Félszeg mosoly ücsörög szám szegletében. Vitába kellene szállni, hogy kinek is köszönheti sajgó kezecskéjét, de egyszerűen nincsen ehhez most semmi hangulatom. Mert a nők.. képesek egy apró állításból fél órás kiselőadást produkálni, amelytől még maga Lucifer sem ment meg. A hangulatom pedig most éppen nem ehhez van megalapozva, szóval inkább magamra vállalom eme hatalmas vétket, amelyért minimum egy ejnye bejnye jár.
- Ha tudnád, milyen jól lehet a borostával a női vágyat fokozni.. - panasz még nem volt rá, csak ezért nem válok meg tőle. A hülyeséget meg lepereg rólam, nem áll módomban felvenni a fonalat, mert tudom, hogy megint csak valamit keresett, amibe beleköthet. - Ha már kifikáztad magad, minimum egy italt vagy egy rendes ölelést adhatnál, hogy kiengesztelni - nem vagyok ám vérig sértve, de azért az ember örül, ha egy régi ismerős legalább képes megjátszani, mennyire boldog a viszontlátásnak köszönhetően. - Bár azt hiszem, szegény Kátét jobban megsértetted, lehet hogy ő még egy csókot is szívesen fogadna - végén még felcsapok kerítőnek. Természetesen mondandómat folyamatos vigyorgó arc kíséri, mert már bennem is van némi löket, igaz közel sem annyi, mint kedves barátaimban.
- Ne bántsad szegény embert, hát már évek óta epekedik utánad, te meg csak cicázol vele - kezemet kinyújtom ezzel megakadályozva azt, hogy az említett egyén elinduljon Vannak felé. Én értem, hogy nem szeretne tőle semmit, de ez a szerencsétlen annyira odáig van tőle, hogy akárhányszor összefutunk mindig képes valami ostobaságot véghez vinni. - Tudod mennyi energiám ment arra, hogy végül lemondjam a házat, amit részegen megvett, azért, hogy térd lenyűgözzön?- ,kevesebbe, mint gondoltam, de azért ember.. részegen kimagyarázni, hogy miért is nem kell az ingatlan.. művészet.
- Legfőképpen azért, mert két szőkével élek egy fedél alatt - büszkén húzom ki magamat, s még mielőtt bármi rosszat gondolhatna, gyorsan kiegészítem a mondandómat. - Beleszerettem egy anyuciba.. szóval vigyázz mert közeleg a világ vége - elnevetem magamat, majd a maradék sört magamba döntöm.
- Szóval, ha már a sors volt oly kegyetlen, hogy összehordott minket egy kupacra - kezemmel még szemléltetem is a jelenlévőket,ezt a kemény négy embert -velem az élen-. - Mit szólnál, ha egy kicsit élveznénk együtt a fesztivál hangulatot, pofonok és egyéb negatív dolgok nélkül?

Auróra

A pihenés nagyjából abból állt, hogy leült a gép elé és szorgosan püffölte, meg megejtett néhány telefont. Ezután ledőlt, talán csak fél órára, de mikor felkelt valahogy nem érezte azt, hogy sikeresen kipihenten magát. Éppen ezért is dönt úgy, hogy nem lenne jó lemerészkednie, csak a rend kedvéért. Meg a sértett férfiasságát is másképpen  a kívánja lecsillapítani. Ő nem az típus aki most aztán beállítások és pörög a családdal és elkezd felszolgalni. Azt meg nem akarja, hogy őt ugrálják körül, kifejezetten szarul érezné magát. Szóval jobb híján ücsörög fent a szobában és várakozik hátha történik valami. Közben a laptopon intézi a szükséges dolgokat, mert hát inkább a munkát választja, mint a tehetetlenséget.
A laptol mögül futtatja tekintét a nyíló ajtóra,majd az érkező nőre. Bár küld felé egy mosolyt, de az nem az igazi őszinte,a szerelemtől csillogó fajta, csak egy halovány töredéke annak. Persze örül annak, hogy végre kap egy kis figyelmet, de az nagyon is dühíti, hogy ezt is csak azért, mert valami véletlenül leöntötte a nőt.
- Egész itt létünk alatt így lesz? - mert ha igen akkor inkább holnap repülőre ül és távozik. Tudja hogy Aurórának ez a megszokott, de valahogy neki olyasmi elképzelése volt, hogy majd együtt elmennek ide-oda. Ez a nap pedig aztán eléggé az ellentéte volt.

Auróra

A kelleténél ingerültebben reagál az egészre, ami körülötte folyik. Az eszét valahol elveszítette félúton már a repülőn, és ez egyre csak fokozódott, ahogyan belekeveredett az egész sűrűjébe. Minden másképpen alakul, mit ahogy azt eltervezte, ez pedig egyáltalán nem nyeri el a tetszését. Szereti, ha irányíthat, ha minden egyes lépését tudja kontrollálni, de Auróra és a pereputtya mellett ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen.
- Hát babám ezzel csak azt érted el, hogy gyakorlatilag kinézetem hogyan mennek holnap a gépek - hangja érces, könnyedén elárulja vele sértettségét. Hogy bizonyítsa is állítását a nő fele fordítja gépét, amelyen ott áll színesben a jegy foglalás, amit csak el kell küldeni.
- Értékelem, hogy meghívtál ide, tényleg.  De semmiképpen sem szeretném azt, hogy másképpen viselkedj mint szoktál. Ez a világod én ettől messze állok, majd otthon leszel velem eleget - ha a nő közelében van, akkor azt akarja, hogy teljes figyelmét rá szentelje. Ez jelenleg kivitelezhetetlen, hiszen a családja ahogy fütyül, neki úgy kell ugrálnia. Bálint számára ez az egész elviselhetetlen, s még mielőtt olyan lépéseket tenne, amiket valószínűleg megbánna, inkább szeretne meglépni. Ha sokáig marad ebben a környezetben, akkor valószínűleg egyhamar felfogja emelni a hangját és kioktatni a népet, hogy bizony Aurórának nem kell Hamupipőkeként ugrándozni, ha éppen azt kívánják tőle. A gépet lassan visszafordítja maga fele és tovább kutat a megfelelő gép után.

Auróra

Ha a nőnek ennyire mindegy, akkor tényleg nincs mit tenni. Nem kezd el könyörögni és és érveket felsorakoztatni, mert tudja, hogy hasztalan és eléggé kevés is lenne. Örül, hogy Auróra jó helyen van, hogy felszabadultabb, mint általában, de az egyáltalán nincsen ínyére, hogy a nyaralás helyett dolgozni jött ide. Egy fintor kíséretében rányom a foglalás gombra, majd hálával tekint a bőröndje fele, amit még nem pakolt ki. Mert hát milyen szar lenne most az visszapakolni, legalábbis a filmekben ez elég kínos jelent szokott lenni. Tekintetét csak azután futtatja a nőre mikor az már átöltözött, de nem szól hozzá semmit. Túl szexi, túl jól néz ki és túlságosan nem az övé jelenleg. Újra és újra felfalja a tekintetével, de egy szót sem szól hozzá, amíg a szőkeség meg nem töri a csendet.
Összeráncolja a homlokát, nem érti a jelenetet, de mivel holnap úgyis távozóra fogja, veszíteni nem veszíthet már semmit.  Megvonja a vállait, majd leteszi a laptopot az éjjeli szekrényre és felkel az ágyról.
- Menjünk - neki aztán most már tök mindegy mi lesz. Csalódott képet vágva követi a nőt, amerre megy, de egyelőre lerí róla az érdektelenség. Még az előtte ringó csípő sincsen olyan megbabonázó hatással rá, mint kellene.
   

Auróra

Lassú és kimért lépésekkel követi a nőt, de a lelkesedése valahol már a reptéren van. Zsebeibe hanyagul belecsúsztatta kezeit, de csak azért, hogy ezzel megakadályozza, hogy hozzáérjen vágya tárgyához. Nem tehet róla, de ez a nő mindig hatással van rá. Akár örök haragot is fogadhatna és megpróbálhatna nem beszélni vele évekig, tudja jól, hogy ez a lépése hasztalan és lényegtelen lenne. Mert Auróra teljesen behálózta, elvette az eszét és tudtán kívül képes őt irányítani.
Tény, hogy a hely ahova érkeznek maga a csoda, sok mindenhez volt már szerencséje, de ehhez hasonlóhoz soha, szóval talán egy kicsit enyhülni látszik. Kezei még mindig zsebében vannak és a távolságot is megtartja, amíg lehet. Nyakát kicsit megtornáztatja, majd szemeit az előtte jobbra-balra billenő popsira szegezi. Járása még mindig ugyanaz a merev és görcsös testtartással jár, mint amikor elindultak, annyira lefoglalja az előtte ringó csípő, hogy gyakorlatilag azt sem venné észre, ha Auróra egyenesen belevezetné a tengerbe. Sőt, talán még el is ismerné, hogy ezt bizony megérdemelte. Egy mélyről kitörő sóhaj szakad ki belőle, majd tekintetét most már az útra szegezi, hogy sikerüljön épségben megérkeznie a hajó orrába. Hívogató és csábító a látvány, legszívesebben most rávetné magát szerelmére és nem is törődne semmivel, azonban még inkább megtartja kettejük között a teret és nem ül le mellé. Keres egy helyet, ahol meg tud támaszkodni, hátát a korlátnak dönti.
- Egy itallal nem éred el, hogy megenyhüljek - Érdeklődve pislog a nő felé, miután már jól körbenézett, kezeit összefonja a mellkasa előtt. Ez tökéletes várakozó pozíció lesz, mert legalább egy asztal és egy szék van kettejük között.

Auróra

Miközben hallgatja a nőt egyre csak azon jár az agya, hogy mekkora egy barom, mert egyetlen egy jelet sem vett észre az egészből. Tény, hogy amikor külön váltak, akkor a nő egy nagyon szar állapotba került, szinte rá sem ismert, de nem gondolta volna, hogy ilyen mélységekben van ez a probléma. Úgy látszik ezt majd valahogy gyökerestül kell kivágni a lehető leggyorsabban. Orrnyergét masszírozva indul el a nőhöz, majd lehuppan mellé. Kezdetben nem szól semmit, nem jó a vigasztalásban, meg azt se tudja mi lenne a legjobb  Auróra számára.
- Még mindig úgy gondolom, hogy én nem feltétlen vagyok a megoldás- elhúzza a száját, annak tudatában, hogy ennyire pengeélen táncolnak egyre biztosabb abban, hogy akkor tenne jót ennek a nőnek, ha nem találkoznának többet. De most hallva a történetet, olyan áron nem akarja ezt elérni, hogy közben Auróra ismét elér egy mélypontot.

A mindenem

Ez az egész teljesen más irányt vett, mint gondolta volna. A dühe és haragja már elszállt, és az érzések kavarognak benne. Egy kicsit mérges, azért mert nem lehetett ott a nő mellett, hogy segítsen neki. Aztán csalódott is, mert ezekről eddig semmit se tudott, s szentül hiszi, hogy sok minden másképpen zajlott volna le kettejük történetében, ha már valahol az elején szembesül azzal, mekkora probléma is van. Vágytól ittas. Magához akarja szorítani őt, átkarolni és biztosítani róla, hogy semmi gondja nem lesz már az életben, mert ő vigyáz rá. De nem tudja, hogy Auróra erre hogyan reagálna.
Kezei megindulnak felé, azonban csak megpihenteti az egyiket a nő combján a másikat, pedig hanyagul átveti mögötte, hogy ezzel is minimálisra csökkentse kettejük között a távolságot. Nézi azt a csoda szép arcot, amely annyira megbabonázta hogy képes volt miatta minden elvét eldobni. Neki ez a nő a minden,de ezt egyelőre nem tudja elmondani számára. Auróra szavai a lelke mélyéig hatolnak, dühe kezd újra előtörni, de nem a nő felé irányul. Saját magára dühös, amiért még mindig úgy érzi, hogy ő nem lehet elég jó ennek a nőnek. Pedig bármit megtenne érte, akár a csillagokat is lehozná, viszont a hibái, amiket elkövetett és amikről a szőkeség még nem tud, sajnos felhőként lebegnek ott felettük.
- Ha te így gondolod, hát legyen. Megadom magam - kezeit is felemeli, sőt még odébb is csúszik, hogy most ne a testiségre és az ágyra koncentráló barom szerepében tetszelegjen. Ez ennél sokkal komolyabb téma. - Nézd, most már nem vagy ilyen. Egy felelősség teljes és jó anyuka vagy. Nem fogsz soha többé visszaesni abba az állapotba, ezt megígérem - a tőle telhető legtöbbet meg fogja tenni annak érdekében, hogy ez így legyen.

A mindenem

A kis távolságot kihasználva elmereng kedvese arcán és annak minden rezdülésén, majd az emlékeiben kutat. Minden egyes porcikáját ismeri már a nőnek, ő mégis mindig tud neki valami újat mutatni, főleg az arc játékával. Ezzel pedig lenyűgözi a férfit és mindig elér, hogy még jobban odalegyen érte. Most megint valami újat látott rajta, halovány félelem és elkeseredés keveredett szégyennel és bizalommal. Olyan törékenynek és esetlennek látta egy pillanatra ezt az erős nőt, hogy egy másodpercre tényleg azt gondolta, az lenne a legjobb, ha inkább elengedné. Aztán a tekintete az ujján lévő gyűrűre táncikált, amely rögtön el is tüntette az összes kétségét. Szereti őt, mindennél jobban és bármit megadna neki, illetve nekik, csak nehezen megy neki ennek a kimutatása.
- Hagyd már. Nem tudta, hogy nem tudom, mellesleg az én anyámhoz képest, ő maga volt a mennyország - kinézetre és modorra is. Auróra édesanyja egy angyali démon volt, aki jött látott és tarolt. Nem tudja pontosa, hogy az volt-e a célja, hogy kettejük között feszültséget generáljon, de abban biztos, hogy egy kis tesztet mindenképpen szeretett volna bedobni kettejük közé. Úgy tűnik, bármennyire is siralmas ez a dolog, de sikerült neki. Ám Bálint azt is tudja, hogy a nő nem biztos, hogy számolt azzal, hogy Auróra képes megnyílni előtte. Beszélgetésük során néha úgy érezte, hogy hiába mondja a szép szavakat, azért van benne kétely. Hát majd most meglátja, hogy nem is lehet őket olyan könnyedén megtörni.  Nézi, ahogy a nő újra és újra iszik. Teljesen meg van lepődve és szinte lesokkolódik a látványtól. Persze látta már őt alkoholos mámorban, de arra nagyon is emlékszik, hogy a whiskey nem tartozott azon italok táborába, amelyeket szeretettel pusztított volna. Erre most tessék, már leelőzte őt és újra iszik. Ha a szőkeség így folytatja tovább, akkor bizony az ölében kell majd visszacipelnie, amire most nem feltétlen vágyik.
- Jók vagyunk. Ne aggódj. Ettől még ugyanúgy bármelyik pillanatban elcipelnélek az ágyba és az sem érdekelne, ha a családod látná - egy ár jól ismert csibészes vigyor jelenik meg a szája sarkában. Nem szégyelli magát. Auróra pontosan tudja, hogy milyen hatással van rá, mert ezt mindig hangoztatja. Talán túl sokszor és talán nem a legmegfelelőbb pillanatokban, de be kell ismernie, hogy bizony a szerelmi életük szerves része a testiség.

A mindenem

Gyötrődik. Nem tudja miképpen lehetne a legfőbb támasza annak a nőnek, aki számára a világot jelenti. Mert bizony Auróra olyan könnyedén betáncikált a szívébe, hogy a férfinek esélye sem volt kitérni. Pedig aztán próbálkozott, hozta a bunkó és barom énjét, elment a srácokkal ide-oda, de a szíve mindig visszavágyott a szőke nőhöz. Az elején azt hitte, hogy csak egy futó és múló állapot lesz az övék. Amikor találkoztak, akkor még úgy álltak a dolgai, hogy úgysem Magyarországon fog telephelyet keresni, szóval a terve annyi volt, hogy Auróra lesz a magyar csaja. De a kávézóban úgy levette a lábáról, hogy már az akkor esedékes bulizásra szánt úton sem tudott másra gondolni. Hiába volt körülvéve temérdek nővel, egyik sem érhetett Egressy kisasszony nyomába. Volt egy pont, amikor tényleg szerette volna őt elengedni, s nem önző érdekből, hanem azért, hogy megvédje őket. Talán élete végéig nem fog megszűnni az érzés, miszerint nem ő a legmegfelelőbb ember arra, hogy a nő oldalán legyen.
- Ha szeretnéd lehetek papucs, de nem hiszem, hogy arra vágynál - hosszú folyamat kellene ahhoz, hogy ez bekövetkezzen, de ha a nőnek ez a vágya, érte megpróbálja. Ideig óráig, talán még képes is lenne rá, de ismeri magát annyira, hogy az akaratossága és birtoklási vágya elég hamar a felszínre szeretne törni.
Nézi a szőkét, el van benne veszve. Az alakja tökéletes, törékeny és olyan édesgetni való. Éppen erre vágyik. Megnyalja alsó ajkát aztán ártatlan tekintetét felvezeti az asszonya szemébe.
- De most komolyan. Fél napja itt vagyok és még nem érhettem hozzád úgy igazán. Tudod milyen kínszenvedés ez nekem? - nem látta már ki tudja mióta, epekedik után és még egy rendes csókban sem volt része. Ha most nem kap végre már valamit, akkor bizony állattá fog válni.

A mindenem

- Azt hiszem nem is lennék rá képes - akármennyire is rabja lett a nőnek, nem tudna úgy ugrálni, ahogyan ő fütyül. Talán néhány percig elviselné a dolgot, aztán inkább menne másfele, mert ezen elveit már képtelen lenne eldobni. Aztán pár nap elteltével négykézláb kúszna vissza a nőhöz. Ebben is ezer százalékig biztos, merthogy már képtelen elképzelni az életét nélküle. Kezdetben nagyon Hanna ellen volt, gyakorlatilag úgy kezelte, mint egy háziállatot, de most már a kislány is a része lett és szereti, hogy a gyermeki butaságaival megszínesíti a mindennapjait.
- Hát akkor? Mi ez a távolság kettőnk között? - bár már többször is megállapította a nő, hogy az ágyba keveredés nem mindenre megoldás, neki mégis testiség kell. S nem feltétlen akarja magáévá tenni a szőkeséget, beéri egy öleléssel is, amivel biztosíthatja a nőt arról, hogy itt van neki.

A mindenem

- Engem aztán nem zavar, hogy éppen mitől bűzlesz - amilyen szorosan csak tudja magához húzza a nőt, hogy ölelni tudja és ezzel biztosítani arról, hogy mellette jó kezekben van. Bőrének illatát mélyen magába szívja, ez teljesen elnyomja az alkohol bűzét, amelyet, amúgy sem érzékelne, hiszen ő is ivott. Persze az feltűnik neki, hogy itt-ott ragad a test, amit éppen ölel, de ez sem igazán ejti zavarba. Látott és érzett ő már ennél kellemetlenebbet, Auróra akár pöcegödör szagú is lehetne, akkor sem tudná elűzni őt.
- Hát én is. De talán jobb lesz így - nem fog labdát adni, ha a nő azt akarja hogy maradjon, akkor majd magától megered a nyelve. Egy lefoglalt repülőjegy még nem azt jelenti, hogy fel is kell szállni arra a gépre. Sőt annak a pénznek a hiánya nem fogja a padlóra küldeni anyagilag, így még visszafordítható a dolog. Azonban ehhez az kell, hogy Auróra kimondja mi szeretne, bár ahogy a férfi érzékeli a nő egy teljese más formáját szeretné választani a marasztalásnak. Ez egyszerre dühíti és izgatja. Ha most a pár hónappal ezelőtti énje ücsörögne itt, akkor egyből hanyatt vágná a szőkeséget, ám az a férfi, aki szerelmes ebbe a nőbe, egyelőre nem képes rá.
- Kár bizony, de ezzel nem érsz el semmit, szóval kérlek, ne ingerelj  - megfogja a nőt és leállítja, nem szereti ha játszadoznak vele, de Auróra kifejezetten szereti ezt tenni. Nyilvánvaló, hogy mi lesz ennek a végkimenetele, de előtte szeretne pár dolgot letisztázni a nővel. Úgy érzi kell egy kis szentbeszéd és észhez térítés, mert amilyen irányt vesz ez a dolog, az kifejezetten nem nyeri el a tetszését egy bizonyos ponton.

A mindenem

Megmasszírozza a halántékát és csak egy sóhajtással reagálja le a nő elhúzódását. Tudta, hogy ez lesz. Auróra játszik, kelletti magát, közben közli, hogy nem lehet, utána meg ő van megsértődve. Ha meg egyből ráugrott volna, akkor meg azzal lenne a gond és a fejéhez vágná, hogy persze, mert csak arra kell. Szereti ő a nőt, élvezi a játékokat, de akkor nem tudja értékelni, amikor ilyesfajta módon űzi. Kezét kinyújtja a nő irányába, végigsimít az arcán, majd elkapja a közelebb eső kacsóját és ad rá egy csókot.
- Komolyan nem értem a kirohanásod. Itt ingerelsz állok, mint a nem is tudom mi és közben odaveted, hogy nem lehet. Hát akkor mi a fenének ingerelsz? - tényleg nem érti. Számára olyan megfejhetetlenek a nők, s mindig mikor azt hiszi, hogy végre már sínen van, nem lesz több meglepetés, akkor jön valami új, amivel még nem találkozott. Kissé kétségbeesetten néz a szőkeségre, de ez hamar átmegy indulatba, mert egyáltalán nem tetszik neki, amit hall.
- Ezzel?  Mint egy sztriptíztáncos? Bassza meg Auróra hányszor mondtam már neked, hogy ne dobd csak úgy oda magad?  - hangja megemelkedik, de nem kiabál. Hihetetlen számára, hogy a nő, a legegyszerűbb módját próbálta bevetni, amit csak lehet arra, hogy meggyőzze, de ez kifejezetten felnyomta az agyvizét.
- Ne testedet vesd be, hogy meggyőzz, szavakat használj - most már utasít. Szeretné, ha Auróra többre becsülné ennél magát. Persze, hogy bármit elérhet nála azzal, ha ilyeneket csinál, de jobban örülne a szavaknak néha. Amúgy sem kell sokat győzködni, hiszen bármit megad vagy megtesz neki.

A mindenem

- És ennyire egyszerű alapnak tűnök, aki egy kis etyepetye miatt úgy dönt, itt marad? - Jó tudni, hogy mit gondol róla igazán a nő. Ez eléggé sérti önbecsülését, mert nem gondolta volna, hogy számára ennyire felszínesnek tűnik. Mit gondolhatnak róla mások, ha még a párja is, hogy csak ez köti le és azzal könnyen lekenyerezhető. Siralmas.
- Határozott erős nő vagy, szabad akarattal. Viselkedj is úgy. Ne hisztérikusan, ne könyörögj vagy sírj. Kérj. Követelj, állíts kész tények elé - nem azt szeretné, ha Auróra az alárendeltje vagy a szolgálja legyen. Egyenlőnek kell lenniük és bizony ez akkor lehetséges a leginkább, ha a testüket nem fegyverként használják. Azt is tudja, hogy neki is vissza kell fognia magát ezen a téren, mert bizony sokszor fordult már elő, hogy egy-egy vita elkerülése érdekében, inkább cipelte a hálóba a nőt. Ha kell, hát megerőlteti magát, mert tényleg azon van, hogy leendő felesége is érezze, hogy egy szinten vannak a kapcsolatban.

A mindenem

- Mert mindketten önfejű barmok vagyunk, de azóta történt sok minden - megfogja a nőnek azt a kézfejét, amelyen a gyűrű pihen és most arra lehel egy apró csókot. - Tudod jól, hogy nem akárkinek adtam volna ezt oda, a szívemet kaptad meg vele, ez számomra egy visszavonhatatlan ajánlat volt, amelyet hála az égnek elfogadtál - még egy csókot nyom a kezére, majd tekintetét felvezeti a szemeibe. - Tudom, hogy sokat jelent a kapcsolatunkban a testiség, de azt akarom, hogy ne érezd azt, hogy csak azzal tudnál elérni bármit is velem szemben, mert ha így érzed, akkor eléggé vékony szálakon táncikálhat a kapcsolatunk - pontosan tudja, hogy ehhez neki is sokat kell változnia. Na meg ott van az is, hogy vallania is kell pár dologról. Nem tudja igazán, hogy azzal járnának jól, ha most sikerülne kiterítenie mindent vagy inkább majd otthon, nyugodt és nem idegen környezetben. Számára a hazai pálya előnyt jelentene az biztos, de nem bírja már sokáig magában tartani a dolgot, mert úgy érzi, hogy azzal minden egyes nap újra és újra átveri a nőt, akit szeret.
- És persze, hogy nem fogunk szakítani. Jesszus Auróra, ne szórakozz még  a végén kinyírna a családod.. - egy halk kacaj hagyja el a száját, majd tesz egy apró kis lépést a szőkeség irányába. A kettejük között kialakult távolságot megszünteti azzal, hogy odébb csusszan. Kezét a nő határa teszi és finoman megcirógatja.

A mindenem

- Állj ki magadért és ne ezzel próbálkozz – szemléltetésképpen le és fel húzogatja a kezét a nő testén, amivel hát semmi jót nem ér el, saját magával szúr ki. Egy mosolyt azért villant és kezét visszahúzza, hogy ne kínozza tovább egyiküket se. Nem tudja áterezni a nő helyzetet, ezért nem is fogja ezt állítani neki. Egyszerűen csak szeretné, ha tisztában lenne azzal, hogy szabad akarata van, amit örülne, ha néha ki is mutatna.
- Tőlem tartanak?  Ne nevettess – bár nem az olasz maffiával van dolga, de valahogyan így tudja elképzelni Auróra családját. Csak egy rossz lépés és máris a tenger mélyén vagy egy sikátorban végzi. Persze reméli, hogy ez  csak egy gyerekes elképzelés, de azért nem teszi kockára a dolgot azzal, hogy közölje is a nővel, hogy miképpen gondol a családjára.
- Ugyan már. Nem gondolod, hogy a te családod ellen bármit is bevetnék? - akármennyire is szarban lennének nem lenne képes keresztbe tenni a nőnek,  sőt a háttérből még támogatná is őt, úgy intézve a dolgokat, hogy ne is sejthesse, hogy ő áll mögötte. Bármit megtesz, azért, hogy a szőkeség olyan életet éljen a hátralévő életében, amit megérdemel. Az csak maga lenne a mámor, ha még ő is benne lenne az életében.
- Nehéz volt ezt kimondani? – önelégülten vigyorogva húzza közelebb magához a nőt, hogy az ajkaira végre csókot leheljen. -  Hát nézzenek oda, még mindig nem volt képes lenyugodni – illetve a csók sem segít rajta. Bármennyire is éppen azt próbálja beleverni a nőbe, hogy ne használja a testét, mégis csak férfiból van, aki majd két hete nem látta a kedvesét. Valószínű, ha Auróra egyedül érkezett volna érte a repülőtérre, már ott elkapja egy körre.

A mindenem

Nézi Aurórát, hallgatja a szavait, látszólag jelen van a beszélgetésben, azonban ez koránt sincsen így. Már teljesen máshol jár, messzi földön, ahol éppen
- Te nő. Mondtam már, hogy ne ingerelj - finoman rácsap a nő combjára, majd apró csókot hint az ütés helyére. Bizony, ha Auróra tovább folytatja ezt a mozgást, akkor kénytelen lesz olyat tenni, amit egy úriember nem tehet meg.   - Ha tovább játszol, akkor abból baj lesz. Ezt pedig te sem gondolhatod komolyan, hogy itt szeretnéd – kezével körbemutat. A hely gyönyörű, de kicsit sokan járkálnak errefelé, annak ellenére, hogy már nincsen fent a nap. Ez a férfit pont annyira érdekli, mint az, hogy a zebra fekete alapon fehér csíkos, avagy fordítva van-e.
- Pedig kifejezetten nyers voltam vele. Úgy látszik nálatok ez családi vonás, bejönnek a taplók – tér vissza még egy mondaterejéig a témára, de már igazán szeretné maga mögött tudni. Nem fogja megérteni, hogy Auróra édesanyja miért is bírná, sőt valószínűleg ez is csak egy fellángolás, ami ellen nem nagyon szeretne tenni. Ha már a saját családja nem képes elfogadni a kapcsolatukat, akkor örülhet, hogy Auróráé igen.
– Szóval, azt hiszem kellene egy kis büntetés neked, mert még mindig úgy érzékelem, hogy elég csábítóan és kihívóan viselkedsz – kezével finoman masszírozni kezdi, hogy lazítson a nő viselkedésén és hangulatán. Már, ha ez még lehetséges. Másik kezével közelebb vonja magához Aurórát és nyom az ajkaira egy apró csókot. – Nem foglak becipelni, mert engem a közönség se zavar, még azt se bánnám, ha a családod is errefelé téblábolna – fejével finoman a kabin felé bök, ahova bizony tényleg nem fognak eljutni. Jobban izgatja a fantáziáját ez az egész. Hallja mások nevetését, kiabálását, a hajók okozta zajokat és mindent, ami még izgalmasabbá teszi a dolgot.

A mindenem

Szereti, amikor ennyire egy húron pendülnek a nővel. S a kezdeti nehézségek ellenére, ismét sikerült olyan irányba sodródniuk, amely mindkettejüket elégedettséggel töltheti el
Karjaival átöleli Aurórát. Úgy tartja, mintha attól félne, hogy leesik, ezt pedig mindenképpen szeretné megakadályozni. Ajkaival ad még pár csókot a nyakára a nőnek, majd egy elégedett vigyorral az arcán emeli meg a szőkeség fejét. Nem mond semmit, csak vizslatja a szemeit, próbál kiolvasni belőlük valamit.
- Lehetek bármilyen szörnyű is, te mégis szeretsz - önelégülten elvigyorodik, majd nyom a nő homlokára egy csókot. Az elmúlt héten annyira vágyta ezt a pillanatot, hogy leginkább annak örülne, ha örökké tartana. Ám a szőkeség hamar vet véget a mámornak, hiszen felkel és ellép tőle. Száját elhúzza, mert nem tetszik neki a helyzet. Hátát hátra veti, ruháit eligazítja magán, majd vágyakozó tekintettel méri végig ismét a nőt, aki szívébe egyre mélyebben beleássa magát.
- Belőled kellene nekem még egy, nem az italból - azért elveszi a poharat, de ahelyett, hogy beleinna, leteszi maga mellé. Kezét kinyújtja a nő felé és ha az hagyja, akkor visszahúzza az ölébe, hogy csókot adjon az ajkaira. - Megőrülök érted - halkan duruzsolja a szavakat a nő fülébe, s egy kicsit szorít az ölelésén, hogy ezzel azt éreztesse, hogy bizony a nő az övé.

A mindenem

Félszeg mosoly csücsül a szája sarkában. Ő nem gondol hibaként erre a dologra, sokkal inkább tartja a nő szupererejének, hiszen mindennek ellenére képes elviselni őt. Számára ez mindennel felér és odaadná érte akár az egész vagyonát is. Bár lehet, hogy hamar megbánná, de idővel túlélné, hiszen Auróra ott lenne vele, ez pedig mindennél többet ér és jelent számára.
Védelmezően átfonja karjait a szőkeség dereka körül. Egy kicsit közelebb vonja magához a törékeny testét, hogy kényelmesebben legyenek. Érzi, ahogy szívverése egyre gyorsul és ennek köszönhetően lélegzetvételei is másmilyen ritmust vesznek fel. A nő olyan hatással van rá minden egyes alkalommal, hogy bármikor neki esne, még akkor is, ha le sem csillapodott az utóbbi óta. Jobb kezét lassan elkezdi fel-le járatni Auróra hátán, miközben ő is magába szívja az illatát.
– Nekem ne mondd – jól esően felmordul az ismerős illatnak köszönhetően, aztán lassan eltávolodik és az asszony szemébe néz. - Nem bírom ki nélküled egy napnál tovább, szóval ezentúl mindenhova viszlek magammal – azt még nem tudja hogy miképpen fogja ezt megoldani, de valahogy majd kiokoskodja a legjobb megoldást.
- Lassan azt hiszem el kellene indulnunk - bár ő képes lenne eltölteni az egész éjszakát itt a szőkeség karjai között. Sőt leginkább erre vágyik, el kell engednie a vállát nyomó terhet, s a legjobb megoldás erre Auróra és a bája.

Tekintetemet lassan futtatom az említett ember és szerelése irányába. Mikor meglátom, hirtelen nem is tudom, hogy nevessek, mint egy hiéna, vagy sírjak, mint egy kisbaba.  Gusztustalan egy förmedvény ez a férfinak nem nevezhető majom, aki ilyenben parádézik. Egy lemondó sóhaj szalad ki a számon és inkább megrázom a fejemet, hogy kiverjem belőle a képet.  De nehezen megy, amikor látószögembe belesétál egy papagáj hajjal megáldott srác, aki ezzel megkoronázza a napot. Kitör belőlem a nevetés és a madár felé mutatok. – Még azt a hajat párosítanánk hozzá, aztán lehetnék hivatásos bohóc – mert ezek tényleg azok. Nem tudom megérteni az ilyeneket, hogy amikor így beöltöznek, meg bazári majmot csinálnak magukból, akkor mi a fenét gondolnak. Az ilyenek miatt dől össze a férfi  nemről alkotott képe a nőknek, mert hogy minden sarkon már egy ilyen macskura jön szembe velük. Hát nem csoda, hogy egyre többen inkább egymással keresik a testi és lelki kapcsolatot.
Finoman megszorítom, mikor megölel. Magamba szívom az illatát, amely már nem bódít meg annyira, mint korábban. Azt hiszem, Auróra minden kedvenc illatomat felülírta a sajátjával, és amikor nincsen a közelemben még akkor is hatással van rám. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik velem, de úgy látszik, teljesen belevesztem a nőbe, a mögöttünk álló srácok kárára.
–Hát nem érted? Téged akar, nem fog lenyugodni – felnevetek, bár láttam Kátén, hogy átfut a szeme előtt az ajánlat és már nyújtogatja is a nyakát, hogy lássa a standot, illetve a felhozatalt. Ezért oldalba vágom, mert hát én itt teszem a szépet Hannáhnak, azért hogy ő bevágódjon, ő pedig közben egy igazi barom. -  Mondjuk most megérdemelné, hogy egy atyai pofon sorozatot kapjon tőlem. Hát nézd már meg, én itt nyalok neked az ő nevében az meg mit művel? – tarkón is vágom az említett személyt, aki éppen egy másik szöszi fenekét stíröli. Összeszűkült tekintettel figyelmeztetem, hogy viselkedjen, fejemmel Hannah felé bökök, ezzel jelezve, hogy hé te állat, itt a nő, akit évek óta hajtasz, ne most csezd el. – Hát mi tagadás, nálunk pénzeseknél a virágcsokor olyan elavult. Magasra tesszük a mércét, bár addig még nem süllyedtünk le, hogy több napos bérleteket vegyünk, khm tudod miért – legalábbis én nem csúsztam le erre a szintre. Azt már nem merem száz százalékosan állítani, hogy ez a két majom nem próbálta-e már ki ezt az opciót. Sokszor sajnos legalja tudnak lenni ők is, de legalább férfiként teszik.
- Megyünk veled, de nyilván nem te fizetsz – azt a férfi becsületem nem hagyná. Magam elé engedem a szőkeséget, a két srác pedig jön velünk. Káté már visszatért, szemtelenül nézegeti Hannáht, s csak azért nem tapizza és szórja az idióta bókjaival, mert itt vagyok. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve, nem lenne jó döntés, ha a szőkeség leválna tőlem, mert félő, hogy ez a vadállat elindulna utána.
– Hát én se tudtam, de most már teljesen be vagyok hálózva – elmosolyodom. Az elején még szokatlan és furcsa volt a dolog, de most már kezdem megszokni és nem fennakadni azon, hogy bizony úgy élem a mindennapi életemet, mint egy apuka.   – Hmm, anyukád biztos jó bőr lehet, főleg ha ráütöttél – elvigyorodom és megnyalom az alsó ajkamat. Persze csak viccelek, nem hajtanék rá éppen az ő anyukájára, mert hát az még nekem is durva lenne, azok után, amiken túl vagyunk már.
- A Margit-szigeten futottam, aztán csak ott voltak, a labdájuk éppen elém gurult. Na nem mintha már előtte nem néztem volna ki magamnak. Az egyetemen szerintem összefuthattunk, bár ezt nem tettük össze - még nem tisztáztuk le, bár már oly mindegy is ez - Szóval ja, behálózott. A kislánya meg úgy forgat a tenyerében, ahogy azt ti 20-30 éves nők megirigyelhetnétek. Aztán csak 3 éves - elmosolyodom. Azt hiszem neki nem kell megmagyaráznom a női praktikákat és kislányos hisztiket. Na hát a hároméves leányzó olyan profin kezeli már ezeket, éppen amikor kell, hogy nekem esélyem nincsen ellene. - Ők olyan rosszul viselik, hogy ez a majom még pénzt is képes volt ajánlani Aurórának, hogy hagyjon el - fejemmel hátra fele bökök. Eléggé nehéz időszak volt az, de azért nagy nehezen túlléptünk rajt. - Én csak mára, mert holnap vagy holnap után repülök Törökországba a kis család után - elvigyorodom, aztán szerzek mindenkinek egy-egy italt, amely talán kiment abból, hogy tovább ássam a síromat ezzel a témával.
- Na és te? Meddig rontod itt a levegőt?