28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 » Le
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 5. 15:18 Ugrás a poszthoz

Andrej



Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 5. 15:18
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 5. 21:52 Ugrás a poszthoz

Andrej



Inkább bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha Timi visszautasítja majd az ajánlatomat, pedig legbelül arra is készültem, hogy sajnos simán megtörténhet majd ez az eshetőség is. Igazából nehezemre esett beszélnem vele erről, hiszen tudtam, hogy nem biztos, hogy egyezni fog a véleményünk, de reménykedtem benne, hogy mégiscsak velem tart. Persze élveztem a függetlenséget, de mégis hiányzott a véleménye, a jelenléte a mindennapokban, hiszen nagyon jól kijöttünk egymással, és sokszor kikértem a véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban. Felkészültem rá, hogy esetleg nemet mond a kérésemre, de jobban örültem volna, ha mégis igent mond. Az álmaimmal már így is eleget harcoltam, emiatt pedig sokszor kialvatlanul keltem fel, pedig mindent bevetettem, amit a tanárom segítségül adott... Nagyon zavart, hogy nem igazán tudtam kontrollálni az álmaimat, de sajnos ez ellen nem volt mit tennem, pedig sokat gyakoroltam, hogy sikerüljön túllendítenem magam a zavaró álmokon. Sokszor kialvatlanul keltem fel, mivel nem sikerült túltennem magam a rémálmaimon, ennek pedig valóban meg lett a böjtje, mert rátette a bélyegét az egész napomra. Mostanság sokat tettem azért, hogy irányítani tudjam az álmaimat, ez pedig egy részt sikerült, más részt pedig sajnos nem tudtam túltenni magam rajtuk teljesen, így felkelés után mindig maradt bennem egy kis tüske ezáltal. Ma reggel szerencsém volt, mert ki tudtam magam aludni teljesen, úgyhogy újult erővel tudtam fogadni a legújabb diákot a suliban.
- Szia! Igen, téged várlak! Hogy utaztál? Felkészültél, hogy bemutassam a kastélyt, vagy kísérjelek egyenesen az Eridonba? - kérdeztem tőle készségesen, hiszen nem tudtam, hogy mennyire pihente ki magát az utazás alatt... sokan azt szerették volna  a tapasztalataim alapján, ha rögtön a saját helyiségükbe kísérem őket, de voltak olyanok, akik a kastély többi szegletére is kíváncsiak voltak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 6. 15:07
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 6. 15:31 Ugrás a poszthoz

Andrej


Úgy láttam, hogy a fiút nem igazán viselte meg az utazás. Igaz, azért egy kicsit fáradtnak nézett ki, de a hosszú út ellenére egész jó formában volt. Engem mindig kiszipolyoztak a hosszabb jellegű utak, nem bírtam sokáig egy helyben ülni és mindig nagyon vártam, hogy minél hamarabb odaérjek a célállomásra.
- Az már pozitívum, ha figyeltek arra, hogy ne legyen túlságosan meleg. Egész jól viselted az utat úgy látom. Én sajnos nem bírom a hosszabb távú, monoton utazást, még az alvás sem megy útközben.
Elgondolkodtam, hogy melyik helyiséget lenne érdemes megmutatnom az Eridonon kívül, amelyik nagy fontossággal bír. Arra jutottam, hogy ha már így helyben vagyunk, akkor először is tájékoztatom őt a földszinten lévő másik két helyiségről.
- Itt a földszinten található ezen a helyen kívül a Harsogó portrék folyosója, illetve a konyha. Az előbbit igazi harsány, pletykára éhes portrék lakják, szóval ne ott beszéld meg majd azokat a témákat, amik nagyobb fokú diszkréciót követelnek. Itt sajnos villámsebességgel terjed a pletyka, gyorsan kiderül minden, szóval nem árt vigyázni - tettem hozzá, hiszen jó, ha tisztában az itteni dolgokkal.
- A konyha az egyik kedvenc helyszínem. A manók finomakat főznek-sütnek, de akár főzöcskézni is lehet ott, ha van hozzá kedve az embernek. Szóval jó az itteni koszt - jelentettem ki határozottan.
- Egyébként nem vártam sokáig, csak pár perce vagyok itt - feleltem megnyugtatásul. Mindig is jobban szerettem a megbeszélt találkozó időpontjánál előbb ott lenni a helyszínen, de most csak épphogy egy picivel előtte értem oda, hiszen tudtam, hogy a vonat általában nagyon pontos és kicsi volt a valószínűsége, hogy előbb ide érjen.
- Az első emeleten található a Bibircsókos banya folyosója, a Nagyterem és a Könyvtár. A másodikon pedig pár irodán kívül a Gyengélkedő az, ami fontosabb lehet, bár remélem, hogy nem fogsz odakerülni Én már jártam ott kviddicsmeccs után - fűztem hozzá csendesen. A Társalgó általában túlzsúfolt, csomóan lógnak ott, de időnként azért talál magának az ember helyet. Az Akváriumot pedig egyenesen imádom. Majd megtudod, hogy miért, ha ellátogatsz oda - tettem hozzá mosolyogva.
- Hoztál magaddal valamilyen kedvencet is? Nekem egy macskám van, de nincs vele gond, jó fej és szinte átalussza az egész napot - mondtam neki vidáman, majd eszembe jutott, hogy bizony majd meg is kell őt etetnem, bár mostanság kevesebb étvágya volt a nagy melegtől, mint úgy általánosságban lenni szokott. Amikor a szobámban hagytam, ezerrel húzta a lóbőrt, mi mást is csinált volna szokásához híven...
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 7. 19:29 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


Jót nevettem Maja vicces megjegyzésén... nagyon bírtam a humorát, mindig jó kedvre tudott deríteni, igazi pozitív lány volt.
- Persze, ez így természetes... a lényeg, hogy a jó dolgok legyenek túlsúlyban - válaszoltam neki, amikor a párkapcsolati kérdésre került a sor. Örültem, hogy végre talált magának valakit, akivel igazán boldog lehet, a férfi pedig nagyon jó hatással volt Majácskára, amit kifejezetten díjaztam.
Miután kiúsztunk a partra, megtörölgettem magam a törülközőmmel, bekentem magam a naptejjel, aztán a kártyapakli után nyúltam, amelyet aztán odaadtam a barátnőmnek.
- Szeretném, ha megkevernéd a lapokat, közben pedig egy olyan kérdésre, problémára koncentrálnál, amely a legjobban foglalkoztat jelen pillanatban - adtam ki az "utasítást" a lánynak útmutatóul.
- Természetesen én rakom majd ki a lapokat, neked most csak annyi a dolgod, hogy megkeverd azt a kártyapaklit - tettem hozzá, miközben kényelmesen elhelyezkedtem a plédemen. Azon gondolkodtam, hogy nagyon gyorsan eltelt már ez az év is, csak úgy rohant az idő, el sem akartam hinni, hogy már ötödéves leszek, de bizony tudtam, hogy ez is hamarosan be fog következni. Még mindig nem tudtam pontosan, hogy mit szeretnék majd tanítani a jövőben, de tudtam, hogy addig még van egy kis időm, hogy eldöntsem ezt a dilemmát, viszont könnyebb lett volna, ha már előre tudom ezt, mert akkor célirányosan készülhettem volna erre. Azzal pedig teljesen tisztában voltam, hogy szeretnék majd segíteni azokon, akik hasonló képességgel rendelkeznek, mint én, valamint a jövőt sugalló álmaimmal akár még be is segíthetek a különféle bűnügyi szerveknek, hiszen úgyis tudni fogom, hogy mi fog történni, és akár időben megakadályozhatnék így egy-egy tragédiát vagy negatív végkimenetelű dolgot. Egyelőre csak a fantáziám szárnyalt, még nem voltam vele tisztában, hogy mi is lenne nekem a legjobb elfoglaltság.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 7. 19:51 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Köszi - mondtam neki egy halovány mosolyt ejtve az arcomon... Szerettem Majában, hogy nagyon megértő volt és mindig képes volt átérezni a helyzetemet, bármiről is volt szó...
- Igen, próbálta ma teákat meg még a jógára is rávetemedtem, de valahogy ezek is kevesek ahhoz, hogy igazán jól tudjak aludni. Az se megoldás, ha minden nap altatózom - mondtam neki elkeseredve, mert nem akartam gyógyszerfüggő lenni, de sokat segítettek a bogyók a nyugodt alvásban, ám azzal is tisztában voltam, hogy az sem állapot, ha folyton szedem őket, mert totál eltompítják az agyamat... persze ez volt a könnyebb megoldás számomra, de volt bennem annyi erő, hogy ne szedjem folyton ezeket a szereket.
- Mindkettő - nehéz is és hosszadalmas is egyben. Kaptam már szimbólumot is az álmaim irányításához és gyakorlatot is, azt is csinálom több-kevesebb sikerrel. Sajnos nincs elég türelmem hozzá, biztos az a gond, pedig tényleg kitartóan csinálom - válaszoltam a lánynak elkenődve. Nagyon jól esett, hogy ilyen gondoskodó volt velem, ennek hála a kelleténél egy kicsit erősebben szorítottam meg a kezét, de nem akartam neki fájdalmat okozni:
- Bocs, nem akartalak így megszorítani - hüppögtem neki bánatosan.
- Mostanában még az álmaim is "erősebbek" a kelleténél, ez pedig kikészít - tettem hozzá szomorúan. Nem sok kellett ahhoz, hogy elbőgjem magam előtte, de egyelőre még tartottam magam, hiszen kemény fából faragtak.
- Köszönöm... nagyon sokat jelent, hogy itt vagy nekem... amit pedig mondtál, bízok benne, hogy a sors segíti azt, aki jót akar. Olyan jó dolgokat tudsz mondani, Maja - mondtam neki hálásan, végre sikerült egy kis lelket öntenie belém, mielőtt elsírom magam. Most láthatta, hogy eléggé kibuktam, de azért próbáltam kontrollálni az érzelmeimet, pedig egyszerűbb lett volna minden, ha jól kibőgöm magamat.
- Szerinted sikerül valaha is túllendülnöm ezen? Attól félek, hogy talán idő előtt belebolondulok... talán nem szabadna ennyire komolyan vennem ezt az egészet, de az álmaim erős kihatással vannak rám - mondtam neki, miközben újra megszorítottam a kezét, de immár sokkal finomabban, mert arra is figyeltem, hogy ne kapjon el a hév. Örültem, hogy meghallgatott és hogy nem nézett hülyének. Úgy éreztem, hogy ennél jobb barátnőt nem is kívánhatna magának az ember.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 7. 19:51
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 7. 20:33 Ugrás a poszthoz

Andrej


- Nem, csak a monotonitás nem nekem való. Egy ideig elvagyok azzal, hogy bámulom a tájat, de nem igazán köt le és alig várom, hogy megérkezzek... aludni nem tudok mozgó járművön, és úgy egyébként sem találom fel magam, szóval nem nekem való - válaszoltam neki... talán egyszerűbb lett volna azt mondanom, hogy rosszul vagyok utazás közben, de nem lenne értelme füllentem neki, meg amúgy sem vagyok az a típus. Ha kell bármit elmagyarázok, legyen az akár egy körülményes dolog vagy egy hosszabb körülírást igénylő téma.
- Hogyhogy? - kaptam fel a fejem a fiú válaszára, amikor közölte, hogy nem igazán volt ideje unatkozni mostanában.
- Én se igazán unatkoztam mostanság... sokat tanulok, mert közeledik az év vége, úgyhogy el vagyok kissé havazva - tettem hozzá. Azt nem kötöttem az orrára, hogy az álmaim sem hagynak aludni, mert egyrészt most találkoztam vele először, másrészt egyelőre csak nagyon kevesen tudtak erről. Tudtam, hogy nem szorítkozhatom az altatókra, hogy kikerüljem a rossz alvást, ezért próbáltam gyakorolni, amit a tanárom adott útmutatóul, hogy minél előbb átlendüljek ezen a problémán.
- Örülsz, hogy ebbe az iskolába kerültél? - kérdeztem tőle érdeklődve, mert láttam rajta, hogy nagyon elgondolkodik. Persze nem akartam kényes témába nyúlni, ezért gyorsan hozzátettem:
- Persze, csak ha szeretnél erre válaszolni, nem muszáj.
Ezután a közösségre terelődött a téma, avagy a társas kapcsolatokra. Természetesnek vettem, hogy erre is rákérdez a fiú, mivel én is kíváncsi lettem volna a helyében.
- A társaság olyan, mint bárhol máshol... általánosságban véve elmondható, hogy egész jó. Klikkesedés mindenhol van, de szerencsére eléggé befogadóak az Eridon házban az emberek. Egyfajta versengés mindig is volt a házak között, ez már csak így marad. Mindenki szeretné megnyerni a házversenyt, tavaly mi voltunk a nyerők - válaszoltam neki büszkén. A kviddics kapcsán eszembe jutott, hogy eleinte mennyire tartottam ettől a sportágtól, aztán egész jól belejöttem, még magam sem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik majd.
- Egész jól megy a kviddics, nemrég kezdtem el komolyabban foglalkozni vele. Hajtó vagyok, de van még mit tanulnom. Tényleg, te hogy állsz a kviddicshez? - kérdeztem tőle mosolyogva. Érdekelt, hogy mennyire hozza lázba ezt a fajta sportág, szívesen játszana-e vagy inkább nyugodtabb típus, akinek első a biztonság. Tudtam, hogy nem mindenkinek volt való ez a sport, elsőre még magamról sem hittem el, hogy ennyire bele fogok lendülni, mert mindig is tartottam tőle. Saját magamnak is meglepetést okoztam ezzel, hogy belekezdtem és ennyire megkedveltem.
- Milyen fajta kutyád van? - kérdeztem tőle, majd belegondoltam, hogy bizony, ha  a kutyus nagy figyelmet igényel, ami nyilvánvaló volt, akkor valóban jobban tette, hogy nem hozta magával. Persze gondoltam, hogy hiányozni fog neki, de rendes volt tőle, hogy nem magára gondolt ez ügyben, hanem a négylábú barátja igényeit helyezte előtérbe.
- Nem olyan nagyon rég, de szeretem csinálni. Egyrészt leköt és szívesen segítek ezzel a többieknek, másrészt örülök, hogy megtiszteltek azzal, hogy beválasztottak a csapatba - feleltem a fiúnak jókedvűen. Ez a poszt úgy éreztem, hogy pont nekem való volt, ráadásul az elmúlt évben az év prefektusa címet is sikerült elnyernem, de ezzel nem akartam felvágni, mert nem voltam az a típus, valamint még én magam is meglepődtem azon, hogy megkaptam ezt a címet, ami igazán jól esett.
- Van már valamilyen terved a jövőre nézve? - érdeklődtem, hiszen sok olyan embert ismertem, akik már egészen korán tisztában voltak azzal, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni a jövőben, de persze sokan voltak olyanok is, akik még nem tudták, hogy mi lesz a hivatásuk. Nekem már volt egyfajta elképzelésem erről, de még volt egy-két olyan dolog, amiben nem voltam egészen biztos.

Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 9. 21:42 Ugrás a poszthoz

Andrej


- Nem is tudom... úgy érzem, hogy inkább itt érzem otthon magam, ebben a világban - válaszoltam a fiúnak, mert mostanság tényleg vegyes érzéseim voltak a két univerzumot illetően. Restelltem, de valahogy egyáltalán nem vágytam arra a helyre, amelyet idáig az otthonomnak hittem. Egyedül Timi hiányzott, de azt sem tudhattam, hogy hogyan fogja fogadni a döntésemet, illetve, hogy egyáltalán velem fog-e tartani vagy sem. Örültem volna, ha pozitívan fogadja az elhatározásomat, az pedig még jobban feldobott volna, ha ide is költözik Bogolyfalvára, de tudtam, hogy erre nincs sok ráhatásom, hiszen egyedül tőle függ, hogy miként dönt majd. Nem akartam semmit sem erőltetni, de reménykedtem a legjobbakban...
- Igen, ez ismerős - feleltem neki sejtelmesen, hiszen az én életemben is elég sok minden történt, aminek nem kellett volna... a képességem kapcsán is így éreztem először, de később sikerült jobban elfogadnom. Eleinte ijesztő volt, de ahogy telt az idő, rájöttem, hogy ezáltal segíthetek másokon is, ezért sem szerettem volna semmissé tenni az egészet... na nem mintha meg tudtam volna azt csinálni. Reménykedtem benne, hogy egyre jobban fogom majd tudni kezelni ezt a fura helyzetet és minden erőmmel azon voltam, hogy fejlesszem magam, a végső célom pedig az volt, hogy képes legyen kontrollálni ezt az egészet.
- Rossz embertől kérdezed - válaszoltam széles mosollyal az arcomon, amikor a vizsgákra terelődött a téma.
- Mondhatni igazi stréber vagyok, bár talán nem is ez a legjobb szó erre... szóval maximalista vagyok. Tavaly iskolaelső és évfolyamelső lettem.
~ Remélem ez nem tűnt hencegésnek, mert egyáltalán nem annak szántam. ~
- Ha kitartóan és elszántan tanulsz, akkor simán menni fog minden vizsga. Amely tárgyak esetleg nehezebben mennek, azoknál szívesen segít az adott tanár általában, de korrepetálásokon is részt lehet venni, esetleg segítséget kérhetsz egy olyan diáktársadtól, aki keni-vágja a témát. Ha gondolod szívesen segítek, ha gondod akad valamelyik tantárggyal - ajánlottam fel a segítségemet, hiszen én már tanultam azokat a tárgyakat, amelyeket jelenleg a fiú tanul, illetve vizsgáztam is már belőlük. Nagyjából tisztában voltam vele, hogy mire lehet számítani, az időmből pedig kitelt, egyébként is szívesen segíttettem másoknak.
- Persze, majd megtapasztalod, hogy milyen is igazából. Remélem a továbbiakban is tetszeni fog. Eleinte nagyon idegenkedtem a helytől, aztán végül sikerült beilleszkednem és megszoknom azt a sok új, furcsa dolgot, amelyekkel még nem találkoztam azelőtt, ugyanis a mugli világban más a felállás - most talán kicsit többet is beszéltem a kelleténél, de időnként megeredt a nyelvem, ez ellen semmit se tehettem.
- Jut eszembe, ha gondolod küldhetsz is egy levelet a családodnak arról, hogy épen és egyben megérkeztél. A Bagolyházban lehetőséged van elküldeni nekik ezt az infót. Igazi bagoly szag van benn, kicsit túlzsúfolt helyiség a sok madár miatt, de rövid időre ki lehet bírni a benn létet. Az Északi Szárnyon belül az Északi Toronyban található, el sem lehet téveszteni.
~ Majdnem elfelejtettem ezt a fontos infót, még jó, hogy az eszembe jutott, mert nem árt, ha tudja. ~
- Mi jót szoktál csinálni szabadidődben, ha nem titok? - kérdeztem tőle, mert kíváncsivá tett a válasza, miszerint sokkal jobban érdekli más a kviddicsnél. Ez azért nem volt meglepő számomra, mert nem mindenki részesítette előnyben azt a sportágat, és minden embert más elfoglaltság kötött le. Ez így volt szép és jó, hiszen, ha mindenkit ugyanaz érdekelt volna vagy ugyanazért rajongott volna, akkor rettentően unalmas lett volna a világ.
- Ismerem azt a kutyafajtát, nagyon szép, igazi intelligens pásztorkutya. Nekem egy sima házi macskám van, vörös színű, amolyan Garfieldos tulajdonságokkal megspékelve - mondtam neki jókedvűen. Tényleg olyan volt így belegondolva, mint a híres vörös macska, aki egész nap evett és aludt.
- Hogy jön ki a cicákkal? - tettem fel a kérdésemet, miután beugrott, hogy a képregényben Garfield előszeretettel ugratta Ubult, de mindent összevetve azért jól megvoltak. Azon is elkezdtem agyalni, hogy Ubul vajon milyen fajta kutya lehetett, de nem jutottam dűlőre, így megszakítottam ezt a gondolatmenetet, meg különben sem akartam udvariatlannak látszani a fiú előtt azzal, hogy hosszú időre elbambulok.
- Remélem nem egy kemény büntetőmunka során találkozunk legközelebb - válaszoltam vigyorogva, majd hozzátettem:
- Igen, egyébként valóban rendkívül felelősségteljes poszt, de én szeretem csinálni.
- Ó, ha ennyi minden érdekel, akkor lesz miből választanod a jövődre vonatkozóan. Persze addig még bőven van időd eldönteni, hogy mi leszel később - feleltem immár komolyabb hangnemben. Úgy láttam, hogy a srác nyitott és érdeklődő, tökéletesen beleillik az Eridon házba, legalábbis így elsőre ez jött le róla. Miközben beszélgettünk, elindultam szép lassan, egyenesen utána, a felfelé vezető lépcső irányába.
- Én negyedikes vagyok... egyelőre még nem tudom pontosan, hogy mit is szeretnék csinálni. Az biztos, hogy tanítani szeretnék valamit itt az iskolában - válaszoltam neki magabiztosan. Az álmaimmal kapcsolatos jövőbeli terveimet egyelőre nem árultam el neki, mert ahhoz több idő kellett, hogy bárkinek is megnyíljak ezzel a témával kapcsolatban. Egyelőre a legjobb barátnőmet és Sheela-t avattam be jobban ebbe a dologba, ők viszont nagyon jól tudták, hogy mennyi gyötrelmet, nehézséget okozott ez számomra, illetve azt is, hogy segített megerősödni, jobb emberré válni és igazi "harcossá" válni, tehát sok pozitívumot hordozott magában, általa sikerült önmagamat is jobban megismernem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 9. 21:47
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 10. 17:58 Ugrás a poszthoz

Lili
Kinézet | délután |


- Igen, láttam már olyan balesetet is... hidd el, nem szép látvány és kegyetlenül fájdalmas, akár kórházban is végezheti az illető durva sérülésekkel, ha totál balul sül el a dolog - válaszoltam komoly arccal. Újra eszembe jutott az a szörnyű álom, amelyben éreztem a lány fájdalmát, így minden erőmmel azon voltam, hogy elmenjen a kedve a vasak babrálásától.
- Vannak ám, de azok nem itt találhatók, hanem jól elzárt helyen. Ha eljön az idő, akkor szívesen tanítgatlak majd játszani, de ehhez még egy kis türelmet kérek. Viszont van egy könyvem, ami mindenféle fortélyt, cselt tartalmaz, remekül szemléleti a játékot, nagyon jól leír mindent és tele van színes képekkel. Szívesen kölcsönadom, ha gondolod - válaszoltam neki mosolyogva. Ha él a lehetőséggel, akkor legalább lefoglalja magát vele és már felkészültebben kóstolhat bele később ebbe a kihívásokkal teli sportágba.
- Igen, valóban nagyon menők. Nincs kifejezett kedvencem, de bírom őket... neked van esetleg? - kérdeztem vissza, mivel láttam, hogy nagyon odavan ő is a sárkányokért.
- Ó, az szuper, akkor máris van elképzelésed, ez pedig remek dolog. Na és honnan jöttél? - érdeklődtem tőle. Ahogy elnéztem a lányt, megállapítottam, hogy rendkívül talpraesett és érdeklődő, én is örültem volna, ha kisebb koromban legalább fele annyira magabiztos lettem volna, mint ő. Szerencsére sokat fejlődtem azóta, a tapasztalataimnak és a képességemnek köszönhetően pedig egész jól kikupálódtam. Egész jól megszoktam ezt a világot, talán túlságosan is, úgyhogy eszem ágában sem volt véglegesen hazatérni a közeljövőben.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 10. 17:58
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 10. 18:20 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen a gyógyszerekkel tényleg az a gond, hogy könnyen rájuk szokhat az ember... ó, a levendulának nagyon örülnék! Köszi! - mondtam neki vidámabban, hiszen az mégiscsak egy természetes gyógymód, aztán hátha lesz valami hatása. Bíztam benne, hiszen jókat hallottam róla, és sok embernek hatásos volt.
- Igen, igazad van, nem is akarom feladni - feleltem neki határozottan. Ezzel egy kis lelket öntött belém. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnyíltam neki, egyébként is bíztam benne, nemhiába volt a legjobb barátnőm. Kicsit elszégyelltem magam, amiért így kitörtem, de tudtam, hogy felesleges lett volna emiatt magyarázkodnom, hiszen én is emberből vagyok és nálam is elszakadhat bármikor az a bizonyos cérna, mint mindenki másnál.
- Az a baj, hogy nagyon intenzíven élem meg őket, mintha én is részese lennék kívülállóként. A rémálmok viselnek meg a legjobban, amikor valami rossz történik valakivel... az kihat mindenre. Plusz van, hogy ezekből két-három rövidebb intervallumú, de nagyon intenzív álom is jut egy éjszakára - mondtam panaszosan. Amikor át kellett élnem ezeket, akkor az eléggé megviselt, de nem válogathattam meg az álmaimat. Sokszor keltem fel kialvatlanul, amin még a sok elfogyasztott kávé sem segített.
- Szerencsére vannak olyan kivételes éjszakáim is, amikor nem álmodom, vagy csupán 1-2 jó végkifejletű álmom van, de sokszor vegyes az egész, a rosszabbakat pedig nem tudom kiszelektálni, meg ugye azok is jósló jelleggel érkeznek, szóval nem is lenne értelme... az lenne az igazi, ha kontrollálhatnám őket vagy kevésbé viselnének meg. De ugye mivel intenzíven átélem, ez az opció lehetetlennek tűnik számomra - magyaráztam a lánynak.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 10. 18:45 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Bármi, ami foglalkoztat... nem muszáj eldöntendőnek lennie, sőt, jobb is, ha nem az, mert a lapokban ott lesz az útmutatás. Lehet bármi, ami érdekel, például, hogy mit tegyél egy adott helyzetben, mi a helyzet az életed egy fontosabb területével, szóval ilyesmin kéne töprengeni - válaszoltam Majának teljes határozottsággal. Eszembe jutott, amikor Attilával gyakoroltam a jóslást és én is efféleképpen jövendöltem magamnak a kártyalapokból. Akkor az álmaimmal kapcsolatban érdeklődtem a kártyalapoktól, amelyek útmutatásul szolgáltak és korrekt válaszokat adtak, valamint nagyszerűen jellemezték az adott helyzetet.
- Persze, ha csak szórakozásból kártyázik az ember, az teljesen más. Egyébként én is imádok kártyázni: snapszerezni, pókerezni és a többi - válaszoltam vidáman a lánynak, miközben azt figyeltem, ahogyan a kártyalapokat keveri.
- A kereszt kirakási formát választom, az első lap a kiindulási helyzetet mutatja, a második nem bír nagy jelentőséggel, nem kell tartani tőle, de kár bármilyen reményt fűzni hozzá. A harmadik lap rendelkezik a legnagyobb jelentőséggel a jelen helyzetre nézve, a negyedik pedig a következő állomást jelöli - világosítottam fel Maját arról, hogy tulajdonképpen mit takar ez a kirakási forma, illetve mit jelölnek a választott lapok.
- Szoktam időnként jósolni magamnak is, sőt, még gyakorlásból a tanárommal is  szoktam jósolni időnként önmagamnak - válaszoltam a lánynak. Ez igazából útmutatóul szolgál a jövőre nézve - válaszoltam Majának. Úgy láttam, hogy felvillanyozta ez a téma, én pedig csak örültem annak, hogy megoszthattam vele részben azt, amit már megtanultam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 10. 18:46
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 11. 20:03 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Bizony, aki utál veszíteni, annak nem jó móka - válaszoltam nevetve, mert én is játszottam már olyannal, aki igazi hisztérikává vált, miután Fortuna nem szegődött mellé. Én sem voltam egy egyszerű eset, de elfogadtam a vereséget, viszont ez csak a játékban volt igaz rám.
- Ahogy gondolod, ha úgy érzed, kimondod, ha nem akkor nem. De monddd kiiii! - búgtam neki vigyorogva, mert iszonyat kíváncsi voltam azért, hogy miről is fogok neki jósolni, pontosabban utat mutatni.
- A kiindulási pont az, ahová fejlődtél, avagy a múltad. A második nem csak úgy van, nem árt odafigyelni rá. Minden okkal történik és fontos információkkal szolgálhat számodra, ez a lap megmutatja a téged akadályozó tényezőket, illetve a jelenlegi helyzetedet - feleltem neki a szemöldökömet felvonva. Szerettem volna, ha megérti, hogy ez nem csupán egy játék, hanem sokkal többször szól. Reméltem, hogy valóban komolyan veszi majd, amit mondok neki, de ismertem már annyira, hogy mélyen elgondolkodik majd a hallottakon.
- Hú, hát nekem igazából sokat segített... az első lap, amit kihúztam tökéletesen jellemezte az érzelmeimet az adott problémával kapcsolatban. A második is releváns információkat szolgáltatott számomra... a harmadik lapból derült ki, hogy a tanárom az igazi spirituális vezetőm - csúszott ki a számon, majd mosolyogva tovább folytattam a mondandómat:
- A negyedik pedig egy rossz és egy ígéretes jövőképet mutatott, az pedig csak rajtam áll, hogy melyik lesz a végkifejlet.
Talán kicsit többet is elárultam neki a kelleténél, de végtére is ő volt a legjobb barátnőm, úgyhogy maximálisan megbíztam benne.
- Bízhatsz bennem, de ezt te is nagyon jól tudod - feleltem neki jókedvűen, mert nagyon jól esett, hogy így rám bízza magát.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 11. 23:25
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 11. 20:25 Ugrás a poszthoz

Viki


Kinézet | szerda | órák után


- Ó, arany tarot! - kiáltottam fel hangosan, majd gyorsan a szám elé tettem a kezem, mert mégiscsak egy könyvtárban voltunk, ahol elvileg csendben kellett volna csevegnünk.
Az egyik diák a közelünkben lévő asztal mellől úgy nézett rám, mint aki simán megfojtana egy kanál vízben, aztán, amikor szúrósan ránéztem, inkább úgy döntött, hogy visszatér az olvasmányához.
- Bocs! De akkor is.. úúúúúú de jóóóól néééz kiii! Mázlista! - mondtam neki lelkesen, mert ilyet se láttam még ebben a verzióban. Nagyon tetszett, szépen, lassan megcsodáltam a kártyalapokat, pontosabban az azokon lévő ábrákat.
- Az arany tarot egy varázslatos képzeletvilágra épül, amelyet Ciro Marchetti festőművész illusztrációi keltenek életre. Ó ez varázslatos! - olvastam el a kártyapakli dobozának hátlapján található rövid leírást.
Miután kiujjongtam magam és alaposan szemügyre vettem az összes kártyalapot, visszaadtam őket a lánynak és megköszöntem, hogy megmutatta.
- Persze, ebben igazat adok neked... a saját jóslásformában nincs annyi kihívás, mint a többiben, de a fejlődés folyamatában azért akad. Persze, nyugodtan írhatod a teát, mármint hogy mennyire ízlik. Szerintem ezzel személyesebbé teszed a leckét, nekem tetszik - feleltem neki biztatóan. Attila egyébként is jó fej volt és laza, úgyhogy biztosan nem ellenezte volna az ötletet. Különben is úgy ismertem meg, mint aki sokat ad az egyediségre.
- Hogy megy a teafüves jóslás? - kérdeztem tőle érdeklődve, ha már felhozta a témát.


Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 11. 21:31 Ugrás a poszthoz

Andrej


- Köszi! Szólj tényleg nyugodtan, ha elakadnál valamiben - válaszoltam a fiúnak mosolyogva, hiszen annak idején én is szívesen vettem a segítséget olyantól, aki már magasabb szinten tanulta az adott tárgyat és nem volt ellenére a korrepetálás.
- Nem is azért mondtam, mert én se számítok rossz tanulónak, de időnként azért elkel a segítség.
Úgy voltam vele, hogy ha nehezebb feladatot kaptam, akkor először magamtól próbáltam rájönni a megoldásra, aztán ha akkor se ment, akkor igénybe vettem mások segítségét.
- Hogy mi volt számomra a legfurcsább? - kérdeztem vissza, majd eltűnődtem kicsit, aztán mikor végiggondoltam az egészet, megválaszoltam a kérdését.
- Úgy minden... az itteni a lények, a varázslat, a suli szellemei, a tantárgyak... hatalmas élmény volt számomra megtapasztalni ezt a világot. Sokkal érdekesebb, mint az otthoni. Annyira megszerettem ezt az univerzumot, hogy egyáltalán nem vágyódom haza, itt érzem otthon magam. Szóval itt maradok mindenképp.
Nem tudtam, hogy Timi ezt mennyire fogja díjazni. Nem beszéltem a fiúnak az árvaházról, a szüleimről, akik lemondtak rólam, illetve arról sem, hogy mennyi megpróbáltatáson mentem keresztül, mire idáig jutottam. Most találkoztam vele először, így nem nyíltam meg neki, de jó indulatúnak tűnt, valamiért szívesen megosztottam volna vele ezeket az "élményeket", de egyelőre ódzkodtam ettől, mert már sokszor pofára estem, de érdekes módon nem éreztem azt, hogy elítélne emiatt, de egyelőre úgy voltam vele, hogy talán majd máskor, ha esetleg jobban megismerem majd.... akkor megosztom majd vele a történetemet. Már ha érdekelni fogja...
- Mi a véleményed a mugli világról, a mugli dolgokról? - kérdeztem rá érdeklődve, mert kíváncsi voltam, hogy hogyan vélekedik erről a témáról.
- Ó, gitározol? Az klassz. Én verseket írok, olvasok, kirándulok, sportolok.  Mit sportolsz? - tettem fel neki egy újabb kérdést.
- Az Eridon a Nyugati szárnyban van, az első emeleti folyosón található a bejárata. Egy fiatal hölgy portréja található ott, akinek ha elmondod a kapott jelszót, azonnal beenged - feleltem útmutatóul a srácnak.
- Jól van, megjegyzem, hogy szereted a macskákat - válaszoltam neki nevetve, amikor a kedvencekre terelődött a téma. Én is szerettem minden állatot, a bogaraktól, pókoktól, békáktól sem féltem.
- Persze, az maradok. Nem felejtem el, hogy honnan jöttem - mondtam a fiúnak határozott hangsúllyal. Tudtam, hogyha a későbbiek során esetleg bekerülök a tanári karba, akkor sem fog elszállni velem a ló és megmaradok olyannak, mint amilyen most vagyok. Igaz még csiszolnom kellett magamon, mert elég szeszélyes természetem volt, szerettem kiadni a dühömet és az örömömet egyaránt, de így fogadtam el magam.
- Van sokféle szakkör, illetve a tanárok és a diákok szívesen korrepetálnak egyaránt. A suliban plakátokon vannak felragasztva ezek a hirdetések, hogy járj ilyen-olyan szakkörre, csatlakozz ehhez-ahhoz a klubhoz, valamint az is, hogy ki milyen korrepetálást vállal. Többféle klub is van: Aranyvérű boszorkány klub: ez egy elit aranyvérű klub, ahová a muglikat megvető emberkék járnak, akkor ott van Huszthy Attila jövendőmondó tanoncképzéses klubja, van rajzos klub... sőt, ha csatlakozol a DÖK-höz, akkor kitalálhatsz velük közösen különféle iskolai programokat, rendezvényeket, felpezsdítheted az itteni diákéletet - válaszoltam Andrej kérdésére. Kíváncsi voltam, hogy vajon melyik klubhoz fog csatlakozni esetlegesen, az elsőt kizártam, mert nem tűnt mugli gyűlölőnek, de még volt ezen kívül jó pár választási lehetősége.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 11. 22:44 Ugrás a poszthoz

Lili
Kinézet | délután |


- Nos, inkább nem túl boldog befejezés - mondtam egy nagyot sóhajtva, majd belegondoltam, hogy mégiscsak egy kislánnyal beszélgetek, ő még nem érti meg teljesen egyes tettek következményét. Örültem volna, ha egyszerűen eltüntethettem volna a teremből, mert akkor nem kellett volna ennyit aggódnom miatta, de mégiscsak meg kellett oldanom valahogy a helyzetet, amiről tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de be fog következni... ez pedig rendkívül rossz ómen volt. Úgy láttam, hogy nem lesz egyszerű eset a lány, ugyanis eléggé renitensnek tűnt, mégis reméltem, hogy meg tudom majd akadályozni azt a szerencsétlenséget, ami az álmomban mutatkozott meg vele kapcsolatban.
- Rendben, akkor szívesen odaadom azt a könyvet - válaszoltam neki kedvesen.
- Jaj, az nagyon tetszetős! - folytattam a válaszadást a sárkányokkal kapcsolatosan. Nekem valóban nem volt kedvencem, de bírtam őket.
Közben észrevételeztem, hogy a lányka bizony a súlyzós polc felé oldalazik lassacskán, ami egyáltalán nem volt az ínyemre, így hát óvatosan követettem őt.
- Az nagyon klassz! - feleltem az utazgatásos témára, de nem igazán tudtam erre koncentrálni, mert láttam, ahogyan egyre közelebb ér a vasrudas polchoz, és bizon pont itt történt a baj az álmomban is.
- Neeeeee!!!! - kiáltottam feléje, majd hirtelen odaugrottam mellé, és elrántottam oldalra a polc mellől, amelyhez sikerült mozgás közben hozzáérnem... a polcon lévő súlyzótárcsák rögtön a földre zuhantak, amint megingott a polc, és csupán egy hajszálon múlt, hogy nem minket vertek agyon. Pont mellettünk landoltak, ami igencsak fájdalmas lett volna, ha alatta állunk. Bele se mertem gondolni, hogy mi lett volna, ha a lány megtapogatja a súlyzókkal teli polcot, és az ráesik...
- A fenébe! Ez meleg helyzet volt! Mondd, jól vagy? - kérdeztem aggódva a lánykától, miközben szorosan átkaroltam, így próbáltam védeni a kellemetlen eséstől. Igaz lehetett volna rosszabb is a helyzet, ha mondjuk pont ránk esnek a súlyzók, mint ahogyan azt megálmodtam a lánnyal kapcsolatban. Nagyon megijedtem ettől az egésztől, de egy részem megnyugodott, hogy nem teljesedett be az álmom, kettős érzések fogtak el hirtelen...
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 11. 23:02 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Oké, köszi - feleltem hálásan Majának, mert hittem benne, hogy valamennyit segíthetnek a levendulák, de az még jobban esett, hogy ennyire segíteni akart nekem. Végre nem éreztem magam egyedül és jól jött egy kis plusz segítség, pláne lelkileg.
- Nos, az álomkontroll annyit jelent, hogy képes vagy valamilyen szinten uralkodni az álmaid felett, valahogy fel tudod mérni, hogy ez "csak" egy álom és így nem visel meg annyira. Érdekes, hogy én is tisztában vagyok vele, hogy ezek csupán álomképek, nincsenek befolyással rám, de amikor álmodok és átélem őket, akkor intenzíven történik az egész, mintha én is az aktív megfigyelője, szereplője lennék az egésznek, és ez iszonyatosan megvisel. Pedig tudom, hogy ez nem a valóság... egyelőre - szóval érted - próbáltam elmagyarázni a helyzetemet Majának több-kevesebb sikerrel. Tudtam, hogy aki nincs ebbe benne, annak nehezebb átéreznie, bár a lány empátiakészsége kiváló volt, de így is képtelenség volt átérezni azt, amin keresztül mentem egy-egy álom során.
- Nos, próbál segíteni, de a tudtomra adta, hogy ezzel elsősorban nekem egyedül kell megbirkóznom. Ad útmutatást, tanácsot, kaptam tőle különböző segédeszközöket, de többet nem tehet. Awwww, pedig ő már olyan fejlett szinten van, amiről én szó szerint csak álmodhatok. Persze felnézek rá, mert mégiscsak jóval előttem jár és a tanárom, de szerintem ő is tisztában van azzal, hogy nem vagyok egy egyszerű eset... rendes tőle, hogy még nem mondott le rólam ennek ellenére - fejtettem ki a véleményemet a lánynak, ha már rákérdezett erre a dologra.
- Nem mindenkinek mesélek az álmaimról. Csak azoknak, akik közel állnak hozzám és akikben megbízom. Nem csak a jókról szoktam mesélni, hiszen a rosszak is ugyanúgy hozzá tartoznak az álomképeimhez - válaszoltam a barátnőmnek őszintén. Talán könnyebb lett volna, ha több embernek elmondom, de valahogy nem vitt rá a lélek, egyrészt sokan hülyének néztek volna emiatt, másrészt nem mindenki érdemelte ki a bizalmamat.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 11. 23:49 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


Majácska először szokásához híven szépen körülírva mondta el nekem a kérdését, majd végül kikörvonalazódott bennem, hogy mire is gondolt igazából. Már megszoktam tőle ezt, de olyan régóta barátnők voltunk, hogy már fél szavakból is megértettük egymást, így nem esett nehezemre kibogozni, hogy mire is akar utalni.
- Értem, ne is mondd tovább - közöltem vele nyugodt hangnemben, tudtam, hogy veszi az adást és immár kielemezhetem a jövőjét. Én is izgultam ezt illetően, talán még Majánál is jobban, de bíztam abban, hogy a kártyalapok helyes útmutatást adnak majd neki. Én sem csalódtam bennük, így minden bizadalmamat beléjük vetettem és izgatottan húztam ki a négy lapot a pakliból.
- Igen, valamennyire az, de sokat jelent nekem, hogy ő is mellettem áll és mindenben támogat, mert könnyebb úgy az egész, hogy nem vagyok teljesen magamra utalva - válaszoltam meg közben a barátnőm kérdését.
- Nos, kiraktam neked a lapokat, lássuk! Az első lap az Erő. Ez az energiára, az eltökéltségre, a szellemi és fizikai képességed tudomásul vételére utal. Avagy tisztában vagy a saját korlátaiddal és lehetőségeiddel. Egyúttal benne van a gyöngeség és a tehetetlenség is az életutadban. A második lap az Igazság. Az igazságosságot, az összhangot jelöli, ám ezzel egyetemben a megszállottságot, a vakbuzgóságot, az elfogultságot és a sérelmet is. Ettől egyelőre nem kell tartanod, de reményt se fűzz hozzá. A harmadik lap a Csillag. Remény, remek kilátások, örömteli siker... rossz esetben csalódás, beteljesületlen remények. A negyedik lap a Világ, az erőfeszítések eredménye, siker, diadal, sikeres végkimenet. Rossz esetben nem tudod befejezni a feladatot, amelyet elkezdtél. Ha teljesül a harmadik lap által feltüntetett pozitív lehetőségek valamelyike, akkor megnyered a négyes kártyalap optimista jellemzőit. Azaz ha reménnyel teli fordulsz az adott feladathoz, célkitűzéshez és nem adod fel az álmaidat, akkor mindenképp meg fognak térülni az erőfeszítéseid. Én olyan embernek ismerlek, aki inkább küzd a céljaiért, mintsem feladja őket. A kártyák is azt mutatják rólad, ha megfigyeled a pozitív jellemzőiket. Az is természetes, hogy a negatív dolgok is hozzátartoznak az emberekhez, de ha sikerül ezeket ellensúlyoznod és a pozitívokra koncentrálni, akkor meg tudod valósítani az álmaidat
A jövendölésben láttam Maja minden kétségét, de ezzel egyetemben tudtam, hogy ha megteszi a kellő erőfeszítéseket és túllép a saját komfortzónáján, akkor nyert ügye lesz. A kártyalapok nem csupán a pozitív dolgokat mutatják, hanem ugyanúgy a negatívakat is, a végkifejlet pedig csupán az adott emberen múlik.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 11. 23:52
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 12. 18:16 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Bizony, ő egy igazi vezető egyéniség, efelől semmi kétségem sincs - mondtam neki mosolyogva, mert valóban azt tapasztaltam, hogy Attila nem csupán a tanítás megszállottja, hanem képes remekül irányítani az embereket. Ez valószínűleg egy vele született tehetség volt, amelyet észre sem vesz az ember, ha nem nyitják fel rá a szemét. Annak örültem, hogy erős egyéniség volt, ezáltal pedig nekem is sokat tudott segíteni és mindig kiállt a saját igaza mellett.
- Igen. Jól értelmezed. Csakis rajtad áll, hogy melyik irányba mész el - válaszoltam őszintén a lánynak. Sajnos semmilyen befolyással nem lehettem a jövőjére, nem folyhattam bele a dolgaiba, nem mondhattam meg neki a frankó választ, viszont utat mutathattam neki, amelyen érdemes volt elindulnia. Most már tisztában lehetett azzal, hogy milyen választási lehetőségei vannak, mikre kell odafigyelnie, illetve megtudhatta, hogy csupán rajta áll minden...
- Igen, mindent tudnak rólad. Előttük nincs titok - mondtam kacér mosollyal az arcomon, majd folytattam:
- Bízhatsz ebben a dologban, de elsősorban magadban bízz és higgy! Ugyanis rajtad áll minden!
- Remek, dolgozz rajta, hogy pozitív jövőd legyen. Bízz magadban és lásd meg, hogy milyen erős vagy, hogy mennyi mindenre vagy képes. Tudom, hogy képes vagy véghez vinni azt, amit akarsz. Melletted állok - mondtam a lánynak határozottan. Reméltem, hogy megfogadja a tanácsaimat, de tudtam, hogy csakis az ő döntése fogja kialakítani a saját jövőjét. Bíztam benne, hogy a helyes utat választja és elég ereje lesz ahhoz, hogy megvalósítsa az álmait.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 12. 18:16
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 12. 18:37 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Maja társaságában teljesen biztonságban éreztem magam és sikerült valamelyest lenyugodnom. Nagyon örültem, hogy itt volt nekem, mindig meg tudott nyugtatani és tudtam, hogy mindig, minden körülmények között számíthatok rá.
- Igen, az tényleg nem jó. Ezt még szorozd meg százzal - mondtam neki kimért hangon... tudtam, hogy csakis az tudja átélni a megpróbáltatásaimat, aki már osztozott benne, de azért díjaztam Majácska próbálkozásait is. Már csak azért is megnyugtatott, ahogyan nyilatkozott a dologról és jól esett az, hogy próbálta megérteni a gondomat.
- Szerintem közbelépne, ha veszélyben lennék, tuti számíthatnék rá - mondtam Majának, miközben arra gondoltam, hogy bizony nagyon igaz az, amit most felvázolt nekem.
- Igen, ezt teljes mértékben meg tudom érteni - válaszoltam neki bólogatva, mert ugyan nekem is kellett egy kis idő, mire a bizalmamba fogadtam valakit, ugyanis nem ment ez egyről a kettőre.
Szerettem Majában, hogy hasonlóak vagyunk, szinte azonos volt a gondolkodásmódunk, az értékrendünk, így remekül megértettük egymást.
- Köszi, most már sokkal jobban érzem magam - feleltem a lánynak boldogan. Sokat segített az, hogy meghallgatott és hogy kiállt mellettem. Nagyon örültem annak, hogy ilyen barátnőm van, és tudtam, hogy rá mindig számíthatok, bármi is történjék a közeljövőben.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 12. 19:35 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Így van - feleletem Majának röviden. Sajnos a jóslásom nem csupán a jó dolgokról szólt, hanem magába kellett foglalnia a rosszakat is, mint ahogyan az a való élethez is hozzátartozik.
- Ne becsüld alá a kártyalapok jelentőségét - nagyon is jól meg tudják mondani a jövőt illető dolgokat - válaszoltam a lánynak.
- Persze, kitartok melletted, nagyon jól tudod - válaszoltam neki mosolyogva éreztetve azt, hogy mindig mellette vagyok és rám mindig számíthat.
- Nos, ez részben az erőm része, de az is igaz, hogyha valaki mesterien elsajátítja, akkor simán megtanulhatja a használatát - mondtam a lánynak őszintén. Nem lett volna értelme hazudnom neki, mert egyrészt nem volt semmi takargatni valóm előtte, másrészt pedig úgyis megtudta volna, hogy bárki meg tudja tanulni a kártyavetést, akinek van némi képessége hozzá.
- Remélem, hogy hasznát veszed majd, amit mondtam neked. Szeretném, ha tényleg komolyan vennéd, amit elmondtam, és aszerint cselekednél - válaszoltam Majának, mert hittem a kártyák jóslatában és reméltem, hogy meghozza neki a jóslás azt a jövőképet, amelyet valóban elképzelt magának.
- Persze a te döntésed, hogy mit fogadsz el, de hidd el nekem, hogy a kártyák nem hazudnak - válaszoltam a barátnőmnek komoly arccal. Személy szerint teljes mértékben hittem benne, hogy a kártyalapok képesek elmondani a lány jövőjét, úgyhogy teljesen átadtam magam nekik, hiszen maximálisan hitelesek voltak számomra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 13. 01:00
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 12. 20:25 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, nagyon is igazad van - válaszoltam a lánynak. Végig sem gondoltam, de valóban az igazságot mondta ki.
- Azt tapasztaltam már, hogy a jó vég előtt át kell élni kisebbik rosszat - feleltem a lánynak. Maja nagyon jó tanácsokat tudott adni, ezért hálás is voltam neki.
- Valóban először az ember fejjel megy a falnak, majd aztán mikor megkapja a kötelező pofonokat, már könnyebben veszi az akadályokat.
Ez valóban egy profi megállapítás volt, mert könnyű volt számomra teljesíteni az adott feladatot, nem is igazán kellett feláldoznom semmit sem hozzá, aztán mégiscsak szembesülnöm kellett azzal, hogy révbe értem áldozatok nélkül.
- Örülök, hogy ilyen kreatív vagy - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel. Irigyeltem, hogy egy ilyen felépített jövőképpel rendelkezik, és azt is, hogy valaki várja otthon, de én sosem voltam az a típus, akivel előre le lehetett egyeztetni, hogy mikor mit csináljon, hol legyen...
- Minden rendben van egyébként veled? - kérdeztem kíváncsian. Reméltem, hogy legalább neki bevált az élet és nem szorul majd semmiben sem magyarázatra, de egyszerűen úgy éreztem, hogy muszáj megkérdeznem tőle, hogy minden a legnagyobb rendben van-e.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 13. 00:56
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 12. 21:01 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Így van - helyeseltem őszintén a lánynak, hiszen így gondoltam rendjén az egészet. Nagy elégedettséggel töltött el az a tudat, hogy teljesen megbízott bennem, rám bízta magát, mivel én egyáltalán nem éltem vissza ezzel a lehetőséggel.
- Igen, ez nagy részt készség kérdése, de azért fontos az is, hogy ki mennyire keveri jól a kártyát - adtam tudtául a lánynak.
- Így van, mindig két választásod van, vagy a könnyebbik rosszat választod vagy a nehezebbiket, de a jobbat - válaszoltam Majának teljes őszinteséggel.
Én magam is számtalanszor válaszút elé kerültem, de valahogy mindig képes voltam a jobbik lehetőséget választani az életutam során.
- Remélem, hogy meg fogod találni a számításaidat - mondtam a lánynak teljes őszinteséggel. Reméltem, hogy kiteljesedik majd abban, amit magának választott és kitart majd mellette, akármilyen nehézség is fogja érni.
- Ha bármi kérdésed van, szólj nyugodtan - bátorítottam a lányt. Nekem is sokat jelentett, hogy a tanárom, Attila ott állt mellettem és segített nekem. Igaz nem voltam egyszerű eset, személy szerint saját magamról is simán lemondtam volna, de a tanárom szerencsére nem mondott le rólam és átsegített számos nehéz akadályon. Ez sokat jelentett számomra, mert mégiscsak volt mellettem valaki és nem egyedül kellett megbirkóznom a nehézségekkel, úgyhogy sokat jelentett számomra ez az egész. Reméltem, hogy Maja sem marad majd magára, és igénybe fogja venni segítségemet, hiszen ezért voltam mellette, ugyanis jó barátnőként kitartottam mellette, ezt pedig bizonyára érezte.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 13. 21:00
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 13. 21:13 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Igen, az ember egyébként is azt díjazza igazán, amit nehéz harc árán szerzett meg. A könnyen jött préda nem nyereség - válaszoltam Majának... nem is tudtam, hogy honnan jött ez a gondolat, egyszerűen csak kicsúszott a számon. Akárcsak sok minden más.
- Én is örülök, hogy itt vagy nekem és így egymásra találtunk. Nem tudom... nekem nem tűnsz nehéz esetnek, de lehet, hogy ezt csak azért érzem így, mert olyan jól megértjük egymást - feleltem a barátnőmnek jelentőségteljes hangsúllyal.
- Jó kérdés... nem szeretnék olyan morci lenni... szerintem a megkeseredett emberek azok, akik úgy viselkednek folyton, akik sok sérelmet kaptak másoktól. Tudod, akik feladták és falakat építenek maguk köré, félnek, hogy nehogy bárki is mélyebben megismerje őket, hogy aztán sebezhetővé váljanak. Pedig szerintem ezzel önmaguknak ártanak és így egyedül fognak maradni. Ráadásul saját maguktól veszik el a boldogságot és azt a lehetőségek, hogy olyan emberek legyenek mellettük, akik valóban rászolgáltak a bizalmukra, akik meghallgatják őket és támogatják őket mindenben. Én nem szeretnék ilyen lenni, később is ugyanolyan szeretnék maradni, mint amilyen most vagyok. Hiszek abban, hogy az emberek jók és igenis képes vagyok nyitni feléjük, mert ki tudja, hogy a "sok kavics között" mikor akadok majd egy "drágakőre" - úgy éreztem, hogy a megnyilvánulásom túl drámaira sikerült, de csak kimondtam a lánynak, amire gondoltam.
- Szerintem neked a jövőben egy szerető családod lesz, szerető férjjel, egy-két aranyos gyerekkel, aztán emellett simán megvalósíthatod a tánckarrieredet is. Én pedig reményeim szerint egy tapasztaltabb jövendőmondó leszek, mellette tanítani fogok. Azt még nem tudom, hogy ki mellett fogom megtalálni a boldogságot, de majd elválik. Majd eljön az én időm is - válaszoltam magam elé révedve Majácskának.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 13. 21:28 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Így van, ami nem öl meg, az erősít - feleltem nevetve a lánynak. Végre jobb kedvre derültem a beszélgetésünk alatt, ezt pedig tényleg neki köszönhettem. Biztonságban éreztem magam avégett, hogy rá mindig számíthatok és tudtam, hogy mindig mellettem fog állni.
- Van néhány diák, aki jóslástanonc, de nem igazán tudja onnan se átérezni senki sem a problémámat. Egyedül talán a tanárom, éppen ezért fordultam hozzá. Persze már az is sokat segít, ha beszélhetek az álmaimról, a gondjaimról, úgyhogy már így is sokat segítettél - szorítottam meg Majácska kezét. Nagyon jól esett, hogy kibeszélhettem magamból azt, ami fáj és ami miatt kétségeim vannak.
- Igen, ismerlek már - nevettem vele jóízűen. Tényleg értett hozzá, hogyan kell jobb kedvre deríteni a másikat.
- Ó! Borúsabb? Sajnálom... remélem, hogy meg tudjátok oldani - néztem Majácska szemébe immár komolyabb arccal.
- Ha gondolod nyugodtan beszélj róla, de tiszteletben tartom azt is, ha egyelőre nem akarsz nyilatkozni a témáról - mondtam neki jelentőségteljesen. Reméltem, hogy érzi, hogy mellette állok és nem erőltetem a témát, hiszen teljes mértékben rábíztam, hogy mit mond el nekem és mi az, ami még várat magára.
- De cuki vagy, köszi!!! Imádom ezt a csokit! - lelkesedtem fel hirtelen, amikor megláttam azt a tábla csokit Majácska kezében, amelyet annyira szerettem. Máris jobb kedvem lett tőle. Nagyon kedves volt a lánytól, hogy így gondolt rám.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 14. 12:27 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Milyen igaza van! - nevettem el magam, mert igencsak találóan leírta a kapcsolatunkat. Eszembe jutott a téma kapcsán, hogy már elég régóta lógok Timinek egy bagollyal, valahogy sose volt mostanában arra időm és energiám, hogy írjak neki. Emiatt égett is a fejem rendesen, de tudtam, hogy meg fogja érteni és nem fog besértődni ezen. Még mindig nem vágyódtam haza, valahogy semmi sem kötött már a mugli világhoz Timin kívül. Tudtam, hogy nem fog neki tetszeni a szembesítés, de reméltem, hogy lesz annyira rugalmas, hogy megérti majd a helyzetemet. Ez még nem jelentette azt, hogy sose találkoznánk vagy hogy megszakadna köztünk a kapcsolat. Ha ide költözne a faluba, én lennék a világ legboldogabb embere, de azt az eshetőséget is elfogadtam, hogyha nemet mond rá. Akkor majd többször meglátogatom...
- Szerintem sokkal több érzelem van bennük, mint egyes emberekben, csak sajnos ezek mindegyike negatív. Sokat tipródhatnak azon, hogy ilyen sivárrá tették a saját életüket, gondold csak el. Mennyi keservet élhetnek át, mennyire magányosak legbelül és folyton csak marcangolják magukat. Sokan azért maradnak ilyenek, mert már feladták és könnyebb az önsajnálatba temetkezniük, mintsem hogy változtassanak a dolgokon és nyissanak egy kicsit a világ felé - osztottam meg gondolataimat, mert ez volt a véleményem ezekről az emberekről. Tudtam persze, hogy nem minden fekete-fehér, de aki képes felül kerekedni a fásultságán, a fájdalmain, a sérelmein, annak még van esélye arra, hogy új életet kezdhessen.
- Igen, végtére is már egy család vagytok, annak pedig örülök, hogy boldog vagy - feleltem Majácskának vidáman.
- Igen, én is amondó vagyok, tudod egyszer fenn, egyszer lenn. Azt viszont már eldöntöttem, hogy itt szeretnék majd maradni, nem szeretnék visszaköltözni a mugli világba - osztottam meg a lánnyal a döntésemet, amit egyáltalán nem volt könnyű meghozni, de most végre sikerült megkönnyebbülnöm azáltal, hogy elmondhattam ezt neki.
Olyan erősen sütött a nap, hogy végre kezdett megszáradni a hajam is, bár egyelőre örültem neki, hogy vízközelben voltunk, mert ebben az időben ezen a helyen lehetett legjobban elviselni a tikkasztó hőséget.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 12:27
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 14. 17:11 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


- Igen, szerintem ő már sok mindent megélt. Kicsit irigylem a lazaságát, az optimizmusát, és hogy lepereg róla szinte minden negatív dolog, na meg a türelmét... jó neki - mondtam sóhajtva a lánynak. Tudtam, hogy ezen a téren van még mit fejlődnöm, de azon voltam, hogy minél többet tanuljak és tudtam, hogy idővel akár többet is elérhetek az életben, csak kitartás és kellő elszántság kellett hozzá.
- Ez így van. Azért, ha segítségre van szükséged, szólj nyugodtan - tettem hozzá megnyugtatásul, bár szerintem ő is tudta, hogy mindig számíthat rám.
- Tényleg köszi, imádom ezt a csokit - feleltem neki vidáman. Jól esett, hogy támogatott mindenben és hogy mindig képes volt meglepni valami pozitív dologgal.
- Legközelebb folytatjuk a tanulást is, de most képtelen lennék rá, ne haragudj. Sokan jelent, hogy meghallgattál - válaszoltam a lánynak, miközben a csokit majszoltam. Nagyon ízlett, most is ugyanolyan finom volt, mint amikor először kóstoltam. Végre jobb hangulatba kerültem lelkileg, reméltem, hogy Majával örökre meg fog maradni a barátságunk, mert vele nagyon jól éreztem magam és tényleg önmagamat adhattam neki, sőt, már fél szavakból is megértettük egymást.
- Izgulsz a vizsgák miatt? - kérdeztem tőle, hiszen rohamos léptekben közeledett az év vége. Sokat tanultam, hogy sikerüljön teljesítenem a vizsgákat, de ennek ellenére még mindig nem éreztem azt, hogy valóban mindent tudnék, és rendkívül aggódtam, hogy vajon évfolyamot fogok-e majd lépni. Szerettem volna minden téren fejlődni, ezért is tűztem ki célomul, hogy jövőre még jobban belehúzok és talán akkor jóslástan terén is nagyobb sikereket érhetek majd el.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 17:12
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 14. 18:14 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Igen... az emberek már csak ilyenek. Képesek beskatulyázni más embereket akár munka, akár hobbi alapján... szerintem a sok negatív tapasztalat és az önmaguk köré felépített falak teszik ezt velük - válaszoltam Majának őszintén.
- Aki nem képes a megújulásra annak nincs sok esélye arra, hogy új, jobb életet kezdjen - tettem hozzá szomorúan. Rossz volt belegondolni ebbe, ismertem jó pár embert, akik hasonló gondokkal küzdöttek a környezetemből, de csak kevésnek sikerült kitörnie a saját lelki válságából vállalva azt, hogy előre nem és nem a múlt, a rossz tapasztalatok rabságában él tovább.
- Remélem, hogy úgy lesz - bólogattam, miközben Maja azt ecsetelte, hogy a rosszabb időszak után egy jobbnak kéne jönnie. Tudtam, hogy egyszer lenn, egyszer fenn állapot van, hiszen erről szólt az élet, szóval drukkoltam neki, hogy most egy még jobb időszaknak kellene beköveteznie számára.
- Egyedül Timi hiányozna, de még nem beszéltem vele erről a dologról... örülnék, ha beköltözne a faluba, de ha mégis úgy döntene, hogy otthon marad, azt is elfogadom. Akkor majd többször fogom meglátogatni. De semmiképp sem szeretnék végleg visszatérni oda - magyaráztam a lánynak. Észrevételeztem, hogy milyen gyorsan megy az idő, már késő délutánba nyúltunk át. Annak mindenképp nagyon örültem, hogy meg tudtam vitatni ezeket a dolgokat Majácskával.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 14. 19:39 Ugrás a poszthoz

Andrej


- Ó, az igen! - válaszoltam elismerően a fiúnak. Díjaztam benne, hogy a mugli világ iránt is érdeklődést tanúsított és nem olyan volt, mint a legtöbb aranyvérű, akik lenézték a muglikat és sokkal felsőbbrendűnek tartották magukat náluk.
- Nos, igen, írok... nem vagyok velük megelégedve, de megmutathatom majd egy-két "remekművemet", legalább jót derülsz rajtuk - feleltem neki sejtelmesen. Nem kevés verset írtam már, Majácska szerintem nagyon jók voltak az irományaim, de nekem nem igazán nyerték el a tetszésemet, volt még mit fejlődnöm ezen a téren is.
- Az klassz. Én futni szoktam és aerobikozni. Táncolni is szeretek, de csak hobbi szinten, ebben amatőr vagyok - válaszoltam Andrej-nak mosolyogva. Elég sok időm jutott a tanulás mellett más egyéb dolgokra, ez nem is tudom, minek volt köszönhető. Talán a sok feles energiámnak...
- Fogd be a füled, mert prefektusként nem mondhatnék ilyet, de több lehetőség is van más házakba való bejutásra. Van, ahova be tudod szöktetni valaki, van ahol simán ki tudod találni a jelszót, illetve léteznek titkos járatok is. De ne rosszalkodj! - feleltem neki nevetve. Én ugyan nem mondtam semmit...
- Bizony, hagyják őket is kibontakozni bizonyos keretek között, amíg ez mást nem sért közvetlenül - válaszoltam a srácnak fintorogva. Ez a klikk nem igazán volt az ínyemre, egyáltalán nem tartottam korrektnek, hogy engedik ezt az iskolában. Persze tudtam, hogy szigorú szabályok vonatkoztak rájuk, de mégiscsak felháborító volt számomra, hogy egy ilyen megkülönböztető jellegű csoportot hivatalosan is engedélyezzenek, de hát nem én hoztam ezeket a szabályokat, így nem volt mit tenni ellenük.
- Rendben, nekem még van egy kis dolgom a Társalgóban. Akkor tudod már, hogy merre kell menni. Ha szükséged van segítségre, csak szólj bármikor! Szia! - köszöntem el a fiútól, majd megindultam a dolgomra az említett helyiség irányába.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 14. 20:29 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 20. csütörtök | délután - órák után


Zárás


- Remélem, hogy te is megtalálod a számításaidat és azzal foglalkozhatsz majd, amit tényleg szeretsz csinálni - mondtam kedvesen a lánynak. Nagyon is rászolgált arra, hogy oda vigye az élet, ahová szeretné. Részben legalább sikerült neki, de drukkoltam neki, hogy a karrierje és a szociális élete is ugyanilyen jó legyen.
- Valóban remek választás volt - válaszoltam neki elismerően. Már alig maradt a csokimból, olyan finom volt, hogy nem is tudtam betelni vele, és már azon vettem észre magam, hogy a legvégénél tartok.
- Ezt gyorsan benyomtam, köszi, finom volt! - válaszoltam neki elégedetten, mert mindig is szerettem az ízletes ételeket, a finomságokat.
- Én is izgulok a vizsgák miatt, tökre meg tudlak érteni. Üljön majd össze később,  ha mindketten jobb passzban leszünk és segítek átvenni a tananyagot.
Természetesen felajánlottam a lánynak a segítségemet, mert tudtam, hogy együtt könnyebben birkózunk meg a tanulási mizérián, és így talán én is nagyobb kedvet kapok a tanuláshoz a társaságában.
- Remek ötlet! Gyere induljunk! - feleltem a lánynak, miközben becsuktam a füzetemet és elrendezgettem a dolgaimat. Szép sorjában elpakoltam mindent az asztalról, majd felkeltem a kényelmes fotelból, amiben már kicsit elgémberedtem. Miután összekaptam magam elindultam a lány társaságában, hogy megigyunk közösen egy-egy hideg üdítőt és hogy visszatérhessek a lakrészembe, aztán álomra hajthassam a fejem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. augusztus 14. 20:30
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 14. 20:52 Ugrás a poszthoz


Kinézet | július 17. hétfő | délután - órák után


- Én sem értem ezt, hogy miért jó ez nekik, hiszen ezzel saját magukat mérgezik - feleltem a lánynak komoran. Sose értettem azokat, akik másoknak ártottak és az okozott nekik örömöt, bár az csakis a saját szegénységi bizonyítványuknak volt betudható. Szerencsére azért vannak jó emberek is, őket kell megbecsülni - tettem hozzá biztatóan.
- Remélem, hogy úgy lesz, ahogyan mondod.
Tulajdonképpen mindketten rászolgáltunk a boldogságra, de én nem voltam ilyen bizakodó a jövőmmel kapcsolatban. Persze azért reméltem a legjobbakat, de egyelőre nem volt túl derűs a jövőképem.
- Igen, nem egyszerű ez az egész. De Timi szerintem tiszteletben fogja tartani a döntésemet. Az pedig csak rajta áll, hogy beköltözik-e majd a faluba, én viszont mindenképp itt szeretnék maradni. Örülök, hogy megtaláltam itt a helyem, úgy érzem, hogy ezen a helyen új életet tudok kezdeni - fejtettem ki a gondolataim a lánynak, majd néztem egy nagyot, amikor is közölte, hogy mostanság nem beszél az anyukájával, de nem akartam jobban firtatni ezt a dolgot. Úgy voltam vele, hogy ha majd szeretne mesélni róla, akkor úgyis előhozakodik a témával, ha pedig úgy látja jónak, hogy inkább magában tartja, akkor azt is megértem.
- Mit szólsz, ha most elindulunk és elmegyünk fagyizni? - kérdeztem a lánytól, miközben felálltam a plédről és elkezdtem lassan készülődni. Úgy éreztem, hogy kistrandoltam magam és egyelőre kibeszéltük a fontosabb dolgokat, aztán út közben folytatjuk majd a társalgást.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2241
Írta: 2017. augusztus 18. 20:12 Ugrás a poszthoz

Andrej



Úgy döntöttem ma, hogy ellátogatok a faluba, sétálni, kikapcsolódni kicsit, mert kivételesen elég sok szabadidő szakadt a nyakamba. Kissé ideges voltam a vizsgák miatt, de nem akartam az egész napomat tanulással és felesleges agyalással tölteni, úgyhogy inkább úgy határoztam, hogy kimozdulok kicsit. Nem tudtam senkiről, aki szívesen csatlakozott volna hozzám, mert minden ismerősöm a vizsgák miatt pörgött vagy éppen mással voltak elfoglalva. Ennek ellenére nem voltam letörve, mert nagyon jól feltaláltam magam egyedül is és nem mindig igényeltem azt, hogy mellettem legyen valaki. Az életem nagy része a magányról szólt és a "túlélésről", de mióta Timi befogadott és amióta ebbe az iskolába járok, sokat változott az életem pozitív irányba. Végre olyan embereket ismerhettem itt meg, akiket valóban a barátaimnak mondhattam és akikről tudtam, hogy mindig ki fognak állni mellettem és ez fordított esetben is igaz volt. Ma jó hangulatban voltam, sikerült kialudnom magam és remekül éreztem magam. Felvetettem a sötét farmernadrágomat, hozzá a világoskék blúzomat, a fekete balerina cipőmet, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Így indultam útnak a falu felé. Leginkább a kirakatokat néztem, bementem az állatos boltba, végignéztem a cuki állatkákat, de semmilyen vásárlási szándékom nem volt. Elég volt nekem egyelőre a cicámról gondoskodni, időnként lelkiismeretfurdalásom is volt miatta, hogy nem foglalkoztam vele eleget, bár szerencsémre a nap nagy részét átaludta. Nála lustább macskát nem ismertem a világon. Miután kiléptem az állatkereskedés ajtaján, majd tovább sétáltam, megakadt a szemem egy citromtorta szeleten a cukrásza kirakatában, aminek egyáltalán nem tudtam ellenállni. Vásároltam is egyet, majd az egyik szabad asztalhoz leülve elkezdtem eszegetni. Amikor felnéztem a kajálásból, egy ismerős srácon akadt meg a tekintetem, aki pont felém integetett bőszen. Rögtön felismertem Andrej-t, akit nem is olyan régen világosítottam fel a kastély és az Eridon rejtelmeiről a Bejárati csarnoknál. Láttam, hogy egyedül van, így fogtam a tányéromat és odasétáltam az asztalához.
- Szia! - Szabad? - kérdeztem tőle az üres székre tekintve. Nem tudhattam, hogy egyedül jött vagy várt-e valakit, ezért inkább rákérdeztem.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 [5] 6 7 8 9 10 » Fel