Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Ugyan ő csak mutogatni szokta, de abban elég jó. Persze, ezt nem nyomom az orra alá, hiszen ő is épp elég jól tudja, nem szorul a segítségemre. Még kacsintott is, meg minden. Kicsit olyan volt, mint az a fura néni, aki Roger nyúlra mászott rá. Vagy az két külön mese volt? Mindegy is, a lényeg, hogy fura volt, de jól állt neki.
Az ajándék meg sem lepett, mert hát, Helmut gyakran ki szokta kérni a véleményemet, szóval erről is kicsit korábban tudtam, mint a szöszi, de ugye, bőven más témáink voltak, így nem akart kirobbanni belőlem az infó. Most pedig, olyan kellemes volt minden és túl voltunk ezen is.
- Igen, azt is tudom, valami ebédet akar szervezni pár ismerőssel. Benne volt a meghívó a fekete outfitem zsebében, amit visszahoztam a tisztítóból.
Nem egészen értettem a dolgot - nevettem fel röviden, kissé keményen is, mert ezeken a partykon sosem voltam a panda. Pedig fekete-fehér voltam, de ugye kiállás, modor, stílus... egy ruha sok dologra mély befolyással lehet.
- Mintha te olyan radikális váltásokat produkálnál... - jegyeztem meg kissé piszkálódva, de puszta szeretetből. A haja nem sokat változott, mióta ismertem. Nem is kellett, így is csodás volt, mármint, a legtöbb pasi képes lenne színlelni, hogy meleg, csak azért, hogy a közelében lehessen.
Megpróbált beszélni velem Haruról, én pedig ezt teljes mértékben ignoráltam, mert vele nem szívesen beszéltem a japánról és fordítva. Szomorú, de legalább fair. Végre megjöttünk, én pedig szikrázó mosolyt villantottam, mert hát, anno megcsinálta a fogorvos, igazán belefér a keretbe. Nekem csak a hátizsákom volt, így azt megszereztem, majd készültem kimászni, de neki ugye be nem állt a csipogója.
- Uuuu, lennének ötleteim. Biztosan Nikki! Miért két k-val írja a nevét? - tettem fel a kérdést, ami már elég hosszú ideje emésztette a lelkem. Nem is igazi név ez!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Azt hiszem, mondhatjuk azt, hogy az utóbbi pár hétben az életem rendeződni látszott. Lassan ismét elkezdhettem edzeni, Lewyék bejelentették, hogy kit szeretnének keresztapának - te jó ég, még mindig nem hiszem el, hogy ennek az embernek gyereke lesz -, és hát, mi is elég sok időt töltöttünk el Hannahval együtt. Már az idei cuccom is megvolt az oktoberfestre, gyakorlatilag holnap terveztünk oda is indulni, előtte viszont még volt egy dolog, amit le kellett tudnom. Méghozzá, minél előbb, ha nem akarok megint leukoplast áztató szerencsétlen hülyegyerek lenni. Így vettem egy mély levegőt, felvettem a bőrkabátomat, majd kb egy tizenöt perc kocogás után álltam meg a ház előtt, a szakadó esőben, felfelé hunyorogva, hogy ugyan már, csak itthon van. Nem igazán volt szükségem plusz időre, hogy mérlegeljek, a kezem már a kapucsengőt nyomkodta, mintha éppen atomtámadást szeretnék indítani valaki ellen. Egy ingerült mozdulattal túrtam hátra a homlokomba lógó nedves tincseket, majd ismét felsandítottam.
- Az isten szerelmére, vedd már fel... - motyogtam magam elé, még én is alig értettem, de nem is ezen volt a hangsúly.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Elég rémisztő volt a gondolat, hogy volt olyan, aki tényleg találkozott az elsővel. A nő olyan volt a számomra, mint a Molyember. Mindig, mindenki beszél róla, de soha, senki nem találkozott még vele és ez jól is van így. Addig van nyugi, ameddig ez megmarad.
- Nekem senki nem magyarázza meg, hogy az a nő nem egy fiktív személy volt. Helmutnak nem volt első felesége, csak második. Tudom, hogy ez lehetetlen, de így van - tört ki belőlem a nevetés a végére és inkább a tenyerembe temettem az arcomat. Csak kellene rám egy szűrő, ami nem engedi ki a hülyeségeket a számon. Bár akkor feltelne vele a fejem és akkora lenne, mint egy lufi. Vagy 99.
Nem is csodálkoztam Hannah jól megjátszott háborgásán, az az ember nagyon furcsa, sőt, néha egészen ijesztő is tud lenni, talán emiatt is kötöttem ki a szellőzőben. Biztosan az adrenalin, különben nem tudtam volna felhúzni magamat a rácson.
- Biiztosan vadítóan néznél ki, de azért arra az esetre készítem a parókát, mert nem ismernélek meg sehol. Teljesen elvesznék a tömegben, akkor meg kiabálni és hadonászni kell - horkantam fel, mert legutóbb, mikor ilyesmi történt, engem le akartak csukni, rá meg rázta a mutatóujját a rendőrbácsi és megadta neki a telefonszámát. Gyanítom, hogy nem azért, hogy a gyerekére vigyázzon. Hannah nem az a bébiszitter típus, ezt mindenki be kell lássa.
Aztán végre megérkeztünk, én pedig felszabtam az ajtót és kivetettem magamat a kocsiból, a táskám társaságában, be is csuktam magam után, de aztán csak vártam Hannahra.
- Hát amilyen okos az a nő, még csak meg sem lepne. Múltkor megkérdezte én zümmögök-e. A minibár volt - pislogtam magam elé. Jó, én sem voltam egy észlény, sőt, a számokhoz semmi eszem nem volt, de ez már teljesen új távlat.
Nem voltunk már újak itt, ezért nem is nagyon figyeltem oda a bevezető mondókára, csak bámultam a nagyszabású hall plafonját és a lelógó növényeket. Az a vízesés a múltkor is ott volt? Hannahra néztem, meg is bökdöstem kicsit, mielőtt a képződményre mutattam, megrántva a vállamat.
- Nem  tudom, hol szeretnél, Engelchen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Nem teljesen értettem, hogy az emberek nagy része miért menekül egyik házasságból a másikba. Elvileg ez egy örök kapocs lenne, ami összetartja őket jóban-rosszban. De nincsen olyan, hogy egy ember még a hatodik házasság után is azt gondolja, hogy ez majd örökké tart. Vagy csak a vagyonát akarja csendesen, feltűnés nélkül osztogatni?
- Nem is értem a szüleidet. Az enyémek legalább együtt próbálnak nem seggfejek lenni - nevettem el magamat halkan, holott igazából nem különösebben érdekeltek anyámék. Közöltem, hogy többé nem megyek haza és ehhez eddig nagyon jól tartottam is magamat.
A külsejével nem volt gond, én szerettem a mostanit, ahogyan az ügynöksége és a német férfiak nagy része is.
- Nem, figyelj, a brandeknek nem tesz jót a hirtelen arculatváltás. Lehet modernizálni, de azt is csak lassan, fokozatosan... - bólogattam aprókat, de nekem így is bejött, szóval én nem voltam a változás híve. Meg legalább neki volt is a fejében valami, ellentétben Nikkivel, akinek az volt a maximum teljesítménye, hogy nem vette fel kifordítva a melltartóját.
Közben Hannah elkezdett sztorizni az új lányról, akit elvileg egyből a mélyvízbe dobnak, meg hogy elkezdte a haját vasalni a hideg fémmel, én pedig egy pár pillanatig csak masszíroztam az orrnyergemet tanácstalanul, azon filozofálva, miért történik velem mindez.
- Vele már nem lesztek öribarik, elszúrtad, egyetlenem  - sóhajtottam fel drámaian, még egy kézmozdulatot is téve, hogy na fuccs neki. Hannah nevetése azért egy kis vigyort odabiggyesztett a szám szélére, de azért csalódott voltam a sorsban.
Szerinte sem volt itt legutóbb a vízesés, nem is értettem, mi célt szolgált, de legalább mondhatták rá, hogy menő. Az is több, mint a semmi. Gyalogkakukk se volt okos, csak bip-bip.
- Jó, nekem jó tervnek tűnik. Öm... már edzeni? A könnyítettben már részt kell vennem a héten, és hirtelen azt is ő akarta tartani, szóval... - grimaszoltam kicsit, mert tényleg nem volt egyszerű mostanság terelni a témát rólunk. Az öreg mindig, mindent tudni akart.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem így terveztem a mai napomat, nem akartam az esőben futni, bőrig ázni, majd tüdőgyulladást kapni, mert Helmut még nem elég dühös rám, az ihlet csak úgy jött. Mire kettőt pislogtam, már kint is voltam az ajtón és hátra sem néztem, csak egy pálcamozdulattal bezártam.
Tizenöt percet vett el az életemből, hogy odáig elkocogtam, majd megtorpanva körbenéztem, nem követett-e senki, mielőtt erőteljesen elkezdtem volna üzemeltetni a csengőt. Még kulcsom is lett volna a lakáshoz, de beengedni magamat meg aztán végképp bunkó lett volna. A hajamba túrtam, mielőtt ismét felfelé sasoltam.
Nagyjából ekkor vágott be elém egy nő, én meg kissé ingerülten sóhajtottam fel, mielőtt észrevettem volna, hogy ja, amúgy ez csak haru, nem kell egyből felkapni a vizet. Lassan leszálltam a csengőről és kissé megigazítottam a cuccaim.
- Hö... öö... Nem... csak pár perce, nem vészes - vontam meg a vállamat, lazán, mint egy utcagyerek, bár igazából nem élveztem az ácsorgást, ha őszinték akarunk lenni. Ő közben beslisszolt a cuccaival, ami nem volt kevés, én meg kissé összevont szemöldökkel figyeltem, mielőtt beléptem volna.
- Megy egyedül, vagy segítsek? - kérdeztem, letolva a csukját a fejemről és eltúrtam a loccsvizes hajamat a homlokomból, ismét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Teljesen bőrig voltam mostanra már ázva, ha ilyen lehetséges a bőrkabát alatt. Az biztos, hogy kirázott a hideg, ahogyan a hajamból az esőcseppek lassan, jeges kis gömbökként leszáguldottak a hátamon. Kissé összerezzentem, de igyekeztem megőrizni a lazaságomat, amennyire lehetett, előre is engedve, hogy az alapanyagnak kinéző fakupaccal bevonuljon a folyosóra. A neveltetésem akkor is előre tessékelte volna, ha csak egy retikül van nála.
- Nem, értettem. Csak hagyd - legyintettem, jelezve, hogy én emiatt nem zavartatom magam és egy kis vizet facsartam ki a szőke tincsekből, valamennyire előrehajolva, hogy ne magamra csavargassam. Leginkább csak a kabátomra.
- Ahogy érzed - tartottam fel megadóan a kezeimet, mert nem akartam én semmit erőltetni, ha úgy érzi, hogy nem boldogul, gondolom majd úgyis szól. Vagy látszani fog abból, ahogy szerencsétlenkedik a kupaccal.
Lassan a lakás ajtajához mászkáltunk, mint valami hatékonytalan karaván, de nem bántam, csak vártam, hogy sikerüljön megoldania egyedül is, mert ő ugyebár már nagylány.
- Nem tudom, nem túl hosszú. Vennem kellett egy új inget, a tavalyi kék-fehér kockásom látott már szebb napokat is - vontam meg a vállamat, mert mégsem reklámozhattam, hogy Lewy sikeresen lehányta, miután Kevével kimentek cigizni. - Neked?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Tudtam, hogy Helmut sokkal inkább próbálkozik nem morogni velem, mint amennyire ez a csapat többi tagjára igaz volt. De a legtöbben már tudták, hogy nekem nem csak a főnököm, nem mellesleg amolyan apafigura is volt a számomra.
- Jó, de őt nagyon sokan nem, mert egy s-fej - közöltem felhorkanva, mert hát, szegény srác sok inden volt, de népszerű az igen csak bajosan. Helmut talán nem genyózott volna vele, ha nem szól be az egyik edzés elején, hogy ő nem fog bemelegítőköröket futni. Így lehet, hogy még én is odavágtam volna neki, hogy lassan csak kussoljon el, ha lehetséges.
Tény, voltak olyan égek, amiknek kellett a modernizálás időről-időre, különben elavultak és fuccs a vevőkörnek is, csak az elfogultak maradtak meg, mert azok már megszokták. Hannah nem ilyen volt.
- Jó, tudjuk, hogy te ilyen Überfrau vagy, de azért néha igazán kisebbre vehetnéd az arcod! - Csak a szokásos piszkálás volt, nem zavart a stílusa, különben nem maradtunk volna meg egymás mellett, de szerintem ezt tudta ő is.
Elmesélte a butácska újoncot, én pedig elég gonoszan, de rávilágítottam, hogy vele már sosem lesznek legjobb barátnők. Elmélázó fejet vágtam egy pár pillanatig, az ajkamat ütögetve kicsit a mutatóujjammal, majd ismét rápillantottam.
- És mégis hogy vigasztaljalak meg, szöszi? - érdeklődtem, talán egy kicsit provokáló mosollyal az arcomon. Mostanság lettek volna ötleteim rá, de azt hiszem, hogy nem pont azért jöttünk ide, hogy meghökkentsük a személyzetet.
A lejáratok eléggé elkeveredtek, de nem különösebben bántam, kicsit jobban el voltak így választva az öltözők. Bólogattam a kérdésre, hogy nekem az megfelel, mint találkozó-pont. Kicsit elgondolkoztam, majd rántottam egyet a vállamon.
- Igazából, igen, de ez a kis szünet már nagyon kellett nekem - láttam be, majd még vetettem a szöszire egy pillantást és elügettem a férfiak öltözője felé. Elég hamar megszabadultam a cuccaimtól, amiket bezártam a szekrénybe, túl estem  a kötelező 20 másodperces zuhin, majd  a törölközőt a derekam köré csavarva slattyogtam fel a pezsgőfürdőhöz. A puha anyagot biztonságba helyeztem és nem sokkal később már el is mélyedtem a habokban, Hannaht várva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Megszabadultam a víz egy részétől, aztán csak oldalra fésültem az ujjaimmal, hogy legalább útban ne legyen, ha már úgy nem akar állni, ahogyan azt én akarom. Helmutnak biztosan tetszett volna ez a fazon, de ő most nem volt itt, hogy megdicsérjen. Szerencsémre, azt hiszem.  
Még azt is megemlítettem, hogy vásárolni voltam, mert hát, holnap ki akarok menni az Oktfestre, oda pedig nem fogok kockás ing nélkül. A tavalyit már aznap kidobtam, mert undorodtam tőle, így nem volt más választásom.
- Majdnem ugyanolyat vettem, meg egy ugyanolyat pirosban is, de még nem tudom, melyiket veszem majd fel - rántottam egyet a vállamon, szinte már olyan gyerekesen szendén, mert hát, ötletem sem volt. Talán kicsit attól is függött, a társaságom milyen ruhában jön. Azért értékeltem, hogy megjegyezte, talán egy félmosolyt még meg is engedtem magamnak.
Az új seprű említésére kicsit megint olyan lettem, mint a prérifarkas. Az arcvonásaimért folyó küzdelmet az értelem elvesztette, 1-0 a zavarodottság javára.
- Öm, persze, természetesen. Biztos találsz, érdemes az akadémiásokkal beszélni Münchenben, ha gondolod majd adok egy telefonszámot, vagy címet, vagy akármit... - intettem, hogy ganz egal, részemről mindegy, melyikre van szüksége, abba a részbe már nem akartam belefolyni.
Ugyan bementem én is a lakásba, de a cipőm, meg a kabátom levételével voltam elfoglalva, így nem mentem egyből utána. Sőt, még vissza is mentem a folyosóra, hogy kifacsarjam az ingemet.
A találkoztam egy férfival kezdetű mondatokat nem igazán tőle vártam, de aztán nem akadtam fent rajta különösebben.
- Igazán? Ééés mi történt? - érdeklődtem, miközben a ruhám megigazítva beljebb indultam.
Még megvártam a válaszát és csak a rövid elbeszélés után éreztem úgy, hogy a döntésem helyes volt. Nem kellett ez senkinek, így hát az eredeti szándékom szerint, kevés idő elteltével és a gyűrűvel a zsebemben távoztam, úgy,
ahogyan érkeztem. Viharosan és elszántan. Az út hazáig még életemben nem volt ennyire hosszú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

Nem igazán értettem hozzá, hogy milyen orr is kell a kozmetikusoknak, de nem is zavartattam magam rajta. Ha ő azt mondja, akkor biztosan így van, én meg majd csak bólogatok, mint a rajzfilm-figurák. Annyit tudtam biztosan, hogy szerintem nagyon szép nő, mások pedig ezzel bőszen egyetértenek, vagy sipákolnak, mert ők nem azok.
- Nagyon szemét tudsz lenni, tudod? - nevettem fel kissé, de tény, vannak olyanok is a modell szakmában, akiknek alapvetően semmi keresnivalójuk nem lenne ott. Vagy csontkollekciók, amik zörögnek minden lépésre, aztán teleaggatják őket smukkokkal, hátha akkor azt hiszik, az ékszer zörög és nem a nő bordái ütköznek össze a csípőjével.
Nem úgy nézett ki, mint aki komolyan meg van sértődve, de ugye én egy labrador-panda keverék vagyok, hát egyből felajánlottam, hogy nagyon szívesen kárpótolom, ha úgy érzi. Azt nem árulta el, hogy mégis hogyan. Tipikus Hannah.
- Hát, ha te mondod... - sóhajtottam fel, aztán a felém hajított csók láttán elmosolyodtam, csak aztán szedtem a lábaim, hogy átöltözzek. A női öltözővel ellentétben itt nem volt sor, meg tolongás a tükör előtt, szóval a hiú hajlamaim ellenére is előbb kötöttem ki a pezsgőfürdőben, mint Hannah. A csuklóm még mindig heges volt, nem is hiszem, hogy külön főzet nélkül valaha is elmúlna, de nem zavart.
Aztán megjelent a szőkeség, én pedig érdeklődve figyeltem, ameddig be nem mászott a vízbe, hogy tőlem nem messze elterüljön, a fejét hátradöntve kissé.
- Hát, kicsit hosszabb időt hagytunk ki, mint ahogyan azt illik, igen - biccentettem, aztán finoman oldalba böktem. - De nem lesz több ilyen,
 ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

München, Németország | kinézetecske

- Mindig. Csak ez lehet a rajongásom oka - kacsintottam rá egy széles vigyor kíséretében, de aztán beharaptam az ajkamat, hogy eltüntessem az arcomról gyorsan. Nem kellett volna annyira nevetni ezen, elvégre sokan megmondták, hogy borzasztó emberi lény vagyok. Csak mosolyogtam egy temetésen, what then? Ő sem szerette volna, ha sírnak utána, mindig is vidám ember volt.
Nem sokkal később már a pezsgőfürdőben ültünk, mert a wellness, ugye nagyon fontos, minden egyes formájában. Nem ebben első sorban, de így is nagyon tudtam értékelni, főleg akkor, ha nem voltam egyedül. Ha tagadni is próbálom és vannak néha kis kitéréseim is, attól még ugyanúgy társasági lény voltam. A bölcs emberek mindig is érezték, hogy az egység az erőben van.
- Hát nekem is... - mosolyodtam el, kissé szomorkásabban, mint ahogyan azt eredetileg terveztem, de nem bántam a dolgot. Vannak érzéseim, és akkor mi van? Attól még nem leszek olyan, mint azok a furcsa rajzolt, sírós nyuszik a facebookon.
Nem sokat kellett ecsetelnie, hogy Magda melyik, igazából jobban is ismertem a baráti körét, mint ahogyan azt illett volna, de azt hiszem, hogy túl sok időt is töltöttem a részeként, ahhoz, hogy ne ismerjem őket. Magdát talán egy kicsit közelebbről is, mint ahogyan azt illett volna. Ki gondolta volna, hogy szupermodellek rapidrandikra járnak?
- Te is tudod, hogy ameddig kellek, én itt leszek. Dee tudod, hogy támogatom a kutyás ötletet. Igazából minden baromságot, hisz ez a dolgom. De iigen. A kutyát is - kissé elmosolyodtam, mielőtt a vizet tapizó keze után nyúltam volna, hogy kissé megszorítsam. Szükségem volt rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

A jobb kezem a bal csuklómra kulcsolódott a hátam mögött, ahogyan a csizmáim sarka összekoccant, miközben megálltam a víz partján. Alattam a víz hangosan nyaldosta a betont, néha sós permettel szórva be a levegőt. A sirályok még most is fülsüketítően rikácsoltak néha, pedig az ember azt hinné, hogy ilyenkor már van sokkal jobb dolguk is. Mély levegőt vettem, mielőtt még ellazítottam volna a vállaimat, hogy kis sóhajjal lazábbra vegyem a tartásom is. Korán érkeztem, túl korán is, ha azt vesszük, hogy az utóbbi... években? mennyire szórakozottan vettem az odaéérést. Most viszont itt álltam, jóval korábban is a kelleténél, a dokk egy olyan részén, ahol jó esetben a kutya sem járt.
Ha járt volna, most alighanem, nagy bajban lennék. Semmi keresnivalóm nem volt itt, pláne nem ilyenkor és így. Hát csak szusszanva leporoltam pár harmatcseppet a kabátom fekete anyagáról és a korlátnak dőltem kissé. Nem ma volt már az az omniózus este, sokat vártam, mielőtt elmondtam volna a szőkének. Ez olyasmi volt, amit nem lehet csak úgy leírni a messengeren, pláne nem bagolyban, amit akárki elfoghat.  
De azért az éberség megvolt, így mikor lépéseket hallottam, szinte azonnal megpördültem a tengelyem körül és tettem egy lépést oldalra, így a konténer takarásába kerülve. A kezem az oldalzsebemben nyugvó pálcára kulcsolódott, kissé még el is mosolyodtam, olyan westernfilmes jellege volt a jelenetnek, csak a helyszín és a ruhák nem stimmeltek, ahogy a pálca hegyét a szőke nyakának nyomtam, a derekát átkarolva hátulról szorosan.
- Helló drágám- súgtam a fülébe, most már széles vigyorral az arcomon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

A korai érkezés vagy a Helmuttal töltött túl sok idő margójára volt írható, vagy ha fontos időpontról volt szó, nem szerettem a helyszínen történő váratlan fordulatokat. Legyen az mondjuk helyben lévő fotós, rajongó, járókelő, tolókocsis néni, vagy acme gyártotta csapdákkal kísérletező prérifarkas. Szóval már ott voltam egy ideje, a lehető legnagyobb lelki nyugalommal bámulva a háborgó, jeges vizet, mikor a lépteket először hallottam meg.
Az lenne a legpontosabb, ha azt mondanám, hogy az ösztön diktálta, hogy rögtön hátrébb húzódjak, olyan pontjára a dokknak, ahol nem volt rám jó a kilátás, én viszont mindössze egy apró kipillantással azonosítottam a szőke közeledő alakját. A sörfesztivál után szerintem egy teljesen elhomályosított kép alapján is felismertem volna, pusztán a sziluettből. A többi már csak a pillanat varázsa volt, vártam volna a paprikasprayt vagy a gyomorszájon-vágást, de egyik sem jött, helyette csak ledermedt kissé. Hogy a halk nyüszítés nem hozzá tartozott, ebben egészen biztos voltam. Azért még tartottam a mozdulatot egy pár pillanatig, mielőtt a pálca visszakerült volna az eredeti helyére.
- Képzelem mennyire, legalább másfél napja nem láttál, Engelchen - jegyeztem meg kissé cinikusan, a szemem megforgatva, de az a vigyor ott maradt továbbra is az arcomon, ahogyan a tenyere a karomra simult. - Csak nem társasággal érkeztél?
Kissé oldalra billentettem a fejemet, mielőtt egy röpke cirógatást követően elengedtem volna a derekát. Még egy lépést tettem is hátra, a cipőm talpa pedig fülsértő hangon csikordult egyet a néhány, elszórt kavicson, amint a betonnak préselődtek.
- Fess vagy ma, nem is mondtad, hogy ünnepiben jössz - fojtottam el egy mosolyt, megköszörülve kicsit a torkomat, majd egy ideges mozdulattal simítottam oldalra egy, a homlokomba hulló szőke tincset. Annak most nem ott volt a helye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Nagyon csúnyán is végződhetett volna az eset, de azt hiszem, egy részem tudta, hogy nem fog, mert különben nagyobb lett volna az élni akarásom és eleve hozzá sem érek a nőhöz, csak diszkréten toporgok ott a konténer árnyékában, míg biztos nem vagyok benne, hogy észrevett.
Így viszont kicsit izgisebb is volt a dolog, már, ha a nyüszítést nem számoljuk, ami egyértelműen kissé lelombozó volt. Meg egyáltalán, miből jött? Vannak már hasnyüszítők is? És én nem tudok olyat?
- Oh, elllnézést, már kezdem azt hinni, hogy számolod a perceket nélkülem - horkantam fel egy pillanatra, de éreztem a késztetést, hogy  gyorsan tegyek is egy lépést hátra, hogy azért kartávolságon kívülre kerüljek. Valahogy nem volt kedvem ma egy fogamat sem visszarakatni, pedig tuti kapnék a dokinőtől nyalókát, meg minden. - Még abba is beleszólt, hogy kivel jöhetsz a velem való találkára? Ejnye apuka!
Még elismerően füttyentettem is egyet, hogy jelezzem, mennyire kirúgott a hámból az öreg. Azt hiszem, hogy kicsit feldobta a gondolat, hogy van esély arra, hogy a családon belül maradok és nem kell megölesse a szüleimet hozzá.
Végül csak léptem egyet hátra, Hannah pedig nem sokkal később lepakolta a kis szőrpamacsot. Ő is kitett magáért, a nyüszítés pedig értelmet nyert, ahogy lassan közelebb topogott és vadul szaglászni kezdte a cipőm orrát.
- Mondjuk iiigaz, tényleg nem olyan rossz, bár hiányolom a hozzá illő sapit. De az nekem is otthon maradt, szóval rossz szavam se lehet. Legfeljebb megfázunk - rántottam egyet a vállamon, mielőtt még ismét a kis tappancsosra pillantottam volna. - Tudod, hogy miért éppen ide hívtalak?
Ez már korábban is érdekelt, de azt hiszem, hogy a válasz legfeljebb egy vielleicht lehetett volna. Régen voltunk itt utoljára, nem volt közel az otthonhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Igaza volt abban, hogy a telefonon a háttérben fut a számláló, nekem is volt, meg anno Lewynek is, talán éppen ezért tudta, hány nap is telt el úgy, hogy nem nyúlt nőhöz. Nekem is volt, a szőkének is, csak kicsit más téma miatt, mint amiért a lengyel anno futtatta azt.
Valóban ismertem már Helmutot, meg sem lepett volna, ha mondjuk megmondja Hannahnak, hogy hova és kivel menjen. Vagy, legalábbis, ha megpróbálja megmondani.
- Új lakótárs? - vontam fel a szemöldökömet értetlenül, mert nem igazán számítottam plusz emberre. Talán meg kellett volna lepődnöm már azon is, hogy lakótársunk, de nem történt meg a dolog. Szemem sem rebbent, csak kissé elmosolyodva pillantottam a földön lassan felém óvakodó négylábúra. Alapvetően nagyon aranyos volt, de nem számítottam rá, hogy ma Hannah egy kutyával állít be. - Micsoda stílusos kis lény.
Igaza volt abban, hogy nem jártunk itt egy ideje. Legalábbis, együtt biztosan nem. Amikor a duónk ide benézett legutóbb, akkor az ő gyűrűjével véletlenül sikerült agyondobni egy sirályt. Hatalmasat sikoltott és belezuhant a vízbe, de éppen senkit nem érdekelt, betegre röhögtük magunkat, holott semmi humoros nem volt a helyzetben.
A fejét enyhén oldalra biccentette majd a kezét kihúzva a kabátból felém nyújtotta. Az ajkam kissé megrágcsáltam, a tekintetem a kezén tartva, majd előhúztam a gyűrűt a kabátom zsebéből, felmutatva.
- Akartam szólni korábban is, de valahogy nem találta meg a megfelelő alkalmat - mosolyodtam el, a szabad kezemmel megfogva az övét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Hannahnak igenis volt szíve, még ha nagyon jól tudta ezt leplezni, akkor is. Én szerettem, a maga  néha egészen kiállhatatlan, önző és nem éppen tapintatos módján is. Más kérdés, hogy a nagyérdemű közönség ezt mennyire tolerálta jól. Megint más, hogy engem ez mennyire érdekelt. A kis tappancsos közben ismét közelebb óvakodott, majd lelkes szaglászásba kezdett, mintha csak rég nem látott ismerősök lennénk.
- Rossz hír? Belepisilt a kedvenc cipődbe? - horkantam fel kissé, mert ennél nagyobb problémát nem tudtam elképzelni Hannah szemszögéből nézve. Jó, esetleg azt, hogy elveszek feleségül egy ázsiai lányt, akivel még mutatóban sem vagyok boldog, de ennek a veszélye egy ideje már nem állt fent.  
Végül csak megfogtam a kezét, vonakodva kissé, de ugye, hogy vesz elő az ember egy jegygyűrűt úgy, hogy az ne legyen félreérthető, pláne, ha esetleg még a nő szép is, meg fogod a kezét is...
A kérdésre megköszörültem a torkomat, majd megingattam a fejemet. Mert hát, nem mondhatnánk, hogy túl lelkesen nyújtogatta volna, vagy hogy olyan szívesen adta vissza. Az nem volt egy szép beszélgetés és azt hiszem, hogy azóta már vissza is költözött japánba. Hupsz?
- Ami azt illeti, visszakértem - jelentettem ki, most már rezzenéstelen hangon. Azt hiszem,mondhatjuk, hogy legalább egy kicsit sikerült összeszednem magamat, ha nem is nagyon. Tettem pár lépést vele a víz felé, a hullámzást hallgatva, a tekintetem néha akaratlanul is a kis tappancsosra tévedt. Anno én dobtam el az ő gyűrűjét, azt hiszem, illett volna most fordítva legyen. Mások talán eladták volna vagy visszaváltják. Elárvereztethettem volna Helmuttal, de teljes lezárást szerettem volna, nem pedig egy részmegoldást, amivel egy időre megszabadulok. Az a pénz annyira nem volt fontos.
- Megtennéd, hogy...? - tartottam felé ismét a gyűrűt, most már a tenyeremen. Még a fejemmel is a víz felé biccentettem, hogy véletlenül se tudj a dolgot félreértelmezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Jó, Hannah még mindig a régi, nincsen semmi baj. A frissen szerzett lakótársa sem tett komoly kárt semmi fontosban a jelek szerint, így talán zökkenőmentes lehet a kapcsolatunk. A mosoly viszont nem sok jót sugallt, így a szemöldököm felvonva hajoltam kissé előrébb.
- Milyen dolgokat?
Elég hamar áttértünk erről arra, hogy miért is jöttünk el, ide, az isten háta mögé. Mert nem szoktam azért indokolatlanul Németország teljesen másik felére átrendelni, még akkor sem, ha éppen olyan nap volt, mikor nagyon is kedvemre való volt a fekete. Már korábban is akartam neki szólni róla, hogy szabad vagyok, de sosem találtam a megfelelő pillanatot, lehet, hogy így kellett lennie.
- Tudom. - És ebben a kijelentésben nem volt semmi egoista vagy önimádó, egész egyszerűen csak tudtam, hogy ez így volt jó. Kedveltem Harut, de nem úgy, ahogy egy barátnőt szokás, egy feleségről nem is beszélve. Abban a kapcsolatban senki nem lett volna boldog.
A pillantásom nekem is a vízre tapadt egy pár pillanatig, majd a mancsosra, aki ott csücsült egy fűcsomón és figyelte a vizet. Gondolom nem volt még a tengernél, azért lehetett új neki, nem mintha ez magától értetődő lenne Hannah mellett. Kinyújtott tenyérrel nyújtottam a szőke felé a gyűrűt. Szép darab volt, ezüst, de egyetlen egy boldog emlék sem kötött hozzá.
- Reménykedtem ebben a válaszban - mosolyodtam el, a kezem visszaejtve magam mellé, mert ha most túl közel lennék hozzá, biztos vagyok benne, hogy igen durván orrba könyökölne.
Már nem is akartam számolni, hányat temettünk el itt az utóbbi években csoportosan, így csak összepréseltem az ajkaim kicsit, mielőtt bólintottam volna.
- Csináljuk - léptem a korláthoz és biztosítottam a dobszólót a művelethez, hogy azért legyünk már egy kicsit stílusosak. Egy szar korszak lezárásán veszünk épp részt, emberek!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

Nem különösebben értettem, hogy mi is történt, ami miatt a kicsi Dolfi annyira rossz lehet. Elvégre, elmondása szerint egyetlen egy cipő sem sérült rágási sérülést, ami alapvetően jó, nem? Nekem legalábbis biztosan, mert Hannah igen el tud kattanni, ha a cipőiről van szó. Aztán szépen lassan eljutott odáig, hogy felvilágosítson, hogy lehet, hogy nem is egészen az ő dolgait gyűjtötte be. Hát így már természetes, hogy nem mérges.
- Tessék? Most komolyan lenyúlta a melegítőmet? - néztem szemrehányó pillantással a többnyire fehér foltosra, de aztán elmosolyodtam kicsit. - Nem baj csak... fura?
Egy ideig kellett szobroznom azzal a gyűrűvel, mire olyan választ kaptam, amilyenben reménykedtem. De akkor eluralkodott bennem tényleg az a rendes, teljes megkönnyebbülés, amit akkor érzel, mikor tényleg úgy alakul minden, ahogyan azt te szeretnéd. Ez mostanság egyre többször volt, ellentétben az év közepével, mikor az életem romokban hevert.
- Talán mondhatjuk, hogy nem - vontam meg a vállamat, majd leporoltam egy pár vízcseppet a zakómról. Ha másért nem is, azért a mosolyért megérte idejönni. Szóval végül a korláthoz léptem és elkezdtem dobolni rajta, hogy felvezessem vele a nagy dobást, amivel megszabadulunk attól a rémes, cseresznyevirágos smukktól.
Hannah hatalmasat lendített, majd repült is a gyűrű, aztán egy hatalmas sikítás és zuhant a vízbe egy nagy, fehér folttal együtt.
- Azt hiszem, sikerült agyondobnod egy sirályt... - jegyeztem meg kissé hunyorgatva, de aztán not bad-grimaszt vágtam, aprókat bólogatva. Mert az azért elég menő, nem? A kérdésre megfordultam, a hátam kissé a hideg korlátnak döntve és érdeklődve pillantottam rá.
- Hiányérzeted van? - kérdeztem, majd közelebb hajoltam, végigsimítva az állán és megcsókoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Hamburg, Németország

A dolgok olyan furák voltak köztünk az utóbbi időben, persze, mindenképpen a jó értelemben. Bár, nem tudtam, hogyan is viszonyuljak a négylábúhoz, Hannah kedvelheti, ha ezt a nevet kapta és még a ruhákat is szabad egy kicsit csócsálnia, így igyekeztem a lehető legpozitívabban nyitni a kisállat felé. Amiben lássuk be, igen jó voltam, az ismerősi körömben talán a legjobb, ameddig nem a saját dolgaimról volt szó.
- Jó, ez mondjuk elég érthető, én sem akarnék a helyében tüllön aludni. Nem is kényelmes anyag - jegyeztem meg kissé fintorogva, mert volt már vele élményem, mikor a lány nem tudta ledobálni a cuccait az ágyról. Bénaság. Attól mondjuk nem féltem, hogy a csöpp négylábú majd kitúr engem az ágyból, ha nagyon agresszív, legfeljebb arrébb rakom. - Remélem erre nem kerül sor.
Nem akartam komolyabban belemenni ebbe az egész csalódásos sztoriba, nem hiszem, hogy ő bárkinek azt okozott volna. Kivéve Lewynek, még azon a télen, amikor fogta magát és eltűnt, itt meg szarban volt a haza. De az nem most volt és ott volt a furcsazümcsilány, hogy rendbe tegye a dolgokat a lengyel háza táján, így minden rendben volt.
A szőke egy lendületes dobással elhajította a gyűrűt, ami eltalált egy madarat is, aki erre sikítva zuhant a mélybe. Szerintem vége volt, de nem akartam túlragozni, csak tudatni vele.
- Upsz! - vágtam rá, Dolfi pedig hangos ugatásba kezdett, meglepően vékony hangon, miközben a vizet figyelte. Azt hiszem, ő nem annyira örült neki, hogy a szárnyasnak vége lett. Végül kissé közelebb hajoltam, hogy megcsókolhassam, amit viszonzott is. Most már nem volt annyira furcsa és nagy dolog, mint a pandalátogatás előtt. Sőt.
- Azt hiszem, hogy keresett, de valahogy mindig sürgős dolgom akadt... micsoda kár - biggyesztettem le az ajkaimat kissé, mielőtt még a a pillantásom az égre függesztettem volna. - Azt hiszem esni fog... nem kéne lassan mennünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ez az egész év nagyon nyüzsisen és furcsán indult, de nem mondom, hogy kifogásom volt ellene. Szerettem a csapattal mászkálni, még akkor is, ha újabban minden kicsit a feje tetejére állt. Mert ugye Lewyék megint gyerekesdiről beszéltek, Maxék összeköltöztek, Keve meg elhozta a fura csajt is szilveszterkor. És barátok. Nem értem, azt hiszem, ez megint olyan, amit el kéne magyarázzon valaki.
Kicsit a bulik is máshogy alakultak, mert egyikünkén sem ittuk magunkat halálra, helyette Hannahén ettünk egy pizzát, meg megsétáltattuk Dolfit, az enyémen meg tartottunk egy csapatos vacsit. Illetve, Hannah bedobta, hogy hát mi lenne, ha átvinném egy pár cuccomat hozzá egy kis időre. Mondjuk úgy az összeset. Végleg.
- Hát nem tudom, nekem asszem épp nem olyan passzom van. Jegyzetem sincs, a félév nagy részét elk...viddicseztem - nyeltem vissza, ami eredetileg a számra csúszott, de így sem ferdítettem nagyot. A szobortapit ráhagytam a kettőnk közül, de a kezét megfogtam, ahogy beljebb kerültünk az átjárón abba a fenejó fesztiválba, amiről áradoztak. Mert azért néha nem árt program kettesben sem, asszem.
- Ajj, de tudod, hogy mennyire gázosak azok az esték. Folyton azt akarja tudni, hogy mennyire terveztünk előre, fix-e a jövő, mit akarunk. Én csak szeretném túlélni a szezont, nincsenek nagy terveim - ráztam meg a fejem tiltakozóan. Szerettem Helmutot, de kínos volt ez a téma kettőnk között, nem szerettem, ha erőltetve vannak a dolgok, ő meg már akkor is akarta, mikor mi nem. - Itt egész jó idő van.