Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kifejezetten kellemetlennek érezte a panaszkodásba futó beszámolóját, arról nem beszélve hogy túl helyén valónak se tartotta. Nem szeretett másokra rosszat mondani csak úgy, és azt is tudta hogy a csalódottság bőven beszél belőle, a legtöbb csíny teteje volt ez azért. És nem a meghúzódás, inkább az, amit így kedvben és lélekben Majára nyomott. Figyelte Lewyt és látta, hogy valami más lett, a kérdéstől pedig el is némult hirtelen. Lesütötte a szemét, majd lehajtott fejjel piszkálgatta a nadrágját, mintha valami érdekes lenne rajta, pedig csak nem nagyon tudta, hogy ez miért olyan fontos, megkérdezni meg nem merte. Arról nem beszélve, hogy jobbnak látta amúgy is ha nem a félmeztelen Lewyt nézi. Szegény lány.
- Egy végzős rellonos, ismerem már, voltak már csínyek, csak ez úgy… mindegy, felejtsd el, jó?
Próbálta elhessegetni ezt az egészet, biztos másokat is bántanak meg, sőt, tudja. Az iskola, pláne egy bentlakásos, erről szól. Egymáson élik ki a stresszt, a sikertelenséget és a vágyakat a diákok, nem számolva vele, hogy ez másnak mennyire rossz lehet. Maja pedig ezt pontosan tudja, és nem akarja, hogy a mai napjára bélyeget nyomjon. Bár a jó hírének fejtegetése határozottan vidámságot csalt Maja arcára. Meg is rázta a fejét, de nem tudott rosszallóan nézni rá. Nem ítélkezik ő aztán, az biztos.
Kicsit megmozgatta a lábait a fiú keze alatt, aztán elvigyorodott és visszatért inkább ahhoz, amibe már belekezdett.
- Én nem úgy értettem, na. Csak nem akarom elrontani.
Aztán határozottabban folytatta és szépen lassan kialakult az a kilences bizony, és nem is lett olyan rossz, mint várta volna. Ezt persze csak magában osztja meg, mielőtt még kétségek merülnének fel Lewyben is a szakértelmét illetően. Kicsit összehajazott mindent, ami annyira nem zavarta, hát ki lehet az mosni, rázni, meg minden. Le akarta seperni a fiú válláról is a hajat, de aztán első érintésre, mint aki forróvízbe nyúlt visszahúzta a kezét. Ebben nincs éppen a toppon, na. A hajba turkálni egy dolog…
- Értem. Ühm… azt hiszem megvagyunk lassan. Ott balra van egy tükör is, meg tudod nézni mennyire szúrtam el… - mondta mosolyogva, mert annak ellenére, hogy őszintén mondta azt, amit büszke volt ám magára! A hallottakra meg még egy kicsit jobban. – Remélem azért megteszi…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Miért fontos neked ennyire, hogy hogy hívják Hajnát? Mármint neeem…
Aztán hirtelen megállt a levegő is, Maja meg lefagyott. Bekövetkezett az a nagyon kínos, maga által kreált csend, hogy a három várossal arrébb lévő tücsök ciripelése lágy dallamként kúszott elé, ahogy mereven bámulta a sztárhajtót. Nyelt egyet, de csak tátva maradt a szája, ahogy folytatni akarta. Na nem az volt a baj, ahogy nekiállt, inkább az, hogy nem akart ő árulkodni, aztán annyira figyelt, hogy a nevét csak így huss, kimondta. És azért tisztában van vele biztosan mindenki, hogy nem sok rellonos, ötödikes Hajna van. Sőt, egyetlen egy létezik, de ezt most igyekszik leküzdeni.
Könnyebb dolga volt kicsit, még nem neki kellett válaszolgatni vagy beszélni, mert ez így legalább valamennyit könnyített a lelkén, ha nem is sokat. Egész ügyesen dolgozott és gyorsan azért, szóval csak kicsit zsibbadt el a lába út közben, de majd kinyújtja később, katonadolog. Zavarban volt, miközben figyelte, ahogy ránéz a férfi, el is fordult inkább a tekintetétől és a haját figyelte.
- Igen… nem, dehogy, semmi. Mindjárt.
Egy mély levegő után gyors seprésekkel a nyakát, a vállait lepucolta, aztán a hátát is és ott úgy megállt a dologban. Bőven elég volt, még remegett is a keze egy kicsit. Ez a szerencsecsomag megint a helyzet magaslatán van. Bele se gondolt, hogy előre is sepert a hajból. Az majd eltűnik, megszűnik, lehullik ha feláll! Igen!
- Mehetsz, mindjárt összetakarítok.
Dobta fel, de persze utána fordulva figyelte a reakciót, az azért jobban érdekelte. Figyelte az ágyról, ahogy a tükörben megnézi, aztán amikor azt mondta tetszik neki, őszinte örömmel mosolygott és még a kezeit is összefűzte maga előtt úgy figyelte. Aztán mikor észrevette magát feltápászkodott, bár elég béna volt benne. Az öléből is kiseperte amennyire tudta a hajat, ezen meg majd a mosás segít úgy is. Az anyja… micsoda beszélgetések lesznek! „Mi ez a ruhán, Maja? – Csak macskaszőr, Vivi, tudod…” Inkább visszatér a jelenbe. Összerakja a gépet, már kevésbé remegő kézzel, aztán fél szemmel figyeli csak, hogy az ing visszakerült-e a tulajra, vagy valami.
- Örülök, ha tetszik, mivel ez marad egy darabig, nem lett volna jó, ha nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rosszul érezte magát, mikor kimondta, aztán meg elszégyellte. Úgy érezte elszúrt valamit, vagy legalábbis fölöslegesen fecseg összevissza. Jó, tény, hogy akármilyen viccről van is szó, vannak, amiknek lehetnek következményei, ő mégsem képes utálkozni. Akkor se tenné, ha nem ismerte volna az illetőt, hát Hajna esetében meg pláne nem tud. Arca egészen elkeseredett mosolyt erőltetett magára, aztán inkább csak bólintott egyet. Figyelte mikor mondta, de nem nagyon tudott ehhez mit szólni, ha valaha szorult is segítségre, nem volt nagyon kihez, mihez közvetlenül, így hozzászokott, hogy a nagyobb dolgokat is inkább lenyeli, nem még ezeket.
Szerencsére a némasága nem jelentette azt, hogy most pokróc lesz, vagy sírni kezd, esetleg duzzogni, ugyan most már elengedni csak úgy nem tudja ezt, de a kedvére nem nyom bélyeget legalább. Azt megteszi a zavartság. El is pirult, érezte, ahogy melege lesz lassan, és azt is tudta, hogy ez bizony a pofiján hamarosan felüti jeleit, csupán ezért is tartott olyan sokáig erőt venni magán és segíteni. Maja_nem_tapogatott_eddig_senkit. Maja_mindjárt_összeolvadja_magát. Szóval voltak gondjai.
- Nem, nem… gondolom, tudom. - Nem rántotta el a kezét, csak lassan a pirosból vörös lett, már a férfi klubja el akarta volna kérni a színkódot Majától! Ebből adódóan ez nem ment csak úgy, parancsra, hogy ne remegjen, mekkora mázli, hogy nyírás közben nem mozdult a keze. Szép hullámok lettek volna, biztosan.
- Sehova, vagyis ahova akarsz. Mármint az előbb a tükörre gondoltam csak. - A nyelve meg az agya is összeakadt, így inkább végül csendbe maradt, még összetakarított valamennyire. Jobb a békesség, ugyebár. Mire felnézett pedig Ő már öltözött, szóval nem nagyon volt más hátra, mint hogy magát is összeszedje lassan, bár, ha őszinte akart lenni azért annyira sok kedve nem volt most elbicegni az átjáróig meg még hopp-porral hazaszökkenni. Pedig muszáj lesz majd.
- Az, abból ma kijutott bőven. - Mondta egy idő után mosolyogva, tényleg nagyon kerek lett ez a napja, ezt már senki nem veheti el tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Sok mindent lehet mondani Majáról, de azt éppen nem, hogy túl összeszedetten futott volna neki a szünet utáni első tanítási napnak. Valahol - azt sem tudja, hol, kinél, mikor - az ünnepekben elhagyta az egyik beadandót, amit mágiatörténetre ma kellett volna leadnia, aztán sikeresen eltűnt a táskája a szobájából, bár az is lehet, hogy Lottinál van… vagy Ririnél, fogalma sincs. Reggel a nagy kapkodásban kifordítva vette fel a pólót is, a fülbevalója meg beakadt a pulóverébe. Egy órán át küzdött vele, mint a hal, ami a horgon akadt vergődött, de megoldotta. Utána - kisebb szívroham közepette - mentette meg a láncát, amit majdnem a hajával együtt rántott le magáról, mikor a szekrényajtó rácsukódott oldalról. Morcosan és kissé morogva esett be az első órára, miközben a jegyzetei között turkálva még mindig reménykedett, hogy előjön a fogalmazása, amikor is… eljött a felismerés. A füzet színe is fura volt, de annyira el van varázsolva, hogy különösen fel sem merült benne ezen agyalni, de mikor kinyitotta valami nagyon fura jeleket talált. Elkezdte a füzetet minden irányba forgatva méregetni, grimaszolt mellé; hol közelebb húzta, hol távolabb tolta. Hát mi a szentséges banán ez!
- A kínai fiú! Vagy valami olyasmi… - Hangosan mondta, annyira, hogy a mellette elsétáló tanárnő szúrós pillantásokkal díjazta, társai meg érdekesen méregették. Belesüllyedt a padba, aztán eldöntötte, hogy megkeresi, akinél az ő füzete lehet, benne a délutánra kellő fogalmazással. Még lehetnek csodák.
Liv néni szabadsága miatt a legendás lények gondozása elmaradt, így a klubhelyisége helyett a folyosókat szelte, nézelődve. Nem sokra emlékezett, sőt, neki elég egyformák voltak a Csingek meg a Csángok, de hirtelen pillantott meg egy célállomásnak tűnő rellonost a társalgóba belépni. Stimmelt a haj, a külső, a minden! Hát ki más lehetne?! Futólépésre váltott, majd szinte beesve az ajtón, egyből szerencsétlen karjáért kapott, hogy fordíthassa a maga irányba.
- Te, Csiiii. Segííííts! Ez a tiéd. - mondta kétségbeesve, majd a kezébe nyomta a füzetet. Amúgy se tudta kimondani a nevet, meg elolvasni se, így ha nem is a gazdáját kapta el, ő úgy gondolja mégis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Minekutána sikeresen beégette magát relatív sok ember előtt, jobbnak látta, ha már menni lehet, akkor utánanézni a felfedezésének. Az agyában csak annyi kattogott, hogy egy fiú volt – vagy marha rövid hajú és deszka lány, ami elég furi lenne, de ki tudja -, meg Csing, de ennyiben kimerült a tudomány. Elég lehangolt sóhajok hagyták el a folyosón a száját, mégnem bevetődött a társalgóba azután a nagybetűs Csiii után, akit valószínűleg erősen félrediagnosztizált.
- Nem Csi? Hogy hívnak? Nem te vagy? De miért nem? De úgy nézel ki!
Értetlenkedik grimaszolva egy sort, bár beláthatná, hogy saját hiba, mért futna egyből megoldásba? Lebiggyeszti az ajkait, miközben el is engedi szerencsétlen karját, menten zavarba is jön és visszahúzva a saját táskáját szorongatja az oldalán inkább a kacsóival. A füzetet nem annyira akarja visszakapni, nincs benne semmi, vagyis van benne minden, de csak mintha egy ötéves rányomdázott volna az áfonyától kék nyálával és elkente volna. Egyrészt ronda, másrészt nem is betűk! Vagy ha azok, tuti nem létezőek, valami titkosírás…jelnyelv. A jelnyelv használható erre, vagy csak a nem írhatóra? Akkor, ha nem, nem baj, inkább tanácstalanul pillog.
- Tényleg nem tudod? De akkor hol van a Csi. Elvitte a füzetem, benne volt a dolgozatom, ami mára kell. Biztos nagyon sok büntit kapok Domi bácsitól, ha nem adom le. Sose szabadulok, nem mehetek el edzésre, vagy nem találkozhatok Le… legjobb barátnőkkel!
Egy kicsit talán elkeseredett vinnyogás lett a vége, de annyira halkan makogta, hogy csak ketten hallhatták úgy is. Nem heves lány, bár most bugyognak a szavak ki a száján. Kicsit lenyugodni kezdett, vett pár mély levegőt is. Aztán eszébe jutva, hogy nem nagyon kéne több butaságot mondani, próbált előrébb lendülni a füzetre mutogatva.
- Azt hiszem levitás, vagy rellonos, valami hideg szín volt tuti a ruháján… ismersz ott valakit, akié lehet?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Csi vagy Csu, vagy Csa… Majának nagyon nem a név számított abban a pillanatban, bár határozottan előrébb lett volna, ha megjegyzi. De tudja, hogy azért nem jegyezte meg, mert ki se tudta mondani. Szóval ezen hamar átlépett és kérdően figyelte a srácot – igen, miután hallotta a hangját ebben legalább biztos volt -, aki még be is mutatkozott neki. Erős koncentrálás közepette ráncolta a homlokát, és formálgatta a szót szájával. Úgy hangzott a név mint valami halfajta… vagy rosszabb, egy régi autómárka, amit kivontak a forgalomból! Na mindegy, látott itt már jó sok fura nevet, nem ezen fog megakadni, majd ő jól kimondja! Természetesen.
- Daske…Daiskskske. Dé. Te leszel a nagy Dé. Rendes a szüleidtől, bár nem tudom melyik a jobb. Többen is vagytok kettőnél itt? - Kitágult pupillákkal meredt a fiúra, egy kicsit közelebb is hajolt, hogy jól megnézze az arcát, hátha őt legalább megjegyzi majd, könnyebb lenne az élete. – Mert tökre hasonlítotok. Nincs egy ikred? Vannak különbségek?
Tett fel egy újabb adag kérdést, mert addig se kellett a világ végét feszegetnie magában, mert most nagyjából úgy érezte magát, mintha az közeledne. Eddig sem volt éltanuló, szó se róla, de ha még ezt a viszonylag jó eredményét is elkezdi rontani, biztos, hogy leszedik a fejét, és nem Domi bácsi büntetése lesz az egyetlen, amitől majd szenvednie kell. Semmifélétől nem tenné, ha lehet. Pláne most, holnap délután is edzés, aztán meg megy haza a nagy vacsira. Abba inkább bele se gondol, mert ennél is jobban kétségbeesik. Sóhajtott egyet, mire a fiú megjegyzésére csak bólogatott. Bár ő csak rendes akart lenni, mert állítólag a fiú lemaradt, gondolta lemásolja és visszaadja az órai jegyzeteit, aztán bumm, mégse. Vagyis ez így nem igaz, adott neki egyet, csak rosszat.
- Hát… annak nagyon örülnék, de szerinted meglehet még? Az ebéd utáni második órára kelleni fog már, alig van idő, ez meg tök nagy hely. - Lemondóan fonta össze karjait maga előtt, aztán Csi után pillogva elindult lassan. – Én egyébként Maja vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Meeeeeeeeeeeeeccs nap! Maja teste és lelke egyszerre pörgött be teljesen, amikor nagyon izgatottan lógott ki az egyik versenyigazolásával a péntek délutáni tanításról. Legutóbb szerencsére se órája nem volt, se szabad hétvége hiánnyal járó gondja, ellenben most kicsit bonyolultra sikerült. De Lewyért mindent elven csalt egy egészen kicsit, szörnyű. Viszont tény, hogy mikor sikerült sasszékkal vonult vissza a szobájába gyorsan összeszedni magát. Vigyorgósan és teli energiával dobálta szét a ruhákat, mire kitúrta azt, amit fel szeretne húzni. Nem egyszerű döntés volt ám ez, bár kicsit kevesebbet stresszel ezen most, mint az első alkalommal. Na az elég nehéz szülés volt, sebaj, minden idegszálat megért. Forgolódott a tükör előtt, cserélgette a felsőket, aztán végre úgy tűnt megvan az igazi, és még időben is volt! De még mielőtt nagyon nekiindult volna a holmiival segítséget kért Riritől és egy kis extrát vittek a hajába, bizony-bizony kék és vörös lett a haja vége, ami nagyon csinosan illett a csapathoz, akinek igyekszik ma kiszurkolni a győzelmet majd. De így már semmi nem tarthatta vissza az utazástól. Nincs ugyan a szomszédban, de viszonylag gyors és kényelmes érkezéssel sikerül megjelennie. Most már kicsit határozottabban és célirányosabban közlekedik, hamar meg is találva a helyét és izgatottan várva, hogy mi is lesz.
Maja azon túl, hogy nagyon szereti ezt a sportot itt egy egészen más minősítésben is jelen van, mint az első számú Lewy támogató és rajongó, bizony egy mindenre elszánt barátnőt tisztelhetünk benne. Bár ez talán csak mostanra kezdett benne úgy igazán tudatosulni és ettől még inkább izgult folyamatosan, már előre is aggódva kicsit. Ilyenkor előjött belőle, hiába játszik ő maga is, és nem számít mennyire makacsul tűri a sérüléseket szintén, igenis nagyon veszélyes odafent. Kicsit olyan érzése van, hogy azért mind a tíz ujját le fogja rágni, lehet még pislogni is el fog felejteni, de megéri! Kifejezetten jól tűri a tömeget maga körül, sőt még be is kapcsolódik a közös éljenzésekbe, de nem nagyon bír megülni sem, folyamatosan figyeli mi jön, mi várható. Most mondjuk a pomponlány szerepkört egyelőre elengedte… Ennek ellenére ahogy pontot szereznek ott tapsol vigyorogva és ugrálva örömében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Kifejezetten nem mondhatná Maja, hogy túl sok gondolkodást igényelt volna az itt lesz-e és még a kivitelezéssel sem volt gondja, így aztán senkinek szava sem lehet. Egyelőre. Sűrű szájtátások és sziszegések mellett figyelt, vagy éppen grimaszolva kiabált, de nagyon büszkén mindvégig. Számolgatta a pontokat és pontosan tudta, hogy Lewy hogy is áll, na meg az egész csapat. Már hetven pontot hozott össze a drága, amikor is kicsit furcsa módon eltolódtak a pályán a csapat tagjai.
Nem volt meleg, sőt, a hideg szél csípte a lányka arcát, viszont kicsit sem törődve az időjárással kitartóan figyelt és szorított. Kezeit összeszorítva tartotta a szája előtt és aggódva figyelte, hogy mi is alakul. Hiába azonban minden imája, mert párat biztosan elrebegett, eljött egy olyan pillanat, amivel egy meccsen mindig számolni kell: akcióba lendült egy terelő, és ennek bizony találat lett a következménye. Pár percig csak döbbenten tátogott, mint hal a zacsiban szokott, aztán mérgesen és aggódva indult meg utat törve magának az emberek között lefelé.
Észlelte, hogy a meccs áll, és hogy sok dolgot sutyorognak az emberek, sőt, valakik a karját is elkapták és próbálták megállítani, de lehet csak útban volt vagy felbosszantotta őket, nem nagyon figyelte. Majánál enyhén elkattant valami, úgy először ezesetben, a fejében már több kicsit sem kedvező cselekedet fordult meg egy ütővel kapcsolatban és a hoffenheimi terelők feje kapcsán. Kacsója is ökölbe szorult, úgy szorította az összehúzott kabátot magán. Nem érdekelte, hogy van, aki nagyobb, erősebb, magasabb, ez éppen egyáltalán nem volt akadályozó tényező. Bár szerencsétlen lány így sem jutott annyira messzire, mint szeretett volna. Bár ez másnak jó. Kifejezetten jó. A gyógyítói rész feletti lépcsőig sikerült magát leverekednie, onnan viszont egyelőre még nem tudta, hogy is van lefelé út. Összepréselt ajkakkal támaszkodott a korlátnak maga előtt, úgy próbált átnézni és lefelé hol van Ő. Kiabált ő, de nyilván ez édes kevés volt pillanatnyilag és totál hasztalan. Nagyon aggódott és szomorú is lett volna, ha az aga éppen nem készül teljesen elkattanni…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Viszonylag későn ért le ahhoz, hogy bármi érdemit halljon, a zajról nem beszélve, ami még pluszban nehezítette szegény értelmezési lehetőségeit. Nagyjából a gesztusokat és a mimikákat sikerült csak leolvasnia, pontosan tudta a szavak nélkül is, hogy kedvese min dühönghet, de bele sem mert gondolni az okba. Egyszerre akarta rögtön tudni mi az és mennyire komoly, és inkább nem, hogy ne kelljen lilává vált ujjakkal szorongatnia idegességében a korlátot. Nem visítozott rá szerencsétlenre, nem sok értelmét látta, de szinte pislogás nélkül figyelte, ahogy próbálta a felszerelését visszaerőltetni magára. Ő benne pedig egyre csak az játszódott le, hogy azt a szemetet ott fent le kéne ütögetni, mint a tollaslabdát az ütővel. Nagyon nem érdekelte az, hogy ez a terelő dolga, ahogy semmi, éppen csak fájdalmat akart okozni, ha már másnak tönkretette a meccse nagyrészét, ami a legfontosabb lenne. Ám ekkor tekintete találkozott Lewyével és a „mit” kérdőszót na meg a megszólítást sikerült is valamennyire kihallania. Hát, ha nem lenne nyilvánvaló abból, ahogy kinéz és éppen majd átesik ezen a kordonon, bizony miatta jött ide.
- Te most visszamész?!
Nem tudta, hogy kétségbeesettebben vagy aggódóbban hangzott-e ez inkább, ahogy tekintete a kékek és a kéz között cikázott még ő maga a pálya felé mutatott, végre elengedve a korlátot. Eléggé szétszorongatta már, a kezeinek is felszabadulás volt ez. Legszívesebben most lent termett volna, de látta, hogy valami felügyelőfélék csúnyán méregetik lentről így csak toporogva figyelt és a bemondó szavaira, lassan ráncolta össze a homlokát és ijedten figyelte, hogy mégis mit csinál?
- Leeeewy… - Ez inkább hangzott csalódottan, mintsem kérlelően vagy megbotránkozóan, pedig nem is tudja igazán hogyan kellett volna hozzászóljon. Ha ő lenne ott, se szeretné hallani, hogy „ne” meg azt sem, hogy „jobb lenne, ha”, viszont képtelen ezt csak úgy nézni. Közben tekintetével figyelte a csapattársait, hogy bárki lebeszéli-e vagy hagyják ezt az egész katasztrófát esetleg megismétlődni. Hát akkor mi lesz itt? És eddig tartott nagyjából az önkontroll leguggolt, hogy legalább át tudjon bújni a fémrudak alatt, egyelőre csak annyira, hogy valamivel csökkentse a távolságot. Sajnos esze ágában sem volt visszavinni a fenekét a helyére, vagy éppen csak úgy végignézni, ahogy visszaszáll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ez egy nagyon elcseszett módja volt a kommunikációnak, amit itt valamennyire sikerült lefolytatniuk. Maja szépen lassan esett egyre jobban kétségbe, hogy Lewy tényleg teljesen komolyan gondolja és vissza akar menni, akár sokkal-sokkal rosszabbat is téve magával. Komolyan úgy tűnt, hogy a fejében legalább száz pontos hátrányban volt a csapat és a fogójukról még szó se essék akkor. Ahogy meglátta a látványos karok széttartását, csak egyre jobban ellepte a méreg és az aggódás furcsa és mindeddig nagyjából teljesen ismeretlen elegye. Nem akart vitázni és a legkevésbé sem feltűnősködni, nagyon nehezére esett a száját inkább összecsukni, mikor máskor a hallgatás az elsődleges nála. Most mégis megerőltetően, de sikerült.
De ahogy ott guggolt, félig átbújva, nem mozdult. Nem állt fel, nem hirtelenkedett, egyszerűen csak idegesen kapaszkodott egyik kezével még a másikat maga elé húzva szorította a hasához. Egyre jobban nőtt az a gombócka és semmi jót nem érzett. Már azzal sakkozott fejben – igen, kivételesen azt az okos fejecskéjét is használgatta -, hogy inkább megér egy kis mosolyszünetet az egész, ha cserébe itt marad lent a fenekén és hagyja, hogy a keze majd teljesen rendbe is jöjjön.
- Aggódok! - Ez annyira furcsán hangzott még saját maga számára is, pedig ez volt az igazság. Fent is rághatná a körmét, de arra képtelen lett volna. Ki tudná ezt csendben nézni, pláne, hogy nem is lehetett pontosan tudni, mi a fene a baj. Az talán kicsit nyugtatott az egészen, hogy nem a bordáinak lett annyi, vagy éppen a medencéjének – nem, nem egy kertinek, hanem a testrészének. Végül ugyan nem értette tisztán, de sejtette mi lenne a parancs, ő azonban csak figyelte, ahogy mások is okos módon próbálták lebeszélni erről a marhaságról.
- Visszamenni, ha te meg... - Inkább elharapta a mondat végét, és lemondóan lehunyta a szemét, majd arcát a szabad kezébe temette, aztán visszalépett párat, de egy tapodtat sem mozdult többet ezen kívül. Ő aztán el nem akar menni innen, amíg egészben és viszonylag épen vissza nem kapja Lewyt. Még ha ez most sokba is fájhat. - Itt kellene lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Hamar be kellett látnia, hogy közel és távol nem ugyan azt látták, amiért nem hibáztatta Lewyt, egyszerűen próbált valami kézzel fogható hatást elérni az érdekében. A kviddics amúgy is elég mazochista sport, hát még annak, aki makacs, maximalista és igencsak háklis is arra, hogy bárki, bármit jobban tudjon nála. Maja pontosan ezekkel együtt imádta a fiút, most mégis közel volt, hogy átvesse magát azon a kordonon, hátha akkor végre figyel rá ésszel is. Hé, kettejük közül Maja volt a butusabb, most mégis tökre nem tűnik logikusnak semmi. Teljesen kezdi elveszteni szerencsétlen lány a fonalat, csak a görcsös rosszérzés növekszik benne. Eleve nem érti a felét se annak, ami lent elhangzik, de feladni sem fogja, ez azért nem egy olyan könnyen elengedhető dolog.
- Élsz, élsz… ahj.
Már hozzá se tette, a meddig kérdést, de a fejében egész kis hadsereg formálódott még ennek kapcsán, amire jobb, ha most nem szentel élő szót. Mindkettejük érdekében. Közben próbálta figyelni mennyi idő is van vissza a szünetből, és a többi játékost is, bár esetükben közel sem az érdekelte, velük éppen mi van, inkább az, hogy van-e bárkinek esze még itt, hogy ezzel most pont nem kéne játszani, hiszen se vesztésre nem állnak, se rosszul ahhoz képest, hogy ez megesett. Akkor akadt össze a tekintete a terepszemle alatt újra a lengyellel, ő pedig ugyan nem értette, de pontosan látta rajta mit akar, amire csak megemelkedtek a szemöldökei és még hátrébb húzódva figyelt, de véletlenül se fújt visszavonulót. Ha visszatérne a pályára a barátja, akkor se lenne képes tovább onnan fentről nézni, itt várná a végéig mikor száll le végre és látja, hogy rendben van. Vagy legalább egyben és javíthatóan. És abból kiindulva, hogy ugyan most ez véletlenül sincs a fejében, de ő is visszamenne elég nehéz menet ez, amire nem mellesleg idő sincs.
- Mit csinálsz? - Ledöbbenve nézte végig, ahogy elindult felé a fiú és csak nézett oldalra annak csapattársaira, akik közben igen tevékeny egyetértésbe kerültek Majával, aminek őszintén örült. Annak kevésbé, amit maga előtt látott. Ahogy nyúlt felé a kar, inkább magától visszamászott arra az átmeneti szakaszra, még jó, hogy ide nem ültetnek szurkolókat, hát hol az istenbe sikerült volna másként így előre törnie. A szemeivel a kezét vizslatta, ami kinézni sem nézett ki jól, nem még a fájdalom. Amíg az adrenalin meg az a lötyi él, biztos nem a legrosszabb, de aztán mit csinál, pláne, ha ott fent múlik el? Csak rázta a fejét, aztán nézett rá. - Szereted úgy látom, ha fáj…
Ezt inkább félhangosan és magának mondta, de nagyon nem arra volt kíváncsi milyen az idegállapota, az egyébként sem a legreálisabb, minden biztosan ott táncikál az összes idegszálon a fejében.
- Ne tedd tönkre magad éppen most…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Az elmúlt percekben talán életében először csapódott ki a navinés lánykán az, hogy mennyire is ért a makacskodáshoz, az ellenkezéshez és az aggódáshoz. Igazán kellemes, hogy eddig ezeket az opciókat ilyen mértékben nem ismerte. Nem igazán tesz jót az az embernek, ha még magában is ismeretlen terepen kalandozik, ezzel a környezetére sem gyakorolva túl sok jót. Elkerekedett szemekkel figyelte tovább, hogy mégis miért, miért kell mindig hősnek, erősnek, önfejűnek lenni! Hát komolyan, Majában még élt ám a remény, hogy ez nem lesz ilyen vészesen nehéz, vagy nem jön majd olyan pillanat, amibe bele akarna szólni, de most sem a saját érdekei miatt teszi, de ezt képtelen kifejezni úgy tűnik. Egy pillanatra felkúszott a szemöldöke a válaszra, de úgy érezte ezt nem ebben a percben fogja megtudakolni, hogyan is értette, jobb a békesség.
- Soha? Ha én vagyok a csökönyös, akkor te mi vagy? Nézz oda le, ni, látod őket? Te aztán pontosan tudod mennyire jók, akkor miért nem hiszed el nekik is, hogy ez így lenne jó? Ahj. Mindegy, nem az a baj, hogy ne érteném…
Bocsánatkérően nézett rá, mert tényleg nem így szánta, persze, hogy megérti, de közben meg itt lázad. Magát sem érti, nem még azon filozofálni, mit és hogyan kéne átérezni pontosan. Teljesen elcsúszott megint a gondolataiban, jobb volt még csak kiabálhatott, komolyan. Ugyan a kezét megfogta, de véletlenül sem volt hajlandó elindulni.
- Nem is kell, elég volt a gyógyítót… - Elfojtotta azt a mosolyt, bár kicsit sem volt ez felszabadult, még mindig nem tudott őszintén odaállni. Támogatja ő igen, ezért van itt, de… mint egy elhagyott nyuszi olyan magányos tekintettél és olyan hatalmas könnyekkel fog itt bőgni, ha visszaszáll, valami baja lesz, meg még itt sem lehet lent, ahol elsőként látja épen jön-e le.
- Inkább három perc. De ha visszamész, akkor én meg itt maradok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Érezte, hogy ez sem lesz egy olyan dolog, amit igazán könnyen és higgadtan le lehet tudni, sőt. Most vált számára egyértelművé, hogy ez a kölcsönös - egészen hangyányit talán agresszív - gondoskodás az emberi idegszálakat úgy pengeti, mint szóló közben Slash a gitárhúrt. Bár ő maga már nem volt annyira ideges és ingerült, ezt Lewyről nem tudta elmondani, aztán mikor borult a bili, nagyjából úgy húzódott vissza, mint mikor a süni ijedten gömbölyödik össze és a tüskéit maga köré vonja. Talán ezért is mert így ellenkezni. Csak elhúzta a száját, aztán harapdálva ajkait kicsit figyelte a fiút, a sérült kezet, a földet, és egy pillanatra a pályát, ahol látszott, hogy már készülgetnek visszaszállni. Ez egy elszúrt helyzet minden téren, és nem akart még rosszabbat belőle.
- De megcsináljátok, mint mindig! Na! Utálom ezt a pesszimizmust…
Amikor távolodni kezdett, már azt hitte Maja itt a vége, elbukta, csúnyán ráparancsol, vagy rálegyint és visszamegy a pályára, de amikor elhangzottak a szavai, értetlenül pislogott, aztán csak követte a tekintetével a fiút, megadóan feltartotta a kezeit, és ezzel jelezte azt is, hogy bármit megadna, szóval ezzel esze ágában sincs vitába szállni. Végignézte ahogy kiszáll és a többiek nekiindulnak, visszafordult a korláthoz, bele is kapaszkodott, de aztán mikor látta az intést, egy kisebb hezitálás után elindult le, aminek annyira nem örült a két irányítótorony méretű hapika, de csak átengedték végül. Biztos nagyon csúnyán nézett rájuk Lewy felfelé menet. Vagy lefelé. Vagy csak rendesek, mint a portás bácsi, csak ijesztőbbek. Mire odaért kérdőn pillantott, hogy segíthet-e vagy valami, mert nem biztos benne, hogy olyan könnyen lerángatná félkézzel ezt a sok hülyeséget. Igen, Maja sem kedveli, hogy mennyi cucc van rajtuk. Mintha hízna az ember lánya vagy 10 kilót minden meccs előtt, és azzal repülne.
- Adhattál volna egy ütőt, elmentem volna kicsit megsimizgetni azt a terelőt szívesen.
Ezt inkább csak motyogta ott maguknak, miközben, ha kellett, ha nem elkezdte kibontogatni a védőfelszerelést Lewyn, hogy segítsen és óhatatlanul is folyton a törött kezet nézte, nagyon nem volt szívderítő látvány és egyáltalán nem volt boldog továbbra sem, hiába maradt a földön vele.
- Mennyire súlyos? - Kérdezett rá végül, amikor felnézett rá, de közben a meccsen éppen pontok kezdtek megint záporozni, és leeshetett a kő a szívéről, mert bizony csak az előny növekedett. – Tiéd az egész hétvégém, mert inkább nem megyek vissza vasárnapig, majd behajthatod…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Arra azért nem számított Majácska, hogy ezek után még a pályára is le fog topogni, sőt, kicsit meg volt illetődve és nem tudta eldönteni, mivel tenne jobbat. Ha menne, ha maradna, ha befogná, vagy ha megpróbálná legalább jobb kedvre deríteni. Kicsit lassacskán ment ugyan, de végül átérve azokon a biztonságiakon beérte Lewyt, illetve a láthatóan megnyugodott és boldogabb gyógyítót is. Eleve furcsán néztek rá amiért itt kavar, amiért Bojarski felment hozzá, meg úgy minden.
Maja nem az a feltűnő jelenség, ha nem ilyen színes a haja és nem akar éppen szívrohamot kapni attól, hogy akit szeret, éppen hány módon teheti tönkre saját magát, a karrierjét, az életét. Szóval valami elindult a lánykában, aminek egyszerre lehetett örülni és küzdeni vele. Kezdte kapizsgálni kicsit azt is, miért nem volt cseppet sem boldog a fiú, mikor elmesélte a sulis kiszúrást, de talán kicsit többet is, bár inkább hallgatott erről egyelőre. Beharapta az alsó ajkát, mielőtt nagy vigyorgásba fogna itt, egyrészt mert el tudja képzelni, ahogy ütővel megkergeti és nem hagyja, még ki nem purcan szerencsétlen ipse, másrészt a megjegyzésre is felkapta a fejét.
- Te viszont néztél már ki jobban is… - Nem panasz volt ez, vagy éppen beszólás, inkább az állapotára akart utalni Maja, amivel ő maga nagyon nem volt kibékülve. Közben legalább megszabadította a fiút a felszerelés többségétől, még a lábán volt, na meg a ruha, amitől nem kéne nyilván megszabadítsa, így amint az alsó meznél járt, csak leguggolt, hogy levegye a lábáról is, figyelve mit mond. Bólintott egyetértően, neki is pihi volt a találat után 1,5 hétig edzések trén… vagyis majdnem, mert a tánc közbejött, de erről pssz. Ez a mazochista páros valamit nagyon tud, na mindegy is.
- Fájdalomcsillapításra, vagy csak a csontra? - kérdezte, bár nem tudálékoskodott, csak lévén járt már ilyen cipőben, most meg nem is magáért kéne aggódjon, az is érdekli, ami nem fontos. Reggelig amúgy se árt, hogy legalább aludni tudjon.
- Halálosan komolyan gondoltam ám, de igazad lehet, nem jó ötlet.
Maja csak rázta a buksiját még felegyenesedett dolga végeztével, még egy sóhaj is elhagyta a száját, de nem volt mit tenni, ezt kellett mondania. Egyébként is nagyon furcsa érzése van a kettesben töltött perceik kapcsán, nem akar rosszat, inkább távol marad, ha úgy jobb mindenkinek. Nem tudta megmondani, hogy kellemetlen volt-e Lewynek, de talán így írná le, és annak fényében, amit a fejecskéjével mostanra végre sikerült felfognia, érti is talán miért… Lassan, de biztosan ébred az erő. Is.
- Leeewy, megint össze-vissza fogok beszélni, ha ilyeneket csinálsz…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

A lehető legnagyobb segítőkészség bujkált Majában és teljesedett ki, amivel a saját véleménye szerint nem is volt az ég egy adta világon semmi gond. Addig biztos nem, még a nagy tevékenykedés közben neki is beindultak a kerekek az agyában, ha nem is túl olajozottan. Csak a felszólítást sikerült felfognia, amire nagy hevesen bámulta a gyepet vörössé változva, és csak dörmögött érthetetlenül szavakat. Próbált érdeklődni a kezére, addig is kicsit az aggodalma felülírta a többi benne tomboló kavarcot, amivel ott, abban a pillanatban a legkevésbé sem tudott mit kezdeni. Bár ettől még nem lett újra emberi színe.
- Az jó egyelőre szerintem, majd mikor már nem érzed, az lesz kellemetlenebb… nekem az volt legalábbis.
Próbált válaszolni, de egy kicsit hebegőre sikerült az előzőek után. Sajnos nagyon is leesett neki a tantusz és elég cikin fogta fel szerencsétlen, amiért éppen magában tartott kiselőadást, hogy miért kellene jobban figyelnie, vagy legalább végre kinyitnia a szemét jobban és látni is, nem csak nézni.
- Nagyon mókás lettél hirtelen. Készülj fel, mert hátrányból indulsz, csak a bal kezed használhatod a joystick irányításához!
Még mindig nem nézett rá a hajtóra, inkább kémlelte a kezét, a tájat, a száguldozó embereket a levegőben, az eső pontokat és a fogókat, akik… hé, mintha életre halálra nyomkodnák egymást éppen. Látott már ilyet, akkor cikesz volt a dologban, és most mérhetetlenül jól jött, hogy inkább erre nézhetett.
- Most már majdnem teljesen biztos vagyok benne, hogy te ezt nagyon is élvezed…
Azzal pedig feladva sóhajtott, nem ellenkezett ő eddig se, csak próbált picivé és jelentéktelenné zsugorodni Lewy karjába és a kapott csóktól nem szétfolyni a pályán. Szép lenne, ha még őt is fel kéne innen merni. Aztán a sérült kézről végül felpillantott a lengyelre.
- Majd adok rá gyógypuszit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Ideje volt a több heti alsziból magához térni, mert lassan már a brummogást is hallani a téli álmából ébredő medvének, mire Majához bármilyen célzás elér. Szerencsétlen lányt már totál fogyatékosnak fogják lassan nézni, nem csak hülyének. Pedig ez egyáltalán nem igaz, tulajdonképpen ő kifejezetten művelt részben, de ezt a skillt még nem lőtte el, és nem is igazán van erre alkalma. Majd, egyszer. A bizonyítványában egyébként is virítanak a hozzá közel álló tárgyak viszonylag jó értékelései, a gondot a többi jelenti… meg az élet.
- Majd segítek, amiben tudok, azon ne aggódj.
Bármennyire is érezte, hogy nem ennyi az egész, mint mindig, most is csak optimistán támogatni akart, csak valami olyat mondani, ami szerinte helyes. Az ő buksijában nem léteztek hátsóajtók és átvitt értelmek, éppen ezért nagyon nehéz erre ráállnia, bármennyire is szeretne kevésbé… Maja lenni. Nagyon tinilány ehhez még, mondjuk próbál felnőni minden feladatához is, meg úgy Lewyhez is.
- Hááát, mondjuk nekem az is jó, addig is pihensz, én meg leszedek pár katonát, akik rossz fát tettek a tűzre. - Még bólogatott is a mondandója mellé, miközben fejben már kalandozott az egyik pályán, figyelte a kistérképet, merről jön ellenség… előfordulhat, hogy Maja egy kicsit agresszív játékokkal is játszik. De csak lehet, biiiztos nem ettől tud néha bepörgő pukkancs lenni. Bár egyébként érthetetlen módon a sportokkal és az autókkal van a leginkább kibékülve, ha játékról van szó. Ki érti ezt a lányt?
- De… de… Csak nem szoktam meg.
Mit is pontosan? Hogy ott van, hogy van, hogy közel van, hogy Lewy. Mindig újra meg kell csipkedje a karját, mint anno az ablakánál, hogy elhiggye, ez még mindig a valóság. Nem akar lassan az ébresztő csipogására kelni úgy, hogy mindennek vége, érthető, nem? Mosolyogva rázta meg kicsit a fejét hitetlenkedve, hogy ezt komolyan eljátssza. Aztán nevetve fordult felé egy kicsit megemelkedve, bár a magas sarkaknak hála most nem volt akkora gond, aztán összetapasztotta ajkaikat finoman, ép csak egy pillanatra, elhúzódott, várt egy picit, majd rávigyorogva csókolta meg.
- Ahol csak fáj… de később, most inkább nézzük mi lesz a vége.
Jó, azért aki szereti a kviddicset, az képtelen egy ilyen jó helyről nem erre figyelni, nem mellesleg pedig annak ellenére, hogy Lewy itt van lent, Maja még tökre izgul, vajon mi lesz a vége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Úgy tűnt Majának, hogy a kezdeti kisiklások ellenére sikerült rendbe szednie magát és a szavait, bár ebben sosem lehet biztos. Nem ismeri a férfiakat, még csak hasonlítási alapja sincs azon a minimális előítéleten kívül, amit az apja miatt felhúzott, és amivel a legtöbbet beskatulyázta. De mivel is? Hazugok, csalók. És közben mégsem. Lewy esetében nem élnek a fenntartásai, vagy ő nem érzékeli, fogalma sincs mit és mennyire tesz jól, de a bizalmát már rég átadta, és innen nem volt vissza út.
- Azt jól teszed, majd megsimizlek téged is, mint az előzőmmel tettem, mielőtt indul a menet.
Tette hozzá nagyon komolyan, miközben nagy levegők mellett próbálta elérni, hogy í szíve ne repessze szét a bordáit és a vére se szökdössön a teste különböző szakaszaira. Nem szeretett zavarba jönni, kellően kínosnak tartotta már, nem pedig kedvesnek, vagy éppen hízelgőnek. Igen szomorú ez.
Közben persze hála a kis közjátéknak teljesen kiillant a fejéből minden, és boldogan jutalmazta csókkal a hercegét, a harapásra, amit érzett pedig csak pislogva nézett a kék szemekbe, aztán vigyorogva hallgatta, hogy bizony nem fogja elfelejteni az ajánlatát.
- Elhiszem én, elhiszem. Felkészültem! Szóval készítsd a listád...
Vagy nem, lehet elhamarkodott, lehet sem, de tényleg így gondolja és határozottan kitart emellett. Közben a figyelmét a fogópárharc kötötte le, mint szinte mindenkiét. Ugyan akadt egy kis fennforgás, lassan úgy látszott, hogy bizony a Majáék számára fontosabbik fogó összeszedte magát és előnyt kovácsolt a sok lökdösődésből. Szépen követte le a cikesz útját, miközben kezdett róla leszakadni a láthatóan problémába ütköző kéktaláros. Már olyan közel voltak, mindenki hangosan üvöltött, pattanásig feszült a hangulat. Maja Lewy mögé lépett, átkarolta a nyakát hátulról, majd egy puszit adott az arcára, aztán füléhez hajolva motyogott még figyelte mi fog történni.
- Meglesz az, sikerülni fog…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Lehet, hogy ideje lenne Majának megfontolnia azt, amit legutóbb Ririke javasolt neki a meditációval kapcsolatban. Kevesebb lenne a béna beszéd, ha kicsit nyugodtabban tudna lenni és tiszta fejjel. Bár kezdi úgy érezni ő annak már nem igazán lesz a saját életében tanúja, és egy egész picit talán baj az is hogy nem is akar másmilyen lenni. Jól érzi magát így, és talán ezen azok se sértődnének meg, akik szeretik. Persze fejlődni lehet és kell is. Mosolyogva húzta ki magát, éppen csak arról nem tartott kiselőadást, hogy neki mennyire nem lehet elvonni a figyelmét, amikor sikeresen elakadt a tekintete máson. Csúnya öngól lett volna ez most, jobb is, hogy hallgatott és csak jelezte testbeszédével, hogy állni fogja a sarat.
- Ott csücsül a szekrényemen az egyik kupámban. Jó dolga van, meg arany élete…
Hát ez már majdnem erőltetetten is hangozhatna, ha nem használná ilyen természetesen ezt az összefüggést. Egy időben nagyon jól ment a risza, aminek sok-sok bizonyítéka van a szobájában és a nappalijukban is, sőt, még a régi otthonukban, Tihanyban is, ami most családi nyaraló lett a nagyszüleinek hála. Szóval minden túlzás nélkül jól tartja a kabaláit, ő is 13 év után lett nyugdíjazva és nem azért, mert ráunt volna, csak itt van neki Lewy is. Bőven el van kényeztetve.
Bólintott, majd feszülten figyelt, érdekelte ám őt, és sokkal könnyebb volt így azért azt is be kellett vallja, hogy nem azt kellett néznie leszedik-e a lengyelt az utolsó pillanatban, vagy sem. Ahogy a karjait köré fonta olyan boldog volt, és tényleg őszintén remélt. Drukkolt is a srácoknak, nagyon örült volna a győzelemnek, de tudta, hogy kettejük közül ez a nagyon Majától még semmi, nem is kifejezés.
- Már nincs messze, meglesz az…
Ezt inkább amolyan kommentálásnak szánta, miközben összeszorított fogakkal figyelt. Kereste a szemével a kis aranyost, de ő aztán nem látta… nem is fogó és messze is van, tanácstalanság a köbön. Aztán akkor eszmélt igazán, mikor a hajtó majd kiugrott a bolygóról is, egy pillanatra meg is ijedt, persze semmi komoly, csak vigyorogva figyelte ahogy örül, természetesen boldogan viszonozva a csókot és az ölelést és szinte a szájába suttogva.
- Látod, mondtam! - Kicsit hátrébb húzódott, és aggódva pillogott a bekötött kéz felé, azért ezt sem kéne ám, ejnye Lewy. Maja lassan ügyeletbe helyezi magát, mint nővérke is. Rosszallóan pillogott emiatt, de persze ő is nagyon örült és tudta, hogy most még jön a fiú a csapatának egy nagy gratulációval, aminek egyáltalán nem akart útjában állni. De előtte még elkapta egy kérdésre a kedvesét. - Akkor… hazavihetem a sérültet pihenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

my only one 💗
rucc | hajacska
január 20., Lewy meccse, Németország ♥

Maja szemöldökeit összehúzva pillogott, ami nagyjából egy-két másodpercig tarthatott, mielőtt határozottan elnevette magát és nem igazán jutott emiatt szóhoz. Azt az őszinte és megértős kétségbeesést, ami legtöbb esetben az anyja említésén előjön belőle simán felülírta a dolog és neki is sikerült elképzelni. Igazán vicces volt ezt így hallani, de elég sajnálatos, hogy Maja tényleg kinézi ezt ebben a pillanatban a saját anyukájából. Egyrészt nem kapott kielégítő válaszokat például a munka és hivatás témakörében – mert szerinte az extrémsport nem lehet az, a kviddicset pedig mióta ismeri, ide sorolja -, másfelől lehet nem örülne a szekrényben egy fiúnak, semmi módon, aminek hangot is adna.
- Hé, a szekrényben nem szoktam senkit eldugni, az az én felségterületem! Te majd az ágyamon csücsikélsz, még szenvedek mondjuk a tanulnivalóval, ami sokszor van, bár hasztalanul. És akkora kupám még nekem sincs, sajnos.
Lebiggyesztette nagy szomorúan az ajkait, de nem igazán az lett volna a szándéka az ellenkezővel, hogy Lewyt beleültesse. Különben is, az előző kabalája is jött vele mindenhova, szegény párát annyit hurcibálta, eléggé meg is viselődött az évek alatt. Mikor kapta, három vagy négy évesen meg még tuti meg is csócsálta, szóval volt baja. Azóta nagyobb lett, ideje a kabalabizniszt véglegesíteni. És nem, nem szeretné a drágát itt megrágcsálni.
Viszont most úgy érezte itt több kell, mint holmi kabala, izgult is rendesen, lélegzetvisszafojtva várta az eredményt, ami az utolsó utáni percig húzódott, hogy kiderüljön. Lehet, ha még lett volna pár perc, mindenki idegei elpattogtak volna és egy rakás krumpli ünnepelhette meg a győzelmet csak bármelyik részről. Szerette ezt a hangulatot, tudta milyen ilyenkor ott fent lenni és a páholyban is. Az a hidegrázós, libabőrös érzés, amit nem lehet nem szeretni. De ettől még ugyan ilyen könnyen teheti is tönkre az embert. Most azonban az égiek, és a fogók kacsói is kedveztek Maja elképzeléseinek, mikor elhangzott a meccs végét jelző sípszó és az eredmény is megjelent. A csók végén, amikor ránézett, olyan kellemes borzongást érzett a navinés lány, majd lehunyt szemmel mosolyodott el.
Együtt örült a lengyellel, de nem akarta ezzel feltartani, majd később még össze meg vissza ölelgeti érte, inkább hagyta, hogy tovább lebbenjen a társaihoz, ő pedig visszahúzódott, mielőtt egy repülő kesztyű vagy seprű rajta végzi. Nagyon sok, őrjöngő és csalódott arcot is látott, annak ellenére mennyire idegen helyen, országban és közegben volt, pontosan tudta mi zajlik a szeme előtt. Jobban ismerte, mint a tenyerét, és sajnos ez a vesztes oldal érzéseire is igaz. Hát, nem sikerülhet mindig, minden. Idő közben kicsit eltűnt, még összeszedte a táskáját, ugyanis otthon még nem volt, egyenesen ide jött a suliból, így azt még cipelheti. Mire visszaért, éppen elkapta a barátja tekintetét, vigyorogva billegett a lábain még bevárta, hogy odaérjen hozzá.
- Ha neked is megvan mindened, akkor igen. – végignézett rajta, meg kereste van-e valami, amit segítsen hozni, ha volt, igazából kérdés nélkül vette magához, aztán a derekán pihenő kézre csúsztatta a sajátját, majd mikor elindultak Lewy kezét maguk közé irányítva elkapta a saját jobbjával. Hála a varázsvilágnak legalább tényleg nem nagy út a hazamenetel…

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Pécs. Újra itthon, éppen körbeudvarolta az anyukáját, aki pár órája készül és pakolászik, Maját pedig furán méregeti. Az elmúlt időszakban túl sűrűn jött haza szabadidejében a navinés, mikor korábban jó, ha versenykor vagy szünetben látták. Már gyanús lenne az anyjának, ha nem értené jobban is talán, mint Maja. Nem is kérdezett tényként kezelte, hogy biztos valami susmus vagy találka van a háttérben. Ezért ez a nagy extra erős kedvesség is talán, ki tudja. A konyhában ücsörögve végül kibújt a szög a zsákból, hogy áthívta Lewyt, segít neki tanulni. Amire csak pár szarkasztikus „képzelem” volt a válasz, meg pár kérdés, mint a "meddig marad? mikor megy?", amikre Maja illedelmes kislányként teli szájjal nem felelt. Úgy eset neki a salátájának, mintha az élete múlna rajta, úgy is érezte. Még mindig sok kellemetlenséget okozott ez, de már kezdte elfogadni Veszna is a helyzetet, ráadásul ahogy múlt az idő, talán neki is megnyugtatóbb volt, meg egyszerre aggasztóbb is, hiszen, ha ezek után válnak szét az útjaik, neki kell majd felkapargatni a lányát. Meg úgy egyébként is, eddig a kicsi egyetlene volt, most meg… gyorsabban közeleg az, hogy felnőtt nő legyen, mint hitte. A szülőség már csak ilyen.
Persze a navinés fejében ilyen szörnyűségek nem járkáltak, volt rosszabb. Maja előre látja - jósnak se kell lennie ehhez -, ahogy szépen lassan bele fog fulladni a házik, beadandók és tanulás tengerébe. Levágódott a kanapéra, ahol csak szemezett a szobája ajtajával, ami mögött a könyvek voltak, végül egy puszi meg ölelés kíséretében hagyta az anyját elkészülni az indulásra és a szobájába ment, letérdelt a földre, majd a sarkaira ülve nézett körül. Nagy sóhaj kíséretében csúsztatta ki két oldalra lábait maga alól, hogy a popsija a padlón pihenjen. Még jó, hogy bármilyen ülő póz kényelmes neki, ha már hajlékony. Jobbra és balra rakosgatja a holmiit, azt se tudja, hogy fogjon neki, lassan az ABC sorrend lesz az egyetlen, amivel dűlőre tud jutni. Vagy az sem. Az egyik kupacba kitett négy könyvet, a többi halomra hevert jegyzetekkel meg összefirkált lapokkal együtt… Hogy lesz ebből jó bizonyítvány?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem volt benne biztos, hogy megúszható ez a program valami kis fennakadás nélkül, de hálát adhatott az égnek, hogy az anyukája végül az utazás mellett döntött. Biztosította róla Maját, hogy vasárnap délre hazaér, és még segít neki bepakolni a visszautazáshoz is, és ennyiben a navinés le is rendezte volna az egészet, éppen ezért nem volt túl közlékeny sem, amit így, vagy úgy, de elfogadni látszott az édesanyja.
Aztán nem telt bele túl sok idő, hogy a szobájában ücsörögve, halálra vált arccal meredjen a sok holmira és teszegesse őket szét. Az egyik kupac már majdnem olyan magas volt, mint Maja ülve, ekkor egy keserves vinnyogás kíséretében fordult az ajtó felé és a kardigánját az arca elé húzva temette bele magát. Ilyen nincs. Bár lehet, ha a szenvedésre fordított lelkesedését tanulásba fektetné kicsikét előrébb lenne, bár ezt nem hiszi el, nem akarja. Kicsit akkor lélegzett fel a nyitott rúnatan jegyzetek fölött, mikor hallotta a kopogást azonban az anyja bekiabált, hogy nyitja, ezek után meg jobbnak is látta, ha nem mozdul ki. Azért sajnálta a barátját, tudta, hogy ő is megkapja a kérdéseket úgy is, majd kiengeszteli valahogy szerencsétlent. Hallotta a nevét meg a vizsga szót és onnantól kezdve megint csak nagyban nyüsszögött a földön, mindaddig, még be nem nyitott Lewy és végig nem nézte, ahogy lecsúszik vele egy szintre. Bármekkora nyomorban érezte magát, azért ahogy ránézett, képtelen volt nem elvigyorogni magát, még a kezét is a szája elé kapta, hogy takargassa.
- Anya muskátlikat költöztetett oda, nem lenne jó ötlet bántani őket, nem örülne szerintem. - Próbálta nagyon komoly érvként használni a változásokat, az új függönyt is egyértelmű, hogy jó lenen a karnissal együtt egyben hagyni. Mondjuk ennyi pozitívuma volt, ez a rózsaszín jobban is tetszett Majának, mint az előző és ment az ágyneműjéhez is, bár abba volt ezüstszín is, és semmi pacika, a pacik a szekrény mélyén pihiznek.
- És… meddig maradsz? - Végül el is nevette magát, aztán kicsit megemelkedve közelebb csúszott hozzá, hogy elvegye és letegye, amiket hozott, aztán pedig megölelje. Persze a kérdés Maját közel sem érdekelte úgy, mint az anyját, de hát na. Mikor elengedte, akkor azért még aggódva pislogott a jobb kezére, aztán visszacsúszott a könyvek közé és ugyan abban a kicsavart pózban úgy tett, mint aki nagyon keres valamit. Igazából nem talált semmit, semmit amit tudna és értene.
- Meg fogok bukni ebből az izéból, ez már tuti. Ezt nem lehet megjegyezni! Mit hoztál? - Tekintete rátévedt arra, amit az előbb látott a fiúnál, de nem vette eddig szemügyre jobban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudta ő, hogy találna megoldást, csak inkább kerülhesse ki az édesanyját, amit Maja nagyon meg is értett. Bár neki sosem voltak ilyen gondjai, egész jól el szokott lenni minden emberrel, tudta szerint rossz híre sincsen, de aztán ki tudja. Sóhajtva rázta meg végül a fejét, bár még mindig nagyon vidámnak akarta magát láttatni, és ennek nem is volt sok köze az ajtó-ablak kérdéshez. Maja örült, ha jött, tőle aztán kéményen át, mint a télapó szokott is érkezhetett volna. De nem tudott most annyira lelkes lenni, egyszerűen úgy érezte omlik befelé rá az egész iskolai dolog, és már ki se látszik a romok alól. Most annyira jó lenne valami, ami feldobja, de előre látja, hogy ez a hétvége eddig semmi jóval nem kecsegtet.
- Mondanám, hogy amíg nem végzünk, de akkor lehet, hogy az elkövetkezendő 2-3 évre ki kéne ürítsed a naptárad, azt meg mégsem kérhetem.
Szomorúan elhúzta a száját, aztán lapozott egyet a könyvben, mintha attól jobb lenne. Igazából olvasgatja ám, de folyton van valami, amibe belezavarodik, és a három mondattal korábbi ki is illan a fejéből. Két hét van csak vissza az élő kivégzésig, mikor majd besétál vizsgázni, fogalma sincs, hogy fog ez menni, de a héten ettől még meglesznek a számonkérések, amikre szintén semmit nem tud.
- Rúnatan, de ez itt - mutatott a tornyosulóbb kupacra - szintén rám vár. Azt se tudom jobbról balra, vagy balról jobbra. Miért nem lehet ez is olyan egyszerű, mint a művészetek, vagy a repüléstan?
Fordult felé elég kétségbeesetten, de aztán érdeklődve figyelte a bemutatót, szemeivel a lengyel kezét követte, ami Maján ért véget egy ragadós cetli képében. Odanyúlva fogta meg magán még rápillantott, aztán csak újra a tanulásra próbált koncentrálni. Elmosolyodott, nem is vette le, csak hátradőlt, majdnem elfeküdt, jó, hogy hídba nem megy le, úgy húzta ki az egyik fiókot maga mögött, majd kivett egy csomó tollat, meg egy eléggé megfogyatkozott szívecskés, sárga tömböt.
- Nekem is van még, legutóbb anyu a homlokomra ragasztott egyet még aludtam, hogy ugyan már harmadik napja ígérem a virágok locsolását, de még mindig szomjasak… elfelejtettem, na.
De végül túlélték, mert Maja ügyesen gondozta őket, csak kicsit elfelejtette, éppen máson járt az esze vélhetően, de ez részletkérdés. Kettejük elé tolta a könyvet, majd előkotorta a füzetet, amibe jegyzetelni szokott. Leszámítva, hogy tele van széljegyzettel a tánclépések, kviddicscselek kapcsán, más rajzokkal és egyéb firkákkal, még használható dolog is akadhat benne.
- Van itt valami fa, azt mondta a tanár, hogy ezt tuti kérdezi…. Ki se tudom olvasni a nevét! – Mert milyen épelméjű nevezi el Yggdrasilnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Talán sok hangyányival szívesebben lenne most a kviddicssztárral úgy, hogy nem ezekkel a tanulnivalókkal kell foglalkoznia, ráadásul Maját ismerve nem véletlenül lepte meg az anyukáját is, hogy rászánta magát. Mindig halogatja a legvégéig, szenved eleget úgy is. Most azonban itt van minden, adottak a feltételek, a lehetőség, a segítség, az idő. A navinés lány meg majd felrobban belül, mert tehetetlennek és butának érzi magát, annál is jobban talán, mint amennyire tényleg nincs IQ-ja csúcsán. Kicsit kevésbé letargikusan viselkedett a puszi után, már majdnem a figyelmét is összeszedte, mikor pillogott rá. Maja értetlenkedett egy sort, bár ez most nem volt őszinte, értette a problémát, beharapta alsó ajkát aztán a könyv felé mosolygott és csak összeszedte a kardigánt maga körül. Ekkor tárult ki az ajtaja és megdöbbenve pillogott szembe az őket figyelő anyukájával.
- Mi a baj? - A legalapvetőbb kérdés, mert ugye a lánykának biztosan nem esett le elsőre, csak második nekifutásra, hogy ez amolyan utolsó ellenőrzés távozás előtt, hiszen már kabátban volt Veszna. - Tanultok? Semmi, kincsem. Indulok, jó legyél, ha bármi van hívj. Lewy. - A végén a fiúra pillantott, aztán meg sem várva Maja válaszát legalábbis elindult, becsukva maga mögött az ajtót.
- Ne is törődj vele...
Hallani lehetett, ahogy a gurulós bőrönd kerekei szántják a járólapot, majd egy kattanás után átbukfenceznek a küszöbön és záródik a bejárati ajtó. Hát, több hasonlóra legalább nem kell számítani. Maja elég könnyedén elengedte a dolgot, aztán a virágos beszámoló után összeszedte magát.
- Az, azt hiszem. Azt mondta valami kisesszé lesz, szóval az, ha megvan, már elég átmenősnek tűnik. Ami meg a rúnákat illeti. Ühm az első nemzedékkel még nem volt gond, aztán nem tudom. Úgy tizenhat biztos megy a huszon…huszonnégyből. - Próbált fejben számolni, és remélte, hogy nem rontja el, de úgy emlékszik, ennyit vettek át. Rá kellett azért döbbennie, hogy nem egy csúcsteljesítményű harmadikos, erre Lewy nyilván jóval korábban eszmélt. De ebből kell gazdálkodni. Végül beszélni kezd és elég érdekesen olvassa ki a szavakat, szerencsétlen.
- Van valami három dolog hozzá a Hvergelmir, Bifrost meg még egy, amit nem is látok leírva...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja próbált a csendes és beletörődő lány maradni, főleg miután minden bűnét megbánta, amit néha napján elkövetett az anyukája párjai felé. Ő is volt kíváncsi, talán zavart is néha, de ettől még kritikán alul, ami itt történik, az a helyzet. Próbál a leányzó békét hozni, de az egyik oldal érteni se akarja a másikat, így meg amaz jogosan áll hozzá úgy, hogy inkább közlekedne az ablakon be és ki. Gondterhelt pillantással intett az anyukája után, hogy aztán próbálja megnyugtatni a helyzetet, de érezte, hogy ez azért kevéske.
- Hidd el, nagyon sokszor elmondtam már, hogy nem fogsz bántani, én tudom. De mindig van valami kifogás, amit szerinte én nem látok. Majd megbékél.
Annak ellenére Maja néha milyen kis butus, meg lassú, sikerül néha át is látnia a helyzetet, arról nem beszélve, hogy bár ez a helyzet hozta, hogy az anyukájával nincsenek olyan extra vidám társalgásai néha, még mindig elég sokat beszélnek, ami jót tesz. Lewynek is, ha nem is tud róla, volt már rosszabb tekintete is Vesznának, jó is, hogy azt nem látta. Közben inkább olvasgatta azt, ami volt de más volt mindenhol. Füzetben, könyvben… Elveszett.
- Hogy mi? Négy? De hogyan jött negyedik? Pedig itt még figyeltem is, még ilyen lapot is kaptunk, amin három volt. - Közben azért figyel a magyarázatra a nagy kiakadás közepette. Figyelte a vázlatot még bólogatott is, ahogy igyekezett követni mi és micsoda. Azt nagyjából felfogta, hogy mik ezek, a neveikben kevésbé volt biztos. Ahogy már abban is, hogy milyen eseményeket tart Gabi bácsi, ha ez tényleg rossz úgy. Aztán ugyan a megerősítés biztos volt, a kérdése viszont igencsak bizonytalan.
- Ühhüm. Kilenc világ van a világfán - elvileg -, abból mi csak párat tanultunk, az baj lehet?
Túlzásokba nem kell esni, nem ez számára a világ legérdekesebb témája, de ha kicsit igyekszik, talán hamarabb kigabalyodik az egész téma. Jó lenne, mert másként buta krumpli marad és majd csak dekortárgynak lesz jó egy szobában, pont, mint a kupái. Azt meg ő sem akarhatja.
- Meg, meg… vannak itt is állatok. Mondjuk azok még mennek valamennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elég rossz érzése lett a lehangolt tanulás mellett is úgy az egész hisztitől, amit az anyja kialakított. Ő tényleg hitt benne, hogy ez majd elmúlik, vagy rendeződik, egyszerűen csak a kislányos naivitása nem akarta engedni, hogy tovább lásson az elképzelt kis tökéletes buborékjánál. Aztán most már muszáj. Szépen jött az a tű, és pukk, vége volt ennek. Sajnálta, de nem tudott mit tenni azon kívül, hogy minden alkalommal csak a jót mondta. Néha tényleg nem értette mire fel ez, sok dolgot volt már, amit ennyire nem kedvelt az anyja. Mikor otthagyta a balettet és ment más irányba ugyan ez volt, de Maja akart, ment is és jó dolga lett. Kviddics dettó. Most már igazán lehetne ennyi bizalom felé, még ha nem is túl okos, nem hoz rossz döntéseket. Mert tényleg így volt, a fiút is olyan szintekig tudta magasztalni anyucika előtt, mint szerinte senki.
Fácska, kutak és a híd. Lassan ment, de kezdte megérteni, bár határozottan nem érezte magát túl jól, meg túl okosnak sem, ami nem dobta fel, de ez van, ezt kell szeretni. Egy vérszegény mosolyt megejtett a hasonlatoknál, amit azért nagyon értékelt a rengeteg infó között, de lefagyott a rendszer. Próbált ő mindent befogadni, de ez azért nem volt kevés hirtelen. Bezzeg ha egy műelemzést kéne megírni akár korstílusi szempontból is, bármennyit tudna róla beszélni, nem érti ő ezt. Inkább szép lassan a saját kis szavaival kiegészíti a dolgokat, senki nem mondhatja, hogy nem próbálkozik a gyomrában lévő gombóc ellenére.
- Nem tudom kell-e, emlegetve voltak, de nem igazán tért ki rá, nem tudom miért, meg hogyan. Gondolom akkor talán nem. Remélem.
Próbált válaszolni valami értelmeset, de még mindig az előző körön forogtak a kerekek és magában mormogta is, legalább kezdett megragadni az, ha ezek már túl magas pluszok is voltak. Aztán ahogy választ kapott menten megbánta, hogy kérdezett, és nem a volt levitás kiütközése miatt, inkább azért mert ő maga se tudta. Fenrir. Ez legalább ismerős volt, szóval úgy sejtette ezek lesznek azok, amik kellenek. Legalábbis remélte. Egyébként ez a tanulás megint kihozta sikeresen a hallgató és megfigyelő Maját. Ehhez jobban értett.
- Ők ismerősek, ezek lesznek azok… - Nem volt ugyan meggyőző, de mikor az utolsó szót is felvéste egy kis lapra előrehajolt és szépen sorba ragasztgatta őket, hogy valami rendszerben lássa. Esszét nem lehet darabokból összerakni, vagy ő nem tud. A csókra egy pillanatra megállt, fel is lélegzett, de nem a bocsánatkérés miatt, inkább mert legalább úgy érezte haladnak valamerre, bármennyire is nem volt ez az ücsörgés és eszmecsere az ínyére, sőt.
- Ne kérj bocsánatot, ezért vagyunk itt, velem meg nehéz, ez van. - Megvonta a vállát, aztán közben fogott egy szövegkiemelőt is és kihúzkodta a sorokat, amik még kellhetnek és idevágnak ahhoz, amit Lewy mondott. Bár azért rendesen össze lett zavarva, de már nem olyan káosz. Ahj, annyira csinálna inkább bármi mást, amitől nem érzi magát ilyen bútordarabnak, amit csak kerülgetni kell a szobában. Menekülési elképzelések kezdete három... kettő...
- Nem vagy szomjas? Vagy éhes?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Maja fejében rövid idő alatt sikerült az ősrobbanást előidézni, ami nem csak abból állt, hogy kezdett megvilágosulni a témát illetően, de abból is, hirtelen mennyi ötlete lett, amivel a tanulásból kimenekülhetne. A legtöbb középpontjában pedig nem egymaga állt. Ez egyszerre dicséretes áttörés és elszomorító jövőkép, bár nézőpontok kérdése. Ha őszinte akarna lenni, ez a mennyiség, amiket most lefirkálgat meg kijelölget annyi, amit máskor három, de inkább négy nap alatt összeszenved tessék-lássék módon, és jórészt eredménytelenül.
- Köszi, mindjárt összetűzöm ilyen izéval, és akkor nem is akadok bele. - Egyébként ez a szó a magyar nyelv egyik legjobb találmánya. Nincs szó, kifejezés, fogalom, amit ne lehetne az „izé” megjelöléssel leírni. Határozottan hasznos és haszontalan egyszerre. Elővett egy gémkapcsot közben, amivel fent megtűzte, majd még egyet lentre tett, így egyben áthajtható volt, szuper. Először érezte magát kicsit valahogy az este folyamán, eddig nem operált valami fényesen. Pillogott a könyvrengetegre, igazából a 6 tárgyából három nagyon jól megy, a rúnatannal most kezd megbékélni…maradt kettő, amikkel jobb volna nem is találkozni. Bezzeg ha másról van szó, milyen aktív meg szorgalmas tud lenni! Csak ugye nem mindegy mi köti le a figyelmét.
- Majd átnézem még azért volt-e másik. Ririvel múltkor ezeket legalább kiírtuk szépen, csak nem voltam benne biztos, hogy még hasznomra lesz. El vagyok veszve abban, mi és mihez való.
Vallotta be végül szomorkásan, ahogy rendezgette a post-iteket. Ahogy újra és újra rápillantott a fura nevekből legalább meg kezdőbetűk ragadtak meg, az is valami… Végül nem nagyon bírta tovább, kénytelen volt a menekülést keresni és még a szomorú kiskutyaszemeket is bevetette volna, de hatalmas sóhajjal vette tudomásul a választ.
- Akkor milyen van?
Kérdezte egy mosoly kíséretében, még nagy nehezen áttornázta magát a maga köré kevert holmin, négykézláb, mert máshogy, aztán meg sem állt Lewyig. Elég tanácstalanul figyelte, fogalma nem volt milyen felajánlást hagyhatott ki, ami most eszébe kéne jusson, de úgy volt vele, hogy ezen inkább gondolkodik, meg az élet nagy dolgain, minthogy tovább elemezzen hidakat meg kutakat. Nem volt ínyére, no. Mikor odaért kinyújtózott, amúgy is zsibbadt már mindene, aztán közelebb hajolva puszit nyomott a szájára, csak egészen rövid ideig időzve ott, majd mellé fordult, és ő is az ágynak dőlt.
- Ühm, de játszhatunk is addig valamit… vagy tudsz bármit, amivel nem halok meg papírok közt a sokktól, mennyi mindent nem tudok? - Húzta el a száját kicsit szégyellve magát végül aztán kinyújtott lábain dobolt az ujjaival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Sokszor ad hálát és köszönget meg dolgokat, de mindig is azt verték belé, hogy ez így helyes. Hiszen van, akinek ez sem adatik meg, neki meg mégis. Most például szinte biztos benne, hogy sok lány szívesen lenne a helyében és ez egyszerre tudná elkeseríteni és dobná fel. Igyekszik utóbbira összpontosítva elfelejteni előbbi eshetőségeit. Az agya megint teljesen önálló életre kelt ebből is kitűnik, és ki is szórta azon infókat, amikkel nem most akar tovább foglalatoskodni. Például ülni csak úgy amellett, akit úgy imád ezerszer jobb. Akkor is, ha ennyi az egész. Maja nem feltétlenül nevezhető nagyigényűnek, sőt. Annak idején a legjobb barátnőjétől egy talált gesztenyét kapott és úgy őrizte, mintha legalább valami milliós tárgy volna aranyba öntve. Az más kérdés, hogy hátba szúrta, majd elhagyta őt a lány, de a gesztenye még megvan valahol. Ilyen ő. Hirtelenharagú, de sosem tud elmélyült lenni ez, így viszonylag könnyebb vele.
- Persze, tudom, majd lesz tovább. Majd ezeket a cetliket átnézegetem és jó lesz minden. Reméljük.
Mondta mosolyogva még eltervezett célállomásához nem ért. Egy pillanatra azért megfordult a fejében, hogy most szívesen szorongatná a fiút, és kérlelné, hogy csak szabadítsa fel a tanulás alól és csináljanak inkább bármi mást, ami érdekesebb vagy izgalmasabb, de lemondó sóhajig jutott csak. Talán nem most kellene ezt feszegesse, vagy igen. Nem tudja.
- Pedig tényleg nagyon érdekel. - Meg egyébként pillanatnyilag minden más is, ami nem a tanulás. Viszont ebbe a kérdésbe se látott ő többet, mint ami elhangzott jellemzően, azonban ami utána jött, azt nevezhetjük a legutóbbi ébredése részleges következményeinek is. Kezdte felismerni a rendezvényt, amin csücsült… Olyan kár, hogy a határokat azonban nem ismeri. - De mondta, főleg mióta a neved először elhangzott, egyre többször kapom meg.
És bizony, ebben a kontextusban már nála is leesett a tantusz, nem is nézett rá Lewyre csak piszkálgatta a kardigánt meg a nadrágját a kezével, majd sóhajtva gondolkodott el, mi is legyen. Zavarban volt, úgy tért vissza, mint a hirtelen hallgatásai is. Aztán a legnagyobb jóindulattal és ártatlansággal kezdett bele őszintén az egészbe. Fölösleges lett volna csűrni-csavarni, pláne, hogy most még viszonylag összeszedett volt.
- De elsősorban nem erre gondoltam, videójátékozhatunk, vagy valami kártya, van egy csomó társas, bármi… igazából bármit szívesen csinálnék. Szívesebben. Nem szeretek tanulni, ennyit nem is szoktam egyszerre, megfájdul tőle a fejem is majd… - elhúzta száját és grimaszolt kicsit és így mostanra sikerült ránéznie a lengyelre és várni valamiféle reakciót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egy picinél talán jobban feszélyezte a tény, hogy sokan és sokkalta jobban teljesítettek nála az iskolában, Lewy eszéről nem is beszélve. Nála tényleg lekorlátozódott ez kreativitásban, ötletekben és gondolkodásban a táncra meg a kviddicsre kilencven százalékban. Maradt tíz minden másra, nem véletlenül toporog ott és úgy, ahogy van.
- Ha nem így lenne, miért kérdezném. Én is segíteni szeretnék, bármiben! Ahhoz viszont tudnom kell… - Kötött össze mindent, mindennel végül, hogy megértesse végre nem beszél ilyenekben a vakvilágba. Bár láthatóan egyáltalán nem tud meggyőző lenni, ha ennyire sikertelenül kérdez.
Végül inkább csak elmondta mi a helyzet és végighallgatta azt is, amik a tények. Mindezek ellenére Maja továbbra sem akarta ezeknek kis mértékben sem jogalapot adni. Vele nem volt ilyen, ő ezeket nem tapasztalta, sőt, éppen ellenkezőleg, és ezt csak ismételte és ismételte, bármennyire is hihetetlennek tűnt Vesznának. Talán már a végére el is hitte, meg úgy a mai nap láttán. Ahol egyébként Maja mérhetetlen módon kavarja a lapokat már tudat alatt.
- Hallott is, de ez annyira előítéletes. Csak vagy, vagyok, vagyunk és kész. Nincs ebben semmi hiperprobléma. Nem fogsz eladni az araboknak két tevéért, legalábbis gondolom. Szóval nincs itt baj.
Ezen a téren legalábbis biztos, hogy nincs. Aztán meglepetten pislantgatott, ahogy lassan a drága ölében találta magát. Kissé sután fonta a karjait a nyaka köré, majd rá is mosolygott. Figyelte egy darabig, tiszta libabőr lett, aztán végül visszavonulóan a kezeit elhúzta és ölébe ejtette. Felállt, és a könyveket összepakolta, hogy ne a szoba közepén heverjenek, elrakta onnan helyet csinálva, de egyelőre csak hallgatott, mert fogalma nem volt mit kellene csinálni.
- Ha azt mondom nem akarok tanulni ma már, ugye nem fogsz hazamenni?
Kérdezte nem titkolt aggodalommal a hangjában és szemében. Igazság szerint volt ő már egyedül itthon, és nem ez volt itt a gond, sokkal inkább az, hogy egy ideje bizony ő is igényli ezt, hogy ott legyen mellette, mert az jó. Ettől pedig nem szívesen szakadna el, ha nem muszáj persze. Közben végzett is, akkor visszafordult volna a lengyelhez, de előbb még egy szívecskés post-itet kezelésbe vett. Ráírta hogy „Majáé” majd leguggolva mellé szépen a mellkasára tapasztotta. Aztán hátrébb lépett egyet. Vagy kettőt.
- Hmm... Tabu? Activity?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Még mindig bajban volt azzal, hogy eltalálja az egyensúlyt a mit lehet és mit nem, vagy mit kell és mit nem kéne dolgokban, egy kapcsolatban. Igyekezett, de kicsit nagyobb hátrányból indult, mint a legtöbb korabeli, ami némileg dicséretes, de nem sokat segít. Ellenben Majával, aki nagyon szeretne.
- Te vagy a világ legédesebb pasija. - Vigyorgott rá, aztán közelebb hajolva az ajkait a fiúéra tapasztotta, és csak mikor kifogyott a szuszból, húzódott vissza. A levegő még mindig életmentő tud lenni, ha magához veszi az ember. Komolyan gondolta, de azért nem merült ez ki ennyiben, nagyjából megértette, hogy itt a problémaforrást ő maga hozta ebbe az egészbe, ami annyira nem is tűnt éppen gyümölcsözőnek. - Tudod jól, hogy magamtól is megyek, nem kell ahhoz fogni a kezem…
És tényleg. Mármint ennél őszintébb nem is lehetett volna, ha Majának van valami random ötlete, és lassan, de biztosan a bátorságát is összekapargatja, nincsenek előtte csukott ajtók. Hát így sétált be hozzá karácsony előtt is; vagy ezért gyilkoltatja magát is gurkókkal, ha pályára léphet. Kicsit kattant ebben a viszonylatban, de talán ez is rántja fel abból, hogy ne csak naivka, de teljesen reménytelen eset is legyen. Rejtett tartalom van bizony. Arról nem beszélve, hogy lassan, de biztosan fel is fogta, hogy igen kellemetlen a másik számára, hogy ő ilyen könnyedén jön meg megy hozzá, a közelébe, rajta…
- Ez nagyon cukin hangzik, de igazából az árszínvonal emelkedik ám, vagyis pontosabban csökken a vásárlóereje a… tevéknek. Szóval én sajnos ugyan annyit érek, a tevéket tartják értéktelenebbnek, több kell belőle, hogy ugyan az az érték kijöjjön.
Micsoda fordulat, kiderül mindjárt, hogy a koszon kívül más is ragadt általánosiskola végén Majácskára. Egyébként tényleg, a tánc miatt muszáj volt teljesítenie, ha nem akarta elveszteni a helyét a csapatban. Itt kevesebb már a motivációja holmi rúnák meg lények felé. Aztán meghozta - drámaian szólva - élete legnehezebb döntését és a korábbi felismerés, na meg a mehetnékje nyomán meghátrált és inkább a pakolásba temetkezett. Pedig olyan jó volt úgy és ott. Érti ő, hogy mindenki neki akar jót, csak azt nem, őt mért nem kérdezi meg senki, hogy az úgy tényleg jó-e. Bár hozzá kell tenni, hogy az a makacssága, ami időnként - vagy annál kicsit többször - előjön, nyomatékosít sok dolgot. Például abban is biztos, ha most egyértelmű nemet kapott volna, nem hagyná annyiban. Ahogy másra meg nem mondana nemet, ha ő nem akar.
- Már tovább tartottál a könyvek felett, mint eddig bármelyik segítségem, hidd el, nagyon jól haladtál. Ne. Úgyhogy maradj szépen. - Meggyőződve még bólogatott is, őszinte volt. Hiába szoktak leülni azzal a szűk baráti körével, vagy még Majánál is alacsonyabb szinten vannak, vagy szőkék, vagy lusták. Egyébként elnézve az évfolyamát néha nem nehéz még az ő tudásával se brillírozni.
- Semmire. Esetleg a rajongóid azon 80%-a, akik nem a kvaffkezelési technikád csodálják általában. Akkor activity lesz!
Jelentette ki nagy boldogan a végét, mintha kicsit el is próbálná nyomni a korábbi kijelentését, pedig szó sem volt erről, és igazából ennek az apró „figyelmességnek” se volt hozzá semmi köze, de a kérdés elgondolkodtatta. Elcsuszizott a szekrényig, kivette a dobozt, majd maguk közé tette és levette a doboz tetejét, hogy előkerüljön minden szükséges alkatrész. Persze közben mosolyogva fel-felpillogott Lewyre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Jobb későn, mint soha kimondani. - vonta meg a vállát mosolyogva Maja, miközben kihátrált. A segítőkész valójához nyilván a megértésnek is nagyon kell passzolni, ami néha döcögve, de azért érkezik is. Természetesen ő is tisztában van azzal, hogy nem egy nagyon tipikus helyzetben vannak, és ezért is van a sok morgás az anyukája részéről, vagy éppen a fenntartások Lewytől. Bármennyire is szomorú mindkettőtől néha, ezt szépen tartani kell, bár nem erőssége ez a rend és alkalmazkodás rögvest. - Jó, te megfoghatod a kezem, ha szeretnéd, de a lényeg az volt, hogy nem te rántasz bele semmibe. Most is segítettél.
Kezdi kicsit úgy érezni, hogy hiába próbálja elkergetni a borús felhőket, rajta kívül mindenkinél félig üres a pohár és nem félig teli. Pedig azt ő nagyon nem szereti, menekül ez elől, az meg aztán tényleg nem lenne jó, ha megint inkább begubózna és csendesen várná a semmit. Már a saját gondolataiba is bekúszik egy-egy rosszabb elképzelés, így inkább kisebb grimasz után tette a dolgát miután kivesézték a tevekérdést. Azon azért felnevetett, ahogy a teveállapotokat felvázolta a fiú.
- De az a te értéked, butus, te napról-napra többet érsz, látod. Egyszer csak majd azt vesszük észre, hogy jön valaki és elrabol… Nem lenne jó.
Rázta meg határozottan aggódva a fejét, majd az utolsó könyvet is eltávolította a szőnyegről. Érezte és észre is vette, hogy figyelik, de ezt betudta annak, hogy tanulni jöttek, ő most mégis minden nyomát ennek igyekszik eltüntetni. Ahogy a keze ügyébe kerülnek a kis cetlik elmosolyodik és szépen sorba ragasztja a szekrény ajtaján, ha a szeme előtt marad legalább ki nem kerülheti – ennyire már ismeri saját magát.
- Is? Akkor most mégis hazamész? De ne menj el, lécci-lécci-lécci.
És megérkeztek a szomorú kiskutyaszemek is ismét a színpadra, amikkel úgy szeret ebben a szobában operálni a navinés. Lehet valami az itteni levegőben, mert ez azért nem biztos, hogy túl jó. Mindenesetre egy kicsit megijedt, hogy akkor most tényleg fogja magát, és ha vége a pihinek pápát int neki. Azt meg nagyon nem szerette volna… nem akarta.
- Most úgy döbbentél meg, mintha valami világmegváltót mondtam volna, pedig ez még annak is egyértelmű, aki mondjuk csak rólad látott egy képet, de nem követi a kviddicset. - Igen, Majában hamar felderengett pár beszélgetés Lottival például, bár azok… azokon inkább átlépne most gyorsan, mielőtt belebonyolódik valamibe. A barátnője sokkal szabadabban fog fel dolgokat, és teljesen máshogy is látja azokat. - Hogy ééén?!
Látványosan mutatott magára miközben próbált értetlenül grimaszolni, de a mosolya nem akart eltűnni. Aztán a plafont nézte még gondolkodva hümmögött. Végül a dobozkát magához véve kezdett csak beszélni, bár végig a játéknak nagyjából, hiszen nem emelte fel a tekintetét.
- Azt, amit a pályán dolgozol a csapatért, vagy éppen a pontokért. Mikor kapitány voltam én is szerettem volna ilyen jó lenni, aztán olyan lettem amilyen, de nem ez a lényeg. Szeretem a kviddicset, de aztán azóta már sok mindent csodálok benned, ha az érdekel…
Csak a végén pillantott fel rá, egyébként is igen kellemetlennek érzi ő, hogy ennyit beszél, bár ezt nem mutatja, csak nagyon különös neki. Folytathatta volna, de inkább figyelt, hogy ezt most tényleg elmesélje-e? Mármint nincs ebben semmi rossz persze, de ő olyan dolgokért tud bolondulni, ami másnak mérhetetlenül fura. Például a folyamatos hajba túrás mindig megmosolyogtatja, de az is olyan imponáló, hogy mennyire okos, és erre csak mostanra ébredt igazán rá. A cukorkaboltban való felsikongatása óta mintha túlságosan nagyot ugrott volna és néha még visszamenekülne a négy fal közé a csendjébe. Pedig itt is nagyon jól érzi magát, sőt, nem nagyon érezte még előtte annyira boldognak a helyzetet, mint az első meccsen amire kiment Lewyhez.
- Én kezdek! Ühm, mivel ketten vagyunk, ilyen időremenős lesz, ha kitalálod az első homokóra leteltéig, akkor az neked két pont, nekem nulla; ha a másodikig, akkor egy-egy pont, ha utána, vagy sehogy, akkor enyém a pont. És ha majd te jössz, ugyan ez fordítva.
Hadarta gyorsan végig, hátha nem értené, ők ezt, hogy szokták, mert a többszemélyes játékokat ritkán játsszák kevesen, na. Végül húzott egy lapot, és várta, hogy kezdődhessen.
Építőkocka.