|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Nérel Danka
Ami azt illeti, a mai napom nem indult a legjobban, sőt. Már kora hajnalban azzal kellett szembesülnöm, hogy Aladár nem hajlandó elfogyasztani a reggelijét, ami rendkívül elvette a kedvemet, attól is, hogy tulajdonképpen létezzek. A folyamatos nyüszítés, kérlelő szemek, és az ágyam masszív faszerkezetének tönkretétele után, megelégeltem a dolgot és idegesen fújtatva egyet végülis leereszkedtem az Aladári mélységekbe:
- Na, ki vele, mi bántja a kis lelkedet? - faggatóztam, mintha Alcsi tudott volna a kérdéseimre válaszolni, de ő egyre inkább begubózott és a fal felé kezdett el fordulni.
- Na szép, mondhatom, remek. Már szóba se állsz a gazdáddal? - húztam fel a szemöldökeimet és fejem rosszalló ingatásába kezdtem. Ez se nagyon hatotta meg az állatot, aki magatehetetlenül feküdt előttem. A helyzet siralmas volt, én meg teljesen bepánikoltam.
- Figyu Alcsi, ha nem leszel hajlandó felkelni, megyünk az állatorvoshoz. Tudod, ahhoz a nagy szemüveges bácsihoz, akitől múltkor a szurit kaptad - aztán meg elkezdtem imitálni, ahogy beszúrják neki azt a finom kis fájdalomcsillapító koktélt, amit vagy úgy pár nappal ezelőtt kaphatott. Erre már felugrott és nagy félelemmel a szemében szaladt el a szoba másik szegletébe.
- Na jó, ne izgasd annyira magad. Nem az állatorvoshoz megyünk, hanem Bogolyfalvára. Szükséged van a friss levegőre, nekem meg a pancsolásra. Megígértem Dankának, hogy ma egy nagyon jót fogunk szórakozni.. szóval akkor tulajdonképpen indulhatunk is - a póráz után nyúltam majd ráapplikáltam Alcsi nyakára. Nem nagyon tetszett neki, de különösebben nem izgatott, hiszen én egy jó cél érdekében tettem, meg akartam séltáltatni.
- Na, elég a lázongásból... meglátod, hogy milyen jól fogod érezni magadat - bíztatgattam és gyors ütemben hagytuk el a szobámat. Majd kiérve Bogolyfalvára hosszas küzdelmek árán be is jutottunk a fürdőbe, ahol mondhatom, Alcsit nem túl nagy örömmel fogadták. Végül azonban csak beengedték, mert túl szépen néztem rájuk... vagy ki tudja. Ahogy leterítettem a törülközőmet, még sehol sem láttam Dankát, de bizakodtam benne, hogy el fog jönni, hiszen megígérte. Az ígéreteket pedig általában be szokták tartani.
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Nérel Danka Én is nagy gondban voltam egy ideig, hogy mit vegyek fel a Barlangfürdőbe, de aztán Aladár gondoskodott arról, hogy elmenjen a kedvem a hosszas hezitálástól. Az, hogy nem akart felkelni, meg úgy nagy általánosságban minden ellen tiltakozott, olyan érzéseket váltott ki belőlem, hogy legkévésbe se az érdekelt, hogy milyen fürdőruhában fogok majd tetszelegni a strandon tartózkodó férfinépek előtt. Majd abban a pöttyösben, amit múltkor vásároltam és még talán leöntenem sem sikerült, ha nem csal az emlékezetem. Vagy abban a zöldben, amiben a fenekem úgy néz ki, mint egy méretes gumilabda.
Végül, mikor az átöltözésre került a sor kicsit megdöbbentem, mert a zöldet hoztam el, de aztán, hogy orvosoljam a problémákat, egy stílusos nyári kendővel eltakartam, amiket nem kellett látnia a nagyközönségnek. Jó, nyár, úszógumik, narancsbőr, hájredők... gondolom, nem kell őket bemutatni senkinek. Hát én is valami hasonlókkal rendelkeztem és ott szorított a bikinim, ahol nem sajnálta.
Nagyot sóhajtottam, ahogy visszaértem az öltözködésből, mert Danka még mindig nem volt sehol, Aladár meg kinézte magának a szomszéd pléden üldögélő kutyalányt. Rosszallóan ingattam meg a fejemet, sejtettem, hogy hamarosan oda lesz az idilli béke, ugyanis Aladár el fogja magát szánni és be fogja cserkészni azt a kutyalányt... én meg, nem akarom azt végignézni. Nagyon nem. Olyan kis védekezően hunytam be a szemeim, amikor furcsa lihegő hangokra lettem figyelmes és arra, hogy hatalmas vehemenciával dobja le mellém valaki a cuccait. Lassan nyitottam ki a szemeimet, mert eleinte még bántotta a fény és csak körvonalakat tudtam kivenni, de aztán felismertem az auditív csatornákhoz tartozó vizuális alakot: Danka volt az.
- Szia! Látom, te is kivagy az élettől - jegyeztem meg, majd sejtelmesen Aladár felé pillantottam.
- Látod, hogy nyáladzik arra a kutyalányra? Hamarosan problémák lesznek - nevettem el magam és igyekeztem a cuccaimat arrébb pakolni, hogy jusson hely Dankának is. Közben persze elkezdte mesélni a dolgokat, amik történtek vele, én meg tág pupillákkal fürkésztem, nem hittem a fülemnek.
- Jaj, nagyon sajnálom, de az a lényeg, hogy itt vagy. A többit meg engedd el - mondtam a lánynak és bíztatóan rákacsintottam.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Lora Fontaine
INAKTÍV
bóbita
RPG hsz: 204
Összes hsz: 2063
|
Nérel Danka
Dankán látni lehetett, hogy teljesen el van varázsolódva a medencéktől, meg úgy az egész Barlangfürdő külsejétől, aminek bevallom, különösképp örültem. Szerencsére sikerült túllépnie a fürdőruhás nézeteltéréseken és egy hatalmas mosollyal az arcán kémlelte a kiskutyámat is. Benne még ott lappangott az a kezdeti lelkesedés - ezek után a kis szőrös vattapamacsok után -, ami már belőlem rég kiveszni lászott. Hát igen, a tapasztalat, meg az évek, meg az a sok sonkás szendvics, amit Alcsi kikunyizott és felemésztett - ha mesélni tudnának.
Persze, a kis zöld fürdőrucimmal még mindig nem sikerült megbarátkoznom. Kicsit húzódozva reagáltam, amikor Danka beinvitált a medencébe. Nem éreztem magam túlságosan vízkompatibilisnek, sőt. Emberkompatibilisnek sem.
De akkor miért kellett eljönnöm erre a helyre? Miért nem tudtam otthon maradni? Ellepték az agyamat a szebbnél-szebb gondolatok, de ugye ezt pont nem mondhattam el a vattacukorrózsaszín felhők között úszkáló Dankának, aki úgy integetett felém, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Fürödni, rengeteg más, fura kinézetű emberrel egy tömegelnyelőben... csodálatos.
- Na jó, talán most az egyszer - gondoltam és egy nagy lendülettel, mintha egy sebtapaszt tépnék le magamról, rántottam le az oldalamról a hanyagul megkötött nyári kiskendőt.
- Hát, nem tudom, hogy ez mennyire jó ötlet - kissé elbizonytalanodtam, majd némiképp kicsit sasszézva a medencék vonzáskörzetében felgyülemlett emberek között, sikerült eljutnom Dankáig, aki persze tök jól nézett ki és nem fenyegette az a veszély sem, hogy kiküldik a medencéből.
- Szép ez a bikini - dícsértem meg az újonnan vásárolt fürdőruháját, majd igyekeztem a medencében egy olyan területre eljutni, ahol kevesebben voltak és hogyha meg akartam szólalni se kellett ordítoznom, hogy Danka hallja, amit tolmácsolni szeretnék.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
ez elég borzasztóan hangzik 
DDDDDD
