36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Denis A. Brightmore összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Le
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 1. 16:14 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

- Akiket eddig összeszedtél, vele jártál a legjobban - nevetek fel önfeledten. Kérdezhetném, hogy miért mondd ilyet Niamey olyan aranyos és kedves, de ez nem lenne igaz, ámbár mellette szóljon, hogy embert még nem bántott, és pont nem hiszem, hogy Arie-val kezdi, de ezt magyarázd el egy olyan embernek, akinek az elemi állata állandóan teszi-veszi magát neki, és bármelyik pillanatban vacsi lehet belőle, ha túlfeszíti a húrt. Szóval annyira nem jöttek ki jól, de legalább a levelet megkapta és végül is itt van, hogy kimentsem az unalom által ásott kibaszott mély gödörből. Már második napja görnyedek a papírok felett és második napja nem láttam a magizoológust, akinek elvileg dolgozom. Mondjuk nem is baj, mert tenyérbemászó képe van, és inkább a dolgozóktól tanultam eddig, mintsem tőle.
- Valóban? - emelkedik meg szemem a hopp-pont előtt. - Hát mi miatt? Valld be, hogy hiányoztam, Frank, nem kell a rizsa - ámbár csak kilenc nap telt el, de én úgy érzem, mintha kilenc évet lehúztam volna már itt, mert baszki, nagyon fárasztó mindenkinek megfelelni, és teljesíteni azt, amit a nyakadba varrnak reggelente, amikor a csipa még lóg a szemedből.
- Ah, pedig reméltem, hogy tovább tart rájönnöd - forgatom meg szemeimet látványosan. - Tudod, hogy szeretem húzni az agyad édesem - simítom meg vállát akár egy fogyatékos, mert hallom a visító gondolatokat a hátunk mögül, amik végre eltituláltak melegnek. A gyűrű helyére sokan - leginkább nők - rákérdeztek, de soha nem adtam választ, és most kérem, már nem is kell, mert végre megtudják; az újonc hiperszexi tanonc bizony meleg. - Nehogy szívinfarktust kapj, csak néznek minket és imádom ezt - mosolyogva tekintek előre felé, mintha lenne ott valami különleges, direkt nem tekintek Arie-ra, mert az túl feltűnő lenne.
- Itt a cím, ott tala - lépek be a már táskámban lévő Cortezzel a szép ívesen kidolgozott kandallószerű tököm tudja mibe, hogy végül a hotellel szembeni - érdekes - sikátorban kössek ki, és megvárjam Arie-t, aki végre csatlakozik hozzám. - Pf, azért mert végig dugod a tanulókat még nem leszel kielégítve - veregetem meg vállát egy kegyetlen mosoly mellett, majd indulok el a hotel irányába, ami szerencsére elég mágusbarát, csak a megfelelő jelszót kell mondani hozzá, innen is kösz, idegesítő szobatárs.
- Ebben, kérlek - mutatok az öt csillagos hotel felé drámaian. - Remélem megfelel a formás seggednek - teszem óvatosan vállamra táskámat, mert most kivételesen nem felejtettem el, hogy Cortez benne van, majd megvárva, amíg Arie mellém ér indulok el ismét a bejárat felé.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 1. 17:57 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

Felnevetnék, azon, ami a fejében jár, és azon is, amit gátlástalanul küldd felém, de ugye mi most éppen egy nagyon szerelmes meleg pár vagyunk, így kapja be mindenki és megpróbálom visszafogni magam. Nem nevethetek azon, hogy azt hiszi Niamey tényleg elevenen felfalná, bár megfordult néha a fejemben, hogy azokat, akik idegesítenek csak elé dobom, azzal a felkiáltással "Vacsora!", de ugye nem tehetem meg, és hallottam már olyan pletykát, amiben bizton állították; márpedig Denis Albert Brightmore emberhússal is eteti a hárpiáját. Hogyne, még meg is szoktam neki párolni, hogy még jobban megmozgassa az ízlelőbimbóit.
Persze, mert ebben az egész helyzetben tényleg a feleség a legnagyobb probléma, Frank, baszod, megbontod az elmém az ilyen gondolatokkal, fejezd már be, hát mi van veled, ember? Ott meg kellett volna állnod, hogy férfi vagyok, nem pedig tovább vinni, hogy feleségem is van, aki éppen Párizsban issza a kávéját pár croissanttal és a húgommal az oldalán, tuti valami párizsi szerkóban és mondjuk... hm... fehér hajjal. Az olyan párizsos, el is tudom képzelni Cath-ről, hogyha Párizs, akkor megtiszteli egy teljesen más hajszínnel.
- Majd mesélhetsz, ha leültünk végre vedelni - kíváncsi vagyok mi történt Arie-val azóta, amióta nem beszéltünk, mert az utolsó információfoszlányom annyi, hogy szakított vele a nő, konkrétan szó nélkül, és elég szar lehetett, de valahogy soha nem volt alkalmunk ezt rendesen megbeszélni. Úgyhogy csináltam neki alkalmat. Nincs mit, Frank!
- Miért? Ki vagy? - sandítok oldalra, miközben elindulok az úton keresztül a hotel bejárata felé, ahol rögtön elénk áll a girnyó, akinek fülébe súgom a jelszót meg a nevemet, as szobaszámokat, végül elvéve tőlünk a csomagokat mutat a bár irányába. Bólintok neki egyet, zsebre dugott kézzel indulok el a bár felé.
- Honnan tudod, hogy áll neki? - vigyorgok rá vállam fölött szemtelenül, szemöldököm kicsit megemelkedik. - És igen, téged akartalak - volt már arról szó, hogy azt fantáziál Payne-ről, amit csak akar, mert ugye semmi nem változik attól még, hogy a feleségem lett, és ezek szerint nem is rest hasznosítani a fejében lévő kisfilmeket, bár ha ennyi csaja van, akkor mi a fasznak?
- Ebben a kemény kilenc napban, többet güriztem, mint akik évek óta ott basszák a rezet - vonom meg vállaimat, miközben belököm a bár ajtaját és elindulok egy hátsó box felé, ami körül senki nem ül. - És az igazgató szeretné, ha maradnék, szinte bármit megtenne érte - éééés ennyi. Más oka nemigen volt ennyire kedvesnek lenni, mert nem loptam be magát a szívembe azzal, hogy már az első nap nem istenítettem, mint a többi ott dolgozó. Ez a különbség, srácok.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 5. 12:00 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

Csendben ülök le az asztalhoz. A pincér rögtön ugrik, és még ki sem mondtam mi kell - egy üveg whisky -, de már készségesen hozza, mintha erre várt volna egész életében. Arie és az ő kibaszott okfejtései fognak engem a sírba tenni egyszer. Még hogy nem csak papíron... de, Arie, csak papíron és ennek márciusban vége szakad. Ő megy balra, én megyek jobbra, ő éli az életet, amit megérdemel, én meg meghalok két sárkány kereszttüzében. Ha meghalhatnék. De ugye, nem tudok meghalni a tűztől. Még a kurva meghalás sem megy, baszki! Mi ez, ha nem kicseszés már, de tényleg?
Szóval Arie sok mindent lát, ahogy én is. Szeretem Payne-t, és sok időmbe telt bevallani magamnak, hogy mindkét nőt szeretem, de ez más. A Payne iránt érzett szerelmem valami olyan mély dolog lehet, hogy nem kérhetem tőle; horgonyozzon le mellettem, akinek bármelyik pillanatban felrobbanhat az agya, kiszámíthatatlan, és soha nem volt alkalmas arra, hogy tervezzenek vele. Önzőség lenne, és Cath az utolsó, akitől ezt elvárnám, hiába akarnám magam mellett tudni örökre. Mert azt akarom, hogy mindig mellettem maradjon, mindig engem szeressen, mindig engem lásson és akarjon. Olyan nagy kérés ez?
- Bah - húzom fel felső ajkamat, ami alól kivillannak kissé fogaim. - Túl sok minden bánt, Frank, de végre sikerült őket elnyomnom, aminek köszönhetően teljesen uralom az elemeimet. Lenyugodtam. És talán a drogról is leszoktam - vonok vállaimon egy aprót, miközben beszélek. Lecsavarom a whisky-s üveg tetejét, töltök mindkét pohárba, egy gyönyörű adagot, majd Arie poharának koccintva sajátom kortyolok bele. - Legalábbis már csak a nyugtató adagom dupláját szedem, szóval félsiker - búcsúznánk valóban? Nem véletlen hagytam figyelmen kívül a kijelentést. Ó, de még mennyire, hogy nem véletlen. Nem hittem, és nem is hiszem, hogy búcsú lenne ez, mert nem szeretnék maradni, akármennyire jó, hogy kellek valakinek, hogy tartozhatnék valahova. Ott van Payne, Lorin, és már Arie is Bagolyfalván van. Bár Pécsre járok egyetemre immár, de nyilvánvalóan visszafogok járni. És ha Payne-t el is vesztem a gyűrűs affér után, akkor Lorin miatt.
- Nem hiszem, hogy búcsú lenne ez - rázom meg a fejem, még egy korty után. - Nem az, mert nem fogok maradni, Arie, bármennyire ez az álmom. Szeretem Payne-t, és ha már nincs is rám szüksége, nekem igenis kell ő, ahogy Lorin is - vonom meg vállaimat lazán, majd zsebemből kitúrva cigarettámat biggyesztem a számba a kikandikáló szálat. Mind az öt ujjamból fellobban a lángocska, aminek hatására Cortez felugrik az asztal alól a padra, majd játszani kezd vele. Cigarettám vége felizzik, majd Arie felé dobom a dobozt.
- Amint lejár a gyakorlatom visszamegyek - szívom meg a cigarettát. - Bár lehet ráhúznak még két hetet - dörzsölöm meg szemeimet gondterhelten. Jól hangzik ez a két hét, csak mégsem az annyira. - Cath így is haragszik rám, ami annyira nem jó dolog - pöccintem le a hamut az asztal közepén álló hamutálba, majd a lángokat eltüntetve intek Corteznek, hogy menjen máshova randalírozni. Itt biztos, hogy senki nem fog meglepődni rajta.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 8. 18:34 Ugrás a poszthoz

Shayleen Black - Wales - 2019.09.17. - of

Talán elhamarkodott kijelenteni, de akkor is megteszem; a kötelező adagokon kívül nem nyúltam eddig a gyógyszereimhez. Nincs rájuk szükségem, állandóan le van kötve a figyelmem, és talán annak tudható be, hogy túléltem a sárkánnyal való összetűzést is. Képzeljük el, ha be vagyok állva. Mennyi lett volna az esélye annak, hogy túlélem és nem csak pár zúzódással sétálok el onnan, ha az agyam teljesen homályba borul? Az elemeim teljes irányítása mentett meg, és nem más. Nem a dolgozók ordibálása egymással, amit alapból sem hallottam, egyszerű hangfoszlányok jutottak el a legtöbb sebesülthöz, mert úgy sípolt a fülünk, mintha muszáj lenne neki. A szél mentett meg attól, hogy a kerítés felnyársaljon, mert volt annyi lélekjelenlétem és reflexem, hogy tompítsam a saját és egy másik gyakornok esését. Ha a gyógyszer elkábít... ha elkábít, akkor lehet már nem élnénk, de élünk. Még inkább megerősítést nyertem, nem kell a porrá őrölt nyugtató, nincs rá szükségem. Arra van szükségem, hogy az elemeim meghajoljanak az akaratomnak, és azt tegyék, amit elképzelek. Mint a villám. Csodálatos volt, és éreztem, ahogy a tűz ereje átjárja testemet és szívemet egyaránt, éreztem, ahogy eggyé válunk, mintha mindig is erre lettem volna rendeltetve.
- Mi? - emelem megilletődött tekintetem a nőre. Kissé megrázva a fejemet próbálom felvenni ismét a fonalat. - A sárkány el volt kábítva, csak nem kellő mennyiségű bájitalt használtak hozzá, szóval az állat úgy döntött, hogy félig bebaszva körbe néz - kissé megvonom a vállaimat, mert bármelyik dolgozóval előfordulhat. A legtöbb itt dolgozó, mivel sokkal kevesebben vannak, mint kellene lenniük egy ilyen felelősségteljes munkakörben, nem nyolc, hanem mondjuk tizenkét órát dolgozik. Mind agyilag mind fizikailag nagyon megterhelő ez. Bennem is az elemeim irányítása utáni vágy tartja a lelket, mert most, hogy kiderült ezen a szinten, és tisztán, mire vagyok képes még többet akarok. A meditálás már nem csak elképzelt, nem csak a fejemben történő dolgok, hanem, mint az legilimencia vizsgán használom is, annak érdekében, hogy a vizsga sikeres legyen. Nem fogom a saját balfaszságom miatt elveszteni őket, amikor ennyit haladtam már velük.
- Ha nem vagy az, akkor nem értem mit keresel itt - emelem meg egyik szemöldökömet kérdőn, ahogy elpillantok a lányról. Cortez hasa alá nyúlva szedem le a nyakamról az állatot. - Menj, vadássz magadnak valamit - intek neki türelmetlenül, miközben cigarettámat szám szegletébe biggyesztem, majd mielőtt válaszolnék szívok belőle egy kiadósat.
- Nem, nem akarok - mosolyodom el gonoszan. - De érdekel, hogy lettél mégis pszichológus, annak ellenére, hogy mégsem vagy az - pár lépést hátrálok, majd hátamat egy fának vetve kezdem el kiturkálni zsebemből a Dustintól kapott, és az alapvetően szükséges karkötőt, hogy végül mindkettő csuklómon kössön ki. Még mindig kell. Még mindig szükségem van rájuk. És ha már nem? Pillantásom a karkötőre esik, amit Westwoodtól kaptam. Legalább ezt biztos, hogy megtartom, ha másért nem is, de emléknek nem lesz rossz. Tekintetemet ismét a lányra emelem, egy halovány mosoly kíséretében, mélyet szívok cigarettámból, aminek füstje az ég felé száll. Csodálatos.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. október 8. 19:23
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 11. 20:23 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

- Nem mondom, hogy kilőlek majd - vonom meg vállaimat kicsit, mielőtt folytatnám. - De mindenképpen ott leszek - mintha csak a következő randit beszéltük volna meg, biccentek kissé előre fejemet, mert végre a nevetésem is lecsillapodott talán. A srác társasága nem feltétlen felemelő - khm -, de majdnem van annyira jó, mint Payne-é. Nem kérdez rá dolgokra, csak meghallgatja, konstatálja, hogy rendben, és továbblép. Nincsenek felesleges kérdések, amik felidegesítenek, sőt, kérdések nincsenek, csak amit az alapvető kíváncsiság megenged, és ezért, bár nyilvánvalóan nem fogom kimondani az előttem ülőnek, de rettenetesen hálás vagyok. Mintha világi spanok lennénk beszélgetünk csak minden szarságról, ami őt érte, ami engem, és együtt szidjuk a világot, mert úgy érezzük minden ellenünk van. Ez egy gyönyörű barátság kezdete is lehetne, ha nem takarodnék el hamarosan Walesbe. Pillantásom Beliánra emelem.
- Belőlem mindig az beszél - nevetek fel halkan. Már csak azért is, mert a legilimencia eléggé megkönnyíti a dolgomat. A pizza tiszta, és nem mernék megszívatni a srácot, és nem azért, mert éppen bimbóba hajlik a barátságunk - pf -, hanem, mert tudják; a tulaj a legjobb barátom. Ha megszívatják, repülnek a helyről, mert én kérem ezt Arie-tól, és tudom, hogy kérdés nélkül teljesítené is a kérést. Elmondanám neki, bólintana, bebasznánk, másnap nincs munkahelyük a srácoknak, Belián meg boldogan éldegélhet a vérfarkas kórral, ameddig csak szeretne.
- Nagyon helyes. Ennél többet úgysem tehetsz - vonom meg vállaimat kissé. Tekintetemmel követem végig az elporladt cigaretta útját, majd pillantásom vissza esik a srácra. Borzalmasan zavarja az, ami, és meg is értem. Nem lehet könnyű ennyi idősen belecsöppenni ebbe a világba, amikor eddig semmit nem tudtál róla, most meg a kellős közepén vagy egy nem éppen szép kórral, amiről eddig csak mesekönyvekben olvastál. Mondjuk ki; szar. De azzal, hogy hisztizik és durcás gyerekként viselkedik, még nem lesz könnyebb, nem lesz nem megtörtént, és nem lesz kevésbé szar. Ilyen ez az élet nevű baromság. Üljünk bele, na!
- El - bólintok egy aprót. - Fogják, és amiért eddig küzdöttem, hogy teljesen irányítani tudjam elaltatják, mint amikor először kiderült, hogy elemi mágus vagyok, és majdnem megöltem a szüleimet - csak pár másodpercre hunyom le a szemeimet, mert ismét a nyolc éves énem vagyok, aki körül a lángok martaléka lesz minden. - Van ilyen - hirtelen pattannak ki szemeim, mert egyszerűen nem akarom újra látni. Elég majdnem minden éjszaka, mert igen; azóta is kísért. Amikor Payne, majd Lorin bejött az életembe, elmúltak, de egy ideje ugyanúgy visszajár az álom, mint egy rég nem látott vendég, kopogás nélkül rúgja be az ajtót. Nem kellemes.
- A tiedet nem hiszem, de kordában tudod tartani - mosolyodom el haloványan, olyan; minden rendben lesz - gondolom - mosollyal a srác felé. - Nem tudok sokat a vérfarkas kórról, dude, ezért kaptalak el - nyújtom ki lábaimat az asztal alatt. Érzem és sajnos hallom is, ahogy a porcok térdeimben helyükre kattannak, ahogy az inak húzódnak.
- Ne is maradj, kurva unalmas, én is eltakarodok Walesbe - a gondolatra rögtön boldogabb leszek, mosolyom is kiszélesedik. - Bár én visszajövök - nem mondom, hogy azonnal, de azért lelankad a jókedvem. Mennyire eltudja már cseszni ez az ember kedvét. Sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek, ha ott maradnék, valami mégsem engedi, hogy egyáltalán a gondolat megszülessen a fejemben rendesen. Mintha egy hullám folyamatosan elmosná, pedig még csak nemrég ért partot. Szívás.
- Igen, mint az Avataros mese - nevetek fel őszintén. Végül is igaza van, innen is meg lehet közelíteni a dolgot, és nem is olyan rosszul. Jaj, baszki, mennyire igaza van. Lehetnék én a kopasz kis srác nyíllal a fejemen, csak ugye két bökkenő van; nem vagyok kopasz, és nyilak sincsenek rám tetoválva. Pedig nem lett volna rossz.
- Elment az étvágyam - mély levegőt veszek, amit hosszan engedek ki, végül cigarettámat zsebre téve pillantok Balázsra. Másik zsebembe nyúlva szedem ki az összeget, amit az asztalra csapok. Féloldalas mosollyal fordítom fejemet az ablak felé. - Ha visszajöttem Walesből megkereslek, mert az biztos, hogy nem úszod meg ennyivel - hirtelen távozás? Lehet, de ha megismer, hozzá fog szokni úgyis ahhoz, hogy sajnos ilyen ez. Nincsenek megbeszélt időpontok, mert felesleges, legalábbis velem ilyeneket megbeszélni biztos az.
- Szevasz - csúsztatom zsebeimbe kezeimet, majd fejem felett a felhővel hagyom el az éttermet. Kilépve a helységből a felhő rögtön eloszlik, a füst pedig, akár télen a kéményekből, az ég felé száll, pont olyan sűrűen is. Gyönyörű látványt nyújt, én meg nem komótos léptekkel indulok el a Payne-lak felé. Szundikára vágyom.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 11. 21:02 Ugrás a poszthoz

Vajda - 2019.09.15. - meztelenség

Bár sokáig húzza annak a kurva csikknek az elpakolását, mégsem vagyok türelmetlen. Most kivételesen nem, mert megéri várni, amíg ez a beszélgetés kibontakozik, és olyan irányba fog folyni amerre talán megéri menni. Mert ugye, ha ki akarsz jutni; kövesd a folyóvíz irányát és előbb vagy utóbb egy városban fogsz kikötni. Én is valami ilyesmiben reménykedem az elkövetkezendő pár percben, esetleg órában. Talán oda lyukadunk ki, hogy mennyire gyűlöl azért, mert Révay megcsókolt, én meg nem mondtam nemet, talán még hálás is - ahahahaha - nekem ezért. Hát ugye, ki tudja ezeket?
Nevetése furcsán cseng, de én még csak el sem mosolyodom. Ő sem azért nevet, mert jaj, de humoromnál vagyok ma, egyszerűen udvarias? Próbálkozik, hogy ne verje be a képem? Bármelyik lehet, de nevet, én meg mosolytalan és meglepően komoly arcomat biccentem hátra, hogy a napszemüveg mögül bámuljam az eget, mert olyan rettenetesen izgalmas a felhőtlen kékség, hogy menten behugyozok.
- Ja, sejtem - biccentek egy aprót, mire megint röhögni kezd. És még hogy nekem van rengeteg stikkem. Szerintem ez most hibbant meg mellettem, és ha valóban így van, kérdés nélkül fogom meg a cuccaimat és ülök arrébb egy másik padra, aztán megvárom majd pár méterről, hogy mi fog történni. De nem hibbant meg. És én még mindig itt ülök. Mellette. - Nos, attól elvonatkoztatva, hogy a photoshoppolt képeid mit sem segítenek rajtad, meg kell mondjam, Révay nagyon jól csókol - hunyom le szemeimet pár másodperc erejéig, mintha csak visszajátszanám az akkor megtörténteket, pedig be kell valljam, egyáltalán nem hagyott bennem mély nyomot az a csók. Azt sem tudom mikor és hol volt, de ezek szerint tényleg megtörtént, mert Vajda forr a saját levében rendesen, én meg ezt túlságosan élvezem ahhoz, hogy ne adjam alá a lovat. Aj, miért ma kell elmennem? Napokig tudnám ezt csinálni, baszki!
- Kiszeded az orrszőrömet? - kissé megmozgatom orrcimpáimat, amikor alulról hajol hozzám közelebb, majd egy teljes arcos vigyorral biccentem előre fejemet, hogy jobban láthassam azt a tekintetet, ami vérben forog, amiben a féltékenység összes fajtája fellelhető, a birtoklási vágy minden nemében meg van benne. Ismerős tekintet...
- Na, de király! - csapok térdemre vidáman, vigyorom, ha még lehetséges egyáltalán, még szélesebb lesz. - Jól éreztétek magatokat? Remélem sokat ettetek, Payne papa igazán kitett magáért - forgatom meg szemeimet látványosan, majd amikor folytatja kitör belőlem a röhögés. Az olyan mértékű röhögés, amit az ember nem tud koordinálni, mert olyan mélyről, olyan gyomorból jövős, hogy nincs esélye.
- Te merre másztál Payne-el? Vagy ben - törlöm meg szemeimet még mindig vigyorogva, de már csak meg-meg rázkódó vállakkal. - Plusz együtt sem voltatok akkor Révay-jal, te meg egy másik csajt dugogattál. Érzed a szintet? - dobom bal térdemre jobb lábamat, majd mélyet szívok cigarettámból. A füst az ég felé száll, én meg mindeközben elfordulok Vajdától, mintha mi sem történt volna. Érdekesen van összerakva, meg kell hagyni. Egy csók miatt a plafonon van, miközben ő meg valami tököm tudja kit baszogatott - szójáték, haha, de itt most a szexuális utalás kell - északon. Önzőség elvárni... hm. Rendben, én kussolok, ennyire képmutatónak még nekem sem kellene lennem, tényleg befogom. Vége van.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 20. 14:57 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke

Cath felszívódott, szó szerint bedobta nekem a húgomat, én meg ültem, és néztem, mint egér a darában. Elment, szó nélkül, beszélni sem volt időnk, mert visszatértem után mindenhova rohangálnom kellett, találkozókra Dustinnal az elemi vizsga miatt, a rezervátumos magizoológushoz, az egyetemre, az égbe is bassza meg, most meg ott tartunk, hogy Lorinnal ülök a tanulószobában, és csendben olvasok mellette, amíg ő tanul. Nekem is valami hasonlót kellene csinálnom, de nyilván nem fogok, így csak ülök mellette, néha bambulok ki a fejemből, olvasok pár sort a könyvből, amit magammal hoztam, rágyújtanék, de húgom mindig olyan szemekkel néz rám ilyenkor, hogy ettől bárki kettéroppanna, szóval egy szó nélkül csúsztatom vissza a szálat a helyére, hogy folytathassam a bambulást. Nem segíteni jöttem Lorinnak, megoldja ő magának, egyszerűen mellette akarok lenni, amikor végre van egy kis időm, és ha az együtt töltött idő abból áll, hogy kussban baszom a rezet mellette, akkor belefér, és elfogadom. Ha már Payne lelépett a faszba, minden szó nélkül, akkor ezzel kell beérnem. Beszélnem kellett volna vele, tudom, de soha nem volt rá alkalom, most meg ő ment el a tököm sem tudja hova, bár vannak sejtéseim. Vagy a Vajdáknál van, vagy elment Maxwellhez, és bár az elsőt tartom valószínűbbnek, akkor is fifty-fifty a dolog. Vagyok olyan elvetemült, hogy beállítok mindkét helyre, és úgy rángatom el onnan Cath-et, hogy fel sem tűnik neki, mert ő akarja, de vajon nem miattam ment-e el? Ugye, hogy ugye?
Egy könyv csattanása ébreszt fel gondolataimból, tekintetemet lassan járatom végig a termen, szemem megakad húgomon, aki mintha mit sem vett volna észre körmöl tovább, a lány, akinek beütött valami az agyába, kiviharzik. Mehetnél halkabban is, baszod, totál idegesítő, amikor a saját szarságod miatt keltesz zajt, ami esetleg zavarhat másokat. Egy mosolygó ázsiai néz utána, én meg vállat vonva tekintek vissza Lorinra, hogy válaszolhassak a kérdésre.
- Nem, nem kapsz kis sárkányt - mosolyodom el. - Az egyszer megnő, és szívás lesz kimenteni a segged, ha meg akar enni - húgom értetlen tekintetét látván felnevetek, majd a befejezetlen sorra tekintek, amit félbehagyott. - Jonah Alamus Hidre - bökök a sorra, majd fejemet hátravetve kezdem el fixírozni a plafont, egészen addig, amíg egy tekintetet nem kezdek érezni magamon. Ismét kezdődik, mint a könyvtárban? Miért engem találnak meg mindig? Pilláimat lehunyom, csak pár másodpercre, majd egy mély sóhajjal hajtom le fejemet és keresem a szempár tulajdonosát. Nem tart sokáig, mert a srác olyan feltűnően bámul, mindjárt kiesik a szeme. Szemöldököm megráng egy pillanatra.
- Esetleg ne szedjem le neked az arcom? - sziszegem oda félvállról a srácnak, Lorin felé csak megrázom a fejem, írja csak, amit éppen kell, ezt majd én elintézem, mint erős és ügyes bátyó.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 28. 17:10 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke

A hideg ráz attól a mosolytól, amit a sráctól kapok a feltett kérdés után. Ma nem az a hibbant rellonos talált meg, hanem egy hibbant levitás a talárból kiindulva. Ez egy pöpec nap, kár hogy nem vagyok éppen vicces kedvemben, főleg nem még több hülyéhez, aki megtalál. Szóval igen, a mosolytól feláll a szőr a hátamon, ráadásul nem is válaszol, hanem egyszerűen néz pár pillanatig, majd mint akinek belecsíptek a seggébe pattan fel és indul el felénk. Ösztönösen előre dőlök, hogyha bármi történik akkor Lorint rögtön meg tudjam fogni, de szerencsére még a füzetéből sem néz fel, így miatta nem kell aggódnom. A srác arca egyébként elég ártatlan, de rólam van szó, én meg alapvetően utálok mindenkit, és bizalmatlan is vagyok a mindenkivel, úgyhogy le lehet rólam kopni, kösz.
Legnagyobb döbbenetemre tesz le elém a srác egy kissé elsatírozott rajzot, ami úgy ábrázol engem, mintha csak tükörbe néznék. Rendben az orrával valami nem oké, elég nevetséges a dolog, de nem hiszem, hogy ez az én hibám lenne, egyszerűen a srác a balfasz, és ezzel le is rendeztem a dolgot. Összeszűkült szemmel tekintek a rajzról a srácra, majd vissza a papírra, majd haloványan elmosolyodom. Szóval ezért lettem a bambulás tárgya. Azért az meg kell vallani, hogy egy fokkal jobb ez a helyzet, mint az, ha le akarnak veled feküdni a könyvtárban, és ezt úgy hozzák a tudtodra, hogy nem szép helyeken nyúlkálnak. Ráadásul kiskorú, bassza meg! Szerencsémre azóta a sráccal nem találkoztam és, ha nagyon nagy mázlim van, akkor Lorin sem fog vele soha, mert ha csak eszébe jut annak a képződménynek egyetlen olyan dolog, amit nem szívlelek egy mondatban a húgommal, akkor esküszöm megnyúzom és fali díszt csinálok a bőréből. Pilláimat lehunyom, hogy a gondolat is eltakarodjon a fejemből, majd ismét a srácra emelem kékjeimet.
- Remek - tolom vissza felé a füzetet. - Rajzolj mást inkább - vonom meg vállaimat kissé, de tekintetem ismét megakad a rajzon, ami elég profi lett, ha az orrot nem nézzük. - Vagy add el a suliban, lehet lenne rá kereslet - nevetek fel halkan, ahogy eszembe jut, hogy a fura rellonos srác tolongana a rajzért és vajon milyen drasztikus eszközökhöz nyúlna, hogy megszerezze. A gondolata is feldob, és így valóban vicces, mert már nem járok ide, de a fanatizmusa valahol mélyen a szívemben akkora bók, hogy kitölti az egészet. Gondolom.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. október 31. 20:41 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

A hülye is láthatja, hogy a mi barátságunk Arie-val... nos, meglepően furcsa. Denis Albert Brightmore egy olyan cukorka emberrel barátkozik, mint Arie? Hát ember! Arie a neve, érted? Ki ad ilyen nevet a gyerekének, bassza meg? Mindegy, szóval ő hipercukkancs, én meg köztudottan egy fasz vagyok, így a barátságunk - már csak külsőleg is - elég vicces, de akik külső szemmel figyelnek minket, nem tudják mi van a mi kapcsolatunkban. Ariet hoppon hagyták, megelégelte az egészet és most olyan életet él, amit én éltem, amióta az eszemet tudom, és mennyire jól teszi! Ha úgy tetszik szerepet cseréltünk, mert ő falja a nőket, én meg hősiesen kitartok a kamu feleségem mellett. Akit szeretek, mégis el kell, hogy engedjem. Aki azt hiszi, szexelni jöttem el egészen Walesig. Nevetséges.
- Mert talált egy kétgyerekes családapát - vonom meg vállaimat nem törődöm stílusban. - És neki az megfelel - magasra emelkedik a szemöldököm, ahogy Arie száját elhagyja a következő mondat, és most jönne az a rész, hogy gondolkodás nélkül útjára engedném a dühömet, a démonjaimat és Arie feje az asztallapban landolna, de nem teszem. Mert a barátom, és bármennyire fájnak a szavai, mert én ezt teljesen máshogy látom, még lehet igaza. Másik nézőpont.
- Így is felfoghatod, de én inkább azt mondanám, hogy nem láncolom magamhoz - annyira. De természetesen ez a mondat az istenért sem hagyja el a számat, mert neki nem kell tudnia. - Figyelj, nem egyszer megfordult a fejemben a gondolat, amíg itt voltam, hogy megkérem a kezét. Mármint úgy, ahogy a normális emberek, de bejött az apuka és ez van - tárom szét a karomat halkan nevetve. - Valószínűleg vele úgyis jobban járt - poharam köré fonom ujjaimat, és meglepően sok energiát felemészt az, hogy próbálod nem összeroppantani a poharat, hogy érezhesd a fájdalmat, amit a tenyeredbe fúródott szilánkok okoznak. Különben elveszted a kontrollt az agyad felett, és már nem te ülsz többet a legjobb barátoddal szemben. Mosolyogva kortyolok bele a pohárba, ami még épségben a kezemben van, nincsenek szilánkok, mert nem lehetnek. Csak az lebeg a szemem előtt, hogyha itt felsülök, akkor nincs Cath, akkor nincs Lorin, akkor nincs elemi vizsga, akkor nincs semmi, én meg megbaszódhatok, bármit is szeretnék elérni az életben. Önmegtartóztatás?
Cortez szinte mosolyogva játszik a lángokkal, ilyenkor meg tudnám zabálni olyan kis édikeh, de nyilvánvalóan nem fogom, mert az esetek 99%-ban meg egy paraszt, plusz, ha Niamey nem lenne talán már egy halott paraszt lenne. Túl fontos nekem ez a kék kis köcsög, hogy elveszítsem. Arie lila szörnyecskéje - mindig elfelejtem a nevét - borzasztó vadászpózban araszol Cortez felé, aki mintha semmit nem venne észre belőle, de mindenki tudja, hogy ez nincs így. A lila hercegnőre emeli tekintetét, majd a farkában lévő tüskét kezdi el villogtatni.
- Fejezd be! - lobbantom nagyobbra a lángokat, hogy azzal legyen elfoglalva, és ne fenyegessen másokat. Rendben, elég képmutató ezt tőlem hallani, de Frankről van szó, meg a kis lilaságáról. - Ja, pedig eléggé hari van - vonom meg ismét vállaimat, fejemet a pad háttámlájának vetve bámulom a plafont. A füst orromon távozik, miután mélyet szívtam cigarettámból. Lehunyom pilláimat, de Frank kérdése annyira meglep, hogy akaratlan biccen előre a fejem, felvéve a szemkontaktust.
- Őszinte választ vársz? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, de mielőtt válaszolna, halovány, féloldalas mosollyal válaszolok. - Payne mellett. Akárhol is van - nemrég felbontott testhelyzetemet veszem fel ismét, annyi különbséggel, hogy másik kezembe a whiskys pohár kerül, melynek tartalmát egy húzásra eltüntetem.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 11:30 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke

Sokszor tekint ajkaimra, miközben beszélek, így vagy magával a nyelvvel van problémája, vagy egyszerűen siket. Nem tudom melyikkel járnék jobban, de legalább végre egy olyan ember, aki nem bombáz a faszságaival, egyszerűen odaül és csendben mutogat, meg nézelődik, mert összemaszatolja az orromat. Mármint a rajzlapon, nem realben, mert lehet eltörném a kezét, ha hozzám érne, vagy akár Lorinhoz, de ez most teljesen másik lapra tartozik. Szóval csendben van, csak bárgyún vigyorog, mintha nem lenne jobb dolga én meg élvezhetem ez a nagyon ritkán felmerülő luxust; a csendet. A toll sercegésén kívül nem sok hang van a teremben, mert rajtunk kívül már senki nem maradt bent, és így talán Lorin is jobban tud koncentrálni. Az érkező vendégre, csak felpillant, majd vállat vonva írja tovább a dolgait, amit éppen kell neki, és ezt is szeretem benne. Nincsenek felesleges kérdései, hogy ő ki - nem mintha tudnám -, vagy miért ült ide - ezt sem tudom -, meg ehhez hasonló fárasztó kérdések, hanem egyszerűen nem érdekli, hogy a bátyja összeszedett még egy furcsa srácot, csak most a Levitából. Változnak az idők, nincs mese.
Tekintetem Lorinra emelem, ahogy a füzetet visszatolom a srác elé, abban a hiszemben, hogy akkor itt befejeztük a nagyon tartalmas csevejt, de nincs szerencsém, mert a füzet újfent elém kerül, én pedig lesandítok rá, majd összeszűkült szemekkel olvasom el a lefirkantott sorokat. Lorintól elvéve az egyik tollat írom le a rövid, és tömör választ.
"Meg ne próbáld" - ennyi talán elég ahhoz, hogy még csak ránézni se merjen a húgomra, nemhogy lerajzolni. Szemem a srácra kapom, amint a mondat leírásra kerül, majd csillan benne valami, de az nem kedvességről árulkodik. Rólam felőlem képzeletbeli aktot is rajzolhat, de a húgomat hagyja ki ebből. Ő egyszerűen... ő az enyém, és nem hagyom, hogy valami idegen, fura mosolyú srácok kezdjék el lerajzolgatni, mert éppen olyanjuk van. Hirtelen ötlettől vezérelve húzom vissza magamhoz a füzetet, majd ismét kezembe véve a tollat írok még rá. "Inkább javítsd ki az orromat". Végül is, semmi rosszat nem tett, nincs okom vele parasztnak lenni, ráadásul pontosan olyan ártatlan tekintete van, mint húgomnak, aki nem tud ártani egy légynek sem. Ne legyél előítéletes, Brightmore! Lehet, hogy fiú, de... nincs de. Csak simán fiú, én meg fenntartásokkal kezelem, akár csinált valamit, akár nem.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 21:48 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

Az elemi mágia vizsga eléggé belerakja az emberbe a stresszt, de igyekszem moderálni magam és nem mutogatni a világ felé, hogy hah, mekkora szopoládé lesz, ha én bejegyzett elemi mágus leszek. Mindenképpen pozitívan kell gondolkodnom, mert ha nem teszem, akkor a negativitásom még rosszabb következményekkel járna. Ilyen ez.
Egy egyszerű fekete - meglepő - szettbe várom húgomat a kastély előtt, mert megígértem neki, és még egy korai vacsorát is, de egyelőre nem akaródzik feltűnni a kisasszony, így egyik lábamról a másikra toporgok, míg végül ajkaim közé teszem a fülem mögé begyűrt cigarettát, és meggyújtom azt. Történhetne már valami, ami nekem kedvez, mert itt fogok megőszülni. Ahhoz meg túl fiatal és szexi vagyok, így nem örülnék neki. Pár diák lézeng csak a kastély körül, vagy bemennek, vagy kijönnek, esetleg megállnak és meredten bámulnak maguk elé, miközben motyognak valamit. Rendben, ez utóbbi kibaszott para, de én meg ne ítélkezzek, amikor fejben nálam sincs minden flottul. Kussolok, értem én a célzást, meg ezeket, nem kell a számba rágni, na. Cigarettámat szám szegletébe rakom, hagyom, hogy ficegjen, majd mintha csak Niamey felbukkanását várnám bámulok fel az égre. Inkább pásztázom az eget, mintsem a maga elé motyogó diákot, ami belém rakja a parát. És, ha szarul hangzik, ha nem, de én ennyire sosem voltam elvetemült. Szerintem kívülről sem nézek ki ennyire szarul, amikor elborulok. Vagy de? Hm... majd megkérdezzük Payne-t, ő úgyis vágja ezt, hiszen testközelből megtapasztalta. Morbid humor. Oké, végeztem mára gondolkodásból.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:04 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

Megemelkedett szemöldökkel tekintek az előttem állóra, aki büntető munkával fenyeget. Engem. Kitör belőlem a nevetés, miközben kiszedem ajkaim közül cigarettámat. Soha nem kaptam büntető munkát, és ezt valószínűleg betudhatom annak, hogy még néhány prefektus is félt tőlem. Szerencsére, ha végeztél az alapképzésen, és tovább mentél mestertanoncira, akkor alapból sem büntethetnek meg, de bassza meg! Hát Belián haveromnak csak megengedek egy büntetőt, nem? Mert nyilvánvalóan meg fogom csinálni. Már holnap. Khm...
- Szeretnék - biccentek egyet felé még mindig rázkódó vállal, de próbálom magam moderálni. Komolyan. Belián érkezése meglephetne, azonban még szerencse, hogy hamar leesik; ő tanuló, így nem meglepő, ha az iskola épületéből jön ki. - De csak akkor, ha te felügyelsz - biggyesztem ajkaim közé ismét a cigarettát, mélyet szívok belőle, majd kissé hunyorogva Belián felé fújom ki a füstöt. Összeszűkült szemekkel pásztázom a mögötte elhaladó diákokat, de kezdem úgy érezni, hogy mindhiába. Talán már hazament volna? Elfelejtette, hogy mit beszéltünk meg? Amennyire kamasz, és amennyire utál most engem, simán kinézem belőle, hogy nem is elfelejtette, egyszerűen dacból baszta át a fejemet, és későbbi időpontot mondott, hogy véletlenül sem találkozzunk. A gondolat gyökeret verhetne a fejemben, de nem hagyom neki. Ő Lorin, az én édes húgom, akinek eszébe sem jutnának ilyen csavart dolgok, egy másik ember megszívatása iránt. Bezzeg a hülye bátyjának.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:14 Ugrás a poszthoz

Dustin bá' + Angéla néni
- azért tudni kéne róla:

//Kedves Denis,

nem fogok külön végigvenni minden feladatot megpróbálom egységesen értékelni, kiemelni ami nagyon tetszett, vagy éppen ha úgy adódik a hiányt belőle. Összességében köszönöm a munkád, az egész tanoncit nem csak a vizsgáét, szépen kidolgoztad és végigvitted, még ha húzós időpontokkal is, de lássuk.

Az állatos ismeret, a reakciókészség és a benned élő erők használata remekül összeadódott, maguk a feladatok mind-mind sikerrel záródtak, bár van, ahol kiemelkedően érződött a labilitás, ami bárkinél felmerülhet. Mint a személyes befolyásoltság, a pánik vagy éppen a rémület adott lépcsőtől, amit az élet hozott. Az utolsó feladat realitása biztos megúsztatott volna eléggé, őszintén szólva talán gyorsabb is voltál mint amit hinnék egy ilyen szituációban, de ez nem hibapont, inkább meglátás kérdése. A megoldásod nagyon tetszett minden résznél, a kreatív feladatnál hiányoltam dolgokat. Magát a tüzet rengeteg oldalról meg lehet közelíteni, az egyik nagy előnyöd, alsóbb szinten is már tanoncként, hogy képes vagy létrehozni hideg lángot is, sőt füstöt, amit formálhatsz és színezhetsz lángoknak, talán itt belefért volna ez a csalás mondjuk a megfogható lángokért, lévén a gyerekek erre nagyon fogékonyak. A tiltásra kevésbé, ha valaki rágyújt ezek után téged meghurcolnak! Nyugodtan lehetsz interaktív az elmeddel/elemeiddel, mert bár a tüzet rombolónak tartják, igenis megvan az építő és értékes oldala. Képes vagy például kis méretű formarobbantásokra, ha elég jól használod, amik már majdnem tűzijátékok (ahhoz azért kéne egy plusz képzés, de still). A jövőben bátran tudod nem csak ártó, de hasznos célra is használni már bejegyzettként.

Végül pedig; gratulálok, hivatalosan is zártad a képzésed alapvető részét október végével! Szerepjátékosan legkésőbb november végén elküldi neked levélben a minisztérium az igazolványod (szoktam mindenkinek készíteni róla képet; ehhez elküldenéd nekem a születési helyed, születési hónapod és napod, ha van második neved azt, illetve ha van betűtípus, amit az "aláírásoddal" használhatok - utóbbit keresek, ha nincs). Ebben az egy hónapban ideiglenes papírjaid vannak, de érvényesek, bárhol használhatod az elemed, kizárólag te vagy a tetteidért felelős, így ha nem használod felelősséggel, megkeres a minisztérium és szankcionálhat. Ezen kívül mostantól a nagy utazásoknál kérhetnek elővízumkérelmet a részedről, mert sok térségben nem nézik az elemiseket jó szemmel (pláne dimágust), illetve nyilván azzal is együtt jár mindez, hogy most már nincsenek olyan szigorú szabályok és keretek, ahogy a pálcád, úgy ezt is te döntöd el hol és mikor használod, számonkérések nélkül, ha nem ütközik törvénybe.

Minden jót és élvezd a szabadságot!
Dustin //
Utoljára módosította:Dustin Axel Westwood, 2019. november 10. 14:26
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:20 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

Belián is érzi az egésznek az abszurditását, így röhög velem, de mellettem szóljon, hogy én tényleg nem akartam kiröhögni. Egyszerűen annyira nem tudom komolyan venni, és nem csak azért, mert már nem járok ide, hanem alapvetően sem. Túl kedves. Van ilyen? Biztosan, mert szerintem húgom is ilyen. Túl kedves mindenkivel. Én meg a mindenkit is utálom, aki ránéz. Ilyen ez.
- Kemény prefektus vagy - előre biccentem fejemet, hogy ne láthassa az újabb röhögőroham visszafojtását, majd amikor biztos vagyok magamban, ismét felpillantok. - Hogy bírod? - utalok itt magára a prefektusi posztra, mint olyan. Én utáltam. A legtöbben így is tudták a nevemet, amint prefektust lettem már mindenki tudta. Undorító.
- Értékelem a kreativitásodat - forgatom meg szemeimet. - De lehet inkább magaddal kéne foglalkoznod - na igen. Lehet bírom a srácot, de a vele való beszélgetés egy azok közül, amit soha nem fogok elfelejteni.
- A faszt - szívok mélyet cigarettámból. - A húgomat várom.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:25 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Nem olyan nehéz azt elérni - legyintek egyet, mert én már csak tudom. Ahogy beléptem bárhova is, nem kellett, hogy rajtam legyen a talár, rögtön mindenki haptákba vágta magát és elkussolt. Na nem azért, mert olyan hatalmas tiszteletnek örvendtem a diákok körében, egyszerűen féltek tőlem. Ami mondjuk egyfajta tiszteletnek is felfogható, nem? Ezt majd máskor boncolgatom, mert valamiért mosolygásra késztet az, hogy Belián velem nevet.
- Azt gondolták, amikor nekem adták - vonom meg vállaimat. - Érted? Nekem! Nem t'om mit vártak tőlem, semmit nem csináltam prefektusként - mondhatnám, hogy szar bevallani, de nem, mert így van. Semmit nem csináltam, prefektus jelvény nélkül is kimászkáltam takarodó után, ahogy utána is. Igazából azon kívül, hogy kaptam egy plecsnit, semmi nem változott.
- Ne hagyd - rázom meg a fejem. - Nem mondom, hogy süllyedj depresszióba, de lehet jót tenne, ha a fejedben lévő gondokkal foglalkoznál, mint minden mással - bökök mutatóujjammal a fejem felé, mintha nem lenne egyértelmű. Mélyet szívok cigarettámból, a füst útját egészen addig követem, amíg az szerte nem foszlik.
- Mi? - kerekednek ki szemeim, a vér is meghűl bennem, ahogy egy mondatba kerül a húgom és az összeszólalkozás. - Ha valami... - szó nélkül kerülöm ki Beliánt és indulok el öles léptekkel a kastély bejárata felé.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:30 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Jobban is jár mindenki ezzel a döntéseddel - őszinteség. Nem tudom elképzelni, hogy Belián beront valahova, az asztalra csap, mindenki elkussol, majd feszülten figyelik minden lépését, mert mennyire kiszámíthatatlan. Ő egyáltalán nem olyan, talán azt is megkockáztatnám, hogy a szöges ellentétem. Remek kilátások, mert akárkivel találkoztam eddig, mindenki az ellentétem, és szar érzés ezt kimondani, de talán Vajda Eszter állhatna a legközelebb hozzám, ha stílust nézünk. Förtelmes.
- Elképzelésem sincs mi volt a terv - tárom szét a karomat. - De nem jött be, akárhonnan nézem - nevetem el magam, miközben fogaim közé fogom cigarettám füstszűrőjét. Nevezhetjük kényelemnek, igazából bárminek, nem érdekel, de nem feltétlen magamat választottam volna prefektusnak a vezetőség helyében. Már csak azért sem, mert én voltam és vagyok a kihágások nagymestere.
- Örülök - már csak félig figyelek az elhangzott mondatokra, mert azonnal megindulok a kastély felé. Ha csak egy újjal is hozzáértek, meglökték, csúnyábban néztek rá, akkor valaki ma meghal. Hátra kapom a fejemet Beliánra, lassítok, de csak pár bizonytalanabb lépés után állok meg. Igaza van, még ha csak gondolatban is. Rémképek, nem kell rögtön rohannom, mert éppenséggel valami gebasz van az iskolában. Hamarosan felnő, én sem lehetek ott mindig... Biccentek egyet Belián felé, mintha mi sem történt volna indulok vissza hozzá. - Bocs, csak... - mi csak? - Ő a húgom - és ezzel meg van magyarázva. Se több nem kell, se kevesebb, ennyi elég kell, hogy legyen ahhoz, hogy megértse.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:34 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Miért érzem azt, hogy hazudsz most nekem? - emelkedik meg szemöldököm azonnal kérdőn, de szemem sarkában ott bujkál a mosoly. Most nincs kedvem szívni szegény vérét, eleget kapott talán a pizzériában, lehet, még most is emészti, ámbár ezt kötve hiszem. Mondhatnám, hogy azt gondolom csak a számat téptem ott neki, de valamiért hazugságnak élném meg, mert valamiért úgy érzem az ott és akkor kimondott - oké, talán elég kemény szavaim - szavaim értek valamit. Talán még próbálkozik is. Mondom talán.
Csak legyintek egyet felé, mert csak az jár a fejemben, hogy gebasz van az iskolában, Lorin még nem jött ki, mégis mi a faszom történhetett? Túl sok ideje állok itt ahhoz, hogy ne emésszen fel az egész, amiért a húgom nincs már mellettem, pedig itt kellene lennie. Mert vége az órának. Tudom, hogy vége, ezt az időpontot beszéltük meg, mert ilyenkor végez. Hol van?
- Pedig utálja, hogy minden lépését követem és óvom mindentől - keserűen felnevetek, ahogy cigarettám hamuvá válik, hajamba túrok. - De több, mint tíz év túl hosszú idő ahhoz, hogy ne akarjak vele lenni - hangom elmélyül az utolsó pár szónál, csak valami dörmögésféle hallatszik belőle, talán még annyi sem. Néha eszembe jut milyen volt az életem Lorin előtt, de... semmi. Ürességet érzek, fájdalmat, és még több fájdalmat.
- Visszatérve - nem úgy volt, hogy nem szívom a vérét? Mindegy. Régen volt. - Tényleg megy, vagy hazudsz mindenkinek még mindig?
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:38 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Persze - legyintek egyet felé, és nem megelégszem a válasszal, hanem elfogadom. Valóban nem tudhatom mi jár a fejében, hiszen a legilimenciát igyekszem a legminimálisabb szintre csökkenteni, mert másra kell koncentrálnom. Az állatokkal való gondolatban kommunikálás sokkal nehezebb, mint egy ember fejében turkálni. Én pedig ezt ki fogom maxolni, segítséggel vagy anélkül. Niamey utál emiatt, szinte most is érzem szúrós pillantását a hátamban.
- Addig azt hittem halott - már könnyebben jönnek ki a szavak ajkaim közül, már nem szorul össze a torkom és a mellkasom, amikor a szó egy mondatba kerül Lorinnal. Már nem számít, mert itt van, mellettem van és ennél több nekem nem kell, nincs is rá szükségem. Elég, ha mosolyogva jön felém, és már az ajtóban beszélni kezd, hogy a következő ajtóig be ne álljon a szája. Fecseg mindenről, én meg mosolygok, és próbálom követni a fonalat...
- Neked van testvéred? - túrom elő a cigarettás dobozt zsebemből, egy szálat biggyesztek ajkaim közé, majd kérdőn nyújtom Belián felé. Ha elfogadja az ujjamból felcsapódó lánggal megnyújtom neki, ha nem, akkor meg nem. Ez ilyen, nincs valami nagy választék ebben a témában.
- Lorin jár csak igazán ebben a cipőben - mosolyodom el keserűen. - A legalapvetőbb varázslatokat is nagyon ritkán végezheti el, mert beléjük halhat, így inkább nem is használja a mágiát - melyikőtök járt rosszabbul? Nyelvem hegyén van a kérdés, de visszafogom magam, nem teszem fel. Pont teljesen jól elbeszélgetek most, nem kell ehhez az, hogy elbasszam a bunkóságommal. Visszafogom magam. Vannak még csodák...
- Helyi vérfarkas? - nevetek fel őszintén, mert egyszerűen szeretem, ahogy állandóan elpoénkodja a egész - igen komoly - helyzetet. - Meglepődnél, de néhány embernek itt természetesebb egy vérfarkassal összefutni, mint a buszon utazás - vonom meg vállaimat, miközben cigarettámat szám szegletébe tolom.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 3. 22:41 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Már lazábban kezelem - mosolyodom el keserűen. Most már, mert ugye arról senki nem beszél mi volt akkor, amikor megtudtam az egészet. Hogy, aki elmondta, majdnem az életével fizetett azért, mert eltitkolta, és azért is, mert elmondta végül. Fejemet kissé megrázom, mert erre most nincs szükségem. Régen volt, elfelejtette mindenki, egyáltalán nincs szükségem a múlt felhánytorgatására, mégis magammal teszem ezt. Sok észre vall...
- Szarul hangzik - húzom el számat, egyetértően bólintok felé egyet. Amióta megtudtam, hogy Lorin él, nem voltam otthon. Bármennyire is húz haza a szívem, mert ott van minden, ami számít, valamiért nem akarok anyámék szemébe nézni, amiért életem legnagyobb kincsét eltitkolták előlem. Még nem megy. - Én eléggé el vagyok baszva, de rendeződni látszik az életem, ne add fel - vállára teszem kezemet, miközben tekintetem elvándorol a bejárat felé, ahonnan egyre gyakrabban és egyre több diák jön ki, de Lorin nincs köztük. Megveregetem Belián vállát, olyan... nem is tudom. Haveriasan? Majd kezemet zsebem mélyére süllyesztem. Beleszívok félig elégett cigarettámba, tekintetem elszakítom az ajtóról, mert rá kell jönnöm; ha szuggerálom Lorin nem fog előbb kijönni az épületből. Bár már megtisztelhetne vele, de mindegy.
- Haldoklik - a felfelé szálló füstöt fürkészve válaszolok, de amikor Belián folytatja, cigarettám szám szegletében marad, én pedig bambán meredek az előttem állóra, mert nem hiszem el, amit hallok. - Komolyan beszélsz? - harapok rá cigarettám füstszűrőjére, ahogy a kérdés elhangzik. A Beliánnal való beszélgetés ismételten érdekes fordulatot vett, és meg kell vallanom, egyáltalán nem bánom. Addig is legalább lefoglal valaki.
- Előítéletek mindig vannak - vonom meg vállamat nemtörődöm stílusban. - Nézz csak rám. Egy ostoba senkiházinak tartanak a legtöbben, mégis vannak képességeim, amikhez senkinek semmi köze. Azt, hogy mit gondolnak, pedig leszarom. A hozzám közelállók tudják milyen vagyok, kell ennél több? - a kérdés költői, mégis megemelkedett szemöldökkel és kérdő tekintettel nézek a srácra.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 4. 16:07 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

A lazábban kezelésnek több módja is van. Van, aki tényleg úgy kezeli, hogy valóban nem tulajdonít ennek nagyobb figyelmet, mint mások, és van az, aki az illető minden lépéséről tudni akar, mindig mellette akar lenni, egy percig sem tévesztheti szem elől, mert ott a baj. Nyilvánvalóan az utóbbiakhoz tartozom. És ezt Lorin is tudja.
- A család sosem gyerekkor vagy felnőttkor kérdése - vonom meg vállaimat, mintha tudnám miről beszélek. Az én családom eltitkolta előlem életem legfontosabb szereplőjét, azóta otthon sem voltam, most meg... most meg bölcselettel teli tanácsokat osztogatok másoknak. Mi ez, ha nem képmutatás? Mindjárt odaadom a másik arcomat, csak még várok vele kicsit.
- A börtön működőképes lenne - bólintok egy határozottat. - Nem gondolod, hogy reakciótól függetlenül jól esne a lelkednek, ha elmondanád nekik? - személy szerint én, amint összeszedtem magam annyira, hogy legalább levegőt képes legyek egyedül venni, rögtön rohannék a családhoz és mondanám el nekik mi a pálya. Nem azért, mert jaj, de jó, hogy a család megtudja, mert a faszt jó, de az én lelkemnek is jobb a tudattal élni, hogy legalább megpróbáltam, még ha a reakciók nem is olyanok, amit az ember várna a családjától. - Egy próbát megérne - nem fejtem ki, csak odabiggyesztem neki ezt még, aztán azt kezd vele, amit szeretne. Én ezt tenném, de ugye, én pont nem az önzetlenségemről vagyok híres.
- Igen, de jelenleg az állapota stabil. Nekem legalábbis azt mondják - cigarettám végig ég számban, majd egy lágy fuvallat viszi el a hamut, mielőtt összebaszok valamit vele. A felajánlást, egy halovány mosollyal ajkaimon latolgatom, pedig amióta elhangzott a válasz - nekem legalábbis - egyértelmű.
- Azt megköszönném - pillantok felé hálásan. - Lorin Annie Brightmore, Navine, ötödik évfolyam - napestig tudnék beszélni húgomról, a szépségéről, a kedvességéről, a makacsságáról, arról, hogy kamaszodik, de ha egyszer belekezdek nincs megállás, és csak remélem, hogy Belián sem kérdez többet.
- Kösz - nevetek fel őszintén. Micsoda bókok! - Istenem, neked mi bajod van? - kitör belőlem megint a nevetés, ahogy elképzelem magam egy csoport megszeppent ember előtt, ahogy motivációs beszédeket tartok. Gyönyörű látvány lennék kívülről. - Szerintem ezt engedjük el.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 16. 11:33 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

- Megfelel - egy határozottat bólintok, mielőtt folytatnám. - De ha nem is felelne meg, attól még az ő döntése, amit tiszteletben tartok. Nem szokásom könyörögni senkinek semmiért Frank - különös nem? Frank az első, akinek erről beszélek, akinek simán kiadom magam és az érzéseimet. Salvatore-nak csak megemlítettem, hogy gebasz van, de nem válaszolt még, pedig Niamey még aznap visszatért hozzám, ami nem csoda, tekintettel, hogy egymás mellett vagyunk a faszival. Mindegy. Arie tud erről egyedül. A belső vívódás, ami bennem zajlik, annyira már nem is vívódás, mint inkább már csak a pro és kontra érvek tényként való felsorolása. Elfogadtam, belenyugodtam, Payne azt csinál, amit akar, akivel akar, mert nincs hozzá közöm, és nem is lehet soha. Márciusban mindennek vége, és bár az ötlet nagyon cuki és kedves volt tőlem, hogy megkérem ismét a kezét, azon a napon, amikor válni kéne, de hamar lemondtam róla. Bejött a képbe a férfi. Gondolom ő a férfi, ha a lány simán képes két gyerek mellett csinálni bármit is a pasival, vigyáz a kölykökre, és a többi, és a többi, akkor megéri a határozott névelőt.
- Félrekacsintgatni? - összeráncolt szemöldökkel tekintek Arie-ra, mert nem értem. - Mi az, hogy félrekacsintgatni? Én nem dugtam félre sem itt, se máshol - ha Ivanara céloz, akkor az nagyon övön aluli húzás. Mindenki tisztában van azzal, hogy Ivana egy teljesen más lapra tartozott, na meg már, mit aggódik érte bárki is? Megszületett a gyermek, Ivana boldog anyuka, én leszoktam a drogokról, hát mekkora heppi end, nem? Ivana teljesen más volt, hiszen őt szerettem. Belé szerelmes voltam, és tudtam, hogy életem végéig az lehetnék belé, de máshogy döntött, más kellett neki, így elváltak útjaink. Szomorú történet, ennyit a boldog végről, de ha így kellett történnie - fasz sem hisz ezekben -, akkor így kellett történnie, én meg itt ülök Walesben; boldogan, tisztán, Arie-val és iszok. Milyen meglepő. Na kinek jött be az élet?
- Catherine nem a nőm, Frank. Soha nem is volt, és soha nem is lesz. Elvettem, mert nem akartam, hogy szenvedjen, de ennyi történt. Nem más és nem több - ismét megvonom a vállamat, miközben egy hatalmas - és minden bizonnyal gonosz - vigyort villantok haverom felé. Ez ilyen. Attól még, mert nem küzdök valamiért, vagy valakiért még nem feladtam, nem elengedtem, nem lettem kevésbé határozottabb, egyszerűen elfogadtam, hogy neki ez így jó, így szeretné, így jár talán tényleg a legjobban. A kérdésre bólintok egyet, mert valóban állandó. Én felbaszom az agyát, ő kiakad, röhögök, aztán úgyis a karjaim között köt ki, és hallom, ahogy mélyeket lélegezve beszívja az illatomat, egészen addig akár, amíg el nem alszik. Én erre vele miért nem vagyok képes? Ivana mellett más volt, vele meg tudtam ezeket tenni. Payne-el miért nem?
- Én ne csesszem el? - hitetlen nevetek fel, pár arc felénk is fordul. - Baszódj meg, Frank! Mindent magamra vállaltam eddig, mert tényleg elbaszott vagyok - cigarettámba mélyet szívva folytatom. - De azt nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy szerinte azért vettem le a gyűrűt, hogy mással kúrjak Walesben, mert bárhol megtehetném, nem kell eljönnöm idáig - értetlenül tárom szét karjaimat. - Amikor elmondtam neki, hogy nem, nincs szó ilyesmiről, egyszerűen vigyázzon a gyűrűmre, mert nem akarom elhagyni. Mi olyan kibaszott bonyolult ezen? - szemöldököm kérdőn megemelkedik, és észre sem vettem, hogy a hangom megemelkedett, mire a mondat végére értem, kissé fel is emelkedtem ültömből. - Mindegy, leszarom. Ez így most nekem teljesen jó - elnyomom a csikket, majd Arie-ra nézek. - Tényleg jó. Szeretek itt lenni, megnyugtat - rendben, az előbb nem úgy tűnt, de értitek, ugye? Tényleg a rezervátumnak köszönhetem, hogy leszoktam, hogy rengeteget tanultam, pedig pár hete vagyok itt, hogy kivisznek terepre dolgozni, nem érdekli őket, hogy nemrég jöttem és csak gyakornok vagyok. Gondolataimból Cortez óvatos mozgása ébreszt fel, a lángok eltűnnek, majd végül nyakamba ugrik, fejét arcomnak dörzsöli, majd elhelyezkedik a nyakamban. Érzi, hogy gebasz van, és mivel Niamey nincs itt, így az ő feladata segíteni lehiggadnom. Kösz, haver!
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 17. 13:01 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

Máshogy értelmezik? Rendben értelmezze máshogy, kurvára nem érdekel, de ne a másik fél kárára. Márpedig valamiért minden egyes húzásom, ami Cath-nek nem tetszik az én káromra van írva, hogy én mekkora bunkó vagyok. És mint egyedüli férfi ebben az egészben - pf, hogyne - ezekkel a szarokkal egyedül maradtam, mert még az előttem ülő is teljes mértékben megérti. Remek, tehát mindenki megérti a női gondolkodást, mindenkinek milyen pöpecül jár az esze, csak nekem nem, így megint felsülök és iszom a levét annak, hogy őszinte voltam Cath-tel. Fasza. Akkor igazából mit is basztam el? Mit kellett volna másképp csinálnom? Nem is felelek erre az egészre, csak hátradőlök a padon, pár mélyet sóhajtok. A whiskys üveg pillanatok alatt tölti tele a poharamat, pontosan azért, hogy egy húzásra megigyam. Cortez ficereg kicsit a nyakamban, hogy ne veszítse el egyensúlyát, amiért hátravetettem a fejemet, de ez hamar megoldódik, így ismét Arie-ra emelem pillantásomat.
- Persze, hogy szeretne, mert szerelmes, Frank - forgatom meg szemeimet látványosan, hogy rakja már össze a dolgokat. Vagyis elvileg még szerelmes, gyakorlatilag pedig jött az apuka, hogy boldogan éljenek, amíg meg nem halnak. Én meg pont azért vettem el, hogy ne kelljen egy negyven éves fasszal összeállnia, erre tessék! Önkéntesen megy bele egy kétgyerekes családapa keringő felhívására. Remek, megelőztük a problémát, hogy egy újabba csöppenjen, ahonnan már nem fogom kiszedni, mert ő szerette volna. Az ő döntése volt, amit elmondott nekem, tiszteletben tartom, és ha ő a férfi mellett érez boldogságot - rajtam túl -, akkor áldásom. Eddig sem okozott problémát, hogy valaki nélkül éljem az életemet, ezután sem fog, és pontosan az az énem tért vissza, amit Cath miatt dobhattam el. Welcome back old Denis!
- Leginkább mindent - vonom meg vállamat, amíg kicsit összeszedem a gondolataimat. A hirtelen témaváltás most meglepett. Még mindig Cath körül forognak a gondolataim, és nem csak az miatt, mert mennyire dühös vagyok rá, hanem mert mennyire hiányzik az, ahogy rám néz, megérint, hozzám szól reggelente a reggeli rekedtes és álmos hangján. Lehunyom pilláimat, ismét tele töltöm a poharat, de most csak egy kortyot iszok. Miután kinyitom szememet folytatom. - Túlságosan örülnek annak, hogy elemi mágus vagyok, így mindenhova is engem akarnak küldeni - megdörzsölöm arcomat. - Ami nem rossz, csak kibaszott fárasztó. Ezért jöhettem el most pár napra, ami kurva jól jön tényleg - halvány mosoly kerül fel ajkaimra. - A magizoológust, akihez jöttem, szerintem az első napom óta nem láttam két percnél tovább, mert állandóan rángatnak mindenhova. Túl vagyok az első baleseten is, ami a második napon történt már. Szóval... - kissé elgondolkodom, majd egy széles vigyort eresztek meg Arie felé. - Minden király - bólintok egy határozottat, végül tekintetem megállapodik az előttem ülőn.
- Veled mi a pálya? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Mi van a szőke démonnal? - még az előzőnél is szélesebb vigyor terül szét arcomon, mert Arie megmutatta a nőt, és valóban nem rossz. Ráadásul a srác annyira szerelmes a nőbe, hogy kár lenne ezért az érzésért valami miatt elbaszni. Ajj, de szép dolog a szerelem.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. november 19. 20:21 Ugrás a poszthoz

Arie havercsávóm - Wales - 2019.09.24. - of

Arie arcáról lesüt, hogy nem tetszik neki, amit mondok, és meg is értem. Nekem sem tetszene valószínűleg, ha fordított esetben lennénk, de nem tehetek róla. Az teljese mindegy, hogy én mit akarok, amikor tudom, hogy az Cathnek nem lenne jó. Lehet, hogy szerelmes, hogy velem akar lenni, de nem érdemlem meg úgy őt, ahogy ő elhiszi, és ezen semmi nem változtathat. Az apuka mellett sokkal jobban meg lesz becsülve, erre pedig idővel ő is rá fog jönni. Ha nem is holnap, de egyszer mindenképpen, amikor visszatekint ezekre az időkre, akkor mosolyogni fog, és hálát ad Merlinnek, hogy nem mellettem maradt, aki nagyon nehezen tud megülni a seggén, és bármit is megadni a nőnek, akit szeret, aki esetleg viszontszereti. Nem várhatok el Cath-től már olyat, amit régebben elvártam, és bár azért a szívem mélyén mindig is el fogom tőle várni, hogy szerelmes legyen, de ezt nem mondhatja egy ember a másik arcába. Nem így működik a világ. Sajnos.
- Úgy bizony - emelem meg a poharamat. Beletrafáltál, Frank. - Valószínűleg. Lorin miatt nem vagyok hajlandó messzebb menni. Az is túl messze van - ingatom a fejemet párszor, mikor végre megállok, és a dobozból elővarázsolva egy cigarettát meggyújtom azt. Amíg élek Lorin lesz mindenben az elsődleges szempont, és nem érdekel, hogy ki mit gondol. Lorin az egyetlen olyan ember az életemben, akiért bármikor tűzbe ugranék, meghalnék, megölném magam vagy másokat, teljesen mindegy. Csak neki legyen jó, csak ő legyen biztonságban és onnantól már semmi nem számít, semmi nem érdekel. Amíg ő a világon van, addig ki kell tartanom és erősnek kell maradnom, hogy ne egy balfasz bátyóval kelljen tetszelegnie, hanem egy olyannal, akire igenis büszke lehet.
- Szóval szakítottatok - emelkedik meg a szemöldököm. - Azért, mert a fejedbe látok Frank, még rá fogok kérdezni. Ha mindent a fejedből néznék ki, akkor nem lennél valami fasza beszélgetőpartner - rázom meg fejemet lassan, poharamat markomba fogom, kortyolok belőle egy jókorát. Tehát szakított vele a nő, és Frank meg gyűlöli érte, ami gondolom érhető, de azért ez a hasonlat valahogy sántít nekem, hiszen, ahogy eddig elmesélte nem hinném, hogy a nő a pénzre ment volna. De ízlések és pofonok, én meg amúgy is leszarom, hogy ki nyúlkál kinek a pénztárcájában. Az enyémben ne nyúlkáljon senki és akkor rendben vagyunk.
- Szerinted csak kihasznált téged? - nyíltan kérdezek rá. - Szeretett téged, ha nem szeret még mindig, ahogy te is őt - mutatok rá a tényre, mielőtt az utolsó kortyot is meginnám, majd újra tölteném Frank, majd a saját poharamat is. - Miért nem szerzed vissza? - szememben őszinte kíváncsiság csillan. Soha nem gondoltam volna, hogy érdekelni fog mások szerelmi élete, de Arie-nak sikerült elérnie, hogy érdekeljen mi van vele meg az aktuális csajával, és baszki! Tényleg segíteni akarok. Az sem utolsó szempont, hogy totálisan ledöbbent, hogy meg sem próbálta visszaszerezni a nőt. Különös, pedig azt hittem, Frank a kitartóbb emberek közé tartozik. - Egy próbát megérne - vonom meg vállaimat. Cortez állát megcirógatva biggyesztem cigarettámat szám szegletébe.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 2. 11:56 Ugrás a poszthoz

Nakahara Daisuke

Az a pár szó megtette a hatását, ahogy észreveszem, mert a srácban még az ütő is megáll, nekem pedig ez miatt - meg amúgy is néha - egy igen önelégült mosoly kerül fel ajkaimra. Tudjuk már, hogy hányas a kabát, dude, mert nem állok jót magamért, ha a húgomról készítesz bármilyen rajzot is. Legyen az csak az arcáról, vagy akár egész alakos, utána a te egész alakod is le lesz rajzolva. A falra. Vörössel. Nem vagyok - mindig - erőszakos, de Lorin az egyetlen olyan nő az életemben, aki nem tud magára vigyázni, nem mer kiállni magáért, nem szólal fel a saját igazáért. Így tehát mire van a bátyja? A legjobb bátyó a világon? Ugye arra, hogy ezeket megcsinálja helyette, mindig a háta mögött legyen, bár szerintem elég a Brightmore név és mindenki össze tudja rakni magában, hogy ki kihez tartozik, de valamikor nem elég mégsem egy név, hanem kell hozzá az arcom, és az a különlegesen kegyetlen csillogás, ami segít felfogni a gyengébb elméjűeknek is a dolgokat, de tényleg csak akkor, ha nem elég a név. Márpedig mostanában elég szokott lenni, így nem aggódom, hiszen nincs miért, egészen addig, amíg be nem kerülnek az újak az iskolába, hogy kezdhessem elölről felépíteni a Brightmore nevet.
Észreveszem a srác zavarát, majd még egy sort lefirkantva mosolyodom el, és tolom elé a lapot, amit nem olvas el rögtön. Nos, ez nem meglepő, lehet, ha nem én lennék én, akkor egy olyan nézéstől én is összefosnám magam, így türelmesen várok, amíg összeszedi magát, majd a lapra pillant. Mosolyogva áll neki ismét az orromnak, ami egyelőre egy paca és nem orr, de majd kialakul gondolom. Ő a művész lélek, nem én, így ezt rá bízom. Lesandítok a papír szélére, összeszűkült szemmel olvasom el a sort, majd ugyanilyen tekintettel nézek fel a srácra. Végül megemelkedett szemöldökkel vonom meg a vállamat, és legyintek egyet felé afféle "nem para, haver" stílusban, és remélem, hogy átmegy az üzenet. A következő leírt sorra megrázom a fejemet, elveszem a sráctól a ceruzát, majd alá firkantok.
"Jó ez így, legalább tud tanulni" - bökök fejemmel húgom felé, aki annyira elmerült a könyvben, hogy öröm ránézni, és ha az előttem ülő is rám néz, akkor láthatja is, hogy kiről beszélek. Szerintem eddig hősiesen tűrtem, és nagyon is büszke vagyok rá, de ez nyilvánvalóan nem tart sokáig, mert nem bírom tovább. Éppen akkor hatolok be észrevétlen a srác fejébe, amikor azon pánikol, hogy megeszem. Rendben, ennél több nem is kell nekem ebből, akaratlan is kitör belőlem egy halk nevetés. Újra kezembe veszem a sráctól elcsórt ceruzát. "Nem foglak megenni" - sok mindennel vádoltak az évek során, de azért ez túlzás. Miért ennék már embereket? És az nem válasz, hogy simán kinézik belőlem, mert... mert egyszerűen nem az. Én is sok mindent kinézek emberekből, aztán a fele nem igaz.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 5. 20:56 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

Lehet csak azért ennyire nagy a pofám, és azért tudok ilyen fennkölt tanácsokat osztogatni ennek a szerencsétlennek, mert például egy; nem lettem hirtelen vérfarkas, amikor azt sem tudtam, hogy ilyen létezik, és kettő; a családom is egész életükben tisztában voltak ezekkel a dolgokkal. Na már most, ha én kerülnék egy ilyen helyzetbe, biztosan a család elé tárnám, hogy ez van, és nem azért, mert segítséget várok, hanem azért, mert egyszerűen önző vagyok. De Belián nem az. Ha az lenne, már rég a családja nyakába zúdította volna az egészet, ám ő nem tette meg. Inkább magába fojtja az egészet, és megbirkózik ezzel egyedül, mintsem elmondja nekik. Pf, mennyire cuki.
- Akkor nem mondod el - vonom meg vállaimat semlegesen. - Ha nem akarod, akkor nem teszed meg. Majd eljön az ideje, amikor úgy érzed, nemhogy ők, de te is készen állsz rá, addig meg itt vagyok én - féloldalas mosoly kerül fel ajkaimra, mert bár nem szoktam magamat - ahahahaha - felajánlani senkinek, de ha már ő bevállalta, hogy felügyeli a húgomat, akkor csak segítek neki abban, amiben tudok nem? Mondjuk lehet jobb tanárt is találna nálam, mert azért valljuk be, a leszarás nagymestere áll éppen a srác előtt. De talán beéri velem is, akit az elemi mágián, a legilimencián és a sárkányokon kívül, egyedül a húga érdekli. Szűk a kör, de előbb vagy utóbb eljut odáig az ember, hogy hagyja, hogy bővüljön. Én pedig megvárom azt is, amíg én állok erre készen.
- Ismét fel tudom ajánlani magam. Nézz rám! - lépek egyet hátrébb, vigyorogva mutatok végig magamon. - A legrosszabb arccal beszélgetsz éppen, keresve sem találnál jobbat - nevetek fel. Azért az nem rossz ám, ha az embernek van öniróniája, és nekem abból elég sok adatott. Egy elmebeteg dimágus vagyok, akitől alapvetően félnek a legtöbben. Hát kellhet ennél több egy ember életébe? Kötve hiszem, mert nekem ennyi éppen elég, hiszen nem kell olyan emberekkel bájcsevegnem, akikkel nem akarok, vagy akiket ki nem állhatok. Ilyenből lehet túl sok is van, de Payne mellett esküszöm, hogy majdnem működőképes ember lettem. Félig.
- Az udvarlójáról előbb fogok tudni, mint Lorin valaha - tekintetemben bizonyosság csillan, mert hogyha ez bármikor felmerül valamelyik faszfej eszében, akkor addig élt. Senki nem nyúlhat a húgomhoz, amíg én azt nem mondtam, és elég annyi, hogy éljen túl. Ha túlél a srác, akkor felőlem a kezét is megkérheti Lorinnak, de kalkuláljuk bele, hogy egy életen át túlélni Denis Brightmore-t nem lehet egy leányálom. Ha a srác jövendőbeli srác helyében lennék, én biztosan nem vállalnám be, de szerencsére nem vagyunk egyformák, így engem is szórakoztat valaki legalább.
Még jobban felnevetek, mert szerencsére kiderült, hogy Belián be van oltva. Hangosan nevetek, majdnem könnyem is kicsordul és nem tudom mikor volt velem ilyen utoljára. Felszabadultan nevetek, mint egy elmebeteg. Jaj, ez nagyon jó.
- Ezt örömmel hallom - moderálom magam, miközben kissé előre hajolok, megtámaszkodom térdeimen, így pillantok fel Beliánra, amíg kifújom magam. Tényleg csak annyi idő kell. - Akkor maradjunk az elengedésnél, mert meglátnak és elfutnak. Plusz - tartom fel mutatóujjam még mindig néha meg-megrázkódó vállakkal. - Utálom az embereket, így mindenkinek jobb - egyenesedem ki mosolyogva.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 6. 16:31 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Ahogy eddig sem - ismétlem meg utána az ominózus mondatot, csak én egy határozott bólintást is társítok mellé. Annak nincs semmi értelme, ha úgy áll a családja elé ezzel a dologgal, hogy ő sincs képben semmivel. Úgy azért nehéz megmagyarázni valamit, amikor azt sem tudod hányadikán van elseje, na meg, a családja reakciója is elég kétes, mint mindenkinél valószínűleg, aki ilyen helyzetbe kerül. Csakhogy engem jelenleg nem érdekel a mindenki, mert Belián a... hát nem fontos, azért eddig még nem jutottunk el, de nem is tudom mi erre a megfelelő szó. Prioritást élvez? Akkor már fontos, nem? Istenem, a faszom ki van ezekkel a gyökér szinonima szavakkal, csak megkeserítik a megkeseredett életemet. Ennek így semmi értelme.
Megilletődött arcának okán kitör belőlem a nevetés, és nem is próbálom meg visszafogni magam. Ez minden pénzt megért, már csak ezért is megérte felajánlani, eskü. Nyilván nem ezért tettem, de értitek. Simán jó vagyok. - Amúgy sem tudnál hazudni, mert belelátok a fejedbe - mosolyodom el halványan. - De én kimondom; nekem nincsenek barátaim. Egy volt, aki szerelmet vallott, Frank meg eltűnt a retekbe. Hoppon vagyok - tárom szét karjaimat értetlen. Azért azt tisztázzuk le, hogy ez most nem amolyan tinédzseres legyünk legjobb barátok, mint a gimi két kirekesztett balfasza, hanem egyszerű emberi gesztusnak szánom. Szarban van, és lehet nem tudok segíteni, de legalább meghallgatom, mint egy másik gyökér. Azért ez már valami, ha nem is sok, de legalább valami, és ennél többet amúgy sem tudok felajánlani. Elmondanám én a családjának szívesen, csak abban nem lenne köszönet, mert az valahogy úgy nézne ki, hogy; berúgom az ajtót, közlöm az infót, elmondom, hogy igen, valóban létezik ilyen, majd rágyújtanék és simán végig nézném a pánikot, ami kialakul a családban. Lehet nem ilyen coming outra számítana a család. Még a másik coming out is elfogadhatóbb lenne talán.
- Áh, szóval megfelelek - vigyorodom el gonoszul. - Szívemhez szólsz, baszki - teszem kézfejem homlokomra a drámai hatás kedvéért, másik kezemmel még meg is legyezgetem magam, mielőtt elalélok Belián szavaitól. Micsoda bókok, kérem! MICSODA BÓKOK! Ráadásul igaza is van. Ha neki valóban megfelelek, akkor le is szarhatja mások véleményét. A legtöbb ember tényleg utál, de Belián, bármennyire is az arcába mondtam rögtön az első találkozásunkkor az igazat, valamiért még most is mosolyogva jön oda és köszön, mintha tényleg BFF-ek lennénk.
- Ha már ilyenben gondolkodsz, akkor keverjük meg - merengek el komolyan a lehetőségeken. - Mindkettő leszek, úgy az igazi - csúsztatom kezeimet zsebem mélyére, mert azért egy ideje itt állok, és baszod Lorin, ennyit azért nem illik ám késni, még ha haragszol, utálsz, kamaszodsz, démont idézel, akkor sem. Ez már kínzás.
- Szóval neked is van húgod - derülnek itt ám ki a információk kérem. - Reméljük, hogy én is csak az orr betörésig jutok - morgom orrom alatt, ahogy elképzelem, amikor Lorin megjelenik az első sráccal az oldalán. Nos, csak abban reménykedem, hogy Cath még mellettem lesz és rám szól, hogy nem fojtogatjuk a vendégeket, mert annyira azt nem illik. Aha. Reméljük.
- Hülye! Nem fogok szaladgálni - nevetek fel hitetlen. - Gondolom jól gondolod. Nemt'om, még mindig utálok mindenkit, sajnos nem változott a megható monológod után sem - vonom meg vállaimat kicsit, de egy féloldalas mosoly azért ott bujkál ám ajkaimon.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 7. 21:16 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

- Hozzászoktam a fura dolgokhoz - nekem ne mondja, hogy mi a fura, amikor az én agyamat hónapokig, régebben egy évig is, a démonjaim uralták, és szinte nem is volt egy épkézláb gondolatom, amit a sajátomnak mondhatnék. Mindent ők döntöttek el, minden cselekedetemet ők irányítottak, és amit kértek tőlem, készségesen teljesítettem. Ha ez nem gyengeség, akkor nem tudom mi az. Mindig jól jött az bizonyos helyzetekben, hogy a démonjaim mögé bújjak, és mit sem törődve a következményekkel cselekedjek. Ezért öltem majdnem embert többször is. Lehet, hogy Belián minden teliholdkor egy üvöltöző állattá változik, de az időszakos. Az én démonjaim bármikor kitörhetnek, és amikor nem én irányítok, engem hogy vonnak felelősségre?
- Szerelmet vallhatsz te is - merengek el kicsit összeszűkült szemekkel. - De csak akkor kérem meg a kezed, ha befejeztem az egyetemet. Deal? - mosolyodom el szemtelenül Belián felé. Gyorsan eszkalálódott ez a beszélgetés a best friends forever témától a házasságig, nem? Mondjuk egyszer él az ember, és még amúgy sem próbáltam a saját nememmel, hátha kibújik a szög zsákból mindjárt, hogy azért nem jön össze egyetlen nővel sem, akibe beleszeretek, mert amúgy meleg vagyok. Ember! Mekkora fordulat lenne már, beszarsz!
- Én vagyok tízpontos vagy az alakításom? - ráncolom a szemöldököm kicsit, majd halkan felnevetek a varázsló mozdulatokon, amik ebben a helyzetben valóban viccesek, de kissé azért siralmas is, nem? Itt van egy srác, aki belecsöppent ebbe az egész új világ dologba, és senki nem mondott neki semmit. Mondhatnám, hogy szopás, de ugye, megjöttem én, mint felmentősereg, szóval örülhet magának.
- Akkor csak még jobb, ha megkérem a kezed az egyetemen végén! - vigyorgok, mint a vadalma. - Hah! Nincs mit! Kimentem a segged - vigyorgok folyamatosan, mert a helyzet abszurditása egyszerűen megköveteli ezt. Azt sem tudom mikor lettem ilyen jótett lélek, de meg kell hagyni, nem esik olyan szarul a lelkemnek, mint először gondoltam volna. Lehet a ilyet személyekhez kötni? Hogy A-nak nem szívesen segítesz, de B-nek igen, attól függetlenül, hogy a problémájuk ugyanaz? Mert akkor nekem most a B-m az Belián - micsoda véletlenek!
- Hogy... - kerekednek ki a szemeim. Három év, és gyerek. Mindenhol ezek a kurva kölykök. - Te hány éves vagy? - szegezem rá kérdő tekintetemet, de szemöldökeim olyan ráncba szaladnak, még talán a pí jel is látható bennük. Ember, mi van? Három évvel lekörözi a nőt, az meg már pesztrálgat egy gyereket? Hány éves? Harminc? Mindjárt lemegyek hídba.
- Nekem általában elég a Brightmore név az erőviszonyokhoz, majd a tekintetem - mosolyodom el kissé, de ez amolyan láthatatlan mosoly. Lorin is büszkélkedhet a Brightmore névvel, bár mostanában lehet inkább letagadja, mert kamasz, és elviselhetetlen néha. Már csak azért is, mert bazzeg, itt állok nem tudom mióta, és még mindig nincs sehol. A késésnek is van ám egy határa, még akkor is, ha én vagyok a késés élő szobra.
- Mit nem tudsz az életről? - emelkedik meg szemöldököm hirtelen és kérdőn. - Amit tudnod kell azt tudod, amit nem, azt majd megtudod. Hova sietsz? Plusz nem hinném, hogy ostoba lennél, hiszen, vigasztaljon ez, találkoztam nálad sokkal rosszabbakkal is - féloldalas mosolyom kerül fel ajkaimra, tekintetem a kastély kapujára villan, de nem Lorin jön ki a nagyobb lány tömeggel, így visszapillantok Beliánra, akinek remélem leesik, hogy csak szívom a vérét. Ennyi idő után megtanulhatta már. És igen, ehhez elég egy találkozás.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. december 17. 21:19 Ugrás a poszthoz

Helvey Belián Balázs - he's mine

Halovány mosoly a reakcióm, mert bizony most többre nem telik. Lorin, baszd meg, mi van már? Értem én, hogy nagyon fontos a barátnőkkel való dumika, de így nemhogy ebédelni, még a másnapi reggelire sem érünk haza, márpedig én elég kajás vagyok ahhoz, hogy siessek, és simán itt is hagynám, ha... ha nem róla lenne szó. De ő Lorin, az én hóvirágom, akinek a kedvéért képes vagyok hajnalban felkelni, hogy reggelizzek, mert ő csinálta nekem. Akiért képes vagyok elmenni a cukrászdába cukirózsaszín - egybe kell írni, mert így mondja - sütiket kóstolgatni. Akivel kérdés nélkül megyek el bármit vásárolni, mert megkér rá, mert neki fontos, mert egyszerűen létezik. Elég ok arra, hogy mindent megtegyek neki, pusztán a létezése. Tizenhat év nagyon sok idő ám ahhoz, hogy teljesen elfogadd azt, nincs húgod, nem is lesz, és igazából, ha nagyon szigorú akarsz lenni az egész helyzettel, akkor soha nem is volt. De nekem volt. Mindvégig volt, egyszerűen nem mondta el senki, mert féltek, hogy bántanám. A saját húgomat bántani. Ha bárkit is bántottam életem során, az nem is én voltam, hanem a démonjaim, de az, hogy a húgomat nem mondták el, egy olyan fájó pont az életemben, ami miatt nem beszélek a családdal azóta sem. Nem érdemlik meg. Feltételezték, hogy bántanám. Hogy lennék rá képes?
Fejemet megrázva tekintek fel Beliánra, mert kicsit eltértem a tárgytól fejben, aminek nem tudom, hogy fel tudom-e venni megint a fonalát megint. - Sok mindentől függ, de csak miattad igyekszem elvégezni minél előbb - nevetek fel halkan. Lassú mozdulattal túrom elő zsebemből cigarettámat, mert az ideg, ami eddig csak kis mértékben volt bennem, egyre terebélyesedik és az nem jó. Senkinek. Főleg nem nekem, mert ha Lorin ki is jön, nyugodtan kell vele beszélnem, mert 1.: a húgom és 2.: ő a mindenem. Ki mással beszélnék szépen, ha nem vele, ugye?
- Miért lenne ciki? - nevetek fel elismerően. Meglepő, hogy ilyen korban még tanulni is beállt az iskolába. Dicséretreméltó. - Te huszonhat vagy, én huszonhárom, senkit nem érdekel - vonom meg vállaimat, miközben egy szálat szám szegletébe biggyesztek. Meggyújtom azt, majd tekintetem ismét a kapu felé villan, mert az épületből egyre többen és többen jönnek ki, de Lorin még mindig nincs köztük. Niamey meg türelmesen ül a kastély egyik tornyán. De ráérnek ezek a nők!
- Hah, tényleg! - csillannak fel szemeim vidáman. - Az mekkora lenne! Jól is hangzik. Brightmore Belián Balázs, tetszik - mosolyogva rázom meg fejemet a cigaretta kínálásra, mert nemrég gyújtottam rá sajátomból, ha két szálat szívok, akkor meg gyökérnek titulálnak, pedig volt már rá példa, csak akkor... nos... öm... maradjunk annyiban, hogy nemigen tudtam hányadikán van elseje. És nem az alkoholtól.
- Majd hozzászoksz - halvány mosoly kerül fel ajkaimra. - Ha meg nem, akkor így járt a tömeg - tárom szét kicsit karjaimat, tekintetem végül megakad a barna hajkoronán. - Örülök, hogy kitaláltál Brightmore! - emelem meg a hangom kissé, hogy húgom biztosan meghallja, majd amikor felém fordul, szélesen elvigyorodom. - Kösz a társaságot, örökre az adósod leszek, de ezt ne mondd el senkinek, mert mindenki engem akar - kacsintok egyet, majd gyors kézfogás és vidáman indulok el húgom felé, aki rögtön megölel. Mosolyogva, feje búbjára egy csókot nyomva indulunk el, miközben vállára teszem kezemet és magamhoz húzom. Csendben telik az út hazafelé, legalábbis nekem biztosan, mert Lorin szája végig jár. A késés oka is kiderül; egyel több órája volt, mint amit nekem mondott, csak elfelejtette. Tehát én ilyen sokat beszélgettem Helvey-jel? Fel sem tűnt. Érdekes...
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. január 6. 20:34 Ugrás a poszthoz

Hóvirágom – Brightmore birtok – téli szünet

Ő is csendben ül. Én is csendben ülök. Mint a körülöttünk lévő táj. Csendben van minden, kint repkednek a mínuszok, csak néha-néha hallom, ahogy a közeli istállóból a lovak prüszkölnek egyet-egyet. Az ablakban állok jó ideje, ajtóm résnyire nyitva van, hogy anélkül mehessek ki, hogy nyikorogna. Mert még mindig nyikorog. Ugyanabba a szobába költöztünk, amikor megérkeztünk, automatikusan indultam az emeletre, Lorin pedig a saját lakrészébe, de ugye már mindenki tudja, hogy él, így megkapta azt a szobát, ahol akkor élt volna, ha velem nő fel. Csak erre nem került sor. Mélyet sóhajtva hunyom le szemeimet, amikor meghallom a jellegzetes ajtónyikorgást. Pontosan ugyanolyan a hangja, mint az enyémnek. A csikket elpöckölöm, még a levegőben foszlik semmivé, miközben elfordulok az ablaktól és az ajtóhoz indulok. Rendesen kinyitom azt, majd ki is lépek, figyelve arra, hogy a nyikorgó deszkára ne lépjek rá. Mosolyogva követem végig, ahogy a folyosó végére megy a telefonja fényének segítségével. Egész végig ott volt. Pár lépésre tőlem rejtegették előlem a húgomat. Anyámmal és apámmal a mai napig nem vagyok hajlandó beszélni a dologról, lehet mondani gyerekesnek ezt a viselkedést, de az ő érdekükben. Tudom, hogyha nagyon mélyen belemennénk a témába, ha ki lennének mondva az okok ismét, csak most az arcomba, nem bírnám türtőztetni magam. Hangtalan lépkedek húgom után, majd az ajtóban megállva, csendben nézem végig, ahogy elhelyezkedik, majd az ajtótól pár méterre direkt lépek rá egy recsegő deszkára. Arcát nyugalom szállja meg, így az én szívem sem ver olyan hevesen, pedig nagyon tiltakozott, hogy eljöjjünk. De nem volt rossz ötlet. Ez kellett neki. Elutaztunk.
- Tényleg nincs vattacukor illat – mosolyodom el halványan bajszom alatt, miközben beljebb lépek a szobába. – Megbántad? – csak remélhetem, hogy a kérdés nem szorul magyarázatra. Kellemetlenül érzem magam. Életidegen, mégis, mintha én is itt éltem volna éveket.
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2020. január 6. 21:23 Ugrás a poszthoz

Hóvirágom – Brightmore birtok – téli szünet

Halványan elmosolyodom a válaszra. Ezek szerint mégsem rontok el mindent, ami a körülöttem lévőekkel kapcsolatos. Melegség jár át, behunyom a szemeimet pár pillanat erejéig csak, mert folyamatosan ide-oda jár a tekintetem, hogy mindent lássak, ami itt van. Itt élt éveken át, a tudtom nélkül. Pár lépésre volt csak tőlem, egyetlen egy szoba választott el minket egymástól, és nekem még csak sejtésem sem volt róla. Kékjeim a felém nyújtott kézre vándorolnak, óvatosan fogom meg a kezet, de nem ülök le mellé, csak mögé állok, kezét egy pillanatra sem engedve el. Kifelé bámulok, és ahogy az én szobámból is, úgy Lorinéból is - mert ez az ő szobája - csak a semmi látszik. Mert semmi nincs kint. Nincs szél, mozgás, hangok. Csak a semmi, amit a majdnem kiteljesedett hold fénye világít be.
Kikerekednek a szemeim, ahogy beszélni kezd, de végül csak a féloldalas mosoly marad meg ajkaimon. Emlékszem a lányra. Mennyi is lehettem? Tizennégy? És akkor még bőven kevesebb tetoválásom volt, mint most van, a lány barátnői meg állandóan frászt kaptak tőlem, pedig akkor egy gyerek voltam még. Mit gondolnának most rólam? Mintha érdekelne egyáltalán, mert a csaj tényleg a barátnői miatt dobott. Mélyet sóhajtok, ahogy jön a kérés. Meséljek. Mit mesélhetnék? Hogy milyen az egyetem? Hogy szívem szakadt meg, amikor elrohant a bálról? Hogy nincs senki az életemben rajta, Cath-en és Beliánon kívül? Hogy majdnem Olaszországba mentem? Hogy bármit megadnék azért, hogy normális bátyja legyen? Olyan, akit megérdemel, aki mindennap hercegnőként kezeli, sőt! Királynőként. Királynőként kezeli mindennap, mert annál kevesebbet nem is érdemel.
- Nem tudom mit mesélhetnék - felelem halkan kifelé bámulva az ablakon. - Nem megyek reggel lovagolni, mert... - mosolyodom el szélesen, ahogy kicsit rászorítok a kezére. - Mert arra gondoltam, hogy most mehetnénk - végül is, majdnem reggel van. Hajnali három, az valakinek már reggel, nemde?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Denis A. Brightmore összes RPG hozzászólása (170 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 » Fel