Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Ez a normális - mondtam neki mosolyogva. Én egyelőre el sem tudtam volna képzelni, hogy gyerekem legyen, főként, miután még a szerelem sem talált meg, de abban biztos voltam, hogyha gyermeket várnék, akkor az foglalkoztatna csak, hogy egészséges legyen nemtől függetlenül. Örültem, hogy Maja ennyire örül annak, hogy lánya lesz, ez pedig engem is boldoggá tett, valahogy átragadt rám az öröme.
- Nincsenek. Egyelőre el sem tudom képzelni magam tanárként - mondtam neki a fejemet lehajtva, miközben a földet bámultam. Reméltem, hogy gyakorlótanárként megjön majd a bátorságom ehhez a foglalkozáshoz. Abban viszont biztos voltam, hogy a jóslásommal segíteni fogom az embereket.
- Köszi, édes vagy - mondtam neki átölelve őt, hiszen mindig is respektáltam benne azt, hogy ennyire hitt bennem. Benne mindig bátorításra találtam, mindig ott volt mellettem, szóval igaz barát volt.
- Szuper! Fontos is a jó modor - tettem hozzá kedves hangnemben.
- Nos, igen. Az egyetlen és az igazi... - kíváncsi leszek, hogy mit fog mondani ennyi év után. De úgy döntöttem, hogy találkozom vele, hogy többet megtudhassak a múltamról és ne legyen bennem az a kétely, hogy miért nem éltem ezzel a lehetőséggel - válaszoltam Majának elgondolkodva.
- Gondolom hasonlít rám, ha már az anyám - mondtam neki kuncogva.
- Nem tudom, hogy mi mondanivalója van számomra, de muszáj egy esélyt adnom neki - feleltem komoly arccal. Nem volt könnyű feldolgoznom, hogy ennyi év után hirtelen jelentkezett az anyám, de tudnom kellett, hogy mi az igazi múltam, és talán még a képességemre is magyarázatot kaphattam tőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagyon jó lett volna, ha az egész szünetet otthon tudtam volna tölteni, de sajnos erre nem volt lehetőségem. Örültem, hogy találkoztam Timivel, de rosszul esett, hogy szenteste után máris fellépése volt, úgyhogy térhettem vissza a helyemre a kastélyba. Legszívesebben vele maradtam volna, de neki mindig közbe jött az a fránya tánc.
Sajnáltam, hogy nem mehettem el messzire a kastélyból, de úgy döntöttem, hogy kimegyek levegőzni kicsit, hiszen alig lézengtek a helyiségben és úgy gondoltam, hogy semmi esélyem se lesz lebukni, hogy kicsit távolabb császkálok a kastélytól.
Kicsit hűvös volt, de egész kellemes volt az idő, úgyhogy nyugodtan sétálgathattam a réten. Nagyon örültem, hogy végre semmire sem kell koncentrálnom, nyugodtan kikapcsolódhatok, szóval problémamentes időszakot tudhattam végre magam mögött. Teljes nyugodtsággal szívtam be a friss levegőt, élveztem, hogy kicsit magam mögött hagyhatom a kastélyt. Egyedül az bántott továbbra is, hogy Timinek megint fontosabb volt a táncfellépése, mint az én látogatásom. Na, nem baj, úgy voltam vele, hogy úgyis ebben a világban maradok, mert itt éreztem jól magam. Nem tudtam, hogy mi lesz erre Timi reakciója, hiszen még rá se kérdeztem nála, na nem azért, mert nem akartam, hanem egyszerűen csak nem volt rá lehetőségem. Még váratott magára a megfelelő pillanat. Úgy voltam vele, hogy mindenképp itt maradok, ha törik, ha szakad, mert itt éreztem magam igazán otthon. Valahogy már az se kezdett érdekelni igazán, hogy mit fog mindehhez szólni a nevelőanyám. Tudtam, hogy ő jól elvolt a saját kis világában, ráadásul mindennél fontosabb volt neki a tánc, úgyhogy biztos voltam benne, hogy nem fog nagy ügyet csinálni abból, hogy itt maradok a varázsvilágban. Persze teljesen nem lehettem biztos efelől, de azért reméltem, hogy normálisan fogja lereagálni majd ezt az egészet, ha sor kerül rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Jól esett a friss levegő és élveztem, hogy végre a természetben lehetek, bár eléggé bosszantott, hogy Timi ilyen érzéketlenül viselkedett velem, és hogy ennyire hátul kullogtam a fontossági ranglistáján. Miközben sétálgattam, arra lettem figyelmes, hogy az egyik Navinés háztársam egy szál pólóban áll egy vászon előtt. Hirtelen köpni-nyelni se tudtam a meglepettségtől, hiszen kinek jutna eszébe ilyen hideg időben egy szál semmiben kinn flangálni?
- Szia Fanni! Te jó ég, meg ne fázz! Kell a kabátom? Rajtam van még egy kardigán is - mondtam neki, miközben egyre gyorsabban közelítettem feléje. Mivel én elég fázós voltam, ezért mindig beöltöztem a hűvös időkben. Azért is ajánlottam fel neki a kabátomat, mert rajtam volt még jó pár réteg, valamint nem szerettem volna, hogy megfázzon, hiszen azért elég cudar idő volt. Miközben elhadartam neki a mondandómat, rápillantottam a festményre.
- Úristen! Ezt te festetted? Igazi mestermű! - álltam meg a mű előtt ledöbbenve.
- Én ilyet tuti nem tudnék csinálni. Inkább a fotózáshoz értek - állapítottam meg hangosan. Nagyon tetszett a látvány, minden a legapróbb részletességig ki volt dolgozva.
- Bocs, hogy lerohantalak - néztem újra a lányra, majd folytattam:
- Csak nem szeretném, hogy megfázz, állati hideg van.
Hirtelen el is felejtettem, hogy milyen bosszúságot okozott nekem Timi legutóbb, talán jót tett kicsit, hogy társaságra leltem. Mostanában sokat voltam egyedül, mióta Maja nem tartózkodott a kastélyban, és ez azt eredményezte, hogy egyre többet kezdtem el agyalni felesleges hülyeségeken. Ez számomra sem volt jó, de erősnek kellett lennem, hiszen tudtam, hogy csakis magamra számíthatok mindenben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Látod, ember tervez... nem tudni előre, hogy merre sodor az élet. Ki hitte volna, hogy ilyen fiatalon megtalálod a boldogságot? Van egy szerető férjed, barátok, akik melletted állnak, és egy hatalmas ajándékot kaptál az élettől: a kislányodat. Nagyon örülök, hogy ilyen jól alakult minden - közöltem lelkendezve, vele együtt örülve a boldogságának.
- Nos, én még nem tudom, hogy mi lesz a végzetem, a jövőm, de bízom benne, hogy hamarosan én is révbe érek. Vannak terveim, céljaim, de ha esetleg nem valósulnak meg, akkor sem esem kétségbe, akkor majd jön más - tettem hozzá elgondolkodva. Egyelőre nagyon tisztán láttam magam előtt azt, hogy mit szeretnék csinálni, de arra is felkészültem, hogy nem mindig alakulnak úgy a dolgok, ahogyan azt az ember eltervezte.
- Hát, mindenesetre kíváncsi leszek, hogy mit fogok megtudni anyámtól. De mindenképp megér egy találkát. Úgyis ki fog derülni, hogy része lesz-e az életemnek a továbbiakban vagy úgy megutálom, hogy soha többet nem is akarom majd látni. Képlékeny az egész - mondtam a barátnőmnek. Nem fűztem hiú reményeket ahhoz, hogy minden szép és jó lesz, hiszen idáig egyáltalán nem kereste jóanyám a társaságomat. Viszont érdekelt, hogy miért bukkant fel ilyen hirtelen ennyi év után. Ki tudja... lehet akar valamit?
- Azt se tudom még, hogy mit kezdjek magammal, ha kijártam a sulit... azt terveztem, hogy bérelek egy kis házat vagy egy lakást a faluban és ott lakom majd. De egyelőre nagyon le vagyok égve. Lehet, hogy a tanulás mellett elmegyek majd dolgozni valamit, hogy legalább legyen miből fizetni a lakbért - osztottam meg gondolataimat a lánnyal. Nem tudtam egyelőre elképzelni, hogy mit szeretnék csinálni, azt is tudtam, hogy elsősorban a tanulmányaimra kell koncentrálnom, de szerettem volna már a saját magam ura lenni. Tudtam, hogy volt lehetőség néhány üzletben részmunkaidőben dolgozni, úgy voltam vele, hogy megérdeklődöm majd néhány helyen, van-e épp felvétel. Egyelőre ezt a lehetőséget láttam az egyedüli megoldásnak arra, hogy valahogy előrébb jussak anyagilag és önálló legyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ó, értem - szaladt ki a számon, amikor megláttam, hogy milyen színesek a karjai. Legszívesebben azt mondtam volna neki, hogy máskor ne legyen ennyire felelőtlen, és hogy nem is értem, hogy ebben a hidegben hogy tudott ennyire lengén felöltözni, és hogy hogy nem fázott, amikor elindult... - de jobbnak láttam, ha csendben maradok, mert eléggé kioktatós szövegnek tűnt volna az egész, azt pedig nem sokan szeretik. Meg különben is az ő dolga volt, hogy hogyan öltözik fel, mit csinál stb.
- Oké, Fanni. Na, de tényleg nagyon szuper lett, amit kreáltál - feleltem neki, miközben széles mosolyt varázsoltam az arcomra, lereagálva a válaszát.
- Szerintem adottság is kell hozzá. Én mindig kétbalkezes voltam rajzolás, festés terén - tettem hozzá erős meggyőződéssel, ami ki is ült az arcomra. Mindig is szerettem volna szép műveket kreálni, de be kellett látnom, hogy megvannak a saját korlátaim, de vigasztalásul a fotózás egész jól ment.
- Suvickus! - irányítottam a pálcámat zsebemből elővéve a lány karjára. Ez a tisztító bűbáj jutott először az eszembe, reméltem, hogy beválik és Fanni felveheti akkor a kabátomat. Bizonyára már nagyon átfázott ebben a cudar időben. Érdekes módon még mindig nehezemre esett varázslói elmével gondolkodni. Előbb jutott volna eszembe az, hogy nedves ronggyal vagy szivaccsal lesuvickoljam a karjáról a festéket mintsem a varázsige bevetése. Látszott, hogy sokáig éltem a mugli világban, de azért szerencsémre már a varázslás is egész jól ment, hiszen nagyon sokat tanultam az iskolában és számos tapasztalatot szereztem. Érdekes, hogy mennyire megváltoztam azóta, mióta ide kerültem. Nem is tudtam volna elképzelni, hogy mi történt volna, ha a mugli világban maradok és sosem ismerem meg a varázsvilágot. Nagyon hálás voltam Timinek, hogy bevezetett ebbe a világba, hiszen ez gyökeresen megváltoztatta az életemet, de ennek fényében úgy döntöttem, hogy mindenképpen itt fogok maradni, még akkor is, ha Timi más véleményen van. Úgy éreztem, hogy itt a helyem és a döntésemet egyáltalán nem állt szándékomban megmásítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Így van - feleltem bátorítóan a lánynak, hiszen miért is agyaljon feleslegesen az ember, amikor minden a legnagyobb rendben van?
- Örülök, hogy ennyire hiszel bennem... bárcsak én is ennyire hinnék magamba - mondtam neki leszegetett fejjel, miközben a földet bámultam. Nem igazán tudtam elképzelni, hogy bármiben is jó lehetnék a közeljövőben, de próbáltam a legjobbat kihozni az adott helyzetből.
- Igen, szerintem érezni fogom, hogy mire megy ki a játék... vagy valóban meg akar ismerni vagy hasznot akar húzni belőlem. Bár az életmódom alapján inkább az elsőre voksolnék - válaszoltam a lánynak. Nagyon izgultam, hogy milyen lesz az első találkozás jóanyámmal, hiszen idáig egyáltalán nem adott magáról semmilyen életjelet, úgyhogy extrém váratlanul ért, amikor hirtelen felkeresett bagolyban. Nem tudtam, hogy mire számíthatok tőle... azt sem tudtam, hogy miért most keresett fel, hiszen lett volna ideje rá bőven, de valamiért csak most élt a lehetőséggel. Azért a lelkem mélyén reméltem, hogy jól fog elsülni a dolog, bár nem kevés harag volt bennem az irányába, ami szerintem teljesen jogos és érthető érzés volt.
- Szerinted elég lesz arra a fizetés, hogy kibéreljek egy házat? - kérdeztem a barátnőmtől komoly arccal. Örültem a lehetőségnek, hogy végre pénzt kereshetek, de tisztában akartam lenni azzal is, hogy be kell-e még vállalnom mellette másik munkát vagy elég lesz a pénz arra, hogy lakhatást nyerjek a faluban. A régi világomba semmiképp se szerettem volna visszamenni, úgyhogy minden eshetőség szóba jött normál kereteken belül, hogy kibérelhessek egy házat és végre független legyek. Tudtam, hogy Timinek is szólnom kell lassan a terveimről, de egyelőre még nem vettem erőt magamon, hogy odaálljak elé és megmondjam kerek perec, hogy nem érzem jól magam a mugli világban, szóval itt szeretnék maradni.
- Tudod, Timinek se mondtam még meg, hogy itt szeretnék maradni és nem térek vissza hozzá - osztottam meg az aggályomat a lánnyal, de tudtam, hogy előbb vagy utóbb, de muszáj lesz közölnöm vele a zord valóságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, mindenképp meg kell próbálnom, mert különben mindig járni fog az agyam azon, hogy mi lett volna ha... biztos ismered az érzést - válaszoltam helyeslően a lánynak. Reméltem, hogy jól fog elsülni ez a találkozás anyámmal, de azért volt bennem némi harag, hogy idáig egyáltalán nem keresett. Persze a múltamon már nem tudtam változtatni, de azért azzal tisztában voltam, hogy a jövőmért még tehetek valamit. Muszáj volt adnom egy esélyt anyámnak, hogy meghallgassam, persze bennem volt a kíváncsiság is a múltamat illetően.
- Nem hinném. De a lényeges dolgokra bizonyára tud majd válaszolni. Plusz a múltammal is tisztában lehetek végre és végre nem a sötétben fogok tapogatózni ez ügyben. A képességemre viszont nem tudom, hogy mit fog válaszolni, nem vagyok biztos benne, hogy tud erről bármilyen információval szolgálni. Én lennék a legboldogabb, ha erre rácáfolna - feleltem Majának komoly arccal. Tudtam, hogy nem szabad elszalasztanom a lehetőséget és mindenképp találkoznom kell azzal a személlyel, akinek a kilétét idáig homály fedte.
- Hát remélem. Ha nem, akkor bevállalok mellé még valamit. Nagyon fontos számomra, hogy végre a saját magam ura legyek - közöltem a barátnőmmel immár jobb kedvűen. Végre egyre közelebb éreztem magam a célomhoz és a hőn áhított függetlenséghez. Tudtam, hogy ezután a magam ura lehetek és ez a szabadságérzés hatalmas örömmel töltött el.
- Igen, kicsit tartok tőle, hogy mit fog erre reagálni. Remélem, hogy megérti, de ha nem, akkor így járt. Neki egyébként is fontosabb volt mostanában az összes fellépése - válaszoltam kissé dacosan.
- Viszont meg kell értenie, hogy már én is önálló életet akarok élni. Bár szerintem nem lesz gond, de mindig felkészülök a legrosszabbra - tettem hozzá elszántan.
- Tudod mit? Menjünk el vásárolni! Kinéztem egy klassz rucit, de mindenképp fel akarom próbálni. Kíváncsi vagyok, hogy jól mutat-e rajtam vagy csak a kirakatban néz ki jól - mondtam lelkesen a lánynak, majd beszélgettünk még egy kicsit és elindultunk shoppingolni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Már vártam a farsangi mulatságot, mert legalább kikapcsolódhattam kicsit. Minden erőmmel azon voltam, hogy végre kizökkentsem magam a hétköznapi rutinból és a sok-sok tanulásból. Mostanában ugyanis ez töltötte ki életem nagy részét, még a VAV-ra is elkezdtem a vizsgák mellett felkészülni, amihez segítséget is kaptam Bogna személyében. Tudtam róla, hogy nagyon intelligens és okos, erre már fény derült akkor, amikor a könyvtárban beszédbe elegyedtem vele egy tudományos mű kapcsán, majd a társalgóba is összefutottunk és egész jól megtaláltuk a közös hangnemet. Szerencsére nagyon sokat segített a felkészülésben és egyre jobban kezdtem érteni a dolgokat, ami egyedül nem ment volna, mert nagyon összetett volt az egész. Amikor meghallottam, hogy közeledik a farsang, megbeszéltem a lánnyal, hogy menjünk együtt, sőt, még azt is megvitattuk, hogy ki milyen jelmezt vesz fel. Úgy határoztam, hogy Macskanő leszek, ezt akkor találtam ki, amikor a macskámra néztem és bevillant, hogy valami cicusos jelmezt kéne magamra öltenem. Ezután felkerestem egy jelmezkölcsönzőt és megláttam a Macskanő jelmezt. Tudtam, hogy ez kell nekem! Szerencsére volt a méretemben is, úgyhogy rögvest megvettem. Igaz nem volt könnyű felcibálni magamra, mert nagyon passzentosnak és szűknek mutatkozott, ráadásul az anyaga is eléggé csúszós volt, de végül elértem a célom.
~ Egész dögös! ~ - nézegettem elégedetten a végeredményt a tükörben, majd a hozzáillő cipőt felvéve elindultam a megbeszélt találkozóhelyre.
- Szia, Árnymacska! - üdvözöltem mosolyogva a lányt, amikor megpillantottam. Nagyon jól állt neki a jelmeze, még egy "miaow" szócska is elhagyta az ajkamat, amikor viccesen felé biccentettem a fejemet.
- Remélem nem vártál rám túl sokat. Igyekeztem ideérni, csak nehéz volt betuszkolnom magam a jelmezbe - szabadkoztam Boginak, miközben kicsit szégyelltem magam a késés miatt, mert pontos szoktam lenni alapesetben, sőt, általában én szoktam odaérni mindenhova korábban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Jaja, klasszul összeöltöztünk - mosolyogtam a lányra, miközben a vállához rögzített lila sárkányűrlényét vizslattam. Jópofa volt, Bogi tényleg kitett magáért, hogy tökéletes legyen a jelmeze. Látszott rajta, hogy minden apró részletre odafigyelt, ez pedig igazán dicsérendő dolog volt. A további elismeréseket megtartottam magamnak, csak hogy ne bízza el magát azért nagyon.
- Szuper. - Egy apró sóhaj hagyta el a számat, amolyan megkönnyebbülés féleség, hogy nem várt rám sokáig. Én aztán tényleg igyekeztem időben elkészülni, de lehetetlenség volt rövid idő alatt a jelmezembe préselni magam. Az elmondása alapján ő is megküzdött a kinézetéért.
- Akkor egy cipőben járunk. Én is szerettem volna gyorsan felöltözni, de hát képtelenség volt. Talán, ha minden nap bele kéne tuszkolnom magam ebbe az öltözetbe, akkor már profin menne, de így... - válaszoltam neki sopánkodva. Közben elraktároztam magamban az információkat, amiket a lány mondott. Jó tudni.
- Tényleg sajnálom a késést - mondtam sopánkodva. Bogi már megszokhatta tőlem, hogy mindig ott voltam időben a tanulásnál, sőt, volt, hogy én értem oda korábban, amikor nem a szobájában vagy a szobámban tornáztattuk az agyunkat. Időnként a társalgóban is tanultunk, de oda ritkán szerveztünk fejtágítást, mert eléggé zavaró volt a többiek zsibongása a háttérben. Reméltem, hogy a lány segítségével jobban megértem a dolgokat és sikerülni fog majd a nagy, évi végi megmérettetés.
- A céllövölde remekül hangzik! Nézzük meg! - feleltem neki lelkesen. Már nagyon vártam, hogy megtekintsük a programokat, a céllövöldét pedig mindenképp ki szerettem volna próbálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, erre még nem is gondoltam. Már előre félek, hogy fogom lehámozni magamról ezt a göncöt - válaszoltam kissé aggodalmas képpel a lánynak. Nem volt egyszerű felszenvedni magamra, úgyhogy ennek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy levenni sem lesz könnyű. Az Eridonos pedig csak megerősített ebben.
- Udvari bolondok? Ez mos komoly? Ki akarna bolondnak öltözni? - néztem elképedve, miközben sétálgattunk.
- A reneszánsz jellegű ruhák viszont tetszenek - tettem hozzá vigyorogva.
Nagyon megkönnyebbültem, hogy Bogi nem vette olyan vérmesen a késésemet, igazán rendes volt tőle. Időnként hajlamos voltam túlreagálni a dolgokat, de ehhez már annyira hozzászoktam, hogy nekem fel sem tűnt.
- Mindkettőt szívesen kipróbálnám. Először nyilazzunk! - mondtam olyan lelkesen, mint egy kisgyerek, aki először jár egy komolyabb rendezvényen. Pedig eskü, már többször is voltam ilyenen, de mégis imádtam a hangulatát és egyáltalán nem untam az egészet.
- Benne vagy? - kérdeztem Bogitól csillogó szemekkel.
- Egész jól megy a készülődés, bár kissé fárasztó. Igaz itt nem ér véget a tanulás, ugyanis a mesterképzés se piskóta. Csak jussak el odáig - sopánkodtam kicsit a lánynak, de minden erőmmel azon voltam, hogy sikerüljenek a vizsgáim.
- Igen és köszönöm. Rengeteget segítettél - feleltem neki hálálkodva. Sokkal könnyebb volt egy nálam okosabb és tapasztaltabb emberrel együtt tanulni, mint egyedül. Hiszen úgy nem biztos, hogy rájöttem volna a lényegre és a megoldásra.
- Egyébként mit szeretsz még csinálni a tanuláson kívül? Mármint az új ismeretek elsajátításán kívül - helyesbítettem magam diplomatikusan. Tudtam a lányról, hogy magas intelligenciaszinttel rendelkezik és hogy szereti tágítani a látókörét, az ismereteit, de kíváncsi voltam, hogy ezen kívül mivel foglalkozik szívesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Áh, én sem értem - nyújtottam el sejtelmesen mosolyogva a mondandóm végét, mert a Disney királynő hallatán rögtön Majácska jutott az eszembe. Ha itt lett volna, biztosan én is valamelyik mesebeli királynőnek öltöztem volna be vele együtt és jókat nevetgéltünk volna az itt zajló eseményeken, a kosztümös embereken stb. Ez persze nem azt jelentette, hogy ne érezném jól magam Bogival, mert felnéztem rá a tudása miatt és rendesnek tartottam, de legbelül kicsit úgy éreztem, hogy üres vagyok legbelül, mióta a brownie nem volt mellettem. Természetesen próbáltam a helyzetből kihozni a legjobbat és próbáltam nyitni az Eridonos felé.
- Szuper! - feleltem teljes lelkesedéssel, majd a nyilas bódé felé vettem az irányt, ahol egy idősebb, zsörtölődős férfi tartózkodott. Nem igazán értettem, hogy mi a baja a világgal, de úgy tűnt, hogy valaki igencsak felbosszanthatta. Reméltem, hogy nem rajtunk fogja kitölteni a mérgét...
- Nézd, milyen mogorva - súgtam oda a lánynak, mikor még volt egy kis távolság köztünk és a nyilas játék helyszíne közt.
- Ez remekül hangzik. Én imádom a kiszámíthatatlan dolgokat. A monotonitás megöl - válaszoltam neki jelentőségteljesen. Úgy éreztem, hogy szükség van az ember életébe a spontán dolgokra is, hiszen az agyonra ismétlődő események teljesen zombivá teszik az embert és elveszik a maradék életkedvét is. Legalábbis én így voltam vele.
- A varázsjátékok készítése is klassz dolog, te aztán kreatív vagy - tettem hozzá elismerő pillantással. Úgy tűnt, hogy Bogi igazán sokoldalú és sok meglepetést fog még okozni a közeljövőben. Ezt nem csupán a válaszából szűrtem le, hanem valamiféle megérzés is volt. Márpedig az intuícióim általában bejöttek.
Közben egyre közelebb értünk a bódéhoz, intette Boginak, hogy hajrá, övé a kezdési lehetőség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Igen, nyilakkal lőttem már. Időnként eljárok egy íjász klubba, amikor otthon tartózkodom, levezetve ezzel a feszkót meg egyébként is szeretek lövöldözni - válaszoltam Bogi kérdésére.
- Na, és te? - érdeklődtem, mert azt már tudtam róla, hogy kreatív, de fogalmam sem volt róla, hogy hogyan áll ezzel a dologgal.
- Hülye liba! - szóltam a lány után, aki majdnem fellökte a vöröskét. Ha nekem jött volna, akkor lehet, hogy nem ússza meg anélkül, hogy megtépjem. Ráadásul bocsánatot se kért, tipikus...
- Akkor ebben egyetértünk - fordultam újra az Eridonos felé a monotonitás témájára célozva.
- Futurológia szakra megyek tovább és ha minden jól megy, akkor LLG tanársegéd leszek mellette - mondtam büszkén a lánynak. Azt már nem tettem hozzá, hogy izgultam is emiatt, de azért bennem volt a félsz, hogy mennyire fogok helyt állni.
- Hajrá! - mosolyogtam a lányra átadva neki a kezdeményezést, ha már így előkészült a lövéshez. Nem messze megállva tőle vártam, hogy mit fog produkálni. Eszembe jutott, hogy Timi inkább a tánc felé terelt volna, de közöltem vele, hogy az íjászat jobban érdekel. Szerencsére nem az a típusú ember volt, aki rá akarná erőltetni másra az akaratát, úgyhogy tiszteletben tartotta a döntésemet. Szerintem semmi gond nem volt azzal, hogy nem egyezünk mindenben és mindenki a maga módján tölti el a szabadidejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Ó, értem. Hát most majd kiderül - feleltem bátorítóan a lányra tekintve. Már megtapasztaltam, hogy attól, hogy valamit elméletben tud az ember, gyakorlatban még nem biztos, hogy sikerül is kiviteleznie. Van amihez sok gyakorlás kell, mire jól elsajátítja az ember. Ezt a gondolatot azonban megtartottam magamnak.
- Szeretnék másoknak segíteni, amennyiben hozzájárulnak, esetleges bajokat megelőzni. Már volt olyan eset, hogy előre megálmodtam mások szerencsétlenségét, amiből akár komolyabb baleset is lehetett volna, aztán megakadályoztam azt - válaszoltam Boginak. Közben a vöröske átültette a gyakorlatba elméleti tudását, ami sajnos nem sült el túl jól. Ennek ellenére szerencsére nem lombozódott le, legalábbis nem láttam rajta semmiféle csalódottságot.
- Na, majd a következő sikerülni fog! - közöltem vele határozottan, hátha igazam lesz. Ezután én is próbára tettem a szerencsémet és egyenesen a táblára céloztam. Az íjvesszőm sajnos nem talált bele a tábla közepébe, hanem alatta ért célt, nem sok hiányzott hozzá.
- Hát, legalább a közelében volt. Látod, sok év gyakorlással se sikerül mindig beletalálni a közepébe - mondtam a lánynak, miközben észrevételeztem, hogy a zsörtölődős férfi épp belekötött valakibe. Szerencsére rólunk tudomást sem vett, amúgy sem lett volna kedvem szájkaratézni vele. Látszott rajta, hogy nagyon kötekedős kedvében volt, úgyhogy nem is volt kérdéses számomra, hogy valakiben előbb vagy utóbb bele fog kötni, ami meg is történt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát ezt a kifejezést még nem hallottam így. Inkább olyan médium féleségnek mondanám. Tudod, aki a nyomozásokban, meg civilben is segít másoknak - próbáltam megmagyarázni a dolgot. Elsőre persze nem volt könnyű mindent elmondanom, amit szerettem volna, de másodjára próbáltam jobban figyelni a részletekre, így bíztam benne, hogy a lány is érteni fogja, hogy mire gondoltam pontosan.
- Szeretsz az Eridonban lenni? Örültél, amikor oda osztott be a süveg? - kérdeztem a vöröskétől, miközben rápillantottam.
- Én nagyon jól érzem magam a Naviban, klassz a vezetőség és a diáktársak is jó fejek - tettem hozzá a megállapításomat a mondandómhoz. Kicsit furcsálltam, hogy Bogi a pirosokhoz került, mert nagyon okos volt és intelligens. Csodálkoztam, hogy nem a Levitába került.
- Persze, idővel menni fog. Nekem se ment rögtön elsőre - biztattam a lányt.
- A fene! Majdnem belement! Nem koncentráltam eléggé! Biztosan az volt a baj - feleltem neki szörnyülködve. Nagy kudarcként éltem meg, hogy nem sikerült rögtön a tábla közepébe lőnöm, ezt az érzést pedig nem is palástoltam el előle.
- Na, majd most! Figyelj! - mondtam neki határozottan. A célszerszámomat a tábla közepe felé fordítottam és az íjvesszőt csak akkor lőttem el, miután bemértem a célpontot.
- Igen! Ez az!!! - kiáltottam diadalittasan, miután a nyílvessző célt talált és pont belement a közepébe. Nagy boldogsággal töltött el ez a pillanat, mert bizony már rég játszottam, ezek szerint mégsem jöttem ki teljesen a gyakorlatból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Mit dolgoznak anyukádék? - kérdeztem tőle. Még mindig nem értettem, hogy hogyan került az Eridonba, de tudtam, hogy a süveg nem tévedett, bizonyára oka volt annak, hogy abba a házba osztotta be.
- Ez remekül hangzik! - válaszoltam neki mosolyogva. Ezek szerint ő is jól érezte magát a házában, ez pedig örömmel töltött el. Annak ellenére, hogy komolynak tűnt, kedves lány volt, legalábbis idáig azt állapítottam meg róla.
- Próbáld meg! Menni fog! - biztattam a lányt, miután mögé léptem, hogy érvényesülhessen.
- Hm, talán annyi, hogy erősen húzd meg a húros részét, és egy kicsit lejjebb célozz, ne pont a célpontra. Érted? Az íj így nagyobb eséllyel betalál majd - osztottam meg a tapasztalataimat Bogival.
- Én most épp a célpontra lőttem, azt mértem be, de ez csupán vakszerencse. Általában akkor találok a közepébe, amikor egy picit lejjebb tartom a célszerszámot - tettem hozzá komoly hangnemben.
Örültem, hogy a zsörtölődős férfi arrébb ment, így könnyebb volt az adott "feladatra" koncentrálnunk. Elég nagy tömeg gyűlt össze erre az alkalomra, de szerencsére senki sem volt útban, úgyhogy nyugodtan tudtunk gyakorolni az íjjal. Egyébként sem szerettem a nagy tömeget, úgyhogy nagyon örültem, hogy azon a ponton, ahol mi voltunk, nem gyűltek össze az emberek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Az klassz! Szóval te fogod tovább vinni később a vállalkozást? - kérdeztem a lánytól. Szerencsés volt Bogi, hogy egy saját családi vállalkozásban dolgozhatott, amelynek komoly múltja volt. Az elmondása alapján azt vettem ki, hogy jól együtt tud működni a szüleivel, ami nagy pozitívum volt, hiszen sikert csakis úgy lehet elérni, ha összefognak az emberek, közös nevezőre jutnak és nem mellesleg az sem mindegy, hogy milyen a légkör.
- A nevelőanyámmal nem tudnám elképzelni, hogy együtt dolgozzak. Jól megvagyunk, de teljesen mások a céljaink az életben. Más az érdeklődési körünk is - tettem hozzá eltűnődve. Timit a tánc érdekelte és szerette a munkáját is. Én még csak tapogatóztam a jövőmet illetően, egyelőre csak abban voltam biztos, hogy segíteni szeretnék másoknak a képességemmel. A tanárságot illetően voltak kételyeim, de bíztam benne, hogy idővel belejövök, ezért is örültem a lehetőségnek, hogy hamarosan LLG tanársegéd lehetek.
Közben Bogi a tanácsomat követve tett egy újabb próbálkozást az íjával, ami egész jól sikerült.
- De ügyes vagy! - lelkendeztem és egy széles mosolyt küldtem felé biztatásul.
- Meglátod, ha rászánsz egy kis időt és gyakorolsz egy kicsit, akkor egyre jobban fog menni. Van hozzá tehetséged. Ha gondolod és ráérsz időnként íjászkodhatnánk együtt - mondtam neki jókedvűen.
- Én hiszek a szerencsében - vágtam rá, miután a vöröske kifejtette a véleményét. Bogi ilyen téren reálisabban gondolkodott, de azért volt benne igazság, amit mondott.
- A hit, a remény és a szerencse együtt járnak - mondtam neki nagy meggyőződéssel.
- Hit alatt pedig arra gondoltam, hogy eleve hinni kell a szerencsében, hogy bekövetkezhessen. Az igazi akadályt leginkább a negatív gondolatok képezik a célok elérésében. Na meg, hogy sokan nem akarnak kilépni a saját komfortzónájukból - toldottam meg a mondandómat.
- Lősz még vagy tovább álljunk egy másik standhoz? - kérdeztem a lányt magam mellett tartva az íjat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Mivel igencsak szerettem sportolni, örültem, hogy a találkozót ezen a helyszínen beszéltük meg. Felvettem a fehér-rózsaszín edzőcuccomat, egy topot és egy hosszú nadrágot, a hajamat pedig lófarokba fogtam. A lehető legkényelmesebb cipőmet vettem fel edzésre plusz hoztam magammal egy kis üveg szénsavmentes ásványvizet is. Amikor bementem az edzőterembe, megláttam Choi-t. Eléggé kihalt volt a helyiség, így nem volt nehéz nem észrevennem. Épp az evezőgépet használta, intettem felé mosolyogva, majd a futópadra vetettem magam és mellém raktam az ásványvizes palackot.
- Szia! Köszi, hogy elvállaltad a tetkó megrajzolását - néztem rá hálás tekintettel, amikor is elkezdtem futni. Nem állítottam túl gyorsra az iramot, nehogy kiköpjem a tüdőmet beszélgetés közben, de túl lassúra se, mert nem akartam sétafikálni.
- Amit szeretnék, az nem bonyolult. Egy nonfiguratív sárkányt szeretnék a jobb vádlimra, ahogyan épp körülkulcsolja a lábamat - magyaráztam a srácnak.
Úgy voltam vele, hogy ezzel a saját magam és a tetováló dolgát is megkönnyítem, ha már kész rajzzal megyek tetováltatni. Amúgy is meg fogom említeni neki, hogy ez egy egyedi kreálmány, bár szerintem ez mellékes volt részéről, mert neki az a dolga, hogy rám varrja, amit szeretnék. Legalább nem egy sablonos ábráról volt szó, hanem egy előre megbeszélt rajzról, szóval változatos munkát biztosítok majd a számára.
- Ne legyen túl bonyolult a megrajzolása, a lényeg legyen rajta, nem kell túlságosan részlegesen ábrázolni. Bízom benne, hogy meg tudod csinálni - sandítottam rá egy széles mosoly kíséretében, miközben immár gyorsabb tempóra kapcsoltam.
- Hogy vagy mostanság? - kérdeztem tőle, közben éreztem magamon, hogy talán mégiscsak visszább kéne vennem az iramból, mert egyre nehezebben tudtam lélegezni és alig éreztem a lábaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Értem - válaszoltam neki a földet bámulva. Valahogy úgy éreztem, hogy kényes területre tapintottam, ezért úgy határoztam, hogy nem feszegetem tovább a témát. Sajnos nem volt meg az a képességem, hogy tudjam, kitől mit kérdezhetek, meddig mehetek, azok a bizonyos határok is képlékenyek voltak az életemben.
- Az azért klassz, hogy szereted csinálni a családi vállalkozást - folytattam nagy vigyorral az arcomon.
- Igen, ez igaz - feleltem az autós kifejtésére, végtére is teljesen egyet értettem vele.
- Na, és a lottó? Arról mi a véleményed? Szerintem pusztán szerencse kell hozzá - folytattam az érvelésemet. Ismertem olyan embert, aki csomó kombinációt kijátszott, de ennek ellenére mégsem nyert, maximum egy kis fikarcnyi összeget. Persze bizonyára meg lehetett volna csinálni, hogy az ember mindenféle kombinációt kipróbál, de a befektetett pénz nem mindegy, hogy mennyire arányos a nyereménnyel.
- Rendben - válaszoltam a lánynak mosolyogva. Úgy vettem észre hogy ő is benne van a dologban, hogy együtt gyakoroljuk a későbbiek folyamán az íjászkodást.
- Oké. Kíváncsi vagyok, mit tartogat számunkra a többi stand - feleltem neki jókedvűen, majd tovább álltunk, miután lepakoltuk az íjszerszámokat.
- Ott egy vattacukor gép! Szereted a vattacukrot? Én egy málnásat fogok enni - mutattam lelkendezve az említett hely irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Egyetértek - bólintottam, hiszen magam is azt vallottam, hogy az ember úgy fejlesztheti magát legjobban, ha új ismertekkel bővül a látóköre.
- Wow, te aztán tényleg járatos vagy a témában - feleltem neki elismerően. Már a válaszából is kitűnt, hogy nagyon intelligens lány. Meg is lepődtem magamban, hogy ennyire határozottan, alaposan fejezte ki magát a lottós témával kapcsolatban. Látszott rajta, hogy sokat tanult, ráadásul vágott is az esze, mint a borotva. Nem is tudtam eldönteni magamban, hogy létezik-e vajon olyan kérdés, amit ne tudna megválaszolni.
- Mondd csak, ügyvédi pályán nem gondolkodtál? - kérdeztem tőle mosolyogva. Simán el tudtam volna képzelni azon a pályán, hiszen kellően rátermett volt, okos is és a kommunikációs készsége is adott volt hozzá.
Közben megindultunk a vattacukrok irányába. Bő választék volt, legalább 6-7 féle ízesítéssel.
- A bőség zavara - fordultam a lány felé, majd úgy döntöttem egy kis hezitálás után, hogy maradok annál az íznél, amelyikre már eleve rákészültem.
- Egy málnásat kérek - mondtam az árusnak, aki egy idősebb hölgy volt. Nem tűnt túl boldognak, látszott rajta, hogy inkább lenne máshol mint itt. Elég életunt fejet vágott fizetéskor, de már nem is foglalkoztam vele, miután elkezdtem eszegetni a finom vattacukrot. Közben vártam, hogy Bogi is kérjen magának egyet, addig kicsit arrébb álltam és élveztem a málnás ízvilágot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Végre kellemes idő volt, véget értek rossz, cudar idők. Szóval kedvet kaptam egy kis sétáláshoz a természetben, valamint úgy döntöttem, hogy kiegészítem az albumomat további fényképekkel, úgyhogy helyszínként a rétre esett a választásom. Elég sokat kuksoltam mostanság az iskola falai között, szóval felemelő érzés volt újra a természetben lenni. A jó idő miatt tavaszi sportöltözéket választottam magamnak, amiben kényelemesen éreztem magam, a hajamat pedig hátrafogtam, így indultam el az utamra. Természetesen a fényképezőmet sem felejtettem a szobámban, amit még Timitől kaptam a születésnapomra. Igazán figyelmes ajándék volt tőle, bár tudta, hogy imádok fotózni. Mindenesetre nagyra értékeltem a figyelmességét.
Miután kiértem a helyszínre, rögtön megláttam egy katicabogarat, amint épp az egyik fűszálon kapaszkodott, gondoltam, hogy ez jó fotótéma lehet, úgyhogy mentem lehasaltam a fűbe és le is kaptam. Szokás szerint ezt a képemet is fekete-fehérben lőttem, mert nekem ez a kompozíció tetszett a legjobban, erről pedig megvolt a saját véleményem. Kevés ismerősöm szerette a fotózást és még kevesebben értettek a művészethez, szóval ez a téma idáig Linkén kívül kivesézetlen maradt számomra. Belegondoltam, hogy már milyen régóta vagyok az iskola tanulója, majd arra a témára terelődtek a gondolataim, hogy egyelőre nagyon nem úgy jöttek össze számomra a dolgok, ahogyan szerettem volna. Timivel nem sok beszélnivalóm volt, mert tudta, hogy tovább szeretnék tanulni, a külön kecó pedig nem jött össze, szóval egyelőre még mindig a lányok hálótermeinek körletében szállásoltam el magam. Nagyon örültem volna, ha minden a terveim szerint sikerül, de sajnos Fortuna nem az én oldalamon állt jelen pillanatban, szóval be kellett érnem azzal, ami idáig természetes volt számomra. Noha így is függetlenebb voltam attól, mintha otthon éltem volna, de azért mégiscsak jó lett volna egy külön lakás, de mivel nem állam túl jól anyailag, így nem engedhettem meg magamnak ezt a luxust.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Elégedetten szemléltem a katicabogaras képemet, hiszen tökéletesen sikerült eltalálnom a megfelelő pillanatot vele kapcsolatban.
- Úristen! Ez nem is sikerülhetett volna jobban! - mondtam magamnak elégedetten. Nem mindig sikerültek a képeim úgy, ahogy akartam, de most szerencsém volt.
Közben azon vettem észre magam, hogy társaságom akadt egy férfi és egy kutyus személyében. Az állatka iszonyat cuki volt, rögtön odajött hozzám, és mivel nagy állatbarát voltam meg is dögönyöztem.
- Nagyon édes a kutyád - közöltem a sráccal. Kicsit elcsodálkoztam, amikor egy cetlit nyújtott át nekem, de miután elolvastam, rögtön felvilágosultam. Jó érzéssel fogott el, hogy megdicsérte a gépem. Hiába, Timi nem vett nekem rossz gépet, tudta, hogy mik az elvárásaim egy fényképezővel kapcsolatban.
- Szia! Alíz vagyok. Tulajdonképpen már általános iskolás korom óta szerettem fényképezni, de igazából mostanság jöttem rá a műfajomra. A fénykép elkészítésénél mindig a jól elkapott momentum a legfontosabb, hiszen ez marad hátra az éppen megörökített pillanatból, mely utána a közönség elé tárja mondandóját és történetét - nyújtottam a kezem bemutatkozásképp Nesztor felé.
- Nem tudom, te hogy vagy vele, de én főként a fekete-fehér fotókat preferálom. Számomra az mutatja meg a képek, a téma valódiságát. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a yin és yang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. A fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül - közöltem a sráccal a véleményemet.
- Te mióta fotózol és milyen képeket szeretsz készíteni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy nem zúdítottam rá túl sok mindent, de úgy gondoltam, hogy ha már érdeklődött, akkor teljes körű válassza szolgálok neki a fotózást illetően. A kutyusa pedig rém aranyos volt, épp az ellenkezője volt a lusta macskámnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Az igen, jó régóta fotózol. Ez nagyon klassz. Kíváncsi lennék a műveidre, persze bizonyára nem hordozod magaddal mindenhova az albumjaidat - mondtam neki lelkesen,  hiszen valóban érdekeltek a művei, látszott rajta, hogy tapasztalt a témában. Szívesen megnéztem volna a képeit, de belegondolva, tutira nem hurcolta magával őket, hacsak nem a fényképezőjében tárolta a nagy részüket. Vagy legalábbis bizonyos mennyiséget belőlük.
- Hm... a portréfotózást én is szeretem. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Bocs, abbahagyom az okoskodást - nevettem el magam a fiúra pillantva. Nem, nem ment el a józan eszem, csak talán kissé túlbuzgó módon álltam hozzá a témához. Nem csoda, hogy a Művészetek tárgy is a kedvenceim közé tartozott.
- Nagyon szerencsés vagy, hogy szereted a munkádat. Sok embernek nem adatik ez meg... vagy rá vannak kényszerítve társadalmilag arra, hogy egy olyan munkával, ami nem jelent nekik semmit, pénzt keressenek vagy nem is tudnak róla, hogy mi az, ami igazán örömet okozna nekik - osztottam meg a gondolataimat a férfival.
- Én elsőéves mestertanonc vagyok Futurológia szakon. Amolyan jövendőmondó-féle. Képes vagyok előre megálmodni bizonyos emberek jövőjét, ami nem mindig felemelő érzés, de időnként hasznos is - magyaráztam Nesztor-nak a képességemet, amelyre időnként áldásként, olykor pedig átokként tekintettem. Az már csak hab volt a tortán, hogy anyám is megjelent az életemben egy röpke kis találkára, aki idáig egyáltalán nem játszott semmilyen szerepet sem a mindennapjaimban. Az árvaházi éveket sosem fogom elfelejteni, az pedig különösképp bosszantott, hogy édesapám halálára is fény derült, ráadásul a nevelőanyám még mindig nem tudott semmit a találkánkról. Ráadásul arról se, hogy itt szeretnék maradni ebben a világban.
- Bocs, kicsit elkalandoztam. Tudom, rossz szokás - mentegetőztem pironkodva, amikor ráeszméltem, hogy már megint elkalandoztam. Elég gyakran fordult elő velem az utóbbi időben, hogy gondolatban máshol jártam, aztán hirtelen kapcsoltam, hogy vissza kéne térni a valóságba.
- Idáig egy katicát sikerült elcsípnem, aki épp egy fűszálon kapaszkodott. Tudom, nem nagy cucc, de én szeretem a természetfotókat.
Kikerestem a fényképezőmből ezt a képet, majd közelebb léptem Nesztor-hoz és megmutattam neki a fotót.
- Az a tervem, hogy lekapok majd pár személyt, amikor nem is számítanak rá, megpróbálok elkapni egy jól rögtönzött pillanatot. Nem igazán szeretem az előre beállított képeket, max. kérésre - magyaráztam neki, miközben a kutyus fejét vakargattam, aki szintén mellénk telepedett.
- Itt laksz Bogolyfalván? Ha igen, milyen itt az élet? - kérdeztem tőle. Reméltem, hogy hamarosan én is megtapasztalhatom a független életet, ahol nem kell másokkal egy élettéren osztozkodni. Szerettem a kastélyban élni, de azért már vágytam arra, hogy nekem is külön életterem legyen és ne kelljen számos emberhez alkalmazkodnom. A nevelőanyám persze erről semmit sem sejtett, úgy voltam vele, hogyha majd eljön az ideje, akkor elmondom neki a jövőbeli terveimet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Csak akkor, ha nem gond. Nem szeretném, hogy csak miattam keresgesd ki az albumjaidat. Persze, nagyon kíváncsi vagyok a műveidre, de nem szeretnék ezzel kellemetlenséget okozni neked. Nem tudtam, hogy még csak most költöztél be - mondtam neki szégyenlősen. Hát, ez az én formám, mindig előbb beszélek, aztán gondolkodom.
- Hogyan került hozzád a kutyus? - kérdeztem tőle, miközben az eb fejét vakargattam. Nagyon barátságos állat volt, látszott rajta, hogy szereti dögönyöztetni magát.
- Ők is nagyon tehetséges művészek - helyeseltem. Mindkettő munkáját ismertem, példaértékű munkásságot tudhattak maguk mögött.
- Természetesen igazad van ebben. Talán túl sok negatív dolgon mentem keresztül, hogy inkább a fekete-fehér, komorabb műveket kedvelem. Bár talán nincs is összefüggés a két dolog között - válaszoltam neki, miközben az ajkaimat harapdáltam. Nem szívesen emlékeztem vissza az árvaházi évekre, egyedül Timinek voltam hálás, hogy kihúzott abból a gödörből, amibe úgy éreztem, hogy idővel belefulladok.
- Persze, igazad lehet. Már előre megálmodtam, hogy találkozni fogunk! - nevettem el magam, amikor elolvastam Nesztor válaszát a jövendőmondó képességemmel kapcsolatban. Meglepett, hogy ilyen természetesen kezelte ezt a dolgot, mert a legtöbben megijedtek vagy furán néztek rám, amikor a jóslásra terelődött a téma, ez pedig jó érzéssel fogott el, hogy nem nézett dinkának és nem fogta menekülőre a dolgot. Talán az volt a legnagyobb bajom, hogy még mindig mugli fejjel gondolkodtam, pedig hozzászokhattam volna, hogy ebben a világban minden a varázslatról és a szokatlan dolgokról szól.
- Köszönöm. Valóban nem egyszerű elkapni a legjobb pillanatot - jól esett, hogy egy nálam jóval tehetségesebb személy megdicsért, ez jót tett az önbizalmamnak.
- Imádom a görög ételeket! A kedvenceim közé tartozik a görög saláta, a gyros, a pasticcio és a szuvláki. Egyszer majd az Úzót is ki akarom próbálni - feleltem a srácnak, miközben felkaptam a fejem, hogy étteremben is dolgozik időnként:
- Tudsz főzni is?
Kevés embert ismertem az ellenkező nemből, aki még főzni is tudott Cézi kivételével. Igaz, ő olasz volt és szenvedélyesen szerette az itáliai konyhát.
- Van már helyismereted Bogolyfalván vagy még teljesen idegen terület számodra? Vannak szuper vendéglők, cukrászdák, pub-ok stb. Egy nap én is oda szeretnék költözni - csacsogtam a fiúnak lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Ó, értem. Nagyon okos kutya - nyugtáztam egy mosollyal a fiú válaszát. Belegondoltam, hogy bizonyára sokat segíthet Nesztor-nak a hétköznapok során.
- Az igen. Szerintem büszke lehetsz magadra. Ételre mindig is szükségük lesz az embereknek, viszont könyvelésre nem biztos. Mármint az ínségesebb időkben. És amúgy is szeret jókat enni az ember - válaszoltam neki mosolyogva.
- Tök klassz ez a családi vállalkozás - tettem hozzá jókedvűen, mikor a húgáról kiderült, hogy séf lesz.
- Szuper! Akkor majd megkóstolhatnánk valamikor az Úzó-t - tényleg kíváncsi voltam az ízére, a színe már tetszett, de azért szívesen megkóstoltam volna ezt az üdítő görög nedűt.
- Öhm, hogy érted, hogy saját lakrész? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel.
Hirtelen nem is tudtam, hogy hova tegyem a dolgot. A srác elmesélte az előző asszisztensével folytatott afférokat, amire csupa fül voltam.
- Sajnálom, hogy így alakultak a dolgaid az előző asszisztenseddel. Nagyra értékelem a felajánlásodat, de tudod, mindenképp önerőből szeretnék magamnak egy kuckót találni. Nekem nagyon fontos, hogy egy saját életterem legyen, amelyet én alakítok ki magamnak - magyaráztam a srácnak, aki tényleg nagyon rendes volt, hogy felajánlotta számomra ezt a dolgot, de nem akartam visszaélni a vendégszeretetével.
- Viszont, abban benne vagyok, hogy az asszisztensed legyek, ha te is szeretnéd - válaszoltam neki mosolyogva.
- Mellékállásként szuper lenne, ha te is benne vagy - válaszoltam Nesztornak kedvesen. Így mellékesen pénzt is kereshetnék és a srácnak is segíthetnék a fotózásban. Számomra nagyon fontos volt, hogy teljesen önerőből jussak el arra a pontra, hogy saját erőből jussak végre valamire. Úgy gondoltam, ha végre jut rám egy kis mellékes állás, akkor képes lennék egy kis garzont bérelni Bogolyfalván, ami csak az enyém és senkinek sem lennék a terhére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

- Szuper, örülök, hogy benne vagy - válaszoltam mosolyogva, így máris összeköthettem a kellemest a hasznossal, hiszen amellett, hogy a hobbimnak élhettem, még pénzt is kereshettem.
- Rendben. De szavadon foglak. És ne félj, ihatok már - mondtam neki vigyorogva. Persze nem tudhatta, hogy már más italt is megkóstoltam és betöltöttem a nagykorúság határát. Azt megértettem, hogy nem akart más felett bébicsőszködni, ha nem volt muszáj, én is így tettem volna a helyébe.
- Igenis, uram - imitáltam a szalutálást, mikor mondta, hogy engedély kell ahhoz, hogy lekaphassunk másokat. Egyébként igaza volt, de szerintem sejtette, hogy egyet értek vele, már csak a mimikáimból is.
- Tényleg nagyon aranyosak, jó fotótémák lennének - helyeseltem bőszen. Nem is kellett kétszer mondani, oda is bandukoltam a párocskához a lehetséges fényképezés végett.
- Jó napot. Alíz vagyok, ő itt a mentorom és a kutyája - mutattam művészien Nesztorra és az ebére.
- Szeretnék pár pillanatképet lőni gyakorlás gyanánt önökről és a kutyusokról, ugyanis, a jövőm függ tőle. Tudják, hatalmas lehetőséget kaptam most, ugyanis ha többek között sikerülnek ezek a képek, akkor lehetőségem lenne bejutni a világ egyik legelismertebb fotós iskolájába, ahol tovább tanulhatnék. Ebben kérném a közreműködésüket. Ez ugyanis minden álmom - adtam elő magam a párocskának érzelmes arccal. Annyira beleéltem magam a szerepembe, mint egy igazi színész. Úgy voltam vele, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ezzel a kis füllentéssel pedig senkinek sem ártok, inkább hatásos eredményt érhetek vele, ha meggyőzöm őket a "vágyaimról". Igazából a jóslás mellett szerettem fotózni is, úgyhogy szívesen mentem volna efféle iskolába is, így végül is nem állítottam nekik teljesen valótlan dolgot.
Úgy láttam, hogy a párocska vonásai megenyhülnek, majd zöld utat adtak a képek elkészítésének. Miután megkaptam tőlük az engedélyt, intettem Nesztornak és a kutyusának, hogy jöjjenek nyugodtan, mert szabad kezet kaptunk a fotózáshoz. A nap további része kellemesen telt, sok jó képet sikerült lőnünk a párocskáról és a kutyusokról is. Igazán megérte ez a kis színjáték ezt az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Megbeszéltem pár napja Nesztorral, hogy a Pillangó-varázs Étterem és Teaház-ban fogunk találkozni. Kíváncsi voltam a képekre, amiket együtt lőttünk, és persze a fizetségegemet is meg kellett beszélnünk. Jelen esetben az anyagiaknál is jobban érdekelt az, hogy hogyan sikerültek a fotók. Kicsit elaludtam a találka előtt, úgyhogy gyorsba lezuhanyoztam, hajat mostam, elkészültem. Mindig is a pontosságomról voltam híres, idáig sose késtem sehonnan. A hajamat kiengedve hagytam, miután megszárítottam, öltözetnek egy kék szoknyát és egy hozzá illő bohókás felsőt választottam balerinacipővel. Készülődés közben úgy kapkodtam, hogy vagy ötször majdnem átestem a macskámon, aki úgy döntött, hogy mindig a lehető legjobb helyeken áll az utamba, szalad felém, vagy ült le mosakodni. miután végre elindultam, rohamléptekkel vettem az irányt az étterem felé. Amikor beléptem a helyiségbe, észrevételeztem, hogy a srác már ott volt. Gyorsan az órámra néztem, majd csalódottan megállapítottam, hogy öt percet késtem.
- Szia! Bocs a késésért. Még sose fordult elő. Tulajdonképpen te vagy az első ember, akinél ez megtörtént - üdvözöltem szomorúan, majd kihúztam a székemet és helyet foglaltam.
- Na, de mesélj, mi újság? - kérdeztem tőle érdeklődve. Közben odajött a pincér, én pedig rendeltem egy kávét magamnak.
- Jók lettek a képek? - érdeklődtem tőle izgatottan. Már nagyon vártam, hogy megmutassa őket, közben ki is ment a fejemből a késés keserű érzése.
Egyelőre nem tértem ki a pénzre, nem akartam udvariatlannak tűnni, hogy rögtön azzal indítok, de mint már említettem, jelen pillanatban jobban érdekelt a munkánk gyümölcse mint az anyagiak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Neeeem - mondtam vigyorogva, pironkodva, majd hozzátettem gyorsan:
- Tényleg nem késtem sehonnan sem idáig, inkább én voltam ott mindig előbb. Nem is értem mi történhetett.
Forgattam a szemeimet, miközben próbáltam megértetni vele, hogy miért van ekkora jelentősége annak, hogy ez sosem fordult még velem elő. Inkább én voltam ott korábban a megbeszélt találkáknál vagy precíz pontossággal érkeztem az adott helyszínre.
- Klassz az új kütyüd - osztottam meg az észrevételemet Nesztornak, hiszen ez a masina nagyban megkönnyítette a kommunikációt. Akárhogyan is szerezte be, bölcs és hasznos dolog volt.
Közben kifújtam magam, amíg előszedte a képeket, amelyekre rendkívül kíváncsi voltam.
- Úúúúú... szóhoz sem jutok. Állati jók lettek ezek a képek. Valóban a pillanat varázsáról szólnak. A legmegfelelőbb pillanatban lettek elkapva - ujjongtam örömömben, hogy ennyire jól sikerültek.
- Nézd ezt a két képet, ezek a kedvenceim - mutattam a srácnak lelkesen. Az egyiken a két kutyus játszott együtt felhőtlenül, a másikon pedig a párocska tagjai néztek mélyen egymás szemébe jelentőségteljesen, mintha megfeledkeztek volna az őket körülvevő világról és magáról az időről. Látszott rajtuk, hogy szenvedélyesen szeretik egymást, és az elkapott pillanatban semmi sem érdekelte őket egymáson kívül. Jó volt elkapni ezt a pillanatot, amely ritkán adatott meg az embernek.
Közben kaptam egy 4 centes úzot a kávé mellé. Nagyon örültem neki, hiszen még sosem próbáltam ki a görög nedűt, majd koccintottam a fiúval az egészségünkre.
- Hmm, ez nagyon finom - mondtam Nesztornak elégedetten, miután belekóstoltam az italomba. Isteni íze volt, még a torkomat is felmelegítette kicsit, szóval le a kalappal a görögök előtt!
- Neked melyek a kedvenc képeid? - kérdeztem vissza kíváncsian, miközben a kávémat kellő távolságra toltam az italomtól. Úgy voltam vele, hogy a végén jól jön majd a fekete Kraft, amíg az úzom el nem fogy, de addig még sok időm volt hátra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

- Ó, ezek is fantasztikusak! Te jó ég! Még rólam is lőttél egy képet? Észre se vettem! Te aztán tényleg tudsz! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon, hiszen az összes képe nagyszerűen sikerült. Még rólam se készített idáig senki ilyen jól elkapott képet, le a kalap előtte.
- Az úzó? - kérdeztem vissza, miközben visszatértem a gondolataimból, amelyek a fotózásra terelődtek.
- Isteni! Nagyon ízlik - vágtam rá gyorsan a választ, majd elégedetten ittam egy újabb kortyot az italomból.
- Szeretnék a jövőben a fotózással minél többet foglalkozni, szeretném tovább fejleszteni a képességeimet, a tudásomat, úgyhogy nagyon jókor jött, hogy a segéded lehetek - közöltem a férfival jó kedélyűen. A jóslás mellett remek kikapcsolódást nyújtott számomra és szerettem volna előtérbe helyezni a fotózást, bíztam benne, hogy egy "jó tanár" mellett sokat fejlődhetek ezen a területen.
- Ne vedd tolakodásnak, de megkérdezhetem, mi volt a gond az előző asszisztenseddel? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel.
- Persze nem muszáj kifejtened, ha nem szeretnéd - tettem hozzá gyorsan, hiszen nem tudhattam, hogy mennyire kényes téma ez neki. Egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy milyen volt az elődöm. Az anyagiakra még mindig nem tértem ki, úgy voltam vele, hogy még ráér a téma és egyébként is az érdekelt a legkevésbé. Persze kellett a pénz, hogy élhessek valamiből és félre tudjak tenni majd lakbérre, de a művészet szenvedélye jóval többet jelentett számomra az anyagiaknál. Reméltem, hogy asszisztensként megfelelek majd Nesztor számára és nem okozok neki csalódást, ezért el is határoztam, hogy a lehető legjobbat próbálom kihozni magamból a közös munkánk során.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

A gyakorlótanári pályafutásom során rengeteget sikerült tanulnom a tanáraimtól, de mégsem éreztem késznek magam arra, hogy rögtön belevágjak ebbe a pályába. Még azon is elgondolkodtam, hogy talán érdemes lenne az egyemet is elvégezni előtte, hiszen még több tudást tudnék így magamra rántani. A jóslás pálya sose volt kérdéses számomra, hiszen megvolt hozzá az adottságom, amit az iskolai eredményeim is alátámasztottak. De úgy éreztem, hogy szívesen csinálnék még valamit a jövendőmondás mellett, emellett pedig a tanári pálya jöhetett még nálam szóba. Megbeszéltem egy találkozót Celestyna-val, akinek bőven volt tapasztalata az egyetemi dolgok és a tanári pálya kapcsán, hátha napirendre jutok, hogy mit is kéne pontosan csinálnom, mivel kéne folytatnom a pályafutásomat. A találkozót a Fénylő Lelkek Udvarára beszéltük meg, mert egész szép, tavasz eleji idő volt. Nagyon izgatott voltam a találkozó miatt, hiszen végre egy olyan embertől tudhattam meg számomra releváns információkat, aki kellő tapasztalattal rendelkezett ezen a téren. Tavasziasan öltöztem fel erre az alkalomra, hiszen se túl hideg, se túl meleg nem volt. Már jóval a megbeszélt időpont előtt odaértem, hogy véletlenül se késsek el és egyéb más fontos elintézendő dolgom se volt. Nagyon élveztem a napsütést, amikor kiléptem az épületből, hiszen egészen idáig csupán a hideg és a szürkület jellemezte az időjárást. Mikor odaértem az adott helyszínre, leültem az egyik szimpatikus padra szemben a szökőkúttal, majd vártam, hogy megérkezzen Celestyna. A perceg nagyon lassan teltek, szinte vánszorgott az idő, számomra ez nem volt újdonság, hiszen, ha vártam valakire vagy valamire, akkor valahogy lelassult az időérzékem, de azzal is tisztában voltam, hogy ez teljesen normális dolog volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Nem igazán volt hangulatom egész nap az ágyamban feküdni, pedig megtehettem volna. Miután sikeresen levizsgáztam mindenből, hirtelen annyi szabadidő szakadt rám, mint még soha. Legalábbis a tanulási időszakban nem sok időm volt bármire is, úgyhogy ez az időszak számomra Hawaii volt. Miután felkeltem, lefürödtem, fogat mostam és megcsináltam a többi teendőmet, majd úgy döntöttem, hogy kicsit kitakarítom a szobámat, addig is elfoglalva magamat valami értelmesnek nevezhető tevékenységgel. Legalább 2 órába beletelt, mire végeztem, hiszen a tanulás mellett csupán minimális rendet tudtam tartani, most pedig valóban elég időm volt arra, hogy alaposan kitakarítsak mindenhol. Miután végeztem, átöltöztem egy trendi, ámde kényelmes melegítő ruhába, majd a teaház felé vettem az irányt. Mióta Maja elment nem igazán találtam fel magam, senki társasága sem volt hozzá fogható és már fél szavakból is megértettük egymást, nagyon hiányzott. A helyiségbe érte némi zsibongás ütötte meg a fülemet, nagyon sokan tartózkodtak rajtam kívül ott. Persze én voltam egyedül magányos farkas, a többiek csapatostul ülték körbe a környező asztalokat. Szerencsémre találtam magamnak egy szabad asztalt, amelyet rögvest el is foglaltam. Igazából nem hoztam magammal semmit, még könyvet sem, úgyhogy kissé unatkozva hallgattam a körülöttem lévő diákok és felnőttek csevegését. Persze nem akartam hallgatózni, de képtelenség lett volna nem hallani zajos beszélgetéseiket. Olyan zsivaj volt a helyiségben, hogy majdnem megfájdult tőle a fejem. Azon gondolkodtam, hogy talán át kellene mennem valahova máshova, ahol nincs ekkora zaj. Egyelőre azonban ötletem se volt, hogy hova mehetnék, úgyhogy még üldögéltem egy kicsit a helyemen. Rossz érzés volt egyedül lenni, pedig általában feltaláltam magam minden helyzetben, de most nem igazán örültem annak, hogy magamra vagyok utalva. Talán az engem körbevevő társaság váltotta ki ezt az érzést belőlem, de valahogy nem volt kedvem egyedül tovább üldögélni ezen a helyen.