36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ardai Tánya összes RPG hozzászólása (95 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 15. 22:11 Ugrás a poszthoz

Alexa
Kinézet

Bólintok a lány kérése, aztán a pulthoz tolakodva kikérek két vajsört. Amint az asztalunkhoz érek, meglátom Alexa sunyi kis mosolyát. Egyértelmű, hogy az előbbit végignézte, de ez nem jelenti azt, hogy ilyennek kell lennie.
- Nem élek a telefon hatalmával - jelentem ki, mert igen, tudok egy s mást a mugli technológiáról attól még, hogy aranyvérű vagyok. A megjegyzésre odafordulok a férfi felé, aki erre elkapja a pillantását. Elég átlátszó és béna. - Inkább olyan mint egy rossz pedofil. Távolról szemlélődik, és azt is úgy csinálja, hogy mindenki lássa. Nem az esetem - mosolygok a lányra. Jó érzés volt ilyen hétköznapi dolgokról beszélgetni. Az utóbbi hetekben úgy éreztem minden a nyakamba szakadt. Alexa a tökéletes ember, hogy ezt elfelejtsem, és bulizzak vele egy jót.
- Rozsdás? - kérdezem meg. Nem valami bizalomgerjesztő a nevük.
- Egy karaokéban benne lennék. Lehet, hogy más nem szeretné hallgatni, de imádok énekelni. Kellő mennyiségű alkohollal pedig bárkinek adok szerenádot, még annak a srácnak is - mutat a pultos srác felé, és meghúzza a vajsörét. Természetesen ez után egy elegáns mozdulattal kénytelen megtörölni a száját. Ez a hátránya az italnak.
- De komolyan, hogy bukkantál rá erre a bandára? - térek vissza a koncertre nevetve. Képtelenségnek tűnik, hogy pont itt ülünk. Ráadásul szándékosan.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 15. 23:20 Ugrás a poszthoz

Alexa
Kinézet

- Akkor elnézzük neked. Nekem a bátyámmal egy egyedi módszerünk van erre. Ilyen családi varázslat - vonok vállat. Igazság szerint imádom azt a bűbájt, de most nincs kedvem beszélni róla. Csak nagyapi jutna róla eszembe, amiről pedig a betegsége. Semmi kedvem nem volt hozzá, hogy megint elkezdjek aggódni miatta. Úgy sem tehettem semmit innen.
- Nem tehetek róla, hogy a természetes bájammal így elvarázsolok mindenkit - rebegtettem a szempilláim, aztán felnevettem. Persze nem gondoltam úgy, hogy kirívó szépség lennék, de Kolos mellett megtanultam, hogy milyen a jó karizma, az egyszer biztos.
- Akkor ezzel már ketten vagyunk. Mondjuk az előkészítős lurkók is tudnának szerintem panaszkodni - húzom el a szám. Ez van, nem lehet az ember mindenben jó.
- Egy gospel kórus...szerinted ők, vagy mi ketten lennénk a nyertesek egy versenyen? - merengek el. Mert hát azért az idős nénikék is tudnak olyan hamis hangokat kiadni magukból, hogy a botfülem is meghallja.
- Azon gondolkodtam, hogy mit szólnál egy közös képhez? - húztam elő a táskámból a régi polaroidos kamerámat. - Szeretek fényképezni, és meg szeretném örökíteni a pillanatot - váltok kissé teátrálisba. Ha beleegyezik, akkor pedig közelebb húzódok hozzá, és hülye képet vágva nézek a kamerába. Aztán egy klikk.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 22. 22:06 Ugrás a poszthoz

Kirill

Messziről hallottam, ahogy Kirill odakiált. Éppen egy párral beszélgettem, akik a part mentén andalogtak. Gyorsan megköszöntem a válaszukat, bár semmi különöset nem mondtak, csak a fejüket ingatták, amikor leírtam a kisfiú kinézetét.
- Nincs itt sem. Sehol. Mi van, ha történt vele valami? - kérdeztem, és egy pillanatra eltakartam a szemem, hogy ne lássa a benne csillogó félelmet és kétségbeesést. Aztán újra felnéztem, ezúttal viszont elhatározással.
- Ma az egyik órán....írni kellett nekik egy rövidebb szöveget. Csak hogy a fogalmazást gyakorolják - kezdtem a történetbe. - Nem volt semmi kikötés, csak hogy hány sornak kell lennie. De igazából mindig van valami értelmük. Ha jól emlékszem, Zsombi fogalmazása arról szólt, hogy meg akarja keresni a szüleit. Gondolod, hogy ezért ment el? - kérdeztem meg a férfitól. Végül is logikus lépés lett volna egy olyan fiútól, mint a Csonka gyerek. Főleg, hogy volt már, hogy levelet írt a szüleinek, pedig még csak alig tudta a betűket, és az M helyett minden egyes alkalommal W-t írt.
- Akkor...menjünk a menhelyre. Barátságosabb helynek tűnik, mint a bestiárium - vont vállat a lány.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. május 26. 11:43 Ugrás a poszthoz

Kirill

Beharaptam az alsó ajkamat, amikor Kirill azt mondta, hogy őt akarja bosszantani. Ezek szerint volt valami nézeteltérésük, ami nem jól jött ki. Egy ilyen kisfiúval nehéz elbírni, az egyszer biztos. De én akkor is hittem, hogy ha meglesz a kis srác, akkor minden rendbe fog jönni. Csak lenne már meg.
- Ugyan, addig Lenke vigyáz rájuk, átszóltam neki mielőtt eljöttem. Nem tudnék odakoncentrálni amíg nem tudom, hogy minden rendben van-e - és ez volt a színtiszta igazság. Lehet, hogy Kirill azt mondta nekem, hogy nem az én hibám, de attól még igenis bűnösnek éreztem magam. Addig pedig nem tudnék nyugton leülni és a gyerekekkel foglalkozni. Rosszabb esetben még egy eltűnne közülük, jobb esetben pedig csak megharagudnának rá. A gyerekek könnyen békélnek, de gyorsan haragudnak is meg. Minimum egy egész tortával kell visszamennie, hogy helyreálljon a rend.
- Inkább csak menjünk - fogtam meg a férfi vállát biztatóan, és elkezdtem a menhely felé menni.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. június 28. 23:19 Ugrás a poszthoz

Alison

Végre egy kicsit beálltak a heteim, így tudtam előre programokat tervezni, Kirillel tölteni egy kis időt, Kolossal összefutni....és elvégezni a prefektusi munkát. Merthogy amint megtudta a vezetőség, hogy mikor vagyok a faluban, rögtön beosztott a folyosók ügyelésére. Remek.
Ezzel a gondolattal, és a nagy semmittevéssel sétálgattam fel-alá a folyosókon. Küldtem egy baglyot Kirillnek, hogy ha Zsombi nem haragszik meg, akkor ugorjon fel egy kicsit. Persze ennek ára volt. Méghozzá, hogy biztosítanom kell egy szemtanút, aki azt mondja, hogy én tényleg a folyosókon ügyeltem.
Utamat így vettem a bibircsókos banya felé, ugyanis ő biztos pont volt. Mindig tudta, hogy mikor kell figyelni, és mit kell tenni ha ilyen helyzet van. Egyértelműen kiállt volna mellettem, ha arra kerül a sor.
Csakhogy arra nem számítottam, hogy valakit majd találok a folyosón. Meglepődöttségemet gyorsan elrejtettem, és felöltöttem magamra a szigorú prefektusi álarcot. A lányka mögé sétáltam, és tisztán csengő hangon kezdtem bele.
- Megkérdezhetem, hogy mit keresel itt ilyen késői órán? - kérdeztem kertelés nélkül, ugyanis úgy gondoltam ez a legjobb módja annak, hogy ráijesszek a lánykára. Persze nem tűnt úgy, mint aki rosszban sántikál, azért jogomban állt kikérdezni. Pláne a banya figyelő tekintetének kereszttüzében. Az bizony nem játék.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. június 29. 13:19 Ugrás a poszthoz

Alison

Ahogy elnéztem a lányka reakcióját, eléggé jól hozhattam a komoly és szigorú prefektust. Merthogy ő szóhoz sem jutott. Egy pillanatig azon gondolkodtam, hogy vajon most segítenem kéne-e neki, mint a piciknek az előkészítőben, hogyha valamit ki akarnak mondani. Elkezdem nekik a mondatot, és akkor ők befejezik. Mert a kezdet mindig nehéz.
Már épp hozzásegítenék ahhoz, hogy megszólaljon a lány, amikor tényleg megtette. Nah, tessék! Rám már nincs is nagy szükség.
Komolyan bólogatok a magyarázatára. Igazából teljesen meg tudtam érteni. Amikor én olyan idős voltam, mint ő, még magántanuló voltam otthon, így nem zsongott a fejem annyira, mint ahogy akkor, mikor mestertanoncira megérkeztem ide.
- Ha nem tudsz aludni, ilyenkor javaslom, hogy látogasd meg a konyhát, és fűzz meg egy manót arra, hogy készítsen neked valamilyen teát. Sokszor segít - javasoltam neki. És igen, tökéletesen tisztában voltam vele, hogy azt tanácsoltam, hogy máskor is lógjon ki ha ilyen helyzetbe kerül, de hát Istenem, mondtam volna inkább, hogy ücsörögjön a sötét szobájában, és szenvedjen?
Amikor felhozza a büntetés témát, majdnem hangosan felnevetek. Még sosem láttam olyan diákot, aki ennyire szeretné megkapni a neki járó munkát. Rámosolygok a szőkére.
- Hát, én úgy gondoltam, hogy nem osztok ki rád ezért semmit, de ha nagyon szeretnéd, kitalálhatok valamit... - haraptam be az alsó ajkam, és mintha nagyon elgondolkodnék a mutatóujjamat az államon kezdtem el kopogtatni.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. július 5. 22:03 Ugrás a poszthoz

Alison

Elismerően hallgatom végig az udvarias válaszát. Ugyanis továbbra sem tudom, hogy vajon megijedt-e a viccelődésemtől, vagy nem. Igazán diplomatikus volt.
- Hát, még én sem voltam. Szóval igazából azt sem tudom mit lehet ilyenkor kiosztani. Ez van akkor, ha az ember az alapképzése során az apjától tanul - vontam meg a vállam, mert hát ez volt az igazság. Bár emlékszem, hogy amikor idekerült, egyszer a folyosón Kirill elkapott, pedig csak alva jártam. De akkor nem kaptam büntetést végül, szóval nem számít.
- Valami baj van? - kérdeztem rá, ahogy megláttam a gondterhelt kis ráncokat megjelenni az elkapottam szeme alatt. Úgy tűnt, hogy nagyon emészti valami, és ilyenkor az a legjobb, ha az ember jól kibeszéli magából.
Leültem a kis kanapéra, és magam mellé mutattam, ezzel is jelezve a lánykának, hogy jöjjön csak, és meséljen el nyugodtan mindent.
- Ígérem, hogy nem adom senkinek tovább! - teszem még hozzá, hogy biztos legyen, hogy a lány belemegy, és kiönti nekem a szívét. Még akkor is, ha nem tudok neki semmilyen értelmes tanáccsal szolgálni. Bár ki tudja, lehet, hogy van valami különleges képességem ezekhez a dolgokhoz.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. augusztus 29. 13:48 Ugrás a poszthoz

Alison

Figyelmesen végighallgattam a lányt, amikor végre nekikezdett a történetének. Szerelmi baj, testvérek és iskola. Ez a három amúgy is mindig a legnagyobb baja a tinédzsereknek. No persze nem nekem, mert én egy jó fej öcsivel, és egy imádnivaló Kirillel voltam megáldva.
- Figyelj, ha szeretnéd, beszélek a húgoddal. Eridonos vagyok, biztos, hogy szívesen beszélne valaki olyannal, aki az ő házába jár. Valószínűleg csak veled akart több időt tölteni, ezért akart rellonos lenni. Tudod nekem is van egy öcsém, és mi is így jártunk. És sokkal kevesebb időt tudunk szakítani egymásra, mint ha egy házban lennénk. Próbáld meg valahogy kifejezni felé, hogy ettől függetlenül nem veszített el téged - mosolyogtam a lánykára. - A fiúval meg ne foglalkozz. Első szerelem, és nehéz elfelejteni, de most már itt vagy otthon. Már amúgy sem tudnátok nagyon találkozni. Jobb, hogy sikerült túllépnie, neked is ezt kéne tenned - javasoltam.
- A tanulás pedig biztosan jobban fog menni, ha már nem gondolsz ennyi mindenre egyszerre - simítottam meg a hátát megnyugtatóan. - És amúgy is, ha kialszod magad, az agyad sokkal tovább tud koncentrálni az órákon. A vizsgák nem olyan vészesek - legyintettem. Néztem Alisont, és vártam a reakciót. Szóban, vagy mozdulatban. Annyi is elég lett volna, ha csak az arcán meglátom a megvilágosodást, hogy bizony igazam volt.
- Ha szeretnéd, segíthetek neked bármiben. Csak összeegyeztetjük az időnket, és segítek neked a tanulásban - ajánlottam fel. Persze a ingázások közepette nem volt valami sok szabad időm, de majd maximum alkalomadtán behívom az előkészítőbe, vagy valami hasonló. Mindig, minden megoldható.
- De most már menj, és kérd meg azokat a manókat, hogy főzzenek neked egy teát. Aztán siess az ágyba, nekem holnap ne kelj fel álmosan - álltam fel, hogy ezzel is jelezzem, hogy most már igencsak későre jár, és menni kéne.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. szeptember 22. 15:01 Ugrás a poszthoz

Gálffy Erik

Éppen az esti sétámra készülődtem. Nemsokára le kell adnom a jelvényemet, és össze is kéne csomagolnom. Nehéz lesz itthagynom az egész épületet, de azért jót is tesz majd a levegőváltozás. Három év ugyanazon a helyen már kezdett egy kicsit sok lenni.
Kopog a harang, itt az idő. Kisétálok a szobámból, és a szokásos, ütött-kopott padlón elindulok, hogy az esti sétámat megtegyem. A festmények hol alszanak, hol még mosolyogva felelnek üdvözlésemre eme késői órán. Mindig is csodáltam azokat a gyönyörű festményeket a falon, hiszen én a fényképezőgépemmel soha nem fogok tudni elérni ilyen hatást.
Egyik folyosóról a másikra, már éppen elmentem volna az erkély mellett, amikor az egyik festmény pisszegett nekem, és kifelé mutogatott. Először nem értettem mit szeretne, de aztán felfedeztem a fiút. Még nem láttam itt, de ez persze nem jelentette azt, hogy megússza a dolgot. Az ajtóba léptem, és elővettem a legszigorúbb hangsúlyt amelyet az évek neveltek belém, és megszólítottam.
- Remélem tudod mennyi az idő. Ugyanis már jócskán elmúlt a takarodó ideje. Ilyenkor a hálókörletedben kell maradnod - jelentettem ki ellenvetést nem tűrő hangon. Az előkészítőben begyakorolt módszerre volt körülbelül ötven százalék esélyem, hogy beválik.
Ha felém fordult a fiú, azonnal kiszúrtam a füle mögé tűzött cigarettát. - És nagyon ajánlom, hogy 18 év felett legyél - tettem hozzá. És még egy öngyújtó is felvillant. Talán mégis úgy teszem le azt a jelvényt, hogy megbüntettem valakit. Egészen furcsa érzés lesz. Ráadásul még azt sem tudtam, hogy ilyenkor mit kell követelni az illetőn, hiszen én sem voltam még büntetve, és én sem tettem ezt mással.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. szeptember 27. 21:27 Ugrás a poszthoz

Gálffy Erik


Nem gondoltam rá, hogy ma este bárkit is meg fogok büntetni. Nem vagyok az a fajta, aki ezt élvezi. Csak szimplán figyelmeztetni szoktam a diákokat, hogy most már jó lenne, ha nem császkálnának mindenfelé. Ilyenkor általában fülét-farkát behúzva sunnyognak el. Éppen ezért is lepett meg annyira, amit hallottam a sráctól, aki az erkélyen szemlélődött.
- Mit mondtál? - kérdezetem vissza meglepődve. Volt egy öccsém, szóval nem annyira volt hihetetlen a pimaszság, amit hallottam, de továbbra is meg kellett őriznem a látszatot, mintha olyan kemény lennék.
Amikor a fiú meggyújtotta a cigit, két lépéssel leküzdöttem a köztük lévő távolságot, és kikapva a szájából felébe törtem azt. - Én egy prefektus vagyok. És most kérem az öngyújtót is - nyújtottam a tenyerem, hogy tegye bele. Nem érdekelt volna, hogy később meggyújtja-e a cigit, ha nem előttem teszi. Így viszont átlépett egy határt.
- Mi a neved? - kérdeztem meg, ugyanis tudnom kellett, ha kiszabok neki valami büntetést, ami úgy tűnt, hogy lassan elkerülhetetlenné válik, ha továbbra is így viselkedik.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. október 1. 23:40 Ugrás a poszthoz

Gálffy Erik

Egyáltalán nem tetszett a fiú pimasz viselkedése. Vagyis, ha pontos akartam lenni, akkor mint prefektus, nem preferálhattam. Mert a tisztséggel felelősség is jár. Nekem pedig úgy kellett eljárnom, hogy ezeket a szabályokat betartom.
A káromkodását és azt, hogy gyönyörűmnek nevezett már fel sem vettem. Egészen biztos voltam már benne, hogy egy rellonossal van dolgom, és hogy mestertanonc. Persze utóbbi tényben kevésbé lehettem biztos, hiszen az öcsém is volt olyan langalétra, mint az előttem tornyosuló srác.
Az öngyújtó ezüstösen csillant, én meg odakaptam, hogy elvegyem. Erre persze valami egészen mást tervezett a delikvens. De neeem, ebből nem kap. A szememet az égnek emeltem, és nagyot sóhajtottam.
- Tudod mit, nekem ez az egész nem kéne. Csak menj a pincébe, foglald be az ágyad, és felejtsük el ezt az egész találkozót - ajánlotta. Ez volt az utolsó estéje, mint prefektus, mint itteni diák. Ráadásul ez a srác is csak az idejét húzta, amihez semmi kedve nem volt jelen állás szerint.
- Tánya - mondta meg azért, mert ha a fiú nem is tette meg ezt neki, azért úgy gondolta, hogy ő miért ne tehetné. Hiszen nemsokára úgy is elhúz innen az egyetemre.
- Kiszedheted a gyújtód, nem veszem el - intett, aztán odasétált a párkányhoz, és elnézett inkább a távolba. Reményei szerint a fiú fogja magát, és ahogy ő hátat fordít, már le is lép.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2017. október 15. 17:28
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2017. október 18. 13:41 Ugrás a poszthoz

Gálffy Erik

Felhorkantam a fiú válaszára. Hát persze, hogy nem megy el. Rellonos, mit is várhatnék tőle. Meg kellett volna már tanulnom ezt az öcsém által, de mostanság túl kevés időt töltünk együtt, és elszoktam tőle. De majd az egyetemen minden olyan lesz, mint a bagolykő előtt. Legalábbis többnyire.
Lesújtó pillantást vetek rá, amikor felteszi nekem a kérdést. - Most komolyan? - kérdeztem hitetlenkedve. Legalább elmehetett volna a kastély túlfelére, hiszen ez az én saram lesz, ha lebukunk. Nekem kellene őt megbüntetnem, és közölnöm vele, hogy ezt így nem szabad.
- Én nem vagyok jókislány - háborodom fel. - Csak...megvannak a saját szabályaim - vontam vállat. Hiszen alapjáraton elég szabad szelleműnek tartottam magam, még akkor is, ha nem próbálok ki mindent, ami az utamba esik. Bár biztos voltam benne, hogyha nem ez lenne a felállás, ami, még ki is próbálom.
- Hmm...lássuk csak. Ez az utolsó estém prefektusként, és a személy, akit nincs kedvem megbüntetni, azért is az orrom alá dörgöli a szabályszegését - jelentettem ki, aztán még hozzá tettem. - És van barátom - Habár Kirillel mostanság nem mennek olyan simán a dolgok, attól még nem fogom őt megcsalni. Pláne nem egy olyan fiúval, akinek a nevét sem tudom. Apropó, nem is mondta meg.
- És te? Először is, hogy hívnak? - kérdeztem meg. Mert tulajdonképpen megtehettem volna, hogy otthagyom, és elmegyek aludni, de jól esett a beszélgetés. Még akkor is, ha közben füstölt mint egy kémény.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. március 10. 21:41 Ugrás a poszthoz

Sweet home Budanekeresd

Meredten bámultam a papírokra a kezemben. Délután kettő óra körül járhatott az idő, a család többi tagja pihenőre tért az ebéd után. A nap kint sütött, de a lelkemben valami egész sötét volt.
Újra végigfutottam szememmel a sorokat, melyeket immáron negyedszer olvastam végig, s mintha anyám kézírásával írt szavak ráégtek volna már az elmémre, szinte kívülről tudtam. Vékony ujjaimban megremegett a lap, ahogy hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy a szorongás, a szomorúság, depresszió, vagy éppen a düh az, amit leginkább érzek.
Édesanyám könnyed léptei voltak hallhatóak, dudorászása egyre közelebbről jött, míg nem... elhallgatott. Felnéztem rá, kezében egy cserép volt, benne kankalingyökérrel.
- Mikor akartatok róla szólni? - kérdeztem, hangom ridegsége még engem is meglepett. Hirtelen döbbenete elmúltával testtartása is megváltozott. Olyan pozíciót vett fel, amit már jól ismertem. Azt a tipikus, lenéző, én mindent jobban tudok pózt. Mintha nekem nem is lenne közöm hozzá.
- Úgy beszéltük meg, hogy majd amikor biztos lesz, hogy átveszik. Nem akartunk addig felzaklatni titeket - ment oda az ablakhoz, és a párkányra helyezte a növényt.
- Nem küldhetitek el!- szögeztem le, hangon erősen csengett, talán még soha ilyen határozott nem volt. - Szüksége van ránk. A családja vagyunk.
- Ó, Istenem. Azt sem tudod, hogy miről beszélsz! - Szavai mint pofonütés, olyan érzést keltettek. - Hisz itt sem vagy. Boldogan éled az életed anélkül, hogy egy hónapig felénk néznél. Aztán itt töltesz két napot, és máris meg akarod mondani mit tegyek?
- Talán több időt töltenék itt, ha nem küldtetek volna el. Vagy ha beavatnátok abba, hogy mi is folyik itt tulajdonképpen - hangon egyre hangosabbá vált, ahogy mindinkább idegesebb lettem. De persze ő sem volt rest.
- Ugyan, ne áltasd magad. Boldogan mentél el innen, már évek óta csak kértél minket. Ráadásul fogadni mernék, hogy nem is szívesen látogatsz meg minket. Nem bírod a felelősséget, és még kevésbé azt, ha valaki szenved körülötted. De ne felejtsd drága lányom, hogy én ugyanúgy szenvedek, mint a nagyapád. - Nem tetszett a lekezelő hangsúlya, ahogy sohasem. De most igaza volt. Nem szerettem volna kihagyni a lehetőséget, hogy iskolában tanuljak.
- Most már itt vagyok. Megcsinálom az egyetemet levelezőin. Besegítek, és akkor ne....
- Az ég áldjon meg, értsd már meg. Nagyapa egyre rosszabbul van. Nincs mit rajta segíteni! - kiáltotta el magát anya a szavamba vágva, majd kezét a szájához kapta, mintha megbánta volna kitörését.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. március 10. 22:00
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. március 10. 22:27 Ugrás a poszthoz

Sweet home Budanekeresd

Az újabb kang forrására mind a ketten odakapták a fejüket. Én inkább voltam rémült, mint szomorú, míg anyán a düh jelei tajtékzottak továbbra is.
- Kolos, kérlek ne most! - kérte az anyánk, továbbra sem takargatva feldúltságát. De öcsi csak folytatta, és míg én ennek örültem, addig szülőnk gondterhelten nézett. Majd felém fordult, s szavait csak nekem intézte.
- Látod? Kellett ez neked? Megint nem gondolkodtál. Ha az életben egyszer is bíznál a döntéseimben, akkor most nem alakult volna ki ez - mutatott a kis hármasunkra.
Nem hittem a fülemnek. Azt mindig is tudtam, hogy mindig, mindenért én vagyok a hibás. De hogy ennyire? Mert általában Kolos és anya egy oldalon álltak, de most nem. Épp ezért kellett volna belátnia, hogy akkor valószínűleg nekünk van igazunk.
- Hogyan bíznék meg, ha egyszer ilyen dolgokat teszel? - kérdeztem rá, majd a felém tornyosuló Kolos felé fordultam. Megmakacsoltam magam, már nem tudtak megállítani. Odanyújtottam felé a megtalált papírokat. - Tessék öcsi, itt van minden! - tettem hozzá, hogy értse, most azt várom el, hogy elolvassa azokat az iratokat, de anya gyorsabb volt. Kikapta a kezemből.
- Ebből elég volt. Nem kell, hogy ő is tudjon mindenről. Ez az ügy amúgy sem vita témája - jelentette ki.
- Joga van tudni róla! - kiabáltam. Nem érdekelt, hogy ki hallja, és ki nem. A falubeliek már nem láttak sokat, a családom pedig már hozzá szokhatott. Amúgy sem ez volt a lényeg.
Megragadtam Kolos vállait, és magam felé fordítottam. Mélyen a szemébe néztem, majd még mielőtt anya bármit tehetett volna, belekezdtem a rövid, tömör összefoglalóba. - Nagyapád az ELME-be akarják záratni, mert nem hisznek abban, hogy fel fog épülni. A papírok már a beiratkozási iratok, és az orvosi leletek is ott vannak, amit hozzá kell csatolni. Csak be kell vinniük, és vége. Nagyapa bent lesz tartva.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. március 10. 23:20 Ugrás a poszthoz

Sweet home Budanekeresd

Tudtam, hogy ez most nehéz lesz. Azt is, hogy Kolos ezt még kevésbé fogja jól fogadni, mint én. De tudnia kellett az igazat. Nem tehettem meg vele, hogy én se szólok. Milyen lenne, ha egyszer arra jönnénk haza, hogy nagyapa már nincs itt, és mi még csak nem is tudtuk, hogy elviszik. De a szavak, melyek elhagyták öcsém száját, kissé megrémítettek. Hátrahőköltem, szemem kitágult. Nem hihette, hogy hazudok neki, ez lehetetlen. Majd rájöttem, hogy ebben a mondatban nem valamiféle ellenszegülés fogalmazódik meg. Szimplán egy utolsó, kétségbeesett s mégis reménytelen fohász.
- Sajnálom, de nem hagyhattam. Tudnod kellett - szögeztem le, s szomorúan néztem öcsémre, kezemet végigsimítottam a karján, csak hogy tudja, én itt vagyok. Utolsó mentsvára anya lett, aki egy pillanatig szomorúan nézte a jelenetet, majd lerázta ezt magáról.
- Na jó, figyeljetek. Lehet, hogy ez most rosszul hangzik. De tudjuk mit csinálunk. Apátokkal már jó párszor átbeszéltük a dolgot. Az hiszitek, hogy ha lenne jobb megoldás, akkor nem azt választanánk?
- kérdezte meg, és jelentőségteljesen pillantott előbb egyikünkre, majd másikunkra. Mostanra kicsit elhalkult a hangja, ahogy az enyém is, és mintha a velünk együtt a külvilág is meggyengült volna. A nap inkább sütött fakón, mint pezsdítő arany színben.
- És amúgy is, továbbra is el tudtok menni meglátogatni őt. Bármikor
- próbálta valamivel feldobni a kezdvünket.
- De biztos van...valami
- kezdtem, de erre komoran rám vetette barnáit.
- Tánya! - Ennyi elég is volt, és nem is szóltam. Éreztem hangjában a kimerültséget, és a szomorúságot. Kolosra pillantottam, féltem, hogy mit fogok látni. Nem akartam összetörni. Szerettem volna, hogy még egy kicsit abban a hitben legyen, hogy minden rendbe fog jönni, de tudtam, hogy nem áltathatom tovább.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. március 10. 23:53 Ugrás a poszthoz

Sweet home Budanekeresd

- Kolos! Ne mondj ilyet apádról!
- rótta meg anyánk az öcsémet, az én ereimben meg konkrétan megfagyott a vér, ahogy hallgattam keserűségét. Én nem akartam, hogy ez történjen. Csak... nem is tudom mit gondoltam. Lehet talán mégis könnyebb lett volna, ha nem így tudja meg?
Mikor lerázta kezemet, az olyan érzés volt, mintha pofon csapott volna. Bezárt egy ajtót előttem, és nem tudtam rajta belépni, de ezt a tényt nehéz volt elfogadni, hiszen ilyen csak ritka alkalmakkor van. És akkor is, mindig látok egy kis rést, melyet tudom, hogy egy kis segítséggel, de egyre nagyobbá tudok tenni, mígnem teljesen át tudok lépni a küszöbön. Ez most mégis valahogy más volt.
Anyával együtt mind a ketten néztük a nagyit, aki megpróbálta megnyugtatni az öcsémet. Csitítgatta, mint egy kisgyereket, kezét a hátán simítgatta, mintha ezzel el tudná altatni, s feledtetni vele minden rosszat a világban.
Nem bírtam tovább. Ez a sok szomorúság...úgy éreztem, hogy megfojt. A lábam anélkül cselekedett, hogy én tudtam volna róla. Hosszúra nyújtott léptekkel kisiettem az ajtón, ki a természetbe. Gondolkodnom kellett, és az ott nem ment. Hátrahagytam mindent és mindenkit, kimentem az utcára, és behúzva az ajtót magam mögött rohanni kezdtem. Nem tudtam merre, nem is érdekelt. Csak el onnan. El a nyomasztó érzéstől, el a szomorúságtól, de legfőképpen távol az érzéstől, hogy ez miattam van. Két nap. Ennyit kellett volna kibírnom nyugton, de nem sikerült. Én mindig elrontom.
Eleredtek a könnyeim, és csak futottam tovább.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. március 11. 00:01
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. április 2. 11:56 Ugrás a poszthoz

Álomférfi

Egy újabb utazás. Bogolyfalva valahogy olyannyira a szívemhez nőtt, hogy nem tudok elszakadni tőle. És most, hogy gyakorlótanár lettem, még kevésbé tudom elvágni a szálakat.
Hallottam, hogy a hangosbemondón bemondják, hogy késik a járatom. Remek. Péntek már így is izgatott volt, és bármennyiszer hajoltam le hozzá, hogy simogatásommal megnyugtassam, inkább csak az ellenkező hatást értem el. Sóhajtottam, és a táskámban túrkáltam pár jutalomfalat után. De mire felnéztem, Péntek nekiiramodott valami macska után.
- Ne Péntek, gyere vissza! - kiálltottam a kutyus után, de az a füle botyját sem mozdította, csak rohant a másik állat után. Tehát mit tehettem volna, ha nem megyek utána? Ez a kutya teljesen rá van kergülve a cicákra, Kolosnál is ez volt a bemutatkozása. Persze csak játékból, de kezd egy kicsit kimerítő lenni, hogy amikor csak elkezd unatkozni és meglát valami állatot a nyomába ered.
Tehát így ment a macska-Péntek-Én ki a vasútállomásról, egyenesen a térre.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. április 29. 21:02 Ugrás a poszthoz

Sára

Lassan elkezdődött az új év, nekem pedig máris úgy nézett ki a naptáram, mint egy szavakkal összefirkált lap. Mindenhova volt írva, áthúzva, kijavítva és átnyilazva. Egy káosz volt az életem. Arról ne is beszéljünk, hogy az utazás mennyi időmet elemésztette.
Most is éppen az iskola felé tartottam. Kirillel kellett találkoznom még az óra előtt, hogy átbeszéljünk ezt-azt, aztán pedig beülhettem, és egy órán keresztül bámulhattam. Továbbra sem tudtam hova tenni azt a csókot, de úgy gondoltam, hogy az lesz a legjobb, ha nem reagálom túl. Mégis, amikor a közelében voltam valamiért mindig azon kezdtem el gondolkodni, hogy ő vajon szépnek talál-e, vagy egyáltalán mit érez irántam. Néha azt kívántam bár legilimátor lennék, hogy belelássak a fejébe...
A gondolataim csak egymást követték, egy őrült körforgásban, aztán bumm. Hirtelen már a földön is találtam magam. A szokásos útvonalon mentem, ahogy mindig, viszont az utamba pottyant bőröndre nem számítottam.
- Jesszusom, nagyon sajnálom, nem akartam feldönteni... - kezdtem el rögtön szabadkozni, hiszen tudtam jól, hogy figyelnem kellett volna, és a kavargó elmém helyett a környezetemre is figyelnem kéne.
- Nézzenek oda, téged még nem láttalak erre, új diák vagy?
- kérdeztem, ahogy ránéztem a lánykára, és felismertem az eridonos szimbólumot a köpenyén.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. május 3. 19:18 Ugrás a poszthoz

Bevesszük a várost

Végre egy szabad hétvége. Igaz, hogy éppen a lakókocsi egyik legsötétebb sarkában kéne ücsörögnöm - amit elég nehéz megtalálni, hála a sok napfénynek -, és óraterveket meg hasonló nagyon felnőttes dolgokat csinálnom, de egyszerűen nincs kedvem. Nem megy. Ha pedig nem sikerül, akkor nem sikerül. Nem kell erőltetni.
Épp ebből a megfontolásból összepakoltam néhány fontos dolgot magamnak és Pénteknek, aztán fogva a kis szőröst, egyenesen elindultam a vonatállomásra. Kértem egy jegyet a legközelebb induló járatra, és mentem. Addig azt sem tudtam hová, amíg meg nem érkeztünk. Nem a cél volt a lényeg, hanem az út. Igaz, a kabinban sokan ferde szemmel méregették szegény kis ebemet, de én még annál is szúrósabb tekintettel vágtam vissza érte. Igazi harcok voltak.
Begördült a vonat, s hirtelen ott találtam magam Pest szívében.
- Hát Péntek, készülj, mert ez a menet nem lesz semmi... - néztem végig az állomáson hangya mód, fejetlenül szaladgáló tömegen. A kutya okos buksijával rám nézett, vakkantott egyet, és indultunk.
Valószínűleg kicsit meg volt rémülve. Legalábbis első pillantásra úgy tűnt. Inkább a lábam mellett bandukolt és hátrahőkölt, ha kicsit közelebb sántikált valaki hozzá. Aztán megpillantotta az ajtót, és hajthatatlan volt. Annyira ki szeretett volna már érni az embertömegből, hogy elkezdett húzni, és még az ajtónak is nekimentem miatta, úgy penderültem ki a friss levegőre.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. május 29. 21:27 Ugrás a poszthoz

Bevesszük a várost

Az ajtóhoz való csapódás nem volt valami kellemes, azt meg kell vallani, de ez van, ha az ember kutyája még nem nagyon járt nagyobb tömegben. Szerettem én magam is elkerülni őket, csak sajnos erre elfelejtettem gondolni, amikor felszálltam arra a bizonyos vonatra.
- Ahh...Péntek... - fogtam a fejemen a fájó pontot, ahogy éreztem, hogy kutya megállt. Csak ezután tűnt fel, hogy nem csak úgy megsajnálta a gazdáját a kutyum, hanem egyenesen talált valaki jobbat helyettem.
- Ohh... elnézést, valószínűleg te voltál az első biztonságosnak tűnő ember a nagy tömegben - mosolyogtam az ismeretlenre...vagy várjunk csak. Talán nem is volt annyira ismeretlen. Ahogy megnéztem az arcvonásait, emlékeztetett valakire, akit már nagyon régen nem láttam. De lehet, hogy összekevertem. Viszont annyira beleférkőzött ez a gondolat a fejembe, hogy egyszerűen nem tudtam elmenni mellette.
- Bocsánat, ez most egy furcsa kérdés lesz, de... nem ismerlek valahonnan?
- kérdeztem, és a számat elhúztam az egyik irányba, miközben gondolkodtam. - Jajj, nem akartam udvariatlan lenni, pláne azok után, hogy Péntek is ennyire letámadott, Ardai Tánya vagyok - ingattam a fejem, ahogy próbáltam összekapni magam, és felé nyújtottam a jobbom. Lehet régimódi vagyok, de legalább megadom a tiszteletet. Vagy valami olyasmi.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 1. 21:57 Ugrás a poszthoz

Stella


Az előző nap eléggé megviselt. Ez a folytonos Kirill-mánia hullámokban tör rám. Hol szeretem, hol pedig egyenesen meggyilkolnám a srácot. Ráadásul az sem segít nekem, hogy vele kell dolgoznom, és szinte minden nap látom.
Kissé zilált voltam és szétszórt, mint általában. Egy egyszerű rövidnadrág-blúz kombó volt rajtam, hiszen a kis lurkókkal futkosni nem olyan könnyű és laza meló, mint ahogy az ember elsőre gondolná. Be a tanáriba, lepakolni, és az ottani eszközeimmel egyenesen a terem felé vettem az utat.
- Szia - üdvözöltem hatalmas mosollyal Stellát, mikor megláttam a folyosó végén integetni. Szerettem az eridonos társaságát, nagyon üdítően tudott hatni, ráadásul megígértem neki, hogy a sok segítségért hála majd elviszem fényképezni valami messzi helyre, ha szünet lesz.
A gyors lecsapása a kérdéssel elég meglepően ért, és kissé hátra is szegtem a fejem, mellette pedig kínosan felnevettem. - Hát, nem tudom mennyire tartozik rád, de pillanatnyilag egyedül vagyok. És te? 16 éves vagy, gondolom a péntek esték a szórakozásról szólnak - kacsintott rá.
Lassan beléptek a terembe, ahol a kicsik már izgatott mocorgásban voltak, a tanár pedig akit váltottak úgy nézett rájuk, mint valami angyalokra.
- Hála az égnek, ma nagyon aktívak a gyerekek. Sok sikert hozzájuk - intézte pár szavát hozzám, majd amilyen gyorsan csak tudott, otthagyott minket.
- Sziasztok gyerekek. Ma minden előtt újfent vendégünk van. Fogadjátok  szeretettel Stellát, és neki is engedelmeskedjetek, ahogy nekem szoktatok - mondta el a szokásos tanárszöveget, majd jelzett segédének, hogy övé a terep.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 2. 15:27 Ugrás a poszthoz

Stella


Mosolyogva néztem, ahogy a kicsik fogadják Stellát. Egyrészt mindig imádják, ha valaki jön hozzájuk, mert kis újdonságot hoz a mindennapokba. Ráadásul ilyenkor a leckeírás egy pár órával hátrébb tolódik - nem mintha az ekkora gyerekeket elhalmoznák a tanárok. Másrészt pedig az eridonos külön helyet foglalt el egyesek piciny szívében. Az örökké sürgő-forgó lány annyi energiát fordít a diákokra, amennyit csak tud, és ezt ők is érezik.
Elkezdődik az izgatott szerveződés. Néhány gyerek csak egyszerűen karon ragadja a mellette állót, és kijelenti, hogy ő lesz a párja. Ez a könnyebb verzió, mert vannak olyanok is, akik hárman lennének, és ott bizony nehéz a választás. Éppen ezért tart olyan soká rendeződnie annak a tizenkét gyereknek, hogy Stella újabb kérdésáradatot zúdítson rá. Persze megszokta már, hogy furcsa kérdésekkel nyaggatják, hiszen az ideje nagy részét a kicsikkel és Colossal tölti.
- Nem az a kérdés, hogy milyenekre bukok, hanem hogy mennyire hűségesek
- húztam el a számat, ahogy eszembe jutott Kirill esete. - Tudod, ha egyszer átvernek ennyire csúnyán, nehéz megbíznod bárkiben is. A gyerekek jobb társaságnak bizonyulnak. Ők olyan ártatlanok, és ami a szívükön az a szájukon - fejtem ki, és az egyik fiókba kezdek matatni olló és újságpapír után, hogy leterítsük őket az asztalra.
- Mellesleg a legtöbb időmet ingázással töltöm. Pécsen egyetem, itt meg...hát a minden. Nem fér bele - vontam vállat, pedig igazából rosszul érintett a téma. Az ember mindig vágyik valakire, aki foglalkozik vele. És az nem a kutya.
Kivettem néhány dolgot, néhány tálkát is. - Tessék, pakold csak bele a cuccokat, és addig elrendezem az asztalokat - mosolyogtam rá, és ismerős mozdulatokkal fogtam neki a füzetek eldugásába és az asztal letakarásába.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 3. 23:44 Ugrás a poszthoz

Stella


Nem értettem ezt a nagy kérdezősködést. Összevontam a szemöldököm, és úgy hallgattam a kérdésáradatot, aztán a végén komolyan fordultam a lányhoz.
- Stella, ha ezeket azért mondod, mert tetszik egy fiú és kíváncsi vagy a véleményemre, akkor mond ki nyugodtan - mosolyodtam el. - Barátnők vagyunk, az ilyen megoszthatod velem - vontam vállat, hiszen tényleg így gondoltam. Lehet, hogy nagyobb volt a korkülönbség, de attól még jól megértettük egymást, és ennél több nem is kell.
- De ha igazán akarod tudni, akkor íme az én ideálom. Tőlem magasabb, a minimum a 170 centi, többnyire inkább idősebb legyen, de a 24 is belefér, a haj és szemszín nem számít, viszont szeresse a kutyákat, mert Péntektől nem vagyok hajlandó megszabadulni, legyen humora, kalandvágyó, aki nem akar folyton csak moziba járni. De azért lehessen vele komolyan is beszélgetni - morfondíroztam el. Igazából sosem gondoltam bele ezekbe a dolgokba, hiszen az első és egyetlen hosszútávú barátom Kirill volt. Amikor meg igazi tinédzser voltam, akkor folyton úton voltunk, tehát a téma nem tűnt olyannak, amit feszegethettem.
Stellával együtt osztottam ki a kis tálakat, hogy minél gyorsabbak legyünk, és a kisembereknek hamarabb meglegyen az örömük. - Tanár szak, igen. Még két év, és vége - sóhajtottam. Igazából elég jó volt nekem ez így. Pláne, hogy Kolos is Pécsen volt velem, így együtt tudunk lakni a kocsiban, mint régen. Persze anya nélkül, ami csak a bónusz volt.
- Én nem félek! - háborodtam fel. - Soha, semmitől nem. Ha pedig igen, akkor azon vagyok, hogy azt legyűrjem - világosítottam fel, bár én magam sem értettem elsőre, hogy miért reagáltam ilyen nagyon hevesen.
A téma kicsit hátrébb kellett, hogy szoruljon, mert a gyerekek lassan elkezdtek nyúlászkodni, hogy már választottak színt, és segítsünk nekik megfelelő méretet levágni, tehát indulhatott az ollós körút. Adtam egyet Stella kezébe is, és mutattam, hogy kezdje a másik oldalról, egyszer majd csak összeérünk.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 9. 18:34 Ugrás a poszthoz

Stella


Meglepődtem, de nem mondom, hogy nem. De végül csak megvontam rá képzeletben a vállam. Ez Stella, bele kell törődnie az embernek. Ha hirtelen pasikról akar beszélni, akkor annak aztán minden kis pontját meg kell dumálni. - Vakrandi? Ha egy ismerős mutat be, az még okés, de alapjáraton elég régimódi vagyok. Nem hiszek benne, hogy hatásos, amikor az asztaloknál ülnek a lányok, és a párjuknak van tíz percük meggyőzni őket.
- Öhm... inkább barna párti vagyok. Tudod két szőke egymás mellett kicsit túl sok lenne, mint valami rossz tündérmesében - fintorogtam. Be kellett ismernem, azért nem csak Stellának voltak furcsa hozzászólásai a témához, de nekem is. Igazából sose gondoltam bele ezekbe a dolgokba. - Egyértelműen kedves. De azért nem lenne rossz egy alap intelligencia. Viszont az okostojásoktól kiráz a hideg. Nem bírnám elviselni, hogy minden mondatomat kijavítja - jegyeztem meg. A kis történetén csak szimplán felnevettem. El tudtam képzelni milyen volt a pici lány, amint kihirdeti, hogy nem eszik több húst, és a másik pillanatban pedig tömi magába.
Néztem Stellát, ahogy ügyesen kezdte mutogatni a kicsiknek, hogy mit kell tenniük. Nagyon értett hozzá, hogy miként is viselkedjen velük, nagyon örültem, hogy ott van. Meg a gyerkőcök is. Ameddig lefoglalta őket, leültem a tanári asztalhoz, és elkezdtem átnézni a holnapi órám vázlatát. Meg kellett mondanom, Kirill eléggé beledobott a mélyvízbe, amikor kijelentette, hogy a következő órát én tartom. Először nagyon féltem tőle, de mostanra sikerült beletörődnöm.
Stella újra visszatért hozzám, és szinte azonnal beletapintott a lényegbe. Egy Ardai sose fél a randiktól. Az elköteleződéstől viszont annál inkább. - Igazából? De. Viszont valamit nagyon rosszul csinálhatok - vontam meg a vállam.
- De tudod mi a helyzet? Rólad egyáltalán nem beszéltünk, csak rólam. Kíváncsi vagyok a te véleményedre - tártam szét a bal karom, jelezve, hogy most az övé a terep.

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 10. 13:07 Ugrás a poszthoz

Stella


A jelen állás szerint újra átgondoltam a dolgot. Aztán lassan belekezdtem. - Ha olyan valaki szervezné le, aki mindkettőnket ismer, akkor persze, simán. Valószínűleg ismer annyira minket, hogy tudja, hogy egy kudarc lenne az egész, vagy nem - vontam meg a vállam, hiszen tiszta sornak tűnt. Ha valaki úgy érzi talált egy srácot nekem, akivel megértenénk egymást, akkor hogy a fenébe ne mondanék igent.
- Hát tudod... az utazgatás miatt mindig csak futókapcsolataim voltak, nem hosszabbak egy hétnél. Aztán az első igazi, tényleges meg a legrosszabb módon ért véget. És most megint ott tartok, ahol a part szakad. Múltkor elmentem Ármin bulijára, és összeismerkedtem egy sráccal. De ő azóta sem keresett - húztam el a számat, ahogy felvázoltam neki az egész szerelmi életemet, ami lássuk be nem volt olyan hosszú, hogy ne lehessen két-három mondatnál tovább fejtegetni.
Olyan hirtelen volt a lány válasza, hogy nem is tudtam rá reagálni. Azt hittem ez egy kétoldalú beszélgetés. Mármint...azt mondta kíváncsi a véleményemre, de azért én is így voltam az övével.
- Az ideállal - jelentettem ki, és vetettem rá egy gonosz pillantást. - Senki nem beszélt félelemről - jegyeztem meg. Ha féltem volna, akkor nem fogadtam volna meg Colossal, hogy elfelejtem Kirillt, és keresek valaki mást. Bár nehezebb feladatnak bizonyult, mint hittem. De egyenlőre ott van helyette Péntek.
- Haj, szem, külső-belső... - soroltam. - Mindent szeretnék tudni - könyököltem az asztalra, és minden figyelmemet neki szenteltem. - Esetleg van is valaki, aki? - vonogattam a szemöldököm, de mielőtt bármit mondhatott volna, egy gyerkőc elkezdett Tánya nénizni. Persze csak mosdóba akart menni, és addig vigyázni kellett a fonására. Mosolyogva bólintottam neki, hogy hozza csak ki, és mehet. Mikor vége volt a közjátéknak, újra Stella felé fordultam. - Szóval?
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 11. 22:30 Ugrás a poszthoz

Stella


Igazából be kellett vallanom, hogy jó érzés végre kibeszélni valakivel ezeket a dolgokat. Legbelül tudtam, hogy ennek nem így kéne lennie, és szerettem volna, hogy változzon, hiszen így olyan volt, mintha folyamatosan csak egy helyben toporognék. És azt semminél jobban nem utáltam.
- Valami srác az egyetemről. Kolos mutatott be, én egész addig a létezéséről sem tudtam. De tudod nem volt meg az az érzés, tudod, az a szikra - ráncoltam az orromat. Beszélgettünk, beszélgettünk, és jó fej is volt, de egyszerűen nem mozdult. Azt nem tudtam eldönteni, hogy meleg, vagy van barátnője. Vagy tényleg ennyire nem tetszettem neki. De mindegy is volt, hiszen nem is kell erőltetni az ilyen dolgokat.
Felnevettem a bevágott pózon. És meg kell vallanom, hogy egy-két kuncogást az első sorokból is elcsíptem.
- Sajnálom - biggyesztettem le a számat. Nem akartam, hogy ő is átéljen ilyen rosszakat. Bár mint ahogy feltűnt, ő egész jól kezeli őket. - Pontosan tudom miről beszélsz - bólogattam. Még mindig emlékeztem az első szerelmem..szemeire. Na jó a srác is rémlett halványan, de azok a gyönyörű szemek. Most hogy így belegondoltam, Kirillnek nem is tetszettek annyira a szemei. Mármint eddig végig azt hittem talán ő volt a nagy szerelmem, és nélküle már semmi sem lesz olyan jó. De ha igaz az, amit Stella mondott, akkor ez valószínűbb, hogy nincs is így.
Ettől a gondolattól szinte új erőre kaptam. Mint aki egy álomból ébredt hirtelen, már teljesen tisztán láttam a dolgokat. Nem kell nekem holmi barna hajú, kigyúrt srác, aki már nem is érez irántam semmit. Annyira hihetetlen őrültségnek tűnt az utóbbi fél évem tettei.
A gyerkőc visszatért a mosdóból, és egyenesen jött hozzám. Kicsit gyorsnak tűnt az idő, amíg kint volt, és meg kell vallanom az őszintét, tudtam mennyire szeretik ezeket a foglalkozásokat.
- Megmostad a kezed? - vontam kérdőre, és megemeltem a szemöldököm, mert tudtam, hogy ez beválik náluk. A fiú azzal a lendülettel fordult hátra, és futott vissza a wc-re. Én meg csak ingattam a fejem mosolyogva. Hihetetlenek voltak a pöppek.
- Pontosan is megvan kire gondolsz? - húztam félmosolyra a szám, olyan mindentudóan ahogy Stellára néztem. Nem tudtam elképzelni, hogy senki nincs, akit szeretne. Csak egy kicsit, minimum, hogy tetszik neki.
- Alkut? És mi lenne az? - vontam kérdőre, hiszen elképzelni sem tudtam mi ötlött újonnan a lány fejébe. Vajon ez most a pasis témához kapcsolódik, vagy a gyerekekhez? De azt el kellett ismernem, hogy felkeltette az érdeklődésemet.
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 15. 23:26 Ugrás a poszthoz

Stella


Stella logikája nem volt teljesen kifogásolhatatlan de azért nem is volt kusza. Számomra teljesen érthető volt, bár a kérdésével kicsit meglepett.
- A kedvencem talán a Sopszka saláta. Hát neked? - kérdeztem. Tudtam, hogy valami húsos ételt fog mondani, és már kezdtem is megszokni a dolgot. Viszont az itteniek valahogy képtelenek voltak elfogadni, hogy egyfajta saláta a kedvencem. Akkor pedig maj'nem falnak szoktak menni, amikor kijelentem, hogy vega vagyok, és soha nem ettem meg semmilyen volt élőlényt.
- A srácoknak az a bajuk veled, hogy túl őszinte vagy? - vontam fel a szemöldököm. Egyszerűen képtelen voltam elhinni, hogy ez a baja a fiúknak. Gondolatban eldöntöttem, hogy majd megkérdezem Kolost, hogy ugyan mi tesz egy lányt a tökéletessé. Mármint belsőleg. Mert a külsőt illetően el tudtam képzelni mi lenne a válasza, és az igazat megvallva nem akartam hallani.
Büszkén húztam ki magam. Én a bűnmegelőzés előtt járok. De az igazság az volt, hogy már ismertem a gyerekeket. Volt elég időm hozzá. És ők is tudják rólam, hogy nem fogom szó nélkül hagyni. Ez csak teszt volt, ahogy szokták.
Érdeklődve figyeltem, ahogy bemutatja mivel kell folytatni. Olyan ügyes volt ez a lány, egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy egy srác sincs, aki ne akarná.
- Hát... biztos van valaki
- mosolyodtam el féloldalasan, ahogy láttam, hogy kicsit meginog. Szinte ez volt eddig a legtöbb információ, amit kihúztam belőle, pedig ez sem volt teljes.
Átfutottam agyban a következő két hetemet, és elég sok ingázás volt benne, de nem volt lehetetlen küldetés. - Jó, de mi van, ha nem is szórakoztató a srác, és nem érzem jól magam? Vagy ha mégsem sikerül senkit elhívnom? - Nem attól féltem, hogy gyáva leszek hozzá, hanem hogy túl válogatós. Ha pedig végre ráveszem magam, talán a másik oldalról ütközök falba.
- És csak úgy éri meg, ha elhívod azt a bizonyos srácot utána, akire akkor gondoltál - utaltam az előző témánkra. Imádtam emelni a téteket. Főleg, ha nem az én rovásomra ment.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. augusztus 15. 23:26
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 16. 17:07 Ugrás a poszthoz

Stella


Be kellett vallanom, kicsit rosszul esett a sülthús gondolata a salátámmal. Amolyan illúzióromboló volt. Viszont a túrógomboc most annál jobban megtetszett. - Úúú...az nagyon finom - értettem egyet a lánnyal. Aztán áldoztunk egy másodperc csöndet a kaják gondolataira, néhány pöppnek még a hasa is megkordult közben.
- Én? - tettem ártatlanul a kezemet a mellkasomra, aztán a lányra kacsintottam. Persze, hogy tudni akartam, hogy ki az a srác, aki tetszik neki. Ez alapvető női kíváncsiság volt csak. Meg baráti kötelesség is...fogjuk rá.
Lassan a gyerekek elkedtek elkészülgetni a karkötőikkel. Persze csak aügyesebbek, voltak bőven, akiknek nem ment ez olyan gyorsan. Viszont a kötözéssel, a felesleges anyagok levágdosásával és az egymásnak való mutogatással még jó ideig elvoltak foglalva.
- Ah...na jó, meggyőztél - igazából hasonló ígéretet tettem Kolosnak is. Vagy legalábbis így rémlett. Kicsit sokat ittam. Vagyis nem sokat, csak nekem a kevés is megárt. De ha az információim nem csaltak, ő sem tartotta be a rá eső részt.
- Azt mondtad, amit érzek - idéztem a szavait, amikor ki akart hátrálni a dologból. Nem lehet, hogy itt hagyjon a pácban. És az sem, hogy valami kis könnyű kérdezz-felelekkel megússza. Ha ő így játszik, akkor én is. - Leányzó, ez oda-vissza működik. Ha nekem ilyen feladatokat adsz, akkor neked is ilyet kell - vontam meg a vállam, és ájosan nyújtottam a kezem. - Akkor...áll az alku?
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 11:38 Ugrás a poszthoz

Shayleen


Mélyet szippantottam a tiszta levegőből. A fákkal körülvett térben mindig sokkal dúsabb volt az oxigén. Jól esett a tüdejének, szinte belülről ciógatta. Lehúzta karján a ruha ujját, és megigazította táskája pántját. Nézte a mellette lépkedő lányt, ahogy óvatosan, szinte súlytalanul mint egy macska teszi egymás után a lábait. Sose gondolta volna, hogy Koloson kívül más emberrel is élvezni fogja a túrázást. Habár Tobival is jó volt, az mégis más volt.
Már az egymásra találásuk is különleges volt. Nem mindennap veszi észre az ember, hogy más valaki más is az ő újságát olvasgatja. Mármint hogy pont ugyanazt.
- Igen, ezért a rövidgatya, hosszú ujjú kombó
- mutatottam a rajtam lévő ruhadarabokra. Azon kívül csak egy tértágítóval ellátott táska volt még a hátamon, meg a kedvenc barna bakancsom, melyet direkt az ilyen utakhoz vettem még régebben.
Hagytam, hogy a lábam vezessen a fejem helyett, hiszen biztos voltam benne, hogy jó irányba vezet. A túraútvonalról már egy ideje letértünk, de nagyjából még mindig tudtam merre járunk, pedig már jó pár éve, hogy betettem a bükk erdeibe a lábam. Akkor még nem is jártam a Bagolykőbe, mostanra meg már ott is tanítok.
Gondolataimból társam rántott ki, mikor megragadta a karom, és a fák közé mutatott. Mosolyogva néztem a vadon élő állatokat, ahogy legelésznek, mintha az égvilágon semmi dolguk nem lenne. Imádtam a természetet, és ahogy Shayleen arcára pillantottam, hasonló érzelmeket tudtam róla leolvasni.
Nem akartam elkergetni a szarvasokat, és valószínűleg nem is vették volna jó néven, ezért intettem a lánynak, hogy inkább kerüljük meg őket.
Mikor már hallótávolságon kívülre kerültünk, még egyszer hátrapillantottam, majd Shayleen felé.
- Mond csak, gyakran jársz el?
- kérdeztem, hiszen kíváncsivá tett ezzel a nagy lelkesedéssel. Én is szerettem túrázni, de az utóbbi időben sem időm, sem párom nem nagyon volt hozzá. Reméltem, hogy ő másképp van ezzel, mégis egy kis részem szerette volna, ha a mi kis közös túrázásunk nem egyszeri alkalom lenne.
Utoljára módosította:Ardai Tánya, 2018. szeptember 15. 10:21
Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2018. augusztus 19. 12:56 Ugrás a poszthoz

Meglepetés vendég


Idegesen tördeltem a kezem. Reméltem, hogy Stella elfelejtette az alkut amit kötöttünk, mert az igazság az volt, hogy nem sikerült időt szakítanom egy randira. Kirill teljesen ellepett óratervekkel és vizsgákkal, emellett az egyetemen is utolsó hajtás van, hogy örültem ha az ágyba dőlhetek. Még a kicsik délutáni vigyázását is lemondtam egy pár napra, hogy össze tudjam kaparni magam.
De amikor megkaptam tőle a baglyot, hogy találkozzunk minden reményem elszállt. Miközben a találkahely felé caplattam, még felmerült bennem, hogy random elkapok egy embert az utcán, és elhívom kávézni. Mert ha nemet mond, akkor végülis teljesítettem a rám eső részt. Viszont mégsem csináltam meg az "igen" válasz miatt. Ugyanis akkor biztosan nem értem volna oda a czukorvarázsba.
Így kissé letörve, izgultan ültem be az asztalhoz, amit megbeszéltünk - igen, a levélben még ezt is konkretizálta -, háttal az ajtónak. Előbb érkeztem, de nem akartam rendelni. Inkább elkezdtem nézelődni, majd megakadt a szemem valamin. Egy cetli volt az asztal másik felébe csúsztatva, melyen összesen csak egy szó szerepelt: "Szívesen". Összeráncolt szemöldökkel vettem a kezembe az írást. Nem értettem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Ardai Tánya összes RPG hozzászólása (95 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel