Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A kezemben a kis írással gondolkodtam, hogy mit is jelenthet pontosan, amikor valaki megszólított. Felnéztem a lapról, és egy helyes barna srác mosolygott rám.
- Oh, Istenem! - bukott ki a számon, ahogy felfogtam mi is történik körülöttem. Stella üzenete, az ismeretlen fiú, és hogy ott ülök egy kávézóban nélküle.
- Mármint... szia, igen, persze - nyújtottam a kezem, hogy foglaljon csak helyet. A reakcióidőm lehetett volna gyorsabb is, és nem ennyire kusza. - Tánya vagyok - mosolyodtam el. Nem is értettem, hogy vajon hogyan is sikerült idecsalnia a lánynak egy ilyen srácot. Azt pedig végképp nem értettem, hogy honnan ismer ilyen helyes fiút.
Vajon Stella ezt még az előtt tervelte ki, hogy alkut kötöttünk, vagy utána. Talán ennyire ismer, hogy tudta, hogy nem sikerül ennyi idő alatt senkit elhívnom randizni?
Megjelent a pincér, és a pár másodpercnyi csöndnek vége szakadt. Annyira furcsa volt az egész.
- Egy kávét kérek tejjel, és egy cukorral - mondtam a lánynak, aki ez után Dávid felé fordult, majd mikor ő is megvolt, elment.
- Figyelj, nem tudom Stella mit mondott neked, vagy mit ajánlott, de nem muszáj itt maradnod velem - bukott ki a számon. Nem tudtam úgy nekiállni ennek az egésznek, hogy a srác valami olyat vár, ami én nem vagyok, mert a fekete hajú olyanokat mesélt rólam. - Viszont ha maradsz, elmesélheted a tetoválásod történetét - ajánlottam fel mosolyogva, mert tényleg tetszett a minta a karján, és hát nah, kíváncsi lélek vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Fekete teát rendelt. Furcsa volt számomra, azok után, hogy Kolos konkrétan kiutálta azt a fajtát a többi filter közül. Már olyan régen, hogy az ízére sem nagyon emlékeztem, és abban a percben eldöntöttem, hogy majd inni fogok én is legközelebb.
- Remélem kellemes meglepetés volt, mert nekem eddig határozottan igen - mosolyogtam, aztán észhez kaptam, hogy mit is mondtam. - Mármint igen, Stella hasonlóképp csalt engem is ide - pirultam bele, és lenéztem magam elé az asztalra. Kezemmel beletúrtam a hajamba, annyira zavarba jöttem. Nem tudtam eldönteni, hogy most vajon azért mondok-e ki minden gondolatot, ami megfordul a fejemben, mert túl sokat voltam a kicsikkel, vagy mert olyan régen randiztam egy normális sráccal.
- Váó, ezek szerint tetováló vagy? - kérdeztem rá az egyértelműre, csak amolyan bizonyosságot nyerni. - Megnézhetem? - nyúltam a karjáért, de csak akkor vettem a kezembe, ha megengedte. A finoman végighúztam a mutatóujjam az egyik ágon. - Gyönyörű - mondtam elámulva. Nem sok ismerősöm volt, aki ilyen vagy hasonló mintákkal büszkélkedhetett, ezért ez teljesen elvarázsolt. - És van olyan is, amit te csináltál? - emeltem a tekintetem már Dávidra, aki hirtelen sokkal közelebb került hozzám, lévén hogy a karját az asztal közepére húztam, és én magam is annyira bekúsztam, amennyire tudtam, hogy megvizsgáljam a mintát.
- Az előkészítőből. Mindig jön segíteni a gyerekekhez, igazi kis energiabomba, aki tele van ötletekkel. A kölykök imádják - mosolyogtam, mire megjöttek a rendelt italaink. A cukorért nyúltam, kinyitottam, és a benne lévő szemeket a kávé tetején egy nagy kör alakban elkezdtem szórni. Mindig ezt csináltam, ez már amolyan szokásom volt.
- Tetszik a pólód. Stellánál is láttam ezt az állatot - jelentettem ki, bár igazából fogalmam sem volt róla, hogy mit jelképezhet, vagy bármi. Talán a lány megemlítette a nevét is, de arra már azért nem tudott visszaemlékezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Halkan, mégis ütemes léptekkel haladtunk előre a terepen. A napsugarak játszadoztak a faleveleken, és a fa törzsén a moha különleges alakokban nőtt. A természet csodái körbevettek minket, és magukkal ragadtak, ahogy az a két szarvas is, akikkel összetalálkoztunk. Egy kicsit elvitték a lelkünket szárnyalni, majd visszahozták, immáron sokkal frissebben és üdébben.
Sajnáltam ami Leennel történt. De valahogy megéreztem, hogy inkább nem kéne vele többet erről beszélni. Maximum egy olyan este alkalmával. Viszont egyenlőre nem ez volt a lényeg itt, ahol minden olyan békés volt.
- Hát, legalább van hely az új barátoknak - próbálkoztam egy igazi mosolyt csalni az arcára. Tanárként már megtanultam, hogy mikor mondanak a kis lurkók igazat, és mikor nem. És ez a gesztusokra is igaz volt. - Amikor időm van, szívesen jövök veled - bizonygattam, egy vigyorgást a lány fele küldve.
- Hát, igen. Régen az erdő az otthonom is volt. Anya gyógynövényeket kever, mindig utaztunk egyik faluból a másikba, hogy eladja őket. Azzal a lakókocsival, amiben most Kolossal lakunk együtt Pécsen. Azt hiszem ez az életmód a vérünkben van - nevettem el magam, ahogy ebbe belegondoltam. Kicsi korom óta vittek mindenfelé. Eleinte apa nyakában ültem. Majd a helyem felváltotta Kolos, de apa ilyenkor sem engedte el a kezem. Anya meg ment mindenfelé, amerre csak növényt látott. Ami lássuk be, egy erdőben elég sok munkának tűnik, de ez már csak szakmai ártalom nála.
- Álljunk meg egy kicsit, órák óta nem ettünk - néztem karórámra. Igazság szerint ezt nem szoktam így követni, de mivel túrázás közben gyakran megfeledkezek magamról, ezért van egy megszokott rendszerem.
Odamentem egy fatörzshöz, és ledobtam a táskámat, majd vállig elmerültem benne. Egy ideig még kutakodtam, majd kihúztam egy fehérjeszeletet belőle. - Kérsz? - mutattam túratársának. Szívesen megosztottam vele, amim volt. Általában két emberre pakoltam az öcsém miatt, és hát igyekeztem kevesebbet pakolni, még mindig túl sok lett nekem. Komolyan, az a fiú annyit eszik, mintha a hasa egy kész fekete lyuk lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elhúztam a számat. Tudtam, hogy beszélni kell ezért Stellával, de nem akartam, hogy miattam keveredjen bajba. Pláne ne úgy, hogy én meg közben megszegtem a fogadásunk.
- Jó, de azért ne nagyon. Csak jót akart - kértem, mert úgy éreztem muszáj megvédenem a lányt. Nem tudtam pontosan beazonosítani ki is lehet az előttem ülő srác, de úgy tűnt elég közeli viszonyban vannak, ezért nem is nagyon akartam beleszólni, csak egy kicsit.
- Suli? A bagolykőbe jársz? Mit tanulsz? - kérdeztem rá, mert nem hittem, hogy oda jár. Pláne, hogy nem is volt ismerős. Reméltem, hogy ez azt jelenti, hogy nem jár Életvitelre, mert akkor én biztos ismerős lehettem neki, hiszen nem egy órát magam is tartottam.
Aztán a gondolataim teljesen elterelődtek, hogy megmutatta a tetoválását. Csak akkor néztem fel, amikor felnevetett. Közel volt hozzám, nagyon. Talán még meg is rettentem volna ettől a kevés helytől, ha nem lett volna ott az az imádnivaló mosoly a száján, ami engem is erre késztetett.
- Attól még lehet igényes és sokat jelentő egy tetoválás - mondtam úgy, mint valami szakértő, pedig csak azt akartam, hogy tudja engem nem zavarnak a gyerekes dolgok. Hiszen nekem is voltak olyan szokásaim, amiket anyám nem tudott mire vélni, és mindig meg is jegyezte.
Beleittam a kávémba, és úgy hallgattam. Tehát gyerekkori dolog, akkor már jóó régóta ismerik egymást. - Ne haragudj, hogy megkérdezem, valószínűleg teljesen hülyének fogsz tartani, de... Stellának te vagy a bátyja? - kérdeztem meg, hiszen pár történetet már hallottam róla, de se a nevét nem tudtam, se azt, hogy néz ki. És annyira azért nem hasonlítanak, hogy elsőre levágjam a dolgot.
- Matematikát és táncot tartok nekik, meg a kiscsoportot én vezetem. Hozzájuk szokott bejönni Stella. Meg a Bagolykőben gyakorlótanár vagyok - Ez így mind nagyon szépen hangzott és olyan felépítettnek, csakhogy nem voltam benne én magam biztos, hogy ezt akarom. Annyira lekötött volna ez a dolog, hogy egyszerűen nem szerettem volna. Utazni, na az lett volna a nekem való. Kár hogy nem tudtam egyetlen külföldi nyelvet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Elég hülyén éreztem magam, amikor mondta, hogy igazából eléggé hasonlítanak. Soha nem volt az ilyesmiben jó, kivéve ha a testvérek konkrétan egypetéjű ikrek voltak. Egészen addig azt tartom, hogy hasonlíthat két ember úgy is, hogy még csak nem is ismerik egymást. Akkor meg minek rákérdezni.
- Hát... igazából nem. Itt kötöttem ki valami agyament dolognak hála, de nem hiszem hogy az lenne az én igazi álmom, hogy megtanítsam a gyerekeket arra, hogy egy meg egy az kettő - gondoltam végig. Meglepő módon ezt még eddig magamnak se nagyon ismertem be, mert talán attól féltem, hogy fogom a cókmókom, és elmegyek amerre akarok. - Tudod, én inkább utazni szeretnék. Akkor érzem magam igazán élőnek - vontam vállat. Sosem tudtam erről senkivel igazán beszélgetni. Talán csak apával, de vala azóta nem nagyon tartjuk a kapcsolatot, mióta eljöttem. Meg ezzel a témával otthon mindig csak a vitákat gyártottam, szerencsésebb, ha fel sem hoztam.
- Szoktál túrázni? Hegyet mászni? - kérdeztem. - Az a legjobb, amikor a felénél már majdnem feladod, de mégis tovább mész, és amikor a hegy tetejére érsz...az csodálatos. Egészen más színben látod a világot. - Miközben beszélek csillog a szemem. Rég voltam már igazi kiránduláson, ahol igazi kihívás is lett volna. A magyar dombok nem állítanak elég nehézséget elém.
Megköszörültem a torkomat, hogy visszatérjek a földre az álmodozásaimból. - És neked? A tetoválás? Vagy amit mellette csinálsz a suliban? - kérdeztem, és beleittam a kávéba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Dúdolva haladtam végig a folyosókon. Még volt egy kis időm, mielőtt kezdődött az órám a Bagolykőben, de gondoltam ez az idő tökéletes lesz ahhoz, hogy a tanáriban még átnézzem Kirill jegyzeteit. Néha egészen nehéz volt rajta kiigazodni, sose lehetett teljesen biztos az ember.
Benyitottam. Arra számítottam, hogy nem lesz ott senki, de mégis volt. Robi látványa olyan érzelmeket realizált bennem, amikről talán azt sem tudtam, hogy ott vannak. Magamban eldöntöttem már régebben, hogy nem lesz ebből kínos szituáció. Nem akartam, hogy kerülgetni kelljen egymást amiatt az este miatt, de most mégsem éreztem magam teljesen készen rá, hogy ezzel szembenézzek.
- Szia! - köszöntem rá. Próbáltam a lehető legkönnyebben venni a kialakult helyzetet. Szokásos mozdulattal tettem le a cuccaim az asztalomra, és kezdtem pakolgatni. Beszélnem kéne? Vagy az a jobb, ha nem teszem? Végül is eddig sem beszélgettünk...sokat.
- Gratulálok! - néztem a férfira. Muszáj volt megszólalnom. - Hallottam te lettél a bálkirály - magyaráztam meg az előbbi kijelentésem. Ehhez még más egyéb dolgot is mondtam volna, mely utalt volna a mi kis esténkre, de nem tudtam, hogy az most ezen a szituáción segítene-e.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Láttam, ahogy eltorzult az arca, de nem akartam érte szólni, hiszen ő is próbálta eltitkolni előlem. Milyen gonosz dolog lett volna mégis megjegyezni. Magamból kiindulva tökéletesen tudtam, hogy ilyenkor ez a legjobb, amit az ember. Kivéve, ha...
Mikor felállt, odamentem hozzá, és háta mögül előhalásztam a kezét. Egy apró gyógyító puszit leheltem rá, majd gyöngéden rátettem a kezem. Reméltem, hogy ezzel máris sokkal jobb. A kicsiknél bevált ez a módszer, hátha a férfinél is.
Még egy kicsit mosolyogva néztem rá. Teljesen el tudtam veszni a tekintetében, de aztán rájöttem, hogy ezt nem kéne. Valószínűnek tartottam, hogy Várffy is csak egy tökéletesen sikerült egyestés kalandra gondol, mikor eszébe jutok.
Megköszörültem a torkom, és elengedtem a kezét, hogy visszamenjek az asztalomhoz. Egy kicsit jó volt, hogy háttal álltam, a gondolataimat legalábbis össze tudtam szedni.
- Nem, nem lettem bálkirálynő - próbáltam visszatérni oda, ahol abbahagytuk. - Különben sem lett volna szerencsés, ha a páros mindkét tagja "rejtélyes körülmények között" eltűnik a díjkiosztás idejére - kacsintott a lány. Egyáltalán nem sajnálta, hogy aznap este nem maradtak ott tovább. Így Robi is egyszerre két díjat nyert. Nem csak a bálkirályi címet, de az est lepedőakrobatáét is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Felnéztem rá, és valami egészen mást láttam a szemében, mint a bál estéjén. Nem tudtam pontosan beazonosítani a dolgot, csak azt tudtam, hogy furcsa érzéseket indított el bennem. Olyanokat, amiket még senki más. Mert senki nem tekintett még így rám.
A témavisszacsatolás nem volt nyerő. Legalábbis eléggé úgy tűnt, ugyanis Robi valami egészen másba fogott bele. Hagytam a dolgaim, és teljesen felé fordultam. Egészen furcsa volt, szinte nem is önmaga. Vagy talán éppen ő volt az, és nem az álca, ami mögé egész eddig bújt.
Viszont a kérdésre nem számítottam, és ezt az arcom is elárulta. Teljesen lefagytam úgy, ahogy voltam. Egyrészt azért, mert nem gondoltam, hogy Várffy bármi ilyenen gondolkodna. Azt pedig pláne nem, hogy velem kapcsolatban. Aztán ott volt az is, hogy "randi". A szó maga is valami baljóslatút tartalmazott a számomra, de pontosan nem tudtam megmondani miért.
- Hogyaaa.... Tud.... Nem. Vagy igen. Vagyis... - kezdtem össze vissza beszélni. Na igen, itt volt vége a "laza Tányának" és kezdődhetett a szokásos "azt sem tudom mit mondjak Tánya". - Mármint hogy ez ilyen... - kezemmel össze vissza mutogattam, próbáltam valami rendszert teremteni a hirtelen keletkezett bazinagy káoszban. Akartam? Nem akartam? Mi van, ha nemet mondok? És ha igent? Sose volt jó tapasztalatom randik terén. De Várffy vajon ennyire komolyan gondolja? - ...randi-randi? Olyan éttermes, beszélgetős? - Ennél jobban nem tudtam leírni milyen is egy randi, hiszen egyszer sem vártam meg a végét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A közelsége csak még inkább összezavart. Eldöntöttem, hogy ebből nem lesz semmi. Hogy ezúttal nem gondolom túl. Hogy nem lesz nagy elköteleződés és utána szívfájdalom sem. Elég volt. De ahogy ott állt előttem, egyszerűen képtelen voltam neki nemet mondani. Az eszem folyamatosan figyelmeztetett, hogy nem ezt beszéltük, de a szívem közelebb húzott Várffyhoz. Egyszerre akartam is, meg nem is. Kicsit féltem, de még inkább élveztem.
- Biztonság és nyugalom? - vontam össze a szemöldököm, és mosolyra húzódott a szám. - Kacagok én a veszélyre - idéztem az egyik legjobb mese szövegét. Hiába, a muglik azért tudnak valami jót is. Bár ez elég egyértelmű abból, hogy imádják a regényeket, amik a mi világunkból kerültek ki. Mi sem egyszerűbb, mint megírni a valóságot, és aztán azt mondani nekik, hogy nem valós.
Anélkül cselekedtem, hogy tudtam volna mi lesz a következő lépé. Kezeim a nyakára helyeztem, és közelebb léptem, hogy összeérintsem a homlokaink. - Örömmel elmegyek veled - döntöttem el. És ahogy kimondtam, szinte minden elhallgatott. Nem volt más, csak ő és én. Se szabályok, se gondolatok. Még azt is elfelejtettem, hogy cirka tíz perc múlva órát kell tartanom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hirtelen egy pillanatra teljesen elfogott a tökéletesség érzése, ahogy ott álltunk ketten a férfivel. Agyam folyamatos vészjeleket küldött, de a nem törődtem vele. Hagytam, hogy ha csak egy pillanatra is, de elhiggyem, hogy ez a legjobb dolog volt, amit tehettem.
- Rendben, jól hangzik - mosolyogtam. Homlokomon még mindig éreztem csókjának helyét. Randi. Egy igazi randi, remélhetőleg kudarc nélkül a végén. Viszont egészen kezdtem félni, hogy Robi már nem fog annyira érdeklődni irántam, ha komolyabban megismer.
Egy utolsó apró csókot leheltem még szájára, mielőtt elengedtem volna, aztán csak néztem, ahogy kimegy. Ahogy becsukta maga után az ajtót, szinte rögtön letámadtak a kétségbeesett gondolatok. Csak addig volt jó, amíg ő ott volt, aztán teljesen elbizonytalanodtam. Leroskadtam a székbe, és kezembe hajtottam arcom. Boldog voltam, de még inkább kétségbeesett. Mégis mit csináltam?

/Köszönöm /

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Sose voltam olyan ideges, mint azon a délutánon. Miután találkoztunk Várffy-val a tanáriban, nem hittem el, hogy megtörtént a dolog és hogy a férfi komolyan is gondolta. Egészen addig, míg az asztalomon nem találtam egy üzenetet tőle, amiben leírta hol és mikor találkozzunk.
Ezután folyton vergődtem saját magammal. Vajon elmenjek, vagy lemondjam? Jó ötlet? De inkább nem. Vagy mégis? Többször elkezdtem megfogalmazni a levelet, melyben lemondom az egészet, de aztán az összes a kukában végezte. Rájöttem, hogy képtelen lennék rá.
Ez után következett a "mégis mit kéne felhúznom?". Egy étterembe mentünk, de azért nem volt ez olyan nagyon kiöltözős, csak maximum egy kicsit. Szerettem volna, ha a ruhám a leginkább illik az alkalomhoz. Miután kipakoltam az egész szekrényem - kétszer -, végül egy fekete hosszú ujjú ruhánál állapodtam meg, amely épp csak a combközepemig ért. A magassarkú bokacsizmám ehhez tökéletes választás volt, ráadásul az elmúlt alkalommal kiderült, hogy pontosan úgy leszek ideális magasságú Robihoz, ha pár centivel megnövesztem magam.
Kabátomat összehúztam magamon, nem volt valami jó idő. Igazából kellemesebb lett volna, ha nem fúj a szél, de az időjárást nem tudtam irányítani. De igazából annyira ez fel sem tűnt, úgy izgultam a találkozó miatt. Nem akartam annak tűnni, ezért stílusosan késtem öt percet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Rámosolyogtam a férfira, amikor odaértem. - Szia! Köszönöm, nagyon szép! -  próbáltam kedvesen válaszolni, és átvenni a virágokat. Igazán nem éreztem szükségét annak a rengeteg rózsának, bőven elég lett volna egy szál is. Azt könnyebb lett volna az étteremben is letennie, illetve nem kellett volna egy csomó virágot levágni.
Belekaroltam Robiba, és együtt léptünk be az épületbe. Az éttermi rész fent volt az emeleten, ahol egy elegánsan öltözött úr várt ránk. Biccentettem a festmények mellett, ahol elhaladtunk, véletlenül sem akartam modortalannak mutatkozni egy ilyen helyen.
Az asztalunk egy ablak mellett volt, az egyik sarokban. Meghitt volt, egyedül az andalító zene jutott el fülünkbe a külvilág zajai közül. A pincér még étlapokat hagyott nálunk, aztán el is ment, hiszen újabb emberek jöttek be.
- Hát, itt vagyunk - jegyeztem meg, és szétnyitottam a kis könyvecskét. Megrökönyödve néztem, hogy a legtöbb dolog benne a tipikus hazai specialitások, és ezzel csak egy gond volt. A hús. Gyorsan lapozgattam benne, igyekeztem valami olyat találni, amivel egyszerre jól is lakhatok, és meg is tudom enni. Meg kellett mondanom, eddig nem indult valami jól ez az egész. Talán csak az én szerencsém. A randik már csak ilyenek...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Még mindig a nap eseményein kattogott az agyam. Egyszerűen csak újra meg újra lejátszotta őket, mintha nem lehetne megállítani. Aztán egyszer csak bumm. Valakinek sikerült.
Ugrottam egyet a székemben, és hirtelen bekapcsolt minden érzéskszervem - és nem mellesleg mindegyik pirosan villogott, hogy hagyjam el a süllyedő hajót. De a kíváncsiságom ott tartott. Amint megláttam ki csörtet felém, még inkább. Már épp mondtam volna neki, hogy Kirill nincs itt, amikor a gyereket a kezembe nyomta. Szerencsére volt már dolgom kicsikkel, így előbb megfogtam, minthogy leejtettem volna, de egyebet nem tudtam, hogy mit kéne vele kezdenem. A vörös ölelése pedig még ennél is jobban meglepett tán.
Csak néztem, ahogy a kicsi nő ide-oda pattog, és közben magyaráz, mint akibe nem férnek a szavak és ezért ki kéne mondania őket. - Nem, az nem az asztalok neve, hanem azoké, akik ott ülnek. Ezért van az én asztalomon az én nevem... - magaráztam, és közben elkezdtem ringatni a kis legényt a karomban, hogy legalább ő ne kezdjen el sírni még pluszba.
- De úgy hiszem, hogy nem azért vagy itt, hogy fogjam a fiad, vagy hogy az asztalok neveiről tárgyaljunk - próbáltam témára terelni a vöröskét. - Kirill nincs itt, szóval nem tudok segíteni szerintem - vontam vállat, hiszen ez tűnt a legegyértelműbb válasznak. Legalábbis mivel kettőjüknek gyereke van, amit valami furcsa oknál fogva én tartogattam, az volt a logikus, hogy őt keresi. Még akkor is, ha előtte az én nevemet ordibálta a folyosón.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A kicsi elkezdett mozgolódni a karjaimban, mire dajkálni kezdtem. Piciket rázogattam, és közben ide-oda fordultam, de be kellett vallanom, jobban lefoglalt az, amit Luca hadobált össze.
- Mással.... - ismételtem meg a szót egyszerre értetlenül, és rosszallással a hangomban. Még mindig nem tudtam hova tenni az egészet. Nem velem és nem Lucával, hanem....azt a rohadt.
Ahogy az apró pattogva folytatta a problémájának a nem épp szakszerű körülírásását, hirtelen leesett a tantusz. Átvette a síró gyereket, de tovább magyarázott, mintha nem lenne ami megállítsa. Amikor az érzelmek is hozzájöttek a magyarázathoz, csak még egyértelműbb lett. Pontosan olyan volt, mint nekem volt.
A kis babára vigyázva öleltem át a lánykát. Szorosan, hogy érezze, hogy nincs egyedül, hogy legalább egy kicsit megszünjön az érzése, hogy egyedül maradt. Úgy álltunk ott egy kicsit, majd elengedtem.
- Na jó, ülj le, és mesélj el mindent. Ez most történt? És merre fogsz most lakni? Van helyed? És mi lesz Bencével? Hozzám jöhetsz, de nem hiszem, hogy ő is tudna porral vagy bármivel utazni Pécsre - hadartam, miközben egy széket húztam Luca popója alá. Hoztam magamnak is egyet, nem akartam az asztal túloldalán lenni, az túl távol lett volna. Leültem, és bólintottam neki, hogy kezdheti. Minden idegszálammal őt figyeltem, és már egyáltalán nem foglalkoztatott a többi téma, amik aznap nem tudtak békén hagyni. Ez most egy sokkal nagyobb vészhelyzet volt annál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Miután kiderült, hogy minden rendben a lányka lakhelyét illetően, megvártam, míg magától elkezdett mesélni. Nem akartam sietettni, hiszen nekem sem volt más dolgom. Vagyis lett volna, de nem olyan, ami ezt felülmúlta volna. Szívszorító volt látni, ahogy a tőlem is pár évvel fiatalabb Luca a fiával a kezében ücsörög, és azt se tudja mihez kezdjen most az életével.
Ha nem lett volna olyan nagyon komoly az ügy, talán el is nevettem volna magam azon, ahogy elképzeltem, hogy a vöröske megpróbálja megetetni a picivel a pizzát. Közelebb hajoltam, és megfogtam a lány kezét, hogy érezze, hogy ott vagyok neki. Nagyon mérges voltam Kirillre, hiszen az egy dolog, hogy velem ezt megteszi, de a gyereke anyjával egészen más. És Luca amúgy is egy teljesen más eset. Törékeny és naiv. És a férfi most éppen ezt kezdte el összetörni benne.
- Kirill szeretett és valószínűleg még mindig szeret. Csak másképp. Neki nem való az elköteleződés. Képtelen rá. Viszont te sokkal jobbat érdemelsz. Hidd el, egy idő után be fogod ismerni, hogy nem kell neked Kirill. Most hiányzik, és szeretnéd, hogy az egész csak egy álom legyen... - mondtam, és közben újra visszatértek az emlékeim abból az időből. Szinte a bőrömön éreztem milyen fájdalmat okozott minden egyes alkalommal a férfi látványa. Hogy nem úgy nézett rám, mint előtte, ha pedig mégis, akkor csak egy pillanatra tért vissza, csak egy csók erejére. Csak játszott velem. -... de hidd el nekem, hogy van egy férfi odakint a világban, aki pont egy olyan nőre vár, mint te. - Rámosolygtam bíztatóan a lányra. Olyan fiatal és törékeny volt. Szinte biztos voltam benne, hogy Kirill volt az első szerelme. Az első nagy csalódása, és emellett a legnagyobb is. Csak mint nekem. Viszont Lucának volt egy örök emléke róla. Bence. A kisfiú, aki most is ott játszott hosszú tincseivel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Összeszorult a gyomrom, ahogy megláttam a sóvárgó pillantását a lánynak, és ezerszer boldogabb lettem volna, ha a történetet azzal folytathattam volna, hogy minden rendben lesz, csak meglát és újra azt akarja, hogy az övé legyél. Akartam, hogy ne ugyanazokkal az érzelmekkel telitődve nézzen rám most Luca, amikben magamat ismertem fel. Bolond voltam. De soha többé. Nem ám. Nekem aztán nem kellenek őrült férfiak, akik összezavarják a gondolataimat is.
- Nem fogsz meghalni, ne beszélj butaságokat - korholtam meg kicsit a lányt. Kellett ez is neki, hiszen nem is figyelne rám rendesen, ha nem tenném. - A mesék csak befejezetlen történetek. Mármint némelyik. A magyar népmesék vége az, hogy hét éjszakán és hét nappalon zajlott az esküvő. Ennyi. De szerinted mi van utána? A csillagszemű juhász megunja az életet a kastélyban a királylánnyal, és visszamegy a birkáihoz. A királylány erre nagyon szomorú lesz. Sír, és vissza akarja kapni a szerelmét, épp mint te. De aztán egy holdfényes éjszakán, mikor a palotában bált rendeztek, egy daliás legény felkéri a hercegnőt egy táncra, és addig pörgeti, míg egymásba nem gabalyodnak, és onnantól kezdve nincsen, aki szétválassza őket. A te daliás legényed pedig még nem talált meg. Kirill csak egy csillagszemű juhász, aki vágyik a birkái után - kerekítettem ki egy mesét csak Luca számára. És hiába próbáltam magam győzködni, közben újra meg újra eszembejutott a végzős bál éjszakája. De Robi is csak egy juhász. Semmi több.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Kicsit feszengve éreztem magam egy ilyen helyen. Persze, nem mindig lehetett, hogy az ember lánya csak bulikban találkozik emberekkel, de az egész túl sok volt nekem. Olyan valódi, amilyenre először nem akartam ezt a kapcsolatot.
- Igen, az lehet, hogy jó lesz - Az alkoholban mindig bíztam. Bizalmat adott a legkisebb korty is belőle, hogy én márpedig tökéletes vagyok. Egyik ismerősöm meg is jegyezte, hogy jó lehet nekem, mert nem kell sokat költenem és máris részeg vagyok. Így van ez, ha az ember nem a rendes ütemben szocializálódik és ismeri meg az italokat.
- Nincs semmi baj a hellyel - mosolyogtam a férfira, ahogy megfogta a kezem. Nem húztam el, igazából legszívesebben még közelebb is húztam volna. - Csak tudod... én soha nem ettem húst. És nem is szeretném kipróbálni - húztam fel az orrom. Elrettentett még a gondolata is, hogy valamikor is a számba kell tennem egy falatot egy nyusziból vagy egy kis csibéből. - És itt nincs semmi más, csak hús - suttogtam még gyorsan, mielőtt visszaért volna a pincér. Nem szerettem volna, ha a kis problémámról ország-világ - vagy legalábbis Bogolyfalva pletykás tagjai - tudott volna.
- Deee... ehetünk desszertet. Amúgy is azzal a legjobb kezdeni - próbáltam menteni a menthetőt. A pincér odaért, és kitöltött nekik az italból. Megállt, és várta, hogy mi lesz a kérés, de egyenlőre nem kaptam még meg Robi válaszát a felvetésemre, a pincér túl gyorsan tért vissza. Szóval csak néztem a férfit, és vártam, hogy most megyünk, vagy sütizünk. Igazából el tudtam képzelni egy romantikus sétát is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hihetelen, de a kisbaba már megint hirtelen a kezemben kötött ki. Egyik percről a másikra váratlanul. Csak most legalább nem sírt, hanem csak nevetett. Ez pedig be kellett vallanom, hogy sokkal jobban tetszett.
- Pontosan. A történetekben mindig van egy mélypont, amit majd felold a megoldás. És akkor érkezik el a boldog vég - erősítem meg a lányt. A kisfiú a hajamért nyúlt, de túl rövid volt, egyszerűen nem érte el. Pedig még puha volt az alja, hiszen nem rég vágták. Biztos élvezte volna, hogy olyan más.
- A daliás legény az nem megy el. Innen tudod megkülönböztetni a juhászt és a legényt. Mindenki életében van egy daliás legény, csak idő mire megtaláljátok egymást, és addig képesek a juhászok portyázni - húztam el a szám a gondolatra. Tényleg hittem benne, hogy így működik a világ. Hogy mindenkinek jár egy férfi, akivel csak össze kell kerülniük, és egyszerűen csak remélni mertem, hogy fel fogom ismerni, ha itt lesz.
- Nem lesz olyan sok. Nem minden juhász akar picikét, csak az igazán nagy csalók - Látszódott a grimaszomon, hogy nagyon nem tetszik az, ahogy Kirill elbánt Lucával. Mármint hogy gyerekük lett, és utána félrelépett. Bármennyire is önző amit gondol, hirtelen csak azt hallja az agya hátsó részében, hogy milyen jó, hogy ez nem vele történik.
- Nem, te látni sem akarod. És ha véletlenül összetalálkoznátok, akkor a lehető legdühösebb arcoddal nézz rá. Hogy érezze, mennyire nem jó, amit tett veled - adtam további remek tanácsaim a lánynak.
- Most pedig fogd a picit, menj haza és mind a ketten aludjatok egy jót. Rátok fér. És ha kellek, akkor csak egy bagoly, és ott vagyok rendben? - kérdeztem a lehető legőszintébben. Semmi esetre sem akartam most magára hagyni a vöröskét, de minden mellett tényleg pihenésre volt szükségük.
Nyúltottam a kisbabát a lánynak, hogy vegye el, és lehetőleg azonnal menjen a puha ágyikójába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Örülök, hogy a férfinek is tetszik az ötletem. - Lássuk csak... - veszem újra a kezembe az étlapot, és ezúttal a számomra is érdekes részt kezdem el vizsgálni. Erőssen koncentrálok, szemem összeszűkítem, és szám csücsörítve oldalra húzom. - Szereted a fagyit? Mert ez a brownie fagyival elég jól hangzik - jegyzem meg, de hát nem lehet mindenki olyan édesszájú, mint én. - Úúú, és van Panacotta is - böktem az étlapra, és azt hiszem ezzel el is dőlt, hogy mit rendelünk. Vagyis pontosabban én mit.
A pincér csak bólintott a rendelésre, arcán nem tükröződött meglepetés, hogy csak desszertért jöttünk. Kiöntötte italainkat, és már ott sem volt. Robihoz hasonlóan én is a poharamért nyúltam.
- Reméltem, hogy tetszeni fog. Nem mindenki kedvéért húzok fel szoknyát - mosolyodtan el féloldalasan, és az asztal alatt lábammal megsimítottam az övét. Beleittam a poharamba. Kellemes, bizsergető érzés volt, ahogy az ital legurult a torkomon, s mire leraktam az asztalra a poharat, már ott is volt a desszertünk.
Egy kis darabot leválasztottam a többitől, és Várffy-ra néztem. - Meg akarod kóstolni? - kérdeztem, és felé nyújtottam az evőeszközt, rajta a saját kis sütimmel. Régi szokás volt már Kolos és köztem, hogy megkóstoltuk mindig azt is, amit a másik kért. Persze azért azzal mégiscsak emeltem a tétet, hogy Robival én kóstoltattam volna meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Néztem a lányt, ahogy rója a köröket, szinte én magam is beleszédültem közben. Meg akartam állítani, de aztán rájöttem, hogy egy pici baba csüng a karjaimon. Lehetetlen helyzet.
- Nem kell keresni. Majd rád talál. Ha keresed, akkor csak a juhászok dolgát segíted elő, mert könnyebben bedőlsz nekik - állapítottam meg nagyon elmésen, és csak hogy megerősítsem amit mondtam, még egyet bólintottam is.
Tetszett neki Luca határozottsága. Olyan naiv és jólelkű volt, hogy öröm volt nézni milyen gyorsan túljut a szerelmi bánatán. - Pontosan. A legrosszabbak közül való. Sunyi, és csak a végén jössz rá, mit is tett - körítettem még a helyzetet, csak hogy Luca is biztosan tudja hogy áll a helyzet.
- Nem csúnyán kell köszönni, hanem hidegen. Olyan kimérten. Hogy érezze, hogy te már túl vagy rajta. Hogy nem érdekel, hogy mit csinál, akár fejre is állhat az utca közepén, te akkor sem mész vissza hozzá. - Úgy belejöttem a szónoklásba, hogy észre sem vettem, hogy kicsit elkezdtem össze-vissza mocorogni, meg a karomat is jobban lóbálni. Bár úgy tűnt a pici élvezte, azért nem akarom teljesen felkavarni a gyomrát, vagy bármi hasonlót.
- Fekete ruhám éppenséggel lenne, és kölcsön is adnám, de ez messze nem a legkirillmentesebb hely, amit találhatsz - mutattam Kirill névtáblájára három asztallal mellettem. - Tudod, ő is itt dolgozik ám, nem csak én - húztam el a számat. Nem szerettem én játszani a rossz embert, de valakinek meg kellett mondania a lánynak. - Sőt, valószínű, hogy nem kerülheted el a találkozást vele Bence miatt. Biztos vagyok benne, hogy meglátogathatja ő is a kicsit, ha úgy van. Viszont ha úgy érzed nem menne még, akkor csak szólj. Komolyan. Mi lányok tartsunk össze - fogtam meg a lány kezét, hogy a szemembe nézzen még egyszer, aztán hagytam, hogy elviharzon az ijedségtől, ami valószínűleg rátört attól, hogy Kirill megjelenhet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Már megint tovább maradtam bent, mint ahogy eleinte terveztem. Ilyenkor már Pénteket kellett volna elvinnem sétálni, vagy szabadon engedni az egyik kutyaparkban, de nem, helyette az asztalomon görnyedtem, és egy rakat dolgozatot javítottam. Néha fel-felkuncogtam válaszokon, melyeket a kicsik adtak, és a legkreatívabb megoldásokért plusz pontokat osztottam. Ha már nem tanulta meg az anyagot, legalább képes egyedi módon kiforgatni a kérdéseket. A leleményesség pedig fontos.
Pihennem kellett, már nagyon éreztem. Inkább felálltam, és elkezdtem a táskámba pakolni. Bele a papírokat, a könyveket, a saját jegyzeteimet, mindent. Otthon majd aztán újra kiválogatom, hogy melyik hova megy.
Hirtelen valaki megszólalt tőlem nem messze. Kis híján szívrohamo kaptam az édes gyerekhangtól, kezemet a szívemre is tapasztottam, úgy néztem a lánykára. A síró lánykára. Nem értettem, hogy hogyan jött be, vagy hogy mit keres, de azt tudtam, hogy azonnali segítségre van szüksége. Leguggoltam hozzá, és úgy néztem.
- Mi veszett el Léda? - kérdeztem, hiszen azonnal felismertem az előttem állót. Az egyik legjobb volt a csoportjában, és ha igazán figyelt az óráimon, akkor aztán végképp brillírozott. - Segítek, ezt megígérem, viszont ahhoz el kell mondanod mindent - fogtam meg az egyik kezét, míg a jobbommal letöröltem a könnyeket az arcáról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Mi? Nem! - játszottam rá a reakciómra. A gyerekek folyton elveszítik a játékaikat, ez annyira nem volt meglepő. Inkább az, hogy Léda elvesztette az egyetlen társát az előkészítőben. Legalábbis nagyon is úgy festett, mert nem rosszból, de mintha a többiekkel nem jött volna ki annyira.
- Egészen biztos, hogy magától nem hagyott volna itt - biztosítottam a lánykát. - Viszont ez még nem jelenti, hogy Patrik volt az - fentem meg egyszerre. Ezt a részt kevésbé szerettem a dologban, dehát egyik nélkül nem mehet a másik.
Már éppen mondtam volna tovább, amikor egy furcsaság ragadta meg a figyelmemet. - Milyen vörös hajú néni? - kérdeztem összeráncolt szemöldökkel. Ha jól tudtam Cath-en kívül nem tanít más vöröshajú az iskolában, de őt is ismerik már a diákok annyira, hogy legalább a nevét tudják.
- Na jó, nyugodj le szépen, és mond el nekem, hogy merre láttad Pánt utoljára - simítottam meg a buksiját, és felálltam, hogy elővegyek egy papírzsepit Lédának. Lassan abba fog maradni a sírás és a riadalom, és elkezdhetjük keresni a plüssállatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Gondosan végighallgattam a lánykát, és közben többször is bólogattam. Úgy kellett kinéznem, mint aki most a világ legfontosabb dolgának tartaná, hogy megtalálja a plüsst. Persze érdekelt a dolog amúgy is, de nem gondoltam, hogy valaki tényleg elvette volna.
Hagytam, hogy Léda a termükhöz húzzon, de mielőtt bementem volna, megállítottam a kislányt. - Figyelj, most bemegyek, és megkérdezem, hogy ki mit tud. Viszont nem szemelhetünk ki egy embert, ne kezd el mondani, hogy Patrik volt, mert nem biztos, és így elfuthat a rendes tettes. Szóval íme a terv - kezdtem mondani, mert tudtam, hogy valamivel el kell csendesítenem a lánykát. - Bemegyünk, én beszélek, és közben te is, és én is fürkésszük a többiek arcát. Ha pedig bárkit gyanúsnak találsz, akkor utána megbeszéljük négyszemközt. Rendben? Ez egy fontos dolog! - hívtam fel a figyelmét, aztán amikor megbizonyosodtam, hogy Léda mindent értett, bementem a terembe. Odamentem az ott lévő vigyázóhoz, és suttogva felvázoltam neki a szituációt gyorsan, majd az osztály többi tanulója felé néztem.
- Egy kis figyelmet kérek mindenkitől! - váltottam hivatalosabb, tanáriasabb hangra. - A nap folyamán eltűnt az egyik társatok plüsse. Nagyon hiányzik neki, és szeretnénk megtalálni Pánt. Nagyon remélem, hogy egyikőtöknek sincs hozzá köze, ugyanis mélységesen csalódnék bennetek, ha ez így lenne - súlykoltam az üzenetet, és közben próbáltam minden gyerekre ránézni, hátha valamelyiknek csalfán villan a szeme. - Viszont, ezt a hibát is ki tudjátok javítani, ha azonnal szóltok nekem, vagy az egyik tanárotoknak. Addig is, ha bármilyen információtok lenne, kérlek szóljatok róla. - Egy pillanatnyi néma szünetet még tartottam, hogy a hatás mindenkihez elérjen, aztán intettem Lédának, hogy jöjjön arrébb.
- Nah, mit gondolsz? - kérdeztem tőle suttogva. Fontos volt, hogy úgy érezze, hogy ő is be van vonva a nyomozásba, és az ő szava is döntő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hallgattam, és már épp válaszoltam volna, amikor elindult a lányka. Utána nyúltam, és megragadtam a kapucniját, hogy muszáj legyen visszafordulnia.
- Nem fogjuk átnézni Kitti táskáját - jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Reméltem, hogy volt annyira szilárd a hangom, hogy a lány utána nem szól semmit, de ha mégis, akkor megvártam, hogy befejezze a beszédét, és elismerje, hogy nem fogja a másik táskáját értelmetlenül feltúrni. Neki kellett elismernie, hogy nem gondolkodoott józanul, az nem volt jó lecke, ha én mondom el. Léda pedig elég okos volt hozzá, hogy rájöjjön.
- Menjünk és nézzünk körül a tornaterem környékén. Először is az öltözőben - tanácsoltam inkább, és bólintottam egyet az óvónőnek, majd az ajtó felé tereltem a kislányt.
- Tudom, hogy már megnézted ott, de több szem többet lát. Jobb, ha én is átnézem, hogy nem hagytad-e ott - fogtam meg Léda kezét, hogy úgy siessünk át a másik terembe. Közben hálát adtam az égnek, hogy nem a Bagolykőbe veszett el az a plüss, mert ott aztán egy évszázadig tartana átkutatni az összes kis szegletet. Arról nem is beszélve, hogy milyen sok rohangálással járna.
Igazából azért ment oda, mert szinte biztosra vette, hogy valamelyik gyereknél van a plüss, de idő kell nekik, hogy kitalálják mit csinálnak most. Lédának pedig amúgy is az lesz a jó, ha nem tudja meg, hgy az egyik társa elvette a plüssét, így se nagyon szokott velük barátkozni, nem volt konkrétan egy barátja mint a többieknek, csak a plüss. És ez az eset biztosan nem segítené előrébb a bizalom kialakulását.
- Melyik a te szekrényed? - kérdezte, amint beértek a kis szobácskába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Végig a higgedt tanár szerepében díszelegtem. Ellentmondást nem tűrően néztem a lányra, és nem hagytam, hogy elkezdjen kiborulni nekem. Azzal csak tovább erősítettem volna benne, hogy az egész expedíciót ő vezeti, és mehettünk volna átnézni a többi gyerek padját is.
Elkezdtem a tornacuccai közé nézni, mintha az a nagy plüss elfért volna ott úgy, hogy ne vegyük észre. Sokkal egyszerűbb lett volna, ha egy egyszerű 'Invito' bűbájt alkalmazunk, de nem akartam se megszégyeníteni egy diákot, se Léda bizalmát elveszíteni a többiek felé. Szóval csak sóhajtottam egyet, és húztam az időt, ahogy tudtam.
- Nem, igazad volt, nincs itt - ismertem el. Elkezdtem visszapakolni a holmikat, aztán elindultam kifelé. - Nézzük akkor meg a tornateremben is. Hátha ott lesz valahol - intettem a fejemmel a bejárat felé, ugyanis a lány már nagyon indult volna tovább. Fogadni mertem volna, hogy Kitti táskájának fejre állítását gondolkodott.
Amint beléptünk megcsapott a jól ismert gumi és izzadságszag. Remek. Azt hittem a Bagolykő óta magam mögött hagytam ezt. Benyitottam a szertárba, és körbenéztem bent, mire hopp, egy lila folt villant fel a szemem sarkában.
- Nézz csak ide, Léda, ki került meg? - kérdeztem, felhívva ezzel a kislány figyelmét, hogy ne duzzogjon tovább magában, és kitártam az ajtót neki, hogy beszaladjóhasson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogalmam sincs hogy jutottam erre a helyre. Az öreg néni azt mondta észak felé lesz egy utca, és ott lesz egy buszmegálló. Az pedig el fog vinni valameddig. Akkor most vagy a néni tudta rosszul, vagy az iránytűm hazudik nekem. Mindenesetre már ott keringtem egy órája abban a kis falucskában, és úgy tűnt senki más nem lakik ott. Szóval nem volt mit tennem, mint valakit mindenáron keríteni. Aki nem a falu mesemondója persze.
Befordultam egy újabb sarkon, és ott állt egy kastély. Előtte egy emberke ácsorgott, mintha várna valakire. - Elnézést! Nem akarom zavarni, tudna segíteni? Tudja...
- Persze, jöjjön beljebb - húzott maga után belevágva a szavamba.
- De...
- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk, már igencsak későre jár, de még megnézheti a gyönyörű búzavirágot, éppen most nyíltak ki - mondta tovább a bácsi. Tudhattam volna, hogy nem szabad az itteni időseket megszólítani, mindegyik belekever engem valami kalamajkába.
Tovább vezetett egy faajtón keresztül. Aztán intett, hogy menjek csak. - A híd után lesz nemsokkal - tette még hozzá, és otthagyott. Sóhajtottam egyet, aztán elindultam. Kell, hogy legyen itt még valaki.
Vagy tíz perc gyaloglás után meg is találtam a kis fahidat. Felmentem rá, és felültem a korlátjára. Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek a túrának, és a nap is igen alacsonyan állt már. Mugli faluban pedig esélyem se volt egy Zsupszkulcsot találni Pécsre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Körbenéztem. Igazából szép kis hely lett volna, és egy másik szituációban örültem is volna, ha megtalálom és körbejárhatom a helyet. De most egészen más volt. Csak azt éreztem, hogyha nem jutok ki onnan gyorsan, akkor abból akár nagy bajok is lehetnek.
Egy férfihangot hallottam meg a jobbomról. Rögtön odakaptam a fejem, hiszen kicsit sem hasonlított a hangja a bácsiéra. Inkább volt fiatalos. És a tippem be is jött. Rámosolyogtam. A megmentőm.
- Szia! Annyira örülök, hogy jössz. Teljesen eltévedtem, és aztán útbaigazítást kértem egy öregembertől, aki meg ide küldött - daráltam le az idegennek, miközben leugrottam a korlátról, és elkezdtem felé haladni. - Szóval nagyon jól jönne egy kis segítség.
Ahogy közelebb értem, a vonások kitisztultak, és egy ismerősnek ható arcot vettem ki belőle. Kérdése csak bizonyította a sejtésemet. - Lehet... - néztem összeszűkített szemekkel. - Tudod hol van Csermelymenedék? - kérdeztem. Ez volt a legegyszerűbb mondja annak, hogy rájöjj, hogy akivel beszélgetsz az egy mágus, vagy egy mugli.
- Minden rendben? Nem hiszem, hogy jót tesz az egészségednek, hogy idekint lófrálsz.... - húztam el a számat, ahogy hallottam, hogy fújja az orrát. Egy megfázáson csak azzal lehet segíteni, ha az ember fekszik és nyugton van. - Innod kéne egy teát, vagy valami meleget. Biztos jó hatással lenne - vetettem fel neki is az elméletemet. Fejben persze hozzátettem, hogy csak azután menjen, miután kihúzott a csávából.
- Visszatérve a problémámra. Elmondanád, hogy jutok el a legegyszerűbben Pécsre? Elég későre jár már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Meglepő módon a tegnap estét most otthon töltöttem. Egyedül. Tudtam, hogy Robinak - akármennyire is tagadja - ez a meccs nagyon is fontos volt. Egy élő legenda a sok itteni kviddicses számára, és most élesben kell előttük játszania. Na nem mintha féltettem volna, mert egyáltalán nem. Ha veszít is, azt elbírja az egója, majd másokat hibáztat érte. Viszont nem bírtam újra meg újra meghallgatni, ahogy az egyes cselezéseket magyarázza nekem, és közben hol egyik, hol a másik csapatot szidja.
Viszont a meccsre képtelen voltam kimenni. Életemben csak egyszer próbálkoztam meg ezzel, és akkor is majd'hülyét kaptam a játék stílusán. Egy iskola vagyunk, az Isten szerelmére. Azonban mostanra már sikerült elfogadnom annyira, hogy ha valaki felhozza a témát - lásd Várffy -, akkor ne kezdjek azonnal vérre menő vitát csapni. Viszont hogy újra lemenjek egy ilyet megnézni, az hótziher, hogy nem fog bekövetkezni.
Így történt, hogy majdnem utolsó emberként tudtam meg, hogy Robi a gyengélkedőn végezte. Mikor az egyik kollégám elmondta nekem, akkor kikerekedett szemekkel néztem rá öt percig, mert nem akartam elhinni, aztán pedig máris rohantam végig a fél iskolán.
Mire odaértem, már ébren volt. Pár szót váltottam a nővérrel, de nem sok jóval kecsegtetett. Az ágyához sétáltam, és megfogtam ép kezét. Leguggoltam az ágya mellé, és aggódva néztem rá. - Szia - mosolyogtam lágyan. - Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát egy mágusról van szó. Mint minden esetben, most is legelőször anyám és az ő módfelett egyéni foglalkozása jut eszembe. Vagyis inkább az, hogyan kellett éveken keresztül vándorolnunk településről településre.
- Esetleg nem volt szükséged valamilyen gyógyfűre az elmúlt években? Talán az Ardai név ismerősen csenghet - vontam meg a vállam. Még mindig jobb volt tippelgetni, mint csak állni és farkasszemet nézni.
- Ahogy gondolod - hagytam rá a dolgot. Lehet csak az én neveltetésemből adódik, hogy mindenre teát iszunk. De úgy tényleg. Még akkor is, ha csak szimplán szomorúak vagyunk.
- Jajj nem, arra semmi szükség... - kezdtem rögtön a magyarázkodást, de a férfi félbeszakított. Elhúztam a számat. Szegény Pénteket már így is túl sokszor hagytam magára az utóbbi időben, és most még az öcsém se volt vele. Csak a macska. Igaz, azzal a döggel nagyon jól megvoltak.
- Arra sincs esélyem, hogy hoppanálni tudjak esetleg, mi? - kérdeztem még, de arcomon már tükröződött a beletörődés. Sóhajtottam egy nagyot, körbenéztem és széttártam a karom.
- Legyen. Mutasd az utat - adtam meg magam. - Mellesleg köszönöm. Viszont azt hiszem rájöttem. Nem a Bagolykőbe jártál? - tettem fel neki a kérdést, csak hogy ne fagyjon be köztünk a beszélgetés. Valami tényleg derengett, de ennél közelebb azért még nem jutottam a megfejtéshez. Ott is annyi arc volt, hogy azt lehetetlen volt megjegyezni. Meg hát, volt aki csak névből ismert. Néha egyenesen az öcsém miatt. Rosszabbik esetben Kirill miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Láttam a szemében, hogy tényleg örül nekem, és nem csak úgy mondja. Jobban átláttam rajta, mint bárki más. Mindenki csak a macsó férfit látta benne, az igazi legendát, én viszont már rég nem csak a felszínt látom. Sokszor volt, hogy az ágyban fekve csak néztem, ahogy alszik. Nyugodtan, semmi színjátékkal. Most pedig megint egy újabb fal bomlott le köztünk.
Ahogy felemelte a kezét, én úgy rezzentem össze. Felszisszentem, és pár másodperc után elkaptam a pillantásom. Szinte éreztem a fájdalmát. - Uram Isten, mégis mi a jószagú szent ég történt ezen a meccsen? - háborodtam fel. El se tudtam képzelni, hogy harapódzhatott el egy békés iskolai meccs ennyire. Hogy Várffy ilyen rosszul járjon. - Be kéne szüntetni ezt a játékot, ez veszélyes még a felnőttekre nézve is, nemhogy a gyerekekre - kezdtem el a kiakadásomat, mert ezek után képtelen voltam visszafogni magam. Azonnal elöntött a düh. - És mégis a Játékvezető ezt hogy hagyhatta? Neki az a dolga, hogy kézben tartsa a dolgokat. Tudom, hogy jó játékos vagy, de attól még rajtad is kellett volna tartania a szemét - adtam az égi beszédet Robinak, hiszen a tényen kívül, hogy megsérült, semmi más nem jutott el hozzám. Elmondani nem tudtam, hogy mennyire megijedtem, amikor csak annyit közöltek velem, hogy ott van. Még talán magamnak sem ismertem be, hogy mennyit jelentett számomra a férfi.