27. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Új téma nyílt a Kalandkérések alfórumában Így éltem meg a mesét címen, aki már kért mesét linkelheti annak teljesítését, kérdezhet vagy éppen írhat róla pár szóban! A Mesélők
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. november 5. 20:23 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin



- Örvendek. Hú, hát magának aztán elég rendhagyó neve van! Honnan ered ez a név? - csúszott ki a számon, amikor meghallottam a férfi nevét. Gyorsan a szám elé tettem a kezem, aztán egy mély sóhaj után villámsebességgel elvettem onnan és hozzátettem:
- Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni!
Időnként elgondolkodtam saját magamon, hogy vajon miért vagyok ilyen meggondolatlan, hiszen sokszor jobban tenném, ha előbb gondolkodnék mielőtt cselekszem vagy kiszalad valami a számon. Most meg mégiscsak az igazgatóval beszélek, úgyhogy nem szabad elragadtatnom magam. Miután végiggondoltam ezt megütötte a fülemet a "sajnálom" szó, amit nem igazán tudtam hova tenni. Furcsa volt, hogy az esetek nagy részében én voltam mindig rossznak beállítva és most meg ő szabadkozott. utána még afelől is biztosított, hogy újabb bűbájokkal fogják ellátni a ládát, hogy ne történhessen meg újra ez a kínos eset.
~ Ezek szerint mégsem olyan, mint a nevelőintézeti emberek nagy része. Sőt, egész jó fejnek tűnik, szóval talán mégsincs tőle félnivalóm... ~
Még azt is felajánlotta, hogy elkísér a gyengélkedőre, ami extra rendes volt tőle, de nem akartam visszaélni a kedvességével és különben is azt mondtam neki, hogy nem fáj annyira a karom és csupán egy karcolás az egész, úgyhogy most már nem mondhattam ellent magamnak.
- Köszönöm, de igazán nem szükséges, tényleg alig érzem a fájdalmat - válaszoltam neki miközben mosolyt erőltettem az arcomra, már amennyire a fájdalmam ellenére sikerült.
- Meddig lehet még adakozni? - kérdeztem tőle, mert volt még néhány felesleges holmim, ami csak arra várt, hogy megszabaduljak tőle. Sajnáltam volna kidobni őket, de az adománygyűjtő ládának hála nem is volt erre a drasztikus lépésre szükség és örömmel töltött el a tudat, hogy másoknak is segíthettem ezáltal.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. november 6. 17:36 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra



Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire ki fogok borulni ettől az egésztől, de ami számomra a legmegdöbbentőbb volt mindebben, az a tanárom reakciója. Azt hittem, hogy komoran rendre fog utasítani vagy egyszerűen elküld, mivel kissé túllőttem a célon és igencsak elszakadt az a bizonyos cérna, de nem így történt. Csak ült nyugodtan a helyén miközben figyelte a kifakadásomat és a végén annyit fűzött mindehhez, hogy érti. Ezt egyszerűen nem tudtam mire vélni, hiszen nem ilyen emberekhez szoktam hozzá a környezetemben, úgyhogy teljesen ledöbbentett a higgadt viselkedése. Közben még két fiolát is kivett a szekrényéből, amíg folytatódott a panaszáradatom, de aztán újból visszaült a helyére. Valahogy akkor nem is igazán foglalkoztatott az, hogy miért hozta oda a fiolákat, mert jobban lefoglaltak a saját gondolataim és a mondandóm.
- Nem is akadt ki? - kérdeztem tőle kissé számonkérően, miután ráborítottam minden bajomat. Az megnyugtatóan hatott számomra, hogy úgy gondolta, hogy nem gáz kilógni a sorból, ezzel teljesen egyetértettem.
- Örülök, hogy ezt ön is így gondolja - helyeseltem, mert valóban nem szerettem volna beleolvadni a tömegbe és egy irányba haladni vele. Nekem az éppen elég volt, hogy a nevelőintézetben folyton meg kellett felelnem mindenkinek és ellentmondást nem tűrő hangnemben beszéltek velem a nevelőnők, röviden borsózott a hátam az egésztől. Úgy véltem, hogy én is egy külön egyén vagyok és nem fogok mindig az elvárásoknak megfelelően cselekedni, pláne akkor, ha azok ellenkeznek az elveimmel.
Hamarosan olyan dolog történt, amire magam sem számítottam, ugyanis Attila elémrakta azt a két fiolácskát, amit a szekrényből vett elő és közölte, hogy az egyik gyógyír az álmaimra, a másik pedig a továbbfejlődés kulcsa.
- Nos, ez most nagyon váratlanul ért, én nem is... - kezdtem el hebegni-habogni, de inkább nem folytattam a mondandómat.
- Kinyitom egy picit az ablakot, nagyon melegem lett hirtelen, ígérem pár perc múlva becsukom - húztam fel kicsit az egyik redőnyt, és kitártam az ablakot. Jól esett a friss levegő, amely megcsapta arcomat, majd egy kis szellőzés után visszasültem a helyemre, mert így is jött rám egy kis légmozgás kintről. Elgondolkodtam rajta, hogyha meginnám a piros löttyöt, akkor végre megszabadulnék az összes kínomtól és újra normális ember lehetnék. Ez a lehetőség nagyon csábítónak tűnt számomra. Majd belegondoltam, hogy talán többre vagyok hivatott az átlagnál, hiszen bizonyára nemhiába kaptam ezt a különös képességet. Nagyon nehéz volt a döntés. Felkaptam a piros löttyös üvegcsét és percekig sétáltam vele a szobában, egy részem nagyon szerette volna, ha megiszom, mivel akkor vége lenne a kínlódásomnak, de a másik részem furcsa módon nem akarta elveszíteni ezt a képességet és kíváncsi volt rá, hogy mi célt lehetne vele szolgálni, hová lehetne fejlődni. Attila arcából sem tudtam kiolvasni semmit, de tudtam, hogy nem is fogok, hiszen egyedül az én feladatom és felelősségem a döntés. Álltam egy kicsit nem messze a tanáromtól a szoba közepén, majd lassan a számhoz emeltem a piros löttyöt tartalmazó fiolát, aztán hirtelen meggondoltam magam,  és leeresztettem az üvegcsét magam elé. Mégsem akartam meghátrálni a nehézségek elől, nem akartam feladni a dolgot. Ráadásul még segítségem is volt Attila személyében akitől szerettem volna sokat tanulni és fejlődőképesnek éreztem magam.
- Bocsánat azért, amit most tenni fogok! - mondtam neki határozottan, majd odasétáltam a nyitott ablakhoz és egy laza mozdulattal kihajítottam a piros "gyógyírt" az ablakon. Miután a mélyben landolt és szilánkokra tört a fiola elégedetten csuktam be az ablakot és húztam lejjebb a redőnyt.
- Majd veszek egy másik fiolát - közöltem vele, legbelül pedig reméltem, hogy nem haragudott meg, amiért megsemmisítettem a löttyét és a tartályát.
- Kész vagyok tanulni, mi az első lecke? - ültem vissza a helyemre egy kis mosollyal az arcomon. Érdekes módon úgy éreztem, hogy valamelyest felszabadult a lelkem a szörnyű teher alól és ezért rendkívül hálás voltam.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. november 6. 19:46 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra



Hirtelen megállt bennem az ütő, amikor Attila közölte velem, hogy a piros lötty bizony csupán málnaszörp volt, hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak és csak ez szaladt ki a számon:
- Hogy mi? Málnaszörp? Málnaszörp volt a fiolában? Egy átkozott málnaszörp?
Felálltam újra és nagyokat sóhajtottam, miközben a kezemet a szám elé tettem, majd pár könnycsepp gördült le az arcomon. Egyrészt haragos voltam másrészt pedig komikusnak fogtam fel a dolgot, hirtelen nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek.
- Maga játszadozik velem? - kérdeztem tőle, miközben könnyeim végigfolytak az arcomon, egyelőre meg tudtam állni, hogy ne bőgjem nagyon el magam, de iszonyatosan nehezen ment. Zsebemből kihalásztam egy zsepit és letörölgettem vele a könnyeimet, majd a falnak támaszkodva folytattam a társalgást:
- Ez nem volt szép - mondtam neki, mint egy kisgyereknek, amikor valamiféle csínytettet követ el és az anyja játékosan ledorgálja.
- Szóval ez volt az első lecke? Hát ez valóban rendhagyó volt - jegyeztem meg a férfinak, aztán arra gondoltam, hogy nyilván nem akart ő nekem rosszat, csak kicsit mellbevágó volt így utólag megtudni, hogy nem is gyógyír volt a folyadék, hanem sima üdítő.
- Mondja csak, mi lett volna, hogyha a piros löttyöt választom? - kérdeztem tőle kíváncsian, mert ez a forgatókönyvet még nem ismertem.
Kicsit duzzogtam is magamban, amiért Attilát ennyire mulattatta a dolog, de tisztában voltam vele, hogy teher alatt nő a pálma.
- Ó, örömmel kidobom, adja csak ide! - kaptam ki a tanár kezéből a fiolát, majd újra kinyitottam az ablakot és egy gyors mozdulattal kivágtam rajta a fiolát.
- Úgyse volt igazi ez se - mondtam neki miközben bezártam az ablakot és visszaültem a helyemre. Reméltem, hogy tényleg igazam volt, bár ezek után már nem voltam benne biztos.
- Öröm volt nézni, ahogy repül. Különben is, kinek van rá szüksége? Hiszen a félelmeim tartanak életben. Nincs szükségem az alvásra sem, nagyon jól érzem magam, mióta alig alszom - tettem hozzá ironikusan,  csak hogy érezze a szavai súlyát. Reméltem, hogy idővel elhiggadok, mert most eléggé fel lettem zaklatva és egyelőre azt sem értettem, hogy miért kellett kidobnom ezt a fiolát is, de tény, hogy a tettlegesség mellett döntöttem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 6. 19:59
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. november 6. 21:30 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra



- Persze, sejtettem - mondtam neki komoly arccal, hiszen tudtam, hogy nincs elátkozva, csak én hívtam így.
- Értem. Szóval akkor semmi különösebb következménye nem lett volna - feleltem neki, majd ittam egy kicsit a félretett teámból. Ami ezután hagyta el Attila száját azon nagyon megrökönyödtem, majdnem félrenyeltem a teámat.
- Ezt miért gondolja? Egyáltalán nem szeretném Önt a betonon szétroncsolódva látni. Úristen, valamit nagyon félreértett. Nem vagyok ekkora állat - válaszoltam neki hüledezve, hiszen egyáltalán nem kívántam volna a halálát. Épp ellenkezőleg: örültem, hogy végre volt segítségem és nagyon megértő volt, ami sokat jelentett nekem azok után, amiken végigmentem. Közben megjött Sheela is, aminek nagyon örültem, mert kedveltem őt. Intettem neki köszönésképp, majd helyet foglalt az egyik kényelmes ülőalkalmatosságon.
- Nos, bízom önben, hiszen csakis maga tud segíteni nekem - mondtam őszintén, tudtam, hogy ő már nagy tapasztalattal rendelkezik ezen a téren, ezért teljes mértékig megbíztam benne és egyébként is szimpatikus volt a közvetlensége miatt. Ha egy ridegebb tanárral lett volna dolgom, abban nem biztos, hogy megbíztam volna és nehezebb is lett volna egy olyan típusú emberrel együttműködni, akit csupán a formaiságok éltetnek. Külön örültem a diáktársam jelenlétének is, hiszen neki is elárultam nemrég ezt a titkomat és úgy tűnt, hogy teljes mértékben megért engem.
- Köszönöm, megígérem - vettem el a fiolát Attilától, majd magam elé vettem az üvegcsét, tapicskoltam egy ideig és nézegettem a benne lévő folyadékot. A tanárom közben átült Sheela mellé, de így legalább volt időm lehiggadni. Kis időn belül sikerült is nyugodtabbá válnom, ezután beraktam a zsebembe a fiolát és türelmesen vártam a soromra.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. november 6. 22:05 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin



- Értem, tényleg különleges neve van - válaszoltam neki a magyarázatát meghallgatva, majd arra gondoltam, hogy az én nevemet csupán a nevelőnők adták de szerencsére elég kreatívak voltak.
- Ennek igazán örülök, akkor lesz még időm kiválogatni a dolgokat, amiket majd bele fogok tenni - mondtam az igazgatónak lelkesen.
Közben jött egy levitás diák, aki a kelleténél nehezebben helyezte bele az adományát a ládába, ezt látva Crispin rögtön különféle bűbájokkal látta el a tárgyat, majd tesztelte is rajta a varázslatot.
- Hol dolgozott idáig? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá, hogy hol tevékenykedett idáig és miért pont erre az iskolára esett a választása. A nevelőintézetben is gyakran cserélődtek az igazgatók, bár ők talán az ottani légkört nem bírták kellőképp, amin nem is csodálkoztam, hiszen a nevelők igazi fapofák voltak. Reméltem, hogy sikerül neki helyesen dönteni és jól fogja irányítani ezt az intézményt, de láttam rajta, hogy már tapasztaltabb, így biztosan megtapasztalta már az élete során, hogy milyen egy intézetet vezetni. Gondoltam, hogy nem lehetett egyszerű dolga, mert ez hatalmas felelősséggel és odafigyeléssel jár, nem említve a sok papírmunkát. Eltűnődtem rajta, hogy vajon milyen származású lehet, tiszta vérű varázsló, esetleg félvér, de ezt nem mertem tőle megkérdezni, mert túl tolakodó lett volna. Azt láttam, hogy ügyesen varázsol, de ez nem jelentette azt, hogy esetleg aranyvérű családból származna. A karom egyre jobban sajgott, de még mindig volt annyi lélekjelenlétem, hogy áruljam el ezt neki, inkább úgy voltam vele, hogy megoldom majd én magam ezt a gondot.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 6. 23:15
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. november 9. 22:02 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra



Záró



Végre sikerült teljesen megnyugodnom, amíg a tanárom Sheela-val foglalkozott. Időnként oda-oda tekintgettem rájuk, a lányon látszott, hogy nincs túl jó passzban, amiért nagyon sajnáltam. Igaz mostanság én sem volt túl pozitív, de azért próbáltam magamat összeszedni. Kedveltem a lányt, mert nagyon rendes volt velem, a problémáival viszont nem voltam tisztában. Reméltem, hogy a jövőben sikerül majd úgy összebarátkoznunk, hogy megtisztel majd a bizalmával, mert egyedül cipelni a terheket bizony nem egyszerű dolog. Sajnos a fiolát már zsebre vágtam, így nem volt mit birizgálni, én pedig nem szerettem vigyázállásban ülni, úgyhogy a hajtincsemmel játszottam. Mikor Attila visszatért gyorsan abbahagytam és meghallgattam, amit mondani akar.
- Jobban vagyok - feleltem neki nyugodtan miközben laposakat pislogtam, egyszerűen kezdtem megint elálmosodni a sok nem alvás miatt. Arra felkaptam a fejem, amit még hozzáfűzött:
- Úgy gondolja, hogy többet tud rólam? Ez vicces, ugyanis még én sem ismerem igazán önmagam. Annak persze azért örülnék, hogyha ki tudná hozni belőlem a legjobbat - mondtam neki egy kis szünet után.
- Ennek igazán örülök - nevettem el magam, amikor mosolyogva megjegyezte, hogy tisztában van azzal, hogy nem az állati ösztöneim vezérelnek.
- Azért könnyebb mindenkiből kihozni az állatot, mint az ellenkezőjét tenni - tettem hozzá, mert ez volt a véleményem és a tapasztalataim is ezt mutatták.
- Nem érdemelte volna meg, hogy magán töltsem ki a haragomat - válaszoltam Attilának megnyugtatásul, majd hozzátettem:
- Az indulatok hasznosak tudnak lenni, ha megfelelően kontrollálják őket.
Sajnos annyi rosszat kaptam már az élettől, hogy sokszor nehezen tudtam uralkodni az indulataimon Navinés létemre, de túl egyhangú lett volna az életem, ha nem dühöngöm ki magam néha. Ez amolyan jin-jang egyensúly volt nálam, mert miután teret engedtem az indulataimnak, mindig megnyugodtam a végére... legalábbis az esetek nagy többségében ez történt.
- Remek lenne, ha nem csupán az éjszakára korlátozódnának ezek a képek - feleltem neki, bár nem tudtam elképzelni egyelőre, hogy valaha is irányítani tudom majd ezeket a látomásokat.
A tanárom ekkor feladott egy új leckét, ami egyáltalán nem tűnt egyszerű feladatnak, de a lényegét értettem. Tehát egy meditációs naplót kellett vezetnem két héten át, úgyhogy rendesen fel volt adva az a bizonyos lecke.
- Rendben, értettem! Ígérem, hogy mindent megteszek az ügy érdekében! Két hét múlva jelentkezni fogok. Köszönök mindent, szép napot! - válaszoltam neki biztatásul, majd felálltam a helyemről és elbúcsúztam a tanáromtól, intettem kedvesen Sheela-nak is és kisétáltam az ajtón egy "jobb élet reményében".
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 3. 20:13 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher





Iszonyat keveset aludtam az éjjel, mondhatni, csak forgolódtam, úgyhogy amikor felkeltem, már tudtam előre, hogy egy "csodás" napnak nézek elébe. Az órákat nagyjából túléltem, ebédszünetben pedig étkezés helyett inkább lehajtottam a fejem az egyik asztalra és szundítottam egyet. Persze nem tartott sokáig ez a nyugalmi állapot, de egy kicsit segített rajtam. A többi órát korgó gyomorral szenvedtem végig, majd amikor vége volt a tanításnak, rohantam a konyhába, hogy bekapjak valami életmentő kaját, ami történetesen pár szendvics volt. Miután jóllaktam, visszamentem a szobámba és ejtőztem még egy kicsit, ami történetesen kifejezetten jól esett. Megbeszéltem az egyik diáktársammal, hogy találkozom vele a társalgóban, mert visszaadom neki a könyvét, amit kölcsönvettem tőle. Felvettem a terepszínű nadrágomat, a szürke felsőmet, hozzá fekete cipőt, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Alig vártam, hogy visszaadhassam a könyvet, mert egyébként is utáltam másoktól kölcsönkérni dolgokat, de ez most elkerülhetetlen volt. Reméltem, hogy időben megérkezik és gyorsan túlleszünk rajta, de csalódnom kellett, mert én értem oda előbb. Persze ezt már megszoktam, mert általában mindig én érkeztem meg elsőként a megbeszélt találkozókra. Belevetettem magam az egyik kényelmes székbe és vártam az illetőt, hogy végre megérkezzen. Vártam, vártam, már majdnem elbóbiskoltam a fotelban és még mindig nem érkezett meg.
~ Nagyszerű! ~ - dühöngtem magamban, egyáltalán nem örültem annak, hogy ideráncigált a semmiért, amikor aludhattam is volna még nyugodtan. Nyilván közbejött neki valami vagy csak egyszerűen késett, nem tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy még mindig nem érkezett meg. Úgy gondoltam, hogy adok még neki egy kis időt, hátha befut még, addig pedig a könyvvel az ölemben üldögéltem a meleg helyiségben, és vártam a csodára.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:26
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 7. 23:11 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher




Már kezdtem megunni a várakozást, amikor végre kinyílt az ajtó és lelki szemeim előtt már láttam, ahogyan a diáktársam belép rajta, majd elindul felém a könyvéért bocsánatkérések közepette, ám sajnos nem ez történt. Egy idegen lány lépett be a helyiségbe, aki rögtön hangot adott a nemtetszésének.
- Magányos lelkek menedéke? - kérdeztem vissza vigyorogva, tetszett ez a megjegyzés, ezért simán megszólítottam, hiszen már úgyis kezdtem magam unni a könyv társaságában. Legszívesebben pihentem volna még egy kicsit az ágyamban ahelyett, hogy itt rostokoljak, de nem volt választásom, mert ez az időpont és helyszín lett megbeszélve a lánnyal, ráadásul egyébként is nehéz volt őt utolérni.
- Hát, az biztos! - helyeseltem, bár kissé csalódott voltam, hogy nem az jött meg, akire vártam. Megfordult a fejemben az is, hogy lehet, hogy soha nem fogok megszabadulni ettől a könyvtől, amúgy is utáltam a kölcsönkért dolgokat sokáig magamnál tartani, de jelen helyzetben úgy tűnt, hogy egyelőre ki kell békülnöm ezzel a szomorú ténnyel.
- Nem láttál erre jövet egy magas, hosszú, barna hajú, barna szemű lányt idétlen vigyorral az arcán? - érdeklődtem a lánytól, mert hátha találkozott vele futólag út közben, akkor pedig lenne némi reményem arra, hogy egyszer ideér.
Nagyon örültem volna neki, ha végre belép azon az ajtón, de valahogy már nem hittem abban, hogy mi ma találkozni fogunk.
~ Azért dobhatott volna egy baglyot vagy valami... ~ morogtam magamban, mert igazán dühítő volt, hogy erre se volt képes. Persze bármi közbejöhetett neki, de akkor is én szívtam most meg az egészet. Legszívesebben behajítottam volna a szobájába a könyvet, de ezt ugye mégsem tehettem meg, úgyhogy arra jutottam, hogy várok még egy kicsit, és ha nem jelenik meg hamarosan, akkor elvonulok a szobámba pihenni.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:26
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 8. 18:35 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Nem indult túl fényesen a reggelem, ugyanis egész éjjel rémálmok gyötörtek és ennek köszönhetően nem tudtam igazán kialudni magam. Nem akartam újra a nyugtatóhoz nyúlni, mert már nem sok volt benne, bár valószínűleg jobban jártam volna, hogyha élek ezzel a módszerrel, de nem így történt. Még az ágyból is nehezemre esett kikelni, de még az órák előtt szerettem volna reggelizni valamit, mert este nem haraptam semmit és már iszonyúan korgott a gyomrom. Eléggé paprikás hangulatban keltem fel, de próbáltam uralkodni az érzelmeimen és nem akartam teret engedni a dühömnek és az elkeseredettségemnek, hogy már megint nem tudtam nyugodtan aludni. A készülődés is iszonyat lassan ment, mintha minden dupla vagy tripla időbe tellett volna, mint úgy egyébként. Sokszor a pokolba kívántam a képességemet, mert rettenetesen meg tudta keseríteni a mindennapjaimat, de a kíváncsi énem nem akarta elengedni ezt a különleges képességet, és egyébként is meg kellett tanulnom együtt élni ezzel. Már alig vártam, hogy végre a konyhába érjek, úgyhogy amint végre elkészültem, gyors léptekkel megindultam az étkezés helyszíne felé. Amint beértem a helyiségbe a manók már ott settenkedtek körülöttem és várták, hogy leadjam a rendelést. Még mindig nem sikerült megszoknom őket, olyan furcsa lények voltak, kicsit tartottam is tőlük, pedig egyáltalán nem voltam tartózkodó más lények irányába. Sajnáltam is őket, amiért az egész életüket alárendelt kapcsolatrendszerben élik le, de tisztában voltam vele, hogy kár ezen agyalni, hiszen ők már csak ilyenek, és egy fecske nem csinál nyarat. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy pirítóst tejeskávéval, hátha egy kicsit jobban felébredek tőle. Nem kellett sokáig várnom a rendelésemre, mert pillanatok alatt az asztalra került és legnagyobb örömömre már neki is kezdhettem a reggelim elfogyasztásának. A pirítóst gyorsan befaltam, mivel farkaséhes voltam, a forró italomat viszont kényelmesen iszogattam, mert még volt egy kis időm az óráim kezdéséig.



Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 8. 20:18 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Kómásan kortyolgattam a kávémat, amikor hirtelen megjelent egy lány, akit idáig maximum látásból ismertem. Úgy gondoltam, hogy ezt a "fantasztikus" reggelt már nem zavarhatja meg semmi, de amikor a manók megjelentek a közelében, akkor hirtelen szitkozódások közepette felugrott az asztalra. Ha nem lett volna a béka feneke alatt a hangulatom, akkor talán még tetszett is volna ez a mutatvány, de jelen esetben nem voltam se túl lelkes, se túl érdeklődő.
- Csodás, minden vágyam ez volt, imádom az ingyen mozit! - mondtam neki vontatott hangnemben, miközben tovább kortyolgattam a tejeskávémat. Közben azon tanakodtam, hogy hogyan fogom túlélni ezt a csodálatos napot, de egyelőre nem jutottam dűlőre ezzel kapcsolatban. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy odavetődött mellém a lány, akin láttam, hogy ugyancsak paprikás hangulatában van. Jobban szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de egyelőre nem láttam okát annak, hogy elküldjem magam mellől, úgyhogy inkább magamban fortyogtam.
- Hát aludni azt tudnék, épp egy mosott sz*r társaságában csücsülsz. Nem önszántamból keltem fel ilyen korán - morogtam a lánynak, miközben arra összpontosítottam, hogy el ne aludjak itt helyben. Az ételtől még álmosabb lettem, egyszerűen nem volt ahhoz is lelki erőm, hogy mással jópofizzak.
~ Rendelhettem volna volna valami erősebbet! ~ - gondoltam magamban, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy szólok az egyik közelben lévő manónak egy erősebb ital reményében.
- Hozz nekem egy kapucsínót, légy oly kedves! - mondtam a manónak, majd mire kettőt pislogtam már az asztalomon is volt a finom forró itóka.
- Ezt már szeretem! - mondtam a lánynak, miközben beleittam a kapucsínómba, amellyel majdnem sikeresen leégettem a nyelvem.
- A fenébe! - kaptam a kezemet a számhoz. Szerencsémre csak kicsit sikerült megégetnem a nyelvemet, de ettől egyáltalán nem lett jobb a hangulatom.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 8. 21:46 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



- Tényleg? Akkor miért szóltál egyáltalán hozzám? Na mindegy... - mondtam neki határozottan, majd ásítottam egy nagyot és reméltem, hogy nem fog tovább fokozódni az amúgy is feszült hangulat.
~ Azta, de felvágták valakinek a nyelvét! ~ - gondoltam magamban, mikor meghallottam a "kedves diáktársam" beszólását, bár belegondolva valóban csak az igazságot jelentette ki. Teljesen tisztában voltam vele, hogy úgy néztem ki, mint akin nemrég átment az úthenger, a karikás szemeim pedig csak még egy lapáttal rátettek amúgy sem fess kinézetemre.
- Köszi a bókot! - mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd azzal foglaltam el magam, hogy a bögrémet tologattam jobbra-balra az asztalon. Közben a lány rendelt még magának három mandarint, amit legnagyobb bánatomra elkezdett meghámozni.
~ Remek! Mandarinszag... utálom a mandarint! ~ - néztem a lányra szúrós tekintettel, miközben sikeresen elárasztotta a helyiséget az iszonyatos gyümölcsszaggal. Vágtam egy fintort erre, de nem volt kedvem felkelni a helyemről és tovább állni, egyébként sem szerettem volna addig elmenni, amíg be nem fejeztem a kapucsínóm megivását. Némán ültem tovább a széken, vártam, hogy végre iható állapotba kerüljön az italom és hogy mehessek végre a dolgomra. Magamat is alig bírtam elviselni, így tudtam, hogy egy kemény napnak nézek elébe, legszívesebben a nyakamba akasztottam volna egy "felelősséget nem vállalok magamért" táblát.
Újra a lányra pillantottam és feltűnt, hogy fapofával bámul rám, amit nem igazán tudtam mire vélni, úgyhogy csak lestem rá tompa fejjel.
- Örülök, hogy ennyire érdekesnek tartasz. Sajnos ki kell ábrándítsalak... - mondtam neki miközben elharaptam a mondandóm végét és kedvem támadt röhögni. Talán ez a második szakasza volta fáradtságomnak, ez olyankor jött elő nálam, ha már totál agyhalott voltam. Sejtettem, hogy mi lesz a válasza erre, hiszen felvette a védekező pozíciót, nem igazán számítottam tőle másra egyébként sem.
- Találhatnál magadnak nálam jobb társaságot is - fűztem hozzá a mondandóm végéhez, miközben rájöttem, hogy rendkívül keveset ittam ma, ezért rendeltem a manóktól egy pohár vizet, amit villámgyorsan ki is hoztak. Normál hangulatomban nem lettem volna ennyire elutasító, de az alváshiánynak és az extra rossz kedvnek köszönhetően pont a lehető legrosszabbkor találkoztunk. Úgy éreztem magam, mint akinek leszívták az összes energiáját, tehetetlenségemben pedig legszívesebben bőgtem volna, de az intézményi évek után megfogadtam, hogy mindig erősnek fogok mutatkozni, de ha kell szabadjára engedem az érzelmeimet.
Ittam egy kicsit a vizemből, közben pedig arrébb toltam a forró kávémat, hogy nehogy leöntsem magam vele, mivel túl közel volt hozzám. Nem volt szerencsém, mert miközben biztonságba helyeztem a kávét, sikeresen levertem a vizespoharat a földre, amely darabjaira hullott és a vízből a lánynak is kijutott egy kevéske, amely pont a nadrágján landolt.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 9. 08:31 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel


Zárás



Más esetben valószínűleg könnyebben kijöttem volna a sodromból, de jelen helyzetben annyira fáradt és enervált voltam, hogy egyáltalán nem volt kedvem visszavágósdít játszani. Kicsit még sajnáltam is a lányt, amiért ennyire felizgatta magát azon, hogy nem voltam túl nyitott feléje, szóval nem igazán tudtam rá haragudni emiatt. Tudtam, amint felkeltem, hogy jobb lett volna, ha ma egész nap az ágyban maradok és ki sem kelek, akkor elkerülhettem volna ezt az egészet. Aggódtam, hogy mi várhat még ma rám ezek után, éreztem, hogy ennél bizony lehet rosszabb is a helyzet, ha nem próbálom meg minél gyorsabban összeszedni magam. Rég voltam már ennyire rossz passzban, ráadásul a reggelem is egy alapos fejmosással kezdődött, plusz a fejem is megfájdult. Nem reagáltam a lány beszólásaira, arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban visszatérjek a szobámba egy fájdalomcsillapítóért. Arra gondoltam, hogy mégsem ülhetem végig fejfájással az óráimat, bőven elég büntetés az nekem, hogy ilyen rossz napom van. Szerencsétlen lányra még a vizemet is ráborítottam, aki természetesen szitkozódással reagált erre, aztán kioktató stílusra váltott, amin igencsak csodálkoztam.
- Bocs a vízért! - mondtam neki lehangoltan, még annyi erőm se volt, hogy eltüntessem a pálcámmal a ruhájáról, de ő gyorsan lereagálta helyettem a helyzetet. Valamiket mondott még az esetlenségről, a kávéról és egyebekről, de nem tudtam rá teljes mértékben odafigyelni és nem is akartam, mert már majd szétszakadt a fejem a fájdalomtól. Arra eszméltem fel, hogy elindult kifelé és köszönésképp elégedetten beintett, amire csak legyintettem egyet. Pár percre rá én is felkászálódtam a helyemről és gyors iramban megindultam a szobám felé, hogy véget vessek az iszonyú fájdalomnak, és reménykedtem benne, hogy a napom hátralevő része valamivel jobb lesz.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 9. 08:34
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 10. 22:23 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


Megígértem Attilának, hogy két hét múlva jelentkezem a relaxációval kapcsolatban, és persze az állapotomról is értesítem őt. Szerettem tartani a szavamat, ezért az adott időpontban küldtem neki egy baglyot, amelyben megírtam, hogy a jóslástan teremben fogok várni rá, hogy beszámoljak neki a fejleményekről. Nem voltam túl büszke magamra, hiszen továbbra sem tudtam a nyugtató nélkül kellemesen aludni, a relaxációt pedig még csak gyakoroltam, ami egy kis ellazításban segített, de az álmaimat továbbra sem tudtam kontrollálni. Reméltem, hogy megértő lesz majd velem, hiszen semmi sem megy egy csapásra, és egyébként is megtapasztalhatta már a kiszámíthatatlanságomat. Nem mondom, hogy szerettem ezt a tulajdonságomat, de tudtam, hogy ez velem jár, enélkül nem lennék az, aki éppen vagyok. Mindig is kerültem az unalmas embereket, igaz semmi bajom se volt velük, de jobban szerettem azok társaságát, akik érdekesek voltak számomra, és nem lehetett tudni, hogy éppen mi lesz a következő lépésük. Nagyon hálás voltam Timinek, hogy örökbe fogadott, mert az intézmény maga volt a pokol. Igaz erről senki sem tudott, nem beszéltem róla magamtól senkinek, de felkészültem rá, hogy esetleg szóba kerülhet ez még a további kommunikáció során. Igazából az iskolából senki sem ismert engem, és volt egy olyan érzésem, hogy nem is akart mélyebbről megismerni, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább nem kellett magyarázkodnom azzal kapcsolatban, hogy miért is lettem ennyire elcseszett személyiség. Nagyon sokáig még azt sem tudtam, hogy létezik a varázsvilág, úgyhogy úgy éreztem, hogy még mindig idő kellett hozzá, hogy megszokjam az itt zajló dolgokat. A vizsgákat sikeresen áthidaltam, tehát egész jól ment a tanulás, de még mindig sok olyan titokzatos dolog volt számomra, amellyel egyáltalán nem voltam tisztában. Az álmaim a "már csak hab a tortán" kategóriába tartoztak, mert a sok megpróbáltatás után nem gondoltam volna, hogy valaha is meg leszek áldva azzal a képességgel, hogy megálmodjam egyes emberek jövőjét... bár néha ez az egész átoknak tűnt számomra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:36
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 11. 20:54 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher




A lány felfigyelt a szavaimra, úgy tűnt, hogy nagyon unja az egyedüllétet és inkább csatlakozna hozzám egy pár szó erejéig.
- Az már biztos. Mondjuk időnként akár öt embert is kiteszek, legalábbis mások azt mondják rólam, de különösebben nem érdekel a véleményük - válaszoltam a lánynak, majd bemutatkoztam neki:
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés! Már, ha ez számít valamit - haraptam el a mondandómat, mert nem voltam arról meggyőződve, hogy bárkit is a háza alapján kellene megítélni. Sose bírtam az előítéleteket, de szerencsére idáig zömében jó indulatú, normális diákokkal hozott össze a sors.
- Nos, ő amolyan nem is tudom, szóval tök átlagos, könnyed beleolvad a tömegbe. Nincs semmi olyan ismertetőjegye, amiről egy idegen megismerné. Szóval nem csodálkoznék, ha esetleg elmentél volna mellette. Egyébként imád tanulni és rendkívül művelt, és nálam van a könyve, amitől nagyon szeretnék már megszabadulni - mondtam a lánynak, bár kicsit úgy éreztem, hogy elég sokat fecsegtem egyhuzamban, de most épp beszédesebb hangulatban voltam. Végre felrázott valaki az unalomból, mert az imént még majdnem bealudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy ma már biztosan nem fogok találkozni a diáktársammal, de sebaj, úgy voltam vele, hogy majd máskor megkapja azt a nyavalyás könyvet.
- Örvendek, Rosie! Szép neved van! Ó, Griffendél? Mesélnél róla? - kértem tőle kitörő lelkesedéssel, mert rögtön eszembe jutott erről a kedvenc Harry Potter kötetem, amelyet még Timitől kaptam ajándékba. Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen tudatlan vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ebben a világban is létezik Roxfort, igaz sosem kérdeztem senkitől. Azt már meg se mertem kérdezni a lánytól, hogy maga a "kis túlélő" is valódi ebben az univerzumban vagy sem, mert biztos totál hülyének nézett volna. Inkább a bölcs hallgatást választottam és érdeklődve tekintettem rá, amint leült mellém, hiszen kíváncsian vártam, hogy mit lehet tudni arról az intézményről, ahová járt. Közben kaptam két újabb kérdést is, amire gyorsan válaszoltam:
- Többen szoktak itt lenni, nem értem miért kong az ürességtől ez a hely, lehet, hogy mindenki kidőlt, nem tudom. Mindenesetre nem ez a szokványos állapot - igazából bele sem gondoltam, hogy miért vannak itt ilyen kevesen, bár én örültem neki, mert legalább nem kellett hallgatnom a hangzavart, amit a sok diák okozott, mivel időnként ez bizony rém idegesítő volt számomra.
- Ez egy tankönyv, rém unalmas, száraz anyag, a különböző seprűmárkákat mutatja be részletesen és érdektelenül - folytattam a válaszadást Rosie-nak. Egyáltalán nem érdekeltek a seprűk, csak a kviddics miatt kértem kölcsön ezt a művet, hogy jobban tisztában legyek azzal, hogy mire ülök fel, ha már én is beszálltam ebbe a sportba. Idáig csak a sepregetésre használtam ezt az eszközt, sosem gondoltam volna, hogy akár járműként is üzemelhet és ezen fogok fel-alá cikázni. Egyre több olyan dologgal találkoztam, ami a mugli világból kiindulva nagyon bizarrnak tűnt, de szépen lassan kezdtem feldolgozni azt a sok új információt, és hatást, amiket ebben az univerzumban elsajátítottam és megtapasztaltam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:25
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 13. 23:06 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


Persze jóval korábban érkeztem a megbeszélt helyszínre az adott időpontnál, de ez már nem volt meglepetés számomra, hiszen ismertem már annyira magamat, hogy tudjam, bizony utáltam késni. A rekordom másfél óra várakozás volt, bár ott már elég jól ismertem a személyt, hogy felkészülhessek a hosszas rostokolásra, mert az volt a szokása, hogy mindig mindenhonnan elkésett. Jelen helyzetben nem vártam olyan nagyon sokat, bár azt megjegyeztem magamba, hogy a tanárom bizony késik egy kicsit és gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek, eljön-e egyáltalán, aztán hirtelen megérkezett egy seprű kíséretében. Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam, persze ezt szép, moderáltan tettem, de még mindig nagyon muris volt számomra, hogy itt egy olyan eszközzel közlekednek az emberek, amivel én otthon sepregetni szoktam.
- Jó napot! Bocsánat, de ez a seprű... szóval... nekem szokatlan! - próbáltam magam kivágni a valószínűleg csak számomra mókás helyzetből, hiszen nem akartam őt megbántani, de akkor is különös képet festett számomra a seprűjén ülve. Belegondoltam, hogy hamarosan nekem is többször kell majd használnom ezt a járművet, mert a kviddics fontos kelléke, bár igazából még azt sem tudtam elképzelni, hogy valaha játszani fogok, aztán végül beadtam a derekam.
- Ó, milyen sport? - kérdeztem tőle hirtelen, mert felfigyeltem erre a szócskára, amire ösztönösen visszakérdeztem. Először a kviddics jutott eszembe, de el is hessegettem gyorsan ez a gondolatot és abba is belegondoltam, hogy vajon miért társítom a seprűt a sporthoz, hiszen nem is biztos, hogy összefügg ez a két dolog.
- Nem vártam sokat, még nem döntötte meg az ismerősöm rekordját - válaszoltam közben biztatóan Attilának.
A következő kérdése már kicsit neccesebb volt számomra, hiszen már rá is kérdezett arra, hogy hogyan haladok a feladatommal.
~ Ejha, nem cicózik! Csak semmi cicó! ~ Valahogy ez a mugli reklám jutott az eszembe erről a szócskáról, már nem is tudom, hogy mikor ment a tévében, de nem mostanság. Mindenféle hülyeség előtört az emlékeimből, csak hogy eltereljem a figyelmem erről a kínos kérdésről, mert biztos voltam benne, hogy Attila nem fog örülni annak, hogy ennyire lassan haladok. Igaz, megint nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak tűnt, mint múltkor, de azért sosem tudhattam, hogy mikor tör ki a "szunnyadó vulkán". Sóhajtottam egy nagyot, annak jeléül, hogy már kapok levegőt és az egyik padon elhelyezkedve kezdtem bele a mondandómba:
- Nos, minden nap gyakorlom a relaxációt, ami segít is az ellazulásban. Még az alapoknál tartok.
Úgy gondoltam, hogy felesleges magyarázkodnom neki, hogy két hét alatt még nem tudtam komolyabban elsajátítani, még ha úgy gondoltam, hogy képtelenség is lett volna, mert felesleges lett volna minden erre fecsérelt szó.
- A nyugtató nagyon sokat segít a nyugodt alvásban, de sajnos egyre fogy, szóval kevés van benne. Nem mindig használom, hogy lassabban fogyjon el, de ha nem használom és jönnek az álmok, akkor másnapra nagyon... hogy is mondjam? Meglehetősen morcos leszek! - fejeztem ki magam óvatosan, mert a "morcos" szó nem mindig volt helytálló, van amikor akaratlanul másokat is megbántottam a beszólásaimmal a kialvatlanságnak köszönhetően.
- Szóval rányomja a bélyegét a mindennapjaimra. Van, hogy nem olyan intenzívek az álmaim, olyankor nyugodtabban alszom, de ez ritka. A relaxálás segít ellazulni, de olyan intenzitással törnek rám a jövőképek, hogy sokszor felriadok éjszakánként, utána pedig már nehezemre esik visszaaludni - fejeztem be a mondandómat, majd kérdőn Attilára néztem, hogy most mondjon nekem valami nagyon okosat, vagy akár állok elébe egy újabb feladatnak, ha ezzel közelebb kerülhetek a nyugodt alváshoz.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 16. 19:55 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


Attila kellemes zenét varázsolt a tanterembe, amely egyben keleties, egyben vad beütésű volt. Úgy tűnt, hogy nem vette magára azt, hogy jót mulattam a seprűs megjelenésén, ezt pedig nagyon díjaztam.
- Igen, valóban sepregetnek. Ezt jól látja, egy tárgy bizony nem beszél vissza, nem kel ki magából és bizonyosan nem szeretné a saját akaratát másra erőltetni. Én személy szerint nagyon unatkoznék egy seprű társaságában. A lovakat? Imádom őket! - reagáltam a férfi megnyilvánulására. Egyszerűen nem tudtam volna elképzelni, hogy jó dolgom legyen egy tárgy társaságában, legalábbis úgy gondoltam, hogy bizonyára halálra unnám magam mellette, hiszen lételemem volt a kommunikáció és az arra való reagálás. Az állatokat mindig is szerettem, beleértve a lovakat is. Annak nagyon örültem, hogy jó hangulata volt a tanáromnak, így könnyebb volt vele szót értenem és egyébként is mindig is kedveltem a vidám embereket, mert pozitív energiával töltöttek fel.
- Ó! Varázslógolf? A mugli változatát ismerem, de még sose próbáltam - válaszoltam neki őszintén, de máris kedvet kaptam ahhoz, hogy a közeljövőben kipróbáljam majd ezt a fajta sportágat. Igaza volt a kviddiccsel kapcsolatban, én is durva sportnak tartottam, de megígértem a többieknek, hogy játszani fogok, igaz zéró tudás nélkül, de azért nem ódzkodtam belevágni. Úgy voltam ezzel az egész dologgal, hogyha mégsem megy, akkor maximum kiraknak a csapatból, sok veszíteni valóm nincs.
- Igen, vezettem. Felolvasok belőle:

"Múlt: egy Rellonos fiú ünnepli a születésnapját a barátaival.
Jövő: túl sokat isznak, elkötnek pár seprűt a szertárból és az ünnepelt balesetet szenved vele.


Múlt: egy Eridonos lány összeveszik a barátnőjével, mert az elárulta a titkát másnak.
Jövő: Átbeszélik a dolgokat és végül kibékülnek.

Múlt: az egyik Levitás fiú szerelmes lesz egy Navinés lányba.
Jövő: Buliznak egy jót, de a lány azt hiszi, hogy csak barátság és semmi több. Aztán a srác hoppon marad, mert kiderül, hogy a lánynak van már párja.

Múlt: Az egyik Rellonos diák lop a másiktól.
Jövő: Nem derül ki, hogy ő volt az elkövető. Elkölti az összes pénzt és élvezi a vásárlást."


Ez tudom, hogy nem valami izgalmas, de amik nem hagynak nyugodtan aludni, azok igazi rémálmok. Volt, hogy olyan embereknek álmodtam meg az eltűnését, vitáit, válását, depresszióit, akiket egyáltalán nem ismerek. Sajnos eléggé nagy hatással van rám ez az egész, hiszen nagyon intenzívek ezek az álmok - fejeztem be a mondandómat neki. Ezután a nappali tevékenységeimről kérdezett, amin kissé csodálkoztam, hogy ugyan miért lenne lényeges, de természetesen feleltem neki:
- Nos, nappal nem történik semmi különös velem, élem az életem. Mint mondtam, hogyha már kialvatlannak érzem magam, akkor gyorsan képes vagyok összeveszni bárkivel. Egyébként nappal tanulok, eszem, iszom, mókázom, beszélgetek, időnként unatkozom, olvasok, írok valakinek és egyebek. Attól függ, hogy mit csinálok, hogy épp milyen lelki állapotban vagyok.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire fontos ez is, de azért nagyjából megpróbáltam felvázolni neki a helyzetet, bár nem tudtam, hogy mennyire volt ez hasznos a számára, így kíváncsian vártam a válaszát.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 18. 22:04 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


- Ó, erre nem gondoltam. Nem is tudnám figyelmen kívül hagyni őket. Túl jelentőségteljesek - válaszoltam elkomorodva, hiszen képtelen voltam kevesebb figyelmet tulajdonítani nekik, akárhogy is próbáltam kizárni őket a tudatalattimból.
- Igen, tökéletesen emlékszem az álmaimra, teljesen valódiak. Színesben álmodom és teljes mértékben megélem a dolgokat, a szereplők érzéseit: a félelmet, a kíváncsiságot, a kegyetlenséget, a nyugodtságot, az aggodalmat, a szeretetet, a gyűlöletet és így tovább. Érzem az illatokat, hallom a hangokat... Igaz, külső szemlélőként vagyok ott, ugye nem én irányítok, nem tudok beleavatkozni a történésekbe, de mégis olyan, mintha teljes fizikai valómban ott lennék - fejtettem ki az gondolataimat, közben kicsit megborzongtam, mert annyira abszurd volt ez az egész. Sose gondoltam, hogy ez megtörténhet velem, de az intézményi megpróbáltatások után az élet egy újabb leckével ajándékozott meg.
A következő reakción elmosolyodtam, még csak eszembe sem jutott, hogy bárkinek is szándékában állna engem keresztre feszíteni. Bár, ki tudja, mit hoz a jövő?
-  Nos, merem remélni, nem lenne túl kellemes halál. Időnként szoktam szoktam gyakorolni, igaz a Ji-King-et még nem tanultuk - mosolyodtam el, hogy ezt a jóslástípust is megemlítette, ugyanis már utánaolvastam és nagyon érdekesnek találtam.
- Több kevesebb sikerrel megy a gyakorlás, az ingát is próbáltam már, az egész jól megy, de még ott is van mit tanulni. A kártyajóslást többet kell gyakorolnom, mert nem mindig tudok kellőképpen rákoncentrálni a dologra, ezt bizonyára az alváshiány okozza, de igyekszem jobban elsajátítani. A Ji-King-ről már olvastam, de még nem volt szerencsém kipróbálni, pedig nagyon érdekfeszítő, amiket idáig olvastam róla. Azt tudtam meg, hogy főként tanácsadásra szolgál, megmutatja, hogy hogyan kell helyesen kezelni az adott helyzetet, rávilágít a helyes gondolkodásra. A szimbólumok közreműködésével mutatja meg, hogy miképp zajlanak le a dolgok az emberben, a világban. Az egész a változáson alapszik, röviden ennyi, ami hirtelen eszembe jutott róla - válaszoltam a tanáromnak. Közben Attila átadott egy csomag vékonyka tarot paklit, hogy keverjem meg és koncentráljak a problémámra. Ez nem volt nehéz számomra, elkezdtem a kártyalapok kevergetését, miközben teljes erőmből az engem érintő problémára összpontosítottam. Kíváncsi voltam, hogy milyen kirakási formát visz majd véghez, amit nem tanultunk az órán, és nyugtáztam magamban, hogy egy új módszert tanulhatok tőle. Miután jól megkevertem a lapokat, átnyújtottam neki a paklit és vártam, hogy vajon mi lesz a dolog végkimenetele.

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 20. 00:33 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


- Ez érdekesen hangzik. Miért van olyan érzésem időnként, hogy maga imád rébuszokban beszélni? - kérdeztem tőle mosolyogva, hiszen kíváncsi voltam rá, hogy erre vajon mit fog válaszolni.
- Az álmaim igenis jelentőségteljesek, de nem vagyok benne biztos, hogy más szempontból ne kéne figyelni rájuk, hiszen akkor miért vannak egyáltalán?  - tettem fel a tanáromnak egy újabb kérdést, hiszen mivel idáig biztos voltam benne, hogy nem csak úgy vannak, hogy megéljem őket, hanem ennél sokkal többet jelentenek. De vajon miért pont engem kísértenek és miért nem mást? Nem értettem, hogy miért pont én vagyok a célszemély, a "szerencsés" kiválasztott, de azt mindennél jobban tudtam, hogy meg akarom ezt az egészet érteni.
- Végül is! - mosolyodtam el újra, azt meg kellett hagyni, hogy Attilának volt egy sajátos humorérzéke, amit kifejezetten díjaztam.
- Fogok vele próbálkozni, ugyanis nagyon érdekel az a jóslásforma is - válaszoltam neki röviden és lelkesen. Ám a lelkesedésem hirtelen alább hagyott, amint a férfi belekezdett a kártyás elemzésembe.
- A múltamat inkább hagyjuk, rendben? - emeltem fel kicsit a hangomat egy szúrós pillantás kíséretében.
- Nem szeretnék ebbe belemenni, ha nem muszáj, senki se ismer igazából. Halvány lila gőze sincs senkinek a múltammal kapcsolatban, azzal, hogy mit éltem át - mondtam magamhoz mérve visszafogottan, de határozottan, ugyanis nem szerettem ezt a témát feszegetni, bár legbelül tudtam, hogy igazat mondott Attila, legalábbis, ami az elemzést illeti, de talán ő maga sem tudta, hogy kissé messzire ment, mert erre könnyen felkaptam a vizet. Most egész jó passzban voltam, úgyhogy nem törtem ki, de tudtam, hogy ez őt nem fogja meggátolni abban, ha valamit meg akar tudni vagy épp ki akar fejezni.
- Rendben, keverjünk, ez a beszéd! - mondtam hevesen, majd gyorsan felkaptam a paklit és gyors mozdulatokkal nekiálltam a kártyalapok alapos megforgatásának.
Örültem, hogy egy új feladatot kaptam, így legalább tovább léphettem az elhangzottakon és talán egy új esélyt kaptam arra, hogy közelebb kerüljek a problémám megoldásához.
- Nos, voilà! A kereszt kirakási formát választottam, amely az egyik legkézenfekvőbb mód egy adott szituáció elemzésére. A kérdésem a következő: Hogyan kezeljem az álmaimat, mit kezdjek velük, avagy hogyan haladhatnék előre a megoldás felé? Az első lapom a Hold. Ez a lélek sötétebbik oldalát tárja fel, amely magába foglalja a félelmeimet, a rémálmaimat, bizonytalanságomat. Ez a kiindulási helyzetem, ez való igaz. Mármint a rémálmaim, a félelmek és a többi édes kis negatív dolog. A második lapom az Igazság. Ez a sérelmet, az előítéletet, valamint az összhang ellentétét jelöli. Ettől egyelőre nem kell tartanom, de reménykednem is kár benne - sóhajtottam, közben kissé ideges voltam, mert nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre. Annak viszont örültem, hogy pont ez az a lap, amitől kevésbé kell tartanom, már, ha egyáltalán jól értelmeztem a jelentését.
- A harmadik lapom a Főpap és ez jelen helyzetben a fontos. Szerződés, szövetség. Egy olyan ember segíthet, aki kellő tapasztalattal rendelkezik, vagyis egyfajta spirituális vezető. Gyanítom, hogy ez maga lesz - néztem rá vigyorogva, hiszen jelen esetben ez most pont témába illett.
- Az utolsó lap, azaz a negyedik a következő állomás, a Csillag. Rossz esetben csalódás, jó esetben pedig remény, nagyszerű kilátások, ígéretes lehetőség, beteljesülés. Hú, ez jól hangzik, remélem, hogy eljutok idáig. Nos, mi a véleménye az elemzésemről? - kérdeztem tőle érdeklődve, hiszen mégiscsak ő a tanár. Habár elég magabiztosan adtam elő magam, azért reméltem, hogy nem mondtam túl nagy sületlenségeket, mert akkor az azt jelentette volna, hogy valamit nagyon nem jól csinálok vagy tévúton járok a kártyajóslás útvesztőjében.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 22. 20:02 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher





- Nos, igen, időnként saját magamon is meglepődöm - vallottam be Rosie-nak, ha már ennyire tetszett neki a társaságom, egyébként sem tartottam magam egyszerű esetnek.
- Igen, ez a magyar Hugrabugnak felel meg, én szeretem. Tele van színes egyéniségekkel és mindenki tartogat valamilyen meglepetést - mondtam neki sejtelmesen.
- Azta! Eldobom az agyam! Szóval Harry tényleg létező személy itt? Hát ez marha jó! Nagyon menő helyre jársz! - mondtam neki lelkesen és kissé sokkosan, hiszen idáig csak olvastam a történetet, nem gondoltam volna, hogy ez mind igaz. Ma megint egy új dolgot tanultam a varázsvilággal kapcsolatban, amit alig akartam elhinni, de másrészt nagyon magával ragadott.
- A szellemeket még szoknom kell, ahogyan a többi lényt is. Szóval végül is örültél, hogy a Griffendélbe osztott be a Teszlek Süveg? - kérdeztem tőle nagy érdeklődéssel, hiszen nagyon felkeltette ez a téma az érdeklődésemet.
- Mi jót csinálsz egyébként a szabadidődben? - rukkoltam elő egy újabb kérdéssel, mert kíváncsi voltam, hogy mit szeret csinálni Rosie, amikor épp nincs semmi dolga.
- Szeretem a lélektannal, pszichológiával, ezotériával kapcsolatos műveket, a krimiket, a horrort, a sci-fit, az irodalom terén pedig inkább a verseket, idézeteket szeretem. Szoktam írni is, több-kevesebb sikerrel. Te milyen jellegű műveket szeretsz? - kérdeztem vissza.
A lány nagyon magabiztosnak és határozottnak tűnt így első látásra, látszott rajta, hogy tudja mit akar. Bár elsőre nehéz volt megítélnem bárkit is és nem szívleltem az előítéleteket, de mégiscsak kialakult bennem egy kép róla, aztán idővel kiderül, hogy valóban olyan-e, amilyennek elképzeltem, vagy csak egy szerepet játszik az élet színpadán. Mindenesetre szimpatikus volt, de tudtam, hogy ez még nem jelent semmit, hiszen most láttam őt életemben először.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 14. 10:46
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 24. 16:15 Ugrás a poszthoz

Kviddics edzés


Tudtam, hogy egyszer eljön ez az idő is, amikor kezdetét veszi a kviddics mérkőzés. Nem szerettem volna beégni, ezért jelentkeztem az edzésre, hátha ragad rám valami és nem leszek nagyon béna a pályán. Tartottam ettől az egésztől, de reméltem, hogy sikerül azért majd elsajátítanom ezt a fajta sportágat. Elég cudar idő volt, ezért jól felöltöztem, hogy ne fázzak majd a gyakorlás alatt, bár nem voltam túl bizakodó ezen a téren. Idáig a seprűt csak seprésre használtam, eszemben sem volt, hogy felüljek rá, azt pedig totál abszurdumnak tartottam, hogy még repülni is lehet vele. Repüléstan órán ugyan már ültem rajta, de nem tartottam magam túl ügyesnek ebben.
- Szia Nyeste! Jöttem repkedni... nos már ismersz, hiszen szobatársak vagyunk, úgyhogy tudod, hogy még életemben nem űztem ezt a fajta sportágat komolyabban - köszöntöttem a lányt a nem éppen bizalomgerjesztő mondandómmal.
- Sajnálom, ez van. Remélhetőleg beletanulok majd. Egyébként hajtó leszek - tettem hozzá kissé szomorkásan, bár nem akartam őt teljesen elkeseríteni, azért úgy voltam vele, hogy jobb, ha tudja, mi a szitu.
Arra gondoltam, hogyha mégsem jön össze a dolog, akkor még mindig van lehetőségem kilépni a csapatból, bár azért reméltem, hogy nem vagyok annyira béna, mint ahogy azt gondolom és valamennyire helyt tudok majd állni. Kíváncsi lettem volna arra, hogy vajon a lány hogyan tanult meg kviddicsezni, de erre sosem kérdeztem rá és egyelőre nem is akartam őt fárasztani ezzel a kérdéssel. Igaz, jól beöltöztem, de még így is fáztam, mindig is fagyos típus voltam. Reméltem, hogy minél hamarabb kezdetét veszi az edzés, hogy ne fázzak és megtudhassam, mennyire vagyok ebben a sportágban jó vagy éppen béna.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 24. 16:33
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 25. 20:18 Ugrás a poszthoz

Kviddics edzés


Gyorsan megérkeztek az edzésre a többiek is, mindenkit köszöntöttem, közben pedig azon izgultam, hogy mennyire leszek béna a repülésben. Idáig se voltam túl profi benne, de most megkaptuk hajtóként azt a feladatot, hogy három körben gyakoroljuk a gyorsulást-lassulást-fordulásokat. Félve pattantam fel a seprűmre, majd megindultam vele. Már az elején elvesztettem felette az irányítást, mert iszonyat sebesen gyorsult, én pedig csak szerencsétlenkedtem vele.
- A fenébe, lassíts már, kérlek! Jó seprű, okos seprű, lassíts kérlek! - mondtam neki miközben megveregettem a nyelét. Magam sem értem, de kicsit lassabbra fogta végre a tempót, na igen egyáltalán nem álltam a helyzet magaslatán. Az első köröm igencsak keményen indult, de bíztam benne, hogy most már végre nem tartogat majd több meglepetést nekem ez az eszköz.
~ Ó! Gyorsulás, lassulás, fordulás? Örülök, hogy élek még! ~ - gondoltam magamban és örültem annak, hogy a seprűm lassú tempóra váltott. Tudtam, hogy meg kellene felelnem a feladatnak, de óriási félelem volt bennem, úgyhogy nem mertem gyorsabban repülni vele, fordulni pedig még annyira sem, mint száguldozni.
Mindhárom körömet lassan tettem meg, amikor pedig a seprűvel sikeresen földet értem, odamentem Nyestéhez és elmondtam neki, amit gondoltam:
- Sajnálom, nem megy... nem merek gyorsabban menni vele. Így is örülök, hogy épségben landoltam vele, ez van...
Tudtam, hogy nem volt számára biztató, amit mondtam, de így éreztem és nem volt egyelőre akkora bátorságom, hogy a lassú repülés mellett gyorsra váltsak, a fordulástól pedig egyenesen kirázott a hideg. Tudtam, hogy vagy türelmes lesz velem a lány és segít valahogy, vagy búcsút inthetek az egész játéknak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 25. 20:31
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 26. 23:42 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


- Igen, akkor ezek szerint tényleg abban beszél - mosolyodtam el, hiszen megerősítette az állításomat. Csodálkoztam magamban, hogy Attila nem az ellenkezőjét mondta, hiszen az emberek általában valamiféle védelmi mechanizmust vettek fel, ha olyat kérdeztem tőlük, ami váratlanul érintette őket, de most megtanultam, hogy ő nem ilyen ember.
- Próbálom, csak tudja, nem olyan egyszerű ez. Nagyon átérzem ezeket az álmokat és nem vagyok képes egyelőre nem a hatásuk alá kerülni, vagyis nem a lelkemre venni. Ez elég nehéz dolog számomra - válaszoltam a tanáromnak, hiszen nem volt számomra könnyű ez az egész, mert az álmaim olyanok voltak, mintha én is teljes mértékben részese lettem volna az eseményeknek, hiába voltam igazából kívülálló. Túl intenzívek voltak nekem ahhoz, hogy ne tekintsek rájuk úgy, mintha semmit sem kellene tennem értük vagy ne vegyem őket túl komolyan.
- Persze azért próbálkozom - mondtam neki biztatásul, hiszen nekem is az volt a célom, hogy levegyem ezt a terhet a vállamról és könnyítsek a lelkemen.
- Nos, merem remélni, hogy pozitív értelemben jelenik meg. Én mindenesetre bizakodó vagyok. A Főpapnak, vagyis magának segítő, útmutató szerepet szánok, aki átsegít engem a nehézségeken és aki mellett fejlődhetek is - válaszoltam neki elszántan, hiszen teljesen biztos voltam benne, hogy ő tud nekem segíteni mind lelkileg és mind a fejlődésben.
Az utolsó kérdése nem volt igazán az ínyemre, mert megint csak a határaimat feszegette vele. Tudtam, hogy vagy válaszolok neki vagy faképnél fog hagyni, amit teljesen meg is értettem volna a részéről, hiszen számára úgy tűnt, hogy kizártam őt az életem egy részéből, amely fontos lett volna a továbbfejlődésem szempontjából, de azt nem tudhatta, hogy ezzel egyúttal mély sebeket tépett fel bennem. A padról a földre ültem, nekitámasztottam magam a falnak és egy nagy sóhaj kíséretében nekikezdtem a mondandómnak:
- Igen, minden a múltamban gyökerezik, ami még máig kihat a jelenemre. Egyáltalán nem gondolok vissza boldogsággal a múltamra, mivel a nagy részében rossz tapasztalatokra tettem szert és akik talán számítottak volna valamit az életemben vagy megmentettek volna az egésztől, azok magasról tettek rám. Szóval igen, nagyon nem vagyok megbékélve a múltammal és emiatt tele vagyok tüskével. Ezt csak az tudhatja, érezheti át, aki már járt ilyen cipőben. Nem tudja, hogy min mentem keresztül - néztem a szemébe komolyan, majd folytattam:
- Igen, értettem az elemzést. Nem vagyok megbékélve a múltammal és ez hatással van a jelenemre is, addig pedig nem számíthatok fejlődésre, amíg ez az egész kihat rám. Nos ezt így talán nem olyan nehéz kifejteni, de egy olyan jellegű múlttal, amivel én rendelkezem, nehéz a továbblépés - válaszoltam neki őszintén. Nem árultam el magamról ennél többet, de úgy gondoltam, hogy ebből érezheti, hogy nem volt egyszerű idáig az életem és nem vagyok egy könnyű eset. Reméltem, hogy megérti valamennyire és nem küld el a fenébe, mert igazából tudtam, hogy csakis rá számíthatok fejlődés terén, és úgy gondoltam, hogy eleve olyan volt a személyisége, akire rábízhatom magam, de ahhoz, hogy a múltamat is megismerje, amiről beszélt, úgy éreztem, hogy kellett még egy kis löket, biztatás részéről. Úgy véltem, hogyha nem kíváncsi rám, akkor úgyis elküld, ha pedig érdekli a sorsom, akkor talán segít abban, hogy megnyíljak neki. Nem volt más hátra, mint reménykedni abban, hogy tényleg segíteni fog nekem.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 27. 10:47
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 27. 11:47 Ugrás a poszthoz

Kviddics edzés


Nyestuc  Love



Nyeste adott egy kis önbizalmat azzal, hogy mögém ült a seprűre és megmutatta az eszköz helyes irányítását. Szerencsére szép lassan csinált minden, így volt időm megemészteni a látottakat, egy kis idő eltelte után már azon kaptam magam, hogy elkezdtünk gyorsulni a seprűvel, majd hirtelen a fordulás is megtörtént, amitől idáig görcsbe rándult a gyomrom. Miután földet értünk, csak ennyit tudtam mondani a lánynak, miután megkaptam a feladatot, hogy most próbáljam meg egyedül végigcsinálni ezt a "mutatványt":
- Hú, hát ez durvább volt, mint a hullámvasút!
Ezt pozitív értelemben mondtam, mert annak ellenére, hogy eleinte tartottam az egésztől, jó érzéssel fogott el az adrenalinszintem növekedése ettől a pozitív impulzustól. Így bátrabban mertem belevágni a repülésbe úgy, hogy egyedül ültem a seprűn. Elindultam vele a megszokott, lassú tempómban, majd egy kis idő elteltével óvatosan előrébb dőltem a nyélhez, hogy ezáltal gyorsulásra ösztökéljem a seprűt. Ez sikerült is, mert máris éreztem, hogy megváltozott a sebesség és jóval gyorsabban haladtam előre, mint idáig. Ezután még jobban belekapaszkodtam a nyélbe és egy határozott mozdulattal feljebb húztam, amely által a seprű feljebb emelkedett és immár újra egyenesbe állt. Ekkor újra közelebb hajoltam a nyélhez, így újra gyorsabb tempóba repültem, aztán gondoltam egyet és most vagy soha alapon fordultam egy kisebb kört a seprűvel, amit sikeresen túléltem, és nem is volt olyan borzasztó, mint amilyennek először gondoltam. Igaz Nyestével is fordultam már egyet, de ezt most mégiscsak egyedül vittem végbe, és ezáltal elégedettség töltött el, de azért nem bíztam el magam. A fordulás után újra lassítani kezdtem a seprűmmel, majd óvatosan landoltam vele és vártam, hogy a lány is leszálljon és megmondja, milyennek vélte a próbálkozásomat.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 29. 20:53 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


- Értem, köszönöm a magyarázatot - válaszoltam neki immár nyugodtabban, mert közben próbáltam lehiggadni, hiszen ő is rendes volt hozzám és türelmes, így nem akartam felesleges hisztit csapni és emiatt bukni mindent. Igaza volt abban, hogyha ezt a fajta kommunikációt használja, akkor a társalgások alkalmával több minden ragad rám, mintha csak alkalmanként élne vele. A következő kérdést Attila nagyon komolyan intézte hozzám, ezzel pedig alaposan feladta a leckét. Próbáltam összeszedni a gondolataimat és helyes választ adni neki, legalábbis azt feleltem, amit leszűrtem ebből a kiragadott mondatból:
- Az értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy mindent magamnak köszönhetek. Úgy értem, hogy a gondolataimnak teremtő erejük van és kihatnak a cselekedeteimre is. Amit akkoriban éreztem, negatív gondolatok, érzések, azokat saját magam teremtettem meg és és még most is kihatnak a jelenemre. Tehát a félelmeimet, az aggodalmaimat és minden negatív érzelmet én teremtettem meg, amiket azóta is magammal hurcolok. Ez pedig kihat a mindennapjaimra, jelentkezik az álmaimban és a régi sérelmeim ellenem fordulnak, szóval szemléletváltás kell ahhoz, hogy tovább léphessek és fejlődhessek.
Nagyon reméltem, hogy erre gondolt, de én ezt szűrtem el ebből a mondatból. Szóval magamnak köszönhetem ahol tartok és nem szabadna újabb negatív gondolatokat teremtenem, mert akkor azok felemésztenek.
- Igen teljesen megértem, az önsajnálat nem vezet sehova és felemészt. Nagyon szeretném elengedni ezt az érzést, nekem se jó ez az állapot. Éppen ezért mindenképpen szeretnék változtatni ezen - mondtam neki őszintén, közben úgy éreztem, hogy jobban megnyíltam neki, mert ilyeneket még senki másnak nem mondtam. Igaz más nem is próbált rávezetni a helyes útra idáig...
Nem tudtam, hogy a tanáromnak milyen élete volt vagy milyen viszontagságokon kellett átesnie, de csodáltam benne azt, hogy egy ilyen szintre eljutott és mennyire más a gondolkodása, mint az átlagembereknek. Bizonyára nagy utat kellett bejárnia ehhez, de nem akartam kérdezősködni, úgyhogy ezt a gondolatmenetet megtartottam magamnak.
- Ezt is teljesen megértem, nem szeretnék a múltban élni. Mindenképp szeretnék változtatni ezen, hiszen szeretnék fejlődni és egy jobb, élhető jövőt teremteni magamnak - feleltem az utolsó megjegyzésére, majd folytattam:
- Sajnálom, nem akartam így kitörni.
Úgy éreztem, hogy ezt még hozzá kellett fűznöm, mert tényleg nem akartam így elveszíteni a fejem, majd ajkaimat beharapva vártam a "végítéletet", vagyis, hogy mit fog reagálni a válaszaimra. Ahhoz általában értettem, hogy hogyan tegyek tönkre mindent magam körül, tudtam, hogy ezen is dolgoznom kell még, de úgy éreztem, hogy mellette tudnék fejlődni, hiszen eddig ebben senki nem segített.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 29. 20:53
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2016. december 30. 00:07 Ugrás a poszthoz

Kviddics edzés


Nyestuc  Love



Látszott Nyestén, hogy elégedett velem annak ellenére, hogy nem volt tökéletes a teljesítményem, ez pedig még inkább arra ösztökélt, hogy beleadjak apait-anyait a gyakorlásba. Amint leszálltunk a lány magához intett a pálcájával egy kvaffot, amit könnyedén el is kapott. Ezután ismét seprűre ültem a példáját követve, majd a magasba emelkedtem. Egy újabb kört mentem a járművemmel a kíséretében, egy óvatos mozdulattal előre dőltem a nyélhez, hogy kicsit gyorsabbra vegyem a tempót, majd határozottan feljebb húztam, így a seprűm felfelé vette az irányt, majd újra egyenesben állt. Miután ez megtörtént, egy határozott mozdulattal lefelé toltam a seprű nyelét, így az annak megfelelő irányba haladtam vele. Ezt követően, miután újra egyenesbe tettem, majd közelebb húzódtam a nyélhez ezzel gyorsabb tempót elérve és először jobbra, majd balra irányítva fordultam egyet vele. Úgy éreztem, hogy most valamivel jobban ment az egész, mint az első gyakorlásnál. Nyeste kicsit eltávolodott tőlem és egy kvaffot hajított felém, aminél nagyon koncentráltam, hogy bénázzam el és sikerüljön megfogni. A labda egyenes ívben repült felém, mindkét kezemmel elengedtem automatikusan a seprű nyelét, hogy elkapjam. Teljesen megfeledkeztem magamról és csak a felém repülő kvaffra koncentráltam, amikor is az a kezemben landolt. Amikor megfogtam éreztem, hogy kezdem elveszíteni az egyensúlyomat és kissé bepánikoltam, így az egyik kezemmel megragadtam gyorsan a seprű nyelét, míg a másikban a labdát tartottam és ráhajoltam a járművemre. A kisebb megszeppenésem ellenére nagyon örültem, hogy elsőre sikerült, megfogni, bár ez csupán egy közönséges labda volt, azért mégis kellett hozzá egy kis ügyesség, mert tudtam, hogy a meccsen bizony nem lesz egyszerű dolgom vele. Miután a kezembe került a kvaff, és a lélekjelenlétemet visszanyerve felegyenesedem a seprűről, egy nagy lendülettel visszadobtam Nyestének.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2017. január 2. 22:56 Ugrás a poszthoz

Kviddics edzés


Nyestuc  Love



Nyestének már nagyon jól megy a labda elkapása, elég az egyik kezét használnia hozzá. Átlósan átdobta nekem hirtelen a labdát, amit a legnagyobb csodálkozásomra is elkaptam két kézzel, miközben felém repült, majd megint a seprű nyelére buktam, és onnan emelkedtem fel, amikor már biztonságban éreztem magam. Nem volt egyszerű elkapni a lasztit, de valahogy úgy esett, hogy pont kézre illett, ezért hálát is rebegtem a sorsnak. Nem gondoltam volna, hogy elsőre sikerül majd elkapnom a labdát... sőt, kviddics terén se gondoltam, hogy szuperálni fogok még ma, de ezek szerint mégis sikerült valamilyen furcsa szerencse során jól teljesítenem. Csodáltam a lány lelkesedését és hogy ilyen jó tanár volt, legalábbis szerintem tökéletesen megmutatta dolgokat. A közreműködésével könnyű volt előre haladni, hiszen remekül bemutatta, hogy mit hogyan kell csinálni, és ez igazán dicséretes volt. Reméltem, hogy továbbra is így fogunk haladni, mert akkor egész közel kerülhetek a célomhoz. Büszkén mutattam neki, hogy elkaptam a labdát, majd közelebb irányítottam hozzá a seprűmet és visszadobtam neki. Bíztam benne, hogy sikerül megtanulnom játszani, hiszen a repülés már egész jól ment, igaz repüléstanon is sokat gyakoroltam, de azért most legalább a gyorsabb tempó is jobban ment, mint eddig.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 2. 22:57
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2017. január 3. 18:50 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra



A mondandóm végén úgy éreztem, hogy kicsit sokat beszéltem egyszerre, hiszen a tanárom csak ült méla csendben és nem fűzött semmihez sem megjegyzést, ám látszott rajta, hogy figyelt rám. Remekül értett ahhoz, hogy hogyan bizonytalanítson el, hiszen semmilyen visszajelzést nem kaptam arról, hogy mit gondolt a válaszaimmal és meg megjegyzéseimmel kapcsolatosan és semmilyen érzelmet sem tudtam leolvasni az arcáról, így kétségek között maradtam. Nem tudtam, hogy egyáltalán szeretne-e nekem továbbra is segíteni vagy inkább úgy dönt, hogy lemond az egészről, mert reménytelen esetnek tart. Próbáltam mindehhez pókerarcot vágni, de képtelen voltam teljesen palástolni az érzelmeimet, ezért tisztában voltam vele, hogy kiült az arcomra a tanácstalanság és a kétségbeesés. Nem szerettem volna, hogy úgy döntsön, nem segít többet, hiszen úgy éreztem, hogy teljesen egyedül nem fogok tudni megbirkózni ezzel a dologgal, egyszerűen szükségem volt a támogatására és az útmutatására. A terveim között is az szerepelt, hogy tovább szeretnék fejlődni a jóslás terén és mindenképp szerettem volna megtanulni kontrollálni ezeket az álomképeket. Próbáltam erőt venni magamon, hogy ne bőgjem el magam, ekkor viszont Attila a szekrényhez lépett és egy függő medállal tért vissza, majd újabb választás elé állított. Ő maga volt a meglepetések embere, mesterien értett a váratlan fordulatok előidézéséhez. Nagyon rémisztőnek tűnt az, amit elmondott az amulettről, hiszen még belegondolni is borzasztó volt abba, hogyha magamhoz veszem, akkor még több álmatlan éjszakám lesz és ehhez még altatót sem ad. Persze ott volt a könnyebbik út is az altatóval. Az utóbbi rendkívül csábító volt, de tisztában voltam azzal, hogy nem élhetek egész életemben altatókon, és az nem nyújt megoldást a problémámra, hiszen ha elfogy, akkor újra nyugtalan éjszakáim lesznek. A medálos választási lehetőségnél belegondoltam, hogyha még több jóslat fog kísérteni és nyugtatóm sem lesz ehhez, akkor valószínűleg hamar ki fogok purcanni kialvatlanság vagy végkimerülés következtében. Ez nem hangzott túl jól, mert szerettem volna még élni, hiszen annyi minden várt még rám az életben. Azt is tudtam, hogyha az altatót választom, akkor egyrészt nem fejlődök semerre, másrészt magamra maradok a rémképeimmel és valószínűleg sosem lesznek nyugodt éjjeleim enélkül a szer nélkül. Ennél már a halál is jobb. Közben eszembe jutott, hogy Attila azt mondta a medálról, hogy segít abban, hogyan kezeljem az álmaimat és hogyan váljak immunissá velük szemben. Elcsodálkoztam, hogy egy medál hogyan tudna ebben segíteni, de bíztam a tanárom szavaiban és úgy döntöttem újra, hogy bizony nem a könnyebbik utat választom és szembenézek a félelmeimmel.
- Mint mondtam szeretnék fejlődni és változtatni a dolgokon. Ha ez még több álmatlan éjszakámba kerül, ám legyen - válaszoltam neki elszántan és elvettem tőle az aranyláncon függő medált, majd vártam a reakcióját.
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2017. január 6. 20:07 Ugrás a poszthoz

Zója


Úgy éreztem, hogy eljött az idő, hogy felkeressem Zóját. Mindig is tudtam, hogy eléggé elfuserált vagyok, de tudtam, hogy ideje változtatni magamon, és muszáj volt valakivel megosztanom a régi sérelmeimet. Már előre sajnáltam szegény Zóját, hiszen még sosem találkoztam vele ilyen körülmények között, de azzal teljesen tisztában voltam, hogy eléggé problematikus vagyok.
- Öhm... Jó napot! - nyitottam be a rendelőbe félénken, hiszen nem tudtam, hogy milyen fogadtatásban részesülök, de reméltem, hogy nem jöttem rosszkor.
Nagyon sajnáltam Zóját már előre is, hiszen tudtam magamról, hogy nem vagyok éppen egy könnyű eset. Jó lett volna kicsit felkészítenem magam a találkozó előtt, hiszen mégiscsak rá fogom zúdítani a problémáimat. Idáig sose mertem megnyílni senkinek sem, csakis azoknak, akiket idáig érdemesnek tartottam erre, bár azok nem voltak túl sokan.
- Leülhetek? - kérdeztem Zójától miközben kiszemeltem magamnak az egyik szimpatikus kanapét. Tudtam, hogy azt szeretné, hogy meséljek magamról és derítsük ki együtt gyorsan a problémámat, de egyszerűen elsőre nem vitt rá a lélek. Ott álltam tök szerencsétlenül és vártam, hogy megtörténjen a csoda, amiről én sem gondoltam, hogy igaz lehet, de azzal tisztában voltam, hogy Zójának oroszlán türelme van, már ami a leendő pácienseit illeti.
- Nem is tudom, hogyan kezdjek bele - mondtam neki pirulkodva, hiszen egyáltalán nem voltam hozzászokva ehhez az új környezethez és egyébként is nehezemre esett pszichológushoz bejelentkezni, de úgy éreztem, hogy muszáj volt.
- Szóval... nem vagyok egyszerű eset. Sok bennem tüske - kezdtem bele a mondandómba, majd Zója arcát figyeltem, hogy egyáltalán mit reagál a mondandómra.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 7. 14:19
Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2017. január 7. 19:21 Ugrás a poszthoz

Jóslástan különóra


Zárás



Miután elvettem Attilától a medált, elmondta, hogy ez az eszköz valóban működik és még segítséget is kaptam hozzá egy képet, amelyen egy érdekes szimbólum volt látható. Elmagyarázta, hogy hogyan működik, hogyan kell alkalmazni, közben figyeltem és bőszen bólogattam. Nagyon reméltem, hogy megfelelően tudom majd használni ezt a segédeszközt, azt pedig tudtam, hogy áldozat nélkül nincs nyereség. Azzal is tisztában voltam, hogy saját magamon csakis én tudok segíteni, de jól esett és biztonságot adott az az érzés, hogy nem egymagam kell végigjárnom ezt a rögös utat. Ezt követően a tanárom elmondta, hogy megtanítja nekem az álmaim kontrollálását, amelyhez szintén feladatokat kaptam.
- Rendben, tovább fogom írni a naplómat, ígérem - válaszoltam neki határozottan, majd a másik "küldetésemet" is meghallgattam, az teljesen érthető volt számomra.
- Úgy lesz. Köszönöm a segítséget! - mondtam neki, hiszen rendes volt tőle, hogy a szabadideje egy részét annak szentelte, hogy egy ilyen nehéz esetnek segítsen, mint amilyen én vagyok. Tudtam, hogy kemény fába vágta a fejszét, de szerintem ezzel ő maga is tisztában volt. Úgy határoztam, hogy a múltam leszámolásával Zója segítségét is igénybe veszem, hiszen ha valakinek elmondhatom, hogy mi bánt, milyen terheket cipelek magammal, az már megkönnyíti a dolgomat. Jó szakember hírében állt és bíztam benne, hogy tud majd nekem segíteni a múltam feldolgozásában vagy legalább rávezet a helyes útra egy szebb jövő reményében. Sose gondoltam volna, hogy majd egyszer egy pszichológus segítségét is igénybe fogom venni, de tudtam, hogy mindenképp tovább kell lépnem a múltamon ahhoz, hogy fejlődhessek, erre pedig Zója volt a tökéletes személy.
- Jelentkezem, amint úgy érzem, hogy már jól megy a gyakorlás! - mondtam neki egy mosoly kíséretében, majd elköszöntem tőle, és a medállal, valamint a képpel a zsebemben távoztam a helyszínről.

Széplaki Alíz
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Navinés média, Uralkodó Unikornisok csapattag, Jövendőmondó, Gyakorlótanár, Harmadikos mestertanonc


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 503
Összes hsz: 2146
Írta: 2017. január 14. 11:36 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher





- Tényleg? Sokan nem szeretik, de akkor ebben egyezünk - válaszoltam neki mosolyogva, majd a barátok szó hallatán felhúztam a szemöldökömet és visszakérdeztem:
- Ó! Barátok?
Nagyon meglepődtem, mert az itt tartózkodásom során még sosem történt velem ilyen, hogy valaki szinte rögtön a barátom akart lenni. Most találkoztunk először és ez a lány máris a bizalmába akart fogadni. Még sosem volt dolgom hasonló jelenséggel, mindenesetre hízelgő volt, hogy ennyire szimpatikus voltam neki. Úgy gondoltam, hogy megér egy próbát az egész, hiszen nagyon pozitív benyomásom volt róla így elsőre, aztán reménykedtem benne, hogy ez továbbra sem fog változni.
- Benne vagyok, miért is ne? - feleltem neki lelkesen egy széles mosollyal az arcomon, így láthatta, hogy valóban komolyan gondoltam ezt. Nem voltam az a nagy érzelemkinyilvánítós típus, főleg nem elsőre, így nem ugrottam külön a nyakába, hogy kimutassam az örömömet, mert arra gondoltam rögtön, hogy nem biztos, hogy ezt ő díjazná. Annyira még nem ismertem ezen a téren, így nem tudtam, hogy mennyire zavarja őt, ha valaki elsőre belemászik a személyes szférájába, mivel ahhoz olyan körülmények kellettek és olyan passzban kellett lenni hozzá, ami ezt lehetővé teszi - mármint az én esetemben mindig is így volt.
- Tanítanak, de odáig még nem jutottunk el - mondtam neki kicsit pironkodva, hiszen neki teljesen természetes volt, hogy Potter itt nagyon híres és népszerű.
- A mugli világban csupán mesehős - tettem hozzá, hogy értse, pontosan mire is gondoltam.
A varázstalan család kifejezésre kissé elfintorodtam, ez nekem elég kényes téma volt, amit még a mai napig nem sikerült teljesen feldolgoznom. Próbáltam neki diplomatikus választ adni, hogy azért tisztában legyen a helyzetemmel, de mégse tudjon meg túl sokat.
- Félvér vagyok, a mugli világban nevelkedtem. Szóval még mindig sok újdonságot tartogat számomra ez az univerzum. Na és te? - kérdeztem vissza, hiszen megütötte közben a fülemet az "is" szócska, ezek szerint nem egy aranyvérűvel volt dolgom, aki már jártas ezen a területen, ettől pedig egy kicsit megkönnyebbültem, hogy akkor talán ebben is hasonlítunk.
- Persze, ez sem utolsó szempont - feleltem neki immár jobb kedvűen, majd hozzátettem:
- Csak azt sajnálom, hogy muszáj viselni az egyenruhát, de ez ellen úgysem tudunk semmit tenni.
Nem repdestem az örömtől az egyenruha kötelező viselését illetően, de benne volt a szabályzatban, úgyhogy nem volt mese, muszáj volt hordani.
- Te aztán tudsz élni! - mondtam neki lelkesen, amikor a hobbijaira terelődött a téma. Látszott a lány alakján és a mozdulatain is, hogy balettozott, hiszen elképesztően kecsesen mozgott és remek formában volt.
- Szeretek olvasni, sétálni, úszni, futni és verseket írni. Tudom, csupa hétköznap, unalmas elfoglaltság - húztam mosolyra a számat, majd feltettem Rosie-nak egy újabb kérdést:
- Na, és melyek a kedvenc tárgyaid? Azt már tudom, hogy a művészet is köztük van. Szörnyen rajzolok, de fotózni szeretek - tettem még hozzá ezt az információt a mondandómhoz.
- Nagyon tetszik a balett, bár még sosem próbáltam, az tény, hogy gyönyörű és nagyon kifejező tánc. Hány éve balettozol? - érdeklődtem, mert egyszerűen kíváncsi voltam rá, hogy mióta műveli a táncművészet ezen formáját.
- Nos, én az írás klasszikus formáját használom, tudod én még főként még mindig mugli fejjel gondolkodom. Papír, penna, ihlet és a gondolataim - nekem csupán ez kell ahhoz, hogy megalkossak egy verset, nem foglalkozom ezen a téren mágiával - válaszoltam neki őszintén. Nekem ez épp elég volt ahhoz, hogy alkossak, nem volt szükségem ehhez semmiféle sajátos mágiára, de ezt a lány már kitalálhatta a válaszomból is.
- Te írtál már verset? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá, hogy hogyan áll ezzel a területtel Rosie.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. január 14. 17:13
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 2 [3] 4 5 6 7 8 9 10 » Fel