29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nikolai Weißling összes RPG hozzászólása (108 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Le
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. március 15. 19:39 Ugrás a poszthoz

Anna

Nem lehet benne biztos, mit ért Anna, csak igyekszik úgy alakítani, hogy ne értse. Úgy kell tűnnie, hogy nincs semmi takargatnivalója, nem zavarhatja el az embert csak úgy. Néhány perc, néhány jól megválogatott mondat és tovább mehetnek. Indulhatnak a fagyizóba.
- Hm? - néz egy pillanatra értetlenül a nőre. - Ja, az. Egy idióta, mindig elszúrja és letagadja, hogy az ő hibája lenne - gondterhelt sóhajt hallat.
Ez talán egy olyan magyarázat, amit még el is hisz a nő annak fejében, hogy Niko mindig idegesebb lesz az ember jelenlétében. Őszintén szólva fél tőle és a cselekedeteitől. Amilyen bájologva tud csevegni és mosolyogni, olyan tökéletességgel képes kitekerni bárki nyakát.
Kissé furcsán, fél szemöldökét felvonva nézi a mozdulatot, amivel felesége a cigi felé nyúl, majd leengedi kezét. Nagyon helyes. Nem biztos, hogy annyiban hagyná, ha rágyújtana.
- Inkább menjünk haza és vegyünk útközben egy üveg whiskeyt - javasolja hirtelen ötlettől vezérelve.
Az utóbbi időkben nem nagyon volt alkalmuk rá, hogy kettesben legyenek és anélkül igyanak meg akár egy pohár italt is, hogy valami, vagy valaki ne zavarja meg őket.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. április 21. 21:40 Ugrás a poszthoz

Tinus

Mindig akad intézni való itt, vagy Bogolyfalván, újabban ugyebár odahaza is. Egyre nehezebben tudja irányítani az életét, ami érződik a kisugárzásán is. Sosem volt igazán boldog leszámítva azokat a pillanatokat, amikor élete nője mellett nem gondolt semmi másra, csak rá. A kapcsolatukban is voltak hullámvölgyek, amik most nincsenek, vannak helyette titkok és egyre halmozódó problémák.
Csak hogy ne legyen egy lazább napja, ma Kalózzal az állatorvost látogatták meg. Még szerencse, hogy Budanekeresden több a lehetőség és nem kell sokat gondolkodni azon, merre lépjen.
A kutya a lába mellett sétál pórázon, lustán és rossz kedvűen, néha felpillant gazdájára és megvetően, utálkozva nézi. Niko a szemét forgatja, hát mit tehet ő róla, hogy felfújhatós gallért kell viselnie, nehogy szétszedje a friss sebet?
Kell egy perc, hogy felfogja, valami történik, valaki a nevén szólítja. Egy újabb vörös, egy újabb nő, akitől végre sikerül elmosolyodnia.
- Mármint most a kutyára gondolsz? - vigyorog rá. - Hidd el, nem gondoltuk át, kettő is van - sóhajt fel.
Tény, még mindig jobb a két kutya, mint egy gyerek, bár arra egy ideje nem is mernek gondolni.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. április 22. 19:56 Ugrás a poszthoz

Tinus

Felsóhajt és megrázza a fejét. Azóta, mióta kutyáik vannak, még három púppal több lett a hátán. Lassan elmehetne toronyőrnek, pont beillene a képbe. Persze képletesen, mert a helyzet az, hogy még így nyúzottan is jobban néz ki, mint az átlag.
- Ivartalaníttattuk, azért néz rám így - egy pillanatra összenéz a durcás ebbel, de ráhagyja.
Idővel csak beletörődik és mindenki jobban jár, ha a kutya nem ugrik mindenkire és minden berendezési tárgyra, mert éppen olyan kedve van.
- Ja, hogy arra - ezt meg nem mondta volna, rendszerint elfeledkezik az ujján viselt ékszerről. - Merlinre, szerencsére nem. Szombat Anna, biztos ismerted őt is. Edictumozott, olyan vörös, mint te - elvigyorodik miközben szabad kezével Tina hajához nyúl és mutatóujjára csavar egy tincset.
- Elcsavarták már a te fejedet is? Vagy szülessek újra, hogy megtörténjen?
Egy kicsit jobb kedvre derül mindig, mikor ismerőssel találkozik. Ha csak néhány percre is, de el tudja feledni a jelent, mintha visszarepülne a múltba. Ideig, percig tart csupán.
- Enyém egyébként a Vértes, jártál már bent? Egyáltalán merre kódorogsz most? - felvonja szemöldökét miközben felteszi a kérdést.
Néha szeretne egy olyan szuperképességet, amivel azonnal megtudhat az emberekről mindent és nem kerülne kellemetlen helyzetekbe, mert nem tudja sem térben, sem időben elhelyezni beszélgetőpartnerét.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. április 24. 20:21 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

Ki akar szállni. A családjának akar élni ahelyett, hogy minden percben retteg attól, hogy elveszik őket tőle. Anna, a testvérei, Lena...mind veszélyben vannak. Addig is, amíg csinálja, akkor is, ha nemet mond.
Nemet mondott. Távozni akart egy keményebb szóváltás után. Ajánlatot tett, feladta volna az egészet, amit apjuk felépített, de nekik ő kell. A befolyása, a tekintélye azokban a körökben. A múltja.
Elhoppanált, de társasággal. A német, öltönyös férfi az utolsó pillanatban kapta el karját, így együtt érkeztek a csárda irodájába. Csak egy cigit akart, helyette azonnal kábító átkot kellett kivédenie. Az adrenalinszintje emelkedik amikor tekintete összefonódik a vesébe látó kékekkel. Mély lélegzetvételekkel igyekszik összpontosítani.
Az iroda nem párbajkompatibilis. Kicsi és tele van különféle mappákkal, tárgyakkal, melyek repülnek, amikor az átkok félremennek. Gondolkodás nélkül emeli pálcáját és megállás nélkül, pajzsbűbájjal néha kiváltva küldi az átkokat a férfira.
Gyakorlottak, gyilkosok. Nem ez az első párbajuk, de az meglehet, hogy az utolsó. Az az erő, ami tombol bennük, a rég átlépett határok...
Elég csak egy pillanat, amikor Niko felkapja a fejét az ajtó nyílására. Annára gondol, rá számít, ettől pedig teljesen összezavarodik. Elég ez a pillanat arra, hogy ne reagáljon az érkező átokra és az súrolja karját. Inge a felette viselt dzsekivel együtt hasad fel hosszú csíkban és a vér hamar átitatja. Felmordul fájdalmában, ugyanakkor ez csak felfokozza a benne tomboló dühöt. Tekintete elhomályosul, megindul a férfi felé. Három lefegyverző bűbájból egy végre kivédetlenül marad, az ember pálcája átrepül a helyiség másik felébe.
Megragadja zakójánál fogva, szinte az arcába liheg. Minden arcizma belefeszül, ahogy ökle is, mely a következő pillanatban a férfi arcában csapódik.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. április 28. 22:10 Ugrás a poszthoz

Tinus

- Felettem járt, öreglányok vagytok mindketten - ő meg büszkén vigyorog, mert nem elég, hogy szép feleséget talált, még idősebb is nála.
Pedig aztán azt mondják, a nők az érett pasikra buknak. Hát Anna éppenséggel másra bukik, pontosabban a kutyatulajra, aki ugyan kaján vigyorral méregeti a másik vöröset, nem tudná másra gondolni, csak a feleségére.
- Ami az illeti, mindig is volt - vállat vonva jut eszébe, hogy Noah-ról sokan nem tudnak és a teljesen eltérő stílusuk miatt a mai napig alig veszik észre, hogy ikrek. - Ő nem került át velem Magyarországra anno, de már itt lakik Bogolyfalván. Viszont rossz hír, van egy lánya. Anya nélkül.
Ez nem tudja, mennyire taszítja a nőket, vagy pont ellenkezőleg, mennyire vonzza, de ha a helyükben lenne, inkább menekülőre fogná. Ki az, aki képes egy idegen gyerekét felnevelni miközben tudja, hogy a pasi a gyerek anyjára gondol? Szegény, szegény Noah.
- Nem akkora szám - megrázza a fejét, mégis büszkeséggel tölti el a dicséret. - Mi lett a nagy álmaiddal? Hogyhogy itt ragadtál? - ha már kimozdulás, tényleg kíváncsi, mi lett Tinával miután elballagott. Sok ismerőse van, akiről semmit sem tud, ilyen ő is. Sosem voltak olyan jóban, hogy hosszabban beszélgessenek, de így visszagondolva már bánja, hogy nem hívta el meginni valamit.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. május 5. 11:30 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

Meg fogja ölni. Addig üti puszta kézzel, míg az életéért nem könyörög és az utolsó lélegzetvétele után fennakad a szeme. Elborult már rég az agya, pontosan olyan, mint régen, mielőtt javítóba került, ha nem rosszabb. Képes lenne bármin és bárkin átgázolni jelen pillanatban.
Az sem érdekli, hogy South jelen van, őt is odébb löki amikor megpróbálja lefejteni a férfiról. Zihál és nem érzi a zsibbadást a karjában, az adrenalin elhomályosítja érzékeit. Őt ne fenyegesse. A családját ne fenyegesse. Ott még nem is tart, hogy elmondja Annának, mi történt itt az este. Hogy mi fog történni ezek után.
- Tűnj el! - üvölt rá kollégájára, mint egy őrült.
Nem fogja fel, hogy csak jót akar, az egészből jelenleg csak annyit érzékel, hogy el kell látnia a német baját. Megtanítja neki, hogy vele nem lehet csak úgy szórakozni.
Eltelik két perc, míg egy kicsit lenyugodva a káosz közepén asztalának dől. Felszisszen, miközben dzsekije ujját elhúzva megnézi sérülését. Volt már rosszabb is. Majd rendbe hozza. Van annál sokkal nagyobb problémája is, kettő is, ebből egy a földön van megkötözve, a másik fejében pedig bizonyosan rengeteg a kérdés.
Néhány hosszabb másodpercig farkasszemet néz South-tal, majd pálcáját az ellenségre szegezi. Gondolkodás nélkül, de teljes akaratával használja azt az átkot, amit. Nem érez bűntudatot. Tudja meg az egész klán, kit fenyegetnek.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. május 5. 15:15 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

A jelenlevők közül egyik sem ismeri igazán. Sokáig olyan jól játszotta a szerepét, olyan jól titkolta a piszkos kis ügyeit, hogy talán még maga is elhitte, hogy megjavult. Elhitte, hogy Anna mellett jó útra tért, erre tessék. Nem bír magával.
Keményen veszi a levegőt, tekintetét a németre szegezi. A kék szemek véreresek, itt-ott arcára is kezd rászáradni a vér, mely Niko ökle nyomán serkent ki.
Lassan az elborult tekintet kijózanodik és jobbjával a hajába túr. Most kezdi érezni karja zsibbadását és a csontjáig hatoló fájdalmat. Ruhája nagy részét vörös foltok tarkítják, de nem tud ezzel foglalkozni miközben a férfi ott járkál körülötte.
- Senki nem fenyegetheti a családomat - jelenti ki miközben közelebb sétál az emberez.
Belerúg a lábába, mintha biztosra akarná venni, hogy nem mozdul. Hogy kellene ezt megmagyaráznia? Miért kellene megmagyaráznia?
- Menj haza és felejtsd el ami itt történt.
Fel-alá járkálva remegő kézzel cigit vesz elő, most minimum egy doboznyira szüksége lesz, hogy helyrerakja gondolatait. Kár, hogy ezt másnak is látnia kellett. Egyáltalán bízhat benne? Elmondja valakinek?
- Komolyan mondom, West. Ne keveredj bele. Elveszíthetsz mindent.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. május 5. 19:03 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

Nem is rossz ötlet, könnyű módja lenne az eltüntetésnek. Ha valaki viszont kiszúrná, nagyobb baj lehetne belőle és egyébként sem kockáztatná a munkáját és mindent, amit felépített.
- Megoldom, csak menj el - dühösen morran a másikra.
Nem így képzelte ezt az estét, a South-tal való viszonyát főleg nem. Ő volt az egyik, akiben bízott és fordítva, összebarátkoztak, nem kellett volna, hogy ezt lássa.
Niko leül, ezzel most nem akar vitába szállni. Ispotályba nem mehet, Anna jobb, ha így nem látja. Elég baj lesz abból amúgy is, ha ezt elmondja neki, ha végre beavatja a titkokba. Pedig nem fogja tudni tovább titkolni, nem olyan buta a felesége, hogy ne szúrja ki.
- Ezek az apám emberei voltak régen, nem örülnek, hogy nem akarom folytatni a közös ügyeket- ennyi magyarázat talán elég, de ha nem, többet úgysem fog mondani.
Beszéd helyett óvatosan kibújik két slukk között a felsőjéből, melyre már rászáradt a vér. Egész karja vörösben pompázik, felkarján egy hosszú nyílt seb tátong. Sejtései szerint ez egy egyszerű bűbájjal nem fog befoltozódni.
- Ki fog nyírni - mormolja orra alatt.
Ha a németnek nem is sikerült, a felesége majd szépen elintézi ezek után. Egy pillanatra sajnálkozva néz fel a másik férfira. Nem akarta belekeverni.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. május 5. 20:00 Ugrás a poszthoz

South
[zárt]

- Meg. Sok szart hagyott maga után - ezzel pedig lezártnak tekinti a témát.
Elég lesz elintéznie a harmadikat, aki még mindig ott díszeleg a raktárban, míg ők megpróbálkoznak egy lehetetlen küldetéssel. Fogsorát összeszorítja, de még így is felmordul a bűbájra, amivel megteszi South az első lépést. Nem fog belehalni. Pedig minden mennyivel egyszerűbb lenne!
- Nem megyek gyógyítóhoz.
Felsandít a férfira. Nem érti, miért van egyáltalán még vele, de azt egyáltalán nem akarja, hogy ne csak ő, de még a kis családja is belekeveredjen az ügybe. Ennek egyáltalán nem szabadott volna megtörténnie.
- Kötözd be és megyek. Ezt el kell intézni - végigmutat az irodán.
Ebbe beleérti a férfit és a hatalmas káoszt is, amit műveltek odabent. Mindent helyre kell rakni és ha nem muszáj, nem hagy nyomokat. Még nehezére esik felfogni, mi történt itt, mik a következmények, de hálás kollégájának, ez bizonyos. Más már rég az aurorokhoz rohant volna.
Tudja, mit fog csinálni, mindig is tudta, mi a teendő ebben az esetben. Ha már megtörtént, legalább képes megoldani és minél kevesebben tudnak róla, annál jobb.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. június 21. 10:09 Ugrás a poszthoz

Tinus

Nem szeret a családjáról beszélni, mert túl sok a problémás rész és kevés a vállalható. Nincs sok olyan a tényeken kívül, amiről itt, az utca közepén fecsegnie kellene, vagy akarna. Meg is rázza a fejét és felsóhajt.
- Bonyolultabb a helyzet - legyint, ezzel szeretné elkerülni a belebonyolódást és a felesleges hazugságokat.
A régi ismerősökkel alapvetően nem tudja, miről kellene beszélgetni és a kevésbé szoros viszonyt akár el is ronthatja, ha benyögi, hogy unokahúga anyját megölték. Talán senkinek nem is kellene megtudnia.
Tinát nem ismerte valami jól, néha meghúzta a haját és váltottak pár mondatot, de sosem jutott eszébe, hogy összebarátkozzanak. Ahhoz képest most viszont lazábbnak tűnik, vagy talán csak kevésbé ellenszenves?
- Világjáró? Te? Mivel foglalkoztál? - most már kezdi érdekelni, ha pedig nem egy unalmas munkája van, garantáltan meg is fogja jegyezni, elvégre a vörösek felejthetetlenek.
Idő közben párszor újból és újból végigsiklik rajta tekintete, mintha árulkodó jeleket keresne, vagy csak meg akarná jegyezni vonásait. Figyelmét neki szenteli, épp csak néha odaköszön a törzsvendégeinek és megsimogatja a mellette kitartóan ücsörgő kutya fejét.
- És mi a terved itt? Azon kívül, hogy valamikor összefutsz velem - magabiztos vigyor rajzolódik ki arcán miközben felteszi a kérdést.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. július 28. 20:35 Ugrás a poszthoz

Anna

Rengeteg rosszat tett, de mostanra már magasról leszarja. Semmit nem segített a helyzeten, hogy Anna magára hagyta a legnagyobb zűrzavarban, amiből egyedül kellett kimászni. Persze, hogy rossz köveket fogott meg és így nem a hegycsúcsra, hanem a mélye érkezett. Tagadná, ha azt mondaná, nem érzi jól magát azzal, amit most elért. Úgy tekintenek rá, mint valami istenre, akinek a szava szent és sérthetetlen.
Élvezi a hatalmat, amit eddig gyűlölt és nem akart. Belekeverte Westet is, nem törődve vele, hogy akár egy család is rámehet. Az övé már ráment, hetek óta nem látta a feleségét és hiába próbálkozott. Mert azt tette. A testévérén keresztül és bagolypostán is próbálta elérni, üzeneteket hagyott, virágot küldött, de semmi reakció. Anna gyűlöli, ahogy Niko is gyűlölte magát. Megérti, elfogadni azonban soha nem fogja tudni.
Nem számolta az időt azóta, hogy a német birtokon tartózkodott és a csárda csak másodlagossá vált. Néhanapján benézett, leellenőrizte, hogy minden normálisan működik-e, majd tovább állt.
- Jó reggelt! - köszön a bent lézengőknek és az üzletet ma vivőknek amikor belép a csárda ajtaján.
Tekintete megakad a vörösön, arckifejezése azonban nem tükrözi azt, ami a mellkasában épp végbemegy. Szeretné azonnal magához ölelni, elmondani mindent, amit a levelekben leírt és kérni, hogy maradjon vele.
Ehelyett rezzenéstelen arccal, további beszélgetés nélkül veszi az irányt az iroda felé. Vannak nála papírok, amiket kivételesen a nőnek hozott.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. július 29. 22:02 Ugrás a poszthoz

Anna

Szerelmes belé, ez azonban már nem állítja meg. A mostani tetteit nem foghatja arra, hogy őt akarja védeni. Esze ágában sincs bármiféle magyarázatot keresni arra, miért csinálja. Elfogadta, megértette, az apja miért tett mindent úgy, ahogy most ő, ahogy a nyomdokaiba lépett.
Nézik egymást egy ideig, míg Niko inkább az irodát célozza meg. Neki hozott papírokat, most nem kétes ügyek bizonyítékait tartja magánál. Mégis a csendes zugot keresi, ahová majd behívja és az orra alá dugja az iratokat. Hivatalos, pecsétekkel ellátott válási papírok.
- Talán ma meghalok, de legalább garantáltan pokolra jutok - vigyorogva mondja a bent tartózkodó egyetlen személynek, az üzlettársának.
Miért is rángatta bele? Ha neki nem jó, másnak se legyen? Vagy épp ellenkezőleg? Ha neki jó, másnak is legyen? Mert most jó neki?
Megigazítja zakóját, majd az asztalon összerendezi a papírokat. Sehogy egy gyűrődés, vagy kávéfolt. Minden tiszta, nem úgy, mint a szándékai. Kicsit sem biztos benne, hogy ezt akarja, sőt. Kicsit sem akarja ezt. Annát akarja, de ő csalódott benne. Semmi értelme több levelet és virágot, valamint időt pazarolni olyasvalamire, amit, vagy akit nem érdemel meg.
Az ajtó nyílik, ő pedig lustán mozdítja fejét. Érdeklődve vonja fel szemöldökét, háta kiegyenesedik. Vet egy pillantást South-ra, mire ő magukra hagyja őket. Nikolai megvárja, míg az ajtó kattanással zárul, majd megtesz két határozott lépést a nő felé. Állkapcsa láthatóan megfeszül amint visszafogja magát, érintés és ölelés helyett a papírokat nyújtja.
- Váljunk el.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. július 31. 19:50 Ugrás a poszthoz

Anna

Nem azért akar elválni, mert már nem szereti. Vagy mert mást jobban. Valójában nem akar elválni, de így látja legkönnyebbnek Anna számára. Ha az elmúlt hetekben nem válaszolt, már nem akarja látni többé, ez egyértelmű.
Felvonja szemöldökét és meglengeti a papírokat. Nem akarja elismételni a válás szót, elég nehéz így is, hogy ott áll vele szemben az a nő, akiért mindent feláldozna, a szerelme, és épp egy aláírást kér tőle azért, hogy ne legyen közük egymáshoz.
Meglepődik, ebben a pillanatban ő érzi úgy, hogy orrba csapják egy sziklával. Azt gondolta, a vörös maga fog előállni az ötlettel. Mindaz ellenére, amin keresztül mentek, meg van róla győződve, hogy nincs több esélye. Eljátszotta a bizalmát, felrakta tétként a kapcsolatukat.
- Vagy száz levelet küldtem és annyi virágot, hogy kiürült a virágbolt! - emeli fel a hangját inkább értetlenül, mintsem dühösen.
Bosszankodva, összezavarodva lép hátra, majd leteszi a papírokat az asztalra. Úgy néz Annára, mintha tőle várna megfejtést, vagy magyarázatot.
- Amikor meg felmentem a kastélyba, az az idegesítő nővéred elzavart - kezeit széttárva beszél, magyarázkodik.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. augusztus 10. 10:58 Ugrás a poszthoz

Anna

Egyszerre kezd kitisztulni a kép és kerülnek egy újabb zavaros történetbe. Egyikük sem érti, mi történik és mi történt, ami miatt most hivatalos papírokkal a kezükben álldogálnak.
Válaszok nélkül, de száját nyitogatva néz a nőre. A szerelmére. Arra, akiről azt hitte, ezek után már tényleg nem lesz képes visszafogadni az életébe. Még nem tudja, mi van Nikoval, mivel foglalkozott az elmúlt hetekben, de ha megtudja...
Most nem tud másra gondolni, csak, hogy szereti. Imádja és bármit megtenne érte, a karjaiban akarja tudni.
Ajkát figyeli miközben beszél, kezeit, ahogy hajába túr. Megnyalja ajkát és élesen szívja be a levegőt. Mellkasából indul az érzés, majd minden porcikája égni kezd. Lángol, majd' megőrül, hogy megcsókolhassa.
- Visszajöttem - elmosolyodik miközben közelebb lép hozzá.
Szorosan magához öleli, arcát a nyakába fúrja. Úgy szívja magába az illatát, mintha utoljára tenné. Talán ez az utolsó alkalom, mert továbbra sem hiszi, hogy felesége kitartana mellette ebben az új életben. Márpedig ő ebben él egy ideje és nem fog tudni változtatni.
Szavak helyett tettekkel fejezi ki érzéseit. Jobbját a vörös nyakára simítja, baljával előbb csípőjére markol, majd néhány centivel lejjebb csúszik. Minden akaratával, a hiánnyal és szerelmével húzza magához mialatt megcsókolja.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. október 20. 20:13 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

Érzi, hogy ez az ő napja. Hogy minden úgy lesz, ahogy akarja, hogy csettint egyet és a világ a lábai előtt fog heverni. Már a környezet számára sem olyan szokatlan, ha kiöltözve, ingben, élére vasalt öltönyben jelenik meg. Ma is így érkezett, az egészen más ügyei intézése után a felszabadult estéjét lazítással tervezte tölteni.
Nem nagyon bír magával és az egy helyben üldögélés is nehézkes, szuper főnökként besegít és amikor Samu dohányozni akar menni, beáll pár percre, csak, hogy felelevenítse az elmúlt éveket.
Kabátja és persze a zakója az irodában pihen, de a fehér ingben és fekete nadrágban pont úgy néz ki, mint egy pincér. Szerencse, hogy náluk nincsenek öltözködési szabályok.
Nincsenek sokan, de azt a kis pörgést élvezi, egy kisebb kihagyás után próbálja felvenni a ritmust. Pakolászik, kitölti a kért rövideket, aztán ezeket kiteszi sorban a pultra a tizennyolcat és betöltött gyerekek elé. Rájuk vigyorog, aztán a mellettük ülő nőre irányítja minden figyelmét. Kezet fog vele, ha már így indítanak, de csak a szemöldöke emelkedik fel, amíg a nő több információval nem szolgál.
- Valóban? - kérdez vissza kétkedve. - Hát örülök a találkozásnak, Lianna, Nikolai vagyok. Weißling. A feleségem a szerkesztőségben ragadt, leadási határidő, vagy mi. Pechje van - vállait felhúzva húzza el száját.
Nem csak a nőt sajnálja, hanem saját magát is. Szívesen töltené az este nagy részét a vörössel akár itt, akár máshol, a helyszín lényegtelen.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. október 26. 10:30 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

Most, hogy mélyebben belekerült több munkába is, tudja milyen az, amikor keresztül húzzák a számításait és minden perc számít sok esetben. Pontosan az alkoholt akarja javasolni, de meg sem kell hozzá szólalnia, hogy a nő is ugyanerre gondoljon.
- Szerintem valami ütősebb kellene - kacsint rá.
Ahelyett, hogy poharat ragadna, kisétál a pult mögül miközben megveregeti Samu vállát. Két pohár whiskeyt kér az asztalukhoz, mert bizony, ha már társaságra akadt, miért ne beszélgethetnének egy pohárka mellett?
- Igyuk meg a pertut, gyere - egy közeli szabad asztalhoz invitálja, ahol kihúzza a széket számára, mielőtt szemben helyet foglalna.
A jó öreg pultos gyors, mint mindig, morgósan, de kedvesen le is rakja eléjük a kért italt. Niko koccintásra emeli sajátját és mosollyal az arcán biccent a nőnek.
- A seggfejre és az időpontokra. Egyébként Anna biztosan szívesen vállalja, még ne mondj le róla - fejét megingatja mielőtt belekortyolna az italba.
Ahogy a feleségét ismeri, imádja a bunkó, szemét férfiakat - lásd, a férje -, biztos rajongna az ötletért, hogy interjút készítsen ezzel az...emberrel.
- Miért olyan fontos ez az illető? Látom az arcodon a kétségbeesést.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. október 28. 23:19 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

Neki is kellett volna a nő, erre csak bólogatni tud. Sosincs kéznél, amikor kellene, végre van más is, akinek ez feltűnik. Nem éppen ugyanazok a célok vezérelnék, de részlet kérdése, ugyebár.
Szemöldöke megemelkedik miközben italát kortyolja és hallgatja a nőt. Hogy képesek ennyire felhúzni magukat apró kis dolgokon? Talán nem hal bele senki, ha később lesz cikk róla ebben a női izében.
Érti is és nem is, vagy inkább nem túlzottan izgatja. Az most jobban lefoglalja a seggfej leírásánál, hogy Zaina az idegeskedés ellenére is sugárzóan szép. Nézni szabad elven alaposan szemügyre veszi, elmerül arcának részleteiben.
- Az enyém - bólint -, tetszik?
Jó csajozós módszer ez a kocsmárosság, könnyedén meg lehet hívni a lányokat egy-egy italra, aztán nem kell messze menni a kényelemért, csak néhány lépcsőfok választja el az embert a szobáktól.
Nem is ő lenne, ha nem játszana el a gondolattal. Csupán csak elképzelés, egy kis felüdülés, sosem tenné ezt Annával. Egy-két pohár ital mellett bizony még ennél jobban is megszaladhatnak a gondoltok.
- Mikor a Bagolykőbe kerültem, elkezdtem itt dolgozni mosogatóként. Végül megörököltem, felújítottuk, a párja Budanekeresden van, talán már jártál a Vértesben - úgy beszél a csárdáiról, mint a szerelméről.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. október 30. 21:06 Ugrás a poszthoz

Kishúgom
kiruccanáson Velencében

Miért ne ugorhatnánk el csak úgy egy másik országba? Miért ne ebédelhetnének az Eiffel-toronyban és utána miért ne úszhatnának a Fekete-tengerben? Utóbbit nem csinálták, helyette Velencében sétálnak Emmával. Átkarolja húga vállát és lelkesen mesél neki olyan általános sztorikat az életéből, melyeknek semmi köze ahhoz a részhez, amiről neki nem kell tudnia.
- És akkor Csizma odaugrott a macskához, kirántotta Noah alól a széket és ott ült a földön megdöbbenve. Látnod kellett volna - fejezi be a történetet.
Vigyorogva néz le a nővé cseperedett húgára. Még mindig egy kislányt lát, sosem fog ez változni. Az a törékeny madárka, aki mindig is volt.
Ma valami újítást akar. Valamit, amivel még közelebb kerülnek egymáshoz. Egy nap nem elég, az egész éjszakát, az összes titkát akarja. Megáll az utca kellős közepén, körbenézve veszi csak észre, hogy besötétedett, a fények a boltokból, vendéglátókból jönnek.
- Van kedved meginni a kedvenc tesóddal egy pohárkával? - szemöldökét vonogatja.
Nemleges választ nem fogad el, már húzza is a lányt magával a legközelebbi pubhoz. Kintről hívogató és ahogy belépnek, egy furcsa, de jó légkör fogadja őket. A pultos lány mosolyogva köszönti őket és már azelőtt welcome drinkket helyez a pultra, mielőtt leülnének.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2019. december 28. 10:49 Ugrás a poszthoz

Bo(g)rrrróka
pillantás

Vissza akarja kapni az életét, amiben voltak barátai és nem csak South-ot látta nap mint nap a munka kapcsán. Mostanság néhanapján csak beül a csárdába és szóba elegyedik a vendégekkel, kártyázik és sugdolózik. Valahogy így sikerült megismernie az Ombozi lányt, aki most itt ül mellette a sátorban. Épp csak lehuppan a nő mellé, már nyújtja is neki az asztalról összeszedett tányérnyi kaját. Rakott mindent, amit talált, hogy egy ideig ne kelljen kimozdulniuk innen.
- Szóval. Sorold fel újra, hol jártál a világban, de abban a sorrendben, ahogy legjobban tetszett - kéri a tenyereit összecsapva.
Arcán vigyor ül miközben a nőt nézi. Lop a tányérról pár szem sült krumplit és egyesével tolja be a szájába, szinte meg sem rágja, úgy nyeli le. Kétli, hogy Boró megenné mind, meg egyébként is, ez nem az a kapcsolat, ahol udvariaskodni akarna, mert az elvárt. Ó dehogy, tesz rá magasról. Igaz, nem ismerik egymást évek óta, sőt, talán még hetek óta sem, mégis mintha így lenne. Valahol még akár rokonok is lehetnek, nem lenne meglepő. Ez szép magyarázat lenne arra, miért tölti szívesebben az év utolsó estéjét inkább vele bárki máson kívül.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. január 5. 20:52 Ugrás a poszthoz

Bo(g)rrrróka
pillantás

Vigyorogva vonja meg a vállát azzal a szemtelen pillantással, amivel rendszerint a hölgyekre néz. Hát na, attól, mert van egy felesége, még nem vetkőzheti le önmagát. Most pedig nem is akar arra gondolni, mi várja otthon, csak a pillanatra és a sültkrumplira.
- Mibe keverednél bele, Ombozi? - teszi fel a nagy kérdést a nő szemében mélyen elmerülve pár pillanat erejéig.
Hátradől, míg hallgatja, fejét a pamlag támlájára dönti. A sátor tetején, a vászon alatt mintha szentjánosbogarak táncolnának. Mosolya továbbra is ott táncol az arcán.
- Milyen jellegű titok érdekel? - fejét a nő felé fordítva teszi fel a kérdést és még mielőtt választ kap, folytatja. - Játsszunk másképp. Felváltva elmondunk egy-egy titkot és iszunk rá.
Vigyora egyre kiszélesedik miközben előre dőlve a kabátja zsebéből kihúz egy üveget. Nem is mondhatná el magáról, hogy ő a falu és az egész ország legjobb csárdájának tulaja, ha nem lenne felkészülve egy estére itt, a kastély környékén. Tömény, nem kevés és már önti is az első centeket a poharaikba. Valahol el kell kezdeni és kétli, hogy Borókának ellenére lenne.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. január 5. 21:04 Ugrás a poszthoz

Kishúgom
kiruccanáson Velencében

- Tudom. Épp ezért velem kell először - vigyorogva öleli magához a húgát.
Jól érzi magát, mint már nagyon rég. Nem is tudná megmondani, mikor volt ennyire a föld felett lebegős, minden hülyeséget megtevős. Az élet sok, a történés sok. Mindig van valami, amit ki kell heverni, aztán visszatér és arra már nincs idő, hogy a kiheverés után új életre keljen. Ez azonban most más és nem akarja, hogy vége legyen. Jó tudni, hogy Emma a közelében van, jól van és együtt is jól vannak.
Sugárzik belőle a magabiztosság és a büszkeség. Büszke arra, akinek a kezét fogva lép be a pubba. Bár sosem tartotta igaznak, azt mondják, le sem tagadhatnák, hogy testvérek. És ő a kedvenc testvére elé tolja az áttetsző italt, majd a pincérlánynak int. Kér hozzá még egy rövidet és egy-egy pohár sört, persze azt nem szeretné, hogy rosszul legyen a madárkája.
- A legszebb napunkra - emeli poharát a levegőbe.
Erre inni kell, aztán tarkóját átkarolva közelebb húzza magához. Puszit nyom a homlokára és úgy néz rá, hogy szavak nélkül is megértse, milyen boldoggá teszi a jelenlétével és azzal, hogy végre mosolyogni látja. Hogy őt látja és nem egy roncsot.
- Szólnod kell, ha rosszul vagy, oké? - mutatóujjával mutat rá, apja helyett apja most.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. január 5. 21:21 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

Borzasztó, mennyire elégedett tud lenni magával és azokkal a dolgokkal, amik hozzá tartoznak. Ilyen a csárda is, mindkettő, a szíve csücskei és nem szeretné, ha ez változna. Gyerek, meg igazi család helyett ezzel van elfoglalva és milyen jól teszi!
- Pont olyannak kell lennie - bólint rá.
Szereti látni az embereken, hogy szeretnek itt lenni. Igaz, azokat, akik évtizedek óta járnak és nem pont a jó arcok, nem sikerült kiirtani, de mára már nagyobb azoknak a megjelenése itt, akik a jobb fajtából származnak, úgymond és nem ijesztik el a többieket.
- Feltétlenül nézz be legközelebb, ha arra jársz - a nővel együtt, továbbra is figyelve a vonásait kortyol italából.
Elgondolkodik, olyan rég volt, hogy már nem is tudja felidézni. Pedig nem telt el valójában sok idő, inkább csak annak érződik. Néhány év, azóta tengeti itt az idejét.
- Csak úgy jött, a kezembe adták az irányítást, aztán amikor úgy adódott, megvettem a régi tulajtól. Tudod, hogy van ez, ha szereted csinálni, ne engedd át másnak - azzal megvonja a vállát. - De beszéljünk rólad, miért pont újságírás?
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. január 20. 11:09 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

Olyan ez, mint egy szerelemgyerek. Nem kényszerből csinálja, hanem mert imádja. Imádta akkor is, amikor még nem a sajátja volt, csak mosogatóból pultossá lépett elő. Talán azért van így, mert könnyen szerez barátokat, a tulajjal is jóban lettek annyira, hogy az övé legyen a hely.
- Szereted is, amit csinálsz, vagy a családi nyomás? - vonja fel fél szemöldökét kíváncsian.
Pontosan érti, milyen az, amikor a szülők rá akarnak valamit kényszeríteni a gyerekeikre. Nem véletlenül alakult úgy az élete, ahogy és épp ezért tart itt, ahol tart. A másik életéről nem beszél, de még a feleségének sem, bőven elég annyi embernek tudnia a múltját és jelenét, ahányan közelről ismerik.
- Nem akartam ezt csinálni. Kellett a pénz diákként, hát elkezdtem dolgozni. Aztán megszerettem és kész, rájöttem, hogy nem szabad elengedni valamit, amit nem kényszerből csinálsz.
Úgy beszél, mint egy bölcs ember, mint aki már huszonpár éves fejjel annyi mindent megélt. Meg is élt, ez tény, de szavaival néha meghazudtolja önmagát. Azt, aki ő, akiről nem beszél. Mert az kényszer, s mégis kicsit szereti.
- Mit mosolyogsz úgy? - szemtelenül mosolyog vissza a nőre a pohara felett és közben int a pincérnek, hogy kérnének még egy kört.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. január 23. 20:02 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

- És mi a nagy B-terv?
- kérdezi tovább, őszinte kíváncsisággal.
Mindig is érdekelték az emberek abban az esetben, amikor a figyelmét csak egy valakire irányította. Most pedig egy csinos nő társaságában van, persze, hogy kíváncsi az életének apró részleteire is, azokra, amikről biztosan nem beszél hétköznapokon egy idegennel.
- Tökéletesen értem - bólint, de azt már nem fejti ki, hogy egyébként egyet ért vele.
Az emberek java ebbe kényszerül, a legtöbben sajnos nem azzal foglalkoznak, amivel szeretnének. Többek között Niko sem, leszámítva a csárdát. Szánt szándékból nem akarná tönkretenni az életét és másokét maga körül.
Látja a nőn, hogy máris oldottabb, mint az elején és persze ha már ennyi idejük van beszélgetésre, ahhoz szükség van a következő körre. Hogy is nézne ki, ha pont a főnök és a társasága ülne a kocsmában ital nélkül?
- Még nem sültél fel, bármit is jelentsen ez - neveti fel. - Szólok Annának, hogy keressen meg és biztosan megoldjátok. Ő is ilyen szupernő, ketten megmenthetnétek a világot - megállás nélkül vigyorog a nőre.
Közben belekóstol italába, s hátradől a széken. Jobbját az asztalon, a pohár mellett pihenteti, balja lóg a levegőben.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. január 25. 22:33 Ugrás a poszthoz

Zaina
ez meg az enyém

- Pszichológia - vonja össze szemöldökét, erre innia kell.
Sosem értette, miért akar valaki ezzel foglalkozni. Mások agyában turkálni, kiszedni belőle a gondolatait és elkérni azért a pénzt, mert egy órán keresztül beszélt. Anno a javítóban neki is kötelező volt látogatnia a nőt, de már a nevére sem emlékszik. Teljesen felesleges hülyeségnek tartja, ezért inkább nem is fűz hozzá túl sokat.
Egy ideig csendben figyeli tovább a nőt, minden vonását és a mosolyát is megjegyzi. Nem tartja akkora tragédiának a történteket, mint ahogy azt ő látja, de az máris simogatja az egóját, hogy valamennyire sikerült elfeledtetnie vele az egészet.
- Persze. De csak akkor, ha kívülre húzzátok a bugyit - kacsint rá kicsit a határokat feszegetve.
Csak az arca mutatja az érdeklődést, egyébként unottan ül ott. Persze elképzeli őt is meg a feleségét is szuperhős ruhában, olyan szexiben, amiben mindenük szépen formálódik, mégsem látszik szinte semmi...
- Rendben, ahogy gondolod. Viszont ha ezt megittuk, nekem vissza kellene mennem dolgozni - ujjbegyeivel megkocogtatja a poharát, amibe épp csak belekortyolt.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. február 1. 08:22 Ugrás a poszthoz

Elliot

Nehezen indult ez a nap. A délelőttöt kivette, hogy vigyázzon az unokahúgára és a kutyákat is megfuttassa. Szüksége van a nyugalomra, mostanság alig van otthon, de Annával sem olyan a viszonyuk, hogy szívesen menne korán haza. Ez van, ha valaki eljátssza a felesége bizalmát.
Még van egy órája azelőtt, hogy Noah meghozná Lenát, addig Csizmával és Kalózzal a faluban sétálgat. Egyik kezében egy szál cigaretta, a másikban a két kutya póráza. Csoda, hogy ilyen jól neveltek és nem kódorognak el, de ez mind Anna érdeme, ha Nikon múlna, már rég valamelyik pocsolyában fürdene ő is és az állatok is.
Na jó, talán ez már a harmadik szál, amit szív miközben beér a térre. Ebben a napsütésben hunyorog egy kissé, de legalább nem fagy le a keze. Arra azonban nem számít, hogy valaki szó szerint belefut. Mélyen szívja be a levegőt miközben az illető felé fordul és vonásai csak akkor enyhülnek meg, amikor felismeri a volt főnökét.
- Azt hittem, már meghaltál - vigyorog. - Az én csárdám áll még és testvére is van Nekeresden - megnyomja az 'én' szócskát miközben fél szemöldökét felvonja.
Rég volt már, amikor Elliot lelépett és rég volt az is, hogy Niko főnökké lépett elő. Végig is néz a férfin, változott, talán fel sem ismerte volna ha csak látja.
- Mit keresel itt, talán ki akarsz vásárolni? - kérdez rá két slukk között.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. február 18. 20:14 Ugrás a poszthoz

Elliot

- Ejj de kemény lett valaki - szemöldökét kissé megemeli, s mosolyog mellé.
Rég volt már, hogy utoljára találkoztak akkoriban még nem ilyen volt a férfi. Legalábbis nem így emlékszik rá, de lehet, hogy már csak halványulnak az emlékképek a fejében. Nem lenne meglepő.
Büszkén meséli, mi lett a csárdával és a testvérével, az életben valójában ez a két dolog a büszkesége. Na meg a felesége, ha már saját magára nem lehet az. Legalábbis az életére biztosan nem. A csárdák megléte szépen fedi a sötétséget, ami a háttérben bujkál, megmérgezve ezzel szépen lassan az élete nagy részét.
- Ez igen. Elpuhultál, vagy mi? - csipkelődik a régi főnökével. - Van gyereked?
Direkt próbálja cukkolni a férfit, mindössze barátilag, persze. Megvonja a vállát miközben a csikket a macskakőre ejti és eltapossa. Egy újabb szálat vesz elő, a dobozt pedig Elliot felé nyújtja, ha rágyújtana.
- Én azóta is itt vagyok. A társaslakásban élünk Annával meg a kutyákkal, ő ír, én csárdázok.
Ennél többet nem nagyon tud mondani az életéről, olyat biztosan nem, ami publikus lenne, főleg nem egy auror előtt. Nincs ellene kifogása, hogy odébb álljanak, de lustán indul tovább immár a férfi társaságában.
- És eddig merre jártál?
Most döbben rá, hogy igazából semmit nem tud a férfiról az alapokon kívül. Jóban voltak, de sosem töltöttek időt együtt, nem beszélgettek úgy igazán.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. március 24. 19:14 Ugrás a poszthoz

Vanda
valahogy így

Ököllel csap a falba, pont az ember feje mellett. Ujjpercei belevörösödnek, a vér is kiserken egy-egy ponton. Üvölt, kikel magából, hogy a szobában jelenlevők összerezzennek. Félnek tőle és ő élvezi ezt a hatalmat. Azt azonban nem, hogy mások gyengesége miatt kell itt maradnia és elintéznie az ilyen dolgokat. Emiatt késik, emiatt kell még megvárnia, míg a gyógyítójuk ellátja a sebeit.
A feszültség benne marad és amint belép a csárda ajtaján, többen is rá emelik tekintetüket. Többek között Samu is és Niko felé mutat, valamit mond a nőnek. Már elfelejtette a tulaj, milyen ügyben is érkeznek ma hozzá, a pulton felejtett kamerából azonban hamar rájön. Arra mondjuk nem számított, hogy a fotós csinos lesz.
- Elnézést a késésért, legalább megkínálták egy itallal? - megáll a nő mellett, arcán a mosoly most rideg és nem a megszokott. - Nikolai Weißling, én vagyok a tulaj - kezet fog a nővel, majd a pultosra pillant.
Ennyit arról, hogy Samu elintéz mindent, amíg ő nincs itt. Amint viszont érzékeli a tekintetet és a szándékokat, elslisszol, hogy ideiglenesen bezárja a helyet és a kevés népet, akiket hajlandó volt beengedni, elküldje.
- Ha jól sejtem, a feleségem intézte ezt a...parádét, miről is van szó? Hol fogunk megjelenni?
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. április 15. 16:50 Ugrás a poszthoz

Adél
valahogy így

Nyugodt szívvel bízza alkalmazottjaira a csárdát a legtöbb esetben. Aztán amikor jön a panasz valakire, mert nem úgy szolgált ki, ahogy azt elvárták, vagy éppenséggel az állításuk szerint Cruciatusszal fenyegetőzik, akkor már muszáj az asztalra csapni. Vagy hát kellene, de Niko csak az egyik távoli és mindenki előtt titokban tartott munkájában ilyen vasmarkú. Itt a csárdában inkább elbeszélget a pultosaival és megkérdezi, miből indult az egész.
Ez a kora esti randi Adéllal erről szól. Mondjuk arról is, hogy már ideje kimozdulnia Nikolainak is. Mióta jó idő van, még egy órát sem töltött a szabadban, állandóan mozgásban van, így épp itt az ideje, hogy felvegye a hétköznapi ruháját és egy üveg borral a kezében ellátogasson a megbeszélt pontra.
- Bocs, hogy késtem. Le kellett vinnem a kutyákat - szabadkozik amint odaér a nő mellé.
Nem, esze ágában sem volt magával hozni ide a két vérebet. Még a végén a tóból kellene kihúznia őket és oda lenne a pihenés, márpedig elsődlegesen ezért jött. Miközben leül Adél mellé, a bort is lerakja a stég labilis deszkáira.
- Bassza meg. Poharat nem hoztam. Üvegből is jó? - emeli rá a tekintetét.
Nikolai Weißling
Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós


Csárdavezető
RPG hsz: 274
Összes hsz: 2118
Írta: 2020. április 15. 18:29 Ugrás a poszthoz

Adél
valahogy így

- Most mutogassam én is a kockáim? - vigyorogva méri végig a nőt.
Nem titok, hogy van kémia kettejük között, vagyis egymás előtt biztosan nem tudják titkolni. Elég egy pillantás és felfedezhető. A határokat viszont nem fogják átlépni.
- Ha nem lenne feleségem, biztos elvennélek - nevet fel.
Egy jó sörre sosem mondana nemet, így nem kizárt, hogy a bor mellé élni fog Adél ajánlatával és felpattint egy üveggel. Elvégre ez a szabad estéje, amikor nem a munka van főszerepben, csak egy annyiban, amennyiben muszáj jelen lennie.
Miközben dugóhúzóval kiügyeskedi az üvegből a dugót, felpillant a mellette ülőre. Hosszan sóhajt fel, de csak azután óhajt válaszolni, hogy belekortyolt az italba. Finom, édes vörös, mert Niko azt szereti.
- Miért, nem hiányozhatnál? - kérdéssel felel első körben, majd elmosolyodik. - Panaszkodtak a vendégek, hogy megfenyegetted őket Cruciatusszal. Van ennek igazságalapja, vagy ahogy sejtem, kellő alkoholmennyiség után kreálták ezt a vádat?
Szemöldökét felvonva várja a választ, miközben tekintetével elidőzik a nő arcán. Mosolyog rá, mert úgy érzi, most jó helyen van.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Nikolai Weißling összes RPG hozzászólása (108 darab)

Oldalak: « 1 2 3 [4] Fel