Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

az egyik legjobb kérdést tetted fel, Mel. azonban én erre nem tudok felelni, hiszen nem ismerem a szóban forgó üzlet természetét. várom róla a tájékoztatásotokat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
egy holló
- ¤ -
Kilépek az étteremből. Néha szeretem a kastélyon kívül tölteni a vacsorámat, vagy akár más étkezésemet. Nem szabad kimaradnom a falu életéből sem. Szeretem tudni, mi zajlik körülöttem. Elég sötét van már. Lehet, tovább maradtam, mint terveztem. De most elindulok a kastély felé. Persze csak ráérősen. Nem sürget semmi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
egy holló
- ¤ -
Igazítok taláromon, körbetekintve az utcán. Sóhajtok egyet és indulok a házak között. Tekintetem a nem messze leszálló madárra siklik. De nem tulajdonítok neki nagy jelentőséget. Különben is kissé gondolataimba vagyok merülve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -
A felröppenő madártól megtorpanok kicsit, végül pedig lélegzetem benn akad, mikor a holló a doktornővé változik. Lehunyom a szemem és egy szusszanó nevetésel könnyebbülök meg.
- Szép estét - bólintok mélyet, a szemébe nézve.
- Jól. A napokban készültem felkeresni, hogy erről beszámoljak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -
Ahogy múlik a meglepettség és a némi ijedelem, jobban képes vagyok társaságomra koncentrálni. Valóban más a nő, mint legutóbb találkoztunk. De ez természetes. Csinos alapvetően, így civilben meg még rádob egy lapáttal. Vagy többel.
- Ahogy mondja - bólogatok.
- A manók is változtattak az eddigieken - teszem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -
Szeretem, ha bókolnak nekem. Jobban mondva, ha észreveszik erényeimet -amelyekkel ugyebár jócskán rendelkezem- és ezt tudomásomra is hozzák. Nem átallom őket soha kellő mértékben viszonozni.
- Ön is igazán csinos ma este - pillantok végig rajta egy biccentéssel.
- A Pillangóvarázsban vacsoráztam és most a kastélyba tartok, igen. De... szívesen elkísérem egy darabon, ha gondolja - ajánlom magam.
- Ön hol járt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -
Ez esetben elindulok a hölgy oldalán arra, amerre lépteit veszi.
- Érdekesnek találta? - kérdezem a konferenciáról.
- Az attól függ... - bólintok.
- De inkább a séfek alkotásait részesítem előnyben. - vallom meg könnyedén. Igyekszem általában csak annyira fellengzősen fogalmazni, hogy az még ne sértse mások ingerküszöbét. Már megtanultam, hogy ebben mértékletesnek kell lennem a legtöbb társaságban. De azért a véleményemet és ízlésemet semmiképp sem tagadnám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -
Már majdnem elhiszem neki, hogy izgalmas volt. Hiszen miért ne lehetne az a számára? De hamar bevallja, hogy igazából mégsem. Rámosolygok. Megértem, hiszen én már a konferencia nevétől halálra untam magam, dehát nekem nem is kapcsolódik a hivatásomhoz. Annyira. De sosem árt tudni, milyen méreggel lehet valakit könnyedén eltenni láb alól. Csak viccelek persze. Ilyesmivel inkább megbíznék valakit.
- Attól tartok, ezt a kecsegtető ajánlatot vissza kell most utasítsam. Későre jár - felelem nyugodtan. Kezeimet összefonva tartom hátam mögött, miközben lépdelek a doktornő mellett az úton. Igazából nem kell túl korán kelljek, ám nem szeretek későn nyugovóra térni. Árt a szépségemnek.
- De bepótolhatnánk valamikor! - vetem fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- ¤ -
Evena Noxen
- ¤ -
Látom, nem feltétlen erre a válaszra számított. Viszont nem vagyok az az egy italra felugrós típus. Előre megbeszélt találkozóim vannak. Ettől nagyon ritkán térek el.
- Mindenképpen sort kerítünk rá - bólintok. Közben a patikához érünk.
- Jó éjszakát - búcsúzom én is. Szóval a lakása is itt van. Végülis ez praktikus. Megvárom, amíg bemegy, aztán most már tényleg a kastély felé indulok. Újra gondolataimba merülök. Ezúttal viszont a hölgy is szerephez jut bennük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A faliújságot böngészem a hivatal oldalán. Ott, ahol a művelődési ház bejárata található. Hiszen a kultúrális programokról jöttem tájékozódni. Hátha akad valami. De nem sok. Az előkészítősöknek lesz valami kézműveskedés meg ők adnak elő. Nekem viszont semmi kedvem kölykök nyekergését hallgatni, meg nézni, ahogy csetlenek-botlanak a színpadon. Azt hittem, lesz valami érdemi ajánlatuk a számomra. Dehát mit is vártam?
Egyre kelletlenebb arccal olvasgatom a hirdetéseket, ahogy nem találok semmit. A keresgélés közben pedig úgy elunom magam, hogy gondolataim elkalandoznak. Nem nehéz nekik, hiszen reggel jött apámtól egy levél. Nem mondanám, hogy dicsérne benne. A szavak, amiket papírra vetett, nem durvák, hiszen ő úgy nem fogalmaz. Csak burkoltan fejti ki, mennyire szánalmasnak tartja, hogy megbuktam a vizsgáimon. Illetve olyasmikre is célozgat, amiket direkt figyelembe sem veszek. Biztos csak rossz hangulata volt és nem gondolja komolyan, amiket hozzám vágott a maga kifinomult módján. Biztos nem.
De annyira azért persze nem vagyok ebben biztos, hogy ne legyek feszült tőle. Ezért is akartam valami figyelemelterelő szórakozást magamnak. Ám úgy látom, ettől a jelentéktelen kis falutól hiába várom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Összerezzenek. Túlságosan elmerültem a gondolataimban, így a nő megjelenése váratlanul ér. Hiheti, hogy a faliújság kínálatában mélyedtem el, de szerintem ezt csak addig fogja tenni, míg ő maga is el nem olvassa a silány programajánlatot. Bár ki tudja. Talán ő megelégszik ezekkel.
- Nem mondanám - bukik ki belőlem a válasz szusszanva, vegyülve egy keserű, lesajnáló kis nevetéssel. Azonban úgy tűnik, őt sem nyűgözik le a közeljövő itteni rendezvényei. Inkább meghív valami bárféleségbe. Nem invitál konkrétan, de az ilyen tudok egy helyet felütések egyértelműen azt jelzik, hogy a másik szeretné, ha vele tartanánk. A doktornő hangsúlya meg csak alátámasztja ezt.
- Miféle helyet? - ráncolom homlokom, közben végigpillantva a gyógyítón mintegy gyanakvón, egyben nézelődőn. Hiszen bőven van mit megtekinteni rajta.
- Honnan tudjam, hogy nem csak az a célja, hogy megint a karjaiban kössek ki? - mosolyodom el, megemelve sötét szemöldökömet. Azonban a mosolyom sokkal inkább kekeckedő, semmint kedvesen piszkálódó. A hangomban ráadásul van egy kis él is.
- A múltkor is szépen elintézte - lépek közelebb, egyenes tartással. Nem fenyegetően, éppen csak táncba hívóan. De nem úgy, mint ahogy abban a kocsmában vagy hol szeretné ropni velem. Merlinre, ki tudja, hova akar elrángatni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Akármilyen ízesen adja elő, nekem még mindig egy mulató hatását kelti az, amit ajánlgat. Szkeptikus arccal hallgatom, mígnem kibújik az a bizonyos szög a zsákból.
- Milyen minőségben dolgozott ott? - kérdezek rá a magam választékos módján, hogy énekelt, táncolt, vagy esetleg felszolgált ebben az agyondícsért csehóban.
Jobban elmosolyodom, megvillantva kifogástalan fogsoromat és közben érdeklődőn emelem meg szemöldökömet. Valóban? Szeretne a karjaimba hullani? Persze, nincs ebben semmi meglepő.
- Ó, igen. Természetesen - bólogatok tenyérbemászó mosollyal. Hangsúlyom üres és átlátszó. Nem is szánom másmilyennek. Magyarázkodjon csak és hitegesse csak magát! Ott és akkor főleg az életösztönömnek köszönhetően és a szakmája iránti tisztelet okán nem álltam le fennakadni azon, hogy ilyen állapotba kerültem a kis vizsgálata miatt. Úgy tett és most is úgy tesz, mintha minden normálisan zajlott volna, holott szerintem semmi helyénvaló nem volt abban, hogy hozzásegített egy halálközeli élményhez, aztán meg a kezembe nyomta azt a ronda hengert, hogy hurcoljam magammal.
- Fátylat rá! - rántok vállat. Hiszen ne is foglalkozzunk vele! Már csak azért is, mert az a hajó már elment. Akkor kellett volna a hatóságokhoz fordulnom. Mostmár túl sok idő eltelt. Meg ezt a szakmaszlagot a bíróság is bevenné úgyis. Érdekli is őket, hogy egy neves arisztokrata egy gyógyító kezei közt fuldoklott? Jó, talán érdekelné. De apámat már kevésbé. Hiszen beleegyeztem. Viseljem a tettem következményeit! Ha meg apámat nem érdekli, akkor a hatóságokat sem. Ha ő nem akarja, hogy valakit érdekeljen valami, akkor az úgy lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Énekelt és táncolt. Ez nem biztos, hogy jót tesz egy gyógyító megítélésének, dehát ha ő úgy döntött, ilyen nyíltan vállalja a múltját, én aztán nem akadályozom meg ebben. Mondanám, hogy persze attól is függ, miféle hely az, ahol fellépett. Azonban lássuk be, nekem egy füstös lokál és egy nívós színház között nincsen középút. Vagy ez van, vagy az. Az én gondolkodásmódomban nincsenek árnyalatok.
- Á, vagy úgy. Értem - bólogatok hát a munkájával kapcsolatos válaszára, ugyanolyan elnézően semmilyen vonásokkal, mint imént a kis incidensünk kapcsán tettem. Közben pedig megtörténik az, ami néha bizony előfordul: szóvá teszi a nemtetszését a viselkedésemmel kapcsolatban. Az emberek jó része észre sem veszi, amit csinálok velük. A másik hányada zavarba jön és nem tud hová lenni hirtelen. A maradék pedig odáig fajul, hogy veszi a bátorságot közölni velem a rosszallását. Ezzel az utóbbival az a probléma, hogy nálam téves ajtón kopogtatnak. Nem tudok ugyanis olyat, hogy észreveszem magam, mivel szem elől sem tévesztem saját, szerény személyemet, amely személyben egyébként a világon semmi kivetni valót nem találok. Úgyhogy sajnos nem is igazán értem, miről beszél a doktornő. Pislogok rá egy darabig. Ez valami szabadvers? Csak tippelek, mert fogalmam sincs, honnan jött most neki ez a beszúrt bölcsesség. Talán egy kis irodalmi intermezzoval szerette volna tovább fokozni a pezsgést kettőnk közt? Ezen ne múljon...
- Egy úriember soha nem bánt meg senkit véletlenszerűen - dobom elegánsan a légbe saját kis idézetemet, igazából egyáltalán nem is sejtve, mennyire helyénvaló és mennyire tükrözi a helyzetet. Csak valahogy illet ide. Azonban én nem megmondásnak szánom, mint a gyógyító, hanem csak ínyencségnek.
- Nos? Akkor megmutatja a helyet? - térek vissza a kérdéskörre könnyedén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Jó, azért én ezt a folytatást már nem fűzöm tovább, mert az intermezzobol hamarosan egész estét irodalmi előadás lesz. Viszont azt nem igazán tudom eldönteni, hogy a hirtelen jött távolságtartásával az érdeklődésemet akarja-e kivívni, vagy direkt adja elő ezt a "mindenki megkapja, ami neki jár" ínycselkedést ezzel a szavaival ellentétes, rideg kisugárzással. Izgalmas, ezt meg kell hagyni, csak még nem látom át, hová vezet. Elég azonban pár másodperc és világossá válik minden. Megorrolt rám valamiért. Heves vérmérsékletű egy leányzó. Csíp rendesen.
- Nagyon igaza van - bólogatok homlokráncolva a kis körmondata után. Magam sem mondhattam volna jobban. Semmibe sem tudnék belekötni, ami most elhangzott. Viszont attól még, hogy nem elég nemes az igényeimhez -ami tény és való-, szívesen veszem a társaságot.
- Egyéb ajánlat? - nézek körbe könnyedén a téren. Úgy, mint aki nem sértett vérig a világon senkit. Ugyanis nem is érzem, hogy tettem volna. Akkor se érezném vagy érteném, ha tisztán és világosan közölné ezt velem. Mert... nos, mit szépítsük? Azért, mert egyszerűen nem érdekel.
Az feltűnik nekem, hogy valami talán egy kicsit más. Talán pár napja. Talán több ideje. Valahogy megnőtt az ilyen savanyú és hideg arcok száma a környezetemben. Nyilván azért, mert mostanában kevesebbet alakoskodok. Kevesebbet édelgek. Azonban ez a változás nem tudatos és még csak nem is tudatosult bennem. Nem is biztos, hogy fog. Nem szoktam ilyen mélyen gondolkozni a saját viselkedésemről és a miértekről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Barlangfürdő. Amikor a nő bedobta ezt az ötletet, annyira groteszknek találtam, hogy belementem. Ráadásul szeretem a fürdőket. A kényeztetésről szólnak. Csak lazul és ázik az ember. Nem gondoltam rá, hogy ennyire kecsegtetően hathat egy ilyen ajánlat, mégis teszi. Rábólintok hát.
Pontosan tíz perc múlva érkezem meg a megbeszélt helyre. Rajtam egy mélykék köntös, alatta fekete úszónadrág, vállamon egy zöld törölköző, lábamon papucs. Minden teljesen új. Az imént vettem őket a fürdő boltjában. Én nem bérlek. Én vásárolok. Nem hordok olyan göncöt, amit már használt valaki.
- Akkor hát? - vezetem be ezzel, hogy részemről mehetünk. Intek is a gyógyítónak, hogy fáradjon csak előre. Hamarosan belépünk a medence terébe. A barlang kőfalán fáklyák fénylenek. Izgalmas hangulatú egy hely. Soha nem voltam még barlangfürdőben. Csak néhányan vannak itt most rajtunk kívül. Mondjuk nem is jöttünk valami szokványos időben.
Leveszem a köpenyem és felakasztom egy fogasra a törölközőmmel együtt. Papucsomat lecsúsztatom lábamról és ott hagyom alattuk. Hátratúrom kicsit a hajam és már sétálok is le a lépcsőn a vízbe. Egyelőre derékig ér. Megfordulok és a nőre nézek, követ-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Követ. A maga formás, szép ívekkel megáldott, agyonpingált valójában. Vegyes érzések törnek rám. Egyszerre találom gyönyörűnek és taszítónak. Mindeközben pedig fogalmam sincs, hogy ő is hasonlóképpen van velem. Bár ő nyilvánvalóan más okokból. Minden esetre nekem a tetoválás a züllöttség, a durvaság jelképe. Az én elgondolásomban csak olyanok viselnek ilyesmit, akik vadan és megbízhatatlanul élnek. Ugyanígy vélekedek a védelmi mágiával ellátott tetoválásokról is. Hiszen kinek másnak kéne védelem, mint annak, aki rossz társaságba keveredett és fenyegetéstől tart; vagy akinek szakmája bűnözőkkel hadakozni és emiatt él kemény életet?
Véleményem egy felvont szemöldökpár és némileg elkerekedett szemek útján kerül a köz elé. Számat lebiggyesztve bólintok egyet, egy amolyan "az igen" gesztust produkálva. Ennél több arcizom rándulást azonban nem pazarlok erre. Inkább beljebb haladok magam is és nyakig a vízbe merülök. Még nem döntöttem el, a hajam benedvesítsem-e.
- Megjárja - értek vele egyet a magam módján.
- Télen nem gyakran adom fürdőzésre a fejem - osztom meg vele ezt a fontos információt, miközben szórakozottan kavarom a vizet magam körül.
- A kádam elég nagy - vonok vállat, aztán körbenézek. Nem azt mondom, hogy van olyan nagy, hogy helyettesítsen egy ilyen barlagnfürdőt, de ahhoz elég nagy, hogy ne legyen hiányérzetem. Eddig legalábbis nem volt. Bár van egy erős gyanúm, hogy ezután sem lesz. Így télvíz idején nem. Nyáron természetesen szívesen hűtöm le magam a tengerben vagy egy nagy medencében, de az más kérdés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Nem gondolom, hogy engem arisztokrataként több élmény érne, mint egy ágról szakadt embert. Azt gondolom, hogy feljebb állok a ranglétrán és hogy bizonyos szempontból (szinte mindegyikből) magasabb rendű vagyok nála. Bőven nem ér több élmény, de ennek igazából örülök. Nem akarok sok élményt. Nem akarok mindent átélni. A legtöbb élményt a hátam közepére sem kívánom. Szeretem kiválogatni az élményeket, amikben részesülök. A nő pedig akár hiszi, akár nem, azokat kifejezetten élvezem. Ha birtokomba jut egy értékes műtárgy, vagy ha beteszem a lábam egy nívós eseményre... ezek csodálatos pillanatok.
- Elhiszem, hogy nem sűrűn találkozik olyan férfival, akinek van tartása, és ezért könnyen összekeveri a kettőt - vonom össze szemöldököm, miközben mosolyogva bólogatok neki. Hihetnénk, hogy ez csak egy piszkálódó riposzt a részemről, azonban ténylegesen komolyan is gondolom nagyjából minden szavát.
- Igen, kifejezetten - válaszolok a költői kérdésre, noha pontosan tudom, hogy inkább minősül ez beszólásnak, mint érdeklődésnek.
- Ilyenkor mondjuk nem feltétlenül - közlöm fintorogva, lehunyt szemmel, ahogy a képembe fröcsköli a vizet. Pislogok kicsit, letörlöm arcom és az eltempózó nőre nézek, amikor már tudok. A vízbe vetem magam és gyakorlott, pedáns mozdulatokkal úszok utána, meglehetősen eredményesen. Így mikor megáll, ismét szembe találja magát velem. Immáron az én hajam is vizes. Hátrasimítom.
- Fura egy nő maga, de gondolom, ezt nem először hallja - közlöm vele visszafogott véleményemet egyszerűen. Most ezt főleg arra értem, hogy gyorsan elhív magával fürdőzni, miközben sértegetem, hogy itt meg ő álljon neki sértegetni. De nekem aztán mindegy. Találkoztam én már nála jóval bolondabb fehérnéppel is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

A legjobbat teszi, amit csak tehet. Megadja magát nekem. Legalábbis úgy tesz, mint aki megadja. Én pedig vagyok annyira eltelve magammal, hogy észre se vegyem a szavaiban nem túlzottan mélyre rejtett gúnyt. Csak azt hallom meg, amit szeretnék. Esetünkben azt, hogy beismeri tévedését és hogy bóknak veszi a véleményemet. Ezzel pedig én teljesen elégedett vagyok. Legyen így!
- Lazítani még itt egy keveset, meginni valamit a büfében és visszatérni a kastélyba - adok egészen pontos választ arra, miként képzelem el az elkövetkező perceimet, óráimat. Közben a medence szélére könyökölök és így lebegek a vizben.
- Ez utóbbin kívül szívesen veszem a társaságát - jelentem be meglepően kedvesen. Az eddigiekhez képest mindenképpen. Ezzel pedig még csak nem is kábítani akarom a doktornőt. Ha kábítani akarnám, nem tettem volna hozzá, hogy "az utóbbin kívül". Na de a lényeg, hogy komolyan gondolom. Hiszen ahogy ő örömét leli bennem, annak ellenére, mennyire viszolyog bizonyos tulajdonságaimtól, úgy én hasonlóképpen vagyok vele. Noha én nem jutok el a viszolygásig. Az túl erős érzelem nekem egy ilyen helyzethez. Egyszerűen csak értetlenül állok bizonyos személyiségjegyei és megnyilvánulásai előtt, amelyeket boldogan könyvelem el magamban a hibáinak és olyasmiknek, amikben én természetesen jobb vagyok nála. Mint mindenkinél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Közeleg a vizsgaidőszak, de azt még nem döntöttem el, hogy ez engem mennyire érdekeljen, vagy hagyjon hidegen. Bár lehet, nem kéne még egyszer megbukni. Tavaly megbuktam, azért koptatom megint az első mestertanonc évfolyamot. Több vizsgámra is elfelejtettem bemenni, a másik feléről meg úgy gondoltam, biztos hatnak majd a professzorokra azon elejtett félmondataim, melyek szép jövőt és miegyebet ígértek nekik, ha kedvesek lesznek velem. Hát ez nem jött be.
A szokásos belső konfliktusaimmal dacolva haladok a folyosón határozott lépteimmel. Egészen úgy tűnök, mint akinek kifejezett célja van, nem csak a valahova haladással, de az életével is. A káprázat azonban hamar eloszlok, amint odaérek a Bibircsókos Banya portréja alatt szélesedő kanapéhoz és levetem rá magam. Mintha jogos trónszékemben foglaltam volna helyet. Homlokomat sznte gondterhelten támasztom öklömnek, miközben a karfán könyökölök.
Hamar beúszik a képbe egy okostojás évfolyamtárs. Bár az is lehet, hogy ez a halom könyv egy álca. Ezáltal azt hihetik a tanodabeliek, hogy tanul, készül, mindent belead. Nem is rossz taktika különben. Hiszen, ha ezután rosszul sikerül egy vizsga, a tanár a javítás fölött görnyedve felsóhajthat akár, hogy "dehát annyit készült, adjunk neki pár bíztató pontot!" vagy hasonló.
- Mire kellenek neked azok? - szólok oda neki egészen egyszerűen. Bár tartok tőle, túl sokat látok bele a stratégiai és üzleti képességeibe. Egy navinéstól talán különben sem kéne ilyeneket várni. Ha pedig a borító nem feltétlen tükrözi a könyv tartalmát, akkor a lány főleg gondban van, mert a semmilyen öltözködéséhez meg kisugárzásához meglepően csinos és különleges arc társul.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Azt beszéltük meg Dantéval, hogy csak később jövünk le a tó melletti forgatagba. Hiszen remélhetőleg déluténra már lemegy a gyereksereg. Elfáradnak a reggeli mulatságokban és hagyják a nagyokat érvényesülni. Már mikor megérkezem, látom, hogy azért ennyire egyszerű dolgunk nem lesz. De nem probléma. Ha az év többi napján túléljük őket a folyosókon meg mindenhol, akkor talán itt is túl fogjuk.
Megállok a rendezvény bejáratában, hogy itt várjam be háztársamat. Figyelve azonban a népséget, egyre inkább az az érzésem, hogy valami gond van a jelmezemmel. Jelenleg ugyanis úgy tűnik, mintha saját magamnak öltöztem volna. Főleg másokhoz képest. Öltöny, ing, nyakkendő. Nem mondom, bárki ízléséről csak a legjobbat árulja el, ha nekem öltözik (még az enyémről is), azonban nekem nem az volt most a célom, hogy önmagam maskarájába bújjak. Kifejezetten az alkalomhoz igazítottam a viseletemet, ami nem kis erőfeszítésembre került, tekintve, hogy az egyik témát rémesebbnek találtam a másiknál. Mivel azonban még Merlin sem tudna rávenni, hogy felvegyek egy olyan iszonyatos, harisnyás, buggyos, tunikás összeállítást, ami a reneszánszban a férfiak sajátja volt, így maradt a másik idegen és visszataszító világ: a mugli kultúra meg az ő gyöngyszemei, a szuperhősök. Jobb, ha senki soha meg nem tudja, hány fáradtságos órát áldoztam arra, hogy kiderítsem, egyáltalán mi fán terem ez az egész mesés, mítoszos, maskarás zagyvaság.
Elég az hozzá, úgy várom most Dantét, mint valami megváltót, hiszen ha tévedtem a jelmezemben, még könnyen korrigálhatom. Hiszen felkészültem erre a lehetőségre. Azonban érdemes azelőtt megtennem, hogy beljebb merészkednék a forgatagba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Megijeszteni pedig nem állt szándékomban. Ettől függetlenül szórakoztat. Még el is vigyorodok a szitkozódásán. Érdekes, hogy ez ugyanaz a mosolyom, ami oly' sok lányt elalélásra késztet. Na persze, talán nem ezt itt. Bár ki tudja. Mindenesetre szegény arról még nem is tud, hogy a viszontellenségeskedése milyen kitűnő táptalajt biztosít nekem ahhoz, hogy meg se forduljon a fejemben annyiban hagyni a dolgot és leszállni róla.
- Hát igen. Úgy mindenképp nagyobb hasznukat veszed - bólogatok nagy egyetértően, tovább trónolva a kanapén. A következő mondatom az lehetne, hogy "Tanulás helyett menj inkább a konyhába és egyél valamit, az legalább látszik!", azonban szerintem átmegy az üzenet így is. A rákontrázás már túlzás lenne. Márpedig akármennyire szeretem a drámaiságot, azért a jóízlés határait is ismerem. Már ami a stílusos sértegetéseket illeti.
Felemelkedem aztán a helyemről, igazítok galléromon, taláromon és teljesen úgy indulok felé, mintha az imént nem beszóltam volna neki, hanem valami bókot ejtettem volna el. Tartásom egyenes, egyik kezemet úriasan hátam mögé vonom és a navinés mellé érve hanyagul a falnak vetem vállam az ablak mellett, amelynek párkányára könyveit pihentette. Odanyúlok az egyikhez és ujjam végével emelek a kemény borítón, mintha csak egy dobozba kukkantanék. Aztán vissza is engedem.
- De komolyan. Kényelmetlenül fogsz aludni, ha a párnád alá rakod őket - fűzöm tovább kekeckedésemet, olyan nyájasan ejtve szavaimat, mintha komolyan aggódnék azért, hogy a lány elgémberedik az éjjel, miközben reménytelen próbálkozásokat tesz arra, hogy a tudás a tankönyvből a fejébe szálljon valahogy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Az a gond, hogy hiába látom rajta, mennyire nem díjazza a szövegemet és hogy mennyire rossz véleménnyel van róla, és hiába ad még hangot is neki kérdés formájában, hiszen ez rólam mind teljesen lepereg. Előbb feltételezem valakiről azt, hogy ostoba, műveletlen, nincs ízlése, elmeháborodott vagy akár vak és süket, mint hogy az én megnyilvánulásaimmal lenne akár minőségbeli, akár bármilyen más gond. A lánynál például elkönyvelem, hogy simán butuska és pimaszkodó. Mindkét tulajdonság vonzó tud lenni a számomra, hisz előbbi esetében lehetek én a sokkal okosabb, utóbbiban pedig lehetőség van a játékra.
- Igen - lököm el magam vállammal a faltól, hogy megfelelő tartással viszonozhassam az arcba nézést, miközben magabiztos mosolyomból mit sem engedek.
- Napok óta tervezgetem, mit fogok mondani, ha legközelebb összefutok egy könyvekkel megrakadott, navinés fruskával - bólogatok, aztán még jobban elvigyorodom és egyszerűen magamhoz ragadom az egyik kötetet. Belelapozok, mintha bármennyire is érdekelne annak tartalma.
- Az eszedbe se jutott, hogy befogd a cipekedésre az egyik házimanót? - nézek fel rá a böngészett sorokról, összevont szemöldökkel. Komolyan nem tudom felfogni, a diáktársaim miért nem élnek azzal a lehetőséggel, hogy használják a számukra biztosított szolgákat. Ha már a bűbájokat nem tudják normálisan alkalmazni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Jellemző, hogy háztársam még sehol. Mondjuk igaz, hogy talán még nem annyi az idő, mint ahány órára a találkozónkat beszéltük. Dehát nyugodtan jöhetne hamarabb. Mindegy, nem vagyok rászorulva egyáltalán. Meg az jót is tesz, ha mások látják, hogy várok valakire és nem egy magam érkeztem a rendezvényre. Odaköszönök vagy odabiccentek páraknak. Némelyikeknél megmarad a mosolyom azután is, hogy már csak a hátukat látom, míg mások kapnak egy finoman megvető fintort a tarkójukra vagy a személyük miatt, vagy a jelmezük miatt, vagy csak úgy.
- Á - köszöntöm egy nagy mosollyal a hozzám libbenő hölgyet, akinek viszont nagyon jól áll a reneszánsz. Ez alkalommal a nők a mázlisták. A férfiak vagy páncélban, vagy buggyos holmikban, vagy rikító, álarcos hacukában voltak kénytelenek megjelenni.
- Bruce Wayne - húzom ki magam, igazítva egyet nyakkendőmön. Nagy kő esik le most a szívemről, ám valószínűleg tévesen. Hogy miért? Folytatom.
- Örülök, hogy felismert. James Bond az ki? - kérdezek rá, ha már itt tartunk. Elképzelésem sincs. Bruce Wayneről se volt ez előtt az esemény előtt. Meg ahogy az majd mindjárt kiderül, hiába öltöztem neki, nem nagyon vagyok képben róla.
- Ezek szerint jól gondoltam, hogy Wayne a gigahős és nem az a formája, amikor abban a denevér jelmezben van - bólogatok elégedetten, felfedve ezzel a doktornő előtt, hogy nem csak hogy elképzelésem sincs, mik azok a szuperhősök (hisz a gyűjtőnevüket sem bírom megjegyezni), de azt is, hogy részemről inkább tartok hősnek egy ilyen elegáns, megnyerő alakot, mintsem egy köpenyes, álarcos állatutánzatot. Noha azt hiszem, nem nagyon fogom meglepni ezzel a hozzáállásommal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- ¤ -
Dr. Evena Noxen
Dantéra várva délután a Farsangon
- ¤ -
- megjelenésem (előtte) -


Ez a Bond nem is hangzik rosszul. Ahogy kiveszem a szavaiból, ő ebben az elegáns, öltönyös formájában hajtja végre a kémtetteit. Ez megkapó. Nem különben Bruce Wayne karaktere, amit szintén ecsetelni kezd. Az elején ráncolom kicsit a homlokom, hiszen szerintem rosszul hallottam, hogy azt mondta, ő csak a hős alteregója. Mi ne lenne figyelemre- és áhitatreméltó egy jóízlésű, dúsgazdag emberben? A választ gyorsan megkapom tőle egy kérdés formájában. Kicsit el is fintorodok. Tudom, a pórnép így lát minket, arisztokratákat. Nagyzoló meg pénzeszsák. Hát persze. Itt mellékesen jegyzem meg: kezdek ijesztően közeli kapcsolatba kerülni ezzel a bizonyos pórnéppel és egyre gyakrabban kapom magam azon, hogy jobban érzem magam köztük, mint a saját köreimben. De remélem, ez csak múló szeszély.
- Ez aztán a hidegzuhany - véleményezem a felismerésemet fancsali képpel. Hiszen ez esetben át kell öltözzek. A dress code az dress code. Ha van valami, amit tiszteletben tartok, akkor az egy adott rendezvényen való megjelenés mikéntjének szabálya. Igazítok hát egyet nyakkendőmön, majd rántok rajta egyet, mire a cipőmtől kezdve ruházatom elkezd átformálódni. Látszólag mintha csak befeketülne minden viseletem, ám combomnál már nyilvánvaló, hogy a most rám felkerülő holmi feszül és egészen más anyagból van. Elég mindössze egy perc és immáron Denevéremberként állok a nő előtt. Mellkasomon a szimbólum, köpenyem a földig ér. Szó se róla, remekül kiemeli a pazar testfelépítésemet, és legalább a számat és államat szabadon hagyja a maszk. Ettől a látványtól igazán kár lenne bárkit megfosztani.