Miután találkoztam a húgom pasijával, kapcsolatával, dolgával, meglepő módon mindezt egy személyben, úgy gondolom, hogy annyira nem is gázos az emberke. Ez pedig dicséretes, ha ismerjük Alexát, meg a választásait, meg a dolgait, szóval jár neki a buksisimi. Elmehettem volna a West Endbe is, vagy más, hasonló borzadalomba, de szerintem azt az üzlete már jobban ismeri, mint a saját házát, vagy magát, meg amúgy is gyűlölök oda menni, szóval elvetettem az ötletet. Meg amúgy is, nem a rák ellenszerét találta fel, éppen csak tett egy lépést a normális emberek felé, és ebben is lehetne találni kivetni valót. Például, hogy minek egy nyitott kapcsolat, ami kapcsolat is, meg nem is, de én erre inkább már rá sem kérdezek, nem szeretnék kirobbantani még egy hisztit. Így is túl régóta van csend, olyan ez, mint egy ketyegő atombomba, vigyázni kell rá, mert ha rosszul fogod meg, akkor elpattan. Szóval kap valami olcsó apróságot, ami szép meg jó, és kivételesen nem márkás. Sokszor elgondolkodom, mikor lett a testvérem ennyire fake, és szabad szellemű, hogy úgy fogalmazzunk, meg legfőképp miért, de eddig soha nem találtam meg a választ. A szüleinknek már sikerült felnevelni egy normális gyereket (engem), és ugyan abba az iskolába is jártunk, szóval ez legalább egy olyan vakfolt a történetben, mint a sötét középkor. Megállok az utcán, amíg előveszem a cigim, meg meg is gyújtom, közben megnézem a telefonom hány óra, és körülbelül ebben a pillanatban ütközik nekem valaki, mire megemelve szemöldököm pillantok fel a képernyőről. Mindig annyira imádom, mikor valaki alacsonyabb mint én, sokkal. Én nem tudom, mit szednek az itteni emberek, de egy csomóan magasabbak mint én, legalább tíz centivel, és sokszor nagyobb kisebbségérzetem van az utcán, mint egy egérnek ami mellé odaállítanak egy elefántot.
- Hát én sem - senki nem akarja, hogy nekimenjen valakinek, vagy nekimenjenek, taps, Huston. Egy fél lépést hátrálok, hogy azért éppen ne tapadjon rám, aztán a telefonom visszadugom a zsebembe. Na most az lenne a normális, hogy mindketten megyünk a dolgunkra, ő nem veszi észre, hogy lehet kiégettem a felsőjét, én nem teszem szóvá, és csókolom.
