36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lewy Bojarski összes RPG hozzászólása (707 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 23 24 » Le
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 15:31 Ugrás a poszthoz

Mein Kätzchen Love
Január 20, Német kupa, Deutschland

Nem akartam egy olyan lány kabalája lenni, aki az előzővel rútul elbánt, hagyta a szemétbe zuhanni. Elvégre ki garantálja, hogy a következő nem jut erre a sorsra?  Na ugye, hogy senki nem ígér semmi ilyesmit. Bár lássuk be, hogy az előttem álló színes-hajú, táncos leányzó nem igazán tűnt egy kabala-hóhérnak. Szóval hajlamos voltam rá, hogy elhiggyem neki, hogy egyszer majd boldog nyugdíjas éveim lesznek.
- Hát, nem is tudom... Ugye nekem nem kell egy szekrényben ülni majd? Nagyon tudnám utálni, hogy anyukádat ne is említsem. "Mit csinál ez a semmirekellő?" Á, csókolom, csak ülök itt egy kupában! - Még az elképzelés is meglehetősen nonszensz volt. Egyrészt, mert milyen rossz lehet folyton egy helyen ülni, másrészt meg vagy a kupának kéne megnőni, vagy nekem nagyon összemenni.
Az a pár pillanat túlságosan is stresszes volt és riasztó a részemről, leterhelte az érzékszerveim, szóval Maja érintésére és a hangokra kezdtem csak koncentrálni behunyt szemmel, hiszen így sokkal könnyebbé vált a dolog.
A hölgyeményem maga is kommentálta a dolgokat, bár igazából nem sokat hallottam belőle, a stadion túlságosan hangossá vált. Ezekért a pillanatokért éltem, ezek voltak azok a vészes másodpercek, mikor az ember vagy utoljára rádob, vagy csak a levegőben megtorpanva keresi a pillantásával a két fogót. Ilyenkor növekszik a gurkótalálatok esélye is erősen.
Innét a földről azonban a közeledő fogó sokkal veszélytelenebb látványt nyújtott és le is zárta a meccset a játékvezető. Én ebben a pillanatban fordultam vissza a lány felé és csókoltam meg, amit azért viszonzott is.
A kijelentésére felnevettem, szóval meglehetősen kínosak voltunk.
- Amit csak akarsz, a tiéd vagyok... - vigyorodtam el lustán, végigsimítva lágyan az arcán és az igazat megvallva ebben a pillanatban nem is érdekelt az a rohadt naptár. Mire észbe kaphattam volna, Müller már a nyakamba is vetette magát még mindig a labdacsot szorongatva és röhögött, mint valami nyomorult hiéna.
Én persze nagy nehezen kioperáltam a karjaim az útból is megveregettem a hátát, hogy aztán finoman lekenjek neki egyet.
- A földről pont úgy nézel ki, mint akinek fogalma sincs, mit csinál!   - jelentettem ki, most már németül. Persze erre én is kaptam egy taslit, aztán elrohant, én meg mindenkivel lefolytattam egy rövid ünneplést. A végére pont el is fáradtam basszus.
- Akkor megyünk, hercegnő? - nyomtam csókot az arcára, hátulról átkarolva a derekát. Elég volt mára a zsongásból.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 18:51 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Az utóbbi egy hetet elég nehezen bírtam, hiszen folyamatos csekkolás alatt állt, hogy betartom-e a karom pihentetését. Mostanra már csak az emléke maradt a törésnek, nem éreztem a különbséget, de még legalább egy, másfél hétig nem mehettem vissza játszani. Helyette bombáztak a levelekkel, volt olyan nap, amikor legalább negyvenes stóc várt a kollégium portáján.
Most azonban egy áttanult délutánt követően felöltöztem, a lehető leglazább szerkómba, majd pár régi jegyzetemmel és egy iszonyatos csomag post-ittel keltem útra a barátnőmhöz.
Mehettem volna akár seprűvel is, de a múltkori vacsora, meg az extrém-sportot minősítő megjegyzések után igyekeztem a lehető legjobb színben feltűnni az anyósjelöltem előtt. Ehhez alap volt, hogy inkább érkezzek gyalog és integessek, hogy csókolom, sportos vagyok, semmint letámasszam a seprűm az előtérben és így "nem söpörni jöttem". Csúnya lenne.
Igazából nem is tudom, hogy mennyi időmbe telhetett odaérni. Hoppanálhattam volna, de mégis ki akar folyton mágiát használni? Végül mély levegőt véve koppantottam háromszor az ajtón, amit nem sokkal később feltéptek durván.
Zavartan elmosolyodva intettem a hölgynek majd felmutattam a jegyzeteim pakkját, a post-ittel együtt.
- Csókolom... ööö... Majához jöttem, megbeszéltük, hogy jól jönne neki, ha segítenék felkészülni a vizsgáira - mondtam magabiztosan, hogy aztán az ajtón belülre kerüljek nem sokkal később. Normál társalgás játszódott le köztem és Veszna között, arról, hogy milyen idő van, hogy érzi magát, meddig maradok, mikor akarok már hazamenni. A legtöbbre udvarias és enyhén kitérő választ adtam, de aztán talán feladta, hiszen utamra engedett.
Végül koppantottam hármat a leányzó ajtaján és belépve becsuktam magam mögött. Nekidőlve fújtam ki lassan a levegőt és lecsúsztam az ajtó mentén a földre.
- Legközelebb az ablakon szeretnék jönni... - jegyeztem meg kissé elgyötörten.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 20:32 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Nagy nehezen túléltem a néni kérdéseit - annyira nem is néni -, szóval amint lehetett, menekülőre fogtam. Értem én, hogy jó fej, meg anyuka, meg félti a lányát, de azért van, amit túlzásnak érzek. Még jó, hogy nem hozott rögtön kislámpát, amivel a szemembe nyomja a fényt ezerrel. Édes pofa ez a nő...
Szóval bevágtam magam után az ajtót és lassan lecsúsztam, halkan nyöszörögve és közöltem, hogy én legközelebb inkább az ablakot választanám, ha adott az az opció.
- Majd addig odébb lebegtetem őket és meg van oldva. Nagyfiú vagyok, varázsolhatok már az iskolán kívül is - néztem rá pimasz vigyorral, hogy aztán körbepillantsak. Már nem volt égősor, amibe beleakadhat a belőtt séróm, sehol a régi függöny és a paciknak se volt nyoma. Ez utóbbi még egészen meg is viselt. Szegény pacik, száműzve lettek. Remélem nem miattam. A pillantásom a leányzóra tévedt, aki időközben közelebb csúszott, elvette a cuccaim és átkarolt. Én elmosolyodva viszonoztam a gesztust, most már nem volt útban a hülye kötés sem, szóval teljes volt az élmény. Mélyen beszívtam az illatát és úgy egy pillanatra azt éreztem, hogy minden rendben van.
- Hm... ameddig akarok... ameddig akarod... - helyesbítettem kissé a hajamba túrva, hogy aztán figyeljem a hölgyeményt, amint a könyvei közt meglehetősen kifacsart pozícióban ücsörög. Meglehetősen kétségbeesett arcot vágott szerencsétlenem, ilyet meg nie lát gyakran az ember. Főleg nem tőle, alapban elég lelkes szokott lenni...
- Izéből? Ez nem igazán segít ki, most éppen mivel szenvedsz? - kérdeztem feltápászkodva, hogy aztán felszedjem a cuccaim is és közelebb lavírozzak hozzá, majd nem messze tőle ismét lecsüccsenjek. Szemügyre vettem a kupacokat, aztán a post-it tömbre pillantottam és a legfelsőt levéve a kulccsontjára ragasztottam. Amúgy is egy kulcs skicces vázlata volt rajta. Tanulás pls.
- Post-it. Az a ragadós vacak. De látod, még színes is! Jól lehet vele tanulni. Meg pár régi jegyzetem... semmi érdekes - ráztam meg a fejemet halvány mosollyal.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 21:53 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Nem tudtam dönteni, hogy én maradnék tovább szívesen, vagy ő tartana itt, de mégis ő volt a vendéglátóm, hát nem mondhattam, hogy addig maradok, amíg akarok - még akkor sem, ha tudom, hogy nem dobna ki -, hisz bunkóság lett volna a részemről. A kijelentésére felhorkantam kicsit, majd közelebb hajolva csókot nyomtam a vállára, hogy aztán visszacsüccsenjek a hátsómra.
- Nem élveznéd, nagyon durván sok tudok lenni egy idő után... Meg amúgy is... - nem fejeztem be a mondatot, inkább csak sokatmondóan a felsőre néztem, ami láthatóan el volt méretezve. Csakis ez lehetett vele a gond. Maja kettővel kissebbet talált csak, mint ami a mérete és ezért ezt vette meg. Remélem.
Közben szemügyre vettem a mellette tornyosuló kupacot és arra jutottam, hogy életemnek elég sok dolga lesz és ehhez bizony kevés lesz szimplán a post-it. Persze a művészetek, meg a repüléstan pofonegyszerű, azokra jóformán nem is tanultam anno, de a rúnatan, az már egészen más tészta. Persze, olyan nincsen, hogy az ember az adott tananyagot nem tudja valahogy feldobni.
- Mert akkor nem csak szép lennél, hanem zseniálisan okos és kedves is, és rohadtul nehezen tudnálak megtartani. Szerintem ezért - préseltem össze az ajkaim pár pillanatra, majd bólogattam kicsit, mintha átgondoltam volna és most tökéletesen egyetértenék magammal. Ezek után felcímkéztem a hölgyet egy post-ittal, amire az volt a válasza, hogy elővett egy csomó tollat, meg egy hasonló kis papírtömböt. Jóval kisebb volt, mint amit én hoztam, de jól jöhetett még.
A kis sztorira halkan felnevettem, majd a válla fölött áthajolva olvastam bele a tankönyvbe.
- Még a végén megsajnálom a virágaid... - jegyeztem meg szórakozottan, miközben lapoztam egyet, de aztán vissza is hajtottam. Ezekkel nagyjából képben voltam, szóval nem okozhatott olyan nagy gondot.
- Yggdrasil? Az a viking-germán-kelta világfa bigyó? - biccentettem kicsit oldalra a fejemet, miközben elővettem egy alkoholos filcet a kabátom zsebéből.
- Hogy állsz a rúnákkal? Ugye legalább az a része megy?- érdeklődtem rásandítva.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 22. 23:54 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Az ember egyszer akarna aranyos lenni és segíteni a barátnőjének a tanulásban, erre mi történik? Anyuka random berúgj az ajtót, mintha egy Liam Neeson filmből szökött volna és már csak a gépfegyver hiányzik a kezéből. Az arcára a könyvek és az elfoglaltság láttán kiült a meglepettség, mintha fizikai képtelenség lenne, hogy egy lány meg egy pasi egy szobában tanuljanak.
- Csókolom... - jegyeztem meg intve neki, hogy aztán rosszallóan rázzam meg a fejemet, miután becsukta maga után az ajtót. Maja a megnyugtatásomra szánta a megjegyzését, hogy ne törődjek vele, gondolom. De most komolyan, a nő ott hagyta a bőröndöt a folyosó végén, csak hogy idesettenkedjen és bekaratéjozza az ajtót.
- Igazán megemlíthetnéd neki, hogy amúgy nem szokásom lányokat molesztálni... - pislogtam laposakat az ajtó irányába ismét, majd megráztam a fejemet ismét. Nonszensz ez a nő. Sosem fogom megérteni. De nem csak ezt a példányt...
Maja közben felvilágosított, hogy a nagyjából képben van a rúnákkal, mire biccentettem, hogy nem bánom, ahogy neki jól esik, végül is csak a harmadát nem tudta. Életem... Ilyenkor arra gondolok, hogy szívesen megölelném, majd közölném, hogy jól van drága, semmi baj. De az rettenetesen bunkó lenne tőlem.
A Yggdrasil pontosabb elemzésébe kezdtünk, mire összevontam a szemöldökömet és furcsállóan pillogtam kicsit.
- Három? Nem négy? Mert ugye a Yggdrasil, más néven világfa egy bazinagy kőris, aminek a gyökerei három forrásból táplálkoznak, a  Hvergelmirből, a Urdarbrunnból meg a Mimirbrunnból. A Bifrost az a szivárványhíd a világok közt, amin az istenek lovagolnak. Ez négy - készítettem egy vázlatot négy egymás mellé kiplakátolt Post-itre. Talán így kicsit érthetőbb... aztán az is lehet, hogy most zavartam bele végképp a dologba szerencsétlent.
- Eddig nagyjából oké? - pillantottam rá kérdőn.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 01:01 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Megkaptam a tipikus nyugtató mondatot, miszerint majd megbékél. Ez majdnem olyan rossz volt, mint a "minden rendben lesz" és határozottan rosszabb, mint a "mindig itt leszek, ha szükséged van rám". Míg az utóbbiról szinte mindenki élből tudja, hogy egy ócska hazugság, addig az előbbi sokan komolyan gondolják. Holott egyértelmű, hogy teljesen soha semmi nem lesz rendben.
- Jó, hagyjuk is. Nem emiatt jöttem ide. - Azért lássuk be, ez a nő ért hozzá, hogyan lombozza le az embert. Ez most szemétség lesz, de ha a férjéhez is így állt hozzá, akkor lehet, én is elhagytam volna a csóka helyében.
Közben Maja elmerült az olvasásban és közölte, hogy három fogalom tartozik hozzá, de akkor ezt vagy rosszul mondták órán, vagy nem volt bent, vagy elaludt, vagy nem értem...
- Ööö... hát nem tudom, de az akkor is négy! Van a három kút, meg a híd. A  Hvergelmir az, ahol Nidhogg, a sárkány lakik és rágja a gyökereket. A másik Urdarbrunn, ahol az istenek összegyűlnek minden nap tanácskozni. Rohadt sok mondanivalójuk lehet... vagy kanasztáznak. Itt él a három sorsistennő is, a Nornák, akik a sorsot szövik, meg ugye öntözik a világfát. Tipikus macskás nénik. A harmadik meg ugye Mimirbrunn, ami a bölcsesség forrása. A Bifrost az csak afféle átjáró. - Nem is értem, miért nem tanárnak mentem. Ja, de... mert utálnék tanár lenni. Kb ez lehet az oka. Meg, hogy nem szeretek szociális interakcióba lépni a fiatalabb nemzedék legtöbb tagjával. Annyira gyökszik tudnak lenni.
A leányzó eközben felvilágosított arról, hogy elvileg 9 világról meséltek neki, de abból csupán párat tanultak, mire kissé megint felfutott a szemöldököm. Ez a tanár úgy tűnt, mintha kissé szétszórt lenne.
- Hát nem tudom, ez olyan, mintha csak a J-ig tanulnátok meg az ábécét, mert a többi úgyis csak jövőre kell. Legalább névlegesen voltak említve? Kellenek az esszében? Mert igen, kilenc van, de... tejóóó ég - túrtam a hajamba, majd mély levegőt vettem. Azt hiszem maximalista vagyok kicsit jobban a kelleténél, mert engem ez az egész ebben a formájában felzaklatott. Így is túl sok információval árasztottam el a lányt.
- Állatok? Odin hollói? Fenrir, a farkas, aki leharapja Thor kezét. Ő biztosan említve van. Sleipnir? A paci, a nyolc lábbal, tudod... Ööö... Hél még elég fontos, de ő nem igazán állat. Vagy melyikek...? - Te jó ég, azt hiszem, hogy jobb lenne összekapnom magam, mielőtt még totál strébernek néz. Bár, lehet, hogy ezzel már elkéstem, egy kicsit. Szóval bocsánatkérő pillantással csókoltam a nyakába, majd lekaptam róla az ott maradt post-itet.
- Bocs, elég random tudok lenni...
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 23. 01:02
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 02:35 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Igyekeztem nem túlzásba vinni az infókat, de azt hiszem, hogy nem jött össze... Még az én rendszerem is próbálta összerakni azt a káoszt, ami az előbb kiömlött belőlem, elvileg rendszerezetten. Oda se neki, nagyjából a lényeget ki lehetett belőle venni, a többi meg amúgy se fontos.
A világokról ezek szerint nem voltak átfogó ismereteik, mire csak biccentettem egy aprót. Talán jobb is, ha azokról nem kezdek el beszélni, mert abból mindig csak a baj van, ha az ember fölösleges infókat bekever a rendes közé.
- Akkor azokat hagyjuk is ki. Erre a hat oldalra nem lesz szükséged - hajtottam be azokat a lapokat a könyvében, hogy nehogy nekem elkezdjen azzal is szenvedni a drága.
Az állatok említése hallatán persze felsoroltam egy pár fontosabbat a germán mitológiából, de a leányzó elég tanácstalannak tűnt, szóval a jegyzetei közt kezdtem nézelődni. Valószínűleg ezek voltak azok, hacsak nem valami mókusokról van szó, akik a Yggdrasilon laknak... manapság ki tudja, mit ki nem találnak a tanárok.
- Igen, ezek szoktak a fontosabbak lenni - bólogattam, miközben kiegészítettem egy-két címszóval a kis fecnijeit. Ilyenkor nagyon tudok örülni neki, hogy nem írok olvashatatlanul.
Azért én megejtettem egy bocsánatkérést, amiért szófosásom van, amint valami olyan tantárgyból kell magyaráznom, amiben nem voltam rossz. Ő a mellékelt ábra szerint nem akadt ki miatta, ezt pedig határozottan értékeltem.
Aztán körülbelül tíz másodperccel később érkezett a terelés, mire csak felnevettem halkan. Igazából már vártam, hogy mikor jut eszébe az első dolog, amivel ellapozhatna a tanulásról. Oldalra biccentettem a fejemet, majd őt figyeltem.
- Egye fene, szusszanhatsz egy kicsit. De nem, nincsen semmilyen efféle igényem, jelen pillanatban - döntöttem a hátamat az ágya szélének, majd intettem, hogy jöjjön csak közelebb.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 03:32 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

- Ugyan, semmiség - legyintettem, miközben figyeltem, ahogy a lapokat összetűzi egy gémkapoccsal. Tényleg az volt, hiszen csak megszabadítottam pár oldalnyi tanulnivalótól. Ha ennyivel boldoggá lehet tenni, nem is értem mit töröm én itt magam olyanokkal, hogy bérlet...
Elmesélte közben, hogy azért ez neki valahol le van írva, csak passzolná, hogy hol, de legalább kijegyzetelték. Végül is... haladás. Legalább már van valami, ami több a semminél. Anno én kicsit maximalistább voltam, mint ő, de nem is igazán arról híresek a diákéveim, hogy emlékezetesek lennének. Inkább érezze jól magát.
- Jaj ne szomorkodj már, hercegnő, nincs ezzel semmi baj! - mosolyogtam rá bátorítóan, hiszen nagyon tudtam utálni, ha valami hülyeség miatt kiakad szegényem. Ez pedig totálisan az volt. Aztán figyeltem, ahogyan felém indult, nagyot nyelve és rendezve a gondolataim, mielőtt kicsúszna a számon bármi meggondolatlan. Végül halvány mosollyal végigsimítottam az állán, hogy aztán színpadiasan felsóhajtsak.
- Ne akard azt tudni... - ráztam meg a fejemet kicsit, aztán kaptam egy puszit, mire érdeklődve figyeltem őt. Legalább már nem viselkedett úgy, mintha bármelyik pillanatban leharaphatnám a fejét. Muszáj volt ismét kicsit elnevetnem magamat, miközben a fejemet a matracnak nyomtam és az ajkamba haraptam. Komolyan kelleni fog az a "cipőben tilos" tábla a gondolataim kellős közepére.
A szemem sarkából rápillantottam, hogy ismét kissé elvigyorodjak.
- Játszani? Mit szeretnél játszani? - érdeklődtem félig felé fordulva, hogy aztán megszabaduljak a dzsekimtől és ismét a leányzónak szenteljem minden figyelmemet. - Nem mondta anyukád, hogy nem illik játszani a tűzzel?
Amúgy is egészen biztos vagyok benne, hogy erről az igéről mindkettőnknek teljesen más, egymással szöges ellentétben álló dolgok jutnak eszünkbe.
- Persze, ha van ötleted, hallgatlak. Én inkább nem mondanék... semmit - kalandozott a pillantásom végül az ajkaira.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 04:27 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Én csak elégedetten bólogattam, hiszen legalább már szóba hozta a tanulás lehetőségét. Ez már egészen haladás a részéről, majd esetleg kilátásba helyezek valami prémiumot, ha jól teljesít. Az ilyesmi hatásos szokott lenni. Én beleegyezően bólintottam, majd a lemondó sóhajra felvontam a szemöldökömet. Nem igazán értettem, mire kaptam most ezt a hangeffektet. Nem akarhatja tudni, mi is az én problémám. Annyira nem szalonképes téma.
- Igen, érdekel? - kérdeztem végül sóhajtva, majd egy pár pillanatig a térdemen doboltam a jobb kezem ujjaival, miközben mérlegeltem, hogyan is lehetne ezt finoman előadni. Rövidesen arra jutottam, hogy erre bizony nem túl sok módszer akadhat.
- Ezen mondjuk meg sem lepődök, szerintem minden anya első reakciója ez lenne. Pláne, ha hallott volna rólam előzetesen pletykákat. Nem engedné, hogy átlépjem a háza küszöbét - nevettem el magamat kicsit, holott igazából nem volt túl vicces a dolog. Tényleg nagyon durva dolgokat szoktak rólam mesélni és a legjobb az egészben, hogy szinte mindig volt egy minimális valóságalapja. Tisztelet a kivételnek.
Maja közben grimaszok tengerével elújságolta, hogy bármit szívesebben csinálna, ami nem tanulás, mert hogy megfájdul tőle a feje és nem szereti. Én se szerettem tanulni, de attól még szánnom kellett rá időt. Sajnos. Egy pillanatra elgondolkoztam, majd az ölembe húztam a leányzót és finoman végigsimítottam az oldalán, hogy aztán csókot nyomjak a nyakába.
- Én tudok várni, ameddig kitalálod, mit is szeretnél... - jegyeztem meg dorombolós hangon. Nagyon tudtam ajánlani, hogy gyorsan gondolkozzon, mielőtt nekem jut eszembe valami, aminek nem kéne.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 23. 11:27 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Maja a maga aranyos módján kissé naiv és gyermeteg tudott lenni. Látszott rajta, hogy az anyja óvta a széltől is egész életében, és ez most ütött ki rajta. Hiszen hiába mondtam, hogy nem akarja tudni, attól még továbbra kedves és segítőkész maradt, nyomatékosítva, hogy szeretne a kedvemre tenni. Csak futólag elmosolyodtam és elsimítottam egy tincset óvatosan a homlokából.
- Ebben nem tudsz, életem. Egy ideig még nem. Kedvellek, nem akarom, hogy miattam túl hamar belerohanj bármibe - mondtam és ez teljes mértékben igaz is volt. Nem lett volna előnyös, ha túl hamar felnő, csak azért, mert most éppen jobban kedvel, mint a többi pasit, akit ismer. Ha egyszer vége, már úgysem lesz visszaút és fog ez még hiányozni neki.
Mint kiderült, anyuka már előbb hallott pletykákat, mint hogy találkoztunk volna. Ez mondjuk sok dolgot megmagyaráz.
- Ugye életem... ha eladnálak, legalább hat tevét kérnék érted, nem csak kettőt. Manapság emelkednek az árak tudod... - nevettem fel, hogy aztán az ölembe húzva csókot nyomjak a homlokára. Ő átkarolta a nyakamat, hogy aztán nem sokkal később elengedjen, de nem bántam. Ha nem tette volna, lehet, hogy a mai este már nem kellett volna azon aggódnia, hogy elmegyek vagy hogy ismét tanulásra adom a fejem.
Figyeltem, ahogy sürög-forog és pakolássza a könyveit el az útból. A káosz hamar elkezdett renddé transzformálódni.
- Hát nem is tudom, Maja... azért jöttem, hogy korrepetáljalak! Na, ne legyél már kuka, persze, hogy maradok. Most hagyjalak itt egyedül? - ráztam meg a fejem rosszallóan. Nem sokkal később egy szívecskés post-it kötött ki rajtam, amin az ő neve díszelgett. Lesanditottam rá, majd elmosolyodtam.
- Ezt most mire véljem, életem? Szerinted ki akar tőled elrabolni? Amúgy mindegy, amit szeretnél - húztam fel a térdem és átkaroltam, miközben őt figyeltem.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. január 23. 11:28
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 24. 05:15 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Úgy tűnik, hogy néha mégiscsak kifizetődő tud lenni az őszinteség. Elmeséltem a leányzónak, hogy nekem ez és ez a problémám a kedvességével, s csodák csodája, megértette, miért nem szeretném, ha tovább faggatna arról a bizonyos szükségletről. Igazából teljes mértékben megérte, hiszen nem sokkal később már az ajkai az enyémekre tapadtak lelkesen. Finoman a hajába túrva húztam közelebb, hogy viszonozzam. Azonban a szavai teljesen abszurdak voltak, amit halk nevetéssel jeleztem is.
- Na, ezt sem mondták még rám... - jegyeztem meg szórakozottan, finoman megcirógatva az arcát. Ez utóbbi kijelentésére csak felvontam a szemöldökömet kérdőn, kis mosollyal - Azt mondod nem? Azért az ilyesmihez eléggé két ember kell. Jó esetben.
Mint kiderült Czettnerék legkisebb lánya nem mindenben olyan csacsi ám, mint amilyennek tűnik elsőre, ha az ember rúnatanról érdeklődik nála! Kifejtette nekem, hogy nem az ő értéke nőtt, hanem a tevéké esett, amire csüggedt arcot vágtam. Fene se gondolta volna, hogy a tevéknél is beüthet infláció.
- Jó, de abba is gondolj bele, hogy a teve éppen milyen állapotban van. Egy lógó púpú teve sokkal kevésbé vonzó ajánlat, mint egy fitt és stramm példány! Arról nem is beszélve, hogy de igenis változik az ember értéke... kérdezd csak meg az áraimról az átigazolási piacot - néztem rá sokatmondó pillantással, hogy aztán elégedetten biccentve tudjam le a teve kérdést. Legyen az arabok és afrikaiak problémája, én legfeljebb racka-juhhal szeretnék üzletelni.
Végül a leányzó visszavonulót fújt és heves pakolászásba kezdett, hogy minél előbb eltüntesse szem elől a nemkívánatos tankönyvek halmazát. Egy szóval az összeset. Én kicsit közben jobban szemügyre vettem a barátnőmet, a fejemet az ágyának döntve és arra jutottam, hogy nagyszerű döntést hoztam azzal, hogy nem engedtem őt el.
- Legfeljebb eljövök holnap is és megint a könyvek fölé kényszerítelek egy kis időre. De azt hiszem, ma már nem foglak ilyesmivel nyúzni. Szegény drágám... - mosolyodtam el halványan. Nem akartam én semmmiben rosszat neki, az, hogy most esetleg rászánja magát a tanulásra, később még a javára fog válni. Legalábbis, ez így szokott lenni az esetek nagy többségében.  Nekem még sosem származott bajom belőle.
A válaszára látványosan leesett az állam, hogy aztán enyhén sértődött grimaszt villantsak meg a lány előtt. Persze, tisztában voltam vele, hogy a megjelenésemmel egy időben ugrásszerűen megnőtt a kviddics iránt érdeklődő lányok száma és ez nem azért történt, mert hirtelen annyira érdekli őket, hogy még bérletet is vesznek.
- Miért, te mit szoktál csodálni? - kérdeztem végül érdeklődve, hiszen azt tudtam már a kezdetektől, hogy a rajongóm volt. Na de a miértjére még nem derült eddig fény, szóval fogalmam sem volt, hogy azért járunk most, mert tetszett neki, ahogy játszottam, vagy tetszett neki, ahogyan kinéztem közben. Nem mindegy.  - Jó, akkor legyen az.
Én segítettem kipakolni Majának, miközben fel-felpillantottam rá, több-kevesebb gyakorisággal.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 25. 01:10 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Szerettem Maja pozitív hozzáállását az élethez, valahogy mindig sikerült azt látnia, hogy a pohár félig tele van és nem azt, hogy félig üres. Az ilyen személyiség viszont kifejezetten ritka, a több száz ismerősöm közül összesen kettő ilyen volt, az egyik a barátnőm, a másik a kedvenc balekom.
A tevék inflációját követően közölte, hogy az én értékem viszont napról napra nő, én pedig egy pillanatra zavarba jöttem. Ilyen sem esik meg velem gyakran, most mégis éreztem, hogy az arcom felforrósodik és inkább az ajkamba harapva lesunytam a fejemet, míg nagyjából puccba vágtam az érzéseimet.
- Ugyan... Az, hogy jól játszom, vagy hogy hány millát dobnak ki azért, hogy az adott csapatot erősítsem, még nem tesz jobb emberré - ráztam meg a fejemet kicsit, hiszen anyámék is mindig azt próbálták belém nevelni, hogy a pénz nem boldogít. De igazából azt is, hogy az alkalmi kapcsolat helytelen, az erőszak nem megoldás, a család az első. Van egyáltalán olyan opció, hogy Isten azt helyesli, légy boldog? Mert az a verziót én még nem hallottam.
Figyeltem, ahogyan lassan sorba rendezi a cetliket a szekrény ajtaján és próbáltam kicsit elvonatkoztatni az imént lefutott borús gondolatmenettől. Ez persze nem olyan könnyű, mint ahogy azt az ember elképzeli.
- Nem megyek sehova, ha azt kéred, maradjak. Azt hittem, ez egyértelmű - vontam meg a vállamat lazán. És igazat is mondtam, hiszen újabban beteg módon ugrottam volna egy csettintésére is. Normális ez...?
Persze, valamelyest rendelkeztem színészi vénával is, amivel most sikerült előadnom, hogy engem mennyire megdöbbent az egész fangirl téma, hogy nem a tehetségem, hanem a szexi hátsóm nyűgözi le a legtöbb lányt. Mintha nem tudnám... Egy időben sportot űztem abból, hogyan éljek ezzel vissza, nem sok újat tudnak már mondani.
- Igen, te. Vagy van itt más is, akiről nem tudok? - néztem körbe érdeklődve, még fel is keltem, hogy bepillantsak a szekrénybe, hátha rejtőzködik ott, de a pacis ágyneműn kívül csak egy rakás ruhát találtam. Kész téboly! Szóval halvány mosollyal visszadobtam magamat az iménti helyemre és törökülésbe helyezkedtem.
Az ember azt hinné, hogy ha ennyi ideje van a szakmában és mindig próbálják levenni a lábáról, egy idő után már csak az egóját fényezik az ilyen megjegyzések, pedig az igazság az, hogy néha igenis szükség van a pozitív megerősítésre, arra, hogy tudd: látják, mikor az erőd százhuszonöt százalékát teszed bele a dolgokba.
- Köszönöm - ez volt minden, amit mondhattam, anélkül, hogy túl csöpögőssé vált volna, vagy azt hinné, hogy elviccelem a dolgot. Szívesen hallgattam volna tovább, de az ilyesmi olyan furcsán tudja kivenni magát. Most kérjem meg, hogy folytassa? Az olyan, mintha arra vágynék, hogy még egy kicsit áradozzon rólam. Igazából csak az érdekelt, ki az, akinek engem lát.
Jobbnak is láttam, ha lassan ellapozunk, mielőtt túl sokat látna a felszín alatt, így egy szót sem szóltam, míg ő elmagyarázta a szabályokat, csak gondosan visszarendeztem az érzelmeim, mindegyiket oda rugdaltam vissza, ahová hivatalosan való lenne. Gáláns mozdulattal intettem, majd összefontam a karom a mellkasom előtt.
- Hölgyeké az elsőbbség - mondtam rezzenéstelen arckifejezéssel.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. január 25. 05:41 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Maja mintha kissé elkámpicsorodott volna, ami miatt rögtön meg is bántam mindent, ami kicsúszott a számon. Nem tudtam, hogy mi miatt meresztette rám a szomorú kiskutya pillantását, azért, mert azt mondtam, hogy rossz ember vagyok, vagy valami egészen máson akadt volna fel? Ezt már nem tudjuk meg.
A kijelentésén szélesen elmosolyodtam, majd egy aprót biccentettem, hogy ezt bizony remélem is, hogy be fogja majd tartani.
- Nekem fair ajánlatnak tűnik. Aztán nehogy nekem zsenivé képezd magad. Az, hogy szép vagy, zseniális és még kedves is, tényleg sok lenne, kiakadnék. Így is épp elég okos vagy - nevettem el magamat halkan, hogy aztán egy apró csókot nyomjak az orra hegyére. Közben lecsekkoltam, hogy nincs-e a szobában más is jelen, jómagam nem találtam senkit, de Maja felvilágosított, hogy igenis van, csak nem néztem elég alaposan. Persze, ahogy szóban illusztrálta, mindig a megfelelő irányba pillantottam, hogy még éppen láthassam az adott kényecskét.
- Egy tücsök? Nem kaptál idegbajt tőle? Nekem csak sáskám volt, de az agyamra ment, bevártam egy gumicsizmába és kiraktam az udvarra, amiért meg akart ölni. Mellesleg nem, nem félek a pókoktól - nevettem el magamat, visszagondolva, hogyan rám vetődött a barna jószág, mikor levettem róla a bazinagy csizmát. Azért jól esett tudni a nyilvánvalót: Maja nem csak nekem produkálja magát, tényleg legalább annyira retardált tud lenni, mint amennyire én az vagyok.
Maja közben közölte, hogy nem mindenki csak azt látja, milyen szépen tudok mosolyogni és nézni, mire elgondolkoztam egy pillanatig, hiszen ha az emlékezetem nem csal, akkor még nem is néztem rá olyan igazán szépen. Sőt, még csak azt sem kértem, legyen a barátnőm, csak úgy megtörtént? Hu, de tudok valamit...
- Én is oda vagyok érted, nehogy nekem azt hidd, hogy nem... - mosolyodtam el halványan, hogy aztán tényleg gyönyörű szemekkel meredjek rá, azzal, ami tipikusan azt mondja neked, hogy 'te vagy nekem az egyetlen'. Most pedig ez teljes mértékben igaz is volt a Czettner lánykára.
A pillantásom a homokórára szegeződött, majd a lányra, aki mutogatni kezdett.
- Szóval... egy szó... két részlet? Hm... doboz... nie! Láda... nie... Bauen... ajj mi az már... Építeni? Épít? Építő? - nevettem el magam, mert egyrészt rémesen ment az ilyesmi, de most még a szavak sem akartak a számra tévedni. Legalábbis az adott nyelven egyáltalán nem.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 14. 03:48 Ugrás a poszthoz


Január 27, Schatznál, kinézegetek

Mikor visszakérdezett, hogy tényleg komolyan gondolom-e, csak rápillantottam, hogy utána meggyőzött arccal kezdjek el bólogatni. Én úgy tartottam, hogy tényleg okos, egész egyszerűen nem zseni, de nem is kell, hogy az legyen szerencsétlen. Ha mindenki zseni lenne, ez a Föld kibírhatatlan lenne a számomra.
A barátnőm nem igazán volt százas, ezt le kell szögezzük. Voltak kis tikkjei, amit bizonyított is a háziállatos sztorijaival, de ez nem olyasmi volt, ami miatt kevésbé lennék oda érte. Sajnos. Pedig néha már komolyan egészen para számomra a helyzet. Nem igazán rajongtam a hüllőkért, ebben meg tudtam érteni az anyját, de azért na...
- Minek akartad hazahozni a siklót? - kérdeztem kissé értetlenül, enyhén oldalra biccentett fejjel figyelve a leányzót. Ez a részlet nem volt a számomra teljesen világos. Végül is, velem sokkal jobban járt, elbűvölő voltam, okos és bizonyos mértékig még idomítható is. A kígyókról nem elmondható ugyanez.
Ha valaki azt mondta volna nekem fél évvel ezelőtt, hogy januárban egy lánnyal fogok activityzni, akivel már huzamosabb ideje monogám kapcsolatban élek, anélkül, hogy hozzáértem volna, azt hiszem, elzavartam volna az anyjába, hogy nekem ne beszéljen itt hülyeségeket össze-vissza.
Sokkal egyszerűbb dolgom lett volna, ha esetleg magyarul is eszembe jutnak szavak, de többnyire nem nagyon akartak. Maja viszont elég jól elboldogult a mutogatás részével, lelkesen bólogatva, mikor sikerült az első részt kilegóznom.
A második rész hasonlóan bonyolultnak ígérkezett és én minden hülyeséget betippeltem a szőnyegen keresztül a csapóajtón át a négyzetig mindent, míg módszert nem váltott. Egy türelmetlen mozdulattal löktem odébb a dobozt, ami el is csusszant, majd húztam magamhoz a lányt, hogy pár centire legyen az arcunk egymástól.
- Kocka. Építőkocka - közöltem végül dorombolós hangon, hogy az órát oldalra pöccintve csókoljam meg. Sokkal szórakoztatóbb ötleteim voltak most éppen. Kész egész-estés program vagyok!

//köszönöm, schatz *-* //
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 14. 03:48
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 02:20 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Az ember mindig igyekszik a maximumot kihozni a helyzetből és azt hiszem, ez nekem sikerült is. Határozottan jó estét töltöttem együtt a barátnőmmel, anélkül, hogy kettőnél többször elhangzott volna, hogy "de ne". Azt hiszem, a tűrőképességem igen jó úton halad a fejlődés felé.
A vacsi finom volt, a séta szórakoztató és egészen sokat beszélgettünk, ami a részemről még mindig olyan furcsa. Nem vagyok hozzászokva, hogy az embereket tényleg érdekelje, mi van vele, vagy hogy miről mit gondolok.
Az estét végül videojátékozás irányába tereltem, mert az meglehetősen veszélytelen sportnak tűnik, és lefekvésig el is voltam vele. Azonban két óra ébren fekvés után egyszerűen nem bírtam tovább nyugton maradni. A lehető leghalkabban kimásztam az ágyból, majd beleugráltam magam a farmeromba és felvettem a bőrkabátom. Azt mondják, gyakorlat teszi a mestert. Én ebből már bajnokságot nyerhettem volna.
Szóval végül kimentem az erkélyre, hogy szellőztessem egy kicsit a fejemet. Nem fog ártani. Útközben még beszereztem egy pohár pezsgőt is, meg pár szem epret, hogy aztán a korlátra dőlve figyeljem a várost.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 03:06 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Talán jobban tettem volna, ha a seggemen maradok és megpróbálok elaludni, de nem ment az előző pár órában sem, akkor miért pont most fogna el a kóma? Alapvetően jellemző volt rám, hogy néha egyszerűen csak nem jön az a bizonyos álom, mikor szükségem lenne rá.
De úgy éreztem, kicsit kiszellőztetem a fejem, az erkély pedig tökéletes helynek bizonyult rá. A poharam letéve figyeltem a kilátást, nem is igen törődve semmi mással. Nem számítottam rá, hogy esetleg társaságom akad. Helyesbítsünk: reménykedtem benne, hogy nem kel fel arra, hogy már nem vagyok ott, de látod Lewy, ez most nem jött be.
- Nincs - jegyeztem meg halkan, enyhén rekedtes hangon, még pár pillanatig nem nézve a lány felé, de végül fel fordultam. Kissé végigmértem, hogy aztán kiüljön az arcomra az a rosszalló grimasz. - Meg fogsz fázni, életem...
Nem akartam, hogy aggódjon, vagy bármi. A pezsgőmbe ittam, hogy aztán visszategyem a poharat a helyére és az ajtóig sétáljak, nehogy kijöjjön nekem.
- Minden rendben...? - magamhoz képest még most is aggodalmasnak hangzottam. Ez még mindig olyan dolog, amit meg kell szoknom.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 04:00 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Jó, persze, nem számítottam rá, hogy egyszer csak megjelenik az ajtóban. Talán kicsit reagálhattam volna kevésbé Lewysen... magamhoz képest még így is meglepően higgadt voltam. Nem akartam a frászt hozni Majára, csak térre és levegőre volt szükségem, az pedig bent nem volt elég. Megkaptam azt a bizonyos szempillarebegtetését, amire persze rögtön kisimítottam a vonásaim. Hogy nézzen rá megrovóan az ember, ha itt passog, mint egy őzgida? Úgy, mint én. Nekem menne, de nem akarom folytatni.
- Ugyan már, lengyel vagyok, kviddicses és meglehetősen masszív. Tudhatnád, hogy sokkal több kell hozzá, hogy megfázzak... - pillantottam le rá, egy pillanatra tanácstalanul, mit is kezdjek a helyzettel, de aztán a kezét finoman az enyémbe fogtam, majd elmosolyodtam. Sokkal jobban figyeltem a mozdulataimra a közelében, elvégre a "gyengédség" nem volt lételemem. - Hagyd csak...
A kérdésére nem tudtam, hogyan is kéne válaszolnom, hogy ne vegye magára. Nem volt gondom a lánnyal, egyszerűen csak a közelsége hosszú távon a fejembe szállt. Most pedig nem hiányzott az a bizonyos jeges zuhany.
- Nem tudtam aludni... A kilátás pedig határozottan megéri - vontam meg a vállamat kissé, hogy aztán halványan elmosolyodva engedjem el a kezét. Nem akartam, hogy megfázzon, szóval végül intettem, hogy befelé, majd felmarkoltam a poharam és a tálkámat, egy epret az arcomba tömve és bevonultam. Lepakoltam, majd becsuktam az ajtót és az üvegnek dőlve figyeltem Maját.
- Visszamenjek veled...?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 04:39 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Persze nem hitte el, hogy nem fogok megfázni. Pedig ugyebár az ember nem ehhez a klímához van szokva, otthon ennél mindig sokkal keményebb telek voltak és hát... ott sem szoktam megfázni, tudok vigyázni magamra. Azt viszont mégsem akartam, hogy aggódjon, talán ezért is döntöttem úgy, hogy jobb lesz, ha bemegyek vele együtt és nem tesztelgetem, mikor fog egy szuper megfázást összekaparni.
- Nem, a vizsgáid közben nem hallasz semmit, csak azt, ahogyan serceg a toll a papíron. Legfeljebb utána hallgatózhatsz rólam - közölte csipkelődve, hiszen tényleg azt akartam, hogy első sorban a tanulás érdekelje most és ne velem legyen elfoglalva. Még ha ez Maja esetében elég utópisztikusnak is hangzik.
Egy pár pillanat erejéig még a városra meredtem, hogy aztán egy féloldalas mosoly árnyékával a lányra nézzek ismét, valamelyest hezitálva.
- Miattad nem tudok, de ennek semmi köze nincsen a hajadhoz, vagy a takaróhoz - simítottam meg egy pillanatra az arcát, majd hasonlóan gyors puszit nyomtam az arcára. Azt szerette volna, hogy őszinte legyek, nem? Megkapta. Ha mégsem erre vágyik, akkor meg mérlegelje a szavait, mielőtt kiejtené őket. Ilyen az élet.
Nem kellett győzködjem, hajlandó volt elvonszolni a hátsóját kevésbé huzatos területre, én pedig követtem, hogy karnyújtásnyi távolságra leüljek tőle és figyeljem, ahogy átkarolja magát. Megállapította, hogy ő nem tudna most aludni, mire halkan felsóhajtva biccentettem egy kicsit és közelebb csúsztam hozzá, mielőtt még azt hiszi, hogy komoly probléma van.
- Maradhatsz, ha szeretnél... én örülök neked, még ha néha... néha nem is igazán tudom kimutatni - túrtam a hajamba kissé eltanácstalanodva, hiszen ez ilyen volt. Akárhányszor az érzelmi dolgokra került a sor, úgy éreztem magam, mint aki a vékony jégen araszolva próbál nem beleszakadni a jeges tóba. Ez most is ilyen volt. - Ugye tudod?
Reménykedve pillantottam fel rá, kissé előrehajolva.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 05:22 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Kicsit piszkálódott, ami nem is volt baj, de azt hiszem, hogy később még meg kell említenem neki, hogy ezt az "apu" dolgot ne igen erőltesse, mert hát ugye, rossz az, aki rosszra gondol. Én pedig ezt a jellemvonásomat soha nem igazán kendőztem. Talán ezek után sem kéne, mert minden sokkal egyszerűbb lenne és kevésbé komplikált.
A látszat is alátámasztotta az elképzelésem, hogy hát nem igazán erre a válaszra várt. Mégis ezt kapta, de azt hiszem, ő mindennel beszívja. Szőke herceg helyett is csak engem sikerült összeszednie. Lassan talán még meg is sajnálom... ja nem, nem megy.
- Azért, kedvesem, mert nem akarok rajta változtatni. Jó veled, ez. Így, ahogy van. Mármint... tényleg. Csak... pasi vagyok, érted... - túrtam a hajamba felnevetve, hogy aztán ránézzek. Szinte biztos voltam benne, hogy nem érti meg, de mégis hogy kéne elmagyarázzam? Erről bezzeg nem szól az oktatás, meg a család, meg a haverok. Kuss van. - Szóval... nem igazán volt még komoly kapcsolatom, pláne nem... olyan lánnyal, mint te. És itt ezt most véletlenül sem bántásnak szánom! Tapló vagyok, de nem ennyire... Én csak nem akarok semmi olyat, amit esetleg... te nem. Istenem, egy értelmes mondatot se tudok ma összerakni!
A végén nevetésben törtem ki, hiszen már komolyan röhejes volt, hogy egyetlen mondattal össze tudnám foglalni az egészet, mégis próbálom valamennyire lefinomítani az infót. Egy szóban meg tudtam volna oldani, erre?
Arra viszont nem számítottam, hogy Maja felfigyel arra, hogy tényleg másként viselkedem, ha a közelembe van. Viszont azzal a lendülettel félre is értelmezte az egészet, én pedig csak felsóhajtotta, hogy aztán a derekát átkarolva az ölembe húzzam.
- Nem direkt csinálom... mármint persze, figyelek rá, hogy mit mondok, de azt nem azért teszem, mert kötelességemnek érzem. Ugyanúgy foglak piszkálni, ha a hajad úgy néz ki, mint egy barna törpe-birka - mint most - és igen, ha bosszant valami, akkor ideges leszek miatta. De nem azért vagyok más veled, mert gond van... csak... rájöttem valamire - vontam meg a vállamat kicsit, a végére elhalkítva a hangom és inkább a vállának döntöttem a homlokom. Megnyugtató volt és a nők is odavoltak érte, mert hát ugye, milyen cuki tudok én lenni,  ha akarok.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 15:59 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Nem sokszor adok igazat nőknek - gyári hiba, apám is mindig ilyen volt -, de jól látta, hogy bizony ha minden tökéletes lenne, nem lenne az, hogy ő megszeppenve ül át az ágy másik végébe, míg én azt nyöszörgöm, hogy "de ne". Lassan már megszólításként is használhatom, amennyit hallani tőlem.
- Úr isten! Nem akarom örökké használni, ennyire azért nem vagyok mazochista... nem - ráztam meg a fejemet végül, belegondolva a dologba. Azért nekem is van egy tűréshatárom, az pedig határozottan vízumköteles ügy lenne. Hazudnék, ha azt mondanám, arra számítottam, hogy Maja majd pirulás nélkül fogadja azt a bizonyos témát, de jobban kezelte, mint vártam volna.
Mikor a vállamra nyomott egy puszit, kissé elmosolyodtam és innentől már le sem vettem róla a pillantásomat.
- Te is tudod, hogy nem vagyok az a fajta, aki csendben tűri, ha valami nem tetszik. Szóval, ha valamit rosszul csinálnál, arról már értesültél volna. A problémák, amik vannak, inkább fakadnak belőlem, mint belőled. Mármint, a fenébe is, csak aggódom az egész miatt. Nem akarok negatív élményt a kapcsolatunkban, tudod... - azt hiszem, talán most sikerült először értelmesen kifejeznem, hogy mi is az, ami aggaszt. Eddig fejben sem igen sikerült összerakni, de csak kinyökögtem. Fejlődőképes vagy, Bojarski, gratulálok. Eljutottál egy tizennégy éves érzelmi szintjére!
Végül az ölembe húztam, hogy a derekát átkarolva döntsem a fejemet a vállának. Jó volt ez így, nem kellett szembenéznem a szavaim következményeivel. Megkaptam, hogy mindig szétpiszkálom a hajam, pedig ez nem volt igaz. Az esetek nagy többségében eleve össze sem rendeztem, hiszen tudtam, hogy stresszes leszek és szétpiszkerálom. Szóval a hajam köszöni az érdeklődést, de igen jól érzi magát így. Megszokta már a gyűrődést.
- Most mi bajod vele? Vágassam le megint? - forgattam a szemem, hiszen az esetek nagy részében ennél azért rövidebb volt. Sőt. Oldalt szinte nem is nagyon szoktam hagyatni. A kilencesével is két hajvágás között sikerült elkapnia, szerencséje volt. Az érintésére elmosolyodtam egy pillanatra, az arcom lehunyt szemmel a kezének döntve.
- Az egyéni látásmód függő. Talán kicsit mindkettő. Szóval... asszem... asszem beléd estem. De nagyon - temettem az arcom a kezembe nevetve. Ilyen esetlenül se hangzott tőlem mondat mostanság.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 16. 18:53 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, Ohne Napbrille

Hiába szeretemimádom, attól még mindig vicces és igazán vidám dolog a részemről, mikor rám néz és egy pillanatra elakad a mondandójában. Én nem bakiztam, csak képtelen voltam összefüggő mondatokat elmondani egy huzamban. Szerintem jók vagyunk. A megjegyzésére mély levegőt vettem, majd laaaassan fújtam ki, mielőtt még valamit meggondolatlanul rávágnék és megbántanám vele. Fejlődőképes vagyok.
- A "de ne" sosem azért hangzott el, mert valamit rosszul csináltál, Schatz, hanem azért, mert mondjuk, mikor majdnem előttem térdelsz... - húztam kicsit közelebb a mondat elhangzása után, majd a kezem a térdéről beljebb csúszott, majd finoman végigsimítottam kissé felfelé húzva a kezem. - az nekem olyan, mint ha én ezt csinálnám... vagy rosszabb.
Nem igazán szoktam ennyire hagyni, hogy elszaladjon velem a ló, de azt hiszem, szavakkal úgysem tudnám kellőképp érzékeltetni a dolgot. Nem is nagyon lehet. Az ő gyengéit nem igen tapasztaltam még ki, de azt hiszem, ennél egyértelműbben nem tudnám restaurálni a helyzetet.
Közölte, hogy elég nyomi az ilyesmihez, én meg kicsit felnevettem és puszit nyomtam az arcára. Nem volt vészesen reménytelen eset, csak fiatal. A hajam kérdése egy egészen kicsit feloldotta azt a bizonyos borús, szorongós hangulatot, még ha átmenetileg is. Persze, ő nem nézett ki úgy, mint egy törpe-birka, egész egyszerűen éreztem a késztetést, hogy már csak azért is beszóljak neki. Ő közben a helyére túrta a tincseimet, én meg megpróbáltam a lehető leghatásosabban előadni a mondandómat, ami rettenetes kudarcba fulladt. Végül csak arra eszméltem fel a nevetgélésből, hogy az ő barnái az én kék pillantásom kutatják és valahogy úgy belém fagyott a nevetés. A kezem a tarkójára csúszott, míg a másikkal az oldalán simítottam végig finoman.
Persze nem tartottam vissza, mikor el akart hajolni, csak nagyjából igyekeztem a légzésem ismét rendszerezni és kibújtam a kabátból. Azért idebenn kicsit jobb idő volt. Ezt a pillanatot választotta Maja arra, hogy az arcát a nyakamba fúrja, én pedig összerezzentem. Mindehhez a röhejes "nyííí" hangeffekt társult, grimasszal, mert úgy teljes a pakk. Szívem szerint közöltem volna vele, hogy "szívem pakold odébb a fejed. Úgy kb Most". Helyette azonban csöndben maradtam.
-  Ühüm. Denagyon - közöltem egyetértően, majd halványan elmosolyodva igyekeztem ignorálni a tényt, hogy a lélegzete a nyakam súrolja minden egyes alkalommal. - Igen... tudom.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 00:46 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Alap esetben ez volt az a pont, amit már nem hagytam magamnak, mert kétséges, meg tudom-e tenni azt a bizonyos egy lépést hátra, mikor szükséges lesz. Most azonban elértem arra a bizonyos szakaszra a vékony jégen, mikor azt mondtam, hogy igenis egyszerűbb, ha megérti, mégis miért mondom azt, hogy "de ne". Szóban pedig úgysem tudtam volna megértetni vele. Így hát széles, elégedett vigyorral az arcomon figyeltem, ahogyan próbál kinyögni valamit, aminek valahol a buksija egyik rejtett zugában még értelme is volt.
- Tessék? Nem értettem kristálytisztán - súgtam a fülébe úgy, hogy az ajkam súrolta a bőrét. Nem, tényleg nem volt tervben, hogy ennyire szemét leszek vele, de ha már ennyire adta magát a lehetőség, miért ne éltem volna vele? Kicsit még nem mozdultam, majd apró csókot nyomtam a nyakára. Végül érdeklődő pillantással még pár centivel feljebb csúszott a kezem, de végül hagytam, hadd szedje össze magát szerencsétlen, finoman elhúzva a tenyerem a combjáról.
- Segítsek? Szeretnéd? - kérdeztem az ajkamba harapva belülről kissé, hogy azért véletlenül se essek túlzásokba hirtelen. Ez az érzés valamelyest még a racionalitás talaján tartott.
Végül persze csak utolért a balsorsom, mivel az arcát a nyakamba fúrta, én pedig azt eddig sem toleráltam jól és azt hiszem, hogy ezután sem fogom igazán. Legalábbis a mellékelt ábra ezt mutatja. Azért nem mondta, hogy "de ne", kifejezetten nagylelkűen maradtam a seggemen.
Az a csalódott arc viszont határozottan rosszul esett a kicsi lelkemnek, szóval mély sóhajjal húztam vissza és cirógattam a haját finoman, a fejem az övének döntve.
- Egy kicsit. De azt hiszem, még egy-két percet repetázhatsz - vontam meg a vállamat.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 02:31 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Csak megráztam végül a fejemet, mert annyira nem is volt fontos az egész, csak jól esett egy kicsit piszkálni. Ha már egyszer úgyis volt szíves megemlíteni, az mennyivel jobban áll, mint mikor "fura" vagyok, ami zavarja. Bár most szinte révületbe esve visszhangozta nekem az előbbi kérdést. Ehhez képest, mikor kissé provokatívan megkérdeztem, szeretné-e, hogy segítsek, a válasz egy biccentés volt egy igen társaságában. Nem pont erre számítottam, éppen ezért nem is válaszoltam azonnal.
Hogy is tehettem volna? Fel kellene mérni hozzá, hogy mennyire van magánál, egyáltalán átgondolta-e, mire is mond igent. Szóval végül egy sóhajt visszafojtva ingattam meg a fejemet, majd paskoltam meg finoman a pofiját, homlokon csókolva.
- Azt hiszem, talán inkább majd máskor - jegyeztem meg, miközben visszagondoltam, hány ilyen alkalom volt. Igazából nem túl sok, pár német lánynak mondtam, hogy ez nem olyan túl jó ötlet, meg ugye szofinak, hogy u can't touch this. De az más volt.
Nem toltam el, nem is akartam, hogy ezen megsértődjön, egész egyszerűen a reakcióiból az első, amit levágtam, az bizony az volt, hogy ezzzz még nagyon durván elhamarkodott lépés lenne a részemről.
Végül megrázta a fejét, hogy jaj, hát nem, ez nem az igazi, mire felsóhajtva bámultam pár másodpercig a falat. Oké, azt hiszem, most fogytam ki a cérnából, ebben a szent pillanatban. Felém tartotta az epret, mire egy pár pillanatig hezitáltam. Végül csak megráztam a fejemet, majd letessékeltem az ölemből és nyújtózkodtam egy nagyot feltápászkodva.
- Jobb lesz, ha én most... lezuhanyozom. Oks? - néztem rá, miután sikeresen megint ötezer felé túrtam szét a hajamat.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 17. 02:33
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 03:53 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Végül talán egy egészen kicsit lehettem volna tapintatosabb vagy legalább elmagyarázhattam volna, miért mondtam azt, amit. De nem vitt rá a lélek, csak szerettem volna végre beállni a zuhany alá és kicsit kitisztítani a fejemet. Ez volt a leghatásosabb módszer rá, amit ismertem. Szóval, mikor azt mondta, hogy addig ő visszafekszik, kicsit bólintottam, majd csókot nyomtam a homlokára és részemről ezzel le is tudtam. Nem volt már felesleges energiám az abajgatására, bár szívesen szántam volna rá.
Épp ezért bezártam magam mögött a fürdő ajtaját, majd a cuccaimtól megszabadulva kb tíz vagy tizenöt rettenetes, de annál hasznosabb jeges percet töltöttem a zuhany alatt. Ez volt a maximum, amit a szervezetem tolerált, ennek a lejártával kaptam kábé nagyjából rendbe magam, hogy alsógatyában, törölközővel a fejemen slattyogjak vissza a szobába.
Nem akartam, hogy megfázzon, vagy hasonló, szóval egyelőre a takarón kívülre fekve bámultam a plafont és igyekeztem rendbe kapni a gondolataimat, azokat, amik arra vonatkoznak, mit is mondhatnék neki.
Felé fordulva vártam, hogy a szemem megszokja a sötétséget, majd nagyjából ki tudjam venni, ébren lehet-e még. Alighanem, igen.
- Ugye most nem fogsz ezen aggódni? - kérdeztem halkan, a karomat behajlítva a fejem alá téve, afféle párnaként. Jóval kényelmesebb volt így. Volt egy olyan érzésem, hogy megint valami nincs rendben és semmi kedvem nem volt holnap a mérhetetlen depresszióját kezelgetni.
- Mármint úgy mindenen...? - döntöttem kicsit oldalra a fejemet, továbbra is őt figyelve. Azt hiszem, most kezdtem el érezni a hideget.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 16:04 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Nagyjából rendbe kaptam magamat az idő alatt, míg a zuhany alatt igyekeztem a lehető legkevesebb gondolatot megragadni. A csapatban is azt mondták mindig, aki fejben megnyerte a meccset, az már félsikert ért el. Nem kívülről kell látnod magad, hanem a lehető legéletszerűbben elképzelni. Ha az ember ezzel tölti a szabad estéit, egy idő után már a semmire gondolni is jelentősen leegyszerűsödik.
A víz alól kilépve a meleg levegő, ami megcsapott, meglehetősen kellemes érzés volt. Teljes mértékben képben voltam vele, mennyire vagyok hideg, hát nem is kísérleteztem azzal, hogy esetleg átöleljem. Nem hiányzott, hogy tényleg megfázzon nekem itt a vizsgaidőszak kezdetére. Vártam úgy fél percet, mielőtt megszólítottam volna, hiszen nem voltam biztos benne, hogy még ébren van-e, még ha ez elég valószínű is. A hüvelykujjammal finoman végigsimítottam az a arcán. hogy aztán halkan felsóhajtva figyeljem a sötétséget.
- Emiatt nem kell. Persze, a meccs, a sérülés, az más. Ez meg csak... szükséglet. Nem is a fontosabbak közül - mosolyodtam el végül, hiszen hogy máshogy jellemezhettem volna? Mondjam azt, hóbort? Ugyan már... Nem volt annyira érdekes, hogy emiatt eméssze magát, mikor azért hoztam el ide, hogy felvidítsam. Nem vagyok benne a legjobb, azt hiszem, ebben az adok-kapok dologban egyformán voltunk szerencsétlenek. A kijelentésére hálásan elmosolyodtam, még ha ebből nem is sokat láthatott.
- Köszönöm, Schatz - mondtam végül halkan, de nem ellenkeztem a takaró miatt, ha már egyszer minden áron rám akarta tukmálni.Kb vállig betakaróztam, így elérve, hogy legalább ne dobjam a hideget ezerrel, majd Maját néztem ismét, hogy aztán az ajkamba harapva hezitáljak pár pillanatig.
- Szeretném, ha boldog lennél, tudod, ugye? Szóval ha van bármi... itt vagyok - jelentettem ki és talán még kicsit aggódó is volt a hangom. Nem akartam, hogy tényleg bármi miatt keseregjen. Miattam főleg nem, nem éri meg.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 20:06 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Lássuk be, Maja nem volt az a tipikus pletykás tinilány. Azonban ez engem egyáltalán nem zavart. Ha nem fontos emberek társaságában voltam, én sem voltam az a tipikus szóf.só alkat, de szerintem ezzel egyáltalán nincs gond. Sokkal rosszabb, mikor az embernek nincs mondandója és mégis be sem áll a szája. Nem egy ilyen nővel volt már dolgom.
- Hát, ez nem evidens. Te nem vagy nyomi agyban és én sem. Mégis mindketten képesek vagyunk rá. De nem értem, most milyen nyomiságról beszélsz... - ráztam meg a fejemet rosszallóan, hiszen nem tett semmit, amit ezzel a jelzővel kéne illetni. Szokatlan helyzetbe került, sokkos állapotot eredményezett nála az ügy, ez bárkivel megeshet. Én is néha le tudtam blokkolni, mikor olyasmi történt, amire nem számítottam.
Talán kicsit túlságosan is a szívemen viseltem a Navinés hölgy sorsát egy ideje, de fontosnak éreztem nyomatékosítani, hogy itt vagyok és ha bármi van, csak mondja el bátran, mert szeretném, ha boldog lenne. Rezzenéstelen arccal figyeltem, ahogy befejezi a mondandóját, majd az egyik szemöldököm kissé felvontam.
- Valóban...? Hallgatlak. És amúgy meg... nem zavar, ha morogsz. Hozzád tartozik ez is. Így is ugyanannyira szükségem van rád - vontam meg kissé a vállamat, igyekezve nem nagyon vágni hozzá grimaszokat és hát ebben mindig jó voltam. Lewy-a-mimikátlan, mondták anno többen is. Soha nem ismertek elég jól.
Hagytam, hogy visszahúzza a kezemet, majd a puszik hatására elmosolyodtam és kicsit a nyakának billentettem a halántékomat utána. Szerettem, mikor a közelemben van, pedig hát... néha nehezen toleráltam, mikor hozzám értek.
- Coca colám nincs, de azért ugye maradhatok? Amúgy pedig... rossz vagy - nevettem fel kicsit a jégkockás megjegyzése hallatán. Azért hiába tagadná, tudtam, hogy díjazza a kockáim.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 17. 22:38 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Közölte, hogy hát nem is rám gondolt, hanem magára. Képben voltam vele, pontosan tudtam, hogyan értette, de ignoráltam, mert egy, rémesen szar az önkritikája; kettő, én is ugyanannyira hunyó voltam pár lehetetlen helyzetben, amennyire ő. Azt meg sem említve, hogy az érzelmi dolgokban talán még lúzerebb is voltam, mint ő. A kis mondandója végére azonban csak felvontam a szemöldökömet, hogy mire is gondolt most egészen pontosan.
- Ez az ilyen nagy ráébredések estéje... Elmondod, vagy úgy kell kivontassam belőled? - érdeklődtem szórakozott mosollyal felkönyökölve. Sokkal könnyebb volt úgy pozitívnak lennem, hogy nem azon aggódtam, vajon most felkapta-e rám a vizet. A sötétség néha nagyon hasznos, néha meg egészen idegesítő, hogy nehezíti a látásodat. Most inkább az utóbbi állt fent, mert szerettem volna végre nyílt kártyákkal játszani. Ő őszinte volt, én is. Pár pillanatig pillogtam a bociszempilláimmal, hogy aztán halvány mosollyal nézzek fel a páromra.
- Azt hittem, ez teljesen egyértelmű - vontam meg a vállamat. Tényleg úgy gondoltam, tudja. Ha nem lenne szükségem rá, nem próbálnám ilyen kétségbeesetten magam mellett tartani. Az alku felvetése hatására természetesen füleltem, de úgy voltam vele, hogy azt sem tudja életem, miről beszél. Ez nem olyan volt, mint a számmisztika, meg a rúnatan, hogy fogod a kis post-itjeid és kiragasztgatod mindenhova. Bár... Na, nagyon gyorsan vegyél 180 fokos fordulatot!
- Jó... egye fene, legyen neked igazad. Ezek után viszont a te tiszted lesz közölni, hogy "Lewy menj innen", helyettem - nevettem el magamat kicsit, mert ez a beszélgetés jó párszor lejátszódott már a fejemben. Ha annyira akarja mondani helyettem, nem bánom, gyerünk csajszi!
A kezem az oldalára húzta, én pedig kissé kérdő pillantást küldtem felé, de nem tiltakoztam. Ha ennyire nagy lány akar lenni, aki tudja, mit akar, ki vagyok én, hogy az útjába álljak?
- Hm, szerintem a minibárban van. Ott aa... éjjelizéke... az a szar. A. Ajjmár! Szekrény! Az. - Azt hiszem, mostanság nem szerencsétlenkedtem ennyit egy szó keresésével, mint ezzel, de csak össze sikerült hozni! Azt a bizonyos csábító mosolyt villantottam rá, hogy aztán kissé megsimítsam az állát a szabad kezemmel.
- Annyira? Szerintem nincs jégkocka beütése... - közöltem az ujjaim végigfuttatva a vállán, majd megállapodtak a csuklóján, hogy a kezét a hasamra húzzam. Pusztán demonstrálásképp, hogy semmi jégkocka szerű nincs benne már.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 18. 15:09 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Mikor felkapcsolta a villanyt, a kezemet a szemem elé kaptam felszisszenve, most először vámpírnak éreztem magamat. Azaz nem először, edzőtáborokban rendszeresen szétrántották a függönyt, én meg a fejemre téptem a párnámat, hogy felejtős, én még nem szeretnék megvakulni. Szóval most is hunyorogtam egy sort, majd Majára néztem. Azt hitte vele van a baj, pedig semmi ilyesmiről nem volt szó. Kicsit később érő típus volt, mint a többi lány, akikkel javarészt dolgom volt. Persze, ez inkább üdítő változás volt, mint akadályozó tényező.
- Jaj, dehogy is! Ne kattogj ilyeneken. Egyetlen egy embernek kell megfelelned, senki másnak! Az pedig te vagy. Az, hogy nem foglalkoztál eddig ilyenekkel... na és? Lesz még rá időd - vontam meg a vállamat lazán, miközben az ujjammal a matracon doboltam kicsit, hogy lefoglaljam magamat ezzel is. Idegesnek tűnt, kicsit talán még bele is pirult a saját mondandójába, ami meglehetősen aranyos szokás volt a részéről. Egyre többször fordult elő és mégsem éreztem úgy, hogy az agyamra menne vele.
- Ugyan. Megesik az ilyesmi, talán szólhattam volna előre, hogy ez esetleg fura lesz, de tudod milyen vagyok... láttál már a pályán - villantottam rá azt a Casanova mosolyt, ami kis somolygásból terjed odáig, hogy a colgate fogkrémet is reklámozhatnám, aztán gyorsan el is fojtottam. Ne essünk túlzásokba. Leginkább arra referáltam az előbb, hogy nagyon makacs és meggondolatlan tudok lenni, bármilyen helyzetről is van szó.
- Tény, nem vagyok kutyus, de aranyos megfogalmazás a részedről. És felőlem azt is mondhatod simán, hogy ne, az is épp olyan hatásos tud lenni. Azt nem mondják kutyának, ugye? - kérdeztem csipkelődve kicsit, pimasz grimasszal az arcomon. Így megy ez itt. Láttam ám rajta, hogy mennyire szórakozik a nyüglődésemen a szókeresés ügyében, de nem szóltam rá. Ha jól érzi magát, akkor nevessen is akár, neki talán elnézem a dolgot.
- Akkor mindenképpen indítványozom a reggelre halasztást. Nehéz olyan ágyon aludni, amin valaki ugrál melletted - közöltem kicsit összeborzolva a haját, csak hogy azért érezze a törődést. Tudtam egészen normálisan is viselkedni vele, csak többnyire nem igazán akartam. Szégyen reám. Ez nem az az este volt. A kezét a hasamhoz húztam, ő meg végigsimította ó, egészen a mellkasomig, hogy aztán megjegyezze, még mindig eléggé jegesmaci szerű vagyok. egy pillanatra lehunytam a szemem, majd az ajkamba harapva nyeltem vissza azt a bizonyos mondatot, ami kikívánkozott, hogy aztán a pofiját figyeljem.
- Nagy kár. Nos, mi is a terv, főnök?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. február 18. 15:09
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 19. 01:44 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Azt mondta, irigyli, Lotti mennyivel lazább, de azt hiszem én nem tudnék Lottival egy kapcsolaton osztozni. Nem akarom azzal aggasztani, hogy ha nem olyan lenne, amilyen, eleve nem is lett volna esélye arra, hogy idáig elkeveredjünk. Az olyan lányok, mint a barátnője... nem az én súlycsoportom, hogy szépen fogalmazzunk. Nem akartam ezzel is nyugtalanítani, így inkább nem szóltam egy szót sem.
- Na, ezt akartam hallani - vigyorodtam el elégedetten, hogy aztán a kezem a csípőjére csúsztatva húzzam kicsit közelebb és csókoljam meg finoman. Aztán egy kicsit szenvedélyesebben, mint máskor. Egy egészen kicsit.
Végül csak figyeltem, ahogyan kihámozza magát a hajtengerből, talán egy-két tincsnél még be is segítve, hogy oldalra biccentett fejjel, kisfiús vigyorral nézzek rá kettő tincs között.
- Halihó? Van itt valaki? - Egyetérthetünk abban, hogy ez a nő nem tesz jót az IQ-szintemnek, ugye? Mármint, azt hiszem. Elbizonytalanodtam az egészet illetően. Igazából nem is érdekel, ameddig jól érzem magam vele, ez egyáltalán nem érdekes információ. Ellenben ugye a pingvinekkel, akiket volt szíves Maja megemlíteni, én meg halkan felsóhajtva csúsztattam vissza a kezem a derekára és húztam közelebb magamhoz, a szemébe nézve. Így is volt köztünk egy takaró, ami lássuk be, meglehetősen zavaró tud lenni. Én jó néven vettem volna, ha az nincsen ott. Hagytam, hogy a mellkasomon doboljon, majd pókerarccal bámultam rá, szalutálva a szabad kezemmel, már amennyire ez megoldható volt így, fekve. Mert ugye a kezem az istenért nem vettem volna le a derekáról.
- Nem, főnök. Nem hiszem - nevettem fel, hogy aztán csókot nyomjak a homlokára finoman. Igazából sokkal jobb ötletem volt helyette, ami szórakoztató is lenne. Legalábbis, a részemről mindenképpen. - Van egy sokkal szórakoztatóbb ötletem helyette, ha érdekel...
Nagyon meggyőzően, ragyogó pillantással tudok a lányokra nézni, ha valamit szeretnék és most rá, tényleg _nagyon_ szépen néztem.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. február 19. 04:15 Ugrás a poszthoz


Paris, Valentin nap estéje, kinézgetek

Képes volt kinevetni! Egy szimpla kérdés miatt erre vetemedett! Jobban jártam volna, hogyha az egész hajzuhatagot visszalapátolom az arcocskájába és még egy kicsit szenvedjen vele - törpe birka -, de ugye én olyan édes és törődő pasi vagyok, hogy segítettem neki kimászni a helyzetből, amibe hoztam. A válaszára lebiggyesztettem az ajkam kicsit.
- Ilyen szép bókot sem mondott még nekem üzenetrögzítő... - jegyeztem meg végül a szempilláim rebegtetve pár pillanatig, de aztán csak nevetve megráztam a fejemet. Nem szoktam a lelkemre venni az ilyesféle megjegyzést, jómagam bókként eszközöltem másokon. A normális emberek nagyon unalmasak tudnak lenni.
Végül helyzetet jelentettem, amit ő érdeklődve hallgatott és mind a ketten megkönnyebbültünk kicsit, mert érdekes módon ő sem igazán akart aludni. Pedig szerintem az a két óra nem mondható olyan hosszú, pihentető intervallumnak. Nem vagyok rá jó hatással, azt hiszem.
- Igenis, főnök. Értettem. Többet nem szólítom főnöknek, főnök - nevettem el magam a végére ismét, hogy aztán bocsánatkérő pillantást vessek rá és kicsit el is komolyodjak, mielőtt még megkapom, hogy túlságosan is elviccelődöm. Jó, jellemző volt rám, de az ajánlat tényleg komoly volt. Szóval az ajkamba haraptam még egy pillanatra, majd közelebb hajolva vettem halkabbra a hangomat.  
- Ha kérnéd sem biztos, hogy tudnám... - az ezt követő szavak pedig már csak a leányzó fülébe suttogva hangzottak el, hiszen nem tartozott senki másra, mi is volt az a bizonyos szórakoztatóbb ötlet.

//köszönöm Schatz//
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lewy Bojarski összes RPG hozzászólása (707 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 ... 13 ... 23 24 » Fel