Iványi Kisasszony

Egy arra járó kósza repcsi az orruk előtt landol a földön, a férfi lehajol, hogy felvegye, aztán pálcájával hadonászik, hogy egy Invito-val gyűjtse be a többit, egyelőre nem túl nagy sikerrel. Így nem csoda, ah a lányra nem tud kellő figyelmet szentelni, és félreért mindent, amit félre lehet.
- Mi köze ennek a kviddicshez? - kérdi újra értetlenül. Már megint az a hülye játék. Nem is érti, hogy mit lehet rajta szeretni, hiszen halomra gyilkolja őket a gurkó. Az mitől olyan buli? Persze régen elfelejtette már, hogy ő is játszott még fiatalon az iskolai csapatban, bár azóta benőtt a feje lágya.
- Mit kellett volna hallanom? Nem segítene egy kicsit? - Utasítja a levitást, egy messzebb leereszkedő papír alkotás beszerzésére. Int is a kezével, hogy gyorsabb mozgásra ösztökélje, bár tudja, hogy kicsi a remény, de azért próbálkozik. Persze feltűnt neki az elmúlt napokban, hogy a lánytól folyton csak a "nem" szót hallotta különböző nyelveken, de nem tulajdonított jelentőséget neki, elvégre nem telt le a határidő, és mivel nem is neki szólt a dolog, nem tekintette a büntetés teljesítésének. Nem így szólt az egyezségük, ami egyoldalú volt ugyan, de ilyen az élet. Újabb repcsi érkezik a tanerő látószögébe, de elvéti a behívó bűbájt a gyors mozgás miatt.
- Nem bratyizunk, megmondtam az elején, hogy egy mosoly, de semmi több. Három lépés távolság, tartsa be, amíg szépen kérem! - Lendíti a pálcáját, hogy megállítsa a rendetlen repkedőt, de abban a pillanatban, éktelenül hangos zene riasztja meg. Annyira hirtelen történik meg, hogy a tanerő elrántja a pálcát, pont abban a szent pillanatban, ahogy varázsolni akar, így a bűbáj, a lányra lesz hatással, ha el nem ugrik. Ha nem vigyáz, könnyen mozdulatlanná dermedhet.

A papírrepülő eregetése biztosan sokkal jobb móka, mint az összeszedegetése, és Várkonyi örömmel rábízta volna a tettesre ezt is, de a szent jegyzeteiről volt szó, ami legalább annyira bizalmi ügy, mint a fogorvos vagy az urológus. Ezért aztán egyedül indult a szökevények után. A magával cipelt táskában már sorban gyülekeznek az összehajtogatott lapok, ám még rengeteg hiányzik, amiről még fogalma sincs, hogy hol lehetnek. Nem gondol bele  abba, mi lesz, ha nem kerülnek elő, így is elég sötét a hangulata, amit nem fényesít ki Polettel való találkozása sem. A lány titokzatosabb, mint azt el tudná viselni most, ebben a krízisben, szeretné már lerendezni mindkét ügyet.
- Nem a jó indulatomért fizetnek - veti oda szúrósan. Nem díjazza a bizalmaskodást, pláne nem akkor, mikor az illető büntetésben van, csillagozva került be a noteszébe, és főleg nem, ha szerelmet vallott neki, ami ráadásul nem is volt igaz. Óriási bűnök halmaza. Ehhez képest annak a harminc szónak a megtanulása nem nagy tehertétel. Már bánja, hogy ilyen nagylelkű volt, de nem késő rátenni még egy lapáttal, egyébként is, Várkonyinál soha nem késő. Bosszúsan legyint egyet, mikor elvéti a varázslatot, persze azon dühöng a legjobban, hogy a lány sem kapott belőle. Összetörten rogy le a legközelebbi padra, táskáját a levitás felé nyújtja, rakja bele az összekapart papírgépeket. Közben az idegesítő zene is alább hagy, így már értik egymás szavát is.
- Na, hogy áll a feladattal? Bár nem a legjobb időpontot választotta, de azért hallgatom. Kérem a listát a kiválasztott nyelvekről, én meg össze-vissza kikérdezem. -

Jóóó reggelt!

Alíz, ki nem hagyott aludni?

Ejnye.  

Szóltam volna, ha megkérsz, Ráhel. XD

Adjak Hold menetrendet?

Tápegység?

Jó reggelt!  

Magának is Noel!

Lehet az is, nálam a tápegység adott ilyen hangot.

Soha nagyobb csalódása ne legyen!

Annelie.

Ne szomorkodjon, én észrevettem.  

Szent Alíz.  

Hangoskodni kell? Szép estét!

Szép estét!

Holnap ki fog takarítani?  

A takarítás női munka, meg nem ezért fizetnek.  

Csak gondolom kár egy ilyen lelkes munkaerőt veszni hagyni.  

Holnap amúgy is vasárnap van.  

Van sok papír fecnim, de az nem szemét. Por az viszont van. Nem kedvelnek a manók.  

Ha a papírjaimat nem bántod, takaríthatsz nálam is. A díjazást megbeszéljük utána.

Kedvesnek kevesen neveztek még. Jó fej vagy te. Kedvellek. Gyere csak nyugodtan, kapsz akkor egy levest.

Doktor House *-*
Üdv a népnek!  

Mácsai Ráhel - 2017.05.12. 11:04


Beírtalak a jók közé.

Mácsai Ráhel - 2017.05.12. 11:10


Egy jeggyel jobbat, mint amit írnál amúgy. )

Hogy a viharba ne fiam! Kivételezős vagyok, ez köztudott. XD

Azt még nem tudom, rapszodikus is vagyok.

Abba lehet fejezni, Hölgyek.  

*visszaharap*

Csak visszaköszöntem.

Szoktad magadat is kóstolgatni? XD

Akkor honnan tudod? XD

Nem releváns, csak visszaköszöntem, mondom. XD

Nem tartozik a tanár úr kedvenc elfoglaltságai közé a folyosói felvigyázás, így ha lehetősége adódik, szereti áttestálni kevésbé szeretett kollégáira. Az imént is azon próbálkozott, hogy Huszthy tanerőt meggyőzze, milyen kivételes kegy, ha elmegy helyette őrségbe. Nem járt sikerrel, a félnótás jós prof átlátott a szitán és lerázta. Pedig rokon szakterületen tevékenykednek, lehetett volna kis belátás az említett tanerőben. Fogát szívva, morogva ténfereg a folyosókon, míg bele nem ütközik a Vigadófreskók folyosójába. Egy kis ívű bal kanyarral rátér, a mormogást egy pillanatig sem hagyva abba. Valószínűsíthetjük, hogy tengernyi szidalmat zúdít  egy cseppet sem készséges, ám de nem is megértő és a legkevésbé sem empatikus kollégájára. A folyosón az enyhe félhomály mellett, erőteljes vajsör szag terjeng, ezért az egyik magasabban lévő ablakhoz lép és kitárja, magában pedig a szitkozódás tárgyát a vigadókra váltja. Fejét csóválva, üget tovább, kissé megrészegedve a szagtól, majd megáll, hogy egy hatalmasat ásítson. Zsebre dugott kézzel folytatja útját, árnyéka messzire megelőzi a síkos márványon, mivel egy fáklya ép hátulról világítja meg.
- Hogy az a...- bukik ki belőle a mai nap végső összegzése, miközben elhal a mormolása, csak cipőjének erőteljes kopogása hallatszik a kongó ürességben visszhangozva.
- A nyavalyába...- zendül ismét ajkairól a pozitív életigenlés, bár panaszra nem is lehet oka. A csillagok ragyognak, felhő sincs az égen, diák sem tilosban, mi kellhet még, Kapitális Morc Kapitány? Az égvilágon semmi. Leül az egyik ablakpárkányra, mely elrejti a kíváncsi tekintetek elől, valahogy úgy, ahogyan annak idején a Roxfortban. Mi az tanár úr? Nosztalgiázik vagy szentimentális?