Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Több papírmunkával járt az ügyek befejezése, a vizsgajegyek kiosztása és az év végén lejáró gyakorlatának a pergamenjei, mint amit egész évben be kellett mutatnia. Egyáltalán miért van szükség szóbeli értékelésre? És miért neki kell kiosztania ezeket Kirill helyett?
Egy pillanatra levette a szemüveget és megmasszírozta az orrnyergét. Szívesebben ült volna a rellon pincéjében, ha nem kellett volna minden papírt lecipelnie, hogy aztán ha elkészült, ugyanúgy visszahoznia a tanári szobára.
Szinte üdvözítőként tekintett arra a tanárnőre, aki az asztalához lépett. Leginkább akkor magasodott szemében a titkárnőnek is beillő nő, mikor közölte, hogy öccse kéreti. Egy pillanat sem telt el, hogy eltűnjön végre a pergamenek sűrűjéből, és egy kis friss levegőt szippantson be a folyosón. Kikerült pár embert, elsasszézott az utolsó asztal mellett is, és már kint is termett a folyosón. Szemüvege ott virított az orrán, kockás inge Mátéhoz illő módon begombolva. Már nem sokáig kell ezt hordania.
- Minden rendben? - lépett öccséhez. Csak egy pillanatba telt, míg felmérte, hogy North bizony nem azért kereste, hogy egy kicsit több időt töltsön el bátyjával.
Kék tekintete a kezében tartott prefektusi jelvényre tévedt, majd meglátta a bütykökön díszelgő sötétvörös foltokat is.
- Nem esett bajod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Aggódott. North megjelent, vérző kezekkel, és neki fogalma sem volt, mi történt. Így inkább hallgatott, és a vezekelni vágyó fiút hallgatta. Egy pillanatra talán még el is mosolyodott.
Büszke volt rá. Igenis büszke, hisz végre úgy érezte, North kilépett a családi elvárások alól. Ha egy pillanatra is, de elfelejtette azokat az ostoba szabályokat, amiket gyerekként belesulykoltak.
Azonban tudta, mit vár tőle North. De ő nem az apja. Nem fogja megbüntetni azért, mert belátása szerint helyesen cselekedett.
- North... - ingatta a fejét, mintha éppen azon agyalna, milyen módszer lenne a legmegfelelőbb ahhoz, hogy megbüntesse őt. - Mielőtt elmondanám a büntetésed, beszéljünk egy kicsit erről, jó?
Megragadta egyik vállát, újból ingatta a fejét, majd nekidőlt a hideg falnak.
- Tudod... a szabályok nem mindig olyan merevek, mint gondolod - kezdett bele a kis monológjába. Egészen jól átvette már Máté stílusát, és a tanári karizmát tőle. - Vannak olyan esetek, amik jó döntésnek tűnhetnek, mégis a szabályokba ütköznek. A Conroy lány minden bizonnyal tudta, mit csinál, de a féligazságok miatt nehéz lenne megfelelő ítéletet mondani - nagyot sóhajtott, mintha gondban lenne, mekkora büntetést is kíván a vétek. - Emlékszel, mikor almát loptam a szomszéd kertből? Aztán az egyiket odaadta neked? - A folyosó üres volt, erről South meggyőződött már akkor, mikor kilépett rá. Ilyenkor már senki nem kívánt iskolában lenni, így nyugodtan beszélhetett öccsével őszintén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mosolygott. Felszabadult volt. Levetette Máté szemüvegét és talárját, hogy Nicolas bőrébe bújva ismét meglátogassa egyik ismerősét. Kevés emberrel tartotta a kapcsolatot előző életeiből. Nagyon kevéssel. Igazából Traiannal sem levelezgetett, de a segítségét akarta kérni egy-két dologban.
Ritkán tért vissza ugyanarra a helyre, és most, hogy a rezervátum istállói mellett sétált, elkapta a nosztalgia. Majdnem egy egész évig dolgozott ott Nicolasként. Az angliából érkező ifjú, akinek se pénze, se szállása, csak egy hátizsák tele kopott ruhával. Akkor nyugodt életet akart. Előtte csempészekkel dolgozott, és ez bizony az arcán is meglátszott. Nyúzott volt, kissé beesett, és tökéletesen passzolt Nicolas előtörténetéhez.
Itt azonban befogadták, megnyugodott, már amennyire ez South-tól tellett. Traian pedig azóta istállófiúból gondozóvá lépett elő. Nem tudta, hogy South megjelenik nála. Nem értesítette, így most csak az istállók körül ólálkodott, hátha meglátja majd egykori barátját. Igen, mert Traian csak egy évig, de a barátjának mondhatta magát.
Nem tudta, hogyan fog reagálni, ha megjelenik. Azok után, hogy hosszú éve elteltével sem válaszolt egyetlen levelére sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zsebre dugott kézzel próbált belesni az istállóba, hátha Traian éppen ott dolgozik. Vagy bent az irodában ül, és a beosztásokat intézi. Az lett volna a második helyszín, ahol kereste volna a férfit, ha az ismerős hang nem ütötte volna meg a fülét.
Megpördült, és a kotnyeles szőke rellonossal nézett farkasszemet. Egy pillanatra elkerekedett a szeme. Nem várt ilyen találkozást. Úgy tudta, hogy az iksolából többnyire a kisebb, magyarországi rezervátumba mennek gyakorlatra a diákok. Szerencsére Scarlett annak ellenére, hogy felismerte őt, még nem veszett minden kárba. Hacsak Traian mégsem kezd el itt sétálni.
- Scarlett! Mit keresel itt? - Egyértelmű volt a válasz, mégis meg kellett kérdeznie. A minimális bájcsevely még szükséges ahhoz, hogy utána lerázhassa a lányt.
Kissé hátrább hajolt, ahogyan Scarlett közelebbről kezdte vizsgálni a szemét.
- Igen, konkaklencse. Ez még új, éppen csak most próbálom ki - jelentette ki. Stílusra talán kissé nyersebb volt a szokásosnál. Óvatosan körbelesett. Csak egy pillantás, nehogy egy régi ismerős meglássa őket. - Hogy tetszik itt? Sok dolgod van?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem volt különösebb problémája Scarlettel, pláne, mikor látta, hogy bánik a lány az öccsével. Azonban abban a pillanatban kifejezetten frusztrálta a jelenléte és a csacsogása. Nem tudta, mikor jár arra egy olyan személy, akit évekkel ezelőtt még ismert.
- Igen, az iskolában valószínűleg a szemüvegre szavazok majd - vont vállat a körülményekhez képest könnyedén, de elgondolkodott azon, vajon Scarlett szándékosan nem akar lekopni, vagy csak ennyi szeretett vele beszélni.
- Aha, hát biztosan az egyik tanárodra, nem? - vetett egy félmosolyt rá. - Biztosan neked is sok dolgod van, és nekem is mennem kéne, úgyhogy... - kezdett bele a kicsit konkrétabb lerázó szövegére, mikor a hatalmas istálló egyik végéből egy még az épületnél is nagyobb robbanásszerű hang, majd repülő törmelékek vonták el a figyelmét.
Azonnal előkapta mindig keze ügyében lévő pálcáját. A felszálló füstből egy sárkány nyaka és szárnyának egy része kezdett kibontakozni. South minden figyelmét a bestiára fordította, csak egy apró megjegyzést tett Scarlettnek.
- Itt van az első sárkányod.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

South-nak az itt töltött ideje alatt nem egyszer volt már dolga dühös sárkányokkal. Volt, mikor rossz helyre tévedt, volt, mikor egyszerűen az ápolásra szoruló bestia nem volt megfelelő módon elkábítva. Valószínűleg ez esetben is erről volt szó. Ám legtöbb alkalommal tudta a megfelelő igéket, vagy mindig volt valaki, aki fedezte.
Azonban az hosszú évekkel ezelőtt volt, és a hirtelen eszébe jutott kábító átkai egyszerűen lepattantak a kemény páncélról. Így inkább mással próbálkozott.
Valami erősebbet akart használni, azonban először a megszeppent Scarlettet kellett biztonságba helyeznie. Csak egy pillanatra tekintett hátra, hogy elküldje innen jó messzire, mikor a csapás érte.
Mintha minden összetört, összeroppant és szétfröccsent volna benne. Hallotta a bordák repedését, és a tüske érkezését, mely keresztüldöfte. Érezte, ahogy a levegőben van, majd teste nekicsapódott valami keménynek. Egy fa, egy szikla, mindegy is volt. Teste úgy csuklott össze, mint egy rongybaba. Csupán egy halk nyikkanás volt az, amit még ki tudott adni. A levegő beleszorult a tüdejébe, bár abban sem volt biztos, hogy egyáltalán még ép volt a tüdeje. Még tompán érezte, amint teste a kemény, és poros földet érte. Aztán a jótékony sötétség körbeölelte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem volt teljesen tisztában azzal, mi történt körülötte. Scarlett képe még ott volt a szeme előtt, és az a sárkány, meg a robbanás. Aztán kórtermek, gyógyítók és fájdalom.
Fájdalomcsillapító bájitalokat adtak neki, ő pedig örömmel adta meg magát nekik. Most azonban érezni kezdte maga körül a hűvösebb, nehéz levegőt, a kötések szorítását, és Annie érintését a kézfején.
Lassan nyitotta ki a szemét, és fordította oldalra a fejét. A szundító Annie-t figyelte, ahogyan lábait felhúzva kuporgott a széken. Már látványra sem volt kényelmes az a szék, pláne ilyen pózban. Aztán szeme a kezükre esett, és ő hüvelkyujjával rászorított az apró kézre.
Gyenge próbálkozás volt a mozgásra, Annie talán fel sem ébredt erre. Nem is baj. Neki is pihennie kellett volna, nem pedig mellette strázsálnia.
Akárhányszor felébredt, ő mindig ott volt az ágya mellett, és abban a kevés időben, amíg ő ébren volt, hallhatta azt a rosszalló hangsúlyt a hangjában.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Még nehéz volt a feje, és minden egyes levegővételtől fájtak az oldalai. A bordái nem bírták a terhelést. Akárhányszor felébredt és tudatosult Annie jelenléte, mindig felrémlett a kérdés, mit keresett még mindig ott. Miért tölti az idejét az ágya mellett?
- Szia - suttogta a szavakat köszöntésképpen, és egy pillanatra behunyta a szemét. Amennyire tőle telt, sóhajtott, hogy tüdeje megteljen oxigénnel és kitisztítsa kissé még kába fejét, de a levegővétel nehezen ment, így csak egy nagyobb szuszogássá csitult.
El sem tudta, hogy nézhet ki, bekötözve, csövekhez kötve. De abban biztos volt, hogy Annie-nek sem szabadna így kinéznie. A karikákat szemei alatt még inkább kihangsúlyozta arcának sápadtsága.
- Nyúzott vagy - jelentette ki halkan. El kéne mennie aludni, pihenni, és nem egy kényelmetlen székben töltenie az idejét. Ennyit nem ért az egész. Ennyit nem ért ő sem.
Nem volt benne biztos, hol van. Abban sem, hogy éppen kicsoda. Sólyom Máté, vagy esetleg David? Inkább Nicolas? Vagy kiderítették róla, hogy valójában kicsoda, és most aurorok állnak az ajtaja előtt? Nem tartotta kézben az eseményeket, és most, hogy kicsit tisztább a feje, tisztában volt ennek fontosságával. Szemét körbejáratta a kórtermen, apró jeleket keresett, amikből következtethet. Bármire. Akármire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Felhorkantott, és elnevette volna magát a kijelentésre, de csak egy mosolyra, aztán egy kissé fájdalmas mosolyra futotta. Annie volt az egyetlen, aki képes volt ilyen szituációban is baromnak hívnia őt.
Azt megállapította, hogy egyedül volt a teremben, ami már nem volt szokványos. Ha Mátéként került az ispotályba, minden bizonnyal többszemélyesben ápolták volna. Azonban ez a külön kórterem kivételes és ritka. Pláne egy gyakorlótanárhoz.
A kérdésre a fejét ingatta. Annyiban biztos volt, hogy átszállították Magyarországra. A falakon lévő plakátok feliratai mind magyarul voltak kiírva, így minden bizonnyal a fővárosban lehet.
- Annie... - fejével az ágya szélére akasztott felíró felé bökött. Bár az óvatos mozdulat inkább a szemei mozgásában merült ki. - Milyen név áll rajta?
Ha Scarlett-tel nem történt semmi baj, valószínűleg Mátéként azonosították. Bár mikor a rezervátumba indult, ügylet arra, hogy semmilyen papír ne legyen nála. A pálcája alapján akár azonosíthatták is, ha nem a fekete piacon szerezték volna be East-tel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Megha... - Megpróbált felülni, hogy ténylegesen utána járjon a dolgoknak. Úgy tűnt, épp eleget pihent már ahhoz, hogy körülötte a dolgok kellően megváltozzanak. Az pedig, hogy feladja Mátét, nem volt a tervben.
A mozdulat azonban több fájdalommal járt, mint mozgással. Visszasüppedt a párnára, és az orrán keresztül szívta be a levegőt. Egy pillanatra összeszorította a szemét, majd ismét Annie-re pillantott.
Nem Máté halálával volt problémája, hanem hogy mindezt helyette döntötte és intézte el valaki.
- Astrid - sóhajtott fel alig hallhatóan. Azt hitte, a párizsi este után nem fogja többet keresni. Hogy végeztek egymással, és sikerült elérnie, hogy ez a jövőben is így maradjon.
Fogalma sem volt, mit akarhatott. Talán elfogni. Talán beismerő vallomást. Ám akkor nem fektetett volna annyi energiát abba, hogy kiléte továbbra is fedve maradjon.
- Mondott valami konkrétat is? - tette fel a kérdést egy szusszanás kíséretében. Bármilyen gyorsan is gyógyult, gyorsan kifárasztotta a beszéd, és bizony ez a hír sem könnyítette meg a dolgát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Egy pillanatra megakadt a levegő a tüdejében, mikor Annelie a lehető legkomolyabban kijelentette a hamis információt. Aztán csak behunyta a szemét, és elmosolyodott az irónián. Hisz semmi nem volt köztük.
Fáradt volt, és a bájitaloktól így is kellemesen zsibbadtak voltak a gondolatai a további beszélgetéshez. Nem volt benne biztos, mit adtak neki, de nagyon remélte, hogy ha Astrid is megjelenik, a Veritaserum kimarad majd a történetből.
Kék tekintetét Annie-re emelte, és elmosolyodott. Sosem gondolta volna, hogy vlaha lesz olyan ember az életében, akihez így fog ragaszkodni, és aki ott lesz mellette az ispotályban.
Jólesősen szusszantott fel, és ismét behunyta a szemét. Még bólintott a kijelentésre, de már félúton járt a valóság és a sötétség között, ám a szokásával ellentétben nem aggódott most emiatt. Hisz itt volt valaki, akire rábízná az életét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem ment simán minden. Sosem ment úgy neki. De mégis remélte, hogy Annie-nek talán nem hoz balszerencsét. A váróban idegeskedett egész nap. Még hajnalban ébresztette Annie, hogy elindult a szülés. Dél környékén jutott csupán eszébe, hogy üzenetet küldjön a kocsmába, nem tud bemenni aznap. Arra nem számított, hogy a legjobb pillanatban egy doboz cigarettával fog majd megjelenni Nikolai az ispotályban.
Sokáig kellett várniuk. Túl sokáig. Mikor jött a hír, hogy Annie eszméletét vesztette, már abban sem volt biztos, hogy ez tényleg a valóság és nem valamelyik rémálma. Most azonban, mikor már a kórteremben ült az egészséges Annie mellett, miközben ott aludt az az aprócska gyerek a karjában... Valahogy csak az fordult meg a fejében, hogy ő bizony ezt nem érdemelte ki.
- Gyönyörű, nem igaz? - Halkan beszélt, nem akarta felébreszteni a kicsit. Annie-re pillantott. Le sem tudta volna tagadni, milyen büszke kettejükre. Sammy-re és Annie-re egyaránt. Az ő családjára.
- East ma is be fog jönni. Azt mondta, valamikor estefelé. - Az édesanyjának még nem is szóltak, hogy megszületett második unokája is. Eszébe sem jutott volna South-nak és csak reménykedett benne, hogy East időben és kellő nyugalommal képes volt elmondani a nagy hírt a nagyszülőnek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Majd befestjük a haját, és azt mondjuk, mindig ilyen volt. - A csöppség álmában mocorgott, South pedig elmosolyodott. Kicsit már kezdett zsibbadni a karja, de semmi pénzért nem tette volna le.
Elég volt akkor átélnie az idegeskedést. Fogalma sem volt, hogy lehet valami ennyire megterhelő. Hogy lesz olyan dolog, ami jobban megijeszti majd az auroroknál.
- Maradjunk annál, hogy nem vagyok biztos benne, az orvosok neked vagy nekem akartak több nyugtatót adni. - Elmosolyodott, majd fél kezével Annie arcán simított végig, majd odahajolva hozzá finoman megcsókolta. - Soha többet ne ijessz rám így, rendben?
Sam a kezében felnyögött, és apró karjait kissé koordinálatlanul mozgatni kezdte. Apró orra úgy szimatolt a levegőbe, mint a kiskutyáké, szája már lefelé kezdett görbülni, ahogyan érzékelte anyja távolságát.
- Azt hiszem, téged keres - állt fel az ágy széléről, majd óvatosan Annie felé nyújtotta a kicsit. Már azt is nagy dolognak érezte, hogy ennyi ideig csendben aludt az ő karjaiban. Egy igazi kis csodának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Felhördülne a második gyerek hallatára, de jobban koncentrált a jelenlegi helyzetre és a kicsi családra, mintsem hogy felvegye. Éppen elég lesz nekik ez a véletlen érkezett baba.
Látta az apró habozást, mikor nyújtotta neki a kisfiút. South-ban nem volt kétség afelől, hogy Annie remekül fog majd helyt állni a helyzetben. Csak a nőnek is el kellett hinnie mindezt ahhoz, hogy elkezdjen a dolog működni. Sammy érkeztével már biztos volt benne, hogy minden gördülékenyen fog menni. Már amennyire lehet.
A mosolya kissé lehervadt. Szíve szerint egész nap az ispotályban maradt volna, egészen addig, amíg kettejüket haza nem engedik. Az orvos szerint nem kell már sokat várniuk.
- Egy óra múlva. Be kellett pár plusz műszakot vállalnom a kiesés miatt. - Samet figyelte. Igyekezett erőt venni a csöppség látványából a munkához. Az emberek még mindig nem szokták meg a jelenlétét a faluban és félt, hogy nem is fogják soha. Ezt a terhet pedig egyedül neki kellett viselnie.
Szabad keze automatikusan a cigarettájáért nyúlt, aztán megállt a mozdulatban. Ráért később. Mikor már úton lesz a kocsma felé.
- Tudom, hogy kicsit későn, de véglegesítettem a gyerekágyat. Yar adott pár tippet, úgyhogy itt-ott kiegészítettem pár bűbájjal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Tudom - csókolta homlokon, miközben visszaült az ágy szélére.
Sosem hitt a csodákban vagy az erőn felüli varázslatokban. Az előtte ülő páros azonban megkérdőjelezte és megcáfolta ezt. A kis csöppség Annie karjában a bizonyíték, hogy lehet még normális életük. Hármuknak. Azonban ehhez az kellett, hogy South a családi teren kívül tudja tartani az ártó embereket. Tudta, hogy csak idő kérdése, hogy Annie fülébe jussanak a pletykák. A távozással azonban nem oldottak volna meg semmilyen problémát.
- Ne aggódj annyit. Majd megszokják - elmosolyodott. Pontosan úgy, mikor egy másik név alatt egy másik ember kétségeit akarta eloszlatni. Szinte egy élettel ezelőtt.
Annie-nek pihennie kellett, és nem volt szükség arra, hogy a kelleténél jobban felzaklassa magát. Az otthonuk egyébként is védett volt az idegenek elöl. Nem is beszélve, hogy egy sárkány vigyáz rájuk.
- Már akartam is kérni, hogy most pihend ki magad, mert sok a meló otthon - nevetett fel a kijelentésre, és sóhajtott.
Felállt az ágy széléről, és finoman megcsókolta Annie-t, majd Sammy buksijára is nyomott egy puszit.
- Vigyázzatok magatokra, amíg nem vagyok! - Kicsit előbb indult el, de volt még dolga, amit el kellett intéznie. A családja számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Nem egészen értett egyet azzal, amit East csinált. Vagyis hogy ennyire hamar visszatért Csinszkaként a rivaldafénybe. Ha Yarista helyében lett volna, valószínűleg komoly vitájuk lett volna róla. De ő csak a bátyja, aki sosem volt igazán az élete része.
Begombolta a legalsó gombot is az ingen, majd felhúzta a zakóját. Abban azonban igaza volt a húgának, hogy régen töltöttek el kettesben egy kis időt. Sam pedig már elég nagyfiú ahhoz, hogy felügyelet mellett, de egy színházi előadás erejéig magára hagyják.
A kanapén ülve várta feleségét, mikor ő belépett a nappaliba. Felkapta a fejét. Más volt. Más, mint amit ismert.
Nem mondott semmit, csak halványan elmosolyodott. Felállt, és odasétált hozzá. Megfogta mindkét kezét, jobbját végighúzta a karján, fel egészen a füléig. Közelebb hajolt hozzá, és a fülébe súgott.
- Gyönyörű vagy.
Egy finom csókot kapott az arcára, mielőtt visszahúzódott volna, majd felemelte karját, hogy Annie belékarolhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elmosolyodott a kérdésre, és hümmögött egy pillanatra. Lassan, ráérősen sétáltak egymás mellett. Most nem kellett sehova sietniük, senki nem hívta egyiküket sem sírva a másik szobából.
- Büszke sarj. Egy aranyvérű család jól nevelt fia... aki tudja, melyik kanalat mikor kell majd használni, ha odaérünk a gálára. - A mondat második felét inkább csak halkan közölte, mintha titok lenne. Tény, hogy sosem volt példa a családban, de az édesanyjuk beléjük nevelte az etikettet. Hisz egy ilyen nevű családnak adnia kellett a külsőségekre.
- Azt mondják róla, kellemes társaság - fejezte be a gondolatmenetet hosszan kifújva a levegőt.
Kihúzta magát, a társaságból csak a húgát ismerte, de nem zavartatta különösebben magát. Ha szükség volt rá, könnyen társalgott idegenekkel, nagyobb erőfeszítés nélkül.
- Még gyerekként. A családdal. - Nem beszélt sokat a múltjáról. Nem volt rá szükségük. Még Annie-nek sem beszélt róla szívesen. - De ne aggódj, nem kell sokáig maradnunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elmosolyodott a kijelentésre. A tökéletes világban ez lenne. De ennek a világuknak még nem mondhatták el, kicsoda Máté Csinszka valójában. Talán soha nem is lesz rá alkalmuk, hogy a világ megtudhassa. Bár olykor nem bánta. Talán East sem bánta. Így nincs, amin a sajtó csámcsoghatna.
- Azért, hogy ilyen csodásan fess ma este. Tudod, hogy Csinszka szereti a túlzásokat. - Nyilvános helyen csak így nevezhette húgát. Bár nem volt körülöttük senki, jobb volt az elővigyázatosság. A hazugságok pedig a családjuk életévé vált. Talán már nem is lennének képesek ezek nélkül élni.
- Elárulok egy titkot. Az egyik legsikeresebb és legegyszerűbb csalást, amit ember valaha kitalált. - Egy kis szünetet tartott, hogy kellő drámaisággal vezesse fel a csattanót. Talán ez is a vérében volt. - Csak addig kell maradni, amíg a vacsora tart. - Nem egyszer segítette ki ez a stratégia. Mikor hívatlanul megjelent egy nagy létszámú partin, megvacsorázott, aztán továbbállt.
- Félretettem egy üveg whiskey-t a felszolgálókkal, ha lelépnénk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

East sokat segített nekik, mégis elég teret hagyott, hogy kibontakozzanak az új feladatokban. South részéről elég volt csak egy gondolat. Húgát kereste a tömegben. Csak egy pillantást akart vetni rá. Tudta, biztos volt, hogy hallja most is a gondolatait. Tisztában van vele, hogy nem fognak sokáig maradni, ahogyan azzal is tisztában van, South mennyire hálás neki.
- Tudom, hogy régen volt már. Lehet már az ízét sem ismered fel. Gondoltam emlékeztetlek. - Régen volt már.Még mindenek előtt. Még Adam előtt, még Amerika és Astrid előtt. Még akkor, mikor minden kilátástalannak és veszélyesnek tűnt. Veszélyesnek együtt iszogatni. Veszélyesnek beszélni egymással.
- Sam a dadával van, jó kezekben. Nekünk pedig van egy közös esténk.
Senki nem mondaná meg, min mentek keresztül. Mennyi titok és ki nem mondott tény. Amik talán a halálos estéjükig kimondatlanok maradnak. Történetek és emlékek.
- Persze, ha inkább maradnál, csak egy szavadba kerül...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Elmosolyodott a válaszra. Végigsimított a haján, és egy gyors csókot nyomott felesége homlokára.
- Csak pár óra. Csinszkáért - suttogta még a fülébe, mielőtt elindultak volna ketten a parti sűrűjébe.
Régen sokat járt hasonló társaságban. Felszínes csevegés, miközben egymást próbálják megismerni a gesztusaikból. Volt, aki elkerülte. Aki nem akart az újságírók lencséin keresztül egy fotón szerepelni a West család halálfalójával. Volt azonban, aki pont az ellenkezője volt. Aki szenzációsnak tartotta a történetet. Vagy legalábbis ahogyan az újságok leadták.
Pillantásokkal kommunikáltak Annie-vel. Csak egy-egy rövid tekintetváltás volt, és mindketten tudták, mi zajlik a másik fejében.
- Elnézésüket kérem.
Ujjaikat egymáséba fűzve indultak ki a teremből. South egy pillanatra még húgát kereste, aki Yarista oldalán elbűvölő mosollyal társalgott a vendégekkel.
Annelie csókja édes volt, mégis egy kissé keserű a pezsgőtől. Mosollyal az arcán vált el, éppen csak annyira, hogy levegőt vegyenek.
- Gyere - húzta magával a tovább a sötét, szűk folyosón. Már egészen kiismerte magát ezen a helyen. Ajtók mellett haladtak el, félhomályban megvilágított plakátok között. Aztán az egyik ajtó előtt megálltak és egy újabb csók után South lenyomta a kilincset, és belökte az ajtót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Nem tudta. Nem értette. Nem értette, mi történik éppen a családjával.
Pár órával azelőtt még ott állt a megszeppent fiával az erdőben, miközben feleségeott feküdt eszméletlenül a karjában.
Úgy érezte magát, mint azon az estén. Mikor North szemébe nézett és ő elutasította. Mikor menekülni kényszerült. Akkor sem emlékezett minden részletre. Most sem tudta eldönteni, hogyan jutottak el az ispotályba. Emlékezett arra, hogy a gyógyítók feléjük rohannak, hogy be akart menni, de a nővérek kiküldték. És emlékezett Eastre, aki egy pár perccel ezelőtt még itt volt vele a folyosón.
Újra és újra lejátszódott a jelenet. A helyszín, amiről nem tudott. Az a bájital labor a saját lakásukban. A konyhájuk alatt.
Elfogta a düh. A minden elsöprő harag, mikor erre gondolt. Törni és zúzni akart. Átkot szórni bárkire, aki hozzászólna.
Aztán egyik pillanatról a másikra esett a kétségbeesés mély gödrébe. Vajon túlélheti? Annie? És mi lesz a kislányával? Hisz még egy pillantást sem vethetett rá!
Látnia kellett volna! Hisz pár évvel ezelőtt könnyen kiszúrta volna a jeleket, melyek levezettek volna a pincébe. De a bogolyfalvi élet óvatlanná tette. Nem érdemli meg ezt az életet, és most még fájdalmasabb ezzel szembesülni.
Felmordult és a jobb kezével a mellette lévő székre csapott. Olyan erővel, hogy belezsibbadt a karja is. A végén még ki fogják tiltani az ispotályból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Fájt, mert úgy érezte magát, elárulták. Mert tudta, hogy figyelmetlen volt. És ez a figyelmetlenség most akár Annie és a kislánya életébe is kerülhet akár.
Nem szólt semmit, csak felmordult East nyugodt megjegyzésére. Ha nyugodt maradt volna, belátta volna, hogy húgának igaza volt. De mióta itt vannak, képtelen volt megőrizni a hidegvérét, amit éveken keresztül olyan könnyedén fenntartott. Ez most más volt. Félt. Talán elmondhatta, hogy soha életében nem félt még ennyire. Hogy elveszti azt, ami a világon a legfontosabb. A családját. Azokat, akikhez ő tartozott, és akik hozzá tartoztak.
- Tudom. - A térdére könyökölt és a tenyerét figyelte. Bőre piroslott a szék nyoma mentén. Remegett. Egészen észrevétlenül, de remegett a keze.
Beletúrt a hajába,  miközben élesen szívta be a levegőt az orrán és hátradőlt a kényelmetlen, műanyag széken. Felnézett húgára, és a kávéért nyúlt.
- Köszönöm... - ...hogy itt vagy velem. Elég volt gondolatban befejeznie a mondatot. East tudta, hogy a férfi nem a szavak embere. - Hogy van Sam? - Nem emlékezett rá, mikor váltak el egymástól. Az erdőben még biztonságba helyezte, de nem tudta, mikor került Easthez. Vagy milyen lehetett neki az anyját eszméletlenül látnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Elvette Easttől a kávét, de nem ivott bele. a kezében tartotta és a gőzén keresztül át figyelte a saját tükörképét a fekete lében. Bólintott. Jobb, ha Sam nem emlékszik ezekre. Szerette volna, ha neki egészséges gyerekkora lenne, nem úgy, mint nekik. Ám ha Annie most...
Megrázta a fejét és felnézett a közeledő léptekre. Felóshajott, és kezet nyújtott öccsének. Az fordult meg a fejében, hogy tényleg komoly, ha még ő is betette a lábát az ispotályba. Ritkán látta őt. Pedg miatta jött vissza. Miatta és East miatt.
Épp nyitotta a száját, hogy válaszoljon a kérdésre, de nem jött ki hang a torkán. Mit is mondhatna ilyenkor? Hogy jól? Hogy túléli? Ő igen. Ő biztosan. De ha a családja nem... Abba egy része ő is belehalna.
A fejét rázta csak válaszként, majd a North mögött feléjük futó gyógyítókat figyelte. Azt hitte, remélte, hogy elfutnak mellettük, tovább, akár egy másik szárnyba. De ők abba  akórterembe törtek be, amit éppen el kellett volna kerülniük.
- Mi történik? - Öccsét kikerülve indult el az ajtó felé. Léptei súlyosan koppantak a fertőtlenített csempén. - Mi történik!? - Az ajtó felé indult, ahova eddig nem engedték be. Ami mögött ott feküdt a felesége.
Félrelökött pár embert, hogy bejusson. A nő körül ott álltak a gyógyítok, alig láta tőlük az arcát.
- Annie! - Valaki megkérte, hogy menjen el, de ő csak távoli zajként hallotta a mondatot. Felesége sápadt arcát figyelte, rajta azokkal a sérülésekkel. - Annelie! - Mintha ráparancsolt volna. Rákiáltott volna, mint rá gyerekként, mikor apja magához hívta. Azzal a hangsúllyal, aminek nem lehetett nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nincsenek könnyű napjai, és ezt a csárdában is észrevették már. Ha a viselkedésén nem is, de azon mindenképpen, mennyi időt töltött bent a csárdában, ami az elmúlt hetekben menedékként szolgált számára.
Otthonosan mozgott a pult mögött és már kérés nélkül töltötte ki a törzsvendégeknek a szokásos italaikat. Háttal állt a pultnak, éppen a lángnyelvért nyúlt, és töltötte meg a poharat Lajosnak, mikor meghallotta a köszönést.
Már fordult is, menet közben odaadva az italt az új vendéghez, miközben fél kézzel még az üveget tette a többi mellé.
- Szia, Nik... - olai nincs bent. Akarta volna mondani, de a vörös nőre nézve egy pillanatra egészen megzavarodott. Első pillantásra esküdött volna rá, hogy Anna érkezett meg a férjét keresve, de valahogy mégsem. Más volt a tartása, és a hanglejtése. Pedig egészen kísérteties volt a hasonlóság.
- Attól függ, mennyire vagy oda a csendes falusi életért - elmosolyodott, miközben már nyúlt is pohárért, majd az előbb félretett whiskey-ért. - Azt hiszem neked valami erőssel lenne érdemes kezdeni. - Jó megfigyelő volt, és mióta a "baleset" történt, mintha kitisztultak volna az érzékei. Mint mikor South West nem létezett. Mikor létfenntartás volt mások kiismerése.
Most, ahogyan a nőre nézett, olyan élesen látta a különbséget és a körvonalakat. Biztos volt benne, hogy nem elég kielégítő számára az álmos, falusi életmód. Kérés nélkül töltötte ki az italt neki, és rakta elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Többek között azért szeretett a csárdában dolgozni, mert a falut látogatók vagy ide vagy a pubba mindenképpen betették a lábukat. Így mondhatjuk, hogy elég széles skálát kínáltak South-nak. Az emberi természet minden fajtája megfordult. Voltak utazók, lecsúszott mágusok, az életről lemondott kalandorok és még csak most kivirágzó kamaszok. Ez a nő viszont egy új kategóriát hozott az eddig is széles skálára. Azt még nem tudta volna megmondani, milyet, de valami más volt benne.
Elmosolyodott a kérdésre. Valami ilyesmire gondolt, mikor azt mondta, új kategória. A legtöbb ember könnyen becsapható, mert azt akarják, hogy hazudjanak nekik. Kevesen látnak a lepel mögé.
- Ebben most nagyon igazad van. - Nem a nő volt az első, aki meghívta egy italra, és valószínűleg nem is az utolsó. Talán mostanában túl gyakran fogadta el ezeket.
Fogott egy poharat, és töltött magának is az italból. Finoman érintette a másik poharához, éppen csak összekoccant a két üveg.
- Egészségedre! - A kelleténél talán egy kicsit hosszabb ideig időzött el a  zöld szemekben, mielőtt lehúzta volna az erős italt. Érezte, amint végigmarja a torkát, de már hozzászokott, neki pedig tovább kellett állnia a következő vendéghez.
Nem voltak sokan, de éppen elegen ahhoz, hogy lefoglalják a pult mögött. Figyelmét azonban nem kerülte el, hogy az ismeretlen, mégis olyan ismerős nő egyedül ült le az asztalhoz. Vagy várt valakit vagy magában iszogatott. Mindkettő elég sok mindent árult el róla.
Lopva lesett felé, mikor a pult mögül egy tálcával a kezében indult el az asztalok között, hogy összeszedje az üres poharakat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Először azt hittem, Nikolai csak azért alkalmazta, mert a faluban elterjedt a halálból feltámadt halálfaló híre. Hogy majd minél több embert bevonzzon a csárdába. Ha az ő helyében lett volna, valószínűleg csak ezért próbálta volna ki alkalmazottként. Ám az idő rácáfolt előzetes feltételezésére, és mára már elmondhatta, hogy talán ez eddigi élete egyik leghuzamosabb munkahelye. Mostanra már egészen hozzászokott az iskolába járó lányokhoz, akik néha bátorságpróbának vetették alá egymást. Vajon ki meri legközelebb leszólítani őr?
- Persze - nyúlt a pohárért, miközben a nőt figyelte. Egyedül jött és nem vár senkit. Vagy megváratják. De első ránézésre sem tűnt olyannak, aki bárkire is várna. Pláne nem ennyi időt.
Egy rövid kerülővel indult el a pult mögé, hogy újratöltse a poharat az erősebb, de mégis finomabb ízesítésű whiskey-vel. Egy másodpercre pillantott fel, mikor észrevette, hogy az egyik igen részegesnek mondható vendég elindul az idegen nő felé. Nem ismerte a férfit, nem volt törzsvendég.
Éppen beszélni kezdett hozzá, mikor South kikanyarodott a pult mögül. Nem hallotta a szavakat, de el tudta képzelni, mit mondott neki a férfi. South azonban nem sietett. Ráérősen indult el a távolabbi asztal felé. Kíváncsi volt, hogyan reagál majd rá a nő. Legrosszabb esetben sem volt túl messze tőlük, hogyha baj történne, ne érjen oda időben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Elmosolyodott a nő megjegyzésén és a kicsit sem hozzá illő arckifejezésén. A férfi először fel sem fogta, mit mondott neki a vörös. Ugyanolyan idiótán vigyorgott rá azzal az opálos tekintetével, ami elárulta, abban sem teljesen biztos, éppen hol van most. Aztán egyik pillanatról a másikra eltűnt a vigyor a képéről, és tágra nyílt szemekkel meredt az eőtte állóra.
Körülbelül ebben a pillanatban ért oda az asztalhoz South. A nő felé emelte a pohár whiskey-t, hogy elvegye South-tól, majd az idegen férfi felé nézett.
- Azt hiszem, ez egy félreérthetetlen visszautasítás volt - vázolta fel nyugodtan, egy apró mosollyal a szája szegletében, jelezvén, hogy talán ideje lenne lelépnie. Samu már készenlétben figyelte a jelenetet, de a férfi felemelte a kezét, legyintett egyet, egy-két trágár szónál még össze is akadt a nyelve, majd visszatért az asztaltársaságához. South csak a fejével intett Samunak, hogy igen, lehet rájuk kéne majd nézni a közeljövőben, de amíg nem okoztak nagyobb galibát, addig fizető vendégei voltak a csárdának.
- Bocs a kellemetlenségért. Általában ilyenkorra már vagy kidőlnek, vagy valaki hazaviszi őket. - A mondat közben letörölte az asztalra löttyintgetett sört. Mindent, amit maga mögött hagyott a részeg férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nem nézett a nőre, anélkül is pontosan tudta, hogy őt figyeli. Érezte azt a perzselő, kíváncsi tekintetet, amitől úgy érezte, ég a bőre. Bólintott a kijelentésre, miközben egy félmosoly jelent meg az arcán. Biztos volt benne, hogy ebben a szituációban inkább a férfi forgott nagyobb veszélyben, semmint a nő. Ettől függetlenül azért belement  játékba.
- Ne aggódj, remek kidobónk van - elmosolyodott a kijelentésre, miközben fejével Samu felé biccentett.
A kérdés azonban váratlanul érte. Nem is válaszolt azonnal. Annelie arca jelent meg előtte. Ahogyan az ispotályban látta. Aztán Sam és Laney. Bármennyire is egyértelmű volt, hogy nem hasonló ajánlattal próbálkozott, mint az előbbi részeg vendégük, mégis tudata hazaparancsolta. Szíve azonban ellent mondott. Kíváncsi volt arra, mit akar vajon tőle. Kíváncsi volt arra, ki ő, ahogyan arra is, miért került ide. Ő, akiről már messziről látszott, mennyire más volt, mint az ittlakók többsége.
Az órára pillantott, majd a pult felé. Már megérkezett a váltás. Az elmúlt hetekben még akár egy órát is ráhúzott a műszakra, ha úgy hozta a helyzet.
- Tíz perc múlva. - Szűkszavúan válaszolt. Még nem teljesen döntötte el, melyik irányba induljon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyik porcikája sem kívánkozott haza. Haza. Mostanában inkább a csárdát érezte az otthonának, mint azt a helyet, ahol a családjával lehetett. Sűrű csendek és nehéz levegő várta csak otthon, amit olykor Laney sírása, máskor pedig Sam kacagása tört meg. Mintha a gyerekek semmit sem vettek volna észre abból a feszültségből és eltávolodásból, ami a szüleik között húzódott. És South nem volt abban biztos, hogy valaha változni fog-e a helyzet.
- Hidd el, hogy nem várnak haza - viszonozta a mosolyt, miközben a vállára csapta a rongyot.
Nem tudta, hogy vajon jó döntést hozott-e. Kíváncsi volt. Túlzottan kíváncsi volt arra a személyre, aki annyira hasonlított a főnök feleségére, és aki mégis annyira más volt, mint bárki ebben a szürke, falusi környezetben. De abban is biztos volt, hogy otthon sem várták tárt karokkal.
Visszaindult a pult felé, és miközben töltötte ki az újabb korsó sört, pillantása folyton visszatévedt az idegen nőre, hogy aztán tíz kerek perccel később, a kabátját magára kapva hagyja el vele a kocsmát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Jó pihenést! - Intett Samunak, miközben bezárta utána az ajtót és kirakta a táblát. A Mátra Máguscsárda húsvétra való tekintettel zárva tart, de kedden már ismét várja vendégeit egy hideg vajsörre.
Több nap szabadságot kapott, így több ideje marad a családjára. Talán ezért is húzta az időt még egy kicsit. Még egy utolsó portörlés a pulton, még eltörli azt a poharat és helyére teszi az üveget. Csak az utolsó simítások, amiket a lassan menedékké vált csárdában tölthet, egyedül.
Felsóhajtott és végignézett az üres asztalok között, majd a rongyot szépen leterítette a mosogatóhoz, és magához vette a kabátját. Indult volna ki, mikor a néme csendet hátulról érkező, tompa zajok ütötték meg.
Biztos volt benne, hogy senki nem maradt a csárdában rajta kívül. Érzékei kiélesedtek, miközben mozdulatlanul meredt a hang irányába. Tompa puffanások és érthetetlen mondatok szűrődtek ki a raktár felől.
A közeli székre dobta fel a kabátot és húzta elő a pálcáját, hogy hangtalan léptekkel közelítse meg a terepet. Megállt a raktár ajtaja előtt és várt. Várta, hogy bent egy pillanatra elcsendesedjenek a kedélyek. Ilyen közelről már biztos volt benne, hogy átkok repkednek. Két hangot tudott csak megkülönböztetni. Az egyik biztosan Nikolai volt.
Nem akart sok időt vesztegetni, abban a pillanatban, ahogyan egy lélegzetvételnyi csend támadt, kitárta az ajtót és egy pajzsbűbájjal adott időt magának, hogy felmérje a benti helyzetet.