Egressy Auróra - 2017.02.25. 10:51


Pont ahogy szeretem. Mintha tudtad volna

Auróra, jók a női megérzéseid

Értékelem az igyekezeted

Felesleges.

Puzsérról inkább nem nyilatkoznék, mert hamar kidobnának innen.

Simán

Magadat értékelted ennyire alul? Mert ezt nem szeretem..

Lola, már csak te hiányoztál.

tudom - L.

*felkapja Aurórát és kislisszan vele*

Hannah
Amszterdam az a hely, ahol a magamfajta pénzes fickók nagyon jól el tudják ütni az idejüket. Főleg, ha a haverjaik társaságában érkeznek, akiknek semmi sem szent és ugyanazt a züllött élet stílust vallják. Káté és Ádám pont ilyen. Az egyetemen töltött évek alatt volt szerencsém megismerni őket egy házi buli alkalmával. Azóta minden egyes buliban és üzletben együtt vagyunk, így nem volt kérdéses, hogy megjelenek velük, ezen a modellek által is látogatott rendezvényen. Jelenleg nem tudom mely jótékonysági alapnak megy a bevétel és hogy őszinte legyek, mivel nem Magyarországon tartózkodom annyira nem is érdekel. Amúgy is az oly bölcs sajtó megírta a héten, hogy szerelmi életem mennyire darabokban heverhet, mert már ki tudja milyen  régen láttak az oldalamon nőt.. Na hát akkor adunk nekik a következő hétre is egy kis pletyka alapot.
Már, amikor megérkezik van szerencsém kiszúrni Hannah Scwarzot, akit ha jól értesültem manapság nagyon felkaptak. Ha nem lenne ott mindenhol az arca, akkor nem biztos, hogy fordítanék rá időt, mert számomra egy kicsit nyeszlett, de jelenléte ma éppen kapóra jön. Bocsánatot kérve jelenlegi unalmas társaságomtól, határozott léptekkel érkezem meg a pulthoz. Hátamat támasztom neki, fel is könyökölök rá és egy mosoly kíséretében nézek a nőre.
- Hannah. Pont a legmegfelelőbb pillanatban érkeztél.
Ismeretségünk nem túl nagy, elég felszínesnek nevezhető. A fantáziámat mindig izgatja, hogy ő még nem dőlt be a jól bevált dumáknak, ezzel teljesen az őrületbe kergetve engem.

*betelepszik cicaharcot nézni*

*oldalra sandít a nőre* te vagy az egyik harci cica  

Máté Csinszka - 2017.02.25. 19:53


Hát ez esetben, nem is maradok

Gyere

Máté Csinszka - 2017.02.25. 20:41


Pont te tetted fel ezt a kérdést?  

'Éjfélt!

' Délelőttöt!

LiliánaSzámodra ő is leszek

Egy újabb unalmas üzleti megbeszélésen van a csapat túl, amelyben biztosítani kellett a kétkedő ügyfélnek, hogy minden éppen úgy megy, ahogyan az el lett képzelve. Persze megértem én, ha egyszer kételkednek abban, hogy egy fiatalabbakból álló csapat, nem tudja ugyanazt a színvonalat hozni, mint egy idősödő, tapasztaltabb team, de amikor már ötödjére kell találkozni két héten belül, az nekem is sok. Szerencsére apám, a nagy hős lovag bevetette magát és másfél órányi bájolgás után elérte, hogy többször már ne jöjjön ez az anyámasszonykatonája, hogy megkérdőjelezze a munkámat.
Egy hatalmas, megkönnyebbült sóhaj kíséretében ültetem a vénségeket be az autójukba, arcomra egy kedves mosolyt erőltetve intek utánuk, majd a telefonommal kezdek el babrálni. Ez az eszement, szinte sehova sem vezető beszélgetés annyira leszívta az agyamat, hogy muszáj is lenne kikapcsolni egy kicsit. A nevek között vadul kutatva keresem Káté nevét, aki jól benne hagyott a kakiban azzal, hogy nem jött el. Szeretném elküldeni a fenébe, utána meg megtervezni vele a hétvégi kiruccanást, mert ha nem szabadulok el ebből a környezetből, hamar begolyózok.  Egy pillanatra pillantok csak fel a telefon kijelzőjéről és akkor fedezem fel, a felém közeledő nőt, aki számomra idegen néven szólít engem. Emlékeimben vadul kutatok, próbálom megtalálni azt a csatlakozási pontot, amikor volt szerencsém ehhez a tüneményhez és próbálom beazonosítani, azt az eszement és ostoba ötletet, hogy én miért mondtam volna neki azt, hogy Krisztián a nevem. Mert szoktam én mókázni, nem feltétlen kell mindenkinek tudnia, hogy ki vagyok, de olyankor általában az Áron vagy a Levente neveket vetem be.
- Én?
Még körbe is nézek, de nagyon úgy tűnik, hogy célirányosan engem nézett ki magának. Arcomra kiül egy önelégült mosoly, s valami olyan eszement ötlet jut eszembe, amely végeztével, lehet, hogy megérezhetem ennek a hölgynek a kezét is az arcomon.

HannahTekintetemet vadul vezetem végig a jelenlévő társaságon, amelynek zöme a negyvenes-ötvenes éveiben mozoghat. Ez számomra nem olyan bizalomgerjesztő, ezért is örülök ennek a fiatal szépségnek a jobbomon, aki az est további részében biztosan sziporkázó társaságot fog nyújtani.
- Szeretem, amikor nem a buta liba szerepében tetszelegsz és egyből tudod, hogy mit akarok.
Valóban, számomra ez sokkal jobban bejön, mint amikor az üresfejű modell szerepet aggatja magára. Tudom én, hogy ebben a lányban annál sokkal több rejlik, volt már alkalmam tapasztalni, de nem szeretem minden egyes alkalommal szóvá tenni neki ezt. Ha neki jó az, hogy azt hiszik róla, hogy a többi modellhez hasonlóan mennyire tudatlan, hát legyen. Ez már nem az én problémám.
- Egyben a három, kezdek unatkozni és ahogy látom elég sok fotós van itt. Mit szólnál egy kis mókához?
Elkaphattam volna azt a barnát is, akiről lerí, hogy minden kívánságomat teljesítené, de Hannah lesz a legmegfelelőbb erre, s reménykedem abban, hogy unatkozik ő is annyira, hogy legalább velem múlassa az időt.
- A nyomomban vannak egész héten és arra vágynak, hogy végre lássanak valami nő közelében… Kezdem unni, hogy azt hiszik ők irányítanak. Tekintve, hogy láttak már minket nem egyszer együtt, megkoronázhatnánk az estélyüket.
Sejtelmesen vigyorogva fordulok a nő felé, majd számhoz emelem poharamat s nagyot kortyolok a whiskyből. Ötletem van, de ehhez kell az ő beleegyezése is, mert kellemetlen lenne, ha erőszakoskodásommal kerülnénk a címlapokra.

LiliánaNe csigázz

Egy újabb számomra ismeretlen név kerül elő. Akár ki is játszott ezzel a lánnyal, nagyon jól csinálta, de vajon miért pont rólam feltételezi ezt. Miközben szavait hozzám intézi én újra és újra futtatom végig tekintetemet az egész alakján, amely meg kell mondanom egészen a kedvemre való is lehetne, ha nem érezném körülötte ezt a hatalmas zavart.
- Igazából az én nevem Bálint és fogalmam nincsen kikről beszélsz.
Megenyhül a szívem, nem lennék képes az amúgy is zavarodottnak látszó lányt még inkább megvezetni. Pedig pillanatok alatt felvenném én neki azt a személyiséget, akit kíván. Ha Krisztiánt hát leszek neki az, ha pedig Dávidot, akkor amaz, de valahogy jobban értékelném jelenlegi állapotomban, ha játszhatnám saját magamat.
- Most végeztem a dolgommal és indultam volna ebédelni, akkor jöttél te.
Hangom magamhoz képest túlságosan lágy, ebből jövök rá igazán, hogy tényleg megsajnáltam a hölgyet. Úgy lépek, hogy mellé érkezzem, majd szépen lassan elindulok és egy kisebb lökéssel őt is erre kényszerítem. Ha már a sors úgy hozta, hogy egymásba fussunk, lássuk mit tartogat még számunkra.
- Csatlakozz hozzám és mondd már meg, hogy mi ez az egész. Két percen belül sikerült két olyan néven szólítanod, amelyeket még soha nem mondtak rám
Tényleg érdekel, főleg azért, mert hátha a későbbiekben még én is alkalmazhatom azt, ami ennek a hátterében húzódik. Na nem mintha nem lennék eléggé kreatív ember, s ugyebár a pénz is minden.. De ez a kis vörös, eléggé felcsigázta a fantáziámat.

LiliánaKíváncsian várom
Nem gondoltam volna, hogy valaha olyan helyzetbe kerülök, amikor végre valaki nem ismer fel. Egy újságárus mellett elhaladva, hirtelen ötlettől vezérelve, magamhoz veszek egy napilapot, és tovább sétálok a lány mellett. Lepillantva rá, még mindig látom rajta a hitetlenkedést, amely egy kisebb mosolyt csal az arcomra.
- Hozzam neked az anyakönyvi kivonatomat, vagy mit szeretnél bizonyítéknak?
Pár telefonnal el tudnám intézni, hogy pillanatok alatt itt legyen, de talán a korábbi ötletem is sikert hoz. Az újságot kinyitva adom neki, ahol ott virít az arcom, a legutóbbi interjúban éppen arról faggattak, hogy milyen az apám árnyékában felnőni és mikor nő be végre a fejem lágya.
- Én lennék a legjobban meglepődve, ha Dávid vagy Krisztin lennék, mert az elmúlt 28 év alatt mindenki Bálintnak hívott.
S csak most realizálódik bennem, hogy míg engem már három néven is szólított, nekem fogalmam sincsen, hogy ehhez a lehengerlő nőszemélyhez miféle név tartozik.
- Téged, hogy hívnak? Vagy én is mondjak rád random neveket?
Elnézve az arcát, eszembe jut pár név, ami illene hozzá, de jobban örülnék neki, ha legalább őt a hozzátartozó néven szólíthatnánk, ha már az én kilétemet megkérdőjelezi.
- Mit szeretnél enni?
Hosszadalmasnak ígérkezik ez a dolog és a hasam újra meg újra jelzi, hogy mennyire kívánja az ételt. Leginkább az éttermekhez vagyok hozzászokva, de ez a lány nem úgy tűnik, mint aki megkövetelné tőlem, hogy puccos helyre vigyem.

LiliánaKíváncsian várom
Merlin? Na nézzenek oda, hát nem egy kis boszorkával van dolgom? Persze, erős egyetlen egy szóból egyből erre következtetni, de a mugli világban leginkább az ’Isten ments’ kifejezést hallom, nem pedig ezt. Így máris érdekesebbnek ígérkezik számomra az egész és biztos vagyok benne, hogy ez a tüzes kis vöröske egy fantasztikus sztorit tartogat a számomra.
- Igazából egész jól szórakozom a helyzeten.
Ez igaz, ha nem lennék agyilag leamortizálódva talán még lett volna pofám ki is használni a dolgot és egy kellemetlenebb szituációba keverni a lányt. Úgy tűnik ma van a szerencse napja.
- Örvendek Rebeka.
Kezemet most nem nyújtom felé, az már felesleges mozdulat lenne ezek után a kellemetlen pillanatok után. Az újságot visszahalászom tőle és a legelső kukába beledobom, majd zsebre vágom a kezeimet és úgy lépdelek tovább mellette.
- Akkor együnk hamburgert vagy pizzát.
Fejemmel a sarkon lévő falatozó felé bökök, nem szeretem a sztereotípiákat és szomorúan törődök bele, hogy az öltönynek és az újságnak köszönhetően, valószínűleg Rebeka is elkönyvelt magában egy felsőbbrendű baromnak, aki csak a luxus ételeket bírja magába tömni. Pedig aztán, ha tudná, hogy néha nekem is becsusszan egy-egy gyors éttermi falat, úgy félévente egyszer.. Ki is nevethetne.
Kinyitom az ajtót és nem engedem magam elé, ezt csak azért teszem, mert az illem úgy kívánja, hogyha idegen helyre lépnek be, de kit is izgat. Azért teszem, mert én vagyok a férfi és nekem kell uralni a terepet. A pulthoz lépdelek, amely felett ott vannak az árak és az étel lehetőségek.
- Kíváncsian várom, de előbb válaszd ki, mit eszel.
Ha a lánynak sikerül kérnie, akkor én is választok magamnak egy kis átmérőjű pizzát, majd egy asztalhoz vezetem a lányt. Kihúzom a széket, megvárom, hogy leüljön rá, majd elhelyezkedek vele szemben és érdeklődő pillantásokkal méregetem. Izgatja a fantáziámat, hogy milyen épeszű magyarázatot fog kitalálni, hiszen nincsen tudatában annak, hogy az én ereimben is csordogál varázsló vér.

LiliánaMiért érzek dühöt?
Meglepő mód egész okos a kicsike, ez pedig egy mosolyt csal elő az arcomra. Nem kommentálom megállapítását, miszerint nem vagyok mugli, inkább csak tovább figyelem őt. Olyan közel van, olyan kívánatosnak tűnik, miket tudnék vele kezdeni. Na, de félre a nem ide illő gondolatokkal, elszomorodva veszem tudomásul, hogy közelsége nem tartott sokáig, így én is hátradőlök és kezeimet felpakolom az asztalra.
- Ennyire sanyarú és visszataszító élete van, hogy hónapokig el kellett előled titkolni?
Értetlenül vakarom meg a fejemet. Hát ez még nekem is eléggé kritikán aluli megoldásnak tűnik. Értem én, hogy az elején milyen jó buli lehetett ez, sőt kifejezetten tetszik is a csávó megoldása, na de hogy ezt hónapokig képes volt szerencsétlen lánnyal eljátszani. Hirtelen idegesnek, sőt inkább dühösnek érzem magamat. S nem azért, mert az én arcomat használta, hanem, mert átverte ezt a lányt.
- Ezek után meg még képes vagy a barátodként tekinteni rá? Elcseszett egy lelked lehet, aranyom.
Elnevetem magamat, remélem, hogy nem sértődik meg és nem fog hisztérikus roham közepette távozni innen. Mert én tényleg csak egy egyszerű tényt közlök vele, amelyet bárki épeszű ember alátámasztana.

LiliánaA szerencse forgandó
Véletlen ennyiszer, ebben még én sem hiszek. Na de, ha neki ez a tündérmese így megfelel, hát ki vagyok én, hogy firtassam?  Egy hümmögés keretein belül veszem tudomásul, hogy párjaként tekint erre a félbolondra. Nem tudok rá másképpen gondolni, még akkor sem, ha van egy nagyon hihető és kreatív magyarázata arra, hogy miért történt így. Mivel nem igazán tudok mit reagálni erre a hihetetlen sztorira, így csak egy kínos mosoly keretein belül kortyolok egyet a vizemből, majd a fejemet támasztva hallgatom tovább a meséjét. Mindeközben az ajkait, a szemét, a mozdulatait vizslatom, teljesen elkalandoznak más merre a gondolataim és a figyelmem is. Mekkora egy tapló vagyok.
Sötét gondolataimból egy olyan mondat ébreszt fel, amelyet már nem bírok nem kommentálni. Testtartásom változik, eddigi könyökölésemből, most kihúzom magamat és teljes komoly arcot felvéve szólalok meg.
- Szerencsétlenségemre nem a külsejébe habarodtál bele.
Elvigyorodom, mekkora szerencsém lett volna most, ha a lány a külsőt nézi csak és teljesen hidegen hagyja, hogy mi a nevem. Már nem itt ücsörögnénk, hanem teljesen másfelé vette volna találkozásunk az útját. Vigyoromat a pincér kiérkezése szakítja félbe, aki lepakolja elénk az ételeket. Nagy, elkerekedett szemekkel nézek az adagra, ami a hölgy elé került.
- Vigyázz, mert amekkora a végén még ő fog megenni téged.
Ha már ilyen helyen vagyunk, képes vagyok levetkőzni az evőeszközzel evés rejtelmeit és felemelek egy szeletet a pizzából, majd elkezdem enni. Közben pedig tekintetemet le nem venném a vörösről, nagyon érdekel, hogyan fogja leküzdeni a választását

Liliána
A történetben az eredeti szó eléggé vitatható, mert ha tényleg beleszeretnénk ebbe menni, akárhogy is nézem én vagyok az eredeti, akinek az arcát valahogy ellopta ez a semmirekellő, amiért akár be is perelhetném. Szerencséje van, hogy kinőttem ezekből a gyerekes csínyekből, legalábbis igyekszem nem foglalkozni velük már olyan sokat, csak mondjuk heti 1-2-szer.
- Nem fogok sírva a sarokban ücsörögni, azért mert nem tudlak becipelni az ágyamba.
Villantok neki egy vigyort. Remélem nem képzelte azt, hogy romba dönti az egómat és életemet, azért mert neki éppen foglalt a szíve. Nem is kell nekem szerelem, erről szó sincs, de a pimasz ábrázata miatt, muszáj volt közölnöm vele ezt a tényt.
Az étel megérkezik, ő pedig pontosan úgy méregeti azt a nyamvadt hamburgert, ahogyan néhány pillanattal ezelőtt én tettem vele. Hát mi ez már, hogy egy darab hús nagyobb figyelmet kap, mint én. Felháborító, mégis érdekel, csessze meg.
Majdnem kiesik a kezemből a pizza, amikor abba kezd bele, hogy mennyi minden fér a szájába. Hát ez a kis csaj nem semmi. Nem tudom eldönteni, hogy akarta-e, s tudatosan tett egy ilyen utalást, vagy csak véletlen.. mindenesetre telibe talált vele. Egy kisebb köhögéssel leplezem, hogy pimaszsága milyen hatást ért el, majd újabb korty a vízből és eszem tovább. Hamarabb sikerül bepusztítanom a pizzát, minthogy Rebeka eltüntetné a hamburgerét, így van lehetőségem kiélvezni a látványát és néha elvigyorodni azon, hogy mennyi minden köt ki a tányérján. Ha nem lennék úriember valószínűleg még le is törölném a szája sarkában időző mustár és ketchup maradványt, de így csak szó nélkül nyújtok felé egy szalvétát.
- Úgy eszel, mint egy hajléktalan, aki hónapok óta nem jutott ételhez.
Ez egy kissé visszavesz eddigi érdeklődésemből. Tudom, nem lehet az ilyen ételeket gusztusosabban fogyasztani, de azért valahol reméltem, hogy nem lesz ennyire lelombozó a dolog.
- Mivel foglalkozol?
Nem kerülte el a figyelmemet a sok tetoválás, ebből arra merek következtetni, hogy valami művészi beállítottsággal rendelkezik. De mi is az pontosan, azt nem merném megkockáztatni.

Máté Csinszka - 2017.02.26. 13:39


milyen szépen fejezted ki ezt a színt  

LiliánaMert különleges...
Hálás vagyok ennek a boszorkánynak, hogy nem húzogatja előttem tovább a mézesmadzagot. Ha elkezdte volna még tovább cifrázni a flörtölését, lehet olyant teszek, amelyet börtönnel illettnek kicsiny hazánkban. Meg még a végén a boszorkányok is fellázadnak ellenem, az aztán egy élmény lenne.
- Ahh a jó öreg Bagolykő… Micsoda élményeim vannak onnan.
Nem nevezném őket szörnyűnek, de bátran állíthatom, hogy nem is a legjobbak. Sokkal jobban élveztem a mugli iskolát, amelyet vele párhuzamosan végeztem. Tálán nem is véletlen, hogy most is ezen a téren vagyok tapasztaltabb.
- Jól hangzik, de innen kívülről elég lepukkant a kinézete.
Máris előtör belőlem az üzleti érzék. Látnom kell közelebbről azt a helyet, mert így vagy úgy de én biztosan be fogok jutni oda. Talán jobb lenne az engedélyével
- Szeretném megnézni, szóval még nem szabadulsz tőlem egy kicsit.
Kezemmel intek a pincér felé, nincs az a helyzet, hogy a nő bármit is fizethessen abból, amit itt elfogyasztottunk, még ha meg is próbálkozna ezzel, leintem és lerendezek mindent.
- Nekem aztán nem kínos. Mivel nem tartom ünnepelendő dolognak a Valentin-napot. Csak egy felfújt ostobaság, amelyet egy szent kivégzésére alapoztak, meg mely manapság arra megy, hogy minél több pénzt költsenek általában a férfiak, hogy ezzel bizonyítsák a hitetlen nők felé, hogy mennyire szerelmesek
A magyarázatom egyszerű, nem egy betanult szöveg, tényleg ennyire ostobaságnak tartom ezt az egészet. Egyébként meg, ha éreztem is volna valaha a szerelmet, akkor sem ezen a napon adtam volna tudtára a kiválasztottamnak, hogy mit érzek iránta.
- Hozzáteszem még azt is, hogy a Karácsonyt ugyanennyire rühellem. Mert mi az, hogy szeretet ünnepe, szeressük egymást, stb.. Máskor nem kell? Számomra ez a két dolog összeférhetetlen, az emberi ostobaság legszebb példái.
Csak remélni tudom, hogy Rebeka, nem egy a legromantikusabb oldalt képviseli és nem kezdi el fejtegetni nekem, hogy mennyire jó a szerelem, meg hogy milyen gyökér vagyok, hogy így vélekedek. Ez van bogaram, ilyen vagyok és nem szeretnék változni, persze végighallgatom a sztoriját, ha kell, de nem garantálom, hogy élvezni fogom.
- Szoktál kávézni?
Ha nem az sem érdekel, nekem kell szerezni egyet, minél előbb, már így is 20 perces késében vagyok a megszokott időhöz képest. Feltápászkodok a székből, kezemet nyújtom felé, hogy neki is segítsek, majd megvárom, hogy rendbe szedje magát. Ezután elhagyjuk a helyet, s nekem első dolgom az, hogy találjak valami helyet, ahol tudok szerezni egy nagyobb koffein adagot, amelyet elvitelre kérhetek.

Annyira, amennyire te

Akkor vond le a helyes következtetést  

Azért hiszti járt....