Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Ez kimondva is eléggé sok minden, de átélve se hiszem, hogy leányálom.
Kicsit olyan, mint ez az egyedülálló szülőség. Bár igazán büszke vagyok magamra, már majdnem, hogy jól működöm így. Két év kellett hozzá, az tény, de lassan kezdek büszke lenni magamra. Igazán eredményesnek érzem, hogy sikerült rutint és menetrendet ültetni a hétköznapjainkba, méghozzá olyan módon, hogy az nem ártalmas egy hatéves fejlődésére és szervezetére. Ez azért elég jó egy olyan nőtől, aki éjjel volt ébren és aktív, kocsmákban dolgozott, és napközben leginkább aludt vagy henyélt, divatlapokat olvasgatva.
- Csak egyszer tette, vagy kétszer. Illetve háromszor, de az első és a harmadik ugyanaz volt, nem tudom, az mennyire számít. Az a helyzet, hogy a nevelője engem is meg akart büntetni, amikor ezt a nézetemet megosztottam vele, de szerintem jogos. Akit egyszer megharaptak, az számíthat rá, hogy megint meg fog történni.
Jó, nem valószínű, hogy ilyen meglátásokkal az év anyja címre kellene pályáznom, nem is nagyon tervezem, mert még a végén valakinek a kelleténél jobban feltűnik az alkalmatlanságom, és akkor mi lesz? A gyereket az apjának ítélik? Hahaha. Viccesek vagyunk nagyon.
- Mi más aggasztana? Más nők is felnevelik legalább egy, de sokszor több gyermeküket egyedül, és teljesen életképes, ép gondolkodású utódokról beszélünk. Én is képes vagyok rá, vagy ha én nem, hát Zója segít.
Leginkább az a biztos, hogy Zója megoldja, ha én éppen totálisan alkalmatlan lennék. Hiszek benne, és a tény, hogy a közelemben van, azért eléggé megnyugtató tud lenni.
- Azt hiszem, ez kölcsönös, te is egy ritka nagy gyökér tudsz lenni velem, és bántó és egy rohadék. Mintha csak én lettem volna szemét ebben az egészben, pedig ez nem igaz. Nem tartom jogosnak. Az anyám, az anyád, te és én, mi mind hibáztunk. Rengeteget.  
Szeretném kimondani, hogy egyesül Eszti nem volt hiba, de nem tudom kimondani. Ott még valahogy nem tartok. Egyelőre elfogadtam, hogy van, hogy az enyém. Feltétel nélkül szeretem, de nem tudok még maradéktalanul nem hibaként rá tekinteni. Tudom, hogy ez borzalmas, tudom, hogy nem vagyok jó ember, mert így látom a helyzetet
- Nem akarlak kihasználni, meg rajtad lógni. Fel kell nőnöm, de azért szerintem már egész jól csinálom, nem? Van valami fejlődés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- A szívem szakadna meg, ha ennyi fért volna az életembe.
Mondjuk eléggé tartalmas harmincegy volt, mit ne mondjak. Vélának születtem, de a vérem olyan csökött, hogy csak Dwayne érzi a mágiámat, ő is pánikol, ha a közelemben van, pedig elvileg nem ez a funkció rendeltetett mellé. Aztán lett négy férjem, viszonylag rövid idő leforgása alatt, mesterien tudok italt mérni, és van egy lányom, aki bár a negyedik férjem nevét viseli, az elsőtől született, és az irónia, hogy az utolsó válásom kikényszerítője, egy véla volt. Ha tehát most jönne el a vég, akkor az biztos, hogy nem lenne unalmas a visszatekintés, viszont ha lenne rá esély, hogy néhány képkockára Ali is rácsempésződjön, akkor azért még megkockáztatnám ezt az életben maradást.
Szisszenve konstatálom a fertőtlenítő bűbájt, ami szerencsére visszarángat a jelenbe, mielőtt még túl messzire menne a fantáziám. Ezer éve nem fantáziáltam senkiről, azt hiszem, éppen itt volt az ideje, hogy legyen valaki, aki kellőképpen felkelti az érdeklődésemet.
- Uhh...
És lehet, hogy nem kellene, hogy felkeltse, mert a kérdés annyira megrohamozza az elmémet képekkel, hogy az valami hihetetlen. Hogy lehet ez a férfi egyáltalán valós.
- Ha el tudod intézni, hogy ne vegyék észre, akkor vigyél, kérlek. Fő a biztonság, még a végén leesik a lábam.
Jó, nem valószínű, meg hát vágtam én már meg magam jobban is a korábbi munkáim vagy éppen főzés közben, szóval nem féltem attól, hogy megtörténne, de akarom azt a lehetőséget. Viszont a pletykákat nem, mert azok mindent el tudnak rontani. Ez meg egy lehetőség, próba, cseresznye.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Az a baj az illúziómágiával, hogy túl élénk hozzá a fantáziám, nem tudom, mennyire szerencsés párosítani.
Sóhajok egyet, de szinte azonnal mosolyba görbül a szám, olyan cicamosoly szerűbe, ami mindig megelőzi azt, ha valami komolyabbat akarok kérni. Akik régóta ismernek, már előre fel szoktak készülni, mert tudják, hogy most valami következik.
- Ali...
A legcicásabb, legdorombolósabb hangomat veszem elő, hogy meggyőzzem már most arról, ami még csak egy kósza gondolat. Kékjeimet ráemelem, és hosszú pilláimmal rá is pillogok. Tudom, hogy mágiám semmi, de hát csak tudok valami kis meggyőzőerőt előcsalogatni.
- Azért majd egyszer megmutatod, milyen érzés?
Remélem, hogy mondjuk ha bele is megy, nem azonnal valami rémisztőt mutat nekem, olyat, amitől éjjel nem tudok majd aludni, hanem valami izgalmasat, amitől rájövök, mennyire nagyon szerethető dolog az illúziómágia. Oké, most is eléggé vonzó így elképzelve, hogy ez a kékszemű félisten mire lehet vele képes, de egyszer át akarom élni.
- Örömmel.
Kuncogok, ahogy felemel, és átkarolom a vállát, ahogy elindulunk kifelé. Ilyen könnyedén még senki se vett fel, szinte élmény így "utazni", nem is értem, hogy eddig miért nem használtam ki a lehetőséget.
- Hárommal arrébb balra. Ott van egy üresen álló tanári szoba. Nem kérte senki és mágia védi, de van hozzá kulcsom, vész esetére.
Ez pedig most vészhelyzet kérem, hiszen ha elfertőződik mondjuk, akkor annak tényleg nagyon csúnya vége lesz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Pedig szerintem elég jól illik hozzád.
Jegyzem meg még mindig mosolyogva. Mindenféle udvarláson kívül, tényleg. Szerintem az aurorokat körüllengő különleges aura miatt van. Van bennük valami megmagyarázhatatlan erő, ami tiszteletet parancsol. A tény pedig, hogy most a karjaiban cipel, egyszerre vált ki belőlem izgatottságot, tiszteletet és furcsa nyugalmat. Pedig rellonos, frászt kellene tőle kapnom.
- Az más, ha te csinálod, amikor érzem, amikor átjár. Szerintem a hétköznapi illúziók nem izgalmasak. Neked hatalmad van, bármit megtehetsz egy emberrel. Ha akarod, boldoggá válik, ha akarod, az önpusztításba kergeted. Ez eléggé izgalmas, nem?
Mondjuk én nem vagyok benne ebben annyira, csak utánaolvastam, hogy ki mit tud és mit jelent a tudása. Elméleti okoskodó vagyok. Az igazgató úr mellett szeretek felkészült lenni, ha megkérdezi például, hogy mitől több a gondolatolvasás, mint a legilimencia, meg tudom válaszolni simán, nem esek kétségbe.
- Rellonos vagyok.
Kacsintok rá szemtelenül. Hiába jártam ki az iskolát már ezer éve, ha egyszer zöld voltam, örökké zöld maradok, még az egyenruhám is megvan, és a vérem nem hiszem, hogy valaha vízzé válik, olyan zöld, hogy az már ijesztő.
- Finoman.
Simítok végig a tarkóján, miközben leszállok. Mégsem olyan könnyű megállni a lábamon. Még a végén komoly bajom lesz tényleg. Ahogy leérzek, megbillenek, és még szerencse, hogy Alastair kellően közel áll ahhoz, hogy ne boruljak el, mint egy zsák krumpli. De ciki lenne.
- Bocs. Amúgy, mindenkinek van beceneve. Mi a tiéd?
Kérdezem, miközben a tenyeremet a falra irányítom, és nyomában elkezd kialakulni a szoba ajtaja. Mintha most rajzolódna ki.
- Körülbelül harminc ilyen helyiség van a kastélyban, ami úgy nyílik, hogy a tenyeremet, vagy az igazgató úr tenyerét azonosítja a fal. Vannak egészen picik, meg néhány nagyobb. Gyere.
Támaszkodom a kezére, és nyitok be a helyiségbe. Nincs áporodott szag, semmi, a manók rendszeresen takarítanak.
- Ez a volt Eridon házvezető irodája és lakhelye volt. Kellemes hely.
A kanapéhoz botorkálok, mert az van a legközelebb, és szusszanva leülök. Egy kicsit azért most már aggódom.
- Szerinted tényleg le fog esni a lábam?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Szóval ingerek.
Ha tudná milyen nagyon bosszantó, hogy ennyire hivatalos. Úgy érzem magam, mint egy kisdiák, aki elrontotta a vizsgán a legalapvetőbb feladatot, és a tanár már szinte a szájába rágná, csak, hogy megértse. Szívem szerint felpofoznám, és közölném vele, hogy: "Hát nem érted, hogy ingereeeeeeek." Néha olyan nagyon nehéz a férfiakkal.
- Erős kezed van, Alec. Hú, ez fura. Még meg kell szoknom.
Tetszik, csak fura, de jobb, mint az Alastair, vagy, hogy mindig Mr. Magnusnak hívjam. Kezdett már agyérgörcsöm lenni tőle. Viszont tetszik, hogy ezt megosztotta velem, különlegesnek érzem, és ehhez elég volt egy harci sérülés. Mi az nekem, nem igaz?
- Az Alex nem tetszik, túl hétköznapi. Te ennél különlegesebb vagy.
Pillantok fel rá az utolsó mozdulatoknál, ahogy az ajtó elhelyezkedik a megfelel mélységben, és be tudunk nyitni végre. Nem is felelek neki addig, amíg le nem ülök, azért ez így sokkal jobb, és be kell vallanom, ahogy leguggol elém, elpirulok, milyen csodálatos ember már, hát hihetetlen. Közben valahogy sikerül azért a pálcámat előhalászni, és némi gyér fényt varázsolni. Azért ez így, hogy látja is, mi a helyzet rendesen, mégiscsak biztatóbb, nem mintha ne bíznék benne, de azért az a heg, amit említett, eléggé ijesztően hat. Nem tehetek róla, nekem tényleg szunnyad az a hülye véla vérem, és öregszem, az ilyenek meglátszanak, és nem vicces.
- Kellemes. És amíg leapad, addig mit csináljunk, barkóbázzunk?
Mondjuk nekem van egy jobb ötletem, de hát nem hozhatom csak úgy fel, hogy akár jobban kényelembe is helyezhetjük magunkat. Házi nyúlra állítólag nem szabad lőni, és lehet, hogy jobban jártam volna, ha inkább tényleg megmaradok pincérnőnek, és úgy találkozunk.
- Amúgy igen. Sok ilyen helyiség van. A legtöbb, közel a fele raktár vagy szertár volt korábban, vagy seprű tároló. Aztán olyan öt régi tanterem is van. Van olyan, amelyik veszélyes, mert vagy rossz állapotban van, vagy nem tő képzett tanár túl erős mágiát szabadított el, és még az előző előtti igazgató zárta le. Aztán van jó pár tanári szoba is, mint ez, amiket elrejtenek évkezdéskor, ha senki se szeretné használni. Néhány megszűnt és új funkciót nem kapó helyiség. Ennyi. Tudom az összeset, és mindegyikbe bejárásom van. De most először csináltam más előtt, és szerintem eléggé menő volt, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Cel

Most éppen művészek leszünk, emellett még mindig él a bájitalkészítési mánia is, mert ahogy az édes gyermekem mondja, a bájitalkészítés is művészet. Imádom, amikor a könyököm alatt mászkáló korosztály kioktat, ilyenkor szívem szerint összecsomagolnám, és odaadnám az apjának, hogy élvezzék egymás társaságát, de aztán mindig rám néz azzal a nagyon kék szemével, és odadugja az orrát a nyakamhoz, és egészen ellágyul, és olyankor nem akarom már odaadni Maxnak, mert ő az én kicsikém. Idáig is eljutottunk, szinte hihetetlen. Oké, ennek a mostani változások is betudhatóak, de akkor is, nagyon komolyan gondolom, és végre úgy érzem magam, hogy kiegyensúlyozott vagyok. Mondjuk milyen lennék ennyi időt töltve Bercivel? Csakis kiegyensúlyozott.
A gondolatra boldog mosoly ül ki az arcomra, ahogy eszembe jut, és kezdem úgy érezni magam, mintha nem lennék normális, és be kell vallanom, eléggé bejön a dolog, így most is, amikor belépek az előkészítő ajtaján kedvesen köszönök a portásnak, aki valószínűleg frászt kap tőlem, mert a múltkor leüvöltöttem a fejét. Jó, kicsit feszült voltam, amiért koraeste a hatévesemet irányba állította és hazaküldte, csak mert kettő perccel később értem ide. Most viszont nem állok le vele vitatkozni, bocsánatot meg amúgy sem fogok kérni, mert nekem volt igazam.
Most még van vissza negyed óra, így a táskámat átvetve a vállamon, hátrahúzom, hogy ne zavarjon, és elsétálok a megfelelő teremhez. Más még nincs ott rajtam kívül, az ajtó viszont nyitva van, így bedugom a fejem egy pillanatra, hogy meglessem, élvezi-e a kölyök az alkotást, de elvan, mint a befőtt, szóval minden remek. A maxiszoknyámat kicsit megemelve ülök le a padra, és veszem elő a nálam lévő könyvet, a Muglisság Műhelymunkáját, hátha tudok belőle valami tananyagot gyártani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Nem akarok ám zavarni.
Pillantok fel rá zavartan, mert tudom, hogy még vagy tizenkét perc van a mai foglalkozásból, csak éppen így jött ki a lépés, pedig még vásárolni is voltam, így roppant mókásan nézhetek ki, ahogy az oldaltáskámból petrezselyem lóg ki. Igen, már vannak virágok a kertben, de azért ott még nem tartok, hogy veteményesem legyen. Bár, ha így haladok, ki tudja. Eléggé sokat olvasok mostanában a bio cuccok hatékonyságáról.
- A muglisság műhelymunkája, de ez egy akkora szaaaaarvas nagy hiba volt, amikor megvettem, hogy csak na.
Oké, gyerekek, mégsem mondhatom azt, amit akarok, pedig nagyon szívesen kifejteném a véleményem erről a könyvről, annyira nagyon, hogy hú. Felbosszantott, de helyette inkább csak átnyújtom a lánykának.
- Tele van eléggé nagy blődségekkel. Nem igazán értem, hogyan adhattak ki ilyet. Inkább csak azért olvasom, hogy hátha eszembe jut róla valami reális, meg az irodalmi hivatkozásokat néztem, amik között viszont van eléggé komoly mű is. Nem értem.
Értem én, hogy nyitott szemléletmódok, de akkor sem értem. Tényleg nem. Szerintem ez egy szenny, nem több. Akkor sem ajánlanám, ha az életem múlna rajta. Illetve, de, akkor igen, csak nagyon égne a fejem, hogy én ilyet ki merek ejteni a számon.
- Jól viselkedett a kis művészem?
Térek át inkább a könyvről a gyermekemre, aki még most is zavartalanul alkot. Más gyereket nyilván megborítana az anyja jelenléte, de ez a kis nyünny nem igazán zavartatja magát ezzel kapcsolatban. Én meg örülök neki, hogy így tesz, mert nem akartam megzavarni a tevékenységet.
- Egész nyugodtan, meglepően kellemes ez a hét. Feléd minden rendben van? Imádom a pólódat, ha kinövöd, szívesen hordom én tovább.
Persze ez csak olyan kijelentés szokott lenni, de tényleg nagyon tetszik, imádom, és nagyon kedvelem ezt a megjelenést. Szerintem nagyon ott van.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Mit festettél?
Szeretem, hogy Eszti benne volt ebben a foglalkozásban is, sőt, mostanra imádja is. Szerettem volna valami olyat, amihez hozzá is tudok szólni, mert értem én, hogy bájitalok, de az inkább Max terepe, én maximum bólogatni tudok, és feltűnésmentesen megmérgeződni.
- Undorító. Ez tényleg egy szenny.
Nem is értem, komolyan nem, hogy ki volt az, aki ezt jóváhagyta, és ami még ennél is rosszabb, van olyan iskola, ahol ebből tanítanak. Rendesen, oktatnak. Csodálkozik ezek után az ember, hogy a társadalmunk ott tart, ahol?
- Bájitalokkal?
Kérdezem a szám szegletében bujkáló mosollyal. Ilyen az én lányom most éppen, viszont, hogy vidrát választott, azzal egyszerűen levett a lábamról, nem gyenge ez a kiscsaj, komolyan mondom. Imádom. A vidrákba még múlt nyáron szeretettem bele, amikor az állatkertben néztük, ahogy egymás kezét fogva, a hátukon lebegnek, aztán persze, amikor elvittem strandra, ott nekünk is úgy kellett lebegnünk. Nem hittem volna, hogy ez a szeretet ilyen kitartó lesz, de ezek szerint mégis. Örülök, mert ilyenkor úgy érzem, hogy valami jót is adok ennek a kis törpének.
- Ha még mindig úgy érzed, hogy fontos, és ha megvan valami halvány abból, ami akkor fontos volt, akkor mindenképpen jó. A fontos emberek mindig azok maradnak.
Mielőtt idejöttem, én is néha hónapokig nem tudtam találkozni Bercivel, és hiányzott, és akartam őt, és amikor újra ott volt, mintha mi sem történt volna. Most pedig hihetetlen, de azt hiszem, komolyan össze fogunk házasodni.
- Imádom, nagyon király.
Még bólogatok is a tetszésemhez, és amikor azt mondja, hogy csinál, elvigyorodom.
- Imádnám, komolyan. Köszönöm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Cel

- Akkor ez a tökéletes alkalom, hogy visszatérj hozzájuk.
Bár nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ez most csak a rókák alkotására szóló tanácsom, de a másikra is tökéletesen illet. Én csak pletykákat hallok, és elég jól össze tudok rakni dolgokat, így aztán úgy vélem, ezzel a kijelentéssel egy cseppet sem ártottam. Aki meg attól tart, hogy nem tudom, mivel is áll szemben, megnyugodhat, én is voltam idősebb férfi házastársa, és nem volt az olyan rossz, sőt. Én nem féltem, ráadásul, ha igaz, amit beszélnek, még csak nem is látszik annyira a dolog.
- Nem, dehogy. Pontosabban egy ilyen hajléktalanokat segítő szervezetnek adtam érte pár sarlót. Most nekik jó, a karmámnak jó, csak a lelkemet kínzom.
Nem hittem volna, hogy egyszer csak tényleg elkezdek tanítani, sem azt, hogy ennyire meg fog viselni a dolog.
- Igen, sejtettem. Az apja hatása, azt hiszem ez így az alkotásával jött.
Az alkotásánál időzőjelekbe vágtam az ujjacskáimat, hogy érzékelje, mennyire nagyon nem és mégis úgy gondolom. Nem alkotás volt, inkább csak valami fellángolás, és bumm, a szervezetem meg az égiek tudták, hogy sokadszor, de most utoljára és így lett Esztike.
- Akkor ez az. Ha ilyen pici lesz a gyomrod. Legalább nem leszel stresszevő. Vagy stresszivó, egyik sem szerencsés, elcsapja a hasad. Aztán majd alakul ám ez, és egyszer csak majd minden olyan szuper lesz, és görcsmentes.
Azt hiszem, nekem már most az agyamat kezdte el támadni a nyugimágia, de legalább sokkal, de sokkal kedvesebb vagyok, mint előtte, és nem érzem azt, hogy feltétlenül mindenre ironikus megjegyzést kell tennem. Ez azért már jó, nem?
- Szerintem is egy, de azért küldök, mert van ilyen izém a pólóanyaggal kapcsolatban. A nővérem szerint szimplán csak elszáll gyökszi vagyok, de hát tényleg van.
Vannak olyan anyagok pl, amiket mindenki szeret és imád, én meg rosszul vagyok, ha csak felpróbálom. Valószínűleg tényleg gyökkencs vagyok.
- Persze, aláírom. A gyerekem csak arra allergiás, hogy becsukja a száját és ne egyen többet a kelleténél. Mondjuk, most, hogy ezt így mondod, azt hiszem, meg kellene kérdeznem az apját, hogy nincs-e náluk valami gebasz...
~ Az örökletes bunkóságon kívül.~
És íme, a tökéletes változás, mert ezt már csak magamban mondom ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sietve haladok végig a folyosókon. Eredetileg már nem lennék itt ilyenkor, de most az igazgató úrnak el kellett mennie egy váratlan megbeszélésre hívták, így mi sem természetesebb, mint, hogy én tartom a frontot. Különben is el vagyok kicsit csúszva a gyermekek hiányzásának átvezetésével. A Navine meg a Levita könnyen megvan, az Eridon és a Rellon már kissé több időt vesz igénybe. Kigyűjtöm azokat a gyerekeket, akik tanóráról kéretőztek ki vagy éppenséggel be sem mentek, majd összevetem azokkal, akik a gyengélkedőn megjelentek vagy házvezetőik egyikénél jelezték, hogy pihenésre van szükségük Így derül ki az is, hogy a Révay lány feltűnően sokat fájlalja görcsösen a hasát és veszik el a gyengélkedő felé menet, és így hallom meg azt is, ahogy valami robban. Az üzenet, melyet Selwyn prof az igazgató úrnak szánt, nálam landol. Nem késlekedek, éppen, amikor Noelhez szól érek oda, és mivel úgy látom, hogy ő vette át az irányítói szerepet, hozzá fordulok én is.
- Az igazgató úr házon kívül van, de az üzenetet továbbküldtem neki, és szóltam a gyengélkedőre is, hogy szükségünk van a segítségükre és a felkészültségükre.
Az a helyzet, hogy nincs igazgató-helyettes, így olyan tanár sem, aki az igazgató utáni első emberként járhat el, mint a titkárnője, én vagyok úgymond a legközelebb a tűzhöz, de azért annyira nem, hogy attól féljek, lángra kapok.  Ilyen helyzet még nem nagyon volt, és remélem, hogy most sem kell, mert nem szeretném, ha mondjuk az én döntésem miatt történne valami káosz.
- Esetleg szólhatnánk Bárciánnak, hogy nyugtatólag hasson erre a káoszra.
Pillantok kérdőn a férfire, és csak remélni merem, hogy érti, hogy én hogyan értem. Sosem beszéltünk még arról, hogy tulajdonképpen ki van tisztában a nyugimágiájával és ki nincs, de most vészhelyzetről van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Kellemes, nyugodt délután. Tudod, az amelyikről azt hiszed, hogy nem is létezik, aztán eljön, és te úgy érzed, hogy az apró nevetőráncok a szemed körül mind kisimulnak. Én már tudom azt, amit Berci még nem, hogy ha elér az öregedés, a szemeim széleinél jelenik majd meg először ránc. Nem a szám mellett, nem az orromtól induló vonal mélyül el, hanem a szemeim környéke. Elfáradnak, elmélyülnek. Hogy bölcsesség is társul-e majd ehhez, azt nem hiszem, inkább csak a tény, hogy bennem a szikrája sincs meg a vélaságnak, holott az anyám színtiszta véla és a testvéreim is félvélák. Nincs rajtam kapcsoló, nincs semmi nagy titok, egyszerűen egy hibás gén lehet az oka. Azt mondják megesik, hiszen mi, félvélák egy természetellenes kapcsolatból születtünk, mely ember és lény között köttetett, simán benne van az is, hogy lemészároljuk a családunkat, mert unatkozunk, bár azt hiszem, ez a szerepkör Iván elméje jutott csak el. Nem mintha így akarna tenni, csak neki van kellőképp elmebeteg feje.
- Ésszel.
Szólok Eszter után, mikor elindul a csúszda felé. Az ikrek a homokozóban játszanak, csúszdáznak a saját kölykömmel, mi pedig a homokozó szélén ülünk. A cipőmet le is vettem, mert semmi értelme annak, hogy tiszta homok legyen.
- Hihetetlenül eszetlen bír lenni. Eddig azt hittem, hogy csak Sean-nal, de most már szépen lassan megmutatja azt a kis démont, amit a két nagyanyja öröksége.
Sem anyámmal, sem az exanyósommal nincs jó viszonyom, amin mondjuk én nem nagyon csodálkozom. Ők is megérik a pénzüket, meg én is. De mondjuk leginkább az exanyósom. Az egy igazi banya.
- Mi hír felétek? Mostanában csak Alice gyavargatásakor láttalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Már a jövőévi tanévet tervezem, ezt persze nem a helyemen, hanem ideiglenesen a pszichológusi irodában, mert ott van külön kis helyiség, amit nem használnak, és így bezárkózhatok oda. És akkor veszem észre, hogy valami nagyon nagyon nem jó van benne. Gyorsan, mielőtt még túlságosan lefoglalt lenne minden és eldöntetett szaladok végig a folyosón a kis magassarkúmban. Nagyon régen nem húztam magassarkút, de vissza kell szoknom hozzá, és ha már magassarkú, akkor ugye nem lehet pólóban szaladgálni, szóval egészen olyan vagyok, mint a kertvárosi egyedülálló anyuka Tati előtti Tati. Már majdnem ott is vagyok, amikor Lewy elkapja a kezem, hogy most azonnal menjek vele, mert valamit látnom kell. Hát most őszintén, ki mer nemet mondani neki? Senki. Szóval elmegyek vele és meghallgatom a panaszát, vagyis azt, hogy az iskolai seprűk hulladékfának sem alkalmasak. Próbáljam csak ki. Én? Aki a saját lábamban is megbotlok. De nem, szerinte ki kell próbálnom. És én mit csinálok? Hát persze, hogy kipróbálom. Na ez az, amit úgy hívnak hogy hü-lye-ség.
Hogy miért? Mert valóban nem alkalmasak már hulladékfának sem, és pont, amelyiket kifogtam, még rángat is. Aztán amikor le akarok menni, fel indul el, majd megint le, és végül tiszta erővel neki a kastélynak. Na ez nem vicces. Összehúzva magam, a pálcámat szorítva próbálok olyan pajzsbűbájt eszközölni, amivel talán mindenkit megvédhetek, akiről nem is tudom, hogy ott van-e. Én meg leginkább az arcomat védem, mert hát, nő vagyok.
Ezzel a pajzsbűbájos-összehúzódással robbanok be a helyiségbe, és magam se tudom hogy miként, de sikerült csodálatos pontossággal Kriszpin ölében landolnom, a seprű meg a szekrénynek csapódva lehullik. Kicsit sem kínos, és kicsit sem ver a szívem úgy, mintha éppen most futottam volna le a marathont. Vannak problémáim, például, hogy a károk felmérése helyett olyanra figyeljek oda, hogy ne a popómat mutassam, se most, se akkor, ha mondjuk lehajolok, olyan sokat kivesz belőlem, hogy hajlamos vagyok nem észrevenni részleteket, mint például, hogy ott ül két férfi az igazgatónál. Vegyük hát akkor lazára, mintha mi sem történt volna, és én nem most zuhantam volna bele a főnököm ölébe. Átlagos, kellemes szellős napunk van.
- Bocsánat, hogy zavarom, megnéztem az ön által írt dátumokat, és nem lehetne elnapolni egy öt vagy hét nappal az európai igazgatók vendégül látását? Tudom, hogy én mondtam a dátumot, de az a helyzet, hogy az esküvőőő...
Oké, itt realizálom, hogy van még két ember rajtunk kívül a teremben, de odáig még nem jutottam el, hogy felfogjam, kik is azok, de legalább felpattanok az igazgatóról, és a hosszú ő-zést igyekszem folytatni.
- je lesz egy nagyon közeli barátnőmnek, és hát olyanok vagyunk mintha lelki társak lennénk, és már a zenekar is igent mondott a fellépésre.
A végén már realizálom, hogy az egyik Berci, így végül is az utolsó taktus neki is szól, mert vártuk a visszajelzést, csak Maggie-ék akkor még nem tudtak mit mondani, amikor megkerestük őket. Mondjuk lehet, hogy szegény ezek után nem nagyon fogja fel, hogy mit is mondok. Balesetek olykor megtörténnek.
- Ja igen, és van egy pár eszköz, ami cserére szorulna, például az iskolai seprűk. Ez egy kicsit húzósabb lenne, seprűnként olyan 12 galleon körül mozog, de ezt a gazdasági igazgató úr jobban tudja.
Mindeközben, hogy ne kapjak szívrohamot, szegény kutyát simogatom úgy, mintha az életem múlna rajta, de kell valaki, akibe kapaszkodom, és bár nem nagyon megy az állatokkal való jó viszony Pajkossal már majdnem haverok vagyunk. Most meg vigyázok, hogy ne lépjen üvegszilánkba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ne aggódj, évi egy kiló koszt úgyis meg kell enniük. Két napja cserélték a homokot, még egész új.
Persze, nem kellene egy délután alatt teljesíteni az egész éves adagot, de a múltkori aggodalmamra a helyi doki csak legyintett, mondván, a gyerekeknek csodás szervezetük van, és nem az egy kiló a limit, de annyi az egészséges. Furcsa ez így, de hát mit tudjak csinálni? Igyekszem persze elkerülni a vészes helyzeteket.
- Mit nem, leginkább. Szerintem elég sok van Seanban Dwayneből, eléggé érződik az apja ráhatása.
Mondjuk én nem hiszem, hogy összeálltam volna a férfival, de hát nem hiszem, hogy én vagyok a legjobb tanácsadó, ami azt illeti, hiszen a négy férj sem tud megállítani. Ezen kívül ugye ott van a Liebhart-ügy, ami megint egy olyan, hogy én pont nem kellene, hogy ítélkezzek, és igyekszem a nagy számat is takarékra tenni ilyenkkor.
- Így egy csomó mindent eltanul ez a kis bolond is. Most már kezdi megunni a harapdálást, azt új hobbija, hogy kimegy pisilni, de helyette kihúzza a cipőkből a cipőfűzőket és elrejti. Úgy bukott le, hog a sajátjából nem szedte ki. Az óvónő meg meghallotta, amikor azt mondtam neki, hogy az első mindig az, hogy gondoskodjon alibiről. Hát de tényleg.
Igen, azon, hogy nem biztosított magának alibit, sokkal jobban felháborodtam, mint, hogy negyven cipőfűzőt eldugott valahova. Legalább akkor már tényleg kiszedte volna a sajátját is, mert hát akkor sosem derült volna ki, hogy ő tette.
- Tényleg? Mindenképpen le kell mennem, nagyon vártam már, hogy legyen valami új itt, és imádom a könyvtárakat.
A kérdésére kicsit megvakarom a tarkóm, hát igen, most jövök én.
- Azt hiszem, igent mondtam egy lánykérésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Férfiak.

- Hát...
... tal nem kezdünk mondatot, szóval össze is szorítom az ajkaimat, és helyette inkább Pajkost emelem fel, és nézem is meg gyorsan, hogy még csak véletlenül se legyen sérült egyik mancsa sem. Ő meg arcon nyal, remek egy kapcsolatunk van, és büszke is lehet rá, mert ő az egyetlen állat, akit tényleg fenntartások nélkül tudok kezelni. Eléggé nehéz természetem van, a múltkor Katival, az előkészítő papagájával vesztem össze, mert meg akart győzni, hogy ő nem papagáj. Na persze.
- Igazság szerint, én Mr. Bojarskival voltam, aztán felültem a seprűre, az megvadult, és hát most itt vagyok.
Azt inkább nem teszem hozzá, hogy az ölébe pottyantam, mert ez számos szempontból is ciki, és majd egy jó öt év múlva tutira jót fogunk nevetni, de jelenleg Kriszpin a főnököm, én a titkárnője vagyok, szóval az ilyen klisés helyzetek eleve neccesek, aztán itt van Berci, akinek azt mondtam, hogy biztosítom a családneve fennmaradását, akinek ráadásul volt ügye a főnökömmel, akinek az ölében ültem és akkor még itt van Álmos is, aki mondjuk nekem mindig szimpatikus volt, vonzom a fura alakokat.
- Ha mondjuk tudnék ingyen seprűket szerezni, akkor azért jöhetnek?
Nem, fogalmam sincs, hogy honnan, de azért az arcom elég nagy ilyenkor, és mondjuk lehet, hogy Lewy-vel kiokoskodhatunk valamit ketten, aminek az lesz az eredménye, hogy lesznek új seprűk. Tudom, hogy a torony miatt most eléggé nagy a feszkó, és hát előbb ezt eleve a repüléstant oktató féllel diskuráltam volna meg, csak jött az ablak meg az öl, és igen, azért beszélek erről ennyit, mert nagyon-nagyon zavarban vagyok. Aztán meg valahogy kicsúszik az esküvő is, de szépen hárítok, aztán meg lebuktatnak. Csodás közös életünk bejelentését egy "ember, tényleg?!" fejjel koronázom meg, amit Bárciánra emelve hitelesítek. És abból, amit mond a végére a mimikám egy ilyen "Höh?" fejbe torkollik a dolog.
- Jó nagy banzáj lesz, meghívjuk rá az egész iskolát, és így csikarjuk ki belőlük a zsebpénzüket.
Persze nem gondolom komolyan, de tudhatják, hogy a humorom nem éppen az erősségem, ezért is javasolta a nővérem, hogy inkább jógázzak, állítólag ellazít és kiűzi azt, amitől olyan vagyok amilyen. Hát, nem.
- Nem baj, mi szerintem egyforma bunkók vagyunk.
Legyintek egyet, de azért nagyon jól esik, hogy a szépszemű a védelmébe vett, csak hát tényleg felesleges, elvégre valóban én voltam az, aki az ablakon át jött be. Nem mintha szándékos lett volna.
- Viszont azt hiszem, jobb, ha én mondjuk most csak úgy kisétálok.
Mert hát forró a talaj, szóval én most megpróbálok lelépni szépen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Uraim

Felnőttnek lenni nehéz, meg tök szívás is. Nem az a nehéz benne, hogy gyereket szülsz, vagy bejársz dolgozni vagy igyekszel minden számlát időben befizetni és nem elfelejteni elmenni a korábban már említett gyerekért az óvodába, hanem vállalni a felelősséget. Nekem sosem kellett, miért is kellett volna, hiszen én voltam a nő, akit eltartottak, a nő, akinek csak az volt a dolga, hogy mindig pillogjon az urára. Ez nem egy olyan nagyon nehéz feladat. Most azonban, ahogy kilépünk az ajtón, bűntudatom támad. Nem sűrűn éreztem én még ezt, sőt, és az a legrosszabb, hogy éppen Bárcián miatt érzem ezt, pedig ő az egyetlen ember a világon, akit sosem akarnék megbántani.
- Figyelj pajtás, pihenj egy kicsit, jó?
Teszem be a kosarába a kutyust, és mintha értené is, mert nem jön ki, de nem ám. Én pedig, elővéve minden képességemet a lopakodás és a tárgyak fel nem borítása terén, osonok vissza olyan halkan, mintha valóban ott sem lennék. Azt mondtam, kimegyek, de nem lehetek kint, nem szabad most ott lennem. Nem érzem azt, amit a közelében érezni szoktam, sőt, a nyugodtság helyett most túlontúl nagy a feszültség az egész szobában. Remek módon időzítettem a dolgokat. Pedig esküszöm, nem így akartam.
A tenyereimet óvatosan a vállára helyezem, remélve, hogy nem lök el magától, és talán azt is remélve, hogy bár részben miattam ideges, talán egy kicsit enyhíteni tudom a frusztrációját. Fel kell nőnöm hozzá, mert ő más, mint a többiek, és most én is más vagyok, mert komolyan gondolom a dolgokat, igazán komolyan.
- A felettünk lévő szinten minden tanári szoba üres, hat, viszonylag nagy szoba. Az átvizsgálás és renoválás hosszú ideig tart, addig akár kialakíthatnánk ott is szállást nekik. A két középső szoba egybenyitásával klubhelyiséget, a két-két oldalsóval pedig halóhelyiségeket hozhatnánk létre. Tudom, hogy nem sok, de több, mint amiben most vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Két és fél óra dögunalom után végre szabadulhattam. Jó, oké, nem volt annyira dögunalom, mert időben érkeztem, így sikerült besorolnom Melitta és Sára mellé, akik hozzám hasonló korú anyukák, de mégsem néznek ki annyinak, mint amennyik. Pont mint én. Tökéletesen jól elvagyunk, főleg mivel minket néznek ki a leginkább a véranyák. Tudjátok, azok a fajta nők, akik önzetlenül az iskoláért, négykézláb, festékesen, de tökéletes hajjal pucolják a csempét, míg mi, a rosszak, borozunk. Nos hát igen. Elég könnyű bűntudat nélkül a bort választanom.
A jeles alkalomra, az első, nagy szülőértekezletre, amit idén tartottak, kiöltöztem. Nem a kertvárosi kiskosztümösbe, hanem egy olyan meseszép ruhába, amiről addig álmodoztam, amíg a nővérem meg nem vette nekem a születésnapomra. Harminchárom, az már szám. Olyan, mint a négy férj, akitől elváltam. Az egyik nő szerint még "szerencse", hogy csak egy gyerekem van. Hát az tuti, hogy annak az egynek viszont emlékekkel gazdagabb van, mint az ő eminens stüncijének. Szóval, amikor drámaian sóhajtott, én is drámaian sóhajtottam, és felvettem a bunkó Tati nézést, azt a lesajnálót. Ha nem igyekeznék jó... oké, elfogadható anyakép lenni, akkor este megtanítanám Esztinek, hogy hogyan lopózzon oda a kölyökhöz, hogy belemélyeszthesse a fogacskáit. Az se baj, ha az egyik a bőrében marad, úgyis mozog, és különben is, milyen para lenne, ha ott vérezne a kislány egy ponton, miközben egy apró tejfog áll ki a karjából. Hm, tényleg nem vagyok jó szülő, de ezeket már nem mondom ki, az már javuló tendencia.
Magamra büszkén, új pletykáktól feltöltve, egy lestrapált nőtől lesajnáló tekintetet kapás után robogok végig a téren, majd lassítom le a lépésem, amikor figyelmes legyek egy alakra. Nem játszom a szűziest, hogy nem ismerem fel, ki is az, és csak félve megyek közelebb hozzá, mert, minek? Gyereket szültem neki, és arra jó párszor rágyakoroltunk.
- Liebhart, szívem dobbanása te. Gyanús vagy, ember, Mancit várod?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Maxy

- Ilyen ez a fránya házas élet, Max. Valahogy kihullik az igény.
Másoknál meg éppen akkor jön meg, amikor te már foglalt vagy, de most beszéljünk a hagyományos felállásnál. Mert hát a házassággal jön egy asszony, aki fejhangon tud visítani. Biztos a gyűrűben van valami.
- Hát te nagyon édes vagy.
Nem, nem a férfinak bókolok, hanem a kutyulinak, aki olyan lelkes. Le is guggolok, vigyázva, hogy ne sértsem a közszeméremet, és megsimogatom mind a hármat.
- Eszti is szeretne egy kutyát, de nem tudom, hogy ez jó ötlet-e.
Leginkább azért nem, mert tudom, hogy jelenleg a négylábú rám hárulna, és idővel az "Eszti kutyája" rangból átváltana a "család kutyájába", majd a "te hoztad ebbe a házba" kategóriába. Vagyis mindenképpen rám maradna a dolog. Viszont, amikor ilyenkor látok egy-egy kutyát, akkor nincs baj.
- Van olyan kutya, akit szerinted képes vagyok életben tartani?
Mert azért persze gondolkozom rajta, hiszen a gyerekem, nyilván azt akarom, hogy boldog legyen, és olyan ajándékokkal szeretném elhalmozni most már, melyekkel tanulhat. Egy háziállattal például felelősséget.
- Amúgy akartam veled beszélni, jó is hogy összefutunk. Képzeld, hogy jártam. Nem fogod elhinni. Emlékszel a könyvre, amit egyszer régen kölcsön adtam? Na hát a minap meg akartam nézni benne egy részt. Fogom, kinyitom, és bamm, mintha felrobbant volna. Egy köteg... egy nagyon nagy köteg száz eurós halmaz hullott ki belőle. Komolyan mondom neked Max, én rendesen megijedtem.
Amúgy ez nem vicc. Annyira a frász jött rám, hogy még a könyvet is eldobtam, aztán egy ideig csak néztem a padlót, majd elkezdtem számolni, és annyira kitört a frász, hogy ennyi pénz van a házban, hogy gyorsan el is mentem betenni a bankba, Eszti számlájára. Arra nem is nagyon gondoltam, hogy mi van, ha esetleg nem kellene ott lennie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Igen, én is így vagyok vele. Most még érdemes kiélvezni ezt a tisztaságot. Az egyik anyuka írt a hivatalnak, hogy gyakrabban kellene cserélniük, és ebben van valami, mert a végén már inkább nem hoztam ki Esztit.
Viszont belőlem hiányzik az az igazi véranya mentalitás, ami a legtöbb kisgyermekes anyában kialakult. Védem és féltem a lányomat, de nem tudok olyan lenni, aki minden kis apróságért egyből felháborodik. Valahogy az nem az én asztalom.
- Én imádom, mert ő az egyetlen szerintem a világon, aki érzékeli bennem a vélamágiát. Egy szunnyadó mágia hatása alatt lenni pedig igencsak kínos lehet. Nagyon vicces, hogy szenved a közelemben.
Bevallom, nem szép dolog ilyenen élvezkedni, de azért én megteszem. Mindig mérges voltam, hogy nekem nincs olyan nagy hatalmam, mint a testvéreimnek, de látva Dwayne szenvedését, meg azt a szenvedést, ami a nővéremnél van, nem annyira bánom már a dolgot. Bercivel boldogok leszünk, tudom, hogy így lesz, pontosabban már most így van. Az életemben mindig, bármi is történt, ő volt a biztos pont, és tudom, hogy hozzá képes lennék hű maradni, és működne közöttünk, az a bizonyos holtomiglan, holtodiglan is.
- Ugye! A nő meg úgy nézett rám, mintha pszichopata lennék, akire rá kellene hívni a gyámügyet meg az elmegyógyot, pedig komolyan gondolom ezt. A gyerekem, jót akarok neki. Mondjuk az lenne a legjobb, ha nem lennének ilyan hülye szokásai.
Persze, nem bosszankodom. Őt igyekszem a legjobb irányba terelni, és tényleg úgy nevelni, hogy boldog legyen, és ha most egy kicsit kifordult is a világunk, elvégre Maxéknál ott van egy kisbaba, a kistestvére, hozzánk pedig beköltözött Berci, és vele szintén tervezünk gyereket, tudom, hogy most kétszer annyi odafigyelés kell majd. Megérteni neki, hogy mi is történik, könnyű, de elfogadni, korántsem.
- Könnyebb lenne, nem? Nem rossz ez a hely, a mostani vezetéssel szerintem még nagy dolgok is végbe mehetnek. Meg innen könnyebb beszokni a Bagolykőbe, ha oda akarod járatni őket.
Nekem legalábbis ez a tervem, mert vannak közös programjaik, és mert sokkal könnyebb összehozni az összeszedését is, amikor munka után robog hazafelé az ember.
- De édi vagy, hát veszek neked én is egy gombócot, cukordrazséval.
Kacsintok egyet rá, és remélem, hogy ez kellő motiváció lesz arra, hogy kicsit még játsszon, most úgyis nagyon érdekes részhez értünk.
- Most utoljára. Ez komoly lesz. A srác, aki életemben először tetszett nekem, és aki a legjobb barátom.
Zavarban vagyok, elpirulok, ami tőlem szokatlan, és olyan kislányosan játszom a ruhámmal. Még mindig hihetetlen a dolog, és valljuk be, a kompromisszum kötés utáni éjjel azóta is bennem él. Nem először voltunk együtt, de hosszú évek teltek el azóta, és másabbak lettünk mind a ketten.
- Gyerekeket szeretnék. Nem is hittem, hogy akarok még gyereket, de Bercivel, az egészen más történet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az is necces, mert ahhoz is kellene egy ember, aki idejön hajnalban, mielőtt kel a falu, és összeszedi a dzsuvit. Mert tuti biztos, hogy a gyerekem nem afelé indulna meg, ami be van kerítve.
Mert hát az én gyerekem, miért is lenne olyan, aki szereti a határokat. Ugye. Szóval egyszerűen biztos vagyok benne, hogy nem lenne egyszerű menet, és nem azért, mert a gyerekem nem okos, de se Liebhart sem a magam részéről nem tudom elmondani azt, hogy szabálykövető géneket adtunk ennek a szerencsétlen miniboszinak.
- A legrosszabb esetben meg lesz egy Jokerünk meg egy Harley-nk. Mennyire vicces lenne, ha Adrian és Eszti egy nap bejelentenék, hogy összejöttek. Már csak Peggynek kellene valami igazán jó szerep.
Nézem a kölyköket, ahogy élvezettel játszanak, és imádom, hogy ennyire könnyen egymásra tudnak hangolódni. Ennyi idősen nekem is jól ment, de például emlékszem, hogy tiniként kevésbé voltam sikeres, vagy bátor, mondjuk akkor leginkább az volt a lényeg, hogy a szabadidőmet a legjobb barátommal töltsem, aki most történetesen a vőlegényem. Jártunk, de nem ment, szóval szétmentünk, de barátok maradtunk, és most megint össze akarjuk kötni az életünket. Hűűűha, csak így simán, hűűűha. Amúgy izgulok. Rettenetesen izgulok.
- Szerintem az ingázás senkinek sem tesz jót. Én elég könnyen léptem le országokból vagy házasságokból, ha nem tetszett valami, de ez nem megoldás. Mostanra már megtanultam ezt is. Meg aztán, ki kell próbálni ezt is, az ingázást már ismered, most próbáld ki azt, hogy egy helyben maradsz.
Szuper, a saját félelmeimet most kifordítom és átadom a barátnőmnek. Én is erre készülök, és valahogy úgy vagyok vele, hogy ha nem én vagyok az egyetlen, aki éppen lekötni készül magát, akkor majd jól megbeszélhetjük a dolgokat. Tudom, tudom, nekem ott a nővérem, de ő erre a szerepre készült mindig, én ellenben nem, szóval a félelmeimet ő nem tudja átérezni, pedig pszichológus.
- Igen. Oké, jó, ez nem olyan lesz. Mármint megbeszéltük, tudod, mint azok, akik eldöntik, hogy ha harmincöt éves korukig nem lesz senkijük, akkor csinálnak egy gyereket vagy összeházasodnak, és aztán csinálnak gyereket. Nem volt romantika a dologban, de mondjuk ez nem baj, mert nekem nem áll jól. Szóval ez egy ilyen megbeszélt dolog, de szeretem. Nagyon szeretem. És tudod, úgy, ahogy őt szeretem, úgy a többieket sosem szerettem. Ez lesz az utolsó.
Nagyon remélem, hogy Berci is így látja, hogy tényleg ez lesz az utolsó alkalom, hogy férjhez megyek, és hatvan év múlva is így gondolja majd.
- Igen, akire felkészülünk. Akkor is fura az egész.
Mondjuk úgy, hogy anno nem ezzel a tervvel érkeztem ide, de, hogy bánom-e, egy cseppet sem.
- Apasági tesztet? Gracieee, több pasival voltál vagy mi?
Nézek rá csodálkozva, érzem, hogy kissé még a szemeim is kikerekedtek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Az is igaz. Banyek, sosem hittem volna, hogy egyszer a macskakaka a homokban lesz a legnagyobb problémám. Ez már majdnem olyan, mint az időjárásos megjegyzések. Beszélgessünk másról, mert mostanában nem bírom az ilyen témákat.
Vagyis de, csak néha ég a gyomrom. Úgy kábé mindentől, és merem remélni, hogy nem azért, mert idejekorán vénülök, mert akkor aztán készülhetünk a kölykökre, nem fognak jönni. Így is a nagy helyi átlagtól elmaradva szülöm meg második gyermekemet, ha összejön. Azért elég ijesztő rémkép, hogy akikkel együtt ülök majd a szülőin, azoknak a nagymamája évfolyam vagy iskolatársam volt.
- Én is így vagyok. Ez maradjon a mi mocskos ki titkunk.
Nevetve kacsintok rá a mellettem ülőre, szeretem őt. Vele nem kell finomkodnom, nem kell úgy csinálnom, mintha nem tettem volna meg hülye dolgokat. Ő legfeljebb legyint, de nem oktat ki, és nem érezteti azt velem, hogy nem vagyok normális. A nővérem egy pszichológus, neki elég volt egy pillantás is, még beszélnie sem kellett, szóval tudom, hogy miről beszélek.
- Nem is akarok elmenekülni. Ez olyan fura dolog. Mármint, érted, ott ültünk a kanapén, mint mindig, és beszéltünk erről az egészről, mint soha azelőtt mert ez nálunk sosem jött elő ennyire. Aztán csak úgy eltelt az este, és valahogy minden olyan tök természetes volt. Mintha ezt kéne csinálnunk mindig, meg hát azért ezt is csináljuk. Mert dumcsiztunk, boroztunk, aztán leokéztuk a dolgot, tovább dumcsiztunk, majd felkeltem, és ahelyett, hogy sikítva elszaladtam volna, kinyújtottam a kezem, és ő meg maradt éjszakára. És tudod mi van? Jobb, mint amire emlékeztem, pedig ettől nagyon, de nagyon féltem.
A végén még kuncogok is, hát komolyan nem tudom mi van velem, de azért örülök, hogy a gyermekeink arrébb játszanak olyan nagyon, és nem azt hallgatják, hogy mi miről beszélünk. Eszti egészen biztosan megjegyezné este Bercinek, hogy ő jobb, mint amilyenre emlékeztem, és az nagyon kínos lenne, mert tudom, hogy ő értené, én érteném, de baromira furcsa lenne, ha a gyerek adná vissza ezt a megállapítást.
- Jó lenne, ha nem ő lenne. Mármint... én nem nagyon kedveltem őt. Szóval az apasági tesztnek drukkolok. De ugye, normális fazon, nem valami bolond vagy ilyesmi? A gyerekek miatt, nem kéne, hogy örököljenek valamit.
Bár a kóros elmebaj nálunk fennáll pl, elnézve a felmenőimet, de azért ezt nem hangoztatnám nagyon a házasságom előtt.
- Van egy őrült ötletem. De ne akadj ki rám.
Bár mondjuk én is eléggé kiakadok magamra egy ideje már, szóval nem lenne új, csak intenzívebb.
- Mostanában eléggé jól megvagyunk Max-szal, olyan tízes skálán egy hatos, és hát ő a gyerekem apja. Arra gondoltam, hogy megkérem, hogy ő kísérjen be. Nem őrültség? Az első férjem visz az utolsóhoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Mr. Liebhart

- Max, ő a mi gyerekünk. Ha szerencséje van, akkor nem hasonlít ránk.
Mondjuk igaza van, talán tényleg az lenne a legjobb, ha inkább egy növénnyel indítanánk, és ha a növény életben marad, akkor továbbléphetünk a kutyára. Bár a kutya amúgy is egy idő után nálam kötne ki, ismerem én az esze járását.
- Ha...ha...ha... Mondták már neked, hogy nagyon vicces vagy?
Nézek rá a homlokomat ráncolva, csípőre tett kézzel. De aztán eleresztem a problémát, és inkább elmosolyodom.
- Különben is, hálás lehet nekem a világ. Anyádnak ocsmány ízlése van.
És itt most mindegy, hogy a porcelánválasztás terén-e vagy, hogy engem nem kedvelt, úgy vélem Max anyjára igaz minden, amit az anyósokra mondanak. Nem is bánom, hogy már nincs közöm hozzá, de egyszer azért úgy be tudnék köszönni neki, és megkérdezni, hogy ugye milyen boldogságos érzés, hogy adtam neki egy unokát. De persze nem fogom, ha csak nem hozza úgy az élet.
- Hát már olvastam egyszer.
Felelem teljesen megdöbbenve, mert nekem ez a logikus. Elolvasok egy könyvet, aztán felteszem a polcra és ha kell belőle valami, vagy már nincs mit olvasnom, akkor előveszem és elolvasom még egyszer. Most is kellett volna egy idézet, amit egy gratuláló kártyára akartam írni, aztán bumm, pénzcunami.
- Betettem Eszter számlájára. Szerintem ő a leggazdagabb kisgyerek a környéken. Vagyis, a nyolcvan százalékát betettem. Ötből felhoztam magunkat elfogadható állapotra, a maradék tizenöt százalékkal meg elmentem Kristófhoz, letettem az asztalára és közöltem vele, hogy nem ő a gyerek apja, fogja a pénzét. De nem kellett neki, azt mondta, nem baj. Szerintem nem volt magánál, szóval az még megvan kézben.
De igyekszem nem elkölteni, csak azóta nem mentem még el bankba, hogy betegyem. Max Eszter apja, ez a pénz pedig a gyerekemé, így az a logikus, ha neki adom.
- Van azonban itt még valami, és kérlek, ne nevess, előbb had mondjam végig.
Tudom, hogy nevetni fog, így ezzel a kijelentésemmel igazából csak magamat nyugtatom meg.
- Szóval Férjez fogok menni. Nem, ez nem olyan, mint az eddigiek. Bárciánhoz. Eleve hozzá kellett volna, azt hiszem.
Csak akkor még mind a ketten eléggé bénák voltunk, majd jött Max, aztán jöttek a többiek, és valahogy mostanra jutottunk ide.
- Szeretném megosztani veled és a feleségeddel ezt a napot, van egy közös gyerekünk, jó lenne, ha jóban lennénk, ha tudnánk kezelni ezt a helyzetet. Szeretném, ha te kísérnél be.
Mondom ki végül egy szuszra, és na tessék, most már aztán tényleg szabad nevetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mostanában nem nagyon vállaltam éjszakai járőrözést, mert Eszti éppen abban az életszakaszban van, amikor valahogy minden szörny a környékünkről az ágya alá költözött, ráadásul már tudja, hogy mit dolgozik az apja, így folyamatosan azt kéri, hogy tartsunk otthon mérgeket, hogy ne akarjanak a közelébe jönni. Ez első körben jó is volt, mert Max kevert neki "mérget", csak a másodikban nem, amikor a ragadós, szirupos cuccot szétfröcskölte éjjel a szobájában, reggel meg takaríthattam órákat, mert nem volt az a takarítóbűbáj, ami rendesen eltüntette. Mindig tudtam, hogy a Liebhartok visznek a sírba, és úgy néz ki, igen jól rágyakorolnak a dologra.
A lényeg a lényeg, ma mégis úgy alakult, hogy tudok én is részt vállalni a még itt maradt diákok felügyeletében. A többség elment már haza, megkezdődött a szünet, de vannak olyanok, akik csak később indulnak útnak, maga a kastély csak pár hétig áll üresen, amikor a manók nagytakarítást végeznek, a tanárok sem járnak be, csak mi páran, akik lezárják és elindítják az új évet. Hárman vagyunk állandóan elérhetők itt, Berci, Bálint, az új tanulmányi ügyintéző és én, mi vagyunk a tripla B. különítmény, akikhez egyéb elfoglaltságai mellett gyakran csatlakozik Kriszpin is.
Becsületesen benézek minden terembe, így találom szembe magam a lelógó lábakkal. Csak remélni merem, hogy nem épp egy affér közben bukkanok két diákra, illetve azt is, hogy nem egy hulla jön szembe velem, mert holnap reggel szeretnék nyugodtan reggelizni. Ez az időszak lassan már nekünk is a kikapcsolódásról fog szólni, és lehet, ha hulla, akkor inkább elásom a réten. Közelebb lépve felmérem a helyzetet, és sóhajtok egyet.
- Remélem nem készül öngyilkosságra a vizsgái és vagy egy fiú miatt, mert akkor tájékoztatásul közlöm, hogy nagyon rosszul csinálja, és nem fog sikerülni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Rosszul?
Ahhoz képest, hogy rosszul van, eléggé hangos. Mondjuk nálunk meg az van, hogy ha egy Mácsai - Machay ha éppen nem tagadták ki - lánynak lelkifurkája van például, akkor süt. Rengeteget. Meg főz. Mi valahogy a konyhába menekülünk, mert a répa szeletelés kifejezetten jótékony hatással van ránk meg az idegeinkre.
- Fontos a tanulmányaidhoz?
Én anno úgy vettem fel a tárgyakat, hogy tényleg ezek görbüljenek a többi meg mutassa, hogy nem vagyok teljesen sík. Mivel sokan vagyunk testvérek, szociális alapon úgyis kedvezményesen tanultunk. Nekem meg éppen megvolt minden kamasz drámám, ott voltak a pattanások, a melleim lassabb ütemű növekedése, meg a szép szemű fiú, aki a legjobb barátomból lett a szerelmem, majd megint a legjobb barátom. Aztán nézzük, hol vagyok most, tanárként tevékenykedem, már nincsenek pattanásaim - lekopogom -, a mellem megnőtt és a szép szemű legjobb barátom már férj minőségében van jelen az életemben. Valahogy nem volt olyan hátrány, hogy például legendás lények gondozását inkább csókolózással és nem tanulással töltöttem.
- Jó trükk álmatlanságra?
Igen, a visszakérdezés nem más, mint időnyerés. Időt kell nyernem, mert este az ilyen váratlan kérdések és az én elmém, nos, eléggé, mocskos dolgokat szül. Igen, nekem van tippem álmatlanság ellen, de nem feltétlenül biztos, hogy Berci vagy az iskolavezetés örülne, ha a férjem által nyújtott előnyöket átpasszolnám, meg én se biztos, hogy lelkesednék.
- Nos. A meleg tejet szokták javasolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- Szerintem ezen kár agyalni. Vagyis, nem tudom, én nem vagyok a legjobb tanácsadó.
Én hozzámentem Maxhoz azért, hogy anyámat bosszantsam, és ő elvett azért, hogy az anyját bosszantsa, vagy lehet, hogy fordítva volt, és ő az én anyámat akarta bosszantani, én meg az övét. Lényegtelen, és felelőtlen lépés volt. Aztán lelépni is.
- Én például nem akartam tanár lenni, csak oda vettek fel. Az egyik férjem, vagyis a második szerette volna, ha tanulok valamit, és így alakult. De csak azért csináltam, hogy ne otthon unatkozzak. Engem semmi sem érdekelt, kiváló életművész lettem volna, és kocsmáros, mert, hogy mindig kocsmákban dolgoztam ezelőtt.
Tényleg hiszem, hogy nem az én példámon kellene az emberiség következő generációjának felnőnie. Miben is lehetek én példa? Ötször házasodtam, ebből négy totális kudarc volt, az ötödik a fiatalkori szerelmem, a gyerekem a negyedik férjem nevét viseli, de az első férjemtől van, akivel a másik három férjemet megcsaltam. Amúgy félvéla vagyok, de nincsenek képességeim, anyám pedig még csak azt se tudta, hogy terhes velem. Kiváló referenciám vannak ahhoz, hogy példakép legyek. De Bercit szeretem, és most minden a helyén van. Most minden jó, nyugi van, halmozottan.
- Ha most lennék negyedéves és biztosan itt akarnék maradni?
Azt inkább hagyjuk, hogy mi érdekelt negyedévesként. Berci és Berci, meg egy kicsit talán Berci. Ettől elvonatkoztatva kellene javaslatot tennem, mint felelősségteljes felnőtt. Én és a felelősségteljesség, Merlinre, ez a világ tényleg megérett a pusztulásra.
- Fognék két nagy lapot. Az elsőre felírnék minden itteni szakot. De mindegyiket. Félretenném. A másikra felírnám az elvárásaimat a munkával kapcsolatban. Sok elvárás van. Iroda vagy nyílt terep? Koszolódás, egyenruha, fizikailag mennyire legyen megterhelő, mennyire kötött. Ha ezek megvannak, de tényleg minden, a legapróbb elvárás is, akkor egymás mellé tenném a két lapot, és elkezdeném összefésülni. Például, ha nem akarok nehéz fizikai munkát és nem akarok bekoszolódni, akkor nem leszek sem bestiakutató, sem régész. A végén, kijön, vagy, ha mindegyik kiesik, akkor el kell kezdeni visszabontani. Melyik igényemet tudom a legkönnyebben leadni? Mondjuk azt, hogy nyílt terepen legyen, akkor máris visszajönnek azok, amiket ezért zártam ki.
Remélem érthető. Szerencsére Eszter még fiatal a nagy életcélokhoz, egyelőre unikornis tenyésztő és méregkeverő akar lenni, mert az apja is az. Már, hogy méregkeverő, nem unikornis tenyésztő, bár Maxból, mindent kinézek.
- Van olyan, hogy lejjebb kell adnunk az igényeinkből, de megalázkodni nem kell. Én biztos nem vállalnék el bármit.
Mondjuk de, a gyerekemért, hogy neki mindene meglegyen, igen, ezért lettem az igazgató titkárnője, de az egy tökéletesen ideális munka nekem, és remélem, hogy hosszan űzhetem még.
- Nekem a terápia, ha a nővéremmel beszélgetek, mondjuk legalább nem kéri el az óradíját.
Vonom meg a vállam. Zója és én állunk a családból egymáshoz a legközelebb, Mina egyik keresztanyjaként, sőt névadójaként eléggé furcsa lenne, ha ezek után elkérné még a tanácsai díját is.
- Ami nem hasznos, el kell engedni, és megfelelően ki kell aludnia magát az embernek. Komolyan, amíg nincs gyerek, onnantól meg majd más fog számítani.
Mondanám, hogy a bor, de most éppen példakép vagyok. Erre a csodára majd ráér rájönni, amikor már lesz gyereke. Jó, én sem iszok már mindig, csak alkalmanként, amikor tényleg nagyon hosszú a hét.
- Célszerű lenne az elmélkedést hálókörleten belül folytatni, mert ha beér a folyosón közlekedő prefektus, akkor ki kell találnom valami büntetőmunkát.
Utalok finoman arra, hogy igencsak elszaladt az idő.