36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [10] Le
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. november 20. 22:14 Ugrás a poszthoz


Nathaniel





- Ez kedves tőled! - vigyorodtam el, és úgy éreztem magam, mint egy tini lány, akit elsőként dicsért meg valaki az öltözéke miatt. Bevallom, ez igazán jól esett tőle, hiszen mindig is felnéztem rá. Észrevettem rajta, hogy a dicséretemtől kissé zavarba jött, pedig csak azt mondtam ki, amit gondoltam róla, a többi között ezen a téren hasonlítottunk egymásra.
- Hidd el, ez egy remek hely. Nagyon finomak az ételek, és az italok is mennyeiek. Igaz, én mindig is preferáltam az olasz konyhát, otthon is sok hasonló ételt csinálok - fejtettem ki a férfinak az elgondolásom az étterem kapcsán. Bizony, mikor megérkeztünk, rengeteg földön ülő hely volt kialakítva kényelmes párnákkal, de szerencsére gondoltak azokra is, akik aszalnál, klasszikus módon akartak helyet foglalni, így az utóbbit választottam, ez pedig látszólag elnyerte a partnerem tetszését is.
- Nekem is tetszik, ráadásul finom is! Szeretem a borkülönlegességeket, valamint ezek nagyon is illenek a választott vacsorákhoz - feleltem a srácnak nagy mosollyal az arcomon, majd körbenéztem a helyen, hogy mi a szitu. A legtöbben a földön ülést választották, de akadtak olyanok is, akik az asztalnál való helyfoglalást részesítették előnyben, életkorban pedig vegyes társaság tartózkodott itt. Aranyosnak tartottam, hogy Nathaniel könnyen zavarba jött a tekintetemtől, valamilyen szinten emlékeztetett rám, hiszen én is hasonló típus voltam.
- Ó, szóval ez azt jelenti, hogy koccintasz majd velem karácsonykor! - csillantak fel a szemeim boldogan, hiszen nem is olyan rég beszéltünk róla, hogy talizunk majd a szeretet ünnepén, és valamilyen szinten közösen megünnepeljük majd azt. Az viszont szomorúsággal töltött el, hogy a barátom tovább áll majd, hiszen nagyon jól esett, hogy újra felbukkant, főleg, miután Majával már nagyon rég nem volt alkalmam találkozni, így végre nem éreztem magam annyira egyedül. Ráadásul megvolt a közös hobbink is, a fényképészet, ami egyben a hivatásunk is volt. Persze azt is tudtam, hogy Nathaniel sose volt képes egy helyben megmaradni túl sok ideig, így legbelül számítottam is rá, hogy hamarosan tovább fog állni. A lényeg az volt számomra, hogy érezze jól magát, valamilyen szinten igaza is volt, hogy nem kötötte le magát egy helyen, hanem folyton mozgásban volt, így számos hasznos tapasztalattal és feledhetetlen emlékkel gazdagodhatott az élete.
- Remélem, hogy azért, ha újra erre jársz, akkor felkeresed a régi barátnődet! - utaltam magamra mókásan. Nagyon kedveltem őt, mert mindig számíthattam rá, de nehéz volt igazából elengednem, mivel megkedveltem őt az idők során, és már bebizonyította számomra, hogy mindig mellettem áll, és segít, bármi történjék is velem. Ezt hívják igaz barátságnak, amiből igen kevés van manapság sajnos.
- Na, és van már terved, hogy merre tovább? - kérdeztem tőle kíváncsian. Ha volt elképzelése, hanem, tisztában voltam vele, hogy ő egy nagy világutazó volt. Jól is tette, hogy bejárta a világot, hiszen így újra bebizonyosodott számomra, hogy fejlődhetett a munkájában azáltal, hogy új területeket fedezett fel, és megismerhette a világot.
- Ó, te jó ég! Ez remek hír! Máris intézkedtél? Imádlak, nagyon köszönöm! - ugrottam el a helyemről máris a férfi mellé kerülve, hogy aztán egy óriási puszit nyomjak a pofijára.
- Igaz barát vagy, teljesen önzetlen, aki a másikért mindent képes megtenni! Nagyon hálás vagyok neked. Kevés ilyen ember létezik a mai világban, mint te. Ha bármi kell, vagy szükséged van bármiféle segítségedre, szívesen segítek neked, de ezt te is tudod! - örömködtem teljes szívemből, majd visszapattantam a helyemre. Nagyon imponáló volt számomra, hogy ilyen segítőkész volt, és ennyi mindent elintézett viszonylag rövid időn belül, jobb barátot nem is kívánhatott volna magának az ember. Közben pedig meghozták a kajánkat és az italokat, aminek neki is állhattunk elfogyasztani.
- Csirió és jó étvágyat! - emeltem koccintásra az italomat, mielőtt belekezdtünk a finomabbnál finomabb ételek elfogyasztásába. Már előre tudtam, hogy hiányozni fog a barátom, miután tovább áll, de egyelőre ebbe nem akartam belegondolni, annak örültem, hogy még egy kis ideig itt lesz, az pedig hatalmas boldogsággal töltött el, hogy bízhattam benne, és segített, amennyire csak tőle telt. Egyébként sem akartam a jövőn gondolkodni, abból ugyanis bőven kijutott nekem a képességem által, ezért inkább a mának próbáltam élni.
- Hmmm... isteni ez a kaja, nekem nagyon ízlik! - közöltem vele, miután megkóstoltam az első falatkát. Nemhiába volt ez az egyik kedvenc éttermem, kajáltam már itt párszor, és idáig sosem okozott csalódást.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. november 24. 22:45 Ugrás a poszthoz


Nathaniel





- Köszi, de bebizonyosodott, hogy a te stílusod is nyerő öltözködés terén - válaszoltam neki elismerően. Tényleg olyan volt, mintha akaratlanul is összeöltöztünk volna, ez pedig tök szuper dolog volt.
- Tudod mit? Ha átjössz karácsonykor forralt borral koccintani, akkor főzök neked szívesen. Rám is rám fér már egy kis finom kaja és egy kis főzőcske gyakorlás. Csak előtte mondd meg, milyen ételt szeretnél. Én például szeretem a halászlevet is, meg akár lehet sült pulykahús francia salátával, vagy akár töltött káposzta, de rád bízom a döntést - lelkesültem fel, mert mostanság a hobbimmá vált a főzés is a többi között.
- Igen, ezt én is hallottam, hogy más az itteni étel azért, mint Olaszban. Mondjuk még sosem jártam Itália földjén, de egyszer szívesen megnézném az ottani nevezetességeket és próbálnám ki az étel- és italkülönlegességeket - mondtam neki elmerengve. Nekem az itteni olasz ételek nagyon bejöttek, de biztos voltam abban is, hogy Olaszországban még finomabbak voltak ezek a nemzeti finomságok.
- A kínai ételekről egy ismerősöm, aki járt már Kínában azt mondta, hogy teljesen más ízvilágúak, mint itt. Az országunkban ugyanis próbálják a magyar konyha ízéhez szokottan elkészíteni az ételeket, kinn pedig sokkal csípősebbre, fűszeresebbre csinálják meg a kajáikat, ahogyan azt ők szeretik - osztottam meg a tapasztalatim a férfinak. Nekem mondjuk ízlett az itthoni kínai kaja is, ha például erősebb lett volna az erős-savanyú leves, azt már bizonyára nem tudtam volna megenni, de ahogy itt árulták, az pont jó volt, pedig gyanítottam, hogy mely fűszerpaprikát használták fel az elkészítéséhez.
- Ó, ne is mondd. Képzeld, még most is javában folyik a tárgyalás a gyerek elhelyezésével kapcsolatban, mert bekapcsolódott a "jó fej" apuka is, így remélhetőleg jó esetben legkésőbb a tél folyamán, január-február környékén lesz róla valami döntés. Elég idegtépő az egész, azt hittem, hogy simábban fog menni minden, de ugye ember tervez... pedig már várom, hogy hozzám költözzön a lányka, gondolatban már magamhoz is vettem őt. Szóval egyedül leszek még egy ideig, így karácsonykor is. Bocsi, nem akartam panaszkodni, de ha már így rákérdeztél, jó, ha tudod, mi a helyzet - emeltem a tekintetem a barátoméba, jól esett, hogy kimondhattam mindent, ami az utóbbi időben nyomasztott.
- Szóval nem zavarsz, örülök a társaságnak, legalább van, aki miatt főzzek is valami finomat - mondtam Nathaniel-nek mosolyogva. Talán így, hogy ha volt rá lehetőségem, hogy ne egyedül töltsem el az ünnep egy részét, volt némi remény, hogy megünnepelhessem azt méltóképp.
- Ez a beszéd! - villantottam felé egy vidor mosolyt. Azt nem tudtam, mennyi idő után tér vissza Magyarországra, miután elutazott, de továbbra is élt bennem a remény, hogy felkeres, miután visszatért az utazásából. Maja után őt tudtam volna kiemelni a legjobb barátaim közül, most pedig újra bebizonyította, hogy bizony, számíthatok rá.
- Ez remekül hangzik! Görögország úgyszintén klassz hely lehet! Ott jártál már vagy még új helyszín lesz számodra? - érdeklődtem meg a fiútól mosolyogva. Én tuti valami tengerpartos, zöldebb helyet választottam volna magamnak, ha munka vagy nyaralás miatt megyek oda, mondjuk például Korfu-t. Azon belül is hallottam, hogy voltak jobb és rosszabb helyek, bár, kinek mi jött be.
Közben észrevettem, ahogyan Nathaniel kissé zavarba jött a puszi miatt, nagyon aranyos dolognak tartottam ezt, de megőriztem magamnak az észrevételemet, és az ételre helyeztem a hangsúlyt. Koccintás után ittam egy kortyot az italomból, amely igencsak finomnak ígérkezett, majd nekiálltam elfogyasztani a vacsorámat. A barátom időközben megkóstolta az étkemet, amelyet igazán ízletesnek titulált, én pedig nem voltam rest ugyanígy cselekedni, azaz én is vettem egy kis kóstolót az ételéből.
- Hű, ez nagyon finom! - vettem egy villával a kajájából, miközben a szemeibe néztem elégedett arccal.
- Ezek aztán tudják, mi a dörgés kaja terén! - tettem hozzá, majd kérlelő tekintettel vettem még egy kis kóstolót a fiú ételéből. Az enyém is isteni finom étek volt, de amit Nathaniel választott, az még jobban ízlett, bár szerintem ez kiderült nála, hogy kétszer is éltem a helyzettel, és vettem az ételéből egy kis ízelítőt.
- Nos, a fő tervem az, hogy ismert fotós legyek, na és persze tehetséges is. Persze tudom, hogy ezért keményen meg kell dolgozni, ennek pedig szívesen állok elébe. Másrészt szeretném, hogy a lányka hozzám kerüljön, ami már most látom, hogy nem lesz egyszerű menet. Szeretek itt Bogolyfalván élni, de időnként szívesen elutaznék felfedezni új helyeket. Látod, nincsenek nagyra törő terveim a fotózáson kívül. Na, meg a jövendőmondás, a képességem, azt szeretném még, ha révbe érne, és esetleg másodállásban tudnék általa segíteni másoknak - fejetettem ki a jövőbeli terveimet a barátomnak.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2020. november 25. 00:30
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2020. december 6. 22:54 Ugrás a poszthoz

Bálint



- Üdv, Bálint - viszonoztam a kézfogását egy nagy mosoly kíséretében. Úgy tűnt, neki is tetszett a helyszín, mert eléggé belerévedt a látottakba.
- Nézd csak, milyen jó képeket csináltam a helyről - mutattam meg neki a fényképezőmmel készült képeket. Próbáltam mindig az adott helyből kihozni a legjobbat a kamerám segítségével, ez pedig most sem történt másként.
- Az biztos. Ez a hely maga a tökély. Szeretek sokszor ellátogatni olyan helyszínekre, amik úgymond érintetlenek, és próbálom elkapni az adott pillanatot - magyaráztam a férfinak jókedvűen, majd távolabb lépve tőle, őt is megörökítettem a fényképezőmmel. Persze ezt nem használtam fel a jóváhagyása nélkül, de úgy gondoltam, hogyha már itt vagyunk, legyen róla is egy emlékem.
- Köszi, akkor leülök ide - mondtam neki a szemébe nézve, majd lerakva mellém a masinám, helyet is foglaltam a közelében rögvest.
- Szabadnapos vagy? Mivel foglalkozol? - kérdeztem tőle kíváncsian. Már jó sok idő eltelt azóta, mióta a Bagolykőre jártam, nem ismertem az ottani dolgozókat, bár az is benne volt a pakliban, hogy nem ott vállalt hivatást. Mivel nem tudtam, mit dolgozik, így megérdeklődtem tőle, reményeim szerint választ is kapok majd a kérdésemre.
- Ugyan, egyáltalán nem zavarsz! - nevettem el magam végül, hiszen amikor idejöttem egyáltalán nem számítottam társaságra, szóval nagy meglepetésként ért, hogy nem vagyok egyedül ezen a helyszínen.
- Te mi jót szoktál csinálni a szabadidődben? - kérdeztem tőle, majd minden figyelmemet rá összpontosítottam, mert igenis érdekelt, hogy mivel üti el az idejét, ha éppen nincs más fontos dolga.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2021. április 25. 21:47 Ugrás a poszthoz

Kállay Ákos






Mostanság nem sok kedvem volt a négy fal között ülni, és eleve pörgősebb napjaim voltak, így nem volt számomra kérdéses, hogy a vasárnapi napom mivel fogom eltölteni. Délelőtt pakolásztam kicsit a szobámban, és játszottam kicsit a cicámmal, aki fél óra múlva már vígan szundikált a fekhelyén. Nem volt az az örökmozgó típus, fiatalabb korában is többet aludt, mint játszott, de valamilyen szinten azért igényelte a társaságot. Régebben gondolkodtam rajta, hogy veszek egy másik macskát mellé társnak, de végül úgy döntöttem, hogy lemondok erről, mert remekül érezte magát egyedül is, és amíg én dolgoztam, addig ő általában átaludta a nap nagy részét. Vasárnap délután összekaptam magam, egész szép idő volt, de azért valamennyire hűvös is, ennek megfelelően felöltözve indultam neki a fényképezőgépemmel a kis tavacska irányába. Úgy döntöttem, hogy ezen a napon nem megyek be a falu központjában, inkább a természetben töltöm az időmet. A fényképezőmet azért vittem magammal, hogy hátha látok valami érdekeset, amit érdemes lesz megörökítenem. Úgy voltam vele, hogyha nem is lesz semmiféle izgalmas téma, akkor is ellövök pár képet magáról a természetről, a tavacskáról, a madarakról, az égboltról, és amit még érdemesnek tartok megörökíteni. Miután odaértem a helyszínre elégedetten vettem tudomásul, hogy nem volt tömegnyomor, persze azért volt jó pár ember, de nem egymás nyakában voltak, hanem szépen eloszlottak. A stégekhez közelítve az egyik irányából mintha papagáj hangját véltem volna felfedezni, majd a távolból meg is láttam a madár alakját, amint a víztükör felett röpköd. Izgatottan elindultam feléje, hiszen nem volt szokványos látvány a papagáj ezen a területen, ráadásul arra gondoltam, hogy remek fotóalany válhatna belőle. Közelebb érve a stéghez egy férfi sziluettjét véltem felfedezni, aki épp a korlátnak támaszkodva szemlélte a madarat. Egyenesen megindultam feléje, mert sejtettem, hogy ő a papagáj gazdája, mivel más nem tartózkodott ezen a stégen rajta kívül, de azért rákérdeztem nála, hogy biztos lehessek a dolgomban. Abban biztos voltam, hogy be volt tanítva a madár arra, hogy visszatérjen hozzá, különben nem engedte volna a gazdája, hogy szabadon szárnyalhasson a természetben.
- Örvendek, Széplaki Alíz vagyok. Az öné ez a papagáj? Tudja, nem tudtam nem észrevenni a távolból, csodaszép madár - köszöntöttem a férfit, majd a tekintetem újból a madárra siklott, és pár perc néma csendben figyeltem, ahogyan vidáman repked a vízfelszín felett.
- Látom, nagyon élvezi a szabadságot. Hogy hívják a papagájt? Arra gondoltam, hogy remek fotóalany lenne számomra, ugyanis részben fotográfus vagyok, szóval szívesen megörökíteném a madarat, persze, csak ha nincs ellenére - folytattam a társalgást a férfival, és reméltem, hogy rábólint a dologra. Ritkán adódtak olyan pillanatok, amelyekről úgy gondoltam, valóban érdemes megörökíteni őket, ez pedig pont egy ilyen alkalom volt, amit vétek lett volna kihagyni.


Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2021. augusztus 20. 22:58 Ugrás a poszthoz

Kállay Ákos






A férfi reakciójából ítélve úgy éreztem, hogy talán nem a legjobb pillanatban kaptam el, azaz megzavartam, kizökkentettem a gondolataiból. Ám a kételyemet eloszlatta az, hogy végül ő is üdvözölt, és nem küldött el melegebb éghajlatra, így maradtam a társalgásnál. Előfordult már velem az többször is, hogy nem voltak néhányan vevők arra sem, hogy egyáltalán megszólítottam őket, de legnagyobb megkönnyebbülésemre, ez most nem így történt. Eszembe sem jutott volna odamenni egy vadidegen emberhez, és megzavarni a nyugalmában, ha nem lett volna semmiféle hátsó szándékom. Jelen esetben tökéletes lehetőséget láttam abban, hogy lefényképezhessem a gyönyörű madarat, miközben szó szerint szabadon szárnyalt boldogan. Látszott, hogy az illető nagyon büszke a papagájra, ezt pedig teljes mértékben megértettem, hiszen csodaszép madár volt, és gyanítottam, hogy rendkívül intelligens is. A gyanúm tanúsítást is nyert, miután a papagáj láthatóan be volt tanítva arra, hogy visszatérjen a gazdájához bármilyen körülmények között is.
- Nagyon okos madár! Szia Tikki! - mormoltam oda a papagájnak hatalmas mosollyal az arcomon, nagyon tetszett, amikor kimondta a saját nevét.
- Grillcsirke? Honnan jött ez a becenév? - kuncogtam el magam a szám elé kapva a kezemet.
- Nekem egy macskám van, egy igazi tündéri lustaság - közöltem a férfival, miközben belegondoltam, hogy a cicám valószínűleg most is az igazak álmát alussza, ahogyan azt a nap nagy részében teszi.
- Köszönöm! - válaszoltam, majd extra gyorsasággal a repülő madár felé emeltem a fényképezőmet, hogy elkaphassam az adott pillanatot. Pár kattintás után megnéztem a képeket, amiket idáig sikerült lőnöm, majd egy elégedett mosollyal a férfi felé nyújtottam a masinát, hogy ő is megszemlélhesse az eddigi eredményt.
- Szerintem egész jó lett, Tikki nagyon fotogén, akár még sztár is lehet belőle! - vigyorodtam el, de a viccet félretéve a papagájról készült képekkel idáig nagyon elégedett voltam.
- Is-is. Hobbifotós is vagyok, vagyis így kezdtem, aztán nemrégiben egy befolyásos barátomnak köszönhetően kiállításra kerültek a képeim. Igazából nem az a célom, hogy csupán áruljam a képeket, hanem főként az, hogy ismertté váljak, amennyire csak lehet. Imádok fotózni, szeretném ezzel keresni a kenyerem. Így a munkám lehet a hobbim is egyben. Persze mással is foglalkozom hivatalosan, de azért nem kérek fizetőeszközt, mert az egy adottság - sütöttem le a szemeimet, ugyanis nem mindenki volt vevő a jóslásra, azonban ha már képes voltam megálmodni mások jövőjét, meg akartam hagyni a lehetőség arra, hogy ezáltal segíthessek másoknak.
- Főként fekete-fehér képeket szeretek készíteni, azok ugyanis visszaadják a puritán valóságot mindenféle körítések nélkül. Valamint megvan a maguk sajátos hangulata is. A célom az, hogy egy képnél elkapjam a megfelelő pillanatot a megfelelő időben, így nem egy sablon kép készül el, hanem egy olyan, amely tele van mondanivalóval, aminek látszik a történése, ahol átjönnek az érzelmek - tértem vissza a fényképes témához gyorsan.
- Ön mivel foglalkozik? - kérdeztem Ákostól, mivel én is kíváncsi voltam, hogy ő mivel keresi a kenyerét, ha már így belemerültünk a témába.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2021. augusztus 20. 23:02
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2021. augusztus 27. 22:51 Ugrás a poszthoz

Kállay Ákos






Rengeteget köszönhettem Nathaniel-nek, mind szakmai, mind szociális szempontból. Amellett, hogy az egyik legjobb barátomnak tudhattam be, még segített is a szakmai karrierem előrelendítésében. Nagyon meghatott, és egyben örömömre szolgált, amikor felajánlotta a lehetőséget, hogy a képeim kiállításra kerülhetnek a közreműködésével. Ráadásul számos neves egyént ismert, akik által én is előrébb juthattam, ezért pedig örökre hálás leszek neki, sosem fogom elfelejteni, amit értem tett. Persze még csak az elején jártam a dolgoknak, de pár kiállítás után számos sikerélményben volt részem, így még nagyobb lendülettel vetettem bele magamat a fényképezésbe, mivel folyamatosan a szemem előtt lebegett az, hogy akár még neves fényképésszé is válhatok, ha elég kitartást, igyekezetet tanúsítok, na meg persze kreativitást, folyamatos fejlődést. Bíztam benne, hogy előrébb juthatok ezáltal, emellett pedig szerettem volna mindig is azzal foglalkozni, ami örömet okoz, ami a szenvedélyem, a hobbim. Visszatérve kusza gondolataimból a jelenbe, gyorsan megállapítottam, hogy a férfi papagája rém édes volt.
- Ezzel a tulajdonsággal nincs egyedül - vigyorodtam el a konokságra utalva. Én is arról voltam nevezetes, hogy makacs, akaratos vagyok, na meg egyebek... mondjuk egy bizonyos szinten ezek a tulajdonságok teljes mértékben illettek rám, ezt pedig nem is tagadtam.
- Ó, szegény! Bár a Grillcsirke jelzőből tudhatja, ha épp rossz fát tett a tűzre, ha épp így hívja - néztem a férfira mókásan. Láttam a madáron, hogy nagyon tanulékony volt, emellett pedig rendkívül önérzetes is. A mérete, illetve a fajtája által pedig rögtön lerítt róla, hogy sokkal intelligensebb volt, mint például egy hullámos papagáj.
- Nekem ez az első cicám. Szerencsére gyorsan összeszoktunk, bár mielőtt befogadtam volna, utánaolvastam, hogy hogyan kell tartani, mivel kell etetni, ápolni és a többi. Időnként próbálok játszani vele, de el kell fogadnom a tényt, hogy mindennél jobban szeret aludni - nevettem el magam, hiszen a macskám életének nagy részét valóban az alvás tette ki. A beszélgetésünket kicsit megszakítva lőttem néhány képet Tikkiről, amint épp a kék égbolton repülve élvezte a szabadságot a természet lágy ölén. A profi kamerámnak, illetve az elsajátított ismereteimnek köszönhetően a legtöbb kép jól sikerült. Személy szerint hárommal voltam leginkább megelégedve, ezeket pedig ki is hangsúlyoztam Ákosnak, amint megmutattam a papagájról készült fotókat.
- Ez a kép nem sokkal azután készült, hogy felszállt Tikki. A következőn épp felhőtlenül szárnyal az égbolton, a harmadikon pedig leszállt a közeli fára. Ez egy igazi remek fotósorozat - örvendeztem a férfinak, mert iszonyatosan elégedett voltam a munkámmal, Tikki pedig remek fotóalany volt. Sikerült vele megörökítenem az adott pillanat minden fontos mozzanatát, és pont ez volt a célom.
- Köszönöm. Csak nyugodtan. Szívesen odaadom az összes képet, ha gondolja. Illetve készítek egy montázst a három legjobban sikerült képből, azt akár ki is teheti valahova majd - ajánlottam fel Ákosnak a lehetőségeket, biztosítva ezzel, hogy ő is hozzáférhet a képekhez.
- Ha készen lesznek a képek, mármint elvihetőek, akkor szólok, és találkozhatunk valahol Bogolyfalván, ha ez így Önnek is megfelel - folytattam a mondandómat kissé magam is belezavarodva az elhangzottakba. Lényeg, ami a lényeg, hogy találkozunk újra, és átadom neki a kért képeket.
- Ez igazán kedves megállapítás Öntől. Mindenesetre remélem, hogy ezen az úton haladva sikerül megvalósítanom a terveimet - válaszoltam neki mosolyogva. Bíztam benne, hogy minden nehézséget átvészelve sikerül mindazt elérnem, amiről idáig csak álmodtam.
- Minden területen van valamiféle trend, ez alól a művészvilág sem kivétel. Én viszont szeretnék kitűnni azzal, hogy nem állok be a sorba, hanem megpróbálom megvalósítani az elképzeléseimet, egy sajátos "világot" teremtve ezzel magamnak, egy egyedi művészeti stílust, perspektívát. Szeretném, ha úgy tekintenének rám, hogy egyedi a munkásságom, és eltér a nagy számok törvényétől, az átlagtól. Szóval az egyediségemmel szeretnék kitűnni a sok művész közül. A múltban számos olyan alkotó van, akire felnézek, az egyediségük, a munkásságuk alatt elért sikereik pedig óriási motivációt adnak ahhoz, hogy felépítsem a saját imázsomat, karrieremet - közöltem őszintén a férfival. Nem volt előtte semmiféle takargatnivalóm, őszinte voltam végig, az pedig már rajta állt, hogy mit kezd az elhangzottakkal.
- Hogy érti, hogy átoktörő, illetve az volt? - kérdeztem vissza érdeklődő tekintettel. Nem sok ilyen szakmával foglalkozó emberrel találkoztam idáig, ezért nagyon is érdekelt ez a téma.
- Mesélne nekem kicsit arról, mit takar pontosan az átoktörés? Mármint a fogalommal tisztában vagyok csak arra vagyok kíváncsi, hogy ez mivel jár az ember életében - pontosítottam rögtön a feltett kérdést. Én például pontosan tudtam, hogy mivel járt a jóslás, azaz, hogy megálmodtam mások jövőjét. Ennek is megvolt a maga szép és csúf oldala... mindenesetre senkinek sem kívántam, hogy szert tegyen erre a képességre. Kicsit meglepődtem, hogy Ákos nem kérdezett rá erre a témára a beszélgetésünk során, de titokban nagyon hálás voltam neki, hogy ennyire tapintatos tudott maradni, és nem említette meg a dolgot, mint oly sokan. Persze ez a tapintatosság rólam nem volt elmondható, de azért igyekeztem visszafogni magam a kérdések terén, nem akartam túl tolakodónak tűnni.
- És mi jót csinál még a szabadidejében? Mivel üti el szívesen az unalmas perceket? - kérdeztem tőle barátságosan, majd a tekintetem a férfiról újból az égboltra emeltem, amiről leolvasható volt a felhők alapján, hogy egyelőre nem ér minket zivatar. Mondjuk csodálkoztam is volna, ha megváltozik az időjárás, mert napos, nyugodt időt ígértek mára, és úgy tűnt, hogy ez még egy jó ideig így is marad.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 1. 16:07 Ugrás a poszthoz

Ágoston Simon




Elég zord idő volt odakint, úgy gondoltam beülök teázni egyet a teaházba. Persze nem teljesen céltalanul mentem oda, hanem kevertem a kellemeset a hasznossal. Elvittem magammal a legújabb képeimet, amiket különböző emberekről, tárgyakról fotóztam, hogy kiválogathassam őket a következő kiállításomra. A vendéglátó helyre belépve máris rendeltem magamnak egy citromos teát, és leültem a sarokban lévő asztalhoz. Ki is borítottam az asztalra a táskám tartalmát, így pillanatok alatt ellepte az asztalt a különböző fekete-fehér képek sokasága. Nagy gonddal kellett kiválogatnom, hogy mely képek érdemesek arra, hogy kiállítsam őket a galériába. Nem volt egyszerű feladat, mert még szakmai szemmel nézve sem tudtam csomó fotóról eldönteni, hogy melyek közülük a legjobbak. Nagy beleéléssel kezdem el szortírozni a képeket. Egy adagot belőlük le is borítottam véletlenül az asztalról. Felálltam a helyemről, és gyorsan elkezdtem összeszedni őket. Remélem, hogy nincs elátkozva ez a nap, idáig ugyanis nem jártam sikerrel semmivel, ráadásul minden kiesett a kezemből.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. január 1. 16:08
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 1. 21:48 Ugrás a poszthoz

Ágoston Simon




Miközben próbáltam minél gyorsabban összeszedni a fényképeimet, segítő kézre találtam egy igencsak helyes férfi kíséretében, akivel még sohasem volt alkalmam találkozni. Még a képeimet is megdicsérte, én pedig csak pironkodva folytattam a többi fotó felszedését a padlóról. Biztos voltam benne, hogy nagyon menő élete lehet, és olyan hölgyeményekkel ismerkedhet meg, akikkel csak akar... De térjünk is vissza a realitás talajára... Szóval nagy hévvel szedegettem össze a képeket, amelyben végül a férfi is segített. Engem ugyan nem volt könnyű lenyűgözni, márha akart is volna valaki, ugyanis nem voltam egy könnyű eset. A jóslás hallatán pedig a legtöbben jó messzire menekültek. De miért szaladtam ennyire előre?  Mert egyszerűen hülye vagyok... csupán a képeimet szedte össze segítségül. Úgyis le fog koccolni...
- Köszönöm, igyekszem. Igazából kiválogatni jöttem ide a képeimet a következő kiállításhoz. De nincs egyszerű dolgom - sóhajtottam egy nagyot, majd belekapaszkodtam a jobbjába.
- Szóval tanár a Bagolykőben. Örvendek. Én is majdnem tanár lettem... hosszú ideig voltam LLG tanársegéd, majd végül mást hozott a sors. Mit tanít az iskolában? - kérdeztem tőle kíváncsian. Közben újra kitettem az asztalra a képeket, hátha most sikerül kiválasztani közülük a jobbakat.
-  Nos, engem Alíznak hívnak. Mondja, önt mely képek fogják meg? Vannak embert és tárgyakat ábrázoló képek is - mutattam meg a férfinak a képeim, hátha valami hasznos hozzászólással tud szolgálni.

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 2. 18:56 Ugrás a poszthoz

Ágoston Simon




Úgy tűnt, hogy a férfi nem csupán művelt volt, hanem érdeklődő, és segítőkész is.
- Köszönöm. Nyugodtan üljön le, sőt, remek lenne, ha segítene kiválogatni a jobban sikerült képeket. Külső szemlélőként bizonyára más megközelítésben látja a képeket mint én. Mint azt láthatja csupán fekete-fehér képekkel dolgozom, ugyanis azok a puritán valóságot tárják az ember elé mindenféle körítés nélkül. Elsősorban azt kellene kitalálnom, hogy mi legyen a kiállítás témája, mely érzelmi állapot legyen a középpontban - magyaráztam szinte levegőt se véve. Magamhoz képest elég sokat csacsogtam, reméltem, hogy ez nem zavarta a másikat.
- Rendben, tegeződjünk - fogadtam el a felajánlást, így azért mégiscsak közvetlenebb módon tudtuk folytatni a társalgást.
- A mágiatörténet érdekes, ámde velős tantárgy - feleltem kissé nosztalgikusan, majd kissé összeszorult a gyomrom, mikor visszakérdezett. Most jött el az a pont, hogy vagy zakkantnak néz, ha nem hisz a jóslásban, vagy nem. El se tudja képzelni, hogy mennyi szenvedést okozott számomra a képességem. Mennyi rémes látomásom, álmatlan éjszakám volt miatta. Ha nem lett volna mellettem Attila, már rég beleőrültem volna. Végig segített abban különböző módszerekkel, hogy megfelelően uralni tudjam a képességemet.
- Nos, nem csak LLG tanársegéd voltam, hanem jóslástan tanonc is. Kiemelt figyelemmel foglalkozott velem a jóslástan tanárom a képességem miatt - kezdtem el mesélni, kissé remegő hangon, miközben a teámat bámultam erőteljesen. Tudtam, hogy tiszteletlenség nem a másik szemébe nézni ilyenkor, de nehezemre esett közölni vele, hogy nem vagyok egy átlagos, egyszerű eset.
- Szóval tudok jósolni teafűből, kártyából, és a többi. Viszont van egy képességem, ami sokáig megkeserítette az életemet, most már eljutottam oda a jóslástan tanárom segítségével, hogy ne kerekedjen felül rajtam. Igaz, még most is vannak kemény éjszakáim, de elvagyok. Kénytelen vagyok ezzel együtt élni. Tudom, furán hangzik, de képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ami bizony sokszor nem pozitív végkimenetelű - pillantottam gyorsan a férfira, és vártam, hogy mi lesz a reakciója. Vajon itt marad vagy ketyósnak, nehéz esetnek gondol, és úgy elhúz innen, hogy csak úgy porzik utána az út? Azt még meg sem említettem neki, hogy szó szerint nem volt gyerekszobám sem. Ez vagyok én, mindig is kilógtam abból a bizonyos sorból.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 6. 21:56 Ugrás a poszthoz

Ágoston Simon




A másik olyannyira lekötötte a figyelmemet, hogy kezdett a háttérbe szorulni a tökéletes képek kiválasztásának dilemmája. Ez nekem csak jót tett, mert mostanság túlságosan a munkára koncentráltam, és egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni, folyton csak az elvégzendő teendőkön járt az agyam. Simonban volt valamiféle titokzatosság, emellett rendkívül pozitív személyiség volt, ez pedig nagyon elnyerte a tetszésemet. Úgy éreztem, hogy végre sikerül kibújni abból a bizonyos csigaházból, ahová egy jó ideje bezárkóztam. Megnyerő volt a mosolya, a viselkedése, és a külleme is, de azért próbáltam óvatos lenni vele, hiszen jól tudtam, hogy egy ismerkedés elején mindenki a szebbik felét mutatja. Egyáltalán volt neki bármiféle árnyoldala? Ismerkedni akart vagy csupán túlgondoltam a dolgot? Lehet, volt már valakije, ugyan Alíz, térj már észhez, ekkorra szerencse nem érhet, hogy valaki olyan érdeklődik irántad, aki rövid idő alatt ennyire lenyűgöz... Fentről lehet nagyot pofára esni, ezt már jól megtanultam.
- Elemi mágia. Ne kérdezd, miért, valahogy az ugrott be rólad - vágtam rá gyorsan. Magam sem értettem, hogy miért pont ez a tantárgy csúszott ki rögtön a számon, de talán azért, mert még abban a témakörben tudtam volna őt igazán elképzelni. Miután elmeséltem neki, hogy mi is a helyzet velem, a legnagyobb meglepetésemre nem menekült el mindent hátrahagyva, hanem pont ugyanaz a kifejezés hagyta el a száját, amit annó én is a képességem kapcsán emlegettem.
- Szóval nem rohansz el azok után, amiket hallottál rólam? Tudod, most nagyon megleptél ezzel, mert általában a férfiak, az emberek ezt szokták csinálni - néztem a szemébe őszinte csodálkozással.
- Csupa meglepetés vagy... Amint az imént mondtál, én is ugyanezen az állásponton voltam, illetve vagyok. Ez a képesség egyben áldás és átok is. Nem vagyok egy egyszerű eset. Alaptermészetileg sem, na meg már csak emiatt sem - mosolyogtam rá szemeimet lesütve. Bizony, kemény fába vágta a fejszét, amikor idejött hozzám, csak erről ő még mit sem sejt.
- Egyáltalán nem zavarsz, sőt... Örülök a társaságodnak - tekintettem rá egy nagy mosoly kíséretében. Jaj, már megint miket hordok itt össze... Nem viselkedhetek tud, mint egy tinédzser, abból már rég kinőttem.
- Vagyis szuperül jön a segítség! - javítottam ki magam a torkomat köszörülve. Azért mégse lássa már a nyilvánvalót bár már lehet, elkéstem vele. Általában egy határozott, karakán nő voltam, magam sem értettem, mi történt most velem.
- Na, és mivel töltöd szívesen a szabadidődet azon kívül, hogy másoknak segítesz, amikor a padlóról szedegetik össze a képeiket? - kérdeztem tőle vidoran, miközben a szőke hajzuhatagomat babráltam.
- Szívesen jósolok, ha szeretnéd. Ráérek kiválasztani a képeket. A kajával viszont vigyázz, nem mindig találják el az ízeket. Van, amikor otthon jobbat alkotok. De azért igyekeznek... Viszont a teáik nagyon finomak. Szóval, ha hozol teát, szívesen állok a rendelkezésedre - feleltem neki egy biztató mosollyal újból a szemébe nézve. Vajon fogunk még valaha találkozni vagy ez a kora délutáni találka csak egyszeri alkalom, és ha jósoltam neki megy mindenki tovább a dolgára? Mindenesetre a férfi felkeltette az érdeklődésem, úgy éreztem, szeretném jobban megismerni, de tudtam, hogy az élet nem habos torta, illetve kívánságműsor, így arra az eshetőségre is próbáltam magam felkészíteni lélekben, hogy esetleg nem érdeklem annyira, és hamarosan örökre tovább áll. Ilyen az élet, lutri az egész, mindenki játssza a maga szerepét benne.


Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. január 6. 22:42
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 17. 21:59 Ugrás a poszthoz

Ágoston Simon




A csörömpölésre gyorsan felkaptam a fejem, megpillantottam, amint a konyhalány eltört egy porcelánt. Sajnáltam szegényt így ismeretlenül is, mivel minden bizonnyal fáradt volt már vagy dekoncertrált. Emiatt remélhetőleg nem fog bajba kerülni, már ha elég empatikus a főnöke. Mikor legutóbb találkoztam Dana-val, és elkezdett dolgozni részmunkaidőben a kávézóban, vele is megesett, hogy elejtett egy-két csészét, de a felettese rendes volt, és elnézte neki. Csak annyi volt a kérése, hogy ha lehet,ez ne ismétlődjön meg túl gyakran, illetve figyeljen oda jobban, mit csinál.
- Édes a száj, sós az élet? - nevettem el magam, miután végignéztem, ahogyan a két ételízesítőt véletlenül összekeverte.
- Bocs, ezt nem hagyhattam ki... amúgy könnyű összekeverni a kettőt, mert nagyon hasonló a csomagolásuk - tettem hozzá immár abbahagyva a nevetgélést.
- Azt meghiszem. Szerintem igazából reakció szempontjából nem is a rossz íz áll az elsődleges helyen, hanem az, hogy nem azt kaptad, amire számítottál. Ha sós ételre készülsz, és édeset kapsz helyette ugyanabban a csomagolásban, akkor is a reakció számít igazán... bár akkor az undort a meglepettség érzése váltja fel. Na jó, nem filozofálok tovább ilyen jelentéktelen dolgokról - zártam rövidre a témát ez esetben. Időnként képes voltam elmerengeni különböző érdektelen témákon is...
- A bestiakutató is izgalmasan hangzik. Végül hogy döntötted el, hogy mágiatörténet tanár leszel? Talán, ha nincs ez a képesség, na meg a fotózás iránti szenvedély, akkor lehet, hogy most kollégák lennénk, és LLG-t tanítanék - tekintettem elmerengve a férfira. Kiskoromban nem tudtam,mi szeretnék lenni, nem volt semmilyen hőn áhított szakma előttem, mint a legtöbb embernek. Akkoriban amire vágytam, a csend, békesség, és nyugalom volt. Na, meg persze egy szerető család... bár legbelül mindig abban reménykedtem, hogy eljönnek értem a szüleim az árvaházba, hogy véglegesen magukhoz vegyenek,de ez sosem történt meg.
- Nos, az az igazság, hogy sok embert megrémít a képességem, vagy egyszerűen kettyósnak hisznek, emiatt, inkább gyorsan lelépnek, meg sem akarnak ismerni. Megbélyegezni könnyű az embert és ismeretlenül ítélkezni felette... - válaszoltam meg Simon kérdését kissé keserű szájízzel, mivel felszínre törtek a régi emlékek, tapasztalatok.
- Akkor ebben hasonlítunk - tűnt fel egy vidám mosoly a szám gödröcskéjéből.
- Az én időtöltésem főként a fotózás, természetjárás, olvasás, úszás, futás, versírás, főzöcsézés, és egyéb őrült dolgok. Milyen helyeken jártál már? Milyen jellegű könyveket szeretsz? Miket termelsz a kertedben? - tettem fel pár kérdést kíváncsian.
- Én lakásban lakom, ahol sajnos nincs kert. Van egy cicám, imádom, jó fej, de iszonyatosan lusta - osztottam meg ezt a kis információt az új barátommal. Ezt a gyönyörű lakóhelyet még jóanyámnak köszönhettem, aki képtelen volt felelősségteljes szülő lenni. Amikor rám talált, elmesélt mindent, ígért fűt-fát, végül eltűnt, és lelkiismeret furdalás gyanánt egy nagyobb összeget hagyott rám.  Az elején visszaküldtem volna neki a fizetőeszközt, de mivel fogalmam sem volt róla, hova tűnt, így éltem a lehetőséggel, és egy idő után vettem magamnak egy saját lakást a faluban.
- Rendben, várok addig - szóltam oda a férfinak, miközben vártam, hogy idehozza a teát, hogy aztán jósolhassak neki. Azt már megfigyeltem, hogy az emberek nagyon szeretnék tudni előre a jövőjüket. Ezekkel a módszerekkel is remekül meg lehetett jósolni azt, de csupán képlékenyen, nagy vonalakban körvonalazva azt. Viszont az a képességemel konkrétumokat voltam képes megálmodni. Pontosan láttam előre, kivel mi fog megtörténni. Ha nem ismertem az adott személyt, akkor ha megláttam valahol, máris beazonosíthatóvá vált számomra. Igaz, ennél a képességnél véletlenszerű volt az, hogy épp ki volt a középpontban, hiszen nem én irányítottam az álmaimat.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. január 17. 22:06
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. január 31. 23:53 Ugrás a poszthoz

Ágoston Simon


Bírtam Simonban, hogy értette a poént, ugyanis mások sokszor piszkálódásnak vették az úgymond vicces beszólásaimat. Persze szerettem az emberek agyát húzni, de kifejezetten díjaztam, amikor valaki különbséget tudott tenni az ugratás és az ártatlan viccelődés között. Az utóbbi időben kissé visszavettem magamból, mert rájöttem, sokszor jobb, ha kevesebbet mutatok magamból mások felé, ugyanis a legtöbb embernek nem tetszett a határozott, és olykor spontán stílusom. Illetve azt is kitapasztalam az évek során, hogy a legtöbb férfi nem kedveli a céltudatos, karakán nőket, akik képesek magukért kiállni, és nem szorulnak a védelmükre, ezen kívül van saját véleményük, nem csupán bólogatnak. Nos, mivel nem tartoztam ebbe a férfiak által preferált kategóriába, valamint rendelkeztem egy bizonyos képzettséggel is, így igazán tartós kapcsolatot sosem tudtam kialakítani senkivel sem. Vagy el voltam átkozva, vagy egyszerűen nem találtam még meg a megfelelő személyt, aki elfogadott volna olyannak, amilyen valójában vagyok. Simon reakciói viszont megleptek, hiszen még mindig nem lépett le mellőlem, és úgy tűnt, hogy valóban kíváncsi rám. Vagy csupán kivárja, míg jósolok neki, aztán érdektelenné válok számára? Próbáltam nem agyalni ezen, mert egyrészt előbb vagy utóbb ez úgyis kiderül, másrészt nem tűnt olyan embernek, aki kihasznál másokat. Ahhoz túl kedves és segítőkész volt, na meg őszinte.
- Igenis tanár úr, ígérem, megtartom ezt a jó szokásom! - kacsintottam felé vigyorogva, majd zavaromat leplezve elkezdtem játékosan dobolni az ujjaimmal az asztalon. Magam sem értettem, miért voltam zavarban a társaságában, valószínűleg azért, mert elnyerte a tetszésemet már elsőre, és nem akartam elijeszteni magam mellől. Ráadásul remekül éreztem magam a társaságában, és reméltem, hogy lesz majd időnk jobban megismerni egymást, hogy jobban betekintést nyerhessen az életembe, de egyelőre ez csupán egy vágyálom maradt számomra.
- Egyszer majd elmesélhetnéd a kedvenc könyvbéli sztoridat Persze, ha van ilyen... ami a legjobban magával ragadott - mosolyogtam Simonra. Kíváncsi voltam, hogy melyik volt a legkedvesebb könyve, melyik mű ragadta igazán meg.
- Örülök, hogy szereted a cicákat. Kloé ugyanis sokat jelent nekem. A nevelőkanyám adta nekem, mikor megkezdtem itt a tanulmányaimat - feleltem a férfinak, majd gyorsan el is csendesedtem, mivel egy újabb dolog szaladt ki magamról a számon, amiről a másik fél még nem tudott, azaz a múltamról. Őt elnézve valószínűleg szerető családban nőtt fel, hisz mesélt is róla egy picit, én pedig teljesen eltérő háttérrel rendelkeztem ezen a téren.
- Nagyon is az. Lenne még ezekkel kapcsolatban is bőven kérdésem, de nem akarlak lefárasztani - kacsintottam vissza egy huncut mosollyal az arcomon.
- Szóval egész jó lakásban lakni. Legalábbis az én otthonom tágas, van bőven tér benne. A szomszédok rendesek és elég csendesek, nincs okom panaszra. Persze időnként, ha hangosabbak, áthallatszik ez-az, de nem zavaróan. A berendezés a saját stílusomat tükrözi, szeretem az eleganciát a modern stílussal ötvözni, na meg a rendet is - meséltem a férfinak nagy beleéléssel. Persze mindez nem valósulhatott volna meg anyám nélkül vagy csak jóval később valamiféle szerencse során. Ezt az információt azonban egyelőre megtartottam magamnak. Közben meghozták Simon teáját, így sima ügy volt a jóslás. Ki is ittam a teát a csészéből, miután átvettem tőle azt néhány perc várakozás után, hogy hűljön valamennyit. Ezután kavartam a kiskanállal hármat a teafüvön. Ráfordítottam a csészét a csészealjra egy gyors mozdulattal, és vártam egy percet. Ezután visszafordítottam a csészét.
- A teafű alakzataból azt látom, hogy valaki nagyon fel fogja fordítani az életedet. Annyit tudok még ehhez hozzáfűzni, hogy ez pozitív hatással lesz rád, és ezáltal te is fejlődni fogsz valamiféle irányba - emeltem zöldjeimet a férfira. Azta, de izgi, vajon ki lesz rá ekkorra hatással? Mindenesetre már most irigyeltem az illetőt.
- Azt viszont tudnod kell, hogy az álmaimmal sokkal pontosabb jövőképet tudok adni bármiről. Viszont az nem kívánságműsor, hanem magától jön, amikor épp akar, ha egyáltalán jön. Ez elég lutri, ugyanis teljesen véletlenszerűen, váratlanul jönnek ezek az álmok - közöltem vele, hogy tudja mi a helyzet ezen a téren.
- Nos, remélem sikerült kielégítő választ adnom a kérdésedre, legalábbis ideiglenesen. Segítesz kiválogatni a képeket? - kérdeztem tőle kíváncsi tekintettel. Hiszen az elején megígérte, hogy segít majd benne. Reméltem, hogy nem ez volt az első és utolsó találkozásunk. Ez persze már nem csupán rajtam múlott, kivártam, milyen reakciókra számíthatok a férfi részéről. Persze volt még időnk bőven, de úgy voltam vele, hogy egyelőre teljes mértékben rá hagyom a döntést, hogyan alakuljon a találkozásunk elkövetkezendő része.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. február 1. 00:08
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. augusztus 29. 23:17 Ugrás a poszthoz

Dániel






Egész jó idő volt, végre megszűnt a nagy kánikula, így nekem is kedvem támadt kimozdulni a lakásból. A szabadidőmet legszívesebben a szabadban töltöttem, ráadásul a jóslás mellett fotózni is szerettem. A mostani galéria központjában az állatok álltak, úgyhogy eldöntöttem, hogy a kiruccanás alkalmával magammal viszem a masinámat is. Mostanság elég sok volt a galamb a faluban, én pedig nagyon kedveltem őket, úgyhogy vittem magammal némi élelmet is nekik. Sokan elzavarták őket a környékről, én pedig úgy álltam hozzájuk, mint annó a menhelyi állatkákhoz, szóval segítettem nekik életben maradni. Felöltöztem az időjárásnak megfelelően, majd a fényképezőgépemet magammal víve megérkeztem a Boglyas térre. Miután helyet foglaltam az egyik padon, nem kellett sokat várnom, máris megjelentek a galambok.
- Egyetek, jut elég ennivaló mindenkinek! - bíztattam a madárkákat mosolyogva. Miközben eszegettek, készítettem néhány fotót róluk az új kiállításomhoz. Közben azon nosztalgiáztam, hogy pár éve még a menhely lelkes csapatát képeztem, diákkoromban pedig lehajítottam a tanárom fioláját az ablakból. Akkoriban még nem voltam képes kontrollálni az úgynevezett tehetségemet, aztán Attila segítségével egész jól kikupálódtam. A fotós sikereimet pedig a galériával együtt az egyik barátomnak köszönhettem, aki már sajnálatos módon nem volt köztünk. Ezeken felbuzdúlva igyekeztem kihozni magamból a lehető legjobbat. Ezekkel a gondolatokkal karöltve etettem és fotóztam nagy lendületet véve a galambokat a téren.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. augusztus 30. 00:18
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. augusztus 30. 22:47 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok


Izgatottan vártam ezt a kis kiruccanást Reginával, már elég régóta nem mozdultam ki a faluból. Ennek a fő oka a munkám volt, de most kivettem magamnak pár nap szabit, hogy a kötelező feladataimon kívül másra is tudjak koncentrálni, és egyébként is nagyon nagy szükségem volt egy kis kikapcsolódásra. Kinéztünk egy jó kis falunapi mulatságot az egyik mágusfaluban, Szalamanton. A nagy hőségre való tekintettel egy egyberészes laza nyári ruhát vettem fel, amely sötétkék színű volt, és egy fekete, lapostalpú szandált választottam hozzá a kényelem kedvéért. Egy tartósabb, ámde enyhe sminket raktam fel, hozzá karika fülbevalót, a hosszú hajamat pedig hátrafogtam lófarokba. A lánnyal a helyszínre beszéltem meg a találkozót a színpad elé. Mikor odaértem, épp nem lépett fel senki, így úgy gondoltam, hogy veszek magamnak egy kis üveges ásványvizet az egyik bódénál. Miután megvettem és kortyoltam belőle picit, a színpad szélén vertem tábort, közben a tömeget kémleltem tekintetemmel, hátha megérkezett a barátnőm. Egy kis idő elteltével észrevettem őt, ahogyan bal karját felemelve nagy lelkesen futott felém.
- Sziaaaa! - viszonoztam az ölelését egy széles mosoly kíséretében.
- Bocsi, nem pont a megbeszélt helyen voltam, de ott már túl nagy volt a tömeg, meg még fellépő sem volt, amikor jöttem - szabadkoztam kissé szégyenlősen, de végül örültem neki, hogy megtaláltuk egymást.
- Ejnye, milyen genyó ez a főnök... Igazán szorulhatott volna belé némi empátia és önállóság. Elég önző egy fazon. De a lényeg, hogy sikerült elszabadulnod tőle. Viszont a táskád cipzárját húzd be, sajnos előfordulhat itt lopás is, tudod az ördög nem alszik - tanácsoltam komoly arccal, engem ugyanis a figyelmetlenségem miatt bizony loptak már meg Bogolyfalván. Azóta jobban vigyázok az értékeimre...
- Remekül hangzik! Milyet kérsz majd? Én málnásat - vettem vele az irányt az árusok felé.
- Na, mesélj! Mi újság amúgy? - karoltam bele a barátnőmbe vidáman, miközben a vattacukrot árusító helyiség felé tartottunk. Már előre láttam, hogy egy szuper napnak nézünk elébe.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 1. 23:11 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok


Örültem, hogy nem neheztelt rám a barátnőm, amiért elbandukoltam a megbeszélt helyszínről. Mindig megértő és jó fej volt velem, ráadásul vagány lány volt, rendkívül erős lélekjelenléttel. Annak ellenére, ami a múltban történt vele, megpróbálta mindenben meglátni a szépet, és pozitívan állt hozzá a dolgokhoz. Ezt nagyra becsültem benne... kevés ember volt képes felállni a padlóról, és továbblépni megőrizve magában a múlt emlékeit. Tisztában voltam vele, hogy az élet élet nem habostorta, de bíztam benne, hogy a jövőben valóra válnak Regina álmai, mert nagyon is rászolgált a boldogságra.
- Fordulj meg, segítek megcsinálni azt a kontyot - mondtam neki mosolyogva, mert láttam, hogy nem igazán boldogul vele. Tény, hogy extrém sűrű hajkoronával rendelkezett, a helyében én sem tudtam volna megcsinálni magamnak egykönnyen ezt a fajta frizurát. Pár perc alatt sikerült varázsolnom neki egy laza kontyot egy vastagabb hajgumi és némi hajtű segítségével, amelyből párat mindig a táskámban tartottam.
- Kész is! - feleltem elégedetten, miközben visszapakoltam a táskámba a felesleges hajtűket.
- Ne is foglalkozz velük, úgyis bebizonyítod nekik, hogy jobb vagy náluk! Aztán figyeld meg, még ők fognak érted kapkodni, mint értékes munkatárs. Köszi, csak gyorsan felkaptam valamit, ami illik az időjáráshoz - kacsintottam vidáman a lányra, majd egy szerény mosoly kíséretében fogadtam a dicséretét. Ezután kíváncsian figyeltem, ahogyan meglepett arcot vágva kutatott a táskájában. Végül meglett a rúzs, amit keresett... fogadni mernék rá, hogy tértágító bűbájt használt.
- Szerintem csodásan nézel ki, ez a rúzs pedig nagyon megy a hajadhoz. A rucid is tetszik, illik az alkalomhoz, és meg nem mondtam volna, hogy ilyen rövid idő alatt készültél el. Le a kalappal! - ecseteltem elismerően a barátnőmnek. Bírtam benne, hogy megvolt a saját egyéni stílusa és önmagának szeretett volna megfelelni, nem pedig épp az aktuális divatnak. Ez a mostani szett nagyon jól állt neki, és ami a legfontosabb, hogy komfortosan érezze magát.
- Én is szeretem a kókuszosat, de a málnás a kedvencem - folytattam vele az utam a bóde felé, miközben visszaemlékeztem arra, amikor Timi az árvaházból elvitt minket egy vursliba. Ott ettem az első vattacukrot, amely málnás volt... lehet, pont ezért ez a kedvenc ízesítésű édességem.
- Ó, mondtam én, hogy az ember nagyon zsémbes. Tipikusan az a személy lehet, aki másokon vezeti le a frusztrációját. Csak miatta váltanál? Ha szereted a munkád, akkor egy ilyen fazon miatt ne add fel... Pont akkor kerülne padlóra, ha megmutatnád neki, hogy állod a sarat, és nem tud megtörni. Másrészt azt is át tudom érezni, ha már eleged van az egészből, és nincs jó hatással rád. Annyit nem ér az egész, hogy rámenjen az egészséged vagy lelki problémát okozzon. A döntés mindig a te kezedben van. Ha már nem szolgálja valami a lelki jóléted, nem okoz kihívást, örömöt, csak teher, akkor érdemes továbblépni. Ezt pedig egyedül csak te döntheted el. Egyébként a tanári pálya is izgalmasan hangzik. Biztos vagy benne, hogy onnan már egyáltalán nem fognak visszajelezni? A tapasztalatod szerintem bőven megvan hozzá - osztottam meg gondolataimat a lánnyal mindenféle körítés nélkül.
- Hmmm, Kristóf... mikor fog végre megbékélni veled és az adott helyzettel? Ennyire sérelmezné, hogy neki nem jött össze az auror pálya? Igazán felnőhetne már. Mégiscsak egy család vagytok... ha őszintén beszélne veled a bántalmairól, gondjairól, gyorsabban dűlőre jutnátok. Persze ehhez meg kéne nyílnia, és nem egy dacos gyerekként viselkedni. Valószínűleg nem készült fel erre és inkább egy falat húz közétek, így úgy érzi, hogy biztonságban van. Bocsi, lehet kicsit elszaladt velem a ló, de azok alapján, amiket meséltél róla, nekem ez jött le - néztem szabadkozva Reginára. Remélem nem mondtam semmi rosszat, de mindig is őszinte voltam vele.
- Igen, ismerem a bandát és Patrikot is. Szerintem tök mencsi, hogy emlékezett rád. Miért tartod ezt cikinek? - tekintettem egy széles mosollyal a barátnőmre.
- Nekem a galéria a mindenem, biztos bevételt hoz, és fotózhatok kedvemre mindenféle témában. A jóslásra is van kereslet, de jóval kevesebb, mint régebben. A magánéletem már nem ennyire sikeres. Megismerkedtem valakivel, akiről azt gondoltam, hogy ez több lehet egy futó kalandnál. Sőt, elég nagy érdeklődést mutatott irántam, aztán eltűnt, azóta sem hallottam róla. Még az első randiig sem jutottunk el, ez az én formám. Na, de mindegy is, azért bizakodó vagyok. Legrosszabb esetben egy öreg macskás hölgyként végzem - nevettem el magam. Én sem voltam egy egyszerű természet, de az aktuális felhozatal sem volt túl bizalomgerjesztő. Egyedül is jól éreztem magam, elég lendületes életet éltem, szinte minden napra jutott valami program, ráadásul azzal foglalkoztam, amit szerettem is csinálni. A beszélgetésünk közben egyre közelebb kerültünk a vattacukrot értékesítő árushoz, már ebből a távolságból is éreztem azt a jellegzetes illatot, amely ezekre az édességekre oly jellemző volt.
  
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. szeptember 1. 23:12
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 2. 22:49 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok


- Ugyan, semmiség! - feleltem neki vigyorogva. Azért legbelül elégedett voltam az eredménnyel, nem gondoltam volna, hogy ilyen rövid időn belül sikerül megcsinálni azt a kontyot, bár volt benne némi gyakorlatom. Annak pedig külön örültem, hogy Reginának is tetszett a végeredmény.
- Ez a beszéd! Üsd ki őket a nyeregből! - hagyta el az ajkamat egy hangos csatakiáltás szerűség. Nagyon szurkoltam a lánynak, hogy sikerüljön kiteljesednie a munkájában. Egyrészt szerintem pont erre a hivatásra termett, másrészt megértettem, hogy Viktor nyomdokaiba akar lépni, és szívből drukkoltam neki, hogy beteljesüljön a vágya.
- Általában felkapom, amit a szekrényben találok, de időnként én is elgondolkozom azon, hogy mit is vegyek fel. Mondjuk az utóbbi főként randik alkalmával szokott előfordulni. Ez kedves tőled, sosem gondolkodtam még a stylist szakmán - tekintettem a barátnőmre kissé elpirulva. Végül is, ha minden kötél szakad, kitanulhatom ezt a szakmát is. A jó barátok rávilágítottak a másik gyengeségeire és erősségeire, pont ezt tette most Regina is. Magamtól sosem jutott volna eszembe ez a lehetőség, szóval nagyon hálás voltam neki.
- Jó volt a megérzésed, hát én totál ki lennék borulva egy ilyen főnöktől. Csak úgy lehet legyőzni a későbbiekben, ha eleget bizonyítasz neki. Szerintem neked ez menni fog. A véredben van ez a szakma és az elhatározás is, hogy előre lépj! - osztottam meg vele komoly arccal a véleményemet.
- Így már értem. Ez remek ötlet, sok lehetőséget tartogat, de arra tényleg vigyázz, hogy ne vállald túl magad. Hát ez a heti egy alkalom simán belefér. Az pedig szomorú, hogy a főnököd felesége beteg, de akkor sem a beosztottjain kéne levezetnie a feszkót - reagáltam határozott, ámde empatikus hangnemben.
- Ugyan, látom rajtad, hogy nem hagy nyugodni a Kristófos eset, ismerlek már annyira. Viszont sokszor a dolgok nem úgy alakulnak, ahogyan azt előre megtervezzük, illetve ami számunkra a legideálisabb lenne. Ezt el kell fogadni és tovább kell lépni. Amíg Kristóf nem érik meg rá, hogy őszintén megossza veled a sérelmeit, és túllépjen rajtuk, új lappal kezdjen a kapcsolatotokban, addig ne várj tőle változást. Ezt nem lehet erőltetni, neki kell rájönnie arra, hogy a harag által a magának ásott gödörben marad, és nem tud tovább lépni az életében... megreked egy bizonyos szinten, ami csupán negatív hatást gyakorol rá - magyaráztam a barátnőmnek a lehető legkomolyabb hangszinten, próbálva átadni neki a helyzet lényegét, avagy súlyosságát.
- Patrik biztosan át tudta érezni, hogy tiniként a rajongótáborát képviselted. Ne érezd magad kellemetlenül ezért, nem te voltál a egyetlen, aki oda-vissza volt érte - nevettem el magam. Emiatt egyáltalán nem kellene szégyenkeznie Reginának. A sztároknak mindig is nagy rajongótáboruk volt mindenféle korosztályból.
- A fotóimból állandóan van valamiféle kiállítás, Nathaniel-nek hála. Ő segített nekem... mikor épp mélyponton voltam, felkarolt. Azt mondta, hogy látja a bennem lévő tehetséget a fotóim alapján. Még mindig nehéz elhinnem azokat a híreket, amiket a halála után állítottak róla... velem mindig olyan megértő és kedves volt - mondtam kissé szomorkásan a lánynak. Igazából nem tudtam hova tenni magamban a róla szóló híreket, pletykákat. Számtalan lehetőség volt rá, hogy bánthasson, mégsem tette meg soha, még akkor sem, amikor csupán kettesben voltunk. Egyszer még fel is hívtam magamhoz egy baráti vacsorára. Beszélgettünk egy jót, megnézte a fotóimat, aztán az útjának eredt. Na, de nem is akartam ezen agyalni tovább, hiszen nem búslakodni voltunk itt.
- A hónap végén lesz egy új kiállításon. Az emberi érzelmek lesznek a középpontban fekete-fehér képekben, mert azok feltárják a puritán válságot mindenféle körítés nélkül - ajánlottam a barátnőmnek az új kiállításom tárgyát.
- Az embereket érdekli a jövő, de sajnos egyre kevesebben hisznek a jóslásban. Úgy látszik, változik a világ... - feleltem sóhajtva. Voltak különböző szervezetek, amelyek az álmodói képességemet időnként igénybe vették. Azonban a kártyavetés, teafű jóslás és egyebek terén nem volt nagy kereslet.
- Köszi, ez aranyos tőled. Egyszer biztosan összefutok vele - néztem rá mosolyogva. Kedves volt tőle, hogy így törődött velem, ez igazán jól esett a lelkemnek.
- Na, és nálad mi a helyzet, tetszik valaki? - néztem huncutul a barátnőmre, mint valami tinédzser, aki épp a másik szerelmi életéről faggatózott..
- A Mirákulum előadására szívesen elmennék! Általában a hétvégéim szabadok - feleltem neki lelkesen. Közben valamivel előrébb jutottunk a sorban, már csak négy embert volt előttünk.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. szeptember 2. 23:00
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 10. 20:13 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok



- Így van, jól mondod! - válaszoltam nagy hévvel, tetszett ez a lelkes hozzáállás részéről. Bírtam Reginában, hogy kitartó volt, és nem adta fel az álmait, hanem megküzdött értük. Ez manapság sajnos kevés emberről volt elmondható, sokan már az első kudarc, akadály után feladták a terveiket.
- Köszi! - feleltem neki, bár nem tartottam magam egy nagy divatdiktátornak. Mindenesetre azért odafigyeltem arra, hogy az alkalomnak megfelelően jelenjek meg az esetek döntő többségében.
- A lényeg, hogy ne stresszelj rajta. Minél lazábban, ámde magabiztosan állsz hozzá a dolgokhoz, annál sikeresebb leszel. Persze emellett bele kell adnod apait-anyait, tehát bizonyítanod kell, hogy képes vagy az adott feladat ellátására, de ne légy görcsös. Ha felelősségteljesen elvégzed a munkád minél kevesebb stresszt belevíve, akkor szerintem nyert ügyed van - tekintettem a barátnőmre jelentőségteljesen.
- Valóban ráférne már a főnöködre egy kis pihenés. Ha épp beszélgettek, akkor esetleg rá lehet kérdezni, hogy megy-e valamerre nyaralni vagy tervez-e valamiféle utazást. Felhozhatod, hogy valaki a családból, baráti körödből elutazott belfölre, külföldre, és végre kicsit ki tudott kapcsolódni... vagy akár egy wellness hétvégére. Aztán utána megújult erővel tudta folytatni a munkát. Bár azt nem tudom, hogy milyen kontaktusban vagytok, de ez az ötlet ugrott be így elsőre - mondtam Reginának elgondolkodva.
- A kiskapu és a fejvadász opció is remekül hangzik! Ha sikerülne elérned, hogy a két lehetőségből az egyik megvalósuljon, máris nyert ügyed lenne nála szerintem. De azért légy óvatos, és kis lépésekben haladj ez ügyben a célod megvalósítása felé. Úgy látom, kell neki egy kis idő, és készen kell állnia rá, hogy tovább tudjon lépni a múlt árnyékain - osztottam meg a gondolataimat, véleményemet a barátnőmmel.
- Szavadon foglak! Ha meglesz a pontos időpont, akkor rögtön tájékoztatlak a kiállítás kapcsán - feleltem neki széles mosollyal az arcomon. Örültem, hogy eljön a következő fotós kiállításomra, és izgatottan vártam, hogy megossza majd velem a véleményét a munkámról.
- Hmm, erre még nem is gondoltam. Köszi a tippet! Utána fogok nézni ennek az Ezo tévének - csillant fel a szemen az ötlet alapján. Ha tényleg sok ott a sarlatán, akkor nem sokáig lesz onnan bevételi forrásuk, amikor tiszteletemet teszem a csatornánál. Sose bírtam azokat, akik kihasználták az emberek jóhiszeműségét.
- Majd eljön neked is az igazi idővel. Teljesen megértem, hogy most a karriered az első, minden más másodlagos. Azt pedig jól tetted, hogy otthagytad Danit. Nekem sem kéne egy olyan férfi, aki a tulajdonának tekint, ők nélkül féltékenykedik, és rátelepszik teljesen a másikra - ecseteltem nagy komolysággal az arcomon.
- Rendben, egyeztetünk mindenképp! - tekintettem a lányra vidáman. Ezután megkaptuk a vattacukrunkat is, a málnás ízesítésű isteni finom volt.
- Gyere! Csápoljunk az első sorban, ha lesz még ott hely! Ha nem, akkor még a középső sorba tuti beférünk! - válaszoltam lelkesen, majd megindultam a színpad felé. Legnagyobb meglepetésemre pár lépés után elém lépett egy ittas fazon, aki kitépte a vattacukrot a kezemből, majd nagy nyugodtan tovább ment.
- Ez most így mi volt? Láttad ezt? - kérdeztem a barátnőmtől, miközben lehidaltam a meglepettségtől. Általában karakán voltam, de ez most úgy meglepett, hogy még a szám is tátva maradt.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 12. 21:59 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok


- Eljön majd az idő hamarosan, hogy komolyabb feladatokkal is megbíznak. Addig ki kell tartanod, de aztán bizonyíthatsz. Úgy látszik, sajnos az újoncokat mindig szivatják az elején, ez azért sajnálatos. De téged kemény fából faragtak, simán állni fogod a sarat! - mondtam el a lelkesítő beszédem a lánynak, amit totál komolyan is gondoltam... hiszen jól ismertem már őt, tudtam, hogy tűzön-vízen át, ha kell, akkor mindent bevetve eléri majd a céljait.
- Ugyan, örülök, hogy segíthettem. Remélem, hogy sikerül véghez vinni a dolgot, aztán egy kis nyaralás, szabi után a főnököd is jobb fej lesz - feleltem neki egy kis huncut mosollyal.
- Ez így szerintem szuper! Kis lépésekkel, kivárással előre haladva szerintem nyert ügyed lesz. Nem is szabad ajtóstul rontani a házba. Várd ki a megfelelő alkalmat, aztán, ha sor kerül rá, vidd véghez, amit már korábban elterveztél - biztos voltam benne, hogy ezek után meg fog puhulni a srác, és akár még békét is köthet a barátnőmmel. Emellett nagyon örültem annak, hogy Regina megtekinti majd a következő kiállításomat. Kíváncsi voltam, hogy mi lesz majd a véleménye róla.
- Köszi, ez biztató. Lehet, hogy élek majd a lehetőséggel, és kipróbálom magam annál a bizonyos csatornánál. Végül is semmiféle veszítenivalóm sincs - válaszoltam neki lelkesen. Olyan cuki volt, hogy ennyire szurkolt a nekem... ilyen egy igazi barátnő.
- Teljes mértékben egyetértek! Ez valóban senkinek sem hiányzik! Jobb is, hogy még viszonylag az elején kiderült, milyen a srác valódi természete. Ezt én sem viselném el egyetlen pasitól sem - helyeseltem hevesen. Jól tette, hogy még időben rájött a dolgokra, és tovább is lépett. Ennél sokkal jobbat érdemelt.
Mikor a vattacukrot szorongatva megindultunk a tömeg felé, teljesen ledöbbentem, mikor valaki kitépte az édességet a kezemből. Regina máris intézkedett a maga bájos, sajátos módján. Megfogtam a vattacukrát, és érdeklődve figyeltem, hogy mi is fog most történni.
- Mit-e kérsz szép kislány? Menj vissza a babazsúrba! - válaszolta az ittas fazon, miközben az egyensúlyozást gyakorolta a tömegben.
- Tudod, mit, szívecském? Ezt kapd ki! Höhöhő! - ivott egy nagy kortyot a söréből, majd szemrebbenés nélkül, egyáltalán nem zavartatva magát, belekóstolt a málna ízesítésű vattacukorba.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 14. 22:10 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok



- Oszt én evvel micsináljak? Na, ne tessék azért letartóztatni - hökkent meg kissé, mikor felfogta, hogy mit is tartott az arcába a lányka. Gyorsan felhajtotta a maradék sörét, majd elhajította a málnás vattacukrot.
- Auuu, ez fáj! Gyüvök már, no! - felelte ködös tekintettel és keserű szájízzel mikor a másik a fülénél fogva húzta magával a tömegben.
- Ez most a sörpénzemből fog menni! Ez nem igazság, akkor híjjál meg egy sörre, asszony! - akadékoskodott a férfi, miközben majd felborult a vattacukros stand előtt. Kezdett még jobban beütni neki a pia, már ő sem emlékezett rá, hány korsóval ivott a folyékony kenyérből, mióta megérkezett a buliba.
- Phúúú, asszem rókázni fogok - intett a lánynak, miközben a sörhasát fogta. Ha nem jut el gyorsan a toaletthez vagy egy bokor mögé, akkor bizony mindenki megjárja, aki a közelében van... ő bizony előre figyelmeztette a "fogvatartóját".
~ Azta! Fel sem fogtam mi történt! Hová tűnt Regina? Annyit láttam csak, hogy az ittas férfi után sietett, miután felocsúdtam. Azonnal meg kell keresnem! ~ - ezekkel a gondolatokkal indultam neki a barátnőm keresésének a vattacukrát tartva kezemben.
- Hol vagy, Regina? - kiabáltam a nevét a tömegben. A hangzavar és a zene miatt persze ez egy ostoba próbálkozás volt, úgysem hallhatta meg a hangom. Néhány embertől megkérdeztem, hogy látták-e a lányt egy kis leírást adva róla a kinézetét illetően, de szerencsétlenségemre senki sem adott pozitív választ. Egy kis keresgélés után beugrott a vattacukros stand, és nagy léptekkel afelé vettem az irányt átverekedve magam a tömegen. Mikor megláttam a barátnőmet a szemtelen pasas társaságában egyszerre voltam boldog és dühös.
- Örülök, hogy megtaláltalak- tekintettem vidáman a lányra, majd odanyomtam szabad kezébe a vattacukrát. Ezután mérges fejjel a férfi felé vettem az irányt, és lekevertem neki egy hatalmas pofont.
- Ezt azért kapod, amiért elvetted azt, ami az enyém! Mégis mit képzelsz magadról? Szégyelld magad! - fúrtam a tekintetem az övébe dühösen. Közben meghökkenve vettem észre, hogy kezd elváltozni az arcszíne. Úgy nézett ki, aki bármikor beadhatja a kulcsot vagy a tacslit.
- Ajaj! Szerintem marha gyorsan el kéne különíteni a tömegtől, nem néz ki túl jól ez a csóringer! - közöltem gyorsan Reginával kissé aggodalmas hangnemben. A férfi még valamennyire próbálta tartani magát valami csoda folytán, de látszott rajta, hogy nincs túl jó bőrben.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. szeptember 18. 21:51
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 18. 22:52 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok



A férfi megkönnyebbült miután megtudta, hogy mégsem kerül sittre, azonban a sok pia megtette a hatását.
- Hát, nagyon remélem, hogy extra gyorsan ideér valaki, még mielőtt kijönne belőle az ital és a vattacukrom maradéka - tekintettem dühösen magam elé. Nehéz volt feldolgozni, hogy egy ilyen részeg fazon miatt nem tudtunk kellőképpen kikapcsolódni.
- Veszek egy málnás vattacukrot magamnak - fordultam a lányhoz, majd a vattacukrát magammal víve kértem gyorsan magamnak egy másik édességet. Szerencsére nem kellett sokat sorba állnom, mivel már javában tartott a koncert, a legtöbb ember már megvásárolta magának, amit szeretett volna.
- Be is szereztem magamnak egy újat! Ha elrakod a pálcát majd odaadom a tiédet is. Hát egyikünk sem így tervezte ezt az estét, de még kihozhatjuk belőle a legjobbat. Szerinted mikor érkezik meg a medimágus? Remélem még kitart egy ideig az ittas fazon, és nem rókázik ide, míg el nem viszik - emeltem tekintetem kissé kétségbeesetten a barátnőmre. Mindenesetre nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen gyorsan lereágalta a dolgokat, és ennyire hatékonyan kezelte ezt az abszurd helyzetet.
- Amint elvitték ezt a hangulatgyilkos embert, beállunk az első sorba, és olyan bulit csapunk, amit még Magyarország nem látott! - közöltem határozottan és lelkesen, miközben fintorogva néztem a férfira, aki valószínűleg már azt sem tudta, merre van arccal.
- Hükkk! Jahjjjjj! - nyilatkoztatta ki magát álmos tekintettel ez az igazi "úriember" némi csuklás közepette.
- Úgy látom, egyelőre nem lesz vele gond. Szerintem előbb fog bealudni, mint bármi kellemetlen dolgot csinálni - mondtam a lánynak némi megnyugvással a hangomban. Annak azért örültem, hogy legalább az esetleges rókázása miatt nem kellett aggódnunk. Aztán úgy voltam vele, ha ennek vége, akár végre lehet majd egy szuper esténk is. Azt előre reméltem, hogy több hasonló vagy akár rosszabb ember nem fog már betalálni minket az este folyamán.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 19. 00:00 Ugrás a poszthoz

Dániel





Timi érdekes módon nem igazán rajongott a galambokért, sőt ő egyenesen tartott az összes tollas élőlénytől. Mikor vele éltem az intézmény után, még csak egy pintyet vagy papagájt sem tarthattam otthon miatta. Igaz, nem voltam emiatt csalódott vagy akár haragos, hiszen az is nagyon nagy szó volt tőle, hogy magához vett, és végig gondoskodott rólam. Emiatt pedig rendkívül hálás voltam neki, még annak ellenére is, hogy az utóbbi időkben úgy éreztem, hogy eléggé a háttérbe szorultam nála. De visszatérve a jelenbe... ezen a kellemes napon tökéletes alkalom adódott arra, hogy egyszerre tegyek jót, és éljek a munkámnak.
Kellemes idő volt, a galambok lelkesen ették az általam odaszólt ételt, ráadásul tökéletes fotóalanynak ígérkeztek a következő kiállításomra. Hirtelen meglepődtem, mikor egy ismeretlen férfi odalépett hozzám, és megemlítette a galambok etetését részemről. Már majdnem kinyitottam a számat, hogy jól helyretegyem, ám még időben folytatta a mondandóját.
- Ó! - hagyta el a számat a csodálozás szava, majd átvettem tőle a skiccet, amelyet álmuldozva tekintettem meg.
- Nem is olyan rossz! De ez az én szövegem! Mármint a pillanat megragadása! Hiszen egy mű pont attól lesz tökéletes, érzelmekkel teli, ha az embernek sikerül igazán megragadnia az adott pillanatot mindenféle körítés nélkül, puritán módon. Így jön ki az igazi mondanivalója, története az elkészült képnek - tekintettem rá mosolyogva, bizakodón. Valószínűleg sikerült egy olyan emberrel találkoznom, aki szintén hasonlóképpen értékelte a művészetet, mint én. Mindig is tiszteltem azokat az embereket, akik nem hezitáltak élni egy adott helyzettel, és megmutatták a művüket annak, aki szerepelt bennük, mielőtt bármit is kezdtek volna velük.
- Örvendek, Alíz vagyok - mutatkoztam be neki széles mosollyal az arcomon.
- Az is egy szép művészet. Nekem csupán a fotózáshoz van némi tehetségem és a jósláshoz. Egyébként elég kétbalkezes vagyok, például a rajzolás, festés nem megy túl jól - viszonoztam a kéznyújtást egy határozott mozdulattal. Mindig is felnéztem azokra, akik a művészet terén nem csupán a fotózásban teljesedtek ki. Nekem sajnos se a rajzolás, se a festés terén nem volt kellő kézügyességem.
- Mivel foglalkozol főműsoridőben? - kérdeztem tőle érdeklődve nagy szemeket meresztve rá.

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. szeptember 21. 20:53 Ugrás a poszthoz

Regina


Szalamantoni falunapok


- Ez valamelyest megnyugtató - feleltem kissé megkönnyebbülve, majd elrobogtam egy másik vattacukrot venni magamnak. Végül is teljesen egyértelmű volt, hogy hoppanálni fognak, de hiába éltem már jó ideje ebben a világban, sokszor ennek ellenére "muglishul" gondolkodtam. Mennyire egyszerűbb volt itt minden, mint a varázstalanok univerzumában.
- Örvendek, Széplaki Alíz vagyok! - mutatkoztam be a megmentőinknek, miután visszatértem a vattacukor vásárlásból. Egy hatalmas nagy kő esett le a szívemről, hogy végre megszabadulhattunk a részeg férfitól. Úgy tűnt, hogy egyre jobban kezdte kiütni az alkohol, már ereje se volt ellenkezni, hogy elvigyék a buli helyszínéről.
- Egy marhával most már kevesebben vannak a rendezvényen! Ez is valami... Ugyan már, ez a legkevesebb! Gyere, csapassuk! - indultam meg a színpad felé, miközben hátra tekintgetve figyeltem, hogy ne hagyjuk el egymást a tömegben Reginával. A legnagyobb boldogságomra úgy tűnt, hogy be is tudjuk préselni magunkat az első sorba. Biztos voltam benne, hogy most már senki és semmi sem ronthatja el a szórakozásunkat. Emellett abban is szentül hittem, hogy egy oltári nagyot fogunk bulizni, ami az elmúlt időszak bizarr történéseit tekintve igazán ránk fért. Közben kezdetét vette a mulatság, a hangulat pedig egyre csak fokozódott... igencsak ígéretes estének néztünk elébe.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. október 2. 00:35 Ugrás a poszthoz

Dániel






- Ó, valóban? Akkor tudod, miről beszélek. Igaz, én a műveimben főként a klasszikus fekete-fehér színkombinációt részesítem előnyben - feleltem neki mosolyogva. Közben pár galamb elég nyilvánvalóan jelezte felém közeledve, hogy bizony még szívesen csipegetne pár falatkát. Szórtam is nekik még egy kis ételt, ők pedig gyorsan fel is csipegették a földön landoló ínyencségeket.
- Az szuper, hogy megtaláltad azt az elfoglaltságot, ami az életben örömöt okoz neked. Mondd csak, mikor jöttél rá, hogy az ecsetek és a ceruzák fognak központi szerepet játszani az életedben? Az az igazán szerencsés, aki már egészen kiskorától kezdve tisztában van vele, hogy mivel is foglalatoskodna szívesen a későbbiek folyamán. Az meg külön plusz pont, ha van hozzá szülői háttér, aki netán támogatja is ebben - mondtam neki elmélázva. Úgy éreztem hirtelen, hogy megint túl sokat beszéltem, ezt pedig nem mindenki díjazta. Nekem még mindig nem volt könnyű megemészteni felnőtt fejjel sem, hogy az anyám alkalmatlan volt a szülői szerepre, és emiatt egy árvaházban kellett felnőnöm. Még szerencse, hogy Timi aztán befogadott. A családi üldözést is elnéztem volna jóanyámnak, de mikor legutóbb megjelent, és végül eltűnt, afelett már nem tudtam szemet hunyni. A pénz sem kárpótolt az elcseszett gyerekkoromért, de ezt ő valahogy képtelen volt megérteni.
- Hmmm, ezt jó hallani. Mármint azt, hogy ilyen tudományosan állsz hozzá a jósláshoz, nem pedig rögtön kinevetsz, mint oly sokan. Tudok kártyavetést, teafű jóslást, és egyebeket csinálni. Viszont a fő attrakcióm az, hogy képes vagyok megálmodni mások jövőjét, legyen az ismerős, vagy ismeretlen. Ezt nem vagyok képes irányítani, jön magától az egész, viszont sok esetben hasznos. Az elején képtelen voltam irányítani ezt az adottságot, alig aludtam, végig stressz alatt voltam, rémálmok kísértettek, aztán némi segítséggel, annó a jóslástan tanáromnak köszönhetően sikerült valamennyire koordinálni a dolgokat - meséltem a férfinak. Magam sem értettem, hogy miért voltam ennyire közlékeny vele, de úgy éreztem, hogy nem érdemli meg azt, hogy füllentsek neki. Amúgy sem voltam az a fajta, na meg mégis mit veszíthettem? Szerintem semmit. Ha unja a szövegelésem, max tovább megy, volt már "szerencsém" ilyen szituációhoz is.
- Szinesztéziás? Akkor te mindig színesen látod a világot! - vágtam rá pozitívan.
- Öhm, ugye nem mondtam semmi sértőt? Bocsi, ha igen... általában gyorsabban jár el a szám, minthogy előtte átgondolnám a mondandómat. Színesben is álmodsz? - kérdeztem tőle, miután gyorsan kimagyarázkodtam magam. Nem is én lettem volna, másképp reagálom le a hallottakat, engem pedig csupán a jó szándék vezérelt, szimpatikus volt a beszélgetőpartnerem. Na, és eléggé egyedi is.
- Gyermekpszichológus? Akkor te viszonylag könnyedén átlátsz az emberek lelkén. Na, és mely területen vagy tanársegéd? Ez az egész elég izgalmasan hangzik - kérdeztem tőle érdeklődő tekintettel. Mindig is felkeltették az érdeklődésem a sokszínű emberek, akik egyszerre több ízben is képesek voltak helyt állni.
- Így van, főként abból élek. Van egy galériám, ahol vannak időszakos, és állandó kiállítások is. Itt van a névjegyem! Most például a galambok etetése lesz a fő téma - nyújtottam egy névjegykártyát a férfi felé.
- Egy jó barátom segített a fotós karrierem beindításában, aki sajnos már nincs köztünk. Rengeteget köszönhetek neki. Egyébként a jóslásra is van némi kereslet, de inkább a másik szakma az, ami most úgymond virágzik - közöltem Dániellel a határozott tényeket.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. október 2. 00:42
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. október 8. 17:12 Ugrás a poszthoz

Dániel





- Értem. Az idő igazi kincs... ha van rá lehetősége az embernek, akkor érdemes arra fordítani a megadatott drága perceket,ami valóban örömet okoz neki az életben. Ezt már megtanultam az évek során - tekintettem teljes egyetértéssel a férfira.
- A fekete-fehér képek rögtön a lényegre törnek, a nagyérdemű elé állítják a puritán valóságot mindenféle körítés nélkül. Leegyszerűsítve nincs semmiféle figyelmet elterelő tényező, rögvest a kép mondanivalója kerül előtérbe magába foglalva az összes érzelmet, amit kifelé szeretne közvetíteni - próbáltam egyszerűen és lényegretörő módon választ adni Dániel kérdésére.
- Ez jól hangzik, akkor ezek szerint már egészen fiatalon rájöttél, hogy mit is szeretnél csinálni - néztem rá mosolyogva, elismerően. Én egészen felnőtt koromig nem tudtam eldönteni, hogy mit szeretnék majd csinálni a későbbiekben, illetve mely tevékenység okozna egyáltalán örömöt. Timinek könnyű dolga volt, ő világ életében szeretett táncolni és szerepelni a színpadon. Az idők során emiatt valamelyest háttérbe kerültem nála a ranglétrán. Emiatt sokszor haragudtam rá, de aztán mindig képes voltam neki megbocsátani, hiszen mégiscsak befogadott, avagy magához vett az árvaházban történtek után.
- Na igen, a jövendőmondás valóban rendkívül megosztja az embereket. Van, aki hisz benne, és van, aki meg tagadja - bólintottam komoly arccal. Ebben nagyon is igaza volt az új ismerősömnek, hiszen olyan tényeket közölt, amelyek számomra sem voltak ismeretlenek, kaptam emiatt sokszor hideget-meleget is.
- Nos, ezeket az álmokat egyáltalán nem tudom szabályozni. Elég gyakran tűnnek fel, csak úgy megjelennek maguktól. Vannak köztük szépek is, például várandósság, gyógyulás, szerelem, barátság létrejötte. Viszont vannak köztük nagyon rosszak és ijesztők. Ilyenkor nem minden esetben tudom értesíteni az érintettet, de volt már rá példa, hogy meg tudtam előzni a bajt. Például, hogy az edzőteremben ne ejtse magára valaki a súlyzót. Vagy valaki ne tegye tiszteletét egy adott helyen, adott időpontban. Tehát képes vagyok megfékezni a baleseteket, de nem minden esetben - magyaráztam nagy beleéléssel a másiknak.
- A volt jóslástan tanárom távozása óta nincs semmilyen segítségem, egyedül kell megküzdenem a démonjaimmal. Viszont ezáltal valamilyen szinten sikerült megerősödnöm, de azért nem könnyű helytállni - hagyta el az ajkamat egy nagy sóhaj.
- Valóban? Mennyire releváns ez az úgynevezett barátod a témában? Gondolod, hogy tényleg képes lenne rajtam segíteni? - kérdeztem tőle csillogó szemekkel. Már elég régóta nem hallottam senkitől sem, hogy bármiféle megoldást lenne képes nyújtani az elcseszett helyzetemre, de azért legbelül magamban mindig is bizakodó voltam a téma iránt.
- Hmmm, akkor most már tisztában vagyok vele, hogy nem egy mimóza lélekkel van dolgom, és érted a viccet - feleltem neki kitörő örömmel. Sokan nem fogadták túl lelkesen a poénkodásaimat, de úgy tűnt, hogy Dániel értette, miről szól a fáma.
- Hű, ezt nem tudtam. Miért pont barack? Őszibarack vagy sárgabarack? - tettem fel egyből egymás után a kérdéseket. Bizony, én is tudtam ám fárasztó lenni. Legalábbis most ennek könyveltem el magam.
- Értem. Az álmok egyébként is oly sejtelmesek, én már csak tudom - mutattam magamra viccesen.
- Így igaz. A képek által a saját látásmódomat igyekszem közölni másokkal, de az már más téma, hogy ki mit gondol bele az adott képbe, kinek mit jelent egy-egy adott mű... Mindenesetre mindig megpróbálom átadni egy adott mű mondanivalóját. Ez pedig az esetek döntő többségében sikerülni szokott - közöltem teljes megelégedettséggel, miután átvette tőlem a névjegykártyát.
- Rendben, szavadon foglak - feleltem nagy mosolyra húzva a számat.
- Mi a fene? - ráncoltam össze a szemöldököm a sikítás hallatára, amiről kiderült, hogy nem is kellett messze menni a hang irányába.
- Mi a fészkes fene ütött belétek? - vontam kérdőre a fiatalokat, miután odasiettem hozzájuk. Ezután megláttam az egyik lány fagyijában lévő galambürüléket, és máris összeállt a kép.
- Ne bántsátok azt a szerencsétlen állatot! Nem akart semmi rosszat, csak az ösztönök alapján cselekedett, és rossz helyen volt rossz időben. Nem képes különbséget tenni jó és rossz cselekedet között. Ha ártani akatok neki, akkor  velem gyűlik meg a bajotok! Higgyétek el, abban nem lesz semmi köszönet! - emeltem én is a pálcám rájuk fenyegető módon. A tojáshéj még a fenekükön volt, sokkal erősebbnek és tapasztaltabbnak gondoltam magam náluk, de azért jól jött volna egy kis erősítés.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2022. október 8. 17:16
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. október 15. 17:19 Ugrás a poszthoz

Dániel





Úgy látszott, hogy teljesen egy álláspontot képviseltünk abban, hogy az élet mulandó, az idő pedig gyorsan telik. Kicsit lelkiismeretfurdalásom volt Timi miatt, akit mostanság csak ritkán tudtam meglátogatni. Mégiscsak ő fogadott be és nevelt fel. El is határoztam ebben a szent pillanatban, hogy két hét múlva felkeresem majd, hogy együtt tölthessünk egy kis időt. A vér szerinti anyám pedig hatalmas csalódást okozott, hiába próbálta magát egyszer kidumálni, amikor felnőtt koromban felkeresett. Voltak nagy ígéretek részéről, hogy majd rendszeresen találkozunk, ehelyett eltűnt, mint a kámfor, és kárpótolt egy nagyobb összeggel. Eleinte kerestem, hogy visszaadjam neki a pénzt, de teljesen felszívódott... aztán némi idő elteltével kárpótlásul a rossz gyerekkoromért cserébe vettem egy menő lakást a rám hagyott összegből. Persze olyan lakóhelyet választottam magamnak, amit fenn is tudtam tartani.
- Pontosan! Illetve a sok-sok nehéz és időnként kilátástalannak hitt helyzet, amelyből fel kell állnia az embernek új erőre kapva, vagy különben tartósan a padlón marad, és onnan már rendkívül nehéz felállni - tekintettem komoly arccal a férfira.
- Ez így van. Így jobban elmélyülhet a kép mondanivalójában - feleltem mosolyra húzva az arcom. Úgy tűnt, hogy Dani rögvest megértette a mondandómat.
- Az igen, akkor elég ügyesen kezelted a helyzetet, elég nagy összmunkát igényelhett ez a kihívás - tekintettem rá elismerően. Ha nem lett volna meg a jövőbelátó képességem, és a fotózásért való rajongás, akkor ennyi idősen nem tudtam volna még eldönteni, hogy mi is érdekelne úgy igazán.
- Ez egyben áldás, egyben átok is. Nehezen tudok megbirkózni azzal, hogy nem segíthetek mindenkinek. Képes vagyok hosszú ideig rágódni olyan dolgokon, amire ugyan lett volna némi ráhatásom, de időhiány vagy egyéb más okból kifolyólag nem tehettem semmit az adott illető érdekében. Emellett sokszor gyötörnek rémálmok, időnként nem merem álomra hajtani a fejem, hiába vagyok képes némiképp uralni ezt a dolgot. Szerencsére vannak azonban csendesebb időszakok is, amikor végig tudom aludni az éjszakát. Ez a képesség egy nagy teher számomra, hiszen az egész életemre nagy ráhatása van. Nem élhetem úgy az életem, mint egy normális ember, senki sem bírná hosszabb távon ezt az egészet mellettem. Na jó, a macskám igen - nevettem el magam, hiszen igazi tragikomédia volt az életem, és hálás lehettem a sorsnak, hogy nem őrültem bele ebbe az egész áldásba. Megint előjött belőlem a szószátyárság, talán picivel több információt adtam át, mint kellett volna, de csupán a valós tényeket közöltem vele.
- A legtöbb embert ez megrémíszti... - tettem hozzá az ajkamat harapdálva, magam elé révedve. Ami a szívemen, az a számon típus voltam mindig is, így erre a kérdésre is a teljesség igénye nélkül válaszoltam.
- Értem. Ez igazán jól hangzik, szívesen venném, ha megismertetnél ezzel az emberrel. Már az is nagy előrehaladás lenne, ha olyasvalakivel beszélhetnék, aki teljesen át tudja érezni a helyzetemet - fúrtam tekintetem a másikéba reményteljesen.
- Ez rendkívül érdekes, és egyben nagyon menő, hogy ilyen képesség birtokában vagy. Most már tudom, hogy, milyen az aurám - tekintettem Danira elgondolkodva.
- Na, és a sajátod milyen? - kérdeztem vissza nagy érdeklődéssel.
A beszélgetésünk után már búcsúztunk volna egymástól, mikor kialakult a kellemetlen helyzet a fiatalok és a galamb között, én pedig rögtön pálcát rántottam a madár javára. A férfinek sikerült megőriznie a nyugalmát, és tudományos magyarázattal érvelt, míg bennem fortyogott a düh feléjük. Nagy szerencséjük volt, hogy végül továbbálltak, és az egyikük nem várta meg a reakciómat a bunkó beszólására.
- Ezek a mai tinik... szemtelenek és még szemetelnek is - közöltem bosszúsan Danival.
- Lehet nem ártott volna megleckéztetni őket... bár én is elég őrülten viselkedtem ebben a korban, de mégsem így - folytattam az eszmefuttatásomat.
- Igen, bizonyára nem volt gyerekszobájuk, nem nevelték meg őket rendesen. Engem pedig elég sokat bántottak, piszkáltak a gyerekkoromban ahhoz, hogy rögtön defenzív állást vegyek fel hasonló esetekben - adtam teljeskörű magyarázatot az újdonsült ismerősömnek.
Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2022. december 25. 20:53 Ugrás a poszthoz

Dániel





Nagyon feldobta a napomat, amikor bagolyban értesültem Dánieltől arról, hogy megérkezett a válasz a professzortól. Igaz, nem fejtette ki bővebben, hogy miről is volt szó pontosan, de végre láttam arra reményt, hogy valaki segít majd feldolgozni a látnoki képességeimmel járó pozitív és negatív járulékokat. Ráadásul egy igazi szakemberhez volt szerencsém, ez kifejezetten megnyugtató volt számomra. Azonban nem akartam túl korán örvendezni, nehogy pofára essek, mielőtt túlságosan beleélném magam az egészbe, így megpróbáltam a realitás talaján maradni. Ez csupán azt takarta, hogy megvártam a részleteket, úgyhogy az elsődleges dolog számomra az volt, hogy az újdonsült ismerősöm elmondja, mi is volt pontosan az a bizonyos válasz. Szerencsére egy nyugodtabb helyszínre lett megbeszélve a találkozó, amúgy sem volt hangulatom a nagy nyüzsgéshez, tömeghez. Viszonylag melegen öltöztem fel, de nem túl téliesen, mert azért még nem jöttek be a mínuszok, tehát relatív kellemes idő volt.
Magamra kaptam egy pulóver farmerral, hozzá az időjárásnak megfelelő kabátot, csizmát. Feltettem egy enyhe sminket, a hajam pedig kiengedve hagytam. Így érkeztem meg a megbeszélt időpontban a kis tavacskához.
- Szia! - üdvözöltem vidáman a férfit, aki meg is indult felém, amikor meglátott a távolból. Nem gondoltam volna, hogy egyáltalán kap bármiféle reakciót is a neves professzortól rám vonatkozólag, de a legnagyobb meglepetésemre mégis üzent neki valamit.
- Minden rendben van azt leszámítva, hogy volt jó pár éjszakám, ami rémálommal telt.  Az egyik bogolyfalvi nőt, akit látásból ismerek, baleset fogja érni az utazása alatt a szállodában... Elég komoly lesz. Megpróbáltam figyelmeztetni, de nem hitt nekem. Ezeket az embereket nem tudom hibáztatni, hiszen a legtöbben humbuknak tartják a látomásaimat. Viszont sajnálom, hogy nem hallgatott  rám, és nem tudtam megakadályozni azt, ami esetleg elkerülhető lett volna - feleltem szomorúan. Sajnos hiába álmodtam meg mások jövőjét, sokak esetében beteljesedtek a negatív történések, mert mindentől elzárkóztak, és nem vették komolyan a mondanivalómat. Én pedig nem akadályozhattam meg minden negatív történést...
- Na, és veled mi történt, amióta nem találkoztunk, ha nem vagyok túl indiszkrét? - emeltem a tekintetem az övébe kíváncsian. Természetesen nagyon érdekelt az a bizonyos válasz is a professzortól, de az csupán másodlagos volt számomra jelen pillanatban. Dánielnek köszönhettem ezt a lehetőséget a látnoki képességeimmel kapcsolatos esetleges problémamegoldás gyanánt. Mivel jól elbeszélgetettünk előzőleg, és úgy tűnt, hogy valóban érdekelte a sorsom, így természetes volt számomra, hogy őt helyezzem előtérbe a várva várt válasszal szemben. Még ha nem is látszódott rajtam, legbelül nagyon jól esett, hogy egyáltalán megpróbált valaki segíteni nekem, és érdekelte a sorsom.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Széplaki Alíz összes RPG hozzászólása (271 darab)

Oldalak: « 1 2 3 4 5 6 7 8 9 [10] Fel