36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lewy Bojarski összes RPG hozzászólása (707 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 23 24 » Le
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 15:50 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Szerencsére hamar vége lett a vérvételnek, nálunk is szoktak tartani, de valahogy mindig túlélem. Talán azért, mert közben szórakoztatni szoktak, amúgy teljes szívemből gyűlöltem az egész procedúrát. Mi élveznivaló van ebben? És akkor vannak emberek, akik önként s dalolva mennek vért adni. Bolondosok.
Maja viszont most már sokkal nyugodtabban ücsörgött és eszegette a reggelijét, amit végre megehetett.
- Légyszike, akkor addig majd itt maradok, hogy jobb legyen a kilátás és kint találkozunk - intettem a fejemmel az ajtó felé, majd halkan felnevettem, az ujjammal az üres teáscsésze szélén körözve lassan. Ez is amolyan pótcselekvés volt, ami megnyugtatott. - Persze, hogy rendben van, miért ne lenne?
Ma nem volt gond, tényleg minden rendben volt. A sétára ő is rábólintott, hogy jó ötlet, szóval kissé elmosolyodva jeleztem a felszolgálónak, hogy jó, akkor én most fizetnék. Közben Maja is befejezte a reggelijét, szóval csak feltápászkodtam, lerendeztem a dolgokat a pincérrel, hogy aztán ismét a figyelmem százötvenkettőésfél százalékát a feleségem felé fordítottam. Az ölelés azért kellett, szóval kissé elmosolyodtam.
- Én is, nem szeretek sok időt dokikkal tölteni - ráztam meg a fejemet kissé rosszallóan. Még ilyen okkal sem érte meg. Még kicsit megszeretgettem, majd nyomtam egy csókot a hajába, hogy aztán tegyek egy lépést hátra. - Ömmm, az állatkertre gondoltam, úgysincs vészesen messze...
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 17:51 Ugrás a poszthoz

Von kisasszony

Ha eddig laza is volt, mikor kijelentettem, hogy repüléstant tanítok, mintha lefagyott volna. Jó, általában meglepi őket eleve, hogy itt dolgozok, az meg még inkább, hogy tanárként. Pedig nincsen benne semmi ördöngősség. A reptant már általában el szokták engedni, az már kézenfekvő, ha akár csak egyszer is néztek európa-, vagy világbajnokságot az elmúlt hat évben.
Látszott rajta, hogy nem igen akaródzik neki kimondani a dolgot, de szeretne valamit. Valahol érthető volt, hogy inkább hallgatna, hiszen új diák és épp az előbb adtam ki neki az első büntetőjét, én sem rajonganék magamért. Ez nem jelenti azt, hogy emiatt elfogult voltam vele, látszott, hogy valami még böki a csőrét, hát összefontam a karjaim a mellkasomon rezzenéstelen arccal és vártam.
- Hm. Nem, nem hiszem, hogy el tudnám magyarázni. De talán annyi időm még van, hogy félútig elkísérjelek. A Rellon klubhelyisége az északi szárnyban, az alagsorban van. Bár gondolom már jártál ott - pillantottam várakozva a lányra, majd intettem neki, hogy kövessen, s elindultam a megfelelő irányba. Úgysem terveztem itt tölteni az éjszakát, az meg még belefért, hogy elkísérjem addig, ahonnan már meg tudom mondani, merre kell mennie.
Nem sokat beszéltem út közben, néha egy-két dologra rákérdeztem, mint hogy tud-e már repülni vagy hogy honnét jött, de nem estem túlzásokba.
Végül megtorpanva nyújtottam ki a karom az adott irányba.
- Itt, ezen a folyosón végigmész, majd balra, le a lépcsőn és ha minden igaz, onnan már látnod kell a klubhelyiség bejáratát.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 23:13 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A buksiingatás és a vállvonás megerősített a hitemben, miszerint a nők biztosan más bolygóról származnak, mint a pasik, mert sokszor nem egy nyelvet beszélnek. Ő volt vérvételen, igaz, hogy az én kezemet szorította össze a meglepően erős, apró kacsójával, de attól még minden rendben volt. Miért ne lett volna?
- Minden jó, persze, hogy az. Azért megmaradsz, ugye, nyuszi? - pillantottam a karjára, miután leszedte a sebtapaszt róla. Láttam már rajta hasonlóan csúnya foltokat, de azok láttán nem fogott el ennyire rossz érzés. Azok amúgy sem a karján, jellemzően inkább a nyakán szoktak díszelegni. Figyeltem, ahogyan eltipeg a kukáig, letudtam a cehhet, majd ismét felé fordulva megölelgettem kicsit, az arcom a hajába nyomva. Az a bizonyos vaníliás sampon azóta sem lett lecserélve és én ettől minden egyes alkalommal felvidultam.
- Igen? Mogorvák voltak? Hát, pedig ilyen fizetésért igazán rájuk férne egy-egy mosoly - biccentettem elismerően füttyenvte. Mert hogy nem kis summát kaptak érte. Én nem emberekkel dolgozok, nekem nem kell mosolyogni, de ha rajongókkal kell találkozni, még én is képes vagyok megerőltetni magam.
A javaslatomra viszont kiült a nő teljes lényére a megelégedés, hogy ő most állatkertbe megy és azzal a lendülettel el is indult kifelé. A fenékrázás valószínűleg piszkáló célzattal történt, de azért széles vigyorral hagytam neki két-három lépés előnyt, hogy jobb legyen a kilátás.
- Hm? Ja, jegessmaci? Persze, ha szeretnéd... Bár szerintem  most a saját lábadról is látod őket - nevettem el magam, kissé visszagondolva, milyen rohadt csúnyán nézett ránk szinte mindenki. Azzal az ujjaim az övéi közé kulcsoltam és kissé lóbálva a kezünket, az adott irányba tájoltam magunk. - Azóta sem öltözöd túl magad....
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 23:13 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Lehet, hogy nem kellett volna felhoznom, mert akkor megmaradt volna a rendes és cuki hangulat, de így viszont biztos lehettem benne, hogy ha mégis szeretné ezt az egészet, akkor jól átgondolta. Mert nem fogom az egész életét csak úgy egy lapra feltenni, hogy "hm, vagy boldog lesz, vagy nem, kit érdekel?". A válasz viszont megnyugtatott és ismét megkönnyebbülve mosolyodtam el, hiszen mégiscsak gyerekünk lesz.
- Nincs - bólintottam komoly arccal, még azelőtt, hogy közelebb hajolva puszit nyomtam volna az arcára. Ilyen hülyeséget sem mondtak még neki, gondolom, hogy ő túl sokat akar. Néha csak szeretném, ha tényleg képes lenne a normál értelmében használni az akarom szót. Vagy a szeretnéket. De ő többnyire nem tette.
- Hm, most az egómat szeretnéd cirógatni? - vigyorodtam el a csók kellős közepén, de aztán ismét az ajkaira tapasztottam az enyémeket pár másodpercre. De ugye épp mondanivalója akadt, így durcás fejjel túrtam a hajamba, majd apró félmosolyt villantottam rá a szemem sarkából figyelve. Most azonban rajta volt a sor, hogy a nem túl vidám dolgokat emlegesse fel, én pedig magam elé bámultam pár pillanatig. A lábaim a kanapéra húzva ültem a sarkamra és elhúztam kissé a szám, életem nőjét figyelve elgondolkozott pofival.
- Nem, nem igazán. Mármint... nem tudom, gondolom megint problémázni fognak... de nem igazán érdekel - ráztam meg a fejemet, elvégre túlságosan is szerettem Maját ahhoz, hogy majd pont egy vacak tanári-állás miatt ne akarjam a gyerekünk. - Miért?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 05:51 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A puszi valami olyasmi volt, amivel nem szabad szórakozni, még ilyenkor sem - a reggelekről nem is beszélve -, így nem sokáig húztam az időt. Az egós dolog pedig egyszerűen csak nem tudott meglepni. Róla volt szó.
Ha őszinte akarok lenni, néha nem egyszerű az élet Majával. Miért? Azt hiszem, hogy ez egyértelmű. Hajlamos rá, hogy elkalandozzon, komolytalan legyen és tényleg nagyon idealista, ha családról vagy szeretetről van szó. De tízezer százalékban megéri a dolog, mert mióta vele vagyok, valahogy én is változtam. Nem feltétlenül rossz irányba. Ezer szónak is egy a vége, szeretem és ezen nem az fog változtatni, hogy egy rakás vén trotty és vágytól égő tinilány mit pletykál egy rosszhírű intézmény régi falai közt.
- Ami azt illeti, nem, tényleg nem. Nagyon sokan túl elfogultak ahhoz, hogy lássák, ami szerintem egyértelmű. Ha tényleg szeretsz valakit, akkor a kora teljesen huszadrangú tényező - közöltem, miközben az egyik barna tincset tekergettem a mutatóujjam köré. Az ember mindig könnyebben beszél, ha átérzi a dolgot. Maja defektes volt. Én meg teljes csődtömeg, együtt valahogy kihoztuk a normál átlagot. Nagyjából.
Szóval ott csücsültem, meglehetősen tanácstalanul, míg közelebb nem húzott, hogy a homlokát az enyémnek döntse. Mélyen beszívtam az illatát, mielőtt halványan elmosolyodva végigsimítottam az arcán.
- Nem, én sem szeretnék neked ezzel gondot okozni, te is tudod... - vontam aprót a vállamon, mielőtt közelebb csúsztam hozzá a kanapén. Sajnos nagyon is igaza volt, hogy ebből megint hepaj lenne egy darabig, kapcsolat ide vagy oda. Mert hát mégiscsak a diákom, erre pedig Lewy "satan" Bojarski nagyon lelkesen mutat likeot. - Nem tudom, nyuszi... Lehet, hogy egyszerűbb lenne, ha itthon tanulnál. Dee ez csak egy felvetés, én nem mondom, hogy ezt "kell" választanod, csak... nem akarom, hogy emiatt piszkáljanak. Persze, ha gond, akár fel is mondhatok, igazából az sem tesz semmit nagyon.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 06:12 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az ő szerencséjével az a csoda, hogy nem esett le egyből a karja. Amilyen kis ügyesen választ bele a dolgokba, a néni tuti valami kemény anyagot tol és nem is a jó helyről vette a vért. Finoman az alkarjára csúsztattam a tenyerem, majd felemeltem kissé, hogy jobban szemügyre vegyem a véraláfutásokat. Hát, mit ne mondjak, láttam bár sokkal bizalomgerjesztőbb lila foltokat! A pillantásom végigfuttattam a karján, hogy aztán szelíd mosollyal állapodjak meg az arcánál.
- Hát, még szerencse. És annyira nem vészes. Így is szívdöglesztő vagy, babygirl - közöltem azon a tipikus, kissé dorombolós, apucis hangon. Azt hiszem, ez valami új, rettenetes beidegződés lehet a részemről. Az ujjaim az övéi közé fűztem, legalább addig is eltereli valami a figyelmemet. Főleg az iménti jelenetről, ugyanis hiába jár a fejemben az, hogy terhes, ha egyszer ennyire... kedvező idomokkal áldotta meg a teremtés, mellé meg még rázni is tud.
- Hé, mi lenne, ha nem piszkálnál, asszony? - tettettem felháborodást a kis paródiájára. Bár teljesen igaza volt, tényleg így szoktam meg a kiejtését a szónak és valahogy így maradtam. De legalább ki tudom mondani!
Az elszontyolodott földre bámulás felért egy rakás síró nyuszival, szóval finoman oldalba böktem, próbálva felhívni magamra a figyelmet. - Most még felvehetlek, ha akarod, na...
Mert ugye rám nagy befolyással szokott lenni az, hogy mit kéne mások szerint és mit nem. Rendesen letargiába tudok esni mások előítéleteitől. A ruhára is csak azért tettem megjegyzést, mert a combja felért egy egy hónapos ingyen-triallal a Netflixből.
- Dehogynem tetszik! És j... mi? Neeeeeeeeeeeeeem, nem, nem, most felejtsd is el az ötletet! - ráztam a fejemet vehemens tiltakozással, mert az már tényleg több lett volna a sok(k)nál. - Nagyon kis dögös vagy, na de most gondolj bele, hova fog ez felcsúszni, ha a nyakamba veszlek!
Sokatmondó pillantással néztem a combjára, de mivel a kezem épp elfoglalt volt, nem illusztráltam, hogy meddig is. Helyette a szabad pénztárhoz húztam az asszonyt és vettem két belépőt, had örüljön a lelke.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 17:48 Ugrás a poszthoz

Haruka

Pécsett, a  házam előtt


Kivételes esetek egyike, amikor már előbb otthon voltam, mint Maja. Csodálatos, nem? Megesik az ilyesmi, de csak tényleg ritka alkalmakkor, ma pedig pont egy ilyen volt. Lezuhanyozhattam bűntudat nélkül, aztán egy darabig még Voltot vakargattam.
Aztán a bociszemű hercegnő is hazazuhant, valahogy ki is ment a fejemből az egész találkozó egy jó időre, talán a mesenézés, talán más miatt, Még kétséges a dolog. A lényeg az, hogy kimásztam a kómás asszony alól, mikor kopogást hallottam és a lepisszegtem az amúgy zajolni készülő gyereket, mert nem volt szükség rá, hogy itt csinálja nekem a fesztivált.
A hajamba túrtam kissé, hogy helyreállítsam, több-kevesebb sikerrel, majd a pólómba belebújva jóformán feltéptem az ajtót a japán hölgy előtt.
- Öm.... helló. Látom, sikerült ide találni - jegyeztem meg halvány vigyorral az arcomon, hiszen az sem lepett volna meg, ha sikerül eltévednie a "pusztában." - Fáradj beljebb, csüccs le, nagyjából elmondom mi, hogyan és merre, azután végeztünk is. Nem húzom az időd.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 21:48 Ugrás a poszthoz

Mr Kováts

Általában, ha megkérdeznek, hogy milyen a viszonyom a diákjaimmal, azt válaszolom, neutrális. Nem igazán akad rá alkalmam, időm és energiám, hogy az órán kívül is kontaktot teremtsek velük, pedig néha tudom, hogy nem ártana, mert az adott illető mondjuk magányos vagy rendes. Csak erre nem én vagyok az alkalmas ember.
Persze, mindig akadnak kivételek, akik erősítik a szabályt. Olyanok, akikre egy kicsit több figyelmet és empátiát fordítok, mint másokra. Ilyen volt például Satana vagy Mr Kováts az eridonból. Nem mondhatnám, hogy különösebben hatalmas barátok lettünk volna. De ha láttam a folyosón, köszöntem, esetleg még egy mosoly is belefért. Ha az óra után nem volt sietős a dolga, megkérdeztem, hogy van, mi újság vele. Cserébe ő is foglalkozott egy egészen minimálisat az én dolgaimmal és ezt értékeltem a részéről.
Szóval mikor megkért, hogy segítsek neki a viselkedéselemzés háziban, felcsaptam a naptáramat és kerestem egy olyan napot, mikor Maja is később ér csak haza és még belefér egy óra plusz, hogy segítsek az úrfinak.
A péntekem mindig szívás, kimaxolom a teljes délutánt, így nem meglepő, hogy mikor az órámra néztem, már öt volt és én még csak el sem pakoltam. Így sikerült azt hiszem, hogy legalább tíz teljes percnyni késést felhalmoznom, de az ajtó előtt megtorpantam kicsit, hogy fellélegezzek. Nem kelt jó benyomást, ha kapkodok a levegő után és úgy nézek ki, mint aki éppen most szökött egy szélgépből. Lazán a helyére túrtam a hajamat, majd benyitottam a szobába, ahol - nem meglepő módon -, már ott ült a srác. Megeresztettem egy félmosolyt, intve, majd tettem pár lépést közelebb.
- Sajnálom, hogy késtem. Mi a pálya?   - vontattam közelebb egy babzsákot, hogy aztán ledobjam rá magam.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 22:32 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Ez a beszélgetés kész érzelmi hullámvasút volt és nem, nem a jó értelemben. A hullámvasút nem olyan, mint a repülés, itt ülsz egy vaskaszniban és semmit nem tehetsz, ha úgy dönt megáll és kioldja az öved vagy csak megöli a saját fékjét, neked kampec. Kedves gyerekkorom volt, na. A lényeg, hogy csak igyekeztem szintben tartani az érzelmeket, nehogy nekem átcsapjunk totál negatívba, abból épp elég volt egy időre.
- Te is tudod, hogy engem pedig nem érdekelnek. Ha annyira zavart volna,
 akkor szilveszter után legfeljebb visszapakoltam volna magam a friendzoneba
- közöltem, vonva egyet a vállamon, mert hát, ha máshoz nem is, de ahhoz nagyon értettem, hogyan rakjak rendet magam körül.
Az egyik dolog, amit Majában annyira csodáltam, az a támogatása volt. Amennyiben nem járt fizikai sérüléssel a részemről az adott dolog, nem ellenezte, még akkor sem, ha nem tetszett neki az ötlet. Ilyen volt például az is, hogy beadtam a jelentkezésemet reptan tanárnak.
- Igen, tudom, és imádlak érte, mármint tényleg... Álom vagy - közöltem szórakozott mosollyal, mielőtt csókot nyomtam volna a homlokára. Nagyszerű nő, kinézetre is, viselkedésre is, úgy, ahogy volt. Végül a buksiját óvatosan a vállamhoz húztam, miközben cirógattam a haját és a tarkóját, ahogy éppen esik úgy puffan alapon. Elgondolkozva beszívtam az alsó ajkam, mielőtt komolyabb választ adtam volna a kérdésre, elvégre ez most nem huszadrangú.
- Hm, hát magántanulóként, tudod. Ha valamiben kell, segítek, vagy kerítünk valaki okosabbat és elmagyarázza. Csak azért gondoltam, mert akkor csak vizsgázni kell bemenned és abba nem köthetnek bele - vontam meg a vállamat kissé, miközben lesandítottam az arcára. Szépségem.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 16. 23:42 Ugrás a poszthoz

Mr Kováts

Bár tény, hogy ha edzésről, vagy kviddicsről volt szó nagy általánosságban, a pontosságom és precizitásom megkérdőjelezhetetlen, azért az iskola falain belül hagyott maga után kívánnivalót mind a kettő. Éppen csak rápillantottam az órámra és kénytelen voltam megállapítani, hogy körülbelül abban a pillanatban kéne ott lennem a tanulószobában és én meg jó pár folyosóval odébb fütyörészek lelkesen. Szóval miután összepakoltam, először csak gyors sétában szlalomoztam az órákról menekülő diákok közt, egy-két csúnya pillantást kiérdemelve, aztán már sokkal inkább futottam, ahogyan kisebb lett a népsűrűség.
Az ajtó előtt megtorpanva rendeztem a légzésem és kissé a külsőmet is, mielőtt beléptem volna. Aztán bent már kissé oldottabb hangulatban intettem az eridonosnak üdvözlésképpen. A jó napot hallatán elfojtottam egy mosolyt, hiszen ahhoz képest, hogy órán kívül voltunk, még mindig magázott. Ami persze sosem baj, csak szokatlan, általában azért kell szólnom, mert az órán is hellóval köszönnek. Odavonszoltam a babzsákot, majd ledobtam rá magam és érdeklődve figyeltem, hogy miben is kéne a segítségem.
- Nincs mit, mondtam korábban is, ha bármi gond van, lehet hozzám fordulni. Persze, csak olyasmivel, amihez értek is - jegyeztem meg szórakozottan, mert hát jöhetnek hozzám azzal a lányok, hogy mit akarnak a rellonos mt-k látni rajtuk a bulikon, legfeljebb tanácsom van, konkrét válaszom nem.
Bele is vágtunk a közepébe hála az égnek, nem nagyon szerettem, mikor kerítenek valamiben, de kissé fel kellett vonjam a szemöldökömet. Ezt itt?
- A Milgram-kísérlet? Annyira nem bonyolult... bár szerintem inkább egyetemi tananyag, de ez már nem az én hatásköröm - tartottam fel a kezeim megadóan, mert nem volt beleszólásom, hogy más tanár hogyan is tartja az óráit. Persze, nem könnyíti meg a tanuló dolgát az sem, ha éppen nincs kedve figyelni és lemarad, majd részletekből próbálja összerakni a képet. -  Igazából ez egy szociálpszichológiai kísérlet, amivel azt vizsgálják, hogy egy átlag ember képes-e parancsra olyan cselekedetet végrehajtani, ami az alapvető erkölcsi normáknak ellentmond. Eddig tiszta sor, ugye?
Biztos, ami biztos, a táskámból kihalásztam egy tollat, meg hozzá papírt és a tankönyvre pillantva a szemem sarkából, elkezdtem jegyzetet készíteni, amivel később elő tudja hívni a lényeget.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 00:39 Ugrás a poszthoz

Mr Kováts

Szemem sem rebbent, mikor úgy kezdődött a mondat, hogy "azt hallottam". A portrék, diákok, sőt, még a tanárok is hajlamosak voltak a pletykára már abban az időben is, mikor még én jártam ide, kékként. Ez azóta sem változott, a dolgok nagy része hozzám is visszajutott, csak ha lehet, addig hatszor-hétszer megcsavarták, mindig teljesen más volt az eredeti történet.
- Iiiigen, mondhatjuk, ez lenne az egyik egyetemi szakom. De nem kell ám mindent elhinni, amit a kastélyban pletykálnak... Lehet tőlem kérdezni is, általában készségesen válaszolok. - horkantam fel, hogy megelőzzem a kétségeket erről a frontról. Mert ugye az a baj az itteni pletykákkal, hogy a többségük cseppet sem mondható kedvesnek vagy hízelgőnek. Általában igen rosszindulatúak és néha még tényleg galibát is okoznak.
No, de lassan napirendre tértünk a magánéleti gondok felett és próbálta nagyjából elmagyarázni, mivel is van a gond. Kissé hebegős-habogósan ment, láttam, hogy ideges is miatta, de nem akartam még inkább zavarba hozni, hiszen nem az én órámon voltunk. Azért jöttem, hogy segítsek neki.
- Segáz, helyrerakjuk nagyjából a problémát, nem kell ezen idegeskedni - legyintettem, egy félmosollyal a szám sarkában. Már ez is jóval több volt, mint amit tanárként meg szoktam engedni magamnak a diákok előtt.
Nagyjából vázoltam, hogy mi is a kísérlet neve és a lényege, eddig azt hiszem nem is akadt probléma. Aztán a "pártfogoltam" elém terjesztette a problémát, hogy ő leginkább azt nem érti, hogyan is zajlott a folyamat, mert a tankönyvben hosszan volt leírva. Az alsó ajkam rágcsálva fojtottam el a kuncogást, miközben magam elé húztam a könyvet.
- Anno én is ezt próbáltam elhitetni magammal, kevés sikerrel... - jeleztem, hogy hát ezzel nincs is semmi gond, majd a papírt kihúztam a könyv alól és az ujjaimmal doboltam az asztallapon elgondolkozva, hogyan is lehetne ezt a leginkább összefoglalni.
- A lényege az volt, hogy egyszerre két ember vett részt a kísérletben. Egy, aki a tanár szerepét kapta meg, illetve egy színész, aki a tanítványt játszotta el. Természetesen a tanár szerepét kapó alany nem tudott róla, hogy a másik fél színész. - Mivel a meccsek előtt is gyakran szoktunk rajzot alkalmazni a taktikai megbeszéléseken, szinte akaratlanul is készítettem egy apró vázlatot, amin jelöltem, hogy hol van az egyik és hol a másik. - A "tanító" egy szobában ül, ahol kapcsolók vannak, míg a "tanítvány" itt, az üvegfal másik oldalán, egy "villamosszékben". A "tanító" feladata az, hogy ha egy általa feltett kérdésre rossz válasz érkezik, akkor egyre erősödő áramütésekkel büntessék az alanyt. Még mindig érthető nagyjából minden?
A pillantásom többször is a mellettem ülő fiúra vetettem, hogy bizonyos lehessek benne, nem vesztette el a fonalat és én sem bonyolódtam bele túlságosan.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 17. 00:40
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 02:52 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Hagyta, hogy közelebbről is megnézzem a karját, és hát, tényleg nem nézett ki mesésen, de volt már rosszabb. Például a nyaka. Mint valentin-napkor. Az határozottan rosszabb szokott lenni. De végül is nem számít, most kis csinos volt, úgy kékfoltostul, mindenestül. Az, hogy megfogtam a kezét az utcán, már egy ideje természetes volt, pedig anno én voltam ennek a legnagyobb ellenzője. Miért jó az bárkinek is? A fotósok is csak a pletykára használják fel az egészet... Most meg?
- Egy ideje csak sima kockák vannak, nem jegelem őket, csak ha cryo-szaunázunk a fiúkkal, de az is nagyon ritkán van - ráztam meg a fejemet, még mindig grimaszolva, de tudtam, hogy csak piszkálódik és nem komolyan mondja a dolgot. Vagyis hát, neki is kellett valami, amivel nyúzhat, nem én vagyok az egyetlen, aki néha örömét leli az ilyesmiben. A puszira elmosolyodtam, de aztán jött az a kis szomorka pofi, mikor megemlítettem, hogy már nagylány és lát a saját tappancsairól is. - Nem, cica, most már csak azért is eldőlt kérdés...
Mert ugye nincs az az isten, hogy ő most emiatt itt kesereg és én ezután nem próbálom meg jóra fordítani a dolgokat. Mindig ez szokott következni, hát, nem ez az alkalom lesz, ami kivételként erősíti a szabályt.
Tényleg szívdöglesztő volt ebben a ruciban is, szóval nem is értettem, hogy mit problémázik, nagyon jól állt neki... bár, ezt szinte bármilyen ruhadarabra el lehet mondani, ami valaha hozzáért.
- Ááááá, én sem! - ingattam meg a fejem hasonló vehemenciával. Így is épp eleget látott belőle a nagyvilág, hogy néha igen csúnya pillantásokkal nézzek a suhancok után, nem, majd még pont az "alvóscucca" jót tenne az imidzsének. Egy-kettőre körberajonganák, az már biztos. Közben ő vizuálisan is érzékeltette, hogy mi merre fog csúszni, ha a nyakamba ül, mire az ajkamba haraptam kissé. - Hmmm... hát, jó, nem bánom. Ameddig a csinos hátsód nem villogtatod, nekem oké.
Közben megvettem a jegyeket is és az egyiket átnyújtva a mellettem magassarkúban topogó hercegnőnek, besétáltunk. Arra, hogy végigmértem, összeráncolta a homlokát, mire ártatlan mosollyal pislogtam rá hatalmasakat a kiskutyaszemeimmel.
- Megállapítottam, hogy a feleségemnek még mindig szexi alakja van, gondot okoz? - érdeklődtem, majd elengedtem a kezét, annyi időre, hogy a közelben lévő kis állványról szerezzek egy térképet. Visszasétálva ki is nyitottam előtte és ismét az arcára pillantottam érdeklődve. Vártam azt a bizonyos mosolyt, mert hát, ha Maja boldog, akkor a szeméből is visszacsillan az a mosoly. - Attól függ. Mi a mai sláger, hercegnő? Vidrák? Ééééés legjobb tudomásom szerint legalább 3 óránk van.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 04:47 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Vannak, akik beérik azzal, hogy közepesen boldogok. Elvannak valaki mellett, aztán egy nap majd lesz valahogy. Én nem ez a pasi voltam. Az évek során tényleg több nővel volt dolgom, mint ahogy azt fel tudnám sorolni, volt aki húsz percig volt velem, volt aki két hétig... és ott volt az a bizonyos pár hónap, ami alig tűnik többnek pár napnál. A távkapcsolat szívás. De a lényeg az: sosem találtam azt, amit kerestem. Nem tudtam volna kimondani azt, hogy "igen, veled boldog vagyok". Aztán jött Maja, a kinőtt ruháival, a kiskutya pillantásával, a rakoncátlan loboncával és a döntésképtelenségével. Helyben vagyunk. Sakk matt.
- Nem csak te - tettem hozzá halkan, elmosolyodva, ahogy az arcát a vállamba fúrta és a haját cirógattam, néha az ujjam köré tekerve egy-egy selymes tincset. Éreztem minden egyes lélegzetvételét és most egy kicsit szerettem volna, ha így maradnak a dolgok.
- Nos, igen, tanulni muszáj, mert a hercegnők nem buták. Szóval majd megoldjuk, ha mást nem, majd valaki korrepetál - meg akartam vonni a vállam, de nem tettem, mert akkor megmozdul és vége a tökélynek. Fuccs, annyi neki. Azt hiszem, a hétvégén eleget láttam abból, milyen, mikor a dolgok cafatokra esnek és köszönöm, most egy ideig semmit nem akarok legózni. A sóhajra egyből ráncokba szaladt a homlokom, a szemöldököm pedig kis híján a hajam súrolta, váratlan volt. - Figyelek, mi a probléma, nyuszi?
A kezem a combjára csúsztattam és a ruháját, illetve a falat figyeltem felváltva. Kellett egy kis változatosság és az arca éppen nem tartozott az elérhető látványosságok közé. Kis csend állt be, de nem túl hosszú, mert ismét megszólalt, én pedig meg sem próbáltam elfojtani a kikívánkozó mosolyt.
- Igen... igen, tudom. Nem sokáig tartott Volt egyke léte... - kuncogtam fel, majd elégedett sóhajjal cirógattam meg az állát finoman. - Nagyon szeretlek, kicsim.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 17. 19:06 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem hiszem, hogy egy mezei megfázás lehetne a legrosszabb dolog, ami valaha egy emberrel történik. Bőven voltak már más gondok, problémák, amik tényleg zavartak, egy kis tüsszögés nem az.
- Nem tudom, hozhatsz nekem csirkés instant levest és nézhetünk takaró alá bújva valami rettenetes, romantikus rémálmot - nevettem fel a képre, mert folyton fújnám az orromat és még csak nem is azért, mert a film megható. Ez baromi nagy átverés.
Nem tetszett ma neki, hogy én döntöttem helyette, azaz, inkább az nem, hogy még csak meg sem mondtam, hogy mire jutottam végeredményben. Az ilyesmit én sem kedveltem, de helyettem nem igen próbált meg senki határozott lenni. Szóval eldőltnek tekintettem a kérdést, majd vigyáz ő, hogy ne csekkolják a hátsóját túl sokan.
- Hát nem is tudom, felcsigáztál... de ha ennyire ragaszkodsz hozzá, persze, maradhat a dolog négy fal közt - a hangom lemondó hangszínt ütött meg, de illett volna már tudnia, hogy engem az zavar jobban, ha mások is látják, nem az, ha nem.
A kijelentésre ismét felvontam a szemöldökömet.
- Szerintem illene lassan megszoknod, hogy bámullak. Ez olyasvalami, ami remélhetőleg megmarad - fojtottam el egy mosolyt, de aztán csak megvontam a vállamat. Pasiból vagyok, ha egy nő szép, akkor megnézem, pláne, ha aktuálisan épp a feleségemről van szó. Aki lehet, hogy terhes? Mellékes információ. Helyette kinyitottam előtte a térképet, hogy eldönthesse, hova is szeretne menni először.
- Nekem megfelel, egészen terv-szerűen hangzik - nevettem el magam, de aztán csak kis, bocsánatkérő mosollyal kerestem a pillantását. Nem akarom én folyton piszkálni, csak van, mikor egyszerűen kicsúszik, akár akarom, akár nem.
Közben ő felvázolta, hogy milyen szívesen látna egy pár a vízben aludni, én pedig próbáltam elképzelni.
- Hm... fura lehet. De biztos aranyos - tettem hozzá, miközben a térképet a zsebembe csúsztattam, hátha a későbbiekben szükség lesz rá.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 04:23 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Jöhettem volna inkább a kísérleti lényekkel is, de azok általában nem valami okosak... kivéve persze, ha 626-ról van szó, de az a szerep meg már foglalt a családban, akármilyen szomorú is a dolog. Vagyis, nada, a részemről nem volt az, én boldog, köcsög, kicsi, kék szörny voltam. Illett hozzám ez a szerep.
- Táncolni. Meg festeni, meg nagyon durván elterelni a figyelmemet, mikor nem kéne - nevettem el magamat, kissé a hajamba túrva, mert jellemzően mindig akkor jött rá a nőre az ötperc, mikor nekem éppen nem volt alkalmas az időpont. Vagy azért, mert sietnem kellett, vagy nem volt rá energiám, esetleg éppen tényleg más dolgom lett volna a négy fal közt. Az esetek kilencvenegy százalékában sikerrel is járt.
A tanulásos dologban sosem villogott, mint ez utóbb kiderült, éppen ezért is volt meglepő a tavalyi eredménye.
- Oda se neki, nyuszi, majd motivállak, meg segítek. Majd gyakorolhatunk is, ha gondolod - nyaltam meg kissé az ajkam, de a dorombolós hang ellenére most tényleg csak a varázslásra gondoltam. Jelen állapotában, akármennyire édes jellemre és formás küllemre, biztos, hogy rettenetesen sikerülne neki a VAV. A kérdésére szinte akaratlanul is a szemem forgattam egy sóhaj keretében, az ujjaim az övéi köré fontam, óvatosan, majd a csuklójánál fogva húzva el a kacsóját a felsőmtől. - De, persze, kivágnak a csapatból,
 mert a leendő apukák első számú dolga, hogy felkészüljenek lelkileg! Dehogy baj, boojiboo... Ez így jónak tűnik
- nyomtam puszit a tenyerébe, hogy aztán őt figyeljem csendesen pár pillanatig. Rászoktam a dologra még december körül és azóta is néha csak nézem és boldog vagyok. Furcsika, nem?
A Voltos kérdés elgondolkoztató volt, szóval miután az "ocd"-m kielégítve eltűrtem egy tincset Maja arcából, halk hümmögéssel agyaltam pár pillanatig.
- Ahogy ismerem, duzzogni fog - közöltem, de nem sokáig csodálhattam a kis felségem, mert nem sokkal később ismét a vállamba nyomta az arcát, átkarolva. Persze, éreztem, hogy kicsit most elnézte a helyet, de éppen túlságosan lefoglalt, hogy az ajkai közé felejtkezzem. Csak mikor kérdezett, nyúltam a karja után, hogy kissé lejjebb toljam. Amikor lejjebb toltam a kritikus zónából és elérte azt a pontot, ahol már nem volt probléma, valahol félúton volt a nyögés és az elégedett sóhaj között a hang, ami elhagyta az ajkaim. - Ííííígy jó lesz. Csak ne felejtsek el majd alvás előtt bevenni még egy adagot, különben nem lesz alvás...
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 04:25
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 05:34 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Talán az elénk festett jövőkép egy kicsit túlzás volt, de attól még el tudtam képzelni magunkat. És nekem senki ne mondja, hogy a smack tészta nem finom, mert ha valaki azt hazudja, pénzen nem lehet boldogságot venni, szívem szerint arcon ütném egy karamellával, smack-tésztával, nutellával és ingatlan-szerződésekkel teli zsákkal.
- Igen, tudom, hogy tudsz, mert ügyi vagy, de mikor beteg vagyok, jobb szeretném, ha mellettem lennél, leves helyett. És fúj, vicc volt! Nem akarok undi, nyál-filmeket nézni! - horkantam fel, rettenetesen kiábrándult fejjel rebegtetve meg a pilláimat Maja felé. Az értetlen pillantására elfojtottam egy mosolyt, mert úgy tűnt, fogalma sincs, hogyan is jutottunk addig, hogy ő ellenzi a kijövetelt, nem pedig én. Egyértelműen azért, mert nem történt meg.
- Jó, odaadom az enyémet a hosszítottat és az neked legalább térd alá fog érni. Vicces lesz - közöltem elképzelve a jelenetet magam előtt. Amúgy meg nem értettem, hogy az embereknek mit kell rögtön furcsán nézni, ha az embernek jó kedve van. Talán ez valami különös anomália a számukra? Ha mosolygó embert látsz, fordulj utána! Ha nevet is, fordítsd el a fejed 180 fokban, hogy biztosan lásd!
- Mondtam már, hogy bonyolult vagy? - pislogtam értetlenül, hisz akárhogy is magyarázta, ennek bizony nem volt semmi értelme! Már, ha azt nem vesszük, hogy biológiai folyamat és nem döntheti el csak úgy, hogy többé nem pirul el.
A térképen akaratlanul is terv készült, azt illetően, hogy innét merre is tovább és ez egészen meglepő volt, de csak a beszélgetés lezárta után vetettem ezt fel az asszonykának, mielőtt még sokkot kap, hogy ő határozott volt. Az ujjait az enyémek közé fűzve baktatott mellettem, mert hát, sikerült kiegyezni abban, hogy a vidrák felé indulunk el.
- Jó... jó, egye fene ez tényleg aranyos és legalább értelme is van. Azzal ellentétben, hogy miért kelek az esetek kilencven százalékában úgy, hogy köréd vagyok gabalyodva. Ott az egyetlen sodró erő az Volt - közöltem kissé felnevetve, mert hát, a nagyfiú néha fogta magát és befeküdt közénk, mint baba korában... csak még nem tűnt fel neki, hogy nem baba. Valószínűleg sosem fog. - Ugye most nincsenek kavicsaid?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 06:41 Ugrás a poszthoz


#fancy | végzős bál | júli 14


Jobb lesz, ha előre leszögezzük: én már a saját végzős bálomra is csak egy nő miatt mentem el. Azóta sem lettek a kedvenc időtöltésem az iskolán belül, de mivel az asszonynak kötelező volt a jelenés, igazán belefért ennyi a keretbe. Még ha nem is repestem az örömtől, mikor először belegondoltam.
- Úr isten, te nő, hogy vagy képes ennyi hajjal élni?! Maradj nyugton! - Még nekem is fájt a látvány, ahogy a hajkoronája bekebelezte az ékszert, szóval óvatosan igyekeztem lefejteni a szálakat a gyűrűről. Az persze, mikor éppen megmozdult, nem igen tett jót. - Nyuszi, mondom maradj nyugton, vagy nem megyünk sehova!
Olyan volt, mintha visszafelé nézném életem filmjét, mert először rendbe tettem a haját, majd felhúztam a cipzárt a ruháján és ez olyan ehbeh volt kicsit. De! Attól még gyönyörű volt és a kis morgós sos-helyzet után ezt a tudtára is hoztam.
Elismerő biccentéssel nyugtáztam, hogy ez az idei bál valahogy sokkal szimpatikusabb nekem, mint az előzőek, amiken jártam, kevésbé rideg vagy formális, mint anno. A fákról lógó kis fényforrások olyanok voltak, mintha az aranyhajból szökött volna a jelenet. Voltak számomra is ismerős arcok, akiknek esetleg biccentettem - vagy nem - mikor közelebb értünk.
- Nekem úgy tűnik, kettőnk közül te vagy inkább sütis hangulatban. De előre szólok, hogy a hab nem fog szépen kinézni a ruhádon, még akkor sem, ha valaki segít leszedni - néztem sokatmondóan a habos csodák felé, de aztán csak egy viszonylag gyors mozdulattal végigsimítottam az arcán és egy apró puszit nyomtam oda. - Azt hiszem, szívesen innék valamit. Jössz, te csoda?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 18. 20:24 Ugrás a poszthoz

Mr Kováts

Igaz, hogy nem arra szerződtem le az iskolával, hogy majd különórákat tartok diákoknak, erről szó sem volt, pláne nem olyan tárgyakból, amiket nem tanítok... de! Ha már egyszer személyesen vette a fáradtságot, hogy megkérjen rá, gondolom elég fontos lehet neki a dolog ahhoz, hogy tényleg tegyen is valamit az ügy érdekében.
Rövid időn belül bele is fogtam a szituáció elmagyarázásához, mert hát, minél előbb érti meg, annál előbb dobhatjuk ezt a rettenetes beszélgetési témát. Nem, mintha nem akarnék segíteni, de ki akar órákon kívül is még pluszba tanulni? Én legalább csak olyat hallok egész nap, ami nekem tetszik. Ő nem.
Néha megerősítésként a kis vörösre pillantottam, majd ha úgy láttam, minden rendben van, akkor folytattam a magyarázást.
- Örülök, ha tudok segíteni... - mosolyodtam el halványan, de aztán el is fojtottam, mert nem kell rögtön túlzásokba esni. Kissé fel szerette volna pörgetni a tempót, nekem pedig nem volt ellenemre a dolog, szóval nagyjából igyekeztem összerakni fejben, hogy miről is volt szó még ezen az előadáson nálunk. - Nem, nem, nincs baj, csak kell egy kis idő, mire kapcsolok, hogy melyik anyagrész mihez tartozott. 4 alappillér? Itt azokról volt szó, hogy természetes döntési pontok hiánya, felügyelet, áttételek, ideológiai igazolás?
A hangom és az arcom is egy kissé kérdő volt, mert hirtelen nem voltam biztos benne, hogy jó dolog ugrott-e be. Hülyeséget meg nem akartam mondani, elvégre mégis a segítségemet kérte, nem, hogy belezavarjam.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 00:46 Ugrás a poszthoz


#fancy | végzős bál | júli 14


A kijelentése volt annyira hatásos, hogy majdnem sikerült megtépnem és még bele is akadnom a hajába, így egy kissé ingerült sóhajjal igyekeztem megőrizni az amúgy már nem valami fényes állapotú türelmemet. Én igyekeztem a törődő és édes férj lenni, aki tényleg türelmesen gabalyítja ki a rettenetes csomóidat a hajadból, de ez nem egy egyszerű küldetés.
- Ugye tudod, hogy akkor szomorkodás lesz több napig? Szeretem a hajadat... - biggyesztettem le az ajkam pár pillanatra, de aztán elengedtem a dolgot, mert végeredményben mégiscsak az ő frizkója és joga van azt tenni vele, amit csak akar. Végül a keze megszabadult és a haja is csak minimális károkat szenvedett, a ruháján a cipzár medzsik módon felhúzta magát, szóval minden jó, ha jó a vége.
A bál egészen hangulatos volt, főleg az a része, hogy nem is a nagyteremben rendezték, mint a legtöbb rendes bált. Voltak szép fények, nők, ijesztően rövid ruhában és egy rakás habos süti, jól kinéző italokkal. Akkor mi másra lenne szüksége az embernek? Esetleg zenére, mert akadnak kis táncosok, mint a feleségem, nekik pedig nem árt... de az is volt!
- Ho, de kinyílt valakinek a szája! Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz, ez új - vágtam előbb döbbent, majd inkább egy kissé felháborodott fejet, de összességében nem éreztem magamat felelősnek a dolgokért. Ott folyt annyi bambi, hogy a süti okozta károkról esetleg ne is vegyek tudomást. Az az énem akár meg is fürdött volna benne, ha utána is finom marad. - Amúgy meg igen formás hátsód van, a süti sem ártana neki, nem kell félned!
Az italok hallatán rögtön arra asszociált, hogy ő valami szép színeset szeretne, én meg egy gyors szemforgatást követően indultam el arrafelé, még mindig finoman fogva a kezét. Nem szívesen engedtem volna el, annyira nem vagyok nagy rajongója az iskola népének, hogy egy egész estét átdenszeljek velük Maja nélkül.
- Persze, szerezhetünk rózsaszínt, ameddig nincsen szilva íze. Ugye nincs neki? - kérdeztem, bár alapvetően olyasmikben megettem, mint a gombóc, meg lepény, meg... szóval kajákban. De italban és édességben, ha nem muszáj, ugranám. - Ügyesek voltatok, nyuszi.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 01:39
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 03:09 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A film címe ismerős volt, mintha már hallottam volna róla, vagy láttam volna  a plakátját valahol, de valahogy nem nyerte el a szimpátiám. Nem mintha bárminek sikerülne elsőre, ha olyan passzomban vagyok. Viszont Majáról volt szó, aki viccelt és ezek után meg pláne felkeltette a kíváncsiságomat. Most büntet valamiért? Pedig én jó voltam! Amennyire lehetek...
- Sose láttam? Milyen? Szomorú vagy vicces vagy... mi az? - kérdeztem felvonva a szemöldökömet, mert hát, tényleg érdekelt most már, miről is beszélünk. A látványos elszomorodása kissé félresikeredett, de én azért még láttam, hogy próbálkozott.
Maja kis csilingelő beszéd közepette írta le, hogyan is nézne ki, mikor ráadom a kabátom, meg még utána csavarjam be egy takaróba is. Az volt az egyetlen baj ezzel az egésszel, hogy előttem volt a kép és eléggé validnak tűnt.
- Nem értem mi bajod, azok finomak. Gondolom te is az vagy - ezt a témát inkább nem boncolgattam tovább, voltak neki buktatói. Inkább csak  baktattunk kis romcsin a vidrák felé, néha közelebb léptem Majához, vagy éppen távolabb tőle, mert bizony akadtak olyan gyerekek, akikre a szüleik elfelejtettek nyomkövetőt vagy pórázt rakni és csoda lesz, ha visszatalálnak majd. Végülis, az ő dolguk, ameddig nem  ugrasztják ki a térdemet.
- Nem szeretem a Grut. Olyan nagyon bizarr nekem az egész, az unikornison kívül nincsen benne szimpatikus karakter - közöltem, ezt most kivételesen elutasító hangszínben. Az a fajta film volt, aminek még a létezését is ignoráltam, még azután is, hogy a harmadik rész kijött.
Még a fehér kis hurrikán is szóba jött, persze, az is szabad asszociáció volt a részemről a vidrák tényéről. - Szerintem az ágya túl kevés ölelést és puszit ad neki, az a gond vele...
A játszótér zsivalya lassan elhalkult és már nem is voltunk olyan messze a vidráktól. A tömeg éppen fagyit tömött a bucijába, vagy a hintán szeretett volna megtanulni repülni, így a "kifutónál" nem volt nagy a tömeg. A kavicsos kérdést egyszerűen nem tudtam kihagyni, a kezem a korlátra csúszott és Majára pillantottam.
- Naga bootifa... Most hogy szedsz fel, ha elkeveredsz, hm? Van már nagyszerű pasizós trükköd? - vonogattam a szemöldökömet, de muszáj volt elnevetnem magam és azért csekkoltam, nem sértődött-e meg a kis nyomi. Csak piszkálom, de nem bántásból. - Megnyugtatóbb volt a gondolat, hogy vannak. Tényleg ne vessz el, nekem csak zöldtea van a pocakomban, arra nem kiváncsi a doki.
A pillantásom akaratlanul is az arcáról a hasára vándorolt, sőt, ott is időzött pár pillanatig, míg meg nem ingattam kicsit a fejem, hogy eszméljek.
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 04:43
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 04:38 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Ilyenkor látszik Maján, hogy nőből van. Mert ugye én felsoroltam több szupertehetséget is, amiben nagyon jól működik, ő meg kis boldogan csipogta el, hogy melyik és miért nem igaz rá, és miért rossz az egész. Pluszpont viszont jár neki, mert legalább közben is aranyos volt, azokkal a lányokkal ellentétben, akik ilyenkor bulldog-fejet öltenek. Már egészen jó voltam abban, hogy tudjam követni a hosszabb, összefüggő szövegeit is, pedig néha le szoktam blokkolni és csak pillogok, hogy mi is történik, majd elbűvölő mosollyal bólogatok.
- Jó, de te jó módon tereled el a figyelmemet... viszont, ha szirénáznál,
 tutira szereltem volna rád egy hangtompítót, nem lehet úgy élni!
- Ez mondjuk olyasmi volt, amivel Maja is képben van és nem kellett meglepnem vele. Éppen elég hangos volt az a lény, hogy húsz perc alatt idegbajt kapjon az ember, nem egy életen át. A komoly témákba is bele-bele kóstoltunk közben, biztos, ami biztos, mert leegyeztettük azt is, hogy a magántanulóság lesz a legjobb mindenkinek. - Tudod, hogy rád mindig van időm... Ha meg tényleg nem tudom már összeegyeztetni a dolgokat, legfeljebb leadom a tanári állást... Bár, ha az ember jobban utána számolt, akkor kb ugyanolyanra jött ki a ledolgozott óráim száma, mint egy normál muglinak. Néha még kevesebbre is, hiszen volt jobb esetben heti három, rosszabban négy vagy öt, egy órás edzésem, meg ugye minden nap az adott órák. De a hétvégém egy-két óra kivételével mindig szabad volt. Ez pedig jó!
A csomó ember, akinek a véleménye számított a gyerek ügyben, felsorolásra került, én pedig apró sóhajt követően, kis mosollyal vettem mély levegőt, hogy válaszolhassak.
- A rajongóim egy része oda lesz, mert milyen édes ez az egész, a másik felét meg vagy nem érdekli, vagy megeszi a fene, még mindig, mert feleségem és családom van. Ez ezzel jár, tudtam, mibe megyek bele. Az újságíróknak érdekes lesz egy-két hétig, talán egy hónapig, utána a nagy részük el is engedi. Anyuék meg... nem tudom. Talán kicsit lesokkolnak, de nem sűrűn vagyok velük. A nagyiék odalesznek a boldogságtól. - nevettem fel halkan, de tudtam, hogy igazam van. A nagyanyám egyetlen kifogása a kviddics ellen az volt, hogy mi lesz, ha ér egy baleset, utána meg nem lesz unokája. Akinek süthetné a rétest a kredencben, természetesen.
A másik, akinek a véleménye még elég fontos volt, az a gyerek, aki már most néha nehezen viselte, ha hanyagolva van. Valószínűleg ezek után sem lesz jobb passzában tőle, de reményeim szerint szeretni fogják egymást.
Az ölelés és a csók is rettenetesen jól esett, de a keze egy kicsit feljebb volt a kelleténél, így azt lejjebb is toltam, hogy aztán elégedetten sóhajtsak fel.
- Nincs baj, pikk-pakk rendbejön majd- legyintettem, mielőtt puszit nyomtam volna a homlokára, de aztán felvontam kissé a szemöldökömet a kérdésre. - Az min nem segít?
Szóval finoman eltoltam, de csak addig, ameddig megszabadultam a bordó pulcsitól és a háttámlára dobtam. Jó helyen volt ott. Majára néztem, azzal az eltúlzott kacsintással meglepve, majd kissé megnyaltam az ajkam.
- Jó leszek így, vagy dobjam le ezt is?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 19. 04:43
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 05:06 Ugrás a poszthoz


#fancy | végzős bál | júli 14


Nem ez volt az első alkalom, hogy a vágással fenyegetőzött, csak mindig emlékeztetem rá, hogy én nem szeretném, jobb biztosra menni. Tehát igyekeztünk békét kötni a hajával, meg az ékszereivel is, és hát elég jól sikerült.
- Igen, tudom, nyuszi, de máskor meg annyira jó... szóval gondolj inkább arra! - javasoltam, de nem is mertem megemlíteni neki, hogy nekem meg már időpontom van a fodrászhoz, hogy kicsit visszavágja, mert ugye ez így nem lesz jó. Hosszú és összevissza áll, arról nem is beszélve, ha vizes, lassan már belelóg a szemembe és idegőrlő.
Őt nem annyira nyűgözte le a díszlet, mert hát itt volt, mikor készült, sőt, gondolom segített is benne, de én azért jól megnéztem magamnak, mert mást nem igen akartam bámulni. Néha persze kicsit a bálozók felé is pilláztam, de az más volt, nem különösebben kötöttek le, kevés volt, akiről tényleg tudtam, hogy kicsoda is.
- Tuuudom, nem haragszom, na, csak megleptél... az aranyos meg nem az első jelző, ami eszembe jut róla - intettem le, mikor közölte, hogy hát azért akkor is aranyos voltam. Nem feltétlenül ez a jelző szokott az emberek eszébe jutni, mikor kissé betintázva látnak. Kicsit azért le is csekkoltam, hogy teljes magabiztossággal és meggyőződéssel jelenthessem ki, de aztán elégedetten bólintottam. - Kereknek kerek, de nem nagy. Pont dögös. Na, muta azt a kókuszos sütit!
Nagyjából zökkenőmentesen sikerült átnavigálni az asztalokhoz, közben fogtam a kacsóját, hogy el ne vesszen nekem. Nem mintha akkora lett volna a tömeg, de jobb félni, mint megijedni. Ő, mint valami helyi boszorka, végigtanulmányozta a poharakat, én pedig csak érdeklődve figyeltem, hogy milyen kis magabiztosan operál ma. A barna folyadékra pillantottam az elegáns, magas falú pohárban és grimaszba rándult az arcom.
- Iky! Akkor legyen egy olyan rózsaszín, bánom is én, ha nekem nem ízlik, legfeljebb majd odaadom neked, ha neked sem, lerakjuk - vontam meg a vállamat, majd megvártam, ameddig kibűvészkedi a poharat a hátsó sorból és csak utána nyúltam érte. Kinézetre egészen biztató volt, egy ilyen kis befőttesüvegre emlékeztető pohara volt, ami olyan népszerű újabban. - Hát, az is szép, de ez stílusosabb.
Azzal az italba kortyoltam a szívószálon keresztül és végigmértem Maját. Elég nehéz volt róla levenni a szemem és ezzel szerintem nem voltam egyedül.  Halkan hümmögtem, majd felé nyújtottam a poharat kérdő pillantással.
- Megkóstolod?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 19. 19:43 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Persze, az Aranyhaj kis kiegészítése kötelező darab volt, ezt szerintme mindenki tudta, aki egy kicsit is ismeri Maját. Nem baj, ha nem láttad a Gyűrűk urát vagy a Ponyvaregényt, az Alient, ha kárpótolod Micimackóval és Verdákkal. Ez utóbbit még mindig nem pótoltam be.
- Sose jó az olyan film, amiről nem lehet eldönteni, hogy most vidám, vagy sem. Csak nem és nem - ráztam meg a fejem tiltakozólag. El is dőlt ezzel a sorsa a mozinak, mert ha beteg leszek, nem ezt nézzük. A betegség és a sírás nem működik egyszerre.
Az a Grus leírásból nyilvánvalóvá vált, hogy ha egyszer elvinném Maját egy horrorfilmre a moziba, egész végig a kicsi kacsóival a nagy boci szemei előtt ülne, hogy látnia se kelljen mi történik. Nem akartam ismét piszkálni, szóval csak egy puszit nyomtam a halántékára, hogy érezze a törődést.
- Igen tudom, a gyerek egy profi érzelmi zsarnok. Azt hiszem, elkapattuk, legalábbis más babájához képest biztosan. De legalább boldog és okos - vigyorodtam el, tipikusan olyan büszke apásan. Nem sokan értették, hogyan is kezelhetünk úgy egy fehér németjuhászt, mint egy gyereket, de biztos vagyok benne, hogy ez is azért van, mert sosem volt még olyanjuk.
- Soka. Én sem tudtam, hogy ide jövünk. És ha egyesek kimásznak maguktól az ágyból, nem kellett volna azzal fenyegetőznöm, hogy én hozlak... - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez nem igazi vita volt, sokkal inkább piszkálódás és ez nekem bőven belefért a házasságunkba. Sőt, néha még kis szépítő jellege is volt rá. A nyakláncra néztem, belül pedig kicsit olyan érzés volt, mint mikor forrócsokit iszol. - Tudod, ez a skilled igen lenyűgöző, szerintem vonzóbb vagy tőle. Hogy csináltad? Nem tudom, agyondobtál kövekkel.
Kis elbűvölő pillantással felém fordult, én meg rákacsintottam, mert ugye miért ne tehetném. Aztán a pillantásom egy kissé elkalandozott és viszonylag hosszú ideig ott is maradtam a pociját figyelve. Az agyam igyekezett feldolgozni, hogy hoppá, lehet, hogy ott van valaki.
- Igen, de nem szeretnék, nem lennék ideális kismama, nem tudok a seggemen maradni és a kviddicset is abba kéne hagynom miatta. Remélem csak zöldtea van bent - néztem le a hasamra, amit gyorsan be is húztam, kissé görnyedve, mikor megbökött. A csókra elvigyorodtam, majd a kezem a derekára téve a kifutó felé fordítottam. - Nézd a vidrákat, asszony!
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 20. 01:46 Ugrás a poszthoz


#fancy | végzős bál | júli 14


Visszagondoltam gyorsan, hogy mit is mondtak a takarítónők, hogy kiket találtak reggel még a teremben és hát, a számat elhúzva pillantottam a feleségemre. Akármily' szomorú, a panda ott feküdt, egy csomó üres üveggel, de tovább megyek, volt neki még üres üvege is.
- Reggel összeszedték! Addig aludt, jobb volt neki úgy, mert a földig érő terítő alá nem világított be a nap - túrtam a hajamba, kis vigyorral az arcomon. Utána három napba tellett, mire sikerült végre felmosni annyira, hogy megint használható legyen. A tekintetem kissé elkalandozott, de nem zavart különösebben, ahogyan őt sem, csak megmagyarázta, miért is néz ki úgy, ahogy. Nem mintha kételkedtem volna benne, hogy tenni akar érte.
Közben persze kotorászott, hogy szerezzen nekem egy rózsaszín löttyöt. Igazából vicceskén nézett ki, mert volt kis kupakja is, amibe bele volt szúrva a szívószál.
- Áh, mindegy, túlélem. Remélem. Van aki szereti? Jajfúj... Smoothieban is csak olyannal iszom meg, ami elnyomja az ízét. Undorító - grimaszoltam, még a nyelvem is kiöltöttem kicsit, olyan majdnem kígyósan, de aztán csak megingattam a fejem. Fúj.
Én az italomba kortyoltam, majd megtárgyaltuk az asszonnyal, hogy bizony a nagyteremhez képest üdítő a változatosság, már megérte ide kihozni a bulit. Kicsit szabadosabb volt a hangulat. Kissé lejjebb engedtem a poharam, kb annyira, hogy kényelmesen felérje a szívószálat. Összességében az ital nem volt rossz, kicsit a lázlehúzó és a rágó ízvilága közt helyezkedett el, annyi lehetett az epertartalma, mint nekem.
- Szerintem sem rossz, egész kellemes. - Még pár pillanatig méregettem a poharat, majd visszaemeltem a számhoz és  ismét ittam belőle. Másodszorra már egészen finom volt.
Valamikor ekkor hangzott fel az ismeretlen kiabálás. Nem volt különösebben ismerős, de az a helyzet, hogy kedves, vagy nyugodt sem, szóval csak enyhén frusztrált arccal keresgéltem a pasas után.
- Ömmm... persze nyuszkó, később lehet róla szó - jegyeztem meg, még pont azelőtt, hogy az első varázslat elröppent volna a levegőben. Eddig tartott a türelmem, szóval Maja csuklóját megragadva indultam el vele innen kifelé - Ha gondolod, a sütit hozd, de én ebben nem veszek részt.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 20. 20:04 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Nem igazán fűlött a fogam hozzá, hogy ezt most kifejtsem, mert hosszú időt vett volna igénybe. Már a témát normál mederbe terelni utána, nem a kifejtés része. Azt elég egyszerűen ábrázolni tudtam volna.
- Elég kézenfekvő lenne megmutatnom, de majd inkább máskor... - grimaszoltam pár pillanatig, de aztán ismét visszatértem a standard állapotba, mert hát mégis én vagyok az a nagybetűs pasi.
Majának jót tenne néha, ha egy kicsit tényleg önzőbb lenne, de erre egyelőre nem igen mutatott hajlandóságot, sőt, magát az ötletet is elutasította. Mert ugye ő Maja a méhecske és ugyan miért kéne rossznak lennie.
- Te is tudod, hogy azt, ami nagyon fontos, úgysem tudom félretenni, még akkor sem, ha akarom, ami meg nem annyira fontos, annak úgyis mindegy, nem? - néztem rá felvonva az egyik szemöldökömet. Nem mondhatja, hogy nem voltam logikus. Hiszen a válogatottban és a csapatban is túl sok dolgom volt ahhoz, hogy ténylegesen hanyagolni tudjam, a tanárit meg ha kellett, tudtam variálni. Nem széles skálán, de tudtam.
Szórakozott mosollyal simítottam végig a vállán, majd a pillantását kerestem, mert hát, igyekeztem a hangulatot pozitívban megtartani, több-kevesebb sikerrel.
Elképzeltem, ahogyan így cipelem Voltot és halkan felnevettem, mert az sok mindennek hangzott, de nem fincsinek. Én szerettem cipelni a gyereket, ő szerette, ha foglalkozok vele, de ez most nem az az időpont volt.
- Nem, azt hiszem, ezt napolnunk kell, mert annyira azért nem vagyok jó állapotban. Szomorú - biggyesztettem le az ajkamat. Maja sem támogatta a gondolatot, hogy én most emelgessek, de felajánlott egy gyógypuszit, az pedig olyasmi volt, amit nem szabad visszautasítani. Egy pillanatra az ajkamba haraptam, elfojtva a nevetést, majd rántottam egyet a vállamon. - Hát, nem is tudom... majd még kitalálom.
Ő közben levette rólam a kicsi kacsóit, így kicsit szabadabban tudtam mozogni, volt rá lehetőségem, hogy levegyem a bordó pulcsimat, amit aztán a karfára dobtam. Majd később keresek neki jobb helyet, de most elég lesz a mozgás. Azért azt még épp elkaptam, ahogy megigazította a szoknyáját és kissé kérdő pillantással billentettem oldalra a fejem. Engem igazán nem zavart a látvány!
- Nem könnyíted meg a dolgom, asszony... várj, leveszem ezt is, úgyis meleg van - bújtam ki a pólóból is egy apró szisszenéssel, majd megtöröltem vele a homlokom és a kanapé mellé ejtettem, hogy aztán Majára nézzek. - Még így is jár a puszi, ugye tündérem?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 20. 21:54 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ha műholdról lekövetnénk az útvonalunkat, mióta bejöttünk az állatkertbe, biztos, hogy azt hinnék, részegek vagyunk. Az igazság az, hogy csak rengeteg törpike rohangált, mi meg igyekeztük a kis fenegyerekeket tisztességgel kikerülni. Mondhatjuk, hogy többé-kevésbé sikerült is, már amikor a törpik épp nem váltottak hirtelen irányt, hogy nekirohanjanak a lábunknak, majd mintha mi sem történt volna, felkelve tovább szaladjanak.
- Igen, tudom, hogy szalad az idő! Tiszta ijesztő az egész... várj! Már 8 hónapos lesz? Te jó ég. - ez most olyasmi volt, ami miatt le kellett volna üljek, de se közel, se távol egy élhető pad. Szóval csak álltam ott, hatalmasakat pillázva magam elé és igyekeztem feldolgozni, hogy bizony, a kicsifiú már nem is baba. - Neeeem, azt észrevettük volna. Annyit nincs a kertben, hogy nagy rizikója legyen, hogy ott elhagyja és észre sem vesszük...
Valójában csak reménykedtem benne, hogy nem nyelte le és pottyantotta ki az egyik sétánk alkalmával, az elég kellemetlen élmény lehetne.
Magam elé képzeltem, ahogyan Maja ma "valamikor" felkel és muszáj volt elnevetnem magam. Biztos voltam benne, hogy ameddig a doki szó is képben marad, magától csak mélyebbre mászott volna a takaró alatt, csendesen nyünnyögve, hogy ő ezt nem akarja. Épp eleget piszkáltam már és nem akartam átlépni egy határt, így csak megzaboláztam kicsit a mimikám és nem szóltam egy szót sem Ms. Sörényhez.
- Oh, én nagyon is értem. Tényleg kicsit creepy, de imádom nézni - nevettem el magam, szinte majdnem vele egy időben. Túl sok olyan barátnőm volt, aki az étteremben késsel-villával ette a pizza negyedét, ahhoz, hogy ne becsüljek meg egy nőt, aki betöm egy egészet.
Közben elém festette a képet, hogy lehet, ha itt lennének a kavicsai, más lábához gurulnának, aztán azzal az emberrel menne kézen fogva sétálni, én meg a szemem forgattam kicsit. Nem tetszett ez az ötlet, még feltételezés szintjén sem igazán.
- Vörös hajjal lófrálnék utánad, hogy térden csúszva kérjem meg a kezed.
 Gondolom. Elvégre, ezzel még mindig az adósod vagyok. Szomorú, nem?
- sóhajtottam fel enyhén színpadiasan, de ami azt illeti, megérdemelte volna. A lánykérés, amiben része volt, sok mindennek nevezhető, de nem volt különösebben romantikus. Már, más pasikhoz képest, önmagamat felülmúltam.
- Hát, gondolom igen? Különben nem akarnék veled közös gyereket, ha nem lennék oda érted és bíznék benned? Gondolom. - pillogtam magam elé pár pillanatig elgondolkozva, de aztán csak rántottam egyet a vállamon. Megint sikerült egy kevésbé pozitív aspektusát megcsípni a dolognak. Szóval inkább csendben maradtam kicsit és a korlátra támaszkodva figyeltem a vidrákat elgondolkozva. Kis vizes, formás szőrmókok voltak, tipikusan úszóbajnokok. Aztán inkább a feleségem figyeltem, amint őket nézi. - Neeeeem, nekem jó a fóka-pingvin-maci helyzet, te is tudod...  Kividráztad magad?
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 21. 04:45 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


Azt hittem, hogy már kezdi megérteni, mikor célozgatok, de akadtak még esetek, mikor nem jött át a dolog. Így csak egy sunyi mosollyal, a fejemet kissé lehajtva sandítottam fel rá, pontosan azért, hogy felnézhessek rá, kissé megcsóválva a fejemet.
- Iiiiiiigen, meg - bólintottam pár aprót, mielőtt vontam volna egyet a vállamon. Nem feltétlenül kell most azonnal megértenie, előbb-utóbb úgyis le fog esni neki. Ugye, Lewy? Ugye?
Nehéz téma volt, mikor valamiről meg kellett egyezni, pláne akkor, ha az az adott program a részemről lemondást eredményezett. Imádtam a nőt, amiért támogat, de ez a támogatás néha már olyan módon befolyásolta a dolgokat, hogy tényleg nem lett tőle semmi jobb. Csak olyasmiket engedtem el miatta, amikre nem volt plusz szükségem az életemben és erre ő döbbentett rá. Ha a régi Lewy látna, vagy nagyon büszke lenne, vagy izomból pofánvágna.
Szinte már határozottnak tűnt a nő, mikor közölte, hogy pihenni kéne, meg bevenni a löttyöt, amit adtak és ez őszintén, elég ijesztő a részéről. Mármint... édes egy nő, de sosem dönt szinte semmiben.
- Ümmmm... lehetséges? De én nem akarok sem egyedül lefeküdni, sem aludni - közöltem drámai sóhajtással, amiben bőven volt gyakorlatom. Nem született még az az isten a világra, hogy én innen felkeljek és egyedül menjek el aludni. A szomorkás arcra végigsimítottam az állán finoman, közelebb hajolva egy leheletnyit. - Ha tudnád, mennyi más helyen érzem, hogy nem jó... Mondjuk itt... meg itt. Meg itt.
Azzal először a nyakamon mutattam egy pontra, majd még egyre egy kicsit odébb, aztán az ajkamat kocogtattam meg kissé a mutatóujjammal. Rajtam ne múljon, ha ilyen kedve van, levezetheti. - Kinyírtad a mozit.
De aztán elszakítottam a pillantásomat a színes anyagkupactól és inkább a pólóm likvidálására koncentráltam. Nem volt fájdalommentes, de kibírhatatlan sem, annyi biztos, hogy ma már nem veszem vissza.
A csókot kifejezetten lágyan viszonoztam, hogy aztán a karom kissé odébb tolva hagyjak a nőnek könnyebb hozzáférést. Halk kuncogással tűrtem el két tincset, amik rémesen csikisek voltak, majd a figyeltem, ahogy felegyenesedik. Sűrűn pislogva igyekeztem elszakítani a pillantásomat az ajkaitól, halvány vigyorral, kevés sikerrel.
- Miért fontos ez, babygirl? Amúgy nem hinném... és ismersz, biztosan szólnék.


***
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 21. 14:30
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 21. 05:27 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


A fagyis kislány kivételével nem történt hatalmas baleset, itt is az ijedtség volt nagyobb, mint a tényleges gond. Mert hogy nem történt semmi, csak frászt kaptak egymástól, nekem meg muszáj volt elmosolyodnom ezen. Édesek voltak.
Volt viszont túl hamar lett hatalmas gyerkőc, azt hiszem, hogy én valahol félúton leragadtam, azt gondolva, hogy ő még mindig kicsi és cipelhető.
- Mert neked már nem kéne ölbe venni, tudod... az az én reszortom. Nektek most már illik ott maradni, hogy te ülsz valahol és félig rád tesped, tudod, hogy hajlamos rá. Főleg, ha kilátásban van egy kis vakargatás vagy nasi is. Vagy esik az eső... - ez utóbbi felfedezést akkor tettem, mikor a legutóbb vihar volt, ő az első villámlás láttán végigkopogott a lakáson, halk nyüszítéssel, majd benyomta a fejét Maja térdhajlatába és a másik felét meg rám pakolta. Ő sem volt egy átlagos személyiség, azt hiszem, ez valami családi dolog lehetett nálunk. Azt már meg sem említem, mennyire szeret mesenézés közben rágcsálni valami fincsit.
- Szerintem inkább fiú dolog, de lehet, hogy részben lengyel is. Itt elég sok kórosan vézna lányt láttam már az évek során és mindig csorgatják rájuk a nyáluk - mélyet sóhajtottam, felidézve pár példát magamban. Szofi sem volt egyszerű eset, de voltak olyanok, akik tényleg csak azért csinálták, hogy valakit magukba bolondítsanak. Ez pedig egyszerűen baromság. - Hé, fiatal voltam, aki igyekezett megbotránkoztatni a szüleit, mert nem engedtek neki ezt, meg azt. Még jó, hogy csak vörös lettem, nem kék!
Tudtam, hogy nem várta el tőlem, hogy térden csúszva kérjem meg, de néha visszagondolva lehet, hogy illett volna. Ugyanakkor biztos, hogy még egy pasi sosem fog neki így ajánlatot tenni, ez valami nagyon Bojarski volt, csak neki. A tekintete a kacsójára csúszott, ezzel egy időben nagyjából az enyém is a sajátomra, de aztán visszanéztem a közönségkedvenc kis szőrmókokra. Az összes gyerek imádta őket, ha éppen erre hozták, szerintem ez volt a fókák és az állatsimogató után a leghangosabb kifutó.
- Nem, tudom, hogy menni fog. Ha pedig baj van, tudod, hogy itt leszek - fontam az ujjaim az övéi közé kis mosollyal. Jó volt így, szerettem, még a bizarr pillantásokat is, amiket néha a kisnyugdíjasoktól kaptunk.
- Talán a zsiráfokat... de őket megnézhetjük majd visszafelé menet, mikor indulunk visszafelé. Igazából én most nem is nasiznék, túlzásokba estem az utóbbi hetekben, teázok. De ha szeretnél valamit, szólj! Üccsi, ilyesmi? Meleg van... - és tessék, megint azon kaptam magam, hogy pofázok, mintha muszáj lenne. Gyorsan be is csuktam a szám és kissé bocsánatkérő pillantással néztem rá. Nem így terveztem.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 21. 21:43 Ugrás a poszthoz


#Lewcsy | otthon *-* | szerda


A fejcsóválás, a grimasz és a megerősítés együtt éppen elég volt hozzá, hogy kicsússzon Majából egy elég nagy óó, szóval végül csak sikerült rájönnie magától is. Összességében nem is tartott olyan sokáig, mint ahogyan azt vártam.
Nem sokkal később jutott eszébe, hogy hoppá, nekem viszont talán pihenni kéne, meg hogy a dokik biztos adtak valamit, amit be kéne venni és szófogadónak lenni. Ezzel csak az volt a baj, hogy utáltam, mikor meg akarták mondani, hogy mit csináljak. Nem szoktam jófiú lenni az orvosoknak.
- Rossz vagyok? Éééééén? Én nem is. Ha rossz lennék, ilyeneket csinálnék - közöltem, majd végignyaltam a pofiján oldalt, mert Stitchet is arcon szokták spriccelni érte vízzel. Tehát ez azt jelenti, hogy ez rossz. Amit mondjuk nem teljesen értek, de biztosan van valami valóságalapja.
Kissé elkényeztetett gyerek feelingje volt az egésznek, kis ingerülten pillantottam a combjára, mikor visszahúzta rá a szoknyát, és ennek nem féltem hangot is adni. Hm-hm!
- Nem, nem szeretem. Odavagyok érte, rendesen... - villantottam rá széles vigyort, finoman végigsimítva a vádliján, de aztán inkább megszabadultam a pólótól. Elég meleg is volt, meg a puszi se volt így az igazi. Ugyan kaptam puszikat, de nevetnem kellett, túlságosan is csikis volt az egész a haja miatt.
Közelebb hajolva csókokat nyomott arra a pár foltra, majd a kezeit összefonta a tarkómnál, amitől megborzongtam kissé. Másnak már vinnyogtam volna, hogy vigye onnan a kezét.
- Őszintén? Én sem rajongok érte, mikor fáj nekem... de lesz még rosszabb is, máskor, más miatt. - rántottam egyet a vállamon, aztán hagytam, hogy közelebb húzzon és az ajkaim az övéire tapasztottam.  Ezt már a brekiknél illett volna, csak túl nagy volt a sokk.
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 21. 21:43 Ugrás a poszthoz


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Javasolhatok én bármit, a kis feleségem az esetek nagy többségében úgyis nemet fog mondani a dologra, éppen mint most tette, arra, hogy ha lehet, ne emelgesse a gyereket! Erről még úgyis számolni fogunk később, mert ha most felemeli, az nem annyira gázos... na de egy két hónap múlva? Van, amivel jobb nem kísérletezni.
- Igen, tudom, hogy imád téged, de ugye tudod, hogyha hatalmas pocid lesz, illik nem emelgetni semmi nehezet, beleértve a fehér szőrmókot is? - kérdeztem kérdőn felvont szemöldökkel rápillantva. Jobbnak láttam, ha ezt már most letisztázzuk, mielőtt félreértés történne. Amúgy meg nem a kutyus szokott az egyetlen lenni, aki rám veti magát, mikor hazaérek.
Még a vékony lányok dolog is szóba került, ami kicsit fura volt, de igazából nem zavartattam magamat miatta. Csak nekem nem volt zsánerem a kilátszó borda és medencecsont.
- Persze, hogy más. De nekem te tetszel, nem más - forgattam meg a szemeim kissé, mert bár ez egyértelmű, néha úgy tűnt, hogy én vagyok az egyetlen, akinek ez leesett eddig. Meg talán még egy-két, happy endet kedvelő rajongómnak, de ők ugye nincsenek túl sokan.
Elképzeltem magamat kék hajjal és abban a pillanatban meg is ráztam a fejemet. Lewyhez, mint gyerek, még csak passzolt volna, de mint kviddicsjátékos, olyasvalami volt az ilyen lázadás, amit nem engedhettem meg magamnak.
- Nem hiszem, hogy jól állt volna... meg a klubom sem értékelte volna, jó voltam én úgy, vörösen - nevetgéltem egy sort, miközben a hajamba túrtam. Mennyivel egyszerűbb a varázslóknak, hiszen egyetlen varázsigével már változik is a hajszín, semmi vegyszer, semmi szenvedés és várakozás. Bár az ősz hajszálaimmal nem feltétlenül voltam mindig boldog.
- Az egóm köszöni kérdésed, már kezdi összeszedni magát a hétvégiek után, nem feltétlenül kell legyezgetni - nevettem el magamat halkan. Közben én is az összefűzött ujjainkra pillantottam, finoman megszorítva a kezét, miközben tovább bandukoltunk a fókák és smacik felé.
Közben közölte, hogy vigyázok a kockákra, én pedig csak kissé beszívtam az alsó ajkam, vonva egyet a vállamon. Valakinek azt is kellett, mert hát hogy nézne ki, ha egy nap úgy kelnénk, hogy neki lufija van, nekem meg tök nagy pocakom.
- Ha nem figyelek, ki fog? Hogy állnának rajtam a cuccaim, ha ilyen kis pocok lennék? - pillantottam le a hasamra, ami köszönöm, szép volt így. Amúgy engem rettenetesen meg szokott fogni a nap és akkor ilyen nagyon szexi bronz színem van, ami általában fáj, majd hámlik és nem mellesleg még csak nem is szeretem. De ez van, nincs mit tenni. - Jaj elő se hozd, tudod, milyen szexi színem szokott lenni amúgy is... mint egy homár...
Kissé ugyan sunnyogott, mielőtt kibökte volna, hogy azért egy fagyi jó lenne, én meg csak somolyogtam magam elé. Gondoltam, hogy valami hasonlóra azért vevő lesz.
- Jó, egye fene, lehet róla szó... - közöltem, hogy aztán a pillantásommal keressem, merre is van az a fagyis. Azt tudtam, hogy a smacik után van egy, de így hirtelen másik nem igen ugrott be.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lewy Bojarski összes RPG hozzászólása (707 darab)

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 23 24 » Fel