- Én nem bírok addig várni.
Fájdalmasan felsóhajt, majd visszalép az ajtóhoz és ismét neki támaszkodik. Végigméri a nőt, mikor már fel van öltözve és elégedett vigyorog rá.
- Még hozzá az enyém.
Kinyújtja felé a kezét és kivezeti a nappaliba. Auróra túloz, nem úgy néz ki ebben a ruhában, mint egy apáca, ha meg az apácák véletlenül mégis így öltözködnek, hát akkor le a kalappal a papok előtt, hogy még mindig azok. Bár már a mai világban ugyebár minden megengedett. Nem akar vérre menő vitákat, szóval ezt a ruha ügyet majd  úgyis még megvitatják. Esze ágában sincsen határokat szabni, most is csak úgy a semmiből szállt el az agya.
A nagy búcsúzkodás után, odakíséri Aurórát az ajtóhoz, ad még egy búcsúcsókot a dögös anyucinak, majd becsukja  mögötte az ajtót. Ezután visszalépked az étkező asztalhoz és befejezi az ebédet Hannával. Az evés végeztével egyezkedések közepette kiválasztanak valami rövidebb és értelmesebb mesét, amit mindketten végignéznek, majd ezután indulnak el, hogy Bálint letegye Hannát aludni. Igen ám, de ez nem megy olyan könnyen, mint ő azt gondolta volna. Ezért mikor majd Auróra hazaér az a kép fogadja, hogy Hanna és Bálint együtt alszanak a hálószobában.
   

Szégyen vagy nem, de őt valószínűleg előbb eléri álommanó tevékenysége, mint a kislányt. Ez szerencsére nem okoz gondot, mert Hanna, amint nem látja, hogy vevőt talál az éneklésre, beszélgetésre, szintén álomba merül. Kivételesen nyugodtan alszik, egészen addig, míg mocorgásra nem lesz figyelmes maga mellett. Mire szemei kinyílnának, már egy apró kezecske simogatja az arcát, arra kényszerítve őt, hogy végre felkeljen. Nagyokat pislogva néz a kislányra, miközben nyújtózkodik egyet. Arca mosolyra rándul, még nyom egy apró puszit a kislány arcára.
– Na gyere ide – karijait kitárja. A kislány rendezetlen tincseit eligazgatja, kósza hajszálakat is söpör ki Hanna arcából, majd a kezébe veszi, s lassan felemelkedik az ágyról. – Nézzük meg, hogy anya haza ért-e már – elindul kifelé, karjaiban tartva a kisebbik szőkeséget. Mikor kiérnek a konyhába mosolya szélesebb lesz, ahogy észreveszi Aurórát. Hannát odacipeli és átadja az anyukájának, nyom egy csókot a nő hajába, majd egy kávéért igyekszik, mert az kelleni fog neki ahhoz, hogy felébredjen.

Nyúzott az arca, a haja kócos, most nem éppen az egyik felső tízezer közötti látszatát kelti. Az is tény, hogy amióta a kicsi család az életébe lépett,sokszor előfordul ez vele, már történt olyan, hogy véletlenül egy megbeszélésre sem a megfelelő kinézetre érkezett,mert éppen előtte Hannával volt valami harca.
A leányzót miután letette, útjára bocsátja, valahogy most jobbnak véli a távolságot, mert ez az alvás azért túlságosan átlépett minden eddigi határon.
- A lányod szerintem vagy focizott vagy karatèzott álmában, mert nem érzem a vesém - halkan dörmögi a szavakat, mert hát Isten ments nehogy a végén megsèrtődjön a leányzó. Nem szokott napközben aludni, gyakran éjszaka sem így nem csoda hogy hangulata egy kissé morcos. Utoljára talán a bölcsibe volt hajlandó délutáni alvást színleli, de már akkor is felesleges dolognak élte meg.
- Neked milyen volt a találkád? - Nyomatékosítja a találka szót, mert hát mégis csak éreztetni kell a nővel, hogy bármennyire is egy öreg emberről volt szó, egyáltalán nem tetszik neki az ügy.

- Hanna minden női praktikát ismer már, amivel rá tudja venni a férfiakat, hogy azt csinálják, amit akar - mosolyog. Nem kellett nagyon győzködni, de ezt a világért sem vallaná be. Miközben Auróra beszél készít egy kávét, azt remélve hogy talán attól észhez tér majd.
- Kifizetem a ruhádat- megforgatja a szemeit, érzi a nő hangján az iróniát, de arra kíváncsi meddig lenne képes ezt játszani. Reméli, hogy érti mire céloz a mondattal, ha nem akkor majd szívesen kibővíti a hiányos információkkal.
- Akkor azért tűnsz jóval érettebbnek - meg kívánatosabbnak és sorolhatná, de inkább magában tartja, a kislányra való tekintettel. Na meg azért is, hogy visszafogja magát, mert hát na, férfiból van, s a nő számára mindig kívánatos, még ha apáca ruhában is van. A kávéscsészét szorongatja a kezében, miközben odalép a pizzához és elvesz belőle egy szeletet. Ami az övé az a nőé és reméli fordítva is igaz ez a gondolkodás mód.

Török habitus vagy női praktika, neki teljesen mindegy. A kislány olyan szépen érte el nála, amit akart, hogy azt tanítani kéne, de minimum egy könyvet kiadni belőle.
- Milyen jó, hogy az enyém igen - elneveti magát, majd leül Aurórával szemben és elkezd enni.
- Akkor most már te is vén csont vagy, mint én - megköszörüli kicsit a torkát, majd a maradékot leteszi egy tányérra. A pizzaszeletet leöblíti a kávéjával, majd oda áll a lányok mögé és belekukkant a válluk fölött a könyvbe.
- Hát ez rettentően unalmasnak tűnik... Minek neked ez? - Szégyen vagy nem, eddig nem igazán törődött azzal, hogy mit is csinál kedvese. Az elején azt hitte, hogy ez egy múló és futó állapot lesz, erre tessék, együtt élnek és még egy gyerek is képben van. Ha ezt tudta volna előre... Ahh kit akar becsapni? Akkor is pontosan így cselekedett volna, ha előre látja az egészet, mert már semmiért sem cserélné ezt el.

- Hajlékonyabb, mi? - felvonja a szemöldökét, de inkább lenyeli a mondanivalóját, tekintettel Hannára. Hát már egy egyszerű beszélgetésből is képes olyan tájakra terelni a gondolatait, melyek egyáltalán nem helyén valóak. S őrültség lenne bevallani, de nagyon tetszik neki a dolog. Minden egyes perc, amit a nővel tölt olyan számára, mint amikor egy kisgyerek elé odateszik az édességet és azt mondják neki nem ehet belőle. Számára a nő éppen olyan csábító, s legszívesebben el sem engedné maga mellől, de hát ugye a kötelesség az nagy úr.
- Aha, hát ez nagyon unalmas - előrébb hajol, majd becsukja a könyvet. Ma pihenés van, erről volt szó, éppen ezért nem szeretné azt látni, hogy a nő ezt olvasgatja.
- Gondolkozz inkább azon, milyen legyen a szoba - mármint Hannáé, mert az övüké köszöni szépen jól van. Szereti, hogy Auróra itt lébecol, sőt az ötletért imákat zeng nap, mint nap. Az pedig maga a mámor, hogy nincsen elnyomja a saját lakásában. Persze itt-ott van olyan zug, ahol a kelleténél több női holmiba szokott belefutni, de már nem menekül ki a világból miattuk, hanem inkább elviseli, hogy felesleges vitákat kerüljön el ezzel.

Másfél hét telt el. Ígéretét sajnos nem tudta megtartani, mert közbejött valami. Szerencsére a mugli eszközök tárháza elég nagy ahhoz, hogy a kapcsolatot tudták tartani a nővel, így időben tudta figyelmeztetni őt, hogy később érkezik. De azt nem mondta meg, hogy meddig marad. A repülőúton nem volt semmi érdemleges, amint felszállt a gép, inkább elaludt, minthogy nézelődjön és nem sokkal a landolás előtt ébredt fel. Jelenleg a csomagjára vár, ami reményei szerint nem keveredett el, mert nem beszéli az itteni nyelvet és semmi kedve activityzni. Negyedórás dekkolás után végre megpillantja a cuccát a szalagon, amit idegesen vesz magához, majd elindul kifelé, reménykedve abban, hogy nem felejtették el, hogy ma érkezik.
Szerencsére amikor a magasságért kellett sorba állni, akkor nem állt leghátul, így a legtöbb előtte özönlő nép feje felett kiszúrja a szőkeséget és a mellette lévő mitugrászt, akinek a viselkedése már most erős kételyeket ébreszt benne. Egy félszeg mosolyt varázsol az arcára és határozott léptekkel terem a két nő mellett.
- Hello Szépségem - Aurórát egy csókkal köszönti,  húga felé pedig a kezét nyújtja. - Biztos te vagy Tíra, örülök a találkozásnak - a lány felé beszéde és testtartása egy kissé tartózkodó, nem ismeri ezért nem fogja kebelbarátként üdvözöli.

A csók közben az illendőnél kissé közelebb húzza magához a nőt. Keze lassan a derekára csusszan, s hosszú másodperceken keresztül szívja magába az illatot, amely nélkül már szinte elképzelni sem tudja az életét.  Egy halk morgás közepette szedi össze magát, tekintetét a másik nőre szegezi, majd egy halk sóhajtás közepette rendezi sorait.
- Aha. Hát ez remek - megforgatja szemeit, jobban örült volna annak, ha soha nem is hallottak volna róla, mert ez a zombi üzemmód amiben a lány van, eléggé hangulat romboló. - Végig ilyen nyomi lesz? - Nem zavartatja magát, elhatározta, hogy egyáltalán nem fog más szerepet játszani, mint amilyen. Reménykedik benne hogy ezzel sikerül Tírát kiléptetni a jelenlegi állapotából. Mert ha mást nem is tud a nőkről azt biztosan, hogy nem mennek el szó nélkül amellett ha szidják vagy gúnyolják őket. Bár ez még egyiknek sem nevezhető az ő világában, csak egy egyszerű szemet felnyitó kérdés, amely jogos volt.
- Nem nekem való a hőség, de hát ha ez az ára, hogy lássalak, megbirkózom vele – van az a hőség, ami neki való, de az nem ebben a kivitelben fordul elő. Na meg ott kevesebb ruhában kell parádézni, sőt leginkább semmiben. Most eléggé furán hatna, ha egy szál himbilimbiben mászkálna a repülőgépről leszállók között.

Szemöldöke az égbe szökik, mikor meghallja Tírát. Nem érti, miről hadovál és nem is különösebben érdekli, így nem fog kérdezősködni afelől, hogy mi annyira hihetetlen számára. Inkább ráhagyja a dolgot.
- Nézd már tud beszélni - viszonozza a grimaszt, majd sodródik az eseményekkel. A taxi csomagtartójába bedobja a cuccait, aztán jobb híján beül hátra Auróra mellé, egy gondterhelt mosollyal az arcán.
- Kezdek kételkedni benne a húgod reakciója után - nem fogja becsapni se a nőt, sem pedig magát. Az egész szituáció távol áll tőle és igazából nem kívánja a háta közepére se,  de hát ha már megígérte… betartja, amit mondott. Még úgy is, hogy pontosan tudja mennyire kínos és frusztráló élmény lesz számára az egész találkozás.

Utál taxizni, nem igazán szokta ezt a formáját használni az utazásnak, még akkor sem, ha üzleti útra megy. Nem véletlenül. Szereti, ha ő irányíthat, vagy egy olyan ember, akire az életét is rábízná. Ez a fószer, aki a volán mögött ül, eléggé veszélyesen vezet, bár ezt betudja a török habitusnak is, mely merőben más, mint a számára megszokott. Miközben Auróra beszél hozzá, ő a kint elsuhanó épületeket nézi, s miután úgy érzi, hogy valamit mondania is kellene szerelmének, tekintetét is visszavándoroltatja rá.
- Miért gyakran szoktál hazudni? Mert akkor megértenem, hogy miért nem hitték el, de valahogy úgy ismertelek meg, hogy nem élsz a hazugsággal, maximum kis füllentéssel - ad a homlokára egy csókot. Nem tartja valószínűnek, hogy bárki képes lenne azt hazudni a családjának, hogy ő a párja.  Persze jó parti, de, ha az emberek tényleg olvassák a szennylapokat, akkor nem feltétlenül az igazi oldalát látják. Ez pedig eddig még soha nem vezetett jóra, egyedül Aurórával.
Mikor megérkeznek, egyből megcsapja a hangulat, teljesen más a mentalitás, mint amihez ő eddig szokott. Tudja jól, hogy ezzel még bajok lesznek, mert ő ehhez képest le van lassulva és egyelőre nem érez késztetést az iránt, hogy megerőltesse magát. Talán, ha kapna pár kör italt, akkor sikerülne elengednie magát, de jelenleg olyan merev és ideges, hogy még saját magát is nehezen ismeri meg.
- Lehet, hogy bealudtam, de emlékszem ám rá - elvigyorodik, néha képes felfogni fél kómában is a történteket, még ha úgy tűnik, hogy nem is.
- Nagyobb, mint ahol én nőttem fel... – szemeit lassan futtatja körbe, aztán engedelmeskedik a nő akaratának. Itt ismét nem tud majd irányítani, ez pedig még jobban nehezíti feloldódásának körülményeit.

Olyan gyorsan történnek a dolog, hogy bizony képtelen követni az eseményeket. Még szerencse, hogy csak két ember mutatkozik be neki, az elsőre nem is fordít nagy figyelmet, azonban a szőkeség édesanyjára már annál inkább. Már messziről végigfuttatja rajta a tekintetét, amikor közelebb érnek, akkor pedig elismerően hümmög csak úgy magának egyet. Kezét megfogja, de ahelyett, hogy megrázná nyom rá egy csókot, hát na mégiscsak arról az asszonyról beszélünk, akinek köszönhetően Auróra a világon van, ennél még többet is érdemelne.
- Én meg a rossz fiú vagyok az újságokból - elvigyorodik,, ha már mindenki annyira vágja kicsoda, akkor nem különösebben fogja elmondogatni minden második embernek a nevét. Mellékesen az asszony se közölte, szóval majd marad a szexi mami becenévnél, aztán meglátjuk meddig fogja a család ezt értékelni.
- S ahogy érzékelem, már távozok is - egy bocsánatkérős mosolyt küld a nő felé és követi a szőkeséget. Érti ő, hogy itt pörög az élet, de úgy gondolta azért egy társalgás csak beleférne az anyukával, mert ez eléggé rossz képet festhet róla. De hát, ha Auróra ennyire rejtegetni akarja hát legyen, ebben is van elég izgalom..
- Mondanám, hogy szép hely és kellemes, de nem hagysz rá esélyt se, hogy körbe szimatoljak vagy valami... - ezt veheti leszúrásnak a nő, mert kifejezetten annak szánja. Nyilván neki is hiányzott az illata az érintései és minden egyéb, na de hogy ennyire nyilvánvalóan máris szobára cipeli.. Csibészesen elvigyorodik a gondolattól, ő aztán nem lesz ennek az elrontója, áll elébe, de így tényleg sikerül megerősíteni az újságok által kialakított rossz fiú és bunkó énjét.

Úgy tűnik a pörgés az csak nem hagy alább, szinte be se lép a szobába, de már azt várja el tőle a nő, hogy menjen is vissza. Egy pillanatra megáll és közelebb húzza magához a őt, hogy legalább egy tisztességes csókot kicsikarjon belőle.
- Állj már le egy pillanatra - mosolyogva néz bele a szőkeség íriszeibe, amelyek újra és újra megbabonázzák. - Tudnál egy kicsit örülni annak, hogy itt vagyok és nem úgy viselkedni, mintha kutyavásáron lennénk? - Vagy kiállításon, nem is tudja minek nevezze ezt. Úgy van ide-oda tologatva, mintha árajánlatot várnának érte, ez pedig kifejezetten nem tetszik neki. Érti ő, hogy a nő is be van szarva, mert meg kell felelni a család által felállított mércéknek, de ha ez így folytatódik tovább, inkább fogja a cuccait és itt hagyja őket a fenébe.
Miután sikerül ezt tisztázni, zsebre tett kézzel követi őt vissza az étterembe és illedelmesen leül a kijelölt helyre. A kávé ehhez a menethez kevés lesz, de azért egy mosolygás közepette megköszöni, majd várakozó tekintettel néz a vele szemben ülőkre.
- Hajrá - unott arcot vág, kifejezetten nincsen ehhez kedve, de ha annyira kell, előveszi a jobbik formáját, hogy meggyőzze a családot arról, hogy nem egy mániás pszichopata, aki el akarja lopni Aurórát.

- Jó lenne, mert nem bírom követni már az eseményeket - ehhez túl fáradt és valószínűleg nem is fog sikerülni neki, hogy felvegye ezt a pörgést. Ő annyira megszokta már azt, hogy ráér, hogy be van táblázva az ideje és nem kell sehol sem pörögnie. Sőt valószínűleg, ha egy-egy megbeszélés során úgy pattogna, ahogy az itteni népek, még bolondnak is néznék.
A kávéba lassan kortyol bele, meglepő mód úgy van elkészítve, ahogyan ő szereti, így nem is kell rajta javítania. Tekintetét lassan futtatja végig az anyós jelöltön, majd egy félszeg mosolyt villant neki. Figyelmét most ő köti le, így nem kifejezetten szentel időt arra, hogy Tíra tevékenységével törődjön.
- Remélhetőleg csak a jót mondta - sejtelemesen a szőkeségre pillant, kezét végighúzza a combján, nem zavartatja magát.
- Én nem igazán mondhatnám azt, hogy tudok Önökről bármit is. Például a maga nevét sem közölte velem senki se - nem feltétlen Aurórának szól a dolog. Tisztában van az egész családfával, de mégis hogyan nézne ki, ha felsorolná az összes unokatestvér és rokon nevét úgy, hogy még nem is mutatkozott be neki senki sem.

Inkább nem próbálja meg kimondani a nevet, bár Magyarországon már gyakorolta a dolgot, de nem akar beégni a család előtt, így marad a szöxi mamuci megszólításnál, persze csak magában.
Kissé félve pillant a távozó nők után, ez még kellemetlen helyzetbe is hozhatja, hiszen kettesben maradni egy ilyen nővel... A fantáziája már rég beindult, még szerencse, hogy  Auróra teljesen le tudja kötni ezen a téren, különben a végén lehet olyant tenne, amit nagyon megbánna.
- El kell mondanom, hogy Hanna eléggé visszavetett az elején. Nem tudom kezelni a kölyköket, szóval nem mondom, hogy nem volt gondom ezzel - ha már őszinteségi hullám van, akkor legyen. Ezt még nem mondta el Aurórának, de valahogy úgy gondolja, hogy ő szavak nélkül is tisztában van ezzel.
- Mellesleg nem volt választásom - elmosolyodik, ha lett volna, lehet hogy kétszer is átgondolja a dolgot. Lehet ezzel nem nyeri el Fahriye tetszését, de egye kutya. Aurórának kell tetszenie, nem a családnak.
- Tudja a lánya érdeklődése eléggé hasonlít az enyémhez, szóval mellékes volt a dologban, hogy van-e gyereke vagy nem - nem fejtegeti tovább a dolgot, az ágyban történő dolgaikat nem az anyukának kellene kiterítenie. Ha a nő elég okos, akkor hamar leeshet neki, hogy nem az üzleti életről beszél, hiszen azon a téren valószínűleg tűz és víz a két fiatal.

- Hannának kell egy apa, bár nem vagyok benne biztos, hogy én jó lennék erre a szerepre - elfintorodik. Nem érzi magát eléggé felnőttnek ahhoz, hogy egy gyereket neveljen. Szerencsére Auróra helyette is az, így neki nem is kell beleszólnia abba, hogy mi történik a kislánnyal, ami azt illeti nem is akarna, hiszen neki igazából nincsen sok köze hozzá.
- Lássuk be, az sem tesz jót egy ekkora gyereknek, hogy nekem például rengeteget kell utaznom, az pedig amit én láttam mintaként, kifejezetten rossz lehet számára. Tudja azzal kompenzálom azt, hogy nem vagyok velük, hogy összeveszek nekik mindent, talán még olyan dolgokat is, amire nincsen szükségük, ez pedig egy gyereknek nem feltétlen jó - valakinek ezt is ki kell mondania, s ez már elég régóta motoszkált a fejében. Nem feltétlen a jó nővel osztja meg aggodalmait, de ha már ilyen kedélyesen el tudnak erről csevegni, akkor miért fogná vissza magát.
- Köszönöm a szép jellemzést, de azt hiszem van, akinek ezek nem igazán a legpozitívabb tulajdonságok - félszegen elmosolyodik, a nő egész jól leírta, hogy ő milyen, mindezek ellenére nem feltétlen érzi azt, hogy ez jó lenne. Ha valaki nem bírja elviselni, hogy irányítják, vagy uralják, akkor ez eléggé kiütköző lehet egy kapcsolatban.
- Nem vagyok benne biztos, hogy meg tudnék adni mindent, ami kell neki  - s most itt nem feltétlen az anyagiakra gondol, mert hát azzal nincsen gond. De az érzelmekkel gondjai vannak, amelyeket nem is feltétlen kell, hogy egy kívülálló tudjon, elég ha ők ketten tisztában vannak ezzel.

- Nem is kértem tanácsokat, azt hiszem teljesen félreértett - felsóhajt, majd lehúzza a kávéját, bármennyire is úgy tűnik, hogy jól érzi magát ebben a helyzetben, eléggé feszélyezett, jobban örülne, ha Auróra visszariszálná ide a seggét és leülne, hogy mentse, ami menthető.
- Túlságosan előreszalad - felemeli a kezeit, nem akar ebbe mélyebben belemenni, a végén még kiderül, hogy a család már az esküvőjüket is megtervezte, az pedig eléggé kellemetlen lenne. - Most költöztek csak vissza hozzám, nem hiszem, hogy már azt kellene boncolgatni, hogy látom Hannát felnőni. Mi van, ha megint szétmegyünk egy teljesen ostoba félreértés miatt, gondolja, hogy a lánynak az jót tesz, hogy azt látja, hogy az anyja ide-oda sodródik egy kapcsolatban? - felkönyököl az asztalra és felvont szemöldökkel nézi a nőt, mélyen belesüllyesztve tekintetét az övéibe.
- Én Auróra helyében be se mutattam volna magamnak Hannát, de ez ugyebár eléggé elkerülhetetlen volt, tekintve, hogy  első találkozásunk során is ott volt a lány - tekintetével ő is a konyha felé kezd el pillogni és az ő tekintete eléggé rosszalló, semmi jóról nem árulkodik a jövőre nézve.
- Nem vagyok egy karót nyelt minta példány, aki meg tudná fékezni a maga lányát. Sőt, nem is szeretném ezt tenni vele - még egyszer odapillant a konyha felé, remélhetőleg a szőkeségnek lassan leesik, hogy húzza kis a seggét és tegyen valamit, mert egy közelgő bomba robbanását tudná ezzel megakadályozni. Mert lássuk be, a kezdeti bájolgást azért eléggé eltűnt ebben a beszélgetésben, s nem fogja a továbbiakban sem visszafogni magát.
- Biztos vagyok benne, hogy jól nevelte a lányát, nem szeretném ezt elrontani azzal, hogy alájuk pakolok mindent.  De mint említettem, ez egy rossz szokásom - talán ezzel lezártnak tekintheti a témát. Kezdi egy kicsit felhúzni magát, ami ha elér egy bizonyos szintet, megfékezhetetlen lesz.