Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Oké, úgy csinálom. Ó, így szuper - feleltem neki boldogan, miközben jobban szemügyre vettem a fát, ami bizony tényleg eléggé csálén állt.
- Szerintem sem ezt érdemlik - sajnos az élet igazságtalan és sokszor kegyetlen. Bár ne így lenne - tettem hozzá kissé szomorkás hangnemben, majd belegondoltam, hogy milyen szörnyű és kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek ezek az állatok, akiket kidobnak, miután megunták őket.
Közben köszöntem Hunter-nek, majd rámosolyogtam Majára, amikor közölte velem, hogy reméli, eljön még az igazság ideje. Nem akartam elszomorítani, hogy ez bizony nagy valószínűséggel sosem fog eljönni, jobbnak láttam, ha inkább tartom a számat, úgyhogy bőszen bólogattam feléje. Nagyon aranyosnak tartottam, de nem akartam elvenni a pozitív hozzáállását azzal, hogy pont az ellenkezőjét közlöm vele az én szempontjaim szerint.
Abban sem hittem, hogy eljön majd a paradicsomi élet ideje, mert az emberek természetével ez lehetetlen lett volna, hiszen mindig ott volt a rossz is a jó mellett, a Mennyekben sem hittem, mert nem létezett számomra csak jó és csak rossz ember, hiszen egy személyiség nem csupán jó vagy rossz tulajdonságokból állt. Továbbá a keresztes háborúkról is megvolt a magam véleménye.
- Az ígéret kevés, de érdemes adni egy esélyt a bizalom jeleként, szóval remélem, hogy tényleg úgy lesz, ahogyan most elmondtad - válaszoltam az új jövevénynek, majd újra a plakátra fordítottam a figyelmemet. Közben köszöntem a szőke hajú lánynak is, aki nemrég érkezett.
- Így van, Maja! - válaszoltam, miközben végighallgattam, ami teljes komolysággal elhangzott a szájából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyrészt nagyon örültem a barátnőm boldogságának. Reméltem, hogy valóban megtalálta az igazit, mert nagyon megérdemelte már... másrészt kicsit aggódtam, hogy ilyen fiatalon és gyorsan összeköti az életét valakivel, de bíztam benne hogy boldogok lesznek együtt. Sok kritika érte őt a korkülönbség miatt, de én úgy voltam ezzel a dologgal, hogy belefér és miért ne szerethetnék egymást kortól függetlenül... Minden erőmmel azon voltam, hogy segítsek Majának és közösen megleljük azt a ruhát, amit megálmodott magának az esküvője napján.
- Nos, ami azt illeti láttam hármat is, amit szerintem érdemes lenne felpróbálnod. Ezek nagyon tetszenek.
Lefotóztam őket a mobilommal, amint megláttam ezeket a csodálatos ruhakölteményeket.
- Már szóltam is az eladónak, hogy hozzon belőlük egyet-egyet a ruhaméretedben - mosolyogtam a barátnőmre, végül is semmit sem veszíthetett azzal, hogy felpróbálja ezeket a csodaszép menyasszonyi ruhákat.
- Izgulsz az esküvő miatt? - kérdeztem tőle kedvesen, hiszen biztos voltam benne, hogy azért nem aggodalommentes ez az időszak. Szerettem volna, ha azt érzi, hogy én mindig ott vagyok mellette és rám mindig számíthat.

Ruhák:
Ruha 1
Ruha 2
Ruha 3

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Igen, a baloldali is szép ruci - mondtam neki mosolyogva, majd megvártam, amíg felveszi a soron következő ruhát, amit én választottam neki.
- Nyugi, tudni fogod, hogy mit kell mondanod a megfelelő pillanatban - nyugtatgattam a lányt kedvesen. Érthető volt, hogy egy kicsit feszült ez ügyben, mivel én is az lettem volna, így teljesen át tudtam érezni a helyzetét. Az empátiakészséggel sosem voltak gondjaim.
- Nagyon szép! A néni biztosan személyre tudja szabni! Jól érzed magad benne? Ha nem, akkor keresek másikat. De iszonyat jól áll neked! - biztattam a lányt, mert valóban tetszett a látvány, nagyon jól nézett ki ebben a ruciban. Azért gondoltam, hogy szétnézek még, úgyhogy intettem neki, hogy várjon még kicsit.
- Ezeket a ruhákat találtam még, amik szóba jöhetnek - tértem vissza a szép ruhaköltemények fényképeivel, amelyeket természetesen az eladó is hamarosan odavisz majd a próbafülkébe.
Gondolatban már megállapítottam, hogy nekem a negyedik ruha tetszik a legjobban, de ettől függetlenül simán elképzelhető volt, hogy neki más fog tetszeni. Abba is belegondoltam, hogy lehet, hogy egyik sem fogja elnyerni a tetszését, de azért próbáltam segíteni neki az ízlésem alapján megtalálni a legmegfelelőbb menyasszonyi ruhát.
Ruhák:
Ruha 1
Ruha 2
Ruha 3
Ruha 4

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ugyan, nem lesz semmi gond hidd el nekem! - mondtam a lánynak, mert biztos voltam benne, hogy az aggódása jogos így esküvő előtt és nem is szokatlan jelenség, de úgy gondoltam, hogyha sor kerül majd a ceremóniára, akkor minden a legnagyobb rendben lesz.
- Persze, megértelek, mindenképp olyan ruhát kell választanod, amibe elsőre beleszeretsz és rögtön megtetszik neked.
Hamarosan Maja mutatott két szép ruhát, amik valóban gyönyörűek voltak. Főleg a második tetszett, úgyhogy biztattam a lányt, hogy próbálja fel őket, hogy láthassam, melyik áll neki a legjobban.
- Nos, ezen még sosem gondolkodtam el, de talán egy nagyobb, habos-babos rucit képzelnék el magamnak, olyasmiket, amiket most kiválasztottál magadnak például... meg amelyekből mutattam párat. Nagyon tetszenek a hercegnős jellegű menyasszonyi rucik. Bár még nem tudom, hogy képes leszek-e elkötelezni magam. Túl szabadelvű vagyok ahhoz... bár majd meglátom. Talán, ha majd találkozom egy olyan típusú emberrel, akibe fülig szerelmes leszek... talán... de ez még a jövő zenéje. Egyelőre nem akarom lekötni magam - mondtam válaszként a barátnőmnek mosolyogva. Sejtettem, hogy előbb vagy utóbb sor fog kerülni erre a kérdésre is, de pillanatnyilag nem tudtam elképzelni, hogy bárki mellett is lehorgonyozzak hosszabb távra, talán mivel még nem volt részem a nagy, mindent elsöprő amour-ban, de nem zártam ki annak a lehetőségét sem, hogy egyszer majd az én fejemet is bekössék. Egyelőre azonban ódzkodtam a dologtól...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ugyan, biztosan megtalálod a neked megfelelőt. Végül is azért vagyok itt, hogy segítsek ebben - mondtam neki biztatásul és megnyugtatásul egyaránt.
- Nem fogsz rosszat választani, nyugodj meg. Én is megmondom a véleményemet, szóval ami rosszul áll neked, az eleve felejtős - válaszoltam neki mosolyogva. Teljesen meg tudtam őt érteni, hiszen ez mégis csak élete nagy eseménye lesz.
Miután Maja felvette azt a rucit, ami nekem is nagyon tetszett, láttam, hogy jól nézett volna ki benne, ha nem állt volna el oldalt az a fránya szoknya.
- Igazad van, nem jó! Csere! Várj, mindjárt keresek másikat! - mondtam neki határozottan, miközben már a ruhák sokasága felé vettem az irányt.
Sok szép ruha volt, azt meg kellett hagyni, de valahogy egyik sem illett Majához, nem voltak igazán hercegnősek. Végül az utolsó sorban ráleltem az igazira, amelyet rögvest lefényképeztem a barátnőmnek.
- Ezt nézd Maja, ez biztosan tetszeni fog! Próbáld fel! Mindjárt itt lesz! - mondtam neki izgatottan. Ez a ruha szerintem tökéletesen illett hozzá és már el is képzeltem benne őt gondolatban, reméltem, hogy a valóságban is meg fogja állni a helyét az elképzelésem miután felpróbálta ezt a gyönyörű ruhát.
- A férfiaknak azért könnyebb dolguk van, választanak egy jó öltönyt, aztán kész, ott nem igazán lehet mellényúlni - fejtettem ki a rövid elgondolásomat a lánynak, majd közben megérkezett a várva várt ruha.

Ruha:
Ruci

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Nyugi nem fogsz egy zsák krumplira hasonlítani, hiszen azért vagyok itt, hogy ezt elkerüljük - válaszoltam mosollyal az arcomon. Úgy voltam vele, hogy őszintén megmondom, ha nem tetszik valamelyik ruha a lányon, hiszen ez lesz élete egyik legfontosabb napja, és biztos voltam benne, hogy találok neki egy olyan ruhakölteményt, amely tökéletesen fog állni neki. Persze ez nem ment elsőre, jó pár ruhán át kellett "verekednünk" magunkat, míg rá nem találtunk az igazira.
- Egyelőre azzal foglalkozz, hogy neked meglegyen a csini ruhád, aztán majd ráérsz máson is agyalni. Összpontosíts most erre! - mondtam Majának komoly arccal, hiszen most arra kellett koncentrálnunk, hogy meglegyen az a ruha, amelyet szívesen fog majd viselni az esküvője napján.
Hamarosan meghozta a hölgy is azt a ruhát, amelyet kiszemeltem a barátnőmnek, izgatottan vártam, hogy hogyan fog rajta állni.
- Ó! Ez csodaszép! Ez lesz az igazi! Nézd meg magad a tükörben! Gyönyörű vagy benne! - lelkendeztem, miután Maja felvette ezt a csodálatos ruhakölteményt. Valóban nagyszerűen állt neki, olyan volt benne, mintha ráöntötték volna és direkt neki tervezték... ennél szebb rucit aligha láttam idáig, hiszen egyik sem közelítette meg sem kinézetben sem úgy magában, azaz nem adtak neki olyan fantasztikus összképet, mint ez a ruha. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mit szól hozzá a barátnőm, ha meglátja magát a tükörben, reméltem, hogy látja majd, hogy mennyire csodásan néz ki benne és osztozni fog a lelkesedésemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A barátnőm csodásan mutatott ebben a gyönyörű menyasszonyi ruhában, mintha csak rá szabták volna! Nagyon szép volt az összkép, ráadásul a fátyol még jobban feldobta az amúgy is hercegnős megjelenését, amire annyira vágyott.
- Persze, hogy kikísérlek! Mindenkinek eláll majd a lélegzete, ha meglát! - feleltem a lánynak mosolyogva.
Kicsit szomorú volt belegondolnom, hogy én egyáltalán valaha meg fogok-e házasodni, mert túl szabadelvűnek tartottam magam ahhoz, hogy bárki mellett is hosszabb távra lehorgonyozzak. Persze tudtam, hogy még nem találtam rá az igazira és azzal is tisztában voltam, hogy még változhat a véleményem ez ügyben, de egyelőre nem tudtam elképzelni, hogy valaha is összekössem az életemet valakivel.
- Bocs, megint elbambultam - mondtam mentegetőzve, majd gyorsan elkaptam Maja kezét és elindultunk a többiekhez. Miután odaértünk gyorsan beálltam a várakozók közé, hogy mindenki a lányra összpontosíthasson, hiszen most ő volt a főszereplő.
Láttam a barátnőmön, hogy kissé meg volt illetődve, de ahogy elnéztem a reakciókat, mindenki arcára kiült a döbbenet, mégpedig pozitív értemben. Csodálkoztam volna, hogyha nem tetszett volna nekik a látvány, hiszen Majácska varázslatosan festett ebben a fantasztikus ruhakölteményben.
- Ugye milyen gyönyörű? - kérdeztem a többiek felé tekintve, majd egy nagy mosolyt küldtem biztatásul a lánynak, akinél a meghatottságtól eltörött a mécses. Gyorsan kivettem egy zsebkendőt a táskámból, majd felpattanva a helyemről átnyújtottam neki.
- Te leszel a világ legszebb menyasszonya - mondtam neki büszkén és vidáman, hiszen ez volt a véleményem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

- Ez jogos - helyeseltem Zójának, mert legalább kifejtette a saját nézőpontját ezzel a témával kapcsolatban.
- Valóban igaza lehet... nem biztos, hogy jó ötlet bolygatni a múltat. Ha kíváncsiak lettek volna rám, akkor valószínűleg már felvették volna velem a kapcsolatot valahogyan - válaszoltam neki komoran. Sajnáltam, hogy lemondtak rólam a vér szerinti szüleim, de ha már így esett, akkor kénytelen voltam elfogadni ezt a helyzetet. Tudtam, hogyha sokat rágódom a múlton, akkor az idővel felemészt és ezt nem akartam.
- Megpróbálok túllendülni ezen a helyzeten valahogy... tudom, hogy hogy nem szabad gyötrődnöm miatta, mert megmérgezi az életemet. Talán azért nehéz elengednem ezt az egészet, mert van bennem egyfajta kíváncsiság és azon se könnyű túltennem magam, hogy egyáltalán nem kerestek, nem kellettem nekik. De most úgy gondolom, hogy jobb, ha a jövő felé tekintek - feleltem Zójának a kezeimet tördelve.
- Igazából nem tudom, hogy az életemen bármilyen ilyen jellegű információ változtatna-e, sőt, abban sem vagyok biztos, hogy meg tudnék-e vele birkózni - tettem hozzá leszegett fejjel.
Zója következő kérdésére azonban felkaptam a fejemet:
- Hát, nem is tudom... nem kérdeztem még senkit. De most, hogy mondja...
Úgy éreztem, hogy most kaptam egy újabb reménysugarat arra, hogy valaki talán ismerheti őket az iskolából. Igaz, erre kicsi volt az esély, de megint úgy éreztem, hogy győzött a kíváncsiság és érdemes lenne utánajárnom. Ellentétes érzések uralkodtak el rajtam, hiszen nemrég úgy gondoltam, hogy talán mégsem érdemes bolygatni a múltat, most viszont megint úgy éreztem, hogy azért mégiscsak megérne egy próbát, hogy utánaérdeklődjek a dolognak az iskola falai között.
- Utánajárok - szögeztem le komoly arccal, majd ittam egy újabb kortyot az üdítőmből.
Egy kis szünet után Timire terelődött a szó, Zója pedig megint nem mondott hülyeséget.
- Igen, nagyon rugalmas ember szerencsére... úgy gondolom, hogy a faluban jól érezné magát és akár még előkészítős tanár is lehetne, biztosan élvezné - mondtam neki lelkesen, aztán kicsit megálljt parancsoltam magamnak, mert nem akartam ennyire előremenni és beleélni magam a dologba. Legbelül azért reménykedtem, hogy igent fog mondani, de tudtam, hogy azt is el kell fogadnom, ha mégiscsak nemet mond.
Miközben kissé elkalandoztam, visszatértünk a saját "problémámhoz". Zója egész praktikus dolgokat javasolt, amiknek úgy gondoltam, hogy valóban hasznát vehetem a fejlődésem érdekében. Még a befőttes gumis megoldásban is benne lettem volna, ha ez a saját érdekemet szolgálja, de a többi kettő még jobban hangzott.
- Ez remek ötlet! A listás opciót választom! - feleltem neki lelkesen. Ebben láttam némi reményt a helyzetemre nézve és úgy gondoltam, hogy ez valóban segíthet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Sajnáltam, hogy elmaradt az Átváltoztatástan óra, mert mindig is kedveltem ezt a tárgyat, a tanár pedig rendkívül jól magyarázott, a tanmenet is érdekes volt, de az vigasztalt, hogy Majával tölthettem el ezt a kis időt helyette. Bár nem volt felhőtlen a boldogságom, mert néhány napja pont vele álmodtam, mégpedig nem éppen kellemes dolgot. Ha valami pozitívat álmodtam volna meg vele kapcsolatosan, akkor én lettem volna a világ legboldogabb embere, de sajnos nem így történt... Life is shit... Sajnos az érzelmeim általában az arcomra voltak írva, nem igazán tudtam palástolni őket. Mindig is irigyeltem azokat, akik képesek voltak mást mutatni, mint amit gondoltak, mert kevésbé voltak sérülékenyek és csak magukkal kellett elszámolniuk... Persze ez sem volt túl egészséges állapot, de hát én pont az ellenkezője voltam ennek, amely által eléggé sebezhetőnek éreztem magam. Nem igazán szerettem volna elszontyolítani a lányt a jóslatommal, úgyhogy inkább csendben maradtam, bár egy idő után tudtam, hogy kiszúrta, hogy nem igazán stimmel velem valami. Amiatt nagyon égett a fejem, hogy pont neki nem beszéltem bővebben a "tehetségemről", még Sheela-nak is előbb árultam el az aggályaimat ezzel kapcsolatban mint neki. Persze tudta, hogy jóstanonc vagyok, az álmodásaimmal kapcsolatosan is csak felszínes információkat tudott, mivel valahogy sose veséztük ki ezt a témát, inkább általános dolgokról beszélgettünk, meg olyasmikről, amikről a barátnők szoktak. Amikor kiértünk a rétre, jól eső érzés fogott el, végre a természetben lehettem, és rögtön a fűbe vetettem magam törökülésben. Épp kezdtem élvezni a jó levegőt, a fű illatát, a madarak csicsergését, amikor a barátnőm megkérdezte tőlem, hogy mi a bajom. Csak bámultam magam elé, rá se mertem nézni, csupán ennyit tudtam odanyögni:
- Semmi... vagyis talán jobb, ha nem tudod... vannak bizonyos dolgok, amiken nem lehet változtatni...
~ Hú, hát ez totál rejtélyes volt, biztos út a pokolba... ha idáig nem is, de most sikerült felkeltenem az érdeklődését és tuti, hogy tovább fog kérdezősködni... szegény Maja! ~
Ezután gyorsan témát váltottam, vagyis válaszoltam a következő kérdésére:
- Igen, gondolkodtam rajta, hogy megyek... de még nem tudom, hogy ki jönne el velem. Passz... Egyedül nem buli - folytattam sajnálkozva, bár tudtam, hogy nem dől össze a világ, ha nem megyek, de ez még tetőzte az alapból is a béka popsija alatt lévő fergeteges hangulatomat. Most már tényleg elég ramatyul éreztem magam és sikerült Maját is jól összezavarnom. Bravó!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Láttam Maján hogy megijesztette a gondterheltségem, sajnáltam is érte, hiszen nem állt szándékomban megrémiszteni őt. Most már biztos voltam benne, hogy választ kell neki adnom, mert ha nem mondok semmit, akkor csak rosszabbodni fog az amúgy sem éppen fényes helyzet... sajnáltam, hogy rossz hírt kellett vele közölnöm, de muszáj volt megmondanom neki azt, amit megálmodtam vele.
- Sajnálom, de megálmodtam a jövőd egy részletét és nem éppen fényes... szóval... - haraptam be az ajkaimat, miközben aggodalmasan néztem a lányra.
- Tudom, hogy furán hangzik, de tudod, megálmodok bizonyos dolgokat bizonyos emberekkel kapcsolatban és sajnos ezen képtelen vagyok változtatni... idáig mindig minden úgy történt, ahogy megálmodtam - folytattam tovább, miközben a tekintetét fürkésztem.
- Szóval, sajnos nem fog első nekifutásra sikerülni a művészeti felvételid... meg fogsz bukni. Sajnálom... - mondtam neki őszintén, hiszen örültem volna, ha jobb hírekkel szolgálhatok neki, de nem így történt. Persze álmodhattam volna rosszabbat is, de ez se volt túl kellemes hír, de legalább kimondtam, ami kikívánkozott belőlem.
Nem tudtam, hogy mi lesz a reakciója, de reméltem, hogy nem fog hülyének nézni... talán viccnek fogja fel az egészet, de az is elképzelhető, hogy halál komolyan veszi... azt pedig bölcsen tenné.
Jól esett, hogy ott állt mellettem és tudtam, hogy mindig számíthatok rá, ezért is gondoltam, hogy nem veszi félvállról ezt a baljóslatot.
- Persze ez nem azt jelenti, hogy sosem fog sikerülni - tettem hozzá gyorsan megnyugtatásul.
- Köszönöm - vettem el tőle azt a szelet csokit, amit éppen átnyújtott, most pont rámfért egy kis boldogsághormon növelés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

Nagyon sajnáltam Maját, hogy ezt a rossz hírt így kellett közölnöm vele, pontosabban, hogy neki kellett kihúznia belőlem... Most még kellemetlenebbül éreztem magam ezáltal, mintha semmit se mondtam volna neki, de tudtam, hogy muszáj volt megválaszolnom ezt a kényes kérdést, ha már egyszer belekezdtem a mondandómba. Az álmodásos jóslást most inkább átoknak éreztem, mint áldásnak és hirtelen az villant át az agyamon, hogy talán jobb lenne, ha nem rendelkeznék ezzel a képességgel, mert állati kellemetlen volt a rossz hír közlése számomra, Maját pedig sikerült egy perc alatt teljesen elkedvtelenítenem mindentől. Persze legbelül tudtam, hogy a képességemnek nem mindig fogok örülni és azzal is tisztában voltam, hogy nem csupán pozitív kimenetelű dolgokat fogok közölni másokkal, de a gyakorlatban mindez sokkal impulzívabb és nehezebb volt, mint azt valaha is gondoltam volna...
- Nagyon sajnálom, nem tehetek róla, hogy ezt álmodtam meg neked... eszem ágában sem lett volna ezt tenni, de nem én irányítom az álmaimat egyelőre... ez nem azt jelenti, hogy ne az igazat álmodnám meg, ha már teljes körűen tudnám kontrollálni az álomképeket, csupán azt, hogy másképp tudnék szelektálni... szóval... áh bonyolult. Nekem se egy leányálom ez, de ha már megjelent ez a képesség, akkor nem szeretném a szőnyeg alá söpörni. Ne sírj! - nyújtottam át neki egy zsepit, közben úgy éreztem, hogy mindjárt a föld alá süllyedek szégyenemben, mert sikerült szerencsétlent megríkatnom. Pedig nem ezt érdemelte volna. Pláne nem tőlem. De nem tehettem róla, ezt meg kellett értenie. Az sem lett volna jó, ha elhallgattam volna előle.
- Ezt próbáld meg baráti óvásnak venni... nem azt jelenti, hogy mondjuk másodjára ne sikerülne, de sajnos elsőre nem fog... de ez ne tántorítson el az álmaidtól! - néztem mélyen a szemébe, miközben a megfogtam a vállát és nagy komolysággal, buzgósággal, hangsúlyosan beszéltem hozzá.
- Szóval tudom, hogy elsőre lelombozó az egész, de kérlek ne add fel. Ha kell, próbáld meg újra és újra, amíg nem sikerül. Erős lány vagy, tudom én! Ami nem öl meg, az erősít... - próbáltam lelket önteni belé és reménykedtem, hogy komolyan vette, amit most mondtam neki, hiszen nem az volt a célom, hogy eltántorítsam ettől az egésztől, hanem az, hogy igenis harcoljon az álmaiért. Nagyon rossz volt látni az arcán azt a lehangoltságot és csalódottságot, amit okoztam neki, reménykedtem benne, hogy nem utált meg emiatt, de muszáj volt őszintének lennem vele, hiszen ezt véltem helyesnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

zárás

- Persze, tudom, a rossz híreknek senki sem örül, ez természetes reakció részedről - mondtam ajkaimat harapdálva a lánynak, még mindig rém cikisen éreztem magam. Viszont részben fellélegeztem kicsit, hogy elmondtam neki az igazságot, hiszen így éreztem helyesnek.
- Tudom én, hogy erős vagy és fog az menni neked, ne is add fel soha! - válaszoltam neki bátorítóan. Éreztem, hogy végre kezdek kicsit megnyugodni, örültem, hogy viszonylag egész pozitívan fogadta a dolgot, már amennyire lehetett. Megértettem, hogy valamelyest kifakadt, hiszen én is ezt tettem volna a helyében, de láttam, hogy utána sikerült egész jól összeszednie magát. Sokkal rosszabbul is elsülhetett volna a dolog, de végül a körülményekhez képest nem lett olyan rossz, mint amire számítottam... szerencsére. Talán annyiból "jó" volt, hogy elmondtam neki az álmom jóslatát, hogy nem fogja váratlanul és felkészületlenül érni az első kudarc. Erőt meríthet ebből és nagyobb energiabefektetéssel jó eséllyel sikerülni fog neki második nekifutásra. Most nagyon rossz neki, de ha most feldolgozza ezt, akkor könnyebben vághat bele a második "fordulóba".
- Úgy hiszem, hogy sikerülni fog másodjára, ebből most erőt meríthetsz - biztattam kedvesen, majd megöleltem és elkezdtem másra terelni szót. Nem szerettem volna többet ma már erről a témáról beszélni, mert már kiveséztük és nem akartam, hogy ezáltal fokozzam a rossz hangulatot, inkább másról kezdtem el vele csevegni, egy olyan témával rukkoltam elő, amitől bizonyára jobb kedve lesz. A szívem mélyén pedig éreztem, hogy helyesen cselekedtem, azzal pedig ő is tisztában volt, hogy mindig számíthat rám, bármi is történjék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

Már nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy végre úszkálhassunk kicsit Majával a stégnél, ugyanis rettentő hőség volt. Gyönyörű, verőfényes nyári délutánunk volt, az órákat végigszenvedtük a talárunkban, amely egyáltalán nem hiányzott ebben a rendkívüli hőségben, és már alig vártuk, hogy ledobhassuk magunkról az egyenruhát. Az órákon is nehezemre esett odafigyelni, valahogy nehezen fogott az agyam ebben a forróságban. A másik ok, amiért vártam ezt a délutánt az az volt, hogy megbeszéltem Majával, hogy jósolni fogok neki, úgyhogy magammal hoztam a Tarot kártyapaklimat is. Egy sortban és egy csőtopban vágtam neki az útnak, én értem oda először. Elég nagy kihaltság volt, pedig azt hittem, hogy tele lesz a hely emberekkel, mivel ebben a hőségben csakis vízközelben tudtam magamat elképzelni, de ezek szerint a többiek máshogyan ütötték el az idejüket. Magammal hoztam a világoskék színű plédemet is, amelyet rögtön le is terítettem a fűbe, amint megérkeztem. Miután fürdőruhára vetkőztem, megnéztem a víz hőmérsékletét, és miután belemártottam a lábam, elégedetten vettem tudomásul, hogy tökéletes hőfokú. A kártyapaklit kivettem a tatyómból, majd a plédre helyeztem, már csak Maja hiányzott, de tudtam, hogy kicsit később fog ideérni, mert már jelezte felém. Kíváncsi voltam, hogy milyen jóslat jön majd ki neki a kártyából, bár izgultam, hogy mindent jól fogok-e majd csinálni, ezért sokat gyakoroltam előtte. Amíg a barátnőmre vártam, addig kényelembe helyeztem magam a pléden és a kék eget bámultam a napszemüvegemen keresztül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

Már megint egy fura rémálom szerűségem volt egy olyan emberrel, akit még életemben nem láttam. Ráadásul az illető még kiskorú volt... azt álmodtam meg, hogy az edzőterembe keveredett és a súlyzókat piszkálva az egyik ráesett a fejére... a többire nem emlékeztem, mert egyből felriadtam. Nagyon kellemetlenül érintett ez a rémálom, amely aztán rá is nyomta a bélyegét az egész napomra. A reggeli kávé sem esett jól, órákon sem igazán tudtam figyelni, azon gondolkodtam, hogy ki lehet az illető és miképp lehetne megakadályozni ezt, bár lehet, hogy már túl késő. Igaz, erre kevés esélyt láttam, mert ha valami tragédia történt volna, akkor annak gyorsan híre ment volna a suliban. Miután vége lett az óráknak, letusoltam, aztán felvettem az edzőfelszerelésemet és elindultam az edzőterem felé. Reménykedtem benne, hogy meg tudom akadályozni ezt a tragikus eseményt, bár konkrétan nem tudtam, hogy mikor fog megtörténni, de a remény hal meg utoljára alapon elhatároztam, hogy a helyszín felé veszem az irányt, hátha még nem késő. Amint beléptem megfagyott az ereimben a vér, a szívem egyre hevesebben kezdett kalapálni, mert megláttam a lányt, aki az álmomban szerepelt. Szerencsére ép és egészséges volt, jelenleg nem a súlyzókkal volt elfoglalva. Hirtelen nem tudtam, hogy mitévő legyek, legszívesebben odakiabáltam volna neki, hogy ne menjen a súlyzók közelébe, bár bizonyára bolondnak nézett volna. Vettem egy nagy levegőt, összeszedtem magam és odamentem hozzá.
- Szia! Hát te meg mi jót csinálsz itt? - kérdeztem tőle mosolyogva. Tudtam, hogy nem lett volna szabad itt lennie, de nem akartam se ráijeszteni, se piszkálni emiatt, legalábbis egyelőre nem láttam ennek értelmét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Megbeszéltem Majával, hogy délután találkozunk a társalgóban, hogy segítsek neki az LLG leckében. Éjszaka megint volt pár rémálmom, és habár bevetettem mindent, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kontrollálnom őket. Tudtam, hogy időt kell adnom magamnak, mert semmi sem megy egyről a kettőre, erőltetni pedig semmit sem szabad. Viszont ennek köszönhetően nagyon keveset aludtam, az altatóm is fogytán volt már, úgyhogy nem voltam túl jó passzban. Nem akartam lemondani a találkánkat, mert Maja számított rám és fontos volt, hogy a segítségére legyek a lecke és a tananyag elmagyarázásában, úgyhogy akármilyen ramatyul is éreztem magam, erőt vettem magamon, lehörpintettem egy kávét, majd elindultam a társalgóba. Megint korábban érkeztem kicsit a megbeszélt időpont helyett, de ez egyáltalán nem zavart, mert legalább egy kicsit tudtam pihenni, amíg a barátnőre vártam. Rögtön kiszemeltem magamnak a helyiségben az egyik hosszabb, kényelmesnek tűnő kanapét, majd miután rávetettem magam, hamarosan el is nyomott az álom. Ez körülbelül tíz percig tartott, aztán felriadtam arra, hogy az egyik diák a másik fotelból leejtette a vaskos könyvét a padlóra, ami lent landolva óriási puffanó hangot hallatott.
~ A fenébe! ~ - mérgelődtem magamban, mert végre jól aludtam volna és idegesített, hogy erre kellett felriadnom, de tudtam, hogy úgyse pihenhettem volna sokáig, csak addig, amíg a barátnőm meg nem érkezik. Erőt vettem magamon, kipakoltam az írószereimet és a tankönyveket az asztalra, aztán vártam, hogy Maja megérkezzen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Szia! - bőszen integettem felé, amikor megláttam, mert már nagyon vártam.
- Nem várok olyan régóta, legalább tudtam kicsit rendezgetni.
A rendezgetés alatt azt értettem, hogy ki tudtam pakolászni a plédre.
- Szuper a víz hőmérséklete. Nézd, hoztam Tarot kártyákat is! - közöltem vele izgatottan, mert még sose jósoltam a lánynak.
- Aztaaaaa, de szép fürdőruhád van! - mondtam neki lelkesen. Hiába, Majácskának mindig is volt stílusa, ez a fürdőruci pedig szuperül nézett is és nagyon jól állt neki. Időnként adott nekem öltözködési tanácsokat, mondhatni volt egy saját stylist-om a személyében.
- Én sem értem, hogy hogyan lehet így tanulni. Órákon is alig bírok figyelni, a talár pedig még plusz meleget ad, ami nem a legjobb. Klassz lenne, ha átvariálnák az egyenruhákat - ecseteltem a lánynak a problémát, majd fogtam a naptejemet és elkezdtem bekenni magam, hogy ne égjek le.
- Hoztál naptejet vagy kell az enyém? - kérdeztem tőle. Sajnos a fehér bőröm lévén hajlamos voltam a leégésre, ennek elkerülése érdekében pedig inkább mindig nálam volt a naptej.
- Mondd csak... szeretnéd, ha jósolnék neked a kártyákból? - lóbáltam felé mókásan a kártyalapokat, majd a víz felé tekintettem.
- Vagy ússzunk egyet először? - kérdeztem somolyogva, majd folytattam:
- Tudod mit? Ússzunk egyet, hogy lehűljünk. Na, gyere! - fogtam meg a kezét és futva a víz felé kezdtem húzni. Már nagyon vártam, hogy végre lehűljek egy kicsit, mert iszonyat melegem volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Igen, tervezem. Szeretnék másoknak segíteni majd vagy másokon... nem is tudom, mi lenne a helyes kifejezés - mosolyogtam a lányra, közben arra gondoltam, hogy remélhetőleg el fogom érni azt a szintet, hogy hasznos legyek mások megsegítésében.
- Azon is gondolkodtam, hogy esetleg tanítani fogok valamit... csak még kérdéses, hogy mit - tettem hozzá vigyorogva.
- Most egyelőre neked szeretnék jósolni, ha benne vagy - mondtam neki, miközben visszahelyeztem a naptejet a táskámba.
- Köszi, de a tiéd jobban tetszik - mutattam a fürdőruhájára. Igazából nem is nagyon készültem az úszkálásra, csak felkaptam az egyik bikinimet, amit épp találtam, aztán már indultam is az utamra.
- Ez jó hasonlat! - nevettem el magam, amikor a lány egy sült pulykához hasonlította a talárt.
- Igazából tényleg szívesen megreformálnám az egyenruhát, de hát sajnos nincs rá lehetőség - mondtam neki egy nagy sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy az iskola személyzete nem nézné jó szemmel, ha egy nap kissé átalakított, dizájnosabb ruciban jelentem volna meg a tanórákon. Sőt, egyes tanároktól talán még sarokban állós büntetés is nyerhettem volna vele... mint például Várkonyitól. Pedig az ő tárgyait is kedveltem, de tuti nem nézte volna jó szemmel, ha ellent mondok a suli szabályzatának.
- Igen, tudok úszni! Na, hajrá! - harsogtam diadalmasan a lánynak, miközben kezemmel a víz felé húztam. Nagyon szép időnk volt, a hűvös víz pedig igazán jól esett, nyakig elmerültem benne, így már sokkal elviselhetőbb volt számomra a meleg is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon örültem, amikor megláttam Maját az ajtóban és miután üdvözöltük egymást kicsit úgy éreztem, hogy jobb passzba kerültem. Nem is tudtam igazából megfogalmazni, hogy ez minek volt köszönhető, de a lány valami olyan vibráló energiával rendelkezett, amit én is átvettem tőle és kissé felrázott ebből a szörnyű állapotból. Ám ez nem volt elég, hiszen rögtön kiszúrta, hogy nem vagyok valami fitt.
- Öhm, hát... igeeeeen.... úgy is mondhatjuk... térjünk rá a tanulásra - mondtam neki kicsit morcosan. Úgy éreztem, hogy egyfajta pajzsot építettem magam köré, amin senki sem volt képes áthatolni, de ezzel a barátnőmmel való őszinte kommunikációtól is elzártam magam. Ez pedig egyáltalán nem volt az ínyemre.
- Rendben. Egyelőre nem szeretnék litániát tartani erről a témakörről. Inkább azzal a kérdéssel kezdeném, hogy mi a mumusod? Mi az, ami leginkább megrémiszt? - kérdeztem tőle oktató jelleggel, majd ásítottam egy nagyot és vártam a válaszát.
~ A fenébe, mindjárt leragadnak a szemeim, ezt a szívást. ~ - dünnyögtem magamban, majd minden maradék energiámat összeszedve megpróbáltam a lányra összpontosítani.
Amíg vártam a választ, megint úgy éreztem, hogy magába szippant az álmosság, és pár percre becsuktam a szemeimet. Ezután hirtelen felriadtam és a lány csodálkozó arcával találtam szemben magamat.
- Ó, bocs! Nem volt akaratlagos! Tudod, rohadtul elegem van abból, hogy nem tudok normálisan aludni, kész csődtömegnek érzem ilyenkor magamat - áradt belőlem a panasz, amit igazából eszem ágában sem volt a barátnőmre zúdítani, de nem bírtam már visszatartani az elkeseredettségemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Hm... milyen igazad van. De azért vigyázz a játékokkal, ugyanis itt nem minden olyan, mint amilyennek hiszed - vágtam rá gyorsan. Úgy éreztem, hogy kissé oktató jellegű hangsúllyal sikerült válaszolnom neki, de valóban féltettem. Nagyon rossz volt átélni az álmomban, hogy valami baja történik, és most itt állt előttem, teljes valójában. Ráadásul megelőztem a bajt, hiszen pont ezen a helyen történt a szerencsétlenség és még a lány öltözete is stimmelt.
~ Te jó ég! Vajon van jogom beleavatkozni a még meg nem történt dolgokba? Mi fog történni, ha belenyúlok a történtek menetébe? Nem is tudom... de hát mégse hagyhatom, hogy szegény lánnyal megtörténjen ez a szörnyű baleset! Utálnám magam érte, ha hagynám, hogy ráessen a fejére a súlyzó. ~
- Tudod mit? Kerüld el a súlyzókat nagy ívben, az nem kislányoknak való és igencsak veszélyesek - mondtam neki, bár magamon is tapasztaltam már, hogy minél jobban tiltottak valamitől, annál inkább hajlamos voltam az ellenkezőjét tenni. Úgy gondoltam, hogy jobb lesz, ha itt maradok felügyelni a lányra, amíg itt tartózkodik ebben a számára egyáltalán nem veszélytelen helyiségben.
- Vagy ha nagyon játszani akarsz velük, akkor játsszunk közösen - vágtam rá gyorsan, mielőtt ellenállásba torkollna részéről az egész. Ezt úgy érettem, hogy inkább fogom a súlyokat, ha már piszkálni akarja őket, így nem eshetnek rá a fejére. Nagyon reméltem, hogy mindketten épen és egészségesen hagyjuk el majd a termet...
- Széplaki Alíz vagyok, Navinés. Prefektus. Te ki vagy? - kérdeztem tőle vissza kedvesen, megnyomva a prefektus szócskát, mosolyogva. Próbáltam leplezni az izgatottságomat, több-kevesebb sikerrel, úgyhogy bedobtam a vadalma vigyorgásomat, ami némiképp tompítja az aggódó arckifejezésemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Köszi, aranyos vagy - válaszoltam Majának. Örültem, hogy így felnéz rám a barátnőm, ez pedig részemről is kölcsönös volt, hiszen én is nagyon jól tudtam, hogy mi az erőssége, ráadásul mindig fel is tudott vidítani, ha rossz passzban voltam.
- Rendben, akkor úszás után jósolok neked - válaszoltam boldogan immáron a vízben, miután mindketten nyakig gázoltunk a tóba.
- Ó, ez szuper! Akkor vesd fel nekik a témát, hátha ráharapnak és lesz belőle valami! - mondtam neki vidáman, miközben a kezeimmel a lány felé fröcsköltem a vizet.
- Micsoda kihívás! Benne vagyok! - mondtam elszántan, majd belegondoltam, hogy egész jó lenne megnyerni a versenyt és belül ülni kicsit, mert akkor egy kis időre nyugtom lenne azon az órán. Igaz, általában készültem a tanórákra, de időnként szerettem volna egy kicsit a háttérbe húzódni, láthatatlanná válni és most végre lehetőségem nyílt rá... persze amennyiben nyerek.
A karomon lévő hajgumival hátrakötöttem a hajam lófarokba, majd miután elrajtoltunk Majával, próbáltam mindent beleadni, hogy győzedelmeskedjek felette. Nem volt egyszerű dolgom, ugyanis a lány rendkívül jó úszó volt, és természetesen pár perc úszkálás után már meg is előzött. Annak ellenére, hogy egész jó kondiban voltam, nem gondoltam, hogy ilyen hamar elfáradok, de nem akartam gyengének mutatkozni Majácska előtt, úgyhogy próbáltam behozni a lemaradást, bár már zsibogtak egy idő után a végtagjaim. Egyelőre veszett fejsze helyzetben voltam, mert igencsak úgy nézett ki, hogy ő lesz a nyertes. Persze legbelül nem bántam volna, ha ő nyer, hiszen nem egy vérremenő játékban vettünk részt, de azért örültem volna annak a belső helynek Fela óráján. Úgy gondoltam, ha ő nyer, gratulálok neki, aztán annyi, nem dől össze a világ, meg hát azért mégiscsak büszke voltam arra, hogy ilyen remekül megy az úszás a legjobb barátnőmnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Persze, szólok - mondtam neki őszintén. Tudtam, hogy mindig segítőkészen állt hozzám és azzal is tisztában voltam, hogy számíthatok rá, bármi is történjék, ez pedig rendkívül jó érzés volt.
- Végtére is simán lehet mumus... Fela bá' meg pláne - mondtam neki kissé jobb kedvűen, még egy röpke mosolyt is sikerült elhintenem feléje. Talán jobban ki kellett volna fejtenem a mumus témát, de iszonyat nehezen fogott most az agyam így kialvatlanul. Maja megintcsak ráérzett a dologra, egyből leesett neki, hogy mi a bajom...
- Nos... igen... az álmoktól nagyon nehezen tudok aludni. Nagyon rossz és tök ciki. Ilyenkor ingerültebb vagyok a kelleténél és könnyen megbántok olyanokat, akik meg sem érdemelnék. Jó lenne, ha már teljes mértékben képes lennék kontrollálni az álmaimat. Persze a tanárommal dolgozunk rajta, de igazából én vagyok az, aki ez ellen tenni tudna, mégis kevésnek érzem magam... pedig még segítséget is kaptam tőle. Szörnyű az egész szitu... sokszor reménytelennek érzek mindent. Pedig fejlődnöm kéne - fakadtam ki akaratlanul. Csak úgy áradt belőlem a panaszáradat a lány felé, pedig nem akartam a saját problémáimmal terhelni, mégis jól esett, hogy elmondhatom neki mindazt, ami nyomaszt.
- Áh, ezen úgyse lehet segíteni... nekem kellene jobban csinálnom vagy másképp, nem tudom. De ez így hosszú távon nem mehet tovább - tettem hozzá egy reménytelen sóhaj kíséretében. Tudtam, hogy valamit elszúrtam, pedig próbáltam követni az instrukciókat. Persze azért már jobb volt a helyzet, mint eleinte, de még mindig nem tudtam elérni, hogy teljes mértékben saját magam kontrolláljam az álmaimat. Ez pedig iszonyat idegőrlő és bosszantó volt. Nem abból a fából faragtak, hogy feladjam, de sokszor úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez, ám ennek ellenére túl akartam lendülni ezen a dolgon, és bebizonyítani saját magamnak, hogy igenis képes vagyok rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Stég

- Hú, ez szoros volt! - mondtam Majának elismerően, hiszen nem gondoltam volna, hogy sikerül megnyernem a versenyt, látva azt, hogy sokkal jobban haladt nálam előre, de a végére sikerült összeszednem magam és egy hajszálnyival megelőznöm.
- Most már fogjuk lazára a gyeplőt! - közöltem vele vigyorogva, majd elkezdtem lebegni a vízen és élveztem az édes semmittevést.
- Na és hogy vagytok Lewy-vel? - kérdeztem tőle kíváncsian. Reméltem, hogy minden rendben volt velük és drukkoltam nekik, hogy nagyon sokáig tartson ki a kapcsolatuk, hiszen szép pár voltak.
Pár perc után szóba jött a kviddics is, amitől eleinte nagyon tartottam, de végül mégiscsak belejöttem.
- Egész jól, sokat gyakorlok. Tudod eleinte nem igazán hittem benne, hogy ez az én sportágam, de már egész jól megy. Sokszor még én is meglepődöm magamon - feleltem neki mosolyogva, majd intettem, hogy induljunk el a vízpart felé, ha nincs ellenére. A válaszát meg se várva elkezdtem kifelé úszkálni, biztos voltam benne, hogy ő is követni fog, már ha kipancsolta magát, de én már arra vágytam, hogy a plédemen legyek és barnulhassak kicsit.
Miután már a plédemen voltam, bekentem magamat újra a naptejjel, nehogy leégjek, aztán magam mellé tettem a Tarot kártyapaklit, hogy jósolhassak Majának.
- Gyere, jósolok neked valami szépet! - kiáltottam feléje, majd vártam, hogy kijöjjön a vízből. A kártyapaklit szándékosan nem kevertem meg, mert ez a feladat egyedül a lányra várt. Izgultam, hogy mi fog kijönni neki, de reméltem, hogy pozitív végkimenetele lesz a jóslatnak. Még mindig nagy hőség volt, de az úszkálás után rendkívül jól esett a nap melege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Igen, a mumus simán megtestesítheti a félelmeid legmélyebb bugyrait - válaszoltam rá, de a többit valahogy fel sem sikerült fognom, amiket még hozzáfűzött a mondandójához. Na nem azért, mert hadart vagy össze-vissza beszélt, hanem mert egyszerűen képtelen voltam a tananyagra koncentrálni.
- Ne haragudj, nem vagyok ma formában - mondtam neki cuki Csizmás Kandúros tekintettel. Ezt még a Shrek mesében láttam, úgyhogy most úgy voltam vele, hogy ideje lesz bevetni a barátnőmnél. Nem pont így akartam letesztelni a hatását, de akaratomon kívül is tökéletes alkalom volt ez arra, hogy éljek vele.
Miután Maja látta, hogy "menthetetlen" vagyok, rögtön pártfogásba vett és átkarolt, ami rettentően jól esett, mert tudtam, hogy rá mindig számíthatok és örültem, hogy ezt most éreztette is velem.
- Csak altató van, de nem használhatom minden este... nem akarok függő lenni. De anélkül pokoli az egész. Persze régebben rosszabb volt a helyzet, de még most is sokat szenvedek ezzel a problémával. Kaptam hozzá segítséget, de még mindig nem tudom teljesen elérni azt, hogy irányíthassam az álmaimat. Saját magamon kellene még csiszolnom, fejlesztenem ez ügyben. Rajta vagyok a dolgon, de nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik - mondtam panaszosan a lánynak.
- Időnként legszívesebben megszüntetném a képességeimet, időnként pedig örülök, hogy vannak, mert szerintem nem hiába rendelkezem velük. Biztos, hogy nem véletlenül kaptam ezt a képességet, tudom, hogy dolgom van még vele. Ráadásul, ha megtanulnám kontrollálni az álmaimat, akkor segíthetnék is akár másoknak, akik hasonló "gondokkal" küzdenek. Könnyű út lenne mindent magam mögött hagyni, de szeretném uralni az álmaimat. Nem egyszerű az egész... - válaszoltam Majának a hangomban némi elszántsággal. Volt már lehetőségem arra, hogy azt mondhassam, nem kérem a képességemet, legalábbis látszólag volt... de akkor is azt választottam, hogy kitartok a végsőkig és megtanulom kontrollálni, ez pedig adott némi motivációt olyankor, amikor úgy éreztem, hogy az egész világ ellenem van, és már nem bírom tovább cérnával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Egy ideje végre sikerült nyugodtabban aludnom, ennek köszönhetően egyáltalán nem éreztem magam rossz passzban. Az elmúlt két hét során csak kétszer használtam altatót, valamiért kevesebb meredekebb álmom volt, mint amennyi általában lenni szokott, és persze gyakoroltam is azokkal az eszközökkel és tanácsokkal, amelyekkel a tanárom látott el. Reméltem, hogy sikeresen fogok teljesíteni az idei vizsgákon is, ezért összeszedtem magam és tanultam ezerrel, de még mindig úgy éreztem, hogy ez nem lesz elég a kiválóhoz. Szerda délutánra megbeszéltem egy találkozót Kornai Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a jóslástan háziban. Szívesen segítettem a prefektus társamnak, akárcsak a legjobb barátnőmnek, Majának, ugyanis vele sokszor összeültünk, hogy a közreműködésemmel megírjuk a házijait vagy rávezessem egy-egy nehezebbnek tűnő feladatnál a megoldásra. Megfigyeltem, hogy nagyon gyorsan teltek a napok így év vége felé és máris azon kaptam magam, hogy hét közepe lett. Délután, az órák után találkoztam Vikivel a könyvtárban, hogy segítsek neki a háziban, találtunk is egy nyugalmas sarkot magunknak, ahová nyugodtan leülhettünk és megvitathattuk a lényeges információkat és válaszolhattam a felmerülő kérdésekre. A lány nem tűnt túl lelkesnek, ami a házit illette, de épp azért voltam ott, hogy adjak neki egy kis löketet, hogy megírhassa a leckét.
- Tudod, két téma volt... vagy a kedvenc történelmi jósodról írsz vagy egy általad preferált jóslásformáról - mondtam neki mosolyogva. Biztos voltam benne, hogy amikor feladta a leckét Attila, akkor gondolatban nagyon messze járhatott vagy épp más, kellemesebb elfoglaltságot talált magának.
- Látom iszonyat lelkes vagy. Nyugi, azért vagyok itt, hogy segítsek - jegyeztem meg biztatóan, majd vártam a válaszát, hogy eldönthesse, melyik téma mellett szeretné letenni a voksát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Csak sóhajtottam egyet, miután észrevételeztem, hogy Viki kedvenc történelmi jósa nem létezik, szóval nincs neki, de szerencsére nem láttam teljesen reménytelennek a helyzetet, mert még ott volt talonban a másik téma. Az ügyben sem tűnt túl lelkesnek, de valamivel jobban tetszett neki az a feladat. Bevallom, engem is jobban megfogott az utóbbi téma, így én is inkább azt választottam.
- Én a második témát választom. Azon belül a Tarot kártyákat, ugyanis a saját képességemen kívül azt preferálom leginkább. Neked melyik jön be jobban? A kártyák, az inga, esetleg valami más? Próbáld meg kigondolni, hogy melyiket tennéd a második számú helyre, ha rangsorolni kellene őket... vagy esetleg az első a nyerő, a sajátod? - kérdeztem vissza.
Láttam, hogy nem lesz egyszerű feladat ez a leckeírás, de hittem benne, hogy legbelül a lány is szeretné teljesíteni ezt a feladatot, hiszen azért keresett meg, hogy segítsek neki. Mivel hittem benne, hogy egységben az erő, ezért úgy gondoltam, hogy közösen talán könnyebben dűlőre jutunk és gyorsabban, hatékonyabban teljesítjük ezt a projektet. Arra gondoltam, hogyha Viki még több erőt fektet a jóslástanba, akkor egyre jobban fog menni neki, aztán ki tudja, talán még az is előfordulhat, hogy a jövőben ezzel fog foglalatoskodni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Földszint → Erőnlét terme

- Igen, tudom, hogy nagylány van már, de tudod másokat is figyelmeztetek kortól függetlenül, ha valami olyat látok, ami veszélyes lehet rájuk nézve - próbáltam menteni a menthetőt a szövegemmel, mert láttam, hogy a lányka épp a dackorszakát éli. Persze ilyen idősen én is nagylánynak éreztem már magam, úgyhogy átéreztem, hogy milyen ez a korszak, azt pedig sose fogom elfelejteni, hogy honnan jöttem.
- Persze, közösen is súlyzózhatunk, ha kedved szottyan hozzá. Időnként szeretek súlyokat emelni, de vannak itt labdák is, azokkal még játszani is lehet - válaszoltam a lánynak, hátha inkább a lasztikra irányul a figyelme a nehéz vasak helyett.
- Örvendek Lili. Klassz házban vagy - mondtam neki kedvesen. Láttam rajta, hogy még kicsi ahhoz, hogy elsős legyen, de inkább tartottam a számat és belementem a játékba. Így még nagylányosabban érezhette magát, engem pedig nem zavart, hogy itt tartózkodott, hiszen senkit sem zavart és semmi rosszat nem követett el. Csak azt nem szerettem volna, ha beteljesedik a jóslatom és megtörténik vele az a szörnyű dolog. De persze azért voltam most itt, hogy ezt megakadályozzam.
- Negyedikes vagyok. Na, és te mi jót fogsz csinálni később, tudod már? - kérdeztem tőle, hiszen ez valóban egy felnőttes téma volt. Kíváncsi voltam, hogy van-e már elképzelése a jövőjét illetően, mert ismeretem olyanokat, akik már egészen kis koruktól fogva tudták, hogy mivel szeretnének foglalatoskodni felnőtt korukban, de persze voltak, akiknek még nem volt róla fogalmuk, úgyhogy mindkét választ természetesnek vettem, csupán érdekelt, hogy melyik csoportba tartozik a lányka. Szándékosan nem azt kérdeztem tőle, hogy hogyan került az iskolába, mert nem szerettem volna zavarba hozni, bár nem biztos, hogy így reagált volna a kérdésemre, de nem tudhattam ezt előre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Megcsináltam az összes leckémet, tulajdonképpen nem volt túl sok dolgom. Szerencsére jól is aludtam az éjjel, úgyhogy most kialvatlannak sem mondhattam magamat, ami igazán ritkán volt elmondható részemről mostanság.
Prefektusként megígértem az Eridonosoknak, hogy fogadni fogom az új tanulójukat, hiszen mindig is szívesen besegítetettem másoknak, amikor nagyon elfoglaltak voltak.
Szép, nyári időnk volt, nem volt túl meleg, de túl hideg sem, valahogy pont jó volt a hőmérséket. Ezt az időt szerettem a legjobban, úgyhogy ehhez az időjáráshoz öltöztem fel: egy farmer halásznadrág és egy rózsaszín top volt rajtam fekete balerina cipővel, a hajamat pedig lófarokba fogtam.
Nagyon vártam már az év végét, sokat tanultam, hogy jól sikerüljenek majd a vizsgáim, de ennek ellenére még mindig úgy éreztem, hogy nem tettem meg mindent a teljes siker érdekében. Mindig is maximalista voltam magammal szemben, ezért általánosságba véve a lehető legjobb eredményre törekedtem. Mindig is a szívemen viseltem az újoncok sorsát, így reméltem, hogy Andrej is jól fogja majd magát érezni a kastély falai között. Belegondoltam, hogy jövőre már ötödikes leszek, de tisztában voltam vele, hogy a jövőben tanárként fogok itt dolgozni, ha minden jól fog menni, valamint segíteni fogom azokat, akik hasonló dolgokon mentek keresztül, mint én. Nem tudtam, hogy Timi velem fog-e tartani vagy sem, de reméltem a legjobbakat, az pedig már tényleg az ő döntése volt, hogy mit fog kezdeni a jövőjével és azzal a tényezővel, hogy már sose térek haza.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Inkább bele sem gondoltam, hogy mi lesz, ha Timi visszautasítja majd az ajánlatomat, pedig legbelül arra is készültem, hogy sajnos simán megtörténhet majd ez az eshetőség is. Igazából nehezemre esett beszélnem vele erről, hiszen tudtam, hogy nem biztos, hogy egyezni fog a véleményünk, de reménykedtem benne, hogy mégiscsak velem tart. Persze élveztem a függetlenséget, de mégis hiányzott a véleménye, a jelenléte a mindennapokban, hiszen nagyon jól kijöttünk egymással, és sokszor kikértem a véleményét különböző dolgokkal kapcsolatban. Felkészültem rá, hogy esetleg nemet mond a kérésemre, de jobban örültem volna, ha mégis igent mond. Az álmaimmal már így is eleget harcoltam, emiatt pedig sokszor kialvatlanul keltem fel, pedig mindent bevetettem, amit a tanárom segítségül adott... Nagyon zavart, hogy nem igazán tudtam kontrollálni az álmaimat, de sajnos ez ellen nem volt mit tennem, pedig sokat gyakoroltam, hogy sikerüljön túllendítenem magam a zavaró álmokon. Sokszor kialvatlanul keltem fel, mivel nem sikerült túltennem magam a rémálmaimon, ennek pedig valóban meg lett a böjtje, mert rátette a bélyegét az egész napomra. Mostanság sokat tettem azért, hogy irányítani tudjam az álmaimat, ez pedig egy részt sikerült, más részt pedig sajnos nem tudtam túltenni magam rajtuk teljesen, így felkelés után mindig maradt bennem egy kis tüske ezáltal. Ma reggel szerencsém volt, mert ki tudtam magam aludni teljesen, úgyhogy újult erővel tudtam fogadni a legújabb diákot a suliban.
- Szia! Igen, téged várlak! Hogy utaztál? Felkészültél, hogy bemutassam a kastélyt, vagy kísérjelek egyenesen az Eridonba? - kérdeztem tőle készségesen, hiszen nem tudtam, hogy mennyire pihente ki magát az utazás alatt... sokan azt szerették volna  a tapasztalataim alapján, ha rögtön a saját helyiségükbe kísérem őket, de voltak olyanok, akik a kastély többi szegletére is kíváncsiak voltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Úgy láttam, hogy a fiút nem igazán viselte meg az utazás. Igaz, azért egy kicsit fáradtnak nézett ki, de a hosszú út ellenére egész jó formában volt. Engem mindig kiszipolyoztak a hosszabb jellegű utak, nem bírtam sokáig egy helyben ülni és mindig nagyon vártam, hogy minél hamarabb odaérjek a célállomásra.
- Az már pozitívum, ha figyeltek arra, hogy ne legyen túlságosan meleg. Egész jól viselted az utat úgy látom. Én sajnos nem bírom a hosszabb távú, monoton utazást, még az alvás sem megy útközben.
Elgondolkodtam, hogy melyik helyiséget lenne érdemes megmutatnom az Eridonon kívül, amelyik nagy fontossággal bír. Arra jutottam, hogy ha már így helyben vagyunk, akkor először is tájékoztatom őt a földszinten lévő másik két helyiségről.
- Itt a földszinten található ezen a helyen kívül a Harsogó portrék folyosója, illetve a konyha. Az előbbit igazi harsány, pletykára éhes portrék lakják, szóval ne ott beszéld meg majd azokat a témákat, amik nagyobb fokú diszkréciót követelnek. Itt sajnos villámsebességgel terjed a pletyka, gyorsan kiderül minden, szóval nem árt vigyázni - tettem hozzá, hiszen jó, ha tisztában az itteni dolgokkal.
- A konyha az egyik kedvenc helyszínem. A manók finomakat főznek-sütnek, de akár főzöcskézni is lehet ott, ha van hozzá kedve az embernek. Szóval jó az itteni koszt - jelentettem ki határozottan.
- Egyébként nem vártam sokáig, csak pár perce vagyok itt - feleltem megnyugtatásul. Mindig is jobban szerettem a megbeszélt találkozó időpontjánál előbb ott lenni a helyszínen, de most csak épphogy egy picivel előtte értem oda, hiszen tudtam, hogy a vonat általában nagyon pontos és kicsi volt a valószínűsége, hogy előbb ide érjen.
- Az első emeleten található a Bibircsókos banya folyosója, a Nagyterem és a Könyvtár. A másodikon pedig pár irodán kívül a Gyengélkedő az, ami fontosabb lehet, bár remélem, hogy nem fogsz odakerülni Én már jártam ott kviddicsmeccs után - fűztem hozzá csendesen. A Társalgó általában túlzsúfolt, csomóan lógnak ott, de időnként azért talál magának az ember helyet. Az Akváriumot pedig egyenesen imádom. Majd megtudod, hogy miért, ha ellátogatsz oda - tettem hozzá mosolyogva.
- Hoztál magaddal valamilyen kedvencet is? Nekem egy macskám van, de nincs vele gond, jó fej és szinte átalussza az egész napot - mondtam neki vidáman, majd eszembe jutott, hogy bizony majd meg is kell őt etetnem, bár mostanság kevesebb étvágya volt a nagy melegtől, mint úgy általánosságban lenni szokott. Amikor a szobámban hagytam, ezerrel húzta a lóbőrt, mi mást is csinált volna szokásához híven...