Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ha nincs az a kérdés, sosem állok meg, ha nincs a színjáték, sosem veszlek észre, sosem látom meg Ricsit Richárd alatt. Sosem akartam volna többet, mint, hogy láthatatlan maradjak.
Akkoriban ennyit szerettem volna, hogy az olyan menő fiúk, mint a Vajda Ricsi a létezésemről se vegyenek tudomást. Volt elég bajom azzal, hogy a szüleim lemondtak rólam, hogy árvaházban kötöttem ki, hogy örökbe fogadtak, aztán visszavittek, majd megint magukhoz vettek, de két férfi, két gyerekkel. Az életem éppen elég kusza volt, nem akartam még a szexista cinkelődés középpontjába is kerülni. Vannak lányok persze, akik drámáznak ezen, de titokban élvezik, én nem.
- Az első gondolatom az colt, hogy fel akarlak pofozni, sosem gondoltam ezt senkiről ismeretlenül meg főleg nem. Már akkor volt benned valami... megmagyarázhatatlan. Azt hiszem, a lényem egy része mindig is vonzódott hozzád, mintha már életünk előtt összetartoztunk volna.
Más nevetne ezen, és talán ő is megteszi, de tudom, hogy túl ezen érti, amit mondok, érti, hogy mire gondolok. Legalább anélkül ölel át, hogy undorodna tőlem, már ez is egy nagyon komoly lépés, mert az elején aggódtam. Még most sem tudom, hogy mik vagyunk mi egymásnak, pontosabban, hogy én jelentek-e neki hasonlót, mint korábban. Azt nem tagadom, hogy az én érzéseim mit sem változtak az irányába.
- A kisháznál eléggé magabiztos voltam, de csak mert abban reménykedtem, hogy mire a kapuhoz érek, beérsz, visszarántasz, megcsókolsz, és elkezdődik az életünk a kötelék nélkül. Túl romantikus elképzeléseim voltak akkoriban.
Túlzás nélkül állíthatom, hogy nagyon sok mindent beleláttam abba az estébe. Nagyon hinni akartam, hogy odaérek, hogy kilépjek a kapun, már érezni fogom a parfümjét, azt, ahogy visszaránt. Hallottam a fülemben, ahogy sikkantok egy aprót, majd belenevetek a csókba. Belegondolni is szánalmas, hogy vagy fél órát szobroztam egy fa mögött, hátha utánam indulna, és nem akartam, hogy azt higgye, elkésett. Még most is emlékszem, mennyire dobogott a szívem, mennyire fáztam már a végén.
- Néhány hete, amikor volt az a nagyon szerencsétlen péntek, és semmihez se volt kedved. Akkor rajzoltam meg. Előtte már beszéltem a gemmológia tanárommal róla, hogy ajándékoznék neked egy ilyet, a köveket vele együtt választottam. Először a te kézírásoddal írtam le a monogramod, de az nem mutatott benne olyan szépen, így az enyémmel van.
Tudom, hogy nehéz neki beszélni arról, ha hibázott, és hálás vagyok, hogy mégis megteszi. Nekem bármit elmondhat, ezért kezdtünk jóban is lenni, mert szerettem volna, ha beszél velem, és a kötelék miatt tudta, hogy nem árulnám el. Most már csak a szeretetem van, ebben kell megbíznia, és azzal, hogy kimondta ezeket a dolgokat, érzem, hogy igazán fontos vagyok még neki. Nem merek semmiben sem reménykedni, nem akarom elbízni magam, mert olyankor mindig pofára esek. Ezért nem érintik már ajkaim az ajkait, ezért nem mászok bele illetlenül a magánéletébe, ezért nem akarok belegondolni dolgokba, melyek miatt veszekedhetnénk. Megtisztel engem, én pedig őt, míg világ a világ, bármi is legyen velünk ezek után.  
Elmosolyodom, ahogy a fülembe suttog, és a mosoly a halántékcsókkal csak szélesebbé válik, pilláimat lehunyom, hogy kiélvezzem a pillanatot. Ahogy elhúzódik felpillantok, és gyönyörködve nézem, ahogy ujján a gyűrűvel áll ott. Örökre az emlékezetembe vésem ezt a pillanatot, mert csodálatos. Mint egy festmény, annyira tökéletes. Mellé lépve a vállára hajtom a fejem, és a csillogó vízben gyönyörködve kérdezek vissza.
- Hihetetlen? Miért?
Aztán elnevetve magam, egy hosszabbat szusszanok.
- Levelezőre vettek fel, Ricsi. Arra gondoltam, hogy az előkészítőben tovább dolgoznék, és mellette a színházba szervezhetnék egy gyerek-és ifjúsági csoportot, tizenhat éves korig, nekik taníthatnék színészetet. Akkor senkivel sem kellene csókolóznom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy Charlie megkért, hogy kísérjem el erre a próbajátékra, és nagyon remélem, hogy sikerül neki, mert végre újra látom benne a vágyat, hogy ezt csinálja, hogy jól érzi magát, miközben zenél. A múltkor, miután végighallgattam egy délutánon át, ahogy készül, hazamentem, és elővettem az oboámat. Azzal nem számoltam, hogy Ricsi hazaér normális időben, úgyhogy miután kipoénkodta magát az oboázási képességeimmel kapcsolatban, még vacsorázni is elvihetett. Biztos nagyon boldog volt attól, hogy ezt kell csinálnia, de azért előtte természetesen kamatoztattam a tudásomat, szóval belegondolva, annyira nem panaszkodhat mégsem. Chalie azonban inspirál, és ujjaimat keresztbe téve szorítok, hogy igent mondjanak rá. Tudom, az eredmény még heteket várat majd magára, mégis már most, amikor belép az ajtón, és amikor utoljára megölelem, megkezdem a drukkolást a sikeres bemutatkozó érdekében.
Természetesen a kinti monitoron végig figyelem, hogy mit művel bent, mert csak nagyon kevés hang szűrődik ki alapból, de gondoltak ránk is, az izguló kísérőkre, így a pécsi Püspöki Magtárban állva, újra inspirálódom, ahogy a lány játszani kezd. Csodálatos a játéka, és szerintem most az eddiginél is jobban belead mindent. Észre se veszem, hogy mikor került oda, de a szemembe férkőző könnycseppek bizony ott vannak, hiszen az egyik elindul az arcomon lefelé, én pedig csak hagyom, had suhanjon végig az arcomon. Ez a játék most leginkább a nagymamájának szól, annak, amit ő képviselt, és amiben ő motiválta Charlie-t. Ez a játék nem csak tökéletes, de olyan érzelmeket vonultat fel, amit az ember nem hitt, hogy valaha hall. A dallamok kicsit nekem is szólnak, és mindenkinek, aki már komoly veszteséget élt meg az életében. Kicsit most bennem is feltör minden.
Ezután nem tudom megmondani, hogy még mennyi idő, mire vége, és előttem van, de akkor már legalább az arcomon rendezett vonásokkal fogadom, mosolyogva, és átölelve őt, szorosan magamhoz húzom, simogatom a haját, nyakát és arcát nyugtatóan puszilom, miközben halkan suttogom, hogy “gyönyörű volt”.
- Merre szeretnél menni? Elviszlek bárhova.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ölelem Charlie-t ameddig csak meg nem nyugszik annyira, hogy már tudjon beszélni, vagy megállni a saját lábán. Az első pillanattól fogva tudtam, hogy miért engem választott, mert én vagyok az aki érti azt a veszteséget, amit ő játszik. Nem azt a fájdalmat éltem, meg, amit ő, de ismerem a veszteséget, amit elszenvedett, és tudom, hogy most senki más nem lenne olyan támasza, mint én voltam.
Nyáron jártam egy temetésen. Akkor láttam ezt az arcot, akkor értettem meg ezt a veszteséget, csak én az öcsém arcán. Sosem tudtam igazán elengedni őt. Nem a szüleimet, hiszen az apukáim csodás emberek, akik olyan felnőtté neveltek, akire büszkék, hanem az öcsémet. Amióta egyszer Ricsivel láttam őt, ahogy alig néhány méterrel előttem kutyát sétáltatott, elkezdtem megkeresni őt. Nem beszéltem vele sosem, csak tisztes távolból figyeltem élete minden eseményét. Ezért tudtam azt is, hogy a nagypapánk meghalt. Vagyis, már csak az ő nagypapája, mert az emlékezetükben én már nem léteztem. Eltelt tíz év, de úgy halt meg, hogy már csak egyetlen unokájára emlékezett. Az öcsémet viszont szívének minden szeretetével szerette, ezt a Bence arcán jelentkezett mély fájdalom árulta el. A távolból néztem őket, a misét, a gyászmenetet, ahogy részvétet nyilvánítanak. Meg akartam őt érinteni, átölelni, és azt suttogni, hogy mindent megoldunk, hogy nem kell félnie, vigyázok rá. Éppen ezért, a vágy miatt nem léptem közelebb a gyászolókhoz, és nem vártam meg a menet végét, hanem az elsőkkel együtt elsétáltam én is.
Nem ismerem a fájdalmat, csak közvetetten, de tudom, hogy ahogy az öcsémet nem volt lehetőségem megölelni, úgy ölelhetem át most Charlie-t, mintha ő lenne a testvérem. Mintha kaphattam volna egy második esélyt arra, hogy átadjam a neki szánt szeretetet, mintha egy másik lélekbe csepegtethettem volna erőt a karjaimmal.
- Sosem játszottál még így, mint most.
Törlöm le a könnyeit mosolyogva, biztatóan, kedvesen. Szerencsére nem kell sokat igazítani az arcán, hogy ne bámulják meg, így homlokát csókolom meg büszkén, és egy zsebkendővel nekiállok, helyrehozni.
- Legyen mind. Ebédeljünk, kávézzunk és együnk egy fagyit is. Gyere.
Tenyerébe csúsztatom a kezem, és elindulok fele kifelé, hogy pár perces sétával találjunk egy jó helyet, ahova érdemes beülni.
- Szükséged volt erre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Valóban unatkozom. De akkor, mikor kitaláltam, hogy mennyire menő dolgozó nő leszek, nem hittem volna, hogy valóban lesz szabadidőm, és egy idő után minden szeretett és vágyott dolgot kielégítek, és a napjaim elkezdenek unalmassá válni. Sok mindent csinálok, hiszen a tánc, a lovaglás, a korcsolya még most is mindennapi elfoglaltságok, és tudom, hogy pont eleget csinálom ahhoz, hogy a pár jó évem még tényleg jó legyen. Mellette van az iskola. Mivel állandó munkahelyem nincs, ezért szakmai gyakorlati helyet kellett keresnem, és hát egy közösségszervező hova máshova megy, ha nem egy művelődési házba? Ugye. Viszont az egészen biztos, hogy a félév végén beadok egy kérvényt a munkarend módosítására, és átmegyek nappalira. Viszont a későbbiekben nem lesz gondom a szakmai gyakorlattal, szóval ez is egy kiváló szempont. Ki van ez találva, ahogy mondani szokás.
A mai nap eléggé nyugis, egyedül vagyok bent, így többnyire azzal szórakoztatom magam, hogy megigazítom a képeket a falon. Eddig már átválogattam és újrarendszereztem a gyermekfoglalkozások eszközeit, és feljegyeztem két árust, akik korábban még nem voltak, de idén jönnének a karácsonyi vásárra. Annyira nem vészes a mai nap, inkább csak unalmas, mert itt is pont azt csináltam, amit a szabadidőmmel, mindent azonnal megcsináltam, lelkesen és nem osztottam be szépen a munkát. De amíg nincs új vezető, addig új feladatok sincsenek. Amúgy is, egy művházban mindig hullámzik az érdeklődés.
- Tanár úr!
Lelkesen, mosolyogva köszöntöm, és talán kicsit furcsa az én számból most már ez, de fogalmam sincs, hogy hogyan másként szólíthatnám meg, mert bár már nem a tanárom, de kétség sem fér hozzá, hogy korábban az volt, és nagyon szerettem az óráit, a stílusát, és nagyon tisztelem a pályafutását is.
- Miben segíthetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ahogy a könyvtárat említi ösztönösen elpillantok az irányába, majd vissza a férfi felé. Fogalmam sincs amúgy, hogy iskola után mi a helyzet, maradjon a magázódás vagy annyira menőség, hogy kijártam az iskolát, hogy inkább tegeződünk? Azt hiszem mindenképpen az előbbi a kevésbé ciki helyzetek alapja, így maradjunk annál, meg annál, hogy leginkább nem csinálom egyiket sem.
- Sajnos igen, de ki tudom nyitni, ha fontos, meg tudok kiadni könyvet is.
Egyrészt családon belüli szakmai ártalom, hiszen Franci évekig volt sulikönyvtáros, de mivel most már a harmadik baba is úton van náluk, inkább az anyaságra koncentrált, és úgy tudom, ott fent most három férfi irányítja a könyvtári életet. Másrészt pedig, mint ahogy mindent a művházban, ezt is megmutatták nekem, és azt hiszem, volt némi hátsószándék benne, hogy ne csak a szakmai gyakorlat végéig legyek itt.
- Egyedül vagyok az épületben igazából napok óta emiatt. Állítólag három pályázó is érkezett, plusz könyvtárosnak is jelentkeztek ketten, de nagyon lassan megy a döntés. Kell ugye hozzá testületi-ülés is, de az meg csak a hónap végén esedékes.
Mindent tudok. Mindent is. Eléggé bennfentes vagyok, mert Ricsi elmond nekem ilyeneket, meg már hallottam vissza mástól is, hogy ez a helyzet áll fent, szóval mindenképpen van benne valami. És mivel nem csak Ricsi mondta ezeket az infókat, nem hiszem, hogy annyira titokban kellene tartanom őket.
- Köszönöm, megvallom, egy pillanatra azért átfutott az agyamon, hogy mi lesz a reakciója, amikor a fejről kipillantva megláttam önt a nézőközönség soraiban.
Azt nem mesélem el inkább, hogy a romok eltakarítását segítve fedeztem fel és loptam el a fejét, hogy aztán otthon ereklyeként őrizzem, majd amikor már őrült volt az ötlet, hogy színdarab legyen ebből az esetből, bevittem.
- Igen, szakmai gyakorlaton vagyok. De a színház marad a szerelem, most az ifi tagozattal dolgozom egy színdarabon, amit majd decembertől láthat a nagyközönség, de az is Bagolyköves, így biztos, hogy a fiúnak, ki magát játssza nagy lendület lenne, ha esetleg, véletlenül feltűnne a próbán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha nem hát nem, nem vagyok az a fajta, aki hosszan könyörög valamiért, ez lehet, hogy egy nap még a hátrányommá válik, de jelenleg nem érzek benne problémát. Szóval a mai eléggé unalmas napban még a könyvtár is zárva marad. Hát jó.
- Oké, remélem, hamarosan már lesz egy nyitott könyvtárunk.
Nem egyszerű ez a mostani helyzet, itt is megtörtént az, ami sok más helyen, hogy nem volt utódlás kinevelve, és annyira hozzászoktak egyes emberekhez és arcokhoz, hogy egyszerűen nem vették észre, ahogy elhalad felettük az idő. Nyilván senki sem kérné egy közel nyolcvan éves nénitől, hogy könyveket pakolásszon. A bennünk lakozó mana miatt tovább élünk, jobban karban vagyunk tartva, ha úgy tetszik, de akkor is, öregszik a testünk, és eljön egy pont, ahonnan már nincs vissza.
- Azt én is, eléggé furcsa a fenti helyzet.
Nem mintha nagyon jártam volna ott, de elképzelni is furcsa, hogy a nővérem helyén három férfi ül. Tudom, hogy nem szabad nemek szerint szétosztani a munkákat, mert a világban nagy az egyenjogúság, mégis, valahogy ha a könyvtárra gondolok, az nekem együtt jár a cicaszem formájú szemüveggel, a kényelmes kardigánokkal, és a különleges teákkal. Nekem a nővérem, ha mondhatom így, nagyon adta a könyvtáros létet, de hát jön a harmadik trónörökös, nem maradhatott örökre.
- Egy férfi és két nő. Az egyik nő vörös hajú. Annyira nem ismerem őket, és csak futólag találkoztunk, mert pont olyan nap vezették őket körbe, amikor rengeteg munka volt.
Mondjuk remélem, hogy Wittner úr és Ricsi nem így akarják elriasztani a lehetséges embereket, hogy azt a pörgést mutatják. Azért valljuk be, egy művházban nem állandó ez a jelenség, csak pont akkor volt Kreatív Kedd, egy kiállításmegnyitó előkészítése és jogi tanácsadás is. Akkor éppen mindenhol emberek voltak.
- Köszönöm. Egy kicsit biztos furcsa lesz a kedvenc tanáromnak azt mondani, hogy szia.
Még bele is kuncogok a dologba, mert valljuk be, tényleg fura. Nekem Várffy volt mindig az a tanár, aki miatt szívesen indultam neki a napnak, mert tudtam, hogy az óráin nem fogok unatkozni, most meg elkezdek vele tegeződni, ez a felnőtt lét egyre szürreálisabb. Még el is pirulok kicsit, de menni fog, maximum az elején leszek kicsit zavarban.
- Andriska. Mármint Andrássy Milán. Nagyon tehetséges, ex-eridonos. Nagyon szeretek vele dolgozni, szerintem már csak idő kérdése, hogy ne itt legyen, hanem Budanekeresden. De, nézd meg magad valamelyik próbán, mondjuk, szerdán vagy pénteken hattól.
Na, megy ez nekem, csak még kicsit furcsa. Egy icipicit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gyerekként apával, már a vérszerinti apámmal - tudom, nekem annyi van, hogy azt a fél utca megirigyelhetné - volt egy titkos szövetségünk, amit senkinek sem meséltünk el, még anyának sem, mert nem értette volna. Anya és apa között mindig anya volt a túlszabályozó, a túlreális, a túl. Akit nem lehetett máshogy megnevezni, csak így, ő volt a "túl". Szóval ez apával tényleg egy olyan titok volt, amit ketten őriztünk. Az egyetlen. A nagy titok. Ez nem volt más, mint, hogy mindig, mikor kettesben voltunk, elmentünk a Marcipán Múzeumba, és a múzeum után a boltban egy csomó marcipánt vettünk. Nagyon sok minden eszembe jut mindig, és amikor Ricsi még évekkel ezelőtt azt mondta, hogy neki a marcipán a kedvence, emlékszem, kihagyott egy dobbanásnyit a szívem. Akkor volt az első olyan szívdobbanásom, ami miatta volt és igazán különlegesnek számított.
Amíg Charlie-ra várok, mert sosem lehet tudni, hogy mikor engedik el őket, van amikor időben, van amikor csak egy vagy másfél órával később, úgy döntök, hogy megnézem a helyet, és most nem apával osztozok meg a csomó marcipánon, hanem Ricsivel, nem változtak az érzéseim eziránt az édesség iránt. Olyan jó, hogy ez a szenvedélyem társra lelt, ez is. Mintha mi tényleg két fél lennénk, amiből egy tökéletes egészet lehet kirakni. Azonban múzeum már nincs, és marcipánt se lehet kapni a környéken, de egy bácsika azt mondja, hogy van egy néni nem messze, akitől szerezhetek. Elmondja az útvonalat, de annál messzebb van, hogy időben visszaérjek, így inkább a tér felé lépkedek, és amíg várom Charlie-t elkezdem böngészni a színház ehavi és jövőhavi kínálatát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A papírok csinos halomba rendezésének áldásos művészetét folytattam, miközben a nénik próbáltak a szomszédos kisteremben és a baba-mama klub is zajlott. Ma egyedül tartom a frontot, de nem is baj, szeretem az ilyen nyugodt napokat. Az aláírandó ügyek, egy megbeszélésemlékeztető, pár új terembérlet, zajlik azért az élet, de olyan nyugodtan, aztán.
- Szia Brigi, persze, gyere csak be.
Intek neki, a székekre mutatok az asztal túloldalán, én pedig a vezetőibe ülök Itt szoktam, amikor nincs senki rajtam kívül. Játszom a főnököt, haha.
- Mi a baj?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mivel kapcsolatban?
Tudom, egyértelműnek kellene lennie a dolognak, de én amikor gondolkodom, vagy éhes vagyok, vagy csinálnék valamit, vagy unatkozom, a hasamra teszem a kezem, és magamból kiindulva ez a mozdulat számomra nem nagyon jelent semmit. Jól kezdődik a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mi?
Oké, ez a kedvesebb kérdés, mert az első, ami eszembe jutott, hogy "én miben segíthetek?" Nem szabad kviddicseznem, mert kihozza belőlem a rellonost. Szóval pislogok párat, amíg az agyamba az információ rendesen eljut.
- Ez biztos? Mennyi idős?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Kettő?
Nem is tudtam, hogy ilyen korai magzatot is megállapítanak, eléggé ijesztő belegondolni, hogy majd amikor mi Ricsivel eljutunk oda, hogy jöhetnek a fiúk - szent meggyőződés -, akkor milyen is lesz ez az egész. Azt hittem, hogy az első hónapban fel sem merül a tény, hogy benne vagyunk az első hónapban. Uh. Oké, ne legyek sokkos.
- Ha megtartod és nem akarod, hogy meggyűlöljön, akkor mindenképpen. Egyszer volt egy terhesparám, vizsgastressz...
Meg az, hogy elcsaptam valakit jogosítvány nélkül egy autóval, de ezt engedjük el.
- ... Az volt az első, hogy szóltam Ricsinek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- És miből tartod el magad és a kicsit?
Nem azért mondom, mert lehetetlen, de Ricsi egyszer csinált egy konkrét költségvetést arra, hogy mennyit venne ki egy gyerek, és mondhatjuk ezt úgy, hogy nálunk a pénz effektíve nem gond, de azért végignézve a számokat, az ember okosabban tervez, főleg, ha az ura tőzsdézik. Itt meg annak az esélye is megvan, hogy egyedül marad.
- Csak egy kicsit gondold át reálisan, hogy biztos meg tudod-e oldani, mert azért nem egyszerű a helyzet. Én fogalmam sincs, hogy mit csinálnék, ha most terhes lennék. Őszintén nem tudom, te viszont igen magabiztos vagy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Első körben a gyerek apjával beszélj, mert addig nem tudsz olyan kérdésekre felelni a családodnál, hogy támogat-e vagy sem. Fontos, hogy vele letisztázd, aztán jöhet a család. Ha segít, akkor engedd, hogy veled menjen.
Próbálom kitalálni, hogy én hogyan csinálnám, ha a helyében lennék, és hogyan tűnhet ez a legjobbnak.
- Én most még nem modanám el. Pár hét múlva, miután orvos is látott, utána. Addig rossz ómennek tartják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Öhm. Én még sosem voltam terhes...
És lássuk ne, em is mostanában áll szándékomba benépesíteni a világod a kisebb Vajdákkal.
- ... de a nővéremnek vannak könyvei, meg szedett vitaminokat. Tőle megkérdezhetem. Az tuti, hogy nem szabad stresszelni, meg vigyázni kell magadra, mert most még bármi történhet, nagyon korai szakaszában vagy, a legtöbben ilyenkor még bort isznak és nem is sejtik, hogy babájuk lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ki kellett vennem pár nap szabadságot, mert kezdett minden a fejemre nőni, és bár nem, de mégis úgy éreztem, hogy szalad a ház is. Ricsit párszor az udvarra száműztem, miközben takarítottam, de muszáj volt rendbe vágnom a helyet. Most megint csak ketten lakunk, és azt hiszem, már jó is lesz ez így, már életünk olyan szakában vagyunk, amikor nem fér bele a lakótárs.
Emellett itt az alapítványi kérdés is. Furcsa volt apuval hagyatékról beszélgetni, amikor a felesége miatt jártas a témában, de ő kezdett el beszélni, amikor megemlítettem neki, és egyszer csak azon kaptam magam, hogy órák óta videochatelünk, és mindent részletesen átrágunk, annyira kizárva a külvilágot, hogy konkrétan mellettem Ricsi vacsorát főzött, és még csak fel sem tűnt, de nagyon meghatódtam, amikor asztalhoz ültünk.
- Igen, csak aláírunk, és készen is van. Minden rendben halad.
Nem hittem volna, hogy eljutunk ide, de most már ki vagyok művelődve ezen a téren is. Mondjuk Isten mentsen meg tőle, hogy ezt a tudást mostanában használnom kelljen, de tudok intézkedni, ha kell. Megborzongok a gondolattól, mert nem szeretem, ha erre készítenek fel. Az én életemben nem jöhet ilyen változás, nem tudnám kivitelezni ép ésszel. Előbb még a szüleinknek meg kell ismerniük az unokáikat, időt kell velük tölteniük, ott kell lenniük. Lehetetlennek tartom, hogy ne így történjen. Francinál látom, hogy mennyire boldoggá teszi őket az unokahad, és mosolyogva fogadják az újabb terhességeket, szóval, ezt még én is szeretném előbb átélni.
- Honvágyam nekem sincs.
Én mondjuk másként tekintek a helyre, mert nagyon sok mindent adott. A színészet, a szerelem, az élmények, mind ott történtek. Plusz én visszajárok, a színjátszósok miatt és a kviddics miatt is, szóval a váltás nem olyan nagy, mint Charlienál, viszont már én is más minősítésben vagyok jelen.
- De én nem bánom, hogy lehetőségem volt itt diáknak lenni.
Mindig szeretni fogom a Bagolykövet, és ezek nem csak idővel megszépülő emlékek, ezek tényleg szépek. Olyanok, amiket sosem fogok elfelejteni, amiket szívesen mesélek el bárkinek. Voltak rossz pillanatok is, de összességében elégedettnek mondom magam.
- Utána mi a terved? Az aláírás után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért lenne az? Akkor már régen leállítottalak volna.
Én nem szeretem szórni a pénzt. Vagyis, oké, ebben a formában nem igaz. Nem szeretem haszontalanul szórni a pénzt, de tény, hogy szeretek nagylábon élni. Szeretem, ha millió rózsaszálat kapok, ha ékszert, vagy drága helyen eltöltött hétvégét. Szeretem a Ricsi melletti életem, mert nem kell azt mutatnom, hogy én nem ilyen vagyok. Ilyen vagyok, vállalom. Szeretem a szépet. Viszont azt nem engedtem volna, hogy az örökségét kidobja az ablakon, megállítottam volna abban a pillanatban, amikor úgy érzem, hogy ez az egész hülyeség. De aláírni megyünk, szóval azt hiszem, ez eldöntetett. Sikeres lesz benne, tudom. Hiszek benne, abban, amit képviselni szeretne, és tudom, hogy jól fogja csinálni. Ennél több pedig nem kell nekem, meggyőzött arról, hogy rendben lesz már az élete.
- Gondolod, hogy meg mernének kockáztatni egy férjhez adási kísérletet veled?
Mondjuk én nem értem, hogy mégis miért erőltetik a mai, modern világban még ezt, hiszen szerethetünk szabadon, házasodhatunk muglikkal, nincsenek már akkora társadalmi osztálykülönbségek, és létezik a világban a szerelem. Tudom, hogy ez sokaknak elcsépelt, de én hiszek benne, hogy a szerelem a legerősebb kötelék. Néha jobban, máskor kevésbé, de átjár minket. Szörnyen nyálas vagyok, tudom.  
- Azt hiszem, nem.
Felelem teljesen őszintén, mert a házasság valahogy nem merült fel közöttünk. Én szeretném, de nem erőltetem, ő nem beszél róla. Jól megvagyunk, szeretjük egymást és boldoggá tesszük. Egy nap talán a felesége is leszek, de talán sosem vesz el. Jó, mondjuk ez, na ez egy kicsit azért szíven szúrna, mert én biztos vagyok magunkban, de ha ő nem, akkor nem tudom, hogy hogyan lehetne tovább.
- Nagyon sok minden van az életünkben most. Még mindig nem állt be minden. Neki ott a munka, sokszor napokig úton van, nekem az egyetem, a szakdolgozat, a gyakorlat. Szerintem majd ha már mindenen túl leszünk, ha befejeztem a versenyzést, eldöntöttük, hogy hol éljünk, akkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Halvány mosollyal nyugtázom, hogy képesek voltunk egy meccsen egyszerre nyerni és veszíteni is, annyira ránk vall, de komolyan, hogy az embernek nevetni támad kedve. A normális embereknek, nem az olyanoknak, mint én, akik azt elemzik egyből, hogy hol lehetetett volna összeszedni még hét gólt a győzelemért. Kettőt még az első meccsre simán be tudok tenni, ide négyet is akár, szóval akkor döntetlen lenne, de ha nagyon megfeszíteném magam, megtalálnám a hetedik helyét is. A többsége rajtam múlt, tudom, mert az érzelmeim felülkerekedtek. Hát persze! Nem hetedik kell, hanem az kellett volna, hogy ne verjem be Theon képét, amikor a mellemre talált, hanem csak hagyjam figyelmen kívül. Sőt, az érzelmeimet kellett volna küszöbön kívül hagynom, de annyira pattanásig feszültem mára, hogy pályára se kellett volna lépnem. De önző vagyok, és nem szóltam, pedig Henrik nem ezt érdemli, hiszen ő hozott vissza, neki tartoztam volna ennyivel.
A jó hangulat szerencsére nagyon jó, hiszen rengeteg ponttal zártuk ezt a mai meccset, és miénk a cikesz, amire már megy is az üzletelés. A legjobb dolgok egyike Klaudió, komolyan. Némán húzódok a sarokba, és kezdem el lefejteni magamról a védőfelszerelést. A bal térdvédőm mostanában folyamatosan beleakad a ruhámba és felszakítja, ezért elbíbelődöm vele addig, amíg úgy nem alakul, hogy ketten leszünk a sarokban.
- Sajnálom.
Egyetlen szó. Fejben valahogy jobban megvolt minden, csak szóban nem úgy jött ki, ahogy terveztem. Nem szoktam magyarázkodni, kiváltképp akkor nem, ha nem érzem magam bűnösnek, mégis, úgy érzem, hogy annyira sok ponton elszúrtam ezt a mai meccset, hogy arra szavak sincsenek. Lehettünk volna bajnokok, meglehetett volna. A többiek már kifelé mennek, én addig jutottam, hogy a védőket levettem magamról, de még mindig a mezemben vagyok. Halkan mondom, hogy csak ő hallja, nem mintha Klaudiót érdekelné, ő a cikeszt tervezi megszerezni Laylatól. Jobb is így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Nem nézek oda, de így is látom magam előtt a jelenetet, ahogy Klaudió vállon veregeti, majd megint Layla-t nyúzza, mintha mi sem történt volna. Istenem, ez a srác nagyon kemény, és ösztönösen feldobja és lefárasztja az embert egyszerre. Én pedig, titkon, nagyon hálás voltam neki az utóbbi időben, hiszen így eszemben se volt otthon vitákat szítani, mert zsibbadt aggyal zuhantam az ágyba.
Amikor visszalép, zavartan kutakodom, a gyűrűmet keresem, és legalább háromszor mellényúlok, mire ki tudom venni a tartóból, hogy visszahúzzam a rózsaszín kövekkel kirakott csodát. Tudom, hogy a korábban említett ifjú lélek már szemet vetett rá, és valljuk meg, nagyon kemény hadakozás és egy másik gyűrű beáldozása árán tudtam csak meggyőzni, hogy ezt ne akarja elorozni. Az első fél évünk után az első igazi ajándék Ricsitől, amit úgy választott, hogy rám gondolt közben. Hogy is lennék képes lemondani róla? Alakuljon a mi történetünk bárhogyan is, ez a gyűrű örökké emlékeztetni fog rá, hogy kik vagyunk mi egymásnak. Kik voltunk, kik lettünk a másik mellett, és ha útjaink elválnak, akkor sem fogom visszaadni neki, mert már hozzám tartozik, a lényem része, és még egy alkalommal nem vehetem le.  
- Hogy behúztam Theonnak, hogy a cél helyett arra koncentráltam, hogy Várffy-val mi van, hogy nem dobtam még hét gólt, hogy nem voltam csapatjátékos. Még csak fel sem tűnt, hogy Soma kiesett, mert nem voltam ott.
A hajtó a leginkább csapatjátékos poszt, de én állandóan partizánkodom, megyek a magam feje után, hiába tudom, hogy helytelenül cselekszem. Az első meccsen is csináltam hülyeségeket, de ott sokkal jobban együtt mozogtunk, ezen a másodikon, nem is tudom, széthullott az egész, mert én nem voltam benne rendesen az együttműködésben.
- Talán jobban járna a csapat, ha Melittával helyet cserélnénk.
Egy ideje már érik bennem a gondolat, hogy talán inkább kispadosnak kellene lennem, és nem egyből belevágni a következő idényben is a főcsapat hajtógárdájának szétrombolásába. De mielőtt ezt tényként közölném Majával és Henrikkel, meghallgatnám, hogy utóbbinak mi a véleménye róla.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Igazság szerint, nem nagy dolgot tett, ami még lehetett volna véletlen is, de ott és akkor nem éreztem annak. Az igazságérzetem tombolni kezdett, az agyam felmondta a szolgálatot, és azt tettem, amit a szívem helyesnek gondolt. Ebben az esetben, hogy behúzok neki egyet, érje bárhol is a találat, nekem elégtétel lesz. És érte, meg minket is a gól. Az a nyomorult sikeres találat. A karma egy nagy pofont adott, és meg is érdemeltem. Csak a csapatom nem, ők megszívták, hogy én ennyire önérzetes vagyok.
- Megfogta a mellem.
Felelem végül csendesen a bűnt, amit elkövetett a srác, és talán ennyivel el is lenne rendezve a dolog, de nem. Én nem olyan vagyok, aki nem mondja el a teljes történetet, és nem csak azért, hogy a rellonost jobban bemártsam, hanem, hogy Henrik megértse, nem vagyok teljesen tébolyult.
- Az egy dolog, hogy Várffy a fülembe nyal, meg simul, de Theon mozdulatai, az egész olyan volt, mint amikor egy kanos kiskutya a lábadon élvezkedik, és ehh, hányni tudnék ettől, és egyszerűen meg akartam verni, amiért szexuális tárgyként bánt velem, mintha nem lennék értékes.
Igazából Theonnak nagyjából annyi szerencséje volt leszállás után is, hogy Volkov túlságosan kettőnk között volt, és mivel ha megindulok, neki is behúzok, pedig ő nem tehet semmiről, jobb, hogy csak álltam ott, és nem léptem. Elég nekem a kispad gondolata, nem kell még az is, hogy eltiltsanak. A kispad is büntetés lesz, ha úgy dönt a férfi, hogy teljesen jogos a felvetés, és ez lenne a helyes irány.
- Szerinted a csapat is így gondolja? Volt, aki meglepődött, amikor besétáltál velem az oldaladon.
Mert, hogy nem titok, Henrik győzött meg, hogy jöjjek vissza, ha ő nincs, a pálya közelébe se megyek. Meglepett, amikor megkeresett, és olyan szinten néztem rá akkor, mintha szellemet látnék. Egyrészt merész volt, hiszen abba a találatba könnyen belehalhattam volna, vagy érhetett volna olyan rázkódás, hogy elfelejtek önmagam lenni, esetleg újra kell tanulnom nagyon sok mindent. Nem így lett, és a mai napig nem értem, hogy hogyan úsztam meg, ahogy azt sem, hogy neki honnan jött az ötlet, hogy kellek a csapatba, és nekem honnan, hogy igent mondok. De nem bántam meg, mert az életem boldogabb lett tőlük. A kérdésre megvonom a vállam.
- Minden szar, azt hiszem. Három év után az ember gyűrűt vár, nem szőke hajszálakat, érdektelenséget, és azt, hogy a másik kirekessze. Szívás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Összevont szemöldökkel pillantok fel, majd akaratlanul is le arra a bizonyosra, majd megint fel, és zöld szemeim elkerekedve, ajkaim Ó betűt formálva nézek mélyen Henrik szép szemeibe.
- Jézusom, ez a srác beteg.
Na, az ilyen kijelentések miatt zártam ki élből a szociális pályát, mert emocionálisan rendben vagyok, de én az ilyen példányokat nem tudom abajgatni. Annyira se, mint Henrik, mert ő aztán annak ellenére is, hogy mennyire furcsa élmény lehetett, ahogy egy diákja odanyúl, - vizuális típus vagyok, elképzeltem sajnos -, is kedvesen beszél róla, mármint ő azt mondja, hogy "valamit elrontottak vele", én meg azt, hogy "beteg, perverz állat", szóval igen, valahogy a szociális szféra egész gyorsan kiesett. Különben is, a rendezvényszervezés teljesen belefér, a kultúra, a fiatalokkal való együttműködés. Szeretem csinálni, és jó is vagyok benne, ahogy élvezem a művházban való életet is.
- Iszonyatosan féltem. Bepánikoltam. Kétszer is.
Azon is ment el gól, érzem, az első meccsen, amikor megláttam szembejönni Henriket, éreztem, ahogy blokkfék kerül az agyamra, és se jobbra, se balra nem tudok mozdulni, hogy ott szívem szerint leszálltam volna, és messzire futva, soha többet nem néztem volna vissza. A simítást még érzem az arcomon, olyan régóta ez az első őszinte, kedves emberi érintés, amit kapok, de nem lenne szabad most elsírnom magam, csak elraktározom a jó élményt, az érzést, hogy egy nap megerősítsen.
- Sajnálom, hogy feltéptem a sebet.
Mindig elfelejtem, pedig tudom, hogy mi történt, egyszer még eszembe is jutott, hogy talán azért értjük meg ilyen jól egymást, mert a lelkünk egyformán sérült. Ő jó ember, és én is jó ember vagyok, legalábbis nem tartom magam rossznak, és mind a ketten szenvedünk egy mély szerelem végétől.
- A kapcsolatunk elején azt mondta, hogy sosem fogom észrevenni, ha megcsal engem. A múltkor veszekedtünk, ezt újra elmondta, észre se vette, hogy mennyit készültem a születésnapjára, hogy mennyire próbálom boldoggá tenni. Hetek óta takarítom a szőke hajszálakat, és úgy érzem, hogy lassan megőrülök.
Nem akarom, hogy ő szívjon velem, de nem tudom másnak elmondani. Mindenki a házassággal jön, azzal, hogy mi a következő lépés, mit tervezünk, mikor lesz gyerek. Henrik viszont sosem kérdezett ilyet, ő mindig a jó kérdést teszi fel.
- Ezért hibázok. A korcsolyában, a lovaglásban, a táncban, a kviddicsben. Megbuktam a vizsgáimon, én, aki sosem bukok, Henrik. Minden évben évfolyamelső voltam, iskolaelső, és most bukok, nem tudok koncentrálni, és ezért azt érzem, hogy hátráltatom a csapatot. Véget kéne vetnem ennek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Muszáj elvigyorodnom, és egy kicsit kihúzni magam, büszkén, mint amikor az embert megdicsérik, mert valljuk be, a tény, hogy Ambrózy Henrik egy meccsen végig rám figyelt, azért eléggé ott van a top öt legmenőbb momentumban. Érezhető is rajtam, hogy büszkeséggel tölt el ez a tény, még ha az, ami okozta ezt, se nem tesz büszkévé, se nem tesz örömmel telivé. Amikor Henrik megjelent nálam először ezzel az ötlettel, akkor pedig egyenesen riadt voltam, mint egy kismadár, akit egy macska szorít a sarokba, és törött szárnya miatt tudja, hogy már nincs menekvés.
- Ez azért elég király, valljuk be. A halálosztó kiskedvence vagyok.
Oldalra döntöm a fejem, és a boldogságot, ami ezzel érkezik, megpróbálom mélyen magamba szívni, elhinteni a bőröm alatt, hogy ne tudjon olyan nagyon gyorsan elillanni, mert tudom, hogy a dolgok, amik ezután jönnek, erőt és kitartást kívánnak, ahogy az is, hogy ne sírjam el magam. Nem akarok a pasija miatt picsogó tinilány lenni, aki azt mondja, hogy az örök szerelme hagyta el. Mármint, ez bonyolult. Ricsi nekem tényleg az igazi, a tökéletes társ, csak valahogy, valami annyira félrement, hogy titkon azt remélem, Henrik azt mondja, lépjek ki, ha nem megy. Ennek ellenére, nem ezt mondja, és lehunyva a szemeimet szusszanok egyet.
- Technikailag ez is a szőnyeg alá söprés, nem? Én elnézem neki a dolgokat, élünk egymás mellett, mint a lakótársak, akik összefekszenek, de már nincs semmi. Nem figyel, nem érdekli. A múltkor megkérdezte, hogy milyen napom volt, pont ugyanazzal a hangsúllyal, ahogy minden nap megkérdezi. És tudod mi volt a válaszom? Csacsogó hangon, alapos részletességgel elmeséltem neki, hogy hogyan tüntetném el Bözsi nénit, úgy, hogy soha, senki se találjon rá, és senkinek se ártson többet a pletykáival. És tudod mi volt a válasza?Remek. Ennyi. Remek.
Igazából, ahogy így kimondom, totális hülyének érzem magam, mert másnak régen azt mondanám, hogy hagyja ott a fenébe. Én ma is mellette keltem, és mint minden reggel, elindult az életem ma is, megcsináltam a napot, és a nagy helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy ott volt-e a lelátón, de már az is meglepett, hogy legalább a csapatom fél nevét tudja, sőt, még alliterálni is megpróbált.
- Nagyon nem volt helyes, hogy büntetőt dobhattak azért, mert én belekönyököltem az arcába. Mármint, nem Volkov hibája, hanem az enyém. A gyomrába kellett volna könyökölnöm, az nem annyira látványos.
Sóhajtva nézek Henrikre, és most rajtam a sor, hogy megsimogassam az arcát, hihetetlen, hogy egy ilyen kedves szemű és jóságos férfinak bárki is képes volt ártani. Én egy ilyen embert a széltől is óvnék.
- Nem hiszem, hogy engem óvni akar, de ez egy kedves feltételezés. Rólad tudom, hogy így volt, de róla nem tudom elképzelni. Hiszen, nem te csaltad meg őt, hanem ő téged. Te fairplay játszottad a játékot végig. Remélem, hogy szerencsés leszel a szerelemben, de ha nem, akkor egy öt év múlva összeházasodhatunk.
Még kacsintok is egyet hozzá, és remélem, hogy azért kicsit megnevettetem, hiszen ő is kedves boldogságot csepegtetett a szívembe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Már mindegy. Totálisan egoistává tettél. Ez a titulus mától hivatalos.
Legalább valami jó is nem? Legközelebb mindenképpen így fogok bemutatkozni az első szembejövőnek. Remélem valami puccos partin lesz, ahol egy csomó uncsi emberrel kell jópofizni. Bár, ha így haladnak a dolgaim, akkor olyan mindegy, hogy mit csinálok, nem? De ezt az ötletet azért elraktározom, és ennyi, vitát sem indítok róla, kiskedvenc vagyok, és kész.
- Szeretnék egy napra férfi lenni, és kiélvezni a semmi dobozt.
Nagyon csábító. Nőnek lenni nagyon nem könnyű meló, mert amikor úgy gondolod, hogy most nem fogsz semmire sem gondolni, akkor jön az, hogy elkezdesz gondolkozni olyanokon, hogy "betegyek-e egy mosást", "mi lenne, ha ma rendelnénk valamit?", "elég természetes íve van a körmömnek, vagy legközelebb kerekítse le jobban a körmösöm?", "Vajon rám gondol-e vagy a titkárnőjére éppen?". Egy szó, mint száz, nőnek lenni szívás.
- Én hiszek, csak érted, ennek a doboznak még mindig szőke hajszálai vannak.
És megfejelném, de ezt már inkább nem is teszem hozzá, mert ez az érzés talán csak Theon miatt van, akinek tettei itt lebegnek körülöttünk, és most már tudjuk egymás mocskos titkát, hogy őt majdnem megfogdosta azzal a kezével, amivel engem megfogdosott. Ez a srác abnormális, és bár a külön töltött idő gondolatát még emésztem, ravasz és huncut mosoly keveredése jelenik meg az arcomon, ahogy Henrikre nézek.
- Nocsak, nocsak, Ambrózy Henrik, meg tudsz lepni ennyi idő után is.
Hiszen, ő tanár, mégis, ki-kiszalad a száján olyan, ami arra utal, hogy ha tehetné, akkor bizony már szépen elintézte volna Theont. Mondanám, hogy álljunk össze, mint két kicsi legó, és intézzük el a srácot, de szerintem még én is bűntudattal kelnék fel másnap, holott pontosan tudnám, hogy megérdemli a srác azt, amit kapott, mert amíg valaki nem töri le a szarvát, addig nagyon hinni fog magában, és abban, hogy bármit megtehet. Pedig nem.
- Összevesztek a testvérével, az egész azzal indult. Eszter elhatárolódott tőle. Haragszik rá, miattam, azért, mert az apjuk és Ricsi nem voltak hozzá őszinték, nem avatták bele a dolgaikba. Ricsi idővel szerelmes lett belém, és én viszonoztam ezt. Eszter árulásnak érezte ezt a részéről. Aztán volt egy szakításunk, én bosszúból megcsókoltam egy fiút, ami azt eredményezte, hogy Ricsi lelépett a Durmstrangba, és ez végleg szétrombolta a Vajda egységet. Szóval a drasztikus lépések és a tény, hogy szerelmes belém, vagy szerelmes volt belém okozták azt, hogy most itt tartunk. El kellett volna engednem őt akkor, amikor hivatalosan véget kellett volna érjen a kapcsolatunk.
Nem beszéltem erről soha, senkinek, és már nincs a csuklómon a megszeghetetlen eskü köteléke, hirtelen érezni kezdem, de tudom, hogy már nincs hatással ránk, ha akarom, elmondom, hogy az egész csak egy megrendezett politikai színjáték volt, hogy jól jöttem a kampányhoz, és ennyi. De nem mondom ki most sem, csak sejtetem, de tudom, hogy Henrik érteni fogja, ha nem is most, később, mikor éppen a semmibe bámul, megérti, hogy mit mondok. Hogy nem szerelemnek indult, hogy volt lejárati dátuma, hogy ez az egész az elején nem volt valóság.
- Aww, ez nagyon hízelgő, de ne meneküljön kérem a karjaimba, adjon esélyt ennek az öt évnek, kiváló voltam asztrológiából is, minő véletlen, és úgy látom, hogy egy kemény év után, mely most önre vár, földöntúli boldogságot tapasztal majd. De ha mégsem, és szíve megcsalatja, ez a test és ez a szív önnek dobog... vala. A vége béna lett, de azért hiszem, hogy ha öt év múlva felrémlik neked, hogy megkértem a kezed, már csak jót nevetsz rajta, és talán elmeséled a melletted fekvőnek, hogy egy győztes és egyben vesztes meccs után remek ajánlatot kaptál.
Felkelek én is, és mindenféle engedélykérés nélkül ölelem át, mert tudom, hogy tökéletes kezeivel - tudom, tudom, vártad már - átölel, és minden helyre fog billenni.
- Nem tudom, hogy mit kezdenék nélküled. Nem csak különköltöznék, hanem a rózsák mögé ásnék éppen egy hullamerev Vajdát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Szóval ez csak úgy kifejleszthető egy nőnek?
Valóban hasznos lehet, és van egy olyan érzésem, hogy szükségem is lesz rá, hogy tényleg ki tudjon kapcsolni az agyam, hogy el tudjak merülni a semmiben, hogy képes leszek arra, hogy ne kombináljak, hogy ne bolonduljak bele a ténybe, hogy agyalok. Mert bele lehet. Sok nő kattan bele abba, hogy a túlgondolást túlgondolja, hogy amikor alszik, akkor is agyal, hogy pörög a gondolatokon, amiken nem kellene pörögnie.
- Meg kell tanulnom elengedni.
Vagy a problémát, vagy azt, hogy nem bízik meg bennem, vagy őt magát. Elengedni Vajda Ricsit. Most először fogalmazódik meg bennem a gondolat, hogy milyen lenne az élet Vajdátlanul. Most először gondolok bele abban, hogy mennyire beleringattam magam mindabba, amit a varázstükörben láttam. A házasság, a gyerekek, Ricsi idős korára olyan lesz, mint az apja, kinézetre is, jellemre is. Tisztelettel vegyes szerelemmel beszélt róla a jövőbeli énem, a tökéletes társról. Vajon a tükörben lévő jövőbeli én most is ezt mondaná? Vagy minden, a gyerekek, a házasság, semmivé foszlott már akkor, amikor nem hagytam magam, és visszaszóltam neki? Valamit lépnem kell, akkor is, ha tudom, hogy ez a lépés fájdalmas lesz, mind a kettőnknek, kérdés, hogy milyen arányban fog fájni.
- Lehet, hogy majd elmaszkírozom magam, és ahogy te nem gondoltál rám, úgy más sem fog, és akkor nem tiltanak el egy életre a kviddicstől.
Mert ellenkező esetben, még mindig megvan az esélye, hogy Volkov azt mondja, nem játszhatok, mert nem tartja biztonságosnak a dolgot, és nem hibáztathatnám őt egy fél pillanatig sem. Igaza lenne, mert tényleg nem érné meg kockáztatni az ő hírnevét, megbízhatóságát két nála fiatalabb acsarkodása miatt. Viszont a maszk mindig segít, én meg azért elég erős vagyok, hiszen a sok sport és a Ricsivel való élet megedzett.
- Mint egy pszichológus?
Bár nem értem, hogy ha tényleg pszichológus, vagy olyan, aki segít neki a nővérével kapcsolatban, akkor mégis mi a frászért nem lehet elmondani? Én csak örülök neki, ha van, aki tud segíteni, mert nem hiszem, hogy mindenható vagyok, és ha ő felismert egy problémát, és azt orvosolná, hát összetenném a két kezem örömömben, hogy csinálja. Szeretném, ha Ricsi rálelne a lelki békéjére, megérdemelné, hogy a dolgok letisztázódjanak. Semmi szörnyűt nem látok egy pszichológusban mondjuk, és remélem, hogy ő nem úgy gondolkozik, hogy én ezért elítélném, vagy kevésbé tartanám férfiasnak.
- Leredukálhatom háromra, de tudod, a férfiak háromnál bepánikolnak. Ha öt, akkor már túlvagyunk a három éves válságon, de mégsem csak egy kicsivel. Hm. A három is jó. Akkor még fiatal és fitt leszek, öt év múlva lehet, hogy már csak egy uncsi vén csont.
Mert az ember huszonhat évesen unalmas, vén csont, nyilván. Dehogy leszek én unalmas, csak úgy gondoltam, hogy az öt év kimondásával biztosítom róla, hogy ez csak tréfa, hogy nem komoly, hogy nem úgy van az. De nekem jó a három is. Már nem vagyok diák, botrányt se keltenénk. Szinte szörnyen uncsik lennénk, ha összeállnánk. Mondjuk így sem kizárt, hogy van, aki tényleg ezt feltételezi, olyan engedelmesen távozott most is mindenki, és maradtunk ketten az öltözőben. Ez volt talán anno a rellon öltözője? Hm. nyilván világítana uv fény alatt. Mókás így belegondolva, hogy mennyire gyorsan leléptek, és nem biztos, hogy csak a buli ígérete miatt. Hoppá hoppá.
- Ez kedves, de remélem, hogy nem növelem a feltételesen hozzád köthető hullák számát.
Nevetem el magam, puszit nyomva a mellkasára, és miközben hátat fordítva neki gyorsan öltözni kezdek vígan mosolygok. Ilyen szinten igazi sprinter vagyok, ő talán még a pólóját sem vette le, amikor én már frissen, illatosan állok a virágos ruhácskámban, és éppen a hajamat bontogatom ki. Öltözni gyorsan tudok, de amíg a hajam a combomat súrolja, sosem készülök el időben.
- Kérhetek valamit? Ha úgy alakulna, hogy Ricsi és én nem maradunk együtt, de mégis elterjedne, hogy kavarunk. Egy kicsit nem tagadnád? Mármint csak az első időkben. Nem azt kérem, hogy megerősítsd, hogy együtt vagyunk, csak, ne mondj rá semmit. Ha nem nagy kérés persze. Csak egy kis csendet szeretnék, vagy nem is tudom. Nem tudom, hogy mi lesz ebből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Azt már eddig is tudtam, hogy bölcs vagy és jó a meggyőző képességed, de hogy ilyen okosokat is mondasz, lenyűgözöl.
Cukkolom egy kicsit, mert tudom, hogy nagyon okos és nagyon bölcs, és tudja, hogy tudom, csak szeretem egy kicsit piszkálni, de nem bántón, érződik a hangomban is, hogy csupán csak mókának szánom az egészet. Igaza van, nem szabad túlkombinálva és feszülten beleállni ebbe az egészbe, és ennek a tanácsnak hála, a kapcsolatunk az áprilist túléli, mert próbálkozom tényleg objektív és kedves maradni a történetben, mégis, mint azt már tudjuk, el fog jönni a pillanat, amikor befejezem a kapcsolatomat Vajda Richárddal. De Henrik miatt, amiatt, amit mond, még vagy három hétig kutatni fogom a megoldást, hogy a kettősünk újra az legyen, aki régen volt.
- Hogy én erre nem gondoltam!
Képedek el, mert tényleg, ha százfűlével a szervezetünkben csináljuk, akkor akárkik lehetünk. Annyit kell csak tennünk, hogy két ismeretlen, de nagydarab fickótól szerzünk hajszálat, egy hónap alatt megfőzzük a százfűlé levet, és már meg is bosszulhatjuk, hogy Delacroix megfogdosott minket. Hát persze! Mi sem egyszerűbb, nem?
- De most egy pszichológus? Hát mi van abban? Nekem kötelező a versenyek miatt, és teljesen természetesnek veszem, hogy van. Nem néznék rád se furcsán, ha neked is lenne, elvégre tanár vagy, biztos vannak kölykök, akik megbotránkoztatnak, meg ott a múltad, meg amúgy is, én akkor is járok majd, ha már nem versenyzek.
Mondjuk nem tudom elképzelni, hogy ne versenyezzek, még akkor sem, ha úgy döntöttem, hogy huszonhárom, de maximum huszonöt évesen végleg befejezem a versenysportot. A karrierem csúcsán. Nem akarok én lenni az a kiöregedett nő, aki nem tudja elfogadni, hogy neki régen leáldoztak. De nem tudom, hogy hogyan fogadnám, ha tényleg pszichológus lenne a szőke. Azt hiszem, szomorú lennék, mert ez azt támasztaná alá, hogy Ricsi nem ismer, nem bízik bennem, és ennek az az egyszerű oka, hogy pontosan tudja, hogy rendszeresen járok pszichológushoz, és jó dolognak tartom az életemben. Ahogy nevet, muszáj elmosolyodnom, sőt kuncognom is kicsit.
- Nem, Henrik, te csodálatos korban lévő férfiember vagy. A szavatosságod csak a hatvanas éveid közepén kezd meghanyatlani. De ha Hugh vagy, akkor be kell vetnem magam, hogy én legyek a te Crystal-od.
Nem akarom megmondani, hogy miért tudom, hogy Hugh Hefner utolsó feleségét Crystal Harris-nek hívták, engedjük el. Játékosan kezdem el a csípőmet ringatni, ahogy kicsit feljebb húzom a felsőmet, de semmit sem mutatok, csak a hasam, még csak a melltartóm széle se bukkan elő. Tudom, tudom, tök uncsi vagyok. De gyorsan öltözöm, ami vicces, mert sosem volt egyéjszakás kalandom, és sosem kellett kiosonnom sehonnan. Micsoda egy unalmas alak vagyok, de tényleg. Viszont ennek következtében leplezhetetlenül kiül az arcomra az is, ha valami olyat látok, amitől leesik az állam, és éppen csak hajszálon múlik, hogy nem kezd csorogni a nyálam, mert hát ember, de őszintén, ezzel a testtel hogyan nincs neked barátnőd? Azért egy kósza pillanatig felmerül bennem a gondolat, hogy ha már úgyis lemaradtunk, maradhatunk még egy kicsit, és huh. Félő, hogy ez a látvány elég sok álmomban vissza fog térni. Meg az is, hogy elismerően biccentek. Na ez test kéremszépen
- Csökkentsük le kettő... nem is, másfél évre a dolgot. Másfél évig van esélyed menekülni, de utána ez az enyém lesz.
Mutatok végig rajta, mert igen, ez a kép most úgy beleégett az agyamba, hogy körülbelül az idők végezetéig ott marad, csak a helyszín változik. Majd elképzelem, ahogy éppen strandon sétál, meg fát vág, ő igen, a kis perverz álmaimban nagyon is ott lesz Henrik, szigorúan persze a kapcsolatom összeomlását követően.
- Köszönöm, komolyan. Ne legyen rá szükségem, de hálás vagyok, amiért értem szembemész az elveiddel.
Egy kis szájfényt rakok fel, persze, miközben azért, ahogy így pakol, hátulról is megnézem. Eddig fel sem tűnt, hogy Henrik mennyire férfi, én meg egy éve itt öltözöm vele. Édes Merlin, hát nem igaz, hogy ennyire elvette az eszem Ricsi, és elég nagy aggodalomra ad okot, hogy most már észreveszem, hogy más is férfiból van.
- Köszönöm.
Surranok ki az ajtón, hogy bevárva a többiek után siessünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Szóval nincs több kviddics. Oké, jogos, hogy egy iskolai bajnokságon talán ne tanárok és egyéb iskolai alkalmazottak vetekedjenek egymással, csúnyán kiütve testvérpárokat a mérkőzés alatt, de ez akkor sem fair. Főleg azért, mert jelenleg a tény, hogy Henrikkel kviddicsezhetek volt az egyetlen olyan dolog, ami igazán fel tudott spannolni. Erre készültem már hetek óta, és lebeszéltem mindenkivel, hogy ha extrán odafigyelek, akkor rendben van. Szóval készültem az extra odafigyelésre, meg persze Henrikre és az ő felsőtestére, aztán egyszer csak derült égből jött a villámcsapás, hogy itt nem lesz semmi felsőtest vizit az öltözőben, mert nincs helyünk a kviddicsesek között. Szóval jogos, de mégis nagyon rosszkor jövő tény volt ez.
Mondhatjuk, hogy ha annyira akarom a dolgot, akkor miért nem megyek vissza mestertanoncnak, de valljuk be, Henrik akkor sem lenne ott, és a gurkóparámat még mindig csak ő tudja leküzdeni, még akkor is, ha csak a kispadon van. Másrészt pedig, láttam én Olívián az elszántságot, szóval saját magam vittem el a felszerelésemet és adtam át a lánynak, ami egyfajta békeajándék is volt. Nem mintha neki haragudnia kellene rám, de jobb a tiszta karma, ugyebár. Szóval vége.
- Furcsa lesz azért, nem együtt edzeni.
Pillantok át a másikra, ahogy a meleg vízbe csúsztatom a lábaimat. Maga a barlang hűvös, a benne található víz viszont kellemesen meleg, így télen is, nyáron is jó választás. Hogy nekünk milyen, az majd elválik, de nem akartam uncsi helyre menni vele, ha már egyszer rá tudtam venni, hogy tartsunk egy kétszemélyes búcsúbulit. Jó, hát nem mondhatjuk, hogy nem alaptalanul kétszemélyes, mert azért amióta rájöttem, hogy férfiból van, és láttam azokat az izmokat, elég sokszor felrémlik előttem a jelenet. Ketten az öltözőben. Óóó, ha én akkor szingli lettem volna! De most az vagyok, szóval kellőképp odatettem magam, hogy teljesen hétköznapinak tűnjek, de azért a kis női praktikákat bevetve vonzónak. És mivel jó kislány módjára a saját házibulimat józanul vészeltem át, így most úgy vélem, ha kicsit becsiccsentek, abban sincsen semmi.
- Talán el kellene kezdenünk köpkövezni. Nem nagyon hiszem, hogy lenne ellenfelünk. Vagy robbanó snapszli bajnokokká válni. A helyi nyuggerklub lealázása után pedig vár minket az országos döntő.
A hangomban enyhe lelkesedéssel beszélek, mert látom magam előtt, ahogy még Joli néninek is a nyála folyik attól a ténytől, hogy Henrik ott ül az asztalnál. Tuti sikerünk lenne.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Barlangfürdő

Próbálok, esküszöm, hogy én tényleg nagyon próbálok a vízre koncentrálni, és nem nyáladzva nézni Henriket, aki úgy nekivetkőzött, hogy mellette szinte szűzlánynak érzem magam, pedig aztán én se mondhatom, hogy hú de nagyon fel lennék öltözve. Viszont, ha hirtelen itt most nekiállnék nagyon vetkőzni, akkor lehet, hogy nagyon rosszul alakulna a dolog. De valljuk be, egy privát buli, ahol lekerül a ruházatod jó része egy pasival, akinek a felsőtestét látva kérted a segítségét egy kamujárásban, eléggé árulkodó. Nem, nem fogom leteperni - még, ugye Lili -, hanem csak élvezem a látványt, mert azért el-elelmélkedek azokon a kockákon és izmokon, miközben valahogy, teljesen véletlenül elkezdem kibontogatni a felsőmet.
~ Részeg voltam, hogy ennyire szorosra kötöttem? Basszus, de elszoktam a pasizástól! ~
Mióta is? Öt hónapja, de lassan hat vagyok egyedül, és valljuk be az utolsó hetekben tehettem bármit, fel se tűnt, szóval na, béna vagyok, és valljuk be, akaratlanul is feltör belőlem egy hálás sóhaj, amikor végre enged az anyag a szorításon. Na, akkor legyünk megint szexik. Szóval koncentrálva az arcára, mert hát szerencsére ott is van mit nézni, kuncogok egyet a gondolatra, hogy pont belefutott Jolikába.
- Őszinte részvétem. Emlékszem, Ricsit is próbálta felszedni, meg az apáimat. Azért képzelheted, hogy mennyire kellemetlen volt, amikor ott sétálok a két apámmal, akik nem melegek, de csak, hogy Jolika leszálljon róluk, egymás farzsebébe dugott kézzel álldogálnak.
Azt már nem teszem hozzá, amikor még egy gyors szájrapuszit is láttam, mert abba én se szeretnék belegondolni. Szeretem az apukáimat, és édesek voltak együtt, de valahogy sosem tudtam elképzelni, hogy baráton kívül ők ketten mások is lehetnek.
- Szóval Ambrózy Henrik, szívesen dolgoznál velem a jövőben?
Még egy kacér kis kacsintást is megengedek, mielőtt kuncogva döntöm hátra a fejem. Jó, hát picit azért már hat ebben a melegben az a kis pezsgő, amit elkortyoltam, amíg Henrik vetkőzött. Pedig egy jó kis sztriptíz! Ne igyatok, nem éri meg. Lemaradtok életetek legszebb pillanatairól.
- Tetszene a gondolat, de ha ez nem is, akkor legalább a meccsekre kimehetnénk. Van bejárásom a kastélyba a színjátszók miatt. Bár vicces lenne, ha a tanárom lennél, és magáznom kellene téged.
Elképzelhetetlennek tartom, viszont jó átkötés arra, hogy kiemelve a lábaimat, felkeljek, és kigombolva a nadrágom lecsússzon a lábamon.
- Mit gondol, professzor úr, bár nem vagyok a diákja, de vegyülne velem a vízben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Hét kilót kellene fogynom három hónap alatt. Azt nem tudom, hogy ezt hogyan fogom kivitelezni, azt igen, hogy egy korishoz képest a melleim és a fenekem az, ami túl nagy. De a fejembe vettem az olimpiát, és nincs aki lebeszéljen róla. Csak ez a hét kiló. Ez az, ami nagyon zavar. Eddig lement másfél kiló két hónap alatt, de már most úgy érzem, hogy minden ruhám nagy rám.
Persze, csinálhatnám a drasztikus diétákat, csakhogy azokkal azt érném el, hogy az energiaszintem lecsökkenne annyira, hogy nem tudnám megcsinálni az ugrásokat, sőt, valószínűleg beleájulnék a forgásokba. Az olimpia. Kell, akarom, mert ez az egyetlen olyan dolog, amivel kellőképpen le tudom foglalni magam. Szükségem van rá.
Mivel ma nincs a főnökasszonyom - elkezdte kivenni a nyugdíj előtti szabadságait -, így egyedül vagyok, és mivel ma se rendezvény, se semmi nincsen, ezért baromira unalmas is. Vannak ilyen napok, amikor jobb ötlet híján azzal foglalkozom, hogy diétákat nézegetek, étrendet állítok össze, és keresem az időpontokat, ahol még egy edzés belefér. Emellett pedig az életem egy nem várt, de kellemes fordulatot vett, szóval túl azon, hogy próbálom kínozni magam, törekszem arra is, hogy élvezetet nyújtsak. Kiváló összhangban vannak a dolgok.
Ebbe a gondolatba érkezik Masa és kéri a könyvet. Tudom, hogy ki van tiltva, az a fránya könyvtárosnő égbe meredő hanggal követelte, hogy többet ne tehesse be a fiatal lány a lábát oda. De én nem vagyok egy állat, aki elküld egy olvasni vágyót, bár valljuk be, először kissé meglep a könyv címe, de nem ellenkezem, nem kezdem ez, hogy biztos a mese kell-e még neki. Csak felírom, belövöm, hogy merre találom, és kérek tőle öt percet, hogy átmenjek a másik szárnyba és megszerezzem. Amikor visszatérek, fejem kicsit oldalra döntve nézem a függönysimogatós mutatványát.
- A polgármester titkárnője igen kedvező áron vette őket, apró lépések a szebb környezetért.
Lehet, hogy textiltervezőnek készül? Ők szoktak ilyeneket csinálni. A megszerzett könyvet mindenesetre felé nyújtom. Igen, talán a textilek érdeklik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

- Egy kutatást?
Azért, voltam én is diák, és valljuk be, én az a diák voltam, aki minden tárgyat felvett és állandóan évfolyamelső volt, meg egyszer-kétszer iskolaelső, de hogy éppen népmesék kelljenek valamelyik órára... talán mugliismeret. Az lehet. Biztosan erről van szó, de valljuk be, ha valami, akkor ez igazán felkeltette az érdeklődésemet.
- Mi a kutatás témája?
Mert valljuk be, érdekes dolgokat tanulok az egyetemen, de már minden vizsgám lement, tart a nyáriszünet, és buzgómócsing lévén már a fél szakdolgozatomat is megírtam. Most éppen van időm mindenre alapon úgy lekötöm magam, hogy eszembe se jusson... hát tudjátok ki. Szóval érdekel, hogy milyen témában lehet nagyot alkotni a népmesékkel, mert olvastam párat én is, de valahogy a színház jobban lekötött, így azok a művek, melyek színpadot is láttak, valahogy jobban lekötöttek engem is.
- Oh, hát igazából feljárhatnék, mert én vagyok a színjátszósok mentora is, de valahogy elég nagy pangás van most. Talán a nagy nyári meleg miatt, talán mert éppen új vezető van ott. Nem tudom.
Egy kicsit azért bánt is a dolog, mert valljuk be, szeretem a kastélyt. Képtelen lennék már ott tanulni, de maghát a helyet, amit nyújtott nekem, amit ott kaptam és tanultam, egyszerűen imádom. Én szeretem a diákkori emlékeimet, és szerettem mindig iskolába járni. A rejtett levitás azért dolgozik bennem. Nyakláncomat piszkálva nézem a lányt, és valamiért úgy nézem, hogy van valami rejtett feszültség közöttünk, de nem értem, hogy miért. Tettem volna valamit ellene? Nem szokásom embereknek ártani. Érdekes. Valahogy a rezgései olyan furcsák, és mintha én is hozzá idomultam volna.
- Sajnálom, hogy már nem vagyunk ellenfelek. Talán kellene találnunk valamit, amiért megküzdhetünk egymással.
És nem, fogalmam sincs, hogy ezzel a vidám kis kijelentéssel mibe tenyereltem bele. Hajaj Lilike, lesz ennek még böjtje.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy pillanatig esküszöm, hogy azt hiszem, hogy csak viccel, de rá kell jönnöm, hogy nem. Masa, csakúgy, mint én, kétségbe van esve. A téma nagyjából azonos, csak amíg én a tükörben láttam idősebb, megtört önmagamat, aki elveszítette a szerelmét, a karrierjét, önmagát, addig ő - remélem nagyon -, csak belekeveredett egy nagyon kényes helyzetbe, és végső megoldásában a mesékhez fordult.
- Ez nem hülyeség.
Sosem gondoltam erre a kötetre, vagy mondjuk a Disney összesre úgy, mint a problémáimat megoldó könyvekre, főleg nem, ha a boldogan éltek, míg meg nem haltak részt vesszük alapul. De ez a megoldás nem is lehet olyan rossz. Elolvasni hetvenhét mesét, és rájönni, hogy akkor mégis mi a fenét kell lépni ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk.
- Szóval van egy fiú vagy lány, akivel bonyolult a kapcsolatod, de szeretnéd jobbá tenni, sőt, ha jól tippelem, akkor esetleg hosszú távon tervezel vele, de nem könnyű eset.
Csak finoman tapogatózok, miközben a babzsákok felé mutatok, hogy jöjjön, üljön le velem. A hely előnye, hogy itt dolgozóként egy csomó extrád van, például tudod, hogy hogyan kell megnyomni egy rejtett rekeszt ahhoz, hogy a falból egy mini hűtőszerűség bukkanjon elő, tele hűvös innivalókkal. Nem mondom, hogy semmi alkohol, mert ha olyan ember látogat ide, akinél tudjuk, hogy kell, akkor az is be van már készítve. De most két gyümölcslevet húzok elő, az egyiket Masa felé tartva, és kicsit összehúzom a szemöldökeimet.
- Céloznom kellett volna valamire?
Mondom én, hogy van valami feszült vibrálás, hát nem vagyok hülye! Masa szemébe nézve, kérdőn pillantok rá, mert nem nagyon tudom, hogy mi az, ami miatt van ez az érzés, de nagyon szeretném tudni, hogy a "kár, hogy nem jársz a kastélyba"-ból hogyan lett "célozni akarsz valamire". Vagy van valami gebasz kettőnk között, amiről lemaradtam, vagy kezdek megkattanni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Azt nem tudom, hogy a fiúról vagy a lányról van-e szó, amikor azt mondja, hogy erről van szó, de ha valaki, akkor én igazán nem fogom megítélni, mert valljuk be, művészek között nőttem fel egy színházban és két apám van, szóval én aztán igazán, de nagyon elfogadó vagyok. Mondjuk önkéntelenül azon gondolkozom, hogy Masa melyik a két fél közül, de abban biztos vagyok, ahogy amilyen aranyos és kedves, még ha kicsit deszka is, nem vérleszbikus. Meg aztán jobb is, hogy ez most derült ki, nem akkor, amikor már a házasságukat tervezik, és egy ferde lánybúcsún arra ébred, hogy szívesebben smárol a lányokkal, mint Bencével. Tudom. tudom, nem mindenki gondolkozik azon húsz évesen, hogy basszus, mellettem fekszik életem szerelme, és akkor ásó,kapa, nagyharang. Én elgondolkoztam, sőt belelovaltam magam a dologba, és ennek meg is lett az eredménye. Bár a múltkor Ricsi rám írt egy képem miatt, és lehet, hogy találkozunk a hétvégén. Mármint én takarítani fogok, ő meg szórakoztatni engem. Ez megint egy furcsa szint nálunk.
- Csak egyenesen.
Mondom, és igen, most rajtam a sor, hogy meglepődjek, mert ez nagyon úgy hangzik, mint akit fel akarnak szedni. Ez nagyon kedves, de én eléggé a fiúkat szeretem, de nem ezzel utasítanám el, hanem azzal, hogy mi mind a ketten túl lányok vagyunk ahhoz, hogy boldogan éljünk. Tudom, Masát nem feltétlenül látnák az emberek nőiesnek, hiszen ugrál meg pörög, mint a búgócsiga, de valljuk be, képes lenne nő lenni, ha olyan helyzetbe kerülne.
- Nem járok senkivel.
Felelem őszintén, zavartan megforgatva az ujjamon a gyűrűmet. Akkor éjjel nem volt rajtam, de utána visszahúztam. Vajon ez már megcsalásnak minősül? Mármint nem vagyunk együtt ugye, de a gyűrűjét viselem, és láttam a múltkor, hogy ő is viseli a gyűrűmet, szóval kicsit összezavart ez az egész gyűrű dolog. Finoman köhintek egyet. Masa még gyerek, de ugyanakkor korban közel van hozzám. Szóval ha valaki felvilágosítja, lehet, hogy nekem kellene.
- Van olyan, hogy két ember nem érez szerelmet, de jól megértik egymást, szeretnek egymás társaságában lenni, és vágynak az intimitásra, arra, hogy legyen valaki mellettük egy kis időre. Ez lehet egy vagy több idegen, de lehet egy olyan barátság is, amiben van valami plusz. Én egy ilyen pluszban vagyok. Bármikor lezárható, de magány ellen kiváló. Barátság extrákkal, azt hiszem, így hívják a köznyelvben. Miért?