28. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Még akadnak nyitott pozíciók a Bogolyfalvi Tanácsban, csekkold a híreknél! Wink
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révay Lili Athalie összes RPG hozzászólása (103 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2019. november 1. 07:41 Ugrás a poszthoz

A kedvenc ex-tanárom  Pirul

Ha nem hát nem, nem vagyok az a fajta, aki hosszan könyörög valamiért, ez lehet, hogy egy nap még a hátrányommá válik, de jelenleg nem érzek benne problémát. Szóval a mai eléggé unalmas napban még a könyvtár is zárva marad. Hát jó.
- Oké, remélem, hamarosan már lesz egy nyitott könyvtárunk.
Nem egyszerű ez a mostani helyzet, itt is megtörtént az, ami sok más helyen, hogy nem volt utódlás kinevelve, és annyira hozzászoktak egyes emberekhez és arcokhoz, hogy egyszerűen nem vették észre, ahogy elhalad felettük az idő. Nyilván senki sem kérné egy közel nyolcvan éves nénitől, hogy könyveket pakolásszon. A bennünk lakozó mana miatt tovább élünk, jobban karban vagyunk tartva, ha úgy tetszik, de akkor is, öregszik a testünk, és eljön egy pont, ahonnan már nincs vissza.
- Azt én is, eléggé furcsa a fenti helyzet.
Nem mintha nagyon jártam volna ott, de elképzelni is furcsa, hogy a nővérem helyén három férfi ül. Tudom, hogy nem szabad nemek szerint szétosztani a munkákat, mert a világban nagy az egyenjogúság, mégis, valahogy ha a könyvtárra gondolok, az nekem együtt jár a cicaszem formájú szemüveggel, a kényelmes kardigánokkal, és a különleges teákkal. Nekem a nővérem, ha mondhatom így, nagyon adta a könyvtáros létet, de hát jön a harmadik trónörökös, nem maradhatott örökre.
- Egy férfi és két nő. Az egyik nő vörös hajú. Annyira nem ismerem őket, és csak futólag találkoztunk, mert pont olyan nap vezették őket körbe, amikor rengeteg munka volt.
Mondjuk remélem, hogy Wittner úr és Ricsi nem így akarják elriasztani a lehetséges embereket, hogy azt a pörgést mutatják. Azért valljuk be, egy művházban nem állandó ez a jelenség, csak pont akkor volt Kreatív Kedd, egy kiállításmegnyitó előkészítése és jogi tanácsadás is. Akkor éppen mindenhol emberek voltak.
- Köszönöm. Egy kicsit biztos furcsa lesz a kedvenc tanáromnak azt mondani, hogy szia.
Még bele is kuncogok a dologba, mert valljuk be, tényleg fura. Nekem Várffy volt mindig az a tanár, aki miatt szívesen indultam neki a napnak, mert tudtam, hogy az óráin nem fogok unatkozni, most meg elkezdek vele tegeződni, ez a felnőtt lét egyre szürreálisabb. Még el is pirulok kicsit, de menni fog, maximum az elején leszek kicsit zavarban.
- Andriska. Mármint Andrássy Milán. Nagyon tehetséges, ex-eridonos. Nagyon szeretek vele dolgozni, szerintem már csak idő kérdése, hogy ne itt legyen, hanem Budanekeresden. De, nézd meg magad valamelyik próbán, mondjuk, szerdán vagy pénteken hattól.
Na, megy ez nekem, csak még kicsit furcsa. Egy icipicit.
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2019. november 6. 18:58 Ugrás a poszthoz

Charlie
Pécs
Ruha

Gyerekként apával, már a vérszerinti apámmal - tudom, nekem annyi van, hogy azt a fél utca megirigyelhetné - volt egy titkos szövetségünk, amit senkinek sem meséltünk el, még anyának sem, mert nem értette volna. Anya és apa között mindig anya volt a túlszabályozó, a túlreális, a túl. Akit nem lehetett máshogy megnevezni, csak így, ő volt a "túl". Szóval ez apával tényleg egy olyan titok volt, amit ketten őriztünk. Az egyetlen. A nagy titok. Ez nem volt más, mint, hogy mindig, mikor kettesben voltunk, elmentünk a Marcipán Múzeumba, és a múzeum után a boltban egy csomó marcipánt vettünk. Nagyon sok minden eszembe jut mindig, és amikor Ricsi még évekkel ezelőtt azt mondta, hogy neki a marcipán a kedvence, emlékszem, kihagyott egy dobbanásnyit a szívem. Akkor volt az első olyan szívdobbanásom, ami miatta volt és igazán különlegesnek számított.
Amíg Charlie-ra várok, mert sosem lehet tudni, hogy mikor engedik el őket, van amikor időben, van amikor csak egy vagy másfél órával később, úgy döntök, hogy megnézem a helyet, és most nem apával osztozok meg a csomó marcipánon, hanem Ricsivel, nem változtak az érzéseim eziránt az édesség iránt. Olyan jó, hogy ez a szenvedélyem társra lelt, ez is. Mintha mi tényleg két fél lennénk, amiből egy tökéletes egészet lehet kirakni. Azonban múzeum már nincs, és marcipánt se lehet kapni a környéken, de egy bácsika azt mondja, hogy van egy néni nem messze, akitől szerezhetek. Elmondja az útvonalat, de annál messzebb van, hogy időben visszaérjek, így inkább a tér felé lépkedek, és amíg várom Charlie-t elkezdem böngészni a színház ehavi és jövőhavi kínálatát.
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2019. december 21. 08:56 Ugrás a poszthoz

Gyöngy
Ruha

Megmosolyogtató, hogy ha bár valóban sokat változott, a lelkesedése egyes dolgok iránt ugyanolyan maradt. Most például a tény, hogy együtt korcsolyázhatunk ilyen, és ez jól is esik a lelkemnek, mert tényleg nem nagyon van lehetőségünk ilyenre. Én gyerekkorom óta versenyszerűen űzöm a sportágat, ő pedig csak hónapokkal ezelőtt, szóval ezen kívül, és azon, ha egyszer-egyszer segítettem az edzésbe, nem nagyon volt lehetőségünk együtt jégre menni.
- Semmi extrát nem csinálhatok, mert köt a szerződésem. Az edzéseimre még Ricsi sem jöhet be.
Nem mintha beakarna, meg amúgy is dolgozik olyankor, amikor én a jégen vagyok. Egyre kevesebb versenyemre tud eljönni, habár talán jobb is, mert úgyis csak az újságjába vagy a telefonjába mélyedne, és tudom, hogy ez az ő védelmi mechanizmusa, mert nem akarja látni, ha elesek, vagy, ha rosszabb. Nem hiszem, hogy egyetért vagy, hogy valaha is egyet fog érteni azzal, hogy ennyire hajszolom az adrenalint, hiszen a lovaglás, a tánc, a korcsolya, de még a színészet is olyan veszélyesek, amit ő maga már nem támogat. Mégis, a kapcsolatban ketten vagyunk, a döntéseket ketten hozzuk meg, és tiszteljük a másikat, hogy neki mi a fontos. És tudja, hogy még pár év, és hivatalosan kiöregszem, szóval ha még egy kicsit összeszorítja a fogát, akkor békében fog lezárulni a korcsolyás karrierem.
- Szép a gyűrűd.
Pillantok le rá kacér mosollyal, mert már észrevettem - az első ezred másodpercben -, de gondoltam hagyok neki időt, hogy elmesélje élete nagy fordulatát. Ez egy ilyen év vége, nagyokat fordul velünk a világ.
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2019. december 24. 09:40 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér

- Ilyen hamar összeházasodtok?
Pillantok fel rá csodálkozva, mielőtt a bal cipőm befűzésével végeznék. Figyelek rá, sőt inkább rá figyelek, mert a korcsolyával szinte már összenőtt a lábam, de ez nem jelenti azt, hogy ne figyelnék oda, hogy ne legyen baj belőle. Mindig precízen intézem ezt, mert attól még, hogy élvezem a fájdalmat, nem szeretnék gipszben szenvedni. Az azért egy más szint lenne, és nem vágyom most rá. Felkelve kicsit mozgatom benne a lábamat, hogy tökéletes legyen mindenhol, és még most érezzem, ha valamit változtatni szeretnék, de nem, tökéletes lesz.
- Koszorúslány?
Fogalmam sem volt, hogy erre készül, teljes megdöbbenéssel álltam egy pillanatra vele szemben, majd a következőben közelebb lépek hozzá, és szorosan megölelem. Ez a gesztus nagyon szép, és egészen elérzékenyít. Mondjuk engem az esküvők és gyermekáldások is, úgyhogy karácsonykor végigböngészni a facebookot kész érzelmi hullámzás.
- Nagyon szívesen. Köszönöm, hogy gondoltál rám.
Felelem érzelmektől elcsukló hangon, még az ölelés alatt, majd egy nagy puszit nyomva az arcára, újra kiegyenesedem, és a kezeit fogva, csillogó szemekkel nézek rá.
- Nagyon gratulálok nektek, ez csodálatos!
Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen remek hírekkel szolgált, és ha már hírek, nekem is van egy, bár annak nem biztos, hogy ennyire fog örülni.
- Nekem is el kell mondanom valamit. Januárban elköltözünk Ricsivel. Máshol kapott munkát, és ez egy olyan lehetőség volt, amit nem szabad kihagyni, én pedig támogatom őt, hogy ezt meglépje.
Valahogy fel sem merült se benne, se bennem, hogy ne menjünk, ahogy az sem, hogy egy újabb távkapcsolatot vállaljunk be. Most már együtt hozunk döntéseket, és a döntéseink közösek. Mind a ketten igen nagy részt vállalunk ebben a kapcsolatban, és nincs elnyomás.
- De ne aggódj, jövök még erre, nyárig gyakorlaton vagyok a művházban, meg ott vannak az edzések, és bármikor találkozhatunk, szóval csak annyi lesz a változás, hogy nem itt fogunk élni.
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2020. január 1. 09:58 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér

- Mondjuk ez egy reális elvárás.
Állapítom meg bölcsen. Én nem rohannék, és nem azért, mert rosszat akarnék neki, egyáltalán nem, de Ricsivel mi úgy rohantunk, mintha üldöznének minket. És hova jutottunk? Szakítás és nehéz visszatérés, hosszan tartó bizalmatlanság. Ezek jellemeztek minket, mert mindent akartunk. Mert nem voltunk türelmesek, főleg én nem, és annak ellenére, hogy Eszter többször is figyelmeztetett, a vesztembe rohantam. Nem voltam tekintettel a szavai súlyára, elvakított a lila köd, és nem érdekel semmi és senki, csak Ricsi. Hogy hiba volt-e? Igen is és nem is. Tanulságos időszak volt, önmagam megismerésében is segített. Változtunk. Nem a lehetetlenbe rohanunk, hanem a jövőt figyeljük. Már nem akarok mindent azonnal. Már gondolkozom. Talán Eszter és köztem is minden sokkal felhőtlenebb lett volna, ha hallgatok arra az emberre, aki a legjobban ismeri és a legjobban szereti azt az embert, akit én magam mellett szeretnék tudni az utolsó pillanatig.
- Biztos. Erre hogy lehet nemet mondani?
Nem is értem, hogy ilyet valaki megtenne, hiszen annyira szép dolog, hogy ilyen szinten gondol rád a másik ember, megosztja veled életed legszebb napját. Csak arra kell figyelnem, hogy a csokrot nehogy megint elkapjam, mert Ricsi frászt kapna. Szerintem néha a másiktól is frászt kap, ami a konyha falát díszíti. De más dolog készen állni egy házasságra, és belehajszolni azt a felet, aki ezt még nem érzi. Egyben vagyok biztos. Hogy nem szeretnék úgy gyereket szülni, hogy nem vagyok a felesége. De mivel még van egy jó három évem a jégen, így ezek az események nálunk tolódnak még. Most az első, hogy mind a ketten a karrierünkre és egymásra koncentráljunk. Utána jöhet Kristóf. Igen, egészen biztosan tudom, hogy fiú lesz, és a nevéről is megegyeztünk már, igaz nem olyan módon, mint mások, csak egyszer azt mondta, hogy Kristófnak hívná, és nekem tetszik nagyon ez a név. Ezért lesz így.
- Olyasmi. Nagyon meg volt vele elégedve a volt főnöke, és vinné magával. Először persze csak pár hónap, meglátjuk, hogy mennyire működik, aztán elválik, hogy ott, itt vagy máshol leszünk-e. Nem nagy lépés, kicsiben kezdjük. A Mátrából a Cserhátba.
Aztán lehet, hogy nem olyan lesz, mint hisszük, és vissza az egészet. Apa nem adja el a házakat, viszont Franciék nem már vissza, szóval, ha a kicsiben ott is marad Berci meg Lina, mi mehetünk a nagyba. Eléggé be vagyunk biztosítva, és ez jó.
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2020. január 11. 19:59 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér

Biztos odáig lesz ő is, ahogy én is. Az esküvők mindig csudajó dolgok, én imádom őket. Olyan szép, amikor két ember szerelme így teljesedik be. Én a magam részéről roppant mód romantikus vagyok, és ha eljön majd a nagy nap, tudom, hogy ahhoz az érzéshez foghatót sosem fogok még egyszer érezni. Biztos vagyok benne, hogy csak egyszer megyek férjhez életem során, és abban is, hogy Ricsihez. Ez a kettő, amit teljesen biztosan tudok, és megnyugtat a tudat. Nem érdekel, hogy mikor és hogyan, én ezt az egészet nem erőltetem, és ezt ő is pontosan tudja. Én készen állok rá, ő nem, és nem is hibáztatom érte. Haladunk, a magunk tempójában, és nem kell mindent azonnal megtennünk, hiszen pontosan tudjuk, hogy nálunk az azonnal szokta a legtöbb problémát szülni.
- Ne nevess, de nekem már megvan a ruhám. Mármint nem a kész ruhám, de a terve igen.
Egyszer Cath unatkozott, nem jött ihlete a fellépőruhámhoz, ezért rajzolt egy menyasszonyi ruhát. A menyasszonyi ruhát. A tökéletességet. A terv pedig ott van nála, mert még csak véletlenül se akarom, hogy Ricsi meglássa. Egyrészt, mert lehet, hogy félreértené, másrészt mert babonás vagyok, és nem szeretném, ha látná az esküvőnk előtt. Még az utolsó éjszakát is külön fogjuk tölteni, bár ezt nem mondom el neki jó sokáig, nehogy frászt kapjon.
- Nem, de akár készítettheted is. Ma már rengeteg olyan anyag van, amit utána másra is lehet használni, plusz ez a mágusvilág. Az én fellépőruháimat például Cath mindig összezsugorítja, ha már nem használom, és odaajándékozom a kisebbeknek, akiknek nem telik fellépőruhára. De például a múltkor láttam, hogy már virágokkal is dolgozik, olyanokkal, amiket utána el tudnak ültetni.
Mondjuk én biztos, hogy varratom a ruhámat, mert legyek bármennyire is környezettudatos, azért van, amit nem nagyon tudnék megtenni, és be kell vallanom, hogy a ruhakölcsönzés ilyen. Tudom, hogy sok egyszer felhúzott ruhám van, de szeretem őket, és nem adnám oda senkinek egyiket sem. Az emlékeim.
- Igen, már minden el van rendezve, már csak elindulni kell.
Jövőre. Idén még egészen biztosan itt töltjük a karácsonyt, meg hát mindenfelé utazva. A tömeggel felvéve a ritmust, Gyöngy mellett haladok, és közben figyelem őt, meg a környezetünket is.
- Emily volt a mentorod, ugye?
Révay Lili Athalie
Független boszorkány, Szárnyaló Okkamik csapattag, Színjátszós, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


KisVajdá(n)é <3
RPG hsz: 378
Összes hsz: 906
Írta: 2020. január 18. 10:10 Ugrás a poszthoz

Gyöngyvér

- Ez igaz.
Mondjuk a barát szó kettőnkre neccesen mondható, mert mik is vagyunk mi? Ő Ricsi egyik numerája, akivel jó barátok, szívesen lógnak együtt, és amint Ricsi megtudta, hogy valami nem oké a nő lelkében, szaladt, hogy megoldja. Mi vagyok én? A folyton féltékeny barátnő, aki ugyanakkor hálás is, mert tudom, hogy miatta rendeződtek a dolgaink Ricsivel, hogy ő az, aki miatt tudom, hogy mindig meg fogjuk oldani a gondjainkat. És én vagyok az is, aki csakazért is belemászott Denis szájába, hogy mind a kettőt bántsam. Nem szoktam gonosz lenni, távol álljon tőlem, de akkor a megsebzett szívemmel ez volt a válaszreakcióm, és azt akartam, hogy rossz legyen nekik. Végül mindenkinek rossz lett, és nagyon hosszú út vezetett a gyógyulásig. Soha többé nem akarom azt érezni, amit akkor éreztem. És egyetlen olyan ok sem lesz, amiért újra ott tartsunk. Megváltoztunk, ő is, én is, és egymáshoz csiszolódva jutottunk el arra a pontra, ahol ma vagyunk. Minden képes tökéletessé válni, csak elég energiát kell belefektetni. Bárhova is sodor minket az élet, együtt leszünk, és ez erősít majd minket minden ponton.
- Mondjuk igaz. Szerintem a kölcsönzött ruha is teljesen megfelel a célnak.
Nem is próbálom meggyőzni, hogy ne így legyen, mert ezt mindenkinek magának kell tudnia. Én tudom, hogy nem tudok nem egyedi ruhában férjhez menni, és abban a ruhában szeretnék, amit megálmodtam. Évek óta tudom, és még éveim vannak addig, hogy Vajdává váljak, de nem bánom, mert minden a maga idejében fog megtörténni, és amikor ott leszünk, csodálatos lesz.
- Gratulálok! Ha tudok valakit, akkor szólok mindenképpen.
Hozzánk nem jöhet, mert Mimi irtó féltékennyé válna, így is, most éppen abban a korban van, amikor szerelmes az "apjába", bújik és udvarol Ricsinek, aki meg még adja is alá a lovat. Amikor először hallottam tőle, hogy "apa mindjárt ad neked valami finomat", akkor lefagyva torpantam meg, és csak néztem, ahogy Ricsi mellkasának simulva, dorombolva szállítódik a törperóka egyik pontból a másikba, majd a kezéből, igen, a kezéből, marcipángolyóval eteti. Ez a kis majom meg mintha az Istenétől kapott volna eleséget, úgy ette a golyót, és vigyázott - esküszöm vigyázott -, hogy Ricsi inge ne legyen koszos. Azóta együtt alszanak, olvassák a tőzsde rovatot, és beszélik meg az élet nagy dolgait. Szóval igen, nálunk kizárt, hogy embergyereken kívül más érkezzen a családba, és azt se tudom, hogyha egy nap megszületik Vajda Richárd Kristóf, hogyan lesz fogadva.
- Nagyon jól bánik a gyerekekkel. Az előkészítőben sokszor látom, hogy milyen végtelen türelemmel van. Csodálom, hogy még nem szülő ő maga is. De nincs is párja, ha jól emlékszem.
Legalábbis én senkivel sem láttam a faluban. Egy időben pletykálta Bözsi néni, hogy Bánkival vannak együtt, de ez mindenképpen kacsa, főleg, ha valaki látja őket együtt.
- Nekem is jót tett, már kicsit ki kellett mozdulnom a versenyre készülés meg a pakolás kettőséből. Evgenij mikor versenyzik legközelebb?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Révay Lili Athalie összes RPG hozzászólása (103 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel