Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána

- Gondolkoztam rajta, hogy úgy sokkal szórakoztatóbb lett volna, de elvetettem az ötletet, mert úgysem láttam, hogyan bontod - grimaszoltam kicsit, miközben a hajamba túrtam. Lehet, hogy mások számára furcsa volt, hogy ennyiszer csinálom, de ha egyszerűen nem akar úgy maradni, ahogyan azt én akarom, akkor mi van?
Maja érveket kezdet sorakoztatni, hogy ő miért is nem fogja nekem visszaadni a nyakláncot, legalább háromig eljutott, mielőtt kiszúrta volna a csuklómon fityegő dögcédulát. Mats már szabályosan kötözködött velem, hogy mi az és miért hordom és úr isten mi van velem. Szívem szerint orrba vágtam volna érte, de aranyos vagyok, hát nem tettem!
- Hm. Azért jó tudni, hogy rád lehet bízni az ilyesmit. Anno volt egy barátnőm, három napig tartott, elvittem moziba, megvettük a jegyet, odaadtam neki, hogy fogja meg, hozom az üdítőt. Tíz méteren elhagyta. Többet nem kezdek szőkékkel. - Alapvetően nem ítéltem volna a hajszín alapján, de már annyi volt a negatív tapasztalatom, ha a csaj nem ajánlólevéllel érkezett, akkor bizony fordulhatott is vissza. Maja eközben végigmért, majd elbicegett kifelé, én meg addig is eldőltem az ágyon és bámultam a plafont hümmögések közepette. Nem volt rossz meccs, de az isten szerelmére, kézen fogva sétáltam vele. Valami nagyon nincsen rendben nálam felsőbb régiókban, hjaj.
- Ha meg akarnék szabadulni tőled, kigaloppoznék az ajtón. Úgysem vagy most olyan állapotban, hogy rohanj utánam - ráztam meg a fejem, sokatmondó pillantást vetve a lábára, majd feltápászkodtam. Mármint ülő helyzetig. - Ha szóltál volna, elintézem á...
A puszitól egy pillanatra elvesztettem a fonalat és csak pislogtam zavartan, hogy aztán ismét szólásra nyissam a szám, majd becsukjam. A hajamba túrtam, majd megvonogattam a vállamat lazán, hogy aztán tereljek kicsit.
- Fogalmam sincs. Kell hozzá indok?

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána

Persze nem lettem volna annyira troll, hogy egy lelakatolt dobozt adjak neki, maximum kulccsal együtt. Hát hogy nézett volna az ki?
Igazán szórakoztató volt, ahogyan próbálta tagadni, hogy ő szőke lenne. Persze nem a hajszínnel volt a bajom, nagyon szép szőkék vannak, de túl sok volt a rossz tapasztalatom, a legtöbbjük nem volt egy lángész. Hogy finoman fogalmazzak.
- Hát, helyes. Már én is akartam venni másikat, de valahogy sehol sincs raktáron! - horkantam fel, bár nem voltam biztos benne, hogy mi ketten most egy dologról beszélünk. Szomorú. Előbb-utóbb úgyis rájön.
Mikor az eredeti sérülését említette, csúnyán néztem rá, hogy na most ezt mégis hogy gondolta, hogy sérülten játszik? Jó, nekem nem illene ilyen helyzetben ítélkeznem, hiszen nálam jobban szinte senki nem tudta, milyen is sérülten játszani.
- Azért csak óvatosan! Nehogy túlfeszítsd a határodat, Maja - ráztam meg a fejemet, mert hát sajnos megesik, hogy az ember túlzásokba esik. Én is volt, hogy kiestem két hétre, mert a sérült vállammal játszottam.
Közben elugrott szerezni egy hajnyírót, én meg megkértem, hogy ne bántson, hát tök jó voltam. Persze, ő nem is akart, de azért na, mégiscsak a hajamról volt szó, a hiú mindenemet!
- Jó, jó, nem kell, hiszek neked. Csak szerintem már feltűnt, eléggé ragaszkodom a loboncomhoz - sóhajtottam fel, miközben még egyszer beletúrtam, majd lehuppantam a padlóra és elkezdtem kigombolni az ingemet. Még csak az hiányzik, hogy mindenütt csupa haj legyek!
- Jó, ez azért megnyugtató. Remélem tudod, mit csinálsz - néztem rá sokatmondóan, már az utolsó gombjaimmal szenvedve.

Mein Schatz

Azt hiszem újabban jogosan hívhatnak a többiek szentimentálisnak, mert az éjfél megünneplése után nem sokkal le is léptem a csapattól. Hogy mi volt a motivációm? Sejtelmem sincs. Talán csak kicsit újra úgy akartam érezni magam, mint akkoriban.
A jobb kezem zsebre vágtam, majd a ballal megigazítottam a fehér  garbóm nyakát, de megdermedtem a mozdulatban.
- Hova-hova, Mein Schatz?

Mein Schatz

Talán számíthattam volna egy enyhén ittas Majára Bogolyfalva utcáin, de valamiért mégis váratlanul ért a dolog. Mondhatni, jó formán mellbe vágott a felismerés.
- Neked is szia - jegyeztem meg kifejezéstelen arccal, hogy aztán elpöccintsek egy tincset az arcából. - Miért érzem úgy, hogy nem kölyök-pezsgővel ünnepeltél?

Mein Schatz

Persze nem is azért kérdeztem, hogy számonkérjem, csupán egy egyszerű feltevést szerettem volna igazolni.
- Mindent értek. Csak óvatosan a borzalmas italokkal, néha tényleg durva dolgokat művelnek - elég volt visszagondolnom az első müncheni napomra. Elég durván megszivattak.
- Nem kéne lassan haza menned?

Mein Schatz

Valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem a teljes igazat kaptam, de hajlandó voltam eltekinteni ennek a hangoztatásától. Kissé végigmértem, majd halvány mosollyal oldalra döntöttem a fejem. Hiába akarok én jó lenni, van, amikor egyszerűen a próbálkozás is felesleges.
- Ez esetben javaslom, hogy sétáljunk még egy kicsit - és mivel lovagias vagyok, a felajánlás mellé még a kezem is nyújtottam neki. Arra az esetre, ha nem szeretne pár méteren belül orra esni.
- Neked is, Engel... nem, ha itt lettem volna, minden bizonnyal kikövetelem, hogy mellettem légy éjfélkor - kuncogtam, majd megsimitottam lágyan az arcát.
- Miért?

Mein Schatz

Mint megállapíthatom, Maja is valahol elhagyhatta a kabátját a nagy parti közben. Én mondjuk tudtam, hogy az udvaron elszenderült,deres Hummelst takartam be vele, de ez részletkérdés. A közös nevező a kabát hiánya volt.
Az ujjaim finoman az övéi közé fűztem, miközben a szemem sarkából figyeltem.
- Szívdöglesztő vagy, remélem tudod. - Muszáj volt megemlítenem ezt az apró tényt.
Közölte, hogy az jó lett volna, mire féloldalas mosolyt csillogtattam meg a számára.
- Hát nem tudom, Mein Schatz, talán jól esett volna, ha veled töltöm. De ugye késő bánat... vagy csókoljalak meg most? - Ez egy olyan kérdés volt, amit nem hagyhattam ki. Az arcomról nem tudott volna olyasmit leolvasni, még józanul sem, ami elárulja, komolyan kérdezem-e.

Mein Engel

Aranyos volt, a zavara egészen szòrakoztatott. Persze, más is zavarba szokott jönni, de ő legalább cukin csinálta. Mielőtt elesett volna nekem, a derekát elkapva segítettem neki visszanyerni az egyensúlyát.
- Na, na na na! Csak óvatosan, össze ne törd magad! - nevettem fel halkan, miközben ő az összefűzött kezünket lóbálta. Lassan közelebb léptem hozzá, majd elmosolyodtam.
- Egy próbát megér, nem? - cukkoltam, majd még közelebb hajoltam, szinte már súrolta az ajkam az övét.

Mein Schatz

Tudtam, hogy nem áll a helyzet magaslatán, részben ezért is ajánlottam fel, hogy fogja meg a kezemet. Mert hogy ugyebár az amúgy nagyon is légies Czettner kisasszony magához képest meglehetősen suta mozgást produkált. Ilyen ez a showbusiness.
- Rajtam ne múljon!- Jó hír: már nem úgy reagált, mintha éppen le akartam volna lökni a seprűjéről. elengedte a kezem és a tenyere lágyan az arcomra simult, én pedig halvány mosollyal karoltam át a derekát. Ha egyszer ő nem volt képes azt a kis távolságot áthidalni, megtettem én. Az ajkaim az övéire simultak, hogy aztán gyengéden, majd egyre inkább sóvárogva csókoljam. Talán nem ez volt életem legjobb ötlete, de b.szki, akkor igenis szükségem volt rá.

Mein Schatz

Egyre közelebb húzott és hát, Merlinre mondom, ha akkor nem kapok észbe meg épp időben, biztosan nem hagytam volna ennyiben a dolgot. Most azonban csak az arcát figyeltem, csodáló pillantással, az egyik kezem a derekát pihent, míg a másikkal lágyan végigsimítottam az arcán. Ez után a kezét a tarkómról finoman a mellkasom bal oldalához húztam, hogy félig lehunyt szemmel figyeljem őt.
- Az őrületbe kergetsz! Felnőtt férfi vagyok, az isten szerelmére, nekem már ki kellett volna nőnöm ebből! - A hangom egyszerre volt bosszús és reménytelen, míg a szívem ki akart ugrani a helyéről Maja apró keze alatt. Ezt nagyon csúnyán megszívtam.

Mein Engel

Teljes mértékben tisztában voltam azzal, hogy mennyire ki tudom akasztani a gyengébbik nemet, de az nem volt napi programba véve, hogy esetleg ez viszonozva lesz. Éppen ezért is volt nekem ez kissé furcsa, aminek hangot is adtam, talán nem elég nagy körültekintéssel. Csak ingattam pár pillanatig a fejemet, hogy aztán közelebb húzva a vállára döntsem a fejemet.
-Nem ezt mondtam... A pasid az egyik legmázlisabb srác lesz a világon, mert b.sszus, imádnivaló vagy. Csak a hülye lenne ezek után boldogtalan... csak ez nekem bonyolult - zártam le a mondanivalóm, még mindig a vállán nyugtatva a fejemet, hogy aztán egy csókot leheljek a nyakába.
- De engem a firkászok apró cafatokra cincálnak szét, ha egy tizenhat éves csodát próbálok magamhoz édesgetni, hát vannak dolgok, amik egyelőre... váratnak magukra. Anyád is le fogja tépni a fejem... - sóhajtottam fel végül.

Kätzchen

És tessék a híres Bojarski felé baklövés. Még csak meg sem erőltettem magam és a lány már jóformán dühöngött is. Esküszöm az égre, nem direkt csináltam, de érzékem volt hozzá. Láttam azt a bizonyos ajakremegést, és le kellett hunynom a szemem, elhajoltam kissé, hogy ne kelljen szembe néznem az igazsággal. Megbántottam.
- Ahj, Maja ne csináld már kérlek. Most az egyszer próbálok jó ember lenni, de annyira megnehezíted a dolgom! Az esetek 90%-ban önző szemétláda vagyok és ezt mindenki tudja. Nem vagyok egyszerű eset és nem tudom garantálni, hogy nem töröm össze a szíved két hét múlva - sóhajtottam fel, majd a hajamba markoltam idegesen. Szinte már elkeseredve pillantottam rá
- mit?

Maja

Nem így terveztem ezt az estét, most már az is biztos, de a női ármány életre célját. Kifutottam a szavakból. Nem tudtam, mi lenne a jó válasz.
- Akkor ne érdekeljen! Menj haza! - A hangom most először keményedett meg és nem volt mit tenni. Zsebre vágtam a kezem és az ellenkező irányba indultam. Csináljon amit akar.

Egyedül, majd Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Ennyi volt a hatalmas ünnepi szünetünk. Január harmadikával ismét meg kellett jelennem Münchenben, Varsó váratott még magára egy-két hétig. Az edzés kellően lenyugtatott és elterelte a gondolataimat ahhoz, hogy előszedjem a mellékes feladataimat, mint német nyelv és szociálpszichológia jegyzetek ismétlése. Mert ugyebár nem hiányzott nekem semmiféle lecseszés, vagy egyetemi bukta. Otthon nem maradhattam, mert még az után is, hogy a fiúk feltúrták a szobám, kissé Maját juttatta eszembe. Hogy lehet így nekiállni tanulni? Leginkább sehogy.
Szóval összeszedtem a hatalmas kupac papírt, hogy aztán egy kellően nyugis helyet kerítsek magamnak. A Czukorvarázs pedig pontosan ilyen volt, mellesleg pedig finom volt a teájuk.
Az egyik ablak melletti asztalt szúrtam ki magamnak, majd le is telepedtem, a jegyzeteim szétterítve magam előtt, majd lelkesen böngészni kezdtem őket, időnként el-elkalandozva. Egyértelmű, hogy nem a kviddics felé. Mély sóhajjal pillantottam fel a pincérlányra, majd nagy nehezen kibogozva, milyen nyelven is kéne megszólalnom, elregéltem, hogy egy teát szeretnék.

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Normatív befolyás: nincs új ismeret, azért alkalmazkodik, hogy a... Éppen eddig jutottam el a jegyzetemen belül, kibogozva a sebtében lefirkantott mondatokat, mikor váratlanul kis lökést éreztem. Ez alapvetően nem lepett volna meg, ha mondjuk Varsóban, Berlinben vagy egyéb olyan helyen történik, ahol vannak a kviddics iránt érdeklődő emberek. Itt azonban csak a megrángatott csávó reszketett a pult mögött, illetve belibbent a képbe egy - valószínűleg - Bagolyköves leányzó.
Mintha ez csak természetes lenne, régi barátokként üdvözölnénk egymást, ledobta magát a szemben lévő székre és olyasmit nyögött ki, hogy eszem, faaaaaaaa... kockaváram megáll. Minden. Tini. Megzakkant.
Gyorsan kisimítottam a vonásaim, majd a torkom megköszörülve felpillantottam rá.
- Ismerjük egymást? - kérdeztem rezzenés nélkül.

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Egyáltalán nem "morci" voltam, csak közömbös, amit nálam elég gyakran összetévesztenek. Pedig nem nehéz, a morci ön- és közveszélyes, a közömbös meg csak nem mutat ki érzelmeket. Igazán nem hasonlítanak egymásra!
A sütis dologra csak kissé felsóhajtva ingattam meg a fejemet. Nemrég volt szerencsém egy hasonlóan zakkant lányhoz, akivel sikerült is összekapnom jóformán a semmin és most tessék, felajánlanak nekem egy megrágott sütit.
- Kösz, de nem lehet, az edzőm így is cseszeget az édesség miatt. De értékelem a felajánlást - közben kissé összébb pakoltam a jegyzeteim, mielőtt süti alakú paca keletkezik valamelyiken és még inkább küzdhetek az amúgy sem túl olvasható írással.
Felhozta a szilvesztert, én meg egyből hátrébb rúgtam a székem, felegyenesedve és a kezeim is felemeltem, kb vállmagasságig, miközben a barna hajú hölgyeményt figyeltem velem szemben.
- Woowowowo, Was? Egy, nem dühöngök, tanulni készültem. Kettő, mégis ki vagy te? Három, mi van az én szilveszteremmel? - Azt hiszem, ez egy igen érdekes délután lesz, bárhogy is nézem a dolgot.

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Úgy tettem, mintha a megjegyzés el sem hangzott volna, sokkal könnyebb volt ez így mindkettőnknek. Elvégre kockák ide vagy oda... Azért azok nélkül is elég jól nézek ki, köszönöm szépen.
Mondhatni, enyhén kiakadtam, hogy most mi van és persze egyből sikerült bemixelnem mindent, mint mikor az első meccsem után nem bírtam megszólalni, majd mikor megtettem, egy érthető mondatot nem bírtam összerakni lengyelül.
- Nem, néha cserélem az S és az Sz betűt, de ha lengyel lennél, átéreznéd. Most nem erről volt szó - intettem le, hogy nem fontos, lépjünk is tovább, ne húzzuk ezzel az időt, jobb későn, mint soha. Mármint, lapozni.
Aztán végre borult a bili, hogy kivel is beszélek és egyből a kezeimbe temettem az arcom, hogy kicsit rendbe hozzam magam. Áh, reménytelen.
- Akkor ezek szerint említett. Lewy - jegyezte meg fáradtan, bemutatkozásképp, majd a jegyzeteim piszkáltam kicsit. - Hogy van...?
Bántott, hogy végül ott hagytam, de mentségemre, én tényleg nem gondolkozom, ha bepöccenek.

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután


Szinte már kényszeresen tapizta a sütit és bennem érlelődött a felismerés, hogy bizony, okosan tettem, hogy nem fosztottam meg a pillanatban adott egyetlen kapaszkodójától szegény csajt. Elég kegyetlen cselekedet lett volna a részemről és kviddicses-Lewynek tetszett is az ötlet. Normál-Lewy ezt egyből vészjelzésnek vette és még a felmerülő gondolatot is megvétózta, legalább kétszer. Csak semmi sütizés!
- Áh, én a desszerttel kezdek minden étkezést, szerintem értem, hogy miről beszélsz - biccentettem röviden, hiszen anno anyám is mindig mondta, hogy "nem tesz jót a sok cukor a fejlődő szervezetednek! Nem ehetsz desszertet, míg nem etted meg a levest!" Azóta jóformán így maradtam, kis lázadóként.
- Ezt mondtam neki. Hogy boldog vagyok, hülye lennék nem boldog lenni és ha egyszer összeszed egy értelmes pasit, az is boldog lesz vele. Meg hogy ez komplikált, mert odavagyok érte, de engem kicsinál a média, ha rájönnek, hogy én, meg egy tizenhat éves, de majd az idő... fogalmam sincs min akadt ki. Komolyan, nem tudom, mi történt - Hiába próbáltam egy értelmes képet alkotni a fejemben az aznap estéről, máig nem sikerült és szerintem már nem is fog a közeljövőben. Azt sem értem, hogy most miért mondtam el mindezt a lánynak - Lottinak, jegyezd meg! -, akit amúgy nem is igazán ismerek. Késő bánat. Lewy, hogy néha fognád be azt a nagy lepcses szádat!

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután


Jó, hivatalosan is kijelenthetjük: a férfiak és a nők két külön fajt alkotnak, arról nem is beszélve, hogy ezt még a korkülönbség is súlyosbította. Ahogy öregszem, egyre hülyébbnek érzem maga, de viccen kívül.
Jött a - meglehetősen rosszul kivitelezett, de azért felismerhető - szarkazmus, amire arcizmom sem rezdült, csak kevergettem az időközben megérkezett teámat teljes higgadtsággal.
- Ööööö... attól függ, súrolás is számít? Mert akkor többször. - A mai napig felemelő élmény arra ébredni az éjszaka, hogy álmomban hallottam, ahogy reccsennek a csontok az állkapcsomban, meg a járomcsontomban. Mert hogy bizony azok már csontok, nem egy.
- Igen, tudok róla, de nekem soha. Nyomatékosítsam? Soha. Nem volt egyetlen kapcsolatom sem, amiben nem törtem össze a csaj szívét két héten belül. Egy távkapcsolat, de az... - csak legyintettem, hogy hagyjuk is inkább, mert sok mindenről nem volt kedvem beszélni. Szofiról még annyi sem, mint arról, milyen érzés, mikor nem kapsz levegőt a saját véredtől. Pedig az aztán tényleg külön élmény...
- Nem a firkászoktól félek. Őt féltem. Leginkább magamtól. Engem már szedtek szét máskor is, csak kipuzzlizom majd magam.

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána, Visegrád

Eddig nem volt szerencsém Majához dühösen, de azt hiszem, ezzel a tudattal meg tudok birkózni valahogy. Arról nem is beszélve, hogy a mondandója valahogyan nem igazán nyűgözött le. Egy cseppet sem. Szóval magamra öltöttem egy kifejezéstelen arcot, miközben sűrűn pislogtam, hogy aztán felé fordítsam az arcom, az egyik szemöldököm felvonva.
- Hogy ki csinál, mi csinált? - kérdeztem lágyan, ami ezzel az arckifejezéssel párosítva kb azt jelezte előre, hogy az adott illetőnek három percen belül tíz napon túl gyógyuló sérülése lesz.
A hajam kérdése hirtelen visszaesett a fontossági lista második helyére, de azért kötelességemnek éreztem, hogy kihangsúlyozzam, mennyire ragaszkodom hozzá. Szerencsére ez neki is feltűnt, de azért közölte, hogy viszünk bele valami extrát, mire biccentettem.
- Jó, egye fene, de ne reklámozd, hogy ilyen engedékeny vagyok veled, rontaná az imidzsem - jegyeztem meg kis mosollyal. Persze, vicc volt, ez teljesen egyértelmű. A fiúk tudták, hogy ha lányokról van szó, kviddicsen kívül, akkor meglehetősen máshogy viselkedem. Sokkal emberibben, kevésbé elmebeteg módon, Maja pedig elég jó példa volt erre a változásra.
Végül bekapcsolta a hajnyírót és meg is szabadított egy hosszabb tincstől, amit igazából nem is bántam. Sokkal hosszabbra hagytam, mint ahogy általában szoktam. Rá sandítottam a szemem sarkából, majd felsóhajtottam kicsit.
- Na nyomasd, kicsilány... - vigyorodtam el, a kezem a vádlijára csúsztatva, mielőtt még a hajamba nyírt volna. Ezen kívül meglepően jól viselkedtem, hagytam, hogy fodrászosdit játsszon rajtam.

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Egyértelmű. hogy válaszoltam. Nekem nem volt érdemes költői kérdéseket feltenni, mert bár néha elég obszcénul, de az esetek 90%-ban válaszoltam rájuk. Szakmai ártalom. Mégsem ülhetek ott interjún vagy sajtótájékoztatón némán, mint egy hal.
Lotti felvetésére felsóhajtottam, majd pár pillanatig az örvénylő, aranybarna teába bámultam, majd fel a lányra.
- Tehetek egy próbát, akár. Csak ugye az élet általában nem egy tündérmese - Ilyen szempontból realistább voltam, mint a legtöbb ember. Éppen ezért is nem akartam egy olyan baromira belevaló lányt, mint Maja, kikészíteni idegileg. Pedig abban ugyebár igen tehetséges vagyok... meg a reggel hang nélkül lelépésben, de az mellékes.
- Ezt a lehetőséget észben fogom tartani, igazán köszönöm a figyelmeztetést... és természetesen nem akarom kirángatni a régi életéből... ugyan már! Tényleg nagyon bírom... - sóhajtottam, majd inkább a teámba ittam, hogy legalább egy fél percre elhallgassak. Ha többre nem is. Lotti rákényszerített, hogy egy kicsit elgondokozzak ezen az egészen.

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána, Visegrád

Mééééély levegő, nem fogok kiakadni, neeem fogok kiakadni, neeem fogok... Oppá, megtörtént. Szóval pár pillanatig csak arra figyeltem, hogy mély levegőket vegyek, majd Majára összpontosítottam. Na, nem azért, mert őrá rágtam volna be. Kissé oldalra döntöttem a fejem, majd megköszörültem a torkom.
- Életem, nem azt kérdeztem, butus voltál-e, hanem azt, hogy ki volt! - Igyekeztem a lehető legtürelmesebb hangnememet megütni, azt hiszem, vajmi kevés sikerrel. Tényleg nem Majával volt a gondom, isten ments, imádtam... sokkal inkább azzal, hogy kedvem lett volna az imént említett illetőt kicsit megropogtatni.
- Igazán köszönöm, nem egy nap volt felépíteni - mondtam, a szememet forgatva, ha már egyszer szarkazmus, akkor kérem legyen tömény és jól felismerhető. Kéne rám egy tábla, hogy "vigyázat, nyomokban szarkazmust tartalmazhat". Igazából buli lenne...
Közben Maja pedig utasított, hogy maradjak nyugton és a hajam kezdte nyírni, mire széles vigyorral pillantottam rá a szemem sarkából, a kezem még mindig a vádliján nyugtatva.
- Micsoda határozott lett hirtelen valaki... - jegyeztem meg dorombolós hangon, persze igyekeztem nem magam ellen dolgozni, de az isten szerelmére, ez olyasmi volt, amit nem lehetett kihagyni. A kérdésére pár pillanatnyi töprengés után válaszoltam csak, mikor már biztos voltam abban, amit mondani akarok.
- Azt hiszem, ha gond lenne sem érdekelt volna különösebben. Hívtál, hát itt vagyok - vontam meg a vállam.

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána, Visegrád

Nem mondom, hogy higgadt és kiegyensúlyozott ember vagyok, mert valószínűleg hazudnék. Most is sajnos ez történt, tök nyugis akartam lenni, de eszembe jutott ez a Maja ügy és felment az agyvizem. Iszonyúan aranyos lány, nem is akarok belegondolni, hogy lehet őt akár egy ujjal is bántani. Igazán nem érdemelte meg. Szóval mikor terelni próbált, tiltakozón megráztam a fejemet.
- Nem, szívem, ez nem így működik... Hogy hívják az illetőt? - érdeklődtem, még mindig teljesen komolyan, mert bár szívesen hazudtam volna neki, hogy nem bánom az egészet, nem lett volna igaz. Szívesen átrendeztem volna az illető arcberendezését.
Nem ellenkeztem, mikor rám parancsolt, csak egy kicsit piszkáltam érte, azt is csak viccből. Igazából szórakoztató volt a helyzet, főleg, hogy a hajam szent és sérthetetlen és én hagytam, hogy megközelítse egy nyírógéppel. Hogy én milyen önfeláldozó tudok lenni!
Ameddig a mintán dolgozott, én egész addig is csacsogtam, minden rémálomról, mint a Bundes, a Német kupa vagy a válogatott meccsei, ahol kilátástalanok voltak a többiek az idő nagy részében.
Mikor elkezdett leporolni, szinte azonnal visszarántotta a kezét, mire a vállam fölött kérdő pillantást vetettem rá.
- Talán gond van, Maja? - kérdeztem kis mosollyal, miközben provokálón néztem, hol őt, hol a kezét, hogy akkor most hajtalanít, vagy mi lesz? Végül kis várakozás után felkeltem, a tükörhöz sétáltam és a fejem oldalra biccentve vettem szemügyre a kilencest.
- Nekem határozottan tetszik. Ügyes vagy...

eeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeh.... hát nem tudom.

Lotticsek
kinézet, jan. 4, délután

Egyből az asztalra csapott, miközben fújtatott, mint egy bika. Talán egy mezei pasi még halálra is rémült volna, én azonban meg sem rezzentem hagytam, hogy kiőrjöngje magát, miszerint az élet igenis tündérmese. Csak a szemem forgattam, majd legyintettem, hogy hát nő, hagyjuk rá.
- Ha te mondod... - jegyeztem meg kelletlenül, aztán a teámba kortyoltam, ami lassan már el is kezdett kihűlni.
Végül halványan elmosolyodtam, konstatálva, hogy cenzúrázta a mondandómat fejben. Nem szóltam rá, ha ez jól esik neki így, akkor oké. A mondandójára azonban felkaptam a fejemet, miközben értetlenül meredtem rá.
- Nem hitte el? Nocsak... Ez igazán elkeserítő - biggyesztettem le az ajkamat, mivel tényleg sokkal normálisabban viselkedtem vele, mint más lányokkal és azt hittem, hogy ez teljesen egyértelmű. Neki is.
Szóval végül csak néztem a velem szemben ülő leányzót és megráztam a fejemet.
- Majd meglátom mit tehetek...

túl sok az ember a lelátókon, nem rajongok az ötletedért :|  

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána, Visegrád

Azt hiszem, ha nem ilyen szeleburdi a közelemben, nem szedtem volna ki belőle egyhamar, hogy mi az illető neve. Mint kiderült, még csak nem is egy szemét pasi, hanem egy szemét csaj, hát ez szenzációs. Már csak ez hiányzott, hogy egy csajnak kelljen eligazítást tartanom. Összepréseltem az ajkaimat pár pillanatra, még mindig komolyan figyelve Maját, majd hangosan felsóhajtottam.
- Még egy ilyen és kénytelen leszek érzékeltetni vele, mennyire rossz ötlet ilyen szar vicceket elsütni - pislogtam nagyokat, aztán megköszörültem a torkomat, hogy kicsit a hangulatot is elhessegessem. Nem hiányzott, hogy ezzel lehúzzam a napot, de azért... azt akartam, hogy tudja, hogy van valakije, aki figyel rá.
Láttam, hogy eléggé zavarban van, de aztán erőt vett magán és leporolta a hátamról meg a vállamról a hajtörekeket. Aztán mikor rásandítottam, láttam, hogy remeg a keze és megfogtam finoman a csuklóját, majd szembe fordultam vele és a kezét a mellkasomhoz húztam.
- Ne reszkess, nem foglak bántani... - grimaszoltam kicsit, majd megsimogattam a kezét, persze ha akarta, hagytam, hogy elhúzza. Én nem akartam, hogy szegény nekem itt lelki törést szenvedjen.
- Hova menjek? - nevettem el magam, miközben megcsodáltam magamat a tükörben és határozottan elégedett voltam magammal. Eddig a legdurvább minta, ami bele volt nyírva az két csík volt. Közben leporoltam magamról a hajat, aztán magamra rántottam az ingemet és gombolni is kezdtem, hogy szegényt ne zavarjam össze jobban.
- Tényleg szerencse... - kuncogtam fel.

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána, Visegrád

Azt állította, hogy tudja, nem fogom bántani, de egyáltalán nem úgy nézett ki. Összességében lassan elég biztos vagyok benne, hogy a pasikkal eléggé kerülte a fizikai kontaktust, semmi ölelés, semmi puszi. Nem tűnt olyasminek, amit csak úgy hipp-hopp kivitelez. Persze, eddig is fel kellett volna tűnjön... Áh, hagyjuk.
Persze szabad kezet adtam neki, ha akar, akkor a szoba másik felébe rohanhat - biceghet - vagy bármi.
- Helyes. Mert tényleg nem - mosolyogtam rá halványan, majd puszit nyomtam a paradicsompiros orra hegyére. Határozottan imádtam, hogy folyton zavarba tudtam hozni, minden különösebb erőlködés nélkül. Megköszörültem a torkom kicsit, majd enyhén oldalra biccentett fejjel a barna hajú leányzót figyeltem. Szemügyre vettem minden egyes porcikáját. Szóval összességében végignéztem, ahogy kicsit rendet varázsolt, miközben felöltöztem, majd intettem a fejemmel, hogy lassan ideje lenne indulni.
- Még a végén hiányolni fognak, nem akarom, hogy azt feltételezzék, hogy én voltam a csúnya, gonosz emberrabló - nevetgéltem, miközben a kezét megfogva kisétáltam vele a folyosóra. Persze csak azután, hogy minden cuccát összeszedte. - Még szép hogy! Én vagyok a kabalád - forgattam a szemem sokatmondóan, hogy aztán rövid búcsúzás után tényleg útjára engedjem. Kivételesen.

//köszönöm a gémet *-*//

Cesare Alfonso Belmonte - 2017.01.07. 17:36



Hogy én mikről maradok le...

Rá? Ugyan x"D