Egyetlen Bazsám
- Igen, sejtem, de úgyse - vállat vonok, mert többet nem tudok tenni. Annyi minden történt már, aztán mégis egy család vagyunk, na. Az a nyamvadt kötelék erősebb, mint gondoltam, vagy bárki gondolná. Tény, nem mi vagyunk az az idilli mintacsalád, akiket a reklámokban szoktak mutogatni, de család vagyunk.
- Ha elmész Leventével egy hétre horgászni, én zárdába vonulok - eresztek meg egy kihívó mosolyt. Röpke életem során nem tapasztaltam olyasmit, hogy a bátyám horgászna, vagy apa. Nem, nálunk a férfiak nem ilyenek.
- De mást simán... úgy tűnik, nem kell tovább puncsolnod - hisz a családom kedveli, vagy legalább is elfogadta a létezését, ami ebből a szempontból ugyanakkora siker. Főleg, ha azt vesszük, előtte a tanártól nem voltak annyira elragadtatva.... nem, egyáltalán nem voltak, sőt.
- Csak el ne mondd, el fog szállni magától - forgatom meg a szemem, mert tény, hogy nem egyszer kiborít, vagy az agyamra megy, és az is, hogy rá hasonlítok jobban, ennek ellenére, nekem ő tényleg a legfontosabb. De ez Levivel meg anyával is így van.
- Ervin... nem érdekel. Ha folyton azzal foglalkoznék, ki mit gondol rólam, már súlyos önértékelési problémáim lettek. Ez várható volt, amolyan szükséges rossz, és sejtettem, számítottam is rá. ha nem tudtam volna, hogy tudom ezt kezelni, nem vágtam volna bele ebbe az egészbe. Nézz csak körbe, a Claire klubb fel tudna minket gyújtani, és azok a fejek roppant viccesek - hajolok a nyakához, s miután a fülébe suttogtam a szavakat, óvatosan beleharapok a nyakába.
Még szerencse, hogy annyi jó érzés azért van bennem, hogy tudatosítsam magamban, rendezvényen vagyunk.
- Passz, de az az barna kicseszett szerencsétlen, bármi van, párbaj, vagy hasonlók, mindig jut belőle neki is - fogva Ervin kezét, lépek én is közelebb, egyetlen pillantást vetve a lányra.
- Várj, nem ő dekkol Simfeléknél veled? - ráncolom a homlokom, mert, jó... tudom, hogy megbeszéltünk valamit, de azért na. Jó, nem mintha tartanék attól, hogy valami történik köztük, hisz azzal a Dante gyerekkel van - amit megint csak nem értek -, csak épp furcsa. Itt minden ház szeretetszállóként is funkcionál?
- Átadhatnád neki a helyed, és jöhetnél hozzánk - vonok vállat, könnyedén ejtve ki a szavakat a számon.
