Jár bizony, szép nagy K

Köszönöm Lotti, büszke is vagyok rá :3

Majaaa

Hogyhogy?

Ennyire unalmas egy napot... *bejön aludni*

Pizza *nyálcsorgat, ennyit fogott fel*

Szép hétvégét

*befut megszeretgetni a fiát* hogy ment a mai?

Büszke vagyok rád

Tányesz

Óra kellős közepén kapta a baglyot Tányától, hogy a fia megszökött az iskolából. Nem esett kétségbe, mert csak nem tűnik el messzire a kölyök, de azért a gyomrában ideg keletkezett. Azonnal ott hagyta az órát, így mély vízbe dobta tanársegédjét, Southot. Neki kellett megtartania helyette az egészséges életmódot.
Kirill futott egészen az iskola kapujáig, ahonnan hoppanálva érkezik a Fő utczára, ahogy azt a kolléganője írta a levélben. Nem tűnik idegesnek, talán csak abban a mozdulatban, ahogy a hajába túr. Tekintetével a másikat keresi és amint meglátja, már szedi is a lábait.
- Tánya! Mi történt? Körbekérdeztél? - támadja le egyből a kérdéseivel, mindezt elég nyugodt hangon.

Micsoda kívánságok, Ricskó

Tányesz

- Nyugodj meg Tánya, meglesz - szólal meg a férfi. Két kezét a nő vállára helyezi és a szemébe néz. Nem tartja felelősnek érte, hisz bárkivel megeshet, hogy egy pillanatra nem figyel tízfelé, nála is fordult már elő ilyen korábban.
A tökmagra gondol és egyből átfutja a lehetőségeket, hogy hol lehet. Ha az édességes kilőve, maradt az otthonuk, esetleg a tó, a menhely, Kirill nem tud olyanról, akihez a fia szívesen menne. Elég bizalmatlan a gyerek.
- Megnézzük otthon. Aztán a tónál, a vasúton! Menj a vasútra, hátha megindult a szülei után - mutat abba az irányba és már hoppanálna is el, amikor eszébe jut...
- A tónál találkozunk, oké?

Tányesz

Mintaapa, az, persze. Sejti, hogy a fia miért viselkedik ilyen módon, és nem hibáztatja érte. A múltkor nem tudott elmenni érte az iskolába, helyette Mátét küldte el. Most pedig Máté tartja az órát helyette. Valami nem jó, valamit máshogy, jobban kell csinálnia. Ezen jár az esze már egy ideje, főleg miután eltávolodik Tányától.
Hazafelé tart, útközben pedig benéz az udvarokba, hátha, de sehol senki. Otthon főleg nincs. Így hát abban a reményben, hogy a tóhoz igyekezve összefut Tányával meg a fiával, indul is.
- Sehol semmi? - ingatja meg a fejét. Már távolról odaszól a szőkének, és a hajába túrva sóhajt fel. - Remélem, hogy nem az erdőbe ment. Szereti az állatokat. A bestiárium vajon nyitva van? És a menhely?

Tökmagok, akinek van kedve, jöjjön ki a tavacskához grillezni

Sárközi Alexandra Anna

Van egy szabad hétvégéje, amikor végre az időjárás is tökéletes, és ki lehet mozdulni otthonról. Zsombit felkészítette rá, hogy jó kis murit fognak csapni a tónál, sütnek mindenféle finomat és lesznek ott gyerekek is, akikkel játszhat. Még azt is megengedte a gyerkőcnek, hogy Severint ő maga vezethesse pórázon.
A kutya most ott fekszik Kirilltől nem messze az árnyékban, míg a kis gazdi csatangol. Azután az eset után, amikor meglógott, jobban figyel rá, de nem korlátozza semmiben. Volt fejmosás, aztán korai lefekvés büntetésként.
A többiekkel nevet és beszélget, ő intézi a nyársakat. Imádja ezt a pörgést és azt, hogy ennyien kihasználják a lehetőséget és eljönnek.
Kíváncsian fordítja fejét az őt megszólító lány irányába. Szélesen elvigyorodik, majd újra a nyársakra fókuszál.
- Tudod, a pincében a betolakodókat is meg kell sütnünk valahogy - néz vissza rá. Továbbra is vidám, a szemei is mosolyognak és persze viccel. Mert ilyen.

Kapd el Zsombit

Sárközi Alexandra Anna

- Csak az igazat mondom - vigyorog Kirill két nyársfordítás között. Most nem sok minden van, ami el tudná rontani a jókedvét. A legtöbben már rég tudják, hogy alapvetően a férfi nagyon jóindulatú és nem egy félelmetes bácsi, ennek ellenére szigorú és majdnem hibátlanul rellonos jellem. Hát ezért szereti a sárkányokat.
- Segíthetsz, ha gondolod. - Vállat von, majd egy pálcaintéssel felemeli a szomszédos grill tetejét, ami alatt a hamburgerhúsok sülnek. Nem is vette észre, mikor lépett le ezeknek a felügyelője, a lány talán még jókor is érkezett.
- Ettél már? Kóstold meg amiket én csináltam. Ilyen finomat még életedben nem ettél - kacsint rá önelégülten.
Egy pillanatra fejét a gyerekek irányába fordítja, vet egy pillantást fiára, meg a többi előkészítős neveltjére. Nem kíván ő ennél boldogabb életet.

Tányesz

- Ugyan Tánya, ne láss rémeket - ingatja meg a fejét a férfi, akinek ez persze már megfordult párszor a fejében. Mégis tartania kell magát és nem aggódni, hanem keresni, hisz aggodalommal nem fognak előre jutni.
A nő szavaira felvonja szemöldökét és gondterhelten felsóhajt. Nehéz menet ez a kissráccal, az már egyszer biztos. Annak ellenére viszont, hogy hiányoznak neki a szülei, elég jól kijönnek és Kirill biztos benne, hogy őt is szereti és elfogadta.
- Nem hiszem, nem a faluban keresné őket. Szerintem engem akar bosszantani - újabb sóhaj, aztán bólint. Valóban, a gyerkőc szereti az állatokat és ha máshol nincs, talán a mancsban még meglelik. Még mindig bizakodik, de a halántékát masszírozza.
- Kösz Tánya, hogy segítesz. De vissza is mehetsz az iskolába és jelzem, ha megtaláltam - ereszt meg egy mosolyt felé.

Lexa

Mappákkal a hóna alatt, kezében tálcával vonul végig az étkezőn néhány aprósággal körülvéve. Még az ebédidőben is rohangálnak utána a gyerkőcei, de jól tűri, szereti.
- Figyeljetek csak, ki fog hűlni a leves - vonja fel a szemöldökét megtorpanva, a törpékre nézve. Még egy kicsit vonakodnak, aztán szép lassan visszaspuriznak az asztalukhoz.

Lexa

Van néhány elintézendője, de semmi kedve hozzá. Csak nyugodt ebédre vágyik, talán közben átolvassa az iratokat, amiket magával cipelt.
Aztán meghallja a nem is túl idegen hangot, amire fel is vonja a szemöldökét.
- Mennyire kell ahhoz fáradtnak lenni, hogy erre rá akarjam vágni... - idézőjeleket kezd mutogatni a levegőben - a sok kávé árt a gyereknek?
Lerakja tálcáját az asztalra és a fejét fogva ül le a lány mellé.
- Mit csinálsz itt?

Lexa

Hallgatja a lányt, de közben nekilát az ebédnek, különben simán elkésik a következő órájáról. Olyat pedig ő nem szokott csinálni.
- Nem értem. Itt fogsz...tanulni? - vonja fel fél szemöldökét és pár másodpercre oldalra pillant.

- Jaaa! - csap a homlokára, majd megrázza a fejét mielőtt visszafordulna az ebédjéhez. Csak jó néhány falat után törődik ismét a mellette ülővel.
- Kitartás. Nem lesz egyszerű menet - ennyit tud tanácsolni.

- Én apa vagyok, sosem pihenek - mosolyodik el. Mindenki ezt kérdezi tőle. De ő bizony egy szuperapu, mintaapu. Na jó, nem, de minden tőle telhetőt megtesz, hisz nincs más, amivel foglalkozna, mint a gyerekek, főleg az ő kettője.
- Hány éves vagy egyébként, hogy órát tarthatsz?

Szép reggelt

...és lestem, hogy mióta van tesóm... *inkàbb megy kávézni*

Ejj de csendesek vagytok

Tudtam én

Lexa
kicsit a kávén túl

Ő igyekezett visszafogni magát, mégis ez a dolog szépen lassan behálózta. A kávéra pár napja nemet mondott, mert érett felnőtt, kétgyerekes apuka, aki ilyet nem tehet.
Most mégis otthon vannak ketten, a gyerekek alszanak, és a férfi két keze a lány feje mellett a falon pihen. Nézi a szemeit, az ajkait, és még mindig arról próbálja lebeszélni magát, hogy átlépje a határokat.

Lexa

Ott van köztük ez a dolog kimondatlanul is. Eleinte nem érezte, aztán kibontakozott. Amikor délután találkoztak, úgy érezte, tartozik egy kávéval, ha már a múltkor visszautasította. Na, így kerültek haza.
Elveszik a szemeiben miközben megnedvesíti ajkát. Az esze visszahúzza, Lexa meg előre. Pontosan a mély vízbe, ahol fulladás várja. Jobbja a lány tarkójára csúszik és gondolkodás nélkül csókol vissza...még úgy egy tucatszor.

Lexa

Elengedi, majd hátrébb lép. Sóhajtva dől az ajtófélfának miután megáll a rögtönzött sétálgatásban.
- Nem a világvége - ingatja meg a fejét. Maga előtt karba fonja kezeit és mosolyogva néz Lexára.