|
|
|
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
 Oldalra dönti a fejét, tekintetét nem tudja levenni Máté ajkairól, amelyek nem azért vonják magukra a figyelmét mert éppen beszél. Teljesen máshol jár, még el van veszve az iménti pillanatban, valamiféle euforikus hangulatba került. Ez a férfi teljesen mássá teszi, olyan énjét szabadítja fel, amelyet még ő maga sem ismert. Csak akkor tér vissza a jelenbe, amikor úgy érzékeli, hogy bizony már mondania is kellene valamit, mert hát a férfi erőteljesen hallgat és nézi. Próbálja felidézni, hogy milyen szavak is hagyták el a száját, de ez nem igazán megy neki. Tekintete lassan az ajkairól végigvándorol rajta, majd a szemeiben állapodnak meg. Kezét megemeli, a benne lévő popcornt a másik felé nyújtja, s mielőtt még megszólalna, iszik egy nagyobbat kortyot a borocskából.
- Nem szeretném, ha kihasználnád azt a hetet - a van még hét szavak megragadtak benne, így megkockáztatja, hogy mit mondjon rá. Igazából annyira nem lőhet mellé, mert ha még nem is arra válaszol, amit Máté mondott, akkor is témába vágó lesz. Arcára mosoly ül ki, mivel vágya egyértelmű, de azzal is tisztában van, hogy lehetetlent kér. Mindketten bármelyik pillanatban tudnának akár száz dolgot is felsorolni, ha rá lennének kényszerítve. De úgy tűnik, hogy mostanra már sikerült eljutniuk arra a pontra, hogy meg tudják gondolni, mit vágjanak a másik fejéhez.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
A film már másodlagos szerepet tölt be, csak a kettejük közötti kommunikáció alapjául szolgál, de azt sem tudja merre tart. Nem is tudná érdekelni és lekötni, hiszen az a férfi van éppen mellette, aki az őt körülvevő sötétségből és bezártságból rángatja ki. Ezt pedig, ha akarná sem tudná figyelmen kívül hagyni.
- Ha 10 dolgot utálok benned akkor már jók vagyunk? - muszáj elnevetnie magát. Ez a feltételezés eléggé viccesen hat számára a katona szájából. Eddig bele sem gondolt abba, hogy szerelem van közöttük. Sodródott, nem szerette volna felcímkézni a dolgot, pontosan azért, mert tudja, hogy mennyire fáj minden egyes pillanat, amikor el kell szakadnia az emberétől. Érezte ő, hogy valami más, hiszen eddig senkihez sem kötődött ennyire, de így kimondva, úgy érzi ez az egész túlságosan valóságossá kezd válni. S amíg az út végén a fájdalmat látja csak, addig biztos, hogy sok harcot fog még vívni a mellette helyet foglalóval.
Most egy pillanatra odafordítja a tekintetét a vászonra. A film már lassan a végéhez ér, elhangzik a bűvös 10.pont is, ezért már nem nézi tovább hanem teljes erőbedobással figyel a férfira.
- Nem utálom ezeket benned. Néha idegesítenek, de nem utálom őket - hiszen ő maga is ilyen, ezért nehezen utalhatna ezekért a tulajdonságokért. Bár néha saját magát kifejezetten tudja utálni, hogy ilyen, de Mátéban éppen ez érdekli. - Mindjárt, ne aggódj - hátát neki veti a széknek. Töm magába még egy kevéske popcornt, kiissza a maradék italát és úgy nézi a katonát. Nem tudja, hogyan jutottak ide, de most kezd rájönni, hogy jelenleg ez az ember a családja, pedig aztán három-négy havonta ha látják egymást. Micsoda filmbe illő történet ez.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Összeráncolja a homlokát és értetlenül pislog Máté irányába. Még a feltételezés is sértő, hogy ő ilyenekhez ért. Hát eddig nem tűnt fel a drágaságnak, hogy Hajna nem olyan? Pedig már hányszor megbeszélték ezt, erre most meg ilyen ostobasággal jön a katona. Egy ideig morfondírozik, hogyan és miképpen vesse a férfi szemére, hogy ez mennyire sérti a fülét, de aztán elhagyja a dolgot, mert mégis csak jobb a békesség, ne hogy már egy ilyenen kapjanak össze. Ő aztán mindenhez ért -majdnem - dehogy a szerelem témához vajmi keveset az már ezer százalék. A csalódások és visszautasítások sokkal inkább a szakterületei, mint ez az egész, ami kettejük között zajlik.
- Szerintem ha olyan fiú lennél, nem is állnék veled szóba - nézhetne ki ennél százszor jobban is, akkor se érdekelné, ha nem ilyen lenne a személyisége. Ez a Mátés szuper erő, éppen azzal vonzza magához a lányt, amivel lehet, hogy másokat kikergetne a világból. De hát, ha Hajna sem egy egyszerű eset, akkor miért vágyna valaki normálisra? Az olyan unalmas lenne.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
- Ja. Vége - megvonja a vállait. Felváltva járatja a tekintetét a vászon és a férfi között. Kifejezetten jól érezte magát itt, de hogy még egy filmet végèig kelljen ülnie arra képtelen lenne. Ahogy nézi Mátét rajta is éppen ugyanezt a szenvedést véli felfedezni. A program jó volt, de nem kell túlzásokba esni vele ez 80-90 perc éppen elég volt arra, hogy a valagán ücsörögjön, többet már nem bírna. Miközben feláll a székből, nyújtózik és kiropogtatja a csontjait. Mikor ezzel a 'rituáléval' végez, újfent igazit az eltépett ruhán, hogy tényleg úgy álljon, ahogy a legjobban lehetséges ebben az állapotában.
- Mik a további terveid? - Lehet érteni a ma estére, de akár kettejük ügyére is. Teljesen Mátéra bízza a választást, még csak utalást sem tesz arra, hogy mit szeretne. Úgy érzi, hogy a férfi ma teljesen belelát anélkül is, hogy a szájába adná a szavakat. Ez pedig nagyon imponáló számára. Eddig is tudta, hogy komoly érzéseket táplál a katona irányába, de most újfent bebizonyosodott, hogy túlzottan is el kerettel kötődni hozzá. Hogy miért, azt nem tudná megmagyarázni, de kezd tetszeni neki az, amit kivált belőle Máté. Talán még képes is lenne megszokni.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Vigyorogva viszonozza a csókot, amit talán egy kissé tovább húz, mint illene. Nem gondolta volna, hogy lesz valaha valaki, akinek az érintésétől nem viszolyog annyira. Persze ez nem azt jelenti, hogy nincsen meg a dolog. Sajnos még létezik és sokat kell harcolnia azért, hogy néha ne kapjon sikítófrászt vagy indokolatlanul ne verje meg Mátét. Bár ezen a téren esélye nem lenne, de biztosan megpróbálná. Sokat küzd, csak igyekszik palástolni, mert nem szeretné, ha a férfi felfedezné, hogy bizony nem múlt el az érzés, csak vissza van fogva. Kellemetlen lenne, ha a katona úgy érezné, hogy nem érhet hozzá, mert bármikor robbanhat, bár ez a veszély az érintéstől való viszolygás ellenére is megvan.
- Bármi jó, amit együtt csinálhatunk - nagyon rossz ezekben a közös programokban, nem szokott randizni vagy elmenni bárhova is. Maximum Scarlettel a boltba, de az nem igazán említhető közös nevezőn azzal, ami éppen itt történik. Ennek köszönhetően az ötletei is elég gyatrák, csak a tipikus filmekből szedett sablonokat lenne képes felsorakoztatni, de valószínűnek tartja, hogyha őt is untatnák ezek, akkor Máténak sem lennének a kedvencei.
- Nem tudom mit szoktak csinálni a 'párok '. Mármint, engem ha leraksz a sarokban és egy doboz popcornnal És azt mondod nézzelek az is jó - elmosolyodik. Elég nagy mese ez a részéről, mert valószínűleg nem bírná ki tovább egy percnél, eleget ücsörgött már, így muszáj megindulnia.
Miután sikerült rendbe szednie magát, újra végigméri Mátét, kicsit közelebb tipeg hozzá és kezével az összeborzol hajat megpróbálja eligazítani, bár neki így is tetszett. Tekintete végig a másikéban pihen, bele tudsz veszni a szemeibe, így ha azt kell a nap hátralévő részében vizslatnia, azzal valószínűleg már tényleg meg tudna békélni. Alsó ajkát finoman beharapja, majd hümmög párat, mielőtt megszólalna.
- Miattad fogok elhízni, mindig tömsz - vigyorogva hajol közelebb, hogy egy csókot adjon. Maga sem hiszi el, hogy sikerült egy kétes jelentésű mondatot elejtenie, anélkül, hogy közben röhögő görcsöt kapott volna. Bár azt meg kell hagyni, hogy élvezi az ilyen kijelentéseket, Máté mellett meg olyan könnyedén sikerül elejteni egyet-egyet.
- Sétáljunk, aztán lesz valami - lép egyet hátra, hogy megadja a kezdő lökést az indulásra. Na meg azért is, mert ha tovább marad benne a férfi bűvkörében, akkor nem fognak innen elindulni egy hamar. Az igaz, hogy kell neki a mozgás, de most egy más formájára vágyik.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Utolsó ruha és haj igazítás, a rózsát sem felejti el és még olyan rendes kislány is lesz, hogy a szemetüket is kiviszi. A virágot semmi pénzért nem szeretné elhagyni, ha már végre kapott egyet, talán utoljára kislány korában volt ilyenben része. Akkor is csak azért, mert az óvónénik gyakorlatilag kötelezték rá a fiúkat, hogy adjanak virágot a lányoknak. Mekkora hülyeség volt az is. Amíg Máté áramtalanít és elvégzi a szükséges teendőket, kidobja a szemetet, majd a hátát a pultnak dönti. Türelmesen várakozik, közben pedig jót mosolyog azon, ami odabent történt. Mikor a férfi megérkezik, nyom az arcára egy puszit, aztán odanyújtja neki a kezét és elindul mellette.
- Hááát. A tésztákat imádom, mármint gyakorlatilag bármivel megeszem. De azt hiszem a carbonara az igazi számomra- meg te. Valószínűleg ezt is hozzá kellene tennie, de inkább csak vigyorog magában. Nem akar egy kiéhezett lánykának tűnni, akinek más nincsen a fejében, mint az, hogy széttegye a lábait.
- Ha még azt is megcsinálnád.... hűűűű - úgy tűnik ez a kaja téma soha nem lesz lejárt lemez. Nem is tudná hirtelen, hogyan hálálná meg, ha Máté ezt is elintézi neki, persze a nyilvánvalón kívül.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
- Dehoooooogy. Tudod, hogy milyen bélpoklos vagyok. Szinte bármit megeszek - lassan tipeg Máté előtt, pont annyira, hogy popsija néha még hozzá is érjen a másikhoz. Persze nem direkt...hát tehet ő erről a fránya tömegről? - Amúgy is azt nem te csinálnád, úgy már nem is jó - nem biztos benne, hogy a férfi minden szavát érteni fogja, de azért lelkesen mondja a magáét. Kiabálni nem fog, mert másra meg nem tartozik a kettejük közötti társalgás egyetlen egy szava sem. Meglepődve pislog fel Mátéra és kezét finoman letessékeli a fenekéről, majd inkább megfogja. Értékel ő minden egyes érintést, amit tőle kap, de azért a nyilvánossággal vannak még gondjai. Főleg az ennyire intim érintések esetén, mert bizony számára ez az. A véletlen simulásokhoz másképpen viszonyul, bonyolult ez a nő ezen a téren, az már egyszer biztos.
- Lépcsőzünk - nem azért, mert ennyi energiát érez magában, hanem mert semmi kedve kerülni. Inkább nem fog mozdulni napokig, csak jussanak fel minél hamarabb.
- Mondanám, hogy versenyezzünk, de valószínű a felénél meghalnék, illetve ezeket a lábbeliket nem arra tervezték - a jó kifogások sosem rosszak és hála az égnek most a cipők az ő megmentői. Na meg valószínűleg tényleg megpusztulna az 5. lépcsőfok után, aztán Máté vihetné fel a hátára kapva.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Tartás az van neki, néha már annyira sok is, ami benne van, hogy bárkit ki tudna vele kergetni a világból. Mellé párosul a makacssága és akaratossága, ennek a háromnak pedig a kombinációja végzetes vitákhoz és veszekedésekhez vezethet. Éppen ezért próbál néha engedni egy kicsit, igyekszik és harcol, de sajnos sokszor jönnek vissza a múlt rémképei, amelyek nem engedik azt, hogy jól érezze magát valaki társaságában úgy, hogy utána ne keresse azt, hogyan bűnhődhet érte. Ezt még sose mondta el Máténak, de nem is mer elé állni azzal, hogy hé, minden egyes együtt töltött napunk után, nekem muszáj még egy újabb sebet szereznem. Retteg a reakciótól.
- Hahh. Csak szeretnél megtolni, hátulról – ostoba gondolatai közül a férfi kellemesen zengő hangja ébreszti fel. Le kell tisztáznia magában, hogy most ide kell figyelnie és élvezni a ritkán adódó pillanatot, ráér majd később bánkódni amiatt, amik történnek. Küld egy pimasz vigyort a férfi felé. Bár igyekszik tartózkodónak és prűdnek tűnni, néha megenged magának egy-egy kéretlen megjegyzést, mert a szavakkal még mindig jobban tud bánni, mint az érintésekkel.
Nem kell őt annyira félteni, ha nehezen megy majd a sétálás, akkor jobb híján megválik a cipőtől, nem zavartatva magát, hogy valamibe beleléphet. Volt már ennél rosszabb sérülése is.
Kitartóan lépeget egészen felfelé, egyetlen egy panaszra utaló szó sem hagyja el a száját. Többnyire azért, mert minden energiájára szüksége van. Atyaég de rossz ötlet volt ez az egész.
- Lefelé legalább gurulok, ha már olyan dagi lettem - Még mindig nem tudja elengedni ezt a megjegyzést, valószínűleg egy darabig nem is fogja. Bár eléggé vicces, hogy most is enni indultak, így hát Máté az egész súlyfeleslegének az okozója, legalábbis az egyetlen hibáztatható személy.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
A végén még sikerül normális emberi kapcsolatot kialakítaniuk, ez maga lenne a csoda és a mámor. Most úgy tűnik egy hullámhosszon vannak, sőt a mai nap eddig eltelt mindenféle veszekedés és civakodás nélkül. Ez pedig számára olyan fura érzés, amit még nem ismer. Eddig azt hitte, hogy nem is engedheti meg magának, mert mindig csak puffant a földön, de jött egy ember, aki mint valami tornádó teljesen felforgatta.
- Várj már egy kicsit. Nézelődjünk - ránt egy finomat Máté kezén, hogy ezzel megállítsa. Szeretné kiélvezni a pillanatot, amely oly kevésszer adatik meg számukra.
- Nem kell egyből zabálni, úgy sietsz, mintha menne a vonatod - még, ha fájó is neki ez a mondat, elmosolyodik. Egy kis hezitálás után közelebb lép és nyom egy csókot a másik ajkaira. Nagyon hálás neki azért, mert kimozdította a megszokott mindennapokból, bár ezt nem tudja szavakba önteni. Olyan oldala került elő ennek az embernek köszönhetően, amelyet évekkel ezelőtt jó mélyre süllyesztett. Biztos benne, hogyha Máté nem jött volna, akkor a mai napig az alagsorban gubbasztana és azon törné a fejét, hogyan tud keresztbe tenni egy-egy embernek.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Nevetnem kell, jó mélyről jön és csak úgy kiszakad belőlem, mintha ez tök természetes lenne. Pedig egyáltalán nem az, egyszerűen csak nem tudom másképpen lereagálni ezt az egészet. Még, hogy ő nem ért meg engem? Hát akkor én mit mondjak? Egyik nap még minden a megszokott módon történik, tervezem a legújabb szívatást, előre elkészítek mindent, hogy túléljem az alagsorban uralkodó káoszt, aztán jön egy levél, majd egy hír, hogy meghalt a bátyám. Ez az egész felfordított mindent, 180 fokos gurulásba kezdett az életem, amely most nem tudom hová tart és mivé tesz engem. Ez pedig megrémít, mert én szeretek mindent pontosan megtervezni és látni az értelmét és a végét, ennek viszont nagyon nem látom. – De hát, ha mindig találok valami fogást rajta? Nem tudom megállni, hogy ne szóljam meg. Ez olyan Hajnás lételemem, nem tudom befogni a pofimat, még akkor se, ha tudom, hogy éppen az lenne a legjobb – a szókimondóságom biztosan nem lesz életem egyik legjobb tulajdonsága. Most már sokkal többször fogom vissza magamat, mint régebben és ez is túl sokat változtatott rajtam. Nem szeretnék egy teljesen más lány lenni azért, mert valaki éppen belecsöppent az életembe. – Hát nem tudom, azt hiszem méreg nem lenne a mi sztorinkban, de bezzeg kés meg fegyver… – kuncogok egy keveset. Tudom, hogy ez a téma nem éppen nevetséges és halál komolyan kellene venni, de egyszerűen nem megy. – Nem hiszem, hogy bármelyikünk megelőzné a másikat. Inkább olyan egyszerre mindent vagy semmit dolog lenne, vagyis lesz – legalábbis én így gondolom. Aztán lehet, hogy ő teljesen máshogyan vélekedik és lazán belém tolna egy tárat, majd egyszer ezt is megtudjuk. – Az a baj, hogy nem tudom eldönteni, megéri-e – felsóhajtok. Tényleg fogalmam sincsen, mivel még nem volt részem ilyenben. Figyelem a sztorit és jól meg is mosolygom. Bizony ismerem ezt a kört. Sokszor fordult elő, hogy mire az Edictumban lehoztunk egy cikket, annak a hír értéke már elavult volt, hiszen a lányka tovább repült a következő sztárocskára. Újra és újra kellett írni, s a leadás napján már a következővel volt, de akkor nem éreztem azt, hogy az újság lenne a gáz. Az inkább a kislányt minősítette. - Van a kastélyban olyan, aki helyetted is birtokolja ezt a címet - azt hiszem nem is egy ilyen akad. Én sosem értettem az ilyen lányokat, bár ugye nem belőlem kell kiindulni, hiszen normálisnak nevezhető kapcsolatom vagy mim, nem is igazán volt eddig. – Pedig biztos jól néznétek ki az esküvői képeken – én is elnevetem magamat. Hát ez már számomra is elég morbid sztorivá kezd alakulni. - Jó, hát gazdagéknak könnyen megy - nem mintha nekem nem lenne rá lehetőségem. Főleg amióta az a nőszemély újra férjhez ment és kiválasztotta a környék legpénzesebb, legkönnyebben befolyásolható alakját. Mivel azt szeretné, hogy ne tálaljak ki neki, ezért minden hónapban kapok némi zsebpénzt, amit ha ilyen dolgokra szeretnék költeni, lazán megtehetném. Csak, hogy egyszerűen engem ezek nem kötnek le és nem hatnak meg. Már az is csoda, hogy lakásbérlésbe belementem, ahelyett, hogy tovább kuporgattam volna a pénzemet. – Nem lehetne kettő? Hátha véletlenül elviszek magammal valakit..- talán van rá esély. Bár ugye ezzel nem számolhatok ezerszázalékosan. Bárcsak minden annyira könnyedén menne nekünk is, mint a többi párocskának. Azt hiszem most éppen erre lenne a legnagyobb szükségem.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Kinyújtja a nyelvét Mátéra, hát honnan kellett volna ezt tudnia. Csak az éttermet említette a férfi, abból pedig egyből a kaja felé vonatkoztatott, nyilván. Sokszor megesik, hogy nem gondolkozik, ez tény. De ezen hiába is akar változtatni, nem tud.
- Hűűűű, ez tök klassz- annyira kihajol amennyire ez lehetséges. Nem is emlékszik arra mikor volt itt legutoljára, talán még kisgyermek korában és akkor nem nézelődhetett ennyire szabadon.
- Egy mocsadék vagy - csak úgy hirtelen a semmiből közli ezt a dolgot. Hangja lágy, nem szemétkedésből vágja a férfihoz a szavakat. Ezzel csak felvezette azt, amit tényleg mondani szeretne. Mikor már megunja a kifelé hajolást, visszaegyenesedik és a férfi felé fordul.
- Tök jó élményeket adsz és ezzel még jobban meg fogod nehezíteni a dolgomat - egy pillanatra elkeseredik. Csak azért beszél, mert Máté nem látja az arcát. Ez így sokkal könnyebb számára, mintha szemtől szemben kellene állniuk. Ez pedig ott volt eddig is a levegőben, csak most jutott el addig, hogy ki is mondja. Kifejezetten rossz ez helyzet számára, hiába tagadja folyamatosan.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Az arcán gyermeki örömmel nézelődik. Eszébe sem jut a lehetőség, hogy egyre
rossz mozdulattal, akar előre bukfencezhet, egészen addig míg meg nem érzi a védelmezően ölelő kezeket. Ha lehetséges kipréseli kettejük közül az összes felesleges levegőt, hogy még inkább hozzáférhessen a katona.
Élvezi azt, hogy ennyire közel van hozzá, de a rossz érzéseit ez sem feledteti. Mindig ott van a kis ördög a fejében, ami gúnyosan nevetve figyelmezteti arra, hogy nem lehet annyira boldog, mint mások. S hiába próbál erről tudomást sem venni, egyszerűen már van az a szint, amikor harcolni már felesleges. Máté szavait meghallva arcán már aggodalom és félelem tükröződik. Eztán témát a gyermek énje egyáltalán nem kedveli és hallani sem akarja, így elbújt valahová, hogy a gondterhelt énjének adja át a terepet.
- Nem is azt mondtam, hogy szakítunk - a szemeit az égre emeli, nem mondja ki, de megfordult a fejében. Hiszen mennyivel egyszerűbb lenne úgy ez az egész, nem élné át többször is a veszteség érzését. Így kimondva viszont már nem tetszik neki annyira a dolog. A szíve összeszorul, pedig tudja, hogy ez most nem arról szól, hogy elválnak útjaik. De már a feltételezés is ilyen hatással van rá, hát mi lesz vele, amikor véletlenül tényleg bekövetkezik ez az egész?
- Ultimátumot adtál. Ha nem sikerül, akkor mi lesz? Nem biztos, hogy levizsgázom -emlékszik. Mindenre emlékszik, amiről beszéltek, pontosan vissza tudja idézni a szavakat. Ez egy felettébb rossz tulajdonsága, legalábbis ilyenkor. A vizsgákon nagyon jól jön, de ezt nem mondta még el senkinek. Jobb is ez, így is már érte olyan vád, hogy csak a vizsgákon. Pedig csak megkeresi a saját buksijában található moziban a megfelelő tekercset és lejátssza, hogy meglegyen a jó jegy. Ennyire egyszerű, csak hogy ehhez órákra is be kellene járni. Amivel ugyebár mostanában gondok vannak.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Kedvenc lakótársam *.* * ölelget* Tudom, hogy jövök neked egy nagyon elfeledett válasszal, de egyszerűen nyehh...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Majácska Be kell látnom, eléggé régen voltam itt. Nem csak Pécsen, hanem Magyarország berkein belül. Az élet kicsit másképpen hozta, mint ahogy azt elterveztem, az ingázás sem nagy megoldás, így jött az, hogy a kevesebb néha több. A legminimálisabbra csökkent az itthoni jelenlétem, s időm nagy részét Dobrovitz uraság társaságában töltöm. Már, amikor ő éppen nem kiképzősdit játszik. Mai nap azért ténfergek Pécs szívében, mert az utolsó vizsgát végre a hátam mögött tudom. Nem is tervezem hosszúra a maradásomat, csak beszerzek néhány dolgot, amit odakint nem lehet kapni, s már röppenek is tova. A listámat böngészve ácsorgok, mikor begurul elém, egy ismerős törpilla. Hoppá . Nagyra nyílt szemekkel nézek rá, először elkönyvelem, hogy biztosan csak képzelődöm, de látok tőle egy olyan mozdulatot, amely bizony csak rá jellemző és még jobban ledöbbenek. - Omg Maja, w*f? - tátott szájjal nézem a kicsi lányt. Úgy tűnik manapság nagy divat lett ez a betegség, mert egyre többen kapják el. Ejjnye fiúk lányok.. Jobban is vigyázhatnátok.
|
|
|
|
|
Csizmazia Hajna
INAKTÍV
#BestHousemate
RPG hsz: 335
Összes hsz: 2713
|
Cesare
- Még vizsgaidőszakban - Scarlett azt hiszem nagyon jól járt velem, hiszen az elmúlt időszakban nem igazán volt rá példa, hogy zavartam volna őt. Az együttélés ezen formája számomra nagyon is megfelelő, eddig ő sem panaszkodott. Remélem, hogy miután közlöm vele a döntésemet, azután se fogja kitenni a szűrömet. Az utolsó itteni vizsga is letudva, furcsa volt a faluba betenni a lábamat. Csak pár apró emlék érkezett meg, hogy nosztalgiára kényszerítsen, s arra, hogy apró mosollyal az arcomon sétáljak az utcán. A görbe pedig csak kiszélesedik, mikor egy ismerős markáns vonásait vélem felfedezni az egyik kirakat előtt. Lépteim lassulnak, besorolok mellé, nézem, amit ő, majd szemeimet komótosan felfuttatom az arcára, aztán a szemeibe. - Hahó idegen - sajnos régen találkoztunk, tudom, hogy sok minden történt azóta, de a helyzet az, hogy az én barátságom irányába, nem szűnt meglétezni, sőt. Nekem ő még mindig az a prefektus marad, aki legalább képes volt elkapni, nem is egyszer. - Hogy vagy Cesare? - kérdésem nem a megszokott formalitások miatt teszem fel. Tényleg érdekel, hogy mi van vele, olyan régen találkoztunk már. Majdhogynem hiányzott is.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
