36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várkonyi Zoltán összes hozzászólása (234 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 » Le
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 19. 18:29 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

Egy rossz szava nem lehet a tanár úrnak afelől, hogy unalmas az élete. Egyik kaland éri a másik után, pláne, ha Lanetta a közelében van. Legyen úgy, hogy tudja, ott van, vagy akár nem is látja, mindegy. Lassan megtanulja, hogy ha kellemetlenség éri, azonnal a lányt keresse tekintetével. Régebben bosszankodott volna ezen, ám most kivételesen valahogy jobban viseli. Mióta a bájitalos eset lecsengett benne is és Lalában is, megadta magát a balszerencsének, előbb szabadul, ha humorosan fogja fel a dolgokat. Ezen a szitun is röhögne, de igazán megijedt, hogy baja esik volt tanársegédének. Utána kap, sikerül is megfognia, aztán a ruha varrása enged egy ponton, vele a vékony anyag is reccsen. Persze a nagy hajcihőben erre senki nem figyel fel, de később még visszatérünk rá. Egyelőre sápadtan érdeklődik a lány hogyléte felől, mielőtt az felpattanna, és elviharzana. Várkonyi is kapkodva száll vonatra, megnyugtatva mindenkit, hogy ne aggódjanak, harcedzett a lány. Ezen kicsit elgondolkodik, hogy mennyire is igaz ez. Nem csak a kviddics miatt, de, hogy még őt is túlélte, az igazán figyelemre méltó.
- Nem, nem kell gyógyító, jól vagyunk, köszönjük - kiabálja le a mozgó vonatról. Azért elfogad egy palack vizet, egy vizes törölközőt, valamint kötszert és fájdalomcsillapítót a betegnek, amik egy segítőkész manó zsebéből vándorolnak át Várkonyiéba. A tanerő könnyes búcsút int a gyászoló tömegnek, majd bőröndjét vonszolva a lány után ered. Nem kell sokat keresnie, meg is leli egy távolabbi kupéban, egyedül, lábait felhúzva ül a bőr ülésen.
-Hogy lenne baj? Maga egy erős, független hölgy, nem igaz?  Szabad ez a hely kisasszony? - mutat udvariasan a szemben lévő ülésre, de nem várja meg a választ, leül.
- Ez a magáé. - nyújtja át a szereket. - Tényleg jól van? Felhasadt a ruhája, az én voltam, de nem sajnálom. - Kaján vigyorra húzódik a szája, ahogy a szakadás mélyére kukkant, mely a ruha elején húzódik végig, fentről lefelé.
- Szerintem praktikus. Szellősebb lett. Talán nem annyira, mint az én alsónadrágom, amit elgázolt a vonat, de... - Szemei ott ragadnak a látványon, arcán pedig feltűnik az a bizonyos félmosoly.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 19. 19:10
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 20. 17:28 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

- Szoktam én viccelni? Az a kis kilengés, bizonyára miattam volt. - Elvigyorodik, most már sokkal felszabadultabb. Túl vannak a kezdeti nehézségeken, végül még a vonatra is felszálltak, elindultak...csendben ülnek, egymással szemben a kupéban, már nem történhet több szerencsétlenség, ha nem mozognak sokat.
- Persze, mind a magáé. Nem is az enyém. Vettem magamnak vizet, úgyhogy nem szorulok a magáéra, de most már maga sem szorul az enyémre. - Cinkosan villannak zöldes-kékes-szürkés szemei, ahogy a lányra tekint. Igen, tényleg felnőtt, úgy, hogy szinte észre sem vette. Bár a talár sok mindent eltakar, biztosan azért lehetett, na meg az a szörnyű világítás a kastélyban...na, az is megér egy misét. A peronon, ahogy a vékony kis ruhán áthatoló napfény, lágyan kirajzolta alakját, Várkonyi felismerte, hogy nem csak felette járt el az idő. A hajdan volt kis diákból nő lett, méghozzá nem is akármilyen. Tegnap még kis béka, ma meg... Bamba tekintete ott maradt a ruha kivágásán, és csak a szakítás hangja téríti észhez ismét.
- Mi az ördögöt csinál? Várjon! - Felnyúl a bőröndért, amit leülés előtt a felső polcra rakott. Leveszi és kihúzza belőle az ominózus pizsama felsőjét. Szintén csíkos, szintén nagypapis, de egyben van. Átnyújtja a lánynak.
- Vegye fel, mert nem állok jót magamért! - Hangja fátyolosan rekedt, elhalkuló. A stílus parancsoló, de a tónus szinte gyengéd és gondoskodó. - Én mindent felcímkézek - mondja színtelen fakó hangon, ám a kérdés második felét nem válaszolja meg. Az már túl intim. Inkább Lalácska jár az eszében. Nem szeretné, ha a lány rákérdezne. Nem szívesen mondaná el, hogy egy manó gondjaira bízta. Mit csináljon, ha egyszer el kell utaznia? Nem hozhatta magával. Lanetta szemében a kacsa vörös posztó. Nagyon imádja, jobban, mint a gazdáját, ezért akár torkon is harapná a férfit, ha a kis jószágnak baja esnék. Köhint párat, bele a csendbe, meg aztán észreveszi a hölgyemény félre nem érthető reakcióit.
- Ez még a bájital hatása? Azt hittem, már elmúlt. - Megforgatja a szemeit, bár határozottan szórakoztatja a szituáció, és tetszik is neki.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 17:30 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

Észrevétlenül tova suhantak Bagolykő ismerős házai, domborulatai, de a lány lágy halmai érdekesebbek a férfi számára, pláne így, hogy a nem látható részek olyat sejtetnek, ami hímnemű egyedet nem hagyna szárazon.
- Azt hittem, hogy a sármom ingatta meg...még szerencse, hogy nem a fejét veszítette el, csak a kalapját...majdnem. Aggódtam, mikor leesett. nagyobb baja is történhetett volna. - A visszautasított kötszert, vizet, miegyebet csak szó nélkül, egy pálca intéssel elpakolja, de azért a vállát megvonja egy kicsit. Láthatóan tényleg semmi baja Lalának, csak a vádlija van bekötve, de az nem az eséstől sérült. Várkonyi tisztában van vele, hogy az átkozott kviddics az oka, amit tavaly nem sikerült betiltatnia a gazdasági igazgatóval, hiába sorakoztatott fel ezer érvet ellene. Azért mégis volt látszatja a propagandájának, idén talán kevesebb volt a sérülés, a kevesebb mérkőzés miatt. Lanetta azonban nem úszta meg. Akkor kifejtette neki megvető véleményét, ezért most újra nem hozza fel. Abból úgy is megint vita lenne, és azt a legkevésbé sem akar. Egészen mást szeretne. ...Csalódottan ejti ölébe a remek szabású pizsi felsőt, miközben kaján vigyor terül szét ajkán.
- A melltartó tetszik. Behúzom a függönyt. - Felugrik, hogy csak úgy puszta kézzel húzza el az ablakrongyot, és az ajtón is összecsukja a rolót.
- Á, így meg túl sötét van. Nem látom a lényeget - mondja csak magának, nem vár választ vagy kommentet, ehelyett világosságot teremt. Diszkrét félhomály uralja a kabint, Várkonyi pedig a lány melletti ülésre huppan. Zavarba ejtőn bámulja, miközben az extanársegéd éppen házimunkát végez: hímez, hámoz. Ekkor kinyílik az ajtó, belép a kalauz, hogy kezelje a jegyeket. Zoltán lemondóan áll fel, tekintetével meg tudná ölni a vasút lábatlankodó alkalmazottját, de inkább csak átadja a jegyét. Miután az ellenőr visszaadta azokat, a lány felé fordul.
- Valami baj van, kisasszony? - Szeme a tanerőre siklik, aztán végigfut a lány lenge, szakadt ruháján, majd az elfüggönyözött ablakokon.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 19:13 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

Ha a kviddics nem is ölte meg, én akkor majdnem megtettem - gondolja, de nem ad ennek hangot, mert mint említettem nem akar ismét vitát. A kviddics volt az egyik nagy ellentét kettejük között, a másik meg minden más. Elképesztően különböztek egymástól, talán ezért tudta elviselni a lányt Várkonyi. Furcsa, kettős érzése volt mindig, ha róla gondolkodott. Egyfelől kifejezetten irritálta Lala stílusa, másfelől szórakoztatta is, mert más volt, mint a diákok többsége. Úgy volt szemtelen, hogy eközben szerethetően aranyos is volt egyben. Persze ezt soha nem mondta ki. Ha megtudná, elszaladnának vele a lovak. A halhatatlanságos is elintézi ennyivel:
- Hallatlan. - Minden más történés után a melltartóra terelődik a szó, ám mikor komolyabban is hozzálátnának a témához, beállít az a fontoskodó kalauz. Várkonyi nem tudta, hogy mit fog reagálni a lány, elvégre akár ki is penderíthette volna őt innen, de nem tette. Kicsit elcsodálkozik ezen, de levonja a tanulságot. Lala biztosan nem gyáva, hogy megtegye, ha akarta volna, vagyis nem akarta. Ez elégedettséggel tölti el barátunkat, aki ismét mellé huppan a bőr ülésre. Kezd iszonyú meleg lenni a kupéban. A behúzott rolók és függönyök megtették a hatást, kizárták a levegőt a kis helyiségből. Az is lehet, hogy csak Várkonyit verte ki a verejték, de mintha lázban égne az egész teste, annyira forrónak érzi a helyzetet. Összezárva egy pici lyukban egy ...ne is folytassuk. Idáig tabu volt, és tulajdonképpen még most is az. Rekedten szólal meg.
- Szóval hol is tartottunk? Tetszik a melltartója. Nekem adja? - Egy kis szünet után, ami alatt Lala vagy válaszolt vagy nem, valaki szinte feltépi a kupé ajtaját újra. Tanerőnk zavartan rebben arrébb fél métert, és vészjósló tekintettel mered az újabb betolakodóra, aztán a lányra.
- Mekkora itt a forgalom. Mit akar? - förmed rá a szendvicses fiúra, akiben egyik tanítványát ismeri fel.Negyedikes volt tavaly, biztosan itt talált nyári munkát.
- Izé...Jó napot Tanár úr! Szia! - köszön a tanárnak, aztán vigyorogva Lalának.
- Son-kás, kő-rözöt-tes, ubor-kás, szalá...- Gyorsan elhallgat, ahogy meglátja villanni Várkonyi szemeit. A férfi a lányhoz fordul.
- Kér valamit? -
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 23. 21:55 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

Enyhe sárga színben játszik szegény áldozat tanár úr. A fiatalok láthatóan jól szórakoznak, ő meg kissé háttérbe szorult, ezért visszaül a helyére, és előveszi az unalmas, de vaskos kötetet. Látszatra olyan, mintha olvasna, pedig a fülei nyitva, minden érzéke a lányra állítva és figyel. Lala rendel. Oregánós bagett, tex-mex szósz, dupla sajttal, hagyma nélkül. Némi sonka, sok saláta és uborka, paradicsom, majd az egész enyhén meggrillezve. Köszöni szépen, csacsogja, közben vidoran villogtatja a szemeit a fiúra. Pedig fejletlen, nyüzüge, alacsonyabb, mint Lala, idétlen feje van, még a szőrzete sem indult meg, szóval silány minőség. Magában morgolódik, arcán azonban az unott nyugalom tükröződik, csak szemében csillog a féltékenység apró lángja. Csak akkor enged fel némileg, amikor a fiú végre távozik. Puszit dob még végezetül a lánynak, Várkonyi pedig egy virtuális nyilat küld utána, egyenesen a háta közepébe. Mikor az ajtó becsukódik végre, ő még mindig olvasást tettet. Foghegyről veti oda a válaszokat.
- Én nem ittam belőle, magával ellentétben. - Ennyivel le is rendezi a témát. Ha nem veszi le a melltartóját, hát nem veszi le. Nem is gondolta, hogy tényleg levenné, ő lepődne meg a legjobban, ha megtenné.
- Már mondtam, hogy Egerbe. Megütötte a fejét? Csillagászati konferencia lesz. - A vonat pöfögése lassul, a vagonok egymáshoz ütődnek, fékcsikorgás hallatszik, lassul a szerelvény. Állomáshoz érkeznek, a vonat megáll. Lábak dobogása hallatszik a folyosón.
- Ismeri azt a fiút? - tér a lényegre, ami ott zakatol az agyában. Érzi, nem tudja biztosan, de azt súgják az ösztönei, hogy több van a srác és Lala között, mint barátság és diáktárs viszony. A lábdobogás erősödik, hangok hatolnak a lezárt fülkébe. - Vigyázz magadra Jenő! Írjál! Puszild meg helyettem is anyut! - Kis idő múltán újabb behatoló tör a kabinba. Fejét bedugva az ajtón megkérdezi.
- Szabad ez a hely? - int fejével az ajtó melletti egyik ülésre.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 25. 09:56 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

- Kicsit kiütött, ennyi az egész - utánozza a lány hanglejtését, stílusát, túlkarikírozva az egészet. Közben azon gondolkodik, hogy valóban nem emlékszik semmire? Ha nem maradt meg emlék sem abból az estéből, akkor akár emlékeztethetné is....talán. Tekintete az ajkaira vándorol, aztán lejjebb a ruha kivágásból kikandikáló fehérneműre, ahol jó hosszú ideig meg is állapodik. A könyvet leengedi az ölébe, hogy takarja, azt amit nem szívesen mutogatna. Viselkedése zavart lesz, idegesen köhent párat, mielőtt újra beszélni kezd. Hangja színtelen és száraz. Nem szándékozik elárulni a gyenge pontját a lánynak.
- Nézesse meg a fejecskéjét! - Csak ennyit közöl vele, pedig biztos benne, hogy a csillagász konferenciáról nem beszéltek. Igazából nem is kellett volna megemlítenie, de már késő bánat, kimondta, visszaszívni nem tudja. Kedélyei lenyugodtak valamelyest a lenti tájékon, így a lelki egyensúlya újra a régi. Sokkal kényelmesebben is érzi magát, nem kell feszengenie, és a tekintete is el tud szakadni az intim látványtól. Hallgatja Lala csacsogását Erikről, aki egyáltalán nem tehetséges asztrológiából, különben megjegyezte volna a nevét. Ezek szerint a csókban sem, nagy lúzer lehet. Nem ad hangot gondolatfoszlányainak. Egy ilyen Erik féle népség nem érdemel annyit. Csak mélyet horkant, ami jelenthet akármit is. Most leginkább azt, hogy a sárga ördög megint gyökeret vert a szívében, aztán a gyomrára is áttelepült. ~ Semmi okod nincs rá, elvégre nincs köztetek semmi és nem is lesz ~ korholja a jobbik énje, amire tüstént reagál a másik fele: ~ Akkor se csókolózzon lúzerekkel! Alig bújt ki a tojásból, na. Csak az erkölcseit védem ~ dohogja feldúltan. A jobbik énje azonban nyomban leoltja: ~ Szánalmas vagy és az is maradsz. ~ Ezzel befejeződik az ádáz belső harc, amiből Várkonyi mindenképpen vesztesen kerül ki. Mélyet sóhajt és elhatározza, hogy elássa magát jó mélyre. Ekkor kukkant be az ajtón egy nála is szánalmasabb figura, aki megfelelő alanynak látszik  bosszúra, pláne, hogy a lány rábízza a választást, beengedik-e a kupéba vagy sem. Apró gonosz fény villan a szemében, arcán azonban földöntúli mosoly árad szét. Hasonló mézes-mázos hangnemben, mint imént az extanársegéd, átveszi a döntést.
- Ó,...igazán sajnálatos, de az foglalt. Egy hely szabad csak, közvetlenül a hölgy mellett, középen. - Meg sem várja, hogy a fiú beküzdje magát a felkínált helyre, újból magához ragadja a szót.
- Azon fecsegtünk éppen a kisasszonnyal, hogy a szendvicses fiúcska jól csókol-e. Sajnos nem jutottunk dűlőre, mert nincs elég tapasztalata ez ügyben. Lenne összehasonlítási alap? - Azonmód felugrik, mintha ez lenne a dolga, hogy segítsen a srácnak feltenni a csomagját. S mivel ő vagy három fejjel magasabb a jövevénynél, a legfelsőt is eléri, oda helyezi a pakkot. Megfogja a vállát, majd lenyomja a szerencsétlent a lány melletti ülésre, majdnem Lala ölébe, ha az odébb nem csusszan. Leül velük szemben és előveszi legbűbájosabb mosolyát.
- Nos? -
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 25. 10:16
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 27. 11:55 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

Látszik a kis vézna srácon, hogy a legszívesebben inkább a pokol tüzére kívánná magát, mintsem ebbe a kupéba, e közé a két őrült közé, de csak megszeppenten ül, minél távolabbra húzódva Lalától, és tekintetét, igyekezve kontrollálni. Bizony a fiúcska sem veti meg az ingyen látványt, amihez különösképpen még kukkolnia sem kell, hiszen majdnem az orra is odaér. Hát Istenem, kicsit Cyranora hajaz a legényke. Arcán még jobban kiemelkednek a tini kor jellegzetes pattanásai, ezt még erőteljes izzadással is megfejeli. Biztosan a tenyere is lucskos, amit Várkonyi nyomban ki is próbál.
- Be sem mutatkoztunk önnek - duruzsolja, és hatalmas markát a fiú elé tolja.
- Várkonyi Zoltán vagyok. A kisasszony pedig Lanetta - mutat a hölgyeményre, sőt biztatja is.
- Nyújtson kezet maga is az úrnak, ne legyen udvariatlan! - kérleli a lányt, miután ő maga már elvégezte a kézfogást. Nem tévedett, a srác keze undorítóan nyálkás és hideg. Tanerőnk előveszi a zsebkendőjét, és hosszú perceken keresztül igyekszik megszabadulni a nyálkától. Miután késznek ítéli a dolgot, a használt zsepit a lány felé nyújtja, fejével intve, hogy vegye csak el nyugodtan, neki már nem kell. Közben hallgatja volt diákja monológját, és szinte azonnal ráköti beszéde fonalát, ahogy a másik levegőt vesz.
- Jaj, drága! Úgy látszik a kor nem hozza meg automatikusan a felnőttséget, mert még mindig hisz a mesékben. Azt képzeli, hogy én vagyok a maga hercege fehér lovon, csak azért mert eltűrtem a gúnyolódásait? Ne álmodozzon Csipkerózsika! A maga hercege ez a fiú, itt! - Azzal a halott sápadt kölyökre mutat, aki kettejük viharában már lassan a kárpitba olvad. Egyre sűrűbben néz fel lopva a magasban heverő bőröndjére, már Lala intim részei sem kötik le a figyelmét. Idegesen kapkodja a fejét, nyakát behúzva csendben ül. Arcán a "Hova kerültem?" kérdés fogalmazódik meg, az izzadtság már szinte folyik róla patakokban. Két kézzel markolássza az ülés szélét, hogy bármelyik pillanatban felugorhasson, ha ezek itt ketten rávetnék magukat.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 27. 11:59
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 28. 14:04 Ugrás a poszthoz

Lanetta lelkem

[zárt]

Várkonyit kupán csapásként érték a lány indulatos, de őszinte szavai, leginkább az a fél mondat, amiben az érzelmeit ecsetelte. Nem kap lehetőséget a szólásra, csak tátog, mint hal a szatyorban. Tehetetlenül nézi, ahogy a lány kiviharzik, és jobb ötlete nem lévén, haragos nyilakat lövell a fiú felé a tekintetével. Még olyat is mormog az orra alá, hogy az egész a siheder hibája meg, hogy a balsors vezérelte ide, pont az ő kupéjukba. Hol tartanának már a melltartós projekttel, ha a kis taknyos nem rondít bele a diskurzusukba. Hogy a fene vinné el és hasonló cifra káromkodások hagyják el a száját. Szegény, jobb sorsra érdemes fiúcska, a szivárvány összes színében játszik, a sötét lilától a hófehérig, ám szólni nem tud ő sem. Szája hangtalanul mozog, talán sátánűző formulát rebeg a vehemens tanárra. Várkonyi a továbbiakban ügyet sem vet rá, hanem becsomagolja vissza a csíkos pizsamát, hóna alá csapja a kis poggyászt, feltépi ő is a fülke ajtaját, majd körülkémlel a folyosón. Mikor meglátja Lalát a vonat végében, elindul feléje a bőrönddel. Odaérve megpihen, aztán elkapja a lány derekát, és szenvedélyesen megcsókolja az ajkát.
- Bocsánat, de nem értettem...mit is mondott az érzéseiről? - Mintha mi sem történt volna lezseren a falnak dőlve mosolyog kedélyesen a lányra, még akkor is, ha esetleg az akció jutalma egy pofon lett volna.
- Semmi jelentősége gondolom, csak tényleg nem értettem tisztán. - Közben a háttérben, egy halálra vált tizenhat éves srác oldalog ki az elhagyatott kupéból. Hátát a falnak vetve surran, minél messzebb a két őrülttől. A kalauznak magyaráz a párocskára mutogatva, aki csak legyint egyet. Nem lesz bolond beleavatkozni. Drágább annál az élete. Közben Várkonyi és a lány, mintha beszélgetnének. Messziről csak foszlányok vehetők ki.
- Én átköltözöm másik fülkébe, ha gondolja átjön maga is, vagy visszamehet az üres kupéba. Magáé a döntés. -
Ezzel elindul, hogy új helyet keressen magának.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. szeptember 29. 03:38
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 30. 20:23 Ugrás a poszthoz

Az az én kacsám volt/van. Rolleyes
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 30. 20:26 Ugrás a poszthoz

Lanettától kaptam tavaly a szülinapomra.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 30. 20:29 Ugrás a poszthoz

A másik kecske volt. XD
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 30. 20:38 Ugrás a poszthoz

Az enyém is ilyen, csak most kicsit büdi, de visszaadhatom. Cheesy
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 30. 20:42 Ugrás a poszthoz

Akkor a sajátomat tettem zsebre.
Jelölje meg kisasszony a sajátját! Rolleyes
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 10. 18:07 Ugrás a poszthoz

Yar és Lala

[zárt] CS. U.

Jönnek a dolgos hétköznapok, délelőtt, délután órák, este az egyéb magántanulók, akik meg akarnak ismerkedni vagy a sorsukkal vagy magával az asztrológia művészetével. Várkonyi nem ellenkezik egyetlen felkérésre sem, csak érzelmek nélkül teszi a dolgát, ha jól megfizetik, nincs oka, hogy berzenkedjen. Lala is húzza az igát, megtesz mindent, amit a férfi kér, pontos és megfontolt, ahogyan elvárják tőle. Ugyan a száját nem tudta kinőni, de ezt már a tanerő megszokta. Most a Fő utca egyik sarkán ácsorog, a megbeszélt üzlet előtt. Tanított a faluban, épp hogy kicsit előbb ideért. Megigazítja szétzilálódott sálját, összébb húzza magán a kabátot, vár. Még azóta sem szerette meg a várakozást, ám szelíden eltűri, mint szükséges rosszt. A lány nem tudni honnan tűnik fel majd, ezért buzgón tekintget a szélrózsa minden irányába. Nem árulta el, hogy miért ide és miért most, csak utasításba adta...illetve megkérte szépen, hogy legyen kedves ide kifáradni, mert meglepetést készített elő. Persze mindezt csak levélben közölte, ne kezdjen a lány faggatózni, fenyegetőzni, ne adj Isten harapni, ha nem mondja meg azonnal, mit talált ki meglepinek. Annyira ugyan nem biztos benne, hogy jó ötlet volt, de már nem tudja visszacsinálni. Jobbra sétál két lépést, balra hármat, benéz a kirakatüvegen, csodálja a kviddicskesztyűket, mikor megakad a szeme egy két éves bébinek gyártott példányon. Elszörnyülködik rajta néhányszor, majd morogva fordít hátat a borzalmas látványnak, ami valószínűleg csak dekoráció. Még akkor is morog, mikor már egy másik üzlet előtt ácsingózik egyre türelmetlenebbül. - Levonom a béréből - dohogja végül, csak hogy megnyugtassa magát valamivel.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. október 10. 18:07
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 14. 17:32 Ugrás a poszthoz

[zárt] Lala, Pala, (Zala)
utóbbi én vagyok, hogy teljes legyen a skála

- Mindenki késik, akire várnom kell, de ettől most eltekintek, elvégre én kértem, hogy találkozzunk. - Kezet nyújt a szőkének, akit pár hete ismert meg egy fatális véletlen folytán. Nem terjeszti, de a Lalának vett könyvet tanerőnk is elolvasta, sőt tetszett is neki, bár ezt kínzás hatására sem vallaná be. A tettek azonban szebben szólnak a ki nem mondott szavaknál. Ha érdemesnek tartja a szerzőt arra, hogy idejét áldozza rá, akkor minden bizonnyal valamit tud az illető. Ne gondoljunk óriási szimpátiára, csupán csak arról van szó, hogy Yaristának felettébb érdekes a horoszkópja. Egy ritka állás figyelhető meg a képletében, így a tanár figyelemmel akarja kísérni az életét, már amennyi van neki hátra, hogy dokumentálni tudja majd a hatását, annak a bizonyos állásnak a képletben. Ez az egyik oka, amiért találkozót beszélt meg vele, a másik pedig Lanetta rajongása eme durva sport iránt. Az, hogy Lala a szőke iránt is lelkesedést mutat, már annyira nem tolerálja, de talán kibírja pikírt megjegyzés nélkül, és a lánynál is kap néhány piros pontot, valamint a kviddicses is méltányolja majd.
- Van egy kedves hölgy, aki szereti a kviddicset is, és té...szóval biztosan örülne neked így spontán. - Röviden, nem tervezett semmit. Bele sem gondolt, hogy mi ezzel a célja, csak eldöntötte és kész. Nem volt romantikus udvarló, ritkán vett virágot meg hasonlókat, de Lala kedvéért igyekezett fejlődni. Yarista ezen fejlődés vagy fejlövés? eredménye.
Sokkal tovább nem kell várnia a hölgyeményre - csak talán míg Yarista reagál a szösszenetre -  már messziről integet, kezében hatalmas rózsaszín szatyrokkal. Kicsit csalódott Zoltánunk, hogy a gyakorlótanára nem a szépségszalon felől közeledik, bár nincs rá szüksége, de azért az édességekkel óvatosabban kéne bánnia. Ő bezzeg figyel erre, ezért is csökkentette nullára a kishölgy nyalóka adagját. No meg nem kislány már, hogy ilyesmikkel jutalmazza.
- Jó estét! - nyomja meg erőteljesen az estét szót, hogy ezzel is hangsúlyozza, jócskán késésben van.
- Látom felpakolt. Nincs még Mikulás. - Zordan félreáll, hogy széles vállai, melyek eddig teljesen kitakarták a hajtót, most láttatni engedjék a srácot. Kinyújtja kezét, hogy elvegye Lalától a szatyrokat, sőt a szájából kikandikáló nyalókától is megfosztja, nehogy meglepetésében lenyelje.
- Íme, ő az. - Úgy mutat a fiatalemberre, mintha valami ritka műkincset szerzett volna, ám az a legkevésbé sem érdekli, hogy ezzel Yart egy dísztárggyá alacsonyítja, persze szándékán kívül.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 18. 23:58 Ugrás a poszthoz

Pontlevonásos vágyakat szívesen teljesítek.  Evil  Grin
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 19. 00:23 Ugrás a poszthoz

Máris beírtalak a kis zöld noteszembe.  Rolleyes
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 19. 00:33 Ugrás a poszthoz

Majd nyújtsa be az igényt, hogy mennyi pontot szeretne levonatni, azt megszorzom....valamennyivel.  Rolleyes  Tongue
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 19. 10:42 Ugrás a poszthoz

Ez milyen igaz. Ha beküld egy csomó másolt szorgalmit, az jó sok mínusz.  Rolleyes
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 21. 13:28 Ugrás a poszthoz

Üdv!
A Rellon ellenben 100 fölött van. Így nehéz lesz negatívba kerülniük. Rolleyes
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 21. 19:57 Ugrás a poszthoz

[zárt] Lala, Pala


Azt sejtette, hogy Lala örülni fog a szőkének, de elképzelése nem volt arról, hogy mennyire, ezért izgul is egy kicsit, bár nála az izgulás másnál relaxáció, de azért mégis, na. Elégedetten nyugtázza Yarista inkább udvarias, mintsem őszinte reakcióját. Ő komolyan veszi és bólint is hozzá. A nagyképűség szobrához modellt állhatna.
- Családi vonás - mosolyog a képébe, ám közben azon gondolkodik, mikor tegeződtek össze a hajtó sráccal. Volt pár nap az életében az elmúlt hetekben, melyek szinte nyomtalanul törlődtek. Nem akarja felhánytorgatni, hiszen akkor kiderülnének esetleg a hiányosságai, így nagylelkűen elsiklik a baráti megszólításon és viszonozza. Tekintve, hogy a végzős bál emlékei is igen hiányosak számára, hiába lebbentett fel pár fátylat az Edictum arról az estéjéről, ő arra sem emlékszik, pedig szinte biztos, hogy tudná, ha bármi történt volna. Az viszont teljesen tiszta, hogy az ominózus könyvet akkor adta át a lánynak. A következő mondat azonban elgondolkodtatja, jó ötlet-e kísérteni a sorsát. Még semmi nem alakult ki közöttük, ezért sérülékeny még ez a kapcsolatbimbó, talán kockázatos tálcán kínálni a lánynak az alternatívákat. Nyel egyet, hogy kiszáradó torkát megnedvesítse a válasz előtt.
- Biztosan akadnak azért páran - veszi szúrósra a stílust, aztán már visszakozna is, ha a lány elejét nem venné ennek a megjelenésével. Kecses alakja, még így a kezdődő félhomályban is izgató, a nyalóka ellenére. Tapadósan járatja végig rajta a tekintetét, ám a szavaiban nem tükröződik semmi személyes. Gálánsan veszi el tőle a szatyrokat, mert a lányok azt szeretik. nem tudja ugyan, hogy mi örömük van abban, hogy a legkevésbé sem hozzáillő csomagokkal aggatja tele magát, mint valami giccses karácsonyfa, de megteszi, csak a lány kedvéért. Sután áll a pink cuccokkal, kezében a megkezdett nyalókával...sőt kénytelen nézni, ahogy Lala áradozik a szőkének. A nem létező bajusza alatt kommentálja is a mondatait.
- A többiek gyengék, mint a harmat. A vakok között király a félszemű. - Elfordítja a fejét, hogy a szél ne vigye messzire a hangját. Ha így is meghallja a szőke vagy a lány, akkor bedobja az illúziómágiát, a kis aljas. De könnyebb a lelkének, ha ily módon tudja kompenzálni a túlzott figyelmet, amit nem ő kap.
- Meccs helyett azt olvasta, könnyebb volt...én már csak tudom - mormogja halkan, feltűnés nélkül, azonban a szemeit megforgatja és feltekint az égre, kedvenc csillagait keresve. Látszólag elmélyülten szemlélődik.
- Persze az Adrenalin...az biztos... - Most csibészesen megvillannak a szemei, és mikor a lány hátratekint, már a szájából kandikál ki a félig elnyalt nyalóka.
- Cak nudottam dmájathok! Minha itt sze lehnnék. -
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 1. 15:53 Ugrás a poszthoz

[zárt] Lala, Pala


Kettejük között ő szinte felesleges volt, annyira jól eldumáltak egymással. Azt sem vették volna észre, ha halkan lelép, meg is fordult a fejében, és csak a megfelelő alkalmat várta. Lala repkedett az örömtől, terve jobban sikerült, mint várta, habár spontán, átgondolatlan ötlet volt. Azon is csodálkozott, hogy miért mondott igent a szőke annyira hamar, alig pendítette meg a témát. Nem élhette ki igazán magát, rejtve maradtak rábeszélő képességei, sőt sok-sok jobbnál jobb érv, ha nemekkel kellett volna szembesülnie. Túl könnyen megkapta a lehetőséget, hogy így imponáljon a lánynak, valószínűleg azért, mert a szőkének is jól jött az önfényezés. Mindegy, a kocka el van vetve, és Várkonyi szerencséjére azok ketten nem hallották meg a kommentjeit, vagy csak túl udvariasak hozzá. Belekukkant Lala szatyrocskáiba, leltárt tart, hogy hány fekvőtámasz meg felülés ellensúlyozza ki azt a tömérdek kalóriát, amit összevásárolt, sőt valószínűleg el fog nyalakodni. Szörnyülködik magában, szigorúan magában, majd. hogy csökkentse a fennálló életveszélyt a megkezdett nyalókát a szájába dugja. Micsoda önfeláldozás, micsoda hős lelkület és áldozatkészség!
- Vettéj annyi bonjont meg cokit, hod jusszon az újnak isz - selypít bele a társalgásba. Nyelvi készsége hiányossága miatt, nem fejti ki hosszabban, hogy a legközelebbi lámpa alatt álló pad kiváló lesz arra, hogy pár bonbont befaljanak, de már el is indul arra, és fejével is int, markában felmutatva csalétekként néhány rumos-mazsolás csokigolyót. Neeem...szó sem lehet róla, hogy ilyenkor beüljenek bárhova is. Késő van, na meg ezek a cukrászdák egy igazi pénzfalók, a kastélyban meg benne az ebéd előfizetésében annyi süti, amennyit csak meg tud enni. Mi a fenének szervezte a talit a Fő utcán, ha aztán be kell ülniük valami cigifüstös, zajos, drága helyre egy beszélgetés miatt. Ott a pad, azon is lehet ülni, itt a sok csoki, legalább kevesebb marad Lalának, és hamarabb is mehetnek, ráadásul ingyen van az egész. Terve egyelőre tolódik a jegyek miatt, amivel most őt találja meg a nyakba ugrással.
- Persze, persze elmegyünk, ha nem döntesz fel még idő előtt. Yaristát meg ne tartsuk fel, biztosan van jobb dolga is, de megkínálhatod pár bonbonnal. - Kérdőn néz a lányra, aztán a srácra is. Nem akar udvariatlan lenni, de be van oltva diplomácia ellen. Az elnyalt nyalóka pálcikáját egy szemetesbe dobja végszó gyanánt.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 7. 11:01 Ugrás a poszthoz

Szép napot! Smiley
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 7. 20:12 Ugrás a poszthoz

Aztán kapsz egy emailt, hogy ejnye-bejnye, elfelejtettél vásárolni.  Grin
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 7. 20:16 Ugrás a poszthoz

Igen, én is. Cheesy
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 26. 06:29 Ugrás a poszthoz

Lana

2018. január 31 éjjel
[zárt]
Nem erős oldala a romantika, mégis, mióta szerelmes lett, megizmosodott ez a vénája, elvégre, aki mindenben a tökéletességre törekszik, a puhábbik oldalát is illik edzenie. Azért esett a választása erre a belső udvarra, mert a hangulata és a bája - Várkonyi szerint - andalító hatással bír a hölgyekre, amit bár ő nem egészen ért, de a nők, ugyebár, ezt minden férfi tudja, kiismerhetetlenek. Bizonyos szempontból Lala nem volt az, ám sokszor meglepte a tanerőt, de pont ezek a meglepő dolgai tették egyben kiismerhetővé, de ugyanakkor rejtélyessé is. Micsoda paradoxon! - gondolja, amíg készülődik élete nagy napjára, szobája meghitt magányában. Már tipródik a döntésen néhány napja, de eddig hol ideje nem volt, hol bátorsága, hol pedig bizonyossága, miszerint valóban ezt akarja-e. Most már mindegy - sóhajtja el magát, miközben egy laza pólót vesz a vattakabát alá, és egy félmosollyal megszemléli az eredményt a tükörben. Miután kilépett a szobája ajtaján, már nincs vissza út, sőt tulajdonképpen a dolog már akkor eldőlt, amikor megírta azt a levelet Lalának. Szigorúan hivatalos hangnemben, tárgyilagosan rövid stílusban. Szeret így játszadozni, eléggé elítélhető módon. Minden rendben a külcsínnel, a belbecs, mint látjuk, kicsit még csiszolható, ám erre már most nincs idő. Egy férfiasan hosszú lépéssel az ajtón kívül terem, aztán megtorpan. Persze, a legfontosabbat elfelejtette. Visszapattan, beviharzik a szobába az éjjeliszekrényéhez, zsebébe csúsztat valamit és már újra a kezdőpozícióban találjuk, mintha mi sem történt volna. Öles léptekkel indul a megbeszél helyszín felé, útközben számba veszi, hogy mindent elrendezett-e megfelelően. Megnyugodva állapítja meg, hogy teljesen komplett minden, csak valahogy a gyomra nem az igazi. Régen nem érzett már hasonlót, azt sem tudta elképzelni, hogy valaha még egyszer átesik ezen. Izgul, na, de ezt egy erős és bátor férfinak nem szabad kimutatnia, ezt tanulta otthon az apukájától. Az apa szónál kicsit elérzékenyül, de a kemény páncél alatt ez sem látszik. Szerencsére az idő is neki kedvez. Kellőképpen besötétedett, az éjszaka ma sem maradt el érdeklődés hiányában. A csillagok ragyognak, felhőtlen az égbolt, ennek megfelelően pedig kicsit zegernye van. Nincs más dolga, várja a lányt, miközben a téli eget szemléli. Bele tud ebbe felejtkezni, a mennybolt szemlélése mindig is nagy szenvedélye volt. Megszűnik körülötte a külvilág.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. január 26. 10:46
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 26. 21:27 Ugrás a poszthoz

Lana

2018. január 31 éjjel
[zárt]

Arra eszmél, hogy valaki megöleli. Ha nem érezné az egészen finom rózsaillatot, még be is indulna nála a védekezési reakció és az illető megnézhetné magát, de az illat hatására valami egészen más indul meg benne. Elmosolyodik és a kabátjába öleli a lányt, mivel hamar észre veszi, hogy gyengén reszket. Meg is csókolja, ami nem része a munkakapcsolatoknak, csak bizonyos esetekben. Náluk ez a bizonyos eset forog fenn.
- Késtél, de elfoglaltam magam. Gyönyörű ma az égbolt. - Tekintete újra az égre kúszik, miközben szorosan átölelve tartja, a kabátjával, na meg a testével melegítve. A Hold, hatalmas méretben és vörösen izzik, mint a férfi zöldes szeme.
- A feladatod csak annyi, hogy szeress! - fordul vissza Lala felé, megsimogatva az arcát. Egészen közel állnak egymáshoz, Várkonyi ajkai finoman érintik a másik ajkát.
- Nézd a Holdat! Gyönyörű, nem? Jeles nap van ma, azért akartam kijönni veled ide. - Krákog egyet, aztán módosít: - Azért is.... Százötven éve nem volt ilyen, mint ma, de ez a nap másért is különleges lesz. - Titokzatos fintort vág, de határtalan gyengédség tükröződik rajta. Szorosabbra vonja kettejük körül a kabátját.
- Nem fázol? - Aztán folytatja a csillagászat órát.
- Ma egyszerre van Kék Hold, Vörös Hold és Szuper Hold. - Elakad a szava egy pillanatra, ahogy a lány illata csábítja még szorosabb ölelésre, amit meg is tesz. Nem magyarázza tovább a Holdakat, csak újra ajkához ér.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 27. 09:14 Ugrás a poszthoz

Lana

2018. január 31. éjjel
[zárt]

Az apró csókváltások és a vágyott női test közelsége megteszi a hatását, a férfi immár nem fázik, sőt...inkább valami földöntúli melegség önti el. Az ölelést azonban még így is fenntartja, mint különleges előjogot. Ritka alkalom, mikor mosolyog, de mostanában egyre gyakrabban teszi. Már a tanítványai körében is feltűnést keltett a magyarázat közbeni elrévedt mosolyával. Ha Lana mellette volt, akkor egy fix pontra révedt. Az osztály fulladt röhögésben fetrengett, de ő ebből semmit nem vett észre. Most is ez az üdvözült mosoly bujkál az arcán, két lopott csók között. Van még egy hatása a nyálcserének: hangja rekedtessé és fátyolossá válik, ahogy egyre jobban felülkerekedik rajta a mindent elsöprő érzés. Így, imádottja karjaiban már nincs kétsége afelől, amit tenni fog itt és most. Most, hogy bizonyságot kapott Kedveséről, hogy élete végéig szeretni fogja, megszűnik benne minden félelem a nagy döntéssel kapcsolatban.
- Azt nagyon jól teszi Kisasszony! - búgja vissza ugyanolyan halkan. A csillagok a tanúik, nincs más, aki hallaná. Alakjukat a Hold aranyló hídja fonja körbe, mint egy nyálas, szerelmes filmben, bár ők nem a naplementébe fognak ellovagolni, hanem a Holdfénybe.
- Egyrészt, mert...- Nem, még nincs itt az ideje. Összpontosítania kell, össze kell szednie a maradék erőit, hogy koncentrálni tudjon. Igazán emlékezetessé akarja tenni a lánykérést. Közben a lány csacsogását egy újabb, ezúttal hosszabb csókkal fojtja el. Mikor, jó pár perc után kibontakoznak egymásból...
- Nézz csak az égre! Ezért különleges a mai éjjel. - A mennybolton a csillagok, megmozdulnak, és lassan egy felírat bontakozik ki Lana szemei előtt. Ezt kérdezik az apró fényes lámpások:
H O Z Z Á M  J Ö S S Z  F E L E S É G Ü L?

Persze nem az Univerzum ura rendezte mintába a csillagokat Várkonyi kedvéért, hogy alkosson egy idétlen csillagképet az Oroszlán és Szűz között, hanem a tanerő illúziómágiája hiteti el majd a lánnyal, amit látni vél.
Mire visszafordulna Szerelme, Várkonyi már letérdelt, kezében az eddig zsebében őrzött gyűrű.
- Összekötnéd az életed egy ilyen zsémbes, kibírhatatlan, hisztis, arrogáns, de jóképű, érett férfival? - kérdezi halkan, némi öniróniával a hangjában. Az önmenedzselésben soha nem volt jó az öreg, de nem is ezért kell szeretni. Aggódva várja a választ, de reménykedik.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2018. január 27. 11:56
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. január 27. 20:12 Ugrás a poszthoz

Lana

2018. január 31. éjjel
[zárt]

Ilyen átütő hatásra azért nem számított, de nem bánja a kellemes csalódást. Meghitt nyugalom tölti el a szívét, lelkét teste minden zugát, a legfontosabbat is. Pár percig térdelnek egymással szemben, Várkonyi pedig megigézetten bambul Lana örömkönnytől csillogó szemeibe. Élénk szél kerekedik, mely a kabát alá is beférkőzik, megcirógatja a vékony póló alatti kockás hasat, amire kénytelen helyzetet változtatni. Feláll és gyengéden felsegíti a menyasszonyát.
- Ne ríjon, no! - feddi meg pátyolgató stílusban. Zsebkendőt kerít kabátja mélyéről és megtörli vele a szőkeség szemeit. Finoman érinti a bőrt, nehogy kidörzsölje, ettől kicsit idétlennek és szerencsétlennek hat, de nem látja senki.
- Menjünk fedett helyre jó? Csúnyán feltámadt a szél. - Behúzza magával a szélvédett helyre, ha vele megy. A belső részben kicsi asztalka várja sorát. Rajta két pohár és egy üveg, behűtött pezsgő. Kidurrantja a műanyag dugót, majd a buborékos nedűt a poharakba tölti. Egyiket a lánynak nyújtja és koccintásra emeli.
- Egészségedre leendő asszonkám! - Vidáman villan a szeme, és az az átkos-áldott félmosoly is felsejlik rajta. Folytatja.
- Írtam apádéknak. Eleinte ellenezte a házasságunkat, de aztán meggyőztem. - Iszik egy pezsdítő kortyot. Lejátssza magában az egész beszélgetést, ami nem volt ennyire egyszerű. Ahogyan sokkot kapott a fater, hogy szinte vele egykorú az ifjú férj, de igazából nem is ez tette be nála a kaput. Hosszú eszmecsere volt, de megérte, Várkonyi pedig letette a megszeghetetlen esküt vagy tizenkét témában, mire megnyugodott leendő apósa és áment mondott a tervre.
- Ne igyál túl sokat, még vannak terveim veled az éjszakára nézve. - Szelíden mosolyog, miközben már rég levetkőztette a szemével és vágyát sem titkolja különösebben.
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. február 8. 04:13 Ugrás a poszthoz

Lana

2018. január 31. éjjel
[zárt]

Bár Lala úgy érezte, hogy újra és újra ki kell mondania mit érez, Várkonyi ezzel ellentétben mára már nem tud több érzelmet kipréselni magából. Nem szól, de átöleli a hozzá bújó, enyhén reszkető kis testet némán, ám fejében milliónyi gondolat cikázik. Annyira gyorsan, hogy még maga sem képes értelmezi azokat, így nem bajlódik velük sokáig. Jól alakul az este, és azt gondolja, hogy az élete is. Megnyugodott, hogy ezen is túl van és még mindig él. Nem kapott kétoldali romantititiszt sem. Szerencsére ezek az idióta elmefuttatások nem hallatszanak ki a fejéből, arcvonásait pedig sikeresen kontrollálja. Az oszlopok és a szilárd tető védelmébe kevésbe hatol az erős szél, csak a kis asztal terítője sínyli meg a lökéseket. Egyelőre a helyén tartja a nyomaték, az üveg pezsgő meg a poharak.
- Rád és rám, kettőnkre! - Nagyot kortyol az italból, mert közben iszonyatos szomjúság kerítette hatalmába. hamar legurítja a kis pohárka pezsgőt, aztán újat tölt, ha a lány is igényli, akkor neki is. Nem akarja felfedni, mi mindent ígért meg a szülőknek, ám pénzről nem volt szó. Nem véletlen, hogy anélkül is tudott szimpátiát kiváltani. Illúziómágusi képességei ebben is segítségére voltak.
- Igen, azt mondtam, de csak mikor rákérdezett. Személyes varázsom volt az, ami őt is és téged is meghódított. A lánc azonban nem elképzelhetetlen. - Hamiskásan vigyorog, az a kevéske ital már megtette a hatását. Minek iszik, aki nem bírja? Elege lett a hidegből, ami még itt is kínozta őket, ám a szerelme hevét csökkenteni nem tudta. Megfogja a lány kezét és maga után húzva indul a lakóhelye felé, remélve, hogy Kedvese követi.
- Liliomtiprás? Ugyan, dehogy! Csak társasozni fogunk. Azt szabad az esküvő előtt Kisasszony? -
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Várkonyi Zoltán összes hozzászólása (234 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 » Fel