Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Most rajtam a sor, hogy nevessek azon, amit mond, miközben belül millió darabra hullik a szívem. Ami nem öl meg, az megerősít. Ez talán megerősít majd.
- Biztos vagyok benne, hogy Ricsi a jó döntést hozza majd a végén, és ha nem engem választ, azt okkal teszi. A másik lány, nyilván nem véletlenül van képben, a világban több a nő, elkerülhetetlen, hogy legyen olyan férfi, akibe többen is szerelmesek. Azt mondtad, hogy a pubban dolgozik, ugye?
Nem kellett mondania, én pontosan tudom, hogy kicsoda a másik fél, tudom, hiszen beszéltem vele.
- Mi ketten, eléggé mások vagyunk, bármelyik Payne lány is. Egzisztenciális értelemben ők könnyedén fölém kerekedhetnek, hiszen olyan hátszelük van. Ne feledd, hogy engem örökbe fogadtak, hogy mugliszármazású vagyok. Lehet, hogy Ricsi engem választana, de hosszú távon nem lehetnénk boldogok. Nagyon nehéz a nemesi családok sorsa.
Nem irigyeltem soha azokat, akik már máshogyan gondolkoznak, de származásuk miatt korlátozottak. Viszont a másik téma megriaszt, de ezt nem tudom, hogy mondjam el neki.
- Charlie, ne költözz be abba a házba. Még ne. Gyere ide, komolyan, mindig tudjuk, hogy hol vagy.
Ez nem olyan dolog, amit az ember csak azért mond, hogy a másik frászt kapjon. Jelenleg én is frászban vagyok. A filmre bólintok, és a vállát átölelve adom át magam a filmnek.
- Egy zsepigyárossal kellene kezdenünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az avokádókrémedet leginkább.
Felelem mosolyogva, mert én is arra akartam lecsapni, de mivel ő azt kért, így én - természetesen - lopni fogok belőle.
- Két francia pirítóst szeretnék kérni juharsziruppal és eperrel, valamint egy extra pirítóst az avokádókrémhez.
Itt megengedek magamnak egy apró nyelvnyújtást Ricsi irányába, majd felnézek a lányra.
- És kajszilevet. Köszönöm.
A rendelés végén mosolyogva pillantok Ricsire.
- Drágám... te valamit akarsz tőlem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Újság a reggelihez? Ez olyan pasis dolog, de értékelem, hogy feltételezed, hogy nem csak egy buta barbie vagyok, és ismerem a betűket.
Persze érzem én, hogy több is van az újságban, mint ahogy azt elsőre gondoltam, és valóban, az Edictum. Mintha valami felnőtt katalógus lenne. Felpillantok Ricsire, de aztán inkább belelapozok, és szinte egyből meg is látom magunkat.
- Ah, nézd már, celebek lettünk.
Mondom azonnal, de azért szépen elolvasom a mondatokat is, és minden szóval egyre inkább kiszélesedik a mosolyom.
- Mindketten szinte ragyognak... szerintem nem szinte.
Pillantok fel halvány mosollyal a lapból.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Gyönyörű, most fejbe verted saját magad. Szegény kicsi Ricsi.
Az újságot közelebb húzva magamhoz, nyomok egy puszit a képre, amivel azt is megtudhatom, hogy a rúzs, amit ma felkentem, se nem víz, se nem csókálló. Vagyis nem az volt, mert ott ragadt a papíron. Mosolyogva fordítom ki a lapokat, és mutatom meg a művemet neki.
- Huszonnegyedikére? Nincs. Csütörtök. Nyeh, dupla bájitaltan. Lóghatok.
Én meg a lógás, na persze... Kissé összevonom a szemöldököm, miközben a pincérnőnk visszatér a reggelinkkel.
- Mi lesz huszonnegyedikén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Oké, ha te leszel Rómeó. Neked akár háremhölgyet is játszom.
Egy puszit küldök a levegőben, miközben továbblapozok, naná, hogy a horoszkóp érdekel. Nem akarok arra gondolni, hogy az a pasas tönkretette a Júliámat.
- Nem is tudom, hogy mi lesz a következő... a szörnyeteg élő egyenesben megerőszakolja meg megeszi Belle-t?
Oké, egy kicsit azért fortyoghatok magamban emiatt, nem? De most nem ezért vagyunk itt.
- Este elpróbálhatom neked a hastáncomat? Nem tudom, hogy eléggé látványos-e már, és te azért ismersz, tudod, mikor mozgok természetesen.
Pestre. Érdekes gondolat. Tudom, hogy valamiért fontos ez a huszonnegyedike, de nem tudom miért.
- Egy nap, vagy egy hosszúhétvége? Hosszú... négy napos. Belefér.
A péntek amúgy is laza szokott lenni. Elégedetten pillantok fel, mert megvan a kívánt oldal.
- Na Ricsmics. Sellőként kissé talán unalmas lehet a 2019-es év, de a józan gondolkozással és kitartással nemcsak könnyedén helyt állhatsz az elkövetkező hónapokban, de egyben most picit másként láthatod a világot. Ebben az évben egy kicsit meg kell nyugodnod és leülni. A csendes szemlélődés ezúttal lehet többet fog érni, mint hangos véleménynyilvánítás.
Fontos, hogy ne csak a józan eszedre hallgass, hanem az érzéseidre, megérzéseidre is. Ezúttal nem fognak becsapni. Ráadásul a kreativitásod és függetlenséged hosszú távon továbbra is gazdagíthatja nemcsak az te, de mások életét is. Szerelem terén leginkább a nyári hónapok lesznek a kedvezők. A kalandok és az ismeretlen, izgalmas éjszakák éve ez. Ha párkapcsolatban élsz, akkor mindkettőtök számára emlékezetes nyaralások várhatók. Jó lesz rád odafigyelnem kisbarátom, mert még a nyáron nagyon elkanászodsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Képes lennél megenni? Tényleg? Brr, elképzeltem, ahogy cuppogsz a combcsontomon. Szexi.
Igen, nálunk ilyen a normális, de mivel mi magunk nem vagyunk azok, szerintem bőven belefér ez a téma a reggelibe.
- Tessék a pirítósom.
Nyújtom át neki a sajátomat, hogy megkenhesse, mert én ilyen kis kedves vagyok, hogy megengedem neki, hogy megtegye, hogy ad a kajájából. De hogy lássa, mennyire egy kedves királylány vagyok, még egy epret is felé tartok, hogy haraphasson belőle.
- Lesz egy ilyen farsangi, jótékonysági bál. Talán. Még csak körvonalazódik. De kitalálták, hogy legyen férfiválasz. Szóval mi felmegyünk, táncolunk, és lehet ránk licitálni. Én nem félek attól, hogy engem ki nyer.
Kihívóan mosolygok rá, mert tudom, hogy úgyis ő fog. Mondanám, hogy ez "benne van az árban", de majd négyszemközt megemlítem neki, hogy ne aggódjon, még mindig nem a lehúzásra hajtok ezzel.
- Várj, te így megúszod Felát, mi? Én megszívom csütörtökön, te meg masszázs közben elmélkedsz, hogy milyen szívás a többieknek. Jól tippelem ugye?
Mondjuk, ha lesz benne masszázs, akkor valahogy megbocsátom neki. Valahogy, talán. A tekintetemmel lejjebb siklok, megkeresem az én horoszkópomat.
- Számodra ez az év nagy leckét rejt az emberi kapcsolatok terén, ugyanakkor számtalan remek lehetőséget is arra, hogy a csapatmunkán, a családon vagy akár a romantikus kapcsolatokon keresztül megtanuld mások munkáját is értékelni. Remélem érzed, hogy elismerem a munkád. Ha van konkrét elképzelés, akkor a bolygók állása segíteni fog elérni a vágyaidat és céljaidat. A fontos, hogy ebben az évben megtanulj emlékezni arra, hogy az emberi kapcsolatok alappillére az empátia és a harmónia. Szerelmi téren inkább az év első fele lesz szerencsés. Persze, mert utána lekoccolsz nőzni a nyáron Kisvajda. Látod, nem is olyan hülyeség ez a horoszkóp. Érdemes kihasználni minden lehetőséget, hogy a párod kedvében járj, vagy pedig rátalálj a szerelemre. Meglehet, hogy néhány változásra rákényszerül az év folyamán, ám segíteni fog lelkes, energikus személyisége. Persze, érdemes ezt a lelkesedést és a rengeteg energiát okosan beosztani. Na mit szólsz? Egészen eltalálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Jóga. Mindig képes teljesen kikapcsolni. Olyan szinten, hogy néha csak akkor veszem észre, hogy áll valaki mögöttem, amikor már hosszú percek után megunja a várakozást, és megbök. Most azonban ez nem történik meg, éppen kitartom a púrvóttánászanát, amikor berobban Carlie a nyugalomba, én pedig a pózt megtartva nézek felé.
- Minden rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ahhoz terhesnek kéne lennem nem?
Tudom én, hogy mennyire utálja Ricsit, és hát ugyebár a drága uram maga a sátán, szóval, ha vele hálok s tőle áldott állapotba kerülök, akkor leszek ördög szállta. Nem szeretem ezt a feszkót, bár nem mondom már azt sem, hogy ők ketten nem élvezik ezt rohadtul.
- Mi?
De a választ már nem várom meg, mert ahogy meglátom a jelvényt is, elkap a nevetőgörcs, lepuffanok a földre, még a fejem is beverem, és nevetve, a hasamat fogva próbálok nem teljesen bunkó lenni, de ez jelen pillanatban eléggé nehéz. Charlie, mint prefektus.
- Aztán melyik agyament találta ezt ki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Komolyan, ha Ricsitől lennék terhes, te elégetnél máglyán?
Olyan csodálkozással nézek rá, hogy abba már hitetlenkedés is vegyül.
- Hát azért, ezt jó, hogy tudom, mert ha esetleg ez összejön, és pár év múlva úgy gondoljuk, jöhet a gyerek, akkor előbb valami védett házat nézünk.
Nem, nem lesz olyan, és nem, nem kellene nekem olyanokon gondolkoznom, hogy milyen apa lenne Ricsiből. Csak így simán nem, pedig szerintem jó lenne. Szóval nem! Ezen nem gondolkozunk!
- Várj, most mi? a "Fela" a nagyapádat takarja? És mi van Madarásszal meg a bevonzással? Jézusom, te belezúgtál egy tanárba?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hahaha, nagyon vicces vagy.
Húzom el a számat, mert komolyan hihetetlen, amit ezek ketten leművelnek.
- Te mennyi időt adsz a kapcsolatunknak? Csak úgy kíváncsiságból.
Tényleg érdekel, hogy az emberek mit gondolnak, az ilyesfajta tündérmese lufija mikor pukkan ki. Én tudom a dátumot, de az mellékes ebben az esetben.
- Nem tudom, hogy mi volt a célja. Anyudékat nem kérdezted erről?
Érdeklődöm, miközben fekvőből ülő helyzetbe tornázom magam, és ujjaim közé fogom a prefektusi jelvényt.
- A házvezető-helyettesednek van szép arca?
Persze, nem zúgott bele, aha. De azért a sütizésre asszociál róla. Érdekes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- A választásokig.
Bólintok egyet, és örülök, hogy nem néz rám, mert így nem látja az a szomorúságot sem, ami végigfut az arcomon.
- Akkor azt hiszem, bele kell húznom, elvégre már nincs száz napom sem, amit Ricsivel tölthetek.
Charlie néha túl okos. Túlzottan is. Hallani nem hallhatta, hiszen, amikor veszekszünk, nincs itthon, és ha mégis, akkor sem mondjuk ezt így ki. Akkor már halottnak kéne lennünk.
- Ugye, ha szakít velem, akkor nem mész utána, inkább fagyizol velem és nézel szomorú filmeket?
Nem szeretném, ha Ricsi indulatból az arcába vágná, hogy ez az egész egy hazugság volt, hogy pontosan tudtam, mivel jár, és hogy tudtam, hogy vége lesz. Nehéz lenne utána már elmagyarázni, hogy én egy ideje már nem csapom be a világot az érzéseimmel, amiket közvetítek.
- Helyes. Inkább keressünk valami normális srácot neked. Mondjuk, Matt Philips vagy Apáthy Máté? Ők szerintem tök helyesek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Talán nekem kéne szakítanom vele.
Állapítom meg brit tudós fejjel, és bár eddig ebbe a lehetőségbe nem is gondoltam bele, most nagyon elgondolkoztatott. Ezzel talán mind a kettőnket védeném. Fogalmam sincs, hogy az a nap, hogyan fog zajlani, hogy mit mondunk majd egymásnak. Kezet fogunk, olyan bénán, mint akik csak felületesen ismerik egymást. A sok emlékünket nem tudjuk kidobni a kukába. Én legalábbis nem tudom és nem is akarom a sajátjaimat.
- Jó hát na! Te mondtad, hogy azt akarod, hogy valaki a könyveidet vigye és elvigyen sütizni. Azt hittem, hogy szeretnél tényleg egy fiút.
Amit mond, az megdöbbent és megállításra késztet a csevegésben. Egy sajátot, egy olyan kapcsolatot szeretne, mint a miénk. Sosem gondoltam rá, hogy ez van a felszín alatt.
- Nem kellene utánanéznünk ennek a nemJean-nak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Az lenne ám csak a vicces beszélgetés. Egy überromantikus estét tervezve fekszem a csipke hálóingemben, gyertyafényben, és akkor bedobom neki, hogy "Bébi, ha vége a kampánynak összeszeded te a cuccaidat, vagy tegyem meg én?" Hát biztos, hogy elgondolkozna arról, hogy normális vagyok-e.
Elképzelem a jelenetet, és kitör belőlem a nevetés. Mondjuk, van egy nagyon szép csipke hálóingem... "hálóingem" mert, hogy a popóm éppen csak nem lóg ki belőle, megnézném Ricsi arcát, ha abban ülnék le vele tárgyalni az áprilisi eseményekről.
- Hát mert mit csinálsz egy réti sassal bogolyfalván?
Tök logikus szerintem a kérdés, inkább valami kisebbel kellene kezdenie, olyannal, amivel nem hozza rá a frászt az emberekre.
- Azt mondta, hogy szeret? Mármint, komolyan, kimondta?
Teljesen megdöbbentett, mert ezt tudom, hogy még viszont senkinek se mondta ki, pedig volt már olyan helyzet, hogy az álcánk érdekében célszerűbb lett volna a "kedvelem" helyett a "szeretem" szót használnia.
- Figyi, ha úgy alakul, akkor leszek a leszbikus szeretőd, jó? Én szeretlek úgy, ahogy vagy, te kis majom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha nem csinálsz vacsorát az uradnak, és húzod a szádat a rendelés gondolatára, akkor a vége az lesz, hogy elvisz vacsorázni. Istenem, hogy én mikor lettem ilyen? Talán tényleg kezdek asszimilálódni a családba. Vacsora után azonban nem hazafelé, hanem a falu határa felé kezdtem meg az andalgást, szorosan Ricsihez bújva.
- Visszamegyek a színházba.
Bumm, csak úgy hirtelen a békés csendbe ezt így beközlöm, ó Ricsi, egy hétig külön voltunk, és nézd mi lett belőle. Felpillantva rá, arcélére puszit nyomok.
- Egyetlen szerepre. Éponine-t nem tudom nem eljátszani.
A kedvencem, az imádottam, és ezt ő is nagyon jól tudja. Kezébe kapaszkodva lépek fel a stégre, és ellenőrizve, hogy nincs-e ott valaki, lépek közelebb a végéhez, magam után húzva őt
- Nézzük egy kicsit a csillagokat, mielőtt hazamegyünk.
Haza. Együtt. Hozzánk. Mennyire tökéletes ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mondom.
Tudom, hogy nem fog örülni neki, tudtam akkor is, amikor először megkerestek, meg amikor másodszor. De a világ egyik legszebb hősnő alakja nekem ő, szóval muszáj megcsinálnom, csak még egy éven át.
- Mi?
Eddig nagyon jól telt az esténk, most meg hirtelen a ciklusom érdekli feltűnően. Mi van? Csak állok ott bután, hagyom, hogy ujjaim közül kicsússzanak az ujjai.
- Csak arra gondoltam, hogy kicsit nézhetnénk a csillgagokat.
Semmi többre, de most gyanúsan összehúzom a szemöldököm, és karba fonom magam előtt a kezeimet.
- Miért? Inkább teherbe ejtenél, mint, hogy visszamenjek a színházba?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Tudom és érzem is, hogy az értetlenség tükröződik az arcomon, nem nagyon tudom, hogy most pontosan mi is történik, nem fogom fel elsőre azt amit mond, annyira meglep, amit mond, hogy csak állok, és tényleg, szerintem lefagyott az agyam.
- Mi?
Lassan azért megvan, összeteszem, hogy kiről beszél.
- Óóó... fúújmár!
Nulláról kétszázra pörgeti a vérnyomásom azzal, hogy ilyeneket kijelent, és most jó is kettőnk között a távolság, sőt, el is sétálok a stég szélére, majd vissza, inkább a cipőm sarka, mint az ő arca.
- Komolyan Ricsi? Ezt nézed ki belőlem? Ezt?! Hogy szétteszem a lábam egy szerepért? Normális vagy te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudod, de mégis kimondod.
És pont ezen van a lényeg, hogy kimondta. Most rajtam a sor, hogy megingassam a fejem.
- Ha visszamegyek, de terhes leszek, akkor elölről kezdjük majd? Ha nem hasonlít eléggé rád a gyerek, akkor majd megtippeljük, hogy melyikkel bújtam össze a gázsiért? Remélem Andris lesz a befutó és akkor kimaxoljuk a meleg témát is.
Komolyan mondom, a pulzusom még mindig az egekben attól, hogy kimondta. Ez az a kategória, ami még viccnek is rossz. Hogyan feltételezheti egyáltalán, hogy képes lennék megcsalni őt, főleg egy szerepért? Idegességemben a hajam piszkálom, és nem nézve rá, elsétálok mellette.
- Hagyjuk.
De persze nem tudom hagyni, mert még mindig érzem, hogy ideges vagyok.
- Tudod, itt nem csak csillagokat lehet nézni, gondoltam feldobom az esténket, de sajnos, nem tudsz olyan szereppel szolgálni, amiért megérné felhúzni a szoknyám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Jó, de csak nem fog megerőszakolni! Elfuttok, vagy valami.
Csattanok fel élből, aztán azért belegondolok abba, hogy ez nem annyira biztos. Csípőre tett kézzel nézek vele szembe, idegesen dobolva a lábammal, nézem őt.
- Ne legyél pofátlan, mert megcsapkodlak.
Szólok rá anyai szigorral, ha már itt ovulációs problémákat vetettünk fel. Nem, nem vagyok terhes, végzős vagyok, nem érek rá teherbe esni.
- Stimmt.
Felelem morcosan, de még mindig nem közeledem felé.
- Hihetetlen, hogy miattad beleettem egy cápába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ezt a ruhát az eskü letételekor vettem, azon a napon, és azóta a szekrényben állt. Tegnap kimostam, kikészítettem a mai napra. Egész nap próbáltam nem erre gondolni, de nem tudtam, mert az idő lassan telt, mindenről ez jutott eszembe, hogy ma megtörténik. Itt vagyunk. Csak ő és én. Nem beszélünk, nem tudom, hogy mit mondhatnék, hogyan mondhatnék bármit is. Mi lesz most? Az utóbbi időben többször összekaptunk, többször előkerült az, hogy csak a mai napig kell kibírnunk egymással. De nem akarom, hogy valóban vége legyen.
Viszont ma reggel, a csípős napkelte a teraszon ért, éreztem, ahogy a bőrömbe kap, ahogy csontig hatol, de igyekezetem kizárni, ahogy mindent mást is, és csak Ricsire koncentráltam. Arra, hogy ma este hétkor mondhatja azt is, hogy ennyi volt, hogy nem teszünk jót egymásnak. Hogy nem fogjuk tudni megoldani. Az elmúlt időszakra gondoltam. Háromszázhuszonhat napot töltöttünk együtt, mint az "álompár". Elmélkedtem az elmúlt napon. Azokon a pillanatokon, amikor Ricsi a kanapén ült, lába a dohányzóasztalon, újság a kezében, én pedig ellentétesen feküdtem, lábaim a háttámlán lógtak, fejem az ülőrészen, és néha kérdeztem tőle valamit. Aztán, egyszer olyan fáradt volt, hogy nálam aludt, az ágy szélére húzódva, fél éjjel hallgattam a szuszogását, arra gondolva, hogy életemben most először fekszek egy ágyban egy fiúval alvás címén. Másnap Manci néni már jött is, "diszkréten" kérdezni, hogy csak nem itt aludt a Vajda fiú. Aztán eszembe jutott az is, ahogy próbáltam az ízlését kiismerni, hogy ha már velem van, ne érezze, hogy kényszer tartja ott, megismertem, hogy miket szeret, miket nem, mi az, ami kikapcsolja. Észrevétlenül próbáltam tökéletes barátnő lenni, pedig a szerep, amit el kellett játszanom, már az enyém volt, önmagam lehettem. Elmélkedtem azon, hogy ennyire figyeltem a mondataira, az elejtett megjegyzéseire, hogy mennyire sok mindent próbáltam megjegyezni. Az első csókunkra, az őszinteségre, ahogy észrevétlen szerettünk egymásba. Én tudom, mikor volt a pont, amikor már szerelmet éreztem, de sosem kérdeztem, hogy ő mikor, pedig nagyon érdekelt, hogy egy magamfajta lány, hogyan képes szerelembe ejteni egy olyan fiút, mint ő.
Az érintése libabőrössé tesz, nem is tűnt fel, hogy magam elé bámulok, hogy újra átélem a reggeli képeket. Hogy eszembe jut, éppen ma reggel volt az első olyan alkalom, hogy Mimi Ricsi mellé bújt, a közelébe ment, sőt, együtt aludt vele. Éppen ma. Érzem, ahogy könnyek szöknek a szemembe, elfordulva, lopva letörlöm őket. Vége lesz. Valamiért ezt érzem, hogy vége lesz. A feszültség, a csend felemészt. A pukkanással együtt varázsolok mosolyt az arcomra, és fogadom el a poharat.
- Soha többet.
Nem éreztem semmit abban a pillanatban, amikor megszűnt az egész, pedig azt hittem, fogok. Azt hittem, feloldódik majd, érzem, ahogy kiold, ahogy a lánc lehullik, ám semmi. Csak ülünk ott tovább.
- Hitted volna? Hogy végigcsináljuk. Megcsináltuk. Vége van.
~ Vége van? ~

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Olyasmi.
Nem pont attól, hogy megcsal, hozzám képest úgy tűnik, kevésbé drámai. Mi lenne, ha mással lenne? Gyűlölném, de el lennék képes hagyni őt? Nem vagyok benne biztos. Ez lehet a függősség egy nagyon komoly jele, hogy én vele akarnék maradni. Féloldalasan felé fordulok, kicsúszok a magassarkúból, és felhúzva magam mellé a lábaimat, bokánál keresztezem őket.
- A szakításon gondolkoztam. Hogy vajon, megtennéd-e, akarnál-e szakítani. És ezt nem azért gondolom, mert nem hiszem, hogy szeretsz, tudom, hogy igen, de ha vissza akarnál térni az előző életedhez, nem akarnál nekem fájdalmat okozni.
Bár, az sem biztos, hogy szakítana velem, hiszen ő maga mondta, hogy ha megcsalna, sosem jönnék rá, hogy megtette, hogy neki ehhez van tehetsége. Nem akarok ezen hosszabban gondolkozni, nézem őt, ahogy kipillant az ablakon, belekortyolok a pezsgőbe. Igazán hozzászoktam már ehhez, hogy így élek, ahogy ő él, és egy pillanat alatt az Őből, Mi lettünk.
- Egyszer-egyszer? Nekem is.
Főleg olyan pillanatokban, amikor jól éreztem magam vele, amikor minden túl tökéletes volt, és amikor, többnyire szavakkal elrontottam, felmérgesítettem. Nagyon sok önuralmat kellett gyakorolnia, hogy velem legyen, hogy türelmes maradjon olyankor is, amikor már szinte szándékosan húztam fel. Tudni akartam a határokat, és úgy érzem, miattam sokkal tágabbak lettek az ő határai.
- Te választottál. Két előadás alapján. Tudtad, hogy az volt az egyetlen alkalom, amikor két egymást követő este is ugyanazt a szerepet játszottam el?
Ez még mindig megmosolyogtat. Soha eddig nem játszottam zsinórban több este ugyanazt az szerepet. Ő pedig pont akkor nézett meg. Végzet? Nincs kizárva.
- Sehogy? Mármint, nem bántad? Hogy le kell mondanod az életedről, és el kell viselned engem? Hónapokon át. Csak engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Fizettél, mert ragaszkodtál hozzá, pedig én nem kértem tőled pénzt. Segítettem volna csak úgy.
Nem is tartottam meg, az utolsó knútig mind a két részletet eljótékonykodtam, pontosabban együtt tettük, mert nem akartam megtartani a pénzt, nem akartam olyan ember lenni, akit meg lehet vásárolni. Engem sem akkor, sem most nem tud megvenni senki, ő sem. Nézem a vonásait, ahogy változnak, ahogy észre se veszi, hogy mennyire sok minden átsuhan rajta. Hónapok óta nézem ezt az arcot, nap, mint nap, és tudom, szinte megbékélten jöttem ma el ide vele.
- Csak mondd ki.
Felelem halkan, mert tudom, hogy mit akar mondani, és kimondhatnám én is, de nem fogom megtenni. Ezt az egészet ő kezdte el, neki is kell befejeznie. Történt köztünk bármi, alakult az életünk, az érzelmünk bárhogy, véget fog érni. Tudom, egész nap tudtam. Mint mikor elfogadod a halált, és nem rettegsz tőle, hanem nyugodtan várod, mint a legifjabb testvér, a három közül. Engedem, hogy közelebb húzza az kezem, hogy ujjaim még most az ujjai közé férkőzzenek. Hidegek, de nem kérek bocsánatot, egész nap ez van, rettenetesen hideg minden végtagom.
- Tudom Ricsi. Megértem.
Furcsa, de tényleg meg. Nem vagyok mérges, nem vagyok szomorú, nem érzek semmit. Most nem. Majd talán pár óra múlva, amikor a mondatot felfogom, akkor mérges leszek, sírni fogok, de most nem. Miatta nem. Védeni akarom őt, magamtól.
- De a gyűrűt megtartom.
A pillantásom kettőnk közé siklik, ujjaimra az ujjai között. Mindig rajtam van, a kabalámmá vált, és nem lennék képes lemondani róla.
- Köszönöm, hogy én lehettem.
A tekintetem az arcára siklik, és halvány mosolyt küldök felé, ujjaimmal rászorítok az ujjaira, hogy érezze, nincs baj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Meg.
Felelem könnyedén, de mégis komolyan. Közelebb húzódom hozzá, hogy könnyebben elérjen, már ismerem a mozdulatait, mintha tudnám, mi után mi következik, pedig tud még meglepetést okozni, hiszen szeretkeztünk, úgy mint soha, tényleg egybeforrt akkor a lelkünk, hazataláltunk. A mi otthonunk egymásban van.
- Tényleg megértem. Nem téged nyugtatlak. Én ezt már reggel tényként kezeltem. Ma máshogy mozdultunk egymás felé.
Nem csak ő, én is. Mind a ketten feszültek voltunk ma, hiszen a mai egy nagy nap, ma megszabadulunk, ma kimondhatunk mindent. És igen, ma szakíthatunk. Ma, most nem leszek szomorú. Előtte nem, nem fogom elbizonytalanítani, nem fogom magam mellett tartani, nem fogom követelni, hogy ha szeret, tartson maga mellett. Nem fogom elárulni őt, a bizalmát, az érzéseit, magát Ricsit. Sosem lennék rá képes.
- Én is szeretném tudni. Nincs értelme folytatnunk, ha nem igazi a dolog, ha ez csak társas magány volt, és nem valóság. Nem akarok hazudni magunknak, egymásnak.
Bár én tudom, hogy szeretem őt, hogy rá van szükségem, én nem abból az életmódból jövök, amiből ő, én nem áldoztam be ezért annyit, amennyit Ricsit, sőt, szinte semmit. Vele ellentétben, aki mindent. Mégsincs szívem azt mondani neki, hogy találja ki, mit akar, nem akarom, hogy azt érezze, egyedül hagyom a bizonytalanságban. Nem akarom, hogy emiatt rosszul érezze magát, sem azt, hogyha számára ez tényleg csak a magán és az ösztönök vezérelte tett volt, bűntudata legyen. Túlságosan szeretem őt ahhoz, hogy képes legyek megsebezni. Akkor legyünk együtt bizonytalanok, érte bevállalom, hogy én is az vagyok.
- Élvezd az életet.
Közelebb hajolok hozzá, homlokon csókolom, hosszan, hogy érezze, szeretem őt, hogy érezze, nincs kettőnk között fal. Felkelve a ruha rejtett zsebébe nyúlok, és egy összehajtogatott papírt húzok elő belőle, amit az inge zsebébe csúsztatok.
- Ha szükséged lenne rám.
Az eredeti levelet Valentin napon adtam oda neki, amit ide terveztem, és talán ez nincs is olyan jól megfogalmazva, nem is olyan tartalmas, de a lényeg benne van. Ujjaimat kihúzom az ujjai közül, ellépve mellőle lépek vissza a cipőmbe, és veszem fel a kabátom, csak aztán lépek vissza hozzá, és nyújtom ki felé a kezem, hogy ahogy indítottunk, úgy zárjunk, és ha kezet fog velem, kisétálok az ajtón. Most nem maradhatok itt vele, a gondolatait, érzéseit nem akadályozhatom meg a jelenlétemmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt mondják, ha egy nő szomorú, vásárol. Ám legyen. A szomorúság a napok előrehaladtával egyre inkább eluralkodik rajtam, egyre inkább reményvesztettnek élem meg az órákat. Felkel a nap, eltelik, lenyugszik. Van, hogy csak nézek ki a fejemből, és nem vagyok képes kikelni az ágyból sem. Ma nem így van. Hosszú fürdőt vettem, és és közben elhatároztam, hogy ma boldoggá teszem magam. Új cipők és kiegészítők.
Ha nagyon drasztikus lennék, a hajammal kezdeném, levágatnám, de nem, sosem leszek rá képes. A legnagyobb értékem. Szoros fonatba fogom, majd konttyá formálom. Az egyetlen kiegészítőm a gyűrű, amit Ricsitől kaptam, és ami mindig rajtam van. Nem vagyok képes még levenni. Szoknya, póló, jó idő van.
Nem tudom pontosan, hogy mire vágyom, majd az ösztöneim fognak vezetni, és csak úgy elköltöm a pénzem. Enni amúgy sincs sok kedvem, szóval legalább az öltözködésem legyen változatos. Cipők. Nyárra kell majd, mindenképpen ott indítok, és hárommal távozom, majd ha már úgyis itt van mellette egy fehérnemű üzlet, oda is betérek, az embernek sosem lehet elég melltartója, ráadásul az enyémek egy része balesetet szenvedett az elmúlt hónapok alatt. Mindenképpen újak is kellenek. Épp egy csodálatos kék felett hezitálok, amikor a tükör egy sarkában megpillantom őt. Eszter. Remek. Neki még ígértem egy magyarázatot, csak nem tudom, hogy akarok-e erről beszélni. Inkább úgy csinálok, mint aki nem vette észre. Remek stratégia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

~ Csak menjen el.~
Magamban fohászkodom, hogy ne vegyen észre, de elég nehéz, ha olyan ruhában vagyok amit együtt vettünk, vagy olyan táskával, amit ő adott nekem. Meg amúgy is, az elmúlt majdnem egy évben elég sokszor el kellett viselnie engem, szóval nem hiszem, hogy ne ismerne meg.
Mondjuk azt inkább, hogy nem akarna megismerni. Végre az öccse csak az övé, nincs közöm hozzá, nem kell tennie semmit annak érdekében, hogy vele legyen. Emlékszem hányszor biggyesztette le az ajkát a tényre, hogy együtt érkeztünk meg a Vajda birtokra. Csak sétálj el Eszter, mint a testvéred, nem kell tudomást venned rólam, tudom kezelni a csődjeimet.
~ Azonban nem, te nem olyan vagy igaz? Te ezt élvezed. ~
Odalép hozzám, látom a szemem sarkából, és még ad egy pofont az eddigiek mellé. Ajkaimat egy pillanatra összepréselem a hangjára, arra, hogy kiejti a nevem. Feltűnően lágyan, él nélkül. Még a végén az a kósza feltételezésem támad, hogy sajnál engem. Kizárt. Csak érdeklődik, nem azért mert érdekli, Eszti nem olyan.
- Szia Eszti.
Köszönök vissza, rá emelve a tekintetem, nem zavartatva magam azon, hogy épp egy olyan gyönyörű mélyzöld, fekete csipkés melltartót tartok a kezemben, amelyet a legtöbben csak különleges alkalmakra vesznek fel. Imádom a szép fehérneműt, de ez akár azt is sejtetheti, hogy máris van más. pedig ugyan, miért lenne?
- Érdekesen.
Felelem, mert nem tudom, mi a jó válasz. Rosszul, jól, sehogy? Olyan nincs, hogy az ember sehogy se legyen, mert valahogy lennie kell. Én is vagyok valahogy, most leginkább zavarban, mert valami hiányzik, valamit nem érzek, ami mindig megvan kettőnk között: Eszti kisugárzását.
- És te? Vásárolgatsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bólintok egy aprót, amikor utánam mondja a szót "érdekesen". De ez az ami a legjobban leírja a dolgokat. Hogyan is érzem magam? Fáradt vagyok, mert rosszul alszom. Rosszul teljesítek, mert fáradt vagyok. Ideges vagyok, mert rosszul teljesítek. Ördögi kör. Ezen túllépve, ott van az üres ház. Nem nagy, és éppen ezért, folyton Ricsibe botlok. Az utolsó szennyes ruháit tegnap teregettem ki, a kupáját ma töröltem tisztára. A hülye pizzás dobozait nemrég tömködtem a kukába. Az illata ott van a párnán, melyet magamhoz ölelek. Néha csak fekszem. Máskor többnek érzem magam ennél, mozdulok, élek, tovább kell lépnem. Ez is ilyen, hogy most itt vagyok, és új fehérneműt vásárolok. A visszakérdezésére sóhajtok egy aprót.
- Szokatlan az egyedüllét, de közben meg a világ nem áll meg, halad, és nekem is haladnom kell, csak néha nagyon motiválatlan vagyok.
És ott van a rengeteg "ha" az életemben. Ha Ricsi velem lenne újra, ha visszajön, ha örökre vége, ha tényleg igazgatóváltás lesz a színháznál, ha megnyerném a következő versenyt, ha többet foglalkoznék a lovaglással inkább. Rengeteg a "ha", és minden egyes döntés, minden egyes lépés befolyásol minden továbbit.
Nem tudom, hogy melyik lépés a helyes és melyik a helytelen, hogy mi lesz velem a tanév végén, mihez kezdek majd. Felnőtt vagyok, felnőttként kéne viselkednem, de mégis, most egy vagyok veszve, mint egy kisgyerek, és közben egyre azon jár az agyam, hogy Eszter miért beszél velem ilyen szokatlan hangon. Nem hinném, hogy bánja a szakítást, hogy Ricsi nincs a közelemben, hogy nem kell bánatos és sértett porcelánbabaként néznie, amiért elvettem a kedvenc barátját, a testvérét. Már nincs oka rám haragudni, de inkább hiszem, hogy egy ilyen döntés után megszűnök a Vajdák számára, és nem kérdeznek. Azon a szinten, ahol Eszter van, nem számít egy magamfajta, az ő szinte messze magasabban van.
- Senkinek, csak szeretem ezeket viselni. Mindig magabiztossággal tölt el a tény is, hogy ilyenek vannak a ruháim alatt.
Ha valamire, akkor erre nem sajnálom a pénzt. Ez Ricsi előtt és Ricsi után is így van. Szeretem, hogy szép, hogy benne vonzónak és kívánatosnak érzem magam, hogy magabiztosságot kölcsönöz. Felemelek a mélykék mellé egy sötétzöldet, és egy bordót is.
- Csak nem tudom, hogy melyik legyen. Több fazont szeretnék venni, de ez a három ebből gyönyörű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Bölcs mondás.
Ilyet mondanak azok, akik, mint hűséges barátnő ülnek melletted, míg te végigzokogod a napokat. Nagy kijelentések, melyek igazából nem mondanak semmit. Nem jelentenek semmit, és olyan emberek találták ki, akik nem érezték még az igazi szerelmet, de minden kapcsolatuk két perc alatt az örök szerelemmé válik. Én éreztem, minden pontjában ott voltam. Borzalmas dolog úgy beleszeretni valakibe, hogy pontosan tudod, az a valaki azért van veled, mert letette a megszeghetetlen esküt. Én beleszerettem Ricsibe, szerettem benne mindent, szerettem akkor is, amikor veszekedtünk, és akkor is, amikor a tükörből nézett engem, miközben megpróbáltam egyformára kihúzni a szemem. Azt, hogy ő is szeressen engem, álmomban sem képzeltem.
Hiszen gyerek voltam, a kapcsolatunk elején. Szórakoztatott az, ahogy ajánlatot tett, szórakoztatott mindennel. Nevettem azon, amikor bosszantottam, amikor zavarta, hogy vörösödik a fejem, mert egy fáról lógtam le fejjel lefelé. Gyerek voltam, aki őszintén meglepődött, gyerek, aki a napfénnyel egyre vidámabbá vált. Ricsi mellett, nővé értem. Azzá a nővé, akire büszkén pillantott le. Azzá a nővé, akit a támaszának tartott, aki a társa volt. Nem csupán a kampányban. Társa voltam mindenben, az ébrenlétben és az álomban is. Társak voltunk. Szerelmesek voltunk. Egyek voltunk.
Mellette váltam igazán nővé, szerepek nélküli, őszinte nővé. Már nem lógtam le fejjel lefelé a fáról, már nem lepattogzott körömlakkal, gördeszkán közlekedtem a faluban. Minden lépésemmel felé léptem. Minden lépésemet érte, értünk léptem meg.
A színházat értünk hagytam ott. Hogy bármikor a szemébe tudjak nézni, hogy engem lásson, ne azt, akit ott lát a színpadon. Érte háziasabb lettem, a jövőmet rá alapoztam. Hogy egy olyan nő mellett éljen, aki méltó a szerelmére. Ezt hívhatja bárki megalázkodásnak, tarthat bárki szánalmasnak, nem érdekel. Én szúrtam el, elismerem. Mást reméltem a választások estélyétől. Csalódni akartam a magam gondolatában. Azt akartam, hogy kiderüljön, rosszul gondolom, hogy Ricsi hisz bennünk, ahogy én hiszek. Tévedtem, és ennek következményei vannak. Viszont, akkor is, ha nyálas vagyok, akkor is, ha undorítónak gondolják az emberek azt, amit én érzek, kitartok amellett, hogy ez a szerelem a legmélyebbek egyike. Hogy talán sosem kapom őt vissza, hogy talán sosem szeretek már így senkit. De az enyém. Az érzést megtapasztalhattam, és ezért végtelenül hálás vagyok neki.
- Igen, ezt is teszem. Lekötöm magam. Figyelj, valamivel adós vagyok még Ricsinek, odaadhatom neked valamikor? Megígértem neki egy ideje, de már nem nagyon találkoznék vele.
Valahogy el kell juttatnom hozzá a pénzt, fontos, hogy visszaadjam, mindet az utolsó knútig. Csak zárjuk le ezt a dolgot, és nem érdekel, hogy nem magamra költöttem, vegye vissza, és zárjuk le. Én egy Vajdának se leszek az adósa.
- Attól függ Eszter, hogy mire. Gondolom rád igen, pontosabban arra, hogy Ricsi miatt kevesebbet voltatok együtt. Alapvetően azonban nem tartom magam mérgezőnek, de ezt úgysem én ítélem meg, hanem a környezetem. Ha te mérgezőnek látsz, akkor mérgező vagyok, mert a te szemedben ez így jön le, én pedig, amennyiben így érzel, elfogadom.
Nem, nem vagyok hajlandó védekezni és magyarázkodni. Egyáltalán nem vagyok hajlandó. Én biztos, hogy nem fogom megváltoztatni Vajda Eszter véleményét, és igazából Ricsi bárkit is vitt volna haza, Eszter ellenségként tekintett volna rá. Ez az egész nem a személyemnek, hanem a titulusomnak szólt.
- Akkor a kék. Ez egy szép kék. És mondjuk ez a bézs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Éjjelek, nappalok, éjjelek, nappalok. Kísértetként járok a házban. Kísértet vagyok. Soha korábban még nem játszottam szellemet, de sokszor haltam már meg a színpadon. Nem kívánom az ételt, leginkább csak szőlőt eszek. Apu viccelt azzal, amikor nála voltam egy hetet, hogy borozhatnék is. Az is szőlő és legalább megnevettet. Vicces.
A könyveket válogatom át, Franci azt mondta, vinne el belőlük párat, nézem meg, melyikek azok, amelyek a legfontosabbak, amiket meg akarok tartani. Előbb látom meg őt, mint ahogy eldöntené, hogy ráfordul a feljáróra. Elegáns szatyorral a kezében érkezik.
Az utolsó látogatás. Az, hogy ő itt van, az teszi fel az i-re azt a bizonyos pontot, az, hogy ő jött el hozzám, teszi véglegessé. Vége van. Hallgatom, ahogy hármat koppant, és átfut az agyamon, hogy csak állok itt tovább, ujjaim között szorongatva a Szavak nélkült. Azonban, hiába állok itt napestig, ő eljött. Ő jött el.
A könyvet letéve, indulok lefelé, nem lassan és nem gyorsan. Nem akarom, hogy azt higgye reménykedek, és azt sem, hogy megvárakoztatom. Csak ne sírjak, csak ne most. Elég volt a könnyekből. Szusszanok egyet, majd elfordítom a kilincset, és feltárom az ajtót. Ajkaim szólásra nyílnak, de Mimi gyorsabb, odaugorva a férfi lábához, megszagolja, és csodálkozva pillant fel rá.
- Nem Ricsi.
Mondom csendesen, mire visszahátrál, egészen a nappaliig, és a kanapéról pillant fel rá.
- Sajnálom, gyere be, vagyis, jöjjön be.
Kínban vagyok, mint mindig, remek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Így van.
Felelem engedelmesen, halvány mosoly kerül az arcomra. Richárd, mindig kedves volt velem, kedvesebb, mint Eszter. Bár ő akarta így, a megszeghetetlen esküt, mégsem éreztette velem, hogy nem lenne jogom ott lenni, szinte kedvelt. Mindig szerettem azt hinni, hogy kedvel.
- Apu kedveli a különleges dolgokat. Amikor ideköltöztek, áttervezte a házat, hogy fényt engedjen be, mert kicsi a ház, nem akarta, hogy sötét is legyen. A Bolton Abbey beli birtokon is erre törekedett a felesége halála után néhány évvel.
Nem tudom, hogy miért mondom el ezeket, sosem beszéltem erről senkinek. Elég lett volna egy sima köszönöm is, de ahogy a tekintete a tekintetembe fúródott, azt akarom, hogy maradjon. A tekintete Ricsié, idősebb, keményebb, de az övé, és én látni akarom. Ostoba kapaszkodó, mindenbe kapaszkodom, még akkor is, ha tudom, hogy ő maga a búcsú, az utolsó felvonás ebben a történetben.
- A Dumstrang megköveteli a teljes figyelmet.
Bólintok is egy aprót ahogy, amit mondok, ajkaim egymásnak feszülnek, amikor azt mondja, olyan, mintha ismét élne. Olyan, Ricsi ismét él, nélkülem. Én még nem készültem fel arra, hogy nélküle éljek. A napok csak úgy eltelnek, fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem, néha alszok, néha ébren vagyok. Többször lovagolok, összességében dekoncentrálttá váltam.
- Örülök, hogy boldog, hogy sikerült teljesítenie, amit kértél tőle.
Ricsi szabad ember, Ricsi ismét él. Hát nem csodálatos? Próbálom tartani a szemkontaktust, de muszáj pislognom, azonban tekintetem rendre visszatér a tekintetéhez.
- Én is visszatérek a színházhoz, ha valóban megtörténik az igazgatóváltás. Egyelőre csak egy-két szerepre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Apukám két hétig úton lesz, mert népszerűsíti a könyvét, így nem tudja, hogy mit csináljon a kicsikkel, akik ugyan most még kicsik, de állítólag hamarosan rohamtempóban elkezdenek majd nőni. Szóval tegnap reggel, szó szerint reggel, mert hat negyvenháromkor beállított, hogy ő akkor menne, és milyen rendes vagyok, hogy vigyázok rájuk. Aztán... elhoppanált. Rendesen elhoppanált, én meg néztem az ágyamra lerakott kutyákat, aztán Mimit, akinek minden szőre felállt a ténytől, hogy ott vannak.
Azóta négy papucsomat rágták szét, mindegyiknek van sajátja, és nem, még csak véletlenül sem párba állított papucsot választottak, mert miért is lennének ilyen kedvesek. Úgyhogy tényleg négy papucs ment a kukába, egyelőre még csak képletesen.
Mimi lelki békéje érdekében, és mert ma szigorúan pihentetnem kell a kezem, ha azt akarom, hogy az előadásra helyre jöjjön, úgy döntöttem, kijövünk kicsit a vízhez a srácokkal. Nagyon kellemes meleg van, olyan igazi vihar előtti, de vállalható. Végre felhúzhatom a lazább összeállításaimat is. Szeretem a vihar előtti időt, ahogy fokozatosan válik egyre nehezebbé a levegő, abban van valami, az enyhülés ígérete. Éjjel zuhogni fog, és ezt nagyon várom, most azonban még minden tökéletes.
Egy nagy, kockás plédet terítek le, kipakolom a játékaikat, és elengedve hagyom, hogy kicsit szaladgáljanak körülöttem, játszanak egymással és a játékokkal. Én addig a szövegkönyvet bújom, hogy kicsit felfrissítsem az emlékeimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Minden egyes részt elolvasva egyre jobban elhatalmasodik bennem az érzés, hogy nem vagyok boldog. Ez most nem az, ahogy mert Vajda Richárd szakított velem, gyűlöl egy csók miatt, elment a világ másik felére, és ezért semmi sem jó boldogtalanság. Bár valószínűleg Ricsinek köze van hozzá, de nem így, ez nem most kezdődött.
Gyerekként mindig a színház volt az életem. Mindig azt hittem, hogy színésznőnek kell lennem, hogy én a színpadon leszek boldog. Így is lett. Tizenéves korom elején rájöttem, hogy miért. Hogy az érzés, az adrenalin, a hajtás mit vált ki belőlem, hogy a testem követeli meg, hogy még tovább menjek. Így jött a lovaglás, és így mélyült el újra a korcsolya is. Állandó verseny, állandó hajtás, állandó fájdalom. Élveztem. Aztán jött Ricsi.
Mellette kiteljesedtem. Formált, és nem átalakított. Formált, de nem változtatott. A változás, a kiteljesedés valami olyan volt, ami már nagyon megérett arra, hogy eljöjjön. Nővé értem, csinossá váltam, olyanná, aki mindig is voltam, de sosem mertem megmutatni. A vele való kapcsolatom során szembe nézhettem magammal, a vágyaimmal, azzal, hogy mit élvezek, és mit nem. Sokan nézhetnek rám talán hitetlenkedve, de én élveztem azt, amit Ricsi adott nekem, én jól éreztem magam a világában. Minden más unalmassá vált, amit nem vele csináltam.
Talán csak válságban vagyok. Az edzéseken olyan, mintha ezer éve megunt koreográfiát csinálnék újra és újra, a színházi szerep már inkább nyűg most. Lovagolni imádok, de sosem versenyeznék, és a tánc is csak élvezetet nyújt, de nem érzem, hogy fejlődnék. Egy ideje már érzem, hogy beszélnem kell erről apával, hogy talán neki is volt válságban az élete annyira, hogy nem élvezte a színházat, aztán történt valami, és visszatalált hozzá.
A gondolatokba teljesen elmerülök, már nem is a szövegkönyvet nézem, hanem a tájat. Az eget, a felhőket. Szeretem a felhőket, szeretek belelátni mindent az égen kúszókba. Csak nézek, és késleltetve eszmélek fel arra, hogy túl sok a csipogás, majd túl távolról jön. Álmodozó arccal nézek a hang irányába, majd gyorsan kapok észbe, és felpattanva futok a kicsik után. Apa kinyír, ha elhagyom őket.
- Szia.
Döbbenten nézem a corgit, aki az asztal tetején a kicsik játékaiból épít kiállítást. Óvatosan felé nyúlok, és ha engedi, akkor megsimogatom. Nem akarom bántani.
- Nyugodtan játszhatsz velük, ezért nem kell elfutnod.
Nem tudom, hogy mennyire érti meg, de sokat segítene, hogyha a kis törpéim inkább kifáradnának ma, és nem itt állva csipognának egy fél napot, mert akkor biztos, hogy nem alszanak éjjel.