Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nálam aztán nem sokra megy senki a malíciával és hasonlókkal, hiszen, ha valaki valami jót mond rólam, azonnal elhiszem, hogy komolyan mondja, bármiféle felhang nélkül, így hát egyszerűen magamévá teszem a bókot és helyeslően bólintok, amiért megkaptam. Ami kijár, az kijár.
- Na helló - köszönök vissza végre-valahára befutó barátomnak.
- Ilyen szűk nadrágban mondjuk én se jöttem volna túl gyorsan - pillantok végig rajta. Még én beszélek, akin hasonlóan feszül a denevérgatya. Dehát én csak most vettem fel. Minden esetre tetszik, hogy szinte összeöltöztünk. Arról persze fogalmam sincs, hogy van-e bármilyen kapcsolódása egymáshoz a két hiperhősnek, akiknek a maskarájába bújtunk. A lényeg, hogy passzol a szerelésünk. Testhezálló, sötét bőr holmik maszkkal. Azt hiszem, jó is, hogy itt a doktornő. Sok lányt és talán pár srácot is fel kell majd kanalaznia a közelünkben. Repkedni fognaka Stimulák, semmi kétség.
- Nos akkor? - intek fekete kesztyűs kezemmel a forgatag felé, jelezve az éppen íjról egyezkedőknek, hogy különben akár be is vethetjük magunkat közben. Érdekel, milyen standokkal és lehetőségekkel rukkoltak elő a szervezők. Az nem kevésbé, kik vannak jelen és mibe bújtak. Bár tényleg kissé nehéz ilyenkor felismerni a jelenlévőket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Mikor megállapítja a házamat, olyan jól esik a jelzőmet hallani, hogy derűsen bólintok, kihúzom magam és oda se figyelve visszaadom neki az elorozott könyvet, teljes természetességgel. Rellonos vagyok, ez egyértelmű. Ettől még kedves a bók a lánytól. Merthogy én bóknak tekintek mindenféle hasonló ténymegállapítást magamról. Szeretem, ha lesznoboznak, learisztokratáznak, lejóképűznek, lesármosoznak vagy lebelgáznak. Képes vagyok ilyenkor egészen úgy tenni, mintha mindezen tulajdonságaim az én érdemeim lennének.
Horkantva nevetek egyet, amikor a navinés lányka előáll a képtelen szövegével. Egy részről azt nem értem, hogyan hiheti, hogy az ő önálló cselekedeteik végeredményben elvégzettnek vagy -ne adja Merlin- remekül kivitelezettnek lehetne nevezni; más részről felsejlett előttem egy szórakoztató jelenet, amelyben én készítem el a kávémat magamnak, vagy éppen kimosom valamelyik ruhadarabomat. Egészen nevetséges.
- Mit mondtál, hogy hívnak? - kérdezem jókedvűen, mintha már bemutatkozott volna nekem, pedig biztosan nem. Csak hát különben szokásom olyan semmitmondónak találni néhányak nevét, hogy gyakran megkímélem magam az eszembe vésés fáradtságától. De ezzel a lánnyal túl jól mulatok. Meg kéne jegyezzem magamnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Nem tudja, hogy hívják. Legalábbis nagyon el kell gondolkoznia. Igazából még azt is kinézném belőle, hogy tényleg így van. De inkább azt gyanítom, egyszerűen csak mérlegeli, elárulja-e nekem a becses nevét. Megnyalom a számat, megemelem a szemöldökömet és dobolok kicsit a falon, miközben hanyagul támasztom ott magam. Végül érkezik az ajánlat.
- Mari? - kérdezek vissza szinte hitetlenül.
- Jól van, Mari - megyek bele aztán eléggé gyorsan, ám kezem már újabb könyvért kap. Nemes egyszerűséggel nekiállok kutatni a holmik közt, amiket cipel és az egyik kötetben találok is egy pergament, rajta egy névvel.
- Rozsos Annamá... - kezdem el felolvasni, és bár a hangom az elején még diadalmas, a végére elhal, hiszen egy felismerésre jutok. A navinésre kapom a fejem.
- Te lektor vagy - közlöm vele edictumos feladatkörét. Arcomra még az eddiginél is önelégültebb mosoly kúszik. Visszateszem szépen a párkányra a könyvét, majd elegáns mozdulattal igazítok egyet taláromon.
- Én meg a főszerkesztőd - mutatom be magam egy jelentőségteljes bólintással.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - osztom meg vele nevem, amit különben így kiejtve nem valószínű, hogy felismerne, ha előtte nem közöltem volna vele, ki is vagyok és ezáltal nem azonosíthatná be a már százszor olvasott, de valószínűleg még egyszer sem hallott megszólításomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Egyre jobban élvezem a helyzetet és ezt egy percig sem szándékozom titkolni. Azonban nem arról van szó, hogy vérszemet kaptam volna hatalmi pozícióm felismerésétől. Inkább simán a helyemre kerültem. Nekem a parancsolgatás, uralkodás, felsőbbségeskedés a közegem. A legjobb pedig simán hagyni, hogy csináljam.
- Mmm. Nagyjából - felelem kérdésére, bólogatva, számat mérlegelőn lebiggyesztve.
- Akadnak hibák, de nem vészesek - vonok vállat.
- A fejlődés útján vagy - mosolygok tenyérbemászó elnézőséggel. Vállam a falnak vetem, kezem hanyagul zsebembe csúsztatom, lábaimat keresztbe dobom. Végignézek a helyes kis navinésen. Immáron sokadjára.
- Furcsa, hogy a szerkesztőségben eddig nem futottunk össze - állapítom meg, szemöldökömet összevonva mosolygásom közben. A szerkesztői gárda nagy részével azért már találkoztam. Néhányukkalkifejezetten sokszor. De tény, az újság összerakásának érdemi része asztalokon hagyott vagy éppen baglyokkal küldött pergameneken át zajlik.
- Bár a munka végülis így is simán megy - bólogatok.
- De remélem, azért a jövőben többet látjuk egymást - teszem hozzá, szinte már bársonyos hangon. Egy most idetévedő könnyedén hihetné azt, hogy egy udvarlás közepébe csöppent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Vitathatatlan, hogy hatalmas fejetlenség uralkodik a szerkesztőségben a lapzárták többsége előtt. Egyszerre jut mindenkinek eszébe, hogy a hónapnak már megint ez a szakasza van. Végülis miért ne lóhalálában készítsék el azt az anyagot, amire különben legalább két teljes hetük lett volna előtte?
- Mmm. Nem rossz ötlet - hümmögök, méltatva a felvetését az összejövetelt illetően. Nem mintha ne gondoltam volna már rá számtalanszor, csak mindig arra jutottam, hogy örülök, ha rá tudom venni a kedves újságíróimat, hogy végezzék a dolgukat, nem hogy még együtt mulatozzunk abban az időben, amikor érdemi munkát is lehetne végezni, ha már adott mindenki hozzá. Nem mondom, talán nőne az összeszedettségük és az elhivatottságuk, ha jobban összekovácsolódnának. Talán egy próbát majd megér.
Szinte horkantva nevetek egyet, mikor megjegyzi, hogy mostmár legalább tudja a nevem. Ez tiszta röhej. Még mindig nem bírtam megszokni, hogy az ittenieknek fogalmuk sincs róla, ki vagyok. Otthon nem hogy nem volt mit tanulni a nevemen, de minden valamira való lány és nem egy fiú füzeteiben ott díszelgett, szívekkel övezve.
- Belga - pontosítok lazán. Végülis egyáltalán nem járt messze.
- Na jól van. Örültem. Viszlát - fogom is rövidre a búcsút, hiszen látom, hogy menni készül, márpedig ritkán engedem, hogy engem hagyjanak ott és ne én hagyjam ott az illetőt. Ellököm vállamat a faltól és hanyag eleganciával tovasétálok, csupán méregdrága parfümöm illata jelzi, hogy itt jártam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- ¤ -
Evena úrhölgy és íjász Dante
távozás a Farsangról
- ¤ -
- megjelenésem -



Természetesen tudom én is, hogy nem annyira kényelmetlen háztársam gúnyája, hiszen az enyém sem az, és nem csak azért, mert a szépségért megéri szenvedni. Bár lehet, hogy főleg azért. Hiszen azt senki nem vitathatja el egy percig sem, hogy mennyire pazarul festünk a feszülős jelmezeinkben. A doktornő nem is tud már elviselni ilyen mértékű menőséget és búcsúzik.
- A hölgynek is, a hölgynek is... - bólogatok elköszönésül.
- Na? Mivel kezdjünk? - teszem fel aztán a nagy kérdést Danténak, ám ahogy sétálunk a bódék közt, a sorrend kezdi eléggé adni magát. Érdemes mindent végignézni, mégha méltóságteljes távolságból is. Hamarosan meglátok egy rólam készült figurát. Mármint erről a Batman nevű hősről. De az a helyzet, hogy én sokkal jobban festek. Ezt megelégedéssel nyugtázom és minél inkább a sűrűjébe megyünk, annál több ismerőssel találkozunk a rendezvényen. Az ilyen almahalászós meg hasonló vetélkedő programoknál inkább csak néző vagyok. Ugyanúgy, ahogy az udvaribolondok és más érdekes szerzetek műsorait illetően is. Jól szórakozunk az íjásszal, meg kell hagyni. Összességében meglehetősen remekül sikerül ez az álarcos idétlenkedés. Részemről késő este indulok csak vissza a kastélyba, ekkor már ismét Bruce Wayne formámban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A szerelmem randevúra hívott a társalgóba. Van egy olyan mondás, hogy ha kuplerájba mész, ne csodálkozz, ha... nos tudjátok. Ugyanez a helyzet most. Mármint nem az, hogy kuplerájba mennék és ott történne, ami történne, hanem hogy a lány tetézi az amúgy is fennálló pletykákat azzal, hogy elhív engem egy ilyen mélyinterjúra. Ráadásul ilyen nevet is ad neki. Nem tudom, ezek után mire számít.
- Szia édes - köszönök rá a kanapén terpeszkedve, tenyérbemászóan negédes mosollyal edictumos szerkesztőtársamra, egyetlenemre, szívem választottjára. Elképzelésem sincs, miért élvezem ennyire ezt az eszement szóbeszédet, ami a cikk nyomán ütötte fel a fejét. Biztosan az szórakoztat, hogy látom a navinésen, mennyire kivan tőle.
- Mesélj, mit hoztál nekem! - nézek a papírokra és fordulok oldalvást a helyemen, hogy rákönyökölhessek a háttámlára és arcomat öklömre támaszthassam, ezzel még csábítóbb testhelyzetre váltva, szinte duruzsolva a leányzónak. Aztán persze jól elvigyorodom a játékon.
- A kávét két cukorral és egy kevés tejjel iszom - közlöm vele, immáron visszaváltva saját, valódi, hamisítatlan, lenéző és parancsolgató stílusomra. Hiszen ilyesmiket ígért. Kávét meg süteményt. Nem mintha ne kaphatnám meg bármikor bármelyiket. Csak meghúzom a csengőt a szobámban és jön a házimanóm. Ami az iskola házimanója, csak én kisajátítottam, de ez most mellékes. Elég az hozzá, ez a felajánlás inkább egy gesztus, viszont ami jár az jár. Én pedig behajtom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Még hogy szolgáljam ki magam! Úgy nézek én ki, mint aki csinált már ilyesmit valaha életében? Látszik rajtam, hogy nem igazán akarom befogadni ezt a javaslatot. Kifejezetten semennyire. Inkább körbenézek és észereveszem azt az eridonos fruskát, aki olyan nagyon pillogott felém a múltkor a folyosón. Most is találkozik a tekintetünk. Rámosolygok.
- Hoznál nekem egy csésze kávét tejszínnel és két cukorral? - kérdezem tőle nemes egyszerűséggel, elbűvölő hangon, bármiféle üdvözlés vagy akármilyen magyarázat nélkül. Tudom, hogy egyikre sincs szükség. A szöszi főnix nem foglalkozik most olyan elhanyagolható részletekkel, mint hogy ott van előttem egy kanna az asztalon, valószínűleg kávéval benne és csak el kéne készítsem magamnak; vagy hogy miért pont őt kérem erre. Helyette pislog párat, mert teljesen megilletődik attól, hogy csak így hozzászóltam, aztán már készíti is el az italt a saját készletéből. Mindezt kicsit ügyetlenül, de végül a kezemben köt ki a csésze.
- Köszönöm - bólintok neki egy kacsintással, miközben kiejtem azt a szót, amit egyébként ritkán szoktam, dehát kezdetben muszáj jobban bevonni mézzel azt a madzagot. Dobok még egy mosolyt felé, aztán már kortyolok is a kávémból és hallgatom a navinést.
- Mármint a viselkedés-elemző egy mugli, vagy valaki, aki a muglik viselkedését elemzi? - kérek némi pontosítást, szemöldökömet értőn összevonva.
- Előbbi esetben nem is érdekel, mivel foglalkozik. Utóbbiban viszont, gondolom, megfigyeli a varázstalanok viselkedését, szokásait, mozdulatait, kifejezéseit és levon belőle bizonyos következtetéseket a csoport egészére nézve. Mint amikor állatokat tanulmányoznak - vonok vállat és látszik rajtam, hogy nem hogy egy szemernyit sem zavar, hogy a mulgikat állatokhoz hasonlítottam, de pontosan ezt is akartam tenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
A kávémat kortyolgatva, elegáns lazasággal üldögélek a kényelmes kanapén. Egyik lábam a másikon átvetve. Éppen csak a kisujjamat nem tartom el a csészétől. A navinésnak pedig alig lehet még halvány fogalma róla, micsoda csemegét fogott magának az én személyemben. Ha úgy egy éve interjúvolt volna meg, koránt sem adtam volna olyan érdekes válaszokat. Diplomatikus lettem volna. Mióta azonban az apám a tudtomra hozta, hogy véleménye szerint semmi érzékem a politikához és csak ahhoz értek, hogy bálokon fényezzem magam, azóta csúszok lefelé a lejtőn. Bár ki tudja, mások szerint ez talán fejlődés. A lényeg, hogy már nem áhítozom a régen vágyott babérokra és nem szándékozom tovább édelegni boldog-boldogtalannal. Nincsen már gátam, kimondom, amit gondolok. Vagy amit azt hiszem, hogy gondolok. Ezek a gondolatok pedig általában lenézőek, bántóak és kirekesztőek.
A következő kérdésekre adott első válaszom nem más, mint egy elszélesedő mosolyból kitörő, őszinte nevetés. Mintha csak a világ legjobb viccét mesélte volna el nekem a lány. Még körbe is nézek közben, vajon más is hallotta-e ezt az eszméletlenül szórakoztató felvetést.
- Biztos van létjogosultsága, azt viszont kizártnak tartom, hogy ez abban állna, hogy egy varázsló tanuljon egy muglitól. Inkább csak rávilágít arra, mi az, amitől legjobb óckodnunk - felelem, kávémmal kis köröket írva le, miközben magyarázok, aztán kortyolok ismét, hogy végül a csészémet letegyem elénk az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Miközben a kis navinés interjúztat, az idő nagy részében egyáltalán nem is rá nézek. Inkább figyelem a társalgó többi népét, még akkor is, amikor éppen mondjuk felelek egy kérdésre. Mikor végzek a kávémmal elfintorodom magán a tényen, és visszalebegtetem az üres csészét az asztalra. Nem fogok előre hajolni, olyan kényelmesen vagyok.
- Mintha a muglik képesek lennének két gallyat keresztbe rakni, ha elromlik valamelyik elektórnokis kütyüjük - horkantok és gondolom, mindenki sejti, hogy nem a paródia kedvéért vagy bármi hasonló okból mondtam az elektronikust így, ahogy, hanem bizony azért, mert ilyen szinten nem vagyok otthon a varázstalan dolgokban és megnevezéseikben. Csakazértsem akarok semmit tudni róluk.
- Attól kell félnünk egy ilyen helyzetben, hogy lesüllyedünk egy bizonyos szintre, ahol ott is tartanak minket - világosítom fel róla, most kivételesen rápillantva, és minden szavamat áthatja a végtelen sekélyesség. Talán kicsit már én is unom a saját szövegemet, a hangomat viszont egyáltalán nem, ahogy azt sem, hogy én legyek a középpontban, szóval ez valamicskét javít a beszédem elcsépelt mivoltán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Mm? - pillantok vissza a lányra, unott arccal. Elmerengtem kicsit és nem teljesen jutott el hozzám a kérdés, azonban valahogy visszaidéződik valahonnan hátulról a fejemben, így mégis tudok rá válaszolni.
- Arra, hogy ha sok időt töltünk velük, a végén még elkezdünk leszokni a varázslásról, ezzel eldobva magunktól a lényegünket - magyarázok, hevesen gesztikulálva, ami főleg azt jelenti, hogy köröket írok le a kezemmel, csinos ábrázatom viszont továbbra sem tükröz semmiféle elhivatottságot vagy lelkesedést.
- Mondjuk - állok le szép lassan a válasszal, ezzel az elhúzott szájú kis szóval fejezve be nagy kifejtésemet a témáról. Ezzel egy időben nekiállok szabályosan felhúzni magam azon, mennyire nem hiszek abban, amiről beszélek, vagyis hát azon, milyen mérhetetlenül nem érdekel ez.
- Mit tudom én? - vonok vállat, fintorogva, nyeglén, egyszersmind ingerülten, majd körbenézek a társalgó népén. Sok bájolgó, vidámkodó bugris. Kezd herótom lenni tőlük meg a fene nagy jókedvüktől, vagy éppen a nyávogásuktól az óráik meg a tanulás miatt. Mégis kit érdekelnek?
- Ugye értelmes kérdéseid is lesznek? - förmedek a navinésre. Végülis ő van a legközelebb. Övé a megtiszteltetés, hogy belé törlöm a lábam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Különös állapotban vagyok. Az elmúlt nagyjából egy évben egyre inkább abban vagyok. Amolyan félállapotban. Őrzöm még azt a stílust, azt a mázt, ami eddig az életem része volt, azonban egyre inkább le is vetkőzöm azt. Nem akarok már megfelelni, nem akarok már jópofizni, csak a megszokás hajt még ilyen cselekedetek felé. Ugyanígy fáraszt az is, hogy úgy tegyek, mintha kemény véleményem lenne dolgokról, amikről különben egyáltalán nincs.
- Nem - adom meg meglepő válaszomat egy unott vállrántással és csak nézem a társalgóbelieket. Én, Jonathan Gerhard Van den Bergh, Gerhard Hendrik Van den Bergh fia az imént kijelentettem, hogy nem olyan nagy baj, ha egy varázsló muglikkal vegyül és esetleg távolabb kerül a mágiától. Nem tudom, hol vannak ilyenkor az újságírók (szóval a szerkesztőtársaink), hogy lejegyezzék ezt a történelmi és igencsak megdöbbentő pillanatot. Akármilyen lagymatagnak és jelentéktelennek is tűnik.
- Mert szeretem, ha kérdésekre válaszolhatok - mosolygok rá a lányra, kimondva a teljes igazságot. Ez ennyi. Nem a tudományt akartam szolgálni, nem a navinés lektornak akartam kedveskedni, egyszerűen szeretem jártatni a számat. Szeretem, ha figyelnek rám. Ilyen egyszerű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Persze, hogy szereti, akkor legalább pár pillanatra úgy érezheti, ő is valaki. Éppen, hogy ez felmerül bennem, ő is hozzáteszi ezt a gondolatot. Hm. Legilimentor vagyok vagy csak ennyire sablonos? Mindenképpen az utóbbi, azonban ezt soha nem fogom beismerni még magam előtt se. Bár azt se hittem volna, hogy idáig eljutok az önismeretben, ahol most tartok, szóval legjobb lenne soha nem mondani, hogy soha.
- Semmiség - legyintek a hálálkodásra, miközben azért felüti bennem a fejét persze a van-mit, ám egyáltalán nem olyan jelentékenyen, hogy ne volna nagyrészt őszinte az én nagyvonalú gesztusom.
- És... végeztünk? - vonom össze furcsállva a szemöldököm. Nagyon lezárásszagú ez a köszönetnyilvánítás, pedig még csak most kezdtünk volna belemelegedni. Már ha egy ilyen kis lagymatag interjúba bele lehet. Vagy ez csak amolyan kis intermezzo volt és mindjárt záporoznak tovább a kérdések?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Folytatjuk, rendben. Tényleg frucsa lett volna ez a rapid lezárás így. Elhúzott szájjal veszem tudomásul, hogy nekem nem csinál teát. Egy sóhajjal nézek körbe, kit nevezzek ki legújabb szolgámnak. Ó, szerencsére itt van egy ülésnyire az a nagyon fiatal rellonos srác, aki imád ugrálni körülöttem. Megérintem a vállát, rámosolygok és rendelek tőle egy feketeteát tejszínnel. Boldogan áll neki elkészíteni. Ilyenkor mondjuk igazán értékelem, hogy ennyiféle ember él a világon. Részemről nevetségesnek tartom még csak az elképzelést is, hogy kiszolgáljak valakit, mások meg repesnek az örömtől, hogy leshetik valaki kívánságait, vagy ha gondját viselhetik. Így mindenki boldog.
Jó, hogy még csak kevergetem az szervírozott teámat, mert ha nem így lenne, valószínűleg félrenyelném vagy kiköpném a feltételezésre, hogy én már biztos jártam abban a ketyereboltban. Így viszont mindenféle veszély nélkül alkalmam nyílik egy erőtlen nevetésre. Még hogy én...
- Tudom, hogy ott ilyenekkel is foglalkoznak - határolódom el az üzlettől és annak tevékenységétől ezzel a hideg mondattal, miközben belekortyolok meleg italomba, ami mellé még süteményt is hozott az ifjú háztárs.
- Nem ismerem a bolt választékát, de... lássuk csak, miket ismerek - morfondírozok arról, hogy en bloc miféle mugli dolgokról tudok. Közben harapok az egyik sütiből.
- Ott van ugye a feleton. Vannak ezek a mozgókép vetítők. Mindenféle masinát használnak közlekedésre: kocsikat, amik valamilyen gyúlékony folyadékkal mennek... ööö... ezeket a hatalmas fémdobozokat szárnyakkal... hasonlók - legyintem le, mert több ilyen utazásra alkalmas holmit nincs kedvem felsorolni. Államat dörzsölgetve gondolkozom a többin.
- Van valami olyan műszerük, ami hasonlít az írógépre, csak van világíró táblájuk hozzá és nem csak írnak rajta... meg aztán ők a házaikban is mindenre ezeket az elektórnikus eszközöket használják - sorolom unott hangon, néha változtatva kicsit ülőhelyzetemen, közben teáscsészémmel babrálva, vagy éppen arcélemet simogatva szórakozottan meg persze jólesően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Teámat leengedem számtól, miközben szemöldökösszevonva figyelem, ahogy a navinés megfullad. Nem túl szép látvány. Körbenézek a társalgóban, ahol kínosan sokan pislognak felénk. Elengedek feléjük egy "minden rendben, nincs itt látnivaló" mosolyt, aztán kortyolom tovább a teámat, míg Annamari rendeződik. A végén még elterjed a pletyka, hogy a társalgóban kértem meg a kezét egy tea mellett, amit ő meglepetésében rögtön félre is nyelt. Ezt mondjuk én inkább hinném el, mint azt, hogy rajtam mulat. Hiába tudom pontosan, hogy nem kértem nőül.
- Semmi baj - felelek kegyesen bocsánatkérésére a haldoklásért.
- Ó, ez igazán bűbájos tőled, de nem, kösz - utasítom vissza ezt a visszautasítható ajánlatot negédes mosollyal, miközben teámat lötykölöm kicsit a csészémben, és most a másik lábamat vetem át azon, ami eddig felül volt. Aztán, ahogy nekiáll a kiselőadásának arról, hogyan ügyetlenkedte végig az első éveit, ásítok, kézfejemmel tompítva azt. Nem megjátszom, csak úgy rámjött. Talán nem is a meséje miatt, de azt nem tudhatjuk biztosan.
- Természetesen - vágom rá az újabb kérdésre.
- Környezetszennyezés, önsorsrontás... - sorolom, kisebb szüneteket tartva, aztán tekintetem kissé üvegessé lesz, ahogy tényleg jobban elgondolkozom ezen a témán.
- Mondjuk az érdekes, hogy van mostanában valami eszközük, amivel szinte bármilyen információra szert tehetsz egy pillanat alatt és nem kell elmenni érte se a könyvtárba, se máshova - próbálom körülírni a jelenséget, amiről nagyjából ennyi fogalmam van, mint amit elmondok.
- Valamiféle tudáshalmaz, amihez bárki hozzáférhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az elismerőnek ható felcsattanásra egy önigazoló szemöldökemeléssel felelek, mintegy egyet értve a navinéssel, hogy hát igen, én ilyen nagy igazságok megmondhatója vagyok, ez nyilvánvaló. Nincs min meglepődni, azonban ettől függetlenül teheti nyugodtan, újra és újra csodálattal adózva nekem a megszólalásaimért, bölcsességeimért.
Ismét horkanó nevetést hallatok, mint pár perce tettem.
- Nincs - nekem mugli eszközöm? Nonszensz.
- Páraknak van körülöttem, de fogalmam sincs, mik azok - legyintgetek a kezemmel, doxyként hessegetve el még csak a kütyük gondolatát is, nem hogy azt a badarságot, hogy én ennél többet tudjak róluk. Noha ez egy hosszabb válaszra sikeredett, mint arra a lány számított. Meg valójában lehetne még hosszabb is, ha az igazat mondanám, hiszen azt ugyebár csak látom, hogy az egyik háztársam a fülébe dugja és bólogat rá, szóval valószínűleg zenét hallgat; a másik meg nyomkodja és nevet, úgyhogy biztos megint ilyen idétlen képeket néz egy kijelzőn; viszont az rosszat tenne az imázsomnak, ha kitudódna, hogy akár csak ennyi figyelmet is szentelek ezeknek az eszközöknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Egyesek úgy vélik, a világ végének közeledtét olyan események jelzik, mint a természeti katasztrófák, sáskajárás, meteorzápor, az elsőszülöttek elhalálozása, azonban mind tévúton járnak: akkor van itt a vég, amikor én mugli gúnyákban, okostelefonnal a kezemben, a fülemben valami rémes kornyikálással lejtek végig a tanoda folyosóin. Valahogy így: KATT


- Ugye most csak hülyéskedsz? - teszem fel mosolygó, nyugodt hangú kérdésemet, miután úgy hallgattam végig monológját a mugli létbe kóstolgató mágusokról, mintha egy viccet mesélne, aminek a végét várnám. Mert valahogy így is volt.
- Vannak ilyenek? Vannak ilyen varázslók? - legyintgetek kezemmel, összevont szemöldökkel várva a feloldozást, amely úgy érkezne meg, ha azt mondaná, hogy nem, ilyenek nincsenek. Hiába kezd ijesztő mértékben kopni az a megvetés és indulat, amit a varázstalanok vagy éppen a pórnép iránt érzek, azért a gyomrom még nem állt rá arra, hogy mindent bevegyen.
- Ha már ilyen kiváncsiak, azt is kipróbálhatnák, milyen idő van egy sárkány szájában - adok egy új ötletet ezeknek a leleményes vállalkozószelleműeknek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A szerkesztőségi szoba felé tartok éppen, gondolatban egy szép, nagy sértéscsokorból válogatva ki a legszebb szálakat Marcinak, aki még mindig nem készült el a címlappal, így mindössze három nappal az Edictum megjelenése előtt. Igen, tudom, hogy már ő a főszerkesztő, tisztában vagyok vele, hiszen én adtam át neki a posztot, dehát... mikor lehetett engem bármivel is megzavarni abban, hogy leszóljak valakit? Oké, úgy egy éve. Igaz. Akkor még a mindenem volt a tekintélytisztelet, a méltóságok ajnározása és csak a csórókat meg senkiháziakat döngöltem a földbe. Mostmár elhagytam ezt. Már akárkit teljes nyugalommal alázok meg.
Mindenféle lesajnáló szófordulat semmivé foszlik a fejemben azonban, amikor a hercegnő színre lép. A folyosó népe mind megáll és csodálja őt. Hiszen van mit. Ám amíg a legtöbbeket főleg maguk a mesebeli körülmények, az őt követő állatsereglet köti le, addig engem a ruhája és megjelenése. Igazán előkelő. Piros, hímzett ruhájának anyaga elsőosztályú, ahogyan a szabása is. Fenséges.
Melengető érzés jár át. Lélekben egy bálon találom magam. Egyen a sokak közül, melyeket a családom rendezett birtokunkon, és melyeken még úgy vettem részt, hogy eltökélt szándékom volt apám nyomdokaiba lépni, sőt, túlszárnyalni őt. Megrengethetetlen volt a hitem, hogy a főméltóságok főméltósága leszek. Az, aki előtt mindenki térdre borul. Ma már nincsenek ilyen álmaim. Ma már csak egyszerűen hülyének tartok mindenkit, aki nem táncol úgy, ahogy én fütyülök és nem adózik nekem kellő tisztelettel és alázattál.
Elég az hozzá, megrohannak az emlékek, ám ahelyett, hogy feldühödnék attól, hogyan alakult azóta az életem, inkább magamba szívom ezt a látványt, ezt a hangulatot és hagyom, hogy átjárjon az otthonosság érzése. Mikor a lány -akiről eddig azt se tudtam, hogy létezik, nem hogy ebbe az iskolába jár - közelebb ér, egyik kezem a hátam mögé teszem, a másikat magam elé vonom és jelképesen meghajolok előtte, mint mikor az ember táncot kezd, vagy épp megköszöni azt. Csodás. Mesés.
Meg kell tudnom, ki a szabója.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Szeretek idejárni. Ezek a hölgyek nem kispályások. Ha létezik olyan, hogy a festmények elitje, akkor azok ők. Amikor csak erre vet az utam, hosszabb-rövidebb eszmecserékbe bonyolódom velük a ruhák anyagáról, az etikettről, napjaink öltözködési trendjeiről, kastélybelsőkről, a tanulók viselkedéséről és beszédstílusáról, miegyéb fennsőbbséges témákról. Az különösen szórakoztat, amikor rögtön azután kibeszélünk valakit, miután befordult a sarkon, eltűnve szem elől.
- Azt a cipőt mintha egy felszabadított házimanóról szedte volna le - véleményezem az előbb mellettünk elsétált levitás lábbelijét, mire a mázolt nőcskék jóízű, sznob hahotázásba kezdenek.
- Milyen találó! - véleményezi az egyik.
- Valóban, valóban - bólogat a másik.
- Lehetne az új divatcikkem témája a stílus hiányának boncolgatása, dehát ugye... - dobom be az ötletet és vetem is el rögtön, teátrálisan széttéve kezeimet.
- Jaj, ne is mondja! - sóhajt fel az egyik hölgy.
- Rémes veszteség a lapnak, hogy eljött, kedves - kontráz rá a másik. Dehát ezért is dobtam be, hogy sajnálkozzanak még pár sort azon, hogy már nem vagyok az Edictum szerkesztőségének a tagja. Zene füleimnek a sopánkodásukat hallgatni a színvonal hanyatlásáról a hiányomban, amiről persze még mit sem tudnak, hiszen azóta még nem jelent meg új szám, hogy eljöttem. Azonban nyilvánvalóan látatlanban is borítékolható az iskolaújság jövője szerény személyem támogatása nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Szemöldököm egyre feljebb szökik, ahogy a navinés fruska szépen kikel magából. Eközben a manóm csöndes rettegésbe kezd, hiszen minden olyan pillanattal, amit itt a folyosón tölt várakozással, az én még el nem készült teámat hűti ki, amiért pedig nem jár tőlem köszönet. Nem mintha bármi másért járna.
- Nem, drágám, nem - rázom a fejem, lehuppanva a párkányról.
- Te még komolyan itt vagy? - förmedek közben a házimanóra, aki igen nagy lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, mikor válasz helyett egyszerűen köddé válik, hogy iparkodjon is a teámért.
- Én nem lusta voltam - fordulok vissza a lánykához, ahogy haladok felé.
- Mondjuk a gazdagra ráhibáztál - térek ki erre, egy vállvonással.
- A lényeg az, hogy nekem nem kell bemennem a Nagyterembe, ha meg akarok inni egy teát. Egyáltalán, nekem semmit sem KELL csinálnom - magyarázom neki, csinos képemen felsőbbséges mosollyal, miközben immáron ismét előtte állok.
- Különben pedig szívesen - tárom szét a kezeimet.
- Öröm a kívánságaidat lesni, de tényleg. Sajnálom, ha túl figyelmes voltam - dörgölöm az orra alá, hogy első sorban tulajdonképpen miatta csődítettem ide a szolgát, hiszen szendvicsezni óhajtott a hölgy.
- Talán... zavarba hozlak vele? - hajolok kényelmetlenül közel, hangomban pedig ugyanaz a feltételezés ül, ami az előbbi kérdésemnél, amivel leszólítottam. Hogy nem akar-e esetleg mondani valamit. Nem szeretné-e kibökni végre, hogy odavan értem. Hiszen ez kezd a napnál is világosabb lenni. Nincs is ebben semmi szégyellnivaló, sokan vannak ezzel így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

- ¤ -
Rozsos Annamária
- ¤ -
Letaglózom. Ez egy teljesen helyénvaló reakció a személyemet illetően.
- Szóval igen - mosolyodom el a válaszára még jobban, sokat sejtetően nézve végig rajta. Egyértelmű, hogy fülig belém van zúgva. Az ilyen kis navinés lánykák ezt így fejezik ki zavarukban, tudom én. Hárítanak.
- Ideje volt - biccentek a teámmal felbukkanó manónak, azonban nem veszem még el tőle a csészét, hanem megyek vissza, kényelmesen helyet foglalni a párkányon és odavárom, hogy megkapjam a rendelésem. Készségesen át is adja nekem.
- Na? Tudod már, mit kérsz? - ajánlom ismét a házimanó szolgálatait, Annamari éhségét csillapítandó. Az ilyen idegeskedés meg beszólogatás, amit most előad, csak még több energiát vesz el. Lassan kopogni fog a szeme, ha nem vigyáz. Részemről minden esetre ráérősen kezdem kortyolgatni a teámat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Az én esetemben egy szóbeszéd sem lehet igazán túlzó. Hogy tényleg olyan gazdag és befolyásos vagyok-e, mint mondják? Természetesen. Valóban görög szobrokat megszégyenítő a külsőm? Úgy van. Igaz-e, hogy egy beképzelt, fellengzős, szívtelen ficsúr vagyok? Ó, de még mennyire. Ugyan ez utóbbiakat én nem állítanám magamról, ettől azonban még tény és való mind.
Pár perc késéssel lépek be a társalgóba, hiszen szeretem, ha várnak rám. Semmi nem akadályozott, hogy időben ideérjek. Simán csak nem akartam. Ahogy körbenézek a helyen, igazából egyből kiszúrom a kis prefektuslányt. Láttam már talán a folyosón, azonban arról fogalmam sem volt eddig, hogy eszik-e vagy isszák. Mostmár tudni fogok róla egyet, s mást.
- Ugye te vagy Mária? - lépek oda hozzá.
- Jonathan Gerhard Van den Bergh - mutatkozom be. Nem mintha szükséges lenne, csak szeretem kiejteni a nevemet meg hallani a saját hangomat. Leülök a lány melletti fotelba és már szolgálom is ki magam némi teával. Igen, előfordul az is, hogy valamit nem a házimanókkal készítettek el. Néha nincs kedvem a ronda kis képükhöz.
- Szóval úgy tudom, kiírtad a Levitában a faliújságra, hogy keresed a jelvényed - csapok is a dolgok közepébe, Masa elé tárva értesüléseim forrását.
- Talán tudom, hol van - megyek át aztán sejtelmesbe.
- Mikor hagytad el? - kérdezek rá a részletekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- ¤ -
Zippzhar Mária Stella
- ¤ -
Mikor hálálkodni kezd, amiért ráírtam és amiért megtiszteltem őt a jelenlétemmel, csak amolyan "ugyan, nem tesz semmit" mosollyal felelek, álszerényen, némileg talán túl is játszva. Imádom ezeket a helyzeteket. Amikor a másik csak úgy issza a szavaimat, reménykedve pislog felém és tőlem függ. Néha nem kevés munkám van abban, hogy így alakuljanak a dolgok, máskor az élet csak úgy ezt hozza. Mint most.
- Biztos nagyon megijedhettél, mikor nem találtad - feltételezem, szinte együttérző arccal, pedig csak arról van szó, hogy szeretném nyújtani a percet. Szeretnék még a jelenleginél is nagyobb súlyt adni a veszteségének. Amíg pedig a jelvényének hiánya csak tovább erősödik benne, én jóízűt kortyolok a teámba. Különben egy levitástól hallottam a faliújságos hirdetményről. Mindenről tudok, amiről tudnom érdemes és ami a hasznomra szolgálhat. Elég időt töltöttem már itt a tanodában ahhoz, hogy egy megfelelő informátori kört alakítsak ki, illetve, hogy tudjam, mikor hol érdemes ott lenni, ha értesülni akarsz a kastély történéseiről.
- Mi történik, ha egy prefektus elveszti a jelvényét? Igényelhet újat? Vagy kap érte valamilyen megrovást? - érdeklődöm csevegő hangon, egyik lábamat kényelmesen átvetve a másikon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pontosan azért nem kezdem a lényeggel a mondókámat, mert tudom, hogy ő arra vágyik a legjobban. Az a bizonyos mézesmadzag. Részemről szeretem nem csak egyszer elhúzni a másik előtt, hanem még egy párszor. Nem csoda, hogy nem feltételez rólam semmi rosszat, hiszen kiválóan alakítom a nyájasan érdeklődőt. Aztán kezdem közeledni látni a percet, amikor lassan a tárgyra térhetünk.
- Úgy hiszem, tudok, igen - bólintok és kortyolok a teámból.
- Csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy a megfelelő emberhez kerül vissza. Remélem, ezt megérted - magyarázom faggatózásomat, miközben komótosan előveszem talárom belső zsebéből a levitás prefektusi jelvényt és átnyújtom neki. Amit mondtam, annak persze nyilván semmi értelme, hiszen köztudott, kik a prefektusok és tudjuk, hogy ő az, úgyhogy nincs mit ellenőrizgetni, csak jól hangzott.
- A Nagyteremből kifele jövet találtam rá - mesélem el neki ezt az igen színes és izgalmas történetet a féltett kincsének megleléséről, aztán miután átadtam az értéket, hátradőlök ismét és iszogatom tovább a teámat, várva a nagy örömködést és legfőképpen a végtelen hálát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Igen, igen. Ez vagyok én. Jonathan Gerhard Van den Bergh, a Becsületes Megtaláló. Ilyen szép nagy betűkkel. Finom, öntelt mosollyal bólogatok a hálálkodásra, amiről úgy érzem, végtelenül kiérdemeltem. Igaza van a kis prefektusnak, hiszen ki tudja, mi lett volna, ha bárki más akad rá? Lehet, hogy az illető rögtön visszaadta volna neki, mindenféle fölösleges kör nélkül? Úgy, hogy nem teszi ki idegőrlő várakozásnak a levitást és meg sem próbál hasznot húzni a helyzetből? Belegondolni is szörnyű! Micsoda pazarlás lett volna!
- Ne aggódj, szólni fogok! - biztosítom erről habozás nélkül és mivel csak ezt a mondatot vártam, kiiszom az utolsó korty a teámat és már állok is fel a helyemről.
- Örülök, hogy segíthettem. További kellemes napot - engedek meg azért még magamnak egy ilyen mélyen udvarias és kicsit sem őszinte búcsúzást, így vésve magam a prefektus emlékezetébe, hogy egy percig se habozzon majd teljesíteni, amit egyszer kérni fogok tőle. Mások bélyeget meg varázslókártyákat gyűjtenek, én méregdrága ereklyéket, valamint szívességeket. Néha őrlődöm is, melyikeket szeretem jobban. Dehát nem muszáj választani, nem igaz?
Igazítok taláromon, biccentek a levitásnak és felszegett fejjel távozok a társalgóból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- ¤ -
Charlotte Elisabeth Felagund
- ¤ -
Az egyik háztársam elhívott randira. Mondhatnánk, hogy csak egy baráti ebédre, azonban ugyan már, ki az, aki egy csaknem idegent elhív egy étterembe, ha csak nem sóvárog utána. Ráadásul, ha az elhívott illető én vagyok, nincs is miről beszélnünk. Ez randi. Nem az első eset, hogy nem én kezdeményezek. Több lány (meg pár srác) is csalogatott már ilyen-olyan találkákra, azonban a felével közöltem, hogy értékelem a jó ízlésüket, de sokat képzelnek magukról; a maradékuk jó részének meg csak azért adtam be a derekam, mert érdekelt, mit hoz az alkalom; ebből következik, hogy voltak azért olyan szerencsések is, akiknek azért mondtam igen, mert a vonzódás viszonzott volt. Nincs ez másképp a Felagund lánynál sem.
Nem mondom, hogy magamtól eszembe jutott volna kezdeni vele. Rendben, ez eleve kevésszer jut eszembe, hiszen nem szorulok rá. Jönnek maguktól. Mint most is. Márpedig szeretem a dolgokat tálcán kapni. Nem vagyok az a fajta, akinek kell a kihívás meg az erőfeszítés. Úgy vagyok vele, hogy ami jár az jár. Nekem pedig jár, hogy ilyen szemrevaló és stílusos teremtések ebédre invitáljanak.
- Üdv - mosolygok rá a lányra, miután megérkezem. Természetesen késve. Viszont, amikor megérkezem, bárki rájöhet, hogy érdemes volt rám várni. Legalábbis nekem ez a szent meggyőződésem.
- Hm. Van valamilyen dress-code, amiről nem tudok? - pillantok végig gyanakvón a fekete bőrbe öltözött prefektuson, miközben lecsúsztatom a kabátomat a vállamról, ami kötelességtudóan a fogasra lebeg.
- Szabad? - nyúlok Charlotte bőrdzsekije felé, hogy lesegítsem.
Részemről egyébként lakcipőt, fekete nadrágot, világoskék inget, fekete mellényt és szálcsíkos zakót viselek. Avatatlan szemek azt hihetnék, nagyon kiöltöztem, ám nekem ez nem számít annak. Ha feszítettebb szabású öltönyben lennék, nyakkendővel és még mondjuk dísztalár is volna rajtam, na az már okot adhatna a "kicsípett" jelzőre. De ez, ami rajtam van? Ugyan. Csak felkaptam valamit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A folyosón egy utazóláda lebeg el. Mögötte sétál egy házimanó, aki lebegteti. A manót pedig délceg jómagam követi. Méregdrága ruhadarabok, elegáns szabású talár, felszegett áll, most éppen nyakam aljáig érő, viszonylag hosszú haj jellemez, amit hátrafésülve viselek. Bepillantok a nőhöz és egy pálcaintéssel húzom el ajtaját.
- Üdv. Mondja, hölgyem, ebben a fülkében minden rendben? - térek rá egyből a lényegre, azonban sejtheti, nem valami kalauz vagyok, aki az utasok kényelméről szándékozik meggyőződni.
- Tudja, az enyémben tűrhetetlen állapotok uralkodtak és új helyet keresek - magyarázom is meg neki rögtön, mi oka az érdeklődésemnek. Közben méregetem  a helyszínt. Nem ez az első kupé persze, ami előtt elsétáltam, viszont az előzőekben általában baráti társaságok ültek, vagy olyan alakok foglalták, akiket nem találtam méltónak rá, hogy egy levegőt szívjanak velem. Viszont ez a nő kellemes jelenség, ülhet a közelemben. Már ha minden rendben van itt.
- Megbolondult a karfa és le-fel nyitogatta magát, aztán a szemetesfedél is rákezdett - számolok be neki róla, panaszkodva, mik is voltak ezek az irdatlan körülmények, miközben ebben a fülkében is az említett bútorelemekre pillantok. Nyugodtnak tűnnek. Persze, mielőtt költözésre adtam a fejem, szóltam a jegykezelőnek, hogy intézkedjen a szeszélyes kupé ügyében, de azt mondta, sajnos nem tudnak vele mit tenni, szokott ilyet. Hát én viszont nem ezért fizettem, úgyhogy szedtem a sátorfámat. Kap is majd a vasúttársaság egy szívhez szóló levelet az engem ért kellemetlenségről. Míg a nővel beszélek, a manó türelmesen vár odakint a csomagommal. Merne mást tenni.