Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Valljuk be, az ismerkedés máig nem tartozik az erősségeim közé, de talán ez nem is akkora baj. Nem, nem vagyok egy antiszoc lélek, és nem kényszerem mindenkit elüldözni magam mellől, épp csak ritka számba megy az, hogy én menjek oda valakihez.
Igen, ezt a sült galambra várást határozottan aputól örököltem, mert ahogy mesélte, neki se volt túl sok barátja, nem is ismerték annyian. Ez pedig nem feltétlenül gond. Sebastian Gerard Felagund tett arról, hogy mi se legyünk túl közkedveltek. Mármint... tapasztaltam, hogy sokaknak elég csak a nevet hallani.
Épp kérdezném meg, hogy mit mondott, mivel azt felismerem, hogy a szó latin, de én latin órákon - mert hogy a p*csa képzőben abból is akad - aludtam, mikor az egyik tanár jön felénk. Ahogy egyre közelít, engem is elér a felismerés, hogy neki meg végképp nem loptam magam a szívébe.
- Felagund, miért is nem lepődök meg, hogy ahelyett, hogy a holnapi felelésre készülne, itt téblából.. csak nehogy meglepetés érje...
- Brightmore, önnek meg feltétlenül muszáj itt parádéznia azzal a bestiával? Tisztában vagyok vele, hogy engedélye van rá, de nézze meg az elsősöket - mutat a nő a megszeppent csoport felé, majd tovább is halad a fejét rázva, meg bosszúsan motyogva.
Egyből levágom, hogy ez a Brightmore is rellonos lehet, mert az ő arcán is az a bizonyos "a lőtéri vadászkutyát nem érdekli" kifejezés ül ki, amilyen az enyémen.
Ez a nő meg szerintem az élő fába is beleköt. Lehet valakinek csak jól meg kellene... na mindegy.
- Ráérek - közlöm vele, egy vállvonás kíséretében, holott az előbb elhangzó nem is tudom, mi nem ezt kívánná meg. Szerencsére az agyam is az apámé, így nem aggódok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Nagyapám, és jah... lehet én is - megvonom a vállam, mindenféle mosoly nélkül.
- Mióta élünk, felénk se néz. Most vagy minket utál, vagy az anyánkat, gyanítom, nem egy félpszichopatát képzelt el a fia mellé, de ez van - én ezen már túltettem magam, meg azon is, hogy az órákon se néz még csak rám se. Anyu sok mindenbe beavatott, amint elég idős lettem hozzá, főleg mert azt akarta, hogy ne csak féligazságokat halljak, pletykák alapján, és lehet, hogy mások szemében tényleg egy pszichopata, én egyszerűen még jobban felnézek rá, és igenis büszke vagyok arra, hogy az ő gyerekük vagyok.
Le is ülök mellé, kellően kimutatva, mennyire érdekel engem is a fenyítés.
- Le is szokta vadászni őket? Gondolom, nem mindennap tudod etetni, vagy legalább is nem annyiszor, ahányszor megkívánná - a látvány nem nagyon rendít meg, Sebi miatt jóval nagyobb az undorküszöböm, meg hát mégis csak én voltam, aki segített neki megnézni, milyen a béka, meg a különböző bogarak belseje.
- Hogy érted, hogy megszenvedtél? - kicsit ráncolom a homlokom, egyenesen a hárpia szemeibe nézve.
- Tudom, dedós kérdés, de meg lehet simogatni? - mert hát azt mégis csak nagyon szeretném, de belátom, hogy előbb a gazdát kérdezem, semmint önkéntesen cselekedjek, nem akarok bajt.
- Apu egyik ismerősének hippogriffje van, hozzá tényleg még csak ennyire közel se lehet menni. Nagyon pökhendi, és abszolút senkit nem tűr meg... az öcsémet egyszer majdnem meg is rúgta, csak hát figyeltünk... azóta óvatosan közeledek a bestiákhoz - nem hiszem, hogy túlzottan kíváncsi lenne erre, csak hát... így mégis csak érthető, hogy óvatos vagyok, ami ebben az esetben még lehet is pozitív dolog.
- Egyébként a Charlotte-ot jobban szeretem - nyújtok kezet, mert azt hiszem, itt így illő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Bár a franciák nem díjazták ezt a sportot, az óriás szavaival élve, nőietlennek tartották, én mégis elmondhatom, konyítok valamit hozzá. Holott se apám, se anyám nem tett szert kellő tapasztalatra a kviddics terén. Anyu valami Lyráról mesélt, akinél jobb terelőt nem ismert, meg mesélte, hogy ő is volt terelő valamilyen dilis meccsen. Apu meg rendszeresen elvisz minket a világkupára, én meg egyszerűen szerelmes vagyok.
Gondolom, a rellonosok se fognak nagyon meglincselni, ha kölcsönlopok pár dolgot, mert azok mégis csak jobbak, mint az itteni szertárból vihetőek. Egyedül a seprűm a sajátom, azt meg persze Várffyéktól szereztük be, meg is fizetve érte az árát, de egy cseppet sem bánom, mert egyszerűen olyan, mintha nekem készítették volna.
Kinyitva a ládát, ki is engedem a gurkót, majd egy bűbájt szórok rá, hogy csak félpályáig tudjon repülni, mert annyi nekem bőven elég. Az ütővel nem igazán vagyok megelégedve, elsőre nem is nagyon esik kézre, mégis megkezdem a gyakorlást, mert igen, be akarok kerülni a bajnok csapatba, mert az megtiszteltetés, és gyanítom, nem is vesznek be akárkit. Fent száguldozva, épp időben veszem észre, hogy a gurkó a pálya széle felé repül, ahol valakit vélek felfedezni, így minél gyorsabbra kapcsolva, próbálom elérni, hogy ne is találja telibe az illetőt. Amint kellően földközelbe kerülök, el is kapom a zuhanó gurkót, bár a lendületnek köszönhetően, esek is egyet, de hát ez még belefér.
- Elnézést, nem gondoltam, hogy még ilyenkor is sétál itt kint valaki - húzom el a szám, hisz sötét van aránylag, meg túl meleg sincs, az emberek már ilyenkor visszamenekülnek a kastélyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem mondanám, hogy a világ legkellemesebb érzése a földbe csapódni, de ez is olyasmi, amit el kell viselni, mert egy meccsen örülhetek, ha ennyivel megúszom. Amúgy se vagyok egy nyafogós lány, a körmeim se féltem, ha így lenne, akkor inkább varrókörre járnék, vagy valami divat cuccra. Ezek viszont egyáltalán nem érdekelnek, a divatot meg amúgy se követem. Megvan a magam stílusa, és nem fogok másokat majmolni, csak hogy valakinek tűnjek.
- Nem bizony - vigyorodok el magabiztosan, mert ezt határozottan állíthatom. Nem, nem vagyok rendíthetetlen, meg van a saját magam kis félelem listája, de a gurkók nem tartoznak bele.
- Persze, már mikor jöttem, tudtam, hogy az első dolgaim közé fog tartozni, csak... nem igazán volt időm ráedzeni. A Beauxbatonsban nem volt kviddics csapat - húzom el a szám, mert konkrétan azt sem értem, hogy azok a dísz.... trimágus tusára minek neveztek be, a második körnél tovább még sose jutott senki.
- És professzornak nem hiányzik? Nem szeretné ráncba szedni ezt az egész kviddics dolgot itt? Ahogy látom, egész hanyatlóban van. Apu mesélte, hogy mikor idejárt, még az edzéseket is rengetegen nézték, és nem volt olyan, hogy kongott volna a pálya. Ez azért elkeserítő kicsit - vágok egy grimaszt, közben azért visszahelyezem a labdát a ládába.
- Vagy nem tetszik felszállni Ön is? - pillantok rá még félbehagyva a mozzanatot.
- Bár lehet, Önnek ez állna inkább kézre - dobom hirtelen oda a kvaffot, csak hogy megbizonyosodjak róla, a reflexei még a régiek-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Fogalmam sincs. Csak egy régi felhívást láttam, amin valami Allan Colton Fisher, meg Minea neve volt. Azóta semmi. Lehet, idén nem is lesz csapat? - ami azért elkeserítő lenne, mert nem lehetek ennyire peches. Azt tudom, hogy a két akkori delikvens már elballagott, nem volt nehéz ennek utána nézni.
- Szerintem nem ártana. Szeretném, ha nem kongana ez a pálya, és nem merülne feledésbe az egész sportág... meg hát most nézze meg, az egyik bajnok, repüléstant tanít - forgatom meg a szemem, mert számomra ez is elkeserítő. Mintha csupán ennyire becsülnék mindazt, amit eddig letett az asztalra. Tanítsa meg a gólyáknak, hogy ne essenek le a seprűről, amit egyébként egy jó érzésű szülő, már azelőtt megtanít neki otthon, mielőtt idekerülne. Vagy ez csak nálunk volt így? Mert akkor újfent kijelenthetem, piszok mázlista vagyok.
- Igen, apám ragaszkodott ehhez a seprűhöz, ha már mindenképp azt akartam. De szerintem ez is olyan, mint a pálca, egy csomót kipróbáltam, ez lett az igazi - vonok vállat, mert azóta én ezt is úgy tartom, hogy a seprű válassza meg, ki üljön rá.
Utána persze felhívtam keringőre, hisz ki nem hagynám az alkalmat, hogy együtt repkedjek kicsit Várffy Róberttel. Csalódnom nem is kell benne, már az első alkalommal úgy dob a karikára, hogy azon csak nézek. Persze, ő hajtó volt éveken keresztül, biztos rengeteg időt töltött azzal, hogy fejlessze magát.
- Tartalékosnak mindenképp - vigyorodok el, mert túl magas az a labda ahhoz, hogy én ne csapjam le.
És egyből megyek is a kvaffért, hogy aztán azzal a kezemben, megcélozzam a bal szélső karikát, és mielőtt megkerülném, dobjam át rajta. Direkt úgy mérem be a helyzetet, hogy amint a karika mögé érek, el is tudjam kapni, hiába nem teljesen szabályos, ez most amúgy se vérre megy.
- Terelőnek készülök ám - osztom meg vele azért nagyokat pislogva, csak hogy ne várjon tőlem ma este fejedelmi manővereket.
ÉS passzolom is neki a labdát, gondolva, hogy úgyis rá fog jönni, kicsit a kvaff elé kell jönnie, lévén én olyan nagyot nem tudok dobni. Aztán oda is repülök mellé.
- Mit tud még?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Határozottan nem vagyok az az estélyekre járó típus. Amilyen gyorsan csak tudom, kihúzom magam belőlük. Mert igen, ha a nagyi kér meg rá, elkísérem. Persze, ezen többen megrökönyödhetnek, de én voltaképp nagyon szeretem a családom, ha róluk van szó, nem igazán hagyja el a nem szócska a szám, még akkor sem, ha úgy megyek egy-egy eseményre, mintha a fogamat készülnének hozni.
Nagyi mindent megtesz értünk, képes lenne a volt házukat nekem adni, aminek még örülnék is, csak anyu ódzkodik attól, hogy egyedül lakjak, ami érthető, a Franciaországban történtek után. Bevallom, ilyen rokonokkal a nyakamban, én se szívesen lennék egyedül. A legrosszabb az, hogy már tudnak rólunk, így anyu egyetlen gyenge pontjáról is.
- Mikor is voltál itt utoljára? Még abban a cuki habos-babos ruhádban... és ahogy zongoráztál....
Nagyi nosztalgikus sóhaja rángat ki a gondolataimból, és fel is tűnik szemem előtt az ismerős birtok. Már senki nem rökönyödik meg azon, hogy nem Fela papa jön vele, azt a házsártos vénembert sehogy se lehet kiugrasztani az odújából. Jó, ezen már sikerült túltennem magam.
A limuzin megáll, és ahogy ajtót nyitnak nekünk, már pattanok is ki, mielőtt még nagyanyámnak eszébe jutna, hogy megint játszhatnék. Nem, a zene már úgy nincs jelen az életemben, bandám volt. És gitározok.  
Magamra öltöm a bájos mosolyomat, és lelkesen viszonozom a bókokat az ismerős idegenektől. Mert az arcuk rémlik, épp csak nevet nem tudok hozzátársítani, kivéve...
- Ohh és itt van Erik is, ugye emlékszel rá Charlotte? - kérdezik, nekem meg a pír egyből ellepi az arcom, mert valahogy nehéz elfelejteni, azt hogy annyit eszel, hogy telibe hányod valaki ruháját. Szerencsére nem volt nagy baj belőle, kicsi voltam, és cuki, még ezt is aranyosnak találták.
Végül megemberelve magam, a már férfi szemeibe nézve, egy őszinte mosolyt küldök neki.
- Megnőttél - és mennyire előnyére váltak az évek. Jó, ezt persze nem mondom ki hangosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szó se róla, Eriknek az idő csak előnyére vált. Most, hogy közelebb jön, van időm alaposabban szemügyre venni, s még csak véka alá se rejtem, hogy tetszik az elém táruló látvány. Nem szoktam fáradozni azon, hogy rejtegessem az érzelmeim, a jégkirálynők ideje nálam már bőven lejárt, és sokkal ijesztőbb, ha az emberen látszik, komolyan is gondolja a kiejtett szavakat. Meg minden más sokkal könnyebb.
- Bar*mi vicces vagy - forgatom meg a szemem, mire kapok is egy torokköszörülést a nagyanyámtól. Hála égnek, mert így legalább eszembe jut, hol is vagyok, és itt azért fel kell vennem egy maszkot. Mondtam már, hogy imádom ezeket a bulikat? Buli... chh..
- Akarom mondani, borítsunk fátylat a múltra - mosolyodok el jó kedélyűen, ahogy ezt jelenleg el is várják tőlem. Mielőtt elfogadnám a kezét, teátrálisan körülnézek azért, látszólag jobb parti után kutatva, végül meg ugyanolyan teátrálisan sóhajtok fel.
- Hát ha más nincs - persze, tudom, hogy nála is ez játszik be, de így akkor is jobban nyeregben érzem magam. A tánc az kötelező volt nekem is, ahogy neki, így biztos vagyok benne, hogy mi ketten így együtt nagyon kellemes látványt nyújtunk. Főleg, hogy a magassarkú ellenére is megvan Eriknek a kellő magassága, ami csak tökéletesíti a párosunk.
- Félek, Fiona meg fog egyszer mérgezni, most nézd meg.. évek óta a társaságodra pályázik - biccentek fejemmel a lány felé, aki most is úgy néz ki, mint egy víziló, és a ruhája még inkább kihangsúlyozza ezt. Ezzel egy időben meg szakítva az illemmel, még közelebb simulok Erikhez, hogy borzoljam itt a kedélyeket, mert azzal is tisztában vagyok, hogy nem az említett lány az egyetlen, aki a pokolba kíván. A női wck ha beszélni tudnának.
Egy két számot táncolok vele, amennyit illik, aztán a füléhez hajolok.
- Na én ezt unom - azzal befejezem a táncot, el is lépek tőle, majd felmegyek a lépcsőn, és egyből a dolgozószoba felé veszem az irányt. Tudom én, hol kell keresni azokat a piákat, amiket nem adnak vendégeknek, mert túl jók ahhoz, de hát nekem úgy is adnának. Ha tudnák, hogy már nem csak üdítőn élek.
Be is ülök a kényelmes bőrfotelbe, és töltök magamnak a Whiskeyből, folyamatosan az ajtót bámulva, kíváncsi vagyok, hogy utánam jön-e, vagy inkább keres valakit, és hallgatja, ahogy az egekig magasztalják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő