Aha.

Hát nem tudom melyik férfi örülne, ha így jellemeznék

Azért tetszik annyira

Szia.

Ugye tisztában vagy vele, hogy én már teljesen másra gondolok, mint te?

Máté Csinszka - 2017.03.19. 09:48


Hát azt nem írhatom le

Nemes L. Izabella - 2017.03.19. 12:13


Nem, kedves Lilien.

Hahh szevasztok minyonok

Czettner L. Maja - 2017.03.19. 16:48


Lázasan

Köszönöm
Veled mi a helyzet Maja?

Na, csak nem?

Antoinette elég ramatyul nézel ki, mármint a lábad. Ja. Érted.

'Estét!  

Asszony!

Miért ki hív még így?  

Na azért...

Anyukád vagy apukád biztos szívesen olvas neked  

Akkor kölcsönadom Aurórát, ő gyakorlott anyuka

A  NŐ
- Váci utca -
#pontti #pontma #végem

Hetek óta csak a munkának él. A mindennapjait az edzőterem, a munkahely és az új lakás háromszögében éli. Esténként néha leugrik a bárba pár pohár sörre, de nem hajtja a nőket. Ha véletlenül valaki a horgára akad, akkor sem tulajdonít nagy jelentőséget a dolognak. Még a lakásába se enged be senkit, nem érdemlik meg.
A mindennapos monotonitásból az anyja zökkentette ki a mai napon. Mindenfele előzetes figyelmeztetés nélkül megjelent és elráncigálta őt és ebédre, aminek szerencsére hamar vége szakadt. Az étteremből kilépve a Váci utcára érnek. Kívülről nézve nem nagyon látni közöttük a hasonlóságot. A nő jól tartja magát, 40-nek is alig néz ki, pedig már az 50et súrolja. Vigyorogva karol bele a fiába és elégedetten lépeget mellette. Bálint már nem élvezi ennyire a helyzetet, a nő teljesen megöli a kisugárzását és egyetlen pillantásával képes arra, hogy a fiatalabb nőket megvesse, a földbe tiporja. A kellemetlen andalgást az zavarja meg, hogy Bálint lábának neki ütközik valaki és még meg is öleli.
Elképedve néz le az apróságra, majd egy mosolyt erőltetve az arcára leguggol  a lányhoz és megöleli. Tekintetével veszetten a gyerek anyját keresi, olyan régen látta, annyira vágyik rá.
- Szia. Hát te?
Elengedi Hannát és kis kezeit fogva teszi fel neki a kérdést.

A  NŐ
- Váci utca -
Nem igazán érti, ami a kislány mond neki. Sajnos még nem jutott el a török nyelvleckékéig, csak Aurórával és egy merőben más technikával. Ó micsoda gyarló gondolatok. El is hessegeti őket és tekintetével megkeresi a feléjük tartó szőkeséget. Közben Esther lefagyva áll a történtek előtt, nem tudja összetenni a képet, amit lát. Számára a fia olyan, aki ha egy gyereket meglát, inkább elrohan és vissza sem tekint. Ezzel szemben most itt áll és fogja a kislány kezét, képtelen feldolgozni ezt az információt.
Amikor Auróra odaér hozzájuk tekintetét keresi, de azt nem kapja meg, ezért kelletlenül felmorog.
- Ne szórakozz.
Hangja távolságtartó, nem teheti meg, hogy az anyja előtt andalogjon a szőkével, még akkor sem, ha szíve szerint ezt tenné. Mielőtt még bármi mást mondhatna, anyja köhögve jelzi, hogy ő is jelen van és nem tetszik neki, hogy ennyire háttérbe szorult. A férfi az égbe emeli a tekintetét, majd elengedi Hanna kezét és Esther felé fordul.
- Anya ő egy kedves ismerősöm Auróra, ő pedig a lánya Hanna.
Bizony ő az anyja, aki elől jobb elbújni, aki már most feltűnően méregeti Aurórát,  aki kedvesen köszönti őt és még a kislányának is egy mosolyt küld. Túl kedves, mintha egy régi ismerősét látna bennük viszont. Ez Bálintban máris gyanút kelt, jól ismeri a nőt, tudja jó, hogy emögött van valami hátsószándék.

A  NŐ
- Váci utca -
Halántékát idegesen megdörzsöli, van pár sejtése, hogy az égiek miért verik ezzel a találkával. Elég sok mindent elkövetett, ami nem éppen a jóságát hivatott növelni, azonban mégis bosszankodik. Feszülten nézi a két nőt, tekintete ide-oda cikázik közöttük, majd inkább úgy dönt az a legjobb megoldás, ha Hannával foglalkozik.
- Esther Perell, örvendek.
A nő hangszíne kedves, mégis tekintélyt parancsoló. Kezét nyújtja Auróra felé, majd finoman megragadja azt és megrázza.
- Ne haragudjon, de nem értettem a vezetéknevét.
Eszter ilyen, ha valamit tudni akar, akkor azt kikényszeríti az emberekből méghozzá úgy, hogy jól forgatja.
- Azért nem értetted, mert nem mondta.
Bálint azelőtt vág közbe, mielőtt Auróra úgy érezné, hogy el kellene mondania, megmenti. Ismeri az anyját és tudja, hogy emögött a bájolgás mögött valami rossz szándék rejtőzik. Ahogy a nő távozásra adná a fejét, megragadja a karját és marasztalja, hitetlenkedő pillantásait pedig csak egy mosollyal hárítja.
- Anya, ennek a nőnek köszönhetitek apával, hogy az elmúlt hetekben úgy ugrálok, ahogy ti akarjátok, szóval azt hiszem megérdemel tőletek annyit, hogy meginvitáljátok egy vacsorára.
Nem engedi, hogy Auróra itt hagyja egyedül ebben a slamasztikában, addig fog erősködni, amíg mindkét fél bele nem megy a közös vacsorába.

A  NŐ
- Váci utca -
Esther arcán egy elégedett és semmi jót sem sejtető mosollyal néz a fiára, aki csak lesüti a szemeit, amikor meghallja Auróra vezetéknevét. Ő már sejti mi lesz a következő lépés, az anyja egy okos nő. Valószínűleg már abból összerakta, hogy van itt valami, amikor Bálint megölelte Hannát.
- A holnap este tökéletes lesz.
Nincs apelláta, a nő makacs és nem száll felesleges vitákba. A fia arcára nyom egy csókot, majd ismét Auróra és a kislány felé fordul.
- Hozza el őt is, Csabának is találkoznia kell egy ilyen tüneménnyel.
Egy tökéletes csapda fantasztikus kivitelezésben, hölgyeim és uraim. Bálint biztos abban, hogy az anyja mire a kocsijához ér, már tudni fog mindent a nőről és a családjáról. Idegesen néz a távozó alak után, majd a két hölgy felé vezeti vissza a tekintetét.
- Sajnálom, nem gondoltam át.
Magához akarja vonni a törékeny testet, nem akar mást csak elveszni az ölelésében, magába szívni az illatát és egy csókot lehelni arra a kívánatos szájra. Ehelyett kezeit a zsebébe csúsztatja és toporogva ácsorog a nő és kislánya mellett.
- Nem kell eljönnöd, majd én kimentelek.
Ez a legkevesebb, ha már ennyire kellemetlen helyzetbe sodorta. A két rossz közül inkább a jobbikat választja, ha egyedül jelenik meg az nem lesz annyira kivégzés szagú, mintha a nőt is vinné magával.

A  NŐ
- Váci utca -
Cinkosan vigyorogva néz Hannára, aki úgy tűnik valamiért tényleg kedveli őt. Kezét nyújtja felé, miközben Aurórát nézi, aki lassan, de enyhülni látszik.
- Had kárpótoljalak. Bármivel.
Tényleg megtesz mindent azért, hogy megenyhítse a nőt, ha kell vesz neki egy házat Törökországban és minden hónapban küld neki pénzt. Igen, ennyire vágyik a megbocsájtásra, ennyire szeretné ismét maga mellett tudni.
- Auróra.
Tekintete ég a vágytól, de most nem attól a vágytól, amit együttléteik előtt lehet rajta látni, ez sokkal inkább a megbocsájtásért való könyörgése.
Hirtelen ötlettől vezérelve, leguggol Hanna mellé, majd megfogja kicsi kezecskéit.
- Szerinted meg fog nekem valaha bocsájtani?
Érdeklődve néz rá. Tudja, hogy aljas dolog kijátszani ezt a kártyát, de ha már a lány mellé állt, akkor valahogy megoldást kell találnia.
- Mivel tudnám lekenyerezni?
Talán kap valami segítséget Hannától, bár ha törökül fog válaszolni neki, akkor pont a partszakadás kellős közepén találja magát.

A  NŐ
- Váci utca -
Nem foglalkozik Auróra hisztérikus viselkedésével, mert csak ideges lesz tőle.  Sokkal jobban lefoglalja idejét a kislány, akiben partnerére talál. Már csak az kell, hogy elmesélje szépen mire is vágyik anyuci, hogy aztán minden happy és vidám legyen. Persze tudja, hogy ez csak mese habbal, nem megy ennyire könnyen, de kezdetnek jó lenne valami fokódzkodó.
Választ azonban nem a kislánytól, hanem Aurórától kap. Felvont szemöldökkel néz rá, majd lassan felegyenesedik. Ha Hanna nem engedi el a kezét, akkor továbbra is fogja azt.
- Had lássam.
Egy cipő lenne a boldogság kulcsa? Ez túlzottan egyszerű, biztos, hogy ennek nagyobb súlya van, mint ahogy ez elsőre hallatszik. Követi a nőt a kirakatig, Hanna mellől egy pillanatra se szakad el, kell neki mint biztosíték, mint út Auróra szívéhez.
- Tényleg ezt szeretnéd?
Felvonja a szemöldökét, hiszen bármit kérhet a nő, érthetetlen a számára, hogy ezt a kívánságot egy pár cipőre pazarolná.

A  NŐ
- Váci utca -
A kirakat előtt ácsorogva csak lesújtó pillantásokkal tudja nézni azt, ami elé tárul. Nem Auróra kapja ezt a nézést, hanem a csillogás, az elrendezés és még az árak is. Felháborítónak tartja, hogy egy pár cipőért képesek ennyit elkérni és szánalmasnak azt, hogy ő még ki is fogja fizetni.
- Akkor vegyük meg.
Lemondóan sóhajt egyet, majd kinyitja az ajtót és beengedi maga előtt a hölgyeket. Közel az ajtóhoz táborozik le és onnan nézi, ahogy Auróra megbolondul a cipőktől. Egy kisebb mosoly ül ki az arcára, mert azért leesik neki, hogy tulajdonképpen az ő keze is benne van ebben a boldogságban. Tekintetével közben Hannát keresi, nem akarja szem elől téveszteni, bár a bolt nem annyira nagy, hogy esélye legyen arra, hogy elkóricáljon. Mikor Auróra végre végez, kelletlenül odalép a pénztárhoz és kifizeti neki a cipőt.
- Drága mulatság vagy nekem.
Halkan súgja oda a szavakat a nőnek, nem gondolja komolyan, ez hangjából is érződik. Kifele menet ismét maga elé engedi őket, majd kezeit a zsebébe csúsztatva áll velük szemben.
- Akkor azt hiszem, örültem nektek vagy mi.
Nem fog rájuk telepedni, búcsúzásképpen leguggol és kitárja karjait Hannának, majd megölelgeti őt, végül felegyenesedik és Aurórára tekint.

A  NŐ
- Váci utca -
A nő örül, így ő is boldog, mert így legalább a pillanat törtrészéig nem marják egymást és nem feszengenek. A könnyes búcsú, egymásba borulás és csókok elmaradnak, nem is érti miben reménykedett. Azonban még mielőtt elindulna, Auróra olyan kérdést tesz fel, amin muszáj elnevetnie magát.
- Estélyiben? Nem vagyunk mi az angol királyi család.
Legalább tudja, hogy milyen kép van a nő fejében róla. Nem a legjobb, egy lépést tesz felé és mélyen a szemeibe fúrja barnáit.
- Se te, sem pedig én nem jelenünk meg azon a vacsorán, megértetted? A te érdekedben.
Hangja egy kissé komorabb, mint eddig. Nem tudja hogyan kéne kifejeznie szépen azt, hogy 'azért nem megyünk, mert anyám és apám szétszedne téged'. Így inkább csak marad ennél a verziónál. Tekintete Hannára téved és szíve összeszorul, hogy a fenébe hozhatta ilyen helyzetbe őket? Most már muszáj megvédenie a két lányt.

A  NŐ
- Váci utca Zárás -
Inkább nem mond semmit a hallottakra. Auróra egyre mélyebben vájja bele a karmait és ha most mondana valamit, azt biztosan megbánná.
- Köszönöm.
Elengedi a témát, nem szeretne ezzel tovább foglalkozni.
- Na, nem tartalak fel tovább titeket.
Elmosolyodik, még egyszer elköszön Hannától, végül Auróra arcára is lehel egy apró csókot. Bár nem sokat időzik a közelében, illatát olyan mélyen elraktározza az agyában, amennyire csak tudja. Egy félszeg mosollyal néz rájuk.
- Már saját lakásom van, egyébként.
A címét a nő zsebébe csúsztatta, miközben a puszit adta az arcára, de erre esze ágában sincs felhívni a figyelmet. Int egyet Hanna felé, majd sarkon fordul és ott hagyja őket. Ő megtette, amit tudott, a játék következő lépését Aurórára bízza.

Szép Estét!

Ááá Antoinette sza..., öhm néztél már ki jobban is

Szép Napot!

A  NŐ
 Végre nálam
Hiába van este ő még mindig afelett görnyed, amit ma reggel az apja rásózott. Valamivel muszáj elterelnie a gondolatait. Életében először megadta a lehetőséget egy nőnek, de az nem lépett. Pontosabban meglépte a váratlant, nem jelentkezett, ezzel tudatva, hogy már nem tart rá igényt.  Ezt a románcot még nem siratta el, nem volt arra ideje, hogy a srácokkal összeüljön, vagy elmenjen lányokat hajtani. Nem is vágyik rá. Fejét idegesen vakarja egy papír felett, amikor halk kopogásra lesz figyelmes. Lopva az órájára pillant, az étel, amit rendelt, még nem érkezhetett meg, akkor vajon megint az idegesítő alsó szomszédnak van valami problémája? Kezdetben nem áll módjában felkelni az asztaltól, végül úgy dönt, megadja a tiszteletet a látogatójának.
Az ajtót egy 'mi a fene van már?' fejjel nyitja ki, már rákészült a leoltásra, azonban meglepetésére egy bombázóval találja szemben magát. Auróra elképesztően néz ki, ezzel pedig zavarba is hozza a férfit, hiszen ő csak egy fekete melegítőnadrágot és egy fehér pólót visel.
- Eltévedtél?
Vállát neki támasztja az ajtónak, csak indokolt esetben enged át bárkit is a küszöbön, eddig ez a takarítónőn kívül senkivel sem történt meg.

A  NŐ
 Végre nálam
#ittállelőtted #nyisdkiaszemed

Megforgatja a szemeit, most nincsen kedve ehhez a gyerekes játékhoz. Egy sóhaj kíséretében ellöki magát az ajtófélfától és Aurórára néz.
Karjánál fogva megragadja és magához rántja, nem számít ellenkezésre, ezért egy csókot lehel a szája sarkába, majd az ajkaira, végül a nyakára.
- Sokáig tartott.
Halkan suttog a fülébe, majd növeli kettejük között a távolságot, egyik kezét fogja még a nőnek, és megpörgeti maga előtt, hogy lássa minden porcikáját. Úgy állítja meg, hogy a nő feje a lift felé nézzen. Egy elfojtott sóhajtás közepette visszalép hozzá, borostáját végighúzza a nyakának ívén, majd a fülébe suttogja következő mondatát.
- Elmondtad, akkor most már távozhatsz is, nem?
Sajnálná, de ha már ezt mondta a nő, hogy ezért jött, akkor minek marasztalja? Könnyedén vissza fordítja magával szemben és egyik kezével finoman simogatja az oldalát. Nem fogja marasztalni, de képtelen lenne arra, hogy távolságot tartson tőle. Teljesen szabad akaratot ad, egy kis irányítással megtoldva.