Tanerőnk vegyes érzelmekkel áll a katedrája előtt és azon gondolkozik, visszaadja-e a tanári diplomáját, vagy csak simán lehúzza-e magát a klotyón. Eddig nagyon lelkes volt, repkedett a lelke, már amennyire az övé csinál ilyet, és minden happy is volt mindaddig, míg az utolsó diákja fel nem szólalt. Ahogy hallgatja, megfagy benne a vér is, hiába csinált az előbb negyven fokot, most szinte a jegesmacik kukucskálnak az ablakon befelé. Pár pillanatig szóhoz sem jut, és ez nála nagy szó. Rövid ideig tart csak a sokkhatás, megtalálja ám magát előbb-utóbb.
- Köszönöm Széplaki kisasszony kimerítő válaszát. Amit elmondott, azzal egyet lehet érteni nagy vonalakban, csak azt nem tudom, hogy mennyire körvonalazódott a többiekben, hogy végül is, ki ez az ember? Milyen a jelleme milyen erők mozgatják? Tény, hogy nagyon ambiciózus, ahogy az a kardinális jegyekre jellemző. Ők azt szeretik, ha sok feladattal kell megbirkózniuk, és szívesen hagyják a befejezést másra, hogy új dologba fogjanak. Ők abban erősek, hogy beindítsanak dolgokat, nem az, hogy végigvigyenek egy tervet. Persze ettől még megtehetik, de nem ez az erősségük. - A továbbiakban sem áll le a bagolylesője, csak úgy folynak belőle a magyarázatok arról, hogy ezt a módszert úgy nevezik, hogy képletkontúr. Az a célja, hogy megmutassa, kiben milyen fő energiák hatnak. Még egyszer összefoglalja, miként is kell ezt csinálni. Vagyis ki kell írni a bolygókat, hogy melyik jegyben állnak. Ez az első lépés. Aztán ki kell keresni a kútfőből vagy a jegyzetből, hogy azok a jegyek, melyik elemhez tartoznak, és melyik minőséghez. Kardinális, szilárd vagy változó. Így minden jegynél, ahol bolygó áll, két adat szerepel. Felhívja a figyelmet arra, hogy ne felejtsék ki az aszcendenst sem, meg, hogy a Nappal és a Holddal együtt ezek duplán nyomnak a latba. Végül meg kell nézniük, hogy melyik minőség és melyik elem szerepel legtöbbször a kiírt adatok között. Az lesz a két legjellemzőbb hatás a szülött temperamentumára nézve. Valamint, amit Alíz kisasszony kihagyott, hogy a bolygók melyik térfélen sokasodnak, torlódnak össze. Alul, felül? Bal oldalt vagy jobbra? Végül rátér Choi úrfi fényes teljesítményének méltatására.
- Drága Barátom! Hogyhogy nem a Yale-en üldögél már, ekkora tudással? Sajnálom, hogy itt kell senyvednie közöttünk. Vérzik a szívem, hogy itt herdálja áldott nagy tehetségét a semmire. Nyissa ki az elsős könyvét és olvassa fel a Rákra és a Skorpióra vonatkozó részt, legyen szíves! Viktória kölcsönadja magának. - Int, hogy a srácé a pálya, ha nekifutna megint, mert eddig a teljesítménye nulla, és Várkonyinál a bukásért is meg kell dolgozni.

"Földobban két nagy ló, kopp-kopp-kopp nyolc patkó...nyolc patkó kopp-kopp-kopp csöndzsákból hangot lop..." dúdolgatja elégedetten, miközben a töklámpásokat csodálja. Kezeit a lángok felett melengeti. Kicsit csípős már az időjárás, hiába, közeleg a tél. Nem is érti, hogyan jutott eszébe ez a dalocska, az meg végképp nem, hogy mióta szokott ő énekelgetni. Mivel az illúziómágia a birtokában van, képes valamilyen, csekély szinten megőrizni a "józan eszét, de érvényre nem tudja juttatni. Az igaz Várkonyi benne mélyen elásva szenved, a hányingert fojtja vissza, és a szégyen pírját takargatná az arcán, ám azon nem látszik más, csak télapós víg kedély, joviális szelídség, és a karácsony varázsa. Az igazi Várkonyi, felismeri, hogy a sütemény az oka mindennek, ám nem tud változtatni a hatáson, csak kivárni, míg elmúlik. Ha elmúlik egyáltalán. Utóbbi eshetőség, görcsöt rak a gyomrába. Kedélyes tanerőnk fordul egyet a másik stand felé, ahol sült tök illatozik, igazi kemencében sült, mellette fahéjas tea. Széles mosollyal köszönti az eladót.
- Szép estét! Közeledik az ünnep - kacsint is egyet nyomatékosítva, hogy ismeri a nagy misztériumot, amivel az ünnep jár, és aztán ő persze teljes valójában megmártózik a hangulatban. Elvesz egy poharat, kifizeti, jókora borravalót hagyva az árusnál, mikor egy óriási ütés éri oldalról. A kezében nyugvó forró folyadék, az üstökösként belé zuhanó diákja nyakába borul, ha az nem vigyáz eléggé.
- Ugyan, ugyan. Én kérek elnézést, ha leforráztam volna. Roppantul sajnálom. Nem esett baja? - aggódón hajol fölé, kezét is nyújtja, közben pedig az igazi Várkonyi ott belül, bezárva, embertelen dühvel a tehetetlenség által rákényszerített helyzetben tombolásra késztetve. Mit csinálok, én szerencsétlen, tutyimutyi trotty? Ez a legenyhébb kifejezés, amivel önmaga csökött mását illeti.
- Biztosan jót fog tenni az ijedtségre egy fahéjas tea. Meghívom - erősködik a szelíd, önmagából kifordult Várkonyi.

Szerencsére a kis malőr, jól sül el. Várkonyi zavarban van, ami tőle merőben szokatlan, hiszen soha életében nem érzett hasonlót. Bezárt énje sem ismeri az érzést, így ő is tanácstalan, és ha tanácstalan, csak még jobban őrjöng, bár nem jellemzők rá a dühkitörések, hideg arroganciája nem hagy kétséget felőle, hogy nem örül. Te szerencsétlen tulok - kiáltja belül - térj már eszedhez! Abnormális Várkonyink azonban csak bárgyún vigyorog.
- Tudja nagyon sajnálom, hogy leforráztam. Biztosan komoly égési sérülései lehetnek, attól ilyen piros az arca. - Őszinte sajnálat cseng a hangjából, de ugyanakkor megmaradt a csendes derű állapotában, mint valami másodmikulás, aki eltévedt az időben egy kicsit. Akkor sem lenne hitelesebb az alakítása, ha mögötte ott parkolna hét rénszarvasa a szánnal: Rudolf, Üstökös, Íjas, Csillag, Táncos, Pompás, Villám, Táltos és Ágas. Módosult tanerőnk biztató mosolyt küld a balesetet szenvedett lánynak, aztán az árusnak.
- Legyen olyan kedves! Adna még egy teát a kis hölgynek? Persze én fizetem, de legyen különlegesen finom ám! Betegnek lesz - kacsint jókedvűen, míg odabent dörömböl az igazi Várkonyi. Mit művelsz te szánalmas bamba bálna? Tönkreteszed a hírnevemet, amiért annyit dolgoztam. Ha kikerülök innen, megátkozlak, abban biztos lehetsz. Abban azonban mi is biztosak lehetünk, hogy a Konyhában is tesz majd látogatást, ha ennek a rémálomnak vége, és más valakinek kezdődik el egy még rémesebb valóság.
Felcsendül a téren egy halk dalocska, és persze, hogy az asztrológia bölcs tudora újra énekelni kezd. Dudorászva adná a teát a lánynak, ha az közben nem gondolta volna meg magát.
- Galibát? Ó, dehogy okozott, dehogy okozott. Én voltam roppantul útban. - Ezt már csak a lány háta hallja, a professzor meg ott áll két pohár teával, féllábon egyensúlyozva. Ügyel arra, nehogy megint kiboruljon az értékes lé, ami közben erősen égeti a kezét, a lába meg sajog, miután a lány átrobogott rajta. Könnyek szöknek a szemébe a hirtelen fájdalomtól, meg az égető érzéstől is, de nem enged el semmit.
- Ejnye, hát már megint útban voltam. Ez már megbocsájthatatlan. Árulja el, mivel tehetem jóvá a sorozatos hibáimat? - Ha ez a jellemrombolódás így halad tovább, a hajdan arrogáns Várkonyiból, Teréz anya válik? Vajon meddig tart a varázssüti hatása? Meddig bárgyul a tanerő, vagy egy idő után megfordul a folyamat?
- Biztosan megsérült megint miattam. El kell vigyem a gyengélkedőre, de előtte fogadja el a sálamat, még megfázik. Olyan csupasz a nyaka. - Nekiveselkedik, hogy rátekerje a saját barna csíkos sálját, mely durva posztó, ám de meleg. Ha ez sikerül, akkor megpróbálja felkarolni a levitást, hogy maga cipelje a gyengélkedőre, már ha engedik neki. Ismerős a kép?

Gyorsan peregnek a percek, már csak minimális van hátra az órából. Hiába volt minden előre megtervezés, ha a diákok más tempóban tudják megemészteni a tananyagot, mint azt Várkonyi képzelte. Kicsit csalódott, de sebaj, a folytatás is ott van már az elméjében, így ha még bírják, ő itt lesz és nyomatni fogja. ha kell, tölcsérrel tölti a fejükbe az ismereteket. Egy valamire nem képes. Nem tud lelkesedést és elhivatottságot adni, annak mindenkiben önállóan kell kialakulnia, ő csak segíthet abban, hogy rákapjanak és meglássák az asztrológia értékeit. Talán ezért is adott mindenkinek olyan adatokat, melyek egy képzeletbeli ember születési opcióit tartalmazzák. Nincs összehasonlítási alap, nincs lehetőség arra, hogy tévedjenek, hiszen bármi ugyanúgy lehet igaz, mint ahogy hamis. Így szerezzenek jártasságot az elemzésben, ne azzal, hogy szembesülnek a hibákkal, ami az elején sajnos van, ez tény. Alapjában véve, azért elégedett, mégis egy kis összegzés az óra végén nem árthat, na meg válaszolni is akar a feltett kérdésre.
- Nagyon jó a meglátás kisasszony! Valóban, nem csak most, de gyakorta felmerülhet ez a probléma, hogy ellentmondásba ütközünk. Fontos szabály az asztrológiában, hogy egy jel, nem jel. Vagyis csak akkor említsünk meg bármit is egy ábráról, ha azt más is alátámasztja. Ha két információ, amit kiolvasunk, egymással ellentétes, mérlegre kell tennünk és megnézni, melyik mellett szól még érv a horoszkópban! Sokat segít a gyakorlat, amit nem lehet siettetni, és elodázni, meg kihagyni. Jó, ha hallgatnak egy kicsit az intuícióikra, mert abból sem árt egy kevés. Akkor csinálják jól, ha nem mennek bele részletekbe az elején, hanem csak vázolnak. Nem véletlen a képletkontúr elnevezés. Csak körvonalakat, a főbb irányokat adjuk meg ilyenkor, és mindig az egésznek kell a szemük előtt lebegni. Hogy az a kisebb rész, hogyan illik a nagyobb egészbe és beleillik-e. ha nem, akkor inkább hallgassanak róla, majd később úgyis kiderül, hogy mi az igazság. - Meghallgatja a bő lére eresztett mondandója után a tanársegédje válaszát is. Nem nagyon lehet leolvasni az arcáról, hogy mit gondol, szokás szerint. Lanetta meg megszokhatta volna már, mestere különcségeit, de ha nem, magára vessen, majd kénytelen lesz rá. Munkakapcsolatukból adódóan, többet foglakozik vele, mint a többiekkel, hiszen a lány érdeklődő és okos, bár ez utóbbit nem köti az orrára, még elbízná magát. Ezért aztán nem csodálkozik azon, mikor beleszövi a feleletébe a rejtett aszcendens fogalmát. Nem csalódott, megértette és helyesen is alkalmazta a fogalmat, ki is fejtette rendesen, hogy mit takar ez, ám az utolsó mondatnál, Várkonyi szálkát nyelt. Nagy sokára most először nem állja meg, hogy oda ne pirítson a diákjának.
- Azért nincs valószínűleg fogalma róla, mert nem volt a teremben időben, vagy máshol jártak a gondolatai, de majd gondoskodom róla, hogy megtanuljon koncentrálni! Óra után itt marad! - adja ki a megszeghetetlen parancsot, miközben rá sem néz a lányra. Nem véletlenül, figyelmét csak az kapja meg, aki kiérdemelte. Hiába volt a felelet többi része szinte kifogástalan, az utolsó mondatával, elvágta magát. Így is több időt szentelt a dolognak, mint akart, mert az óra vége vészesen közelgett. Még meghallgatja Choi úr felolvasását, aztán kitessékeli a társaságot, Lanetta kivételével a folyosóra, szünetre.

Egy újabb asztrológia óra, egy újabb kihívásokkal teli nap. Ahogy egyre mélyebben mennek bele a horoszkóp elemzés mélységeibe, annál inkább válik süppedősebbé a talaj, bonyolultabbá a magyarázat, bár a fényszögek még most nem kerülnek elő, de ami késik, az is eljön hamarosan. Végül is az asztrológia rákfenéje a bolygók között ható erők, enélkül nem érdemes nekiülni elemezni, mert abból látszik, hogy a képletben jelzett analógia negatívan vagy pozitívan teljesül-e be. Ezen az órán, még csak a Hold és a főbb házak kerülnek terítékre. A horoszkópok maradnak a régiek, úgy látszik a nebulók is. Szeret úgy érkezni, hogy várják. Igen, ez betudható a hiúságának. Mikor látja, hogy mindenki ott van, akinek ott kell lennie, lendületesen vág bele az új részekbe.
- Köszöntök Mindenkit! Szeretem a kitartó embereket, épp ezért, szeretném bejelenteni, hogy egy év végi K-t ezennel beírtam önöknek, mert ezek az órák felérnek egy nehéz vizsgával. Ennyi a közérdekű közlemény. Vegyék elő a múlt órai képletet, tovább haladunk a rejtelmeiben! Megvizsgáljuk a Holdat, melyik jegyben, melyik házban van, mit jelent, mit olvashatunk ki belőle. Első körben ennyit kérek. - Előveszi a most már mindenki előtt ismert, Teréz anya képletet, hogy bemutassa hogyan is kell ezt csinálni. Elmeséli róla, amit már mindenki lát, hogy a Hold az Ikrekben áll. Az Ikrek Hold, kalandvágyat adhat a szülöttnek, valamint lelkiekben egy olyan jelleget, amiből itt is látszik, hogy nem nagyon élte át ő azt a sok nyomorúságot, ami körülvette. Egy Ikrek semmiben nem merül el mélységében, csak felületesen foglalkozik a dolgokkal, ezért tud több mindenre odafigyelni. A Hold, a lelkiséget is mutatja, ebből az Ikrekből az következik, hogy változékony volt a lelki élete. Mivel látszik egy piros vonal a Nap és Hold között, sejthetjük, hogy komoly feszültség lehetett a gondolkodása és az érzései között. Nem azt gondolta, amit érzett, és talán nem is azt mondta. Várkonyi itt közbeszúrja, hogy olyan dolgok is kiderülnek egy horoszkópból, amit a szülött a legmélyebben titkol, úgyhogy ne csodálkozzunk azon, ha néhol nem stimmel a kép arról az emberről, amit a világ ismert, azzal, akit a horoszkópból megismertünk. Elmondja még, hogy a Hold az ötödik házban van, valószínűleg ennek köszönhető, hogy iskolákban tanított, mert közel voltak hozzá a gyerekek, mivel az ötös ház a gyerekek háza is többek mellett. Megemlíti még, hogy a Hold, mutatja az anyával való kapcsolatot is. Szerethette ő a gyerekeit a maga módján, de egy Ikrek típusú anyával időnként olyan az élet, mintha egy hurrikán szélén élnénk. Az ölelések futólagosak, a figyelem nem korlátozó, de a szeretet sem túláradó. Egy Szűz nappal ez még elviselhető, de ha mondjuk a szülött egy rák, akkor sajnos szeretethiányban fog szenvedni egy Ikrek anyával.
- Ennyit a Holdról. Most próbálják meg a kapott horoszkópban levezetni ezeket! Itt is segíthetnek a jegyzetek, minden, ami a kezük ügyében van. Ne ijedjenek meg, ha nincs elképzelésük róla, az a legjobb, akkor használják a megérzésüket, az analógiák tükrében. Továbbra is segítek mindenkit rávezetni a helyes útra. Ne adják fel! - Ezzel elhallgat, átadván a szót a tanulóknak. Tisztában van vele, hogy kombinatív képesség, az analógiák ismerete, és egy kis elvonatkoztatás nélkülözhetetlen ide, de biztosan megbirkóznak vele. Nem katasztrófa, ha az elején döcög egy kicsit. Ennyit még ő is elnéz, a lényeg a próbálkozás.

Sikerül valahogy a kapálózó lányt a karjaiba vennie, miközben belül egy hang ordít: Ha meghúzod a derekamat, én meggyilkollak, lassú, kínos halállal. A megváltozott Várkonyi egyelőre nem hallgat arra a bosszantó kis szösszenetre, ami most a belső hangja, amúgy meg az igazi énje, annyira elnyomja a bűbájos sütemény elméje önkontroll részét. vajon ilyen lenne, ha nem olyan lenne, amilyen általában? A legjóindulatúbb tenni és segíteni akarás tombol benne, kézen fogva némi lelkifurdalással, ezért igyekszik olyan bőszen a gyengélkedő irányába. Kicsit ki is pirul a nagy igyekeztében, még jó, hogy a sálját átadta a lánynak, így nincs ami még ráadásul túl is hevítse.
- Majd viszek magának almás sütit és meglátogatom - lihegi a súly alatt. Hiába, mostanában nem törődött annyit az alakjával és a kondijával, mint kellett volna. A füle sem a régi, hogy nem hallja meg a levitás szavait, talán ez is a süti műve. Szelektív hallást fejleszt ki annál, aki elfogyasztja? Azon kívül, hogy a tanerő, idegesítően készséges és alázatos, még a folyamatos, negédes dúdolgatása is kikergetheti a világból azt, aki nem bírja ezt sokáig elviselni. Egyelőre a kéket nem zavarja, csak az, hogy akarata ellenére kisbabaként cipeli a férfi. Ennek a nemtetszésének folyamatosan hangot is ad, hátha végre a férfiben megmozdul az értelem csírája és virágot bont.
- Rendben, leteszem, ha akarja, de ígérje meg, hogy megvizsgáltatja magát, és értesít róla, ha valami baja esett! Kötelességem gondoskodni magáról, ha ilyen galibát okoztam. Nem fázik a füle? - Sálját próbálja feljebb húzkodni a lány hallókáira, ugyanis a tanerő úgy látja, mindjárt lefagynak, noha nincsenek mínuszok még. Ő azért meg van róla győződve, hogy a lány súlyos náthát fog kapni, ha nem vigyáz. Saját fülét is ellenőrzi, csak azért, hogy összehasonlítsa a lányéval, melyik a hidegebb, így meggyőződik igazáról, fagyveszély fenyegeti a levitás hallószerveit, és nem azért kékek, mert levitás. Lehúzza vékony bőrkesztyűjét, hogy forró tenyerével melengesse a lány fejfüggelékeit. Miközben ezen mesterkedik, eljut hozzá a berzenkedés, ez pedig szöget üt a fejébe.
- Valóban? És miket beszélnek rólam? Biztosan kiderült, hogy nem szeretem a sós mogyorót. - Érdeklődve hallgatja a választ, ha kap, a benne élő Várkonyi elvesztette minden reményét, mélyen hallgat szegény és bízik egy jobb jövőben.

A hallószervek tapogatása nem volt jó ötlet, hiszen a lánynak láthatóan nem ennek jól a tanerő jó szándékú tapizásai. Várkonyi először nem is tudja mire vélni az ellenkezést, hiszen ő színtiszta jóindulat, ám aztán leesik neki az ok. Nem lehet más, biztosan előrehaladott a fagyás. Csak ez a magyarázat.
- Jaj, ne haragudjon, nem akartam fájdalmat okozni magácskának. Tudja mit? van nálam gyógykenőcs, direkt fagyás ellen. Óvatosan kenje be, segíteni fog. - Átnyújtja a lánynak a tégelyt, ami kisebb akadályba ütközik, hiszen jár a keze, mint a cséphadaró. Egy óvatlan pillanatban ki is üti a tanerő kezéből a dobozkát, ami a szomszédos eladópult vattacukrai között landol. Ám most nincs érkezése arra, hogy kihalássza a habos finomságból a krémet, mert a levitásra kell figyelnie. A normális Várkonyi, börtöne magányában az utolsó szál háját tépi ki csendben. Remeg idegességében, és ha lenne odabent vele valaki, már rég leátkozta volna a fejét.
- Koncentrálok, kedves, koncentrálok - hebegi a felemelt hangerő hatására. Milyen félelmetes is tud lenni egy aprócska diáklány, ha a betegség ennyire elhatalmasodik rajta. Szánakozón tördeli a kezeit, kabátujja rejtekében, de tényleg igyekszik figyelni. Néha fél szemmel ugyan a kenőcs felé is pillog, kár lenne, ha elveszne vagy valami rettenetes történne vele.
- Mi vagyok én, hangyász sün? Milyen vicces a kis leányka kedves - nevet a viccen, mármint amit annak hisz, de aztán elkomorodik a tekintete. Új cukorpamacs készülődik az árus lavórjában. Pörög-forog körbe a rózsaszín cukor, sodorodik a fa pálcára, mint egy tornádó, ami felkap minden közelében lévő tárgyat, s így a kencés tégelyt is, beledolgozva azt egészen a cukorfelhőbe. Várkonyi lecsap az édességre, az elképedt kis diák orra ellőtt, barátságosan félrelökve azt.
- Nézze! Visszaszereztem életem árán a krémet, de előbb le kell ennie róla a vattacukrot, remélem nem baj. - Lelkesen vigyorog, miközben átnyújtja a habos finomságot, valahol a közepén a kenőccsel.
- Mit is mesélnek rólam? Árulja el! -

Ilyen azért még nem történt vele, bugyutábbik énje rövid pályafutása alatt, de végtére is, az a pár perc nem sok idő, hogy ilyenek történjenek. Elképedve áll, vattacukorral kitömött szájjal, ami valljuk be, már neki is sok, bár még nem sejti, mit tervez a másik. Készülődik azonban valahol a mélyben egy kitörő vulkán. A sütemény hatása csökkenőben van, és az eddig kényszerűen rejtőzködő normális Várkonyi a karmait élesíti. Mondjunk el a levitás lelki üdvéért pár Miatyánkot, ha segíteni szeretnénk, mert a történések nem ígérnek semmi jót. A tanerő még békésen tűri a nyilvános megaláztatást, csak halk horkanások törnek néha elő a vattacukor szakáll alól, minek fele beleolvad lassan az arcát borító macsós borostái közé, némi rózsaszín felhangot kölcsönözve a sziluettnek. Földbe gyökerezett lábbal áll, meg sem mer mozdulni, de mintha az átalakulás, vagy inkább visszaalakulás venne el oly sok energiát tőle, hogy ez akadályozza a mozgásban. Szóval csak áll, szinte ledermedve, már a szárnyai is felkerültek, kezében a csillagos játékpálca groteszk dizájnja sokat tompít a marconásodó arcon. Csendben hallgatja a lány gúnyolódó szavait, és immár hangosabban horkan fel, amire kissé felijed. Még hogy ő idegesítő? Ez a legrosszabb, ami róla napvilágra került? Hát ezért dolgozott annyit az imidzsén, hogy csak ennyi ülepedjen le róla a hisztis ifjúságnak, hogy idegesítő? Amilyen gyorsan jött pár perccel ezelőtt a kedélyesség homálya, oly gyorsan oszlik most szét. A tanár tudata tisztulni kezd, a karácsonyi giccs hangulat szertefoszlik, helyét átveszi az eddig elfojtott agresszió, és akkora erővel törne elő, ha a professzor nem tompítaná direkt, hogy a levitás két kilométerrel arrébb kereshetné a skalpját.
- Azt nem hallotta véletlenül, hogy nagyon megjárja, aki szórakozik velem? Hogy megrendelheti a koporsóját, akinek nem tetszik a nézése, meg a járása, meg a csípőjének a ringása? Hogy én vagyok az ördög maga, tanár képében? Hogy a pókok tőlem menekülnek, mióta megismertek? - Lefejti magáról a szárnyakat, a fejéket messze hajítja úgy, hogy nyekken. A csillagos pálcácskával pedig olyan hevesen hadonászik, hogy majd kiveri vele a levitás szemeit. Nem tartja be a másik személyes szféráját, miért is tartaná? Őt itt most vérig alázták, és vér fog folyni, ha a kék nem talál gyorsan valami mentő körülményt, amivel megmenekül a halál karmaiból. A büntetés elől azonban nem.
- Mi az utolsó kívánsága? -

Jól haladnak, ám ha bárki azt hinné, hogy belemélyedtek alaposan a horoszkópok kiértékelésébe, akkor bizony téved. Éppen csak a legtetején lévő, festékvédő réteg legfelső részét kapargatják csak. Nem is lehet többet elvárni még ennyi tudással, amúgy is az asztrológia tapasztalati tudomány, mindenkinek magának kell kiásnia a benne lévő kincseket. A tanerő csak azt tudja megmutatni, merre kell kaparni a gesztenyéért. Azért, hogy új dolgokat is tanítson, úgy határoz, hogy a karma szövedékébe enged bepillantást az elemzésen keresztül. Fontosnak tartja, hogy az ember ismerje a saját életfeladatát, mert bizony csúnyán félrecsúszhat az élete annak, aki azzal nincs tisztában. Ezért aztán rátér a következő témára.
- Jókat mondtak, köszönöm. Csak egy dolgot hangsúlyoznék ki, ha megengedik! A Hold a horoszkópban az anya és a lelkiség jelölője, ezt ne hagyják ki, mikor a Holdat elemzik! A következő pedig, amit meg kell néznünk, az a felszálló és leszálló Holdcsomópont, mely a karma jelölője. Vagyis megtudjuk belőle az életfeladatunkat. Nagyon lényeges. Használhatják a Tankönyv idevonatkozó részét. - Felírja a táblára az oldalszámot, és felrajzolja a jelet, amit az ábrájukon majd keresni kell. Két kicsi kör, összekötve egy körívvel, mint egy apró párizsi kapocs, amit a mugli ruházkodás előszeretettel használ. Mikor ezzel készen van, kezébe veszi Teréz anya horoszkópját, amit magának választott, hogy kielemezze, a hölgy karmáját.
- Bika felszálló az ötös házban. Mivel a házakat még nem vettük, maguktól azt nem kérem. A Bika felszálló mindig a biztonság megteremtéséről szól, önmagunk és mások számára is. Érzelmileg és szellemileg is olyan tartással kell rendelkeznünk, illetve kifejleszteni magunkban, ami másoknak is példaértékű, időtálló és a közösség számára is hasznos. Fel kell fedeznünk az anyagi értékek mellett a szellemi és lelki értékeket, tudni kell bánni vele, ahogy saját magunk értékeivel is. Mivel Teréz anya Szűz jegyű, azzal együtt jár egy bizonyos fokú alázat, így elég nehéz feladat, bár a Nyilas aszcendens segít ebben némileg. Sikerült-e megvalósítania a mások támaszává válást? Úgy tűnik sikerült. Az ötös ház analógiája szerint az önállóságot kellett kifejlesztenie magában ezzel együtt, úgy, hogy közben másoknak segített. Az ő élete abban volt követendő, hogy az életútját járta. A feladat ritkán ennyire grandiózus, többnyire hétköznapi és kevésbé Héroszi, de ha nem sikerül megoldani, nem lehet teljes az életünk. Na, vegyék szépen elő az ábrájukat, és rakják össze szépen szépen a puzzle-t! - Leül íróasztala mögé, és addig, míg dolgoznak, elfoglalja magát pár vizsgakérdés alkotásával.

Egész idő alatt a bezárt Várkonyiban csak gyűlt a düh, és a tehetetlenség sem segített a helyzet oldásában. Immár  tiszta fejjel, vagy legalábbis tisztulóban lévővel, gyerekjáték megállapítania, hogy minek is köszönheti ezt a kis incidenst. A hibát persze először nem önmagában, nem a felelőtlen habzsolásban találja meg, hanem a manóban, aztán a lányban. Józanabb pillanataiban ugyan feldereng a saját vigyázatlansága is, és mivel éveken át arra trenírozta magát, hogy függetlenítse szellemét mások illúziótól, vagy legalábbis felismerje azokat, így nem volt nehéz rájönnie az összefüggésekre, azonban ez nem csillapította a haragját. Villámló szemekkel néz le a leányzóra, akinek dühtől remegő szája, természetesen szintén nem segít a lenyugvásban.
- Ha azt gondolja, hogy ebből ép bőrrel kimászik, akkor jobb, ha tudja, hogy csalódni fog! - Halkan beszél, és nála a visszafogott hangerő semmi jót sem jelent. Észreveszi a halovány mosolyt is a másik arcán, így zavartan lesöpri aa cukor maradványait, sőt meg is dörgöli, hogy biztosan lejöjjön a máz álláról és ajkairól. Most tényleges és a valóságban is édes lett a csókja, ami eddig nem lehetett jellemző a morcon tanerőre. De ne kalandozzunk el, mert senkit nem fog megcsókolni, sőt... Szemei alatt a karikák egyre sötétebbek, ahogy a Nap is eltűnik a látóhatár alatt.
- Sajnálja, sajnálja...de mégis mit várt? Egész idő alatt táncolt az idegeimen. Már-már kínzással is felért, amit ön művelt velem. Ön nem akadt volna ki? - Kérdez vissza, szinte szó szerint elismételve az iménti vádló szavakat, amik a lány szájából hangzottak el. Megdöbbentő, hogy milyen igaz mindkettő, mégis két ellentétes történet, ami persze nem kerülte el Várkonyi figyelmét. Nincs szükség rá, hogy részletezze a keserveit, azokat úgysem értené meg más, mit kellett kiállnia egy idióta testébe zárva, aki szintén ő volt.
- Hogy is hívják magát? - Előveszi a a méltán hírhedt zöld noteszét, melynek csak színe kopott meg az évek alatt, kétes dicsősége azonban nem. A kicsi csonknyi ceruzát is előkotorja, hogy felírja a levitás adatait, illetve ellenőrizze, szerepel-e már valami feljegyzés róla. Még hozzáteszi a lényeges kérdést, ami nála perdöntő:
- Hogy megy magának az asztrológia? meséljen! -

Ahogy a Nap lemenőben, a hideg, feljövőben. A tanerő ujjai bizseregnek a notesz lapozgatása közben. Általában nem szokott fázni, de talán ez mellékhatás a süti miatt. Magában átkokat szór arra a bizonyos manóra, és megfogadja, hogy soha többé nem eszik a konyhában semmi olyasmit, amit nem ő főzött vagy magának rendelt. Anélkül ide sem jön, nem állna itt a szürkületben neveket bogarászva. Hiába keresi azonban a rosszak listáján a lányt, ám nem igazán érti, hogy kerülhette el eddig a sorsát.
- Nincs még felírva nálam. Ennek csak egy oka lehet, hogy mostanában jött a suliba. Nem emlékszem az arcára, csak tudom, hogy ismerem és jár hozzám. - Mint ismeretes, nem vesződik azzal, hogy a jelentéktelen diákok arcát megjegyezze, ahhoz meg még a nevet is! Neki nincs erre kapacitása. Elég azokat memorizálnia, akik rosszul viselkednek, vagy tudják az asztrológiát. Lunában így nem biztos, viszont nála az mérce, hogy valaki mire haladt a tanulásban. Dupla büntetés motoszkál benne lehetőség gyanánt, és nem éri be kevesebbel, ez már biztos.
- Konkrét kérdéseket akar? Nos, jogos az igény, meg is kapja. - Valamit felír a noteszbe, feltehetően a lány nevét a rosszak közé. Oda könnyű bekerülni, de nehéz kitörlődni. Mint valamiféle nagyon tartós festék, ezután bármilyen helyzetben jelezni fogja a tanerőnek, hogy kivel van dolga, és ő e szerint bánik az illetővel. Nem jó ómen a zöld noteszben szerepelni, de az sem jobb, ha valaki nincs benne, hisz ez csak idő kérdése Várkonyinál. Zoltánt a fokozódó hideg türelmetlenné teszi, menne már haza, ami logikus, hiszen azt sem tudja, mit keres itt. A levitás is csak feltartja, de a büntetés kiosztását nem mulasztaná el a világért sem. Azért van itt, hogy jobbítsa a diákságot, fegyelmet tanítson, ez szent kötelessége. Mehetnékje viszont gyorsít a tempón. valószínű, hogy ezzel a lány csak nyert.
- Holnapután este, várom a szobámban a konkrét kérdéseimmel. Büntetése egy asztrológia különóra, ahol garantáltan kimelegszik, és remélem, hogy meg lesz elégedve a kérdésekkel, mert ezek szerint most nem hoztam a formám. - Ezzel zsebre vágja a kis füzetkét, hátraarcot csinál, és elegánsan, de köszönés nélkül távozik. Nagylelkű volt, hiszen hagyott a lánynak két napot, hogy felkészüljön a legrosszabbra, a halálnál is rosszabbra.

Széplaki kisasszony jelentkezik elsőnek, ami várható is volt. Tiszteletre méltó az igyekezete a tárgyban, az ismeretei pedig óráról órára fejlődnek, szemmel láthatóan. Nem mondható el ez mindenkiről, aki hozzá jár, de azért vannak az érdemjegyek, hogy tükrözzék a év közbeni munkát, meg az eredményét. Várkonyinál a tükrözés nem maradhat el. Nem véletlen, hogy aki erre a két órára eljött, megkapja az év végi K-ját, már persze, ha jól szerepel, hiszen sok egyéni munkát követelt az ifjaktól. Széplaki kisasszony is buzgón kutakodott a tankönyvben, meg is lett az eredménye.
- Nagyon rendben van, amiket említett, valóban szent igaz. Elképzelhető, hogy lehetne cizellálni még, de így is tökéletes. Nagyon ügyes volt, köszönöm. Ki lesz a következő? - Szúrósan néz a két megmaradt diákra, akik még lázasan dolgoznak, legalábbis bőszen a könyveik fölé hajolnak. Tulajdonképpen a másik sárgával is elégedett, ám a levitás még nem produkálta magát eléggé, ahhoz a K-hoz. Talán most. A tanár mindig reménykedik, aztán van, hogy csalódnia kell. Ilyen ez a pálya. Nem sokkal később jelentkezik is az ifjú úr, és elmondja mindazt, amit ki tudott okoskodni.
- Tudja, sokkal szebb lett volna ez a felelet akkor, ha nem kezdi annyira lent a színvonalat. Van egy szint, ahonnan nehéz felvergődni, és maga elérte azt a mélységet. Azonban ez most, meg az előző is meglepően jó volt. Határozott fejlődést mutat. Pont annyit mondott el, amennyi szükséges, se többet, se kevesebbet. Mégis csak van érzéke ehhez. Azért ezt ne vegye dicséretnek! Csak mondom. - Már tovább is lépne a következő felelőre, mert hiába a fejlődés, az úrfi csak le van maradva egy lépéssel a többiekhez képest. Most ki is derül, hogy miért. Zoltánunk nem hagyná ki, hogy ahol tud, segítsen, pláne, ha látja, a kérdés valóban érdekli a fiút. Magyarázatba is fog.
- Felrajzoltam az ábrát, de még egyszer, csak a maga kedvéért lerajzolom. Egy ehhez hasonló alakzatot keressen az MC körkényén! Nem olyan nehéz, a maga képességeivel. Ne döntsön romokba, kérem! - Viktória már jelentkezik is, így Várkonyi magára hagyja szenvedni a srácot, hogy az egy lépéssel előtte járó lányra összpontosítson. Arcáról szokás szerint nem olvasható le sem az, hogy jó a válasz, sem az, hogy rossz, ám mikor a tanerő megszólal már egyértelmű a dolog.
- Kicsit kijavítanám ezt a meglátást. Tudom, hogy erről is van szó a könyvben, de én szeretném, ha inkább az ragadna meg a tudatukban a Halak felszállóval kapcsolatban, hogy ő a nagy útkereső a tudattalanban, az álmokban, az elmélkedésben, vagyis egy filozófus alkattá kell válnia. Másodsorban a szolgálat, mely megtestesülhet gyógyításban, tanításban. Lehet művész, apáca vagy remete. Magányossággal jár ez a feladat. Az ilyen állással nagyon jó megérzései lehetnek, kiváló jós, próféta válhat belőle. Fel kell tárnia az élet nagy összefüggéseit, az ismeretlen szellemi dimenziókat. Mivel ez a hármas ház csúcsán helyezkedik el, egészen biztos, hogy tanítania kell, hiszen az a kommunikáció háza. Persze benn van a tanulás, az állandó ismeretszerzés és továbbadás, akár könyv formájában, de el tudom képzelni, hogy valamilyen másik művészeti területen adja tovább a tudását. Nos, ennyi lett volna a mai óra anyaga, remélem jól szórakoztak. Az úr válaszát még megvárom, de ha akarnak elmehetnek. - Zárja az órát és leül, hogy ne fárassza ki magát az utolsó felelet előtt. Sose lehet tudni...a diákság néha tud meglepetéseket okozni. Zoltán nem arról híres, hogy imádja a meglepiket. Legszívesebben a Karácsonyt is eltörölné.  

Összeöltöztünk?

Álmomban sem jutna eszembe ilyesmi.

Köszönöm, nem az én érdemem, Maja. XD

Kedves tőled.     (   )

Choi úrfi

Morcos...nem ritka eset, mondhatni, ha nem lenne az, az lenne meglepő. Nem szereti, ha a fürdővize hőfoka egy fél fokkal langyosabb vagy melegebb és persze ma ez történt. Aztán kifogyott a borotvahabja, ami egy Világégéssel ér fel. Lejött egy kávéra, aminek ugyan nem volt semmi baja, de elmaradt a szokásos sós-karamellás süteménye. A manó, mikor hírül vitte a szomorú eseményt, lőtávolon kívülről kiáltotta oda, nehogy Várkonyi olyanra ragadtassa el magát, amit később nagyon megbánna. Szeme villámokat lövellt, körülötte kiürült a tanári asztal, a kollégák nevetséges ürügyekkel távoztak, szinte köszönés nélkül. Mindezeket szinte nyugalommal vette tudomásul, legalább nem zaklatja senki a hülye kérdésekkel, hogy hogyan telt a hétvégéje. Hogy a fenébe telt volna? Úgy, mint az összes többi, csak nem kellett a sötét diákagyakba fényt csiholnia, vagyis nyugalomban. Élete legjobb partnerével lehetett, saját magával, és ez  a mai reggel, ebben cefetül megzavarta. Utálta, hogy elégették a pirítósát, hogy egy leheletnyivel több vaj volt rajta, a narancsléje túl hideg, a kávé meg túl meleg, huzatos a Nagyterem, ferdén néz rá a lovagi páncél a bejáratnál. Különben is, milyen ostoba ötlet vasöltözetekkel telerakni egy iskolát? Az is baj, hogy a ma reggeli háromszázadik fekvőtámasznál megremegett a keze, el is határozta, hogy holnap reggel ötvennel többet irányoz elő. Szóval a reggele fergetegesen pocsékul indul, azt gondolja, innen már nincs lefelé, csak felfelé. Rosszabb már nem jöhet, hiszen a mai asztrológiai előrejelzése említ néhány kellemetlenséget, de egészében véve egy jó közepes napot irányoz elő. Ez megnyugtatja kicsit, pár perc múlva még süti akad, igaz, hogy a múlt heti, és valaki már megkóstolta, de a férfit ez most nem zavarja. Kell valami, ami felvidítja és erre a legjobb a sós-karamellás sütemény.

Arcán az üdvözültek bárgyú mosolya dereng, ahogy ajkához emeli a sós-karamellás sütemény, kissé már száraz, de bizonyára nyálmaradványoktól nem mentes darabját. Még bele sem harapott, de már érzi azt a mennyei boldogságot, amit csak egy apáca érez, amikor látomása van. A vágyott íz, mit oly soká kellett nélkülöznie ma reggel, lassan olvadozni kezd a szájpadlásán, a nyelvén, betöltve a legkisebb szegletet is, ezzel bearanyozva a napját, dacára az átélt rendkívül sok megrázkódtatásnak. Már-már meg lenne győződve róla, hogy ez a nap, a napok lehetséges legjobbika, amikor egy erős rángás ingatja meg, asztallapra támaszkodó könyökeit, kiütve az utolsó falatdarabot a tanerő kezéből. Méltatlankodva gondolja, hogy nem jeleztek mára földrengést, meg, hogy mennyire megbízhatatlan mostanában a meteorológia, amikor az élvezettől eddig lehunyt pillái felpattantanak. Csalódottan veszi tudomásul, hogy csak egy diákja túlzott aktivitása keltett földrengés szerű érzetet. Keserves pillantással követi az asztalon guruló Mennyország darabot, ami végül a padlón landol, miután a túlbuzgó diák belekönyököl. Ekkor végső búcsút vesz az elhunyttól, a nyugalomtól, amiről eddig álmodott és meggyötört tekintettel pillant a zaklatóra.
- Jó reggelt! Maga egy jóstehetség fiam. Honnan tudta? Igaz eddig nem utáltam, de most esett a ranglistán vagy tíz helyet. - Már venné a levegőt, hogy küldje el a srácot melegebb éghajlatra, hogy attól koldul, de előkerül az a bizonyos pergamen, és Várkonyit elkapja az asztrológia forgószele. Arra azonban még jut a rosszkedvéből, hogy lesújtó pillantással jutalmazza az információra éhes legényt, amiért a dolgait az asztalra hajigálja. Összeszedi a kesztyűt, meg miegymást, és a srác kezébe nyomja. Ne vesse már el annyira sulykot, hogy na! Ezután figyelmét az ábrára függeszti, a következő pillanatban pedig már csak a kérdés megválaszolása köti le. Várkonyi tiszteli a tanulni akarást, a szorgalmat, az érdeklődést, aki pedig szereti az asztrológiát, az belopja magát a szívébe, ha még tehetséget is mutat, akkor különösen. Elővesz a zsebéből egy furcsa kör alakú izét, mert vész esetére mindig van nála egy.
- Látott már ilyet? - kérdezi a levitást, az orra alá tartva a papír kört, amin vonalkák sorakoztak körben a szélén, teljes háromszázhatvan fokban. Ez egy olyan szögmérő, ami nem csak száznyolcvan, hanem háromszázhatvan fokban volt beosztva.
- Nagyban megkönnyíti a magához hasonlatos asztrológusok munkáját. Megkeresi a nulla fokot, azt odailleszti az adott bolygóhoz, és leolvassa róla, hogy a másik bolygó, tőle hány fokra található. Érti? - Ez a darab egy teljesen mugli eszköz, de létezik ennek mágikus változata is, az ki is írja a keresett adatot, de Várkonyi már csak ilyen mazochista alkat. Szeret megdolgozni az eredményért. meg akkor mit csinálna a diák, ha mindent készen kapna, na nem?

*benéz, hogy rend van-e*
Szép delet!

Üdv! Hogy telik a napja?

Jobb volna suliba járni? XD

Maja!  

Akkor örülhet, nem?

Jó látni, hogy így örüĺnek. Csak maradjon is meg a lelkesedés!

Két jelentkező is van a sarok kitöĺtésére? Remek. Még lehet választani. XD

Aki nem viselkedik rendesen. XD

Utálja a helyettesítéseket, de a helyetteseket még jobban, pláne, ha az ő tanársegédjéről van szó. Legnagyobb félelme bekövetkezett, hiába ágált az igazgatónál, a gondnoknál, a játékvezetőnél, semmi hatása nem volt. A kviddics Bagolykőn nem szűnt meg. Most vérig sértve puffog végig a folyosókon a Gyengélkedő felé, hogy Lanettát meglátogassa, mivel gurkó találat miatt az ágyat nyomja. Persze nem a szánalom vezérli, csupán a felháborodás, hogy hogy képzeli, hogy itt szimulál, ő meg egyedül vigye a dolgokat a vizsgák alatt? Készült a nagy fejmosással, amit szegény Lalának még a vaspuszi mellett el kell viselnie. Ha választhatna, inkább két vaslaszti, mint egy Várkonyi. Kapott ugyan a tanerő egy kisegítő embert, de azt szerinte a kisegítőből szalasztották, szó szerint, ha nem az Elmekórtanról egyenesen. Hatalmas léptei alatt döng a kövezet, néhol talán még a mozaik kockák is elmozdulnak, ahogy elhalad felettük, mint egy világháborús tank. A "Fecsegő Dámák" is riadtan húzódnak legyezőik mögé, csak a fülük nyitott, hiszen a pletyka ki tudja mikor születik, és egy jó kis zaftosért nem mennek a szomszédba. Az asztrológia professzor ámokfutását egy félszeg hang szakítja meg. A férfi még tesz pár lépést, hátha nem is neki szóltak, hátha rosszul hall vagy hallucinál, esetleg csak a Dámák, de miután hátranéz, meggyőződik róla, hogy megint nem tévedett.
- Szép napot magának is! - szól vissza pikírtem, az amúgy sem rózsás hangulata miatt. Megáll azért, elvégre lehet halaszthatatlan ügy, vészhelyzet, életveszély vagy menetrenden kívüli Napfogyatkozás, bár arról tudna. Az érdeklődés teljes hiányával fordul a diák felé, akiről azonnal levágja, hogy nem tanul asztrológiát. Ha pedig nem tanul asztrológiát, a nevét is felesleges megjegyeznie, na nem? Egy esetben talán mégis. Előveszi a rettegett kis zöld noteszét, szúrós szemeit pedig a lánykára veti.
- Remélem, hogy minimum ég a ház, mert sürgős dolgom lenne. - Nem árulja el, hogy csak beteglátogatóba megy, és Lanetta nem szalad el, nincs olyan állapotban, ám ha tudná, hogy ki közeledik feléje, halottaiból is feltámadna. Ha valaki nem ismerné még a kis zöld notesz rejtelmeit, annak illik tudni ezután, hogy nem jó dolog abba belekerülni, mint ahogy Várkonyi hatósugarában is életveszélyes tartózkodni, pláne most.
- Egy percet kap, vagy még annyit se, ha nem érdekel a közlendője. Mit szeretne mondani? -

Az időszerűtlen vallomás hallatán először elkerekednek a szemei, aztán elsötétülnek, majd jön a legrosszabb stáció. Két perc után - ennyi kell, hogy magához térjen - semmilyen érzelem nem látszik rajta. Jobb, ha a haragtól szikráznak a szemei, onnan még van esély menekülni, de ez az állapot, menthetetlen a delikvens számára. Nem is tudja, hova tette az eszét ez a kis fruska, honnan szalajtották őt is? Komolyan kezdi szánni magát, hogy mindezt el kell viselnie. Mielőtt felrobbanna az elfojtott dühtől, elkönyveli magában a tanulságot, miszerint nagy kincs a mai fiatalság, annyira, hogy el kellene ásni valahova, hogy ne találjon rájuk illetéktelen. Persze erről nem világosítja fel a lányt, csak lekicsinylő pillantásából vonhat le ilyen-olyan következtetést a botor versenyző.
- Össze-vissza beszél Kisasszony. Szerencséje, hogy az elmeállapota felmenti, különben olyan büntetést sóznék a nyakába, hogy a füle ketté állna. Aztán szeressen, ha még akkor is tud! - Lehet szeretni a jeges medvéket, még a krokodilokat is, de ölelkezni velük meggondolandó. A tanár úr is ezen kategória, nem jutna eszébe senki épelméjűnek, hogy hozzá bújjon. Az asztrológiáért rajongani meg csak az tud, aki legalább tisztában vele, hogy az micsoda, eszik-e vagy isszák, és ezt a fruskából nem nézi ki a tanerő. Alapból ott indul a történet, hogy a legjobban ő szereti, mindenki más csak utána következik, első sorban a diákjai, a futottak még kategória pedig labdába sem rúghat szerinte, úgyhogy ezt a fellángolást nem veszi komolyan.
- Egyébként is honnan veszi ezt a zagyvaságot? Miből gondolja, hogy úgy érez, ahogy mondta? És honnan veszi a bátorságot, hogy ezzel letámadjon? - özönlenek a kérdések a szerencsétlen lány nyakába. Úgy látszik a férfi már nem is siet annyira, mint az előbb, ezek szerint az a sürgős dolog megszűnt sürgősnek lenni, vagy csak annyira leköti ez a kihívás, hogy Lanetta el van felejtve?
- Nevet, házat, évfolyamot kérek! - sorolja pattogva a kívánalmait, a notesz pedig magától kinyílik, ceruzája már a kezében. Harcra készen várja az adatokat, amik bekerülnek a füzetbe. Innen egyenes út a büntető század.

De miért ő? Miért pont ő? Persze egy Huszthyt ezzel megtalálni, nem kihívás, érthető, hogy miért ő lett a kamaszok célpontja, ám ez csak egy részről nyugtatja meg. Felfedezhetnék más értékeit is, nem csak a szigorát és kérlelhetetlenségét. Igaz, ez a két legjobb tulajdonsága. Persze lehet, hogy a siheder banda egészen másképp gondolkodott, amikor őt jelölték ki a szerencsétlen áldozat célpontjául, ám ez a lehetőség meg sem fordul a fejében. Most már meg van róla győződve, hogy más nem is jöhetett volna szóba, ha jobban belegondol. Észrevehetően kihúzza magát, egészségesebb arcszínt ölt, a hangsúlyt pedig innentől a saját szórakoztatására helyezi.
- Csak egyszer kellett volna "nemet" mondani, mielőtt ilyen marhaságra adja a fejét. Azt javaslom, gyűjtsön inkább ellenségeket, azzal jobban jár. - Nem szánja a diáklányt, végtére mindenki úgy önsorsront, ahogyan akar, ő pedig segít is ebben, ha alkalma adódik. Úgy tanul az ember, ha feladatokat kap, a palántának is meg kell küzdenie széllel, szárazsággal, hideggel. ha túléli, akkor erős lesz, ha nem bírja, elbukik. Ez a Világ rendje. Már csak az a kérdés, hogy a levitás milyen nehézséget kapjon a nyakába, így az év végén? Várkonyi agya már ezen kattog, ám előbb kiélvezi a helyzet minden pillanatát.
- Ha rendesen akarja csinálni, nem így kellett volna hozzáfognia - közli, miközben felírja a nevet a noteszébe. Előjön belőle a tanári vénája, vérszemet kap, mint a kopó, ha sebzett vadra bukkan, orrát fel sem emeli a földről, illetve a noteszből, úgy folytatja.
- Semmi szerenád, semmi szerelmes levél, semmi szonett? Vagy meglephetett volna egy sütivel...persze fogalma sincs, hogy melyik a kedvencem, igaz? -
Tekintetét újra a lányon nyugtatja immár, akinek ettől mindene lesz, csak nyugalma nem. Kihívóan fürkészi végig a derengő félhomályban, és mivel illúziómágus, nem esik nehezére olyan hőség képzetét varázsolni a lányra, hogy amaz elkívánja magát valamelyik hidegebb éghajlatra.
- Na, mutasson már a felsoroltakból valamit, ha már az időmet rabolja a badarságaival! Valamivel ki kell elégítenie a barátait is, no nem? -

Szépen, kalligrafikus betűkkel vési be a levitás nevét a hírhedt, zöld noteszbe, a házat kétszer is aláhúzza. Nem tudná megmagyarázni az okát, de egy kéknek sokkal súlyosabb büntetés jár a kihágásokért, mint más házbélinek, mert aki alapból rendbontó, azon már nem segít semmilyen szigor. A kékek még megmenthetők, csak jól kupán kell vágja őket a büntetés súlya, hogy észhez térjenek. Várkonyi mindenben precíz, pontos és felelősségteljes, hiába, az egész iskola etikai értékrendje az ő széles vállain nyugszik. Nem okozhat csalódást a szülőknek, akik rá bízták a csemetéjüket, hogy tegye ki őket hónak, fagynak, hőségnek, szárazságnak, hogy erősödjenek. Ezen morfondírozik, amikor a Neptunusz hasonlat megüti a fülét. Eddig nem tulajdonított sok figyelmet a zöldségeknek, ám most ezen elgondolkodik. Nem illették még a szemeit ilyen költői hasonlatokkal, mindemellett nem hatja meg a próbálkozás. Ahhoz legalábbis egy faltörő kos kéne, hogy egy kicsit is megingassa.
- Ne rugaszkodjon eposzi magasságokba, szálljon le a földre, mi maga, Nyilas? Csodálkoznék, ha nem az lenne. - Még meg is csillagozza a lány nevét, mielőtt kimondaná a véleményét a szerelmi vallomásáról.
- A barátai helyében nem lennék elragadtatva. Egyébként ők honnan tudják, hogy maga megcsinálta a feladatot és szerelmet vallott nekem?  Á, tudom. Ha életben marad, akkor nem. Jó taktika. - Csendben vár a nagy műre, ami most itt kell, hogy megszülessen a folyosó kövén állva. Közben szegény Lala hiába várja a professzort, sajnos jobb elfoglaltságot talált nála, a Gyengusz is lassan bezár, vacsora után már nincs látogatás. Úgy elrepült az idő, hogy a tanerő észre sem vette, mennyi mindenről lemaradt egy szerelmi vallomás miatt, legfőképp a vacsoráról. Mindketten éhesen mennek aludni a hatalmas líra közepette.
- Na, akkor csináljuk komolyan! Egy igazi szerelmi vallomást várok, attól függ a büntetése súlya. Ha tetszik, mérsékelem magam...egy kicsit. - Karját maga előtt összefonva várja a produkciót, ám a hőség csak nőni fog. Cél, a lányt megizzasztani, ahhoz pedig kell a meleg. Hűvösek a folyosók még ilyenkor.

Végül is a napja nem is zárul olyan rettenetesen, mint ahogy kezdődött és folytatódott. A lánnyal folytatott diskurzus is jobban alakult, mint várta, az meg, hogy Lanettáról lemaradt, csak a szőkeség hibája. Ő megmondta, hogy ne lépjen pályára, erre tessék, csak ment a saját kis buta feje után. Nem vállalhat mindenért ő felelősséget, na nem? Majd benő a feje lágya, ha meg nem, akkor betörik, ő nem tehet itt már semmit. Holnap küldet neki egy adag papír kupacot, amire nem jutott már ideje, Lanetta úgyis ráér, hisz  lábadozáson kívül nincs is más dolga. Remekül eltervezte a maradék napját, gondolatban vállon is veregeti magát. Az elmaradt vacsora üres helye ugyan marja kicsit a gyomrát, de érzett ő már nagyobb fájdalmat is, meg segít újra az illúzió, ami már oly sok cifra helyzetből kimentette. A büntetést is kitalálta, már csak a levitáson áll, hogy melyik változatot szabja ki rá. A jó találatra bólint magabiztosan. Ritkán téved, de akkor inkább nem mond semmit. A kérés viszont elgondolkodtatja.
- Lehet róla szó, ha jó lesz a produkció. Persze nem akarok nagyon belefolyni a dolgaikba, az rangomon aluli lenne, de egy aprócska játékba belemegyek, ha kitesz magáért. - Nincs benne kétség, hogy remekül fog mulatni, mert valahogy megoldja, hogy ő kerüljön ki nyertesen a helyzetből. Nem is lehet kérdés. Máris szórakoztatja a műsor, pedig a lány csak most kezdi el. Mosolyog végig, ennél többet nem bír el az arcmimikája, még szétszakadnának az izmai, ha hahotázna.
- Nos, elég jó volt, elismerem. Persze azért ne szálljon a fejébe a dicsőség! Ami a szívatást illeti, holnap reggel odahozhatja a kávémat az asztalomhoz, én pedig vissza fogok mosolyogni. Ennél többet ne várjon! - Még mindig mosolyog. Ha a terve beválik, csak kicsit esik le a levitás asztal álla, ha ezt a jelenetet meglátják. Gondoljon mindenki arra, amire akar, de a tanár úr tudja, hogy túl jó képű ahhoz, hogy női szíveket hidegen hagyjon, a fiúkét meg ne taszítsa a sárga irigységbe. Nagyvonalúan a kényszerítő bűbájt is leveszi Polettről, de a büntetést sem felejti el kiszabni az áldott nagy romantikában.
- Hogy megtanuljon *nem"-et mondani, 30 különböző nyelven megtanulja a tagadó szócskát, és előadja nekem! Erre van két hete, hasznos elfoglaltság lesz, így a vizsgák után, levezetésként. - Mintha kajánul vigyorogna, persze ez rangján aluli volna.

//Köszönöm a játékot, egy élmény volt. //

A vizsgaidőszaknak is megvannak a kellemetlen velejárói, pedig az az év legszórakoztatóbb része. Várkonyi szeret számonkérni, a nap minden percében, bármit, ami csak az eszébe jut, vagy ami nem. Tulajdonképpen örülnie kellene, hisz ez az ő időszaka, most még sem boldog maradéktalanul, ugyanis megbuktatott egy negyedévest, aki összekeverte az Asztronómiát az Asztrológiával, és ez főbenjáró bűn. Azt hitte, elmondta világosan, minden évben szájba rágta, de erről a renitensről minden tudás lepergett. Az ügy nem maradt annyiban, a bukott nebuló papírrepülőt csinált a tanár úr jegyzeteiből, és körbereptette őket az iskola egész épületében. Feldúltan rohangál körös-körül, miközben az elkövető már a diri irodájában izzad, de ez csak a kezdet természetesen. Papírjai java megkerült, egyik szerencsésen egyben, másik kicsit megtépve, de legalább a sok munka nem veszett teljesen kárba. Lanettának lesz mit másolgatni, besegíthet a bűnösnek.
A hírek szerint a Nagyteremben láttak pár kósza krikszkrakszos cetlit, és a leírás alapján Várkonyi ráismert. Rögtön idesietett, de elképzelhetjük, hogy nincs a legjobb hangulatban, mikor Polett megszólítja.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy a maga műve?! - Mutat a magasban repkedő csinos origamikra. A méregtől habzik szinte a szája, megdöbbenten néz a vidoran vigyorgó lányra. Szemei elsötétednek, homloka összeráncolódik, szemöldökei a magasba kúsznak, mielőtt kitör belőle az őrjöngés.
- Mi a fenéről beszél? - A düh átcsap értetlenségbe, aztán érdektelenségbe. Elvégre nem gondolatolvasó, hogy kitalálja, éppen mire gondolnak a növendékei. Pont fordítva. Találják ki ők, hogy mire gondol a tanáruk. Ez Polettnek nem sikerült, ezért rosszul áll a szénája.
- A büntetést nem azért adtam, hogy maga jól szórakozzon. - Ezt a szemtelenséget, ki hallott még ilyet. Egyesek nem tudják, hogy a büntetés mi célt szolgál. Mit lehet ezzel a kellemetlen ténnyel kezdeni?