Nérel Danka- Ennek örülök, mert nekem nem kifejezetten, de mindegy - magamba fojtottam a mondanivalómatt, hisz mégis ki kíváncsi arra, hogy mielőtt elindultam, még nagyban azon morfondíroztam, hogy melyik bikinit öltsem magamra? Ez olyan általános betegsége a strandra vágyóknak hogy lassan könyvet lehetne írni róla.
Tulajdonképpen mindenki lubickolni akar és nagy fagyikat enni, de közben megőrizné még jó pár évig a fürdőruha méretét is, szóval nem sokban külöböztem tőlük. Sőt. Igazából semmiben.
És ki tudja, hogy Dankának nincsenek-e hasonlóan ilyen gyötrelmes gondolatai? Elviekben nem látok a fejébe... és milyen jó, hogy nem látok a fejébe. Na meg pláne Alcsinak a fejébe, aki ki tudja, hogy azt a kutyalányt kémlelve, miken töri a szürkeállományát, te jó ég....
- Kiskutya-nevelés? - futott össze másodpercek töredéke alatt a szemöldökeim között lévő bőrterület. Nekem az túl korai. Elég ez az egy is itt, hát tegnap is, mit össze nem művelt. Megette a Bájitaltan füzetemet, utána meg szétcincálta a taláromat. Igazi kis művész, csak a rosszabbik fajtából. Szóval neeeem, nagyon nem.
- Danka, ez nagyon rossz ötlet, én elvetném - szólaltam meg, hogy ezt verje ki a fejéből de gyorsan, mert én biztos, hogy nem asszisztálok hozzá. A szobatársaim ígyis éjjel-nappal Alcsit szapulják, hátha még gyerekei lennének. Szerintem előbb változtatnák varangyos békává. Aztán kilépett a medencéből, én meg követtem, mint egy kiscsibe a tyúkanyókát, vagy nem tudom. Mindenesetre mentem utána és közben nézelődtem. Mindenhol vidám emberek és törölközők szerte a strandon, de élelmet? Azt nem láttam sehol. Pedig már az előbb megbeszéltük, hogy enni fogunk valamit és a hasam is egyre inkább csak korgott meg korgott, mint egy feneketlen bendő, ami megtöltésre vár.
Ösztönösen nyúltam a törölközőm után és magamra terítettem. Igazából nagyon fáztam és napok óta bújkált bennem valami betegség is, szóval a legjobb ötlet volt eljönni erre a strandra.
- Te mit szeretnél enni? - érdeklődtem volna, mire felhangzott onnan is, hogy mit kívánok. Erre halványan elmosolyodtam. Sok mindent kívántam.
- Pizza, gyros, fagyi, minden jöhet - vigyorodtam el, de aztán eszembe jutott, hogy lehet Danka vegetáriánus, de ez csak egy ilyen sanda gyanú volt és éreztem, hogy nem kellene megkérdeznem, de azért mégiscsak kikívánkozott belőlem:
- Te amúgy vegetáriánus vagy? Mert akkor Alcsinak nem leszel a barátja... - és Alcsi rám nézett, én meg rá, és nem értette, de én tudtam, hogy mivel a sonkás zsömlék a kedvencei, nem fog túl meghitt viszonyt kialakítani Dankával.