szó. Úgyhogy most karácsony dömping, koncertek, gálák, meg adakozós estek, aztán meg indul a turné jövőre. Én sose itt képzeltem el az életem, és a nagyi se azt akarta, hogy egy íróasztal mögött görnyedjek. De nyugi, van két imádnivaló öcsém, meg egy talpraesett húgom, azért nem fog rossz kézbe kerülni majd - aztán hogy ez tényleg megnyugtatja-e, az jó kérdés, ahogy az is, ők mit terveznek a jövőjükkel.
- Azért sajnálom, hogy nem botlottam beléd Mei előtt, remélem levágja, mennyire piszok szerencsés, különben megkeresem - jó, persze csak vicc, de én szoktam így viccelődni Gerivel.
- Nem tudom, itt azért több cuccom van, viszem mindet... hmm utolsó vacsi, helyett ebéd? - nyúlok a polcon lévő nagy zacskó gumicukorért, majd meglengetem előtte.
- Jó, tudom, hogy mindjárt zártok...
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 21:57 Ugrás a poszthoz

Geri

- Az apák általában ilyenek, nyugi. Mondjuk az enyém nem, nekem ő az etalon, meg a minden, de hát lány vagyok - és gyorsan befejezem, mielőtt itt ömlengésbe kezdenék, mert apu... apuról bármikor tudnék és bármennyit.
- Köszi, én ebből csak a pörgést, meg az ájjulásközeli állapotot érzékelem, mert tudod, még ott a VAV, amit ha nem szerzem meg előtte a kérdéseket, akkor cseszhetem, mert a suli az nekem mindig csak mellékcselekvés volt - húzom el a szám, mert most a mumusom tuti egy VAV vizsga lenne, azt garantálhatom.
- Á köszi, azért hálás lennék. És igen. Lili is költözködik, és nem igazán jutok normális kajához, de legalább a kávésgépet megtanította használni, így teljesen életképes vagyok - és hogy ezt bebizonyítsam, be is kapok egyet. Úgyis kifizetem majd a többivel együtt.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 22:14 Ugrás a poszthoz

Geri

- Nem is, a fiúknak könnyű - jó ebbe inkább ne menjünk bele, hisz én látom, hogy bánnak Sebbivel, na meg a lányok is.
- És nincs valami olyasmi, hogy csak a párnám alá rakom, és úgy belemegy a fejembe, vagy leturmixolom és megiszom? Komolyan. Ez az üljünk le magolni nekem sose ment, főleg akkor nem, mikor tudtam, hogy most nagyon muszáj... renitens voltam világ életemben - és igen, most meg elhúzom a szám, mert így hogy már nincs kedvem minden ellen lázadozni, kezdem belátni, mekkora gyökér voltam.
- Pedig voltam a könyvtárban is... idén először... ijesztő hely - mégis minden trauma ellenére büszkén húzom ki magam.
- Bármennyire is fáj bevallani, és bármennyire is utálom Vajdát, nekem most ők a best páros, mármint látom Lilin, mennyit változott, és akárhogy is, de Vajda jó hatással van rá, vagy a szerelem a franc tudja - megvonom a vállam, hisz én nem értek az ilyesmihez.
- Jó, akkor randizzunk - vigyorgok önelégülten, még a hajam is hátradobva a hatás kedvéért, de persze nem gondolom én ezt teljesen komolyan. Olyan 30, 35%ban csak.
- De én fizetek, ebben a hónapban alig költöttem, muszáj elherdálnom, mert otthon azt hiszik, rosszul vagyok - pedig csak nincs időm.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 22:17 Ugrás a poszthoz

https://www.youtube.com/watch?v=ACPaLwK4xCI

Én ezt így még el bírom viselni xD
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 22:22 Ugrás a poszthoz

Mert nincs ízlésed Maris Rolleyes
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 22:45 Ugrás a poszthoz

Geri

- Terápiára van szükségem - biccentek halálos komolysággal, mert először engem ott tényleg trauma ért.
- Tudni fogom ha mégse - szűkítem össze a szemeim, és próbálok olyan keresztapás lenni, de ez a szerep sose ment nekem. Ja, színjátszós se voltam.
- Ahhh, ez csak valami karácsonyi csoda lehet - kapok teátrálisan a szívemhez, de vigyorgok is, hisz csak játék.
- Megvárlak, ígérem nem lopok - még a kezeim is felteszem, aztán magamhoz kapom a vett dolgokat, és belerakom a táskámba, miután fizettem.
- De figyu, egy randi még belefér, de azért nem kéne ám más lányokat lakásra vinned, ha jegyes vagy - ezt így utána kiáltom, ha elindul, mert magas az a labda.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 23:02 Ugrás a poszthoz

Geri

- Kérlek, de egyébként szokott erre kószálni egy furkász ám, majd jól ráfogom - megvonom a vállam, persze ilyenkor mindig van b terv.
- Nem... az fér bele, hogy Watts párnázik, te meg velem randizol - javítom ki vigyorogva, mert ugye nem mindegy.
- Akkor lőttek a turmixnak, de ígérem, nagy becsben tartom majd... amúgy hová költöztök? Csak mert nehéz lesz visszaadni, ha nem tudom, hová mész - igen, ez egy teljesen logikus köntösbe burkolt kíváncsiság, némi duzzogással. És bizony ki is lépek, és indulok is el a pizzéria felé.
- Nem voltál itt épp eleget? Gergely, neked baromira kell, hogy világot láss, és remélem Watts meg is mutatja neked - itt már viszont nincs kötekedés, nincs játék, teljesen komolyan mondom, és épp ezért hajtom le a fejem. Hány évig is volt ő a faluhoz kötve úgy, hogy semmit nem látott azon túl?
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 23:22 Ugrás a poszthoz

Geri

- Mindig is akartam egyet... tök menő állat - osztom meg vele egy féltve őrzött titkom, nem is emlékszem, hogy említtettem-e valaha valakinek.
- Héj, a kis lépések néha sokkal többet érnek, nézz meg engem, Franciaország, aztán itt, aztán megint Franciaország, és most Bécs a székhely, látod, mi lett belőlem - tárom szét a karom, mert ne mondja azt nekem senki, hogy egy gyerekre nem nyomja rá a bélyeget, ha sokat költözik, főleg, ha olyan helyen van, amit utál is.
- Neked pont ezt az életet képzelem, nyugodt és idilli, tökre kívánom, hogy ilyen is legyen - mosolyodok el halványan, s bár magamnak is ilyet kívánnék, tudom, hogy az esélytelen lenne, hacsak nem találnék olyas valakit, aki apa anyának, ő letudta anyut nyugtatni.
- Természetesen, majd küldök neked puszit a címlapokról, sőt... talán még dedikálok is neked egy saját albumot - és ahogy mondom, egyre inkább tervnek érzem álom helyet, érzem, hogy egyre közelebb vagyok.
- Vagizhatsz majd a diákjaidnak, hogy szupersztár haverod van - jó, persze ezt már poénkodom, aztán hirtelen kapok Geri karjába, mert megint megszédülök.
- Nyugi, ez megszokott, nagyon sokszor felejtek el enni, vagy egyáltalán azt, hogy éhes vagyok - ráncolom az orrom, és a torpanás után, megyek is tovább, mintha nem is fordult volna velem egyet a világ.
Charlotte Elisabeth Felagund
INAKTÍV



RPG hsz: 133
Összes hsz: 613
Írta: 2019. december 19. 23:43 Ugrás a poszthoz

Geri

- Lopni fogok egyet. Mielőtt még elmegyek. Furkászt fogok lopni - ez annyira viccesnek hangzik különben.
- Tudod... az ellentétek ám vonzzák egymást - közelebb araszolok hozzá kicsit, de még mindig nem sértem a privát szféráját.
- Érzed? - hát csak bepróbálkozok na. De gondolom csak azért, mert tudom, hogy nála lehet mindenféle következmény nélkül. Élesben azért nem lennék én ennyire bátor.
- Nem, ez borzalmas. Én femme fatale leszek, akinek max azért kell pasi, hogy lemossa a kocsiját, és cipelje a táskáit... mármint, ha lesz pasim,akkor az csak te lehetsz - csak hogy tényleg érezze, mennyire vannak ilyen jellegű szándékaim.
- Kérlek ne kezd te is, nézd akciós nap van - és tépem is fel az ajtót, mintha csak egy hunger games-es arénából szabadultam volna.
- Szerintem együnk marha nagy mindenes pizzát, na? Nem tárgyalok vele, én Ariet szerettem - igen, ezt elég hangosan mondom ahhoz, hogy Barnabás is hallja.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Charlotte Elisabeth Felagund összes hozzászólása (339 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 » Fel