Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Csak egy országnak valót tudnál megenni... Valóban nem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Hírek és események → Karakterkereső

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Négy napot terveztem itt tölteni. Na igen, én. Az egész úgy volt eltervezve, hogy megnézek maximum három lakást, kidobom kockával melyik legyen, elfogadom azt, amit az mutat, megveszem és a maradék három napban heverészek. Gondoltam ezt azelőtt, hogy Payne-nek elmondtam volna a terveimet, mert ahogy ujjainkat összekulcsolva sétálgatunk a tököm sem tudja hányadik lakás felé, eléggé lejött, hogy nem így fog történni. Hol lesz a heverészős napom? Mire odajutnék, már küldi a hülye baglyait a hülye igi, hogy menjek már, mert kellenék. Ebből nem lesz pihi, amit mindössze egy lemondó sóhajjal konstatálok, ahogy kilépünk a következő lakásból is, mert Payne elégedetlen. Mármint ezt úgy kell elképzelni, hogy mindennel az, én meg követem és bólogatok a szavaira, mintha muszáj lenne, de ha rajtam múlott volna, már az elsőt megveszem és továbblépek, mert most mit cécózzak? És akkor megint ott vagyunk, hogy ez az én elképzelésem volt, de drága ex-feleségem teljesen máshogy gondolja, szóval követem, még annak ellenére is, hogy valamelyik lakásnál majdnem eltörte az ujjaimat. Nem kérdeztem rá, nem akarom tudni, elkönyveltem magamban valami női megérzésnek.
- Ja - bólintok egy aprót, ahogy megérzem magamon tekintetét. Elengedem ujjait, vállára dobom kezemet és húzom magamhoz közelebb, hogy csókot nyomjak a fejére. - De már hozzászoktam - mosolyodom el tincsei között. Nem is lett volna más választásom. Valószínűleg ezért tűrtem csendben azt is, hogy berobbant egy fehérnemű boltba, én meg álltam ott a csipkék között, mint egy barom, és türelmesen vártam meg, amíg a megfelelő méretet végre megtalálja.
Túléltem ezt is, szóval előre fele pillogva battyogok a következő lakás felé, annak reményében, hogy ez már megfelelő lesz. Azt sem tudom, honnan szerzett ilyen rövid időn belül ennyi lakást, ami eladó. Megrebben szemöldököm a kérdésre, arcomra féloldalas mosoly ül, ahogy oldalasan lesandítok rá, miközben farzsebemből túrom ki cigarettámat.
- Nem, de felhívom a figyelmedet, hogy általában a meglepetéseket nem is szokták elsztorizni - pillantok ismét előre, hogy ajkaim közé biggyesszem a szálat, majd öngyújtómat elővéve gyújtsam meg azt. - Plusz, ha nincs köze az újonnan vett fehérnemű szettedhez, akkor nem is lehet olyan jó - ráncolt szemöldökkel gondolkodom el, végül szavaim megerősítéseként bólintok egyet, ahogy közelebb húzom magamhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zsigerből vágnám rá, hogy ex-feleség, ajkaim is elnyílnak, hogy kijavítsam, de ahogy kékjeim zizzennek arcára, a mosolyom lesz lágyabb és végül egy hümmentéssel elintézem. Ha neki ez így jobb, akkor nekem aztán teljesen mindegy, hogy hívja magát. A gyűrű még mindig az ujján virít, míg nekem leginkább a legfelső fiókom vendégszeretetét élvezi. Elmondtam neki, megkértem rá, hogy vegye le, hiszen már nem köti hozzám semmi, adjon esélyt magának a boldogságra, ahogy a bálon is megtettem, úgy után többször szintén, de nem teszi meg. Mosom kezeimet, én megpróbáltam, de ha jön a szőke herceg fehér lovon, akkor nem verheti le rajtam, hogy elszalasztotta egy karikagyűrű miatt.
- Merlinre, ki nem állhatom a meglepetéseket - húzom fel felső ajkamat látványosan. - Annál nagyobb átbaszás a világon nincs. Ha szar a meglepetés, akkor is örülnöd kell neki, szinte már komolyan kötelező, mert elvárják, hiszen meglepi. Gusztustalan - megborzongok, majd miután az ajkaimra érkező apró puszit, csak csendben tűröm, inkább cigarettámat ajkaim közé biggyesztve haladok előrefele tovább, mert minél előbb odajutunk, annál előbb végzünk, és végre lehet pár szabad órám. Amit valószínűleg tanulással töltenék el, igencsak rám férne, hogy átnézzem az utolsó pár előadás anyagát, de ahogy megfogan a gondolat, száll is tovább. Megtorpanok, ahogy elhangzik a szó, cigarettám lazán ficcen lefelé ajkaim közül, éppenhogy azok között maradva. Meredten bámulom Payne-t, mert elhinni sem akarom, amit mondd. Állát támasztja mellkasomnak, nemes egyszerűséggel hagyom figyelmen kívül, hogy integet valami fószernek, ahogy azt is, hogy nekem támaszkodik. Folytatja, én pedig nem akarom elhinni egy szavát se.
Rengeteg beszél, teljesen irreleváns információk hagyják el a száját, amikkel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni. A csikket a földre köpöm, hangosan taposom el ott, majd mielőtt az ajtó becsukódna lépkedek utána teljesen durcás fejjel. Gyűlölöm, ha a hátam mögött terveznek, ha a hátam mögött osztják be az időmet. Kurvára nem lenne időm leülni most és meghallgatni Lorin élménybeszámolóját azokról a helyekről, amiket eddig meglátogatott, de basszameg, a húgom, és meg fogom tenni, csak rohadtul nem így kellene történnie. Payne után lépek be a lakásba, szó nélkül megyek el a srác mellett, hogy körbejárhassam a szobákat. Van erkély. Egy pont a megcsalt faszinak, amiért legalább erre gondolt, ha már arra nem sikerült, hogy valami normális csajt szedjen össze. Vállam felett pillantok hátra.
- Mennyi? - mert ennek itt és most vége van. Meguntam az ide-oda mászkálást. Ennek van erkélye, egész nagy, így Niamey simán elfér rajta, Corteznek mindegy hol rombol, szóval, ahogy az előző huszonnyolcezer lakás is, úgy ez is teljesen megfelel. Teljesen a srác felé fordulok, szemöldököm kérdőn emelkedik meg. - Hallod, nem érek ám rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szemöldököm megemelkedik a betolt összegen, halkan nevetek fel rajta. Aham, meg ahogy azt te elképzelted haverom. Kékjeimet elszakítom a pasiról, ismét a lakáson járnak körbe, miközben bólogatok, mintha olyan rohadtul értenék hozzá, pedig első pillantásra tényleg elég pöpecnek tűnik a lakás. Mintha arra lett volna teremtve, hogy belakjam, Niamey és Cortez pedig kedvükre cseszhessék szét benne az életem. Tökéletesnek nem mondanám, de meglepően jobb, mint amiket eddig jártunk be. Gonosz mosolyra húzom ajkaimat, ahogy visszapillantok a srácra, az apró bizsergetős érzés hatására kezd el működni maximumon okklumenciám. Semleges tekintettel követem Payne-t, ahogy kihátrál a lakásból, könnyei pedig végig szántják arcát.
- Adok érte harminchármat - gyors mozdulattal emelem fel mutatóujjamat, mielőtt elkezdhetne magyarázni. - A fürdőben a csap el van repedve, utólag lett megcsinálva, gány munka az egész, rohadt szarul néz ki. A felét megkapod most, a felét akkor, ha kikupáltad a lakást - sandítok a srácra, aki megszeppenten mereng el szavaimon, majd megadóan bólint egyet. Gyors kézfogás után pakolom ki elé a megbeszélt összeg felét, aláírom a papírokat, majd Payne után sietek. Lehet tökéletes okklumentor, még így is tudom merre menjek, hogy hamar utolérjem - van egy Niamey-em. Gyorsabban szedem lépteimet, amíg meg nem látom hátát, csak akkor lasítok, hogy pár másodpercig nézzem azt a Payne-t, aki soha nem sír mások előtt, előttem mégis megszámlálhatatlan alkalommal megtette már. Fáradtan dörzsölöm meg szemeimet, felpillantok az égre, ahol komor felhők gyülekeznek, majd pár öles lépéssel érem utol.
Csuklóját kapom el, azzal a lendülettel fordítom magam felé, előrelépek és ölelem magamhoz. Kezéről csúszik hátára tenyerem, másik kezemmel haját simogatom, arcomat fúrom tincsei közé, miközben lehunyom szemeimet. - Ne drámázz, Payne - búgom szavaimat feje búbjának. - Haza fogok járni, ahogy te is kijössz majd hozzám - folytatnám, hogy nem a világvége ez, de ahogy a bálon, úgy itt is éppen elég volt ennyi hazugság mára. Mert ez az. A találkozások egy idő után el fognak maradnozni, ahogy a felelősség és a munka lesz sokkal nagyobb és több, így nem lesz időnk egymásra. Nemhogy egymásra, de még saját magunkra sem. Szépen kikopunk a másik életéből, mintha olyan természetes lenne ez, főleg mindazok után, amit átéltünk a másik mellett. Sokan mondják, hogy mindössze annyi kell, hogy megembereld magad és megcselekedd azt, amire a másik éppen nem képes, így a találkozások sem kopnak el, de ha az életed maga az, ami hátráltat benne, akkor is működőképes lehet ez? Fel tudnám adni a sárkányokat azért, hogy Payne mellett maradhassak? Bassza meg, mindketten tudjuk a választ. Az egész életemet ezek a lények határozzák meg, értük vagyok képes még mindig tanulni, elviselni a sok barmot az egyetemen, mégis hogy lehetnék képes feladni ezt? Lehunyom szemeimet, kissé szorosabban ölelem magamhoz Payne-t, és nem tudom, hogy most ő szed össze engem, vagy én őt. Micsoda elbaszott egy... bármi is ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A gyakorlati órák, ahogy az idő halad előre, egyre könnyebbek. Nekem elég, ha kiosztom a feladatot és a háttérből támogatom a lányt, amíg ő elintézi azt, amit kérek tőle. Lehet aggódnom kellene azon, hogy túlságosan az érzelmei irányítják, de egyelőre túl messze van attól, hogy bejegyzett lehessen, így van még időm arra, hogy ezzel foglalkozzak. Ugye van? A picsába...
- Ott a konyha, csináld meg magadnak - vigyorodom el vállam felett, miközben könnyed mozdulattal rántom le magamról dzsekimet, majd a pólót, hogy a kanapéra dobhassam mindkettőt, majd a szekrényhez léphessek. - Amúgy meg a te szerencsédre, hogy egyáltalán itt lehetsz. Nehogy a végén te tegyél nekem szívességet, Ombozi - nevetek fel halkan, ahogy az üveget kaparintom kezeim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha őszinte akarok lenni, sokszor felmerült bennem a kérdés, hogy miért éppen engem választott az Ombozi, hogy megkeseríthesse az életemet, de valahogy mindig odalyukadtam ki, hogy igazából nem is érdekel. Így döntött, az okokat meg tartsa meg magának, csak az a tenyérbemászó mosolya ne lenne.
- Mégis mit? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy az üveggel a kezemben fordulok felé, miközben a pulthoz lépkedek és egy intésemre kerül elém a pohár.
- Megint nem figyelsz - döntöm meg az üveget, hogy whisky-m töltse meg a poharat. - Még mindig a te szerencsédre, amiért nem raktalak ki az első alkalom után, és akkor fordítok neked: én teszek neked szívességet, szóval még mindig áll, hogy a te szerencsédre - emelem meg felé poharamat, hogy a benne lévő italt tüntessem el egy húzásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szívből kívánom neked, kedvesem - villantom meg ellenállhatatlan féloldalas mosolyomat, ahogy felé fordulok. - Hogy egyszer pofára ess, és végig nézhessem - kacsintok egyet, majd újra töltöm poharamat, ahogy felhuppanok az egyik székre magam elé húzva a pulton lévő jegyzeteimet.
- Sajnos még nem bizonyítottad az ellenkezőjét, úgyhogy... - felé sem fordulva vonom meg vállaimat, miközben farzsebemből túrom ki cigarettámat. Ajkaim közé illesztem a szálat, majd értetlen tekintettel fordulok az Ombozi felé. - És mégis hogyan? - komoly tekintetem függesztem rá, miközben két oldalt, kissé hátra dőlve könyökölök a pultra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Aham - horkanok fel jóízűen. - A hatalmas önbizalmadat előbb vagy utóbb millió darabra törik - rosszindulatú lennék? Áh, ugyan már. Mindenki tudja, hogy jönni fog egy olyan pillanat a lány életében, aki mindig mindent megkapott, ami összetöri az álomvilágban dédelgetett és szivárvánnyal kiszínezett képét magáról. Ez az élet rendje. Csak komolyan, nem kérek mást... hadd nézzem végig.
Kékjeimmel követem lépteit, majd amikor már kényelmetlen lenne ezt tennem, visszavezetem azokat a kanapéra. Megvárom, amíg befejezi, szemeimet lehunyva billegtetem a fejemet kicsit előre-hátra, majd hirtelen mozdulva hajolok füléhez, jobb kezemmel nyúlva arcához, hogy magam felé húzhassam fejét.
- Remélem tudod, hogy engem nem veszel meg azzal, hogyha szétteszed a lábaidat - hangom halkan, simogatóan búg az Ombozi fülébe. - És talán nem bűn, hogyha érdekel, te mégis hogy képzelted megfizetni azt, amiért egyáltalán figyelemre méltatlak - eltávolodom tőle, kékjeim a jegyzetekre szegeződnek ismét, miközben aprót kortyolok a pohárból, majd illesztem vissza cigarettámat ajkaim közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem kell nyalnod Ombozi, már oktatlak egy ideje - legyintek felé egyet mosolyogva, miután eltávolodok tőle, és mélyet szívtam cigarettámból. Szavaimmal együtt távozik tüdőmből a füst, hogy oldalvást sandítva pillantsak vissza rá.
- Kötve hiszem, mivel részese lennél - ismét megvonom vállaimat. Ujjaim közé csippentem cigarettámat, hogy a beszélgetést itt lezárva szentelhessem teljes figyelmem az óratervnek, de megint megszólal, és csak mondja és mondja. Sóhajtva tolom el magam elől a papírokat, hogy arcomat tenyerembe támasztva fürkésszem arcát.
- Nagyon hízelgő, hogy én jutok eszedbe még Romániában is - forgatom meg szemeimet láthatóan. Szkeptikus pillantásom esik a tekercsre, amely láthatóan több pergamenből áll, de nem húzom sokáig az időt. Felegyenesedve nyúlok érte, hogy felbontva futhassam át a sorokat. - Mi ez? - bármennyire is jó vagyok latinból, az egyetemi évek alatt egyre jobb, de eszem ágában sincs megerőltetni magam, hogy rájöjjek, mit rejtenek a sorok. Kérdezni sokkal egyszerűbb, végül is, csak tudja, mit hozott el idáig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igazán kimondhatnád hangosan is, hogy szükséged van rám - borzongok meg láthatóan. - Nézz oda! Hát libabőrös leszek tőle! - mutatom felé karomat, hogy láthassa, a pihék valóban mindenhol felállnak karomon, vigyorom nem lankad, ahogy visszahúzom azt, és aprót kortyolok poharamból.
- Biztos értékelik majd, hogy ezt kiadtad nekem - nevetve csóválom meg fejemet, mielőtt kékjeimet visszafordítanám a papírokra. - Kösz, legalább nekem nem kell majd megtennem - a felső lapokat teszem a pultra, hogy a legalsókkal foglalkozhassak, amiket már lefordítottak. Helyettem. Bárcsak minden ilyen könnyen menne. Kékjeim gyorsan járnak a sorok között, pár perc múlva pillantok vissza az Ombozira, tekintetemben elismerés csillan.
- Mondanék valami bókot, minthogy "nem vagy semmi", de úgyis az lenne a válasz, hogy tudod, szóval... - biccentek egyet felé. - Kösz - azzal a lendülettel teszem a papírokat a többi tetejére, hogy újra tölthessem poharamat.
- Honnan tudod, hogy sárkányokkal foglalkozom?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ebben reménykedsz, mi? - villantok meg egy szemtelen mosolyt felé, hogy kékjeim akaratlan essenek a lefordított szövegre. Egy olyan bűbáj, ami nem okoz kárt a sárkányban. Vannak ilyeneket, amiket előszeretettel használunk Walesben is, de ha még egynek a tudója lehetek, hülye leszek nemet mondani. Segítséget kaptam ahhoz, hogy még közelebb kerülhessek a célomhoz: a legnagyobb sárkánykutató és gyógyító, akit valaha ismert a világ. Még büszke is vagyok magamra, amiért nem fűztem hozzá mást, csak egyszerűen megköszöntem.
- És éppen engem figyelsz, Ombozi? - féloldalas mosolyom kerül fel ajkaimra, ahogy elkapom tekintetét. - Kár, hogy ez nem pletyka. Dimágus vagyok - aprót vonok vállaimon, mintha semmit nem jelentene, majd pillantok el róla. Utolsót szívok cigarettámból, majd nemes egyszerűséggel pöckölöm a mosogatóba, hogy esése közben vonjam ki belőle a tüzet.
- Ja! - kapok a fejemhez hirtelen. - Ha pletykákból tudod, akkor nem te figyelsz - kacsintok rá, majd állok fel helyemről, hogy a kanapéhoz sétáljak és vessem le rá magamat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ezt sokan mondták már, és eddig mindenki megbánta - leginkább én, de ebbe most véletlenül sem szeretnék belemenni, plusz köze sincs hozzá, szóval továbbra is féloldalas mosolyommal pillantok rá. Talán abban reménykedem, hogy valami értelmes is elhagyja ajkait egyszer, de minduntalan csalódnom kell.
- Nemt'om, Ombozi. Rólam túl sok pletyka terjengett ahhoz, hogy elhiggyem, van igazság alapjuk - fordulok hátra vállam felett, hogy végül könnyedén huppanjak a kanapéra. Cortez azonnal a hasamra ugrik, automatikusan kezdem el simogatni, miközben karomat csúsztatom tarkóm alá.
- Ez nagyon egyszerű - vigyorodom el szélesen. - Borzasztóan visszataszító a viselkedésed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az már részletkérdés - vonom meg vállaimat, miközben lehunyom szemeimet. Apró mosoly kerül fel ajkaimra csupán a folytatásra, egy lenéző pillantásra sem méltatom, még a szemhéjam belseje is érdekesebb.
- Találja meg az, akinek két anyja van. Kinek van erre ideje? - sziszegem fogaim között, hangomon hallható, hogy egyáltalán nem vagyok lenyűgözve ettől. Érdekel a francot, hogy honnan indult a dolog, amikor a húszezredik ember már teljesen máshogy tudja.
- Meglepő lehet, de nem mindenkit vesz le a lábáról a vezetékneved - sandítok rá halvány mosollyal ajkaimon. - Miközben mögötte nincs más, csak olyan önbizalom, amit mástól vársz, mert magadnak nem tudod megteremteni. Gyerekes dolog egy névbe kapaszkodni az élet bizonyos területein... vagy bármilyen helyzetben az, főleg, hogy anélkül - igazából azzal is - egy öntelt, egoista, másokat lenéző senki vagy - hangom kedvesen cseng köztünk, nem emelem meg, a lágy mosoly ugyanúgy ékesíti arcomat, belőle mégsem vád, esetleg rosszallás hallható, mindössze tényeket közlök, amik engem cseppet sem érdekelnek. Ő kérdezte, én csak válaszolok, bár lehet a megfogalmazáson még csiszolni kellett volna. Már mindegy...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Remek hír, hogy valakinek tényleg ilyen rohadt sok ideje van arra, hogy mások életébe vájkáljon, majd a valós információkat teljesen figyelmen kívül hagyva kezdjen el terjeszteni olyasmiket, amik nem igazak. Soha nem értettem - és soha nem is fogom megérteni - mire jó ez. Bah, a hátamon áll ettől a szőr, az már csak a hab a tortán, hogy valaki ezekből táplálkozik. Éppen ezért, nem véletlenül, siklanak kékjeim ide-oda az Ombozi arcán.
- Elég rád nézni, hogy az ember tisztában legyen ezzel - támaszkodom könyökeimre, hogy felpillanthassak rá. - Sugárzik belőled az arrogancia, de áruld már el, mégis mire fel? - szélesen elvigyorodom, miközben ülőhelyzetbe lököm magam. - Miért vagy te különb, mint például az a mugli származású boszorkány, aki eddig ugyanolyan sikereket ért el, mint te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szó sem esett alábecsülésről - nevetek fel hangosan, majd annak csillapodásával fordulok hátra vállam felett. - De a szerencse múlandó, még egy Ombozinak is - vigyorodom el gonoszkásan. Térdeimre támaszkodva állok fel, majd lépkedek ki a teraszra, hogy ismét cigaretta legyen ajkaim között.
- Szóval most már apád neve? - mintha eddig az ő nevének lett volna emlegetve, de lehet csak emlékezetem csalna? Felé fordulok megemelkedett szemöldökkel, ajkaim szólásra nyitom, de végül féloldalas mosollyal ajkaimon csóválom meg fejemet. Lehunyt szemekkel fordulok vissza az erdő felé végül, hogy pár másodperc múlva a lépcsőre huppanjak, ahonnan fejemet felfelé vetve csodálhatom az eget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor legalább azt hallják meg, amit hallatni akarok - halvány mosollyal ajkaimon hagyják el a szavak számat, kicsit átfogalmazva, mint ahogy az Ombozi szájából hangzottak el azok.
Magam mellett támaszkodva figyelem a csillagokat, hátam mögül hallgatom szavait, amik semmit nem mozdítanak meg bennem. Mindjárt büszke leszek arra, hogy sikerült egy gusztustalan függőséget legyőznie. Szemeimet lehunyom, miközben ajkaim közé igazgatom cigarettámat, visszatámaszkodom magam mellé. Semmit nem reagálok szavaira, értelmetlen lenne, akkor sem tudom úgy megfogalmazni az ezzel kapcsolatos, igencsak elutasító érzéseimet, ha fejre állok. Márpedig nem érti.
Fél szememet nyitom ki, oldalra sandítok rá, majd visszahunyom szemeimet, miközben halvány mosoly játszik ajkaimon. Mintha csak a holdfényben fürdenék... kellemesen megnyugtató érzés.
- Egy név. Semmi több - vonom meg vállaimat nemtörődöm. Érthetetlen, miért kellene a nevemnek akkora jelentőséget tulajdonítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ahogy a csend kicsit elnyúlik köztünk, alkalmam van gondolataim legmélyére hatolni. Mintha éppen meditálnék, de abba az állapotba nem kerülhetek, nem szabad. Most nem, mert tudom, nem teljesedhetne ki annyira, hogy az használható legyen a lelkemben tomboló, levegő által felerősített tűznek ahhoz, hogy megnyugodhasson. Ha kiszakítanak belőle, akkor pedig ismét értelmetlen volt. Így csak felületesen ugyan, de érintem az emlékeket, amik feltörnek...
- Teherrel járhat egy név, még ha be sem vallod magadnak - hogy hallja-e? Hogy megállt-e, amikor megszólaltam, miközben kifele tartott? Teljesen mindegy. Ha csak a nagyvilágba is, de már befejezem. - De akkor is csak egy név, bármekkora nyomást gyakorol rám - mert a múltat nem tudom eltörölni. A jól megszokott helyeken mindig ismerni fogják a nevemet, és nem azt a nevet, amit a jelenben viselek. Egy lemoshatatlan és eltüntethetetlen pecsét a nevem. - De büszkén hordom - jobb kezemet elemelvén a padlóról intek egyet sután, hogy visszatérhessek gondolataimhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Szorosabban húzom magamhoz, ahogy feltör belőle a zokogás. Nem szokott sírni mások előtt, tisztában vagyok vele, így szeretném megadni neki azt a védelmet, hogy külső szemmel mindenképpen úgy tűnjön, mintha egy romantikusan ölelkező pár lennénk csupán, és nem az, hogy az egyik személy, aki mindennél fontosabb nekem, éppen átáztatja a rajtam lévő ruhadarabokat. Szünet nélkül simogatom a haját, türelmesen várom, amikor végre képes lesz újra önmaga lenni, hogy végig hallgathassam azt, ami elkerülhetetlen. Az ábrándozását arról, ami történni fog. Ismerem, tudom mi jön mindezek után. Történetet mesél, hogy mi fog történni, amit szó nélkül fogok végig hallgatni, ahogy eddig mindig is tettem. Félek attól, hogy mi lesz a jövőben, és úgy teszem ezt, ahogy eddig még sosem tettem. A talaj remeg meg alattam, hogyha Payne kikerül az életemből, és nem tudom, hogy készen állok-e rá. Kicsit úgy érzem magam, mint egy gyermek, akit idegen helyre küldenek tanulni, kollégistának kell lennie, nincs más választása. Elszakítják a megszokottól, az állandótól, mégis képtelen vagyok azt mondani neki, hogy feladom az álmaimat és mellette maradok. Minden porcikámmal hinni akarok abban, sikerülhet átvészelnünk a távolságot, ami kettőnk közé áll, de tudom, mindhiába teszem.
Ahogy eltávolodik pillantok le rá, féloldalas mosollyal ajkaimon hajolok lejjebb, hogy homlokon csókolhassam, és várjam az ítéletet, ami a fejében születik meg. A féloldalas mosoly kitart ajkaimon, ahogy beszélni kezd, mellé lépkedve nyúlok be kabátja zsebébe, hogy kihúzhassam onnan kezét és összekulcsolhassam ujjainkat, ahogy elindulunk. A mosoly lelankad, ahogy szóba jön a húgom, és a hideg futkos a hátamon attól, hogy ez valóban megtörténhet, pedig tudom, hogy igaza van. A legrosszabb ebben az, hogy mindegy Lorin milyen barmot talál maga mellé, sosem lehet elég jó mellé. Nem az én szemszögemből, ettől pedig csak még ingerültebb leszek. Fejemet csóválom meg a kínálására, csendben sétálok tovább mellette, ahogy folytatja a monológot, amit megfogant benne. Meg kell hagyni, hogy eddig nem tudok vitatkozni azzal, amit mondd, mégis, a folytatásra igencsak megemelkedik a szemöldököm. Teherbe esik? Tőlem? És nem mondja el?
Megtorpanok mellette, hitetlen pillantok le rá, mert fel nem foghatom ép ésszel, mégis miért hord össze ekkora baromságokat. Akaratlan tör ki belőlem a jóízű és őszinte nevetés. Micsoda életrajz lenne ebből! - Merlinre, Payne! Állj már le! - lépek mellé, hogy tovább indulhassunk. Ha nem ágál ellene, karjaimat dobva át vállán húzom magammal előrefelé. - Ha egyszer felcsinálok valakit, tuti fiam lesz. Ez az egyik. A másik, hogy ezt a teóriádat lehetőség szerint ne hangoztasd senkinek, mert kifutnak a világból, hogy tőlem lenne gyereked. Harmadszor pedig… nem úgy volt, hogy ellopod a spermám? - ráncolódik szemöldököm, mint aki tényleg elgondolkodik rajta, hiszen tudom, hogy ezt mondta, de ajkaim szegletében bujkál a mosoly, ami egyértelművé teszi, hogy nem gondolom komolyan. Mármint ő igen, és ki is nézem belőle, hogy valahogy megtenné, de amíg eszemnél vagyok, addig ne már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Megkaptam a baglyot, elolvastam, majd azzal a lendülettel dobtam ki. Elkönyveltem annyinak, hogy valami másik Denist akart megtalálni és nem engem, mert már tényleg a lófasznak is van vége, hogy egyre több elemista jön ide a bújával meg a bajával, hogy segítsek már.
Szóval a levél figyelmen kívül hagyásának köszönhetően tespedek a kanapén, írom a beadandóm, simogatom Cortezt, amikor kopognak. - Helvey, kapásod van! - kiabálok fennhangon, hogy lakótársam meg is hallja, de amikor percek múltán sem jön reakció, megemelkedik a szemöldököm és morcosan szusszanva lépkedek az ajtóhoz.
- Nincs itthon, nem tudom mikor jön haza, azt sem tudom hová ment - kezdek bele az ajtó kinyitása után közvetlenül, mert logikus, hogy Beliánhoz jöttek. Engem aligha keresne bárki is, akiről nem tudok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egyértelműen szkeptikusan mérem végig a teraszon állót, aki sajnálatos módon valóban engem keres. Édes Merlinre, akkor az a levél nekem szólt, és hozzám jött, most meg itt áll.
- Büdös életbe bele az egészet... - arcomat dörzsölve morgok orrom alatt, majd ellépek az ajtóból, mert csaknem hagyhatom hoppon egy kislányt. Velem sem tették meg, képmutatás lenne, ha én megtenném, és valamiért attól is félek, ha megtörténik, Sárközi feltűnik, megsuhint, majd közli, hogy kapjam össze magam és legyek ember.
Erőteljesen lököm meg az ajtót, hogy becsukódjon a lány után, majd sétálok a konyhába. - Miben állhatok rendelkezésedre...? - itt jönne a neve, amit meg elfelejtettem. Oké. Kérdő tekintettel fordulok felé, miközben derekamat vetem a pultnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Beszélgetni. Mégis... mi? Mikor lettem pszichológus? És miről tudnék beszélgetni egy kislánnyal? Okkal jött ide, ez rendben is van, de ne az őskortól kezdjük már. Csak mondja mit akar, és haladjunk.
- Nos ez... megtisztelő. Örülök, hogy éppen velem szeretnél beszélgetni, de... - értetlen tekintetem emelem rá. - Mégis miről?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Értettem, hogy az elemiről, érzem, hogy ő is tűz birtokos, mindent tudok és érzek, csak nem értem. Miért... velem? És beszélgetni? Ez az, ami a legnagyobb kérdőjel, csak tudnám miről akarna. Ezzel kellett volna kezdeni, basszameg, és nem sötétben tapogatóznék.
- Kezdhetted volna ezzel is - forgatom meg szemeimet látványosan. - Mindennap hasznosítom azt a tudást, amit a képzés alatt megtanultam - bár szívesebben mondanám, hogy egyáltalán nincs szükségem azokra. - És... nos, mivel sárkányokkal foglalkozom, mindkét elemem igencsak nagy szerepet játszik az életemben. A mindennapjaim része - vonom meg vállamat aprón. - Attól félsz, hogy a képzés után hasztalan lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elgondolkodva csúsztatom kezemet tarkómra. Nem válaszolok rögtön, mert fogalmam sincs mit mondhatnék egy lánynak, aki nem tud mit kezdeni magával, és attól fél, hogy az elemével sem fog tudni a jövőben. Ráadásul komolyan ettől a beszélgetéstől várja a megváltást? Merlinre...
- Fogalmam sincs mit mondhatnék neked, de... - pillanatnyi szünetet tartok csupán, mert azt nem mondhatom, hogy kapja össze magát és gondolkozzon már el. - Szerintem, ha olyan foglalkozást választasz, ami nem feltétlen hagyja, hogy az elemed szerves része legyen, még nem baj. Attól még a részed, és benned lesz, csak nem mindennap hasznosítod - szorítom meg tarkóm kicsit, majd pillantok a lányra. - Plusz mennyi idős is vagy? 15-16 éves? Elég probléma, hogy már ennyi idősen ezen aggódsz - meglepően kedves mosolyt villantok meg rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Akaratlan tör felőlem a nevetés, ahogy meghallom a korát. Mi a fasz? Komolyan betöltötte már a 18-at?
- Húha, ez most meglepett - nem fogok bocsánatot kérni, amiért fiatalabbnak néztem, de tényleg úgy néz ki, mint egy kamaszlány, a fene sem gondolta volna, hogy 2 évvel mellé nyúlok. Oké. Legyen 18.
- Rögtön tovább szeretnél tanulni? - rebben meg szemöldököm kérdőn, ahogy nevetésem csillapodik. - Ha nem érzed magad biztosnak, simán halaszthatsz, aztán tovább mész akkor, amikor úgy érzed, készen állsz rá - micsoda bölcs vagyok már! Én osztom az észt, aki mióta az eszét tudja csak tanul, érdemi munkát meg még aligha tett le az asztalra. Szép kör. - Mármint... hova is sietsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A szülőkkel való vita a továbbtanulással kapcsolatban mindig elég nagy szopás tud lenni. Mármint nem nekem, mert én mindig a saját utamat tapostam, de vannak olyanok, akiknek ez nem adatik meg. És pont ki fogom a több millióból az egyiket. Remek. Wait...
- Feltétles módban beszélsz róluk - tény megállapítok, semmi több. - Így is tartom, hogy nincs azzal baj, ha nem érzed magad késznek egyelőre. Még akkor is, ha szerinted a szüleid ezt várnák el tőled.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Valóban ilyen bonyolult lenne azt követni, amit ő akarna? Mondhatnám, hogy megértem, milyen stresszel jár a szülői nyomás, de akkor hazudnék. Fogalmam sincs min mehet át a lány, és reflexből visszakérdeznék, hogy mégis kit érdekel mit gondolnak - még ha a saját szülei is -, de ezek szerint őt nagyon is.
Fejcsóválva hagyom, hogy ellépkedjen tőlem, sután emelem fel kezemet, hogy intsek neki. - Hé, Léna! - tutira nem ez a neve. De valami hasonló biztosan volt benne. - Ne felejtsd, hogy nem baj, ha te másképp látod, mint ők, és ki is állsz emellett - elvigyorodom, majd amint kijjebb lépked csukom be utána az ajtót egy intéssel. Remek szünet volt, jöhet a beadandó fennmaradó része.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Tobi! *ráugrikmegölelgetikinyúvasztja* Khm... *férfiasan kezet nyújt*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tudom, hogy minden diák egy beadandónak örül a legjobban még így az év elején. Ki is használtam az alkalmat a második és negyedik évfolyamon, nehogy még az elején ellustuljanak. Behalok mennyire jó fej vagyok. Kellemesen teljesíthető határidő mellé társítottam a témák kézenfekvőségét, így mindkét évfolyam megmutathatta a tudását, amit elődömnél szerzett. Maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem lettem lenyűgözve. Vagy én várok sokat, vagy a kölykök veszik semmibe a tárgyat. Csak a második opció állhat fenn, így szkeptikusan javítottam ki a legtöbb beadandót mindkét évfolyamon. Meglepő, de találtam egy-kettőt, amire még én is bólintottam egy aprót, hogy nem semmi, de egyebekben a legtöbbet ketté téptem volna, hogy ez brutálisan szar. Nem csinálhatok ilyet. Tudom. Sárközi megkért, hogy legalább az első hónapban legyek normális, utána nem érdekli mit csinálok. Egyelőre tartom magam. Az asztalnál ülve várom, hogy a negyedikesek kivonszolják magukat, majd a helyükre vágódjanak be a másodikosok. Fel sem pillantva olvasom az olaszul írt beadandót, itt-ott annyira ráncolom a szemöldököm, hogy attól félek elszakad basszameg. Fáradtan sóhajtva érek a végére, hátradőlök és meg sem lepődöm azon, hogy a szőke tincsek néznek velem farkasszemet az egyik padról. Vonásaim kisimulnak, mindössze arcomra kerülő gonoszkás vigyor miatt ráncolódik a bőr ajkaim körül. Remek szünetnek nézünk elébe. Az éppen belépő lányra pillantok.
- Küldd be a színes tincses fenegyereket, ti meg várjatok a terem előtt - pillanatnyi szünet. - Kösz - teszem még hozzá elgondolkodva. Megy ez, ha nagyon megerőltetem magam. Visszadőlök, ujjaim dobolnak halkan a fa asztal lapján, miközben lehunyom szemeimet, hogy megvárjam, amíg a vattacukor fejű srác betalál, és kezdődhet - megkockáztatom még ilyen hamar is - tanári karrierem legszebb napja.