36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Götze Ilda összes hozzászólása (186 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Le
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 00:00 Ugrás a poszthoz

Szofia

- Nem, vagyis talán…de ez nem miattad van, csak mostanában volt néhány rossz tapasztalatom, felejtsd el, amit mondtam. Te eljöttél, és ez a legfontosabb. – Őszintén mosolyogtam barátnőmre, akit ugyan már legalább két éve nem láttam személyesen, de még mindig ugyanolyan megbízhatónak tűnt, mint annak idején. Nem is értem, hogy mi ütött belém, amikor azt feltételeztem róla, hogy megbízhatatlan lenne, de egész biztos, hogy csak az elmúlt hónapok eseményei kavarták meg az elmémet, s sodortak olyan ingoványos deszkákra, mint amilyeneken most is ácsorogtam.
- Azt meg tudom érteni, hogy az anyukád szeretné, ha minél közelebb lennél hozzá. Biztosan aggódik érted, minden szülő aggodalmas. – Jegyeztem meg egy halvány mosollyal, s közben elgondolkodtam azon, hogy bizony az apáméknak tortúra volt a nyár, s talán még a halántéka is megőszült, mire újra rám találtak.
- Szanatóriumban? De mégis miért Szofi? – Értetlenül fúrtam pillantásomat a tekintetébe, miközben egyik szemöldököm hangyányit feljebb emelkedett. Egészen ledöbbentett a szanatórium szó, s abból nem sok jóra lehetett következtetni. Ahogyan szemügyre vettem őt, az is feltűnt közben, hogy mennyire sovány, s úgy emlékeztem, hogy ennél azért sokkal jobb bőrben volt ott a riviérán.
- Wáow, ez…ez az akar lenni, mint aminek gondolom? Egy eljegyzési gyűrű? – Meglepetten ismét íriszeibe fúrtam pillantásomat, miközben ha engedte, megfogtam a kezét, hogy kicsit közelebb húzzam és alaposabban is szemügyre vehessem az ékszert. Túl sok kérdést zúdítottam rá a percek alatt, de nagyon sok dolog történt mindkettőnkkel, így volt is mit megbeszélnünk.
- Tehát találtál egy casanovát, aki megkérte a kezed? Netán már az időpont is megvan, és nagy banzáj lesz, vagy inkább egy visszafogott, titkos esküvő? – Természetes, hogy ez izgatott a leginkább, hisz annak idején a riviérán elég sokat beszélgettünk efféle dolgokról Szofiával, s persze álmodoztunk a nagy Ő-ről, ami talán úgy néz ki, hogy az egyikünknek megadatott. Na igen, egyesek szerencsések voltak a férfiakkal, másoknak csak egyéjszakás csibészek jutottak…
- Gyönyörű a gyűrűd Szofi – Mosolyogtam őszintén a lányra, majd elengedtem a kezét. – Mesélj, ki a vőlegényed? Mindent hallani szeretnék. – Izgatottan vártam megismerkedésük sztoriját, s hogy elmesélje, ki tudta elnyerni a szívét. Biztos voltam benne, hogy egy remek fiatalember lehet, hisz Szofihoz csak az illett.
- Nem mondod? Neked aztán sok rajongód akad. – Kacagtam el magam, miközben vetettem még egy pillantást a nyurga pincérfiú után, remélve, hogy minél előbb kiér majd a rendelésünkkel és nem kezd ábrándozni ott a pultnál.
- Nekem sajnos nincs ilyen szerencsém, a nyáron összeakadtam egy sráccal, de az egészből semmi sem lett. ~Leszámítva azt az aprócska tényt, hogy némi örökséget hagyott maga után.~ Utóbbit csupán gondoltam, s inkább meg sem osztottam Szofival, nem voltam rá túl büszke. S ahogy ezen elgondolkodtam, az ablakon kipillantva észrevettem egy gyanús alakot. Olyas valakit, aki engem kémlelt az üvegablakon keresztül szúrós pillantásával. A sállal felszerelkedett, sötét kabátot viselő alakot csupán néhány másodpercig láttam csak, s mire újra odakaptam a pillantásom, már nem volt ott. Ettől azonban nem lettem nyugodt, s bármilyen rég is találkoztunk már Szofival, hirtelen úgy éreztem, hogy távoznom kell a helyiségből, s azonnal vissza kell mennem a kastélyba.
- Ne haragudj, eszembe jutott , hogy megfeledkeztem valamiről és el kell intéznem. Sajnálom Szofi...ígérem bepótoljuk, ne haragudj rám. - Bocsánatkérő mosollyal pillantottam rá, majd gyorsan az asztalra csúsztattam a rendelt sütemény árát, majd sietős léptekkel hagytam magam mögött a cukrászdát.

//köszi a játékot//
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. december 14. 18:02
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 09:39 Ugrás a poszthoz

Kelemen

 - Ez már-már elismerően hat egy auror szájából, igazán kedves Kelemen. – Jegyeztem meg egy mosollyal, ami talán némi zavart is magában rejtett, hisz mégis csak egy komoly nyomozó ejtette ki a száján a szavakat, akitől jól esett egy ilyen, jelentéktelennek tűnő vélemény is. Barátságos mosolyát fürkészve, tekintetem egy másodperc erejéig az íriszeire futott, melyekből ismét csak arra tudtam következtetni, hogy nem kell félnem tőle, így nyugodtan lépkedhettem mellette, kerülve az imitt-amott meghúzódó akadályokat.
Könnyed sétánk közben volt alkalmunk beszélgetni is, s magamban el kellett könyvelnem azt, hogy egész jól érzem magam az idegen társaságában, s úgy beszélgetek vele, mintha már ezer éve ismerném őt. Azt persze nem latolgattam, hogy vajon ez az ő nyíltságának, s könnyed kapcsolatteremtő képességének köszönhető, avagy a saját érdeklődésemnek. Mindenesetre már nem éreztem unalmasnak a délutánt, s máris azon kattogtak a gondolataim, hogy amint egy kis szabadidőm lesz, utána nézek az általa említett intézményeknek és az oktatott szakoknak is.  
A felajánlott gyakornoki lehetőség azonban annyira hirtelen és váratlanul ért, hogy elveszítve józan eszemet, s az illedelmes viselkedés határait átlépve, bizony kissé átléptem a férfi intim szféráját, s úgy csüngtem rajta néhány másodpercen keresztül, ahogyan színes gömb függ a fenyőfa ágain.  Szinte lehúztam magammal azon néhány másodperc keretében, de észhez térve máris szörnyen kellemetlenül éreztem magam, hisz mégis csak egy idegen férfiról volt szó, aki talán rosszallóan néz majd rám ezek után.
Abban a pillanatban legszívesebben hagytam volna, hogy elnyeljen a fejetlenség folyosója, és soha többé ne kelljen az auror szemeibe pillantanom. Láthatóan Őt is kellemetlenül érintették hirtelen feltörő érzéseim, s bár legyen mentségemre, hogy mindig ilyesmi tevékenységre vágytam, azért talán beérte volna a férfi egy köszönömmel is.
- Igen tudom, és rettentően sajnálom. Tudja, gyerekkorom óta álmodozom arról, hogy egy napon majd apám nyomdokaiba lépek, már egészen fiatalon is azt játszottam, hogy magam is auror vagyok. De az ilyen lehetőségeket nem ajánlgatják olyan könnyedén, és ugyan az édesapám ott dolgozik, de ő mindig is azt mondta, hogy ne az ő hátán akarjak begyalogolni a nagyok közé, hanem önerőből érjem el mindazt, amit szeretnék. Így nekem egy ilyen gyakornoki lehetőség maga az álom, mert tudom jól, hogy sokkal több tapasztalatot szerezhetnék, mint szimplán az iskolapadban ülve, hallgatva az elméleti órák armadáját. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy nem hasznos, amit tanítanak, csak épp…jobban szeretem a gyakorlatot. – Hosszas magyarázkodásom talán elég volt ahhoz, hogy a férfi megértse az örömömet, s ne gondolja rólam azt, hogy valami naiv, érzelemhullámokban szenvedő, borzalmas nőszemély lennék. Legalábbis csak reménykedtem abban, hogy majd ezek után nem lesz rólam olyan rossz véleménnyel.
- Akkor úgy tűnik, hogy a jó emberrel találkoztam. – Rámosolyogtam Kelemenre, majd egy fél lépést közelebb tettem hozzá – persze nem olyan közel, hogy szegényt ismét kizökkentsem a komfortzónájából – s bólintottam a szavaira.
- Igen megértem, és sajnálom is, nem szeretném, hogy félreértsen, nem volt bennem olyan szándék. – Tettem hozzá gyorsan, mielőtt még úgy értelmezte volna, hogy az utamba akadó első férfira rávetem magam. Ha olykor ez elő is fordult egy-egy nyári estén, ez esetben erről nem volt szó, noha szimpatikus volt a férfi.
- Abszolút igaza van, és tudja … - Hirtelen megindult a nyelvem, s majdnem elárultam, hogy már járok egy pszichológushoz, hogy megpróbáljam feldolgozni a történteket, de aztán bevillant a szerződés és a titoktartás. Nem tehettem meg, hogy elárulom az elmúlt hónapok eseményeit, még akkor sem, ha egy nyomozóval volt dolgom. Éppen emiatt elharaptam kezdetleges mondatom végét, s inkább csak rámosolyogtam.
- Ígérem Kelemen, hogy lejjebb adok a krimikkel és igyekszem majd kialudni magam, hogy kevésbé tűnjek ennyire ingatagnak. És még egyszer köszönöm a lehetőséget, nagyon hálás vagyok érte. Esetleg meg is beszélhetnénk, hogyan zajlana ez a gyakornokká válásom? Ön mellett lehetnék gyakornok? Kellene ehhez bármiféle papírmunka? – Izgatottan tettem fel kérdéseimet, miközben már láthatóvá vált a legilimencia terem ajtaja. Jól tudtam, hogy hamarosan el kell búcsúznom a férfitől, de addig is, minden szükséges információt ki akartam csalni belőle, s már alig vártam a következő alkalmat.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 12:24 Ugrás a poszthoz

Leon Rjurik

- Ilda, figyelsz rám? Jó lesz akkor ez a kiselőadás anyagához, vagy még elmenjünk a könyvtárba anyagot gyűjteni?- Egy lelkes, levitás fiatal tanonc igyekezett kicsikarni belőlem a véleményemet, hiszen amiatt is találkoztunk a társalgóban, hogy közösen elkészítsük az előadásunkat egy ismert auror munkásságának kapcsán. Alfréd lelkesnek tűnt a feladatot illetően, s jobb esetben én is szívesen pörögtem volna rá a feladatra, ezúttal azonban komoly fájdalmaim voltak, s már a reggeli órákban lenyelt fájdalomcsillapító sem hatott, s érzéseim már az arcomat is átfestették, komor vonásokkal barázdálták bőrömet.
- Igen, figyelek Alfréd, de ez most úgy érzem, hogy nem megy, mert nem tudok koncentrálni. Nagyon fáj a lábam, éjszaka alig aludtam és azt hiszem, hogy egyáltalán nem múlt a fájdalom, sőt, sokkal rosszabb lett. - Sóhaj hagyta el ajkaimat, miközben pillantásomat a srác íriszeire emeltem, s elnézést kérően érintettem meg könyvet lapozgató kézfejét.
- Ígérem, kerítünk rá alkalmat, hogy kidolgozzuk az előadást és oda fogom tenni magam, de most muszáj a gyengélkedőre mennem. Ne haragudj. - Elnézést kérően biccentettem Alfréd felé, aki először értetlenül pillantott rám, de miután közöltem vele, hogy mi a bajom, megértően bólintott, s még azt is felajánlotta,hogy elkísér. Erre persze nem volt szükség, nem akartam visszaélni a segítőkészségével, amúgy is akadt jobb dolga, s magam is elég makacs természet voltam ahhoz, hogy hagyjam magam gyengének látszani. Emiatt egyedül vettem célba a gyengélkedőt, ahová már összeszorított fogakkal, bicegve értem el, s már ordítani tudtam volna a fájdalomtól.
A víz levert, ahogy elértem az ajtót, a fájdalom miatt rosszullét kerülgetett, és nem is mertem rápillantani sajgó végtagomra. Egyszerűen csak abban reménykedtem, hogy hamarosan kapok valami szert, amitől jobban lehetek.
Jobbomat ökölbe szorítva, három koppintást mértem a gyengélkedő ajtajára, majd utána nyomtam le a kilincset, hogy átléphessem a szoba küszöbét. Legnagyobb meglepetésemre azonban a javasasszonyt - aki három nappal korábban látta el sérüléseimet - sehol sem láttam.
- Elnézést, van itt valaki? Kérem..Ön nem tudja véletlenül, hogy hol van a javasasszony? - Egy fiatal férfit pillantottam meg , akit korábban még egyszer sem láttam a gyengélkedőn. Fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet, mindenesetre nem tudtam már tovább megállni a lábaimon, így az egyik székhez sántikáltam, s fájdalomtól eltorzult arccal telepedtem meg az ülőalkalmatosságon.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 13:00 Ugrás a poszthoz

Anais

A réten sétálgattam nagy magányomban, s az egyik kedvenc könyvemet szorongattam a hónom alatt azon célból, hogy ha találok egy megfelelő helyet - ami a hűvös széltől és hidegtől valamelyest védett helyen - akkor majd odatelepszem, s minden figyelmemet az olvasásnak szentelem. Illetve, a zsebemben meglapuló csomagnak, melytől rózsaszín hattyúk táncát reméltem, mint minden olyan napon, amikor magányosan kellett kóricálnom, s amikor még Kornél sem ért rá, hogy velem töltse a délutánját.
- Miauuu - Először azt hittem, hogy csak képzelődök, de amikor ismét meghallottam a nyervogást, s a hátam mögé pillantottam, akkor észrevettem azt a kiscicát, akivel már jó néhányszor összefutottam a kastélyban, s akiről még mindig nem derült ki számomra, hogy vajon kihez is tartozhat.
- Hát te édesem? Ilyen hidegben miért mászkálsz idekint, hol a gazdád, hm? Van egyáltalán gazdád, vagy valahonnét idekóboroltál. - A szőrén látszott, hogy kicsit koszos, mintha egy hamuval telített csőből bújt volna elő, mindenütt kormosnak tűnt, ráadásul sokkal vékonyabb volt, mint amilyennek korábban tűnt. Természetesen azonnal leguggoltam érte, óvatosan vettem karjaim közé a kisállatot, majd hirtelen körbepillantotam, hogy hová is mehetnék vele. Ekkor vettem észre a faházat, ami elég biztonságosnak tűnt ahhoz, hogy megtisztogassam, és egy kicsit felmelegítsem a kiscicát, míg kitalálom, hogy mi is legyen vele.
Hatalmas kabátzsebem volt, így oda bújtattam a kisállatot, s azután másztam fel a faházhoz, hogy bebújjak a belsejébe. Felérve azonban észrevettem, hogy társaságom is akad, méghozzá egy lány személyében.
- Szia, remélem nem zavarunk és bekuckózhatunk mi is. - Szólítottam meg, s ha már bent voltam, megtelepedtem az egyik babzsákon, és előhúztam zsebemből a kisállatot.
- Odalent találtam őt, nem ismerős neked? Már jó néhányszor láttam a kastély körül, de van egy olyan érzésem, hogy nincs is gazdája. - Jegyeztem meg, miközben a kezemet nyújtottam a lány felé.
- Ilda...nagyon megzavartalak? - Rellonoshoz képest valószínűleg nem várták volna, hogy tudjam az illemet, de alapvetően nem is értettem, hogyan kerülhettem a zöldek házába. Általában nyugodt és illedelmes voltam, könnyedén barátkoztam, ha éppen úgy hozta a helyzet, s ha épp nem kellett attól rettegnem, hogy valaki el akar rabolni.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 16:34 Ugrás a poszthoz

Cesare

Mire is jó egy születésnap, ha nem arra, hogy szerettünket meglepjük valami kézzel készített finomsággal, mondjuk süteménnyel vagy tortával, esetleg egy remek vacsorával. Nekem sajnos nem volt a közelemben az édesapám, de jól tudtam, hogy anyával holnap felutaznak Bogolyfalvára, így kapóra jött a lehetőség, s az ötlet, hogy kibújjak a fészkemből, s ne süppedjek el a gondolataimban, hanem inkább álljak neki, és készítsek valami egészen jó étket. Végül is, már tizenkilenc éves voltam, s nem ártott volna, ha megtanulok főzni és komolyabban elsajátítom a konyhai tudományomat.Emiatt tértem be úgy egy órával ezelőtt a konyhába, hogy készítsek valami igazán finomat.
Általában manóktól harsogott a helyiség, s nem is igazán engedték, hogy segédkezzünk nekik, kivéve azon eseteket, amikor felkérés érkezett, vagy fiatalabb koromban efféle büntetés. Ezúttal azonban semmi ilyesmi nem történt, ráadásul a manók most még valószínűleg rápihentek a vacsora előtti teendőkre, így nyugodtan használhattam minden eszközt, felszerelést, és alapanyagot.
A farmeromat és lenge anyagú, világoskék felsőmet egy köténnyel takartam el, bár már amúgy is nyakig lisztes voltam a piskóta miatt. Szerencsére az alap azonban már sült, s már csak a krémet kellett megfőznöm hozzá. Pechemre viszont nem vettem észre, hogy a megbűvölt varázsturmixot valaki extra fokozatra állította, így amikor hozzá fogtam volna a krém sűrítéséhez, az hirtelen az arcomba robbant, s pillanatok alatt beterített a csokoládékrém.
- Neee, ezt nem hiszem el..arggg - Bosszúsan toppantottam a lábammal egyet, majd megtámaszkodtam a konyhapulton, s csalódottan sóhajtottam egyet.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 17:20 Ugrás a poszthoz

Cesare

- Ezt nem hiszem el, hogy még egy nyavalyás krémet sem tudok elkészíteni a piskótához. Mit szólna anyám? – Sóhajtottam magam elé a költői kérdést, s annyira bosszúsan pillantottam az előttem heverő, szanaszét fröcskölt konyhapultra, hogy észre sem vettem, amikor Cesare belépett a konyhába. Csak azt éreztem, hogy a krém az egész arcomat elborítja, s egy-két csepp le is gördült arcom vonalán, hogy megfesse világoskék blúzomat. Ennyit a kötény használatáról, mely egész egyszerűen feleslegessé vált, s talán jobban jártam volna kisbabáknak szánt előkével, mint sem a szakácsok által használatos, nyakba akasztható ruhadarabbal.
- Jesszus, de megijesztettél. – Hirtelen kaptam pillantásomat az apró neszeket okozó, fiatal srácra, aki lépteivel felém közeledett. Cesareról két dolog jutott az eszembe, az egyik az, hogy szerintem rendkívül humoros volt a srác, a másik pedig, hogy nagyon jó kisugárzással rendelkezett. Nehéz volt nem végig pillantani rajta, hisz mindig is ügyelt a ruházatára, s ha magamban meg kellene jegyeznem, akkor talán még hiú is volt a külsejére.
- Jaj ne is mond, az egész az arcomra ment, pedig születésnapi tortát készítek, és abba szántam a krémet. – Sóhajtva tártam szét a karjaimat, majd szemöldököm egy picit megemeltem, s meglepetten néztem a srácra, aki ujjával húzott le némi krémet az arcomról, s azt megkóstolta. Ez kissé szokatlan volt részéről, bár annyira nem hozott zavarba, végül is, a krém az jól sikerült, azt hiszem.
- Héé Cesare, hihetetlen vagy…te ezt most komolyan megkóstoltad? – Nevetve megráztam a fejemet, majd elvettem kezéből a felém nyújtott törlőkendőt, s inkább a többi krémet letöröltem az arcomról, nehogy ez a falánk fickó még újra mártsa ujját a nyalánkságban.
- Ülj inkább le, és ami a tálban maradt, azt kikanalazom neked, a süteményre már úgy sem rakhatom. - Ismét csak egy sóhaj hagyta el ajkaimat, majd a csaphoz léptem, némi vízzel lemostam az arcomat, s a törlőruhával szárazra töröltem a bőrömet.
- Egyébként mi járatban erre, csak nem megéheztél? Nem hinném, hogy te is szakácsnak készülnél. – Jegyeztem meg egy mosollyal, közben kivettem egy kis tálkát, beleszedtem a nagy tál alján lévő, maradék krémet, s egy kiskanállal együtt leraktam a srác elé.
- A piskótám még nem készült el, ha arra fájna a fogad.. – Jegyeztem meg egy mosollyal az arcomon.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. november 15. 17:23
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 15. 19:17 Ugrás a poszthoz

Cesara

- Hogyne, pontosan a szolgálataidra van szükségem – Keserű mosoly futott az ajkaimra, hisz Cesare mondhatni későn érkezett, a piskóta ugyanis készen állt a sütésre, a krém meg…nos, azt kezdhettem elölről. Azt pedig nem igen mertem feltételezni, hogy ő nálam nagyobb konyhatündér lenne, bár, sosem lehet tudni.
- Na jól van, ha nem lennél, téged ki kéne találni Cesare. – Arctörlést követően, nevetve ráztam meg a fejemet, s bár alig néhány perccel korábban még bosszankodtam a félre sikerült desszertkészítés végett, a navinés fiatalember pillanatok alatt jókedvet varázsolt az arcomra. Ez nem sokaknak sikerült, habár nem is ismertem ilyen jó kedélyű embereket. A háztársaim többnyire szúrósak voltak, és fapofát vágtak, a legtöbbek senyvedtek az élet súlyos ostorcsapásai alatt, s tulajdonképp elég sokan estek depresszióba így az ősz vége felé, köztük olykor én is. Éppen ezért sem értettem, hogy Cesare miből meríti a jó kedvét, mindenesetre üdítő volt a társasága, nem véletlenül szerettem egy-egy közös óra alkalmával a közelében ülni.
- Egyébként mikor is van a születésnapod? Hátha majd megleplek egy félresikerült tortával. – Fűztem hozzá korábbi megjegyzéséhez, majd nevetve megint megráztam a fejem, mert Cesare folyton hülyeségeket beszélt. Hihetetlen, de csak úgy áradt belőle a komolytalanság, amit jelen esetben egy mosollyal értékeltem.
- Csakis, tudod biztos voltam abban, hogy majd pontosan erre jársz, a kellő időben belemártottam az arcomat a krémbe, mert tudtam jól, hogy nem tudnál ellenállni annak, hogy rólam megkóstold, és néhány csepp mérget is elkevertem az adalékanyagban. – Kontráztam rá a kérdésére, majd ezt követően tettem félre a rongyot, hogy Cesarenak tálkába szedjem a maradékot és megkínáljam az ingyen koszttal.
- Ez most komoly? – Felvont szemöldökkel fürkésztem a srác íriszeit ajánlata hallatán, egy pillanat erejéig a képzelőerőm el is csábított, s magam előtt láttam egy-két filmkockát, de gyorsan el is hessegettem a gondolatot. Mindenesetre azt meg kellett jegyeznem magamban, hogy Cesare igazán érti a csibészség mesterségét.
- Inkább faljál, amíg meg nem eszem előled. – S közben kihúzva egy széket, magam is letelepedtem a konyhaasztalhoz, majd kiegyenesedve, egyik kezemet elfektetve az asztalon, mozzanatait fürkésztem.
- Mond csak, Te is hallod, hogy repedezik felettünk a plafon? Mindjárt a nyakadba hullik a mennyezet. Még hogy szendvics séf! Fogadjunk, hogy még sosem készítettél szendvicset… – Közben látva, hogy milyen hamar elfogyasztotta a falatokat, megfordult a fejemben az, hogy akár tényleg be is foghatnám. Láthatóan ráér, valószínűleg nincs túl sok dolga, így talán ketten sokkal könnyebben és gyorsabban befejeznénk azt a süteményt.
- Most, hogy jól laktál, segíthetnél. A krémet kellene elkészíteni, még egyszer, de most úgy, hogy lehetőleg ne az én arcomra kerüljön az összes. – Nevettem fel, elvettem előle a használt tányért, és gyorsan elöblítettem a csap alatt.
- Ötlet, hogy hogyan is fogjunk hozzá? – Kezeimet megtörölve fordultam felé, s ezúttal abban reménykedtem, hogy talán egy közösen majd csak kihozunk valami igazán klassz desszertet.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 08:51 Ugrás a poszthoz

Jó reggelt csibészek  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 08:59 Ugrás a poszthoz

Rakott krumplit ki kér majd? Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 10:35 Ugrás a poszthoz

"ha igyen van" xDD hihetetlen Cheesy persze, akkor nem kínálnám *körbekínál mindenkit, aki kért*

A hideg ellen néhány birka lenne jó, közéjük feküdni, azok melegítenének Cheesy Amúgy van, ahol már esik a hó? Nálunk volt egy pici, de már nem is esik
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 10:41 Ugrás a poszthoz

Igen kellemes lenne hallgatni őket XD

De kár hogy nem fagytál meg, enyém lehetne a szoba  Evil *egy kis rellonos gonoszság*   Tongue
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 10:47 Ugrás a poszthoz

Ezt még fontolóra veszem  Wink

Szia Karolina  Cheesy Nagyjából én s csak foltokat láttam  Smiley
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 10:54 Ugrás a poszthoz

Akkor ma sem lesz hógolyózás  Sad
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 11:53 Ugrás a poszthoz

Csizmazia Hajna Cecília  - 2016.11.16. 11:47
Götze Ilda - 2016.11.16. 10:41

De kár hogy nem fagytál meg, enyém lehetne a szoba  Evil *egy kis rellonos gonoszság*   Tongue


Nehogy véletlenül egy nap ne juss be a szobába... Rolleyes


Eltorlaszolod?  Cheesy

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:06 Ugrás a poszthoz

Ethan R. Saint-Venant - 2016.11.16. 11:55
Ó, hát hogy ti lakótársak vagytok? Grin


Csak játékban  Cheesy Hajna és Ilda szobatársak a Knife party-ban  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:21 Ugrás a poszthoz

Cesare

- Cesare… -
Csak sejtelmesen mosolyogtam, ahogy csibészes tekintetébe fúrtam a pillantásomat, hisz átláttam a szitán, és éreztem, hogy Cesare az egyik kedvenc időtöltésének hódol, s éppen igyekszik zavarba hozni, úgy, mint a lányok többségét. Egy igazi, báránybőrbe bújtatott ördögfióka volt, a szó legnemesebbik értelmében, s ami azt illeti, remekül elszórakoztatott és kedvet adott a délután további perceihez.
- Na, ne szemtelenkedj, inkább egyél vagy én pusztítom el. – Jegyeztem meg a srácnak, miközben néhány manó is megjelent a helyiségben. Az egyikkel sikerült is felvennem a szemkontaktust, hegyes fülei elálltak, hosszú kicsit görbe orra éppen felém mutatott, s hatalmas tekintetében láttam némi aggodalmat. Talán megszeppent, és nem volt hozzá szokva ahhoz, hogy olykor diákok ütötték fel a fejüket a konyhában?
Mindenesetre nem sok vizet zavartak, sőt, amilyen gyorsan érkeztek, olyannyira gyorsan is hagyták maguk mögött a helyiséget.
- Te is láttad? Úgy kapkodtak, mintha izzana talpuk alatt a talaj, mókásak. – Mosolyogva osztottam meg gondolataimat Cesareval, s aztán kíváncsian hallgattam történetét a születésével kapcsolatban, amibe a srác persze ismét humort csempészett, s már kezdtem úgy érezni, hogy talán jópofa teát kortyolgathatott előtte.
- Jaj Cesare, annyira komolytalan vagy. – Nevetve legyintettem egyet, ezzel nem megsérteni akartam őt, inkább pozitív jelzőnek szántam irányába. Tényleg nem sok humorheroldot ismertem az iskolában és valóban üdítő társaság volt, aki mellett repült az idő, és a gondok is elfelejtődtek.
- Dehogy fogsz meghalni, legfeljebb egy kicsit felmegy majd a cukrod és ennél is jobban felpörögsz. Csak egyél már, mert esküszöm, hogy tényleg én fogom elfogyasztani. –Nevetésem mosolyba kúszott, s el is húztam előle a tálkát egy pillanatra, csak hogy érezze, komolyan beszélek. Ő persze ismét meglepetést okozott, hirtelen magasba kúsztak szemöldökeim, s meglepetten figyeltem a srác tevékenységét.
~ Ezt nem hiszem el ~
Egy ing kigombolása alapvetően nem számított különleges tevékenységnek, de ahogyan azt Cesare előadta előttem azzal a szemtelen vigyorral, azzal sikerült pírt csiholnia az arcomra, s néhány másodperc erejéig még az elmémet is teljesen összekuszálta.
~Te galád dög!~ Röpke gondolat futott át fejemben, mert abban a pillanatban magam is úgy éreztem, hogy szívesen segítenék lehámozni róla azt a ruhadarabot.  Alsó ajkamba harapva fürkésztem a produkciót, majd ráeszmélve arra, hogy mit is művel, gyorsan észhez térítettem magam.
- Na jó, hagyd abba, mert hideg a konyha, és te máris úgy nézel ki, mint aki Hawaiira készül ebben a kigombolt ingben. Visszakapod, te nyertél. – Visszacsúsztattam elé a tálkát, de azért egy mosolyt küldtem felé, s közben megcsóváltam a fejem.
- Látom, hogy olasz vagy, nem csak a főzés van a véredben..- Ha végzett, gyorsan elkaptam előle a tálkát, a kanalat, s azokat még frissen elöblítettem, hogy később ne a szegény manóknak kelljen sikálni a rászáradt csokoládékrémet.  
- De ha már így kérkedsz vele, itt az alkalom, hogy be is bizonyítsd, mennyire jó vagy. A főzésben. – Tettem hozzá, mielőtt még félreérti, s valami egész mást mutatna be előttem. Persze akkor nem ő lett volna Cesare, ha nem rukkol elő ismét egy pajzán gondolatokat ébresztő kérdéssel, amit jobbnak láttam nem megválaszolni, s inkább csak megcsóváltam a fejem.
- Na jó, tényleg hagyd abba. – Nevetve tenyeremmel kicsit megtoltam a mellkasánál fogva, hisz komolytalanságból már jelesre vizsgázott, s félő volt, ha tovább folytatja, akkor már magam sem fogom türtőztetni a poénokat, s lecsapok rá.
- Helyes, ezt már szeretem, végre egy érdeklődő férfi a konyhában. – Vállon veregettem, majd egy edényt helyeztem elé.
- Csokoládés krémet készítünk. Ebbe a tálba önts egy kancsó tejet, ott van a pult szélén, abból a doboz cukorból tegyél bele három kanállal, és ezzel kezd el kevergetni. – Mosolyogva nyújtottam kezébe egy fakanalat, majd hátat fordítva neki, a szekrényhez lépdeltem, s a polc tetején megbúvó pudingpor után nyújtóztam. Pechemre megint csak nem értem el, hiába pipiskedtem lábujjaimon, így kénytelen voltam valami segítséghez folyamodni. S bár fél órával korábban egy széket használtam, ezúttal úgy gondoltam, hogy talán Cesare is használható lesz.
- Segítenél? Azt a két zacskó port kellene leemelned. – Vállam fölött mosolyogva pillantottam felé, remélve hogy nem fogja végig nézni a szenvedésemet, s megsegít.
Utoljára módosította:Eördögh Lars Tobias, 2016. november 26. 20:41
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:24 Ugrás a poszthoz

Ethan  Cheesy Cheesy

Jajh Cesare te meg mekkora csibész vagy..  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:32 Ugrás a poszthoz

Arra gondoltam, hogy ha nincs otthon a macska , cincognak az egerek a Navinében Cheesy Már szinte látom Ces szoknyapecér ténykedését xD

Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:51 Ugrás a poszthoz

Kornéél  Cheesy *integet*
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 12:56 Ugrás a poszthoz

XDDD Oké, várom  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 16. 23:39 Ugrás a poszthoz

Mark Bolverk

Részt vehettem volna egy remek bájitaltanon, ahol tanulni is lehet hasznos dolgokról, ehelyett azonban voltam olyannyira kíváncsi, hogy az osztályterem helyett a szertárból érkező neszezés irányába vettem lépteimet. Talán már ekkor is az auror vér mozgatta fantáziámat, s a jövendőbeli nyomozó kopogtatott elmém ajtaján, hogy na ugyan csak lessem már meg, mi adhatja azt a furcsa, kaparászó hangot odabentről a szertárból.
Ahogy besétáltam a sötét helyiségbe, s igyekeztem tapogatózva, a halovány fényeket követve feltérképezni a teret, az egyik sarokból hallottam ismét a neszezést.
Akkor még mindig dönthettem volna úgy, hogy elsétálok, és megpróbálom nem lekésni az órát, ám a kíváncsiságom tovább hajtott, s nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy vajon mi adhatja ezt a furcsa hangot.
A sarokhoz lépdelve, éppen csak leguggoltam, hogy meglessem, mi lehet ott, amikor hirtelen nyervogó hanggal tört elő onnan egy macska, nekem ugorva megkaparta a kézfejemet, majd sietve, tovább vinnyogva rohant ki a helyiségből.
- Na végre, hogy itt vagy. - Hallottam odakintről a dörmögő hangot, de azt követően egy kattanással rám zárult a helyiség ajtaja, s hiába szaladtam oda, és dörömböltem, meg persze kértem, hogy engedjenek ki, senki sem hallott meg. Pechemre még csak a pálcám sem volt nálam, így csak abban reménykedhettem, hogy előbb vagy utóbb, de valaki csak visszatér.
Unalmamban az egyik sarokba telepedtem meg, s mivel túl sötét volt ahhoz, hogy olvasgassak, inkább csak ábrándoztam, aztán sikerült álomba szenderülnöm...
Úgy másfél órával később arra ébredtem, hogy valaki hangosan mérgelődik, s zörög az ajtóval.
Pislogva néztem magam elé, megdörgöltem a szemeimet, mire a félhomályból kirajzolódott a fiatalember alakja, ekkor máris felismertem ház-és egyben csoporttársamat, Markot - akivel eddig még sosem sikerült beszélgetnem, s csak az órákról tűnt ismerősnek.
- Na már megint bezáródott? Nagyszerű...- Talpra álltam a földről, leporoltam a tenyereimet és Mark felé lépdeltem.
- Mond azt, hogy van hozzá kulcsod, mert más másfél órája vagyok ide bezárva. Egyébként Ilda vagyok, bájitaltanról, tudod, a múltkor három paddal arrébb ültem. - Gyorsan be is mutatkoztam, ha netán nem tudná, hogy ki is vagyok.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 11:16 Ugrás a poszthoz

Jó reggelt mindenkinek  Cheesy
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 13:24 Ugrás a poszthoz

Kevin Schönfeld

Késő este


Alig néhány hete kezdtem el lejárni Bogolyfalvára heti rendszerességgel, hogy beüljek a könyvklubba, ahol minden alkalommal más írók tollából elemeztünk ki részleteket, s minden alkalommal új regényt vettünk górcső alá, amit általában a résztvevők elolvastak, majd utána közösen értékeltük a mű hatásait, jelentését, s azt hogy ránk milyen hatással is volt az adott könyv.
Ezen alkalommal is - mint mindig - a szokásos kis kuckósított, földszinti teremben találkoztunk, azonban úgy elmerültünk a témában, hogy már azon kaptuk magunkat, este tizenegy óra is elmúlt. Efféle időpontban már senki sem kóricál szívesen az utcákon, kivéve a bulizni vágyó fiatalokat, s azokból akadtak is páran, ugyanis a nyitott ablakon keresztül hallani lehetett egy kisebb társaság jókedélyű beszélgetését, s röhögcsélését.
- Azt hiszem, ideje most már nekem is mennem. Rendkívül jó volt ez az este is.
Hosszú idő után már egyre többször tudtam mosolyogni, s egyre szívesebben mozdultam ki a kastély falaki közül. Ez köszönhető volt részben egy-két barátnak az iskolából, akik igyekeztek mindig mosolyt csalni az arcomra, másrészt , a könyvklubos csapat is nagyon sokat hozzá tett ahhoz, hogy újra önmagam lehessek, s ne a rémálmaim világában éljek tovább.
- Sziasztok, további szép estét, ha még maradtok! - Elköszöntem a kis csapattól, nyakam köré tekertem mélyzöld sálamat, összegomboltam sötétkék, már-már fekete színbe átmenő szövetkabátom gombjait, s kiléptem a hűs novemberi éjszakába.
A hideg szellő pillanatok alatt jeges csókot mért arcomra, éreztem, hogy borzongok a hűs éjszakában, emiatt igyekeztem kicsit gyorsabban szedni a lábaimat, hogy a mozgással is felfűtsem testemet.
Alig pár száz métert haladtam csupán, magam mögött hagyva néhány szuper kis boltocskát, amikor észrevettem, hogy valaki követ. Hátrapillantva láttam, ahogy egy sötét kabátos, magas és szélles vállú férfi lépdel utánam, de Kelemen szavaira emlékezve nem lehettem mindig paranoiás. Talán az úr csak hazafelé tart a családjához, s lehet hogy ő is éppen úgy fázik, ahogyan én.
Ezt igyekeztem hinni, de ahogy felgyorsítottam a lépteimet, úgy a mögöttem hallatszó férficipők koppanása is sietőssé vált, majd ismét hátrapillantva láttam, hogy az ismeretlen utánam tart.
Megijedtem.
Riadtan kezdtem futni előre, s hogy lerázzam, az egyik utcánál jobbra fordultam, de pechemre egy sikátor falának ütköztem, ahonnan már nem volt tovább menekülési útvonal.
A szívem hevesen dobogott, rettegve fordultam meg, s reszkető kézzel kaptam a pálcám után, addigra a férfi már előttem termett, s pálcáját előrántva, azonnal átkot szórt rám, amivel hirtelen a falhoz szegezett, s egyben mozdulatlanná is tett.
Az arcát továbbra sem láttam, széles karimájú kalapja árnyékolta vonásait, így csak hosszú orra, s borostás álla rajzolódott ki a Hold fényétől.
- Segítség, segítség! - Rettegtem attól, hogy nem tudtam megmozdítani a pálcát tartó kezemet, s szinte semmiféle mozdulatra sem voltam képes a bénító átok végett. S a férfi már arra készült, hogy imsét átokkal sújtson le rám.
Utoljára módosította:Götze Ilda, 2016. november 17. 13:30
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 17:59 Ugrás a poszthoz

Sziasztok  Cheesy *bevackol*
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 18:35 Ugrás a poszthoz

Kevin


- Mit akar tőlem? Hagyjon engem békén! – Üvöltöttem teli torokból, ahogy csak kifért, miközben próbáltam mozdulni, de az átok még nem múlt el, s továbbra is odaszegezett a falhoz. Pechemre így teljesen védtelenné váltam támadóm előtt, s biztos voltam abban, hogy a következő pálcasuhintása már sérüléseket fog okozni rajtam.
- Nincs pénzem, semmilyen vagyontárgyam sincs, szóval hagyjon békén! – Miért is hittem azt, hogy ez az alak csupán egy rabló volna, mikor egyáltalán nem vágott hozzám olyan szavakat, hogy adjam oda neki a pénztárcámat és az ékszereimet. Ellenben ajkaira mosolyt húzott, s félhangosan még fel is röhögött.
- Nem a pénzed kell, Ilda. – Röhögött gúnyosan, s egészen megrémisztett azzal, hogy tudta a nevemet. Nem ismétlődhetett meg újra az , ami a nyáron történt, s nem akartam elhinni, hogy már megint engem akarnának felhasználni apámék ellen.
- Segítség, segítsen már valaki! – Kiabáltam újra, s mikor a pálcáját már felém emelte, hogy azzal lesújtson rám, hirtelen jelent meg a sikátor bejáratánál egy magas srác. Arra lettem figyelmes hirtelen, hogy a támadóm kezéből kiesik a pálca, majd a srác neki rohan és egy erős ütéssel is megingatja a magas férfit. Eközben rólam is eltűnt a varázslat, s már tudtam mozgatni a végtagjaimat is. A férfi azonban nem félve a küzdelemtől, puszta kézzel ment neki segítőmnek, s egy jobb öklössel gyomorszájon találta a fiatal férfit, hacsak nem sikerült elugrania a támadás elől.
A férfiak dulakodását látva, reszketeg kézzel nyúltam a pálcám után, majd a támadóra emeltem.
- Duro! – S ha a varázslatom sikerült, és eltalálta a férfit, akkor az ott, abban a helyzetben kővé dermedt.
- Hé jól vagy? – Ha ez sikerült, odafutottam a fiatal sráchoz, s aggódva pillantottam rá, hogy megsérült-e verekedés közben.
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 22:23 Ugrás a poszthoz

Élvezet titeket olvasni  Cheesy *besomfordál*
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 22:48 Ugrás a poszthoz

Szerintem Marknak most jót tesz, hogy össze lett zárva Ildával , lehet megtanulja elviselni egy légtérben a nőneműeket, muszáj lesz neki Xd
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 22:51 Ugrás a poszthoz

Hajna én is kíváncsi vagyok, hogy beleőrül-e , egyelőre még nem is tudja, hogy ott van xDD

Igen Ethan, Ildát valaki bezárta a szertárba, ott elaludt, Mark meg egy órával később bevitt valami cuccot és rázárult az ajtó xD Aztán majd most jön az, hogyan reagál, hogy van ott más is CheesyDD mókás lesz XD
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 22:56 Ugrás a poszthoz

ebben a szituban szerintem kifejezetten vicces XD
Götze Ilda
Nyugodjék békében!



RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. november 17. 23:01 Ugrás a poszthoz

XDDDDDDDDD

várom Cheesy
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Götze Ilda összes hozzászólása (186 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 » Fel