Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Hát igen, de nem is tudom elképzelni, hogy hogyan nem unnak rá erre a létre... én egy idő után tuti megőrülnék - osztottam meg a megállapításomat a lánnyal. Mugli gondolkodással a szellemeket is nehezen tudtam megérteni, hogy hogyan képesek így létezni a haláluk után és hogy nem unják az egészet. De ezen inkább nem tűnődtem tovább, mert túlhaladt az agykapacitásomat... ilyen téren egyszerűen gondolkodtam, vagyis halál egyenlő vég vagy talán újjászületés egy másik testben. De nem is azért voltam most a lánnyal, hogy ezen elmélkedjek.
- Köszi. Csak szimpla vitaminokat szedek: multivitamin, D3 vitamin, C-vitamin... valószínűleg örököltem, vagy nem tudom - feleltem neki büszkén. Jól esett, hogy valakinek feltűnt a szép hajkoronám, amit egyáltalán nem volt egyszerű kezelni.
- Hát legalább egy negyed óra, húsz perc, mire beállítom a séróm. Szóval időbe telik, mire kreálok magamnak valami frizurát a hajamból. Úgyhogy elmondhatom, hogy nekem is egyfajta küszködés, mire tökéletesen beállítom - vigasztaltam a Lora-t frizuraügyben.
- Szerintem érdemes lenne felkeresned egy jó fodrászt, aki beállítja. Én tudok is egyet ajánlani neked, igaz a mugli világban van. Mindig felkeresem, ha épp hazalátogatok - ajánlottam fel a segítségemet neki.
- Köszi, igyekszem. Igen, már ötödéves leszek. Fura mi? Milyen gyorsan telik az idő! - sóhajtottam egy nagyot, majd folytattam a mondókámat:
- Futurológia mesterszakon szeretnék továbbtanulni. Később pedig szeretnék venni Bogolyfalván egy csinos kis házat és tanárként elhelyezkedni a suliban. Még nem tudom, mit fogok tanítani, de addigra majd elválik. Emellett pedig szeretném segíteni az embereket a látomásaimmal.
Szép kis tervek voltak, reméltem, hogy valóban minden úgy fog történni majd, ahogyan azt elterveztem. De sajnos a mondás igaz: ember tervez...
- Eljön az idő, amikor te is tudni fogod, hogy mi is érdekel igazán. De te még ráérsz, bőven van időd eldönteni azt, hogy mivel szeretnél foglalkozni - vigasztaltam a lányt.
- Eleinte én se voltam biztos benne, hogy mit akarok, de aztán idő közben megjött az ihlet - vágtam rá mosolyogva. Persze nekem az is közrejátszott, hogy megvolt az álmodói képességem, amivel mások jövőjébe nyerhettem betekintést. A tanítás pedig mindig is tetszett és érdekelt.
- De kell... mindenkinek kell alapvizsgáznia. Jól tudod, Viki az évfolyamtársam, sőt, a prefektus társam. Kicsit izgulok az alapvizsga miatt, de ez lesz a belépőm a további terveimhez - válaszoltam Lora-nak lelkesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ó, köszi. Bár nem is tudom, képes lennél-e felgurítani, miután degeszre ettem magam - viccelődtem a fiúval. Azért azt díjaztam, hogy férfi létére főzött és házias volt, mert kevés olyan srácot ismertem, aki ennyire házias volt mint ő. Persze ezt a gondolatot nem osztottam meg vele, nehogy még tovább dagadjon az önbecsülése. Csak azért sem...
- Spagetti! Imádom! Ez az egyik kedvenc ételem! - mondtam neki nagy mosollyal az arcomon. Imádtam az olasz konyhát, úgyhogy a pizzát is szerettem, a tésztafélékért pedig egyenes odavoltam, na meg a tengeri herkentyűkért is.
- Remek ötlet. Milyen puding? Én szeretem a csokisat és a vaníliásat is - válaszoltam a fiúnak, közben pedig észrevételeztem, hogy a manók extra gyorsan kihozták a hozzávalókat a spagettihez, de Cézi még hozott belőlük abból, amelyek lemaradtak.
- Pirítok hagymát olajon addig - fűztem hozzá, mert ugye a darált hús alá kellett hagyma is. Nagyon hatékonyak voltunk ketten, mert amíg én a hagymát pirítottam, addig elkészült a darált hús alapja is. A hagymavágást sosem szerettem, mert mindig könnyek szöktek a szemembe, miközben aprítottam, az illatát viszont imádtam. Miután apró darabokra vágtam a hagymát, elővettem a zsebkendőmet a zsebemből, közben pedig figyeltem, ahogyan a fiú főzőcskézik. Nagyon gyakorlott volt, látszott rajta, hogy nem először csinálja.
- Nem vagyok vegetáriánus. Igazi húsevő vagyok - válaszoltam neki jókedvűen. Isteni finom illatok terjengtek a konyhában, jó móka volt ez a közös főzés.
- Na, és mi van veled mostanság? Ritkábban hallok rólad, amióta átkerülték a sárkányfészekbe - fűztem hozzá, miközben a hagymát pirítottam a másik tűzlángon.
Biztos voltam benne, hogy már onnan is sok szívet meghódított, nem volt neki nehéz a csajozás, hiszen a jóképűségének és a határozottságának köszönhetően nagyon népszerű volt a nők között. Velem mindig is rendes volt, amíg egy házba jártunk, de ezt a közvetlen arcát még nem ismertem igazán. Örültem, hogy nem játszotta meg magát előttem és önmagát adta.
- Na, és mik a jövőbeli terveid? - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel, közben pedig elővettem egy paradicsom konzervet, hogy tökéletes legyen az olasz étek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Igen, ebben van valami... nem néznek ki normálisnak... - helyeseltem Lora megállapítására. Nem is viselkedtem normálisként... vagy szétitták az agyukat vagy valami különös, esetenként megbotránkoztató dolgot csináltak.
- Lehet már olyan vitaminokat is kapni, amelyek por formájában is bevehetők, így nem kell attól tartanod, hogy esetleg félrenyelsz - feleltem a lánynak vidáman. Kis koromban én is féltem a tablettás gyógyszerek, vitaminok bevételétől, de később már hozzájuk szoktam. Persze azóta változtak az idők és már simán be lehetett venni őket más formában is.
- Rendben, bagolyban elküldöm majd a címét és az egyéb elérhetőségeit, nagyon jó szakember - válaszoltam a lánynak a fodrász kapcsán. Biztos voltam benne, hogyha ő vágja majd a haját és szedi a vitaminokat, akkor szépen rendbe fog jönni a haja.
- Bizony... de hidd el, hogy idővel megtapasztalod majd, hogy mi is érdekel. Csak ez nem megy egyről a kettőre és nem is szabad erőltetni, jön majd magától - nyugtatgattam a lányt a kanapén ülve.
- Az alapvizsgának van elméleti és gyakorlati része is. Az elméleti az alaptantárgyakból áll az előző öt évre visszamenőleg, a gyakorlati rész pedig maga a varázslás öt év varázstárgyaiból válogatva. Elemi Mágián belül van négy főelem, amelyben a föld is benne van - feleltem a lánynak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Láttam Cézin, hogy nagyon tetszik neki, hogy az egyik kedvenc ételem a spagetti. Hát még ha tudná, hogy mennyire szeretem az olasz konyhát!
- Az finom. Szeretem. Ahhoz is van valami házi recepted? - kérdeztem tőle mosolyogva, miközben a hagymát dinszteltem.
- Ó, ne gyere nekem ezzel a régi csajozós dumával. Ezzel csak rombolod a szépen felépített imidzsedet - böktem oda oldalról a derekamat az övéhez viccesen. Én is tudtam, hogy ezt ő maga sem gondolta komolyan, de biztosan nem bírta kihagyni ezt a beszólást.
- Látom van egy egész fegyvertárad a női szívek meghódítására - válaszoltam neki vigyorogva. Hát igen, Cézi tényleg egy igazi Casanova volt a szememben. Azért kíváncsi voltam, hogy mit rejt a felszín alatt az igazi énje, bár nekem idáig egész szépen megnyílt, amit nagyon díjaztam.
- Tudom... de még mindig mugli fejjel szeretek főzni... legalábbis én úgy élvezem a főzést. Tudod, megküzdeni minden egyes alapanyaggal - válaszoltam a fiúnak nevetve. Tisztában voltam vele, hogy némi varázslat segítségével sokkal könnyebb dolgom lett volna, de még ennyi idő után is inkább mugli fejjel gondolkodtam és valahogy így maradtak meg bennem a dolgok. Cézinek viszont nagyon jól állt a varázslás. Kellemes látványt nyújtott, ahogyan az alapanyagok csak úgy odarepültek hozzá és tették a dolgukat a fiú utasítására.
- Wow, ilyen jól tudsz bánni a gyerekekkel? Ezt nem is gondoltam volna... nagyon univerzális vagy - válaszoltam elmélázva. Amellett, hogy igazi szívtipró, még a gyerekek nyelvén is jól ért... kezdtem úgy érezni, hogy nem is ismerem igazán a fiú igazi énjét. Még mindig tudott meglepetést okozni olyan dolgokkal, amikre nem is számítottam.
- Én továbbra is jól érzem magam a Naviban. Nagyon rendes mindenki. Igaz, most lesz vezetőségváltás, kíváncsi leszek, hogy ki fogja vezetni a házat - feleltem a fiúnak, miközben levettem a hagymát a tűzről, hogy összekeverhessük az alapanyagokkal.
- Te aztán tényleg spontán egy ember vagy! Igaz, még én sem tudom, mit akarok igazából. Annyi már biztos, hogy Futurológia szakon szeretnék majd tovább tanulni mesterképzésben. Később pedig szeretnék segíteni a látomásaimmal a többi emberen, valamint tanító akarok lenni. Csak még azt nem tudom, hogy milyen tárgyat fogok tanítani. Ráadásul eldöntöttem, hogy Bogolyfalván szeretnék élni egy szép kis házikóban. Nem szeretnék visszatérni a mugli világba - avattam be a srácot a jövőbeli terveimbe.
Láttam, hogy a fiú hirtelenjében megdöbben a főzési képességeimet, amelyet egy széles mosollyal nyugtáztam, aztán vártam, hogy mi lesz a következő lépés, miben segítsek neki, hiszen már a hagyma dinszteléssel is készen voltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Prefektusi kötelességeimnek eleget téve elkezdtem járőrözni a folyosókon. Minden nagyon kihalt volt, egy árva lélek sem tartózkodott kinn. Nem is csodáltam ezt, hiszen ki akarná magát büntetőmunkára fogni? Nem igazán volt választék azokból a személyekből, de nem is igazán szerettem a poszt azon részét. Az egyik prefektustársam hasfájással küszködött, úgyhogy azt javasoltam neki, hogy menjen csak be a szobájába pihenni, majd én helytállok helyette is és élt ezzel a lehetőséggel. Sajnáltam szegényt, hogy így alakult az estéje, de nem tudtam rajta segíteni, bár reménykedtem benne, hogyha kipiheni magát, akkor talán másnapra felépül. Sajnáltam, hogy Majácska társaságát nélkülöznöm kellett, mert időnként bekukkantottam hozzá a járőrözésem alatt, aztán jól elbeszélgettünk és elviccelődtünk, de most nem volt alkalmam arra, hogy meglátogassam. Nemrég kaptam tőle a hírt, hogy teherbe esett, ami nagyon váratlanul ért, de megbeszéltünk, hogy időnként meglátogatom. Annak örültem, hogy jól alakult az élete és ilyen fiatalon saját családot alapíthatott, de reméltem, hogy ez nem fog kihatással lenni az eddigi kapcsolatunkra és továbbra is ugyanolyan jó barátnők leszünk, mint idáig.
Amint ezen gondolkoztam, hirtelen megláttam egy ismeretlen alakot a Könyvtár bejáratánál. Ránéztem az órámra és bizony már elmúlt az az időszak, amikor bárki szabadon tartózkodhatott erre. Csak hátulról láttam az ismeretlent, aki menten meg is szólítottam:
- Helló! Mi járatban erre? Már elmúlt az az időszak, amikor itt tartózkodhatnál!  
Úgy gondoltam, hogy ebből bizony büntetőmunka lesz, úgyhogy már azon gondolkodtam, hogy milyen feladatot rójak ki az elkószált diákra, amikor hirtelen egy ismerős érzés fogott el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ó! Szóval eltévedtél? - kérdeztem tőle élcesen, majd közelebb léptem, hogy szemügyre vegyem legújabb áldozatomat, akinek hamarosan bűnetetőmunkát fogok kiszabni... azaz mégsem... Hirtelen lehidaltam, amikor a hold fényében megláttam a fiút, amint felém fordult, hiszen egy ismerős személyt véltem felfedezni benne.
- Oliver?! - kérdeztem meglepődve, nem is tudtam rögtön lereagálni a dolgot.
- Úristen, Oliver! - kiáltottam neki miközben a srác felém haladva már át is ölelt, amit rögtön viszonoztam. Ő volt az a fiú, akire kisebb korunkban vigyáztam. Amikor Timi magához vett, a szüleivel jó szomszédi viszonyt ápoltunk, időnként pedig vigyáztam Oliver-re is, amikor a szülei nem tartózkodtak otthon. Te jó ég, milyen kicsi a világ!
- Hallod, alig ismertelek fel! Nagyon sokat változtál! Kész fiatalember vagy! - mondtam neki mosolyogva. Nagyon jó érzéssel töltött el, hogy végre egy olyan emberrel találkoztam az iskola falai között, akit már régóta ismerek.
- Képzeld prefektus lettem a Navine házban, ráadásul jövőre ötödikes leszek és utána mesterszakon tanulhatok tovább! De mondd csak, hogy kerültél ide? És melyik házba osztottak be? - érdeklődtem a fiútól kíváncsi tekintettel. Ő volt az, akivel mindent meg tudtam beszélni, ráadásul tudott a helyzetemről, a múltamról, amely egy cseppet sem volt rózsás. Kivéve azt a részt, miután Timi örökbe fogadott.
- Nagyon örülök, hogy itt vagy! - mondtam neki kedvesen. Ez az este volt a nap fénypontja, már rég voltam ennyire boldog, mint most.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Örülök, hogy segíthettem - nagyon feldobott, hogy Lora ennyire örült a tanácsomnak. Már megérte segítenem neki, ha ezen múlott az egészsége és a hajápoltsága. Én is szerettem, ha a hajam szépen csillogott és ápolt volt, úgyhogy meg tudtam érteni az aggodalmát.
- Biztos meg fogod találni azt, ami leköt és ami érdekel, csak idő kérdése, higgy nekem. Az egész egy türelemjáték - tanácsoltam a lánynak, hiszen én is ugyanezen a dilemmán mentem keresztül nemrégiben. Láttam a szőkeségen, hogy nagyon talpraesett és határozott volt, úgyhogy ezen a téren egyáltalán nem féltettem. Éreztem, hogy idővel meg fogja találni a saját útját, amelyen elkezdheti építeni a jövőjét.
- Hé, ne hangoskodjatok! Hagyjatok nyugodtan inni! - kiabálta felénk a portré, aki eleve egy mufurc alak volt.
- Hé! Mi lenne, ha csöndben maradnál? Térj vissza a piádhoz és hagyj minket békén! - válaszoltam a festménynek, majd a lányhoz fordultam:
- Mégis mit képzel el magáról? Igazi kötözködő alak!
Aztán láttam, ahogy erőt vesz magán, majd elmegy egy másik képkeretbe, hogy kiszolgálja magát egy újabb vörösborral.
- Érdemes felvenned majd jövőre az Elemi Mágiát. Ez egy olyan tárgy, amely a tűz, a víz, a levető és a föld elemekkel foglalkozik. Liv néni pedig nagyon aranyos, segíteni fog neked mindenben. Én is tanulom, igaz én nem vagyok képes uralni elemeket, de így kívülállóként is érdekes tantárgy szerintem. Szóval mindenképpen ajánlom a figyelmedbe - tettem hozzá határozott tekintettel.
- Van kedved esetleg játszani? Mondok két igaz állítást magamról és egy hazugságot, neked pedig el kell találnod azt, amelyik állításom nem az igazságot türözi... és így tovább - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Kicsit untam már a formalitásokat, úgyhogy kedvem szottyant valami játékhoz, de persze először meg kellett győződnöm arról, hogy ő is benne van-e a mókában. Nem volt kedvem még visszatérni a lakosztályomba, de reméltem, hogy a pimasz portré sem fog beakarni a dolgaimba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Ugyan, de hogy! Hisz ki lenne akkor az éjszakai áldozatom? - élcelődtem nevetve a fiúval.
- Azért egy birkózást már nem biztos, hogy bevállalnék veled. Túl nagyra nőttél - tettem hozzá vigyorogva, miközben végigmértem a fiút és megállapítottam, hogy bizony most már ő a nagyobb nálam.
- Nos, igen, idősebb lettem - húztam el a számat, amikor Oliver megállapította, hogy sokat változtam, majd megint elnevettem magam:
- Tudod nem a biológiai kor számít, hanem az, hogy az ember hány évesnek érzi magát valójában!
Gyerekkorunkban sokat játszottunk sheriff-eset, általában Oliver volt a rosszfiú, aki rettegésben tartotta a várost, én pedig a jófiú szerepét öltöttem magamra, aki valamilyen úton-módon elkapta és méltón megbüntette.
- Igazad van, nem áll tőlem messze ez a hivatás. Tudod, ha most nem ismertelek volna, akkor tuti kiszabtam volna rád egy fránya büntetőmunkát, úgyhogy nagy szerencséd van velem, fiatalember! - mondtam neki viccelődve. Bár ami azt illette, végül is igazat mondtam neki, mert ha tényleg nem ismertem volna, tuti, hogy rosszul járt volna velem... csak azért is!
- Rendben, egye fene! - feleltem neki beletörődve, majd egy mosoly kíséretében hozzátettem:
- A legjobbkor jöttél. Tudod a legjobb barátnőm babát vár, szóval most én is igencsak egyedül érezném magam nélküled. Na, nem mintha nem lenne elég ismerősöm, de érted - vázoltam fel neki gyorsban az aktuális szociális helyzetemet.
- Ó! Szuper! Ez remek hír! És hogy érzed, sikerültek a vizsgáid? Mondd, hogy igen! Ugye így van? - kérdeztem tőle tágra nyílt szemekkel. Nagyon reméltem, hogy igent mond és itt marad, mert ha nem, akkor egy nagy seggberúgás várta részemről.
- Hú, hát elég sok minden történt velem... Timi jól van, továbbra is a táncnak él. Bár ennek köszönhetően inkább a tánctáborokat választotta, mintsem velem találkozzon ünnepekkor. Szóval a szabadnapjaim nagy részét itt töltöttem a kastély falai között. De egyébként jól megvagyunk. Eldöntöttem, hogy itt szeretném élni az életem, ebben az univerzumban. Szeretnék Bogolyfalván venni egy kis házikót és itt tanítani... de előtte Futurológia mesterépzésen szeretnék továbbtanulni mesterszakon. Képzeld, előjött egy olyan képességem, amiről idáig tudomásom se volt! Képes vagyok megálmodni mások jövőjét. Ja, és anyám írt 17 év után! - foglaltam össze a tudnivalókat velem kapcsolatban. Megpróbáltam a lényegre szorítkozni és röviden elmesélni, hogy mi történt velem, hiszen biztos voltam benne, hogy a fiúnak még meg kell emésztenie a hallottakat. Tisztában voltam vele, hogy túl sok információval küldtem meg egyszerre, de úgy éreztem, hogy joga van tudni, mik történtek velem és benne aztán tényleg igazán bíztam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Eszem ágába sincs! - válaszoltam neki, miközben nyelvet nyújtottam rá, majd elnevettem magam. Tudtam, hogy én is idősebb lettem, de szerencsére nem sokat változtam az elmúlt évekhez képest, talán annyit, hogy érettebb gondolkodású lettem és sötétebb lett a hajszínem.
- Inkább ne akard, hogy büntetőmunkára fogjalak... az maga lenne a kínok kínja. Bár ismerek pár olyan tanárt, aki még nálam is jobban élvezi ezt a fajta büntetést. Na, velük én se szívesen húznék ujjat - feleltem eltűnődve. Hallottam már pár rémtörténetet azokról a diákokról, akiket rendesen kikészítettek ezek a hírhedt tanítók.
- Igen, így alakult az élete. Tényleg nagyon fiatal még, de végül is, akivel együtt van jól kijönnek, össze is házasodtak, és szeretik egymást, meg aztán tényleg szeretnék ezt a babát, szóval drukkolok nekik, hogy minden rendben menjen - válaszoltam Oliver-nek  mosolyogva. Nagyon is igaza volt abban, hogy a barátnőm még fiatal, de tiszteletben tartottam a döntését és az volt számomra a legfontosabb, hogy ő boldog legyen.
- Eszem ágában sincs! Még annyi tervem van! Egyelőre még élni akarok, szóval érted... aztán később jöhet a családalapítás, ha úgy alakul, de én most így jól elvagyok. Mindennek megvan a maga ideje, én még nem érzem ennek szükségét - osztottam meg a véleményemet a fiúval.
- Még egy növényről sem tudok gondoskodni, mindig kidöglenek mellőlem a virágok. Viszont van egy macskám, még Timitől kaptam, őt elhoztam magammal. Nincs vele gond, megetetem, megitatom, aztán alszik egész nap - fűztem hozzá vigyorogva.
- Szuper! Akkor nagy valószínűséggel itt maradsz és még a seggberúgás-nyaktekerés kombót is megúszod.
Örültem, hogy lesz még egy olyan személy az életemben, akihez bizalommal fordulhatok és akire számíthatok majd, ha valami baj történik. Volt jó pár ismerősöm és pár kialakulóban lévő barátságom is, de ez azért mégiscsak más volt, mert már eleve ismertük egymást, így eleve nagyobb bizalommal voltunk a másik iránt.
- Én sem értem igazán, hogy miért a táborokat választotta Timi. Tudom, hogy a tánc a mindene és fontosak számára a fellépések, de pont olyan időpontokban voltak ezek a rendezvények, amikor hazalátogathattam volna. Emiatt azért pipa vagyok rá - feleltem a fiúnak kicsit dühösen, mert képtelen voltam megérteni, hogy miért nem én szerepeltem a nőnél az első helyen, hiszen mégiscsak ő nevelt fel.
- Egyébként milyen volt London? Hogy érezted magad ott? - kérdeztem tőle témát váltva. Kíváncsi voltam, hogy hogyan érezte ott magát, még ha nem is tartózkodott ott huzamosabb ideig és mennyire viselte meg a költözés.
- Ha elakadnál ám a tanulásban, csak szólj. Tudok segíteni és megvannak még a másodikos jegyzeteim, tananyagaim is, na meg a többi évfolyamos is, nem dobtam ki semmit - ajánlottam fel a srácnak a segítségemet. Annak idején nekem is könnyebb lett volna, ha ismerek egy olyan felsőbbévest, aki tud segíteni, de akkoriban magamnak kellett boldogulni.
- Igen, valóban nagyon bizarr az egész... még nem tudom kontrollálni az álmaimat, sokszor vannak rémálmaim, szóval gyakran vagyok kialvatlan. Akkor jobb, ha kerülsz, mert nagyon hisztis és nyűgös tudok lenni - tettem hozzá nevetve. Én aztán tényleg figyelmeztettem Oliver-t, úgyhogy nem mondhatja később, hogy nem szóltam neki előre, ha esetleg olyan állapotban talál, amikor saját magamat sem bírom elviselni.
- Szóval most a tanárommal azon dolgozunk, hogy képes legyen irányítani az álmaimat. Aztán később a tanítás mellett szeretnék segíteni másoknak is, akik hasonló problémával küszködnek vagy esetleg megakadályozni olyan dolgokat, amiknek szörnyű következményei lesznek. Volt már rá példa, hogy megakadályoztam egy rossz álomkép beteljesülését, mert pont jó helyen voltam jó időben, nem is egyszer - rögtön eszembe jutott az a pár alkalom, amikor meg tudtam akadályozni egy-egy szörnyű tragédia bekövetkeztét, ilyenkor pedig örömmel töltött el a tudat, hogy meg tudtam menteni valaki életét vagy éppen a testi épségét.
- Hú, hát anyám... nem semmi az a nő. Itt a levele a zsebemben. Ne kérdezd, hogy miért őrizgetem ott és hurcolom magammal. Viszont most jól jött, hogy itt van, mert legalább el tudod olvasni - nyújtottam át a kissé meggyűrt irományt a fiúnak:

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"

- Na, mit szólsz? Először mérges voltam rá, igaz most is az vagyok, de úgy gondoltam, hogy adok neki egy esélyt a találkozásra. Persze megtartom tőle a tíz lépés távolságot, de szeretném megismerni a múltam és esetleg még a képességemmel kapcsolatban is segíthet. Már küldtem neki egy baglyot, de még mindig nem válaszolt. Az is lehet, hogy csak haszonszerzésből keresett fel, fene tudja - biggyesztettem le az ajkaimat, miközben figyeltem, ahogyan Oliver jóanyám levelét olvassa.
- Ja, és Timinek nem szóltam erről, nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon. Az is lehet, hogy semmi se lesz a találkából - tettem hozzá komoly arccal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Nem bírnak magukkal. Szörnyű egy társaság - siránkoztam én is, amint a festményekre néztem. A képek megintcsak magukkal voltak elfoglalva, vígan dinóm-dánomoztak, egyelőre nem tettek ránk újabb megjegyzéseket.
- Kéne neki egy kis illemtant is tanítani - tettem hozzá Lora megjegyzésére az elvonó mellé.
-  Ó, Dr. Riley Meyers-ről beszélsz? Hallottam hírét, állítólag remek szakember. Én még nem jártam nála. Te láttad már? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy nemrégiben egy új pszichológus érkezett a suliba, de még nem találkoztam vele idáig személyesen. Talán jobb is, mert ha találkoztunk volna, lehet, hogy az már azt jelentené, hogy Zója szerint is menthetetlen vagyok. De még csak futólag se találkoztunk.
- Az elemi képesség nem az emberrel születik, akarom mondani nem a születéstől fogva aktív, hanem az emberek genetikájában van. Persze nem mindenki rendelkezik vele, én se vagyok elemi mágus, egyszerűen nincs ilyen képességem, nem szunnyad bennem semmi. Majd kölcsönadom a tankönyveimet, aztán azok részletesebb rálátást adnak az egészre - mondtam lelkesen a lánynak.
- Szuper! - csaptam össze a tenyeremet, nagyon feldobott, hogy végre valaki játszik velem és nem csak a formalitásokról és a suliról szól az egész beszélgetésünk.
- Várj, akkor kezdem! Tehát két igaz állítás, egy hamis. Szűrd ki a hamisat! - fordultam a lány felé a kanapén, majd miután kigondoltam, hogy miket fogok állítani, menten ki is böktem:
- A kedvenc évszakom a tavasz, imádom, amikor újjáéled a természet és szeretek kinn lenni a szabadban.
- Az egyik hobbim az aerobik, sokat sportolok.
- Imádom a növényeket, a szobámban számos virág található, szeretek róluk gondoskodni.
A mondandóm végén kíváncsian a lányra szegeztem a tekintetemet, várva, hogy kiszűri-e, melyik állításom hamis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ez nem is volt kérdéses - válaszoltam a fiúnak nevetve. Hát az látszott, hogy Cézi nem állt kétszer sorba az önbizalomért, talán emiatt is volt annyi sikeres hódítása, mert bízott magában és megvolt benne a kellő határozottság, amely "győzelemre" vezette.
- Nem igazán. Nem szeretem az elcsépelt, unalomig ismert, gépies csajozós dumákat - vontam fel a szemöldököm, majd folytattam:
- Persze, hogy szépen felépített imidzsed van. Ez tény. Egyébként tudom, hogy több van benned annál, mint amit a legtöbb embernek a felszínen mutatsz magadból. De talán te csinálod jól, mert így nem adod meg az esélyt az embereknek, hogy bántsanak vagy ártsanak neked.
Cézit nem volt egyszerű kiismerni és úgy vettem észre, hogy falakkal vette körbe magát és csak felszínesen engedte azt másoknak, hogy megismerjék. Ennek is megvolt a maga előnye, mert így valamennyire védve volt a csalódásoktól és a támadási felületektől. Még sose beszélgettem a fiúval ennyire nyíltan, őszintén, de most erre is alkalmunk adódott.
- Azt hiszem, hogy akkor alulmaradnék - feleltem nevetve, mert a fiú eleve erősebb volt nálam és magasabb is, úgyhogy inkább maradtam az alapanyagokkal való küzdelemnél.
- Imádom Liv-et, nagyon jó fej és aranyos. Tuti nem buktatna meg - mondtam neki vigyorogva.
- Hú, de cudar sorsom lenne. Na jó, ha csak ennyi dolgom lenne, hogy reggelente sütit és tejet hozzak neked, akkor oké. De ne hívj rabszolgának. Sosem lennék az... ahhoz túl szabad lélek vagyok! - élcelődtem Cézivel jókedvűen.
- Nos, szívesen jósolok neked Tarot kártyával, de ahhoz nyugodt körülmények kellenek és csakis azzal érdemes foglalkozni. Szóval megbeszélhetünk egy időpontot, amely mindkettőnknek jó és akkor szívesen vetek neked kártyát. Az álmaimat pedig nem én irányítom, nem tudom előre, hogy kivel és mit fogok álmodni, szóval afelől nem ígérhetek semmit, de ha szerepelni fogsz az egyik álomképemben, akkor feltétlenül szólni fogok neked - ígértem meg a srácnak és ajánlottam fel a kártyajóslást, hátha az is érdekelni fogja. Legutóbb Majácskának jósoltam, illetve Sheela-val is megbeszéltem, hogy vetek neki kártyát.
- Igen, tanítani szeretnék majd... tökmagokat. Olyan kis cukik és szívesen osztanám meg velük a tudásom, csak hát még kérdéses, mit fogok tanítani, de majd gondolkodom rajta - válaszoltam a srácnak boldogan. Már egészen beleéltem magam a jövőmbe, alig vártam, hogy végre tanár lehessek.
- Hogy mi? Közösen házat? Ezt te sem gondoltad komolyan... hogy férne be oda a háremed? - viccelődtem Cézivel, majd folytattam a mondandómat:
- Egy árva petákom sincs, eléggé le vagyok égve, szóval szeretnék majd dolgozni is valamit a suli mellett, az a baj, hogy még egy albérletet se tudnék fenntartani. Amíg tanulok, addig el tudok lébecolni a suliban, ott vannak a saját hálóink, de később tényleg szeretnék egy házat venni akár részletre is - vázoltam fel sanyarú helyzetemet. Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy a fiú egy közös házon gondolkodott, hiszen neki is megvolt a saját élete, nem is tudtam elképzelni, hogy hogy jönne össze ez az egész. Talán még ha két szintes lenne és mindketten belefizetnénk a rezsibe én pedig még külön pénzt, azért, amiért ott lakhatok, akkor még elképzelhető lenne, ráadásul így mindkettőnknek meglenne a saját privát szféránk.
- Köszi, még meggondolom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán - tettem hozzá mosolyogva, mindenesetre nagyon kedves volt tőle, hogy ezt így felajánlotta, de nagyon váratlanul ért a felajánlása. Közben egy nagyobb, magasabb edényben elkezdtem felforralni a vizet a tésztának. Persze csinálhattam volna varázslattal is, de én így szerettem főzni, mugli módra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

- Igen, én is így gondolom. A legjobbakat kívánom nekik. Ő mindig itt volt mellettem és számíthattam rá, ez pedig nagyon sokat jelent nekem. Manapság kevés az igaz barát - feleltem a fiúnak.
- Valóban így gondolod? Hát köszi. Az igaz, hogy te is megmaradtál mellettem - állapítottam meg széles vigyorral. Eszembe jutott, amikor egyszer közösen főzőcskéztünk, pontosabban én főztem, Oliver pedig a kuktám volt. Aztán olyan jól sikerült a kaja, hogy mindketten gyomorrontást kaptunk tőle. Timi és a szülei jól lehordtak minket, sose felejtem el azt a napot.
- Szuper lesz! Már alig várom! - válaszoltam neki jókedvűen, miközben már le is játszottam az agyamban, hogy hova fogom elvinni, hiszen csomó látnivaló volt a faluban is, na meg klassz helyek, ahol finomakat lehetett enni-inni.
- Ez az! Ne kíméld! - jól esett, hogy a fiú ennyire a lelkén viselte a sorsomat, nem is mondtam neki azt, hogy ne szóljon be a nevelőanyámnak, mert valóban megérdemelt már egy kis fejmosást. Még mindig a bögyömben volt amiatt, hogy a tánc volt számára az első.
- Igen, azt hallottam, hogy Londonban eléggé esős és ködös az időjárás. Az viszont szuper, hogy ilyen kreatívak. Kár, hogy itt nálunk nem lehet ilyen klassz dolgokat kapni. A sör illatú radírt szívesen bevetném egy-két órán - válaszoltam teljes beleéléssel a srácnak.
- Ugyan, nincs mit, viszont ezekkel könnyebben fogsz boldogulni és némi lépéselőnnyel leszel a többiekkel szemben - húztam ki magam büszkén, hogy segíthettem neki.
- Rendben, szívesen jósolok neked Tarot kártyával - vágtam rá beleegyezően, hiszen már jó pár embernek vetettem kártyát, mióta híre ment, hogy jóstanonc vagyok. Ez pedig nekem is a hasznomra vált, mert legalább gyakorolhattam a jövendőmondás eme formáját.
- Persze, ezért is küldtem neki egy levelet, de még nem válaszolt. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fog mondani, arra pedig pláne, hogy hogy néz ki, milyen ember - mondtam neki izgatottan. Hirtelen gyors léptek zaja ütötte meg a fülemet, úgyhogy intettem a kezemmel a fiúnak, hogy ideje indulnunk, mielőtt még lebuknánk.
- Gyere, visszakísérlek a hálókörletedbe! Ideje indulnunk! - fogtam kézen Oliver-t, hogy visszavezethessem a Levitába. Nagyon örültem ennek a viszontlátásnak, annak pedig különösen, hogy egy ismerős arcot üdvözölhettem a baráti körömben. Az élet számos váratlan fordulatot tartogat és valóban kicsi a világ, hiszen ki gondolta volna, hogy pont itt futunk össze ennyi idő után?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Igen, eljön majd a mi időnk is, ebben biztos vagyok - kacsintottam a lányra, miközben a festményeket néztem, ahogyan egymással vigadtak. Kicsit irigyeltem őket, hogy ennyire jó kedvük van és szinte semmi gondjuk, de ezt a megjegyzést megtartottam magamnak.
- Hmmm.... bejön vagy mi? Látom nagyon izgatja a fantáziádat - nevettem el magam, miközben a lányra néztem, majd komolyabb arcra váltottam:
- Na, szóval csak hülyéskedtem. Remélem, hogy még egy jó ideig nem fogsz találkozni vele, max. a folyosón.
Ezzel arra akartam célozni, hogy remélhetőleg semmi gondja sincs, hiszen az ember általában akkor keres fel egy pszichológust, ha már valami komolyabb gondja van. Én már csak tudom, hiszen nemrég jártam Zójánál.
- Öhm.... víz? Nem is tudom... Talán Hydromágus... de nem vagyok benne biztos. Erről érdemes lenne őt megkérdezned - válaszoltam mosolyogva. Valóban nem voltam tisztában azzal, hogy Viki milyen elemet ural, ezért nem is akartam hülyeséget mondani a lánynak.
- Inkább a jóslástannal kapcsolatosan szoktam vele beszélgetni - tettem hozzá pironkodva.
- Rendben, jövő héten kölcsönadom neked őket - csillant fel a tekintetem a tankönyvek és a jegyzetek hallatán, hiszen nálam úgyis csak a helyet foglalták, Lora pedig nagy hasznukat tudta venni.
- Ó, neeeeem talált! - válaszoltam neki szomorkásan, hiszen nem találta el a hamis állításomat, de gyorsan fel is világosítottam ez ügyben:
- A hamis állításom az, hogy szeretem a növényeket és a gondozásukat. Nos, kedvelem őket, de sajnos gyorsan el is teszem mindet láb alól. Vagy túllocsolom őket vagy elfelejtem őket megöntözni és így mindenképpen elpusztulnak - tettem hozzá elgondolkodva.
- Most te jössz, mondj nekem magadról két igaz és egy hamis állítást! - mondtam neki izgatottan. Kíváncsi voltam, hogy vajon beletrafálok-e majd a helyes válaszba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Láttam Vikin, hogy örült, hogy tetszett nekem a pakli amit hozott, de tényleg valóban különleges volt. Mindig is szerettem a különleges dolgokat, úgyhogy szívesen fogadtam azt is, amikor bejelentette, hogy van Joie de Vivre paklija is.
- Nem mondod?! Arra iszonyat kíváncsi vagyok! De izgi! - dörzsöltem össze a tenyeremet vihogva, egy kicsit úgy látszott, hogy megint nagy hangot adtam az örömömnek, mert egy másik diák nagyon mérgesen nézett fel rám a könyvéből. Azt sugallta a tekintete, hogy jobb lesz, ha elhallgatok, mert különben nem áll jót magáért. Engem nem érdekelt, mert nem tudott megfélemlíteni ezzel, úgyhogy szúrós tekintettel néztem rá. Egy ideig farkasszemet néztünk, majd lehajotta a fejét és inkább folytatta az olvasást.
- Ennek sincs nagyobb öröme az életben, mint minket lesni a könyvtárban - mutattam a srácra az ujjammal Vikinek bosszúsan.
- Miért zavarja, hogy kommunikálunk? Menjen és olvasgasson a szobájában, ha minden idegesíti - tettem hozzá kicsit zabosan.
- Nekem a Tarot a kedvencem - válaszoltam neki mosolyogva. Tudtam, hogy ő is szerette a kártyavetést, de most sikerült még jobban megismernem kicsit.
- És hogy haladsz az elemi mágiával? Milyen elemed is van? Víz? - kérdeztem tőle pironkodva, mert nem voltam biztos benne, de igazából nem is beszéltünk erről részletesebben. Tudtam, hogy Vikit ez a két tárgy érdekelte a legjobban. Sajnos nekem nem volt alapvető elemem, de ettől függetlenül szerettem ezt a tantárgyat és érdekelt is a téma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ó, értem - néztem rá értetlen tekintettel, mert nem igazán körvonalazódott az ki bennem, hogy miért is ismételte el a srác a növénye nevét, de csak nagyokat pislogtam rá mosolyogva.
- Örvendek, Timmi - mondtam neki jókedvűen. Észrevételeztem, hogy nagyon nehezen bökte ki végül a nevét, de ezt annak tudtam be, hogy feltehetően nagy zavarban van a történtek miatt. Ezt pedig teljes mértékben meg tudtam érteni, mert valószínűleg én is így reagáltam volna le a helyzetet.
- Aztaaaa! Ilyen kis ügyes? - kérdeztem tőle meglepődve olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna.
- Hát nem semmi egy növény! - tettem hozzá felvont szemöldökkel csodálkozva. Furcsálltam ezt a nagy kötődését a növényhez, de ennek nem adtam hangot, nehogy megsértődjön, hiszen nagyon látszott rajta, hogy teljesen odavan Buksiért.
- Na, és hogy jutottál a növényhez? Vetted vagy kaptad? - érdeklődtem tőle a szemébe nézve. Érdekelt, hogy honnan szerványolta be, ha már ennyire ragaszkodott hozzá.
- És merre tartasz? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Én csak sétálgatok, végre túl vagyok a vizsgák nagy részén, még el sem hiszem. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, de azért egész jól mentek a megpróbáltatások - közöltem a fiúval, hogy egy újabb beszédtémát dobjak be, ha már ilyen szerencsétlenül nekimentem. Persze a gondolataim idáig végig anyám körül cikáztak, de nem jutottam dűlőre ez ügyben. Nagy nehézséget okozott számomra, hogy jóanyám feltűnt az életemben, ráadásul olyan hirtelen tette ezt, hogy fel sem tudtam dolgozni az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nagyon örültem, hogy sikeresen teljesítettem a vizsgáimat és annak is, hogy túl voltam a nehezén, végre nem kellett hajtanom. A szünetben végre sikerült meglátogatnom Timit egy rövid időre, mivel most nem volt fontos fellépése. Nagyon jó volt újra látni egymást, sokat beszélgettünk a történtekről és kellemes érzés volt megint otthon lenni. Persze anyámat nem említettem neki, hiszen nem akartam, hogy emiatt rossz kedve legyen vagy izguljon, úgyse tudtam még, hogy egyáltalán lesz-e valami a találkánkból vagy sem. Miután találkoztunk, megbeszéltük, hogy szabadon mozoghatok a fővárosban, hiszen szerettem volna jobban szétnézni, Timit pedig lefoglalta a munkája, de hogy ne egyedül menjek városnézésre, küldtem egy baglyot Andrej-nak, hogy tartson velem, ha úgy tartja kedve. Nagyon szerettem a városban kóricálni, beülni a kedvenc helyeimre, sétálni a Váci utcában, hajókázni a Dunán, ehhez pedig még jobban jött egy jó társaság. Anyám felbukkanása miatt még mindig feszült voltam kissé, de azért reméltem, hogy amíg a fővárosban tartózkodom, sikerül őt kiverni a fejemből. Noha tudtam, hogy teljesen nem tudok megfeledkezni róla, azért reméltem, hogy egy kicsit sikerül majd kikapcsolódnom anélkül, hogy rá gondoljak. Bíztam benne, hogy Andrej eljön velem a városnézésre, hiszen annyi minden volt, amit meg akartam osztani vele, amit meg akartam mutatni neki. Jól esett távol lennem a sulitól, úgy gondoltam, hogy ez a kis környezetváltozás kifejezetten a hasznomra vált. Nagyon is ideje volt annak, hogy végre elszakadjak az intézménytől és egy kicsit lazíthassak. A nevelőanyámnak még azt sem említettem, hogy én bizony a mágusvilágban szeretnék maradni a későbbiek folyamán, egyelőre nem akartam vele konfrontálódni és úgy éreztem, hogy nem volt még itt az ideje annak, hogy ezekről az eget rengető dolgokról beszéljek vele. Arra gondoltam, hogy idővel majd megtudja, hogy mik a szándékaim a jövőre nézve, de egyelőre nem akartam a gondjaimmal és az elképzeléseimmel terhelni őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A fiúval a Deák téren beszéltem meg a találkozót, roppant jó kedvem lett, amint megláttam őt a megbeszélt helyen.
- Szió! Örülök, hogy végül eljöttél. Látom eléggé turistásként öltöztél - kóstolgattam a srácot, de tényleg igazi turistaként nézett ki, mint aki még ne járt az országban és számos felfedezés várt rá, szóval úgy éreztem, hogy nem tévedtem nagyot.
- Mit szeretnél látni? Menjünk fel a Budai-várba? Vagy esetleg üljünk fel az óriáskerékre? - kérdeztem tőle jókedvűen.
Mindig is szerettem hintázni, ezért is nagyon sajnáltam, hogy megszüntették Pesten a Vidámparkot, avagy hozzácsaptak pár megmaradt hintát az állatkerti részhez. Azóta néha Búcsúkban sikerült hintáznom, de azért a Vidámpark sokkal jobb volt.
- Vagy menjünk el az Állatkertbe? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Azt a helyet is imádtam, már rég volt lehetőségem arra, hogy elmenjek oda. A kedvencem a tigrises rész volt, na meg a pingvines... nagyon jó pofa show-kat produkáltak időnként az Állatkertben. A papagájos, szabad repülős részt is kedveltem, mert ott lehetőségem volt arra, hogy a kezemből egyenek a madarak. A papagájok egyszer egy ilyen alkalomkor épp megtaláltak, pontosabban egy almaszeletet ettek a kezemből, úgyhogy most is volt rá lehetőség, hogy sikerüljön közel engednem magamhoz őket. Sok érdekes állat volt még az Állatkertben, ráadásul a büféjük is nagyon jó volt, lehetett venni finom hamburgert, hot-dogot és egyéb finomságokat is. Persze kicsit drágábban árulták ezeket az ételeket, mint a városban, de ez egyáltalán nem lepett meg, hiszen mégiscsak egy különleges helyen voltunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Na, és milyen fajta növény? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nem mintha annyira értettem volna hozzájuk, a kipusztításukhoz már annál inkább, de érdekelt, hogy mi az a kincs Buksiban, amitől a fiú annyira félti mindentől. Még sosem láttam ekkora kötődést növény és ember között. Állatnál már annál inkább. Egyáltalán nem ítéltem el ezt a dolgot, de azért fura volt számomra.
- Ha gondolod körbevezethetlek a terepen.... nem nagy szám. De azért van pár szép helyszín. Például szeretem a játszóteret is. A hintázásból sosem fogok kinőni - mondtam neki mosolyogva. Bizony, ha nem tartózkodott ott nagy tömeg és gyereksereg, akkor szívesen huppantam bele az egyik hintába, hogy kicsit elringatva ellazíthassam magam.
- Van ám patikánk meg piacterünk is. A vendéglátó helyeken pedig egész jó kajákat lehet kapni. Na, meg azért a csárdában még mulatni is lehet - tettem hozzá vigyorogva. Eszembe jutott, hogy ott ittam az első italomat, azt hiszem whiskey volt... aztán szerettem volna még táncolni is kicsit, de sajnos pont bejött az egyik tanárom, így jobbnak láttam, ha inkább gyorsan felszívódom, szóval nem tartott sokáig a móka.
- Ja, meg van csomó bolt is a cukorkáktól kezdve egészen a varázslény kereskedésig - tettem hozzá vidáman. Nemrég még én is itt vásároltam pár cuccot, de mostanság valahogy nem igazán fogott meg az, hogy felkeressem a különféle üzleteket és vegyek valami klassz cuccot vagy hasznosat. Pedig azért szerettem vásárolni.
- Hát, végül is jó tanuló vagyok, nem tagadom, de azért van még hova fejlődnöm - néztem a fiú kékes-zöldjébe. Közben megjegyeztem magamban, hogy szinte ugyanolyan színű a szeme, mint az enyém. Ráadásul sokkal magasabb volt nálam, így kicsit felfelé kellett néznem, amikor hozzá beszéltem, de ettől függetlenül jó kiállású volt.
- Na, és mi járatban vagy erre? Mármint a Bagolykőn? Merre szakosodtál? - kérdeztem tőle kíváncsian. Láttam, hogy azért nálam idősebb volt valamivel, így gondoltam, hogy esetleg már mestertanonc lehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nagyon izgatott voltam, hogy végre újra találkozhatok Majácskával, hiszen már egy jó ideje nem láttuk egymást. Ráadásul egészen Münchenig repültem miatta, ahol jelenleg tartózkodott. Még sosem jártam ott, úgyhogy mire odataláltam a megbeszélt helyszínre, nem győztem csodálni a tájat, az épületeket, a városi forgatagot. Amikor megláttam a barátnőmet, boldogan átöleltem, egy kis időre végre megint együtt lehettünk. Látszott már rajta, hogy várandós, de nagyon jól állt neki a kismamaság, ráadásul én már tudtam, hogy milyen nemű gyermeknek ad majd életet, ugyanis megálmodtam pár napja.
- El sem hiszem, hogy itt vagyok! Tök jó! Örülök, hogy újra láthatlak! Hogy viseled a várandósságot? - kérdeztem tőle kíváncsian. Hallottam, hogy minden ember másképp éli meg, van akit jobban megvisel, van akit kevésbé.
- Hú, először is nézzünk körül! Kíváncsi vagyok mindenre - ujjongtam lelkesen. Jól esett végre egy kis környezetváltozás, mivel már nagyon rám fért az, hogy kiléphessek a megszokott rutinból.
- Hát, biztosan tudod, hogy új vezetőség van szinte mindenhol. A Naviban is, így most Luca és Lewy a vezetők, aminek nagyon örülök, mert iszonyat jó fejek és segítőkészek. Az új csikók is aranyosak, ráadásul újraindul a blogunk is. Nehéz elhinni, hogy ez az utolsó évem. Ja, és képzeld, LLG gyakorló tanár leszek majd Olive mellett! Hát nem nagyszerű? - meséltem neki lelkesen, szinte levegőt sem véve. Még saját magamnak sem tűnt fel, hogy mennyit beszéltem egyszerre megszakítás nélkül.
- Igen, maradtam prefektus, mert nagyon szeretem ezt a posztot. Lesz majd csomó házon belüli játék is meg minden... jaj, már nagyon várom! - folytattam a válaszadást kitörő lelkesedéssel.
- Csak kár, hogy nem vagy ott, de az megnyugtat, hogy tudom, boldog vagy - tettem hozzá mosolyogva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, rengeteg látnivaló van itt, sajnos egy nap alatt nem is végeznénk minddel... legalább egy hét kéne ahhoz, hogy mindent láss, de akkor úgy, hogy sűrű programokat bevállalva rónánk a várost - állapítottam meg. Reméltem, hogy legközelebb majd több időnk lesz, hogy megmutathassak mindent Andrej-nak, vagy legalább a főbb nevezetességekig eljussunk.
- Jaj, imádom az Állatkertet! A Városliget felé kell mennünk. Melyiket választod a trolit vagy a kisföldalattit? A trolival láthatod a város egy részét, lehet nézelődni, ha ablak mellé ülünk,  kisföldalattinak is megvan a maga sajátos hangulata, de ott max. az állomásokat látod - vázoltam fel neki a választási lehetőségeket közlekedési eszközök terén.
- Az Állatkertbe van klassz büfé is, isteni finom ott a hamburger, de lehet enni mást is, van például palacsinta is, meg jó kávé, kóla stb. - folytattam lelkesen a mondandómat.
- Melyik a kedvenc állatod amúgy? Vagy melyik érdekel legjobban? -tettem fel egy újabb kérdést levegőt se véve. Kicsit felpörögve éreztem magam.
- Én külvárosban lakom, szóval mondhatni messze. A 17. kerületben, Rákosborzasztón. A nevelőanyám régen a belvárosban lakott, aztán kiköltözött Keresztúrra, hogy zöldebb övezetben lehessen. Mindig azt mondja, hogy neki a jó levegő, a kertes ház, a csend az első. Olyan utcában lakunk, ami negyed órára van a buszmegállóktól és csendesebb helyen van, alig járnak arra kocsik és echte zöld övezet - válaszoltam a fiúnak.
- Te melyikre tennéd a voksod? Belváros vagy külváros? Lakás vagy kertes ház? - érdeklődtem kíváncsian, hiszen mindenkinek megvolt erről a dologról a saját véleménye pro és kontrákkal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Remélem is! - mondtam neki kacagva, de hirtelen az arcomra fagyott a mosoly, amikor láttam, hogy Lora rossz kedvű és kissé lehangolt lett. Úgy voltam vele, hogy akkor inkább nem erőltetem a témát. Amikor az Elemi Mágiára terelődött a szó, máris vígabb lett, ennek pedig kifejezetten örültem, mert nem akartam neki akaratlanul is rossz hangulatot teremteni. Picivel később pedig már a játékot folytattuk, figyelmesen végighallgattam a lány állításait, majd egy kis időre elgondolkodtam rajta, hogy vajon melyik lehet a hamis.
- Tudom, hogy van kutyád, láttak vele, amikor elvitted sétálni, szóval ez az állításod igaz - azt pedig csak reméltem, hogy valóban Aladárnak hívják, de ezt csak magamban jegyeztem meg.
- Nos, rögtön a második tényezőre ugranék, nem tagadom sok mindent kinéznék belőled, akár őrült dolgokat is, de azt valahogy nem tudom elképzelni, hogy a párnácskád alatt rejtegeted a fogadat. Ebből viszont az következik, hogy a második állásod is igaz, és ez, a harmadik, a fogas a hamis - állapítottam meg, bár nem kitörő örömmel, hiszen ez azt jelentette, hogy válnak a szülei.
- Tudom, hogy semmi közöm hozzá, sajnálom, hogy így alakult - tettem hozzá komoly arccal. Sajnáltam a lányt, hiszen nehéz lehetett neki ezt feldolgozni, bár ő legalább ismerte a vér szerinti szüleit.
- Akarsz tovább játszani? - kérdeztem tőle óvatosan, mert nem tudtam, hogy mennyire fog kiborulni a válásos témán, de elvégre ő vetette fel az állításában. Közben erősen gondolkodtam a következő állításaimon, de felkészültem arra is, hogy esetleg beszélni akar velem erről a kényes témáról, vagy csak egyszerűen feláll is itt hagy. Végiggondoltam a helyzetet és nem voltam biztos benne így utólag, hogy valóban a harmadik állítása volt a hamis, de valahogy úgy éreztem, hogy azt kell mondanom. Kicsit hülyén éreztem magam, bár inkább csináltam volna bolondot magamból, mintsem a második állítás legyen igaz, de valahogy az jött le, hogy bizony tényleg válnak a szülei. A fogas állítással éreztem, hogy nem stimmel valami.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon sajnáltam a lányt, szó szerint rossz helyen volt rossz időben... sikerült rázúdítanom az összes negatív érzelmemet, a kétségbeesettségemet, a csalódottságomat, a keservemet, aminek meg is lett az eredménye, mert előbb elpityeregte magát, mint én.
- Jaj, ne haragudj! Nem akartalak megríkatni - mondtam neki, miközben megfogtam a kezét, és bizony belőlem is elkezdtek záporozni a könnyek. Most már nem csak magamat sajnáltam, hanem őt is, mert neki is elrontottam a hangulatát.
- Látod, mesteri módon el tudom cseszni mások jókedvét, ilyenkor egy sz*r embernek érzem magam - tettem hozzá, miközben előhúztam két zsebkendőt a zsebemből, az egyiket magamnak készítettem elő, a másikat pedig átnyújtottam a lánynak.
- Szóval hirtelen kaptam egy baglyot, amit anyám írt, hogy fel akarja venni velem a kapcsolatot - vázoltam fel neki a lényeget. Valamilyen morbid oknál fogva mindig nálam volt a levél, mióta megkaptam, így oda tudtam adni Sheela-nak, hogy elolvashassa.

"Édes kislányom!


Nem is tudom, mit írhatnék. Végre sikerült a nyomodra akadnom, miután alig pár naposan olyan hirtelen elszakítottak tőlem. Szerelemből fogantál, de apámnak más tervei voltak, ezért távoli rokonokhoz kellett utaznom, míg világra nem jöttél, aztán pedig nyomtalanul eltűntél a szemem elől. Attól tartottam, hogy képes és kitesz az erdőbe, annyira dühös volt, amiért kvibli az apád, de hála az égnek, amikor egy éve elhunyt, a hátramaradt iratai között akadt egy nyomravezető is. Annyira örülök. Szeretnélek látni is ennyi idő után, ha van rá mód.


Ölel szerető anyád,
Liliomfay Heléna"

- Na, mit szólsz hozzá? - kérdeztem tőle, miután kisírtam magam, kíváncsi voltam, hogy mit reagál erre a lány.
- Lehet, hogy találkoznom kéne vele, mert addig nem tudom lezárni a múltat, amíg folyton jelen van az életemben és ott az a sok kérdés, hogy vajon mi történt pontosan, miért így alakult az életem, örököltem-e a képességemet stb. - közöltem a szőkeséggel egy kis hatásszünetet tartva a mondandóm végén.
- Bocs, látod megint csak magammal foglalkozom. Mi a helyzet veled? Látom rajtad, hogy valami nem stimmel. Persze nem kell elmondanod, hogy mi a gond, ha nem akarod - mondtam neki nyugodt hangnemben, miközben teljes figyelmemmel a lányra koncentráltam. Közben hirtelen azt éreztem, hogy elfogott a rosszullét, elkezdtem szédülni és a gyomrom is elkezdett rendetlenkedni, úgyhogy felpattantam a helyemről és csapot-papot otthagyva rohantam a mosdó irányába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igen, örülök, hogy igazad lett - mondtam a barátnőmnek boldogságban úszva, hiszen a nagy távolság ellenére mégiscsak sikerült megoldanunk a találkozást. Szívesen visszahoztam volna azokat az időket, amikor naponta találkoztunk, de a szívem mélyén tudtam, hogy el fog jönni az idő, amikor mindkettőnknek megváltozik majd az élete és más helyekre sodor az élet ezáltal, csak nem gondoltam, hogy ez ennyire hamar be fog következni. Ennek ellenére erős maradt a barátságunk és a távolság sem okozott akadályt számunkra, úgyhogy elmondhattam, hogy valóban mi voltunk a legjobb barátnők. Nem lett volna képes mindenki tartani a kapcsolatot a másikkal ilyen téren, hiszen általában mindenki elvolt foglalva a saját életével, így mi teljesen különcnek számítottunk, ami szuper dolog volt, hiszen bebizonyosodott, hogy a barátságunk mindennél erősebb.
- Jaj, nagyon kis édes lehet. Biztos cuki lesz... én már tudom ám a nemét is - mondtam a lánynak széles vigyorral az arcomon, majd hozzátettem:
- Persze, ha nem akarod nem árulom el. Magamban tudom tartani, nem okoz gondot - húztam az agyát játékosan. Kíváncsi voltam, hogy vajon Maja mennyire érdeklődik aziránt, hogy milyen nemű lesz majd a babája, természetesen tiszteletben tartottam azt is, ha nem akarja tudni, úgy voltam vele, hogy akkor inkább tartom a számat. De semmiképp sem szerettem volna előle elhallgatni azt, hogy megálmodtam ezt a dolgot, mármint a baba nemét.
- Igen, ez így van. Hozzánk kerülnek a legjobbak - feleltem neki csibészes mosollyal az arcomon, hiszen valóban így gondoltam. Nagyon jó kis társaság gyűlt össze idén a Naviban, ráadásul a ház vezetősége is nagyon aktív, segítőkész volt, szóval ezen a téren szuper volt minden.
- Igen, mellette. Nagyon szeretem az állatokat, szóval szívesen tanulok róluk bővebben, ráadásul Olive mellett gyakorolhatom a tanárkodást is. Olyan jó hogy végre tudom, hogy mit szeretnék csinálni a jövőmet illetően - feleltem a lánynak kitörő lelkesedéssel.
- Nagyon cuki vagy, te is hiányzol ám! - öleltem meg a barátnőmet, szerencsére sikerült közben megállnom, hogy túlságosan elérzékenyüljek és elbőgjem magam. Inkább egy finom mosolyt erőltettem az arcomra, reméltem, hogy nem fog feltűnni neki, hogy mennyire hiányzik a társasága a mindennapokban. Tényleg csak azt szerettem volna, hogy boldog legyen.
- Egy fokkal jobbak az álmok. Sokat gyakorlok, sok negatív élmény is ér ezáltal, de nem adom fel. Úgy érzem, hogy végre sikerült fejlődnöm egy picit. Ez is valami, ez is haladás - válaszoltam meg Maja kérdését. Nem volt egyszerű dolgom a képességemmel, de minden erőmmel azon voltam, hogy képes legyen kontrollálni az álmaimat és tovább fejlődhessek a jövendőlátás terén.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- Igazi labdarúgó fan lesz a gyerkőc, ha már most ennyit rúg. Gyakorol a gólra - mondtam a barátnőmnek vigyorogva.
- Nos, kislány lesz - feleltem Majának sejtelmes mosollyal az arcomon. Reméltem, hogy a vizsgálatok is ezt mutatták ki és nem tévedtem nagyot, de vakon megbíztam az álmaimban, mert idáig sosem vezettek félre.
- Köszi. Igazából tartok tőle, hogy valóban jó tanár leszek-e majd, de éppen ezért szeretnék gyakorlótanár lenni először, hogy Olive megmutassa, mit, merre és hogyan kell csinálni. Még nagyon nincs tapasztalatom ezen a téren, de bízom benne, hogy el tudom majd sajátítani és idővel ráérzek majd a tanárság "ízére".
- Aham. De nem is az a gond, hogy sok a rossz álmom, mert ezeket nem tudom kiszűrni, hanem inkább az a baj, hogy még mindig nem tudom teljes mértékben irányítani az álmaimat, csak részlegesen. Valahogy kevés az energiám hozzá vagy nem tudom - válaszoltam lebiggyesztett ajakkal. Nagyon sokat fejlődtem az elmúlt négy év során, de még mindig volt mit tanulnom. Részben már képes voltam kontrollálni az álmaimat, de még mindig nem teljesen, és ez bosszantott.
- Hol fog világra jönni a kisbaba? Választottál már szülész-nőgyógyászt? Vagy itthon fogsz szülni? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nagyon kíváncsi voltam, hogy hogyan tervezi Majácska a gyermek világra jöttét. Gondoltam magamban, hogy bizonyára megbeszélték már, hogy hol fog megtörténni ez az egész, hogyan gondolta el ezt a folyamatot. Reméltem, hogy minden klappolni fog majd és problémamentesen ad majd életet a kisbabájának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Rendben, ha több időd lesz, akkor szívesen körbevezetlek a városban. Így több időnk lesz körbejárni minden nevezetességet - feleltem neki lelkesen. Nagyon szeretettem ezt a várost és egész jól kiismertem magam itt, úgyhogy szívesen vállaltam némi fajta idegenvezetést is.
- Oké, akkor legyen a kisföldalatti, ha még nem utaztál azzal, az egyenesen a városligetbe visz, onnan meg egy kis sétával az állatkertbe érünk - feleltem neki vidáman. Én mindig szerettem utazgatni, ezzel a jármúvel is sokszor utaztam már, úgyhogy számomra nem volt újdonság, szinte az összes állomásától kívülről ismertem már.
- Azok is aranyosak! Nekem a nagymacskák és a pingvinek a kedvenceim! - válaszoltam neki mosolyogva, majd hozzátettem:
- Ugyan! Szívesen körbevezetlek! Amúgy is tavaly jártam ott utoljára, nem most volt. Azóta történt pár fejlesztés is!
- Értem. Hát igen, a közlekedési lehetőségek valóban fontosak. Szerencsére Rákosborzasztóról elég sűrűn megy az Örsre buszjárat - mondtam határozottan. Annyiból szerettem azt a helyet, hogy zöld övezet vett körül és mégse volt olyan nagyon messze a belvárostól. Ráadásul elég sok fejlesztés történt az elmúlt években, szóval egy szavam se lehetett panaszra.
- Szóval akkor kisföldalattival megyünk. Itt helyben fel is tudunk szállni rá, ugyanis ez a végállomása, csak be kell mennünk az alagútba. Ugye nincs semmilyen fóbiád? Mármint bírod a föld alatti utazást? - kérdeztem tőle körültekintően, mert ismertem olyan embereket, akik pánikrohamot kaptak a föld alatti utazástól, bár mivel a srác lelkesnek bizonyult, így nem tűnt olyannak, mint akinek bármilyen fóbiája is lenne ezzel kapcsolatosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Persze, ez elég logikátlan kérdés volt részemről, hiszen bizonyára nem választotta volna a kisföldalattit, ha félne a föld alatti tartózkodástól. Időnként azon kaptam magam, hogy elég hülyeségeket zagyválok vagy túl hamar közlöm a mondandómat. Pedig jobban járnék, ha csak azután nyitom ki a szám, miután alaposan átgondoltam, mit is akarok mondani.
- Rendben, gyere vegyük meg a jegyet! - invitáltam a föld alá, ahol az állomás közepére volt elhelyezve egy kis fülke, amelyben egy mogorva néni ült jegyárusítás céljából. Látszott rajta, hogy nyűg neki a melója, illetve az is, hogy inkább máshol lenne, mint itt, de egyébként sem tűnt túl emberbarátnak. Kértem két vonaljegyet tőle, de egyáltalán nem ment simán a dolog. Közel tíz percbe telt neki, mire kiszolgált minket. Nehezen akarta megérteni, hogy mit akarok, pedig világosan elmondtam neki, ráadásul végig azt éreztette velünk, hogy örülne, ha már eltűnnénk a fenébe, hogy hallgathassa Rúzsa Magdi zenéit, amely a háttérben szólt. Miután kelletlenül odaadta a jegyet, egyből elfordult tőlünk és feltekerte a hangerőt ezzel jelezve, hogy hagyjuk végre békén.
- Hú, hát nem volt valami barátságos, de sebaj, sok ilyen ember van. Az is lehet, hogy csak rossz napja van - vontam meg a vállamat, majd odaálltam a peronra - szigorúan a csík mögé -, hogy jöjjön a szerelvény. Nem kellett sokat várnunk, a szerelvény pillanatokon belül megérkezett, majd helyet foglaltunk egymással szemben.
- Hát ez már elég öreg harcos szerelvény meg a BKK nem arról híres, hogy normálisan karban tartsa a területét. Addig örülj, amíg nem gyullad ki a kocsi. Sajnos a 3-as metróval ez gyakran megesik, vagyis a régi ruszki szerelvényekkel.
Nem akartam riogatni a fiút, de úgy voltam vele, hogy jobb, ha felkészül mindenre. Na meg ez azért eléggé köztudott volt a mugli világban, hogy a jegy- és bérletárak nincsenek egyenlő arányban a kapott szolgáltatással a BKK-nál.
- Hát elég unalmasan telt, nem sok mindent csináltam. Sokat aludtam, Timivel elmentem az egyik táncos fellépésére, meg vásároltam magamnak pár cuccot, ami kell. Néhány új ruhát, cipőt, tudod, csajos dolgokat - válaszoltam neki vigyorogva.
- Kezdem úgy érezni, hogy már tényleg semmi sem köt ide ehhez a világhoz, de még mindig nem beszéltem erről a nevelőanyámmal. Pedig már nincs sok időm, végzős vagyok... - biggyesztettem le az ajkaimat.
- Na, és neked hogy telt idáig a "szabadság"? - kérdeztem tőle érdeklődve. Reméltem, hogy neki eseménydúsabban telt idáig a szünet, mint nekem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

- De jó! Örülök, hogy ezúttal sem tévedtem, bár szerencsére idáig még nem csalatkoztam az álmaimban - vagy szerencsétlenségemre. Mivel nem mindig álmodtam meg jó dologkat, de mivel nem is meseországban élünk, ezért sajnos a jó dolgokkal együtt jártak a rosszak is.
- Egyébként mindegy is, milyen nemű. A lényeg az, hogy egészséges legyen - tettem hozzá mosolyogva. Meg se fordult a fejemben, hogy bármiféle komplikáció lépne fel, valahogy éreztem, hogy minden a legnagyobb rendben lesz a kicsivel.
- Igen, Liv tényleg nagyon rendes és segítőkész, részben ezért is esett rá a választásom. Na meg a tantárgya miatt, mivel az közel áll ahhoz, amit tanítani fogok. Persze az még nem most lesz, mert idő, mire elsajátítom a dolgokat, a technikákat stb.
Kicsit be voltam rezelve ettől az egésztől, úgy éreztem, hogy kemény fába vágtam a fejszét a tanárkodással kapcsolatban, talán még magam sem gondoltam komolyan, hogy valóban tanítani fogok. Persze tudtam, hogy muszáj lesz túllépnem a félelmeimen és az aggályaimon, de nem voltam egyelőre biztos magamban és hogy én erre egyáltalán képes leszek. Vajon milyen tanár válik majd belőlem? Olyan kőszívű és szigorú leszek majd, mint Várkonyi? Azt kötve hiszem. Valószínűleg megviselhette az élet, hogy ennyire keménynek mutatja magát és falakat húz maga köré. Huszthy-ról és Liv-ről ezt viszont nem lehet elmondani, ők nagyon pozitívan szemlélik a világot és valahogy közelebb állnak a diákokhoz is. Barátságosak, nyíltabbak és nem félnek megmutatni az emberséges oldalukat a külvilág felé.
- Azért kicsit félek, hogy hogy fog menni nekem ez a tanárkodás dolog - osztottam meg az aggályaimat a lánnyal. Kicsit szégyelltem magam, mert ha már idáig eljutottam, hogy tanár szeretnék lenni, akkor azt szerettem volnt mindenképp megvalósítani, de magam sem tudtam, hogy mitől tartottam ennyire.
- Jaj, nagyon örülök, hogy találtál egy kedves nénit. Biztos vagyok benne, hogy minden téren támogatni fog és nagyon fontos, hogy meglegyen a szimpátia és a bizalom, de látom ezzel nem lesz gondod szerencsére.
- Ne is kérdezd! Még mindig nem mondtam el Timinek, hogy itt szeretnék maradni, valahogy nem vitt rá a lélek - mondtam kissé szomorkásan. Tudtam, hogy egyszer elé kell majd állnom és közölnöm kell vele a döntésemet, de volt aggályaim azzal kapcsolatban, hogy esetleg negatívan fogja fogadni az elhatározásomat. Nem akartam vele összeveszni emiatt, de ragaszkodtam az elképzelésemhez. Legbelül viszont éreztem, hogy nem lesz az ínyére a dolog és az is, hogy ő inkább a mugli világban maradna.
- Ja, és a nap szenzációja, hogy megkeresett levélben az anyám... ennyi év után.
Elővettem a kis cetlit, ami még mindig a zsebemben volt és odaadtam a barátnőmnek, hogy elolvashassa.
- Először totál lehidaltam tőle, nagyon váratlanul ért a hirtelen felbukkanása. Viszont úgy döntöttem, hogy találkozni fogok vele, hogy többet megtudjak a múltamról és talán tud valamit mondani a képességemmel kapcsolatosan is - közöltem Majácskának komoly és elszánt arckifejezéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Tim válaszait elhallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem az a stresszes egyéniség, ami kifejezetten pozitívum volt rá nézve. Én sajnos ezt nem mondhattam volna el magamról, sőt, eléggé forrófejű voltam, de idővel elfogadtam a személyiségem ezen részét. Valahogy úgy voltam vele, hogy halál unalmas lenne az életem, ha tök normális lennék, legalábbis ezzel próbáltam kompenzálni azt, hogy nem voltam teljesen megelégedve magammal.
- Ó, rap! Azt is meghallgatom, ha tetszik - mondtam neki vigyorogva. Igaz elég rég hallgattam már rap-et, de abból a műfajból is voltak kedvenc számaim.
- Sajnos ez nem így működik. Ez egy velem született adottság, nem választás kérdése. Tulajdonképpen szeretem "csinálni" összességében, csak sajnos sokszor rossz jövőképeim vannak, amik rám is kihatással vannak, ez pedig nem túl kellemes érzés. Ha másoknak negatív látomást álmodsz meg, az rád is kihatással lesz. De persze szerencsére jó dolgokat is meg szoktam álmodni. Az elején nagyon kialvatlan voltam, amikor a látomások elkezdődtek, de mivel már fejlesztettem a képességemet, most már kipihentebb vagyok - próbáltam a lényegre hagyatkozva magyarázni a srácnak a dolgokat.
- Péntek? Remek! Ma vasárnap van - tájékoztattam a fiút, bár sokszor én is gondban voltam a napokkal, főként, amikor szétszórtabb voltam.
- Jön Buksi is? - kérdeztem tőle a növényre mutatva. Láttam, hogy nagyon össze vannak nőve, aranyos kis párt alkottak, még majdnem el is kuncogtam magam ezen, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Semmi bajom nem volt a növényekkel, csak furcsálltam ezt a nagy kötődést, de úgy voltam vele, hogy ez a fiú dolga. Belegondoltam, hogy én meg folyton a szobámban hagyom a macskámat, bár nem lett volna könnyű dolgom vele, mert az evésen és az iváson kívül szinte egész nap csak aludt és lustálkodott.
- Kajálhatnánk is majd valamit, kicsit unom már a suli konyháját - mondtam Timnek, hiszen a faluban valóban kiváló kajáldák voltak, vétek lett volna nem megtömni a bendőnket valahol.
- Délelőtt vagy délután érsz rá jobban? - tettem fel egy újabb kérdést, csak a miheztartás végett, hogy én is úgy készüljek.