Kamilla

A lány kifejtette véleményét, miszerint én, meg a tacsi nem vagyunk egy súlycsoport, mire szinte rivalizáló pillantással mértem végig a lassan távolodó, aranyos, négy lábú szőrcsomót. Igen, határozottan aranyosabb volt nálam. Talán a cukisági faktor egybefügg a fázással. Vagy csak egész egyszerűen a tacskó hasa túl közel van a földhöz. Néha muszáj elvont gondolatmeneteket lefolytatnom magammal.
- Lehetséges. De ez a néninek nem ad indokot a bundára és a kucsmára. Bár lehet, csak szolidarit a tacskóval - sóhajtottam fel végül, végigszántva az ujjaimmal a tarkómon, majd ismét a mászókán nyugtattam az ujjaim, miközben a tekintetem a Rellonos lányra tévedt. A szemöldököm automatikusan a homlokom közepére vándorolt a kijelentésére, de azért közben kissé el is vigyorodtam.
- Nem hiszem, hogy ezt átgondoltad eléggé, Kamilla... De persze, meg akarom nézni, hogy haladsz - bólintottam, hiszen egyértelmű volt, hogy ki fogok majd ülni egy Rellon meccsre, hogy lássam, hogyan is alakul a jövő generációja.
Elmesélte, nagyjából mi is a helyzet vele, mire én hümmögve bólogattam egy párat, jelezve, hogy bizony figyelek, még akkor is, ha nem úgy néz ki elsőre. Azonban az idő számomra relatív volt, nem igazán mértem percekben. Sokkal inkább élményekben, talán ezért is értem oda a legtöbb helyre időben.
- Fogalmam sincs. Három edzéssel ezelőtt. Az olyan hattól kilenc napot jelent - vontam meg a vállamat végül lazán, mintha ez lenne a normális.

Buuuu *-*

nocsak, a kedvenc hölgyeim  egy helyen   Halihó  

szia Dai *integet ő is*

Kedvenc vagyok a négyzeten *-*

Szia Karina ^^

az lemaradt, hogy jobbra is repül az avada, balra is  

szoktam is. minden alkalommal, mikor valakit leszedtem a seprűjéről.

Puddiiing.

drazsééé *-*

Igen, annyira reméltem hogy bejön *-* kellett xDDD

*nope*

Francokat, ölelgess meg inkább engem

gyenge a gyomrod

igen igen, barni

Látod, Maja szeret! csak én vagyok ilyen szemét állat xD

Téged szeret engem imád   *megöleli és a lány vállára pakolja az állát*  

Igen, barni a sátánista sün.

elmerültem a könyvemben lassan az ágyamban is el fogok.

látod? Barni merül helyetted is a "habokba"

engem soha *-* *cuppanóst nyom az arcára*

késő van és  hétköznap nem mindenki olyan bagoly ^^ *megölelgeti*

Hagyom, hogy kinyírd *elindul aludni, megöli a fejfájás*

Maja kedves  
Az ablakod alatt, december 24 hajnala, kinézet

Azt hiszem Javínak igaza volt és az az utolsó pohár tojáslikőr tényleg nem kellett volna. De ugye nekem aztán beszélhetett szegény hajtó, csak leintettem, hogy "maradjál már magadnak" aztán felhörpintettem a krémes itókát. Nem is vagyok biztos benne, mikor fogalmazódott meg bennem ez az egész ötlet, de mire észbe kaptam, már magamra cibáltam a sapkámat, a kabátomat, hónom alá vágtam a kis dobozkát és kirángattam a Wierzbat a szekrényből. Határozott léptekkel hagytam el a koleszt, miközben igyekeztem Manut meggyőzni, hogy ez igenis jó ötlet, maradjon, igya a forrócsokiját és hallgasson el. Elég jól mehetett, mert az őrző végül feladta, visszasétált a szobámba, én pedig sértetlenül indulhattam utamra.
Meglehetős csend telepedett már a kertváros ezen részére, de a Maja által elkottyantott infók és pár lelkes szomszéd által a napokban elújságolt adatok alapján elég hamar megtaláltam a házat. Egy pillanatig csak ücsörögtem az utca közepén, féloldalasan pihenve a seprűmön, végül csak sóhajtottam és lehuppantam a közlekedési eszközről.
Jóformán egy puma lopakodási képességeivel közelítettem meg azt a bizonyos ablakot, ahol ismét hezitáltam, a kezemet a levegőben tartva. Aztán csak megtörtént. Kopp. Kopp. Ko-koppkopp. Do you wanna...? Na jó, elég lesz.
Mély levegőt véve igazítottam még egyet a hajamon, miközben az ajándékot a másikban szorongattam, és próbáltam a seprűm is állva tartani. Különlegesen tehetséges vagyok az ilyesmiben. Utánam a vízözön...

Maja kedves  
Az ablakod alatt/ban/előtt, december 24 hajnala, kinézet
I already did.

Passzolom így utólag, hogy mennyire volt jó ötlet idejönnöm. Persze, nem attól féltem, hogy rossz ablak lesz, vagy hogy a nénik pletykáltak. Igazából nem is féltem, csak volt az az apró szúrás szerű érzés a mellkasomban, hogy mi van, ha ez rossz ötlet volt? Már mindegy, hiszen a kopogás megtörtént.
Végül a világításnak hála  láthattam, ahogy a leányzó alakja egyre közeledett, majd felszabta az ablakot és hitetlenkedve pillantott rám. Az ajkaim összepréselve intettem lazán. Nem is akadt lehetőségem arra, hogy megszólaljak, mert az ujjai a számra tapadtak, elhallgattatva, majd befelé kezdett húzni. Meglepően erős volt ahhoz képest, milyen vékony, szóval nem sok lehetőségem volt tiltakozni, az izzósor szétcseszte a hajam, a farmerom térde úszott a virágföldben és sikerült a függönybe is belegabalyodnom.
Amolyan "komolyan?" fejjel néztem rá, majd finoman az ujjába haraptam. Azaz sokkal inkább hozzáértem a fogaimmal, de jeleztem, hogy ilyent nem játszunk.
- Neked is jó estét, Mistress - forgattam a szemem, miközben végignéztem magamon és rosszallóan felhorkantam. Ennyit arról, hogy kifogástalanul nézek ki. Legalább az ajándék egyben volt! A seprűmet bevadásztam, majd becsuktam az ablakot magam után és csak aztán néztem rá ismét.
- Mint látod, éppen koszos vagyok. Ezzel. Nem mi, hanem ki. Mint az ábra is mutatja, én.  - Ennyire lehetetlen válaszokat is ritkán szoktam adni, de a helyzet szinte könyörgött érte.
Megcsípte a saját vállát, ez pedig annyira magas labda volt, hogy egyszerűen nem lehetett kihagyni. Leraktam az ajándékot az ágyára, majd hozzá sétáltam, bele egyenesen a személyes terébe, majd a kezem a derekára csúszott és magamhoz vontam, a másik kezemmel az övét a vállamra téve.
- Látod, mennyire igazi vagyok? - kérdeztem halkan, bársonyos hangon, miközben letörölhetetlen vigyor ült az arcomon.

Maja kedves  
Nálad, december 24 hajnala, kinézet
You should. Listen: your brain says you should take a step back.

Azért a módszerem hatásos volt, szinte azonnal elkapta a kacsóját az arcom közeléből, mire kissé az ajkamba haraptam és megráztam a fejem. Nie, gondolj másra, hülyegyerek! Engem csak az és akkor fogjon meg, aki és amikor én akarom.
"Éjszaka van", pf, mintha ez jelentene is bármit. A szám elhúzva kicsit, szkeptikusan pillantottam a skandináv-mintás pizsamában pompázó bombázóra, hogy aztán az órámra pillantsak.
- Há' nemtudom... legutóbb mintha nem zavart volna. - A hangomban nem kevés pimaszság bujkált, pedig esküszöm, én igyekeztem rendes lenni. Ja, nem. Az nem ma volt. Már jött volna a reflex-grimasz, amivel pofonra szoktam reagálni - már amikor nem kapom el és szorongatom meg kicsit a "hölgy" kezét -, de végül Maja nem kívánt felképelni, szóval csak felszusszantam, majd enyhén előre hajolva hagytam, hogy a hajamat macerálja. Érezd magad kivételesnek, kisanyám!
- Igen, tudom, vonzó vagyok, ne fényezd az egóm, így is elvakít - érintettem meg az orra hegyét a mutatóujjammal, halvány mosollyal. Persze, jól esett, de attól még mia san mia. Nem leszek kevésné s fej, mert ő aranyos.
Ezt bizonyítandó le is csaptam a kínálkozó alkalomra, hogy egy kicsit elszédítsem szegény lányt. Határozottan tetszett, hogy nem varrta a nyakamba magát, de nem is hívta rám az aurorokat, amiért hozzáértem.
Az az apró mosoly egészen átmelengette az amúgy fagyos kis szívemet. Ami baj. Hello, Satan is back? Határozottan nem volt jó ómen, hogy a lány kezdett valamiféle ragaszkodás félét kiváltani belőlem.
- Nem tudom, téged egy toronyba zár, engem meg visszaszáműz a pokolba? Nincs kedvem még hazamenni - jegyeztem meg halkan, miközben le sem vettem a pillantásom a lányról. A tekintetem megállapodott az ajkain, elég feltűnően, legalább tíz-tizenöt másodpercig bámultam, míg rá nem vettem magam, hogy enyhe grimasszal lehunyjam a szemeim, lesunyva a fejem. A kezem a derekáról visszacsúszott az oldalam mellé, majd megköszörültem a torkom.
- Csak... Boldog karácsonyt szerettem volna kívánni! - Azt hiszem, ez eddig is egyértelmű volt, de kellett egy alibi, hogy elléphessek tőle, az ajándék pedig erre tökéletes volt. Felnyaláboltam a fehér csomagot az ágyról, még kicsit megigazítottam rajta a piros masnit, majd átnyújtottam Majának a dobozt. - Ezt... neked hoztam. De szigorúan egyedül, csak is szenteste bonthatod ki. Clear?
Míg választ nem kaptam, épp annyira felemeltem az ajándékot, hogy ne érhesse el. Pozitív válasz esetén végül megkaparinthatta a súlyos dobozt.

Maja kedves  
Veled, december 24 hajnala, kinézet
Don't even mind, my brain says I should fire Heart. I'm confused.

Azt hiszem, kezdte elfogadni, hogy nem harapok - milyen hazugság, hiszen nem is olyan régen tettem meg! - és már pimaszkodni is mert. Ez kb addig tartott, ameddig hozzá nem értem, de nem zavartattam magam, elvégre legalább tudtam, hogy sikerült kicsit zavarba hoznom. Szerettem, mikor a lányok értékelik a próbálkozásaim.
- Még szerencse! - nevettem fel halkan, miközben a hajamba túrtam kicsit, hogy rendbe tegyem, bár már perfekt volt. Azt hiszem enyhén kényszeres vagyok, ez valami pótcselekvés lehet, vagy nem tudom... Attól még kicsit higgadtabb voltam tőle, így nem is igazán számított. Elújságolta kétségbeesetten, hogy nem engedne a pokolba, mire csak vigyorogva megcsóváltam a fejemet. Elég sok rajongóm volt olyan csacsi, hogy összefogva elkezdjenek "Satan"-nek becézni, kedvesen, így már nem zavartattam magam az ilyen poénokon.
- Áh, legalább lenne végre időm pihenni és nem lenne miatta bűntudatom. Deeee aranyos tőled, majd megnézem, ahogy próbálsz a védelmemre kelni - mozgattam meg kicsit a hátam, mert hirtelen ingert éreztem az izmaim mozdítására. Reflex, kérem, reflex. Azt hiszem, a hajturkálás nem segített, mert nagyon erős kényszert éreztem, hogy a megmaradt kis távolságot is áthidaljam köztünk. Egyértelműen rossz döntés lett volna, hát rövid hezitálás - túl sok -, után rávettem magam, hogy elengedjem. Nem szabad!
Az ultimátumom elfogadásra került, hát végül átnyújtottam a csomagot, amiről egyből kérdezett, hogy törékeny-e. Egy halvány, meglehetősen vérszegény mosoly kúszott az ajkaimra, majd pár pillanatig a padlóra bámultam.
- Bizonyos értelemben. Vigyázz rá, kérlek - néztem rá most már komolyan, mert azt hiszem ez eldőlt és elég reménytelenül éreztem magamat. - Azt hiszem, hogy mennem kéne, mielőtt még ostobaságot csinálok.

nekem is van karácsonyfám :|||

Maja kedves  
Veled, december 24 hajnala, kinézet
Nah, me neither.

Csak megráztam a fejemet, hogy egyelőre ah nem muszáj, inkább nem találkoznék az anyjával. Mi van, ha komolyan kihajít, vagy kiakad és leüvölti Maja fejét, hogy miért is lóg velem? A rajongás támogatása kb addig szokott tartani, míg a lány közelebbi kontaktusba nem kerül a "sztárolt" személlyel.
A doboz ügyében figyelmeztettem, hogy csak óvatosan vele, noha nem volt biztos, hogy majd érteni fogja, miről is beszéltem. Legfeljebb majd rákérdez én meg hazudok majd valamit, hogy a kártya nem szabadna összekarcolódjon, vagy ilyesmi. Ő viszont meglehetősen meggondolatlanul a személyes terembe sétált, majd egy puszit nyomott... volna az arcomra, ha nem éppen akkor pillantok rá. Azonnal tettem egy lépést hátra, mielőtt tényleg olyasmibe rángatom, amibe nem kéne.
- Nem hinném, hogy tudod mit beszél, Kicsilány... - ráztam meg a fejemet rosszallóan, a hangszínem sem éppen arról árulkodott, hogy én az a kifejezetten jó fiú vagyok. Megköszörültem a torkomat, majd egy vágyakozó pillantást vetettem rá, hogy aztán csukott szemmel megrázzam a fejemet. - Bocs az előbbiért. Nem direkt volt.
De lehetett volna! Szóval léptem párat hátra, majd a hátamat a falnak döntve ácsorogtam ott. Most először sutának éreztem magamat az unikornisos ágynemű és a halott kaktusz társaságában. Nem vagyok benne biztos, hogy ezt szabadna, vagy kéne.
- Nem muszáj, de az lenne a helyes - mosolyodtam el kissé, megsimítva az ajkam a hüvelykujjammal.

Maja kedves  
Veled, december 24 hajnala, kinézet
You don't need to

Nem leszidásnak szántam, hogy nem tudja, miről beszél, csupán figyelmeztetés volt. Azt hittem, már elég jól tudja, hogy ha szőke herceget akar fehér lovon, jobb ha vág egy hátraarcot és elindul az ellenkező irányba, mert itt jelenleg nincs raktáron.
A kijelentésére halkan felnevettem, majd közelebb csúsztam hozzá és finoman megsimítottam a hátát, miközben a haját odébb tűrve a füléhez hajoltam.
- Hát nem is... Azt hittem elég nyomatékosan a tudtodra adtam már, hogy veszélytelenebb szórakozás után illene nézned - Tudtam, hogy épp elég közel hajoltam hozzá, hogy a lélegzetem a bőrét súrolja. Mikor közölte, hogy ha annyira akarok, akkor menjek csak, csak halkan felmorrantam és idegesen a hajamba markoltam, hogy aztán lassan kifújjam a levegőt.
Felkeltem, majd elsétáltam az ablakig, hogy onnan visszasétáljak a szobája ajtajáig, aztán megint vissza, hogy aztán megtorpanjak kb szemben a leányzóval. Én mondtam neki, hogy mennem kéne, de jött itt a szomorú kiskutya szemeivel.
Szóval végül csak odasétáltam, majd letérdeltem elé és a kezeim közé fogtam finoman az arcát.
- Hogy te milyen rohadtul csökönyös tudsz lenni! - néztem rá már-már kétségbeesetten, hogy aztán az ajkaim az övéit súrolják. Nem kellett volna. Nagyon nem. Hát, ez van, én próbáltam lebeszélni! Francot se érdekli.

Maja kedves  
Veled, december 24 hajnala, kinézet
It's your fault.

Azt hiszem, hogy túlságosan is sokáig maradtam és most ütött vissza az a pár pohárka is. Elvégre a normális, józan Lewy inkább kimászott volna az ablakon, magával cipelve a seprűjét és visszaröppent volna a koleszba inni egyet és aludni.
Erre? Hát nem engedtem magamnak egy kis kilengést? Hogy fogom én ezt elmagyarázni neki? Leginkább sehogy... de bujkálni meg iszony lúzerség lenne.
Akkor viszont baromira jól esett, ahogy a tenyere a kezemre simult. Végül azonban, mikor már nem igen bírta a tüdőm oxigénnel, elhajoltam tőle és halkan próbáltam rendezni a légzésemet.
- Én... ne haragudj... - mosolyogtam rá bocsánatkérőn, miközben elsimítottam egy hajtincset az arcából finoman, hogy aztán a kezemet bámuljam pár pillanatig. Hát ezt eléggé eltoltam, asszem.
Egy pár pillanatra hanyatt dőltem az ágyán, hogy a plafont bámuljam közben. Nem tudom, ezt hogy magyarázom ki neki.

Maja kedves  
Veled, december 24 hajnala, kinézet
You don't need to say anything, I'm fine.

Ő kért bocsánatot, mire felkaptam a fejemet. Most... most miért? Nem értem a nőket. Ezek szerint már ő is van annyi idős, hogy megzavarosodjanak a gondolatai és többé ne értsem. Sch.iße. Én értetlenül fordítottam felé a fejemet, hogy kérdőn vonjam fel a szemöldökömet.
- Elmagyaráznád, mi van veled? Én csókoltalak meg és te kérsz bocsánatot, de miért? Mi voltál te? Nekem járt ez egész este a fejemben, maradj már magadnak - ráztam meg a fejem rosszalló pillantással. Lehet, ha kis híján lelökném az ágyról, sikerülne végre felfognia. De nem teszem, mert aranyos. Vagyok. Szóval mikor elkezdett magyarázkodni, a cipőmtől megszabadulva elhelyezkedtem az ágyán, majd fél kézzel átkaroltam a derekát és magam mellé húztam. Csakmert.
- Ha egyedül szeretnék lenni, van saját szobám, ahol alhatok. Vagy maradsz, vagy megyek - horkantam fel, hogy aztán a hajába fúrjam az arcom kicsit. Nem tudtam, hogyan tovább, vagy hogy mit akarok, de ez így most pillanatnyilag megfelelt. Tökéletesen.
- Boldog karácsonyt, Maja - súgtam a fülébe elmosolyodva, aztán betakartam finoman. Ha annyira akar, majd kidob az éjszaka.

Boldog hajnali 5:39-et *-*

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána

Mikor beadtam a kikérőmet a mai edzésre, az edzőnk kis híján lefordult a székéről, mert hogy én ilyet nem szoktam és "mi ez hirtelen váltás, ugye hogy nő van a dologban, vagy egy rivális klub, csujujujujujuj Bojarski!" Mikor azt feleltem, hogy bizony, ez így van, egy nő miatt átigazolok a Visegrádi Viperákhoz, az összes vér kiszállt az emberből, meg remegett és hebegett. Azonnal nevetésben törtem ki, majd közöltem, hogy ne aggódjon, hétfőn már jövök és folytatom az edzést, mire utánam dobta a kesztyűjét.
Nagy nehezen sikerült elkeverednem a színhelyre, ahol természetesen több ember is felismert, az egyik csaj persze a mellét akarta aláíratni, mire felhorkantam és lassú, teátrális mozdulattal a hajamba túrtam. Ez éppen elég időt hagyott neki, hogy a csuklómra tekert bőrszíjon fityegő dögcédulát kiszúrja, majd szúrós pillantásokkal jutalmazzon. Mindezek után közölte, hogy ááááh tárgytalan.
Még a meccs előtt folytattam le egy röpke tárgyalást az unikornis-hölggyel, hogy hát egye fene, ha annyira akarja, szakértse meg a hajamat, de csak akkor, ha nyernek!
Erre pedig a meccs elején nem sok esélyt láttam, hibát hibára halmoztak, sokszor már a tenyeremmel takartam el a szemem, hogy ne lássam a szerencsétlenkedést (közben pedig természetesen az ujjaim között igyekeztem megsasolni, mi folyik a pályán). Mikor Maja pontot dobott, persze egyből átváltottam lelkes rajongóba és felugorva tapsoltam, ezt egy mögöttem ülő idős hölgy nehezményezte is. Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy máskor olvassa el csak a tudósítást (kuss vén szatyor), és ne mondja meg nekem mit csináljak (ne akarj megtanulni repülni).
A meccs végén azonban megjelent nekem a kis sérült, én meg persze a derekát elkapva felemeltem kicsit és szélesen rávigyorogtam.
- Megyek már, megyek! - tettem le finoman, hogy aztán csókot nyomjak a hajába, majd a kezemet nyújtottam neki. Vele tartottam, út közben többször is felajánlva, hogy viszem ám, csak meg ne terhelje nekem itt magát, mert jaj mi lesz. Talán egy kicsit jobban aggódtam, mint szoktam. Múltkor a bordarepedt Czernyt hátba veregettem, hogy "szép volt fiam".
- Igen, mindent láttam, te gurkók királynője! - forgattam a szemem kis mosollyal, hogy aztán az ajkamat lebiggyesztve nézzek az arcába. Ledobtam magamat az egyik ágyra, hogy aztán leszedjem a nyakamból a sálat, felfedve a nyakláncom látványos hiányát.
- Hogy tetszett az ajándékod?

Maja  
kinézet
Ifimeccs és utána

A hölgy határozottan elutasította a lovagias ajánlatomat, mire csak a szemem forgattam. Sosem leszek így szőke herceg fehér lovon... Nem mintha tudnék lovagolni, de nem lehet sokkal nehezebb, mint a seprűt kezelni.
Finoman megszorítottam a kezét, miközben a földet bámultam magam előtt, majd rápillantottam széles vigyorral.
- Elbűvölő vagy, miért ne akarna megismerni? Teljesen megértem az indítékait, de attól még nem kéne ennyire nyomulni, az az én szerepköröm - sóhajtottam fel végül teátrálisan. Ebből a szempontból anyám hibája lesz, ha majd az újságok szétcincálnak, hogy milyen fiatal lányokkal lófrálok. Ha nem rángat Magyarországra, nem találkoztam volna vele. Bánnám is, de... na.
A szálláson kisebb vetkőzésbe kezdtem, hiszen baromira melegem lett volna a szobában is ilyen cuccban. Szóval végül megszabadultam a sáltól, meg a zakótól, kicsit meglazítva a nyakkendőt is, miközben rákérdeztem, hogy tetszett a csomag.
- Sérülékeny dolgokat nem lehet papírdobozban adni. Azt hittem, ez teljesen egyértelmű - néztem rá sokatmondóan, hogy aztán oldalra biccentett fejjel figyeljem őt. Közölte, hogy hibás, mert nincs meg a párja, de nekem sikerült megőriznem a pókerarcomat. Mégsem lőhettem le rögtön a poént, amúgy is azt hittem, egyértelmű a dolog. A szemébe néztem, majd a pillantásom a nyakláncra tévedt és felsóhajtottam.
- Nagy kár... pedig jól áll. Akkor add vissza, ha nem kell! - Nyújtottam felé a bal kezem, a zakó hiányában pedig a kis biléta kicsúszott az ingem ujja alól.
Persze láttam, ahogy a hajam fixírozta, szóval csak elfojtottam egy mosolyt, hogy aztán az ölembe ejtsem a kezem.
- Ne bánts...