Értem. Van pár változás, de nem vészes.

A tanárok listája alatt megtalálod a vezetői bizottságot. Valamelyiküknek írj!

Nincs mit.

A kerítésben nincs vitamin.

Mostanában utálja a plusz feladatokat, de ez most komoly ügy, ezt jelzi az is, hogy az igazgató úr őt szemelte ki, hogy intézkedjen. Ez örömmel tölti el, hiszen a Napnál is fényesebben bizonyítja, hogy fegyelmi ügyekben ő a verhetetlen. Pár diák az iskolából, nem megfelelően viselkedett a Czukorvarázsban. Semmiképpen nem lehet annak nevezni, hogy italos állapotban törtek-zúztak ott, aztán jól leléptek. Az eset nem maradhat megtorlatlanul, ám az elkövetők kilétét homály fedi. Őt küldték, hogy derítsen fényt az ügyre, amiért is személyleírásért, esetleg fényképért, rajzért jött az illetékesekhez. Elégedett lehet magával, a kapott bizonyítéknak hála, szorul a hurok a garázdálkodók körül, így megengedheti magának, hogy a reggelijét itt költse el, tekintve, hogy a kastélyban már nem lesz semmi, mire visszaér, sőt ideje sem lesz, na meg az üzlet dolgozói felajánlottak neki egy ingyen fogyasztást. Ami ingyen van, azt pedig ő nagyon is kedveli. Legyen az bármi, nem válogatós. Most mégis tanácstalanul áll a pult előtt, szemlélve a sok finomságot, aminek egy része neki túl édes, másik része túl rózsaszín, a maradék meg túl gyümölcsös. Végül kér egy tükörtojást kétszersülttel, ha már ennyire kedvesek. Meg a sütemények miatt biztosan van tojásuk, azt meg már ő is megsüti, ha arról van szó. Biztosítják azonban, hogy természetesen elkészítik neki, addig foglaljon csak helyet egy kényelmes széken, ahol szimpatikus. Eleget tesz a felszólításnak, bár nincs sok ideje az órái miatt, de majd arra hivatkozik, hogy elcsúszott a beszélgetés, a diákok pedig biztosan nem lesznek csalódottak, hogy elmaradt az óra fele. Míg vár, előveszi a kis zöld noteszét és belefirkant pár nevet, akik gyanúsan részt vehettek a tiltott cselekedetben. Elmélyülten dolgozik, hisz ez agymunka és abban ő nagyon penge.

Az egyik név már szerepelt a noteszében és ez nem jó jel abból a szempontból, miszerint látszik a romlottság, amúgy meg mégis csak, mert jó nyomon járnak. Fel kell keresnie sürgősen az Igazgató urat, hogy beszámoljon a megfigyeléseiről, az iskolai auror pedig átvehesse tőle az ügyet, mert azért mégsem ő az, aki végigviszi a nyomozást meg ilyenek. A füzetkébe hajolva észre sem veszi, hogy valaki az asztalához lép, csak akkor, amikor egy nőies árnyék vetül a hírhedt kegytárgy lapjaira. Egy kérdés is elhangzik és nyitná is már az ajkait, hogy feleljen, ám erre nem marad ideje. Az idegen nőszemély már le is ült.
- Persze, foglaljon helyet...bááár félig üres az üzlet. - Szívja a fogát a helyzettől, de úgy van vele, hogy gyorsan bekapja a tojását és már ott sincs. Nem ő az a fesztelen beszélgető partner, pláne nem ilyen reggeli órában, evés előtt. Gyomra nagyot kordul, a noteszt fájó szívvel süllyeszti a bal felső zsebébe, elvégre a fontos bizonyítékokat nem tárhatja fel bárki idegen előtt.
- Ööö...Ismerjük egymást? Ön előnyben van, mert kevesebb megjegyzendő tanár van, mint diák, ha egyáltalán iskolás. - Ha nem diák, elképzelése sincs, hogy honnan ismeri a lány, részéről pedig teljesen közömbös a tanulók neve, hacsak nem mutatnak végzetes vonzódást az Asztrológia tudományához, s egyszer s mind jeleskednek is abban. Közben megérkezik a reggelije, két jóképű ikertojás, két szelet extra ropogós pirítóssal, és grátisz még egy csésze gőzölgő tea is landol melléjük. A kiszolgáló hölgy kedves mosolya cseppet sem volt erőltetett, ami már-már arra sarkallta, hogy visszamosolyogjon, de aztán felülkerekedik jobbik énje így csak egy foghegyről odaszúrt 'köszönöm' fér bele neki. Várkonyi nem az a típus, akit ki lehet faggatni csak úgy egyszerűen.
- Nem kéne máshol lennie? - utal az iskolára, de neki mindegy, csak minél messzebb innen. Udvarias ember a maga módján, ezért erről nem szól. Kését a tojássárgájába mélyeszti, hagyja lágyan kibuggyanni az élénksárga folyadékot, hogy aztán tunkolni kezdje a kenyérrel.
- Amúgy reggelizek, egyen maga is, mert kihűl! - Nem csak a reggelije, de a gyomra is, gondolja tovább kimondott szavait.

Abban nincs.

A héjában.

Furcsa ez a lány, vajon honnan ismerheti? Asztrológia óráról biztosan nem, Csillagászat is kilőve. Ahogy odaült az asztalához, már elfogta a menekülési kényszer, pedig semmi oka nem volt rá. A riasztója beindult, az adrenalin a vérébe pumpálódott, idegesen tekintett körbe.
- Ne haragudjon, de nem fognék kezet, nagyon meg vagyok fázva, nem szeretném, ha beteg lenne és hiányozna az óráiról. - Bepróbálkozik ismét, hogy kibújjon a szög a zsákból, bár már eldöntötte, hogy gyorsan távozik, még akkor is, ha leégeti a száját a forró lágytojással. Reméli, hogy többet nem futnak össze, a cukrászdába úgyse teszi be többet a lábát az elkövetkező tíz évben. Annál is inkább, mivel a konditerem hasznosabb lenne, csak úgy ragadnak rá a kilók, pláne így télen. Zavartan a tányérjára koncentrál, nehogy véletlenül ráfogják, hogy flörtöl a kis fruskával. Feltűnik neki, a csitri igyekezete, de próbál tudomást sem venni róla. Még csak az hiányozna, hogy vele is összeboronálják a rossz nyelvek. Lassan olyan híre lesz, mint egy pedofilnak, csak azért, mert rossz helyre ült egy cukrászdában. A fene vigye el! Tényleg forró a tojás. Egy izzó csepp az állára cseppen, kicsit gusztustalan lehet, de nem látja kívülről magát, viszont ettől egy jó ötlete támad. Jó hangosan beleszürcsöl a teájába, amilyen undorítóan csak tud.
- Ezt jól meggondolta? - Állát megtörli a szalvétával, amit nem hajt össze, így látható marad a sárgás, olajos folt. Maga mellé teszi, jól látható helyre.
- Ne haragudjon, nem valami jól illeszkedik a protézisem. Tudja ilyen korban általában már erősen hiányos a fogazat. Nem szoktam társaságban enni - szabadkozik.  Határozott céllal odainti a pincérnőt és a lehető legsármosabb mosolyát elővéve, duruzsoló hangon rendel még egy szalvétát. Újabb tunkolás, újabb foltok... ~ csak ennek a reggelinek lenne már vége! ~ imádkozik magában. Körülötte már összesúgnak az emberek, mindenki őket nézi, leginkább tanerőnket, aki meglazítja szorosra kötött nyakkendőjét. Pánikoló tekintettel néz szét segítséget remélve, de messze van az ajtó.
- Mi? A tervem? ....Öööö....Ki kell mennem a mosdóba. Netán elkísér? A prosztatám sem a régi - hebegi zavartan, ám aljas tervet kohol az eltűnésre.
- Sokáig leszek, nyugodtan menjen csak a dolgára! - Ezzel felpattan és eltűnik a férfi mosdó feliratú ajtóban, ha hagyják. Tervei szerint addig vár, míg a hölgyemény el nem unja magát és elhagyja a terepet, ő pedig nyugodtan haza sétál majd.

Fogalma sincs, hogy mi verte ki nála ennyire a biztosítékot, de valószínűsíthető, hogy Lalával történt szakításuk óta sokkal érzékenyebben reagál bármilyen női közeledésre. Ez nem azt jelenti, hogy ezentúl eunuch lesz, hanem csak annyit, hogy jóval nehezebb lesz megszerezni a szívét. Persze a kaland az jöhet, de komoly kapcsolatra semmiképpen sem hajlandó, sőt a fiatalabb korosztály eleve kizárja a köreiből. Szigorúan csak a tanórák alkalmával bírható szóra, akkor is csak a témához kapcsolódóan. Ez a hely, az időpont és a szituáció sem olyan, amit engedélyezettnek tekint. Lala csak egy volt, és örökre megmarad a szívében. Senki nem foglalhatja el a posztját.
- Nem akartam bántóan elutasító lenni, de látom, így sem sikerült megúsznom. - Mióta ennyire tapintatos? Ehhez is a volt házassága lehet az oka? Már jó ideje, hogy nincsenek együtt, és nem is tartott sokáig, mégis nagy hatással volt a tanár úr lelkivilágára. Megadóan akasztja vissza a kabátját a mögötte álló fogasra, amit jobb ötlet híján magával akart vinni a mosdóba.
- Tudnia kell kisasszony, hogy nem vagyok jó passzban, az emberi kapcsolatok sem vonzanak semmilyen szinten, kivéve, ha az Asztrológiáról szeretne beszélgetni. Ez az egy téma, amiről hajlandó vagyok eszmét cserélni magával, annak ellenére, hogy tisztában lennék vele, hogy kicsoda kegyed. - Visszahelyezkedik a székére, összegyűri a mocskos szalvétát és várakozón néz a hölgyeményre. Miután úgy gondolja, hogy helyrerakta kettejük viszonyát, tiszta lelkiismerettel tekinthet a másikra, mert vélhetően majd ehhez igazodik is.
- És akkor most meséljen, mi nyomja a kicsi lelkét? De vegye figyelembe, hogy már jelenleg is órán kéne lennem, úgyhogy nincs sok időm. -

Áldott ünnepeket!

Szépen elment az idő, és ha arra gondol, hogy mi folyhat most az Asztrológia teremben a távollétében, hát sok mindent elmondhatunk róla, csak azt nem, hogy nyugodt. Ha ez a fékezhetetlen ötödikes bagázs kinyírja egymást, hát őt veszik elő az biztos, és szemernyit sem fog számítani, hogy fontos küldetésben volt. Mélyet sóhajt, mert sokkal szívesebben volna most egészen máshol, mint pont itt. Miután visszaült és a szalvétát is lerendezte, azért megeszi azt a pár jegeces tojást, a kiszáradt pirítóssal.
- Az Asztrológia külső és belső világunk tükre. Megmutatja, hogy hol van bennünk törés, és rádöbbent arra, hogy saját sorsunk felelőse és alakítója csak és kizárólag mi vagyunk. Senki más. Több évig mesélek róla az iskolában, ne várja, hogy ennél többet el tudok mondani, de üljön be talán az óráimra. - Befejezi az étkezést, még egy csábosan kihívó mosolyt küld a pincérlány felé, a kabátjáért megy és sálját a nyaka köré kanyarítja. Ekkor egy bagoly reppen be a kissé nyitott ablakon, majd Várkonyi vállára ül, egy levéllel a lábán. A férfi felháborodottan hessegeti el a madarat a kabátjáról, ami ugyan már van vagy tizenöt éves, mégis kedvenc darabja, annyira, hogy Lalának sem engedte meg kidobni azt. A madárterelő hadművelet eredménye az, hogy bár a tollas a szék támlájára huppan, azért gyilkos szemeket mereget a tanárra és, ha a baglyok tudnak szemmel verni, akkor ez meg is történt. Ám ezzel nem úszta meg az asztrológia professzor. A kis postás elhelyezte undorító névjegyét a vállán, a féltett kabát szövetén. Az már kezdett is beszívódni a rostok közé, és a langymelegben kiadni az illatokat. Szitkozódva szabadítja ki a levelet a karmos lábról és szinte feltépi, ahogy meglátja a feladót.
- Óóóó!!! Megjött a doktori kinevezésem! Most már hivatalos. - Arca boldogságtól sugárzik. Olyannyira örül, hogy a madárnak adja megmaradt száraz kenyerét. Valószínűleg méltányolja az ostoba állat, mert egy újabb szagos névjegyet helyez el a tanerő kabátján, mielőtt kireppen az ablakon, ahogy bejött. Egy sor innovatív káromkodás után végképp szedelőzködik, de már sokkal vidámabban. Nem csoda, hisz jó hírt kapott. A levelektől tart mostanában, mióta Lalától jöttek a válási papírok. Persze azok azóta is ott hevernek az asztalán, aláíratlanul. Felőle ott is maradnak.
- Na, most jöjjön, visszakísérem a kastélyba. Útközben még csacsoghat butaságokat! -

Ki, mikor és hogyan tudta meg, hogy nincs Mikulás, se Jézuska, aki ajándékot hoz?

BÚÉK BK!  

Szépeket!
A kecskék nem Földi lények. Nem kerek a pupillájuk. Izgi.  

- Na, akkor ahogy mondtam, jövő órán dolgozat az egész eddigi anyagból. Szedjék össze a maradék agysejtjeiket, mert szükségük lesz rájuk! - Vidáman csukja be a jegyzeteit. Már jó pár napja madarat lehetne fogatni vele, de ettől még a kötelező dolgozatokat meg kell íratnia, hiszen osztályoznia kell valami alapján a diákság tárgyi tudását. Persze az utána írandó szaktanári elemzést, amit az igazgató kér tőle is, meg a többi tanártól is, nem tölti el sok örömmel, viszont megcsinálja mindig, amit kell. Most még a kötelező rossz sem érdekli, hiszen imádott asszonkája visszatalált hozzá, és azóta minden a lehető legnagyobb rendben van. Ez volt az utolsó órája ma, de azért még akad pár magántanítvány, meg uzsonnázni is szeretne. Nem kapkodja el egyiket sem, hanem annak rendje és módja szerint körbejár a teremben és összeszedi a szemetet. A zöld noteszbe felírja a szemetelők nevét, némi megjegyzéssel kísérve. Kell ennyi mozgás, így nem használ mágiát. Sem most, sem akkor, mikor lemegy a faluba a magánóráira. Szerencse, hogy akad plusz munkája, mert az iskolában eléggé alul fizetik a tanárokat. Hiába lett doktor, az asztrológiai tudományok doktora, az nem jár több pénzzel, bár mióta Lana megvette a saját házukat, jóval kevesebb a kiadás. Uzsonnához nem megy a Nagyterembe vagy a konyhára, hiszen csomagolt Kedvese neki szendvicset, a saját szája íze szerint. Minek is enné a fűrészpor ízű vacakot, amit szendvics címén itt adnak. Előveszi a fóliába csomagolt, hatalmas fasírtos zsemléjét, amiből egy jókora salátalevél kandikál ki. Mielőtt beleharapna, kiveszi a zöldséget, gondosan eltávolítva az összes kis morzsácskáját, aztán megnyugodva nyitja ki száját hatalmasra, hogy beférjen a Várkonyi féle hambi.

Megcsapja az orrát a sült hagyma illata, meg valami kellemes fűszer, aminek még a nevét sem tudja. Lala elképesztő konyhatündér tudományának eredménye. Ezért kijárna neki egy doktori cím, gondolja most is. Beleharap a ropogósan maradt zsemlébe, egy különleges bűbáj, de nagyon praktikus. Lana ezt is a házi praktikák házias boszorkányoknak című szaklapból tanulhatta, de ez mindegy is. Élvezi, ahogy a szájában felrobbannak az ízek és megnyugodva szögezi le magában, hogy a saláta egyáltalán nem hiányzik belőle. Elmosolyodik, ahogy kicsi, szorgos asszonyára gondol, és egy újabb hatalmas adagot passzíroz a szájába. Lehet, meg kéne látogatni a konditermet is - villan az agyába. A jó koszttól kezd pocakot ereszteni, és nem lenne jó eljutni odáig, hogy a kockái búcsút vegyenek tőle, és helyüket egy vaskos, gusztustalan szalonnaréteg vegye át. Ehhez a tervhez nem segíti hozzá az a harmadik jókora falat, amit bár leharapott a szendvicsből, ám lenyelni már nem marad ideje, mivel hitvese, mint vad tornádó töri be az ajtót, véget vetve ezzel zen nyugalmának.
- Parancsolsz? - Hajába túr, hogy a szélvihar okozta károkat rendezze a frizurájában, persze mindezeket csak azután, miután a torkán akadt, félig megcsócsált falatot sikerült felköhögnie, valamint nem megfulladnia, bár utóbbival jobban járt volna. Rémült tekintete az újságra szegeződik, köpni nyelni nem tud. Itt már a Mucopront sem segítene. A Fluimucilt meg nem veszi be, mert miért? Fennakadt szemei lassan működésbe lépnek, és a lapot pásztázzák. Várkonyi látja magát a hírek között, elméje azonban ködös volt azon az estén, nem sokra emlékszik , amire meg igen, arra meg nem igazán szeretne. Felveszi a magazint, maga sem hiszi, amit ott lát.
- Milyen eridonos? Miért hiszel el minden ostobaságot, amit összeírnak a szenzációhajhász firkászok? -

Most rajta a sor, hogy a szivárvány összes színét magára öltse az arca. Először elsápad, bele fehéredik a hírbe. Haloványabb lesz, mint felesége finom bőre. Aztán elzöldül, majd rózsaszínbe, végül vörösbe vált. Utóbbi a harag hatása. Ki és miért, főként hogyan merészeli leírni ezt az esetet, ami teljesen a magánügye? Hogy veszi a bátorságot arra bárki, hogy belegázoljon a magánéletébe? Megkeseredik szájában a hamburger hűlt helye is, és persze az étvágya is elhagyta. Mit is mondjon erre, mint első reakciót? Lala annyira érzékeny az ilyen dolgokra. Hazudni sem akar, de túlzott jelentőséget sem adni a szösszenetnek.
- Be voltam rúgva. Talán még emlékszik, hogy elhagyott?! - Igen, kezdetnek ez jó lesz. Nem is vallotta be, de nem is tagadta, bár tudja, hogy arája nem elégszik meg ennyivel. A sejtés bevált, elmehetne látnok tanoncnak Huszthy szárnyai alá, hiszen Lala folytatja. A férfi összetépi az újságot apró cafatokra, mintha ez bármit is javítana a helyzetén. A kukába dobja a fecniket, ahogy az imént, amikor még boldog volt, szemétbe dobta a papírgalacsinokat. Óóóh, boldog órák! Tova röppentek egy pillanat alatt.
- Ez a véleményem erről az egészről. Kit érdekel, hogy milyen volt a haja? Még csak arra sem emlékszem, hogy milyen volt vele a szex. - Ezzel máris elárulta magát, bár nem tagadná le az esetet, ennél Lanát sokkal többre értékeli. Tudja, hogy ezzel csak benzint önt a tűzre, de vállalja. Csak reménykedik, hogy nem szalad el a Kedves örökre jó messzire. Azt látja, hogy sírás kerülgeti a szőkét, így hozzálép, amivel talán kockáztat egy hatalmas pofont, de ez a legkevesebb.
- Utánad mentem Kanadába, visszakönyörögtelek, gondolod mindezt azért, mert valaki mással kavarok ? - Azt bölcsen elhallgatja, hogy az orrát is betörette, sőt, ennél többet is megadott volna, ha szerelmét sikerül észhez térítenie. Egy eltévedt párocska nyit be az ajtón, de riadtan kapják vissza a fejüket, amint meglátják a két tanerőt. Valószínű, hogy egyből levágták, mi a helyzet azzal a kettővel és gyorsan eltűnnek, mintha ott sem lettek volna. Ezáltal a csend még nagyobb lett, míg egyikük meg nem töri. Várkonyi hallgat, nem tudja, mit mondhatna még. A dolognak nincs számára jelentősége és nem is volt.
- Mellesleg nem diáklány volt. -

- Nem tagadom, volt valami, de ez csak annyi volt, mint hogy neked pisilni kell és elmész pisilni. Ne pisiljek évekig, míg úgy nem kegyeskedsz dönteni, hogy mégis csak kellek? - Nagy önuralomba kerül, hogy ne essen át a penge élén és ne csapjon dühbe a mondókája. Veszekedni semmi esetre sem akar. Lala aggodalmai jogosak, de csak annyiban, hogy mostantól ne legyen más az életében. Ez a kis félrelépés, lehet neki komolynak számít, de azt szeretné Várkonyi megértetni vele, hogy neki viszont nem jelent semmit. A felé induló kéz láttán becsukja a szemeit, vállait behúzza és felkészül az ütésre. Felettébb elcsodálkozik, hogy nem jön a pofon, de azért nem bánja.
- Tudom, hogy utálod, és ezután csak a szerelemtől leszek részeg. A feléd érzett szerelemtől - teszi hozzá gyorsan még, nehogy Lala megint rosszul kombináljon, ám teljesen felesleges. Úgy látszik a nő nem hallja meg csak azt, amit hallani akar. Amin görcsölhet, amiért haragudhat, amiért balhézhat. Nem érdekli, hogy a szőke távoltartási végzést kért vele kapcsolatban, csak azért is követi. Mögé áll, és, ha engedi, átkarolja a derekát, orrát a nyaka hajlatába fúrja, úgy dörmögi.
- Valóban így érzed? Mert, ha igen, akkor szomorú leszek. Nem akarom, hogy boldogtalan legyél mellettem! Nem szólhat erről a kapcsolatunk, a szerelmünk! - Valóban így érez a dologgal kapcsolatban. A házasság kölcsönös bizalomról szól és ha ez az alapvető feltétel nincs meg, nincs értelme folytatniuk. Pont ezért ügyel nagyon arra, hogy ne éljen vissza a nő bizalmával, mert csak ettől válik kölcsönössé. És gondolja mindezeket nem azért, mert a házuk Lala tulajdonában van és ő bármikor kitehető onnan, sőt még csak az sem zavarja, hogy Lana magasabb pozícióban dolgozik, mint egyetemi tanár. Áááá, ez soha nem jut eszébe.
- Maga meg megcsalt a kviddiccsel és a mai napig együtt vannak. Most legyek én is féltékeny? - Sakk, matt.

- Nem mehetsz sehova, csak védőőrizetben. Én leszek az őr, nincs ellenvetés. - Lenéz a lábára, nem emlékszik, mikor húzott papucsot. Nem tévedés, tényleg nincs rajta a férfi megaláztatás legfőbb szimbóluma. Lalán sincs nadrág, vagyis látszatra minden rendben, de csak látszatra, de legalábbis Lala nem tud róla, hogy ki az úr a háznál. Ez a pillanat viszont nem az a pillanat, amikor figyelmeztetni fogja, bár van véleménye az elmondottakról, amit meg is oszt a nővel.
- Nem voltál több, mint egy évig. Nem tudtam, hol vagy, mert nem közölted. El sem köszöntél, azt sem tudtam, élsz-e, halsz-e. Ez neked teljesen rendben van így? - Igyekszik megőrizni a nyugalmát, ám kicsit elege van már ebből a vitából. Két csónakban eveznek a Kedvessel. Ő mindenáron bűnbakot akar csinálni a férfiből, amaz pedig a legfőbb ütőkártyával jön elő. Fárasztja a harc, nem érti, miért kell védenie magát, mikor nem csinált semmit. Ő, a saját szemében ártatlan, ma született bárányka. A vádak teljesen leperegnek róla. Odalép a szőkéhez, aki hagyja, hogy átölelje. Örömteli jel. Nem áll meg itt, bele is csókol a nyakába, félre tolva a fürtöket.
- Jobban szeretem ezt a színt, meg nyomot hagyni a hibátlan bőrödön. - A kérdést elengedi a füle mellett, helyette felemlegeti a kviddicset. Bár ne tette volna, mert ezzel megint olajat öntött a hamvadó tűzre. Neje ismét felcsattan és visszavág. Várkonyi segélykérőn emeli tekintetét a plafonra. Mit vétett ő, hogy ezt érdemli? Felszívja magát, valami eltörött benne. Kiborult a bili, elgurult a gyógyszere, eldőlt benne a borjú satöbbi.
- Na idehallgass asszony! Nincs más nő a szívemben, egyedül te. Egyelőre nem is tervezem, hogy lecseréllek. Ha te úgy döntesz, hogy nem tudsz napirendre térni a ballépésem felett, akkor ott az ajtó, hagyj el! De, ha igazán szeretsz, akkor maradsz és én nem hozom fel többet a cserbenhagyásos gázolásod, de te sem az enyémet. -

Mindenki jó, de legjobb otthon.

Szép délutánt!

Ott lesz az valahol.
Szép estét!

Takács Milán Dániel - 2019.03.21. 19:57



Egy udvarias, szimpatikus fiatalember.

Takács Milán Dániel - 2019.03.21. 20:06



Mi lehetne más? Még az asztrológiát is felvette. Követendő példa. Jó döntés volt.

Szent Várkonyi! Egyre jobban kedvelem magát Dániel.

Lehetséges, persze.

Pár embert szétültetek mindjárt.

Lana kimosta a pizsomáimat.

Az új tanerők vonzzák a tömeget. Tömegvonzás.

Masához képest már maga is öreg, kedves Ardai úr.