|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Emma Renae Weißling KARANTÉN
Kismadár 2.1 RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
Az ágyon fekve, a párnák rejtekében nincs más, csak a csend és az üresség. Hiába telik az idő, mióta Ő eltűnt, azóta a bennem kavargó folyamatos vihar alábbhagyott, elcsendesült, megsemmisült. Csak a sivár pusztaság maradt, melyet csupán ritkán borzol fel egy-egy kósza szellő. Tanulnom kéne, tudom, de mégis nagyobb a lustaság okozta gravitációs erő, mint a tudat, hogy akár évet is ismételhetek. Lassan felkelek és a szememet dörgölve lépek ki a szobámból, hátha valami erőt tudok kicsikarni magamból... bármihez. - Szia. - Megtorpanva, de mosollyal az arcomon figyelem a jól ismert arcot. - Azt hittem dolgozol.
|
|
|
|
Emma Renae Weißling KARANTÉN
Kismadár 2.1 RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
Szó nélkül indulok meg felé és minden nőiességet hanyagolva vetem le magam a kanapéra. Éhes vagyok, szívem szerint kifosztanám az egész hűtőt, főleg, ha valami édes is akadna közötte. De ismerem magam és az adottságaimat, így inkább türtőztetem magam. A szendvics is jobb, mint a semmi. A kérdésre nem felelek egyből, de a vállam automatikusan emelem meg kissé, mintha csak védekezni próbálnék. Inkább a kenyérért és a késért nyúlok, hogy addig is lefoglaljam magam. - Aludtam. Az jobban ment, mint a tanulás. Abban jó vagyok. - Elmosolyodom, ahogy oldalvást rápillantok, majd fél pillanattal később, már a saját szisszenésem hallom. Két perc sem kellett, hogy a kezemben lévő kés ellenem forduljon. Hiába, valami sohasem változik.
|
|
|
|
Emma Renae Weißling KARANTÉN
Kismadár 2.1 RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
Kissé talán döbbenten pislogok rá. Nem gondoltam volna, hogy ilyet fogok hallani tőle. A felelősségteljes báty. Lassan húzódik ismét mosolyra a szám, majd végül fel is nevetek. - Most már nem félek bemenni vizsgára. - Egy pillanatra eszembe jut apánk. Az otthonunk. A jelenet, ami lezajlott volna, hogyha mindez ott játszódik le. Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy annak vége. Vége lehet egyáltalán valaha? Nem merek hinni ebben. - Már meg se érzem. - De azért nyújtom a kezem felé. Nem vészes, csak egy karcolás... van ott egy pár, elfér mellettük. - Anna?
|
|
|
|
Emma Renae Weißling KARANTÉN
Kismadár 2.1 RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
- Nem vagyok már gyerek. - Nevetve lököm kissé vállon, majd inkább elfekszem és a lábaimat pakolom az ölébe. Csak, hogy érezze a szeretetem. - Ne engedj a konyha közelébe és nem lesz gond. Már úgy is van, aki nem hagy éhen halni. - Mosolyogva térek a lényegre. Nem gondoltam volna, hogy lesz, akit szívesen látok Niko mellett. - De rossz nekem... már szinte azt se tudtam, hogy nézel ki. Így nem árt némi emlékeztető. - Elmosolyodok, majd a kérdésre szusszanok egyet és a mennyezetet kezdem vizslatni. - Csak vigyázz rá... - Halkan csúszik ki a számon. Nem szeretném, ha tudná, hogy mennyire elcseszettek vagyunk valójában. Hogy én mennyire... Van, amit jobb, hogy még Nikolai sem tud.
|
|
|
|
Emma Renae Weißling KARANTÉN
Kismadár 2.1 RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
- Ezt most úgy mondod, mintha rossz dolog lenne. - Oldalt billentem kissé a fejem mellé, de ott lappang a mosolyom végig. Mellette könnyű ilyennek lenni, így olyan, mintha nem hiányozna semmi. De amint visszalépek majd a szobámba, ismét a sivárság marad. De legalább ezt ő már nem látja. - Őt szeretem. - Nem folytatom, legalábbis hangosan nem. Sofia más volt. Nem szerettem és ez még enyhe kifejezés. Niko miatt sajnáltam csak azt, ahogy alakult. Jobb így. Sokkal. - Nem is büdös. - Vigyor kúszik az arcomra és ha Niko nem elég szemfüles, szépen az arcához dörgölöm a lábfejem.
|
|
|
|
Emma Renae Weißling KARANTÉN
Kismadár 2.1 RPG hsz: 95 Összes hsz: 870
|
- De legalább már két dologra tudnál koncentrálni. Előrelépés. - Érzem, hogy ez a megszólalás bosszúért kiált, de vállalom. Amíg ilyen vagyok, kevesebb gondot okozok neki és ez mind a kettőnknek jó. - Tartsd. Ne rontsd el. - Én is megszerettem, valahogy üres lenne már a lakás, ha nem bukkanna fel többet. Furcsa érzés. Nevetve húzom vissza a lábaim, majd ülőhelyzetbe tornázom magam. - Nézünk valami filmet? Ha már úgy is rajtam akarsz lógni ma.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|