36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Krushnic Dimitri összes RPG hozzászólása (109 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 5. 09:38 Ugrás a poszthoz

Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


Furcsa a kislány. De a furcsa az jó. Nálam az a normális. A normális meg a furcsa. Jó lenne, ha többen lennének normálisak - mármint furcsák -, de ne mindenki, mert akkor az válna a furcsává - vagyis a normálissá. Azt meg nem akarom. Akkor visszafele kéne csinálni az egészet s én nem akarok normálissá - vagyis akkor furcsává - válni. Érted. Úgyhogy nem bánom, ha csak egy páran vagyunk ilyenek. A töpszli, meg én, meg esetleg az a nő. Meg még egy páran, nagyon exkluzív a klub.
- Csak volt? Mi lett vele? - azért utána nézek, mármint eddig is utána néztem, de most azt figyelem, hogy hol vannak a szárnyai. Esküszöm, hogy csak a szárnyait nézem.
- Hagyjál, nem megyek utána, még a végén feljelent zaklatásért - morgom oda a lánynak, de azért a lábaim izegnek-mozognak, mennének meg nem is. Elkérhetném a… számát? Vagy a nevét? Sose tudom a varázslókkal. Felhívni sokkal egyszerűbb, de a legtöbb még mindig merlinkáromlásnak tartja a telefonokat. Ja, mert sokkal normálisabb hozzákötni a leveledet egy madárhoz s kidobni az ablakon. Megint ez a hülye normalitás.
Aztán azon kapom magam, hogy szedem a lábaim és kiabálok, mint egy marha. A nő megfordul, csodálkozva, de nem tűnik mérgesnek vagy ijedtnek. Épp becsúszok elé, amikor a pólóm a “parázna” szóra vált s a nő felkacag. Zavartan vigyorgok neki, meg vakargatom a tarkóm, de aztán csak kibököm. A telefonszámát kérem. És lássanak csodát, van neki. Meg is adja, én pedig lelkesen pötyögöm be az én készülékembe, s mire megvagyok, ott is hagyott. Így a nevéig nem jutok el, s csak bámulom a telefon képernyőjét, miközben visszasétálok Zséhez. Tavasztündér. Így mentem el a számát és büszkén a lány fele fordítom, hogy ő is lássa.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 9. 13:14 Ugrás a poszthoz

Árnyak a sötétben



Azt mondta egyszer egy okos ember, hogy a zuhanás egyfajta repülés, csak maradandóbb végcéllal. Ez az utolsó gondolat, ami felbukkan a fejemben, mielőtt földet érnék. Illetve hát karokat érnék, mert közém és a föld közé állt az idegen. Emlékeim szerint még jóval messzebb volt a reccsenés pillanatában, most meg itt, s láthatóan a legkisebb megerőltetés nélkül kapott el.
- Hogy…? - nyögöm, s lassan kiengedem a bent tartott levegőt. Még mindig nem tett le, csak érdeklődik, hogy jól vagyok-e, de továbbra is az ölében fekszem, mint egy csecsemő. Vagy mint egy fiatal lány. Nagyon romantikus. A sokk még nem múlt el teljesen, amikor a lüke humorom már visszatiplizett a hátsóajtón - és szélesen vigyorogva átkarolom a nyakát, hogy teljes legyen a kép.
- Kicsit fáj a bokám, lehet, hogy kiment… - nyafogom, de a hangomból nem tudom eltüntetni a visszafojtott röhögést. Mindenesetre a miheztartás végett meglóbálom az illető végtagot, hogy mutassam, mennyire élettelen, fintorgok is hozzá, aztán megvonogatom a vállam.
- Ez a motor megakar ölni, esküszöm! - bökök a mutatóujjammal hátrafele, ahol még mindig ott fekszik Shadow. A járgány erre ránk villogtatja a lámpáit egy utolsót és kialszik. Remek, mostmár tökéletesen nem látok semmit.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 10. 11:05 Ugrás a poszthoz

A megmentőm



Nagyon kényelmesen fekszek itt. Talán máskor is cipelhetne, neki láthatóan nem esik nehezére. Remek ötlet. Úgyis azt mondják, fontos a pihenés egy maraton előtt. Meg úgy egyáltalán.
- A... - kezdek el visszakérdezni s elpillantok az említett ház irányába. Nagyon bájos. Így szoktak kezdődni a horrorfilmek. De a férfi nem tűnik olyan ijesztőnek. Ami szintén a horrorfilmek egyik jellemzője. Nem mondom, én hívtam ide, de attól még lehet, hogy rosszkor vagyok rossz helyen.
- Gondolom - egyezek bele, teljesen figyelmen kívül hagyva az egész elmélkedésemet. Van egy olyan megérzésem, hogy nem veszélyes az alak. Legalábbis nem rám, nem most.
- Csak... a pálcámat meg kéne előbb találnom.
Csavargatom a nyakamat, de vagy leszállok a karjaiból, vagy itt hagyom a pálcát. Azt hiszem, inkább lemondanék a kényelemről. Elkezdek lekászálódni, de félúton eszembe jut, hogy nekem fáj a lábam, úgyhogy ezt az egész műveletet nyöszörögve és fél lábon kell majd végigcsináljam.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 10. 11:12 Ugrás a poszthoz



Látom rajta, hogy nem sikerült megnyugtatnom. Beletúrok a hajamba s sóhajtva megvakargatom a tarkómat. Előbb-utóbb erre magától is rájött volna, de még pici a tökmag, csak most kezdenek ismerkedni egymással. Ilyenkor érzékenyebbek az anyák, pláné, ha első gyerek, meg ő maga is még félig az. Nem mintha én tudnám, milyen ez. Lehet, hogy anyám is így kiakadt, amikor elmentem a Roxfortba? Remélem Majának több ideje lesz, nem kell 11 évesen elengedje. Bár ő nem anyám. Én körülbelül fejvesztve menekültem, alig vártam, hogy valami mást, valami újat tapasztaljak. Maja brekije biztos szeretni fogja otthon.
- Ne is gondolj erre. Butaság ennyire előreszaladni. Most itt van - bökök rá a nyüzsgő kicsilányra. - Csak ez számít.
Lehet, hogy ettől se fog nyugodtabb lenni, de valószínűleg az a legjobb módszer, ha inkább zárjuk a témát. Majd tíz év múlva esetleg újra elő lehet venni, addig befogom a számat.
- Én szeretem… azt hiszem. - Még annyira nem gondoltam ebbe bele. Ugye a varázsló-oktatás nem épp a reál tantárgyakról híres, van számmisztika meg ilyenek, de olyasmi, ami “muglis”, de ránk is vonatkozik - mint például a matek -, az valahogy kimaradt. Persze kevesebbet is kell használjuk, szinte mindent helyettesít nálunk a mágia, de nekem kifejezetten jól fogott, hogy apám ért hozzá és otthon az ábécével együtt tanítani kezdte. Most nem tudnék mágia nélkül két gyufaszálat összetenni. Meg… nem tudnám, mi az a gyufaszál, de az már mindegy. Szeretem az ilyen muglis dolgokat. Úgyhogy igen, azt hiszem, szeretem a mateket is.
Felcsillan a szemem az ötletére.
- Ja, ezt fogom csinálni! Próbáltam a mugli képeket mozgósítani, de az nem olyan könnyű… - Igazából lehet, hogy csak én vagyok béna, de tényleg nem jött össze. Azon kívül, hogy felgyújtottam néhányat, semmi más változást nem sikerült előidéznem, hiába csináltam mindent úgy, ahogy le van írva. De ha egy mágikus fényképezőgéppel csinálom indulásból, akkor azt csak nem fogom elszúrni. Remélem.
- A ketyerekeskedés? Ott talán akad ilyesmi.
Azt a helyet egy ideje meg kellene látogatnom, csak… nem tudom, halogatom. Még elég jól szuperál a motor, a telefonommal is megvagyok békélve, tudom már, hol találok jelet, meg hol életképtelen a készülék. De majd ha bemegyek fényképezőgépért, akkor ezeket is jól megfogom kérdezni. Majd. Igen, ezt kellene tennem.
Közben betermeltem a szendvicset és a teát is, s most a nyakamat nyújtogatom a pincér után. Még tudnék enni, csak a kérdés az, hogy azért, mert az agyam még nem fogta fel, hogy ettem, vagy tényleg éhes vagyok.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 13. 13:40 Ugrás a poszthoz

A megmentőm




Úgy érkezek talpra, hogy valójában én se tudom, fáj-e valamim. Óvatosan próbálgatom ezt az egész lábonállást, amitől úgy nézek ki, mint valami részeg gólya az ingoványban vadászva. Oké, működik minden, bár tényleg elég defektes a bokám. Kellett nekem mondani.
Pálca. Szétnézek, épp csak derékból forogva körbe, hogy ne lépkedjek fölöslegesen.
- Most nem tudnál világítani, mi? - kérdem Shadowtól és kicsit megrugdosom az egészséges lábammal. Erre felbúg a motorja, de aztán el is alszik. Mindig az övé kell legyen az utolsó szó. És persze nem világít.
Úgy látom, egyedül fogok keresgélni. Megkerülöm a járgányt és elkezdem óvatosan seperni az avart a lábammal. Minden kicsi faágnál győzedelmesen lehajolok, aztán elszontyolódva elhajítom. Egy tűt megtalálni a szénakazalban is egyszerűbb volna - mert akkor a pálcámmal odahívhatnám magamhoz és kész.
Dühömben belerúgok egy jókora letört ágba - valószínűleg én törtem le -, de beleakad a nadrágom és jól hanyatt vágódok a földön. Kiszalad belőlem a levegő és hirtelen nagyon fényes lesz az erdő.
- Azt hiszem, megtaláltam - nyögöm és arrébb gurulok. Ott a pálca a Dimi-formájú süppedésben. Máskor is megpróbálhatok elesni, hátha pont arra érkezek, amit kerestem. Vajon honnan kéne levetődjek, hogy megtaláljam az élet értelmét?

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 15. 20:30 Ugrás a poszthoz

A megmentőm



Felvakarom magam a földről nehezen, a hajam tele gallyal meg levelekkel meg kicsit büdi vagyok, úgyhogy biztos valami egyébbe is beleestem. De mostmár minden jó lesz, megvan a pálca. Feltartom magam előtt, hogy a sötétben vaksin felmérhessem, minden rendben van-e. Igazából ezen a ponton nem lepődnék meg, ha az első varázslatnál a képembe robbanna. De látszólag semmi baja. Ez persze semmit se jelent, de most jobb megoldás híján kipróbálok egy egyszerű Lumost. Összeszorítom a szemem azért, hogyha mégis történne valami, de mikor nem robban semmi és a kezem is még megvan, óvatosan kinyitom résnyire a szemeim. A pálca megvilágítja a környező fákat meg az idegent. Most először alaposabban megtudom nézni. S végre megvilágosodok. Mármint nem a pálcától, hanem úgy egyébként. Értem, hogy miért volt olyan gyors, miért nem lapult ki alattam. Igazából teljesen logikus, hamarabb is leeshetett volna. Na mindegy.
- El van átkozva - rázom meg a fejem s csúnyán ránézek a járműre. Már sok kilómétert megtettünk együtt, de annak legalább a felében azon volt, hogy valamiképp kinyírjon. Nem mondanám, hogy öribarik lennénk.
- Ért hozzá? Ha ért hozzá, nagyon-nagyon kérem, mentsen meg! - Már-már újra a karjaiba ugrok könyörgő bociszemekkel, de végül beérem azzal, hogy csak elé sántikálok és onnan nézek fel rá kérlelőn. Mert fel kell rá nézzek, ami a száznyolcvan centim ellenére is azt a benyomást kelti, hogy egy gnóm vagyok.
Közben visszaszívom a fényt a pálcámba, hogy egyébirányú feladatokat adhassak neki - és ezzel újra sötétségbe borítsam az erdőt. Az előző fényáradat miatt most teljesen vakon pislogok magam elé, csak emlékből lőve be, hogy merre is kéne pislogjak. Egy gyors tisztítóbűbájjal letakarítom magamról a koszt meg az egyebeket. A bokámat majd megnézem fénynél, s valami ősi mugli módszerrel hozom helyre. Abban rutinom van már.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 17. 10:29 Ugrás a poszthoz

A megmentőm




Hogy tudom-e lebegtetni? Kilebegtetném a sztratoszférából is, ha fizikailag lehetséges volna, aztán mehetne magára keresni egy másik bolygót. Ez az egy túl szűk mindkettőnknek.
De most beérem azzal, hogy csak egyszerűen felemelem a földről egy pálcaintéssel és megvárom, hogy mutassa az idegen az utat. Gondolom nem a nappalijában tervezi megjavítani. Bár láttam már furcsábbat is. Nem ítélkezek én senkin, követem, ahova mondja.
Sántikálva megindulok, aztán néhány lépés után megállok pihenni. Nehéz egyszerre koordinálni a béna lábaimat, figyelni, hova lépek a sötétben, és közben irányítani egy lebegő motrot is, hogy ne kaszáljam le vele a fákat. Szétnézek a tarkómat vakargatva.
- Öhm - kezdek neki, még mindig nem egészen tudva, hogy mit akarok, vagy hogy hogy akarom, amiről nem tudom, hogy egyáltalán mi is az. - Esetleg… - futok neki még egyszer, s ránézek az alakra. - Cipelne? - bököm ki végre a zseniális tervemet.
Ha ő visz, akkor csak Shadow irányítására kell koncentráljak. Egy annyit össze tudok hozni jelenlegi lefáradt állapotomban is. Remélem. Ez teljesen olyan, mint Frodó és Samu meg a gyűrű hármasa. Samu cipeli az egész bagázst, ha már a gyűrűt nem viheti. Csak nem tudom, hogy mit érezzek, hogy én vagyok Frodó. Mindig azt az orkot éreztem a szívemhez közel, aki olyan magas hangon visít, amikor kilövik.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 18. 20:55 Ugrás a poszthoz

Holdtánc

Még van egy hét. Most kéne a legjobb formámban legyek. A távot már-már leszaladom egyhuzamban, de még mindig úgy érzem magam utána, mint valami, amit egy kutya megrágott, aztán elásott a hátsó udvarban. De ez a hét mindent megfog változtatni. Este 11kor már ágyban voltam - nem aludtam még két órát, de legalább azzal áltathattam a testem, hogy pihen -. Most egy pár szem gyümölcs és egy zöld tea összes energiájával felszerelkezve már kint vagyok. Éppen pirkad. Szeretem a pirkadatot. Szeretem, hogy még sehol senki, csak néhol egy-egy holtfáradt kutyatulajdonos vagy munkába siető, bár a faluban belőlük is keveset látni. A tavacska környékén pedig senki. Egy kóbor macska hempereg a nedves fűben s odamegyek pocakot simogatni.
- Hát szia - köszönök neki, mire kapok egy rekedt nyávogást, s a szőrzsák kinyújtja a lábait minden égtáj felé. Így elvagyunk egy ideig, amíg várok. Igazából nyújtanom kéne meg esetleg nekifognom kocogni vagy valami. De... macska. Prioritások.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 19. 14:26 Ugrás a poszthoz



Általában önként és főleg kéretlenül szétpukkantgatom mindenki rózsaszín kis illúzió-buborékját. Úgy érzem, egy ennyivel tartozok az emberiségnek. Nem azért jutottunk el idáig, hogy aztán egyesek elhülyéskedjék. Szeretek úgy gondolni magamra, mint aki nem fél megmondani a tutit. Megmondóember. Igen, az vagyok.
Hát most a megmondóember nagyon nem mond meg semmit, csak mélyen hallgat. Valahogy nincs lelkem az ő buborékját tönkretenni. A világ majd úgyis megteszi helyettem. De hátha még egy ideig nem. Hátha lassan ő maga mászik ki belőle. Lehet, hogy valaki fontosabb, mint a nagy igazság? Lehet. Furcsa, de előfordulhat.
- Pedig egyszerű, mint a kétszer kettő - vigyorgok neki, de azért tudom ám, hogy miről beszél. Nem mindenkinek kenyere. Nekem épp az, de biztos valami bibis a fejemben és azért. A legtöbb embernek teljesen érthetetlen az a sok szám meg jel meg betű, nekem viszont egy feladat, amit meg lehet oldani. A szabályok pedig az eszközök. Úgy általában a szabályokkal nem vagyok jó viszonyban, de azért, mert a legtöbb hülyeség. Nincs semmi értelmük. Csak valaki kitalálta félezer évvel ezelőtt s azóta mindenki azt bégeti. De kérjen valaki tőlem egy szekrényt, aminek van párhuzamos, egyenes, stabil, és a matek rögtön a segítségemre siet. Megmondja, hogy mi mennyi és hogyan, s a végeredmény nem lesz egy homunkuluszhoz hasonlatos torz-szülemény.
- Ez mégjobb! - lelkendezek az ötleten. - Kivihetném az öreglányokat valahova, nem tudom, fagyizni, színházba! Jönnének biztos a művészetisek, vagy társulhatsz, ha a breki is úgy gondolja, és lefilmezem az egészet! Dugiban, hogy legyen meglepetés, s utána levetítem nekik, így bármikor újranézhetik.
Már kezdem is tervezni a részleteket. Melyik hétvége lenne jó? Kell egyeztessek a suliban, az otthon vezetőségével, biztos aláiratnak minden hülyeséget velem, amivel még a vesém is eladom, de nem baj, meglesz, aztán kell egy kamera meg egy rendes fényképező is. Csak el kell vándoroljak az üzletbe. De két utcányira van tőlem, nem fogok belehalni.
Végül nem rendelek semmi mást, nem is vagyok már éhes, meg el is felejtem, hogy akartam még enni, s addig szövögetjük a terveinket, amíg a kicsilány közbe nem szól, hogy pardon, neki dolga lenne, úgyhogy mindannyian felkerekedünk, hogy ki-ki a maga dolga után nézzen.


//köszöntem^^//
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 20. 09:55 Ugrás a poszthoz



Nem szoktam sokat turnézni, de az ügynököm azt mondta, a lengyeleknél is nagyon jól mennek a könyveim, menjünk csak Varsóba. Szerettem volna megkérdezni, hogy van-e számomra egy időnyerője, de mugli a pasas, csak azt hitte volna, megint szivatom. Miután a briteknél megvolt a körút egy hét alatt, még bevállaltam ezt az egyet. Szerencsére az egyetemen szünet van, egyébként soha nem lettem volna képes összehozni. A legutóbbi könyv megjelenésekor még nem tanítottam s azt hittem, majd olyan zseniálisan fogok zsonglőrködni az időmmel, hogy minden összejön. Egy marha voltam.
Három espresson vagyok túl és most is sorra tolják elém a cold brewokat, hogy ne aludjak el. Nem tenne túl jót az eladásoknak. Egy órája nyitottunk, volt egy kis speech az elején, tapsikoltak, mosolyogtak, mindenki boldog, aztán felfejlődtek egyes sorokba és azóta is írom alá a könyveket. Nem panaszkodok, mert tényleg élvezem, jó az olvasókkal találkozni, a véleményüket, ötleteiket örömmel hallgatom meg, csak mindjárt lefejelem az asztalt.
- Parancsolj - nyújtom át egy huszonéves lánynak a legújabb könyv friss-ropogós példányát, aminek első oldalára egy kisregényt véstem fel. Remélem tetszeni fog. A háta mögé pillantok. Úristen, honnan lettek ennyien? Azt hittem, megfogyatkoztak. Biztos tök idegenek is bejöttek, mert látták a tömeget s azt hitték, valamit ingyen osztogatnak. Hát nem osztogatunk semmit ingyen, mert akkor nem lesz nyaralóm, de láthatóan ez a felismerés se rettent el sokakat. Egy ismerős fejtetőre leszek figyelmes és majdnem leborulok a székről, ahogy oldalt kihajolva próbálom meglesni. Aztán beáll valaki elém és nyújtogatja felém szégyenlősen a kötetét, úgyhogy visszaülök normálisan és mosolyogva elveszem a könyvet. Biztos csak hallucinálok a koffein-túladagolástól.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 24. 21:00 Ugrás a poszthoz

Zsé | megjelenés

Lassan el kell fogadnom a tényt, hogy nem vagyok képes korombeliekkel barátkozni. A hiba természetesen abban rejlik, hogy a korombeliek többségben idióták, a munka-család-pénz szentháromságának áldoznak és egyszerűen rémunalmasak.
Sokkal jobban megértjük egymást például Zsével. A tökmag nagyon örült, amikor felfedezte, hogy a bogolyfalvi populáció tagja vagyok, s rögtön nyaggatni kezdett. Persze nem sokáig kellett nyaggatnia, mert magamtól is mentem volna, de azért hagytam, hogy kicsit szenvedjen meg érte.
- Én is - húzom elő a pálcát a zsebemből s megvonogatom rosszat sejtetően a szemöldököm, mellé meg szélesen vigyorgok. Ha szólt volna, hogy egy igazi vízipisztollyal fog érkezni, én is kerítek egyet valahonnan. Az sokkal érdekesebb, mint pálcával varázsolni vízsugarat s azt, mint valami béna ostort, ide-oda irányítgatni. Na majd legközelebb!
Ahogy elnézem a lányt, ő nagyon rákészült erre az egészre. Arról volt szó, hogy kimegyünk lebzselni a temetőbe. Nem gondoltam volna, hogy ehhez kéne egy hátizsák is. Feltettem a napszemüvegem, beleálltam a strandpapucsomba és kész. Ennyi volt részemről a felkészülés.
Megindulunk a sírok között, amelyek ugyan nem fekszenek túl sűrűn, s könnyedén kilehetne kerülni az egészet, de szeretek közöttük koslatni s olvasni a neveket, dátumokat. Néhány kövön fénykép is van, főleg ha gyereket temettek oda. Az ilyenek mindig kicsit összecsavarják egy bogba a szívemet. Félhangosan motyogva olvasom, hogy hívják a sírlakókat, akik több évtízeddel vagy épp évszázaddal ezelőtt laktak a faluban.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 25. 09:16 Ugrás a poszthoz

A megmentőm



Őt se kellett kétszer kérjem. Már kap is az ölébe, belőlem csak egy nem túl férfias vinnyogás tőr elő, ahogy hirtelen a levegőben találom magam, a lábaim meg kalimpálnak mindenfele, s már indulunk is tovább. Ha szégyenlős típus volnék, még akár zavarba is jönnék most. Szerencsére nem vagyok. Így csak élvezem a kényelmes utazást s amikor nem Shadow irányításával vagyok elfoglalva, akkor egész közelről stírölöm a férfit. Testének hidegét a ruháimon keresztül is érzem, s mintha csak rutinból lélegezne, egyáltalán nem érződik ki belőle az erőlködés. Milyen erőlködés? Valószínűleg könnyebben visz engem, mint én magamat.
Hunyorítva közelebb dugom az arcom az övéhez és a mutatóujjamat hozzányomom. Szúr. Hm. Érdekes. Abszolút semmi személyes kapcsolatom nem volt még a fajtájával, így egészen eddig fel se merült bennem, hogy nőhet borostájuk. Vagy mindigis volt? Így változott át? Szokott borotválkozni? Vagy beletörik a penge, mint Supermannek? Vajon Superman lézersugarával le lehetne vágni? Vajon tud repülni? Úú, az menő lenne. Vihetne ő Shadow helyett. Sokkal kényelmesebb. Majd vörösre festem a hajam és én leszek Lois Lane.
Épp csak… kinyúlok felé, mielőtt az agyam felfogná, hogy mit csinálok, s egy rövid tincs hajat szépen a homloka közepére egyengetek. Kísérteties a hasonlóság. Kicsit rövidebb haj kéne, meg szűkebb ruhák, meg kívül kéne hordja az alsógatyáját, meg egy köpeny, bár a köpenyt ellehetne hagyni, az mindig csak útban van, meg ki az a hülye, aki köpennyel megy harcolni? Hogy legyen miben hasraessen. Nem mintha Supermannél nagyon probléma lenne, elvégre tud repülni meg nem szokott csak úgy megbotlani a saját lábában.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 27. 19:24 Ugrás a poszthoz


me, myself and I

Istenkém, miért van ezeknek ilyen leírhatatlan nevük? Vagyis inkább az a baj, hogy általában ezek a magyarban, angolban, németben is megvannak, csak épp teljesen másképp kell írni, s ez teljesen összezavar. A legtöbben előzékenyen elkezdik lebetűzni, egyem a lelküket, de sokan csak néznek rám, hogy mi van, az én barlangomban még soha nem hallottam a Zsbignyievet? Kérlek, hallottam én, mert volt az Brzsezsinszki pofa, az a diplomata, tökjó könyvei voltak, de tőrt volna bele a tolla annak az anyakönyv-vezetőnek, aki ezt így képes volt leírni. Magyar fonetikával megteszi?
Persze ebből semmit se mondok ki hangosan. Nem mondhatok. Az ügynökség egy bérgyilkost küldene utánam - aztán még az én részesedésemből fizetnék ki a bérdíját, amilyen zsugorik. Mosolygok szépen, pillogtatok bájosan, s közben diszkréten jelzek a hátam mögött álló bolti segédemnek, hogy mentsen meg. Odahajol s a fülembe súgva lebetűzi. Hát ez így se sokkal értelmesebb. Mindegy, kicsit elfuseráltan írok, úgy nem lehet eldönteni, hogy elírtam vagy csak ronda a macskakaparásom.
A nevemre kapom fel a fejem. Mármint tényleg a nevemre. Nem az írói álnévre, amin minden második olvasó olyan jót derül, mintha ő vette volna először a magyar szóviccet benne, hanem ahogy csak egy ember szokott nevezni. Tudtam én, hogy nem hallucinálok. Na, ennyit a szupertitkos kettős életemről. Vagy… hármas? Kettő és fél? Nem csak a valódi nevemet nem tudják, hanem az sem épp nyilvános infó, hogy varázsló vagyok. Hú de tele lenne vele az internet. Velem meg valamelyik mágusbörtön.
Elpillantok a hang irányába s zavart vigyorral integetni kezdek. Nem mozdulhatok el innen - pedig már nagyon elkéne mozduljak, a kávék kikívánkoznak -, de ha nem sietnek, akkor megvárhatják, hogy végezzek. Hivatalosan fél óra múlva bezár a bazár. Nem hivatalosan hamarabb, ha elfogynak az emberek. Kétlem, de ha egy kicsit gyorsabban tudnék írni… mondjuk ha lehetne itt varázsolni, rögtön meglennénk. Amit nem lehet. Nagyon lehangoló.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 27. 19:31 Ugrás a poszthoz

Holdtánc

- Itt szereted, ugye? Tudtam én - mondom a macskának, miközben a hasát vakargatom, ott ahol pont a legjobb. Ha ő nem unja meg, lehet, hogy estig itt ülök. Bár a fajtáját ismerve, mindjárt kapok egy pofont és kényeskedve arrébb vonul. De mielőtt ez megtörténhetne, valaki rámköszön s mosolyogva pislogok fel az edzőtársamra. Társaimra, elnézést. A hatalmas kutyára is felfele kell nézzek ebből a guggoló pozícióból, de ez nem zavar. Térden odatotyogok s elé tartom a tenyeremet, hogy megismerhesse a szagomat, amiután jó alaposan megvakargathatom a fejét. A macska mögöttem felnyávog, hisztizik, hogy mi van, hol marad a pocisimi, de már lejárt a buli, megkapta a napi simogatást, most a kutya sora van. Neki megy kutyasora.
- Helló, hát ő ki? - érdeklődök s lassan talpra emelkedek, mielőtt még teljesen szétmenne a térdem. - Látom, már nekifogtál, ügyes, ügyes - nézek végig leizzadt, kipirult valóján. Csípőre teszem a kezem és elpillantok a tó irányába. Ha megkerüljük, akkor az egy kilóméter összesen. Ha nagyon széles ívben kerüljük meg. Nem egy termetes tó. A tarkómat vakargatom a nagy számolgatásban.
- Ha hússzor megkerüljük, aztán megállás nélkül elfutunk a Hivatal épületéig, akkor az huszonhárom kilométer lesz. Két napig ezt csináljuk, aztán jöhet egy duplázás. Vagy tegyük feljebb a mércét? Vagy lejjebb? - fordulok vissza a többiekhez. A macska egy újabb nyávogással jelzi, hogy neki tökéletesen megfelel az is, ha senki nem szalad sehova, csak egész nap itt ücsörgünk és őt simogatjuk. Az élet nem habostorta, macska.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 30. 21:28 Ugrás a poszthoz

Zsé | megjelenés

Van neki vizipisztolya, de napszemüvege nincs? Nagyon helyesen prioritizál, tetszik. A megjegyzésére ránézek a pálcámra, mintha azt kérdezném a tekintetemmel, hogy eeez? Dehoogy.
- Nem leszek csokibéka-kép, de azért egy egy ennyit össze tudok hozni - biztosítom affelől, hogy nem, nem fogom felrobbantani magunkat, vagy valami nagyon ijesztő szörnyet előteremteni. Általában csak a ketyerékkel nem jövünk ki jól, a bűbájok kevésbé próbálnak megölni. Egy zombi apokalipszis alatt én lennék az első, aki meghal - ha nem találok hamarabb egy atombunkert magamnak -, de egy ilyen kis mezei vízfakasztó bűbáj nem foghat ki rajtam!
Ahogy így haladunk olvasgatva, hirtelen megáll Zselyke az egyik sírnál s majdnem rámászik, hogy kivegye az apró kép részleteit. A néni kedvesen mosolyog valakire, aki a fényképész mellett áll. Biztosan arra, akinek a képe még hiányzik a sírról.
Miért kell rögtön a legrosszabb gondolni? - Mi van, ha a néni beteg volt s előrement, de a bácsi még maradt, hogy lássa felnőni az unokákat? Vagy esetleg a bácsi volt nagyon beteg és a felesége üzletet kötött az ördöggel, hogy hamarabb elmegy, ha a férje meggyógyul s hosszú élete lesz?
Közben én is odadugom a képem, hogy jobban megnézzem a követ. Hmigen, nem ma volt a néni temetése, a párja nem sieti el. Biztos megvan rá az oka. Mármint azon kívül, hogy esetleg ő ölte meg s azóta éli az életét, mint hal a vízben.
- Ez egy temető - közlöm vele halálkomoly fapofával. - Persze, hogy vannak szellemek - körbe is nézek, mintha most lebegne be elénk az említett nő szelleme. - Lehet, hogy nem lehet látni, mert elbújt. Vagy mert közelebb van a túlhoz, mint az itthez.
Rendes szellemet ritkán látni. De vannak rajtuk kívül az eltévedt lelkek, akik se itt, se ott nincsenek, de még félúton sem. Ők valahol öntudatlanul bolyonganak a semmiben. Majd jól meginterjúvoljuk őket.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 2. 10:10 Ugrás a poszthoz

A megmentőm



Vajon szeretne Metropolisba költözni velem? Mondjuk ott nincsenek ilyen csinos kis erdők meg Stephen King álomházára hajazó kunyhók, de majd… majd kitalálunk valamit! Semmi sem lehetetlen! Semmi… Ó. Megérkeztünk. Ez nem tartott sokáig. Gyorsabban halad, mint én, bár miért is lepődök meg. Ő Superman.
Leereszt egy hintaszékbe, én meg beirányítom Shadowt valahogy a verandára anélkül, hogy lebontanám a házat. Egy hangos zöttyenéssel ér földet a kijelölt ponton, én meg nagyot szusszanva leengedem a pálcám. Ki mondta, hogy a varázslás nem fárasztó? Továbbra is nagyokat szuszogok, olyan... nem tudom, nehéz, mintha valaki rátehénkedett volna a mellkasomra s nem tudok rendesen lélegzethez jutni. A fejem meg ezzel ellentétben olyan könnyű, alig akar megülni a nyakamon. Vagy csak a világ kezdett el keringőzni?
Visszaérkezik a férfi anélkül, hogy észrevettem volna, hogy egyáltalán eltűnt, s előttem térdre ereszkedik. Idétlen kis kacagás jön ki a torkomon, s már majdnem mondom, hogy igen, de nem kérdezte, csak a lábam után nyújtja a kezét, ami kicsit furcsa, mert nem a lábra szokták felhúzni a gyűrűt, ugye? Lehet, hogy ez valami sajátos szokás, nem tudhatom, de oké, a térdére pakolom a lábszáramat, kicsit fintorgok közben, mert még mindig sajog, ha mozgatom, s várom, hogy történjen, aminek történnie kell.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 8. 17:24 Ugrás a poszthoz

Zsé | megjelenés

Megrökönyödve nézek rá. - A tündérekben hinni kell. Nem tudod? - megrázom a fejem. Ilyet nem tudni. - Kétlem, hogy ezért csokibéka-sztár lehetnék. De másért még talán. Tudtad, hogy van rekord arra, hogy hányszor élt túl egy ember mágikus motorbicikli-balesetet? Százharmincnégyszer! Ha sikerül százharmincötször leesnem, anélkül, hogy ott hagynám a fogam, még lehet belőlem is olyan kép. Eddig egészen jól állok.
Nem szoktam számolni, de majd ezután húzom a rovatkákat a falra. Remek életcél.
- Foglalkozz a magad dolgával - vetem oda félig morogva, de azért elmosolyodok. Kicsit. Sokat akar tudni a kicsilány. Nem mintha sokat lehetne tudni, de most nem akarom elrontani a hangulatot. Meg nem akarom, hogy nyaggasson, hogy mikor és miért nem és mikor fogom és báhh, hagyjonezzel.
Vált is gyorsan, aminek most épp örülök. De érzem én, hogy nem úsztam meg ennyivel.
- Túl valóságos? A valóság nem lehet túl valóságos! - hördülök fel megjátszott drámaisággal.
- És azzal kinek teszel jót, hogy hagyod, hogy beteg legyen és korán meghaljon? Legalább volt sok-sok boldog évük együtt. Ez nem önzőség. Ez szeretet - magyarázom el neki, mert láthatóan nem érti ő ezt még. Arra nem felelek, hogy tudnék-e így szeretni. Mert amikor megkérdezte, már tudtam a választ. Tudtam, hogy kit s tudtam, hogy tudnám-e. De hogy ezelőtt ezt miért nem tudtam, azt nem értem.
Kicsit nehezen tudok a szellemvadászatra koncentrálni ezek után. Jó, hogy van napszemüvegem, mert a mosolyom nem fakul, de a tekintetem elárulna. Hagyom, hogy maga után húzzon.
- Kérdezd meg tőle - mutatok úgy bele a semmibe mellette. - Kérdezd meg miért tette, de igen-nem lehessen a válasz. Ha igen, akkor… akkor lefog hullni egy levél arról a fáról - mutatok az illető fára.
Le is huppanok a fűre törökülésben. - De lehet, hogyha nem kapsz választ, akkor csak megsértetted s azért nem felel. - Azért vetek egy gyors pillantást az illető fára s némán megfenyegetem, hogy nehogy megmakacsolja magát.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 9. 18:59 Ugrás a poszthoz

A megmentőm



Elég furcsán fog neki vetkőztetni, általában nem a zoknival kezdik, meg a nadrágot sem ebből az irányból kéne tologatni, dehát ezen a ponton igazából már semmi sem meglepő. Csak figyelem ügyködését. Ahogy masszírozni kezdi a krémet a bokámra, először arra számítok, hogy fájni fog, már készülődök felszisszenni, de aztán semmi rossz nem történik. Jóleső kis nyögés bújik elő belőlem, olyasféle, amit más alkalmakkor szoktam kiadni, de ez a kellemes érzés is kiérdemli. Aztán vége szakad ennek is, kicsit le is biggyen a szám sarka. Van egy másik betegünk is, ne legyek elégedetlen!
- Van olyan is, amit nem tud meggyógyítani? - érdeklődök a kis hintaszékemből nézelődve. A lábam már köszöni szépen, jól van, csak tiszta kenőcsös és még szárad. Szórakozottan mozgatom a lefolyt zokniban a lábujjaimat.
Félhangosan felrötyögök a fejlámpás kinézetén. Bányász törpe. Bár minden ő, csak épp törpe nem, de azért mókásan fest. Az én kinézetem is valószínűleg enyhe megütközést váltana ki másokból, ahogy felpöckölt lábbal, kissé megtépázott ruházattal és madárfészek-fejjel ücsörgök itt. Az előbbi furcsa gyengeség szertefoszlott, már nem érzem úgy, hogy héliumos lufiként szeretne tovaszállni a fejem. Kótyagos vagyok még mindig, de talán túlfogom élni ezt az egészet. Talán.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. május 11. 10:54 Ugrás a poszthoz

Zsé | megjelenés

- De aktívan kell hinni bennük! Mert ha elfelejted, akkor meghalnak. - Még a végén én is elhiszem, amiket összehordok. De ez kicsit olyan, mint jónak lenni. Oké, mindenki jó, néha, mert senki sem velejéig rossz - nem, még a tömeggyilkos diktátorok sem, bár nálunk náluk már olyan mindegy, hogy kedvesek voltak-e valakivel két másodpercig -. Ha csak úgy véletlenszerűen, olykor felébred bennünk a jóság iránti vágy, akkor pont szart se érünk el vele. Folyamatosan kell keresni a lehetőségeket, mert azok mindig vannak, csak vakok az emberek, illetve ignoránsak, lusták és egocentrikus semmirekellők. De nem fogom hagyni, hogy Zselyke majd azzá váljon! Nem is hiszem, hogy sok esély van erre, de jó résen lenni.
- Épp az a lényeg, hogy túléljem! Legalábbis a rekord megdöntéséig. Minden, ami utána jön, az már csak ráadás - vigyorgok neki büszke fejjel. Minek így rizsázni? Spoiler alert - mindenki meghal. No biggie.
A méhecskés megjegyzésére a szám elé kapom a kezem s nagy szemekkel pislogok ki rá az ujjaim közül. Ez tényleg felháborító. Hány éves ő, öt? Jó, lehet kicsit több. Nekem mindenki gyerek húsz alatt. - Ülj csak a tojáshéjadban még egy kicsit, jó?
A következő megjegyzésével aztán megnyugtat. Nem akar ő még nagylány lenni. Nem is az. - A szeretet nagyon sok formában, színben, ízben kapható - magyarázom neki. Az azért kicsit aggodalomra adhatna okot, hogy a szeretet nála közvetlen összeköttetésben áll a halállal. A kettő között azért még akad egy s más. Olyan apróságok, mint például az élet.
A nemkicsit támadó kérdésére csak szemforgatással reagálok, de a szél aztán mindent elront. Én nem ezt akartam hé. - Biztos csak viccel. A szellemek… tudod, szellemesek. - Kikezdhetetlen védőbeszédemet hallották.  Szerintem ügyvédnek kellett volna mennem.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. június 6. 18:43 Ugrás a poszthoz

Zsé | megjelenés

Ez az egész hit-dolog, már ami a tündéreket illeti, nem a pénzéhes, korrupt egyházakat, gyerekként sokkal könnyebben megy. Majd meglátja. Talán.
Csíkszemekkel sunyítok rá és nem hat meg a cuki nézése. Nemnem. Kőből van a szííívem, nem hatódok meg, lálálá. Be is fognám a szemem, de az a megadás jele. Csak nézek vissza rá akciósztáros hidegvérrel.
Végül sóhajtok egyet és elengedem a témát. Az életveszélyes rekorddöntési kísérletek úgyis megtalálnak, ha én nem keresem őket. De ha aktívan keresném őket, akkor még a végén vétkes lennék a dologban.
De valamiben végül egyetértünk. Nem feltétlenül erre gondoltam a mindenféle íz alatt, de határeset. A kaja tényleg nagy szerelem tud lenni. Kissé egyoldalú meg nagyon hamar véget ér, de a legtöbb tragikus pár már csak ilyen.
- Jártam bizony - bólogatok megértően, már magam elé is képzelve a helyet. Jó is volna… de most csak ez a kísértetjárta temető jutott nekünk.
Felvont szemöldökkel nézem, ahogy Zsely megbánja előbbi, igencsak elvétett életdöntését, s meghátrál a szellem elől. Vagy a szél elől. Kitárom a karom, hogy legyen hova bújnia és együtt figyeljük az ágak lengedezését.
- Nem akartunk indiszkrétek lenni - vetem oda, s idétlenül mosolygok is egyet. - Csak aggódtunk, hogy esetleg… tudod, hogy megy ez. Néha otthon se vagyunk biztonságban.
Nem akarom túlságosan részletekbemenően ecsetelni a családon belüli erőszak témáját.
- Mi csak… Gondolom rég nem volt társaságod, úgyhogy kicsit itt ülünk veled, jó? - Lesandítok a lányra, hogy mit szól a dologhoz. Remélem nem hiszi, hogy egy bosszúálló szellem fog ránk támadni. Még mindig csak békésen fújdogál a szél. Előveszem a pálcám és egy csokor virágot varázsolok. Nem valami szépek, sima mezei példányok, de ennyire futja. Odalebegtetem a sírhoz és lassan leszállnak a kő tetejére.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. június 26. 18:06 Ugrás a poszthoz

Zsé | megjelenés

Úgy tűnik, a szellem és a lány is megnyugodott, nem lesz itt semmiféle probléma. De ha tényleg megjelenik egy szellem, hazáig meg se állok.
- Ez ilyen áprilisi día de los muertos, helyi változatban - állapítom meg hirtelen megvilágosodva. - A mexikóiak aztán tudják, hogy kell megemlékezni! Nem sírva, bánatosan, hanem tánccal, zenével, étellel és hajnalig tartó ünnepléssel.
Itt ugyan se kaja, se zene, de ezen lehet változtatni, ha akarunk.
Hirtelen témaváltás, már a színeknél tartunk, s csak lesem, hogy mi fog kijönni a buborékfújóból. Biztos valami mágikus játék. A keresztlányomnak tetszene.
- Kell nekem is. - Mármint nem ez, hanem ilyen. De azért már nyúlok is utána, ki akarom próbálni. Azért utána visszaadom, becsszó.
- Amúgy a... kék? Azt hiszem. - Még soha nem gondolkoztam el ezen. Vagy legalábbis az elmúlt húsz évben tuti nem. De a néni se nyilatkozik, lehet neki sincs kedvence.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. július 12. 17:48 Ugrás a poszthoz


me, myself and I

Jé van egy képviselője a hímnemnek is. Eddig asszem csak lányok toppantak ide elém. Meg középkorú nők. Belőlük aztán jó sok. De nem csodálkozok. Ha nem krimiponyvát írnék, talán mást mutatnának a statisztikai indexek. Igazából én írnék mást is… meg írok is. Csak az nehezebb. Nem tudom, rossz lenne-e. Megpróbálnám a szerencsém. Aztán legfeljebb nem válik be. Jó is volna, ha beválna… izé, hol tartottunk. Igen, aláírás. Mosolyogni, aláírni, bólogatni, következő.
A csajok közelebb araszolnak babakocsistól, mire néhányan csúnya pillantásokat küldözgetnek feléjük. Intek a már induló segédemnek, hogy chill, ők barátok, nem mezei rajongók.
- Mert fizetnek érte? - felelem kérdezve. Látom lassan esik le a tantusz Majának. Közben félszemmel követem a sorban állókat is, rámosolygok a következőre, aki ad egy levelet, ami… lengyelül van, oké. Ezt majd eltesszük későbbre, de jó látványosan teszem be az ingem zsebébe, hogy ne gondolja, hogy majd kávéscsésze alátétként fogja végezni.
- Ti itt laktok. - Ez a kérdés meg kijelentés formában érkezik, mert mire kiejtem, én is rájövök, hogy hát persze. Ne menj másokhoz haza, ha nem akarsz velük találkozni. Mondjuk nem arról van szó, hogy nem akarok velük találkozni. Csak hogy volt ez a tökjó kettős életem és most puff, nincs többé. Mert ha tudja Maja, akkor tudja Lewy, meg a következő pillanatban az egész egyetem. Nem rosszindulatból tennék, csak a titkoknak van egy olyan rossz szokásuk, hogy járványként terjednek. Kibújt a dzsinn. Nah, hát ez van. Csak ne kezdjék el terjeszteni a mugli körökben mozgók, hogy varázsló vagyok. Féltem a szaros életem.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 8. 19:11 Ugrás a poszthoz

Elijah

Ha bárkit érdekel a sorsfordító kérdés, ami egyébként az emberiséget évezredek óta foglalkoztatja, miszerint lehet-e fagyizni és motrot vezetni egyidőben, annak kérem a figyelmét felém fordítani. Egyik kézben pálca, azzal irányítom a kormányt, másik kézben a fagyi, a fagyin meg az én fejem, ami néha szándékosan ér oda, olykor viszont a gödrök és egyéb hepehupák okozta  zökkenők és bökkenők nyomják rá a hideg, de már csordogálni kezdő finomságra. A pálcás vezetés, hogy is mondjam - hát nem az erősségem. Tudok én jó kis bűbájokat és egy harmadikos se fog soha legyőzni párbajban, de az egész ott szokott elbukni, ha nem figyelek eléggé. És most bizony nem figyelek eléggé.
Tehát ha bárkit foglalkoztat ez a nagyon releváns kérdés, akkor hamar kiderülhet számára, hogy nem lehet egyszerre fagyizni és motrot vezetni. Az elsők között fedezheti fel ezt a szenzációs fejleményt egy rohangáló idegen, aki az ő részéről valószínűleg arra volt kíváncsi, hogy vajon lehet-e rohanni úgy, hogy közben nem néz szét. Mindkét kísérlet negatív eredménnyel zárult.
- A fagyim! - kiáltom és lassított felvételként nyúlok a levegőben széles pályát leíró édesség után, ami ettől nem hatódik meg, hanem folytatja útját, aztán már a célegyenesben van, én meg ijedtemben behunyom a szemem, mert az ostya, a maradék csokis jégkrémmel előre, kiszúrta magának a szomszéd Edgár bácsi feje búbját, aki már eddig se szeretett különösebben engem, s úgy hiszem, ezen a mostani helyzet se fog javítani. A nagy izgalomban észre se veszem, hogy a motor is borulni kezdett, mert 1. nekirohant valaki, amiről bizonyított, hogy sajnos megesik, ha nem nézel a lábad elé, 2. pálcával irányítottam, amiről bizonyított, hogy nem kompatibilis a fagyizás műveletével és 3. már a bűbáj is megtört, amivel addig vezettem, úgyhogy végképp semmi esélye nem volt stabilan folytatni gurulását.
- A motrom! - kiáltom újra, ezúttal tágra nyílt szemekkel és magam előtt kitartott kézzel, hogyha már esek, ne a pofámra essek. Persze ezen nem változtat az a szomorú tény, hogy bizony a motor még mindig rám fog zuhanni, és egy föld-Dimi-Shadow szendvics szerencsétlen konklúziójával talán véget is ér a történetünk.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 14. 20:09 Ugrás a poszthoz


me, myself and I

A sorban ácsorgók közül sokan figyelni kezdik a beszélgetésünket. Nem hiszem, hogy bárki is értené, de azt lehet, hogy sokan felfogják, milyen nyelven is hablatyolunk. Egy páran talán mágusok is, ők pedig könnyedén felismerhetik Maját. Legalábbis a reakciókból erre következtetek. Meg persze a breki. A breki rögtön a sztár, mindenki látni akarja, meg kell simogassa, gügyögjön neki. Ez történik, ha egy rakás nő közé beviszel egy kisbabát. Kérdőn pillantok Majára, hogy mentsem meg? Van hely itt mellettem, az asztal innenső felén relatív biztonságban lennének a túl kíváncsi emberektől. Meg le is lehet ülni.
Közben látom, hogy próbálja összeegyeztetni a könyvön szereplő nevet az általa ismerttel. Kacsintok egyet, további magyarázatra majd később kerül sor.
Közben hangosan bejelentik, hogy tíz perc múlva véget ér a közönségtalálkozó, mire a hátul lévők hangosan lázongani kezdenek. Jó-jó, szaporábban írok. Elveszem a következő személytől a könyvet s miközben fél füllel Maját hallgatom s figyelem, hogy ne rohanják le őket túlságosan, gyorsan aláírom az első oldalt, s mosolyogva felnézek, várva a következőt.
- Én bizony nem itt lakom - felelem, de ezt ő is tudja. Bár szokásunk mindenfele összefutni, olykor szándékosan, olykor véletlenül, azért az ismert tény, hogy már szépen berendezkedtem Bogolyfalván.
A borítékos megjegyzésére csak vigyorgok. Mármint fogalmam sem volt, hogy mit írt rá, de nem az első eset, hogy ilyet kapok. Aztán fordítópennával otthon megbogarászom.
- Ez ilyen… nyomozós, rendőrös sorozat - nézek le az épp elém helyezett példányra. Ezt is szépen összefirkálom s adom is vissza. - Borzasztóan szórakoztató írni, az emberek meg veszik, mint a cukrot. - Mondandómat szépen illusztrálja az előttem ácsorgó nő, aki nem egy, hanem egyszerre legalább két tucat könyvet csap le az asztalra. Az asszisztensem hallhatóan felnyög, de leintem s húzom is magam elé az első darabot. Már fáj a csuklóm és nagyon-nagyon nehéz megállnom, hogy ne bűbájjal irányítsam a tollat, én meg csak fognám s tenném magam. Nehéz ez a mugli élet.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. augusztus 24. 14:06 Ugrás a poszthoz

Elijah

Néha furcsa dolgokat produkál az agy. Ha megrémülsz, először lefagy. Mindig. Láttál már autó vagy seprű elé kerülő állatot? Csak néz rád, mint a moziban, és nem menne arrébb, te meg szakadj meg, hogy valahogy kikerüld. A következő lépés a menekülés vagy támadás. Ha még nem ütötted el azt a hülye őzet, akkor ilyenkor nekifog rohanni. Rendszerint abba az irányba, ahol kerülni próbálnád épp.
Persze mi nem vagyunk állatok - mondanád. Amúgy meg tévesen, mert azok vagyunk, emlősök, abból sem a legstrapabíróbb, egy rakás szerencsés véletlennek köszönhetjük, hogy egyáltalán létezünk, de most ettől eltekintve tény, hogy másak vagyunk. Tudunk gondolkozni. Már legalábbis egyesek. Úgy tartom, hogy én is képes vagyok erre a végtelenül fantasztikus tettre, de azért néha csak lassan kapcsol be a gondolkozóm.
Néha azonban bekapcsol, pont idejében.
- Mobiliarbus! - kiáltam, feltartott pálcás kezemet hátracsavarva a motor irányába, miközben a másik kezemmel úgy-ahogy kivédem a pofáraesést.. A motrot azonban épp próbálja megzabolázni a mi kis Usain Boltunk. Ahogy kiejtem a varázsigét, a kölyök járművestől megáll a levegőben. A járműnek ez tökéletesen megfelel, mert rá irányíottam a varázsigét, ő meg nem akar ellenkezni, na de Usain - ő viszont még meg kell küzdjön a fizika erejével. A centrifugális erő bizony elég pofátlan jószág, nem mondhatod meg neki, hogy nyugodjon le, neki időre van szüksége. Úgyhogy a fiú valószínűleg nem áll meg olyan egyszerűen, mint azt terveztem. Shadow viszont hűségesen arrébb libeg, vagy a fiúval, vagy nélküle, aztán nyekkenve lehuppan biztos távolságban tőlem.

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 6. 19:19 Ugrás a poszthoz

Árminka | a Butirszkaja börtön bejárata előtt, Moszkva, Oroszország



Hol van már? Azt ígérte, értem jön. Tudja jól, hogy nem tudok hoppanálni, s egyébként is, nem pont itt kéne egy rakás mugli előtt. Szar ez így, még abban a cuccban vagyok, amiben lekapcsoltak. Pávatollas tütüke, magassarkú, amit jelenleg a kezemben fogok, neccharisnya, amit a másik kezemben fogok, mert a fene fogja egy rakás őr előtt felrángatni magára, és egy nem túl diszkrét felső. Minden csillámporos. Épp csak a smink és a paróka hiányzik, utóbbit nem kaptam vissza és igazából nem is akarom tudni, hogy mi lett vele.
A gond az, hogy pont a megjelenésem miatt kerültem ide - na jó, lehet, hogy a “Putyin, leszel a sugar daddy-m?”-tábla sem segített a dolgon, meg a smink, meg a szivárvány-zászló. De a ruhám még mindig megvan, s ha elindulok a város fele valami közlekedési eszközt összeszedni, akkor lehet, hogy rövid úton visszataxiznak engem ide. A pálcámat nem voltam hülye hozni - eléggé sejtettem, hogy hogyan fog véget érni a kis akcióm, nem akartam fölöslegesen megnehezíteni az életemet. De azért arra nem számítottam, hogy az orosz aurorok tojnak majd a fejemre, s még a drága barátom is csak röhögni fog rajtam. Persze megígérte, hogy majd kihoz, meg elmegy a kapitányságra a papírok után, s ki is hozott - két szaros hét után. Két hét!!! A Butirszkajában!!! Hála a jóságos istennek, hogy pálca nélkül is képes vagyok nagyon alapvető varázslatokra, mint például fényt teremteni a semmiből, tüzet csiholni a puszta pillantásommal és halk motyogásommal, meg ilyenek, úgyhogy elég hamar elterjedt a híre, hogy a kis pillangót jobb elkerülni, ha ragaszkodsz minden testrészedhez meg nem óhajtasz jó kis égési sérüléseket összeszedni. Azt hittem, majd ettől felbukkannak az aurorok, de francokat. Két hét. Kééét héééét.
A kapuban ácsorgó katona füttyent egyet utánam a kis bódéjából, s érzem a tarkómon a tekintetét. Ja nem, az a fenekem, nem a tarkóm.
Ármin, megöllek.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 10. 18:33 Ugrás a poszthoz


me, myself and I

Még nem jöttem rá, hogy ez tényleg egy lengyel szokás, vagy épp csak folyton mágusokba botlok véletlenül mugli környéken, ha erre járok. Most is gyanúsan boszorkány az a néni, aki úgy lerohanta a lányokat. Kéne valami titkos jel, dupla kacsintás, vulkán köszönés vagy valami, amivel üzenhetnénk diszkréten, hogy jé te is? én is, anélkül, hogy gyanússá válnánk a mugliknak. Bár ha valaki felismeri Lewy családját, akkor az elég határozott jel. Csak akkor meg én leszek gyanús az ilyen néniknek. Nem mintha zavarna vagy ebből bajom lehetne. Csak a csodálatos rejtély-buborékomat kifogják pukkantani.
- Pontosan ilyenek az emberek. - Jól megragadta a lényeget. - Szeretem, hogy furák.
Mindenki egy kicsit fura, csak sokan buták, mert próbálják magukat betuszakolni szűk kis norma-dobozokba, s ha nem sikerül, akkor itt-ott lenyesik a kiálló antennáikat és egyéb, oda nem illő részeiket. Nem úgy, mint Maja. Ő még masnit is kötne az antennájára, hogy szebb legyen.
- Hát az jó volna. Tíz perc múlva hirtelen nem tudna sírni a kisbéka? Vagy csak tegyünk úgy, mintha nagyon sietnénk valahova. - Alja dolog ez tőlem, mert értem vannak itt ezek az emberek, egy könyvet az én becses kezem nyoma nélkül is tökéletesen jól el lehet olvasni, s ők mégis képesek órákat itt tölteni, egy sorban ácsorogni, pedig köztudott, hogy a sorbanállás se nem kényelmes, se nem valami kellemes tevékenység. Én persze úgy ülök itt, mint valami kiskirály. Szégyelld magad, Dimi, szégyelld magad. Pfuj.
- Úgy… két órája? Az elején volt egy kis beszélgetés is, kérdeztek mindenfélét, én meg felelgettem, az jó volt, azóta viszont kezdek bezöldülni a sok írástól. A vizsgalapokat is öníró penna szokta javítani, már amikor nem szóbeliztetek inkább - teszem hozzá félig motyogva az orrom alatt. Nem, nem vagyok lusta, kifejezetten szeretem mellőzni a mágiát, amikor csak lehet. De kényelmes, na az vagyok. Ettől függetlenül kitartóan veszem át a könyveket, s mindenkit igyekszek őszinte mosollyal köszönteni.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 27. 12:56 Ugrás a poszthoz


me, myself and I

Juj a pelusbomba bizony elég kellemetlen, biztosan senki nem akarná, hogy a kiscsaj úgy üljön, meg ők sem akarnák szagolgatni a bukéját. Vagy már most is? Jól megnézem magamnak az épp ölbe vett tökmagot, de elég jól érzi magát, valószínűleg csak közeleg a veszély, de még nincs itt. A bolti segédemnek intek, hogy jöjjön közelebb s elmagyarázom fojtott hangon, hogy izé, hamarosan bezár a bazár, de ha lehetséges, a lemaradt embereknek adjanak diszkréten kedvezményeket, de csak diszkréten, mert aztán mindenki aláiratlan könyvvel állít oda, hogy hát nekik sem írtam alá. Mondhatom, roppant boldoggá tettem a bejelentésemmel, de aztán csak belemegy. Jó dolog híresnek lenni. Szemi-híresnek. Kicsit híresnek nah. Oké, lehetséges, hogy az olvasótáborom teljes létszámban itt van - és nem valami tágas a hely -, de azért csak itt vannak.
- Ja hát ezt... tíz éve? Körülbelül akkor jelent meg az első, de már a Roxfortban írni kezdtem. Körbejártak a történeteim, főleg a... nem mugli származásúak imádták, mert nekik nagyon exotikus volt az egész. - Hirtelen nem tudtam, hogy ne mondjam ki a varázsló szót anélkül, hogy sértő legyek. A barátkozós néni persze nagyon figyel, bár szerencsére Klara jobban elvonja a figyelmét, mint a beszélgetésünk. - De... remélem, egyszer másfajta, komolyabb írásom is meg fog jelenni - vallom meg neki még halkabban, mint ahogy addig motyorásztam az orrom alatt.
Közben bejelentik, hogy zárunk, én még gyorsan aláírok néhány könyvet, de a következő egy egész halommal áll elém, úgyhogy onnan csak lekapom a legfelsőt, az legyen most elég, aztán mosolygok, a szemébe nézek nagyon esdeklő tekintettel, mire persze rögtön megenyhül. Rákacsintok és azzal gyorsan a lányok után sietek, kacsázva a tömegben. Finoman odafurakodok a babakocsihoz, hogy toljam én, hadd legyek hasznos. Biztos félreérti mindenki ezt az egészet, sőt, lehet már most elterjedt az interneten, hogy gyerekem van és a feleségem milyen fiatal, de valahogy nem tud érdekelni a twitterpletyka. Egészségükre.
- Merre tovább, lányok? - kérdezem, mikor végre kiérünk a levegőre.
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. szeptember 27. 15:14 Ugrás a poszthoz

Elijah

A gyerek a nagy akcióban sem felejtette el ékes magyar nyelvünk gyöngyszemeit. Szívemből szólt, én is hasonló dolgokat morgok félig kivehető hangerővel, csak én épp oroszul. De sokáig nem tudom ecsetelni anyanyelvem becses kincseit, mert szétterülök a földön. A kezem az első, ami kapcsolatba kerül vele, éles fájdalom jelzi, hogy valami nagyon bibis ott, én meg hangos áááával közlöm ezt a fejleményt a világgal. Azután jön a testem többi része is, a karom kicsavart pozícióban alám kerül, a fejem meg rácuppan az utcakőre. Ezen a ponton már szóhoz sem jutok, így a nagyérdemű ezúttal be kell érje a vizuális illusztrációval.
A jó hír az, hogy ennél tovább már nem zuhanhatok, legfeljebb mások szemében, azt meg letojom. A rossz hír az, hogy a fejem kellemetlenül lángol és mintha nedves is lenne, és ezt rögtön meg is nézném, csak a szabad kezem nincs épp abban az állapotban, hogy tapogatni lehessen vele.
- Minden... - fintorgó fejet vágok. Rozsdás vas íz van a számban. Uggh. Pálcás kezem fejével megtörlöm a szám és vöröslő, mikor elhúzom onnan. - Tökéletes - fejezem be a mondatot. Borzasztó meggyőző lehetek.
Shadow! Gyorsan a motorra pillantok, de az, köszöni szépen, tök jól elheverészik tőlem két méterre. Innen úgy látom, semmi baja. A karcolásokat már megszokta úgyis.
- Azért rohantál úgy, hogy megcsodáld, mi? - kérdem, szarkazmustól és vértől csöpögő szájjal. Nem mondanám, hogy kedves pillantásokat vetek a kölyökre. Látom rajta, hogy teljesen berezelt és tényleg aggódik, meg ő is kicsit beverhette magát a nagy koccanásban, de most nem érdekel. Megérdemelte, hogy megüsse magát. De muszáj volt én is pofára essek miatta?
Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. október 14. 17:22 Ugrás a poszthoz

Elijah

Most hogy így jobban megnézem a kölyköt magamnak, ő se néz ki valami jól. Csupa kosz meg horzsolás meg itt-ott vérzik is. Akaratom ellenére kezdem szarul érezni magam. Pedig az ő hibája! De... annyira szerencsétlenül néz rám, mint aki összetörte a nagyi kedvenc antik vázáját, de apróra, hogy még bűbájjal sem lehet rajta segíteni, és tudja, hogy nem lesz megverve, de valami sokkal rosszabb következik: csalódnak benne.
- Van, de nem kell - legyintek a pálcás kezemmel és kicsit jobban végignézek magamon. A tenyerem jó ronda, de helyre fog jönni. Jelenleg nem akar rendesen működni, de ez nem jelent feltétlen törést. Az arcomat megmozgatom, fintorogni kezdek, aztán megnyomkodom az orrom, megtapogatom a homlokom - áhhá, szóval itt van a baj. Annyira el van zsibbadva az egész testem, főleg nyaktól felfele, hogy tapogatás nélkül észre se vettem, honnan csorgadozik ez a meleg lé. De nem szédülök, nem látok fehér foltokat, nincs hányingerem, úgyhogy valószínűleg csak felszíni sérülés.
A fiú tekintetét követve nézem, hogy mit néz. Nincs ott senki. Mármint ott a távolban van egy néni, de az elfele megy, s amúgysem hinném, hogy miatta rohant volna.
- Kergettek? - teszem fel a leglogikusabbnak tűnő kérdést.
Mi az, hogy nem vette észre Shadowt? Felvonom a szemöldököm, hogy kérlek arckifejezést vághassak, de a homlokomba nyilall a fájdalom s felszisszenve elengedem az arcizmaim.
- Nincs semmi baja, megszokta már a koccanásokat - sunyítok a motor fele, aztán leteszem az ép tenyerem a földre, s megpróbálom kinyomni magam. Úgy állok ott, mint Bambi a jégen, de végül csak megmaradok és nem kenem oda magam megint.
- Csak a filmekben robban fel minden a legkisebb ütközésre. - Nehezen állom meg, hogy ne forgassam a szemeim, de azért felé küldök egy lapos pillantást, most érje be ezzel. - Buuummm! - Robbanós hangot adok ki, még szenvedek is mellé, már-már hanyatt vágom magam, aztán hirtelen visszaváltok komolyra s döcögöve elindulok a motorhoz.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Krushnic Dimitri összes RPG hozzászólása (109 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel