Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Várakozóan pillantgattam a papára, közben kicsit türelmetlenül meg is köszörültem a torkom, de nem nagyon lett válaszom. Vagy nem hallotta, vagy nem is akarta. Aztán már le is mondtam volna róla, mire Lewy megszólalt. Egy kicsit elmosolyodtam, mert próbált válaszolni, én meg komolyan érdeklődtem és aranyos volt tőle. Még a mutogatás is.
- Ó, az jó sok. És te hogy tudsz ilyen sokat mindig végigülni, bármilyen járműben? Én a vonaton is mindig felkelek, amiért leszúrnak, de nem lehet ennyit csücsizni. Megfájdul a popsi.
Látványosan próbáltam a saját fenekemre nézni, de hiába vagyok hajlékony, megkerülni tudnám csak ezzel magam, meg ott a tasim is. Szóval befejeztem a nézelődést és szépen fogtam a kezét, amíg csak lehetett mosolyogva.
- Az anyukád intézi nálad is ezeket? Nekem is mindig ő dönt, vagy néha hagyja, hogy a papi meg a mami, de máskor erre is mérges. De az állatkertbe biztos elengednek téged is, meg te már nagy vagy.
Nem igazán lehetett szerintem követni engem, de az egyértelmű volt még nekem is, hogy mintha arról győzködném, hogy ő is akarjon ide többször jönni. Akkor akár még tényleg össze is futhatunk egyszer. Persze lehet soha sem, ezt is el kell fogadni. Azért én úgy gondolom a kövecskéim biztos helyen vannak. - Ühhüm, az jó lenne.
Nem figyeltem nagyon, de azt hiszem a papi se ellenkezett és bizony közeledett az a kapu. Egyre lassabban lépegettem, amit a papi karba font kézzel figyelt a kijáratnál megállva. Elhúztam a számat, nem akartam menni, hát most na. Megálltam, aztán felnéztem a nagyfiúra, majd vigyorogva meglóbáltam a kezünket és csak utána engedtem el.
- Köszönöm szépen a sétit. - Aztán a papához szaladtam, hogy még integessek befelé, de kövessem őt, mert nekem haza kell menni sajnos. Ilyen a még kisnagylányok élete.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Bólintottam párat, de ez leginkább annak szólt, hogy értem mit akar. Volt érdekes kutyus, néha az ember a tenyerén hordozná, mert egy tündérke. Máskor meg a kedvenc pólóddal a szájában hempereg a sárban és éppen azon van, hogy jókedvűen megsemmisítse azt. Ilyen apróságokon nem is akadtam eddig fenn, és remélem, többet nem is fogok. Ha nyugodt vagyok, mint mindig, nincsenek ilyen gondjaink.
- Azt azért nem hiszem, de olyan sokan talán nem lesznek majd.
Mintha most ő lett volna a pozitívabb ebben, de azért ez sem csak fekete volt és fehér. Most is akadt bőven, aki nem kedvel és vélhetően az évek alatt ezen emberek száma növekszik. Rivalizálás, vagy beültem a helyére egy terembe, esetleg van valamim, amit ő szeretne. A féltékenység nagyon rossz emberi tulajdonság, de még bennem is van mondjuk. De inkább elengedtem a dolgot és befejeztem Anne és a délutánom meséjét, ami bármilyen fura, de igaz.
- Megálmodja a jövőt, vagy a múltat. Meg igen, van valami jövős dolga is. Már tapasztaltam. - Egy elnyomott sóhajjal bizergáltam az arcát inkább, közben a hajába bámultam, elkerülve azt, hogy rám nézzen én meg ebbe most mélyedjek el. Aztán inkább csak válaszolgattam, de nem sokáig tartott ez, inkább egész közel hajoltam, a csók végén meg megcirógattam a pofiját, majd a kezeim elhúzva kicsit néztem rá. Éreztem, hogy ilyesmi van a dologba, de már elsőre sem tetszett, mikor így került szóba. Amúgy sem tudok semmiről saját érdekből nyilatkozni, számomra ilyen nem nagyon van. Egy ohana vagyunk, én csak azt szeretném, ami itt mindenkit boldoggá tesz. Nem bonyolult.
- Lewy, én nagyon boldog vagyok így, ahogy van minden. Nem akarok semmit másképpen csinálni, legkevésbé sem visszacsinálni, merthogy bánnám. Nincs ilyen.
Még a fejem is ráztam a végén, hogy bizony nem, szó sincs erről, de egy picit kellemetlenül éreztem magam, mert mintha most azt kérdezte volna tőlem, hogy egyáltalán annak a babának, ha tényleg ott van, helye van-e az életemben, az életünkben. A gólya akkor jön, mikor kell neki, és ez így van rendjén.
- Tudom, hogy szeretnéd, de most úgy érzed mégsem, vagy miért kérdezel ilyeneket? Nagyon rosszul hangzik…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokkal jobb így, hogy már részben túlestem a nehezén. Még mindig tiszta libabőr vagyok, ha belegondolok a tűszúrásba, meg ahogy kipaszírozták majdnem a lelkem is egy üvegcsébe. Azt hiszem dicséretnek vehettem a nővérke megjegyzését, annak kapcsán, hogy nem ájultam el vagy lettem rosszul. Azt hiszem nagyobb volt a félelem, mint a tényleges gond. Nagyot szusszantama  mondandóm közepén a két utolsó falatom felett, mikor visszakérdezett pislogtam rá kicsit, aztán megettem a hamit és csak utána beszéltem.
- Jóó, majd szépen riszálom. Minden okés, Szívecske? - Közben megráztam a fejem még meg is simizve a hasam, hogy totál tele vagyok éppen. Általában ebédig nem is szokott gond lenni velem, a reggeli lendülete kitart. Bár nem ettem valami normálisan az elmúlt időben, mert mindig vagy volt valami, vagy idegeskedtem, vagy nem is volt étvágyam és így, csak muszáj lenne megint rendesen csinálni, mert bárhogy is lesz, nem fognak edzésen megdicsérni. - Szeretek sétálni, menjünk. Amúgy sem tudok itt ücsörögni olyan sokat még történik valami. Ééés végeztem is.
Azt hiszem jól leírja a türelmességi képességeim abban, ami nagyon leköt, hogy mennyi időt hagyok szerencsétlen férjemnek, miután hazaesik a letámadásom és az első otthon levegővétel között. Nem sokat. Vagy semennyit. Változó. Az ölelésre nagy vigyorogva simultam hozzá, aztán a kezem kinyújtogatva elhúztam a szám, mert ahogy mindig, most is bepirosodott és kékült meg lilult az a csúnya folt. De legalább már nem fájt.
- Akkor biztos jók, azért remélem a délutáni se lesz vészes. - Lehet egy picit féltem, szerintem nem akart senki megijeszteni, de mikor elkezdte ecsetelni az adataim felvétele után a nénike, hogy miket meg hogyan fognak megvizsgálni, megállt bennem az ütő, és úgy éreztem magam, mint mikor a prérifarkas a gyalogkakukkban lefagy a zuhanás előtti pillanatban. Tudja, mi van odalent és hova tart, de még kapaszkodna vissza, hogy inkább valami más módon halna meg, ha lehet, és nem most. Azt hiszem a nagy gondolkodásba elég fura fejeket vághattam, így csak lehunyt szemmel hozzábújtam mielőtt felkeltem és összeszedtem a táskámat. - Merre sétálunk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ühhüm, olyasmi. - Igazából fogalmam nem volt ezekről rendesen, csak azt vettem észre, hogy egyre több ilyen fura dolgokkal operáló mászkál körülöttem. Nem vagyok egy ítélkező típus, így egyikükkel se volt ilyen irányú bajom, de nekem nagyon furcsi volt az összes. Nem csak azért, mert én még az alapokhoz is aluloperáltam néha, hanem mert ezek komoly visszaélést jelenthetnének. Hát Luca erről ki tudja elrejteni, ha füllent? Alíz szerencsétlen meg tökre nem irigylésre méltó, láttam a velem kapcsolatos jóslata is hogy megérintette. Képzelem egy sokkal szörnyűbb és nehezebb álommal milyen lehet megbirkózni. Nem boldogság ez szerintem nekik sem, Anne esetén fogalmam sincs, ő nekem mindig kicsit távoli volt, pedig közel van. Ott a megbeszélésen pedig nem is volt időm fejben összetenni mi is történt, csak így utólag.
Ahhoz viszont már kicsit nehezebben álltam, hogyan röpködtünk boldog pillanatról kevésbé boldogokra. Próbáltam felfogni és nem magamra venni a kérdéseket és megjegyzéseket, de akaratlanul is belelátom néha az idilli világomba a lyukakat, amin beszökik a rossz. Ezt is így érzékeltem. Hátra dőlve emeltem meg a fejem és pásztáztam kicsit a plafont, mert nem tudtam mit mondhatnék még, vagy hogyan kéne bizonyítanom, ha arra van szükség, végül motyogtam valamit magam elé, aztán egy elég vérszegény mosol kíséretében néztem rá vissza a kezemmel az állán simítottam végig, aztán a mellkasán hagytam.
- Szívecske, soha, senki nem mondta nekem, hogy ez nem jár áldozatokkal, vagy hogy ne kéne jól meggondolni. Lehet nem vagyok huszonnegyvenhat éves még, - iiigen, erre a számra határozottan emlékszem, és még a szemem is megforgattam közben - de Nyuszó, tényleg örülök. Én is szeretném Őt. Hallod?
A nagy barna szemeimmel pillogtam rá lefelé még egy vigyor is bejátszott, ahogy kicsit közelebb hajoltam, mert tényleg nem éreztem úgy itt és most, hogy baj lenne, vagy azt, hogy ez bármi rosszat hozna. Már ebben a pillanatban biztos nem. Nyugalom volt, béke és szeretet. Bár biztos lesz nagyon nehéz meg rossz része, de ezeket nem most akartam firtatni. - Most már elhiszed és kaphatok egy puszit, vagy még nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Alapvetően szeretem a nyarat, de ettől a hőségtől, ami már így júliusban tetőzik, a szervezetem rendszeres visszavonulót akar fújni. A hétvégi hidegzuhany, ami sajnos nem pancsit jelentett, kicsit szét is szedett meg össze is rakott, így mondhatni a meleg csak plusz tényező volt miért nem csináltam ma semmi érdemit. Nem tudtam senkire és semmire figyelni, repüléstanon is csak ültem csendben hátul és Alízzal szenvedtünk. Ott akartam maradni óra után, de megígértem, hogy ma rendes diák leszek és minden órára bemegyek, így mennem kellett Ádám bácsihoz a muglisra. Ez sem az a nap, amikor ki akarom húzni a gyufát.
Viszont lassan eltelt minden kötelező dolog, még pár percet szántam egy megbeszélésre Ririkével és Viviel, aztán a megbeszéltek szerint el is indultam a stég felé. Elég lazán öltöztem ma és még a mosdóba is beugrottam átöltözni a fürdőrucimba, majd felkaptam rá egy nyári ruhát és már szaladtam is lefelé. Időben voltam az ígérthez képest, de tudtam, hogy a barátnőm már biztos ott vár rám. Út közben a hátim és a plédem a kezemben pihent, úgy nézelődtem. Én kicsit örültem, hogy alig vannak erre, inkább a tó egy másik részénél vagy a vízesésnél lebzselnek az emberek. Nem szeretem a tömeget amúgy sem. Idő közben valami mosolyt erőltettem magamra, igyekezve elfelejteni, miken jár a buksim a vasárnapi összezördülés óta, majd integetve megközelítettem a szöszit.
- Szia, régóta vársz? - Érdeklődtem meg, ahogy én is lepakoltam, majd megszabadulva a szoknyától a hajam igazgattam. Felvettem a napszemcsim, aztán fordultam felé ismét.- Rettenetesen meleg lett… hogy hiheti bárki, hogy így tudunk tanulni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokkal jobb programnak éreztem az evős ücsörgést, mint a nap kezdetét és azt hiszem, ezért senki nem hibáztathatott. Bár azért a rossz érzésem nem nagyon akart múlni a dolgokkal kapcsolatban, egy kicsit megmaradt az a félsz még a délutánihoz, csak átmenetileg nem ütközött ki rajtam. Sóhajtottam egyet és összeráncoltam a homlokom, majd ingatni kezdtem a fejem a kis viccére. Persze, pont ilyen kis műsoron gondolkodtam éppen. Nem akartam kiriszálni a popóm a szoknya alól csak úgy. Aztán válaszolt és nem értette a kérdésem, ami annyira nem lepett meg.
- Csak… nem tudom. De akkor jó.
Megrántottam a vállam, aztán a hosszas szemezés után leszedegettem a csúnya ragtapaszt a bucival együtt, majd egy zsepibe csomagolva kihajítottam a közeli kukába. Kicsit megsimiztem a beszínesedett könyökhajlatom, aztán visszafordultam felé, hogy jól megszeretgessem, vagy én legyek megszeretve. Ez nem volt tiszta számomra, de jól esett, így nem is gondolkodtam túl.
- Furik, kórház szaguk van és némelyik nagyon morci is. - A megjegyzésemnek hitelt adni sem kellett, ezek olyan átlagos meglátások szerintem mindenkitől, aki futott már mogorva bácsiba. Azért azt nem mondanám, hogy kihagynám a mai muszáj vizsgálatot mert valahol eléggé izgatott voltam és már szerettem volna hallani, mi is a helyzet pontosan. De az állatkert elterelte a figyelmem aprót vinnyogtam örömömben, aztán vigyorogva indultam meg elé kerülve, hogy kimenjünk az utcára és elinduljunk. Még kicsit piszkálva a megjegyzéséért meg is ráztam a popsimat, csak aztán léptem ki és fordultam vissza, hogy megfogjam a kezét. - Szeretem ezt az állatkertet, úúú, ugye megyünk a macikhoz, megint?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Szerencsére nem voltam olyan mértékbe nyomi, hogy ne értsem meg már a gólyás mese után is, mi az, amit nem akarna, hogy én megéljek vagy bánjak. Az, hogy megint felhozta egy kicsit elbizonytalanított abban, hogy most akkor tényleg öröm van-e vagy sem, még ha nem is ezért merült fel. Sajnos próbálkozom, de sosem sikerül megfelelően elválasztanom a dolgokat, pontosan ezért ingadozok ennyire. Biztos vagyok abban, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy bizony lehet valaki növekszik a pocimban, és hamarosan ennek láthatóbb jeleit is adja. Nem, nem arra gondolok, hogy a levendulamező után Lewcsi ölébe is beköszönnék a reggelimmel, csak úgy bármi. Majd biztos fel kell szednem pár kilót, ami nem segít a tánciban sem, a kviddicsről ne is beszéljünk. Az… az nem is tudom, de éppen inkább nem is gondolok rá.
- Túl sokat? Nincs puszi? - Furcsán néztem rá, mikor mozgolódni kezdett, majd az ölemből felkelt, már majdnem lebiggyesztettem a számat csalódottan, hogy most akkor itt is hagy puszi helyett? De aztán kis nyunny és nyünny után megkaptam, én meg elégedett, telepocis ovisként vigyorogtam rá, megvillantva minden fogacskám, mint Stitch is szokta.
- Én is téged, te kviddicssztár.  - Az utolsó puszinál a pofija után nyúltam, hogy el ne siessen, aztán az ajkaiba motyogtam a mondanivalóm, mielőtt megcsókoltam volna. Csak akkor húzódtam visszább, és engedtem el az arcát, mikor kis hümmögéssel néztem rá és megint csiripeltem kicsit. Bár elég bizonytalanul fogtam neki.
- Ha nekünk most tényleg babánk lesz, akkor az a suliban nem túl jó hír, igaz?
Kivételesen nem azért hoztam fel, mert lógni akarnék, vagy kifogást, csak én is tudom milyen hírek repkednének. Amúgy sem díjazzák sokan, hogy ő tanárkodik én meg diák vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Kicsit úgy éreztem így a vége felé járva, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen volt és az is lehet, csak én gondoltam el túl idillien a békás mese kezdetétől. Nyilván nem minden csak mese és boldogság, én azért azon vagyok, hogy körülöttem mindenkinek a jó jusson csak, még ha ez nehéz is. Kéntelen voltam magamból értelmes mondatokat és gondolatokat kipréselni, amik valahol mindig élnek a buksimban, de ritkán öltenek hang által mondanivaló formát. Most megtörtént, és igazából én attól könnyebbültem meg, hogy a Drága elfogadta, hogy rendben vagyunk és nem kell aggódni.
A negatívnak hangzó válaszra lebiggyesztett szájjal bámultam őt tovább, még meg nem érkezett az az első puszi, majd mindegyikkel egyre nagyobb lett a vigyorom. Az egós dolgon csak felnevettem és megrántottam a vállam, mert célom az nem volt vele, szerettem neki mindenféle jót mondogatni, éppen, ami a számra szaladt. Azzal nem lehetett vádolni, hogy számító és kimért lennék, sosem tudtam még a szavaim sem előre, mikor kicsúsztak sikerült csak nekem is felfogni általában.
Ahogy elhajoltam a csókból sajnálkozva pillantottam rá, én is szívesebben folytattam volna, de ezt most már muszáj volt, ha összeszedtem magam annyira, hogy duruzsoljak.
- Sejtem én is, meg tudom, hogy ez neked se tesz jót, meg senkinek. Fiatal vagyok ahhoz képest, ami sokak szerint normális, tudod, hogy szerintük hozzád is. Én tudom, hogy tévednek, ettől még az eddigi plusz szabályok nem hiszem, hogy éppen enyhülésbe mennének, ha ezt majd megtudják…
Bár nem vagyok lángész és elég ritkán jutok komoly gondolatokra, ennek kapcsán én is felfogtam már, hogy ennek súlya van. Őt is kitehetik, akár engem is, utóbbi mondjuk éppen a legkevésbé sem érdekelne, majd lesz valahogy. Felsóhajtva húztam vissza magamhoz, hogy a homlokom az övének döntsem, aztán a köztünk lévő apró távolságba beszéljek.
- Én nem szeretném takargatni magam vagy bujkálni, mintha ez rossz dolog lenne... - mert nem az. Akinek ezt félteni kell, az olyan, mintha nem is örülne, mintha nyűg lenne, vagy ahogy az a csúnyább kifejezés tartja, teher. Ettől persze én sem kikiabálni akarnám, de fogalmam sincs hogy mehet ez jól. Vagy éppen Lewy mit akar a helyzettel kezdeni. Azt hiszem abba már beletörődtem, hogy az újságírók ha van, ha nincs semmi írnak róla, így azt már elő se hozom. - Azt hiszem ott elvárnák, minthogy veled sem szabadna puszilkodnunk a folyosón, nem? Mármint... te mit szeretnél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Persze, nem is fáj már, csak jó csúnya lett. Pedig szorítottam rendesen…
Igyekeztem betartani, amit kértek tőlem. Behajlított kar, a buci jól hozzányomva a kis sebhez, elszorítva a vér útját, meg akkor elvileg annyira nem is kékül be. Hát, én rosszul lehetek akkor összerakva, mert ez olyan, mintha körbepuszilta volna a kezem egy gurkó. Mondjuk volt is olyan érzésem, mikor megszúrtak az első percekben. És azt hiszem lesz is, a tapizós vizsgálatrésznél még. Mire visszaértem a kukától, már minden teljesen flottul ment, gyakorlatilag a táskám hiányzott rólam, meg a férjem ölelése, aztán a kezei, amit szorongathatok séta közben remélhetőleg.
- Valószínűleg, bár aki a vérvételhez nézegette a kezem, ő rendes volt. - A nővérekre nem lehetett panaszom, mosolyogtak, meg tényleg segíteni igyekeztek, hogy gyorsan végezzünk és a legkevesebb kellemetlenség érjen. Csak hát ettől még, hogy ők ott rendesek voltak, a beszélgetős bácsi még nem volt az. Ilyen ez. Egy sóhaj után mosolyodtam csak el és indultam meg kifelé, picit riszálva csak azért is módon. Otthon legalább csinálhatom rendesen.
- Ahham, jeges-smacik. - Vigyorogva fordultam felé, ahogy a szót újratagolva megismételtem. Nagyon kis aranyos volt így, de mulatságos is, ezt nem lehetett tagadni. A nevetést azért elfojtottam, majd kicsit szomorúan bámultam a földet. Már feleség vagyok, meg ki tudja még mi leszek pár hónap múlva, így már nem is jár a cipelés. Ez szomorú. Bár tényleg többet látok, mint régen, meg a topogóimon lévő pipellő is dob pár plusz centit nekem. Ettől még nem az igazi, na. Szépen és okosan követtem, ahogy a szoknyámon átkötött masnit piszkálgattam.
- Meleg van, és nyár. Szerintem szépen felöltöztem, nem tetszik? Majd legközelebb jövök, ahogy alszom. - Grimaszolva jegyeztem meg, egyrészt, mert úgy én se szeretnék libegni bárhol, hiszen nem vagyok oda a túlöltözött alvásért sem, másfelől most tényleg nem értettem, hogy nem tetszik neki a rucim meg én, vagy csak viccel. Ezeket nem díjaztam annyira, mert jobban szerettem, ha azt gondolja esetleg, hogy csinos vagyok, mintha azt, hogy nem, ma nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Megnyugtatott, hogy azért nem kellett rám órákat várjon, így én is boldogabban mosolyogtam már, amíg letelepedtem mellé. Ahogy én is kiszórtam a holmiim meg megszabadultam a felesleges ruhától, figyeltem nagyon rá mit is mond, és el is gondolkodtam gyorsan.
- Ú, az nagyon jó, víz nélkül asszem ki sem lehetne bírni. Jól hangzik, fogsz is majd ilyen jövendőmondósat csinálni vele?
Érezhető, mekkora a szakértelmem a dologban, nagyjából, mint Némónak a lecsófőzésben. Pedig az a két mese együtt igen vicces lenne, kár, hogy nem egy „lecsó” a kajcsi, de azt amúgy most egész szívesen ennék. Azt hiszem megvan a következő főzős projektem terve. Azt hiszem a tojásos tészta után nagy lépés lenne csak úgy egyedül. De én igyekszem!
- Köszönöm, te is tök csinike vagy. - Vicces, hogy a ruházkodásom elég szélsőségesnek számított, vagy megdicsérték és azt mondták, jól nézek ki, vagy ahogy Hannah is, megjegyezték, hogy nem elég nagylányos vagy éppen mai. De én szerettem így, ahogy van. Azt is, mikor mondjuk Alízzal tudtunk egymásnak ezt-azt adni, vagy cserélgetni. Neki jól álltak a kedvenc kék darabjaim, mert szép a szeme én meg ettől boldog voltam, ilyen egyszerű ez.
- A talár olyan, mint valami meleget benn tartó sátor. Meg lehet alatta pusztulni. Néha úgy érzem magam benne, mint a pulyka érezheti az alufóliában a sütőben. - Nagy vicceskedve a számat is elhúztam egy percre, de aztán nevetnem kellett a dolgon. Vannak képtelen hasonlataim, ugyanakkor elég igazak. Közben bólogatva elővettem a naptejem, felkészültem, közben megérkezett a kérdések hada, amiken el kellett gondolkodnom.
- Igen, benne vagyok, biztos érdekes, és egyet lubickolni is jó lenne, nem is tudom. - Miközben én a naptejjel bíbelődve agyaltam, neki sikerült dönteni, ezért pedig nagyon hálás voltam. Lehet ülünk még egy darabig mire én valamit kinyögök.
- Szuper, menjünk. Te is tudsz úszni, ugye?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hiába a tanulás és a leckeírási kötelesség, kivételesen elég vidáman topogtam a folyosókon előre, hiszen Alízhoz siettem. A padlót figyeltem, meg a lábam elé leginkább, nem szeretem, mikor azt látom, hogy megnéznek, vagy hozzám próbálnak szólni. Voltak már furcsa beszélgetéskezdemények, amikből csak ki akartam menekülni. Viszont úgy tapasztaltam, ha nincs szemkontaktus és látványosan sétálok tovább, akkor annyira nem piszkálnak, hála az égnek. A hajam piszkálgattam, ahogy a karommal magamhoz szorított könyvre lógott, aztán a szokásos kis késésemmel nyitottam be a társalgóba. Hirtelen rémülten néztem magam elé, mert egy fiú meg éppen kifelé jött és pont szembe jött velem. Oldalra léptem, így ő elment, mi pedig kettesben maradtunk. Vigyorogva szeltem át a távolságot kettőnk közt, aztán megölelve meg két uszival üdvözöltem a barátnőmet. Lehuppantam mellé, és miután a holmikat a kezemből letettem, a csuklómon lévő hajgumit kezdtem a hajamba csomózni, meg ne süljek. Rettenetes idő van.
- Mi a helyzet, csajszi? Olyan fáradtnak tűnsz, délutáni szundi volt? - Néztem rá kicsit aggodalmasabban a szokásosnál. Előfordul, hogy látom rajta, nincs a toppon, vagy azt, hogy nem alhatott jól, ez bárkivel megeshet, de nála ez valami több volt. Most pedig, valljuk be, nem úgy nézett ki, mint egy magát kialudt, boldog lányka. - A besorolás alá nem tartozó lényekből azt mondta Lewy a dementorokat majd átvesszük együtt, szóval a mumussal kezdhetnénk a házit, mert az infizéket meg már keresgettem, az annyira nem veszett ügy asszem.
Kicsit tereltem már így az elején a tanulás felé a dolgot, ami rám pont nem jellemző, de kicsit vonakodtam a legutóbbiak után, hogy mennyire feszegessem nála, mi lehet a baj. Úgy éreztem elég nagylányok vagyunk, hogy ami olyan, azt kérdések nélkül is megosszuk valahogy a másikkal. Bár pont én beszéltem, mikor a tegnapi este hatása alatt voltam még mindig, de arra nem voltam készen, hogy erről bármit fecsegjek, pláne az iskola falai között.
- Vagy várjunk még egy kicsit a kezdéssel?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt kellene mondanom, hogy ma kifejezetten hamar repkedek a mosoly meg a majdnem sírás között, pedig nem, igazából csak nem tudom, hogyan is vagyok éppen. Örülök, de nyilván egy hír hoz magával több mást is, ahogy mindig. Az pedig már von le, vagy ad hozzá, attól függ milyen. Én szeretem azt hinni, hogy mindenből csak a jó irányba van előre, de azért az elmúlt időszakban túl sokszor tolták a nózim elé emberek, érdeklődők, újságok vagy úgy bárki, hogy nem minden arany, ami fénylik és a szivárvány lába a manókkal és a kincsesládával lehet nem is létezik. Mikor felhoztam az iskolás dolgokat is ilyen érzéseim voltak. Mintha ott sosem lenne nyugalom és béke. Amúgy sem támogattak minket nagyon, amit persze meg lehet érteni valahol biztos, csak nekem ment nehezen. És ezzel nem lesz könnyebb most sem.
- Nekem nem számít ez, ahogy egy csomó más dolog se, ami mások szerint annyira nagy dolog. Mindenki a korral, státuszokkal, állásokkal, pénzzel dobálózik, mint más a labdákkal. Én… csak tényleg nem akarok, sosem akartam rosszat azzal, hogy… itt vagyok. Veled.
Nem voltam elkeseredve, szerencsére mostanra már legalább nem vettem minden második dolgot a szívemre, ettől még néha persze bántott, mikor vagy az igazgató bácsi miatt, szólt valaki, hogy ezt meg azt nem szabadna, vagy valamelyik lány utánam jött és csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Szerencsére a legkellemetlenebbek elvesztek a tömegben, vagy Hajna elriogatta őket.
Nem akartam pont ma, a korábbiak után bármi csúnyaságról beszélgetni, vagy olyanról, amitől bárki szomorú lesz, de muszáj volt valamikor. Ahogy megsimogatta a arcom lehunytam a szememet, aztán csak az ajkam beharapva figyeltem őt.
- Nem így értettem, ez nem egy gond, ha az szükséges, hát állok elébe, csak… - azt hiszem az a normális, ha az ember nem rejteget és retteg a folyosón, hogy „megnőtt a pocim, meg a fenekem, úr isten, most mindenki majd ki kar dobatni minket”, de igazából fogalmam sincs mi van rendben. Beszívtam a levegőt, aztán ki sem eresztettem egy darabig, ahogy gondolkodtam. Néha a kelleténél jobban van olyan érzésem, hogy mindenben vakon tapogatózok, pedig valójában ennyire még én sem lehetek hülye, egyszerűen nehéz volt megtalálnom mit is szeretnék tudni, vagy kérdezni néha, és inkább magam alkottam. - Én nem örülnék, ha felmondanál vagy ilyesmi, pláne nem miattam. Szereted és jól megvagy vele, tudod, hiába nem bírom az ilyen iskolához köthető dolgokat, de ebben is támogatlak.
Igen, még akkor is, ha amúgy fúj és jujj az egész. A tanulás és tanítás is egyben. Nyilván nem is voltam ugrálósan boldog, mikor elmesélte a terveit, de ha ő ezt kedveli, miért kellene nekem beleszólni? Sosem akartam. És most sem attól tartanék, hogy engem elővennének, nyilván engem is, de ő is kapna a buksijára. Ez mindenhogy ilyen kis… negatív.
- Itthon tanulni? Mármint egyedül, vagy hogy? Lehet, nem tudom, hogy megy ez, de talán úgy legalább ott biztosan béke lenne meg boldogság, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Magamban is igyekeztem erre és arra pakolgatni a kis csomagokat, amik a témáinkat rejtették, azt hiszem, ha feltornyozom, abból a korábbi hétvégéhez hasonló rossz lesz, azt meg nem szeretném. Úgy érzem nem is szabadna ezt így elrontani, mégis közel toporogtunk ahhoz a határhoz, ettől meg egészen picit megijedtem megint. Tisztában voltam eddig is azzal, amiket most mondott, de mi ketten úgy látjuk, ahogy ezen kívül meg, ha ő nem is törődött vele, én nem tudtam elhagyni. A korábbi iskolámban is túl sokszor találtak meg odamondásokkal, amik nagyon nem voltak kedvesek. Tudom milyen megélni, lehet el tudnám viselni újra, de azt a legkevésbé sem, ha emiatt, miattam mást is érintenek. Ez volt az, amiről nem tudtam lekattanni. De elhallgattam és nem feszegettem tovább, nem szerettem volna már szomorkodni. Csak meg akartam ölelni, mosolyogni és szorongatni, amíg lehet. Hiszen a felvetülő kérdéseken kívül erre volt okunk, nem?
- Ez az egész az, nem csak én. És így imádom, ahogy van.
A vállába fúrtam az arcom bizzegve még valamit magam elé, miközben a kezemmel az oldalát simogattam, csak aztán karoltam át a felsőtestét és szorítottam őt magamhoz. A fejem egészen picit megemeltem, hogy a szám ne legyen takarásba és beszélni tudjak.
- Azt hiszem ez lenne a legjobb. Bár biztos ez se egyszerű, de tanulni mindenhogy muszáj lesz, szóval ja. - Egyelőre többet nem tudtam volna mondani a tanulásról, mivel ez nem egyszerű. Egyébként sem vagyok a legjobbak között, vannak bőven bajaim, leginkább a lustaság és az érdektelenség kapcsán, de ijesztő belegondolni, hogy esetleg egyedül kell készülnöm. Amúgy is azt szoktam, de az ez utáni vizsgaidőszakban már jön a VAV és… Csak sóhajtottam egy nagyot, olyan világfájdalmasra sikerült, pedig csak a sulin járt a buksim és azt sosem szeretem. Beharaptam az ajkam, aztán kifelé fordulva a nyakától a vállára hajtva a fejem, kellett pár nagyobb levegő mert néha evés után forgott a pocim, és most nem akartam ehhez jutni.
- De, ezek akkor sem rontják el ám. Lehet, hogy lesz egy babánk. Egy saját kis topogó az ohanába.
A hátát lassan cirógatva mosolyodtam el, azt hiszem így többedszerre kimondva kezdett tudatosulni rendesen, mi is történik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Különösebb bemozdulás nélkül hagytam, hogy a karom után nyúljon, közben pedig csak azt figyeltem, hogyan reagál rá. Nekem sem tetszett, de azért így utólag már nem volt olyan tragikus a helyzetem, talán magamhoz képest is egy kicsit túlizgultam a reggelt, de egyelőre ez nem nagyon akart elmúlni. Szóval csak egy mély levegő kíséretében megszabadultam a bucitól, majd az éttermet is magam mögött akartam hagyni némi risza kíséretében. A többit meg megtartottam későbbre, nem jó az összes energiát eltáncikálni már így a nap kezdetén, hát, hogy jut majd a nap végére, mikor túlélőként végre hazamehetünk Volthoz és újra együtt lehet a család.
Zavartan mosolyodtam el a bókra, aztán csak kicsit közelebb húzódtam, mikor megfogta a kezem. Nem volt szándékomban megbántani, de az az apró kis elszólás eléggé élt a fejemben ahhoz, hogy ne hagyjam csak úgy.
- Jól van, smackó, befejeztem. Még itt maradnánk a végén a melegben és kiolvadnak a jégkockák, ha folytatom.
Egy kicsit úgy érzem most, nem bírtam a szájacskámmal, mert nagyon ki kellett ezt mondanom, ha már ilyen jegesben tapicskoltam. Persze egyből megtorpantam, hogy egy nagy, békülős puszi után soroljak csak be mellé újra, végre viselkedve is. Bár a kedvem hamar csökkenő tendenciába ment, mikor felmerült, hogy bizony két lábikóval a földön kell maradni, mert már nagy vagyok. Éreztem, hogy az elszomorodásom adta a löketet, így nem villanyozott fel úgy hirtelen az ajánlat, hogy de mégis. Ha nem szeretné, hát sétálunk. Merthogy én mit akarok? Még mindig nem lettünk nagy barátok a szóval. - Talán, majd meglátjuk bent.
Egyelőre jobbnak láttam ennyiben hagyni, így is bőszen a ruhámmal babráltam ahelyett, hogy visszanéztem volna rá. Amikor viszont szóba került a ruhám, akkor már felfigyeltem. Megnyugtató volt, hogy szerinte is szép vagyok így.
- Hm? Miért? Nem is értem.
A fejemet elég látványosan ráztam meg ahhoz, hogy érthető legyen, tudom a problémát. Persze én sem masíroznék egy sál semmiben sehol, de akkor is, nem ér beszólni erre, nem hosszú ruha, legalább meg sem sül benne az ember ropogósra. Meg a szoknyákban nem látszik nagynak a fenekem, az sem hátrány. - Hát, úgy körülbelül ide és ide, itt meg egy kicsit be kell tűrni magam alá. Elől meg, hát, napellenző neked?
Igazából beszéd alatt végig járt a kezem, mutogattam felfelé pár centit mindkét oldalamon, meg hogy rá kell csücsizni és nem lóg ki a popóm se, aztán elől meg. Mókás lenne, ha a szoknyám alatt lenne a buksija, azt teljesen viccnek szántam. De ahogy méregetett, arra csak összeráncoltam a homlokom. Nem olyan csúnya a lábikóm, hogy baj legyen, ha kilóg.
- Hozol térképet? Melyik irányba menjünk? Ééés, mennyi időnk lesz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Az nagyon helyes, az a sok hideg egészségtelen, mondtam már. Még megfázol, aztán mit csinálunk? Nem játszunk ilyennel.
Nem mintha lett volna válaszom saját magamnak, hiszen egy kis betegség bárkinél becsúszhat, de nem szándékos önpusztítástól mondjuk. A sport miatt tett erőfeszítéseket meg engedjük szépen el, az külön lapra tartozik ezt én is tudom. Szívesen vagyok ápolónénin, ha az a szükséges, de jobb, még egészséges a családocska és boldog. De legalább ennek köszönhetően a piszkálást abbahagytam, és aranyos maradtam. Általában ez az alapállapot, így minden rendben is szokott lenni. Még a szomorkodásom is képes vagyok vele egyszer-egyszer ellensúlyozni, de ma láthatóan ebben nem voltam a toppon.
- Eldőlt? De én… - Nem hagyott időt, vagy esélyt, hogy komolyabb okot felszedjek megint a hárításon kívül, így csak becsuktam a számat végül. Persze szerettem volna, de nem mindenáron, az milyen csúnya dolog már. Viszont úgy tűnt, megint életbe lépett az én nem jutok dűlőre, Lewy meg elhatározta magát opció. Ezzel igazából én eléggé ki voltam békülve, szerettem, ha úgy mennek a dolgok, ahogy neki is jó, ebben meg úgy voltam vele, akkor lehetek biztos, ha tudom, hogy dönt. Vagy eleve a végső szót a férjem mondja ki.
- Sejtettem, de azokat a jól összerakott szetteket megtartom otthonra, ha nem baj.
Nagyon szépen tudtam rá nézni, mikor érdekelt, hogy éppen mi lehet a gond pár dologgal, ami nekem elsőre nem volt egyértelmű, eddig ezzel is így álltam, persze tudtam, hogy nem szereti, ha mások nézegetnek. Táncversenyes tapasztalatból okulva, én sem szeretném. Közben a rögtönzött illusztrációm is célba ért, és úgy tűnt megegyeztünk, hogy a ruhám is csini, és baj sincs vele egy esetleges nyakiba ülés esetén se.
- Ahham, az nem baj. Csak ne csináld sokat, mert a piros nem annyira megy a ruhámhoz. - Tudom, hogy ha sokat néz, előbb utóbb nagyon zavarban leszek, és azt nem szeretném most. Ami az alakom illeti, leszámítva miféle evéseket csinálok a tábori koplalás óta, jól megvagyok az eredménnyel, bár kellettek a plusz körök és felülések. Fúj. Viszont, ha úgy áll a helyzet és estére ezt már pontosan fogjuk tudni, akkor csak most. Még egyelőre, aztán ki tudja, milyen leszek.
- Vidrááák, igen, arra a játszótér felé menjünk, utána mehetünk a fókás-pingvines részhez, onnan meg egy köpés a medvék. Meg útba esik egy csomó másik is.
Figyelmesen szemléltem a térképet, hogy mi és merre van, a számok csak zavartak, inkább a képeket figyeltem meg mi és merre. A három szabad óra jól hangzott, bár a gyomrocskám kezdett mogyoróvá zsugorodni, hogy még ennyi. Jó is meg rossz is. Ennek ellenére a mosolyom egyre szebb lett, ahogy elindultunk befelé a vidrákat megkeresni.
- Úgy szeretnék látni egy párt aludni a vízben, akik fogják egymás mancsiját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Sokszor gondolkodom el, hogy mi az, amire szükségem van úgy igazán, hiszen ahogy most létezem, tényleg kimondhatnám, hogy mindenem megvan. Bár ez is inkább a több, mint amit valaha várnék kategória. Én az elmúlt egy évben sem tudtam olyan átlagos lány lenni, aki örömmel csap le a lehetőségre, hogy dolgokat kérjen vagy akarjon, pláne drágákat. Vagy az, aki annál a minimális kis igényénél jobban rátelepedjen a másikra. Bár azt hiszem ebben az egyben nincsenek túl alacsony elvárásaim. Mikor már nap vége jön és először látom reggel óta, azt kínkeserves kivárni, és legszívesebben reggelig le sem pattannék a férjemről. De néha muszáj, és ezt nem kedvelem annyira.
Én ennek ellenére alapvetően apróságokból épülök fel belül és lesz azokból nálam egy nagy boldogságközpont. Ez az én saját disneys kastélyom. Nyomokban szaloncukorpapírt, alvós apuci-kutya képeket, első csók pillanatát, egy kacsintást, vagy majdnem szívecske alakú krumpli mutogatását, illetve az éppen tartó pillanatot is tartalmazza.
- Ezért se lennék jó hercegnő. Inkább valami nagyon zizzent kísérleti lény… és azt se tudom mit tudok.
A létező - vagy nem létező - képességemen kezdtem el gondolkodni serényen, de nem túl sikeresen. Mindemellett tudtam, hogy azért nem vicc ez a dolog, elég sokszor megbeszéltük már, hogy komolyabban kéne vennem és a fontossági listán jóval előrébb pakolni legalább a VAV-ig a tanulást. Mégsem ment ez olyan könnyen, aminek hanghatást is adtam.
- Nincs baj, csak… a tanulás, tuuuudod, haaataaalmaas rajongó vagyok - közöltem egy erőltetett mosollyal. A helyzet továbbra is változatlannak tűnt, de nem akartam én félvárról venni, tudom, hogy szükséges, olyan ez, mint a fekvőtámasz és a felülés edzésen, azokat is nagyon sokat fújolom, de jót tesznek és kellenek. Hamar abbahagytam ezt az elszomorodást és csak a felsőjét piszkálgattam. - De szerintem is jobb lenne így. Az iskolában nem lenen baj, a többi meg nem fontos, igaz? Vagyis, máshol nem lehet ebből neked rossz, ugye?
Kicsit tudatlan voltam hol és mi van rendben, ezért jobbnak láttam tisztázni, persze közel sem olyan öröm nélküli voltam, mint az elején. Főleg, mikor megláttam azt a bizonyos görbületet a száján, ahogy visszaegyenesedtem.
- Azért kíváncsi leszek, hogy mikor rájön, hogy nagytesó lesz, mit csinál… - A kutyusunk felé pillantgattam, közben megnyaltam a szám, ami egészen kiszáradt, de nem sok kedvem volt innen most kimozdulni inniért, így csak kisvártatva karoltam át jó szorosan újra és bújtam vissza a vállába pár pillanatra, mielőtt még egész közel hajoltam volna az arcához, hogy megtaláljam ajkait az enyémekkel. Ez most pont olyan kis nyunnyogós nap volt, csak az örülős fajtából, amikor ezzel a legboldogabbá lehet engem tenni. - Azért nem fáj, hogy itt szorongatlak a gurik után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudtam elképzelni, hogy ő betegen fekszik a takaró alatt a kanapén, én meg mellé fekszem és valami olyan filmet nézzünk, mait eddig maximum a lányokkal vagy anyával ültem le, és még engem sem kötöttek le. Lehet nem voltam teljesen tökéletes ízléssel rendelkező, de inkább valami olyanra voksoltam volna, ami le is köt, vagy vicces, esetleg izgi.
- Szívesen csinálok neked levest, az nem csak zacsisan megy ám! De a film… hát, ha olyat szeretnél.
 Nálam se csak a mesék léteznek, hiába azt favorizálom. Például volt egy időszak, mikor sokat voltam beteg, akkor végignéztem a legtöbb szuperhősös csodát, amit Isten nekünk hagyományozott elsőre képregény, majd sorozat vagy film formájában. Azt hiszem a Szerelmünk lapjai és a Pókember csatáját, egyértelműen a pók csípte fiú nyerte, ilyen ez. Bár belegondolva, van olyan, ami ilyen romcsis és egész szerettem, de ezeket gyorsan félre szoktam tenni.
Annyira elkalandoztam ebben, hogy hirtelen nem is értettem, hogy fordultunk a nem kéne úgy öltöznömből addig, hogy ha én szeretném, nem kell kijönni benne. Értetlenül pillogtam rá kicsit, aztán megráztam a fejem.
- Majd húzok fel nagykabit, és reméljük, hogy nem sülök meg, mint a grillpipik forgatás közben - mondtam neki vigyorogva, de persze ráztam a fejem. Megértettem ám a dolgot, csak néha fel kell fognom, hogy nem ugyan azt látjuk egy-egy dologban. Azt hiszem ezért is nem ő az első, aki a fellépőruhák próbáit látja. Lehet pár már akkor le lett volna szavazva, mikor még rám se alakította a varrónő.
- Nem azzal van a baj. Mármint. Nincs semmivel gond, csak…  Szeretem, de mégse, de mégis.
Magamban nagyon nehezen megy, hát még kimondva a döntés. Nem tudtam megmondani, hogy nagyon jól esik a lelkecskémnek, és édes is, meg olyan, mikor komolyabban méreget, mintha cukorból lennék és éppen jól karamellizálni készülnének. Olvadozós. Csak ilyenkor elég furin reagálok, akaratlanul is. Van ami nem változik, például amiket kivált belőlem, pedig szeretnék viselkedni a legtöbbször.
- Terv? Hát olyanom sem sokszor van. Deee, legyen ez akkor - helyestem, miközben újra összefűzve az ujjainkat soroltam be mellé, egyből fordulva is balra, a játszótér irányába, arra a leggyorsabb a kis cukikhoz, ezt a érképen is láttam. Onnan azért majd lehet nem nekem kéne navigálni, de az odébb van.
- Hát, így elmondva az, tényleg. De okosak ám, azért. Tudod mikor nem fogságban élnek, olyan vizekben vannak sokat, ahol erős sodrás van, legalábbis számukra. Így mikor a vízen alsziznak, hogy ne sodródjanak el egymástól, így össze szokták akasztani a mancsukat. Ami tök cuki és mintha fognák egymás kezét, mert nagy szeretet van.
Ezen fontos infó pedig már évekkel ezelőtt kiütötte mondjuk a tíztől felfelé lévő számok szorzótábláját a buksimból, de megérte. Miközben beszéltem, mutogattam is, például a kezeinket megemelve, ahol éppen az övét szorongattam be is mutattam, hogyan kapcsolódnak össze a kis cukik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sok időbe és energiába kerül minden rendezvény megszervezése nekünk Annevel, pláne ha azt nézzük, milyen kis maréknyira csökkent a DÖK tagjainak száma. Ennek ellenére én örülök, hogy ilyen szépen haladunk, a SummerFest is igen szépen alakult, hiába csak társszervezők voltunk, így azt hiszem joggal mondható, hogy ügyesen végezzük a feladataink. A maival sem lehet ez másként, ezért is lett minden a legapróbb részletekig jól kitalálva és elrendezve, ráadásul úgy tűnt, ez pontosan illik is az időhöz, a hangulathoz és az egész eseményhez. Szeretem azt látni, hogy a munkámtól örülnek az emberek és ilyenkor ez megtörténik. Persze nem mindenki értékeli, de azért a félsiker is siker.
- Úúú, segítség. - Öltözködés közben sikeresen kaptam a hajamba, és ez az oroszlánsörén elnyelni akarta az ujjam az egyik gyűrűmmel együtt. Néha sikerül vele fennakasztani magam, de most nagyon rosszul álltam. Bár eredetileg a cipzáromhoz akartam kérni egy plusz kacsót, de fellépett egy nagyobbacska megoldandó helyzet is.
De aztán felöltöztem szépen, belebújtam a cipőbe, amivel nem éreztem magam alacsony tereptárgynak Lewcsi mellett, aztán fogva a kacsóját vonultunk le a tavacskához. Általában az elsők közt jövök és valamelyik sarokban vagy a többi szervezővel figyelek, de ha már sikerült nem egyedül jönni, meg van zene és színpad is... Azt hiszem ki sem kell fejtenem az álmaimat az estéről, így nem is tettem. Csak csendesen vigyorogtam, még meg nem kezdtem látni az apró fénypontokat, amik egyre nőttek, ahogy az emberek és a hangok sűrűsödtek. Intettem pár ismerős arcocska felé, akik felém is így tettek, akik meg esetleg csak úgy néztek felém, azokat igyekeztem nem nagyon látni, mert akkor megint a földet bámulnám, és előbb vagy utóbb orra is esek.
- Szeretnél inni valamit, vagy süüüti? Nagyon finik vannak, bár csak kettőt kóstoltam meg pakoláskor... - haraptam be az alsó ajkam a mondandóm közben. Nem szabadott volna tuuudom, de jól nézett ki. A kókuszos meg finom is volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megérkezett a határozottan nem halk és nem is túl diszkrét nevetésem, mikor a filmdolog felmerült, nem is tartott sokáig, hogy az undizás is előkerüljön, ami pláne ezt okozta volna. Újra kellett gondolnom, hogy ha mi ehhez az állatkerthez többször jövünk, biztos lesz-e valami undizás a jövőre nézve még, vagy egyszer elfogy-e. Mikor végre beszédképes lettem, akkor néztem rá nagy szemekkel, majd ráharapva picit a számra komoly kérdést tettem fel neki. - Akkor most meg sem nézed velem Az 50 első randit? Pedig már azon gondolkoztam meg van-e DVD-n.
Próbáltam látványosan elszomorodni, de annyira az most nem ment, nem is nagy baj ez. Igazság szerint más ilyen filmet lehet nem is tudok, ezt láttam is és egész aranyos volt, de azt hiszem becserélném inkább az X-Menre, ha lehet.
- Persze, és egyből becsavarhatnál még egy takaróba is, vagy nagy poncsóba, hogy úgy érezzem magam, mint egy burrito. Biiiztos jó lenne - megráztam a fejem, hogy mindezt inkább el se képzelje. Nem akartam így csücsikélni otthon a kanapén Volt meg közte. Már amikor ez lehetséges, mert ugye a kis drága szeret középen lenni, vagy valamelyikünkön heverészni ilyen „enyém, nem adom” hozzáállással. Azt hiszem lehet ő nem annyira örülne, hogy valaki négy végtagon mászizna mellette a télen már. A kérdésére eközben csak megrántottam a vállam, mert, ha mondta is, nem nagyon emlékszem. Sosem voltam szerintem valami rendben, bár nem ilyen értelemben csak.
- Mondtam, hogy okoskák, csak cukik is közben, az meg vuuu, be-le-halok olyan kategória. Mint a Gruban. Ami mondjuk jó furcsa mese, de mindegy.  - Őszintén szólva rendesen kirázott a hideg, mikor elsőre láttam, és a koporsóbacsukós jelenetnél folyt a piros lötyi alul… hála isten csak a szőlőlé vagy mi volt. De juj. És azt mondják, ez mese! - Ühhüm, hát szeret ott aludni. Bár lassan egyedül elfoglalná az ágyat. Nem lehet, hogy az övé túl kicsi és ezért is lóg annyit ott?
A kérdésem jogos is lehetne igazából, de pontosan tudom, hogy ennyire kis ragaszkodó. Én is szeretem a gyerkőcöt, még akkor is, ha reggel a számba rakja a mancsát „jó reggelt” üdvözletként. Közben lassan hagytuk el a gyerekkacagós játszót és befordulva én már láttam is, ahova tartunk. Szerencsére nem voltak kétmillióan, hála a hét eleji napnak.
- Naga, nem fértek el a táskában ma - húzom el a számat, aztán vigyorogva nézek rá. - Hiányoznak? Ígérem, nem veszek el és fogdosom más kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Néha lehet csak be kéne fognom. Menő dolog hercegnőnek lenni, szépek a koronák is, főleg aranyhajé, az az egyik kedvencem, mégsem éreztem magam sosem teljesen csak ilyennek. Ez a fény, meg pompa, meg kastélyok, nagy események… csak annyira nem volt mindig igaz, persze minden lány álmodozik én is szerettem volna, ha nagy leszek hercegnő, vagy Angel lenni - mert Stitch nem lehettem, ő ugye fiú. Az elég bonyolult lett volna. Reuben is cuki, de se nem lány, se nem okos, viszont hasonló tehetségünk van: az én szendvicseim is finomak ám!
- A tánc még Gantunak is ment azért, ha nem is profin. De a festés talán tényleg valami egyedi, viszont ne vedd el 254 szerepét, tudod ő az a kis cuki, akiből nagyon kiszerettünk. A féltékenyítős, aki eléri, hogy rá figyeljenek, aztán bumm. De nézd a jó oldalát, nem is szirénázom, marha idegesítő lehetnék. Lehet már kidobtál volna... - Néha olyan szavakat használok, amik lehet nem is léteznek, de semmi gond, ő érti, én értem, más meg nem számít, ugye? Aztán persze nem vittem el a témát, tudom miért mondta és igaza van, szóval csak csendesen hallgattam a javaslatát mielőtt bólogatva kinyitottam volna újra a szácskám. - Ühhüm, az jó lenne. De tudom, hogy sok a dolgod, majd biztos van, aki azért addig segít és akkor neked se kell megszakadni. Meg én se maradok buta és nyomi ezekben a hókuszpókuszokban.
Igazán komoly, boszorkányos magatartásra vallhat tőlem néha, ahogy ezt az egészet felfogom, de az itt töltött éveim alatt sem hagytam el, hogy én rendes gyerekként cseperedtem. Az edényeket kézzel mostam el, a ruháim a mosógép mossa, a villanyhoz van kapcsoló, és a PS a világ legjobb dolga nekem. Szóval nekem csak ne mondja senki, hogy pálcás kuruzslás annyira hiányzott volna az életemből, de ugye kötelező, én meg azért ellenzem így, mert alig megy valami rendesen és kiszerettem a dologból. Majdnem annyira rosszul érintett, mint mikor elvette a kezem, már éppen érdeklődtem volna, hogy rosszat tettem-e, de aztán nem volt baj. A puszira azért elvigyorodtam már. - Ki tudja, ki örül velünk és ki nem. Meg azért még van egy csomó ember, akik nem tudom… anyukád, apukád, az újságírók, a rajongóid, akik már előre megírták a kis posztjaikat, hogy biztos csak vicc az esküvő is…
Azt hiszem elszomorodhattam volna a végére, de nem tettem, tudtam, hogy van ilyen, meg azt is, hogy van, aki engem sem kedvel, de az jobban szokott zavarni, mikor ezáltal őt sem hagyják nyugodni. Azon nehezen megy az átlépésem. Észrevettem, ahogy rám nézett, mosolyogtam is rá szépen, aztán inkább megérdeklődtem, hogy ha a kis fehérkénk nagytesó lesz, mi lesz vele. Most is szeret kiskirálykodni már, azt hogy viselné?
- Igen, ez elég valószínű - bólogattam is a szavaim mellé, eléggé így láttam. Bár szerintem a műanyagot nem ezért csócsálta meg, ettől még kinézném ezt is. Minek nekünk az alapon. Közben előbb átkaroltam szorosabban, aztán megcsókoltam, de nem hagyott nyugodni a tény, hogy esetleg rossz helyen tapizok, igazam is lett. Bocsánatkérően szisszentem fel, ahogy a karom lejjebb csúszott.
- Mockeecha. - Vigyorogtam rá, aztán még egy puszit nyomtam az ajkaira. - A gyógypuszi segítene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Túlzás lenne azt mondani, hogy pörgök, mint a búgócsiga, de egész jól éreztem ma magam. Csend volt és béke, egyelőre a hétvége vonzatai sem bántották a lelkemet és a bizonytalan tegnapi hírek is elég jól kitartanak még örömmel bennem. De persze azon túl, hogy reggel olyan négyszeresen szeretgettem szét indulás előtt Lewyt, ez másban nem mutatkozott még meg. Viszont azt bántam, hogy nem adhatok belőle mondjuk Alíznak egy kicsit.
- Ühm, rendben. De azért, ha van valami, szólsz, ugye? Tudod, hogy szívesen hallgatlak meg és segítek - szögeztem le, bár sok szükség nem volt rá. Tudom, hogy tudja, de nem bírok a számra ülni, ha olyanról van szó, akit szeretek. Éreztem, hogy nagyon nem akarja, így csak elengedtem egyelőre és inkább a csini Stitches füzetem fellapoztam, felírtam a címet, aztán mielőtt a szokásos órai rajzomba fognék koncentráltam inkább.
- Hű. Uh. Ez nehéz, elég sok dolog ijesztő… de mi az ami nagyon-nagyon? Azt hiszem, ha nem tudnék mozogni, ha lebénulnék mondjuk. Mármint az milyen tehetetlenség, és mindenről, amit szeretek le is kellene mondani végleg. Ez lehet mumus? Vagy csak mondjam szimplán, hogy Fela bácsi, mikor büntimunkára akar küldeni - elvigyorodva néztem rá, de kiszúrtam, mennyire fáradt. Nem akartam megbámulni, ne érezze magát rosszul vagy nyomás alatt, így a füzetembe írogattam pár alap dolgot az ő jegyzeteiből át, amíg kicsit rendezhette magát.
- Ugyan, semmi baj. Ez nagyon rossz lehet. Az álmoktól van? Mármint… azoktól? Még mindig nagyon rossz a helyzet? Ahj - érdeklődtem aggodalmasan tőle, ahogy letettem a ceruzát és félig felé fordultam, megfogtam a kezét, hogy bátorítóan megszorítsam. Ha tudnék, segítenék biztosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Jól hangzanak, hozzád illene szerintem mindkettő. Okos vagy és jól tudsz segíteni, én már csak tudom, annyit írsz velem beadandót az elmúlt években.
Figyelmesen hallgattam a jövőbeni terveit a barátnőmnek és igazából én bárminek el tudtam őt képzelni. Okos volt, szép és már előrébb volt egy kicsit a jövőjét illetően nálam. Én még mindig izgultam, főleg a legutóbbi hírek után, hogyan is tovább. Azt hittem, ha letudom a kötelező iskolát, utána csak táncolni fogok és ettől teljes lesz az életem. Persze mostanra kicsit máshogy állnak nálam össze már a fontos dolgok egy listán, sőt, olyan dolgok kerültek az életembe, amit legalább ennyire szeretnék biztosan tudni. Ilyen az ohanám is, de ugye attól az embernek nem lesz végzettsége meg pénz. Mármint… most Lewy tuti furán nézne, tuti kinevetne, de anya arra tanított, bármennyire is ne beszéljünk most, hogy próbálkozzak a saját lábikóimon is életben maradni.
- Benne, persze, próbáljuk ki - bólogattam lelkesen a felvetésére. Nem volt ellenemre és szívesen segítek, ha ezzel gyakorol is, ez a legkevesebb a részemről. Mosolyogva figyeltem őt, de a saját kis talárelméletemnél én is nevetni kezdtem, képtelenség, de elég valós sajnos. Lassan fogunk odapirulni egy bájitaltanórára még a vizsgákig.
- Ez tök kár, bár, az azért nem olyan biztos. Mármint múltkor a DÖK a diákok érdekében az ételek miatt is szervezkedett, nem is lenne rossz ötlet az egyenruha kicsit modernizálása mellé is beállni, vagy legalább a nyárit alakítgatni. Hm, szerintem a következő elnökin majd feldobom Annenek, mit szólsz?
Kevés dolog volt, amit tudtam és szerettem is csinálni, az elnöknéni helyettesének lenni ilyen volt. Ott szabadott kreatívnak lenni, ami nekem jobban ment, mint más, ráadásul értékelte a lelkességem és jó csapat is lettünk az évek alatt. Lehet még valami menő is kisülne ebből is.
- Szuper, akkor ússzunk versenyt addig a bója szerűig és vissza. A győztes ülhet belül Fela bácsi óráján, na?
Az a hely király, én mondom. Alig lát téged, nem szólítgat fel random és túl lehet élni a meleget is. Azzal bele is ugrottam a stég oldaláról a tóba és pár perc alatt fel is bukkantam, hiába kötöttem össze a hajam az előbb, kicsit így is bezavart, de nevetve elsimítgattam, amíg bevártam a szöszit az induláshoz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Lehet le kéne vágatnom… Aúúú, sziii. Jó. - Nem voltam abban biztos, hogy a kijelentésemet komolyan gondolom-e vagy sem, de nem hangzott még nekem se túl fényesen. Azt hiszem, ha megtenném, hiányozna. Könnyebb lenne, biztos úgy is megszeretném, de furcsácska volna tapizni, hogy jé, mennyivel kisebb. Kevesebb nem gondolom, hogy lenne. Sok van és sűrű, a legrosszabb kombináció. Próbálkoztam közben nem nagyon mozogni, de elég kitekert módban állt a kezem, és mivel így fájt, nem tudtam sokáig mozdulatlan maradni. Végül azonban kihámozta nekem, amiért nagyon hálás voltam, mivel már elég elkeseredetten néztem magam elé, hogy most akkor tényleg nem mennénk?
Pontosan tudtam, hogy ez az esemény leginkább nekem fontos, és nem is teljesen úgy, ahogy sokan gondolnák. Nekem még van egy évecském addig, hogy kimondhassam, végleg felnőttem és bizony eljárjam azt a fontos táncit. Ellenben már az elmúlt években ennél egy kicsit több közöm van itt mindenhez, most is, hiszen a főszervezők egyike vagyok, és még ha nem is lenne kedvem és nem lenen kötelező, akkor is szerettem volna itt lenni, legalább addig, még látom, igen, megérte a dolog.
- Vigyázok a ruhámra, olyan kis szép, nem akarom összekenni. Meg nagy popsit se, szóval majd nem mászom bele az asztalba és ölelek magamhoz egy egész tálcát, mint valaki tette korábban máshol…
Egyből felé fordultam a valaki szónál, hogy szépen nézzek a szemeibe, jelezve, hogy a még taxisbácsitól is féltett csodák kapcsán nem volt akkora baj, ha kicsit itt-ott maszatos lesz bárki. Bár tény, most én sem akartam foltosan lézengeni. Közben egy asztalnál észrevettem Annet, akinek nagy mosollyal integettem, mikor egy pillanatra elkaptam a tekintetét. Úgy láttam van társasága így nagyobb köszöngetésbe nem kezdtem nekik. Közben kaptam egy puszit amire boldogan mosolyodtam el, majd picit szorítottam a kezén, amit fogtam, hogy követhessem őt, ha elindul.
- Ahham, ú, vannak szép színesek, valami róóózsaszínt kereshetünk?
Amíg a válaszára vártam, már az italokat nézegettem, amikhez közeledtünk. Persze nem sokáig kötöttek le, hamar a táncolókat bámiztam lesegetve, és bármennyire nem akartam feltűnő lenni, erre nem vagyok túlságosan képes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Nagyon kis segítőkész volt az egyetlen szerelmem, így bátran is mertem magam rá bízni, még akkor is, ha össze kellett szorítanom a fogacskáim. Néha felszisszentem, de egészen jól tűrtem azt hiszem. A probléma igazából akkor jött el, amikor feldobtam a fodrászos dolgot, ő meg megkérdezte, tudom-e, hogy arra, hogy is reagálna. Bólogattam, elfelejtve, hogy éppen tartja a tincseim, sikeresen meghúzgálva a saját frizurám. Oda is kaptam a nem gyűrűs kezemmel, kicsit megdörzsiztem, de aztán jobb lett. Hát, ennyit arról, hogy nem nagy cicaként megyek bálozni. Mondjuk én így is szeretem a hajam, csak ezek a nagy hullámok nem szeretnek engem. Mondjuk a kisebbek sem mindig.
- Én is szeretem. Az enyém is, a tiéd is…. Csak…én… szeretném, ha maradna, de ilyenkor mindig mérges leszek - mondtam ki végül a nyilvánvalót.
Ezek után inkább a bálra összpontosítottam, és lévén nekem nem volt új a dekoráció egy felszínesebb szemle után az embereket nézegettem, miközben kicsit el is szaladt velem az a paci. Kicsit el is szégyelltem magam, a számat harapdálva pillantottam fel a férjemre kis szünetet tartva és ezzel csendbe burkolózva.
- Én… nem…. Nem úgy értettem, naaa. Csak eszembe jutott. Aranyos voltál tökre akkor is.
Igazából nem a helyzeten akartam javítani a kijelentéssel, komolyan is gondoltam azt, de nem tudtam, hogy most ez az új dolog miként értendő. Valami rossz vagy csak furika? Ezért utálom a változásokat és az újításokat a legtöbbször. - A nagy és kerek is egy forma… de azért egy kicsit örülök, hogy neked nincs vele bajod. Majd meglátjuk, van egy kókuszos, azt muszáj leszel megkóstold te is, nagyon jóóóó.
Ügyesen és balesetmentesen követtem őt az italokhoz, ahol egész gyorsan szemlélgettem mi és merre van. Ebből sajnos nem emlékszem mindenre, de próbáltam felidézni őket azért, hiába kalandozott el a tekintetem néha.
- Ühm, azt hiszem van, és ömmm, narancssárga vagy barna színű, azokhoz ne nyúljunk. Meg van alkoholos meg nem olyan is, meg mindenféle gyümölcsös íz. A rózsaszínnek kicsit olyan epres gyerekrágó íze van, fini. Legalábbis a délutáninak olyan illata volt, bele nem ittam.
Igyekeztem a lehető legtöbbet segíteni, miközben sikerült elég hátulról, eldugott helyről egy rózsaszín kupacra lelnem az asztalon. El is emeltem egy poharat egyből. - Tényleg? Igyekeztünk, szerintem ez olyan csinibb, mint a nagyruhás termes, vagy nem tudom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Hiába szeretem az ékszereim és a hajam is, ha ők egymással nem mindig jönnek ki. A nyakláncom kapcsába is néha beleakad egy-egy tincsem, az eljegyzésgyűrűm is szeret ebbe beleveszni itt a buksimon. Vagy valami jelet akarnak adni, hogy most már döntsem el, mit szeretnék vele, vagy így büntetnek. Még nem jöttem rá mi rosszat csináltam, de egyre jobban kezd bántani. Próbálom én a jó oldalát nézni, de ez ma csak nyünnyögés volt eddig, de szerencsére haj és ruha is rendben és egyben maradt, mi pedig nem kellett többet üljünk a dolgon most. Azt hiszem a haj dolog mindkettőnk részéről ilyen védelmi státuszt kapott. Én sem szerettem, ha új frizurája van, vagyis pontosabban, ha az túl rövid. Jó ideje én sem nyírtam bele a buksijába semmilyen mintát.
Egy nagyobb sóhajjal néztem körül, miközben jól összeszégyellni készültem volna magam, de még időben jött, hogy azért nehogy magamra vegyem a megjegyzést. Pontosan tudom, hogy nem rosszból teszi, de nem az agyam működik a leggyorsabban bennem, ezt mindketten jól tudjuk.
- Nem csak az voltál, de az is. Még Sebby is tök aranyos volt akkor, bár inkább elveszett. Azért ő sem ott éjszakázott az asztal alatt, ugye?
Ez olyan infó volt, amit meg sem tudtam azóta se. Valahogy ez az érdeklődés elmaradt, de most egy kicsit sajnáltam volna, hogy miután a férjecském a lábikójával ellenőrizte le él-e még ott is hagytuk és ki tudja hazakerült-e időben. Azt hiszem más emberek iránt túl magasan van a segítési és empatikus érzékem. A tekintetem az övére siklott, ahogy láttam, hogy a fenekem nézegeti, ha a nyakam megfelelően forogna én is odanéznék, mit is figyelünk, de mikor még a megjegyzésemre válaszolt tisztább lett a kép enélkül is. - De csak mert nem ettem annyi sütit még. Meg nem voltam lusta, de még lehetek sajnos.
Ezt már inkább magamnak mormogtam, miközben a szememmel megkerestem az italokhoz legközelebbi sütis asztalt, ahol van a kókuszos csodából. Eközben a kezem meg az italok között járt, hogy ráleljen valahol egy rózsaszínre.
- Soka, de van, aki szereti a szilvást, majd megisszák ők. Okie-taka - azzal meg is lett a pohár, amit szépen előre pakoltam, és még ő érte nyúlt, én hátrébb toltam pár barnát, ne is lássuk, meg úgy jobban nézett ki az asztalon. A szépérzékem legalább nem szokott cserben hagyni, ha az agyam igen.
- Ühhüm, az olyan hivatalos, vagyis… nekem biztosan. Sok dolog van ott, amit nemszeretek. Évnyitó, évzáró… uncsiii dolgok.
Közben felegyenesedve fordultam vele szemben szép mosollyal és csillogó szemekkel, előbb rá néztem majd a rózsaszín folyadékra. Azért reméltem, hogy nem olyan szörnyű tényleg, ha már én rajongtam éppen érte. A kérdésre bólogattam, aztán magam felé húzva hajoltam a szívószálhoz, nem is vettem ki a poharat a kezéből, mert minek. Még leborítom magunkat, amilyen ügyike vagyok. - Üh, olyan epres, tényleg. Szerintem fini. Ú, várj, mindjárt.
Eszembe jutott a sütemény, amit meg is láttam mögötte egy kék tálcán, szóval kikerülve őt fogtam szalvétát és két kockát felkapva vele tértem vissza.
- Ha ezt megesszük, az sok plusz kalória ám… nem szeretnénk letáncolni? - Szerintem a kérdésemmel számolt, én mégis körbekerítettem ilyen szépen, hogy biiztos legyen indokom, ne csak úgy megkérjem, vagy kibökjem, hogy én azért szeretnék és jó lenne, ha a végzősök letáncolták a magukét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A rögtönzött kísérleti lényes kiselőadásomat követően úgy éreztem, lehet nem ártana néha levegőt is vennem beszéd közben, illetve az sem, ha kivárnám pár szavanként a reakciót. Kicsit fel is szisszentem, hogy hát sajnálom, nem akartam ennyire elengedni a dolgot.
- Jó módon? Az milyen - érdeklődtem meg tőle, mert ez nem volt egészen tiszta. Valaki figyelmét elvonni attól, mi fontos, aktuális vagy lényeges, hogy lehet jó? Abban viszont teljesen egyetértettünk, hogy elő sziréna mellett létezni lehetetlen. Abba valaki beleőrülne, nem irigyeltem azokat a kísérleti lényeket. Őket ki szeret vagy viseli el? Olyan rossz lehet nekik, sajnálom is ezért mindet.
- Nagyon jól tudom, csak nem szeretném, ha valami énes okból kelljen ezt vagy azt félretenned, ezek ilyen önző dolgok, azokat nagyon nem kedvelem. - Ezzel azért eléggé helyben vagyunk, mert ha mondtam eddig, ha nem, ez mindig így van. Nem szeretem, ha miattam a saját szeretett dolgait bárki felülírja, ezért is veszem rá magam nehezen arra, hogy bármit esetleg érjek, ha szeretnék is. Ez ilyen kis bonyolult nálam. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék, ha előbb jön haza, mert neki is hiányom, vagy elkísér mondjuk az orvoshoz, ami meg nem kicsi dolog, csak kicsit kellemetlenül érzem magam utóbbi esetekhez hasonlókor.
Persze aggályokat mindig, mindenhez találok, ha egyszer elindul a negatívabb vonal, mert idill ide vagy oda, pont ezt a nézetet bántják az apró negatívok is, nem még a nagyobbak. Olyankor nehéz a pozitívot keresni, de én próbálkozom.
- Ühhüm, igazad lehet, csak azért furcsa ez az egész. - Leginkább újnak mondanám, a kapcsolat dologhoz is nehéz volt felvennem a fonalat jól, most meg itt vagyunk, a saját kis ohanánkba, ami lehet meg fog nőni. Nem tudtam pontosan mit kéne éreznem az öröm mellett, ez pedig kérdéseket generált. Azért a nagyszülei említésénél elvigyorodtam, mert hát ha másból nem is, ebből nagyon jól el voltunk látva, én is nagyon szerettem az enyémeket és sokat köszönhetek nekik, tudom, hogy ő is. Nekünk jutottak a legjobbak.
- Remélem, mert Volt kicsit jobb kedvében van és megpróbálja kikönyörögni hogy cipelgesd, az nem lesz fincsike így - ráztam meg a fejem mellé. Bizony nem egyszerű dolga van itthon, adunk neki elég gondot. Persze ezek a kellemesebbek azt hiszem. A homlokomra kapott puszi után lehunyva a szemem haraptam be az ajkam várva, hogy a felajánlott gyógypuszira választ is kapjak. - Hááát, ez jó kérdés. Fáj még valahol?
Közben elengedtem és hagytam, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadarabjától, közben kicsit letűrtem a szoknyám, ami félrecsúszott. A sok izgésben így szoktam popsit villantani, mikor Volttal ketten vagyunk és hempergünk a kanapén. A szoknyát nem az én életvitelemre találták ki, de mit tegyek, ha szeretem őket?
- Ühmöhm. Nem tudom? Nekem mindenhogy jó vagy, amíg te vagy... - pillogtam rá szépen, hogy aztán a nyaka köré fonjam a kezeim és a homlokom az övének döntsem pár pillanatra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Sokáig nem tudott kitartani a szomorkodásom, kénytelen voltam elnevetni magam, pláne a visszakérdések hallatán. Aprót rántottam közben a vállamon, mert a legtöbb filmről, ami nem volt a kedvenc kategóriában, vagy nem mese, nem volt különösebben kiforrott véleményem. Ez is véletlen ugrott be a repertoárba az egyik tánctábor alatt.
- Az nem baj, ha az Aranyhaj  Örökkön örökét nem láttad volna, na az már az lenne. - Nekem biztosan, én szeretem azt a mesét, és ez egy sürgősen pótlandó dolog lenne. - Hát olyan romcsis, mint amilyet mondtál az ápolás mellé. És olyan vegyes, én nem tudtam eldönteni, hogy szomorú-e a vége vagy sem. Asszem nem olyan mesés happy end a vége és ez megzavart.
Belegondolva tényleg nem, mivel én azt várnám, hogy minden meg is oldódik, nem csak a szerelem teljesül be. Persze szép párocska, elhajóznak, mindenki ott van, akit szeretni kell, de a lány ígyis ugyan azon a napon él, minden tudás nélkül újra és újra. Összességében elég furika, de most nem tudtam más példát hozni, na.
Közben fejben már áteveztem a burritokra, ami máskor nem lett volna baj, most viszont éppen nem erősítette a kedvenc ételeim listáját, így csak húztam a számat egy kis grimasszal. Én sem értem mi bajom, hogy nem akarok élő kajatekercs lenni a melegben. Ami azt illeti az, hogy finom vagyok-e nem az én megítélésem kérdése, nem kóstizgatom magam, lehet már nem lenne meg a karom másként, amennyit régebben is nasiztam.
- Nem bizarr. Egyenesen félelmetes, én már ott majdnem sírtam - igazából pityeregtem az első közeli után Gruról, aztán sírtam is bizonyos jeleneteknél - hogy a koporsós-becsukós-üdítőelfolyós rész volt. Még a szemem is eltakartam inkább, csak ne.
Ha az embert ki tudja rázni egy gondolat többször is, nekem ez sikerült most, kétszer jutott eszembe ez az elmúlt percekben és nem volt jó érzés. Felüdülés volt ezután Volt helyezkedését tárgyalni. Szerettem azt a nagy babát, akkor is, ha mostanság mikor fel akar ugrani, hogy felvegyem, inkább ő tudna engem. Nem kis darabka életkém. - Előfordulhat, lehet egyedül érzi így magát. Tudod milyen szomorúan néz, mikor véletlenül nem jöhet be a szobába, vagy ki, vagy hasonló… olyan bánatos.
Nagyon aranyos tud lenni a szőrmók, múltkor például felraktam rá a pórázt, aztán mire kettőt pislogtam a szájban volt és elindult elvinni magát sétálni mert lassan szedtem össze a cuccaim hozzá. Kis önálló. Bár nem lep meg, az lepne, ha amennyire szeretjük, nem ilyenné tenné. Jó kutyi, csak nem mindig.
- Naga? Nukasha. Ha tudtam volna, hogy jövünk ide, lehet elrakom, de valaki ezt reggel a „muszáj menni” és a „ne akard, hogy én vigyelek” között kihagyta. Lehet gyorsabb lettem volna pedig - mondtam neki kicsit dünnyögve mindezt. A kérdésekre csak zavartan babráltama nyakláncot a korláton támaszkodva. Azt a szívecskét nem szoktam levenni még nem nagyon-nagyon muszáj, többet volt velem már, mint a kavicsaim egyhuzamban. - Tudod jól, hogy a legnagyobb trükköm az, hogy egyedül el tudok tüntetni egy eeegész pizzát. Nem tudom, hogy szednélek fal, vagy mi. Hogy csináltam elsőre?
A vállamnak döntöttem a buksimat, úgy fordultam felé, egészen jól viseltem ezeket, de lehet csak azért mert ezen a téren nem is nagyon akartam virítani. Sokáig nem érdekelt egyáltalán, ahogy a buta fiúk sem, aztán meg lassan, de biztosan, szükségét vesztette számomra, hogy ilyet keljen kitalálnom. Inkább leülnék valahol sírni, még megtalál. Mondjuk a maciknál, ha odataláltam. Közben észrevettem, hogy figyel, vagyis inkább a pocimat, egy pillanatra én is lenéztem, de aztán a vidrák felé mosolyogtam.
- Pedig lehetnél még orvosi csoda, ha kiderülne, hogy igazából odabent van baba - böktem meg a hasát, miközben egy gyors puszit adtam az ajkaira. Még mindig nehezen tudtam elhinni és tudtam, hogy hallanom is kell biztosra. Érzésnek fura volt, hogy bizony, lehet odabent már lakik valaki. Már nálam, nem nála.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ha mesékről volt szó, akkor lehetett velem egy lapon említeni a kívánságokat, ugyanis azok terén akadtak ilyenek. Volt kedvencem, olyan is, amit legalább heti négyszer tuti meglestem, vagy ha nem volt idő, hétvégén pótoltam, egy nap alatt. És az örök szerelmek, azok, amik kihullajtották a hajam, ha utalok valamire, azt például életem szerelme nem érti meg. De nagyon-nagyon szerencsés lány vagyok, olyan, aki elmondhatja, hogy a férje nem horgászni viszi büdi halak közé vagy éppen valami uncsi baráti társaságba, ahol hangosak és mindenáron beszélgetni akarók az emberek. Nem bizony, az én Boojiboom a legjobb. Nézhetünk mesét, PS-ezhetünk, nincs baja a tánccal, mondjuk addig biztosan, még csak én űzöm, a kviddics meg amúgy is közös szerelem Volt mellett. Ezek után az, hogy hasonlóan nem nyerte el valami romantikus film nézésének ötlete a tetszésünket meg sem lepett. El is engedtem a dolgot elég hamar, és még a Grut is próbáltam nézelődve, hátha út közben is látni állatkát, nem csak combközépig érő és szaladó totyogókat. Akiknek próbáltam nem útban lenni, mert ők nem vettek észre, pedig hozzájuk képest kicsi se vagyok!
- Nagyon ügyes és okos bizony, de már nem is baba. Már vagy nyolc hónapos, lassan kipotyognak az első fogai, ha még nem hagyta el a tudtunk nélkül az elsőt valahol. Mi van, ha lemaradtunk?!
Eddig bele sem gondoltam jobban abba, mennyire nagyfiú a kis drága, de most sikerült. Kicsit aggodalmasan néztem magam elé ezen agonizálva, meg a reggelünkön.
- Felkeltem volna…. Valamikor. Csak nem lennék képes egy egész napot ágyban tölteni - illetve de, képes lennék. Ezt viszont már megtartottam magamban, azt hiszem így is nyilvánvaló. Tűről volt szó, orvosokról, vizsgálatról és amúgy is már reggel forgott tőlük a hasam és gombóc volt a torkomban. Inkább csak somolyogva igyekeztem odafigyelni a kis odaszúrásokra. Néha megijedtem egyik vagy másik miatt, talán mert komolyan vettem a vicc helyett, de sosem neheztelek rá ezekért. Tudom ilyenkor is, hogy mennyire figyel rám, ami pedig nagyon édes.
- Igen? Keve egyszer azt mondta, hogy csúcs, de ijesztő is mennyi be nem fér a számba. Nem is értem - ráztam meg a fejem kicsit értetlenül, aztán nevetve fordultam az irányába.
- Nem dobtam, kipotyogtak véletlenül, te meg… hát ott álltál, nem tudtak tovább gurulni máshoz! De látod, most mi lenne, ha lennének, és más lábához gurulnának? Én azt nem szeretném - a fejem ráztam nyomatékosítva, hogy nem, ez szörnyű lenne. A kacsintásra felkacagtam, aztán meg megpróbáltam elképzelni, hogy a hasában a zöldteát vizsgálják. Bizarr lenne. Gondolom olyan ultrahangosan csinálnák, mint amivel a szívet is szokták sportorvosin. A lötyi egyáltalán látszana?
- Ühm. Mert én az lennék? - Kicsit belém szorult minden más mondanivalóm éppen egy sóhaj kíséretében. A mosolyom ugyan nem távozott, de be kellett valljam, hogy eddig igazán át se gondoltam ezt. Hogy nincs kviddics, és….a tánc. Szófogadóan fordultam vissza a vidrák felé, hogy figyeljem, ahogy páran egész közel merészkedtek hozzánk így leguggolva a korlát alatt figyeltem őket szembe. Kis cukik, sajnálom, hogy nem lehet simizni őket még mindig. - Menjünk a fókához, pingvinekhez meg a macikhoz? Vagy másfelé megyünk tovább?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Sajnos bármennyire szerettem volna hinni egy más válaszban, sejtettem a dolgot. Kicsit fancsali arccal vettem tudomásul a dolgot, de azért örültem, hogy azóta nem hagyták ott lehetőleg sehol, legalábbis legjobb tudomásom szerint.
- Mert a nap volt gondolom a legnagyobb problémája neki is reggel - bólogattam, mint akinek meggyőződése van és egyetért, de nem így volt. Ettől még igyekeztem elhinni a dolgot. Annál jobban ment ez, mint az a tévhit, hogy a süti a combra megy elsőre. Nem bizony, az ember feneke növekszik, és nem szép módon. Igazán pakolódhatna másfelé az a süti, ha már ennyire ragaszkodó lesz a megevés után. Ezért is markolok elsőre rá inkább az innivalóra, ami alatt jót vigyorgok a poharak között kotorászva a reakción meg még meg is rázom a fejem. Mondjuk nem vicces, tudom én, ha véletlen gesztenyés sütit találnék, valószínűleg már a megyében se lennék, hanem inkább otthon.
- Van, a legtöbb, amit itt látsz el szokott fogyni. Majd ígérem otthon sosem tartunk semmit, amiben van, jó? De inkább igyál - mutattam a pohárra aztán a szájára. Miután felajánlotta nekem is, picit nyújtózva megszereztem a szívószálat és kicsit nézelődtem közben. Az utolsó kortynál felnéztem a kék szemekbe, aztán lévén elég vicces volt a dolog el is nevettem felbubizva az italunkat. Elengedve a rózsaszín finomságot inkább kerestem sütit. Azonban ellépve Lewy mellett egy picit összerezzentem. Megszoktam már, hogy hangzavar van, hangosak, vagy éppen élénkek az emberek, de ez nem olyan volt. Én visszatértem a sütikkel, már éppen örültem volna, de ez gyorsan megváltozott. Csak kicsit rémülten pillantottam a férjecskémre, hogy most itt mi történik, ő pedig megragadta a kezem én egy pillanatra lecövekeltem, így majdnem orra buktam, de aztán utána indultam. Jó, én sem akarok itt lenni, ez nem tetszik, nagyon nem.
- De…de… várj, sütik. De… jó. De..
Több mindent is akartam volna egyszerre, egyrészt, hogy mi a fene történt, még én a kókuszos csodákkal törődtem, meg azt is, hogy akkor ugye megint elmarad a tánci, amitől eléggé el fog csempülni a szám, meg hát hova is megyünk? Végül csak csendes bólintással annyit visszahúztam a Drágán, hogy a legközelebbi tálcát felkapjam. A tömeggel ellentétesen indultunk el, hamar kikerülve a fényeket és a balhét. Annet még kerestem a tekintetemmel, de éppen nem láttam őt. Ez biztos nem lesz majd egyszerű téma jövő héten a megbeszélésen. A sötétben botorkálva szorítottam meg a lengyel kezét, a másikban a tálcát szorongatva ahogy lassan ismerős utacskát tapostunk magunk mögött hagyva a tavacskát és a bált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon kell igyekeznem, nehogy rossz helyre lépjek folyamatosan, mert mintha a lábam alá került volna minden tipegő. Az egyikre rámosolyogtam, mert éppen nagyban ette a fagyit és jobban megijedt tőlem, mint én tőle. Szerencsétlen. De a fagyija az elég jól nézett ki.
- Bizony, elég nagy fiúcska már. Olyan gyorsan megnőtt… eddig fel tudtam emelni, most már négyszer kell nekifutnom, mire rendesen ölbe tudom venni. És úgy se túl könnyű - jegyeztem meg, bár nem volt vele gondom, csak elég vicces helyzeteket teremtett. Ettől én még nem adtam fel és ugyan úgy megdögönyöztem néha a kis drágát, pedig lassan már nem leszünk egy súlycsoportban megint, csak nem az én javamra. Jól megértjük egymást, ő is szeret lustizni és aludni, én is, meg játszani a kertben és dolgozunk a víz szeretete dolgon is.
- Ez valami lengyel izé akkor, vagy csak mert ő is fiú? - Nem tudtam eldönteni egyelőre, hogy a kérdésem bután hangzik-e vagy csak értékelni kell benne az őszinteségem és érthető. Éppen ezért túl is lendültem hipi-hopi rajta. - Az a vörös, az… azt még mindig nehezen sikerült megérteni. De nekem az is tetszett ám, nem volt vele baj - ráztam meg a fejem is mellé, mert tényleg így gondoltam. Azon csak jót mosolyogtam magam elé, amit utána mondott, de ennek is szólhatott volna. Nem voltak elvárásaim, vagy szerettem volna bármit behajtani. Én megkaptam már elég régen azt a bizonyos kérdést. Nem olyan volt, mint a filmekben meg mesékben, de ez miért kéne zavarjon? Olyan Lewys volt, ami nekem tökéletesen megfelelt. Igazából pár napig utána még azt sem igazán fogtam fel, hogy ezt nem csak úgy mondta. Most meg? Ott van az a bizonyos jegygyűrű is az ujjamon. Akaratlanul is arra siklik a tekintetem, aztán a földet nézegetem, miközben felegyenesedem a guggolásomból.
- Szeretlek, és azt hiszem az sem zavarna, ha még nem gondolnád úgy, hogy jó lennék. Majd igyekszem az lenni mikor kell és nem lehet baj, nem? - fordultam felé, majd a keze után nyúltam, ahogy még utolsó pillantásokat vetettem a kis szőrös tüneményekre.
- Ühhüüüüm. Mehetünk tovább, biztos nincs más, amit szeretnél megnézni? Most nem hoztam nasit piknikhez, azt szalasztanunk kell…