Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Fogalmam sincs hogy jutottam erre a helyre. Az öreg néni azt mondta észak felé lesz egy utca, és ott lesz egy buszmegálló. Az pedig el fog vinni valameddig. Akkor most vagy a néni tudta rosszul, vagy az iránytűm hazudik nekem. Mindenesetre már ott keringtem egy órája abban a kis falucskában, és úgy tűnt senki más nem lakik ott. Szóval nem volt mit tennem, mint valakit mindenáron keríteni. Aki nem a falu mesemondója persze.
Befordultam egy újabb sarkon, és ott állt egy kastély. Előtte egy emberke ácsorgott, mintha várna valakire. - Elnézést! Nem akarom zavarni, tudna segíteni? Tudja...
- Persze, jöjjön beljebb - húzott maga után belevágva a szavamba.
- De...
- Nyugalom, mindjárt ott vagyunk, már igencsak későre jár, de még megnézheti a gyönyörű búzavirágot, éppen most nyíltak ki - mondta tovább a bácsi. Tudhattam volna, hogy nem szabad az itteni időseket megszólítani, mindegyik belekever engem valami kalamajkába.
Tovább vezetett egy faajtón keresztül. Aztán intett, hogy menjek csak. - A híd után lesz nemsokkal - tette még hozzá, és otthagyott. Sóhajtottam egyet, aztán elindultam. Kell, hogy legyen itt még valaki.
Vagy tíz perc gyaloglás után meg is találtam a kis fahidat. Felmentem rá, és felültem a korlátjára. Úgy tűnt soha nem lesz vége ennek a túrának, és a nap is igen alacsonyan állt már. Mugli faluban pedig esélyem se volt egy Zsupszkulcsot találni Pécsre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Körbenéztem. Igazából szép kis hely lett volna, és egy másik szituációban örültem is volna, ha megtalálom és körbejárhatom a helyet. De most egészen más volt. Csak azt éreztem, hogyha nem jutok ki onnan gyorsan, akkor abból akár nagy bajok is lehetnek.
Egy férfihangot hallottam meg a jobbomról. Rögtön odakaptam a fejem, hiszen kicsit sem hasonlított a hangja a bácsiéra. Inkább volt fiatalos. És a tippem be is jött. Rámosolyogtam. A megmentőm.
- Szia! Annyira örülök, hogy jössz. Teljesen eltévedtem, és aztán útbaigazítást kértem egy öregembertől, aki meg ide küldött - daráltam le az idegennek, miközben leugrottam a korlátról, és elkezdtem felé haladni. - Szóval nagyon jól jönne egy kis segítség.
Ahogy közelebb értem, a vonások kitisztultak, és egy ismerősnek ható arcot vettem ki belőle. Kérdése csak bizonyította a sejtésemet. - Lehet... - néztem összeszűkített szemekkel. - Tudod hol van Csermelymenedék? - kérdeztem. Ez volt a legegyszerűbb mondja annak, hogy rájöjj, hogy akivel beszélgetsz az egy mágus, vagy egy mugli.
- Minden rendben? Nem hiszem, hogy jót tesz az egészségednek, hogy idekint lófrálsz.... - húztam el a számat, ahogy hallottam, hogy fújja az orrát. Egy megfázáson csak azzal lehet segíteni, ha az ember fekszik és nyugton van. - Innod kéne egy teát, vagy valami meleget. Biztos jó hatással lenne - vetettem fel neki is az elméletemet. Fejben persze hozzátettem, hogy csak azután menjen, miután kihúzott a csávából.
- Visszatérve a problémámra. Elmondanád, hogy jutok el a legegyszerűbben Pécsre? Elég későre jár már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Meglepő módon a tegnap estét most otthon töltöttem. Egyedül. Tudtam, hogy Robinak - akármennyire is tagadja - ez a meccs nagyon is fontos volt. Egy élő legenda a sok itteni kviddicses számára, és most élesben kell előttük játszania. Na nem mintha féltettem volna, mert egyáltalán nem. Ha veszít is, azt elbírja az egója, majd másokat hibáztat érte. Viszont nem bírtam újra meg újra meghallgatni, ahogy az egyes cselezéseket magyarázza nekem, és közben hol egyik, hol a másik csapatot szidja.
Viszont a meccsre képtelen voltam kimenni. Életemben csak egyszer próbálkoztam meg ezzel, és akkor is majd'hülyét kaptam a játék stílusán. Egy iskola vagyunk, az Isten szerelmére. Azonban mostanra már sikerült elfogadnom annyira, hogy ha valaki felhozza a témát - lásd Várffy -, akkor ne kezdjek azonnal vérre menő vitát csapni. Viszont hogy újra lemenjek egy ilyet megnézni, az hótziher, hogy nem fog bekövetkezni.
Így történt, hogy majdnem utolsó emberként tudtam meg, hogy Robi a gyengélkedőn végezte. Mikor az egyik kollégám elmondta nekem, akkor kikerekedett szemekkel néztem rá öt percig, mert nem akartam elhinni, aztán pedig máris rohantam végig a fél iskolán.
Mire odaértem, már ébren volt. Pár szót váltottam a nővérrel, de nem sok jóval kecsegtetett. Az ágyához sétáltam, és megfogtam ép kezét. Leguggoltam az ágya mellé, és aggódva néztem rá. - Szia - mosolyogtam lágyan. - Hogy vagy?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát egy mágusról van szó. Mint minden esetben, most is legelőször anyám és az ő módfelett egyéni foglalkozása jut eszembe. Vagyis inkább az, hogyan kellett éveken keresztül vándorolnunk településről településre.
- Esetleg nem volt szükséged valamilyen gyógyfűre az elmúlt években? Talán az Ardai név ismerősen csenghet - vontam meg a vállam. Még mindig jobb volt tippelgetni, mint csak állni és farkasszemet nézni.
- Ahogy gondolod - hagytam rá a dolgot. Lehet csak az én neveltetésemből adódik, hogy mindenre teát iszunk. De úgy tényleg. Még akkor is, ha csak szimplán szomorúak vagyunk.
- Jajj nem, arra semmi szükség... - kezdtem rögtön a magyarázkodást, de a férfi félbeszakított. Elhúztam a számat. Szegény Pénteket már így is túl sokszor hagytam magára az utóbbi időben, és most még az öcsém se volt vele. Csak a macska. Igaz, azzal a döggel nagyon jól megvoltak.
- Arra sincs esélyem, hogy hoppanálni tudjak esetleg, mi? - kérdeztem még, de arcomon már tükröződött a beletörődés. Sóhajtottam egy nagyot, körbenéztem és széttártam a karom.
- Legyen. Mutasd az utat - adtam meg magam. - Mellesleg köszönöm. Viszont azt hiszem rájöttem. Nem a Bagolykőbe jártál? - tettem fel neki a kérdést, csak hogy ne fagyjon be köztünk a beszélgetés. Valami tényleg derengett, de ennél közelebb azért még nem jutottam a megfejtéshez. Ott is annyi arc volt, hogy azt lehetetlen volt megjegyezni. Meg hát, volt aki csak névből ismert. Néha egyenesen az öcsém miatt. Rosszabbik esetben Kirill miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Láttam a szemében, hogy tényleg örül nekem, és nem csak úgy mondja. Jobban átláttam rajta, mint bárki más. Mindenki csak a macsó férfit látta benne, az igazi legendát, én viszont már rég nem csak a felszínt látom. Sokszor volt, hogy az ágyban fekve csak néztem, ahogy alszik. Nyugodtan, semmi színjátékkal. Most pedig megint egy újabb fal bomlott le köztünk.
Ahogy felemelte a kezét, én úgy rezzentem össze. Felszisszentem, és pár másodperc után elkaptam a pillantásom. Szinte éreztem a fájdalmát. - Uram Isten, mégis mi a jószagú szent ég történt ezen a meccsen? - háborodtam fel. El se tudtam képzelni, hogy harapódzhatott el egy békés iskolai meccs ennyire. Hogy Várffy ilyen rosszul járjon. - Be kéne szüntetni ezt a játékot, ez veszélyes még a felnőttekre nézve is, nemhogy a gyerekekre - kezdtem el a kiakadásomat, mert ezek után képtelen voltam visszafogni magam. Azonnal elöntött a düh. - És mégis a Játékvezető ezt hogy hagyhatta? Neki az a dolga, hogy kézben tartsa a dolgokat. Tudom, hogy jó játékos vagy, de attól még rajtad is kellett volna tartania a szemét - adtam az égi beszédet Robinak, hiszen a tényen kívül, hogy megsérült, semmi más nem jutott el hozzám. Elmondani nem tudtam, hogy mennyire megijedtem, amikor csak annyit közöltek velem, hogy ott van. Még talán magamnak sem ismertem be, hogy mennyit jelentett számomra a férfi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Egy pillanatig csak meredtem Robira, mint aki nem hisz a saját fülének. - Hogy mit csináltál? - kérdeztem meg, bár választ nem vártam. - Mégis hogy a fenébe jutott eszedbe ilyet csinálni? - vontam kérdőre, de mielőtt bármit szólhatott volna, már folytattam is. Igazából nem is volt olyan rossz stresszlevezetés ez az ordibálás dolog. Amióta nem laktam otthon, egyre kevesebbet gyakoroltam. - Mi lett volna, ha még ennél is rosszabbul ér véget? Hm? Abba belegondoltál? Mi lett volna az iskolával? A gyerekekkel, akik látták? Vagy akiket tanítasz? - soroltam, aztán halkan, elfúló hangon hozzátettem: - Mi lett volna velem?
Egy ideig csak néztem Várffyra, mint aki vár valamire. De aztán csak-csak a kiskutyaszemei győztek, és egy engedékeny sóhajtás kíséretében közelebb hajoltam hozzá. - Meg kell hogy mondjam, nem tudom mennyire érdemled meg - suttogtam egy milliméterrel az ajka előtt, hogy miközben mozgott a szám, súrolta az övét. Szabad kezemmel megfogtam a nyakát, és egy apró puszit nyomtam szája bal sarkába. Elmosolyodtam, de nem távolodtam. Tudtam, hogy kérni fog még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Persze, nem is értem hogy nem jutott eszembe. Ez a "kert" nagyobb lehet, mint az erdő, amit az elmúlt órákban megjárt. - Ardai Tánya személyesen - pukedliztam egyet mosolyogva. Fogalmam sem volt róla, hogy honnan is hallhatta a nevünket, habár elég gyakran ejtik ki az aranyvérűek. Egyikőjük se nézi olyan jó szemmel, hogy egy lakókocsiban élünk és áruljuk a füzeket, mint régen a sámánok. - És te? - kérdezek vissza, mert azért nem lett volna rossz tudni.
Prefektusi pályámon nagyon sok embert akartam megbüntetni, számszerűsítve pontosan kettőt, tehát tökéletesen emlékszem mindegyikre. - Vááááárjunk... - kezdtem összerakni a buksimban a dolgokat. - Én nem pont így emlékszem. Nem azért akartalak megbüntetni, mert füveztél? - emeltem fel az egyik szemöldökömet a magasba. No nem mintha haragudnék még rá, sőt. Teljesen meg tudom érteni az indíttatásait, csak akkor éppen muszáj volt kérdőre vonnom. Végül nem kapott semmit érte, szóval nem szólhat semmit.
- Óbányán és annak a környékén túráztam. Aztán a végére pont elkezdett szakadni az eső, szóval stoppoltam, és a kocsis ide hozott el. Azt mondta innen könnyű lesz fognom egy buszt Pécsig. Aztán megkérdeztem az egyik öreg nénit, aki meg elvezetett ide, ahol becsaltak ide. Lehet nem volt az egyik legokosabb ötletem idős embereket kérdezni... - húztam el a számat. - Pécsen pedig az egyetem miatt lakom - adtam meg a kézenfekvő választ.
- És te mi jót csinálsz itt? Mármint gondolom van elég dolgod a növényekkel, de pontosan hogy is kerültél ide a Bagolykő után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Robi kezének érintése a csípőmön még mindig ugyanolyan hatást váltott ki belőlem, mint először. Jobb volt, mint a reggeli szellő az arcodon és az első korty kávé reggelente. Csókja jobban megrészegített, mint a legerősebb alkohol a világon, és mégis nem bírtam abbahagyni. Pláne most, hogy még mindig dolgozott az agyamban a féltés.
- Már nagyon sok jó ötletem van - csillant fel a szemem azonnal, és nem csak azért, mert jól esett, hogy megemlítette, hanem mert nekem is nagyon sokat jelentett a lehetőség. - Úgyhogy ha felépülsz, megengedem, hogy meghallgasd őket, és építő kritikát mondj rájuk - hecceltem. Tudta jól, hogy sokat jelentett nekem a szava, pláne akkor, ha a tanításról volt szó. Néha meséltem neki az előkészítősökről, hogy miket csinálunk órán vagy hogy milyen elszólásaik voltak. Ugyanúgy szokott rajtuk nevetni, ahogy én.
- Mit mondott az orvos? Csontnövesztés lesz? - húztam el a számat, még mindig ugyanolyan közel maradva a férfihez. Nem is akartam nagyon távolabb lenni tőle, egyszerűen még mindig hevesen dobogott a szívem, ha arra gondoltam, hogy megsérült, vagy ha véletlen a kezére néztem.
- Ne aggódj, itt leszek veled végig, ha kell - jelentettem ki magabiztosan, bár biztos voltam benne, hogy nem csak neki, de nekem is fájna, ha látnám őt szenvedni. Viszont érte megérte erősnek lennem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

- A harmadikosok? - húztam össze a szemöldököm. - Miért pont velük kapcsolatban? - furcsálltam a kijelentését. Tudtam, hogy igazából még rengeteg időnk lesz ezeket megtárgyalni, de egyszerűen rögtön felkeltette a kíváncsiságomat. És nem csak ezzel, de minden mással kapcsolatban is.
Szélesen elmosolyodtam az önfényezésére. Ez bizonyította számomra, hogy nincs is azért annyira rosszul. - Ehhez nem kell diplomás orvosnak lenni, én is meg tudom állapítani rólad. És nem mellesleg ha meggyógyulsz, akkor rendesen ki is fogom használni - pusziltam meg a száján. Reméltem, hogy pontosan érti mire is gondolok, ha másból nem is, abból az első, hosszú csókból, az elején.
Sóhajtottam. Lélekben már elkezdtem magam felkészíteni, hogy bizony erős leszek, és végig ott leszek mellette. Viszont azért egy kis megnyugvással is eltöltött, hogy még sem kell ott lennem. Csak ezt nem akartam a tudtára adni. - Jó, de én leszek az első, akit beengednek hozzád, és ebből nem engedek - jelentettem ki, ha pedig én valamit elhatározok, annak úgy is kell lennie.
Közelebb húzott, jól esett az érintése. Rögtön behunytam a szemem, ahogy összeért a homlokunk. Viszont amikor beszélni kezdett, felnéztem rá.
Szavai hideg zuhanyként értek, szinte teljesen lefagytam, és ez valószínűleg az arcomra is volt írva. - Hát én... öhmm... - Tudtam, hogy ez egyenlő lenne egy igazi kapcsolattal. Gyakolatilag már egészen olyanok voltunk, viszont elméletben mindig is megmaradtunk a barátság extrákkal szinten. Lesütöttem a szemem. Rögtön eszembe jutott Kirill. A két férfi nem volt egy szinten, de pont akkor romlott el minden az elsővel, amikor komolyabb lett a kapcsolatunk. - Nem akarom elrontani, amink van - ismertem be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Gyengélkedő

Valahol belül tudtam, hogy ez volt a helyes döntés. Ha nem költözünk össze, akkor nem válik az egész kínossá, nem kezdünk el feltételeket szabni, csak ugyanúgy vagyunk továbbra is. Viszont igaz volt, hogy csak szimplán megijedtem egy ilyen típusú döntéstől. És azt akartam, hogy ezt ő is tudja.
- Ne gondold, hogy ez miattad van, mert te fantasztikus vagy - jelentettem ki magabiztosan. Igen, tudtam, hogy van mással is. Igen, megbeszéltük azt is, mert így volt okés. És ezzel együtt is tudtam, hogy nála jobbat nem is kaphatnék. Viszont továbbra sem tudtam megmagyarázni, hogy miért mondtam nemet.
- Persze, hogy el. Félig már amúgy is ott lakom, és nem is szándékozom nagyon kevesebb időt tölteni ott. Viszont csak veled vagyok hajlandó - tértem vissza a viccelődös stílusra. Most nem volt idő azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha igent mondok. Most csak azt akartam, hogy jobban legyen, és idegeskedéssel ez nem megy. Amúgy is, a mi kapcsolatunkban az volt a jó, hogy nem agyaltunk túl semmit.
- Ha akarod, itt maradok estére - ajánlottam fel, hiszen egészen késő volt. Szinte biztos voltam benne, hogy másnap fognak vele komolyabban foglalkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Már amikor megkérdeztem tudtam, hogy fogalma sincs, milyen tárgyakat tanítok. Pontosan ezért is ment bele a dologba olyan gyorsan. Elég volt egy kicsit győzködnöm, hogy a gyerekek mennyire szeretik, és hogy példát mutatna ezzel nekik is, és azonnal igent mondott. Gondolom akkor kezdhetett valamit sejteni, amikor előtte való nap egy üzenetet hagytam az asztalán, hogy mikorra jöjjön a tornateremhez. És persze azt is írtam neki, hogy hozzon váltóruhát.
Leggingsben és egy laza pólóban sétáltam az ajtóhoz, aminek vállat lecsúszott a karomon, így kibukkant alóla a színes top, amit viseltem. Bent elkezdtem a technikát felszerelni, hiszen erre az alkalomra új zenét hoztam a törpéknek. Mondjuk annyira nem is törpék már, hiszen tizenkét évesek. Kisebbek közé nem mertem volna Barnabást betenni.
Elindítottam a dalt, és újra konstatáltam magamban, hogy imádni fogják ezt a számot. Felhangosítottam, és a tükrös rész elé álltam, hogy elpróbáljam még egyszer, mielőtt megjönnek a lurkók. Kezem rutinosan mozgott, testem minden ütemre pontosan rezdült. Ezerszer elpróbáltam már a táncot, hiszen nem most találtam ki. Már régóta szerettem volna megtanítani nekik, csak volt az a rész, amit párosan kell, és eddig senkit nem akartam ezzel zargatni. Most is, amikor az jött, letáncoltam az én részem, de olyan hiányosnak éreztem. Kellett nekem Barnabás ehhez. Akkor nézett ki igazán jól ez a koreográfia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Lépés, lépés után. Tyúklépés, hosszú lépés, yard, ujj. Hol egyiket, hol a másikat csináltam, hogy ezzel is lefoglaljam magam. Közben megnézegettem a padokat, van-e rajta új firka, kosz, bármi, amivel elbabrálhatok. Társam közben hasonlóképp járkált, és szürcsölgette kávéját. Eleinte én is azt kívántam, bár hoztam volna magammal egy bögrével, aztán rájöttem, hogy már hármat megittam, és még csak kora délután volt.
- Tinédzserekről beszélünk. Teljesen mindegy, hogy melyik házba tartoznak. Ráadásul Masáról a tanáriban is hallottam ezt-azt - vontam meg a vállamat. No nem mintha én előítéletes lennék. A lány az óráimon mindig tisztességtudóan viselkedett, és az egyik legügyesebb kis boszorkány volt az évfolyamán.
Újra az órára néztem. Késik. Hát, nem indítja jól ezt a beszélgetést. Ahogy ezt kigondolom, már nyílik is az ajtó. A félelem körüllengi, és én bármennyire is úgy gondoltam, hogy kemény leszek, azonnal egy biztató mosolyt küldök felé. Hiába, szimpatikus lány, akiről még nem tudjuk, hogy bármi rosszat tett volna.
- Szia! Kérlek fáradj közelebb. Ülj le nyugodtan, ahova tetszik - tárom szét a kezemet a terem bármelyik padját felajánlva.
- Ne aggódj, nincs semmi gond, csak fel szeretnénk neked tenni pár kérdést - biztosítottam, és hogyha helyet foglalt, akkor vele szembe én is leültem. Kellett, hogy egy szintbe legyek vele, nem akartam megrémíteni.
- Azt hallottuk, bementél a navine területére a minap. Igaz ez? - tettem fel az első kérdést bemelegítésnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem tagadom, volt még mit tanulnom Mishától. Fogalmam sem volt, hogyan is kéne szigorúnak lenni a diákokkal. Általában jobban szerettem, ha valaki olyat látnak bennem, akivel megoszthatják a gondjaikat, és segítséget kérnek. És ezzel nem is volt semmi gond. De ilyenkor el kellett volna nekem az a picike képesség, amit a férfi olyan jól művelt. Csak attól féltem akkor a végén olyan leszek, mint az anyám. És hadd ne mondjam, inkább voltam lágyszívű, minthogy olyan legyek, mint ő.
Őszinte. Igaz, ezzel megszegett egy házirendi pontot, most mégsem ez a fő téma. - Mond csak, milyen gyakran jársz be más házakba? És ki adta meg neked a kulcsot? - tettem fel a két összefüggő kérdést. Ahhoz, hogy bejusson az ember, kellett valaki, egy belsős ember, aki vagy magától beengedte, hogy megadta neki a jelszót. Tehát nem egy, hanem két embert kerestünk, még akkor is, ha csak egy valaki követte el a tettet.
- Mond el nekünk pontosan, mit csináltál odabent, és volt-e valaki veled. Valamint azt is, hogy az este folyamán mikor értél vissza a saját klubhelyiségedbe. - Előzetesen megkérdeztük a portrékat, ki és mikor használta az átjárókat. Habár erre nem emlékeztek, arra igen, hogy melyik az utolsó időpont este, amikor kinyitották kapuikat, és reggel mikor mentek ki az első emberek. Ha ennél későbbi időpontot mond, biztosak lehetünk benne, hogy nem a levita körletében töltötte az estét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Komolyan, ha nem ismerném Mishát már ennyire, még én is azt mondanám, hogy olyan a hangja, mintha mérges lenne. Persze az is, csak nem a lányra, hanem a szituációra, ami kialakult.
Animágia, hát persze. Tudtam róla, hogy a lány elsajátította már ezt a tehetséget, de valamiért nem merült fel bennem, hogy ezt használva jut be a különböző klubhelyiségekbe. Igyekeztem, hogy arcomon ne látszódjon nagyobb érzelem, de igazából egészen megsajnáltam a lányt. No persze ez nem jelenti, hogy nem fogjuk büntetőmunkára, de valamiért nem hittem, hogy ő tette.
- Miután kijöttél a klubhelyiségből lementél vacsorázni? - kérdeztem meg, ugyanis azt könnyű bizonyítani, hogy lent volt. - És ezek után mit csináltál? - fűztem tovább a gondolatfonalat. Egy kicsit reménykedtem benne, hogy majd azt mondja valakivel tanult, vagy ehhez hasonló, csak hogy legyen egy szemtanú, hogy nem mászott ezek után vissza a sárgákhoz.
- Mikor a klubhelyiségben tartózkodtál, csak majom alakban voltál? - Talán ez még egy sorsfordító kérdés lehet.
Hátranéztem Mishára, hogy most ő jön. Sosem voltam igazi kutató elme, még csak apa bűnregényeit sem szerettem annyira. Nálam itt kifújtak a kérdések, felőlem mehetne a lány, amerre szeretne. Nem ő az egyetlen, akit ki kell hallgatnunk, és ha később még felmerülne valami, akkor ugyanúgy elő tudjuk majd szedni érte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ha nem szólna közbe Misha, talán már el is engedném a lányt. Ismerem, és nem olyannak, mint aki nem mondaná el a teljes igazságot. Ráadásul Várffy-tól hallottam micsoda sérüléseket szerzett a legutóbbi meccsen, így nem is akartam még én is, hogy szenvedjen. De legyen így. Ha játsszunk, akkor játsszuk rendesen a jó zsaru, rossz zsarut.
- Nyugalom kolléga. Mindenki ártatlan, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - ismertettem vele az emberi jogi törvényt megkeményített hangon, mint aki tényleg mérges a társára, amiért kijött a sodrából.
- Az a helyzet Masa, hogy valaki eltüntette a mágiát a navine területén. Se fény, se víz, semmi nincs, amit eddig mágiával oldottunk meg. Még átváltozni sem tudnál ott. És okunk van feltételezni, hogy ez az egyik diák műve. És mivel te tartózkodtál ott engedély nélkül aznap, ezért kérdezünk ki. Mostanra már sikerült alternatív módokat kitalálnunk, azonban tudnunk kell, ha te voltál - próbáltam kedvesen fordulni Masához, és már előre vártam Misha kitörését ezért. Egyrészről, mert tudtam, hogy akár illetlen szavakat is mondani fog, másrészről, mert utána, ahogy a jó zsaru-rossz zsaru forgatókönyvben áll, kiküldhetem őt a teremből, hogy a lánynak legyen lehetősége négy szem közt elmondani az igazat. Aztán pedig jöhet a függöny és a taps a hatalmas alakításért.