Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- Vagy lehetetlen.
Felelem arra, hogy nehéz. Én jelenleg nem nehéznek érzem, hanem lehetetlennek. Életemben nem éreztem még úgy magam, ahogy most Ricsi mellett. Tegyük hozzá, nem is csináltam akkora hülyeséget soha, mint amit az a csók. Ez többszörösen árulás, ha a belső eseményeket nézzük, hiszen pontosan tisztában vagyok vele, hogy Ricsi és a csók távol állnak egymástól, és hogy Ricsi mégis azért csókolózott velem, mert különlegesebb voltam számára, mint korábban ezen a téren bárki. Én pedig, még ha akkor nem is voltunk együtt, mérgemben olyan fájdalmat okoztam neki, amit ő soha nekem. Akkor sem, mikor azt mondta, ő legalább kell az apjának, legalább őt szeretik az édesszülei. Ha nem is voltunk együtt megcsaltam, és ki tudja, talán akkor sem haragudna ennyire, ha lefeküdtem volna vele, de azért inkább ebbe ne is gondoljunk bele. Csak simán ne. Nem akarok kísérletet se tenni rá.
A lényeg, hogy kicsit elvesztettem a hitem abban, hogy még különleges ember vagyok, de csak ilyenkor látszik ez, amikor ő nincs jelen, amikor lovagolok, vagy futok, amikor edzésen vagyok. Amikor csak magam vagyok, és nem kérdezi meg senki, hogy "mi a baj", mert nem tudom azt mondani, hogy nincs baj. Amikor Ricsi ott van, nem engedem meg magamnak azt, hogy gyengének lásson, és elképzelni se tudtam előtte, hogy egy-egy ilyen művelet mennyire sok energiát vesz ki másokból. Most már ezt is tudom, hogy milyen, amikor igazán tartják magukat az emberek. Az olyanok, akiket például állandóan támadnak a felsőbbévesek. Ez is egy nagyon jó lecke az élettől és Ricsitől egyaránt, egy igazán jó lecke.
- Komolyan?
Nem tudom, hogy ez udvariassági meghívás-e és azt kellene mondanom, hogy nem, rengeteg dolgom van, vagy komolyan gondolja, de ő Vajda Eszter, nem tesz semmit udvariaskodásból, és utálja, ha értetlen valaki, így próbálok nem olyan fejet vágni, mint aki teljesen megdöbbent, pedig de, és bólintok párat.
- Az nagyon jó lenne, köszönöm.
Őszintén köszönöm és őszintén hálás is vagyok, hogy ezt felajánlotta nekem, mert igen, nagyon szeretnék elmenni, és velük lenni, nem pedig otthon, próbálva koncentrálni a tanulásra, aminek a vége úgyis az lesz, hogy üres aggyal bámulom a plafont, és csak akkor eszmélek rá, hogy nem mozdultam órákon át, amikor a lemenő nap belevilágít a szemembe.
- Eszter... te gondoltál valaha arra, hogy kihagyj egy évet az alapképzés után? Nem vagyok terhes meg semmi ilyesmi, csak, nem tudom, hogy mi legyen, és gondolkozom. Érdekelne a véleményed.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

- ... szóval éppen megküzd magával értem.
Valahogy így jellemeztem magamban a jelenlegi helyzetet. Nem mondhatom, hogy nem jó, mert jó minden, tényleg. Ricsi olyan, mint volt, mint amikor sakkozni tanított, hihetetlen türelemmel és alapossággal magyarázta el a szabályokat, hogy miért buktam el a királynőmet. Ha kellett, egy lépést hatszor is átrágtunk. Tudtam sakkozni, de mellette tanultam meg élvezni is. Az élet is ilyen, tudtam élni, jó életem volt előtte, nem hiányzott belőle semmi, de vele élvezem az életet. Ha úgy tetszik, talált egy még kihasználatlan piaci rést, és betörve oda, egyeduralkodóvá vált, sőt, terméke hatással lett az egész piaci világra. Függővé váltam, függök a szerelmünktől, a lényétől, a tekintetétől. Erre mondják azt a kritikusok, hogy jó nagy szarban vagy. És tényleg. Csak van ugye ez a csók dolog, ami olyan szinten hatással van rám, hogy nem tudok felülkerekedni, és elemészt. Totálisan elveszek benne, és nem tudok túllendülni, a lényem egy részt éppen ezért süpped bele abba az állapotba, amibe most vagyok. Mintha egy fekete szobában állnék, és a váratlan hangok riasztanának. Minden elfordított fej, minden be nem fejezett mozdulat egy hang. Erőnek erejével küzdök magammal, hogy még csak ne is próbálkozzak, hiszen úgy nem sérülhetek, de ez nem igaz. Az agyam tudja, hogy hiányzik, hogy kell, hogy érezni akarom. Az egész testem érezni akarja, ahogy ajkai az ajkaimra tapadnak, ahogy a végünk kicsordul, ahogy apró csókokkal udvarolok neki, hogy figyeljen rám a tőzsde helyett, hiszen szinte meztelenül mászok az ölébe. Az eleje elmarad, és ettől furcsán üressé válik sokszor a vége. Képes leszek így leélni vele egy életet, ettől nem félek. A szívem és az eszem is elköteleződött felé karácsonykor, pedig az nem volt más, mint a hónapok során felgyülemlett feszültség kiadása. Valami, amiről utána már nem beszélünk, és mégis, számomra akkor vált világossá, hogy észrevétlen lettem szerelmes, életemben először, valós szerelemmel.
- Kellene tudom.
Ezzel nem tudok vitába szállni, mert valóban kellene tudnom, hogy mivel szeretnék foglalkozni. Hogy mi szeretnék lenni ha nagy leszek, mert azon kívül, hogy Kisvajdáné, nem nagyon jutottam még messzebbre. Abban az egyben vagyok biztos, hogy bármit is csinálok vagy teszek, azt Ricsi oldalán szeretném megtenni, és bármit megteszek azért, hogy ő is tervezzen velem. Nem akarom, hogy ez ne történjen meg. Persze számos ok lehet, ami miatt végül elköszönünk majd egymástól, de nem akarok erre a gondolatra fókuszálni, nem akarom ezt bevonzani.
- Csak, nem tudom mégsem. Ha reálisan nézem, van egy jó öt évem a sportban, talán tíz a színházban, ha a színházat tovább csinálom. Ha nem, akkor öt év múlva ott fogok állni, hogy na és akkor most? Jégrevük kiöregedett "sztárja" leszek.
A sztárnál megengedem magamnak a macskakörmözést, mert valljuk be, csak mert most fut az a bizonyos szekér, nem biztos, hogy mindig így lesz. És ezt utálom, hogy nem tudok határozott lenni a tanulmányaimat illetően. Csoda, hogy iskolaelső vagy? Minden tárgyat felvettem, olyan szinten érdekel minden, hogy az már beteges. Meg az agyam is, hogy mindezt befogadja.
- Minden akarok lenni. Vagy legalábbis nagyon sok minden, és ezért is nem tudom, hogy mi legyek. Talán csak túl nagy a nyomás, hogy év végén vége, hogy döntenem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Kérlek, csak a hétvégére. Nem lenne nagy buli, ígérem.
Ujjaimat egymásba fonva, a lehető legártatlanabb és legaranyosabb szemmel nézek Francira, könyörögve, hogy adja nekem a nagyházat a hétvégére. Szeretnék csinálni Ricsinek egy ilyen, ha már itthon vagy a hétvégén, akkor találkozz a barátaiddal és legyen minden póker, pia party, egy kicsit, hogy lazítson. Pillogok párat, hogy hassak rá, mert tudom, hogy nem járnak haza, pontosan tudom, hogy nem nagyon akarják a Farkas házában élő szellemnőt egyedülhagyni, szóval inkább nem itt vannak.
- Kérlek... kérlek... kérlek!
Tudtátok, hogy a pszichopaták mondanak ki három szót egymás után? Vagy a szociopaták? Valamelyik Gyilkos elmék részben volt, még az első három évadban, de igazából belealudtam, és az agyam hátsó részében volt csak meg a tény, hogy van ilyen. Viszont hat a dolog, és áldást ad a bulira, és pedig az asztalt megkerülve, csókot nyomok egyetlen nővérem arcára.
- Ezeket visszavisszem!
Ha már odaadta, legalább dolgozzak meg azért a bizonyos képzeletbeli kulcsért, szóval felkapom a könyveket, és a sorok között elindulok, hogy visszategyem őket. Az utolsót irányítom a helyére, amikor valami a mellkasomnak csapódik, ijedten fogom meg a gerincét, és...

... szisszenve ébredek fel, az agyam is fáj, de annál is rosszabb a térdem és a könyököm érzést, csíp, hiszen fáj, még friss a seb, ráadásul a hajam nincs se befonva, se összefonva, úgyhogy a combig érő tincsek egy része, még a sebbe is beférkőzött. Egy nyögéssel ülök fel, körbenézve, nem tetszik, amit látok, mert tudom, hogy nem itt kellene lennem.
- De hát a könyvtárban voltam...
Mormogom magamnak, és kezd eluralkodni rajtam a pánik. Oké, jól teljesítek stresszhelyzetben, csak ez egy kicsit váratlan stressz most. Nézem az embertömeget, ami két összegubancolódott srác, méghozzá Petya és valaki, aztán a fáról lógó lányt, amit az agyam egy percig tök természetesnek fog fel, majd a térdeimet. Aztán azért a szemem visszakúszik a lányra, és rájövök, hogy nem okés, ami ott van. Nem kéne ott lógnia. Felkelve teszek felé pár bizonytalan lépést, és végül kimondom, ami az eszembe jut:
- Helló.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nézem a lányt, majd zavartan petyát, aztán megint a lányt, majd megint Petyát, meg a másik fiút, akinek valami Ali a neve vagy mi. Az előbb valami ilyet mondott Peti. Szóval nézem őket, majd Sárát.
- Hát...
Igen, le kellene szedni onnan a lányt, de én most éppen nem vagyok rá alkalmas. Jó, elméletben lehozhatnám, a mágiám megvan, csak nem nagyon szeretnék tenni azért, hogy azon a bizonyos listán megűrüljön a helyem. Így is már a nyolcadik vagyok, és valljuk be, nekem sosem volt az a vágyam, hogy a világ tíz legerősebb mágiával rendelkező embere közé kerüljek. Ami azt illeti, ez a nyolcadik hely is idegesít. Persze Ricsi néha ezt az orrom alá dörgöli, mert szerinte vicces, de addig nevet csak, amíg azt nem mondják, hogy benne vagyok a top háromba. Hogyan lehet odajutni? Úgy, hogy az előtted lévőket már felemésztette a mágiájuk, és meghaltak. Most még persze ez a nyolcadik nem tűnhet komolynak, főleg, hogy a kapcsolatunk elején is ott voltunk, de öt évvel ezelőtt, amikor felfedezték ezt, az ötvenhatodik voltam. Ilyen tempóban pedig nem vicces a menetelésem.
Arra, hogy álljunk arrébb, kiteszem a két kezem, és hátrébb állok, úgy, hogy a két srác is mozduljon, mert nem csoda, ha bámulnak, elvégre nem mindennap láthatunk ilyet, egy párnázóbűbáj, és egy tökéletes talajra érkezés. Mintha egy macska lenne a lány. Nem semmi. Fogalmam sincs, hogy miért nem találkoztunk eddig.
- Szóval, helló.
Nézek megint a lányra, majd először Petyára, aztán a másik fiúra, végül magamra mutatok.
- Petya, Ali, Lili. És te?
Mondjuk a másik srácnak nincs Alis feje, de lehet, hogy amikor megszületett, akkor még az volt. A szülei ránéztek, és azt mondták, hogy olyan "Ali", aztán felnőtt, és már nem lett Ali. Ez kellemetlen. Közben körbenézek, de nem látok senkit, viszont magamon érzem a tekintetét. Tudom, hogy milyen az, Ricsi sokszor néz.
- Én... um... én a könyvtárban voltam. És ti?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Csak így simán: wow. Nézem, ahogy a lány felvesz egy vastagabb fát, és a combján simán kettétöri. Tényleg simán. Abban a pillanatban eszembe jut Farkas Kamilla, és bár ezer éve nem hallottam felőle, egy pillanatra összerezzenek. Amúgy is összerezzenek a fiúsabb lányoktól, mert mindig szerencsétlennek érzem magam mellettük, és mert ők például Ricsivel is könnyebben megtalálják a hangot. Pillogva nézek rá, ahogy felém nyújtja a botot, és tényleg annyira meglepődök, hogy nem emlékszem rá, mikor történt, amikor átvettem tőle, de tudom, hogy még meg is köszöntem. Na ez a nem mindegy. Mégis, attól még, hogy megborzongat a jelenléte, elönt a nyugalom, hogy itt van, hogy ennyire masszív, ennyire meg tud minket védeni.
- Az első napod?
Ez mondjuk sok mindent megmagyaráz, én akaratlanul is tudom mindenkiről, hogy kicsoda ebben a kastélyban, nem csoda, hogy őt nem ismertem fel, mert igazából sosem láttam. Talán egy kicsit beteg, hogy mindenkit tudok, de eléggé jó az elmém az ilyenekben.
- Óóó, akkor Eli? Tudtam, hogy valami ehhez hasonló.
Akkor ezért nem volt Ali-s, mert ő inkább Eli-s. Az se teljesen, de sokkal inkább, mint az Ali. Sokkal inkább. Riadtan nézek a fiúra, amikor azt mondja, hogy megbukik. Óóó nem, ez csak egy rossz álom, felkelünk, és nem lesz semmi baj, rájövünk, hogy ez csak egy vicc, hogy nem komoly. De mégis, bármennyire is tiltakozom, el kell ismernem, hogy ez nem egy álom, hiszen érzem az illatokat, és álmunkban nem érzünk illatokat.
- Ez egy mesekönyv?
Ellépve a többiektől nézek körbe, de a kérdéskor a tekintetem Sárán van, majd a válasz után visszafordulok a fá felé. Minden olyan valóságos. Most már érzem, hogy fájnak a horzsolások a térdeimen és a könyökeimen. Nézem a környezetünket, és mint mindig, amikor ideges vagyok, ujjamon a gyűrűmet kezdem el piszkálni. Pontosabban a gyűrű helyét, mert még mindig csak fantomérzés, hogy ott van, hogy Ricsi visszaadta, de mindig rájövök, hogy ez nem így működik, hogy csak mert érzem, nem lesz ott. Vissza akarom kapni, ahogy a csókhoz való jogomat is. Egy mesekönyv.
- Vagyis, ha a kinti világban megszakítják köztünk és a könyv között a kapcsolatot, örökre itt ragadunk.
A kinti világban pedig örök életünkben kómába esünk, és ha itt, ezen a világon meghalunk, ott is leáll a szívünk, az agyunk. Akkor teljesen vége lesz. Ez mondjuk nem teljesen jó, mert akkor biztos szellem leszek, Ricsi miatt, a záróvizsgáim miatt. Nekem mennem kell innen, nekem le kell vizsgázni, és nagyon nem tetszik ez az egész.
- Mobil?
Nézek rá, majd a szoknyámat megtapogatva, zsebembe nyúlok, és előhúzom az unikornis kékeslila telefont, és átnyújtom Sárának.
- A képernyőkód 0319. Elhoztatod a mobilod, csak fel kell rúnázni. Nem működik száz százalékosan, de egészen jól. Viszont, ha ez egy mesekönyv, akkor nem fog működni kicsit sem.
Lehunyom a szemem, és Ricsire gondolok. Mostanra talán már a faluban van, és talán meghallja, hogy gondolok rá, hogy akkor megpróbál megtalálni, és megment. De hogyan mentene meg? Nem tudom, de próbálkozom vele, hogy meghalljon. Kinyitva a szemem, Elijah-ra nézek.
- Ez egy jó ötlet. Itt préda vagyunk. Kell lennie a környéken egy menedéknek, oda kellene mennünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Egy idő után már nem hallgattam meg Esztert, mert a véleményem szerint úgysem akart nekem jót, de talán sosem akart rosszat, csak én voltam túl érzékeny. Ebben viszont biztos vagyok. Onnantól, hogy Ricsivel kimondtuk, hogy szeretjük egymást, onnantól berobbant minden érzelmem. A féltékenység és s féltés a leginkább. Az aprócska szellőtől is féltettem a kapcsolatunk, és akkor ott volt Eszter, akit hurrikánként értékeltem. Igazából az egyetlen volt, akitől valóban féltettem a kapcsolatunkat, mert pontosan tudtam, hogy ő az egyetlen, aki olyan hatással van Ricsire, hogy bármekkora is a szerelme, ne mellettem döntsön. Ezért igyekeztem annyira megfelelni neki, és végül ezért lettem annyira ellene. Érdekes nem? Az Eszterrel való kapcsolatom sokkal érzékenyebben érintett, mint a Ricsivel való.
Ösztönösen összehúzom magam amikor azt mondja, hogy bűnhődöm, és hogy ez a lehető legnagyobb hülyeség. Annyira szeretném kimondani, hogy csak egy csók volt, ahogy nem jelentett semmit, csak mérges voltam, nem voltunk együtt és Ricsi azt mondta, hogy nem is akar együtt lenni, hogy nem gondolkoztam, csak fájt mindenem, hogy nem tudtam a szívemre hallgatni, mert darabokban volt, és nem tudtam az eszemre se, mert az eszem dühös volt, amiért éppen ő törte össze a szívem.
- Ez igaz. Akkor tényleg jó döntésnek tűnt.
Sok minden miatt nincs bűntudatom. A színházban már az előtt felmondtam szinte, hogy Ricsinek megmutattam az új Júlia-ruhát, és bár az az este kínosan zajlott, nem bántam meg semmit. Sem azt, hogy otthagytam a színházat, sem azt, hogy megpróbálkoztam felhívni magamra a figyelmet. Szerelmes voltam, és tiszteltem Ricsit annyira, hogy ne bántsam meg ezzel, mert tudom, hogy nem tett volna jót a kampánynak. Igazából a csókot se bántam volna meg, ha nem úgy reagál, ahogy. Nekem segített eldöntenem, hogy őt akarom, hogy nem érhet fel hozzá senki más. Segített eldönteni, hogy mindent meg fogok tenni, hogy tudja, szeretem őt. Mindent meg akarok tenni, hogy méltó legyek a szerelmére. Csak a dolgok rosszul sültek el, nagyon rosszul.
Elmosolyodom Eszter érintésére, még ha csak egy pillanat is volt, csodálatos érzés, hogy nincs minden veszve, és amit mond, felér egy tanácsadással, sokkal inkább érzem magamban az erőt, mint bármikor az elmúlt hónapokban, és ehhez ő kellett. Tudom, hogy nevetségesnek hathat másnak, aki nincs benne ebben az egészben, de tényleg ő kellett. Ő ismeri a legjobban Ricsit, és ő tudja a leginkább, hogy milyen a helyzetünk. Amit ő mond, az őszinte, hiszen simán kijátszhatna mindent ellenem, és mégsem teszi.
- Ha nem alapozok Ricsire?
Mondhatnám, hogy bárkire, de ugyan, mind a ketten tudjuk, hogy ha "egy embernek", vagy "bárkinek" nevezzük, attól még ugyanúgy Vajda Richárd marad. Mert valljuk be az egyetlen dolog az életben, amit biztosan tudok, hogy viselni szeretném a nevét. Hogy büszkén és szerelemmel pillantson rám, mint az unokatestvére a feleségére. Szeretnék a társa lenni, vele megélni mindent. Szeretném megszülni Kristófot, a fiúnkat. Tudom, hogy neki és nekem csak fiúnk születhet, és azt is, hogy Vajda Kristófnak fogják nevezni. Erre vágyom, hogy egy olyan életet adjak neki, amiben boldog. De számolni kell azzal is, hogy van, ha ez nincs meg, ha ezt nem lesz az enyém, ha magamra maradok a végén.
- Rendezvényszervezéssel foglalkoznék.
Sosem mondtam még ezt ki, de igen, ezt csinálnám a legszívesebben, gondoltam már rá párszor, de sosem mondtam ki ténylegesen. De igen, ezzel foglalkoznék a leginkább, a rendezvényekkel.
- Hű.
Gondolkodás nélkül ölelem át Esztert, de nem akarom, hogy kényelmetlenné váljon neki, így gyorsan elengedem, és egy hálás mosollyal pillantok rá.
- Köszönöm, már tudom, hogy mi lennék. Komolyan, fogalmam sem volt eddig. Megszervezhetem majd az esküvődet? Világraszóló és elegáns lenne. Tudom, még odébb van, de megtanulom, és ez lenne a fő alkotásom. Kérlek, engedd meg!
Az ujjaimat összefonva magam előtt, kérlelőn nézek rá, remélve, hogy igent mond, és megengedi nekem, hogy megszervezzem. Történjen bármi Ricsivel a jövőben, de ezt nagyon szeretném, ha meghálálhatnám Eszternek ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Felszisszenek picit, ahogy Andriska a vállamhoz ér, mert bár Ricsi szólt, hogy baj lesz ebből, én nem hallgattam rá, és a hosszúhétvége eredményeként jól leégtem. Csodálatos, egyszerűen csodálatos. Szóval felszisszenek, és elkezdjük a poénkodást. Andriska a munkahelyi élettársam, akire érdekes módon Ricsi eléggé féltékeny, pedig meleg, sőt, párkapcsolatban él, szóval nem nagyon tudom, hogy éppen mi is a baja vele.
Andris lesz a főszereplője az amúgy pályázati pénzből készülő Háry Jánosnak. Én csak maximum besegítek, illetve, ha egyik lány se felel meg akkor a császárnét játszom majd, de ugye még mindig csak lógok a levegőben, egy utolsó pillanatban beadott felvételivel, és jelenleg még alapvizsga nélkül. Az is lehet mondjuk, hogy megbukok, és akkor aztán nézhetek ki a fejemből.
De ez még odébb van, szóval most csak segítem a meghallgatást a színpad szélén ülve, és várva a kezdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szia Brigi!
Köszöntöm egy kedves mosollyal, mert pontosan tudom, hogy ő nem az a fajta nyakba ugrálós típus. Andris is int neki, aztán nyom egy puszit az arcomra, egy olyan jó cuppanósat, és már távozik is. Női csevely-fóbiája van. Zseniális a gyerek.
- Óóó, én nagyon hozzá vagyok szokva, de ha nem érzed magad eléggé hidratáltnak, Klári néni hoz neked inni.
Mutatok a kedves, ősz hajú nénire, akinek a külseje becsapós ám, mert a legnagyobb hangulatfelelős, öltöztető, de kisegítő is, főleg azért, mert nem tud nyugton maradni. A mi kis tyúkanyónk.
- Érdekes, hogy operával próbálkozik a színház, de nem rossz. Kíváncsi vagyok, milyen lesz a fogadtatás. Mit tippelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Akkor szerencse, hogy az elejéről lemaradtam.
Felelem sóhajtva. Nem nagyon jó mostanában a tűrőképességem sajnos, de majd igyekszem javítani magamon, valahogy. Talán csak az év vége, a meleg, elfáradtam, egy kicsit nagyon.
- És senki sem alkalmas?
Kérdezem kedvesen, hátha csak nem tudnak dönteni, de a tekintetből tudom, hogy nem. Azt mondtam, adok egy esélyt a színháznak, ha változás lesz, és lett változás, így csak bólogatok.
- Egyetértek, az opera szerintem itt kevésbé lenne népszerű. Nem árt egy kis újítás.
Ezzel pedig magunkra is hagynak minket, én pedig mosolyogva fordulok Brigi felé.
- Gratulálok! Hidd el, imádni fogod. Jancsi, aki Andris amúgy az előbbi srác, aki itt volt. Nagyon kedves, eridonos. Az egyik legjobb barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Csak bólogatok, és nem mondok semmit, hát az biztos, hogy Vajda Ricsi csak akkor kerül majd elő, amikor a Háry megy a színpadon, mivel hazamegyek éjjel, és már nem tudok majd veszekedni vele. Elgondolkodtató, hogy vajon ez a pályázati siker mennyire köszönhető az én édes szerelmemnek. Most viszont még nem énekelek, még tudok vele veszekedni.
- Az sosem baj, ők aranyosak.
Szeretem a gyerekeket, jófejek, főleg az előkészítős gárda, ők a kedvenceim, és ezt vállalom is.
- Andrissal? Szuper. Hiperaktív, lelkes, nyitott. Nagyon jól csókol. Minden szuper vele.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem tudom, hogy kell-e.
Nekünk a Rómeó és Júlia miatt kellett, de, hogy nekik itt kell-e, azt nem tudom. A szövegkönyvet átadom neki, hogy nézze meg nyugodtan, mi a helyzet.
- Nem olyan nagy cucc ám, az én párom az első sorokból nézte végig nem egyszer, ahogy a halálomat is, és még kritikus is volt a technikámmal kapcsolatban.
Például, hogy kitakarom Andrist, miközben csókolózunk. Nagyon kedves Vajda Richárd, de tényleg.
- Lehet alakítani kicsit, de a csókot szokták szeretni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A gyerekek? Ó ők nagyon szeretik, nehogy azt hidd, hogy nem, a legnagyobb rajongók.
Igen, a gyerekek imádják a csókot, mindig drukkolnak, és hangosan kiabálnak, hogy legyen csók. Aztán persze, a tornaórán mindig az a téma, hogy ki csókolózott kivel. Nekem az első fiú, szintén egy Andris volt, amikor öt éves voltam.
- Ez nem az én dolgom, velük kell megbeszélned.
Mutatok McK és a többiek felé, akik a darabokért felelősek. Ez egy átmeneti, de kellemes állapot, ami most van. Remélem ilyen marad a helyzet, vagy ennél csak jobb lesz, és nem találják ki megint a Júliás-esetet.
- Nincs mit, és minimálisat, még régebben, de nem igazán az én asztalom. Mutathatsz párat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem hiszem, hogy nagyon kötözködnének Andrissal.
Nem mondom meg, hogy miért, mert amúgy egy vékony, kedves arcú fiú, de egy pillanat alatt tud olyan kisugárzása lenni, hogy hajaj, attól mindenki jobb, ha fél. Ilyenek ezek a csúnya farkaskölykök.
- Én tíz éves korom óta itt vagyok, és Ricsi is igazából itt ismert meg, a nézőtéren ült a Hercules alatt, és akkor történt. Az elején sokszor volt féltékeny, mert még nem ismertük egymást mi sem, alakult a kapcsolatunk, de a bizalom hamar kialakult ezen a téren, és tudja, hogy ez itt a munkám, a hobbim, hogy attól még, mert valakivel olyan helyzetbe kerülök a színpadon, nem jelent többet annál a néhány pillanatnál.
Felnőttünk, Ricsi is és én is. Sok hülyeséget csináltunk, sok minden miatt verhetjük a falba mind a ketten a fejünket, de nem, visszafordítást nem kell kérni, így alakult ki az, akik és amik ma vagyunk. Erre Eszter hívta fel a figyelmemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Rendben, ha nem tetszik, akkor kettőt is veszek.
Eléggé magabiztos vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban, mert látom, hogy nagyon ideges, és megértem. Ilyenek ezek a szerelmek. Tudom, mert én is most egy eléggé negatív szakaszban vagyok, csak nem mutatom ki. Eszter viszont... ő valahogy tudta. Amit még most sem értek.
- Ez jó kérdés, bonyolult ügy.
Nem tudom, velünk mi lett volna, ha nem derül ki, hogy pontosan mi is a felállás, hogy nem azért nem kértek belőlem, mert mugliként nem értették meg a mágiát, hanem mert aranyvérűként mind a kettenkviblik, és a mágiagyűlöletük vezetett ide. Nem mintha ez a tapasztalásomat megmásította volna. De a vérem alkalmas arra, hogy feleség legyek.
- Persze. Bár inkább pókeres vagyok. A mostohaunokatesóm történetesen a párom legjobb barátja, szóval eléggé benne vagyok a kártyajátékokban.
Ricsi miatt meg a sakkban. Rengeteg újat tanultam az elmúlt évek alatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem fogják, csak jól kell tálalni.
Szerintem legalábbis. Kettőnk között szerencsére ez a színház téma jól működik. Tudom a kereteket, és tudja, hogy mit jelent nekem. Most már az utam is megvan, nem aggódom magam miatt.
- Persze, ne aggódj.
Intek, hogy kövessen, és a többiekhez lépünk, a zsebemből elővéve a tárcám, ledobom a helyünkre.
- Brigivel ketten leszünk egy csapat.
Mondom könnyedén, és ha leült, én is leülök. Kis kártya, sok próba, este pedig mind a ketten csak bezuhanunk az ágyba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Ahogy kimondom, hogy egy mesekönyvben vagyunk, átjár a jeges rémület. Kívülről könnyen maradok nyugodt, de odabent! Egyáltalán nem. Nekem jövőhéten kviddics meccsem lesz, és Eszter lenyakaz, ha nem megyek. Istenem, ki kell jutnunk innen. Oké. Egy aprócska pánikroham, semmi vészes, tudom kezelni a csődjeimet. Viszont a mesekönyv és a tény, hogy Sára egyetért velem, rossz, nagyon rossz.
- Reménykedjünk.
Ajajaj, igen. Reménykedjünk. Nem mintha most minden olyan felhőtlen lenne odakint, de szeretném hinni, hogy még van lehetőségem felhőtlenné, vagy legalábbis ahhoz hasonlóvá tenni, mert nem akarom, hogy ne legyen esélyem. És ha kell, akkor, bár távol áll tőlem, de én magam égetem el a mesekönyvet, olyan szinten, hogy soha többet senki se férhessen hozzá. Eszter tényleg meg fog ölni, ha nem leszek ott azon a kviddicsmeccsen.
- Az ég is feketéllik...
Gondolkodás közben átnyújtom a telefont Sárának, hogy nézze meg, tud-e valamit kezdeni vele, túl azon, hogy mindenki megtudhatta mikor született Vajda Ricsi, vagy éppen nézheti a mosolygós fejét, ami a háttérképemről köszön vissza. Amíg Sára alkot, én a fiúkra nézek.
- Az a baj, hogy ez a mese nem létezik. Ez nem mugli mese és nem is mágikus. Ez valami, amit a mesekönyv éppen most ír, vagyis, minden tettünk hatással van a végkimenet alakulására.
Lenne inkább a Piroska és a Farkas, de tényleg, azzal sokkal, de sokkal messzebbre mennénk. Nem hiszem el, hogy egy olyan mesébe ragadtunk, amit még senki sem írt meg. Így sokkal kockázatosabb benne lenni. A számat elhúzom arra, hogy nincs jel, mert akkor legalább valakit felhívhattunk volna, de nem. Visszavéve Elijah-ra pillantok, és bólintok párat.
- A faluban van egy bolt, ahol megcsinálják. Elmegyek veled szívesen oda.
Ha ugyebár erre még lesz lehetőségünk, de nem lenne szabad ennyire negatívnak lennem. Vegyük úgy, hogy végigvisszük, és minden tökéletes lesz. Viszont a kérdésére csak megvonom a vállam, mert nem tudom a választ. Azt tudom, hogy a sérülések megjelennek, de azt nem, hogy más is. De mindenképpen meg kellene próbálni.
- Van valakinél íróeszköz?
Mert hát az nem lenne egy utolsó szempont, hogy tudjunk mivel dolgozni. Ha kell, akkor viszont képes vagyok arra, hogy belekarcoljam az alkarunkba ezt a feliratot, csak nem szeretnék idáig eljutni. A bokor továbbra is zavar, de mielőtt ezt a gondolatot kifejezésre juttathatnám, a csapat az indulás mellett dönt, és én is egyetértek ezzel, jó lenne inkább olyan terepen lenni, ahol mindent jól beláthatunk. Így hát Péter vezetésével megindulok én is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Furcsa azt hallani Esztertől, ahogy azt mondja, hogy nem Ricsi a világ közepe. Csak bólogatok kicsit, mert azzal egyetértek, hogy nem az, úgy általánosságban, de ha megkérdeznék tőlem, hogy mi nekem Ricsi, én azt válaszolnám: A világom közepe. Nem érdekel, hogy emiatt mások megszólnak. Hogy nem értenek vele egyet. Elfogadom az ő nézeteiket, hiszen ez csak azt mutatja, hogy még nem szerettek annyira embert, mint én Ricsit. Ha majd megtapasztalják ezt, akkor megértik. Ha nem, akkor megmarad az elítélés. Ricsit jobban szeretem magamnál, jobban mindenkinél. Tudom, hogy mit gondol, és tudom, hogy egyetértek vele. Általa vagyok, mert ő meglátott engem. Felébresztette bennem azt, aki valójában vagyok, megerősített abban, hogy a vágyaim nem elítélendőek, olyan lehetek, amilyen sosem voltam, mert féltem. Sosem lesz olyan ember az életemben, mint Ricsi. Éppen ezért nem tudom elengedni, nem tudom azt mondani, hogy jelenleg nem érzem egészségesnek a kapcsolatunkat.
- Sajnálom, hogy miattam nehéz időszakot éltek meg, szeretnék valami biztatót mondani, de az az igazság, hogy jelenleg fogalmam sincs, hogy mire készül, hogy mit szeretne. Azt se tudom, hogy egy hét múlva vagy akár holnap akar-e még tőlem valamit. Azt hiszem, ez az a türelem, amiről komolyabban beszélgettünk, hogy türelmesnek kell lenni Ricsivel, amíg meghozza a döntéseit.
Én pedig - még ha nem is mindig sikerül és nem is mindig könnyű - próbálok maximálisan türelmes lenni vele. Büntet és ajándékoz. Minden alkalommal, mikor meglátogat, ad és elutasít egyszerre. De türelmes vagyok, ha könnyekkel és összeszorított ajkakkal is kell ezt tennem. Néha azt érzem kiégtem, belefásultam abba, amit velem tesz, mégis, mert szeretem és mert tisztelem őt, tovább csinálom. Reménykedve abba, hogy egy nap úgy gondolja, folytathatjuk ott, ahol a szakítás előtt tartottunk, amikor egyenjogú társak voltunk ebben a kapcsolatban.
- Azt hiszem, igen. Sosem gondoltam még erre, de nagyon tetszik jelenleg. De még utána kell olvasnom, hogy beadhatok-e jelentkezést, remélem, hogy igen, mert szeretném csinálni.
Tudom, hogy a jelentkezési határidő már lejárt, de van pótjelentkezés is a világon, szóval talán sikerül bejutnom. Azt hiszem, az AMS-en nincs ilyen, szóval mindenképpen mugli egyetemre kell mennem, de az érettségim már tavaly meglett, szóval annyival beljebb vagyok. Viszont ez most elültette a bogarat a fülembe nagyon.
- Persze, nem most. Előbb még ki kell képeztetnem magam, és az nem kétperc alatt történik. Ráadásul neked a legtökéletesebbet kell nyújtanom. Csak most nagyon izgatott lettem.
A mosolyom is kiszélesedik a szemeim is csillognak. Eddig azt hittem, hogy egy évig csak szenvedek, hogy nincs célom. Mert bár megtehetném, hogy csak férjhez megyek, szülök maximum két gyereket, de nem lennék boldog, ezt tudom. Nekem kell valami, amivel foglalkozhatok ami boldoggá tesz, és amiben kiélhetem a kreativitásomat.
- De most kviddics. Fussunk együtt, és találjunk ki pár taktikát.
Nagyon lelkes vagyok, és nyerni akarok, nem szeretnék, ó nem, én nyerni akarok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Kell egy perc, nem, az sok, elég néhány másodperc, hogy összeszedjem magam. A könnyek mostanra már rászáradtak az arcomra, érzem, ahogy húzódik tőle a bőröm. Kell egy pillanat, amíg alábbhagy a fájdalom. Pihegve, remegő térdekkel élvezem ki a pillanatot, amíg még pult meleg ölelésében vagyok. Forró testemmel együtt átmelegedett az is.
Meg kell tenne, rá kell néznem, de nem mindegy, hogyan. Nem tudom, hogy mindezek után mit mondhatnék neki. Némán emelkedem feljebb, támaszkodom a pulton, majd egyenesedek ki. Pillanatok kérdése az egész. Érzem, hogy szédülök, hogy a vér lassan kezd el újra az agyamba jutni, hogy lassan áll össze minden. Hátralépek egyet és egy felet. Ujjaim a pultot markolják, és akkor, amikor már be tudom lőni, húzom fel magam, és ülök át a hideg részre. Lassan engedem ki a levegőt, jobb lábam a balon átvetve, szorosan összekulcsolom őket, kezeimet az ölembe ejtem. Meztelen, meggyalázott testtel ülök, és bár sírni szeretnék, zokogni, mégsem teszem. Nem adom meg ezt neki. A tekintetemmel, ha megtalálja az övét, foglyul ejti, és némán nézek rá, úgy, mint a fürdőszobában, akkor, amikor először váltunk igazán eggyé, amikor még képes voltam ezzel a pillantással térdre kényszeríteni. Csak nézem őt, és tudom, hogy minden a folytatáson múlik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Némán nézem, ahogy öltözik, és annyi mondat eszembe jut, de annyi, hogy azt leírni is képtelenség. Annyira szeretnék valamit odaszúrni neki. Kezdetnek rögtön, hogy:
~ Sosem mentél el ilyen gyorsan.~
Aztán persze azt is, hogy:
~ Az óradíjamat csekk formájában is elfogadom.~
Mégis, néma maradok, arcom minden rezdülése annyi csak csupán, ahogy tekintetem a tekinteté keresi, és ha megvan, szemeiben merül el teljesen, üzenve neki:
~ Nagy ár volt ez egyetlen csókért. ~
Szájrapusziért gyakorlatilag, de ne részletezzük. A szívem hevesen ver, mégis próbálok egyenletes lélegzést elérni, főleg, mert van bennem egy gondolat, amit jelenleg utálok, ez pedig az, hogy "élveztem". Nem az egészet, szó sincs róla, de a második felét, miután legyőztem a szégyenérzet egy részét, igen. Azt élveztem. Hiányzott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem érdekelnek mások.
Nem érdekel, hogy mit mondanak, nem érdekel, hogy mit sugalmaznak. Senki sem támogatott minket soha, de nem tántorítottak el, ahogy az sem, amit tapasztaltam tőle. Annyi alkalommal fulladhatott volna be ez a kapcsolat, és őszintén bánnám, ha ez lenne az. Ha ezért ne lenne tovább. Más talán elkergette volna, sőt, más térde nem találkozott volna a hideg kővel sem. Én pusztán csak azt nem tudom, van-e még létjelentősége a következő mondatnak, de azért kimondom:
- Minden kapcsolat áldozatokkal jár.
Előre hajolva húzom ki a fiókot, és egy mélykék papírral, ezüst szalaggal átkötött, hosszúkás dobozt nyújtok felé. Ismerem. Mivel nem dohányzom, nyilván cigarettával nem tudok szolgálni.
- Impulzus vásároltam pár hete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szeretlek.
Felelem őszintén, mert bár fáj amit tett, és tudom, hogy neki is fáj amit tettem, mégis szeretem őt. Jobban, mint az életemet, jobban szeretem őt, mint önmagamat valaha is. De nem fogok hazudni, nem fogok játszani vele.
A kimondott szó után hosszan nézem őt, ajkaim összepréselődve, érzem, ahogy a szemem párásodik, küzdök önmagam ellen, küzdök az ellen, amit tenni szeretnék. Szeretném érezni őt, szeretném ölelni, csókolni, elveszni benne örökre. Ricsi a részem, ami nélkül nem élhetek.
- Egyirányú?
Szinte suttogom a kérdést, mert a torkom elszorul, de tudnom kell, hogy egyáltalán akár csak egy minimális esély is van-e rá, hogy mi még együtt legyünk valakik. Hogy ő meg én még közösen számítsunk. Egy kapcsolatban midig vannak hullámvölgyek, és mi már rengeteget megéltünk. Rengeteget, és képesek vagyunk még ennél is többet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ez egy jó alap.
Azt hiszem, legalábbis, hogy jó. Az már, hogy nem egyoldalú, sokat segít a dolgon. Alsó ajkamba harapva nézem, ahogy kibontja az ajándékot, de végül nem foglalkozik vele, helyette felnéz rám, és ezzel megpecsétel mindent. Engem néz, nem vonódik el a pillantása.
- Az előbb, élveztem. Nem minden részét. De nyilván az eleje nem is ezt a célt szolgálta.
Hogy tudok-e haragudni? Nem. Isten áldotta tehetség vagyok abban, hogy ne legyek képes hosszútávon haragra, mondhatjuk úgy is, hogy nyomorult vagyok. Tény. Nem én leszek nemzetünk következő vezetője.
- Ricsi? Mi lenne, ha visszalépnénk párat? Ha nem vennénk magától értetődőnek a másikat, ha... dolgoznánk a kapcsolatunkon?
Az agyamban ezer gondolat cikázik a hogyanon, a szívem hevesen ver, miközben nézem őt. Kellett az, hogy azt mondja, nem egyirányú, hogy ő is szeret. Mert ez mindent felszabadított bennem, az összes visszatartó erőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem, Ricsi, nem tettünk meg.
Egy pillanatig megállok a beszédben, közelebb csúszok, majd végül lecsusszanok a pultról, hogy egy szinten legyek vele. Talán zavarnia kéne, hogy meztelen vagyok, talán, de mégsem zavar.
- Én nem tettem meg.
Pontosítok, mert valóban így érzem. Kezeimet magam előbb összefonva nézek rá.
- Eszter azt mondta, hogy türelmet kell gyakorolnom, hogy ne rontsak ajtóstól a házba. Vicces, mert egészen addig, amíg nem szakítottál velem, jól ment a türelem, de ott Ricsi, megőrültem. Ezt nem tudom szebben mondani.
Még a fejem is ingatom kicsit, mert visszagondolva arra a hisztériás, kétségbeesett Lilire, ég az arcom tőle.
- Annyira szánalmasan viselkedtem, annyira nem reagáltam jól, annyira ott akartam lenni az aurádban, hogy ne akarj ne rám gondolni, hogy a hülyeségeimmel elkergettelek. Tudom, hogy meg kell tanulnom türelmesnek lenni, csak úgy lehetek jó társad.
Tudom, hogy a türelmetlenség a gyengeségem, és azt is, hogy csak vele szemben nem vagyok türelmes, csak őt nem tudom türelemmel kezelni. Mert annyira félek.
- Félek, hogy elveszítelek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A Navine buli után, a szobádban, amikor megkérdeztem, hogy szeretnél-e valamit még.
Azt nem kellett volna. Sőt a Navine bulit sem kellett volna. Meg a köldökpiercinget se, ami amúgy sincs már meg, csak kamaszos, hülye lázadás volt a részemről.
- Szájára, nem dugtam semmit sehova. Színpadi csóknak volt.
Leginkább csak hergelni akartam a másikat, és pont nem is érdekelt. Az volt a lényeg, hogy amikor Ricsi részeg, Cath-et nézegeti, Denis Cath-hez tartozik, és ennyi. Semmi több nincs benne.
- Nekem is fél évem van még a Bagolykőben. Nem, ha találkozunk. Magántanuló vagyok, oda megyek, ahova akarok.
Hála az edzéseknek, és a színháznak, még akkor is, ha az utóbbi már alig van jelen az életemben. Szabad vagyok, és a tanáraim szerint megbízható. De hát ez az iskolaelső dolga.
- Végeztél Rebeccával vagy éppen megcsaltad?
Nem csak egyikünk tud a másik dolgairól, de nem tudom, hogy ő mennyire tudja, hogy tisztában vagyok a lány létezésével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Okok, amiért már csak besegítek a színháznál.
Tudom, hogy nem viseli túl jól, ezért is fontolok meg mindent, amit csinálok, még ott is. Olykor beugrom, egy-egy szerepre, de a legtöbben idejekorán meghalok, vagy csak énekelek pár sort.
- Mindent kibírunk. Amúgy is ki kell találnom, hogy mi leszek, ha nagy leszek, az a féltékeny pasim nem engedi, hogy a playboy fotózzon.
Pedig az aztán szenzáció lenne, A szememet is megforgatom, és a hangomat is kicsit megemelem, elnyafkásítom, miközben jobb vállam fölött előresöpröm a hajam, és taktikusan, villám gyorsasággal fonni kezdem. Elvégre nem akarok örökre itt szobrozni, de ahhoz, hogy kövessen, okot kell adnom, mondjuk egy ringó csípőt, és egy kerek feneket, ami vele mozdul. Megmosolyogtató a kín, ami az arcára kiül, teszek egy lépést felé. Így kell átfordítani a beszélgetést. Közel hajolok, az orrunk szinte összeér.
- A Durmstrangos csajod, szerelmem.
Az arcom mosolyra húzódik, ahogy ellépek tőle, és ringó csípővel elindulok a kanapé felé.
- A világ nyolcadik legokosabb boszorkánya vagyok, Vajda Richárd.
Mellesleg pedig képes vagyok megnézni pár posztot az instán. Amatőrnek tűnik, de hihetetlenül édesnek is. Hátrapillantok a vállam felett.
- Nincs kedved leülni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Vacsoraidő. Késő este, de hát a világ valamelyik pontján éppen vacsoraidő van, szóval szerintem nekünk is teljesen jó lesz most enni. Ricsi ugyan most nincs, ami furcsa, mert mostanában itt szokott lenni, sőt, amit a helyre használ az az otthon. Nem lyuk meg nem zug, hanem otthon. Vajda Ricsi szentimentális. Mondjuk nem zavar. Az már igen, hogy most nincs itt, mert az apjának szüksége volt rá.
Viszont van nekem Bercim, aki a kanapén döglik, és éppen, fogamazzunk úgy, hogy elvan. Sosem volt idősebb fiú testvérem, a fiatalabbal pedig tíz éve nem találkoztam, szóval most minden tapasztalás új, de megnyugtató, hogy minden Ombozi számomra olyan, mint egy nagytestvér.
- Kész. Ha másra is használnád a kezed, ehetünk.
Gyrost csináltam, mert ma nyertem két érmet, és mert Ricsi nincs itt, hogy kiakadjon a gyrosbabákra. Ma, ha úgy tetszik, tesós napot tartunk, és halálba zabáljuk magunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Egyetértek, pedig képzeld csak el, ahogy egy kanapén fekszem, és csak egy szőrme takarja... a hasam.
Miközben beszélek hozzá, ujjammal végigsimítok a jobb mellemen, la a köldökömig, majd vissza. Élvezem, mindig is élveztem, hogy imádja a testem, hogy tökéletesnek lát, tökéletesebbnek, mint én magamat. Ilyen ez a szerelem, nem? Mondjuk elég rendesen megdolgozom érte.
- Nem akarlak kínozni.
Érzem a hangján, hogy megfogtam, hogy kínban van, és bármennyire is fáj a tény, hogy van, hogy egyetlen csók után ő mással kezdett, hogy mással volt vagy mással van együtt, ahogy a kanapéhoz sétálok, rájövök, hogy ez minden egyes kimondott szóval egyre fájdalmasabb lenne. A háttámlára ülök, nézem őt, és halvány mosollyal nézem, ahogy követ. Csak a szemem árulkodik arról, hogy szomorúan érint, hogy jobban összetör, mint az, ahogy kényszerített az előbb.
- Egyszer régen azt mondtad, ha megcsalnál se jönnék rá soha. Legyen így.
Megakadályozni úgysem tudom, ha itt marad velem, akkor sem lehetek benne biztos, hogy velem van, hiszen vissza fog menni a másik nőhöz, vagy talán éppen én vagyok a másik nő. Az első néhány hónapban Ricsi ült a kanapén, én pedig mellette feküdtem, a lábaim a kanapé háttámláján lógtak, és beszélgettünk. Igaz, akkor ruhában voltam, de most apróságokra nem adok. Ha leül, lecsúszok mellé, úgy, ahogy régen, ha nem, a kanapé támláján ülve maradok.
- Kviddicsezel megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megírtam az utolsó vizsgám is, ezzel együtt pedig szabad ember vagyok. Viszont vannak dolgok, amiket szeretnék megbeszélni a legfontosabb emberrel az életemben. Döntéseket hoztam, és szeretném, ha elfogadná ezeket. Nem akarom mélyvízbe dobni, csak kimondani mindent. Éppen ezért kértem, hogy ma ebédeljen velem, és sétáljunk egyet, a vár egy olyan részén, ahol kevés turista van ilyenkor. Karjába kapaszkodva, a macskaköves úton haladok vele, egy rejtettebb, de szép kilátással rendelkező részre.
- Kicsit olyanok vagyunk most, mint a burzsuj tinik, akiknek semmi más dolguk nincs, csak gyönyörűnek lenni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Reggel levizsgáztam, az eredményt nem tudom, de úgy érzem, hogy nem buktam meg, hogy mehet tovább minden, ahogy kitaláltam. Jó néhány hónapja itt álltunk, amikor olyan ajándékot adott nekem, ami tényleg engem tükrözött, és azon az estén boldog voltam, a féléves évfordulónkon. Most én készülök ajándékot adni neki, csak még kicsit kivárok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Jól csinálod.
Mosolyodom el a válaszán, ahogy a kőfal felé irányítja a lépéseinket. Ez a hely különleges, és szeretném a mostani találkozásunkat is azzá tenni. Sok minden történt ebben a fél évben, és nem mindenre vagyok büszke, vagy nem mindenre emlékszem vissza szeretettel. Viszont itt vagyunk együtt, és ennél nincs fontosabb.
- Nem, ha te magadtól nem adod, nem kérem.
Szeretem azt a gyűrűt, az első igazi ajándék volt tőle, az első, ami rólunk szólt, az, amibe kapaszkodni szeretnék mindig. De nem kényszer árán. Ha soha többet nem adja vissza és ha soha többet nem csókol meg, az csak azt a ki nem mondott jelentést hordozza, hogy nem vagyok méltó rá, és ezért nem is hibáztathatom.
- Nem folytatom a Bagolykövet, és nem megyek az AMS-re se.
A telefonomat elővéve megkeresem a júliusi sms-t, és átcsúsztatva a telefont mutatom.
- Közösségszervezés, levelezőn. Dolgozni szeretnék, hasznossá válni.
Ez az egyik dolog, és talán nem fog jól végződni, de vele akarom megbeszélni. Akkor döntöttem el, amikor félig külön voltunk, de nem akarom, hogy a döntéseimnek ne legyen része. Azt szeretném, ha valóban közös életünk lenne, és kész vagyok ezért áldozatokat hozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Mindig azt jelentette.
Nálam nem volt szakadás ebben. A gyűrű mindig minket szimbolizált, a helye is. Olyan szinten, hogy egyetlen másik ékszert sem tettem soha a helyére. Nem tudok mindent előtt és utána lévőbe sorolni, mert sosem szűntem meg igazán szeretni őt. Volt, amikor fájdalmas volt, sőt most is van, hogy azt hiszem már, hogy nincs több könnyem, lovaglás helyett mégis a szalmára borulva áztatom át teljesen, de nem tudok lezárt szakaszként tekinteni arra, amit a gyűrű szimbolizál. Az a gyűrű mi vagyunk, ezért szeretem annyira. Benne van minden. Nem tarthattam úgy magamnál, hogy ne legyen igaz mind a két fél részéről.
- Sosem voltál hülye, Ricsi.
Hozzábújva, apró csókot adok az állára, mielőtt a mellkasára döntöm a fejem, csak hallgatni szeretném a szíve dobbanását, hallgatni azt, hogy milyen, amikor velem van. Én keresem magunkban az olyan, mint régen dolgokat, még akkor is, ha tudom, hogy ez nem visszafordítható. Bárcsak láttuk volna, hogy ez hova vezet, bárcsak dönthettünk volna mi arról, melyik útra lépünk.
- Van egy másik gyűrű.
Nem húzódom el tőle, a kék bársony már az összekapcsolt ujjaink között van, egyszerű trükk, de hatásos.
- Tudom, hogy van családi pecsétgyűrűd, de arra gondoltam, hogy talán ez is tetszene. Az alapja lápisz, barátságkő, a monogramod pedig zafír, amiről azt tartják, hogy segít a szerelemben.
Merész lépés, tudom, és azt is, hogy ez több embernek nem fog tetszeni, ha kiderül, de nem érdekel, én ezt szerettem volna neki adni.