Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Tegnap kapta meg a levelet arról, hogy az unokatestvére, Lily is ide fog járni. A lánnyal már rég óta nem találkozott, hiába költöztek ők is Magyarországra, ráadásul Pest és Eger nincs is olyan messzire egymástól…
De, a lényeg a lényeg, most itt van, és nagy valószínűséggel az elkövetkezendő években itt is lesz.
- Melyik ház? – csapott rögtön a „lecsóba” a lány, köszönés nélkül. Eddig attól félt, hogy nem lesz majd mit beszélniük, most meg hirtelen azt sem tudta, hogy mivel kezdje. - Ja, meg természetesen, szia! – tette még hozzá, mert hát azért még is csak illendő lenne köszönni is.
- Körbevezethetlek majd? Mindent meg fogok neked mutatni szép sorjában – természetesen csak azokat a helyeket tudom csak megmutatni, amiket ismerek.
Teljesen felpörgött. Igaz, napok óta semmit sem aludt, mert már nagyon várta, hogy újból találkozhassanak, és kíváncsi volt, hogy unokatestvére mennyit változott. Nem annyira sokat, mint hitte, de azért már nem annyira kislányosak a vonásai.
- Hallottam, hogy elkezdtél lovagolni. – Nem akarta felhozni a témát, mert hát előtte volt egy balesete, de érdekelte a lovaglás. Azon belül persze, hogy nem kedveli túlzottan a lovakat; bár próbál velük megbarátkozni, több-kevesebb sikerrel.
- A tesóid? Velük mi van? Mi történt felétek az elmúlt pár évben? – tette fel sorra a kérdéseket, majd várta a válaszokat. Lehet, hogy egy kicsit most túllőtt a célon, és ezt érezte is, hogy most sokat beszélt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Épp, hogy csak beérkezett a madárházba, ráébredt, hogy valószínűleg elkésett.
- Csak én vagyok – válaszolt a fiú kérdésére - Ugye nem késtem sokat? – tért rá rögtön a tárgyra. Az valahogy eszébe se jutott, hogy ha megtudná, hogy hány óra, akkor talán nem feltétlenül kellene azzal kezdeni a beszélgetést, hogy késett. Illetve, hogy mennyit.
- Egyébként szia – közölte egyszerűen vele a lány – Mit olvasol? – terelte a témát más vizekre, azonban felismerte a tankönyvet.
Néha megmagyarázhatatlan, hogy mit miért csinál. Tessék, itt is van rá a példa! Ugyan néha elkezd összefüggéstelenül hablatyolni, de, hogy tisztán látja, hogy mi van a fiú kezében, és még meg is kérdezi... valljuk be, hogy ez nagyon Lucys volt - még ha nem is ez a legmegfelelőbb kifejezés rá.
A múltkor, amikor a kérdés „miatt” elviharzott, sokáig nem tudott mit vélni a dolgokról, ezért remélte, hogy most majd választ talál az akkor felmerülő kérdéseire. Persze nem most akarja a nyakába zúdítani az összes kérdést; - lehet, hogy még másképp is sok lesz, - nemhogy egyszerre!
Mivel tudta, hogy itt lesz a találkozó, ezért az előre megírt levelet a baglya lábára kötötte, majd el is küldte mostohabátyjának. Igaz, hogy nem szívesen írt neki, de megkérte rá, és ezért muszáj volt. Meg persze remélte, hogy a fiú nem veszi zokon, hogy ezt most intézte el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

A levitás elhatározta, hogy ráveszi szüleit, hogy engedjék el a kirándulásra, amiről egyébként nem is akart szólni a szüleinek, - leginkább az édesanyjának nem, mert, hát „elég nagy már ő”. Persze, nem méretre értette, de szerinte az anyja a méreteit nézi, amikor aggódik érte. Természetesen néha Lucynél se lehet tudni, hogy minden rendben van-e. Mármint, belül igen, csak néha, amikor megmagyarázhatatlan dolgokat csinál, akkor az ember képes ezen jobban elgondolkodni, mint kéne. Nem mintha valaki is azon gondolkodna, hogy ki mennyire normális... vagy, hát lehetséges. Elvégre, sosem lehet tudni. Azt, hogy a leánynak ilyen érdekes lett mostanában a gondolkodásmódja, azt csak arra „lehet” fogni, hogy kamaszodik... aztán, meg ki tudja? Talán, még ő maga sem...
Gondolatai el- elkallódnak, és amennyire csak tud, ügyel arra, hogy ne kallódjon el. Kis korában rengetegszer elhagyták, hiába figyeltek rá a szülei, és nem is abból adódott legtöbbször a probléma, hogy eleven, mert hiába volt az, nagyon könnyű megragadni a lány figyelmét, és ezért rengetegszer el is hagyták.
Utóbbi pár évben például, amire észrevették volna, hogy elhagyták, már elő is került. Persze Moonlightéknál a „Hol van...?” kezdetű kérdésekre fölösleges válaszolni.