28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 10 » Le
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. augusztus 15. 22:33 Ugrás a poszthoz

Karina




Mivel nem tettem az ittlétem alatt túl nagy szert ismeretségekre, ezért egymagam indultam el a fesztiválra. Nem akartam a szobában ücsörögni és egyébként is kedveltem a különféle rendezvényeket, az évek során pedig már feltaláltam magamat egyedül is, úgyhogy jókedvűen indultam el erre az eseményre. Egy egyberészes, halovány rózsaszín ruhát vettem fel fekete övvel és fekete cipőt, aminek csak egy pici sarka volt, nehogy kényelmetlen legyen a lábamnak, hiszen órákon át ebben leszek. Hajamat begöndörítettem, hogy ne csak úgy lógjon, aztán felkaptam a retikülömet és útra keltem. Még a macskámnak se fogok hiányozni, amíg távol leszek, mert úgy tűnt, hogy ma szundi üzemmódban működik egész nap, szóval nem igazán vágyott társaságra. Kellemes, nyári meleg volt kinn, ilyenkor az ember szívesen iszik hideg italokat. Sokan eljöttek a fesztiválra, bár nem láttam semmilyen ismerős arcot, akivel meg már váltottam pár szót, azoknak megvolt a saját maguk társasága. Hirtelen egy igényes ruhában megjelenő lány szólított meg.
- Helló!
Köszöntem neki vissza, majd az itókákat elnézve gyorsan leesett, hogy kóstolásról van szó. Egyáltalán nem bántam, mert szerettem új ételeket és italokat kóstolgatni, úgyhogy elfogadtam az ajánlatát:
- Remekül hangzik! Bízom az ízlésedben és szívesen megkóstolnám az éjszaka titka nevű vajsört. Te mikor ittál ilyet először? - kérdeztem tőle mosolyogva, és kíváncsian vártam, hogy hogyan fog ízleni ez a fajta itóka.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. augusztus 19. 20:57 Ugrás a poszthoz

Ádám


- Nagyjából megedződtem már az idők során, de sajnos úgy látszik, hogy sosem úszom meg a rossz megjegyzéseket. Szerintem mindenki megkapja az életben ami jár neki, csak más formában. - mosolyodtam el, miután kinyilatkoztattam gondolataimat a fiú felé, arra pedig nem szerettem volna megjegyzést tenni, hogy elárulta a siketségét, mert nem lett volna túl udvarias vele szemben, így is nagy őszinteségre vallt, hogy egyáltalán elárulta. Viszont ezek szerint őt is csúfolták, mivel már tapasztalt volt a témában, amit nem félt megosztani velem.
- Szóval te is átélted már ezt... igazán sajnálom - válaszoltam a fiúnak lesütött szemekkel, hiszen senki sem szolgált rá erre, csupán néhány vadóc diák áldozatai voltunk, akik nem tudták más formában kitölteni a mérgüket, vagy ettől csupán menőbbnek képzelték magukat. Pedig mekkora tévedésben éltek...
- Ó, sárkánytigris? - kérdeztem nagy mosollyal az arcomon, hiszen még sosem hallottam erről a teremtményről, sőt, ha jobban belegondolok, még erről a dimágus dologról sem hallottam.
- Pontosan mit jelent a dimágusság? - kérdeztem kissé elpirulva, mert nagyon érdekelt ez a téma, de kicsit szégyelltem, hogy ennyire tudatlan vagyok, legalábbis ami a mágusvilágot illeti.
Ádám pozitív megerősítésére tovább közelítettem a lény felé, aki meglepően barátságosan fogadta a közeledésemet. Ezután a fiú kijelentette, hogy szerinte kedvel engem, erre újra elmosolyodtam, majd megint a teremtményre összpontosítottam. Lassan közelített felém, óvatos léptekkel, majd a tenyerembe fúrta a fejét, ami igazán nagy élmény volt, mert még sosem simogattam ehhez hasonló lényt. Nagyon puha szőrzettel rendelkezett, szinte élvezet volt végigsimítani rajta, és úgy éreztem, hogy teljes mértékben megbízhatok benne, hiszen barátságos szándékkal közeledett felém.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 19. 20:59
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. augusztus 19. 21:14 Ugrás a poszthoz

Karina





- Nos, ebben igazad van, a friss itóka az igazi! - mondtam lelkesen a lánynak, majd megkóstoltam az italomat, amit az előbb töltött ki nekem.
- Hmm... ez nagyon finom! - feleltem elégedetten, majd felhajtottam és kértem még repetát.
- Tudtom szerint nincs benne alkohol, szóval légy szíves tölts még egy pohárkával, mert nagyon ízlik - válaszoltam neki, majd kedvesen rámosolyogva nyújtottam oda a poharamat. Valóban igaza volt, érdemes volt megkóstolni ezt az italt, hiszen isteni finom volt, még azon is elgondolkodtam, hogy veszek belőle magamnak egy palackkal.
- Ki egyébként a főnököd? - érdeklődtem tőle, bár nem voltam biztos benne, hogy ismerem, de sosem lehet tudni.
- Egész végig dolgozni fogsz a fesztivál alatt vagy azért ki tudsz kapcsolódni egy kicsit? - kérdeztem mosolyogva a lánytól, mert azért húzós lett volna végigrobotolni ezt az időszakot, meg aztán beleképzeltem magamat a helyébe és tudtam, hogyha én lennék ott, akkor azért belegondolnék abba, hogy szívesen szórakoznék egy kicsit, ha már itt vagyok. Nem tudtam, hogy mi ennek a menete, de reméltem, hogy azért ő is ki tud kapcsolódni kicsit, ha már itt van. Maga a rendezvény nagyon tetszett, szépen ki volt dekorálva minden és sok érdeklődő vett részt rajta, szóval megadták az egésznek a módját.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. augusztus 19. 21:14
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. augusztus 21. 22:29 Ugrás a poszthoz

Ádám



- Merem remélni, már csak azért is, mert megérdemlik - fejtettem ki röviden a véleményemet Ádámnak, mert ugyan én senkinek sem kívántam rosszat, de reméltem, hogy azért megkapják majd, ami jár nekik.
- Értem, hát az nem lehetett túl kellemes. De milyen szerencséd volt azzal a hölggyel, aki visszaadta a hallásodat! Ez óriási élmény lehetett! - lelkendeztem mosolyogva, hiszen hatalmas ajándék, ha valaki visszaadja azt, ami nélkül szenvedés, illetve nehézséget jelent élni. Én annak örültem volna, hogyha nagyobb önbizalmat kapok a támadóimmal szemben, de azért az évek alatt már egész jól megtanultam kezelni ezeket a kínos helyzeteket.
Noah-nak tetszett a simogatás, úgy tűnt, hogy rövid időn belül sikerült összebarátkoznom vele. Igazából nem jelentett gondot, hogy megkedveljenek az állatok, mert érezték rajtam, hogy mindig pozitívan álltam hozzájuk, egy szóval igazi állatbarát voltam. A mugli világban is mindig megetettem a kóbor állatkákat, ha lehetőségem adódott rá, és mindig megsimogattam azokat, amelyek barátsággal közeledtek felém.
- Igen, erről hallottam. Hú, ez nagyon izgalmasan hangzik! - néztem érdeklődve a fiúra, amikor azt ecsetelte, hogy ő egyszerre két elemmel is bír, amelyek a tűz és a levegő voltak.
- A tűz veszélyesen hangzik, bár unalmas lenne az élet nélküle - utaltam a veszélyességre, majd megtekintettem ahogyan Ádám bemutatta tüzes és légies tudományát.
- Ez nagyon klassz! Meg lehet ezt tanulni, vagy születni kell erre? - érdeklődtem a sráctól, mert a részletekről már nem volt információm, közben abbahagytam a lény vakargatását és felálltam.
Elővettem egy öngyújtót, amit még a réten találtam a múltkori sétám során, aztán zsebre tettem, mert még működött. Nem mintha dohányozni akarnék, de úgy voltam vele, hogy jó lesz majd valamire.
- Én csak ezt tudom - elővettem az öngyújtót és fellobbant a láng, majd két ujjamat benyálaztam és a tűzbe tettem fél pillanatra, aztán zsebre vágtam az említett eszközt. Ezt a trükköt az egyik idősebb lány mutatta, aki szintén az intézetben nevelkedett, de sajnos nem töltött ott sok időt, mert viszonylag gyorsan örökbe fogadták, csupán azért sajnáltam, mert velem rendes volt. Persze annak örültem, hogy végre jobb helyre került, bár szívesen mentem volna vele akkoriban, de erre nem volt lehetőség.
- Jól hangzik! Én még nem tudom, hogy mi leszek, mert számomra még elég új minden, de majd biztosan kialakul - válaszoltam Ádámnak, miközben arra gondoltam, hogy ez a foglalkozás tökéletesen illik hozzá.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. szeptember 8. 13:53 Ugrás a poszthoz

Karina





- Olvastam a placebo hatásról, tényleg vicces lehet, hogy azt hiszik, van benne alkohol és még úgy is viselkednek tőle... aztán hideg zuhanyként éri őket, amikor meghallják, hogy nincs és ugye mi mást lenne könnyebb hibáztatni, mint az italt - értem én - feleltem neki széles mosollyal a számon. Számos hasonló esetről olvastam már otthon, de az is igaz, hogy sokszor pozitív hatást gyakorolt a placebo hatás másokra, úgyhogy hasznosnak tartottam.
- Vadász Csenger Richárd... hmm... nem hallottam róla - válaszoltam neki eltűnődve, bár az elmondása alapján rendes, hogy munkát biztosít az iskola diákjainak.
- Biztos jó fej - tettem hozzá, igaz én sose álltam túl jól és Timi sem tartozott a gazdag réteghez, átlagosan éltünk. Nekem ez viszont nagy előrelépésnek számított a zord intézményi élet után. Sose vágytam túl nagy vagyonra, sose vonzott a csillogás, csak arra vágytam, hogy normálisan meg tudjak élni. Mindig is többre tartottam azokat az embereket, akiknek nem hullott az ölükbe a pénz, hanem megdolgoztak érte, önerőből jutottak hozzá. Ezek az emberek jobban meg is tudták becsülni a dolgokat.
- Örülök, hogy tetszik a munkád! Én is olyasvalamit szeretnék majd csinálni, ami nem nyűg, de majd elválik, hogy mi lesz.
- Én most értem ide, és akármilyen hihetetlen is, idáig nem sok izgalmas dolgot láttam az embertömegen kívül, plusz az első utam egyenesen erre vezetett... szóval talán később tudok szolgálni számodra valami hasznos információval ez ügyben.
Kicsit hülyén éreztem magam, hogy nem tudtam semmi érdekeset mondani a lánynak, de tényleg nem vettem észre semmi érdemlegeset, igazából még csak most indultam volna "felfedezőútra", de egyelőre itt kötöttem ki. Kíváncsi voltam, hogy vajon tényleg olyan finom-e az ital, amit Karina ad, bár bíztam az ízlésében, úgyhogy nem vártam tőle semmi negatívumot.
- Te mi jót csinálnál itt szívesen, ha nem dolgoznál? - tettem fel a kérdést, mert érdekelt, hogy vajon ő mit kezdene itt magával, mit próbálna ki, hiszen ezen a téren elég tanácstalan voltam, mivel most jártam itt életemben először.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. szeptember 8. 14:08 Ugrás a poszthoz

Nyeste



A beszélgetésünk kellős közepette Nati kijelentette, hogy el kell mennie valahova, úgyhogy kettesben hagy minket. Elég gyorsan elviharzott, de nem tudtam rá haragudni, mivel biztosan nyomós oka volt rá, hogy itt hagyott bennünket.
Láttam Nyestén, hogy kissé zavarban volt a kialakult helyzettől, de aztán előszedett egy papírt és egy ceruzát, majd írásban válaszolt a kérdésemre.
Elolvastam, amit a papírra írt:
- Hmm... festés és kviddics. Ez érdekes. Miket szoktál festeni? - kérdeztem vissza lendületesen, majd visszatoltam hozzá a papírt a ceruzával és válaszoltam én is a kérdésére:
- Szeretek olvasni, futni, úszni, verset írni és a természetet járni. Tudom, nem valami extra dolgok, de hát ez vagyok én. Azért egyszer elmehetnénk valami szórakozóhelyre kikapcsolódni. Nyugi, még én se voltam soha! - feleltem neki megnyugtatásul, ezért is voltam kíváncsi arra, hogy vajon hogyan telik egy éjszakai zenés-táncos est. Végre több lehetőségem volt arra, hogy új dolgokat próbáljak ki. Igaz, hogy itt is meg voltak húzva bizonyos határok, de nem volt olyan nagy szigor, mint az intézményben. Ott aztán tényleg semmit sem lehetett csinálni, ezért is töltöttem inkább az udvaron az időm nagy részét, mert beleőrültem volna a négy fal közötti unalmas életbe.
- Kérsz még valamit? Én iszom egy kis ásványvizet - kérdeztem tőle kedvesen, majd felállt a helyemről és megvártam, hogy válaszoljon, mert akkor nem kell kétszer odamennem a pulthoz. Ő pedig, amíg én leadom a rendelést, tud írni választ a papírjára.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. szeptember 8. 14:42 Ugrás a poszthoz

Adrian Ivanorovics Black


- Értem. Hát, ha nem nyúlta le valaki, akkor itt kell valahol lennie! Csak meglesz! - válaszoltam neki magamat is biztatva, csak hogy jobban menjen a keresés. Közben a srác is bőszen kereste a dobozkát, azért két szem többet lát, úgyhogy biztosan előkerül idővel.
- Hát, ha minden jól megy, akkor nemsokára harmadikos. Legalábbis remélem, hogy nem kell évet ismételnem - válaszoltam neki, bár úgy éreztem, hogy egész jól mennek a tantárgyak és mindig igyekeztem megírni a házikat is, ez azért egész klassz teljesítmény, ha azt nézem, hogy nemrégiben még semmit sem tudtam a varázsvilágról. Pontosabban még a létezéséről sem tudtam.
- Te hányadikba jársz és melyik házba? - kérdeztem tőle, ha már egyszer ő is érdeklődött. Őt nálam egy kicsivel idősebbnek tippeltem, de fogalmam sem volt arról, hogy melyik házba oszthatták be, na nem mintha ez bármit is számítana.
Közben bőszen keresgéltem a fémdobozkát, amikor hirtelen valami megcsillant a fűben:
- Megvan! - mondtam félhangosan, nagy lelkesen, aztán egyből le is hervadt az arcomról a mosoly, amikor közelebb mentem a fénylő tárgyhoz és megállapítottam róla, hogy csupán egy eldobott fémkupakra bukkantam rá.
- Öhm... ez mégsem az! - hajtottam vissza rá a hosszú fűszálakat, aztán továbbálltam, hogy egy újabb területen kutakodhassak.
- Ne csodálkozz! - legyintettem vigyorogva, végül is elég nagy ez az épület, úgyhogy nem volt túl nagy lehetősége annak, hogy bármikor is összefussunk. Az is lehet, hogy látott már a suliban, de mivel nem beszéltünk egymással, így nem jegyzett meg. Azzal tisztában voltam, hogy én sose találkoztam még vele, még látásból se ismertem idáig. Biztosan megjegyeztem volna, ha láttam volna valahol. Egyelőre nem tudtam eldönteni, hogy milyen a srác, mivel egyáltalán nem ismertem, ebből a pár szavas beszélgetésből pedig nem tudtam leszűrni semmit. Amit idáig tapasztaltam vele kapcsolatosan, az az, hogy rendkívül határozott és biztos nincs gondja a csajozással, azt viszont nem tudtam, hogy őszinte típus vagy inkább az a füllentős fajta. Nem is az én dolgom volt eldönteni ezt, úgy voltam vele, hogy amíg rendes velem, addig én is segítek neki. Valahogy mindig bennem volt alapból, hogy segítsek másoknak, de tudtam, hogy nem mindenki érdemelte meg ezt.
Azt terveztem, hogy később, ha már nem lesz ilyen meleg, futok egy kört, hogy legalább kondiban legyek. Nem igazán volt lehetőség túl sok sportolásra, legalábbis még nem fedeztem fel, hogy hol van a konditerem, ha itt egyáltalán volt olyan, a kviddics pedig egyelőre nem vonzott.
- Van itt valami sportolási lehetőség, konditerem? Kicsit unom már a futkározást - kérdeztem Adrian-tól, hátha tud valamit erről, hiszen ő már nagy valószínűséggel régebb óta itt van.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. október 22. 23:01 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra

Igyekeztem mindenhova pontosan vagy akár idő előtt megérkezni, mert utáltam a késést, úgyhogy most is igyekeztem úgy elkészülni, hogy még az óra előtt legalább tíz perccel odaérjek. Reméltem, hogy az eddig tanultaknak hasznát veszem majd a későbbiek folyamán, bár nem volt semmi kétségem afelől, akár a gyakorlatba is beültethetem majd az elsajátított ismereteket. Az utóbbi időben elég sok minden történt velem, ráadásul a furcsa és bizarr álmaim is sokszor előjöttek éjszakánként, úgyhogy egy ideje nem tudtam nyugodtan aludni. Szerencsére mindez kevésbé látszott meg rajtam, órák után ugyanis mindig leheveredtem kicsit, hogy legalább délutánonként ki tudjam magam valamennyire pihenni. Ez persze nem mindig sikerült, de az is sokat számított, hogy legalább kikapcsoltam egy kicsit és nem mindenféle őrült dolgon járt az eszem, például amik az álmaimban megjelentek. Már nagyon vártam az asztrológia órát, mert mindig is érdekelt a horoszkóp és a vele kapcsolatos dolgok, úgyhogy izgatottan indultam el a tanterem irányába.
- Sziasztok! - köszöntem a bent lévő diákoknak, akik közül szinte senkit sem ismertem, de nem jöttem zavarba, tovább baktattam addig a padig, ami számomra szimpatikus volt középtájt, majd helyet foglaltam a széken. Elkezdtem lelkesen kipakolni a cuccaimat és elrendezgettem őket, amíg a tanárra vártam. A teremben csend uralkodott, még a légy zümmögését is hallani lehetett, ez pedig nem volt szokványos számomra, mert általában órák előtt nagy zsivajjal telt el az az időszak, amíg a tanár meg nem érkezett. Amíg várakoztam, addig elővettem egy üres lapot és elkezdtem rajzolgatni rá, ezzel töltöttem el az üres perceket és reménykedtem, hogy a tanár pontosan fog érkezni, ami így is történt. Rögvest félretettem a papírt, amire rajzoltam és minden figyelmemet a tanárra összpontosítottam.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. október 23. 20:37 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra

Megnéztem a saját ábrámat, majd kis tanulmányozás után jelentkeztem és elmondtam a mondani valómat:
- Az aszcendens a nyilasba esik. A nyilas vidám, boldog természettel rendelkezik, tele van energiával, jó a humora, széles látókörű, emellett szereti a függetlenséget. Nagyon barátságos természet, ezért könnyen köt mély barátságokat. Ami a szívén, az a száján, ezáltal könnyen kifejezi a tetszését és a nem tetszését. Nagyon őszinte ember, viszont sajnos nincs időérzéke, ezért sokszor elkésik mindenhonnan. Az a felelősség, ami nagyon ráhárul nem igazán tetszik neki, így igyekszik minél gyorsabban megszabadulni tőle. Sokra értékeli a partnerkapcsolatot, de ebben is igyekszik függetlennek maradni. A házasságban remek ötleteivel segíti férje vállalkozását, azonban sosem mártja magát bele a társa üzleti kapcsolataiba. A nyilas házias, családcentrikus társ, egyáltalán nem féltékeny típus. Ami nem tetszik neki, azt nyíltan közli a partnerével, valamint nagy igénye van a társas kapcsolatokra. A nyilas férfi nem igazán alkalmas gyereknevelésre, mert szereti a függetlenséget és utál otthon ülni.
- A kos jegyről is sokat tudnék mesélni, itt ugye a napjegy a kosra esik. Az egyik ilyen ismerősöm nagyon lobbanékony természetű, számára fontos az elismerés és az, hogy bátornak gondolja a környezete. A kudarc mindig csak megerősíti, sosem töri le, hanem mindig az új célért harcol. Mindig csak rohan, sosem képes megkülönböztetni a lényeges dolgokat a lényegtelenektől. Hatalmas mozgásigénye van, ezért belőlük válnak a legjobb sportolók. A házasságban az irányító típust tölti be, ezért olyan társ való neki, aki kompromisszum képes és elfogadja ezt. Nagyon rendszertő, de nem igazán házias, nem őriz meg dolgokat feleslegesen,  a praktikusságra törekszik. - fejeztem be a mondandómat.

Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. október 23. 20:49
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. október 27. 13:23 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra

Első hallásra kissé bonyolultnak tűntek az elhangzottak, úgyhogy kellett egy kis idő, mire összeszedtem a gondolataimat, de végül rájöttem a megfejtésre a példahoroszkóp alapján. Reménykedtem benne, hogy jó lesz a válaszom, úgyhogy bátorkodtam elmondani azt, amire hosszú gondolkodás után jutottam.
- Az ábra alapján a kardinalitás és a tűz a szülött legjellemzőbb tulajdonságai. Ez az ember fogékony a változásokra, energikus, dinamikus, határozott és szeret irányítani. A negatív tulajdonságai közé sorolható, hogy túl lobbanékony, sokszor fejjel megy a falnak és nagyon indulatos, sokszor meggondolatlan. Azonban célját mindenképp igyekszik megvalósítani teljes erőbedobással. Általánosságban elmondható, hogy a tűz elembe tartozó emberek rendkívül lobbanékonyak, könnyen haragra gerjednek, indulatosak, hevesen reagálják le a dolgokat és általában gyors mozgásúak. Érdekességként elmondható, hogy a föld vagy a víz jegyűeknél 1-2 tized fokkal magasabb a testhőmérsékletük. A tűz elemű jegyek súlyozottságát nézve, két pontjuk van. A tüzes jegyek közé sorolható az oroszlán, a nyilas és kos. A kardinális minőség a horoszkópban az évszakváltozáshoz köthető, hiszen maga a kardinális szó mindig valaminek a kezdetét jelzi, ez lehet bármiféle változás, csere és a többi. A csillagászati tavasz elejével és a tavaszi napéjegyenlőséggel, a Kossal veszi kezdetét. A nyári Napfordulónál a csillagászati nyár, a Rák kezdetét jelöli. Az őszi napéjegyenlőségnél a Mérleg csillagjegybe kerül a Nap. A csillagászati tél úgy veszi kezdetét, hogy a téli Napfordulónál a Bak jegyébe tér a Nap. A kardinális jegyek minőségi felosztásánál megfigyelhető, hogy 90 fokra helyezkednek el egymástól. A kardinális jegyekbe tartozó emberek igen nagy kezdeményezőkészséggel rendelkeznek, rendkívül energikusak és dinamikusak. A maguk elé kitűzött céljaikat törekednek minél nagyobb energiabefektetéssel megvalósítani, tehát mindent beleadnak, hogy megvalósítsák a terveiket. Ezek az emberek általában önállóak, nagyon öntudatosak, határozottak és alkalmasak a vezetői szerep betöltésére. A Bakok fő kardinális tulajdonsága az ambíció, a Mérlegeké az irányítás, a Rákoké az emocionális kontroll, dominancia, a Kosoké pedig a dinamika és ugyancsak az irányító szerep.   - válaszoltam, miután a mondandóm végére értem és nagyon izgultam, hogy vajon jó választ adtam-e a tanár úr kérdésére.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. október 27. 14:34
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. október 29. 22:26 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Végighallgattam a fiút, akinek fogalma sem volt a horoszkópról, de jót mosolyogtam rajta, hogy legalább próbálkozott és egész viccesre vette a figurát még akaratán kívül is. Ezután válaszolt egy másik lány is, majd kezdetét vette a szünet. Nagyon örültem a K vizsgalapnak, hiszen végtére is az óra valóban felért egy kemény vizsgával. Hamarosan folytatódott a tanóra és egy újabb feladatot kaptuk, amelyet meg kellett oldanunk. Kicsit hezitáltam még a válaszon és elgondolkodtam rajta, hogy vajon jó válasz lesz-e, amit majd elhangzik a számból, de reméltem a legjobbakat. Miután leírtam a mondandómat egy papírra, bőszen jelentkeztem és felolvastam:
- Az ábrámon azt látom, hogy a Hold az Oroszlánban áll. Az Oroszlán Hold egy kiváltképp öntudatos, határozott, szívélyes, törekvésekkel teli jellemre utal, akit nagyon kedvelnek az emberek. A Kos a Napban jegynek köszönhetően rendkívül aktív, tevékeny, akaratos, nagy méltóságérzettel rendelkezik, és kezdeményező típus. A legnagyobb negatívuma a türelmetlenség. Szereti a társaságot, fontosak az életében a drámai jelenetek, hogy fontosnak érezhesse magát és körülvegyék az emberek, emellett kissé öntelt és anyagias. Igazi hangulatember, sokszor önmagát ostorozza, de nyitott az álmaira, a misztikumra, érdeklődik a halál iránt, ami öngyilkossági hajlamra is utalhat, de elképzelhető, hogy a szülött metafizikai szinten érdeklődik. Meg kell tanulnia az életben, hogy helyén kezelje a dolgokat, ne számítsanak ennyire az anyagi javak az életében, tudjon örülni a kis dolgoknak is és egy kis tiszteletet kell tanulnia mások felé. Az anyjával oroszlán jegy révén jó a kapcsolata, nagyon becsüli, szereti, de fél, hogy sosem érhet fel hozzá - fejeztem be a mondandómat és vártam a tanár úr reakcióját.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. október 30. 21:39 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin



A tudomásromra jutott, hogy a bejárati csarnoknál elhelyeztek egy adománygyűjtő ládát, ezért úgy határoztam, hogy adományozok néhány könyvet, amiket már úgyis kiolvastam és csak porosodna a polcomon. Úgy gondoltam, hogy másnak is jól jöhetnek, kidobni pedig sajnáltam volna őket, de annak sem volt semmi értelme, hogy csak a helyet foglalják. Az intézményben én is sokat nélkülöztem, úgyhogy tudtam, hogy milyen az, hogyha nem engedhet meg magának valamit az ember és ha nem áll úgy anyagilag, hogy legalább egy könyvre fussa. Jó ötletnek tartottam ezt az adománygyűjtő dolgot, úgyhogy nem is hezitáltam, összeszedtem a könyveimet és a bejártati csarnok felé vettem az irányt. Egész gyorsan odaértem, volt időm megtanulni, hogy mi merre van, úgyhogy nem okozott gondot a tájékozódás. Rá is találtam a ládára, amely elég nagy és magas volt, hiszen derékig ért. Felnyitottam a tetejét, és egy gyors mozdulattal belehelyeztem a könyveket, majd arra készültem, hogy lecsukom, de olyan ügyesen próbáltam kihúzni a karomat még mielőtt lehajtottam volna, hogy beleakadt a felsőmbe a zárókapcsa és rázáródott a karomra. Kétségbeesetten próbáltam kiráncigálni a karomat, de nem sikerült, mert nagyon erősen fogta a ruhám anyaga, amibe beleakadt, úgyhogy esélyem sem volt szabadulni.
~ Istenem, de ciki! Remélem, hogy nem lát meg senki, amíg ki nem szabadítom innen magam! Ez is csak velem történhet meg, ilyen nincs! ~ - bosszankodtam magamban és miközben erőteljesen ráncigáltam a pulcsim ujját, nagyon reméltem, hogy senki sem lesz a közelben, mert nem akartam nevetség tárgyává válni. Tudtam, hogy nem nyerhetek a ládával szemben, de nem adtam fel, hittem benne, hogy előbb vagy utóbb ki tudom szabadítani a karomat, de egyelőre ez lehetetlen küldetésnek bizonyult.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 1. 15:06 Ugrás a poszthoz

Damien Wright






Úgy éreztem, hogy kell egy kis levegőzés, mert már nagyon untam magam a szobámban. Jelenleg semmi dolgom sem volt, megírtam az összes leckémet, úgyhogy eldöntöttem, hogy szétnézek egy kicsit kinn. Felvettem egy hosszú ujjú felsőt, fekete nadrágot és cipőt hozzá, valamint a bőrdzsekimet. Hajamat megfésültem és kiengedve hagytam, így indultam neki az utamnak. Amint kiértem rögtön jobban éreztem magam, hiszen egyébként is jobban szerettem a természetben lenni, mint benn a négy fal között. A Fénylő lelkek udvarában kötöttem ki, a hűvösebb időjárásnak köszönhetően alig volt ott diák, inkább mindenki behúzódott a meleg szobájába. Tettem egy kört, majd leültem a szökőkút peremére és elméláztam egy kicsit. Eszembe jutott az esti álmom, amiben egy olyan diákot láttam, akivel még sosem találkoztam. Érdekes módon minden részletre pontosan emlékeztem. Az álmom főhőse nemrég érkezett az iskolába és azon volt, hogy minél hamarabb beilleszkedjen. Egy újabb pillanatkép formájában láttam, hogy ez sikerülni fog neki, sok barátja lesz az intézményben. Furcsa volt, hogy megint egy ilyen érdekes dolgot álmodtam meg, egyszerűen még nem szoktam hozzá ehhez. Megrémisztett a gondoltat, hogy néhány álmom valóban beteljesült, éppen emiatt jelentkeztem a jóslástan belső körébe, mással pedig nem osztottam meg ezt a képességet vagy átkot, mert valószínűleg szimplán hülyének néztek volna. Miután visszagondoltam erre visszatértem a valóságba, azon voltam, hogy kikapcsolódjak egy kicsit, amíg kinn vagyok a friss levegőn. Egyelőre egyáltalán nem kívánkoztam be. Arra gondoltam, hogy meghitt karácsonyozásunk lesz majd Timivel és végre nem az intézet zord falai között fogom ünnepelni a szeretet ünnepét.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 1. 16:57 Ugrás a poszthoz

Damien Wright






Reméltem, hogy jóslástanból el tudom majd érni egy komolyabb szintet is, de sajnos semmi sem volt erre garancia, bár lényegében az álmaim bizonyították sok esetben a jövőt, úgyhogy erre támaszkodhattam. Élveztem, hogy végre volt egy kis nyugodt pillanatom, bár kissé hiányoltam a társaságot. Amióta megérkeztem, azóta nem igazán volt alkalmam bárkivel is mélyebben beszélgetni, de tudtam, hogy majd eljön az én időm is és bizonyára meg fogok ismerkedni olyanokkal, akik méltóak az őszinteségemre. Örültem, hogy sok mindent elértem az iskolában, hiszen idő közben prefektussá váltam, ami nagy felelősséggel járt, de megfogadtam, hogy a legjobb tudásom szerint fogok teljesíteni. Jól éreztem magam a házamban, amelybe anno beosztottak, nem bántam meg, hogy ide kerültem, hiszen a legtöbb diák kedves volt velem, a vezetőség pedig igazán korrekt volt. Egész jól beilleszkedtem ide, de még mindig nagyon hiányzott Timi. Persze annak örültem, hogy soha többé nem kell hallanom az intézményről, mert egyáltalán nem hiányzott, Timi nagyon jót tett velem, hogy elhozott onnan, igazi megmentő volt, mert már nem láttam sok reményt arra, hogy valaha is elkerülök onnan és akkor jött Timi. Sok mindent tanultam tőle, úgyhogy neki köszönhettem azt is, hogy olyan ember lettem most, aki vagyok, ezért nagyon hálás voltam neki.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 1. 16:58
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 1. 18:07 Ugrás a poszthoz

Kováts Marcell



Írtam Timinek egy levelet, de közben a baglyom lebetegedett. Nem volt különösebb baja, csupán egy kis pihenésre volt szüksége. Úgy határoztam, hogy ellátogatok a bagolyházba, hogy valamelyik madár elvigye onnan a levelemet  a címzettemnek. Felvettem fekete hosszú ujjú felsőmet, a bőrdzsekimet, hozzá sötét farmert és fekete cipőt húztam, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Az egyik háztársam is így küldte el a levelét a családjának, úgyhogy bizakodva indultam neki utamnak, remélve, hogy valóban a segítségemre lesznek majd a baglyok. Egy hosszabb séta után odaértem a helyszínre, ami tele volt mindenféle bagollyal. Kiszemeltem az egyiket, amelyik a legszimpatikusabb volt számomra, majd elővettem a levelemet és feléje nyújtottam.
- Vidd el a címzettnek! - utasítottam kedvesen. A bagoly elvette tőlem csőrével a levelet és elrepült vele. Nagy kő esett le a szívemről, mert végre én is életjelet adhatok magamról Timinek, ha célba ér a levelem. Nagyon aranyosak voltak a madárkák, nem is volt szívem rögtön otthagyni őket, ezért megsimogattam mindet, akik a közelemben tartózkodtak. Nagyon szelídek voltak ezek a madarak, úgy tűnt, hogy még örülnek is neki, hogy valaki törődik egy kicsit velük. Egyébként is szerettem az állatokat, ezért is lettem LLG tanársegéd, amit egyáltalán nem bántam meg, mert ezek a lények álltak a legközelebb hozzám. Itt időztem egy kicsit, nagyon jól éreztem magam, miközben a baglyokkal foglalkoztam, végre ki tudtam kapcsolódni egy kicsit, amit mostanában ritkán engedhettem meg magamnak.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 1. 21:04 Ugrás a poszthoz

Damien Wright






Nagyon el voltam gondolkodva, ennek ellenére meghallottam, hogy hirtelen valaki megszólít, majd feléje fordultam. Nagy meglepetésemre azzal a fiúval találtam szemben magam, aki az álmomban szerepelt. A meglepődöttség hirtelen kiütközött az arcomra, de gyorsan megembereltem magam és kedvesen rámosolyogtam.
- Szia! Nem zavarsz, ami azt illeti úgyis csak unatkoztam itt - válaszoltam neki barátságosan és nagyon reméltem, hogy nem vágta le a meglepettségemet, bár lélekben felkészültem arra, hogy mivel magyarázom ki, hogyha rákérdezne. Nem szerettem füllenteni másoknak, de nyilvánvaló volt, hogy őrültnek nézne, ha azt mondanám neki, hogy vele álmodtam és hogy a későbbiekben sok barátra tesz majd szert az iskolában. Még én magam is megrökönyödnék, ha valaki ezzel jönne elő első alkalommal.
- Széplaki Alíz vagyok! - mutatkoztam be a srácnak, aki nagyon szimpatikusnak tűnt első látásra, de azt nem tudtam megmondani, hogy miért. Reméltem, hogy itt marad, mert igazából valóban nem volt mit csinálnom és nem szerettem volna még jobban elmélyedni a nem túl derűs gondolataimba, szóval jól jött volna egy kis társaság.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 1. 21:20 Ugrás a poszthoz

Marcell


A baglyok rendkívül barátságosak voltak, annak pedig külön örültem, hogy az egyikük rögtön elvitte a levelemet Timinek. Elidőztem itt egy kicsit és épp menni készültem, amikor meghallottam, hogy valaki Benőkézik. Hirtelen nem tudtam ezt mirevélni és fogalmam sem volt róla, hogy milyen Benőt keres itt valaki, hiszen egy lélekkel sem találkoztam idáig errefelé, majd egy srác alakja körvonalazódott ki a sötétségből. Mivel köszönt nekem én is viszonoztam ezt a gesztust:
- Szia!
Láttam, hogy a fiú nagyon keres valakit vagy valamit, gyanítottam, hogy még mindig a titokzatos Benőt kutatja, hiszen azon a néven szólongatott valakit.
- Szabad megtudnom, hogy ki ez a Benő? Csak nem eltévedt itt? - kérdeztem tőle kedvesen, bár tartottam tőle, hogy elküld a fenébe, mert ugye semmi közöm sem lenne hozzá, de azért mégiscsak érdekelt, mert én már csak ilyen kíváncsi típusú ember voltam.
- Ha gondolod segítek megkeresni - ajánlottam fel neki, hiszen bennem volt a segítő szándék, egyszerűen ilyen voltam és így is neveltek, úgyhogy ebben semmi kivetnivalót sem találtam. Abból indultam ki, hogy én is örültem volna, ha nekem segítenek egy ilyen helyzetben, de persze azzal is tisztában voltam, hogy nem vagyunk egyformák és így nem biztos, hogy túlzottan örülni fog a felajánlásomnak. A legjobban mégiscsak arra voltam kíváncsi, hogy ki lehet az a Benő, akit itt keres a bagolyházban ez a fiú. Nem gondoltam volna idáig, hogy a baglyokon kívül más is lehet itt, de most már biztos voltam benne, hogy okkal keresi a srác ezt a személyt.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 1. 23:13 Ugrás a poszthoz

Marcell



- Egy bagoly? Hát persze! - fogtam a fejem vigyorogva, hisz mi más lehetne? Ezt nagyon benéztem, mert azt hittem, hogy egy személyről van szó, bár mit keresne más itt a baglyok között? Ez egyáltalán nem volt helytálló feltételezés részemről. Annak örültem, hogy a fiú nem küldött el melegebb éghajlatra és nem utasította vissza a segítségemet, így máris nekiálltam keresni.
- Olyan egyformák ezek a baglyok! - állapítottam meg, miután megszemléltem jó párat, bár igazából azt sem tudtam, hogy melyik lehet a keresett madár.
- Hol vagy Ödönke? - hiába a memóriám nem volt az igazi, főleg nem ma.
- Öhm Benő! - javítottam ki magam, ha már hangosan Ödönkéztem, bár ez a baglyokat egyáltalán nem hatotta meg, hiszen a bagoly tojt előbújni.
- Hallgat a nevére? - kérdeztem tőle, majd tovább nézegettem a madárkákat miközben vagy tízszer elismételtem, hogy "Benőke gyere ide". Közben a srác bemutatkozott, így én is követtem a példáját:
- Alíz vagyok, harmadikos és Navinés - válaszoltam neki, miközben a baglyokat vizslattam.
- Wááá.... a fene! Ezt a dilis baglyot! - ordítottam majd arrébb húzódtam onnan, mert az egyik madár úgy gondolta, hogy poénból nekemrepül. Kicsit megijedtem tőle, mármint nem az állattól, hanem a hirtelen akciójától. Szerencsémre meghallottam, hogy közben a fiú rátalált hőn szeretett Benőkére.
- Örülök, hogy meglett! - szedtem ki egy bagolytollat a hajamból, majd a figyeltem, ahogy a srác a bagoly csőrébe helyezi a levelét és elküldi vele.
- Most már tudni fogom, hogy melyik Benőke - mondtam mosolyogva, hiszen nem éppen ő volt a baglyok szépe, de valószínűleg tette a dolgát, már ami a levélhordást illeti.
- Nem nagyon láttak még a suliban, igaz képtelenség lenne mindenkit ismerni.  Bár az is igaz, hogy nem sok Eridonos diákot ismerek személyesen - mondtam neki, hiszen kevés embert ismertem még a suliból és azokra természetesen nem emlékezhettem, akikkel csak úgy összefutottam.
- Na és nehéz a negyedik osztály? Én még nem tudom milyen szakot választok majd a jövőben, szeretek állatokkal foglalkozni, de majd elválik, hogy az lesz az én utam - tűnődtem el a témán, majd arra gondoltam, hogy az álmaim vajon milyen hatással lesznek a jövőmre.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 2. 17:56 Ugrás a poszthoz

Marcell


Záró



Láttam, hogy Marci mulatságosnak véli a baglyos "támadást", de nem tudtam ezért haragudni rá, mert valószínűleg külső szemmel szemlélve vicces lehetett a dolog. Bizonyára én is megmosolyogtam volna őt, legalábbis ha fordítva történik az eset. Kiderült, hogy a fiú nem tartózkodott a suliban egy ideig, de nem is firtattam ezt a témát, mert láttam rajta, hogy kissé kényelmetlenül érinti a dolog. Ezt tiszteletben tartottam, hiszen én sem szerettem, ha olyan témát hoznak fel, ami érzékenyen érint és nem emlékszem vissza rá szívesen, vagy ha már ezerszer kiveséztem a dolgot.
- Megnyugtató, ha teljesíthető. Már a mostani vizsgák sem voltak túl könnyűek, de akkor ezek szerint egy kicsit jobban rá kell kapcsolni - mondtam elszántan, hiszen mindenképp szerettem volna évfolyamot lépni, nem szerettem volna megbukni. Tudtam, hogy ehhez még többet kell tanulnom, de azt is tudtam, hogy a teljesítményemen múlik a jövőm.
- Akkor ezzel nem csak én vagyok így, biztató, hogy még ráérek, ezen agyalni. Megpróbálom pihentetni ezt a témát, aztán majd úgyis kialakul, hogy mit hoz számomra a jövő - válaszoltam Marcinak, miközben éreztem, hogy kezd lehűlni a levegő.
- Valóban nincs túl jó illat itt, ráadásul emellett még hideg is van. Benne vagyok, menjünk be! - helyeseltem a fiú ötletét, hiszen nem szerettem volna megfázni, na meg azért ezeket a szagokat sem volt leányálom elviselni, nem is értem, hogy a baglyokat hogy nem zavarja... igaz, ők már megszokták ezt, meg hát mégiscsak madarak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 2. 20:39
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 2. 21:08 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin



Egyre csak ráncigáltam a karomat, de ezzel csak azt értem el, hogy fájdalmat okoztam magamnak. Forrt bennem a vágy, hogy nem adhatom fel, nehogy már egy ládika kifogjon rajtam... de úgy tűnik kifogott. Elég ciki volt, hogy ott álltam elveszve és tehetetlenül, karom az adománygyűjtő láda szájában... Az volt a szerencsém, hogy senki sem járt erre, de tudtam, hogy a helyzet még változhat és akkor tuti, hogy közröhej tárgya lehet. Kicsit megpihentem az újabb próbálkozások előtt, hogy erőt gyűjtsek magamnak. Amikor már azt hittem, hogy nem lehet rosszabb, bebizonyosodott, hogy nagyot tévedtem. Hirtelen egy alak körvonala rajzolódott ki a távolból, aki sietős léptekkel tartott felém.
- A fenébe, gyere már ki! Engedd el a karomat, te...! - vinnyogtam magamban, de hiába ráncigáltam a karomat, a láda nehéz fedele nem engedett a szorításból. Elkeseredettségemet már csak az tetőzte, amikor megláttam, hogy aki felém tart az nem más, mint az iskolánk új igazgatója.
~ Nagyszerű! ~ - morogtam magamban, hiszen most a suli feje előtt égek le. Meglepetésemre az volt az első szava, hogy segít. Nem ilyennek képzeltem el őt, hanem azt hittem, hogy az intézeti nevelőkhöz hasonlít és majd még ő teremt le engem, hogy hogyan mertem beleszorítani a karomat a "szent" ládába. Nagyon szimpatikusnak tűnt első blikkre, amikor közelebb ért, de legszívesebben a föld alá süllyedtem volna. Mérlegeltem gyorsan a helyzetet és rájöttem, hogy egyedül bizony nem fogok innen kiszabadulni, úgyhogy muszáj engednem, hogy segítsen rajtam az iskolaigazgató. Sose gondoltam, hogy egy ilyen furcsa helyzetben fogok majd összetalálkozni vele, de hát az élet már csak ilyen ironikus. Sikeresen kiszabadította a karomat a ládából és a ruhám ujját is kiakasztotta a kapocsból. Akármilyen hülyén is éreztem magam, végre felszabadultam, hogy többé nem voltam a láda foglya.
- Csak egy kicsit, tulajdonképpen csak egy kis karcolás - mondtam neki, bár az igazat megvallva eléggé fájt, de nem akartam ezzel is terhelni.
- Köszönöm! - mondtam neki hálálkodva, hiszen ha nem jön erre, akkor ki tudja mennyi ideig tartana, mire ki tudnám szabadítani a karomat a láda fedeléből. Tulajdonképpen jót tett velem, csak maga a szituáció volt kellemetlen számomra.
- Széplaki Alíz vagyok - nyújtottam felé bemutatkozásként azt a karomat, amelyik nem fájt.
- Pár könyvet dobtam csak a ládába, nem akartam bonyodalmat okozni, tudom béna voltam, sajnálom - mondtam neki, és rögtön elkezdtem magyarázkodni, mert megszoktam már, hogy a nevelőintézetben anno kérdőre vontak mindenért és amiről nem tehettem azért is én voltam a hibás.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 4. 23:14 Ugrás a poszthoz

Asztrológia óra


Lazítottam egy kicsit a szünetben, mert jól esett egy kicsit kikapcsolni. Nem beszélgettem senkivel sem, mivel senkit sem ismertem a teremből, de megszoktam már a magányt, ezért nem éreztem, hogy bárki társaságára is rá lennék szorulva.
Egy kis idő után vissza kellett mennem a terembe, mert folytatódott a tanóra. Miután kezdetét vette, minden figyelmemet oda összpontosítottam, de nem voltam tisztában azzal, hogy pontosan mit is kéne válaszolni. Illetve kikövetkeztettetem a tanár szavaiból és reméltem, hogy valóban jó lesz majd a válaszom:
- Az elemzésem alapján úgy tűnik, hogy bika a négyes házban. A bika felszálló feladata, amit meg kell tanulnia mindenképp, a biztonság fenntartása önmaga és a szerettei részére. Minden vágya, hogy olyan példaértékű emberré váljon, aki mindenki számára hasznos és időtálló. Meg kell tanulnia megfelelően bánni az anyagiak mellett a szellemi értékekkel is. Az négyes ház a család és az otthon háza révén szorosan kapcsolódik a szülötthöz. Elképzelhető, hogy komoly változások lesznek az otthoni életben, valamint a szülőkhöz kapcsolódó viszonyra mutat rá. Fontos a jegy szülöttjének megtanulnia, hogy elegendő figyelmet és időt fordítson a családjára a munka mellett. Fontos, hogy élje át jobban az érzelmeket, vállalja fel őket és teremtsen otthon egy meghitt légkört! Felkészít az öregkor velejárójára, ezért tulajdonképpen ennek a jegynek meg kell tanulnia elfogadni az öregedés folyamatát - fejeztem be mondandómat, majd belegondoltam, hogy bizony ezt nehéz elfogadni, ha választhatnék akkor az örök ifjúság mellett voksolnék, na és persze az örök egészség mellet. Nem tudtam, hogy valójában mekkora hatással lesz rám majd a csillagjegyem, de abban bíztam, hogy az életem történéseit az irányíthatja és az lesz a felelős is a tetteimért.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 5. 11:54
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 5. 20:23 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin



- Örvendek. Hú, hát magának aztán elég rendhagyó neve van! Honnan ered ez a név? - csúszott ki a számon, amikor meghallottam a férfi nevét. Gyorsan a szám elé tettem a kezem, aztán egy mély sóhaj után villámsebességgel elvettem onnan és hozzátettem:
- Bocsánat, nem akartam tolakodó lenni!
Időnként elgondolkodtam saját magamon, hogy vajon miért vagyok ilyen meggondolatlan, hiszen sokszor jobban tenném, ha előbb gondolkodnék mielőtt cselekszem vagy kiszalad valami a számon. Most meg mégiscsak az igazgatóval beszélek, úgyhogy nem szabad elragadtatnom magam. Miután végiggondoltam ezt megütötte a fülemet a "sajnálom" szó, amit nem igazán tudtam hova tenni. Furcsa volt, hogy az esetek nagy részében én voltam mindig rossznak beállítva és most meg ő szabadkozott. utána még afelől is biztosított, hogy újabb bűbájokkal fogják ellátni a ládát, hogy ne történhessen meg újra ez a kínos eset.
~ Ezek szerint mégsem olyan, mint a nevelőintézeti emberek nagy része. Sőt, egész jó fejnek tűnik, szóval talán mégsincs tőle félnivalóm... ~
Még azt is felajánlotta, hogy elkísér a gyengélkedőre, ami extra rendes volt tőle, de nem akartam visszaélni a kedvességével és különben is azt mondtam neki, hogy nem fáj annyira a karom és csupán egy karcolás az egész, úgyhogy most már nem mondhattam ellent magamnak.
- Köszönöm, de igazán nem szükséges, tényleg alig érzem a fájdalmat - válaszoltam neki miközben mosolyt erőltettem az arcomra, már amennyire a fájdalmam ellenére sikerült.
- Meddig lehet még adakozni? - kérdeztem tőle, mert volt még néhány felesleges holmim, ami csak arra várt, hogy megszabaduljak tőle. Sajnáltam volna kidobni őket, de az adománygyűjtő ládának hála nem is volt erre a drasztikus lépésre szükség és örömmel töltött el a tudat, hogy másoknak is segíthettem ezáltal.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. november 6. 22:05 Ugrás a poszthoz

Hercegh Kriszpin



- Értem, tényleg különleges neve van - válaszoltam neki a magyarázatát meghallgatva, majd arra gondoltam, hogy az én nevemet csupán a nevelőnők adták de szerencsére elég kreatívak voltak.
- Ennek igazán örülök, akkor lesz még időm kiválogatni a dolgokat, amiket majd bele fogok tenni - mondtam az igazgatónak lelkesen.
Közben jött egy levitás diák, aki a kelleténél nehezebben helyezte bele az adományát a ládába, ezt látva Crispin rögtön különféle bűbájokkal látta el a tárgyat, majd tesztelte is rajta a varázslatot.
- Hol dolgozott idáig? - kérdeztem tőle, mert kíváncsi voltam rá, hogy hol tevékenykedett idáig és miért pont erre az iskolára esett a választása. A nevelőintézetben is gyakran cserélődtek az igazgatók, bár ők talán az ottani légkört nem bírták kellőképp, amin nem is csodálkoztam, hiszen a nevelők igazi fapofák voltak. Reméltem, hogy sikerül neki helyesen dönteni és jól fogja irányítani ezt az intézményt, de láttam rajta, hogy már tapasztaltabb, így biztosan megtapasztalta már az élete során, hogy milyen egy intézetet vezetni. Gondoltam, hogy nem lehetett egyszerű dolga, mert ez hatalmas felelősséggel és odafigyeléssel jár, nem említve a sok papírmunkát. Eltűnődtem rajta, hogy vajon milyen származású lehet, tiszta vérű varázsló, esetleg félvér, de ezt nem mertem tőle megkérdezni, mert túl tolakodó lett volna. Azt láttam, hogy ügyesen varázsol, de ez nem jelentette azt, hogy esetleg aranyvérű családból származna. A karom egyre jobban sajgott, de még mindig volt annyi lélekjelenlétem, hogy áruljam el ezt neki, inkább úgy voltam vele, hogy megoldom majd én magam ezt a gondot.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. november 6. 23:15
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 3. 20:13 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher





Iszonyat keveset aludtam az éjjel, mondhatni, csak forgolódtam, úgyhogy amikor felkeltem, már tudtam előre, hogy egy "csodás" napnak nézek elébe. Az órákat nagyjából túléltem, ebédszünetben pedig étkezés helyett inkább lehajtottam a fejem az egyik asztalra és szundítottam egyet. Persze nem tartott sokáig ez a nyugalmi állapot, de egy kicsit segített rajtam. A többi órát korgó gyomorral szenvedtem végig, majd amikor vége volt a tanításnak, rohantam a konyhába, hogy bekapjak valami életmentő kaját, ami történetesen pár szendvics volt. Miután jóllaktam, visszamentem a szobámba és ejtőztem még egy kicsit, ami történetesen kifejezetten jól esett. Megbeszéltem az egyik diáktársammal, hogy találkozom vele a társalgóban, mert visszaadom neki a könyvét, amit kölcsönvettem tőle. Felvettem a terepszínű nadrágomat, a szürke felsőmet, hozzá fekete cipőt, a hajamat pedig kiengedve hagytam. Alig vártam, hogy visszaadhassam a könyvet, mert egyébként is utáltam másoktól kölcsönkérni dolgokat, de ez most elkerülhetetlen volt. Reméltem, hogy időben megérkezik és gyorsan túlleszünk rajta, de csalódnom kellett, mert én értem oda előbb. Persze ezt már megszoktam, mert általában mindig én érkeztem meg elsőként a megbeszélt találkozókra. Belevetettem magam az egyik kényelmes székbe és vártam az illetőt, hogy végre megérkezzen. Vártam, vártam, már majdnem elbóbiskoltam a fotelban és még mindig nem érkezett meg.
~ Nagyszerű! ~ - dühöngtem magamban, egyáltalán nem örültem annak, hogy ideráncigált a semmiért, amikor aludhattam is volna még nyugodtan. Nyilván közbejött neki valami vagy csak egyszerűen késett, nem tudom, hogy mi volt az oka annak, hogy még mindig nem érkezett meg. Úgy gondoltam, hogy adok még neki egy kis időt, hátha befut még, addig pedig a könyvvel az ölemben üldögéltem a meleg helyiségben, és vártam a csodára.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:26
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 7. 23:11 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher




Már kezdtem megunni a várakozást, amikor végre kinyílt az ajtó és lelki szemeim előtt már láttam, ahogyan a diáktársam belép rajta, majd elindul felém a könyvéért bocsánatkérések közepette, ám sajnos nem ez történt. Egy idegen lány lépett be a helyiségbe, aki rögtön hangot adott a nemtetszésének.
- Magányos lelkek menedéke? - kérdeztem vissza vigyorogva, tetszett ez a megjegyzés, ezért simán megszólítottam, hiszen már úgyis kezdtem magam unni a könyv társaságában. Legszívesebben pihentem volna még egy kicsit az ágyamban ahelyett, hogy itt rostokoljak, de nem volt választásom, mert ez az időpont és helyszín lett megbeszélve a lánnyal, ráadásul egyébként is nehéz volt őt utolérni.
- Hát, az biztos! - helyeseltem, bár kissé csalódott voltam, hogy nem az jött meg, akire vártam. Megfordult a fejemben az is, hogy lehet, hogy soha nem fogok megszabadulni ettől a könyvtől, amúgy is utáltam a kölcsönkért dolgokat sokáig magamnál tartani, de jelen helyzetben úgy tűnt, hogy egyelőre ki kell békülnöm ezzel a szomorú ténnyel.
- Nem láttál erre jövet egy magas, hosszú, barna hajú, barna szemű lányt idétlen vigyorral az arcán? - érdeklődtem a lánytól, mert hátha találkozott vele futólag út közben, akkor pedig lenne némi reményem arra, hogy egyszer ideér.
Nagyon örültem volna neki, ha végre belép azon az ajtón, de valahogy már nem hittem abban, hogy mi ma találkozni fogunk.
~ Azért dobhatott volna egy baglyot vagy valami... ~ morogtam magamban, mert igazán dühítő volt, hogy erre se volt képes. Persze bármi közbejöhetett neki, de akkor is én szívtam most meg az egészet. Legszívesebben behajítottam volna a szobájába a könyvet, de ezt ugye mégsem tehettem meg, úgyhogy arra jutottam, hogy várok még egy kicsit, és ha nem jelenik meg hamarosan, akkor elvonulok a szobámba pihenni.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:26
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 8. 18:35 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Nem indult túl fényesen a reggelem, ugyanis egész éjjel rémálmok gyötörtek és ennek köszönhetően nem tudtam igazán kialudni magam. Nem akartam újra a nyugtatóhoz nyúlni, mert már nem sok volt benne, bár valószínűleg jobban jártam volna, hogyha élek ezzel a módszerrel, de nem így történt. Még az ágyból is nehezemre esett kikelni, de még az órák előtt szerettem volna reggelizni valamit, mert este nem haraptam semmit és már iszonyúan korgott a gyomrom. Eléggé paprikás hangulatban keltem fel, de próbáltam uralkodni az érzelmeimen és nem akartam teret engedni a dühömnek és az elkeseredettségemnek, hogy már megint nem tudtam nyugodtan aludni. A készülődés is iszonyat lassan ment, mintha minden dupla vagy tripla időbe tellett volna, mint úgy egyébként. Sokszor a pokolba kívántam a képességemet, mert rettenetesen meg tudta keseríteni a mindennapjaimat, de a kíváncsi énem nem akarta elengedni ezt a különleges képességet, és egyébként is meg kellett tanulnom együtt élni ezzel. Már alig vártam, hogy végre a konyhába érjek, úgyhogy amint végre elkészültem, gyors léptekkel megindultam az étkezés helyszíne felé. Amint beértem a helyiségbe a manók már ott settenkedtek körülöttem és várták, hogy leadjam a rendelést. Még mindig nem sikerült megszoknom őket, olyan furcsa lények voltak, kicsit tartottam is tőlük, pedig egyáltalán nem voltam tartózkodó más lények irányába. Sajnáltam is őket, amiért az egész életüket alárendelt kapcsolatrendszerben élik le, de tisztában voltam vele, hogy kár ezen agyalni, hiszen ők már csak ilyenek, és egy fecske nem csinál nyarat. Leültem az egyik asztalhoz és kértem egy pirítóst tejeskávéval, hátha egy kicsit jobban felébredek tőle. Nem kellett sokáig várnom a rendelésemre, mert pillanatok alatt az asztalra került és legnagyobb örömömre már neki is kezdhettem a reggelim elfogyasztásának. A pirítóst gyorsan befaltam, mivel farkaséhes voltam, a forró italomat viszont kényelmesen iszogattam, mert még volt egy kis időm az óráim kezdéséig.



Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 8. 20:18 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



Kómásan kortyolgattam a kávémat, amikor hirtelen megjelent egy lány, akit idáig maximum látásból ismertem. Úgy gondoltam, hogy ezt a "fantasztikus" reggelt már nem zavarhatja meg semmi, de amikor a manók megjelentek a közelében, akkor hirtelen szitkozódások közepette felugrott az asztalra. Ha nem lett volna a béka feneke alatt a hangulatom, akkor talán még tetszett is volna ez a mutatvány, de jelen esetben nem voltam se túl lelkes, se túl érdeklődő.
- Csodás, minden vágyam ez volt, imádom az ingyen mozit! - mondtam neki vontatott hangnemben, miközben tovább kortyolgattam a tejeskávémat. Közben azon tanakodtam, hogy hogyan fogom túlélni ezt a csodálatos napot, de egyelőre nem jutottam dűlőre ezzel kapcsolatban. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy odavetődött mellém a lány, akin láttam, hogy ugyancsak paprikás hangulatában van. Jobban szerettem volna egy kicsit egyedül lenni, de egyelőre nem láttam okát annak, hogy elküldjem magam mellől, úgyhogy inkább magamban fortyogtam.
- Hát aludni azt tudnék, épp egy mosott sz*r társaságában csücsülsz. Nem önszántamból keltem fel ilyen korán - morogtam a lánynak, miközben arra összpontosítottam, hogy el ne aludjak itt helyben. Az ételtől még álmosabb lettem, egyszerűen nem volt ahhoz is lelki erőm, hogy mással jópofizzak.
~ Rendelhettem volna volna valami erősebbet! ~ - gondoltam magamban, majd arra az elhatározásra jutottam, hogy szólok az egyik közelben lévő manónak egy erősebb ital reményében.
- Hozz nekem egy kapucsínót, légy oly kedves! - mondtam a manónak, majd mire kettőt pislogtam már az asztalomon is volt a finom forró itóka.
- Ezt már szeretem! - mondtam a lánynak, miközben beleittam a kapucsínómba, amellyel majdnem sikeresen leégettem a nyelvem.
- A fenébe! - kaptam a kezemet a számhoz. Szerencsémre csak kicsit sikerült megégetnem a nyelvemet, de ettől egyáltalán nem lett jobb a hangulatom.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 8. 21:46 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel



- Tényleg? Akkor miért szóltál egyáltalán hozzám? Na mindegy... - mondtam neki határozottan, majd ásítottam egy nagyot és reméltem, hogy nem fog tovább fokozódni az amúgy is feszült hangulat.
~ Azta, de felvágták valakinek a nyelvét! ~ - gondoltam magamban, mikor meghallottam a "kedves diáktársam" beszólását, bár belegondolva valóban csak az igazságot jelentette ki. Teljesen tisztában voltam vele, hogy úgy néztem ki, mint akin nemrég átment az úthenger, a karikás szemeim pedig csak még egy lapáttal rátettek amúgy sem fess kinézetemre.
- Köszi a bókot! - mondtam neki egy mosollyal az arcomon, majd azzal foglaltam el magam, hogy a bögrémet tologattam jobbra-balra az asztalon. Közben a lány rendelt még magának három mandarint, amit legnagyobb bánatomra elkezdett meghámozni.
~ Remek! Mandarinszag... utálom a mandarint! ~ - néztem a lányra szúrós tekintettel, miközben sikeresen elárasztotta a helyiséget az iszonyatos gyümölcsszaggal. Vágtam egy fintort erre, de nem volt kedvem felkelni a helyemről és tovább állni, egyébként sem szerettem volna addig elmenni, amíg be nem fejeztem a kapucsínóm megivását. Némán ültem tovább a széken, vártam, hogy végre iható állapotba kerüljön az italom és hogy mehessek végre a dolgomra. Magamat is alig bírtam elviselni, így tudtam, hogy egy kemény napnak nézek elébe, legszívesebben a nyakamba akasztottam volna egy "felelősséget nem vállalok magamért" táblát.
Újra a lányra pillantottam és feltűnt, hogy fapofával bámul rám, amit nem igazán tudtam mire vélni, úgyhogy csak lestem rá tompa fejjel.
- Örülök, hogy ennyire érdekesnek tartasz. Sajnos ki kell ábrándítsalak... - mondtam neki miközben elharaptam a mondandóm végét és kedvem támadt röhögni. Talán ez a második szakasza volta fáradtságomnak, ez olyankor jött elő nálam, ha már totál agyhalott voltam. Sejtettem, hogy mi lesz a válasza erre, hiszen felvette a védekező pozíciót, nem igazán számítottam tőle másra egyébként sem.
- Találhatnál magadnak nálam jobb társaságot is - fűztem hozzá a mondandóm végéhez, miközben rájöttem, hogy rendkívül keveset ittam ma, ezért rendeltem a manóktól egy pohár vizet, amit villámgyorsan ki is hoztak. Normál hangulatomban nem lettem volna ennyire elutasító, de az alváshiánynak és az extra rossz kedvnek köszönhetően pont a lehető legrosszabbkor találkoztunk. Úgy éreztem magam, mint akinek leszívták az összes energiáját, tehetetlenségemben pedig legszívesebben bőgtem volna, de az intézményi évek után megfogadtam, hogy mindig erősnek fogok mutatkozni, de ha kell szabadjára engedem az érzelmeimet.
Ittam egy kicsit a vizemből, közben pedig arrébb toltam a forró kávémat, hogy nehogy leöntsem magam vele, mivel túl közel volt hozzám. Nem volt szerencsém, mert miközben biztonságba helyeztem a kávét, sikeresen levertem a vizespoharat a földre, amely darabjaira hullott és a vízből a lánynak is kijutott egy kevéske, amely pont a nadrágján landolt.
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 9. 08:31 Ugrás a poszthoz

Projekt feladat


Hajna




Egy szörnyű reggel


Zárás



Más esetben valószínűleg könnyebben kijöttem volna a sodromból, de jelen helyzetben annyira fáradt és enervált voltam, hogy egyáltalán nem volt kedvem visszavágósdít játszani. Kicsit még sajnáltam is a lányt, amiért ennyire felizgatta magát azon, hogy nem voltam túl nyitott feléje, szóval nem igazán tudtam rá haragudni emiatt. Tudtam, amint felkeltem, hogy jobb lett volna, ha ma egész nap az ágyban maradok és ki sem kelek, akkor elkerülhettem volna ezt az egészet. Aggódtam, hogy mi várhat még ma rám ezek után, éreztem, hogy ennél bizony lehet rosszabb is a helyzet, ha nem próbálom meg minél gyorsabban összeszedni magam. Rég voltam már ennyire rossz passzban, ráadásul a reggelem is egy alapos fejmosással kezdődött, plusz a fejem is megfájdult. Nem reagáltam a lány beszólásaira, arra összpontosítottam, hogy minél gyorsabban visszatérjek a szobámba egy fájdalomcsillapítóért. Arra gondoltam, hogy mégsem ülhetem végig fejfájással az óráimat, bőven elég büntetés az nekem, hogy ilyen rossz napom van. Szerencsétlen lányra még a vizemet is ráborítottam, aki természetesen szitkozódással reagált erre, aztán kioktató stílusra váltott, amin igencsak csodálkoztam.
- Bocs a vízért! - mondtam neki lehangoltan, még annyi erőm se volt, hogy eltüntessem a pálcámmal a ruhájáról, de ő gyorsan lereagálta helyettem a helyzetet. Valamiket mondott még az esetlenségről, a kávéról és egyebekről, de nem tudtam rá teljes mértékben odafigyelni és nem is akartam, mert már majd szétszakadt a fejem a fájdalomtól. Arra eszméltem fel, hogy elindult kifelé és köszönésképp elégedetten beintett, amire csak legyintettem egyet. Pár percre rá én is felkászálódtam a helyemről és gyors iramban megindultam a szobám felé, hogy véget vessek az iszonyú fájdalomnak, és reménykedtem benne, hogy a napom hátralevő része valamivel jobb lesz.

Köszönöm a játékot! Smiley
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 9. 08:34
Széplaki Alíz
Bogolyfalvi lakos, Jövendőmondó, Végzett Diák


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
online
RPG hsz: 517
Összes hsz: 2230
Írta: 2016. december 11. 20:54 Ugrás a poszthoz

Rosie N. Fisher




A lány felfigyelt a szavaimra, úgy tűnt, hogy nagyon unja az egyedüllétet és inkább csatlakozna hozzám egy pár szó erejéig.
- Az már biztos. Mondjuk időnként akár öt embert is kiteszek, legalábbis mások azt mondják rólam, de különösebben nem érdekel a véleményük - válaszoltam a lánynak, majd bemutatkoztam neki:
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés! Már, ha ez számít valamit - haraptam el a mondandómat, mert nem voltam arról meggyőződve, hogy bárkit is a háza alapján kellene megítélni. Sose bírtam az előítéleteket, de szerencsére idáig zömében jó indulatú, normális diákokkal hozott össze a sors.
- Nos, ő amolyan nem is tudom, szóval tök átlagos, könnyed beleolvad a tömegbe. Nincs semmi olyan ismertetőjegye, amiről egy idegen megismerné. Szóval nem csodálkoznék, ha esetleg elmentél volna mellette. Egyébként imád tanulni és rendkívül művelt, és nálam van a könyve, amitől nagyon szeretnék már megszabadulni - mondtam a lánynak, bár kicsit úgy éreztem, hogy elég sokat fecsegtem egyhuzamban, de most épp beszédesebb hangulatban voltam. Végre felrázott valaki az unalomból, mert az imént még majdnem bealudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy ma már biztosan nem fogok találkozni a diáktársammal, de sebaj, úgy voltam vele, hogy majd máskor megkapja azt a nyavalyás könyvet.
- Örvendek, Rosie! Szép neved van! Ó, Griffendél? Mesélnél róla? - kértem tőle kitörő lelkesedéssel, mert rögtön eszembe jutott erről a kedvenc Harry Potter kötetem, amelyet még Timitől kaptam ajándékba. Kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen tudatlan vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ebben a világban is létezik Roxfort, igaz sosem kérdeztem senkitől. Azt már meg se mertem kérdezni a lánytól, hogy maga a "kis túlélő" is valódi ebben az univerzumban vagy sem, mert biztos totál hülyének nézett volna. Inkább a bölcs hallgatást választottam és érdeklődve tekintettem rá, amint leült mellém, hiszen kíváncsian vártam, hogy mit lehet tudni arról az intézményről, ahová járt. Közben kaptam két újabb kérdést is, amire gyorsan válaszoltam:
- Többen szoktak itt lenni, nem értem miért kong az ürességtől ez a hely, lehet, hogy mindenki kidőlt, nem tudom. Mindenesetre nem ez a szokványos állapot - igazából bele sem gondoltam, hogy miért vannak itt ilyen kevesen, bár én örültem neki, mert legalább nem kellett hallgatnom a hangzavart, amit a sok diák okozott, mivel időnként ez bizony rém idegesítő volt számomra.
- Ez egy tankönyv, rém unalmas, száraz anyag, a különböző seprűmárkákat mutatja be részletesen és érdektelenül - folytattam a válaszadást Rosie-nak. Egyáltalán nem érdekeltek a seprűk, csak a kviddics miatt kértem kölcsön ezt a művet, hogy jobban tisztában legyek azzal, hogy mire ülök fel, ha már én is beszálltam ebbe a sportba. Idáig csak a sepregetésre használtam ezt az eszközt, sosem gondoltam volna, hogy akár járműként is üzemelhet és ezen fogok fel-alá cikázni. Egyre több olyan dologgal találkoztam, ami a mugli világból kiindulva nagyon bizarrnak tűnt, de szépen lassan kezdtem feldolgozni azt a sok új információt, és hatást, amiket ebben az univerzumban elsajátítottam és megtapasztaltam.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2016. december 11. 21:25
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (284 darab)

Oldalak: « 1 [2] 3 4 5 6 7 8 9 10 » Fel