Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Nem - ingattam is meg a fejem a felajánlásra. Bőven túlestem már a napi koffeinadagomon, és bár életmentő meg tényleg bepörgeti az embert, hosszútávon nem tesz jót - a volt főnököm szerint meg egy háborúba fejjel rohanni nem rosszabb a fekete nedűnél, de azért ja. Vannak dolgok, amikkel óvatosabb vagyok, meglepő, mi? Nem különösebben, a vérnyomásomnak elég trauma a helyi erő, nem kell még plusz löket. - De azért majdnem így indítottál - néztem rajta végig jóval látványosabban, mint bármelyik korábbi percben, hogy aztán széles vigyorral bámuljak elgondolkodva egy pontra a távoli falon. Pont úgy, mint aki elképzelte a jelenetet, ahogy ül az asztalánál ő pedig betopog a friss kávéval, pont annyira ringó csípővel, mint kell, majd bájos mosollyal leteszi, ahogy.... szóval amúgy el tudtam képzelni. Maradjunk ebben. Vissza is tértem inkább a valóságba. Pláne abban a percben, ahogy elém szökött Márti arca, nagyobb hideg zuhanyra szükség sincs, sőt, igazából ez a nő a legjobb módszer arra, hogy valakinek humora se legyen a munkahelyi... zaklatásokhoz, legalábbis a férfi rétegnek. Elég ha belegondolunk, hogy ő élvezné a figyelmünket, mi meg a gondolattól is teljes érdeklődésünket vesztjük. - Illik hozzám? Mégis miért? - ráncoltam pár pillanatra a homlokom, ahogy értetlenül pillantottam felé. Nem hittem valaha, hogy majd szemüvegre szorulok, és őszintén? Az első pár hónapban ezen kiegészítő felé sem néztem. Aztán ráköteleztek pár ellenőrzéssel, meg megvolt a maga jótékony hatása pár nőnél, így maradt. Szerencséje, vagy nekem - ez jó kérdés. - Merném rá tenni a... munkadíjam - préseltem össze az ajkaim, nem most terveztem belemenni a jogi melós részembe. Annyira mellékes volt és említetlen az életemben sokáig, hogy leginkább egy titok maradt. Mondjuk aki most kicsit is utánam néz, rájön hogy nem hobbiból tolom a rossz hírű iskola jogi dolgaival. - Remélem nem is leszek - vetettem felé egy sokatmondó nézést, ám pont olyan mosolyt téve mellé, amire még nem kaptam nemet, tőle sem. - Tudod, aki több lábon áll, ekkor jön a második műszak. Eléggé, referenciaként ajánlom a próbát ma, mondjuk héttől.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Az élethelyzetet és az abban rejlő... szépségeket leszámítva valahogy én sem voltam képes elképzelni róla, hogy az a szürke, titkárnő típus lenne. Nem abban kételkedem, hog ne lenne jó a kávéja és tenné magát oda ha kell - nekem aztán bárki elhiheti, oda tudja; inkább abban, hogy ebben ő elélne. Nekem már korábban is úgy tűnt, hogy ő addig marad egy helyen még az motiválja. Legyen fizetség, emberek, az elvégzendő munka. Ez persze mindenkinek kell, de vannak, akik beletörődnek a sorsukba, meg vagyunk mi. Igazából mi csak szenvedünk a szarral, ha jön a büntetés, de egyébként imádjuk csinálni azt, amit. - A kérdés inkább az, hol járnék most úgy egyébként - mosolyogtam magam elé egy pillanatra, ahogy visszaemeltem rá az elkalandozott tekintetem. Ettől a helytől biztosan elég messze, nem vonzanak hideg vagy meleg helyek különösebben, de van, ahol most én is elüldögélnék egy itallal, negyed ennyi gonddal és csendben. Leginkább körömcipőkoppanás és vernyogás hallása nélkül, ami minden alkalommal megesik, ahogy ebbe a hivatalba beteszem a lábam. Nem igaz, hogy idejön Gabe, hogy kiiktassa, ami nem megfelelő, erre ez a némber azóta is vígan él. Nekem ne mondja senki, hogy nincs köze valami fentihez. De elég szar ízlése lehet, bárki is az. - Tisztában vagyok az előnyeivel - meg a hátrányaival is, de azok csak személyes kényelmi kérdések. Volt régebben olyanom, ami csak kamu volt, aztán mit ad isten? Nem kell költenem normáltalanra, ha itt van ez kötelezőnek. Van lencsém is, ha kéne, de marhára irritál. - Maga vagyok a jótékonyság - tártam el a kezem nem túl szélesen, mielőtt oda kerül, ahova nem kéne, ahogy az asztalon elkényelmesedő nőre néztem. Továbbra is elég biztos voltam őt érintően a meglátásaimban. Volt már dolgom olyannal, akiben több volt a mű, mint egy kiállításon. Egészen más. - Ezen nem aggódnék, ennyit nem vagyok itt, csökken az esélye is - biggyesztettem le az ajkam egy pillanatra. Nem a Hulk részét sajnáltam, de egészen megjött a munkakedvem és úszott el a tevékenykedhetnékem. Létezik ez egyszerre? Már igen. - Egy helyet mindig fenntart különleges vendégnek - kacsintottam oldalra még csettintve is egyet a nyelvemmel, mielőtt ellökve magam a bútortól visszadugtam az egyik kezem a zsebembe, hogy szemben vele a másikkal mellé támaszkodjak. - Én átgondolnám ezt a lehetőséget.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Akár - jegyeztem meg elgondolkodva, ahogy a tekintetem a szemeiről az arcára siklott, majd azt a kikívánkozó vigyort le is küzdöttem némi fejingatással. Volt valami állandó figyelmet kivívó az egész nőben. Nem csak a szemei vagy éppen a vonásai, és fogalmam sincs hogy csinálta, de jó volt benne, ez az egy biztos. Nem vagyok egy nyaralás-fanatikus, de az a hely is szóba jöhet, ha jó a társaság. Úgy minden kicsit... szórakoztatóbb. A divattanácsok hamar lekerültek az érdeklődési körről, ebben mondjuk eléggé biztos voltam mielőtt válaszoltam volna is, de csak sokkal átláthatóbbá tette nekem a helyzetet. Különben sem értettem sokszor, mire fel a nőkben ez az igényesség az észre, mikor nem ezt az opciót és extrát élik bennünk. Legalábbis eddig egy fél karom elég lenne, hogy megszámoljam, hány nő ért el idáig mondjuk az én személyiségemnél. Jó, lehet rossz példa, kib*szottul nem vagyok egyszerű, de törekszem a legjobbra. - Pedig... van - nevettem el magam kissé keserédesen. Mondjuk azok sem a képességeim firtatják, inkább azt, amiket teszek vagy mondok. Egyesek egészen gerinctelennek, mások számítónak, de vannak akik kifejezetten kegyetlennek tartanak. Majd keresek a határidőnaplómban egy szabad délutánt elmerengeni ezen. Sosem lesz és nem is igazán hat meg a dolog, nem most fogok hirtelen elszámolni magamról bárkinek, eddig sem tettem, a szabályok szerint játszom, egyedi nézőpontból. - Ez egy jó kérdés, talán néha megejthetem a jelenést itt is - gondolkodtam el kicsit a plafonra emelve a tekintetem, majd fel is keltem, hogy egész fölé magasodva támaszkodjak félkézzel. Fel is ajánlottam közben pontosan érthetően azt a bizonyos lehetőséget, így nem is ragoztam túl, csak a fejem oldalra döntve néztem rá, hogy szerinte? Erre közelebb is rántott, mire kénytelen voltam elvigyorodni. Aztán beszélni is. - Ejnye, kisasszony. És a munkahelyi etikett? - kérdeztem félig felvonva a szemöldököm, mielőtt még a zsebemből időközben kihúzott kezem a felvágott szoknyarészen végigsiklott a mutatóujjam hegyével, egészen, még az anyag engedte.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Nem kezdtem volna sztereotipizálni, valahogy amióta ismerem őt eszembe se jutott egy sem, ami ráhúzható lenne maradéktalanul. Mindenhez tudott egy kicsit másként állni, mint az átlag, talán ezért is élveztem ezt annyira újra meg újra. Fogalmam sincs, de biztos nem a szemüveg miatt lett volna olyan segítőkész korábban sem. - Csak egy párszor - mondtam mindezt úgy, mintha teljesen meglepő lenne, pedig nem volt. Kifejezetten sokszor tértem ki rá az életemben, hogy velem nem egyszerű és sosem járt még jól vele senki. Könnyebb volt így, aztán lassan elkezdtem barátkozni (?) és voltak dolgok, amikre tényleg nem lehetett panasz. Például válóperes ügyvédként brillírozni tudok, ha arról van szó. Ettől még hiányzott is a terep, nem hiszem, hogy ezt érdemeltem volna és továbbra sem értek eget a dologgal. - Nem tudom, ez mire is vonatkozik - vigyorogtam nagyon szélesen rá, mert minden amit mondtam, közel sem fedte a valóságot. Túl jól is értettem, de ő is tudta, hogy az életem többnyire a hihető és valóságba épült kifogásokról szólt. A miért kötöttem ki a privát szobán mondjuk egy kiadós alvás helyett 48 óra világjárás után is kapott anno, miért ne kapna az, miért vagyok itt annyit. Ott akkor azt hiszem nem voltam elég fáradt; itt csak végezném a munkám, amit elvárnak.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Az asztallapra nyomódó tenyeremre nehezedtem, ahogy nem volt egyszerű megállni, hogy olyan közel is van és mégsem tudtam eleget. Legalábbis így éreztem. A szavak kimondásával szinte az ajkai az enyémek voltak egész kellemes mosolyt is csalt elő belőlem, semmi gúny vagy szórakoztató nem volt mögötte. Kicsit elhúzódtam, éppen csak annyira, hogy a karom a hátához csúsztatva felülésre kényszerítsem, majd a lábait eltolva léptem elé és rántottam magamhoz még egy vigyorral megelőzve azt a bizonyos csókot. - Pontosan három pontot szegtem meg éppen, nekem ne is emlegesd - ingattam meg a fejem, ahogy a kezem lejjebb csúszott a derekáról és a fenekébe markolva elégedetten morrantam a nyakhajlatába.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Szinte már éreztem a tarkómtól felfelé égnek meredő hajszálaimban az ismétlésének hanglejtésén mindent, amit valaha kiejtettem a számon. Kísértetiesen emlékeztet a helyzet valami olyanra, amibe nem tértem volna vissza. Sosem tagadtam, ha valakinek igaza volt, de nem különösebben éltem a direkt szembesítéseket, vagy csak nehezen viseltem. - Nem hiszem, hogy az akaratomra általában panasz lehetne - vagy inkább bármikor, de ne essünk túlzásokba. Eléggé inspiráló tudott lenni, még arra is, amire engem ritkán lehet. Sok határt léptem át korábban is, de az első alkalom óta, hogy besétáltam abba a bárba, túl sokat is. És milyen sajnálatos, hogy azóta se léptem át ezeken és húztam fel erkölcsi normákat, vagy hoztam helyre régieket. Már mikor megtámaszkodtam és fölé magasodtam tudtam, hogy ez nemhogy szar, egyenesen nagyon szar ötlet. Csak nem érdekelt. Pedig próbáltam úgy tenni, mint akit igen. Hangosan és halkan is.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Ahogy magam felé rántottam leginkább az asztalon visszahúzva ülésbe, mikor már ott volt se lazítottam ezen, a csók közben pedig egész követelően csúszott a jobbom a tarkójára megtartva a fejét és nem is hagyva elhúzódni, egészen addig még én nem éreztem levegő szükségét is. Legalábbis többét. - Ebben én is biztos voltam - csóváltam is meg a fejem, mintha meg akarnám róni érte, de aztán csak széles mosollyal húztam végig a jobb kezem élét a hátán, hogy a tarkójától levezetve csatlakozzon a balhoz. Az a fenék már könyörgött a kezeimért. Aztán le is pillantottam egész felmorogva magunk közé. - Ezt a ruhád sem rám tervezték - közöltem kifejezetten vidáman, ahogy a combjaira előrehúzva a kezem a nyakába csókoltam előbb csak egy-két helyen, majd a szőke fürtöket az arcommal félretolva egész addig, még a felsője ebben az állapotában engedett.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Eddig? - vontam fel a szemöldököm kérdőn tekintve rá, egy pillanatra már majdnem felháborodást is mímelve, hiszen ki akarná ezt hallani? Nem mintha láttam volna valós alapot rá, hogy hirtelen találjon olyat, amire bizony nem kis problémázást vághasson le. Megvoltak a magam bajai és hibái, de ezek sosem ütötték az adott helyen és időben a matchingeim. Akivel mégis, az már futólag sem volt az életem része. Nem volt feltétlen jó hatással a munkamorálomra, és nem a motiválási készségeit lehetne ezért méltatlanul lehúzni, sokkal inkább az egyéb adottságait. Szerencsére egész kontrollált férfi vagyok, így nem okoz gondot tartani a szemkontaktust, ellenben az öntürtőztetéssel, mikor centikre vagy a nőtől. Attól, aki már egy szobával arrébbról is dobja magából általában az ösztrogént és különösebb segítség se kell, hog rávezesd magad. Nem csak az irányára, úgy eleve rá. Ezt éreztem a csók közben is, és valahogy azt is tudtam, meddig mehetek, hol van az, amikor már elégedett lehetek, mert ő is kifogyott az erőből. Legalábbis átmenetileg.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- És utána kellene megsértődjek? - kérdeztem széles mosollyal, ahogy a kezeim a seggére találtak, én meg elégedetten húztam az asztalról magam felé még közelebb. Kicsit jobban is ráfogtam, mint az előbb, ahogy a fülcimpájára haraptam. - Hm? Ó, rólam szó sincs, csak egy kis kajaszünet. A ruhájának már olyan mindegy volt, szinte igyekeztem tudomást sem venni róla a megjegyzés után, nem különösebben remegett meg tőle a kezem. Nem vagyok se tíz éves, sem pedig a magazinokban ragadt tinifiú. Azt hiszem ennél kicsit erősebb képzettségem van és ezt nincs hova magyarázzam. A csókokról egészen jól tudtam, hol lesznek a legtökéletesebbek, mégis a nyakhajlatában elidőztem még végig is lehelve egy csíkban mielőtt kicsit elhajoltam volna. Még csak meg sem rezzentem a tényen, hogy már félig lebontotta az ingem csak elvigyorodva lazítottam ki a nyakkendőm majd hajítottam a székére az asztal mögött, hogy aztán a kezeim a térdétől vezessem felfelé a combjain, egész véletlenül jóval beljebb csúsztatva, viszont inkább csak idegborzolásnak tettem, ahogy inkább a szoknyája foszlányai alól kiszedve a blúza szélét benyúltam alá úgy húzva vissza egy csókra. - Imádom az illatod - morogtam még az ajkai közé egy levegővételnyi szünetbe beleiktatva.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
A felvont szemöldököm még tartotta magát, ahogy meredtem a mozdulatára, de végül csak a szemem megforgatva engedtem meg magamnak egy féloldalas mosolyt. Nem hiányzott az életemből egy állandó spoilerező, egyrészt akkor most biztos nem itt lennék, vagy nem így - magam ismerve túl sok dolgot húznék keresztbe. Másfelől nem is igazán akarom tudni, volt idő, mikor jól jött volna, de most s e a közeli, se a távoli nem érdekel. Igazából már hónapok óta csak élem magam napról napra. Pont, mint ezt a csókot - nem spóroltam belőle semmit, minek az? - Élem a béküléseket - jegyeztem meg kicsit talán kapkodással a hangomban, de ez inkább annak szólt, hogy abban a pillanatban a szám jobb elfoglaltságnak örvendett volna.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Aztán meg csak megtörtént. Túlságosan szeretek beszélni, és beszéltetni is, nem mindig alkalmas időkben, így csak belemorrantam nevetve a nyakába, ahogy elhajolva féloldalra húztam a szőke haját, kicsit talán erősebben, ami nem volt szándékos éppen, a másik kezem továbbra is a fenekén időzött. - Tudod mi a legjobb benne? Feddhetetlen vagyok. Minden nem munkaórának számító perccel csak magamnak tartozok elszámolással, úgy töltöm, ahogy akarom - már-már olyan széles vigyorral közöltem mindezt, mintha karácsony lenne én meg max tizenkettő. Pedig ez nem tegnap volt utoljára. Ahogy lassan az ingem gombjai teljesen feleslegessé váltak, az ő hát ruhafoszlányai - mert másnak nem mondanám alap állapotában sem - pedig megsemmisülni látszottak még pár akaratosabb csók után visszatértem az ajkaira. A kezeim lassan új utat találtak a felsője alatt, éreztem a tenyereim alatt a meleg bőrét, mire még a csók közben is kikívánkozott egy kis mosoly. - De ez felesleges - közöltem egyszerűen, ahogy a kezeim kicsit elhúzva az oldalaitól nyújtottam egyet a felsőn és felfelé lehúztam róla, nem is érdekelt nagyon a további sorsa.
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Mindig - közöltem szinte gondolkodás nélkül a választ, és ez úgy is igaz volt, bárhogy is tegye fel a kérdést.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Én figyelek, ez az, aminek ellenkezőjével engem aztán senki nem vádolhat meg, most sem kerülte el a dolog a gondolataimat, de csak a hajába fogva csókoltam, az sem zavart különösebben, mennyire illik vagy sem akaratosnak lenni ebben. Bár hamar fel is világosítottam, hogy egyébként - nem mintha készülnék én ilyenekkel - az egyetlen gond, ami tulajdonképpen felmerülhet, hogy éhes maradok. Vagy megjön Márta és még kimenni se lesz hajlandó. Értem én, hogy üres az élete, de azért inkább összedobunk neki itt egy előfizetést felnőttfilmekre. - És nem csak ez az erőssége - mondtam, ahogy közelebb is húztam magamhoz a derekát karolva és a hátát megtámasztva félkézzel. Lassan haladtam, majdnem jutott minden centiméterére a nyakán a csókokból, talán még ki is több helyen sikerült szívni, mint azt eredetileg terveztem, de csak belevigyorogtam, mikor az ingem végleg feladta hála a kezeinek. Bár visszatértem az ajkaira a figyelmem már a kezeimmel tartott végig a selymes bőrön majd egy türelmetlen és igen sürgető mozdulattal lehúztam róla a felsőt. Egy kelletlen fintort elengedtem a megjegyzésre, majd nem felejtek el ezen később megsértődni. Túl deep lennék, ha a lelkem is fekete lenne. Belülről mindenki rózsaszín, csak ugorjon le bárki a patológiára vagy a kicsit buggyant kutatókhoz az igazságügyön, bemutatják. Elhúztam tőle a kezeim, bár nem volt ez egyszerű, követelte szinte minden porcikája, hogy de azt ott tartsam, így viszont merőben egyszerűbb volt engednem le az inget meg a zakót, majd az az asztal másik felén ért véget nem is különösebben foglalkoztam vele tovább. Jóformán a nőre hajoltam a közelségben, amitől meg is dőlhetett, ha nem figyelt, a kezem pedig a combja külső felén indulva egyre feljebb és beljebb siklott, ahogy az ajkait elhagyva a kulcscsontjához majd egyre lejjebb értem a csókokkal.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Tudtam értékelni a magabiztosságot a nőben, akkor is, ha voltak pillanatok, mikor már gyanúsan próbált az maradni. Én egy percig se bántam, mikor kiesett ebből és azt sem, mikor nem igazán akarta kedvelni a parancsnak hangzó kéréseket. Na persze ezt sem tőlem, de volt szerencsém más munkahelyén belefutni, ahogy valaki még próbának sem nevezhető tettekkel közeledett és muszáj volt lepattanjon. Rendesen sajnálnom kellett volna a pasast, de... nem jött meg a dolog.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
- Elkezdhetnél listát vezetni, mintha megkopott volna a memóriád - néztem a szinte élesen rikító szemeibe ahogy egy enyhe szemöldökfelvonással még el is hitettem, hogy ideje ezen segítenem. Na nem mintha alapvetően gondban lennénk, sőt. Én igazán szívesen emlékeztetem arra, amiben biztos vagyok, hogy már elég jól a képzeletébe égett. Nem volt könnyű dolgom, minden második csóknál nagyjából kénytelen voltam az állammal eltornázni a felsőjét, de igazán megérte az áldozatot. Még utoljára elég közelről éreztem a bőre illatát, mielőtt elhajoltam volna a beszólásra. Meg mert gy nem lehet megszabadulni és szabadítani őt attól, amire már nincs szükség. A gátlása nem tartozott ide, az nem része a ruhatárának és ezzel pont elég örömet szerzett már korábban is. A hátát támasztva hajoltam fölé, így mikor megdőlt sem ingott ki senki a helyzetből, fő a biztos tartás, igaz? A leheletem súrolta a legtöbb porcikáját a derekáig, ahogy több helyen talán még a fogaim is, mielőtt elvigyorodtam volna a kezét az enyémen érezve. - De van ami nem változik - nem mintha ez zavarna. A kezem feljebb is vándorolt, egészen a fehérnemű szegélyéig, ami mentén végig is siklott a hüvelykujjam párszor mielőtt még egy csókra megint birtokba nem vettem az ajkait határozott mozdulattal rántva egyet azon a csipkehalmazon ezzel alóla már kihúzva, de még mindig igencsak útban volt.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Nem hittem, hogy elbutult volna, sőt, ami azt illeti fogadni mertem volna, hogy több a rejtett tartaléka, mint eddig kiderítettem. Legyen szó itt bármiről, nem is kell nagy dolgokra gondolni és semmi olyanra, ami emberek többségét is érdekli. Nem az anyagiak, a tulajdonai voltak terítéken sosem. Csak Ő.
Figyelmeztetés! A hozzászólás kendőzetlen szexualitást, vulgaritást tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos akarod? ***
Milyen szomorú, hogy elméletben ezekről se kéne tudnom. És milyen idegesítő, mikor Gabe jön a faszságokkal minek ez nekem meg ki ez a nő és miért van ő általa aláírt dokumentumkikérés. Nem értem mi baja. - Helyes - morogtam jóformán a nyakába egy utolsó csókkal, ami után még egész finoman bele is kóstolta a bőrébe, de végül csak elhúzódtam. Bár vannak pillanatok az életben, mikor ha akarsz se tudsz már tovább várni, azért néha mégis kell. A legjobb eredményhez mindenképpen. A vigyorom kimaxolta a létező szélességi koordinátákat, ahogy végignéztem a nőn már gyakorlatilag alig valami takarásában. Bár a haja ez tudta öltöztetni, szó se róla. Gyakorlatilag olyan voltam vele, mint akit elsőre nyűgöz le, de teljes rohammal, pedig erről nem beszélhettünk. A szó szoros értelmében biztosan, mégis valahogy minden alkalommal, mikor újra láttam csak egy kicsit még több kellett és ezt akkor még elég rendjén valónak is tartottam. De változott a felállás. A leheletem a bőrét szántotta, a borostám se maradt ki a buliból, és ahogy felpillantottam csak egyre elégedettebb voltam. A kezem lassan végigsiklott a felsőtestén a nyakától indulva, a melleinél kicsit finomabban időzve pár pillanatot mielőtt azt a nagyon zavaró anyagot is megleltem volna. - Kettőt is, ha ezen múlik a sorsa - azzal a lendülettel sikerült is az oldalát a varrás mentén kettérántanom és az egyik lábán lifegve tűnt el a szemem elől. Nekem ennyi bőven elég volt. Még egyszer az alsó ajkába kaptam majd a jobbom a tarkójára csúszva billentettem meg a fejét már a hátát nem támasztva és borzoltam tovább a kedélyeit csókokkal. A másik kezem pedig a combján araszolt egyre feljebb, de mindig kihúzva addig a pontig egy-egy helyen, még éreztem, hogy megremeg vagy legalábbis felnyög.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Kreßler - Semmi meglepő - ráncoltam a homlokom egy pillanatig, hogy aztán a kávémba igyak és egyszerűen elfelejtsem az egész közjátékát az életünk ezen szakaszának. Nálam jobban senki nem értette meg magyarázatok nélkül, hogy miért jobb ez így. Voltak dolgok, amiken csak túl akartam lépni, meg is tettem. Idő, energia és szar hobbik, de sikerült. Olyan ez, mint a matek, egy meg egy az kettő. - Úgy mondod mintha embert öltem volna! Kérlek, én nem szennyezem a kezeim.... parancs nélkül - zártam is rövidre, mielőtt még rájövök, mekkora szarba sodorhatom magam a kijelentéseimmel. Leginkább vicces, hogy több vért láttak a kezeim, mint normális lenne, engem mégsem hatott meg. Terep munka, a muglik meg sokkal véresebbek, mint mi valaha leszünk. Lehet az eszközeik teszik, de elég undorító mindenki konfliktuskezelése. Itt a jog, és mégis kétkezi fegyverekhez, a mágusok meg pálcához nyúlnak. Én is, más kérdés, nekem lehet. - Mindkettőnké, mehetnék boldogítani a volt beosztottam - húztam el a szám, mert tényleg nem múlt sokon, hogy én is ott legyek most. De a rutin meg az évek ugyebár. Inkább a kávémmal törődtem, ahogy a megtervezett, de ki nem vitelezett plakát helye felé meredtem, mintha ez érdemi cselekvés lenne. Még nem tudtam a hellyel mit kezdeni, de sok jót még nem éreztem, közben meg úgy voltam vele, ha már muszáj, tegyem magam hasznossá. - Jól van, terminátor, visszavehetsz, veled vagyok, nem ellened - emeltem is meg a kezeim még el is nevetve magam. Utáltam, mikor még rám is ezzel a nézéssel próbál hatni. Nem voltam olyan beszari, mint azok többsége, akik után áskálódik legtöbbször. Bár tény, szerintem van olyan jó, ha utánam tette már, nem véletlenül nem tudok róla. Jobb is ez így. - Oszkárhoz volt szerencsém, dolgozni is vele. De úgy hallottam ő éppen egy adóparadicsomban lazít - vontam meg a vállam. Ő nem az én dolgom lett volna, nem is Kreßleré, valaki elb*szta a dolgot. - Ó, fiatal barátnők? Egyre érdekesebb. Olyan perelhető-megnyerjük-aláássuk vagy csak olyan csinos-tutivalamitrejtegetsz-ilyetamúgynemkapnál fiatalok?
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Kreßler Nem különösen voltam jó ember, sem pedig kedves. Az a vád sem érhet, hogy gondtalan vagyok, de magasról tettem az emberek ezen véleményeire, mert azt hittek, amit akartak. Nem kell egy kezem se, hogy leszámoljam hány olyan ember volt az életemben, akiben vakon bíztam és bőven többet tudott, mint amúgy az normális lenne. Jogilag biztosan, éppen Kreßler volt az egyik pontom, ami miatt nem lehettem volna fedhetetlennek mondható. A másik éppen pihen. Meg van még egy és azt hiszem kifújt a dolog. - Úgy mondod, mintha most közölném, hogy engedély megadva a mély ásásra, és ezért jöttem, akkor te nem - csettintettem egyet félkézzel be se fejezve a mondatot. Mindketten tudtuk, ha szabad keze van és bármit tehet, el is követ mindent. Teljesen mindegy hány emberen kell ilyen-olyan módon átteperni. Az áldozat semmi a kifizetődéshez. Eredményeket akarunk. Mindketten. - Kipiheni a munkánk fáradalmait - bólintottam magam elé még egészen el is vigyorodtam a kihűlt lötty mögött, de inkább csak az abszurditásán a beszélgetésünknek semmint a tartalmán. Nehéz volt, nem éreztem fairnek és teljesen jónak a felállást, de ezzel úsztuk meg a legolcsóbban. Neki nem volt előélete, ami miatt duplázódjon bármilyen ügyirati akta. Ő tartotta a hátát, én tartottam a tárgyalóteremben, Gabeék osztályán és ha kell ezután is. Jó gyerek, csak nem biztos, hogy feltétlen pozitív ha valaki az én igazságérzetemnek dolgozik. - Te sem élnél túl békésen. Könnyebb ez így nekünk - jegyeztem meg egy megfáradt sóhajjal. Mert valljuk be, elég komoly csatamezőt tudnánk összehozni, de valahogy engem sosem hajtott ez a rész itt. Egy oldalon álltunk mindig, ez hamar lejött. - Ohh - kúszott vigyor az arcomra. Ennyi volt a válaszom, nem mintha lehettem volna gyanúsabb, de igazából el sem tudta még képzelni, mennyire tudom, miről van szó. - Lehet lenne miről beszélgetnünk. Van egy kis háttéranyagom belőle. És ha nekem van egy kicsi, az mindenre elég.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Ha a pokollal nem a sötét, fekete meg vörös színeket azonosítanánk, már közöltem volna hogy a tél sem már, mint a Sátán addig köpköd minket, még magunk nem akarunk az életünknek véget vetni és bevonulni hozzá katonának. Lássuk be, nem igen vár más egy emberre se ebben az épületben, mégis van pofájuk magukat hivatalnak nevezni. Ahogy sétáltam ebben a szállingózó szarban gyorsan ránéztem még a zsebemben a kártyára: Kenderessy Gergely. Lövésem sincs ki ez, de nekem dolgom volt és k-rvára semmi kedvem ahhoz, hogy megint Gabebel lerendezzük a hol az ebédszünetem - ő nem látta dolgot. Tisztában voltam vele. Ott füstölgött a bal kezemben a nikotinszál én meg csak elfeledve ballagtam tovább mielőtt nagyot slukkolva befordultam volna az állomásra majd a peronra sétáltam volna. Pont időben. A hangos vonatfütty és a kihangosított bemondó is jelezte, hogy bizony megérkezett a délután egy órás szerelvény. Közelebb sétáltam még pár nagyobb slukkal befejezve a cigarettám, majd egy kukába pöccintve sétáltam a leszállok felé. El kellet mosolyogjam magam, mikor egy nő látványos ijedelemmel sietett el, ahogy egy sporttáska landolt mögötte a vonatból kifelé. Azt hiszem megvolt az emberem. - Nagyobb fogadóbizottságra nem futotta a helyieknek - tártam el a karom, hogy aztán kezet nyújtsak mielőtt még körbenézve elsétáltam a vonattól. A hideg rázott még mindig a helytől, és fog is még minket ahogy látom. - Üdv a közös börtönünkben. Milyen az első nap?
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
A szándék lenne a fontos, nem, Dia? Különben átérzem, nekem se ajánlanak semmit és dolgozni is kell menni :C
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
A felháborodott nőn elvigyorogtam magam még mielőtt a torkom köszörülve az öklömbe nem köhögtem, mert figyelt. Nem volt rejtegetni valóm, de nem sok kedvem volt a sipákoláshoz, egy nőtől se, az adagom elnyelték a hétre. És még csak kedd van, szerdán meg a törpe terminátorra is én vigyázok. Milyen jó a keresztapák élete. Mondjuk nem egészen értem, hiszen Emma is elvileg otthon van. Érdekes. - Sokkal jönnek - közöltem halálosan komolyan az üdvözlés közben, és bármennyire csináltunk viccet belőle és tényleg örültem neki, hogy kint van. Pár hónapos szerencsém nekem is volt már a helyen, többször is, de ez most egész más volt. De már mögöttünk van. És valljuk be, k-rvára nem lett volna fair, ha egyedül maradok itt még tovább. Így is titkárnak nézett a polgármester pár napja, én meg felb-sztam magam és azóta nem voltam bent rendesen. Gabe meg kért ne világosítsam fel az urat, mert ismer, és többet ártok mindennek, mint használok. Bár érdekelne, ő is itt tesped egy éve, mikor óhajt végezni és mindenkit hazavezényelni... magát is beleértve! - Elképesztő sebességgel, bár nem mondanám ezt minden napra - forgattam is meg a szemeim, ahogy kikerülve az egyik oszlopot intettem a fejemmel, induljunk el, nem az itt ácsorgás a napi cél. - Amilyennek látszik. De vannak tűrhető napok, és hagynak dolgozni - legalábbis a magánpraxis virágzik. De erre hamarabb rá fog jönni, mint kivesézném. Benyúltam a kabátom belső zsebébe, amiben az újra érvénes útlevele, papírjai és itteni kártyái voltak egy borítékkal. - Boldog új-születésnapot. A boríték a cég ajándéka - közöltem széles vigyorral. - Jövő héten kezdesz csak, addig használd okosan. Pihenj, menj szerezz nőt, igyál... ahogy érzed.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
A szombat nem az a nap, mikor le tudsz ejteni egy tűt is a falu életében, a város is nyüzsög, de itt kicsi, kevés helyre szorul rengeteg irritáló ember. Ennek ellenére kíváncsi voltam, meg úgy gondoltam az a legkevesebb, ha már tegnap megdobott Ward pár sörrel, akkor ma egy pizzát elküldetek már és én is eszem valamit. A múltkori egy határozottan finom menet volt. Vagy jövet, már amit a nő hozzám hozott ételt - természetesen. A kabátom felaggatva sétáltam a pulthoz, az asztalokat nem nekem találták ki majd támaszkodva azon vártam, mikor történik valami. Ekkor csíptem el tekintettemmel a nagyon kellemesen mutatkozó, nekem éppen háttal az asztalra hajolt szőke haj tulaját. Egészen elvigyorodtam, mikor egy pincér megpróbálta felvenni a rendelésem én meg egyből lendületben éreztem magam a berendelt gin után és megkértem, hogy hívja már ide nekem az üzletvezetőt, fontos kérdésem lenne. Nem, nem akartam senkit kirúgatni, sőt. Mondjuk úgy bérkiegészítési javaslatot kívánok tenni. Vegyük úgy, hogy amit ő nem adhat meg, én nagyon készségesen megoldom. Nem, régen nem a pénzről beszélek, ez tény, de most még csak nem is a nyers, vulgáris örömökről. De tehetném. - Igen, tényleg az üzletvezetőt kértem, aranyom - ismételtem meg a lányka kérdését, nem mondtam semmit, de csak van annyi esze, hogy kicsit sem érdekel a munkája, vagy hogy hányszor törölte le a pultot, vagy hányszor nem. Nem mondhatnám, hogy elkapkodják itt a dolgokat, többet néztem az órámra, mint az szükséges lett volna, de legalább egy előre csomagolt pizza a pultra került én meg már az italomba ihattam, mire reményeim szerint végre megérkezik az emberem, egyből a pénztárcám után kotortam is a zsebemben.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
Vannak üres fogadalmak és olyanok is, amik érvényüket vesztik, utóbbiakba gyakran belestem, így kicsit keserűen ugyan, de felnevettem a tényen, amit megállapított. Nem szégyelltem, még csak elszámolással se tartoztam senkinek, de igaz, ami igaz, megint itt voltam. Be legalább nem ugyan úgy, mint ott. HA akarnám letenném, de kedves és időm sincs erre. - Láttad már hol kell élnem? - tettem fel a költői kérdést, ami magyarázat is lehetne. És ami azt illeti abban a 1,5 hónapban még Pesten dekkoltam egyszer sem nyúltam semmi nikotin után, aztán leszálltam a vonatról itt első nap és már nyílt a fém tárca a zsebemből. Lelombozó? Nem tudom, de nem is érdekel különösebben. Bár most egészen vidáman sétáltam már vissza, mondjuk úgy egy gondfoszlányt magunk mögött is hagytunk, mindketten. Túl sok kezünket tettük oda az igazságért, de azt hiszem mielőtt a tárgyalóterembe kerültünk volna beláttuk, hogy megérte, és ez volt a legokosabb megoldás. Tiszteltem az embert a hűségéért az ügyhöz, az egészhez.A barátságunkhoz. - Részben. De ne bízd el magad - ingattam meg a fejem a célunk felé pillantva. A hivatal. Nem volt egy szívdobbantóan kellemes hely, sőt, leginkább minden volt, csak pozitív nem, de neki most még mázlija van egy kis ideig. Inkább átadtam a papírokat és a személyes csomagom, hogy aztán zsebre vágjam a kezeim. - Ha valamit megtanultam, Weaver, akkor az az, hogy kiszámíthatatlanabb itt minden, mint a fronton - és mindezt komolyan is gondolom. Nem, nem hinném, hogy az ölébe fog esni két nap múlva egy nő, ettől még bármi megeshet elméleti síkon, azt pedig nem irányíthatjuk. Ez elég szomorú. - Az egész hely az, ha úgy akarod. Nem fizikailag, idióta. Erre szellemileg kell, hidd el, fogalmad sincs mennyi itt a szar. De ne is legyen sokat, minél előbb húzzunk vissza Pestre inkább.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Ne aggódj, öcsi, ahogy látom idő kérdése, hogy üdvözöljelek a klubban - néztem a borostájára aztán csak magunk elé. Azt hiszem magasabbra nem tudott volna ugrani a szemöldököm, rendesen rekordokat döntött, én meg be tudtam volna ugyan ilyen cselekvésként tolni egy üveg szíverősítőt. Mondjuk úgy, jobban pörög a szervezetemben az óra, mint a való életben, ezt én is észrevettem már, szóval csak a hajamba turkáltam, mintha az segítene rajta aztán csak egy félvigyorral megingattam a fejem. Nem vettem én magamra, több volt ebben a tény, mint bármiben, de nem volt egyszerű a felismerés. - Ugye? Már díjat érdemelnék. És volt képe azt mondani az egyik felmondó titkárnőnek, hogy kiállhatatlan vagyok - kaptam színpadiasan a szívemhez a tenyerem, de csak úgy csöpögött az irónia én meg nem is zavartattam magam ennek okán. Ilyen voltam. Megszoksz vagy megszöksz. Többen is menekülőre fogták már, nem volt mindig tündérmese meg habos torta, másképpen biztos nem itt sz-pnék és nem így. - Dolgozni kell, szörnyű egy munkahely - ingattam meg csalódottan a fejem, de nem különösebben éreztem ezt. Ő is tudta, igazából a legtöbben rólam, hogy a munka sosem volt nekem terhes, egyszerűen vannak emberek és körülmények, amik teljesen felborítják a rutinom. Főleg az ilyenek, mint az a Mártika. Az megborított rendesen, hogy dolgozhat itt ilyen? Az még inkább, hogy Gabenek egy év alatt se sikerült rendet tenni. Értem én, hogy ő itt marha jól érzi most éppen magát, de egyszer haza kell mennünk, erre nem ártana emlékeztetnem. - Nem gondoltam, hogy itt költenéd el, csak indulási alap, még kiruccanhatsz a határon túlra is ha az érdekel éppen. Ez már a te dolgod - közöltem egyszerűen, hogy aztán felvilágosítsam, hogy nem is hittem, hogy nem volt ideje átpihenni az évet. Ha van kipihent munkaerő az új évre, itt sétál mellettem. - Kreßlert is éppen ide küldték rendet tenni,pont a mi ügyünk után. Más... hát majd a hivatalban meglátod, sokan megfordulnak.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
A kísértés, az hatalmas volt, hogy olyat tegyek vagy mondjak, amihez éppen kedvem szottyan, de annyira még én sem vagyok szadista, hogy mindezt egy kezdő pincérlányon kamatoztassam. Szívtelenség, ugyan. Valami bennünk is ketyeg, bármit mondjon Kreßler. Csak hazudik. Mindenesetre a ginem vártam továbbra is rendületlenül, meg ward pizzáját, majd mikor elért hozzám elégedett mosollyal várakoztam már lassan, de biztosan elő is szedve a tárcám, mikor megérkezett az úriember. Jól informált voltam, hogy ma bizony csak ő ehet az emberem, máskülönben mondhatni kevés szórakozni valóm lenne. A fejem egy percre elfordítottam a pohár irányába, mikor a szőke az irányba kopogott, ez elég is volt első körben, majd egy emberesebb húzó után kezet nyújtottam. - Mitzinger Bence - szélesedett ki a vigyorom a kezét megszorítva, nem mintha egyelőre mondana neki bármit, de majd fog. - Ajánlatot szeretnék tenni - mondtam mindezt higgadtan, a nyitott tárcámból minden szónál egy-egy 100 euróst kitéve. Nem különösebben rezzent el az alap állapotából az arcom, majd egy laza mozdulattal hajoltam kicsit oldalra és biccentettem a fejemmel a nővére irányába. Eltéveszthetetlenül, kire is gondolok ennek kapcsán. - Minőségi, a hely fényét emelő, és nagyon... színvonalas az egész. Persze alkuképes vagyok az árát illetően - tettem hozzá nagylelkűen, majd még egy 100 euróst tettem az épülő kötegre, mielőtt lazán arrébb löktem a poharam, mielőtt még baja esik. Én teljesen készen voltam minden reakcióra, igazából érdekelt is, hogy melyikük üt nagyobbat, most már teljesen felcsigázott a dolog, így félig a pultra könyökölve vontam fel a szemöldököm várva.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Szíven ütött a kijelentésed - néztem rá sokatmondóan, de ennyiben is hagytam a dolgot. Ami azt illeti egy utolsó, sosem ismert titkárnő rámondásainak lehet van alapja, mert valóban nem vagyok és sosem leszek egyszerű eset, ettől még vannak emberek, akikhez én foggal meg körömmel ragaszkodom. Tőlük nem viselném jól, és tudom hogy szarul is veszem a kritikát. emberi természet? Lehet, én sem vagyok mindig egy állat. - Igen, annyira, hogy már minden létező szart megcsináltattam a pesti lakásomon a szüneteimben. - Igazából csak haza szeretnék jutni, bár vannak pillanatok a hivatali napjaimban, mikor megértem azt miért sz-punk még itt mindig, mi az, ami miatt én is eldolgoznék ha kell többet is és miért nem halad a polgármester kivizsgálása úgy, ahogy. Tagadhat itt bárki, bármit. Saját magunknak vagyunk a legátlátszóbbak. - Ez a legkevesebb - és ez nem valami betanult, formális szöveg. Ami mögöttünk van, amellett a kölcsönös tiszteletünk vagy ez a boríték semmi. A tanácsom viszont jogos, kiszellőzni és kicsit agyban átkapcsolni mindenkinek muszáj, neki meg pontosan tudom mennyi időt kéne "kipihenni". Még ha ezt sikerült neki egy kicsit korlátoltabb nyaralásba is okoskodnom. - Lamentál... leginkább talált magának elfoglaltságot és kényelmes neki itt. Pedig igazán haladhatnánk, mert amíg ő itt van, nekünk is itt kell - néztem rá, hogy aztán a kezeim a zsebembe mélyesztve leforduljak a peronról a falu felé indulva.
|
|
|
|
Mitzinger Bence INAKTÍV
#teamcsövesbánat RPG hsz: 123 Összes hsz: 196
|
- Csak lehetnénk bármilyen utolsó porfészekben, és erre ide tettek minket - mutattam mindkét kezemmel a hátunk mögé, majd mire a végére értem a kettőnk közt lévő helyre. Drámai? Alighanem. Ettől még a tény, tény marad, nekem még mindig nem tudta senki megmagyarázni, miért kell itt lenni, miért hasznos ez, és leginkább kinek. Erősen gondolkodom, hogy ha maradékot letölthetném Weaver üdülőhelyén, önként mennék, még viszek saját "belső" egyenruhát is, ezen ne múljon. Nem minden van a méretemben megszoktam. Legutóbb az egyik halottkém is közölte, hogy előre jelentkezzek be, mert ekkora tálcája nincs. Adom a humorát egyébként. - Mondjuk azt, még te rápihentél a közös új életünkre, én visszatértem a joghoz. A jövedelmezőbb formában - tettem hozzá még egy féloldalas vigyorral. Persze, tudta mi a szakmám, azt is, hogy kóstolgatom. De az, hogy levezényeltem Gabe után még kettőt véglegesen, meg van egy folyamatban lévő, az már nem volt rám írva. Nyilván Emmát nem reklámoztam, a fiatal lánnyal asszonyt csaló politikus meg folyt mindenhonnan, nem sok kedvem volt társalogni róla. A harmadik meg mezei auror volt, de az ilyen nem való közénk. Verte a gyerekeit. - De milyen, beszarás. De... nem lövöm le a poént - vágtam olyan not bad fejet, amiből még én se voltam biztos, hogy most nem-e kell majd ott lennem kamerával, vagy Gabe elé állnom mielőtt egy beszólásért kirontana. Még tőlem se viselte jól az első héten. Mondjuk ebben hasonlítunk. De azért nem mindenki mondhatja el, hogy eljön a polgármestert kivizsgálni, majd felszedi a fiatalkorú lányát. - Egy társasházban bérelek szobát. Nincsenek nagy igényeim, tudod. Gabe is ott csövel, a Polgi az emeleten van... érted kellemes meg hasznos - magyaráztam el, ahogy végre elhalkult a zsibongás, és a gondolataim hallottam csak magunkon kívül. Utálom az állomásokat. - Hé, örülök öcsi, hogy vége, ezt a szart már fél lábon is kihúzzuk.
|
|
|
|
|